|
Dátum: 2024. március 24. 00:10:01. Forrás : Wikipedia |
Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
A grúz kultúra gazdag és ősi, gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert.
A 4,4 milliós népességű Grúzia demokrácia, félelnöki köztársaság. Az ENSZ, az Európa Tanács, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezete, a WTO tagja és integrációra törekszik az Európai Unióval, valamint a NATO-val.
Nevének eredete
Európa nem szláv nyelveinek többsége (így a régi szövegekben a magyar nyelv is) a Georgia nevet használja. A 19. század legvégén megjelent Pallas Nagy Lexikonban még a Georgia név alatt található csak szócikk, a Grúzia bejegyzésnél csak annyi áll: „Georgia orosz neve”. A Grúzia elnevezés helyett az állam hivatalos képviselői arra törekednek, hogy a hivatalos kapcsolatok során a Georgia elnevezés váljék újra használatossá. Egyes magyar sajtóorgánumok ennek megfelelően a Georgia elnevezést használják. A Grúziában használt (belső) név: Szakartvelo.
Domborzat
Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az úgynevezett Kolkhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki.
Északon Grúziának 723 kilométer hosszú közös határa van Oroszországgal, pontosabban Észak-Kaukázus szövetségi kerülettel. A következő oroszországi köztársaságoknak és területeknek van határa Grúziával (nyugatról kelet felé haladva): Krasznodari kerület, Karacsáj- és Cserkeszföld, Kabard-Balkárföld , Észak-Oszétia, Ingusföld, Csecsenföld, Dagesztán. A grúz-azeri határ 322 kilométer hosszú délkeleten, délen 164 kilométernyi a grúz-örmény, délnyugaton pedig 252 kilométer a grúz-török határ.
Grúziát az Észak-Kaukázus orosz területeitől a Nagy-Kaukázus hegyvonulatai választják el. Az ország déli területeit a Kis-Kaukázus szegélyezi. A Kaukázus fő vonulatai jóval magasabbak a Kis-Kaukázus hegyeinél, 5000 méternél is magasabbra nyúlnak a tengerszint fölé.
Grúzia legmagasabb hegye az 5201 méteres Skara, amelyet az 5051 méteres Dzsangi-Tau követ. Más kiemelkedő csúcsok: a Kazbek (5047 méter), a Tetnuldi (4974), a Sota Rusztaveli-hegy (4960), az Ushba (4710) és az Ailama (4525 méter). Ezek közül csak a Kazbek vulkanikus eredetű. A Kazbek és a Skata közti, csaknem 200 kilométer hosszan elnyúló régióra jellemző a nagyszámú gleccser.
A Kis-Kaukázus számos, többnyire vulkanikus eredetű hegyláncból áll, amelyek nem emelkednek 3400 méternél magasabbra. A térség jellemző helyei: a Dzsavakethi vulkanikus fennsíkja, ásványvíz- és melegvízforrások és számtalan tó, köztük a Tabatskuri és a Paravani.
A grúziai Voronya-barlang (vagy Krubera-Voronia barlang) a világ legmélyebb ismert barlangja. Abháziában, a Gagra-hegységben, az Arabika-maszívumban helyezkedik el. A barlangon belüli legnagyobb szintkülönbség 2140 (ą 9) méter.
Legnagyobb víztárolója a Dzsvari-víztároló. Grúzia fő folyói a Rioni és a Mtkvari.
Éghajlat
Az éghajlat a bortermeléshez kiváló: Grúziában mintegy 500 fajta bort készül
Grúzia éghajlata területnagyságához mérten szinte szélsőségesen változatos. Két fő éghajlati zónája van, amelyek keleti és nyugati részre osztják az országot. A Nagy-Kaukázus hegylánca fontos éghajlatalakító tényező, mert elzárja az országot a hideg északi légáramlatok elöl. A déli Kis-Kaukázus ugyanakkor az Ázisa felől érkező forró és száraz légtömegek hatásaitól szigeteli el Grúziát.
Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonyabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsaria, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap.
Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően.
Észak-Georgia, Kazbegi régió
A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jórészében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.
Nemzeti parkjai
Mivel Grúzia nagyon változatos tájképpel és élőhelyekkel rendelkezik, nagyszámú állatfaj él itt, összesen mintegy 1,000 gerinces, 330 madár, 160 halfaj, 48 féle hüllő és 11 kétéltű faj. Az erdőkben többféle nagyragadozó él, mint a perzsa leopárd, a barnamedve, a farkas és a hiúz. A gerinctelen fajok száma is magas, de a különböző publikációk eltérő számokat közölnek. Pókokból például 501 faj él Grúziában.
Történelem
A Kaukázuson túl élő népek feletti uralomért az ókorban és a középkorban állandó küzdelem folyt a Perzsa és a Római, illetve a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom között. A 19. század közepéig tartó török-orosz, valamint a perzsa-orosz háború eredményeként a terület feletti ellenőrzést a 19. század végén az Orosz Birodalom szerezte meg.
A független Grúziát 1918-ban kiáltották ki. Az ország függetlenségét 1920-ban Szovjet-Oroszország is elismerte, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére szovjet-orosz csapatok szállták meg az országot, melynek következtében 1922-ben Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággá vált. 1922 decemberében Azerbajdzsánnal és Örményországgal megalakították a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, amely a Szovjetunió alapító tagja lett. 1936-ban vált szét a három köztársaság, és Grúziát a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságává nyilvánították.
1990-ben felmerült a Szovjetuniótól való elszakadás lehetősége, majd 1991. április 9-én kikiáltották a teljes függetlenséget. Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter lett az államelnök, aki igyekezett mérsékelt politikát folytatni, de Abházia, Adzsária és Dél-Oszétia önállósulása mellett a gyenge kormányzati hatalom, és a fegyveres erők nem egyértelmű helyzete is szerepet játszott a bizonytalan belpolitikai életben. Mindezek ellenére Grúzia nemzetközi megítélése kedvező volt, különösen a piacgazdasági reformok terén.
A rózsás forradalom 2003 őszén: tüntetők a Szaakasvili-féle zászlóval a grúz parlament épületénél 2003-ban a Soros György által is támogatott „rózsás forradalom” az ellenzéket juttatta hatalomba, Eduard Sevardnadze ellenállás nélkül mondott le. A nacionalista Miheil Szaakasvili lett az új államfő. A Moszkva által tovább szított belpolitikai feszültségek megmaradtak, csakúgy, mint a demokratikus politikai kultúra hiánya. A grúz parlament sokszor vált igen éles konfliktusok színterévé, Szaakasvili és pártja többször is rendkívüli állapotot vezetett be a sztrájkok és az ellenzék tüntetései miatt.
2008. augusztus 8. éjjelén a grúz vezetés állítása szerint oszét fegyveresek megtámadták a grúz erőket, és többszöri felszólítást követően sem hagytak fel tevékenységükkel. Ezért a Grúz erők visszavágásként megtámadták Dél-Oszétiát, ahol a többségi oszétok 90%-a az utóbbi években orosz állampolgárságot is kapott. A harcokba az orosz vezetés is beavatkozott és biztosította, megvédi állampolgárait. 2008. augusztus 9-én Grúziában 15 napos hadiállapotot jelentettek be. A háttérben orosz provokáció, és az orosz-amerikai befolyási harc játszhat szerepet. Fontos megjegyezni, hogy Grúzia határait Oroszország elismeri, tehát a nemzetközi jog értelmében egy szuverén, független, demokratikus ország határait sértették meg az oroszok. Beavatkoznak egy szuverén ország belügyeibe. Az oroszok legfontosabb fegyvere amivel meg tudja akadályozni Ukrajna és Grúzia NATO-taggá válását az Európának szállított földgáz és olaj. Az oroszoktól való függősék teljes, hiszen Iránból nem vásárolhat jelenleg Európa. Ezt a monopóliumot és fegyvertényt veszélyezteti a nyugatbarát Grúz vezetés által kiépített Azeri földgázt és kőolajat Törökországon át Európába szállító vezetékrendszer.
Az oroszok azon állítása, hogy állampolgáraikat védi meg a fentiek fényében erősen kétséges, hiszen bombázta az olajvezetékeket, és blokád alá vette a vezetékek végein található kikötőket. Ha tervezik a terület feladását a háborút követően, valószínű, hogy a Grúz vezetékeket és kikőtői berendezéseket szétszereliklebombázzákfelrobbantják.
Továbbá ha valóban az Orosz állampolgársággal (is!) rendelkező civilek védelmében van „jelen” az orosz hadsereg, akkor miért nem engedte korábban kéksapkás erőit lecserélni Európai békefentartókkal? Erre a Grúzok több alkalommal is kérték az oroszokat. Ám az orosz békefentartók (mások szerint egész egyszerüen egy előörs) maradtak.
Államszervezet és közigazgatás
Grúzia demokratikus köztársaság, az 1995-ös alkotmány szerint az elnök az államfő, a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka.
Közigazgatási felosztás
Az ország közigazgatási felosztása: 2 autonóm köztársaság (Abházia, Adzsária), 1 autonóm terület (Dél-Oszétia), 51 kerület (rajon), 6 terület (territori). A főváros Tiflis (Tbiliszi).
Nagyobb területek:
1. Abházia autonóm köztársaság
2. Samegrelo-Semo-Swaneti régió
3. Guria tartomány
4. Adzsária autonóm köztársaság
5. Racsa-Lecshumi-Kvemo-Svaneti
6. Imeretia régió
7. Szamche-Dzsavahetia régió
8. Shida Kartli régió
9. Mcheta-Mtianeti régió
10. Kvemo Kartli régió
11. Kahetia régió
Grúzia fővárosa, Tbiliszi
Közepes területek:
• 67 kerület
• 6 független város: Tbiliszi, Kutaiszi, Rusztavi, Poti, Batumi, Szuhumi
Települések:
• 55 város (ქალაქი)
• 50 kisváros (დაბა)
• 842 község (თემი)
• 165 falu (სოფელი)
Az éghajlat a bortermeléshez kiváló: Grúziában mintegy 500 fajta bort készül
Védelmi rendszer
A honvédelem teljes személyi állománya 26 900 fő, ebből 10 400 sorállományú. A szolgálati idő 18 hónap.
A szárazföldi erők létszáma 8620 fő. A szárazföldi erők parancsnokságának öszszetétele: 2 gépesített lövészdandár, 1 nemzeti gárda dandár, 1 tüzérezred, 1 felderítő-zászlóalj, 1 különleges zászlóalj, 1 békefenntartó zászlóalj. Haditechnikai eszközök: 90 db T–55, T–72 típusú harckocsi; 185 db BMP–1, BMP–2, BRM–1, BTR–70/80, MT–LB típusú páncélozott gyalogsági és egyéb páncélozott jármű; 76 db tüzérségi löveg, 16 db BM–21 típusú sorozatvető, 17 db 120 mm-es aknavető és néhány SA–16 típusú légvédelmi rakéta.
A légierő létszáma 1250 fő. Haditechnikai eszközök: Szu–17 vadászbombázó és Szu–25 csatarepülőgépek; An–2, Jak-18/40, Tu–134 típusú szállító repülőgép; 3 db Mi–24, 4 db Mi–8/17, 8 db UH–1H; 75 db SA–2, SA–3, SA–4, SA–5 légvédelmi rakétaindító.
A haditengerészet létszáma 1830 fő. Haditechnikai eszközök: 11 db őrhajó és partvédelmi hajó, 2 db deszanthajó.
Az ellenséges abház és oszét erők személyi állománya 7000 fő. Haditechnikai eszközök: 50-60 db harckocsi és 100 db tüzérségi löveg.
Általános adatok
A lakosság becsült száma 4,66 millió fő (2006. július), az átlagos népsűrűség 64 fő/km˛ (Magyarországon 110 fő/km˛). A magashegységek miatt a terület 60%-a lakatlan, csak 40%-a alkalmas letelepedésre. A Kolhidai-alföld igen sűrűn lakott (200–250 fő/km˛) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a. Ez a vertikális zonalitás.
A 20. század utolsó éveiben a születési arányszám csak 12,8‰, a halálozási 12,2‰. A természetes növekedés aktívumát elviszi a vándorlási egyenleg (–10,8‰) deficitje. A belviszályok miatt sokan menekültek el az országból, az összlakosság száma egy év alatt több mint 50 ezerrel csökkent.
Grúzia még napjainkban sem tartozik a városodott és városiasodott országok sorába. A népesség csak 56–60%-a él városokban.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A népesség igen heterogén összetételű. Az 5,4 milliós népességből csak 3,7 millió a kaukázusi nyelvcsaládba tartozó grúz. Mintegy 400 ezer grúz él Azerbajdzsánban, Oroszországban, Észak-Oszétiában, Törökországban és Iránban. Grúzia nemzetiségei: örmény (9,0%), orosz (7,4%), azeri (5,1%), oszét (3,2%), görög (1,9%), abház (1,7%), egyéb. A grúz nemzetiség sem egységes: 3 nagy csoportba sorolhatók: kartleli, megreli és a szvani grúzokra. Vallások: grúz ortodox, örmény, orosz ortodox, muszlim.
Középkori vár Shatiliban (Khevsureti)
A lakosság túlnyomó többsége ortodox keresztény, 82% a Grúz Ortodox Egyház tagja. A szomszédos népekkel gyakori történelmi konfliktusok és a több felekezet együttélése ellenére Grúziában hagyományosan béke uralkodott a különböző vallásokhoz tartozók között és a vallási alapú diszkriminációnak nincs hagyománya az országban.
Ipar
Iparát jelenleg a mangánérc és a rézérc, bányászata, valamint az ital- és élelmiszer-ipar uralja. Az egyik legsúlyosabb probléma az energiahiány, mivel mindössze egyetlen számottevő vízerőműve van. A jövőben várható, hogy Grúzia a kőolajszállitás tranzitországává válik. Megkezdődött a Baku-Tbiliszi kőolajvezetékek építése, s így a Fekete-tengeren át új kőolaj-szállítási irányok alakulhatnak ki. Ez főként az USAnak és az EUnak az érdeke, ugyanis a Nyugat-Európa területére irányuló kőolajszállítások viszonylatában elkerülhetővé válna Oroszország.
A fővárosnak fejlett kohászata, gépipara, textil-, élelmiszer-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara van. Kutaiszi a Rioni partján épült város, ott, ahol a folyó kilép a termékeny Kolhidai-alföldre. A második ipari központ, a grúz acélipar fellegvára. Rusztavi a főváros elővárosa, kohászatáról és fémfeldolgozó iparáról nevezetes. Chinvali a Dél-Oszét Autonóm Tartomány fővárosa.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Amit Koszovóról tudni illik
Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.
Nagy Imre újratemetésének története
Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.
A szerencsejáték története
A szerencsejáték olyan játékforma, amelynek során pénzben vagy más értéktárgyban kifejezett téteket tesznek egy olyan játék végeredményére, amelynek kimenetele bizonytalan. A játék célja tehát az esemény kimenetelének eltalálása és a kockáztatott érték, jellemzően pénzösszeg növelése. A játékelmélet alapján a szerencsejáték egy zéró összegű játék, hiszen a résztvevők kizárólag egymástól nyerhetnek el értéket, azaz egymás kárára lehetnek sikeresek. [1] [7]
1917. május 29-én, a Massachusetts állambeli Brookline-ban egy újgazdag ír család második fiúgyermekeként látta meg a napvilágot. [1]Édesapja Joseph P. Kennedy követ, aki fiait magas politikai pozícióban szerette volna látni, ezért elitképzést biztosított számukra a legkiválóbb egyetemeken – John a bostoni Harvard Egyetem diákja volt, diplomáját 1940-ben szerezte meg
