|
1889. április 20-án született az oberöstereich-i (Felső-Ausztria) Barnau am Innben. Apja Alois Hitler vámtisztviselő. Törvénytelen gyermekként édesanyja vezetéknevét (Schicklgruber) viselte egészen 40 éves koráig, amikor mostohaapja után felvette a Hiedler nevet. A Hitler név valószínűleg egy elírás során alakult ki. Édesapja 1903. január 3-án halt meg szívrohamban. Édesanyja Klara Pötzl, Alois unokahúga, 24 évvel volt fiatalabb édesapjánál, házasságukat mégis engedélyezte a katolikus egyház. Apja foglalkozása miatt sokat utaztak, s éltek Passauban, Lambachban, Leondingban és Linzben is. Sok testvére született, ám csak ő élte meg a felnőttkort. Kezdetben Fischelheimban járt iskolába, majd a lambachi Benedek–rend kolostorában tanult kitűnő eredménnyel. Négy osztály után Linzben folytatta tanulmányait. Kezdetben jó tanuló volt, de Linzben már kerülte az iskolát, amiért részben apja is felelős volt, aki saját szakmáját akarta fiára erőltetni, Hitler azonban kijelentette, hogy festőművész akar lenni.
1905-ben légcsőhurut betegsége miatt rokonaihoz, Spilatba költözött anyjával. Miután visszatért, nem tanult tovább, de anyjának megígérte, hogy jelentkezik a Művészeti Akadémiára; felvételijét azonban mind a két alkalommal elutasították. Az értékelés szerint próbarajzainak minősége nem volt kielégítő. Hitler előszeretettel ábrázolt épületeket, portréi viszont túl élettelenek voltak, ezért is ajánlotta neki az akadémia rektora az építészeti kart, ahova azonban csak érettségivel lehetett bejutni.
Linzben töltött évei alatt ismerkedett meg barátjával és csodálójával, August Kubizekkel, akinek Hitler megmutatta Linz általa készített városrendezési, építészeti terveit.
Hitler nagyon megkedvelte Wagnert, ezért szinte minden este megnézett egy Wagner-darabot.
Anyja folyton betegeskedett, rosszindulatú daganattal meg is műtötték; 1907. december 21-én halt meg. Hitlert a Művészeti Akadémiára nem vették fel, álmát azonban nem adta fel. Bécsben festőként próbált megélni: képeslapokról másolt festményeit, látképeit kereskedőknek, turistáknak próbálta értékesíteni. Becslések szerint körülbelül 2 ezer festményt készített az első világháború előtt.
Bécsben akkoriban nagy létszámú zsidó, főleg ortodox zsidó vallású ember élt. Nagy hatással volt rá Lanz von Liebenfels fajelmélete, valamint több antiszemita politikus is (Karl Lueger, Georg Ritter von Schönerer). Elmélete szerint a zsidók az árja faj ellenfelei, ők a felelősek Németország gazdasági problémáiért. Ez az ideológia határozta meg későbbi politikáját is.
Másodszori sikertelen felvételije után kezdett kifutni pénzéből. 1909-ben egy hajléktalan szállásra kellett költöznie, 1910-ben pedig egy szegény munkásotthon nyújtott számára menedéket. Építkezéseken dolgozott segédmunkásként, s közben festményeivel kereskedett. 1913-ban felvette apja után maradt örökségét, és Münchenbe költözött. Így egy időre ki tudott bújni az osztrák hadkötelezettség alól, de végül a hatóságok elkapták és letartóztatták. Egy salzburgi orvosi vizsgálat és egy kérvény benyújtása után visszatérhetett Münchenbe.
Az osztrák hadsereget elkerülte, de 1914. augusztus 16-án, amikor a Német Birodalom hadba lépett, szinte elsőként lépett be a bajor hadseregbe.
A 16. bajor ”List” tartalékos gyalogezred tizedese volt, a háború végégig pedig futárszolgálatot látott el a nyugati fronton. 1914. decemberében a Vaskereszt második fokozatával tüntették ki. 1916. októberében az észak-franciaországi harcokban megsebesült a lába, de felépülése után azonnal visszatért a frontra.
1918. augusztus 14-én megkapta a Vaskereszt első fokozatát. Ugyanebben az évben gázmérgezés miatt leszerelték – ekkor fordult a politikai pálya felé.
Az első világháború után rengeteg apró politikai csoport működött Németországban, a kormány pedig besúgók segítségével választotta ki a legveszélyesebbeket. Ilyen besúgó volt Hitler is.
1919-ben parancsot kapott, hogy vegyen részt a DAP gyűlésein és készítsen jelentéseket. Szeptember 12-én, a zsidó kezekben lévő kölcsöntőkéről szóló előadáson vita bontakozott ki Bajorország esetleges elszakadásáról. Hitleren annyira erőt vett a felháborodás, hogy ő is felszólalt az elhangzottakat támogatva. Beszéde nagyon tetszett az akkori elnöknek, Drexlernek, aki ezt követően meghívta Hitlert a pártba.
Hitler felettesei engedélyével csatlakozott a párthoz; azonnal be is választották tagnak, majd megbízták a propagandaügyek intézésével. Hitler egyre több beszédet tartott, aminek következtében a párt híveinek száma növekedni kezdett. Hitler javaslatára a párt NSDAP-ra (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) változtatta a nevét.
1918. végén, a háborús vereség nyomán kitört forradalom döntötte meg a császárságot, amit a kommunisták kihasználtak, így kikiálthatták a Tanácsköztársaságot. Hitler ekkor Münchenben tartózkodott; egy szabadcsapat letartóztatta és beléptette az NSDP-be (Független Német Szocialista Párt).
Szabadon engedése után visszatért a nemzetiszocialista pártba, ahol bekerült a vizsgálóbizottságba; később kommunistaellenes szemináriumokra kezdett járni. Már a lechfeldi táborban tartott antimarxista és antiszemita előadások folyamán kitűnt szónoki képességeivel, megélni viszont még nem tudott belőle.
1920. április 1-jén végleg kilépett a hadseregből, hogy minden idejét a politikának szentelje. A Kapp-pucss idején Berlinbe repült, azonban a nagy köd miatt csak késve érkezett meg. Az út mégsem nem volt azonban hasztalan, hiszen megismerkedett Erich von Luddendorffal, a volt vezérkari főnökkel.
1921-ben Hitler és a párt többi tagja között kiéleződtek az ellentétek. A párt tömegpárttá akart válni, egyesülve a többi párttal – Hitler ezt nem támogatta. Egyre nagyobb hatalmat akart magának, a párt viszont csak München vezetését akarta a kezébe adni. Annak érdekében, hogy ellenségeit meggondolatlan lépésekre kényszerítse, hat hétre Berlinbe repült, de fenntartotta a kapcsolatot leghűségesebb embereivel, akik informálták az eseményekről. Drexler időközben tárgyalásokat kezdeményezett a többi párttal: Hitler számításai beigazolódtak. Felháborodva érkezett vissza és bejelentette kilépését. 3 nappal később ultimátumot intézett a pártvezetéshez, miszerint csak akkor marad a pártban, ha a választmány lemond és övé lesz az első elnöki hely, a diktátori hatalom, valamint az NSDAP marad a vezető párt – a többi párt pedig csak csatlakozhat hozzá. Követeléseit másnap elfogadták és 1921. július 29-én, a rendkívüli pártgyűlésen egy ellenszavazattal első elnöknek választották. A kért módosításokat megszavazták, Hitler pedig megszüntette az őt ellenőrző választmányt.
1921. végén sikerült szétverniük a Bajor Szeparatista Szövetség gyűlését, vezérüket, Otto Ballerstedtet pedig saját kezűleg verték meg – ezért Hitlert 3 hónap börtönre ítélték.
1922-ben Hermann Göring Hitler egyik beszédének meghallgatása után fölajánlotta számára szolgálatait. Göring villája lett a német szocialista párt vezető rétegének találkozóhelye.
1923-ban Németországban szükségállapotot hirdettek ki, Bajorország azonban visszautasította Berlin parancsait. Minden határt lezártak és a Völkische Beobachter szerkesztőségét is megpróbálták betiltani – sikertelenül. Hitler az Aberlinba való bevonulást javasolta, de figyelmeztették, hogy a puccsot le fogják verni. Mivel nem volt más választása, november 10-én kiadta a parancsot a müncheni bevonulásra. A puccsisták a bajor kormány tagjait egy sörpincében tartották fogva, innen a „sörpuccs” elnevezés.
November 8-án Kahr vezérkari főnök az új bajor kormányról tartott beszédet, majd kihirdette a nemzeti forradalmat. A vezetőség aláírt egy hűségnyilatkozatot, de nem tartották be, a puccsot viszont leverték. Hitlert letartóztatták, Göring külföldre menekült, 16 nemzeti-szocialistát pedig lelőttek.
1924-ben, a müncheni bíróságon Hitlert 5 év börtönre ítélték, s további 200 márkára büntették, de kilátásba helyezték a szabadlábra helyezést is. Göring amnesztiát kapott; az NSDAP-t, valamint a Völkischer Beobachter betiltották.
Hitler a börtönben viszonylag nagy szabadságot élvezhetett, hiszen delegációkat fogadhatott, konferenciákat rendezhetett, hirdetményeket bocsáthatott ki. Egy időre visszavonult a politikai élettől; 1924-ben kezdett bele a Mein Kampf (Harcom) írásába, amit politikai önéletrajznak tekintett.
1924. december 20-án kiszabadult, majd ”békét kötött” a bajor kormánnyal és biztosította őket a politikai együttműködésről. Ennek bizonyításául visszavonták az NSDAP és a Völkischer Beobachter tiltását. 1925-ben Hitler létrehozta a Stosstrup Adolf Hitler gárdát, amit később Shützstaffelnek (SS) neveztek el. 1925. február 26-án újjáalakították a pártot – ettől a naptól kezdve lett Führer a neve.
Az 1929-es gazdasági világválság németországra gyakorolt hatása következtében 1931. októberében létrehozta a Harzburgi frontot, a vezető militaristák és a párt szövetségét. Ugyanebben az évben találkozott Eva Braunnal, ami miatt unokahúga, akivel előtte viszonya volt, öngyilkos lett. Az Eva Braun és Hitler közötti kapcsolat nyílt titoknak számított; Eva az utolsó pillanatig Hitler mellett maradt, s végül együtt követtek el öngyilkosságot.
1932-ben indult a birodalom elnöki választásain, ahol második lett a hivatalban lévő Hindenburg kancellár mögött (az I. fordulóban 30%-ot, míg a második fordulóban 37%-ot kapott). Ezt követően Hindenburg feloszlatta a kormányt, majd újat nevezett ki, amit Franz von Papen irányított. Papen azonnal új parlamenti választásokat kezdeményezett. A náci párt 230 képviselőt juttatott be a Reichstagba, és ezzel a legnagyobb parlamenti párttá nőtte ki magát. Papen a náci és kommunista többség miatt bizalmatlansági indítványt nyújtott be, amit 84%-os eredménnyel leszavaztak. Papen és a Katolikus Centrumpárt tárgyalni kezdett a nácikkal, de Hitler követelései elfogadhatatlanok voltak. Kancellári címet, illetve elnöki hozzájárulást követelt rendkívüli intézkedéseihez. Mivel Papen nem tudott többséget szerezni, Schleichert nevezték ki, aki megígérte, hogy többséget szerez a szociáldemokraták és a disszidens náci frakció támogatásával (őket Strasser vezette).
Schleicher koalíciós kíséretének megbukása után Hindenburg Hitlert nevezte ki kancellárnak (1933. január 30.), Papen pedig alkancellár lett. A kabinetnek így már négy náci tagja volt: Hitler, Göring, Goebbels és Frick. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki március 5-re. Február 27-én kigyulladt a parlament épülete. A tettesek vélhetően a nácik voltak, akik a gyújtogatással a kommunistákat vádolták meg, majd vezetőiket letartóztatták. A választásokon az NSDAP 43.9%-ot ért el. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amit a képviselők megszavaztak, megnyitva az utat a totális diktatúra felé. Hitler a kommunisták pártja után betiltotta a szociáldemokrata és a polgári pártokat is.
Hitler diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóságtól való megszabadulást, könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit, de saját pártján belüli ellenségeivel is leszámolt. A hosszú kések éjszakája (1934. június 29-30.) folyamán – Hitler parancsára – több, mint ezer politikai gyilkosságot hajtottak végre. Megölték az SA (Sturmabteilung: Rohamosztag) vezetőinek egy részét, köztük Röhmöt, de Hitler nem feledkezett meg Strasserről és Schleicherről sem. Az akciót az SS (Schützstaffel: véderő) és a Gestapo (Geheime Staatspolizei: titkos államrendőrség) hajtották végre. Hindenburg halála után (1934) államfő lett, s felvette a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnokaként intenzív fegyverkezésbe kezdett.
1939-ben megszállta Csehszlovákiát, majd szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot – kitört a második világháború. Annak érdekében, hogy bebiztosítsa magát, paktumot kötött Sztálinnal. Anglia és Franciaország ezután üzent hadat Németországnak. 1940-ben megindította nyugat-európai hadjáratát, s miután Franciaország kapitulált remélte, hogy békét köthet Angliával, azonban Churchill elutasította ajánlatát. Ekkortól Hitler a nyugtatók mellett már kemény drogokat is használt.
1941. nyarán megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után Németország számára nyilvánvalóvá vált, hogy meghaladja erejét a kétfrontos háború. Moszkvánál az oroszok megállították seregeit, ami Hitler szerint nagy részben tábornokai hibájából történt, ezért 1941. őszétől ő lett a német hadsereg főparancsnoka. Ez év végén hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglaltak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdöttek. Az 1942. októberétől novemberig tartó el-alameini sivatagi csata és az 1942. novemberétől 1943. januárjáig tartó Sztálingrád csata már Hitler számára is egyértelművé tette, hogy Németország elveszíti a háborút, de ezt elfogadni már nem tudta. 1944-ben egyre több merényletet kíséreltek meg Hitler ellen. Hitler minden vereség mögött árulást látott, magatartását pedig egyre inkább a téboly jellemezte.
A kilátástalan helyzetből szerinte csak az öngyilkosság jelenthetett kiutat, ezért 1945. április 30-án Eva Braun-nal együtt ciánkálival megmérgezte magát. Hitler halála előtt megmérgezte két kedvenc német juhászkutyáját is.
Bormann parancsára szőnyegbe csavarták és elégették őket.
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Adolf_Hitler
[2] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/ah.html
[3] http://www.freeweb.hu/vilagtortenelem/content.php?article.17
[4] Salamon Konrád: Történelem IV. A Középiskolások számára (100, 128 -152. oldalig)
|
