|
1847. október 2-án született a németországi Poznanban (ma Lengyelország). Apja Robert von Hindenburg katonatiszt, édesanyja Luise, aki ápolónő volt. Családja katonai múltja a XIII. századig vezethető vissza, így nem meglepő, hogy rövid gimnáziumi évei után ő is követte a családi hagyományt. [1] [2]
1859-ben belépett a Wahlsatt-i tiszti iskolába, s 1863-ban már tiszti rangot szerzett. 1866. április 7-én a 3. gárda hadnagyaként részt vett a Königgrätz-i ütközetben, majd a franciák ellen vívott 1870-71-es háborúban is. 1872. április 13-án kinevezték főhadnagynak, majd 1877-ben a vezérkarba is beválasztották. 1879-ben feleségül vette Gertrud von Sperlinget, akitől két lánya és egy fia született. 1890. november 25-től a hadügyminisztérium 2. hadosztályának főnökeként dolgozott. [1] [2]
1896. augusztus 14-től vezérkari főnök volt Oldenburgban, 1900-tól pedig a 28. hadosztály parancsnoka volt Karlsruhe-ban. [1] [2]
1911-ben önként visszavonult, de 1914-ben, az első világháború kitörésekor visszahívták nyugdíjából, hogy a 28. hadosztály főparancsnokává nevezzék ki. A hatalmas orosz túlerővel szemben elért tannenbergi győzelme nagy népszerűséget szerzett neki, ezért is nevezték ki vezértábornaggyá. Azóta is él a “tannenbergi győzelem” mítosza. [1] [2]
1916. augusztusában Falkenhayn utódaként főparancsnok lett, s Ludendorff-fal együtt kvázi diktátora lett Németországnak, minden erőt a háború folytatására mozgósítva. Ebben az évben kezdte meg nagy fegyverkezési programját, ami a Hindenburg-program nevet kapta. A nyugati fronton rövid ideig sikerült megmentenie seregét a vereségtől, de a kapituláció végül elkerülhetetlenné vált. [1] [2]
1918-ban megpróbálta megmenteni a német monarchiát, emellett pedig II. Vilmosnak azt javasolta, hogy hagyja el az országot. Az új kormánnyal együttműködésben megpróbálta a belső ellentéteket is megszüntetni. 1919. június 25-én visszalépett vezérkari posztjáról és elhagyta utolsó szolgálati helyét, Karlberget, majd letelepedett Hannoverben, ahol a Seelstrasse lakosa lett. Ma is tábla jelzi egykori otthonát. Folyamatosan utazgatott a birodalomban, de főleg Kelet-Poroszországot kedvelte. [1] [2]
1919. november 18-án vallomást tett a német nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága előtt – ekkor született a “tőrdöfés-legenda”, mely szerint Németország az első világháborút a baloldal és a zsidóság hátországbeli aknamunkája miatt veszítette el. Ebben az évben jött létre Hitler elnökletével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt.
Az 1919. március 29-én lezajlott elnökválasztáson egyik jelölt sem kapott elegendő szavazatot, így Hindenburgot kérték meg, hogy válassza ki a megfelelő jelöltet. Az akkor 77 éves öregember Friedrich Ebertet választotta és május 12-én fel is eskette. [1] [2] [4]
1925-ben Ebert halála után Hindenburg került az elnöki székbe. A stresemanni-külpolitika ekkor érte el első jelentős sikereit, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát. Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata és a polgári nagy koalíciót, szilárd parlamenti alapot teremtve a kormányzat számára. Erre azért is nagy szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young-terv heves belső ellenállást váltott ki. [1] [2]
A Young-terv egyrészt csökkentette a Németország számára korábban rögzített jóvátételi kötelezettségeket, másrészt a németek egy nemzetközi kölcsön, a Young-kölcsön kibocsátása révén kívánták finanszírozni az országot terhelő évi törlesztéseket. [5]
1930. március 25-én Hindenburg a parlament jóváhagyása nélkül Heinrich Brüninget nevezte ki kancellárnak. Ekkor kezdődött az úgynevezett Prasidalkabinett időszaka, ami azt jelentette, hogy a kancellár többé nem függött a parlamenttől. 1932-ben a birodalmi elnökválasztáson Hindenburg elsöprő győzelmet aratott, de Hitler pártja már 37,4%-ot kapott a parlamenti választásokon.. [1] [2]
Május 30-án elbocsátotta Brüning 2. kabinetjét, s helyette Franz Von Papent nevezte ki. Papen igyekezett visszaszorítani a nácikat és kommunistákat, terve azonban csak államcsínnyel sikerült. Hindenburggal egyetértésben azzal akarta a nácik választási győzelmét semlegesíteni, hogy a kormányzati hatalom részesévé teszi őket, ami eleve megtépázza népszerűségüket. Hindenburg ezért újabb választásokat hirdetett ki, amin a nácik 4%-al kevesebb szavazatot kaptak, de hatalmuk így sem csökkent lényeges mértékben.
A győzelem azonban nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erőt képviselő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább folytatódott. Megoldásként az akkori miniszterelnök Papen, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, amelyben az NSDAP és a Centrumpárt alkotja a kormányzó erőt. Hindenburg végül jobb meggyőződése ellenére – a kormányválság lezárásának érdekében – elfogadta ezt a javaslatot, így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakíthatott kormányt, bár igaz, hogy ekkor még a weimari alkotmány keretei között. [1] [2]
Hitler nyomására Hindenburg hamarosan feloszlatta a parlamentet, s újabb választásokat irt ki március 5-ére. Február 27-én a nácik felgyújtották a Reichstag-ot, hogy a kommunistákra tereljék a gyanút. Az 1933. márciusi választásokon a nácik 43,9%-ot szereztek. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amit a képviselők megszavaztak. Megnyílt az út a totális diktatúra felé. [1] [2]
A novemberi választásokon már csak a nácik indulhattak, így természetes, hogy a hatalom az övék lett, immáron formálisan is.
Hindenburg 1934. augusztus 2-án halt meg Neudeckben. Testét Marburgban helyezték örök nyugalomra. [1] [2]
Később róla nevezték el a német Ferdinand von Zeppelin gróf által tervezett egyik hidrogéntöltésű utasszállító léghajót, a Hindenburgot, mely később New York légterében kigyulladt és hamuvá égett.
Forrás:
[1] http://www.dhm.de
[2] http://de.wikipedia.org/wiki/Paul_von_Hindenburg
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/NSDAP
[4] http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=320
[5] http://www.freeweb.hu/djeno/moninteu/bis.htm
|
