1950. november 4-én született a Veszprém megyei Pápán. Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) az orvosi egyetem hallgatója volt; 1954-től nyugdíjba vonulásáig Várpalotán volt belgyógyász főorvos, egy időben kórházigazgató. [2]
Édesanyja, Máramarosi Magdolna (1923) a család háztartását vezette. Testvérei: Lajos (1949), irodagép-műszerész és vállalkozó, Magdolna (1954), a Korona Kiadó vezetője, mellette angol-magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. [2]
Az általános iskolát Várpalotán végezte, majd középiskolába is Várpalotán járt, de csak 2 évet, mert 1964-től a kecskeméti Piarista Gimnázium tanulója volt, ahol 1969-ben érettségizett. Érettségi után egy évig segédmunkás volt a várpalotai bányában, illetve műtősként dolgozott a veszprémi kórházban. 1970-ben pótfelvételivel felvették a Felsőfokú Építőipari Technikumba (1972-től Ybl Miklós Műszaki Főiskola), itt szerezte mélyépítő üzemmérnöki diplomáját 1974-ben. A főiskola elvégzése után műszaki előadóként kezdett el dolgozni a Fővárosi Vízműveknél, majd a Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat építési művezetője volt, később beruházási ellenőr lett az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál, majd a Dunamenti Regionális Vízmű építési üzemvezetőjeként tevékenykedett. [1][2]
1979-ben vette feleségül Fellegi Katalin matematika-fizika szakos középiskolai tanárt. [1]
Néhány évnyi munka után egyre nyitottabbá vált a vállalati gazdálkodás, a költségvetési és a szervezési kérdésekkel szemben. 1980-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakára vették fel, ahová 1985-ig járt, majd 1988-ban szakközgazdászi képesítést szerzett. 1983-ban az Építőipari Gépesítő Vállalat beruházási osztályvezetőjének és ellátási főosztályvezetőjének nevezték ki, majd rá két évre az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettesének székébe ülhetett be. [1][2]
1989-ben, Tökölön alapította meg a tizenöt tagból álló, a Falufórum nevet kapó szervezetet, melynek célja a helyi politikai élet megreformálása volt. Az országos politikai életbe akkor kapcsolódott be, amikor az SZDSZ színeiben jelöltként indult az 1990-es országgyűlési választásokon, a szigetszentmiklósi egyéni választókerületben, melyet a második fordulóban szoros versenyben (50,56%) megnyert. 1990 májusától az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságához tartozó adó-albizottságban dolgozott. Vállalati vezetői posztját 1990 júniusában hátrahagyva főállású képviselő lett. 1990-ben megválasztották az SZDSZ-frakció közlekedési- és hírközlési szóvivőjének. A rendszerváltásig semmilyen politikai párt tagja nem volt. A szabaddemokratákhoz csak 1992-ben lépett be. Az 1992. évi novemberi küldöttgyűlésen az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé választották. 1993. február 13-án Tardos Márton utódaként az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja vezetőjének, majd szeptember 25-én a párt miniszterelnök-jelöltjének választották. [1][2]
Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét Pest megye 12. számú választókerületében indult, s az országos lista mellett az SZDSZ Pest megyei területi listáját is vezette. A második fordulóban újra képviselővé választották 53,77 százalékos többséggel. A választásokat követő koalíciós tárgyalásokon a szabaddemokraták négyfős delegációjának tagjaként tevékenykedett, majd az újonnan alakult Horn-kormány belügyminiszterévé jelölték és Horn Gyula akkori miniszterelnök koalíciós helyettese lett. Ugyanebben az évben, 1994-ben az SZDSZ ügyvivőjévé választották. Pető Iván távozása után pártvezetővé választották 1997-ben, amiről az SZDSZ számára katasztrofális szavazatvesztéssel záruló (a párt elvesztette szavazóinak kétharmadát. 1994: 19,73%, 1998: 7,57%) 1998-as országgyűlési választások után mondott le, ellenben ismét egyéni mandátumot szerzett a Szigetszentmiklós központú választókörzetében (53,24%), majd beválasztották a párt ügyvivői testületébe és újra az SZDSZ-frakció vezetője lett. [1][2]
1998-2000 között a párt képviselőcsoportjának vezetője volt, erről a posztjáról Demszky Gábor pártelnökké választása után mondott le. 1998 után, az Országgyűlésben folyamatosan kritizálta az Orbán-kormány munkáját az ellenzék egyik vezető politikusaként. Nevéhez fűződik a kétszintű minimálbér bevezetésének gondolata, mi szerint a diplomások legkevesebb a minimálbér kétszeresét kapták volna. Ezt a javaslatát a jobboldali többségű Országgyűlés nem tárgyalta. Sokszor bírálta a milliárdos közpénzeket költő Országimázs Központ pazarló tevékenységét. Számos alkalommal élesen bírálta a Fideszt az állam működésének demokratikus garanciáinak eltörléséért, és követelte ezek visszaállítását, sérelmezte az Országgyűlés ritkított, háromhetenkénti ülésezési rendjét. [1][3]
2001-ben az SZDSZ küldöttgyűlése megint a párt elnökévé választotta, tisztségében 2003-ban és 2005-ben is megerősítették. [5]
A 2002-es országgyűlési választásokon pártja listáját vezetve ismét jelentős szavazatvesztéssel, de még éppen hogy bejutott az SZDSZ a parlamentbe (5,57%), míg Kuncze Gábor immáron negyedszerre szerzett egyéni mandátumot az első helyezett MSZP-s jelölt visszalépésének köszönhetően (második forduló: 56,66%). [5]
2002. május 15-től ismét a szabaddemokrata képviselőcsoport vezetője, a házbizottság tagja. Ugyancsak az alakulástól novemberig az egészségügyi bizottság alelnöke, novembertől 2003 júniusáig a gazdasági, 2004 júliusáig a mezőgazdasági bizottság tagja. [3]
2006-ban, az országgyűlési választások második fordulójában immáron ötödször nyerte el a szigetszentmiklósi választókerület (Pest 12. számú vk., 60,38%) egyéni mandátumát, ami egyedülálló rekordnak számít. Ezt követően 2006-tól 2007. április 13-ig újra frakcióvezetőként tevékenykedett a pártelnöki székből való visszavonulásáig. [5]
Pártja kiábrándító önkormányzati szereplése után (Budapesten kívül az összes SZDSZ-es megyei jogú város polgármesteri székét elveszítette a liberális párt) 2006. október 19-én bejelentette, hogy visszavonul a politikai életből, és nem indul a következő országgyűlési választásokon. Utódja a pártelnöki poszton az általa is támogatott Kóka János lett. [1]
2006-ban egy pártrendezvényről kiszivárgott beszédében a rendőrök által 2006. október 23-án bántalmazott Révész Máriusz Fideszes országgyűlési képviselőt tréfásan „Révész Mártíriusznak” nevezte, mivel – véleménye szerint – a Fidesz minden lehetőséget kihasznált, hogy mártírt csináljon az utcai csatározásokban megsérült politikusból. [1][4]
2007-ben Kuncze rosszul sikerült viccelődése okán a Mártirius Kft. 120 óriásplakátot ragasztott ki Budapesten, melyen korrupcióval, valamint a rendszerváltás és a liberalizmus lejáratásával vádolták meg. Az alkalmat az SZDSZ-elnök távozása szolgáltatta. [1]
2009 februárjában Kuncze neve egy botrány kapcsán merült fel: a Klubrádióban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tanácsadójával beszélgetve szó esett a rendkívül rossz társadalmi közhangulatról is, mely szerinte teljesen megalapozatlan, ezért megoldásként ciántabletták kiosztását javasolta az elégedetlenkedőknek. Kijelentéséért a későbbiekben bocsánatot kért. [1]
2008 és 2013 között a Klubrádió műsorvezetője, 2010-ben pedig az ATV képernyőjén is megjelent műsorvezetőként.
Útmutatónk teljes körűen bemutatja az angoltanulás minden fortélyát, elejétől a végéig, szinttől függetlenül. Ha elakadsz, ehhez az íráshoz bármikor fordulhatsz, biztosan segítségedre lesz. Egy a fontos: akarnod kell!
1950. november 4-én született a Veszprém megyei Pápán. Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) az orvosi egyetem hallgatója volt; 1954-től nyugdíjba vonulásáig Várpalotán volt belgyógyász főorvos, egy időben kórházigazgató. [2]
