Az 1904-ben íródott műben kevés a cselekmény. Egy lezüllőben lévő, jogosan pusztulásra kárhoztatott nemesi család tagjai romantikusan ragaszkodnak a család régi fényét jelképező cseresznyés kerthez, noha nincs energiájuk sem ahhoz, hogy fenntartsák, sem ahhoz, hogy modern üzleti szellemben hasznosítsák. Végül hallhatják a kert megsemmisítését.
A kert a középpont, a dráma tere, kerete, szimbóluma. az első felvonásban a főszereplő Ljubov Andrejevna egykori gyerekszobájába betör a fehéren pompázó természet csodája. Később már csak a kert víziója van jelen, az utolsó felvonásban már késő ősz van, a megmaradt fák is kopaszon állnak.
Ljuba természeti lény, a személyisége, és a kert azonosnak tekinthető. Ő az egyetlen, aki nem válik a darabban komikussá. Kétségbeesetten ragaszkodik a múltjához, a cseresznyéskerthez, de a bizonytalan jövőhöz, Párizshoz, a szeretőjéhez is. Ljubát pojácák, felszínes perc-emberek, újgazdagok veszik körül. Csehov négy pontban rögzítette elveit. A dráma alapuljon zűrzavaron, minden szereplő önálló jellem legyen, ne legyenek a műben hosszadalmas részek, legyen a drámában állandó mozgás.
A műben ritmikusan váltják egymást a különböző jelenetek. A szomorú jeleneteket elfojtják a komikusak, s fordítva. Az idő is fontos tényezője ennek a drámának. A jelen csak az egyik szereplőnek (Lopahinnak) fontos, a többi szereplő a szubjektív időben mozog. Lljuba a múltba menekülne vissza, de menekülne előre is elhagyva a birtokot. A jelen itt is széthullik darabokra.
A színpadon a szereplők másról beszélnek, mint amit éreznek, vagy gondolnak. Az író a belső történésekre helyezi a súlyt a cselekményességgel szemben. Fontos helyet kapnak a hangulatok. Csehov az abszurd felé tolta el a komédia műfaji határait. A dráma a groteszk haláltánc, amely a világvége hangulatát sejteti, s a modern ember ütöttségét írja le.
Megmutatjuk, hogyan lehet hatékonyan tanulni az iskolában, illetve otthon. Áttekintjük, hogy milyen a jó jegyzet tartalmi, terjedelmi és formai szempontok szerint egyaránt. Végül pedig tippeket adunk a vizsga előtti tanulással kapcsolatban, hogy ne feltétlenül kelljen beleőszülni a felkészülésbe.
