Arcok > Történelmi arcok > Margaret Thatcher (1925 - 2013)

1925. október 13-án született az angliai Granthamben (Lincolnshire), Margaret Hilda Roberts néven. Édesapja Alfred Roberts volt, aki 14 éves korában arra kényszerült, hogy abbahagyja az iskoláit, ezért autodidakta módszerrel folytatta tanulmányait. Édesanyja Beatrice Roberts (született: Beatrice Stephenson), metodista keresztény vallású volt. A család Margareten kívül még egy lányt nevelt fel konzervatív, vallásos szellemben: Murielt, aki 1929-ben született. A Kesteven & Grantham Girls? School elvégzése után (1944) Margaret vegyésznek kezdett tanulni Oxfordban. [2] [3] [4]

1946-ban az Oxfordi Egyetem Konzervatív Egyesületének elnöke lett. Egyetemi tanulmányai végeztével kutatóként dolgozott különböző brit élelmiszeripari cégeknél. [1] [2]

A politikához egyenes út vezetett, így beszállt az 1950-es és 1951-es választások küzdelmeibe. A kampány során ismerkedett meg Denis Thatcherrel, egy vegyiparból meggazdagodott üzletemberrel, akihez 1951-ben feleségül is ment. Két évvel később ikreket hozott a világra: Markot és Carolt. [1] [2]

1959-ben egy London környéki kerületből (Finchleyből) jutott be a Parlament alsóházába, amellyel nagy álma vált valóra. Szűzbeszédének köszönhetően hamarosan elfogadták egyik törvényjavaslatát (1960), 2 év múlva pedig az akkor még létező nyugdíjügyi minisztérium parlamenti titkára lett. Az 1970-es választások után a konzervatívok állíthattak fel kormányt Heath vezetésével, amelyben Thatcher az oktatási miniszteri posztot töltötte be. [1] [2]

Az elvesztett választások után (1975) indult a Konzervatív Párt elnöki posztjáért, így ő volt Heath egyetlen komoly kihívója. A választást kisebb meglepetésre február 11-én meg is nyerte. A hetvenes évek második felétől egyre erősödött az a meggyőződése, hogy Nagy-Britanniának radikálisan meg kellene változtatnia politikáját, hogy olyan szabad magánvállalkozások jöhessenek létre, melyeknek működésébe nem szólhat bele sem az állam, sem pedig a szakszervezetek. Keith Joseph-fel és John Hoskyns-szal közösen elkezdte vizsgálni, hogy melyek a brit gazdaság legfőbb problémái. Ezután hirdette meg politikáját, amely a ?szocializmus visszafordítását? jelentette, vagyis kevesebb állami beavatkozást, több piaci versenyt, még több magántulajdont a gazdaságban. Ezzel gyakorlatilag megalapozta a nyolcvanas évek neokonzervatív fordulatát Nagy-Britanniában. [1] [2] [3]

Az 1978-79-es szrájkhullámok alatt egyre nőtt népszerűsége, ami segítette az 1979. május 4-i választások megnyerésében, így ő lehetett a királyság első miniszterelnöknője. Még ebben a hónapban hivatalba is lépett, s megkezdte hosszú regnálását az Egyesült Királyságban. Margaret Thatcher meghirdette az alacsonyabb közkiadások, a nagyobb individualizmus és a kiterjedtebb egyéni felelősség politikáját. Az első brit női kormányfő keserves gazdasági helyzetben vette át a kormányzást, ráadásul a kabinet viszonya megromlott az ipar vezetőivel is. [1][2][3]

Thatcher kormányzásának kezdetén tovább súlyosbodtak a problémák: a magas jegybanki alapkamatok miatt kialakult vágtató inflációt mérsékelni kellett, ráadásul 1979. nyarán kitört a második olajválság is, az energiahordozók ára pedig az egekbe emelkedett. [2] [3]

A munkanélküliség hamarosan elérte a hárommilliós lélektani határt, vagyis egy olyan szintet, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak a szigetországban. A gazdasági nehézségek kiélezték a vitákat még a konzervatív kormányon belül is, ami több magas rangú tisztségviselő lemondásához vezetett. [1] [2]

1982-ben Argentína váratlanul lerohanta a dél-amerikai partok közelében fekvő brit gyarmat Falkland-szigeteket. Ezt a területet mintegy 150 éve birtokolta Anglia, de az argentinok már régóta igényt tartottak rá. Thatcher kormánya először diplomáciai úton próbálta jobb belátásra bírni az argentinokat, ám ennek sikertelensége után a Royal Navy, a brit haditengerészet erőit küldték a helyszínre. Ekkor a Thatcher-kormány a bukás szélére került, ám tíz hét múlva Argentína visszavonult, így újra felvonhatták a brit lobogót a Falkland-szigeteken. [1] [2] [4]

Thatcher a katonai győzelemmel érdemelte ki a Vaslady elnevezést. Népszerűsége ezekben a hónapokban magasba szökött. A Munkáspárton belüli megosztottság is egyre nagyobb lett, ezért a Konzervatív Párt az 1983-as választásokon kényelmes, 144 fős parlamenti többségre tett szert. 1984. októberében a brightoni konferencián Írországban, az IRA (Irish Republican Army - Ír Republikánus Hadsereg) tagjai egy bombát robbantottak a Grand Hotelben, ami csak centiméterekkel kerülte el a kormányfőt, öt munkatársa azonban nem volt ilyen szerencsés. Az IRA ezzel az angol börtönökben éhségsztrájk következtében elhunyt aktivistáinak halálát kívánta megbosszulni. [1] [2] [3] [4]

Mindeközben a Vaslady következetesen és hajthatatlanul vitte végig gazdasági programját. ?Visszafordította a szocializmust?, monetarista programot hirdetett, deregulálta az államigazgatást, csökkentette az adókat, szigorúan ellenőrizte a pénzkibocsátást, és alacsonyan tartotta az inflációt. A Bank of England (az elsőként a világon, 1694-ben alapított angol jegybank) által magasan tartott jegybanki alapkamatok azonban rossz hatással voltak a gazdaságra, hiszen ez a fajta politika meghosszabbította a recessziót, vagyis a gazdaság visszaesését, növekedésének hiányát. Thatcher adótervei szintén felkavarták a közéletet: a jövedelemadókat csökkentette ugyan, de a közvetett terheket, az általános forgalmi adót növelte. Sőt, a gazdagok adóit nagyobb mértékben csökkentette, mint a középosztály terheit, amivel szintén népszerűtlen intézkedéseket vállalt magára. [1]

Thatcher idején indult meg az első globális privatizációs hullám: az állami tulajdonú vállalatok jelentős része magánkézbe került az Egyesült Királyságban. A fent említett intézkedések hamarosan éreztetni kezdték hatásukat a gazdaságban: a hatékonyság növekedni kezdett ? igaz nem mindegyik privatizált ágazatban. [2] [3]

A Vaslady antiinflációs politikája nem volt ennyire sikeres, de az eredmények itt is érzékelhetőek voltak. A vágtató inflációt 27 százalékról három százalékra szorította le, bár az is igaz, hogy a pénzromlás mértéke később újra emelkedni kezdett. [1] [2]

A legkeményebb harcot (Argentínán kívül) a szakszervezetekkel vívta meg a Vaslady. A szakszervezeteket tartotta ugyanis az 1945 utáni brit gazdasági visszaesés egyik legfőbb okának, ezért határozottan intézkedett hatalmuk visszaszorítása érdekében. A konfliktus leginkább akkor éleződött ki, amikor a szénbányászok 1984-ben egyéves sztrájkba kezdtek, tiltakozásul a bányák bezárása ellen. Végül itt is a miniszterelnök asszony aratott győzelmet, ami azonban számos család számára a megélhetés elvesztését jelentette. [1] [2]

Thatcher 1990-ben egy új adórendszer, pontosabban egy régi modell, a Poll Tax visszahozását szerette volna elérni. Skóciában ez sikerült is egy évvel korábban, de Angliában olyan népszerűtlen intézkedésnek bizonyult, hogy utcai zavargások kezdődtek Londonban. [1] [2] [4]

A Konzervatív Párt bizalma egyre mérséklődött, ezért 1990. november 22-én a Vaslady lemondott. Ő volt az elmúlt 150 év leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke (11 év) a szigetországban. A bizalmi szavazás első körét ? szoros küzdelemben ? túlélte ugyan, de a második kör előtt megsúgták neki, hogy nem érdemes egy hatalmas arányú vereséget kockáztatnia saját pártján belül. Annyi befolyása azért maradt, hogy maga határozza meg utódját. Így lett miniszterelnök John Major. [1] [2] [4]

Leköszönése után keveset lehetett hallani Thatcher asszonyról, de 1992-ben bárónőként, a brit főrend tagjaként került be a Lordok Házába. A következő évben Lady Thatcher kiadatta önéletrajzát, ?The Downing Street Years? (A Downing Street-i évek) címmel. [1] [2] [4]

1995-ben folytatta önéletrajzának írását: ?Út a hatalom felé? című művében a kormányzását megelőző időszakot foglalta össze. [1] [4]

2001 óta több kisebb stroke-ot, szélütést szenvedett el, ezért teljesen visszavonult a közélettől.

2003-ban elhunyt férje, Sir Denis Thatcher, aki néhány hónappal korábban szívátültetésen esett át. [2] [4]

Férje halálát követően háztartási alkalmazott felügyelete alatt, egyedül élt Belgraviai otthonában. 87 éves korában a Ritz szállóban hunyt el. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Margaret_Thatcher
[2]http://www.geographic.hu/nyomtathato.php?act=napi&id=2305&PHPSESSID= 446e61d5fddad772812d584987cc9ebb
[3] http://www.dunatv.hu/cikk.html?id=66017
[4] http://www.c3.hu/scripta/beszelo/98/11/10neme.htm