1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen. Erdélyi magyar politikusként vonult be a köztudatba, de írói, költői és tanári munkássága is nagy jelentőséggel bír. [1]
1958-tól 1970-ig a Kézdivásárhelyi Gimnáziumban (Líceumban) tanult, itt érettségizett, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára járt, ahol magyar–francia szakon tanult. Tanári diplomáját 1974-ben vehette át. 1974–től két éven keresztül a Marosszentannán lévő általános iskolában francia nyelvet oktatott. 1976–1989 között Marosvásárhelyen a kéthavonta megjelenő "Igaz Szó" szépirodalmi folyóirat szerkesztője volt. [1]
Markó Béla aktív költői és írói munkásságát bizonyítja számtalan nagy gondossággal megírt verseskötete és tanulmánya. Ilyen például „A szavak városában” című verseskötete, melyet 1974-ben adtak ki Bukaresten. A Sárgaréz évszak, Lepkecsontváz, Talanítás, Ellenszélben, Költők koszorúja, és a 2003-ban megírt Balkáni fohász megírása is az ő nevéhez köthető, azonban nem csak versesköteteket írt. Előadásai, interjúi, fordításai és tankönyvei hozzájárultak mind a román, mind a magyar kultúra színesebbé tételéhez. [1]
1989-től főszerkesztőként tevékenykedett a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnál. Az 1989-es változásokat követően kezdett el megnyílni a politikai élet felé. Részt vett a Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) létrehozásában, ami 1989. december 25-én meg is alakult. A pártelnöki tisztségét elődjétől, Domokos Gézától vette át és ült be a vezetői székbe. 1990–ben Maros megyei szenátoraként, majd 1990–1991-ben az RMDSZ Országos Elnökségének tagjaként vette ki részét a párt koordinálásából. 1990-től két évig a Szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja, a Román Parlament I.P.U. küldöttségének tagja, 1991 és 1992 között az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, majd 1996-ig a Szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja volt. [1][2]
1993-ban a pártelnöki székben váltotta Domokos Gézát, mely tisztségében 1995-ben, 1999-ben, 2003-ban és legutóbb 2007-ben erősítették meg. A 2007. márciusi aradi kongresszuson a titkos szavazáson 436 voks szólt a posztra egyedül jelölt egykori elnök mellett, 42 pedig ellene. [1][2][4]
Markó Béla elnökké választása után az első nagyobb megmérettetés számára az 1996-as országgyűlési választás volt, melyen az RMDSZ biztosan (6,64%, 820.000 voks), de a magasabb részvétel következtében gyengébb százalékos eredménnyel, mint 1992-ben (7,46%, 820.000 voks) ugrotta meg az 5%-os parlamenti küszöböt. A választás után az RMDSZ a jobb-közép román kormánykoalíció tagja lett. [3]
A 2000-ben megtartott országgyűlési választások az RMDSZ számára, a szavazatok terén megmutatkozó (740.000 voks, 6,80%) gyengébb eredménnyel zárultak, mint 4 évvel korábban. A jobb-közép román erők szétesése következtében a megerősödő kommunista utódpárt, a bal-közép PSD tartolt a választásokon, ám csak az RMDSZ külső támogatásával volt képes többséget létrehozni a parlamentben. A külső támogatást évről-évre megújított szerződéssel biztosították a felek. [3]
A 2004-es választásokon a korábbi szokással ellentétben az RMDSZ nem Frunda György szenátort, hanem Markó Bélát indította államelnök-jelöltnek. A választások első fordulójában Markó a szavazatok 5,10%-ával (533.446 voks) a negyedik legjobb eredményt érte el. [3]
A 2004-es választás az RMDSZ szereplésének tekintetében az eddigi leggyengébb eredménnyel zárult (630.000 voks, 6,20%), ám a jobboldali (D.A. szövetség) és baloldali román (PSD-PUR) erők kiegyensúlyozott szereplése következtében a mérleg nyelvének bizonyuló párt kiváló alkupozícióba került, mely meg is hozta a gyümölcsét, mind az RMDSZ, mind Markó Béla számára. [3]
Ennek eredményeként a megalakuló jobb-közép kormánykoalícióban az RMDSZ a következő tárcákat szerezte meg, mely tárcákat a 2007-es kormányválság után megalakuló kisebbségi PNL-RMDSZ kormányban is sikerült megőriznie:
- A művelődési, az oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettes – Markó Béla (2004-2007. június)
- Fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter – Borbély László
- Környezetvédelmi miniszter – Korodi Attila
- Távközlési és informatikai miniszter – Borbély Károly (2007 novemberéig: Winkler Gyula, 2007 júliusáig: Nagy Zsolt) [5]
A sikeres kormányzati szerepvállalás ellenére Markó Béla 2007 júniusában lemondott a miniszterelnök-helyettesi pozíciójáról. Ennek oka, hogy az RMDSZ, számos más román párttal karöltve kezdeményezett népszavazása – mely az államelnök visszahívását tűzte ki célul – , sikertelennek bizonyult. [6]
A még 2003-ban az RMDSZ-ből kivált, Markó Béla – nem elég következetesnek titulált –, autonómia politikájával elégedetlen párttagok létrehozták az MPSZ-t (Magyar Polgári Szövetség, 2008-tól MPP, Magyar Polgári Párt), az SZNT-t (Székely Nemzeti Tanács) és a Tőkés László püspök nevével fémjelzett EMNT-t (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács). [6]
Ezen szervezetek további civil szervezettekkel kiegészülve, a Romániában 2007-ben megtartott Európa Parlamenti választáson az RMDSZ listája ellenében elindították Tőkés Lászlót független jelöltként. [7]
Bár fennállt a veszélye, hogy egyik magyar fél sem lépi át a bejutási küszöböt (amely pártok számára 5%, míg független jelöltek számára 2,86%), ám a románság rendkívül alacsony, míg a magyarság kiemelkedő részvételi aránya következtében mindkét fél magabiztosan átugrotta a bejutási küszöböt (RMDSZ: 5,52%, 2 mandátum, Tőkés László: 3,44%). [7]
A kettős siker mind az ellenzék hangsúlyosabb autonómia koncepciójának szükségességét, mind a Markó Béla nevével fémjelzett, szakmai alapokon nyugvó, kormányzati szerepvállalással párosuló kislépések politikáját is igazolta. [7]
A 2008-as önkormányzati választásokon a párt 184 polgármesteri széket szerzett annak ellenére, hogy az MPP (10 polgármesteri szék) személyében intézményesült ellenfele adódott. [8]
A 2008 novemberében tartott országgyűlési választásokon folytatódott a párt szavazatvesztése (440.000 voks, 6,40%) ám az alacsony részvétel (39%) következtében sikerült megőrizniük a parlamenti frakciók méretét. Ennek ellenére a párt 12 évnyi kormányzás után ellenzékbe szorult a létrejövő PD-L - PSD nagykoalíció miatt. [8]
Az ellenzékbe szorulás stratégia-váltási kényszert eredményezett a Markó Béla vezette RMDSZ-ben, amelyet helyesen felismerve, választási megállapodást kötöttek a Tőkés László vezette EMNT-vel. Ennek értelmében a két alakulat az RMDSZ égisze alatt Magyar Összefogás Listája néven vágott neki a 2009. június 7-i európai parlamenti választásoknak. Tőkés László vezette az összefogás listáját, illetve a két szervezet létrehozta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF) a fontosabb, magyarságot érintő vitás kérdések tisztázása céljából. [6]
A választásokon végül a magyarság az országos átlagot meghaladó mértékben részt véve, 8,92%-os eredménnyel (432.000 voks) 3 főt (Tőkés László, Winkler Gyula, Sógor László) tudott delegálni az EP-be a lehetséges 33-ból, ahol mindhárom képviselő az Európai Néppárt frakciójához csatlakozott. [9]
A 2009. november 22-i államelnök választáson Markó Béla átengedte a jelöltséget a média által lehetséges utódjának tartott Kelemen Hunor ügyvezető elnöknek (3,83%, 373.000 voks). [10]
A választást szűk többséggel (50,33% vs. 49,67%) ismételten az 5 éve regnáló Traian Băsescu nyerte, aki az időközben széteső PD-L-PSD nagykoalíció helyébe új kormányt nevezett ki, melynek a függetlenek mellett tagja lett az RMDSZ is. [10][11]
A 2009. december 23-án újonnan felálló PD-L-RMDSZ kormánykoalícióban (II. Boc kabinet) az alábbi pozíciókat kapták a magyarok:
- Miniszterelnök-helyettes: Markó Béla
- Egészségügyi miniszter: Cseke Attila
- Környezetvédelmi és erdészeti miniszter: Borbély László
- Művelődési és nemzeti örökségi miniszter: Kelemen Hunor [10][11]
2011-ben nem indult újabb elnöki mandátumért az RMDSZ-ben, de kormánytisztségét 2012-ig, parlamenti mandátumát 2016-ig megtartotta.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja. A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. Tagja a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának. [1]
1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen. Erdélyi magyar politikusként vonult be a köztudatba, de írói, költői és tanári munkássága is nagy jelentőséggel bír. [1]
