Középiskola > Műelemzések > Csehov - Kaméleon című művének elemzése

A XIX. századi orosz irodalom talán legnagyobb alakjai Tolsztoj, Gogol, Dosztojevszkij és természetesen Csehov. Ez utóbbi volt az, aki írói korszakának elején több humoros novellát is írt, amelyben mesterien ábrázolta a kor egyik jellemző embertípusát, a talpnyaló, köpönyegforgató, tudálékos egyént, akit egy jellemző, esetleg vicces élethelyzetben mutatott be. Az ilyen témájú munkáinak bemutatására a Kaméleon című mű a legalkalmasabb.

A novella címét tekintve egy állatfajra utal, amely bőre színét változtatva tud alkalmazkodni különböző helyzetekhez, ám átvitt értelemben egy kétszínű, alakoskodó, köpönyegforgató embert jelez, ő Ocsumelov, a rendőrfelügyelő. Egy alkalommal a városban megharap egy embert egy kutya, és az ő feladata eldönteni, hogy kié a kutya, hogy le kell-e lőni, vagy netán a tábornoké, s így vissza kell neki azonnal szolgáltatni.

A történet valószínűleg a XIX. századi Oroszországban játszódik, bár tartalmát tekintve bárhol és bármikor megtörténhet. A szereplők az adott korra is jellemző személyek. A történet elmesélője maga az író, valószínűleg ő is ott volt a szemlélődők között, ám nem szólt bele a vitába.

Az expozíció egy leíró rész, amely bemutatja a helyszínt és a két rendőrt. Ocsumelov rendőrfelügyelő leírásánál fontos szerepe van a rajta feszülő új köpenynek, hisz ez a ruhadarab szimbolizálja a rendőr köpönyegforgató mivoltát, és a műben még több alkalommal is megjelenik.

Azt a részt tekinthetjük a bonyodalomnak, amikor Hrjukint megharapja egy kutya, és ordítva kirohan a piactérre. Csehov tényszerűen, kommentár nélkül mutatja be a történteket, amit kivételesen leírásból és elbeszélésből tudunk meg. Ez azért fontos, mert a novella további részében jóformán csak párbeszéd van, és abból ismerjük meg az egyes reakciókat és az eseményeket. Egyébként Csehov műveire jellemző, hogy a cselekménynél sokkal fontosabbnak tartja a párbeszédet, és a hangulat és a gondolatok megjelenítését.

A kibontakozás a műben a leghosszabb rész, amelyben a piactéren megpróbálják eldönteni, hogy kié is a kutya. Itt tudjuk meg, hogy Ocsumelov egy "kaméleon", hiszen először az aranyműves pártjára áll, valószínűleg azért, mert abban reménykedik, ha kiderül, hogy ki az eb gazdája, és ő azt megbünteti, akkor kap egy kis jutalmat cserébe Hrjukintól. Ám amikor később felmerül annak a lehetősége, hogy az agárkölyök Zsigalov tábornoké, máris átáll a másik oldalra, és azt feltételezi, hogy Hrjukin hazudik, és nem a kutya volt a hibás, hanem ő. Ennek az lehet az oka, hogy egy tábornok magasabb rangú, mint egy aranyműves, így tőle majd nagyobb elismerésre számíthat.

Ocsumelov az általa mondottakat is megcáfolja, hiszen először ezt mondta: "Ideje, hogy felfigyeljünk az olyan urakra, akik nem hajlandók alávetni magukat a rendeleteknek"*, ennek ellenére később mégis a tábornok oldalára állt.

A műben ismét megjelenik a köpönyeg, amelynek levétele szimbolikusan utalhat a köpenyegforgató magatartásra, másrészt ennek levételével és egy-két, az időjárásra utaló mondattal ("Szörnyű ez a hőség! Alighanem eső lesz") próbálja elterelni arról a figyelmet, hogy álláspontot változtatott, a bűnös személyével, és kutya sorsával kapcsolatban.

A két nézet közötti váltakozás még több alkalommal is megfigyelhető, ebből is látszik, hogy a rendőrfelügyelő nagyon könnyen befolyásolható.

A történet tetőpontja a tábornok szakácsának megjelenésével kezdődik. Ez nem is igazán tetőpont, hiszen nem csapnak össze igazán az ellentétek, ezt tekinthetjük már a megoldásnak is egyben, ugyanis kiderül, hogy nem Zsigalové a kutya, hanem az öccséé, így a szakács már haza is tudja vezetni. Ám mielőtt erre sor kerül Ocsumelov még előad egy mézesmázos beszédet, amellyel bókolni próbál a szakácsnak, valószínűleg azért, hogy ne mondja el a gazdájának, a kutya lelövésének gondolatát.

A történet minden szereplője egy külön jellem. Ocsumelov, a főszereplő egy köpönyegforgató, tudálékos rendőrfelügyelő, aki megpróbálja magának megkövetelni a tiszteletet, és intelligensnek próbál mutatkozni a többi ember előtt, habár ez utóbbira nem mindig képes, hisz mindig másoktól lopja el a jó ötleteket, és úgy tesz, mintha ő találta volna ki azokat. Sokkal többnek akar látszani, mint ami. Mindenkitől elvárja, hogy kiszolgálják, minden apró dolgot Jeldirin rendőrrel intéztet el. A nála alacsonyabb rangúakkal lekezelően viselkedik, míg azokkal szemben, akik magasabb rangúak nála, vagy segíthetik az előrehaladásban, sokkal kedvesebb, nyájasabb.

Jeldirin a rendőr, az a személy, aki sokkal alkalmasabb lenne a rendőrfelügyelői posztra, hisz mindig jó ötletei vannak. Az egyetlen baja az, hogy erélytelen és nem mer szembeszállni Ocsumelovval. A két rendőrt minősíti az is, hogy az volt a feladatuk, hogy piszkét, vagyis egrest kobozzanak el valakiktől. Tehát, ha olyan komoly rendőrfelügyelő lett volna Ocsumelov, akkor nem ez lett volna a feladatuk.

A mű értelmezési lehetőségét tekintve egy személyiségtípust mutat be, aki bár a műben egy kissé szórakoztató és szánalmas, valójában mégis inkább negatív benyomást kelt az emberben, hisz már mindenki találkozott ilyen személlyel, akiben nem lehet megbízni, és nem lehet kiszámítani, hogy mikor mondja el féltett titkainkat másoknak, vagy mikor fordul ellenünk egy ellenségünk oldalára átállva.