Miért is él az ember, hogyan küzdheti le a rosszat, van-e haladás a világban - Madách szerint, és szerinted?
Az ember tragédiáját Madách a forradalom utáni időkben, reményvesztettségében és tehetségének kibontakozása idején írta. Emlegetik, mint egykönyvű írót, hiszen ezen a művön kívül írott szerzeményei nem tartoznak annyira a remekművek közé, mint Az ember tragédiája.
Miért is él az ember? Ehhez hasonló kérdést tesz fel Lucifer az Úrnak, hogy miért is teremtette ezt a szerkezetet, s benne az embert? Megvádolja Istent azzal, hogy azért teremtette, hogy legyen miért dicsérni őt:
"Aztán mivégre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezed egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen."
És lehet, hogy igaza van. Lucifer nem nézi jó szemmel ezt a művet, gyerekes "játék" szerinte az egész teremtés. Az ember kiemeli, hogy majd az is képes lesz egyszer Istent játszani, és ha elront valamit, Isten csak akkor fog dühöngeni. Lucifer kiküzdi magának jussát, és két fát kap, csak ennyi érdeme, ám ő ezzel is megelégszik, sőt biztos benne, hogy megdönti Isten világát. A Paradicsomban Ádám és Éva boldogan élnek, valódi céljuk életükkel nincs, de mégis jó ott lenni, hol nincs szükség, habár ők azt nem is tudják, hogy milyen. Lucifer csábítása meggyőzi őket, és ellent mondanak az Úrnak. Lucifer teremti meg számunkra az élet célját azzal, hogy kitaszíttatja őket egy olyan világba, ahol az élet nehéz. Az embernek meg kell küzdenie mindenért, amit csak el akar érni:
"A kéjért, amit egy ital víz ád,
Szomjam hevével kell kiérdemelnem,"
Ebben a világban korlátokhoz van kötve:
"Nézd, ugranám, és testem visszahull,
Szemem, fülem lemond szolgálatáról,
Ha a távolnak kémlem titkait".
Ádám és Éva elmondja, mit akarnak csinálni: Ádám az állatokat akarja saját igájába fogni, Éva pedig megpróbálja megteremteni az Éden hasonmását. Ezek után fogalmazza meg Lucifer az emberi lét további céljait:
"A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
És e két eszme nő majd szüntelen,
Amíg belőle hon lesz s ipar,
Szülője minden nagynak és nemesnek,
És felfalója önnön gyermekének."
Megfogalmazza a hon és ipar létrejöttét és, hogy az ember saját céljainak rabjává válik.
A mű további résziben ezt taglalja tovább, minden egyes korban bemutatja az emberek vágyait, céljait, életük értelmét. Egyiptomban az emberek célja a szabadság, Athénben az igazság közös ügye, Rómában az emberek élvezni akarják az életet, Konstantinápolyban Istennek akarják szentelni, Prágában a király szolgálata a cél, Párizsban ismét a szabadság, egyenlőség, testvériség kivívása, ám itt az emberek könnyen fordíthatóak egymás ellen. Londonban a vagyon, a pénz az, ami az emberek életét meghatározza. A falanszterben a tudományok felkutatása, mélyebb megismerése az emberek célja, a hóval és jéggel borított vidéken a puszta létfenntartás. Mikor az álomképek sorainak vége szakad, Ádám kiábrándul abból, hogy legyen életének egyáltalán folytatása, meg akarja ölni magát, ám talál egy olyan célt, ami értelmet ad életének: a gyermeke.
Miután így végiglátta az emberiség történelmét, már nem tudja, mi legyen az elsőrendű cél, ezért Isten segítségét kéri a válasz megadásában, ám Isten nem pontosan adja meg választ:
"Karod erős - szíved emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív,"
Isten megfogalmazza a nő szerepét: Ádám életében ő fogja a vigasztalást nyújtani.
Az ember életének célja a küzdés azért, hogy az ember az Édenben érezhesse magát, ehhez viszont elengedhetetlen az álomszínekben megjelent összes cél egyesítése, mert csak így teljes az élet.
Hogyan küzdheti le a Rosszat? Az ember választhatja a bűnt, de akkor bűnhődik. Küzdhet a bűn ellen, és akkk9or lát majd igazán értelmet életében. Nem rossz az, ha valaki nem nézi a közösség érdekeit, csak ne ártson nekik. Küzdeni a rossz ellen természetesen csak úgy lehet, ha ellenállunk a rossz cselekedet utáni aprócska élvezet csábításának, hiszen ez után ismét eltűnik az, sőt bűntudatot ébreszthet, melyet aztán nehéz leküzdeni.
Van-e haladás a világban? Minden bizonnyal. Haladunk valami felé, a célunk felé. Ez a haladás viszont nem biztos, hogy a jó felé visz. Az ember tragédiájában bizony a haladás végsősorban éppen a rossz útra vezette az embereket. Tervezni kell, megfigyelni, és csak úgy tenni meg a következő lépést, mert ha nem így teszünk, arra a sorsra juthatunk, amit Madách jövendölt.
Ezt a művet Madách úgy írta, hogy még nincs minden veszve, hiszen az emberiséget áttekintve Ádám újra kezdhette elölről tevékenységét, célul kitűzve maga elé azt, hogy ne a szélsőségek felé vonzódjon, hanem megpróbálja megkeresni a helyes, arany középutat, amin haladva az ember céljává a rossz legyőzése válik.
