Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Dátum: 2017. augusztus 1.
Forrás: doksi.hu
 
1922. március 30-án hunyt el Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő. Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi család ötödik gyermekeként. Alapismereteit a családi házban sajátította el, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója.



Ez az iskola állt az akkori leánynevelés legmagasabb szintjén, ennél tovább senki sem léphetett. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, s e házasságból három gyermeke született. E házasság nem lett szerencsés: a jelentős könyvtárral rendelkező Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt, viszont az ifjú Hugonnai Vilma inkább: elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét.

Ez lett az a szakadék, amely végül a házasság felbomlásához vezetett. Hugonnai Vilma 1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése kellett. A viták következtében depressziós állapotba került, végül abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül beiratkozhat az orvosi karra.
1872-ben lett a zürichi egyetem hallgatója, bár ottléte elég nehezen alakult: szállodában, magánszálláson lakott, anyagilag Escher kisasszony, a végetáriánus kórház alapítója támogatta. 1879. február 3-án védte meg disszertációját (Das erste Hundert Croupoperations in Zürich).

Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880 februárjában tért haza, de diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát, majd ezután - 1882 májusában - kérte orvosi oklevelének elismertetését. Annak ellenére, hogy kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter - az érvényes törvényekre hivatkozva - elutasította a nosztrifikálást.

Trefort Ágoston ugyan arra biztatta, hogy nyugodtan végezzen orvosi gyakorlatot, sőt a szervezés alatt állt szülésznői (bába) intézetben segédorvosi állást kívánt neki biztosítani. Ezt az akadályozta, hogy orvosi állást csak olyan személy tölthetett be, akinek oklevelét magyar egyetem adta ki, illetve ismert el. A helyzet valóban ellentmondásos volt, hiszen érvényes oklevéllel nem működhetett orvosként, erre a felsőoktatási törvények nem adtak lehetőséget.

Hugonnai Vilma hivatalosan letette a szülésznői vizsgát, de elhárította Trefort azon javaslatát, hogy más formában nyújtson be kérelmet, Trefort nem kívánt Hugonnai Vilma oklevelének elismertetésével olyan jogi helyzetet teremteni, ami csak egy személyre szólt, de nem vonatkozhatott másokra.
Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, gyakorlatából származó pénzből tartott fenn családját. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul. 1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Wartha kérésére ugyan felhagy szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította.

Ezekben az években sem adta fel oklevelének elismertetését, bár már mint az egész női társadalom problémája jelentkezett. A kormányzat is valahogy pontot akart tenni az ügy végére. 1891-ben a Monarchia közös pénzügyminisztere javasolta neki, hogy Boszniában legyen a mohamedán nők országos orvosa. Ezt Hugonnai Vilma hárította el, elvtelen kompromisszumot sejtett mögötte. 1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarországon is a nők egyetemi tanulmánya, így 1896. február 10én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, amikor Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegénybetegekkel foglalkozott. 1894-ben magyarra fordította Délacrouix "Az ó- és újkori bábák" című orvostörténeti munkát, amelynek több fejezete a Magyar Bábakalauzban látott nyomdai nyilvánosságot. Ettől függetlenül széles közéleti szerepkört is vállalt: 1896-ban a Magyar Bábaegyesületben előadást tartott (Szaglás és egészségőr címmel) a lakás- és településegészségügyről, 1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult.

Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit, amely írások nyomtatásban is megjelentek a Magyar Pestalozzi című pedagógiai folyóiratban. Rendkívül figyelemreméltó az a sajtópolémia, amit Hugonnai Vilma 1899 április-májusában vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel: az utóbbi élesen kritizálta a nők jelenlétét a szellemi pályán. Ezt cáfolta meg írásában Hugonnai Vilma, sőt ösztönzője lett annak, hogy megírja "A nőmozgalom Magyarországon" című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hoz fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem pontosan megjelöli a nők szerepét például a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért vállalja 1907-ben Fischer-Dückelmann "A nő mint háziorvos" című könyvének magyarul való megjelentetését. Sőt ezzel és más munkáival is bizonyította: az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett híve.

A századforduló éveiben még nem nyugodtak le a női egyenjogosítás kérdésében az indulatok: 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanár intézett éles támadást a nők egyetemi tanulmányai ellen, amire ismét Hugonnai Vilma reagált a sajtóban. Higgadt hangnemben válaszolt Kmetty állításaira, bizonyítva, hogy a nők jogegyenlősége nemcsak feltételezi, hanem megköveteli az egyetemi tanulmányok folytatását.
Az első világháború súlyos katonai vereségei, a frontok véráldozatai bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Hugonnai Vilma már 67 éves, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Az aggodalom szavai csengenek ki a Gyógyászat 1915. áprilisi számában közzétett felhívásában, amikor felkéri az orvosnőket a katonaorvosi szolgálatba való bekapcsolódásra. Nemcsak "felszólít", hanem 14 vidéki városban szervezett -női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervezőmunkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, aki Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyert diplomát magyar egyetemen. 1922. március 25-én hunyt el Budapesten. Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, amikor hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték el. Nevét iskolák és szobrok őrzik, legfőképpen pedig a sok ezer magyar orvosnő munkája...

Vissza a főoldalra