Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Gyermekkorát édesapja nevelése határozta meg, aki egészen fiatal korától kezdve oktatta őt a politikai intézmények működésére. Nézeteinek meghatározó elemei a képviseleti demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem és a keresztény erkölcs voltak. [1]
Apja nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás. Alapító tagja volt a Független Kisgazdapártnak (1931). [2]
Az elemi iskola után a budapesti Piarista Gimnáziumba került, ami döntő jelentőséggel bírt társadalomszemlélete kialakulásában és abban is, hogy a rendszerváltozás után kezdeményezte a Piarista Diákszövetség létrehozását. [1][2]
A Piarista Gimnázium szellemiségét a keresztény erkölcs, a nemzeti konzervativizmus, a szociális érzékenység határozták meg. Antall József 1942 és 1950 között járt ide, amikor az iskola által képviselt értékekkel szembenálló kormányok irányították a nyilas és a kommunista diktatúra alatt az országot. Már fiatalon meggyőződése volt, hogy az embertelen rendszer nem tartható fenn, ezért tudatosan készült az azt követő szerepvállalásra. Nem mutatott szimpátiát a szocializmus megreformálását célzó nézetek iránt sem, mivel a rendszert eleve javíthatatlannak tartotta, amin a reformok már nem segíthetnek, de egy rendszerváltozás igen. [1]
A gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom- történelem-levéltár szakos hallgatója lett. Szembekerült az egyetemet is egyre inkább uralma alá hajtó kommunista ideológiával. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, valamint a doktori címet. [1]
Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdte 1955-ben, ahol szoros kapcsolat alakult ki közte és első osztálya között. 1956. október 23-án a megszokott előadása helyett beszámolt az előző este történéseiről: a műegyetemi nagygyűlésről, a diákok követeléseiről és az aznapra tervezett tüntetésről, melyen ő is részt vett. Az Eötvös Gimnázium a Forradalmi bizottsága élére választotta. [1]
A mindössze 24 éves Antall Józsefnek már ekkor határozott elképzelései voltak a jövőről. Célja a demokratikus, többpártrendszerű Magyarország kialakítása volt, amelynek érdekében erőfeszítéseket tett a civil és a politikai szféra megreformálására; részt vett a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében is. [1]
Kádár Jánostól hamarosan egy felkérés érkezett, mégpedig a koalíciós kormányban történő kisgazda részvételre, amire a pártvezetőség megbízásából ő írta meg a választ „A Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakoztatás biztosítására” címmel. Ebben határozottan leszögezte a feltételeket: az ÁVH kivonását, a szovjet kivonulást és a többpárti választások kiírását. Politikai munkája mellett folytatta a tanítást az Eötvös Gimnáziumban, de az osztálya és közte lévő szoros kapcsolat, valamint értékrendbeli problémák miatt menesztették. [1]
1957-ben a Toldy Gimnáziumba került, ahol pár hónap alatt szintén maga köré gyűjtötte a fiatalokat. Keserűen jegyezte meg az egyik besúgó, hogy az általa vezetett történelem szakkörnek több tagja van, mint a helyi KISZ szervezetnek. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a tanítástól. Az indoklásban megfogalmazott politikai nézetei a rendszerváltozás után is vállalhatóak voltak: "politikai magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte." [1]
Rájött, hogy a gyógyítás története az a fontos, részben feldolgozatlan tudományos téma, amit még nem kutattak megfelelő részletességgel, így ez lehetőséget nyújthat számára a politikai befolyástól mentes munkára, ami konkrétan 80 orvos életrajzának megírásában testesült meg. [1][2]
Az 1964-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár először tudományos kutatónak hívta, majd igazgatóhelyettessé nevezte ki. Tudományos munkája hamarosan a határon túl is elismerést váltott ki. 1968-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnökévé választották, s miután 1974-ben megkapta a nyugati országokba is érvényes útlevelét, főleg német nyelvterületen tartott előadásokat.
Ezek az utak segítették abban is, hogy ne távolodjon el a nyugati politika által képviselt eszmerendszerektől és későbbi politikusi pályájához fontos kapcsolatokat építsen. [1]
Több száz orvostörténeti témájú tanulmánya mellett továbbra is szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmussal. Ezért különösen érzékenyen érintette, amikor kormányfőként a vádaskodások egyik alaptémája az állítólagos antiliberalizmusa volt. Erről így nyilatkozott: "utálom ha liberalizmusra oktatnak olyanok, akik a marxizmus elkötelezettjei voltak, amikor én a liberalizmusról írtam." [1]
1974-ben megbízott főigazgatója majd főigazgatója lett az Orvostörténeti Múzeumnak, amit világhírű kutatóműhellyé fejlesztett, majd munkát adott számos olyan embernek, akit a rendszer üldözött. Számos hazai és nemzetközi kitüntetést elnyert, amelyek közül a legmagasabb rangú a Munka Érdemrend arany fokozata volt (1982). Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztőjeként is dolgozott. A témában írt legfontosabb műve, „Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei” 1981-ben jelent meg először. [1]
Antall József igazi lételeme azonban a politika maradt. Arra készült, hogy a szocializmus összeomlása után szerepet vállaljon a haza helyreállításában. A rendszerváltozás idején stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett a jövendő politika helyes irányvonaláról és ehhez kereste is a számára legmegfelelőbb politikai jobbközép formációt. 1988 elején kapcsolódott be az ellenzéki mozgalomba. Megalakította többek között Göncz Árpáddal az Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát. Csoóri Sándor hívására ezután vett részt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) előadásain. 1988 szeptemberében jelen volt a szervezet hivatalos megalakulásánál, s megfigyelőként részt vett az ideiglenes elnökség munkájában. [1]
Antall Józsefet elsöprő többséggel választották meg az MDF elnökének 1989. október 21-én, így egyértelmű lett, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Munkásságával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az MDF egységes, kereszténydemokrata és a nemzeti liberális értékeket együttesen valló jobbközép párttá váljon. [1]
A magyar politikai átalakulás jelentős mértékben a Kerekasztal tárgyalások nyomán kezdődhetett meg. A politikával foglalkozó közvélemény ekkor ismerhette meg Antall József személyét is.
Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989. március 22-én jött létre, majd 1989. június 13-án felállt az MSZP, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) jogutódjaként. Ők, az EKA és a tényleges beleszólási jogkör nélküli MSZMP csatlósszervezetek, az ún. Harmadik Oldal részvételével létrejött a Nemzeti Kerekasztal. Az EKA-tárgyalásokat az MDF a kezdeti szakaszban nem vette komolyan, mivel lényegesen erősebb volt az abban résztvevő többi szervezetnél, de mikor felismerte a kezdeményezés jelentőségét, a pártnak meg kellett erősítenie a tárgyalócsoportot. Antall Józsefnek kész tervezete volt a tárgyalások továbbvitelét illetően. [1]
Antall József a kerekasztal-tárgyalások során hamar kitűnt példa nélküli szakmai felkészültségével és kompromisszum-kézségével. Számos javaslatot tett, így nemsokára visszatérő elemei lettek a tárgyalásoknak a "támogatom Antall József indítványát" és a "csatlakozom Antall József indítványához" mondatok. Pontosan ismerte és alkalmazta egyrészt a magyar demokratikus történelmi hagyomány 1848-as és II. világháború utáni rövid időszakának elemeit, ami a nemzetieknek volt fontos, másrészt az európai demokráciák berendezkedésére jellemző elemeket, ami a liberálisoknak volt szívügye. Ennek köszönhető, hogy a pártok közti egyre élesebb viták és az MSZMP szándéka ellenére az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel, hanem elérte történelmi hívatását. 1989 szeptemberében aláírták a megegyezést a kormányoldallal a demokratikus átalakulás feltételeiről. [1]
A választások fontos eleme volt, hogy két utóda szerint is (Boross Péter, Orbán Viktor) csak ő látszott alkalmasnak a jelöltek közül az ország vezetésére. 1990. április 8-án a választások második fordulója egyértelművé tette, hogy az MDF lesz az új kormány vezető ereje és Antall József a miniszterelnök. Az Országgyűlés 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnöknek. Az ezt követő időszakban ő tette a legtöbbet a magyar rendszerváltozásért. [1]
Tette ezt a folyamatos politikai csatározások közepette. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel (Független Kisgazda, Földműves- és Polgári Párt) és a KDNP-vel (Kereszténydemokrata Néppárt), majd ismét felvillantva kivételes tárgyalóképességét, az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött az SZDSZ-szel (Szabad Demokraták Szövetsége). Ennek keretében számottevő mértékben csökkentették a kétharmados törvények körét, ami hozzájárult a hatékony kormányozhatósághoz. Ezért cserébe az SZDSZ jelölhette a köztársasági elnököt, Göncz Árpád személyében. A szövetség lett az alapja a magyar demokrácia parlamenti működésének, bár a paktumot sok bírálat érte, elfogadhatóbb alternatívát azonban senki sem tudott felmutatni. A nagy gazdasági hanyatlást követően és a külföldi segítség hiánya, valamint a recesszió ellenére a ciklus végére a gazdaság növekedési pályára állt. [1]
Külföldi politikusok is elismerő hangon beszéltek róla, s elmondták, mennyit tanultak politikai munkássága révén. A nemzetközi népszerűséget 15 millió magyar érdekében használta fel, akiknek lélekbeli miniszterelnökének tekintette magát. Nagy szerepe volt a Varsói Szerződés, a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Társasága) felszámolásában és az orosz csapatok 1991-es kivonásában. Magyarországot bevezette az összeurópai intézményrendszerekbe és kormánya által tette meg az első lépéseket az ország a NATO (North Atlantic Treaty Organisation - Észak-atlanti Szerződés Szervezete) és az Európai Uniós csatlakozása felé. [1]
Itthon politikai krízisek egész sorával kellett megküzdenie, úgymint az erőteljes ellenzéki sajtó vádaskodásaival, a benzináremelések miatt kirobbant taxisblokáddal, a köztársasági elnök folyamatos politikai akcióival, a kisgazdák koalícióból történő kilépésével, vagy Csurka István támadásaival. A haza érdekében vívott küzdelmének vetett véget súlyos betegsége. Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke még a kormányzati ciklus lejárta előtt, 1993. december 12-én 62 éves korában hunyt el daganatos megbetegedésben. [1]
Parlamenti naplókból kiderül, hogy 1994 és 1998 között még az FKGP és az MDF-ből kizárt Csurka István vezette képviselők által alapított MIÉP (Magyar Igazság és Élet Pártja) sem bántották az első szabadon választott miniszterelnököt, pedig a pártelnökök viszonya nem volt felhőtlen Antall Józseffel. Az FKGP elnökét, Torgyán Józsefet, az egykori koalíciós társat ugyanis egy borítékkal zsarolta, amiből kiderült volna, hogy a főkisgazda ügynök volt-e, vagy sem. Csurkát pedig menesztette az MDF-ből, a liberálisan elhajló Debreczeni Józseffel együtt." [3]
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a kisgazdák az egyre inkább az antalli örökség felé forduló Orbán Viktorra tekintettel nem hánytorgatták fel, mi is volt a bajuk az első miniszterelnökkel. Orbán tehetségét elismerte Antall, egyes városi (különösen budai) legendák szerint a halálos ágyán a Fidesz elnökét hívta magához, s az általa rendkívül tehetségesnek tartott ifjúra bízta az ország sorsát. [3]
Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Gyermekkorát édesapja nevelése határozta meg, aki egészen fiatal korától kezdve oktatta őt a politikai intézmények működésére. Nézeteinek meghatározó elemei a képviseleti demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem és a keresztény erkölcs voltak. [1]
