Középiskola > Kötelező olvasmányok > Jókai Mór - A nagyenyedi két fűzfa

A legfontosabb szereplők

- Zetelaky József – enyedi felsőbb osztályos (humanissime) diák
- Karassiay Áron – József tanulótársa, maga is felsőbb osztályos
- Tordai Szabó Gerzson – az enyedi kollégium rektorprofesszora
- Trajtzigfritzig – labanc rablófőnök
- Bórembukk – Trajtzigfritzig főnöktársa
- Klárika – a rektorprofesszor lánya
- Balika – bujkáló kuruc rablófőnök

A történet, mint a cím is sugallja, a két fűzfa históriáját meséli el nekünk. „Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől, a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna…”

150 esztendeje annak, hogy kuruc-labanc osztott törvényeket Enyednek. Egyik nap az egyik, másik nap a másik. Az ottani lakosok jobb szerették volna, ha a látogatások helyett a két vezér egymást kereste volna fel. A dézsmáló kuruc vezér, Balika a közeli Torda-hasadék egyik barlangjában vert tanyát. A két labanc főnököt Trajtzigfritzignek és Bórembukknak hívták. E nemes urak közül, hol ez, hol az járt rabolni, fosztogatni a békés enyediekhez.

A nagyenyedi kollégiumnak híre volt. Amint felnőttek a környékbeli fiúk, s tanulásra adták fejüket, jelentkeztek kollégistának. A kollégiumban szigorú törvények uralkodnak. Két ifjú, Zetelaky József és Karassiay Áron a kollégium rektorprofesszorának kedvencei. Tipikusan férfi kollégium, ahova lány nem léphetett be, így a fiúk csak a tanulásnak élnek, a szerelem, mint olyan ki van zárva. Az egyedüli lány, akiben gyönyörködhetnek nap mint nap, Tordai Szabó Gerzson, a rektorprofesszor lánya. József szerelmes is lesz a lányba, s verset is ír neki.

A kuruc-labanc nép csak fosztogatja Enyedet, s ezt már a diákok sem nézik jó szemmel. Elhatározzák, hogy óra helyett inkább segítenek az enyedieknek kiállni a fosztogató nép ellen, hiszen már alig maradt élelem a falusi emberek számára. A rektor azonban nem engedi, hogy a diákok a felnőttek dolgába avatkozzanak.

A labancok csak követelőznek, ezért az enyediek a templomba zárják a lányokat, hogy ne tudjanak erőszakoskodni velük a fosztogatók. Ám ez így nem mehet tovább, hiszen el fog fogyni minden, s az ott élők nem tudnak majd miből élni. Az egyik gyújtogatás után a rektorprofesszor felajánlja lányát, cserébe azért, hogy békén hagyják az enyedieket.

A diákok végignézik, amint a lányt odaadják a labancoknak. Ezt már egyik diákfiú sem bírja végignézni, ezért felkapják a fűzfadorongjaikat, s csatlakoznak az enyediekhez. Agyba-főbe verik a rablókat. A két ifjú, József és Áron ered a két labanc főnök nyomába, akiket sikerül a patakmentén elkapniuk, s visszaszerezni a rektorprofesszor lányát. Így miután leterítik a két labanc főnököt, fűzfabotjaikat a patakmentén leszúrják. A két leszúrt dorongból két „roppant fűzfa emelkedett.”