Középiskola > Műelemzések > Ady Endre költői forradalma



Ady Endre a huszadik század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja. Erdélyben született, református vallású családban. Szülei azt szerették volna, hogy jogász legyen. El is kezdett jogot tanulni Debrecenben, de azt otthagyja és újságírónak áll. Élete nagy szerelme Diósi Ödönné Brüll Adél, aki Lédának nevez. Ő viszi ki Adyt Párizsba és ismerteti meg vele a szimbolizmust. Harmadik verseskötete az Új versek 1906-ban jelenik meg, és akkora jelentőségű, hogy innen számítjuk az irodalmi századfordulót Magyarországon. Ady Endre két példaképe Friedrich Nietzche és Henrich Heine.

Ady Endre követ néhány hagyományt, de mégis az újításai a fontosak. Legfontosabb a szimbolizmus, ami nyugaton már nem új, ott tekinthető hagyománynak, de itthon forradalmian újnak számít. Éppen ez az egyik legnagyobb újítása Magyarországon, ő az első magyar szimbolista költő. Ezzel a stílusirányzattal Párizsban, Léda irányításával ismerkedik meg, itt olvassa Baudelaire versekönyveit is. Szimbólumait a legkülönfélébb forrásokból gyűjti. Vannak történelmi (Verecke, Dévény), földrajzi (Pusztaszer, Tisza-part, Hortobágy), bibliai (Góg és Magóg) és mitológiai (Herkules, Prométheusz) szimbólumai, de több közszót is szimbólummá tesz (Tegnap, Holnap), sőt több olyan szót is használ jelképként, amit ő maga talál ki, például a Muszáj Herkules. Szimbólumait mindig nagybetűvel kezdi, így ezek könnyen felismerhetőek. Ady ismeri és használja a színszimbolikát, jellemzően két szín tekinthető nála jelképesnek, a vörös, ami a szerelmet és a fekete, ami a halált jelképezi. E stílus jellemzői közé tartozik a dekadencia, a beteges halálvágy. A deakdencia oka a szimbolistáknál, hogy már majdnem mindent kipróbáltak, csak a halál maradt rejtély számukra. Fontos még a verseinek ciklusba rebdezése is, ez a témák szerinti csoportosítást jeleni. Ezt is Párizsban tanulja, és először Baudelaire köztetében a Romlás virágaiban találkozik vele. A Szimbolista költészetre jellemző még a látomásosság és a sejtetés.

Hatással van rá Petőfi forradalmi és tájköltészete. Ugyanazt a tájat ábrázolja, csak más megközelítésben és más szemszögből. Még Petőfi leírja, hogy milyen szép a magyar Alföld, addig Ady magyar elmaradottság jelképének tekinti azt.

Költészetében megfigyelhető a Reviczky Gyula féle perdita szerelem és koránjöttség gondolata. Úgy gondolják, ők túl korán jöttek, mert ez a társadalom nem elég fejlett az ő költészetük befogadához. A perdita-szerelem Ady Endre Az én menyasszonyom¬ című versében nagyon expresszíven, kifejezően jelenik meg.

Hatással vannak még rá Balassi Bálint istenes versei is. Ady is egyemberként és egyenrangú partnerként áll szemben Istennel:

“Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak égtak a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.”

Ady református vallású és a modern kereső ember vallásosságával hisz Istenben, tehát ő is bizonyságot szeretne kapni, ahogy Mózes kapta a kőtáblákat, hogy igenis létetzik Isten. Erre utal a Hiszek hitetlenül istenben című verse. Ez a verscím fejezi ki legjobban Ady Endre vallásosságát. Ő is többféleképpen bánik Istennel, és különbözőképpen ábrázolja. A Sion hegy alatt című művében Vezér Erzsébet szerint Isten egy mulatságos játékfiguraként jelenik meg, még Király István szerint ugyanitt Isten egy groteszk fantasztikus látomás:

“Borzolt, fehér Isten szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt”

A dehumanizált istenkép jelenik meg A nagy Cethalhoz című versében.

Ady használja először a pénz témakörét, a létharc verseiben. Korábban ha egy költőnek volt is ilyen problémája nem beszélt róla, nem volt illendő erről a témáról beszélni. A pénz témaköra jól megfigyelhető Harc a Nagyúrral című művében. A nagyúr egyenlő a pénzzel.

Nagyon fontos Ady lírájában a mégis-morál. Ez azt jelenit, hogy akkor is küzd az adott cél érdekében, legtöbbször Magyarország kulturális felemelkedéséért, ha ez több akadályba ütközik. Móricz Zsigmonddal ketten harcolnak a magyar Ugar ellen, Magyarország társadalmi és kulturális elmaradottsága ellen.

Ez a harc jelenik meg a tájlírájában is, ahol nem földrajzi, hanem kulturális tájat ábrázol. Nem dicséri, hanem bírálja a tájat, illetve a kultúrát és a társadalmat, ezért magyartalannak, belső ellenzéknek tartják. Ady tájköltészete parabolikus és hiperbolikus, tehát példázatos és túlzó. Szembeállítja a Tisza partot, ami a magyar primívséget és a Gangesz partot, ami a kelet műveltséget jelképezi. A Tisza-parton című versében észrevehető ez az ellentét. Az első versszakban a Gengesz-partról pozitívan beszél, még a Tisza-partól, ez Magyarország, csupa negatívumot ír le:

“Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókók, bambák, álom bakók.”

Szembeállítja Párizst amit “Szép ámulások szent városának” nevez, Magyaroszrággal amit “Halálszagú bús magyar rónaként” aposztrofál. A magyar Ugaron c. versben végig természeti metaforákon keresztül ábrázolja a magyar elmaradottságot:

“Elvadult tájon gázolok:
Ős buja földön dudva, muhar
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar”

Ady Endre individualista. Az individualizmus – énközpontúság – eszméjét a német Friedrich Nietzsche filozófustól kölcsönzi. Ady a szerelmi lírájától és a háborúellenes-lírájától eltekintve mindig egyes szám első személyben ír, és mindig valamilyen szembenállás tükröződik a verseiben, legtöbbször az én és ti ellenét, ahol a ti az őt bíráló kritikusok.

Másik nagy példaképe a szintén német Henrich Heine. Heinében a forradalmisága és a lázadása fogja meg. Ady is ír néhány forradalmi verset. Ezekben társadalmi problémákra mutat rá, és optimista forradalommal szemben. Várja a forradalmat 1912-ben de nem következik be. Egyébként az egész életművét a forradalmiság jellemzi.

Ady Endre szerelmi lírája is tekinthető forradami újításnak. Ezeket a verseket élete nagy szerelmének Lédának írja. Ez a szerelem nyolc évjg tart és Lédát “nagyskálájú léleknek” nevezi. Ő jutattja ki Párizsba, és egy kicsit félti is tőle a személyiségét. Ez egy igen ambivalens szerelem, amit örök harc és nászként lehet jellemezni. A szerelmi lírájában nem individualista, hanem többes szám első személyben beszél, ezzel az összetartozást emeli ki. Ezekben a művekben megjelenik a nyers erotika. Nagyon jó példa erre a Héja-nász az avaron című verse.

Ady Endre az egyelten ember, aki ellenzi a világháborút. Ő az első, aki tisztánlátja a háborús helyzetet. Mindenki ünnyepli a háborút, mondván visszavágás az oroszoknak ’48-ért. Ady teljesen másképp látja a dolgot, talán azértis, mert ő ekkor már házasember. Ekkor látható nála először a nemzethalál-vízió, úgy gondolja el fog pusztulni a nemzet. Ady kiúttalannak látja a háborút és az embereket hibáztatja érte. Teljesen átértékelődik a múlt, eddig a jövő volt a fontos ezután, pedig a múlt. Véleménye szerint őrizni kell a tegnapot, amikor még fontos volt a jövő. 1918-ban jelenik meg egy gyűjteményes kötete Ember az embertelenségben címmel. Ebben olyan műfajok kapnak helyet, amelyek Adytól teljesen szokatlanok voltak eddig: látomás, vallomás, szózat és siralom. A háború metaforái: embertelenség, szörnyű malom, téboly és véres szörnyű lakodalom.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Ady Endre forradalmi újításokat vezetett be a magyar költészetben, és ezért igen meghatározó személyisége a huszadik század eleji és azt követő magyar irodalomnak.