Arcok > Történelmi arcok > Reinhard Heydrich (1904 - 1942)

1904. március 4-én született Halléban, a halle-i konzervatórium igazgatója és egy színésznő gyermekeként. [1] [2]

1922-ben, 18 évesen lépett be a német haditengerészet kötelékébe, ahol 9 éven át teljesített szolgálatot. 1931-ben egy szerelmi botrány miatt el kellett hagynia a haditengerészetet. [1] [2]

Nem sokkal később felesége ismerősén keresztül megismerhette Heinrich Himmlert, az SS vezetőjét, akinek kérésére felvázolta az NSDAP hírszerző szolgálatának működési elvére vonatkozó ötletét. Ezután gyorsan az Himmler helyettese lett az SS-ben (Schützstaffel: Védőosztag), majd könnyen eljutott a tábornoki rangig. [3]

A vívás és a zene mellett a repülés volt a szenvedélye – Hermann Göring engedélyével időnként vadászgépével teljesíthetett szolgálatot. [1] [2] [3]

1932-től az SS részeként megalakuló SD (Sicherheitsdienst, Biztonsági Szolgálat) vezetője lett, mely kezdetben hírszerzési feladatokat látott el. A nácik hatalomra jutását követően a Gestapo (Geheime Staatspolizei, Titkos Államrendőrség) központi hivatalának élére került. [1]

A német birodalomban a zömmel katonai szolgálatot teljesítő Waffen-SS mellett sajátos szerepe volt a Biztonsági Szolgálatnak (SD). Tevékenységi körének részét képezte különböző országok megszállásának előkészítése, majd a katonai megszállást követően az ellenállók felkutatása és leverése. Heydrichhel az élén eleinte Németország, majd egész Európa legfélelmetesebb szervezetévé vált. Egyesült a Gestapóval, amelynek felállítására Göring porosz miniszterelnök még 1933. tavaszán adott utasítást. [1]

1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, amely szervezet a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (Bűnügyi Rendőrség) fogta össze. [1]

1939. szeptemberében az akkor létrejött Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője lett. A náci szervezetben igen jelentős hatalomra tett szert; egyik fő szervezője volt a zsidókérdés megoldását szolgáló ún. Endlösüng-nak („végső megoldás”). [2] [3]

Hitler már 1938. márciusában arra buzdította a csehszlovákiai szudétanémet kisebbséget, hogy követeljenek autonómiát maguknak. Amikor azonban Benes csehszlovák elnök brit-francia nyomásra tárgyalásokat kezdett a szudétanémetekkel, az utóbbiak vezére, Konrad Henlein nemet mondott a csehszlovák államfő teljes autonómiára vonatkozó ajánlatára, majd megszakította a kapcsolatokat a prágai kormánnyal. [4] [5]

Hitler 1938. október 1-jén megkezdte a Szudéta-vidék megszállását, miután megkapta a britek és a franciák hozzájárulását is. [2] [4] [5]

A német csapatok 1939. március 15-én bevonultak Prágába, majd megszállták Cseh- és Morvaországot, ahol "protektorátust" létesítettek. Ezzel a támadással párhuzamosan foglalta vissza Magyarország Hitler jóváhagyásával, a zömében ruszinok lakta Kárpátalját (12061 km², 600.000 fő, melynek 7%-a volt magyar). Hitler 1939. augusztus 31-én elrendelte a Lengyelország elleni támadást, amire néhány nap múlva brit-francia hadüzenet lett a válasz. Október 6-án a németek megnyitották az auschwitzi koncentrációs tábort. [2] [4] [5]

1940. júliusában emigráns csehszlovák polgári kormány alakult, amely Eduard Benest nyilvánította államelnöknek. Ez a kormány nem folytatott szovjetellenes politikát, így 1941. őszén Moszkva is elismerte létezését. A cseh kommunisták otthonról igyekeztek kiszélesíteni a Hitler-ellenes erők szövetségét nemcsak az országon belül, hanem a nyugati emigrációban is. Úgy ismerték el a londoni emigrációs kormányt, mint ami általában véve képviseli az országot külföldön; s minden támogatást megadtak neki, jóllehet lényeges politikai kérdésekben ellentétes nézeteket vallottak. [3] [4] [5]

Az SD vezetői 1940-ben kezdték meg a zsidók összeírását, túszul ejtését, internálását célzó program megszervezését. A Szovjetunió megtámadása után bonyolította a helyzetet a szovjet területen élő néhány milliós zsidó lakosság is, ezért Reinhard Heydrich 1941. július 31-én megkapta a felhatalmazást: a zsidókérdés "végleges megoldása" céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. Idővel a deportálás egyre nehezebb lett, s egy időben felvetődött az a kérdés is, hogy mi lenne, ha Madagaszkár szigetén egy zsidó államot rendeznének be, ahová mindezt elősegítendő, német tengeri és légitámaszpontot terveztek. [1] [4]

1941-ben már az RSHA vezetőjeként hajtott végre kényszerleszállást a szovjet front mögött, de a fronton át visszatért egységéhez. [1] [2] [4]

1942-ben kinevezték a Cseh-Morva Protektorátus vezetőjévé, de megtartotta az RSHA-főnöki tisztségét is. Hatalma csúcsán magáénak tudhatta a német biztonsági szervezetek teljes irányítását. [1] [2]

Az 1942. január 20-án megtartott "Wannsee-konferencián" a német miniszterek és a biztonsági szervek képviselői úgy döntöttek, hogy a számításba jövő 11 millió zsidót keleten kell megfelelő munkára befogni, elsősorban útépítésre felhasználni. [1] [2]

1941. szeptemberétől Heydrich a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora lett, ahol hírhedt kegyetlenkedései miatt kiérdemelte a „prágai mészáros” gúnynevet. [5]

1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. (SOE: Special Operations Executive – 1940. júliusában Nagy-Britanniában létrehozott fegyveres ellenállási mozgalom. A SOE képezte ki az emigráns haderőket, valamint különleges akciókat, rajtaütésekeket, szöktetéseket szervezett. A SOE-nek Moszkvában is volt képviselete.). A merénylők, a csehszlovák hadsereg két volt tiszthelyettese 1939. óta harcoltak illegalitásban. Letartóztatták őket, de hamarosan megszöktek. Önként jelentkeztek a különleges akciókat lebonyolító brit szervnél, amely kémiskolákban képezte ki a németek ellen toborzott ügynököket. Több sikertelen kísérlet után Jan Kubis és Josef Gabcik ejtőernyővel ugrott le csehszlovák földre, ám vállalkozásukat komoly balszerencse kísérte: Plzen helyett Prága közelében ugrottak ki a gépből; Gabcik a földet éréskor megsérült, s ugrásukat ráadásul észre is vették. [1] [2]

Az utolsó pillanatban majdnem maga a merénylet is meghiúsult: Gabcik elfelejtette kibiztosítani a fegyverét, és Heydrich rá tudott lőni. Kubis azonban egy bombát hajított oda, ami Heydrichet súlyosan megsebesítette. A merénylőknek sikerült elmenekülniük, Heydrich pedig június 4-én belehalt sérüléseibe. [1] [2]

A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolták Lidice falu férfi lakosait. A nőket és a gyerekeket táborokba deportálták, a települést pedig földig rombolták. [1] [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Reinhard_Heydrich
[2] http://www.falanx.hu/wiki/index.php/Heydrich,_Reinhard_Tristan_Eugen
[3] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/heydrich.html
[4] http://www.mazsola.com/who_is_who/heydri.htm
[5] http://www.curme.co.uk/prague.htm