Középiskola > Műelemzések > A bűn és bűnhődés témája az irodalomban

A bűn fogalom általában úgy él az emberek tudatában, hogy bűn az, ami törvénybe ütköző; illetve bűn az, ami lelepleződik, és így büntethető. A bűn "megoldása" a büntetés. Persze ez is az evilági felfogás szerint. Ha azonban minden bűnnek a büntetés lenne a kompenzálója, akkor az egész emberiség börtönben ülne szüntelen. Hiszen, ha szigorúan vesszük, akkor minden nap bűnöket követünk el, de ezeket a dolgokat hibáknak, vétkeknek, mulasztásoknak fogjuk fel, talán azért, hogy könnyebben számoljunk el saját lelkiismeretünkkel. A bűnnek van más megoldása is, a megbánás. Ha az ember olyan dolgot követ el, ami erkölcsileg helytelen, de megbánja azt, és megpróbálja jóvátenni, megpróbál megszabadulni bűnétől, akkor a büntetés elhagyható.

A bűn és bűnhődés témája az irodalom kezdetéig nyúlik vissza. Már a Bibliában megismerjük az „eredendő bűn” fogalmát. Amikor Ádám és Éva engedett a kísértőnek, elkövették az emberiség első bűnét. Cselekedetükért megkapták büntetésüket: Isten kitiltotta őket a Paradicsomból. Személyes bűnt követtek el, de ez a bűn az emberi természetet érinti, melyet bűnük után bukott állapotban adtak tovább. Mégsem mondhatjuk, hogy a születés pillanatától fogva minden ember bűnös, az ember nem a bűnt örökölte, hanem a bűnre való hajlamot. De ezzel együtt örököltük az igazságérzetet is, amely megköveteli tőlünk, hogy a bűnös bűnhődjön, vagy tegye jóvá bűnét. Szophoklész Antigoné című műve is ezt a témát dolgozza fel. Az alapvető kérdés, hogy bűn-e eltemetni Antigoné testvérét, Polüneikészt.

Az istenek törvénye szerint minden embernek jár a végtisztesség, ezt képviseli Antigoné, ezért száll szembe Kreón törvényével. Kreón egyeduralkodóként hozza meg a Polüneikész eltemetését tiltó törvényt, szembe száll mindenkivel, magával a főistennel is. Ezzel bűnt követ el, egyre zsarnokibb és elvakultabb. Eltorzul a jelleme, buknia kell. Elnyeri méltó büntetését. Felesége és fia is meghal, ő pedig összeomlik. Azonban a mű során Antigoné is bűnt követ el. Az elején férfiasan viselkedik, meg sem próbálja tagadni tettét, a király előtt is vállalja elveit. Keménysége kegyetlenségbe megy át, ellöki magától testvérét. Úgy tűnik a legfontosabb neki, hogy mártírrá váljon. Az ő jelleme is eltorzul, az ő bukása és halála is szükséges. Azonban ő nemes értékeket képviselt, tetteivel nem ártott a közösségnek, ezért halála tragikus. Kreón büntetése jogos volt, rengeteg lehetősége lett volna vissza vonni a törvényt, megkegyelmezni a lánynak. Azonban önfejű és makacs volt, nem volt jó király, bűnhődnie kellett. Elveszítette családját, hogy átérezhesse a fájdalmat, amit Antigoné érezhetett, mikor elveszítette testvérét. Antigoné halála azonban túlzás, túl nagy büntetés. Végig a helyes elv mellett harcolt, bármit vállalt testvéréért, nem követett el akkora bűnt, mint Kreón, mégis halálával fizetett tetteiért. Shakespeare Rómeó és Júlia című művében a szerelem jelenti a bűnt.

A két főhős, két egymással rivalizáló család gyermekei. Azonban egymásba szeretnek, és egymásért vállalják a bűnt: összeházasodnak szüleik tudta és beleegyezése nélkül. De így sem élhetnek egymás mellett, hisz Rómeót száműzik a városból. Mikor visszatér, megtalálja tetszhalott kedvesét, de mivel nem sejti a csalást, azt hiszi, örökre elvesztette a lányt. Mivel életében nem lát más boldogságot, követi őt a sírba is. Közben Júlia feleszmél, de már nem segíthet szerelmén. Ő sem tudja elképzelni életét a fiú nélkül, így a mű kettős halállal végződik. A büntetés jogtalan, a két fiatal nem volt bűnös, nem tehettek érzéseikről. A mű végén rádöbbenünk, hogy nem az ő szerelmük volt a bűn, hanem a két család önfejűsége és rivalizálása. Azonban a büntetést ők is megkapták, elveszítették gyermekeiket. Az ő büntetésük jogos, valószínűleg ez volt az egyetlen mód arra, hogy rádöbbenjenek, hogy mennyire felesleges az utálkozásuk. Berzsenyi Dániel Magyarokhoz I című műve a magyar nép bűneit mutatja be. A mű a magyarság erkölcsi romlására mutat rá. A múlt és a jelen kerülnek szembe egymással.

A múlt erkölcsös volt, azonban a jelen romlott. A múlt képeinél, megjelenik Buda, amely a függetlenség és a helytállás jelképe, majd a tatár és török uralom és a három részre szakadt Magyarország, amely nem tette tönkre a nemzetet, mert az akkori nép erkölcsös volt. A jelenben a romlás oka az erkölcstelenség, amely úgy pusztítja a nemzetet, mint féreg a fát. Megjelenik a büntetés is, de ez a jövőre vonatkozik, a magyar nép el fog pusztulni. A kijelentés bizonyos, a költő meg sem próbál ösztönözni. Belenyugszik a nemzethalálba. Történelmi ténnyel magyarázza: a nagy birodalmak is így végezték. A pusztulást el kell fogadni, hisz minden ország csak játékszer a szerencse kezében. Bűn és bűnhődés a témája Arany János Ágnes asszony című balladájának is. Az 1.-4. versszak csak sejteti a bűnt, a gyilkosságot. Ágnes férjét megölték, a gyanút a hajdú erősíti meg. Az 5.-19. versszakban a helyszín a börtön és a bíróság. Pár napot ölel fel ez a szakasz, a leírás terjedelmes. Bemutatja Ágnes megőrülésének folyamatát (1. rémeket lát, 2. fél az őrülettől, 3. leplezni próbálja bomlottságát, 4. ténnyé válik, hogy megőrült). A gyilkosság egyértelművé válik. A végrehajtó a szerető, Ágnes pedig bűntárs és felbujtó. A 20. versszakban visszatér a kiinduló kép: Ágnes asszony kényszeresen mos. A 20.-26. versszak éveket ölel fel. Ágnes megöregedett, a lepedő elfoszlott, de ő továbbra is csak mos. Büntetése az őrület. Nem tud elszámolni lelkiismeretével. A büntetés jogos, Ágnes a legnagyobb bűnt követte el, amit az ember elkövethet, megölette férjét.

Azt hiszem a bűnbeesés és a bűnhődés egész életünk velejárója. Ez egy elég tág fogalom, és egyrészt a saját erkölcsünk, másrészt pedig a közösség normái döntik el, hogy milyen cselekedetek tartoznak bele. Szerintem ezt a dolgot kénytelenek vagyunk elfogadni, és egészen addig nincsen vele baj, amíg a bűnösök megkapják a büntetésüket.