A mű több kiadásban is megjelent, mi vázlatunkban a Magvető 1963-as kiadását használtuk. A regény elején a fordító (Révay József) rövid bevezetője 4-25. oldalig. Csak ezután jön Apuleius 11 könyvből álló műve. Apuleius egyébként nem adott könyveinek külön címet, csak számmal jelölte azt. A történetet az író Lucius által meséli el (mintha a könyvet Lucius írta volna). Maga az események főszála – Lucius kalandjai - igen rövid történetet adnak.
Rövid összefoglaló:
Lucius, a gazdag és kalandokra vágyó fiatalember, Thesszáliába megy, hogy bizonyos ügyeit elintézze s egyúttal beavattassa magát a mágiába, ami ebben az országban az életet át- meg átitatta. Szerelmi viszonyt köt egy szolgálóval, akinek az asszonya híres varázsló. A szolgálót megkéri, hogy változtassa madárrá, de az rossz varázsszerrel keni be így Lucius szamárrá változik, csak épp az emberi értelme marad meg. Mint szamár rengeteg kalandon, sok szenvedésen megy keresztül, míg végre Isis istennő (meghallgatva fohászát) megint emberré változtatja. Lucius hálából Isisnek szenteli életét, s beavattatja magát a misztériumokba.
Szereplők
Lucius: a főszereplő, aki szamárrá változik
Milo: a szállásadó
Pamphilé: Milo felesége, hírhedt boszorkány
Fotis: szolgálónő Milo házában
Demeas: Lucius barátja (ő nincs jelen sehol)
Byrrhena: Lucius gazdag nagynénje
A történet
A regénybe számos melléktörténet található, mely a főszálat nem, vagy alig érinti, vagy olyanok amelyek tárgyalását a folyamatosság kedvéért jobbnak láttam kiemelni. Ezeket a történetek A melléktörténetek fejezetben találhatóak meg. Az események fővonalának tárgyalását saját módon (nem az író megnevezéseit, könyv szerint felosztását követve) osztottam fejezetekre. Az itt közölt fejezetcímek, és fejezettagolások csak a történet könnyebb követhetőségét szolgálják.
Út Hypatába:
Lucius ifjú, gazdag kereskedő, előkelő római család sarja. Barátja, Demeas ajánlólevelével Thesszáliába (annak is Hypata nevű városába) a mágia és a babona földjére utazik. Célja a kikapcsolódáson és barátja levelének átadásán túl a mágia megismerése.
Mielőtt Hypatába érkezne, útban találkozik két vitatkozó emberrel. Lucius (aki származását anyai ágon egészen Plutarchosig vezeti vissza) csatlakozik hozzájuk, hogy egyikük, Aristomenes hihetetlen horrorisztikus (fekete mágia) történetét
(Lásd: Meroe, a boszorkány bosszúja) meghalgassa. A történet Aristomenessel és egykori társával (Socratessel, akinek kegyetlen halálát itt mondja el) esett meg. Lucius a fantasztikus történet mondójának (rajongva a mágikus dolgokért) igazat ad, és megfedi másik útitársukat, aki hitetlenül hallgatja mindezt.
Hypatában:
Lucius így érkezik meg Hypatába. Itt a város előkelő, de legzsugoribb polgáránál Milónál száll meg, aki Lucius barátjának Demeasnak a rokona. Hogy a zsugori Milónak ne kelljen rá költenie, nem fogad el a szálláson kívül szinte semmi szívességet, még élelmet is maga vásárol. Egy nap Lucius a halpiacon találkozik régi ismerősével, Pythiassal, aki ellenőrként tevékenykedik az itteni piacon. Pythias drágálja annak a halnak az árát, amit Lucius vett. Elveszi tőle, a halárushoz viszi, és az előtt beosztottjaival megtapostatja. Lucius se halat, se pénzt nem kap vissza. Milóhoz hazatérve az megkéri mesélje el – még holtfáradtan is, hogy hogy van Demeas és családja.
Egy nap sétálva az utcán a rég nem látott nagynénjével, Byrrhena-val találkozik, aki igen gazdag lett (jó férjt fogott ki). Ő kéri, tartsa magát távol Miló boszorkány hírében álló feleségétől, Pamphilétől. Luciust azonban nagyon érdekli a mágia, s ezért csak színleg fogadja meg nénje tanácsát.
Hazatérve Milohoz úgy dönt, hogy Pamphilé helyett (mivel házasságtörésre nem vetemedne, és Pamphilétől amúgy is tart) Fotist, a szemrevaló szolgálónőt hálózza be, s így érje el célját, hogy a ház úrnőjének mágiájába beletekintést nyerjen. Fotisnak nem is kell különösebben udvarolni, hiszen igencsak könnyűvérű. Ezután sok szerelmes éjszakát töltenek együtt.
Lucius nem kerülhette tovább Byrrhena nénjét, így egyszer kénytelen elfogadnia meghívását egy lakomára. Fotis arra kérte vigyen magával kardot, mert rossz a közbiztonság, és a lakoma végére sokan lerészegednek, akik könnyen belekötnek az emberbe. Lucius megfogadja tanácsait és elmegy erre a lakomára. Itt egy Thelyphron nevezetű embert (aki kinézete miatt köznevetség tárgyát képezi) mutatnak be neki. Byrrhena megkéri mondja el történetét Luciusnak
(Lásd: Thelyphron története).
Thelyphron történetén a többiek csak nevettek. Byrrhena arra kéri Luciust, hogy a város alapításának ünnepére – ami másnapra esedékes – annak istene tiszteletére találjon ki valami tréfásságot. Lucius ezt megígéri, s ezután hazamegy. A házuk előtt három rablót vél látni, megküzd velük, s megöli őket. Másnap az ügyből tárgyalás lesz, amelyen ott volt az egész város. Luciust valósággal meghurcolták. Remek védőbeszédét nem veszik komolyan. Amikor megparancsolják neki fedje fel a halottak lepleit és nézze meg a meggyilkoltakat, döbbenten veszi észre, hogy halottak helyén bőrtömlők hevernek. Kiderül, hogy előző nap részegen rablók helyett bőrtömlőkkel küzdött meg. Az egész város jót derült ezen. Lucius azonban kábult maradt és sírt. A város megtiszteltetésekkel halmozta el azért, hogy így megnevettették őket, és alapítóistenüket, aki ezután egész életében végig fogja kísérni őt, mint mondják.
Ezen az estén Milonál volt vacsorán, Milo a fürdőbe is elvitte. Mikor hazatér, Fotis bevallja neki, hogy ő is részes volt megtréfáltatásában. Lucius ezt megbocsátja neki, csak kéri mondjon el mindent. Fotis elmondja, hogy bár úrnője bizalmával játszik, ha kitudódik hogy beszélt ilyesmiről, mégis hajlandó ezt megtenni Lucius iránt érzett szerelme miatt.
Fotis elmondja, hogy a háttérben különleges dolgok vannak. Úrnője, Pamphile hírhedt helyi boszorkány és ő, Fotis a segédje. Fotis úrnője legutóbbi parancsát nem tudta teljesíteni, nem tudta elhozni annak a boiót férfinak a hajfürtjeit, akibe Pamphilé beleszeretett. Helyette ezért, hogy nehogy lehordja úrnője, kecsketömlőkről levágott szőröket hozott el. Éjjel pedig, amikor a szeretett férfi helyett a megholt kecskék (ill. tömlőik) jöttek el, velük viaskodott Lucius.
Lucius ezután megkéri, hogy segítsen neki, hadd szemlélhesse meg titokban a boszorkányt varázslás közben. Fotis ennek eleget is tesz. Luciusnak ekkor alkalma nyílik látni, hogyan változik Pamphile bagollyá, és repül el szerelméhez. Fotist megkéri adjon neki adjon neki abból a szerből, amely által a boszorkány bagollyá változott. Fotis azonban rossz szert ad oda, ezért Lucius bagoly helyett szamárrá változik, gondolkozásában igaz ember marad. Fotis megígéri neki, hogy mihamarabb visszaváltoztatja, addig is levezeti őt az istállóba. Csak másnap megy el rózsát szedni, melyből ha eszik visszaváltozik.
A rablók tulajdonában:
Az éjjel azonban rablók fosztják ki Miló házát, és a szamár Luciust is elviszik megpakolva rablott kincsekkel. Mikor egy rózsát pillant meg, rohan hogy egyen belőle, de rájön, hogy ezzel saját halálát idézné elő (a rablók nem hagynának tanúkat), ezért tovább tart a rablókkal. A rablók egy jól eldugott, védett helyre térnek vissza, egy rablóbarlangba. Ez az állandó szállásuk. Egy anyóka főz rájuk. Egy másik csoport rabló is megérkezik ide. Kezdetét veszik így hát az élmény és eredmény beszámolók. Az elsőnek visszatért csoport nagyon büszke sikerességére, sokat zsákmányolt és embert sem veszített. Úgy gondolják ez tehetségüknek köszönhető. A másodiknak visszatért csoport kevésbé eredményes, főleg veszteségeihez képest. Ők elveszítik Lamachust, a vezérüket Thébában (fél kezét veszítve öngyilkos lett; mindez a furfangos Cryseros miatt aki vagyonát rejtegette, hogy ne kelljen hivatalt vállalnia), egy másik helyen Alcimust (őt egy öregasszony verte át, s taszította le a mélybe), a szomszédos Plataeaeban pedig Thrasyleont (Ő medvének öltözött, hogy kifoszthassák az állatviadalokat rendező, gazdag Democharos villáját. Társai csaknem végeznek, de Thrasyleont elkapják. Hogy társai megmenekülhessenek az utolsó pillanatig vállalja a medve szerepet, kutyák tépik szét, és lándzsadöfést kap).
A banda újabb akcióra megy, most csak egy lánnyal térnek vissza. Őt viszont esküvőjéről rabolják el (váltságdíjat akarnak majd érte), ezért a lány nagyon szomorú. Az öregasszony, hogy megvigasztalja elmeséli nekik Amor és Psyché történetét
(Lásd: Amor és Psyché története). A rablók a megrokkant szamárnak (Luciusnak) a halálát tervezik. Ő ezt hallva megrémül, s a rablók újabb távozása után cselekszik, hogy mentse irháját. Charité is kap az alkalmon (látva a szamár okosságát), így ketten szöknek meg. Charité azonban rossz irányba (amerre a rablók is elmentek) terelné Luciust, aki tudja ezt és megmakacsolja magát. Charité persze nem hallgat rá. A visszatérő rablók elkapják őket, és kegyetlen bosszút terveznek (a megnyúzott Lucius bőrébe varrnák be a lányt). Ekkor érkezik egy megfigyelőjük, akik hátrahagytak a Milo házának kirablása utáni nyomozás követésére. Milo házának kirablásával a hatóság, az eltűnt Luciust vádolja. Elszomorodik ezen Lucius, s megállapítja magának (amit a régi bölcsek sem az ujjukból szoptak), hogy a Szerencs bizony mindkét szemére vak.
Azzal az emberrel, aki a beszámolót tartotta együtt jön egy erős férfi, akit a banda bevesz tagnak (azt hazudja, hogy Haemusnak hívják, s korábban rabló vezér volt, míg bandáját el nem veszítette), sőt ereje miatt egyből vezérnek is válasszák. Ő először lebeszéli őket a lány iránti bosszúról (mondva, többet érnek, ha inkább eladják rabszolgának), majd a rablókat a lakoma alatt leitatja, és utána megkötözi őket, Chatitét pedig kiszabadítja.
Chariténél, és a tanyán:
Kiderül szabadítójuk nem más, mint Charité vőlegénye, Tlepolemus. Charité a szamár hátán tér vissza városába, ahol népünnepély fogadja. (A rablókat nagyrészt kivégzik) Tlepolemus és Charité összeházasodnak. Charité becsben kívánja tartani Luciust, ezért úgy dönt (rokonai, ismerősei tanácsára), hogy szabadsága érdekében réti legelőkön kell őt tartani. Ott kedvére futkározhat.
Egy csikósra bízzák a szamarat a rendelkezésük szerint. A megbízott lovász azonban nem legelőre, hanem házi taposó malmába viteti, ahol felesége agyon dolgoztatja a szamarat. Míg végül a csikós kiviszi a ménesbe. Itt már kiszemelné jövendő szeretőit a szamár, a tenyészcsődörök azonban féltékenyek lévén rá, jól ellátják a baját. Ezután arra jelölték ki, hogy fát hordjon egy hegyről, s felügyelőjéül a leggonoszabb szolgát szemelték ki. Az állandóan verte a Luciust, változatos kínzási módokat talált ki számára és rabszolgatársai előtt állandóan azt hazudta, hogy milyen vad ez a szamár, és hogy el kellene intézni egyszer végleg. A többiek azonban inkább a kasztráltatása mellett szavaznak. Ettől azonban megmenti a gonosz rabszolga hirtelen halála. A gyász miatt azt másnapra halasszák (ráadásul a rabszolga felesége a szamarat hibáztatja férje haláláért, és a szamár pusztulását kívánja).
Másnap azonban a városból megjön Charité halálának híre
(Lásd: Charité története). A tanyai szolgák szomorúak lesznek a hír miatt. Félnek attól is, hogy rosszabb gazdára számíthatnak ezután. Ezért összepakolnak (Luciusra is), és elhagyják a tanyát. Megkezdődik tehát a vándorlás. Útközben egy ember felhívja a figyelmüket a farkas veszélyre, és azt javasolja nekik, hogy éjjelre táborozzanak le. A menekülő szolgák azonban nem hallgatnak rá, tovább mennek, igaz - a farkasok elleni védelemül - szorosabbra vonják a menetüket. A farkasokat megússzák, de egy major lakói a sötétben rablóbandának nézik őket, és összecsapnak velük. A félreértések tisztázása után, meggyötörve folytatják útjukat, amelynek során egyik emberüket sárkány pusztítja el. Útközben megszállnak egy birtokon. Itt egy rabszolgát gazdája kegyetlen büntetéssel sújtja erkölcstelenségéért (a szolga házasságtörő férj volt, s felesége emiatt lett öngyilkos): hangyákkal pusztítja el. Ezután továbbmennek, s majd egy helyen megállva (mivel már elég távolra szöktek) letelepednek. Ekkor állataik nagy részét, így Luciust is eladják.
A papokkal:
Syria istennő papjai veszik meg Luciust. Ők pap létükre nem különbek a közönséges csalóknál. Hamis jóslással szereznek többször is pénzt, valamint adományokból tartják fenn magukat (ugyancsak jól). Luciusnak itt nincs nehéz dolga, csak Syria istennő szobrát kell cipelnie. Undorítja azonban a papok erkölcstelensége. Társulatuk betegesen kéjenc, erőszakoskodó, homokos emberekből áll. Munkájuk közben némelyikük úgy tesz - őrült tombolással jelezve -, mintha istenek szállták volna meg. Egy alkalommal Lucius bőgése révén vet véget fajtalankodásuknak. Az odaérkező szomszédok előtt - akik éppen eltűnt szamarukat keresték - lelepleződik becstelenségük, így menekülni kénytelenek. Egy alkalommal a szektához tartozó szakács majdnem levágja Luciust, hogy így helyettesítse a figyelmetlensége miatt - kutya vitte el - odalett szarvas combot. Lucius ezért megpróbál kiszabadulni, de csak nagy felfordulást csinál. "Ámokfutása" miatt azt hiszik róla, hogy veszett, s ezért bezárják néhány napra egy szűk helységbe. Miután rájönnek, hogy nincs semmi baja, kiengedik. Lucius itt hal egy történetet (Lásd: A hordó története). A papok egy ízben ellopnak egy kelyhet, és ezért sietve távoznak abból a városból. De az őket utol érők megtalálva náluk azt, a papokat elfogják és bebörtönzik.
A molnárnál:
Luciust ismét elárverezik. Ezúttal egy molnárhoz kerül. A molnár a malmába hajtja a szamarat őröltetni. A molnár felesége kegyetlenül bánik Luciussal, látástól-vakulásig dolgoztatja. Ő bár mindenki előtt igyekszik a legtisztességesebb asszonynak mutatkozni a környéken, mégis endszeresen megcsalja férjét. Kerítőnője az előzőnél talpraesettebb, jobb szeretővel, egy bizonyos Philesiterussal hozza őt össze. Ő a város legismertebb, legrafináltabb szeretője. Sok helyi legenda ihletője
(Lásd: Philesiterus, a talpraesett szerető esete).
Philesiterus el is jött hozzá, de a férj idő előtt hazajött. A nő a karámban egy kosár alá bújtatta szeretőjét. A férj elmeséli azért jött haza korábban, mert barátjánál, a posztósnál nagy botrány volt. A posztóst felesége megcsalta, de mikor ők (a molnár és a posztós) megérkeztek elbújtatta egy kosár alá, melyen ruha volt terítve. A kosár alól azonban kén gőzölgött (a ruhát így keményítették akkoriban) és tüsszögésével a szerető végül elárulta magát. A posztós meg akarta ölni a férfit. A szerető azonban a kén miatt olyan rossz állapotban volt, hogy a molnár azt javasolta hagyja inkább, hisz a kénmérgezéstől úgyis meghal.
Miközben ezt mesélte vacsorázás alatt, egyszer csak nagy ordításra lett figyelmes. Lucius (mivel a molnárné vesztét kívánta annak kegyetlensége miatt) megharapta a szerető kezét, amely a kosár alól kilógott. A szerető és az asszony így bukott le. A férj azonban nagyon megértőnek mutatkozott a férfival szemben. Azt mondta neki, hogy hárman is meglesznek együtt. Ezután bevezette a fiút a hálószobába és sajátos módon állt bosszút rajta (hmmm). Az asszonyt pedig másnap reggel elkergette.
Az asszony azonban egy boszorkányhoz fordult. Azt kérte tőle, vagy hódítsa vissza neki, vagy pusztítsa el a férjét, a molnárt. Mivel az előbbi nem sikerült, így a boszorkány ellátogatott a molnárhoz, és öngyilkosságba kergette. A molnár leánya apja halála hírére hazaérkezik (egy másik városban lakott férjével). Álmában apja szellemétől megtudja az igazságot. A leány elárverezteti apja vagyonát, így Luciust is.
A kertésznél:
Lucius egy szegény kertészhez kerül (50sestertiusért). Nála nincs ugyan sok munka, a kertésznek rendes háza sincs. Amikor beköszönt a tél, Lucius sokat szenved (normális lak híján) a hidegtől, s eléggé leépül. Egy alkalommal a kertész jót tesz egy arra vetődő gazdag emberrel (akit akkor éppen kiraboltak), s ezért az meghívja magához, hogy valami ajándékkal hálálja meg szívességét. A kertész örül, hogy végre lesz majd mit ennie, s örömmel tesz eleget a meghívásnak. Amikor odaérkezik számos csodajelet láthat (tojás helyett egyből csibét tojik egy tyúk; egy menyét kígyót hoz szájában; megnyílik a föld és mélyéből – pontosabban a pincéből – bor tör fel, ami elsőre vérnek látszik; juhászkutya szájából béka ugrik ki; egy kos megöli a kutyát), ami rossz esemény bekövetkeztét valószínűsíti. Nemsokára egy ember érkezik, aki rossz híreket hoz, a gazda fiainak (mind a háromnak) a halálhírét. Ők egy küzdelemben vesznek oda (melyet egy barátjukért vívnak annak gonosz szomszédja ellen, aki barátjuk földjét akarta elvenni). A gazda miután ezt végighallgatta, bánatában öngyilkos lesz. A kertész így mindenféle ajándék nélkül kénytelen hazaindulni. Útközben azonban egy legiós katona megpróbálja elvenni tőle szamarát. A kertész azonban ellenáll, és csaknem halálra veri a katonát. Ezután egy barátjánál rejtőzik el. A katona azonban nem hall meg, mint ahogy a kertész látni vélte, és bosszút esküszik. Társaival elkezd ő után kutatni. Miután egy szomszéd beárulja őket, így házkutatást tartanak barátja házában. Már majdnem megússza a kertész, amikor szamarát (aki nem tudott kíváncsiságán erőt venni), Luciust észreveszik a katonák. A kertészt ezután felakasszák, a szamarat pedig a katona kapja.
A katona ismerősénél:
A katonának egy alkalommal Rómába kell mennie. Szamarát egy ismerősénél hagyja, ahol jól tartják azt, s ezért az helyrejön. Lucius itt hall egy történetet annak a háznak a lakóiról, akiknél megszállt
(Lásd: A meghiúsult mérgezés története).
A cukrász-szakács testvérpárnál:
A katona visszatérte után eladja szamarát egy cukrász-szakács testvérpárnak, akik egy arisztokratánál szolgálnak. Luciusnak itt nagyon jó dolga van. Kap a maradékból, de ő torkossága miatt a másoknak elkészített nyalánkságokat is rendszeresen pusztítja. A két testvér gyanúja először egymásra terelődik, de végül rájönnek az igazságra. Látva szamaruk torkosságát, jót derülnek, így nem szándékozzák megbüntetni. Az érdekességet gazdájuknak is megmutatják, aki szintén jót nevet a szamáron, sőt bevezetteti ebédlőjébe, ahol mindenfélét feltálaltat (még bort is) neki. Mindezt rendkívül viccesnek találják, hisz a szamarak abrakon meg zöldséget szoktak enni, míg Lucius csak édességet eszik. A gazda megveszi az érdekes jószágot a testvérpártól.
