Arcok > Történelmi arcok > Henry Kissinger (1923 - napjainkig)

Amerikai diplomata, reálpolitikus. Sokban hozzájárult az Egyesült Államok és Kína közötti békésebb kapcsolat kialakulásában. 1973-ban Nobel-békedíjat kapott. [1]

1923. május 27-én született a bajorországi Fürth városában, Alfred Kissinger néven, Lous Kissinger és Paula Stern gyermekeként. Zsidó származása miatt a család 1938-ban a nácik elől menekülve New Yorkba disszidált. [1]

1943. június 19-én az amerikai hadsereg katonai kiképzése után megkapta az amerikai állampolgárságot, majd a New York-i városi Főiskola (City College of New York) hallgatójaként sorozták be. Kiképzése után, immár amerikai állampolgárként a Belső Elhárítás 970-es osztagához került, mint német tolmács. [1]

A háború után, 1950-ben a Harvard Egyetemet summa cum laude (kiváló, a legnagyobb dicséretet jelentő) minősítéssel végezte el – az egyetem Kissingert tartja az egyetlen olyan hallgatójának, aki hibátlanul teljesítette a követelményeket. A mesteri, valamint a tudományos fokozatot 1952-ben, illetve 1954-ben szerezte meg. Doktori disszertációjának címe: „A World Restored: Metternich, Castlereagh, and the Problems of Peace 1812-22.” volt. [1]

Doktorálása után a Harvardon maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be, s több nagyobb állami szervezet tanácsadója is lett. [1]

Liberális republikánusként New York állam akkori kormányzójának, a republikánus Nelson Rockefellernek lett támogatója és tanácsadója az 1960-as, 1964-es és 1968-as elnökválasztások republikánus előválasztásain. 1968-ban Richard Nixon – győzelme után – Kissingert nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadójának, így Kissingernek lehetősége nyílt az elnökhöz közel álló kabinetbe való bekerülésre. [1]

1969 és 1975 között nemzetbiztonsági főtanácsadóként dolgozott először Nixon, majd Ford elnöksége idején. 1973. szeptemberétől 1977. január 20-ig az Egyesült Államok külügyminisztere is volt. Pozícióját a Watergate-botrány sem tudta megingatni, habár tanácsadói székétől 1975-ben meg kellett válnia. [1]

Kissinger úttörője volt a détente (franciául: enyhülés) politikájának az USA és a Szovjetunió, illetve Kína vonatkozásában. A stratégia részeként kezdeményezte a légköri kísérleti atomrobbantásokat tiltó és a fegyverzetcsökkentést előirányzó tárgyalásokat, melyek végül az 1972-ben aláírt SALT I (Strategic Arms Limitation Talks - Tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról), illetve a ballisztikus rakéták limitálásáról szóló ABM (Anti-Ballistic Missile Treaty), illetve az 1979-es SALT II szerződéshez vezettek. Ezek az egyezmények valódi enyhülést hoztak az USA és a Szovjetunió között. [1]

Nagy szerepet játszott Kína a világ felé történő nyitásában, illetve az anti-szovjet kínai-amerikai szövetség létrejöttében. Kissingernek sikerült diplomáciai nyomást gyakorolnia a Szovjetunióra rövid egymásutánban két, Kínába tett utazásával 1971. júliusában, illetve októberében. Az eredmény, hogy egy hallgatólagos, szovjetellenes szövetség született a két szuperhatalom között. Kissinger gazdasági és kulturális kapcsolatokat is teremtett a két ország között, valamint újra megnyílhatott a két ország érdekképviseleti irodája – a viszony teljes normalizálása egészen 1979-ig elhúzódott. [1]

Kissingert számos kritika érte az 1971-es, India és Pakisztán között kirobbant indo-pakisztáni háború alatt készült felvétel miatt (1971. november 5.), amiben az indiaiakat köcsögöknek, a miniszterelnök asszonyt pedig ribancnak nevezte. Kissinger azóta többször is kifejtette sajnálkozását és megbánását mondataiért. [1]

1973-ban a vietnami háború befejezéséért tett fáradozásai elismeréséül Nobel-békedíjat kapott. [1]

1973-ban a jóm-kippuri háború után Kissinger vezette a béketárgyalásokat Izrael, az egyiptomi és a szíriai vezetés között. Kissinger támogatásával az amerikai hadsereg hatalmas katonai támogatást nyújtott Izraelnek a háború folyamában. Ennek köszönhetően Izrael visszaszerezte a kezdetben Egyiptom és Szíria által elfoglalt területeket, majd a Golán-fennsíktól keletre fekvő területet is elfoglalták. Kissinger kényszeríttette az izraelieket az újonnan szerzett földek nagy részének visszaadására, ami jelentős mértékben hozzájárult az egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötéséhez. A békét 1978-ban írták alá, melyben a Sínai-félsziget visszaadásáért cserébe Egyiptom elismerte Izrael állam létezését. [1]

Kissinger szorgalmazta Dél-Amerika, illetve Latin-Amerika egyes antikommunista katonai diktatúráival a baráti diplomáciai kapcsolatok kiépítését.

Kissinger később Chilébe látogatott, ahol a diktátorral, Pinochet tábornokkal arról beszélt, hogy az Egyesült Államok figyeli a Junta tevékenységét, különösen az emberi jogok megsértésének kapcsán, de elfogadja annak antikommunista beállítottságát. [1]

1977-től a Georgetown-i egyetemen vállalt tanári állást, illetve a nyolcvanas-kilencvenes években számos cég igazgatósági tanácsába választották be, többek között a chichagói székhelyű Hollinger International újsággyártó cégébe, a Gulfstream Aerospace légi vállalatba, illetve jó indonéziai kapcsolatait kihasználandó, a Freeport-McMoRan nemzetközi réz- és arany kitermelő vállalkozásba is, melynek Indonéziában, Pápua szigetén voltak jelentős bányái. [2]

2002-ben nyilvánosságra kerültek bizonyos dokumentumok, amelyek Kissinger az USA dél-amerikai, és Kelet-Timorral kapcsolatos politikáját vázolták. Sok támadás érte a szigeten történt népirtás miatt, főleg az Egyesült Államokban, de a támadások hevessége azóta alábbhagyott.

Franciaország, Brazília, Chile, Spanyolország és Argentína hivatalos úton is megkereste Kissingert, hogy kérdéseket tegyen fel neki az általa elkövetett vélt vagy valós háborús bűnökről. [1]

Jelenleg feleségével, Nancy Maginnes-el él a Connecticut állambeli Kent városában, ahol saját cégét, az 1982-ben alapított Kissinger Associates nevű tanácsadó vállalatot vezeti. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Henry_Kissinger
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Kissinger