Arcok > Történelmi arcok > Edmund Veesenmayer (1904 - 1977)

Hitler magyarországi helytartója, vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja. [1] [2]

Veesenmayer 1904. november 12-én született Bad-Kissingenben, egy dél-bajorországi (Németország) kisvárosban. Szülei foglalkozása nem ismert. Allgaeuban nőtt fel, de Münchenben járt egyetemre, ahol közgazdasági diplomát szerzett. 1928-ban doktorált, majd az egyetemen maradt gyakornokként a politikai tudományok és a politikai gazdaságtan tanszéken. Doktorálása és az 1932-es egyetemi alkalmazása közötti években fizikai munkásként dolgozott. Az egyetemen találkozott Wilhelm Kepplerrel, ami lényeges hatást gyakorolt további sorsára. [1]

1932. február 1-jétől volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) tagja. 1933-tól, a náci hatalomátvétel után Keppler különböző vezető gazdaságpolitikai megbízatásokat látott el, s Veesenmayer az ő referense lett. Keppler 1938-ban a német Külügyminisztériumba került, mint különleges megbízatású államtitkár, így innentől fogva Veesenmayer sem szűkölködött különleges megbízatásokban. 1936. júniusától az SS (Schützstaffel, azaz Védosztag) tagja lett. [1] [2]

1937–1938 az Anschluss előkészítésének és megvalósításának, a német agressziós, expanziós törekvések első állomásának évei, amelyek Veesenmayer, mint gyakorlati ember első erőpróbáját is hozták. 1937-ben utazott először Ausztriába, a rendszeres német–osztrák tárgyalások folytatására létrehozott delegáció tagjaként.
Veesenmayer azonban a gazdasági tárgyalások mellett az osztrák nemzeti szocialistákkal „ismerkedett”, s tapasztalatairól Németországban részletesen beszámolt. Javasolta, hogy a nagy-német orientációjú, általa mérsékeltebbnek tartott Seyss-Inquart-féle csoportot támogassák a radikálisabb náci irányzatokkal szemben. Miután az Anschluss után (1938. március 12-13.) Kepplert különleges megbízatással Ausztriában tartották, vele maradt 1938. májusáig. [1]

1939-ben kezdetét vette a második világháború. 1939. szeptemberétől Veesenmayer a német Külügyminisztérium újonnan szervezett Informations-Abteilungjában (információs osztályán) szerkesztőként teljesített szolgálatot. [1]

Útja 1940-ben vezetett először kifejezetten Délkelet-Európába, így Magyarországra is. Ekkor Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Belgrádban, Athénben, Szófiában és Bukarestben fordult meg. A Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. Veesenmayer Budapesten csak Vörös Jánossal, a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnökével és a vele rokonságban álló Kelenffy Károllyal, a Telefongyár igazgatójával találkozott. [2]

1941. április 1-jén, öt nappal a Jugoszlávia ellen indított német támadás előtt Ribbentrop Zágrábba küldte. A Veesenmayernek adott utasítás úgy szólt, hogy vizsgálja meg a független Horvátország létrehozásának lehetőségét. Vizsgálatának eredménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a német csapatok Zágrábba való bevonulásával egy időben horvát szeparatisták kikiáltották Horvátország elszakadását Jugoszláviától. Veesenmayer május végén tért vissza Németországba, mivel még egy hónapig segítségére kellett lennie a Zágrábba kinevezett német megbízottnak, Kassche-nek.
Veesenmayer mint tapasztalt hírszerző és délkelet-európai specialista, időről-időre kisegítő feladatokat látott el az említett országokban. [1]

1943-ban Magyarországról készített hosszú jelentést, amelybe a Felvidéket és teljes Erdélyt is belefoglalta, ettől az évtől kezdve pedig kizárólagosan a magyarországi viszonyok tanulmányozásával foglalkozott.
1943. szeptemberében született meg a döntés Magyarország német megszállásáról. Veesenmayert novemberben Budapestre küldték, majd 1944. február 8-án hívták vissza Hitler főhadiszállására. [1] [2]

Az SS számára is több különleges megbízatást teljesített az idők folyamán. Adolf Hitler 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjának nevezte ki. Ez azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszállóerő fölött – beleértve a Gestapót is – rendelkezési joga volt.

A Szálasi-puccs során (1944. október) segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a II. világháborúból. [2]

Veesenmayer úgy kerülte el, hogy Magyarországon, a magyar népbíróság előtt felelnie kelljen tetteiért, hogy 1945-ben Salzburg közelében feladta magát az amerikai csapatoknak. Felette a Nürnbergben ülésező Nemzetközi Katonai Bíróság ítélkezett, amely 1949. április 14-én hozott döntésével húszévi börtönre ítélte – de már 1954-ben kiszabadult. Az ítélet háborús bűnök elkövetésében, rabszolgamunka felhasználásában és bűnös szervezethez (SS) való tartozásban mondta ki bűnösnek. [1] [2] [3]

Kiszabadulása után Veesenmayer az NSZK-ban (Német Szövetségi Köztársaság) élt, s közgazdászként vezető szerepet játszott a háború során tönkretett nyugat-német gazdaság helyreállításában. [2]

1977. december 24-én halt meg Darmstadt-ban. [2]

Forrás:

[1] http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/81-01-11Gaspar.html
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Edmund_Veesenmayer
[3] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/veesenmayer.html