Arcok > Magyar politikusok > Csurka István (1934 - 2012)

1934. március 27-én született Budapesten. Íróként és politikusként vált közismertté. 1952-től 1957-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt. 1954-ben jelent meg első írása, rá 2 évre pedig az első kötete. [1][3]

Eleinte prózai műveket alkotott, s csak később fordult a drámaírás felé. Műveiben mindig fontos szerepet kaptak a politikum és a magyarság létkérdései. Filmforgatókönyvek írásában is jeleskedett. József Attila-díjat kapott 1969-ben és 1980-ban. Legismertebb művei: Az idő vasfoga (1967); Ki lesz a bálanya? (1970); Amerikai cigaretta (1978); Házmestersirató (1980); Vizsgák és fegyelmik (1990); Deficit (1967); Döglött aknák (1971); Megmaradni (1988). [1][3]

Csurka István számára – ha időrendben tekintjük át drámáit – egyre fontosabb és érdekesebb lett az általa legjobban ismert rétegnek, az értelmiségnek a rajza. Ez a rajz azonban nem egyszerű állapotrajz, leírás: Csurka István mindig azt is vizsgálja műveiben, hogy kiből milyen körülmények hatására mi lesz, vagyis nem tekint el a személyiségrajztól, az újszerű jellemábrázolástól, miközben arról is beszél, milyen világ veszi körül hőseit. A Szájhős (1964) ennek a drámatípusnak az első változata. Az 1956-hoz nagyon is közeli dráma az egyéni és kollektív felelősségről szól, e korai időszakban még inkább az egyénire helyezve a hangsúlyt. [5]

1956 után kényszerítették lakóhelyének elhagyására, majd beszervezték III/III-as ügynöknek. A kilencvenes évek elején az elsők között hozta nyilvánosságra ügynökmúltját. Állítása szerint a beszervezési nyilatkozatot az internálás során, kényszer hatására írta alá, és soha nem írt jelentést. Az átvilágítások és a levéltárakban fellelhető dokumentumok szerint az együttműködés hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították. [2]

1973-tól 1986-ig a Magyar Nemzet tárcaírójaként munkálkodott, 1981-ben megválasztották a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagjává, majd 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik kezdeményezőjeként tűnt fel a politikai életben. 1989–90-ben a Magyar Fórum főszerkeszője, majd 1991-től a szerkesztőbizottság elnöke és a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója volt, 1990 óta országgyűlési képviselő. [1] [3]

1992. augusztus 20-án a Magyar Fórumban – ami akkor az MDF hetilapja volt – megjelent a „Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” című írása, amelyben kritizálta a kormány addigi politikáját, és bizonyos társadalmi folyamatokat. A cikk miatt rengeteg támadás érte, és az MDF más vezetőivel is szembekerült. 1992 szeptemberében megalapította a Magyar Út Alapítványt. 1993. január 22-én, az MDF VI. országos gyűlésén 536:674 arányban elvesztette a küzdelmet Antall Józseffel szemben a párt elnökségéért folytatott küzdelemben. Ezután alapította meg a Magyar Út Körök mozgalmat. Május 26-án közreműködésével alakult meg a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport az MDF-en belül. Az ellentét közte és a Magyar Demokrata Fórum más vezetői között egyre fokozódott; végül 1993. június 5-én, amikor nem szavazta meg az ukrán-magyar alapszerződést, az MDF Országos Választmánya kizárta a pártból. Júniusban a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportot és a Magyar Út Köröket összefogva megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), amelynek 1993-től elnökségi tagja, 1993-94-ben társelnöke, 1994-től elnöke. [2][4]

Az 1994-es választásokon elért 1,3%-os eredmény kielégítő volt annak fényében, hogy a párttal szembeni vádak – kirekesztés, antiszemitizmus, populizmus – folyamatosan áradtak a médiából. A választások jelentőségét az jelentette, hogy a kampányolás következtében a párt országosan is ismertté vált. A párt ellenségei akkor ijedtek meg igazán, amikor 1994. március 15-én, a Szabadság téren a MIÉP megrendezte első saját szervezésű tömegdemonstrációját, méghozzá azonnal több tízezer résztvevővel. [7]

A MIÉP egyre erősödő népszerűségét, fokozódó elfogadottságát félre nem magyarázható módon mutatta a 1997. júniusi könyvhéten rendezett Csurka-dedikálások példátlan látogatottsága. A Vörösmarty téri Püski-sátornál sosem látott tömegek – szabályos közlekedési akadályt okozva – órákig álltak sorba, hogy Csurkával aláírassák frissen megjelent bibliográfiáját. [7]

Az 1998-as választásokra készülve a MIÉP plakátjain a „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar" szlogen volt olvasható. A párt programja szerint a belső kereslet és a magyar munka felélénkítésével és felértékelésével kellene lendületbe hozni a gazdaságot és a társadalmat. A MIÉP egyébként meglehetősen korán, még január végén megkezdte a választási kampányát. Ekkor egy kisdobost ábrázoló, kisméretű, olcsó plakát tűnt fel országszerte az oszlopokon: „Aki magyar velünk tart" felirattal. Több helyen festékszóróval járdákra, tűzcsapokra fújták föl a párt szimbólumát és nevét. Mivel a mindössze másfél százalékos pártnak nem tellett óriásplakátokra és színnyomatos poszterekre, leleménnyel igyekeztek pótolni a hiányzó pénzt. Olyan falragaszokkal és – húsvét táján – rajzokkal jelennek meg, mint például a híres „Jön a nyuszi, megy a Gyuszi". Szórólapjaik egységesek voltak, a plakátoknál jobb minőségben készültek. Tartalmazták a párt néhány soros helyzetelemzését, hogy milyen Magyarországot szeretnének, valamint mellékletként a jelöltek rövid fényképes bemutatkozó levelét. Kihasználtak valamennyi lehetőséget, amit az országos listaállítás után a média kínált. Szakértőik minden televíziós és rádiós vitában ott voltak. A párt kampányeszköze ezen kívül a Magyar Fórum volt; Csurka István a választási gondolatokat összefoglaló,A magyarság bekerítése című tanulmánya is itt jelent meg. [6]

A választások meglepetése a MIÉP Parlamentbe kerülése volt: átugorva az öt százalékos parlamenti küszöböt, 5,58 százalékos országos listás eredményt sikerült elérniük. Ez 14 mandátumot jelentett, így alkotmányos vita alakult ki arról, alakíthatnak-e frakciót, hiszen ennek feltétele addig 15 fő volt. Végül a vita a MIÉP javára dőlt el, így megalakíthatták képviselőcsoportjukat, melynek vezetője Csurka István lett. [6]

A választások során a MIÉP egyértelműen a fővárosban és környékén volt a legnépszerűbb. Budapesten a választók 8,88 százaléka tett keresztet a nemzeti radikálisok neve mellé a listán. Ezen belül is az elitnek számító budai kerületekben lett legmagasabb a MIÉP támogatottsága, amelyet úgy fordítottak le önmaguknak, hogy a MIÉP iránti rokonszenv egyenesen arányos az értelmiségi szavazók arányával. [6]

A Csurka István vezetése alatt álló MIÉP (az akkori parlamenti pártok közül egyedül) ellenezte a NATO-ba és az EU-be való belépést; támogatta a státustörvényt. Az USA-t ért terrortámadások után részvétét fejezte ki az áldozatok felett, de rámutatott arra a fontos szempontra, hogy a terrorcselekmények egyik lehetséges oka éppen az USA politikája. Nyilatkozata nagy port kavart belföldön és külföldön egyaránt. A MIÉP elnöke szerint a terrorcselekmény az elnyomott világ válasza volt a globalizáció vezető hatalmának. A parlamentben nem támogatta a magyar segítségnyújtást az Afganisztán elleni hadjáratban. Kezdeményezte Izrael elítélését a palesztinokkal szembeni fellépései miatt. Támadta a Magyar Nemzeti Bank vezetését, mert szerinte Surányi György elnöksége idején idegen érdekeket szolgált az intézmény. A MIÉP támogatta a trianoni határok békés revízióját, és erősen elítélte az eddigi magyar kormányok „nemzetpusztító politikáját”, amely szerintük részben a külpolitikában, részben olyan belpolitikai tevékenységben, mint a „túlzott és teljességgel ellenőrizetlen privatizáció”, illetve az abortusz legalizálása nyilvánult meg. [2][4]

Nagy figyelmet keltett egy térképvázlat, ami a jugoszláviai NATO-bombázás idején készült, és Magyarország déli határainak kiterjesztését javasolta. [4]

Egy hónappal a 2002-es választás előtt, március első napjaiban Csurka István sajtótájékoztató keretében ajánlatot tesz a Fidesznek: „A MIÉP kész több mint száz képviselőjelöltjének visszaléptetésére a Fideszben egyesült erők javára a választások második fordulójában.” Részben ennek eredményeként a választások első fordulójában mindössze a szavazatok 4,36%-kapta meg a párt. Mindez sokak szerint annak köszönhető, hogy a MIÉP mindenütt hangoztatta, hogy a várható eredmény biztosan 10% felett lesz, ezért a szerénytelenség következtében többen a Fideszre adták szavazatukat, hogy tovább kormányozhasson. „Több szerénység kellett volna” – mondta Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum újságírója. [7]

Október 20-án lezajlott az önkormányzati választás, alig jobb eredménnyel, mint a tavaszi volt. Csurka István listavezetésével öt MIÉP-es képviselő került be a fővárosi önkormányzatba, de az elnök átadta helyét a listán következőnek, így ő nem lett tagja a Zsinka László vezette frakciónak. [7]

A parlamentből való kiesést követően azok között, akik nem tudtak méltósággal veszíteni, elkezdődött a magyarázkodás és bűnbakkeresés. A párt 15-20 bizalmi pozícióban lévő funkcionáriusa először csak titokban, később egyre merészebben és összehangoltabban "Feszítsd meg!"-et kezdett kiáltani Csurka Istvánra, s mivel pártelnöki tisztségéből azóta sem sikerült elmozdítani, ezért mind a mai napig egyre többen hagyják ott a MIÉP-et. Köztük 2008-ban a párt egyik legkiválóbb szakembere, Zsinka László, a fővárosi képviselőtestüllet MIÉP frakciójának korábbi vezetője is távozott, bár nem önszántából. [7]

2006-ban Csurka István pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a Parlamentbe, mivel mindössze 2,3%-ot ért el. A gyenge eredmény következtében az őszi önkormányzati választásokon a Fővárosi Közgyűlésben 1994 óta meglévő MIÉP jelenlét is elveszett. A párt, a szükséges 20.000 érvényes ajánlószelvény hiányában, a 2009. június 7-én tartott európai parlamenti választáson már elindulni sem tudott. [2][8]

Halálát megelőző években bár Csurka továbbra is a MIÉP elnöke volt, lényegében eltűnt a politika színpadáról, s tevékenysége döntően publicisztikák írására korlátozódott, amelyek a Magyar Fórumban, „Csurka István lapjában” jelentek meg hétről-hétre. [7]

78 évesen hunyt el, a fővárosi Fiumei úti sírkertben lelt örök nyugalomra. [9]

Forrás:

[1] http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz04/153.html
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Csurka_Istv%C3%A1n
[3] http://www.miep.hu
[4] http://origo.matav.hu/valasztas/20020308csurka.html
[5] http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/1201.html
[6] http://www.fn.hu/voks_2006/valasztas/20060113/1998_as_valasztasok/
[7] Fábián Zoltán - A MIÉP története 1993-2006 között
[8] http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=82863&Itemid=220
[9] http://www.origo.hu/itthon/20120218-eltemettek-csurka-istvant.html