A hazai atomhulladék-tárolóról

Dátum: 2011. június 08. 00:00:00.
Forrás : Origo

Bátaapáti mellett működik az ország második, végleges radioaktívhulladék-tárolója, amely elsődlegesen a Paksi Atomerőmű radioaktív hulladékát lesz hivatott tárolni. Összeállításunkban bemutatjuk, milyen a tároló szerkezete, milyen hulladékokat tárol, és mennyire biztonságos a nemzetközi normák, az építők és a környezetvédők szerint.

A Paksi Atomerőműben a nagy aktivitású hulladékok és a kiégett üzemanyag mellett keletkeznek kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok is, melyeket jelenleg az erőműben kialakított átmeneti tárolóban halmoznak fel. Az átmeneti tároló az időközben végrehajtott bővítés ellenére hamarosan megtelik, melynek tartalmát a végleges elhelyezésre szolgáló, bátaapáti melletti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló (NRHT) lesz hivatott tárolni. A hulladéktárolót akkorára tervezték, hogy képes legyen befogadni a paksi erőmű teljes élettartama, illetve később, a leszerelése során keletkező összes kis és közepes aktivitású hulladékot.

Atomerőművek Európában

Pakstól Bátaapátiig

A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok egyik nagy csoportja a technológiai folyamatok során keletkezik. Ezek lehetnek egyfelől nagy sótartalmú vizek, másfelől a radioaktív anyaggal szennyezett közegek ellenőrzésekor, tisztításakor elszennyeződött légszűrők és víztisztító gyanták. A hulladék másik nagy csoportját az üzemi területen képződött elhasznált védőeszközök, szerszámok, alkatrészek, tisztítóeszközök képezik.

A hulladékot először a keletkezési helyükön gondosan összegyűjtik, és nyilvántartásba veszik. Ezután feldolgozzák, vagyis a szilárd halmazállapotú anyagokat összepréselik, így az eredetinél jóval kisebb térfogatú, gazdaságosabban elhelyezhető hulladékot nyernek, a folyékonyakat pedig bepárolják, majd cementtel összekeverik. Végül az összes hulladékot fémhordókba zárják. "Az acélhordó útját állja a kijutni igyekvő úgynevezett radionuklidoknak, és már önmagában is több száz évig tartó biztonságos elzárást tesz lehetővé." - mondta az [origo] Tudomány rovatának Dr. Ormai Pétert vegyészmérnök, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság főmérnöke. A minősített, nyilvántartott hordókat jelenleg az erőmű területén lévő ideiglenes tárolóban helyezik el, jövő évtől pedig szigorú átvételi eljárást követően átszállítják végleges helyükre, Bátaapátiba.

A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolóinak sok feltételnek kell megfelelniük. Az is számos tényezőtől függ, hogy egy ország milyen rendszer mellett dönt. Fontos szempont, hogy milyen hulladékot kívánnak elhelyezni, milyenek az ország földrajzi-geológiai adottságai, és nem utolsósorban milyen a közvélemény hozzáállása. Például Franciaországban, ahol a nukleáris energia társadalmi elfogadottsága nagy, hatalmas mennyiségű radioaktív hulladékot helyeznek el felszínközeli tárolókban. Ezzel szemben Németország mindenféle radioaktív hulladék esetén ragaszkodik a drágább mélységi tároláshoz.

Püspökszilágy

Magyarországon egyelőre egyetlen helyen, a Püspökszilágyon üzemelő tárolóban (RHFT) van véglegesen elhelyezett radioaktív hulladék. Bár az 1977 óta működő létesítménybe korábban több ízben szállítottak Paksról szilárd kis aktivitású hulladékot, jelenleg és tervek szerint a jövőben csak a nem atomerőművi kis- és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére használják. Az elmúlt években biztonságnövelő intézkedéseket és korszerűsítést hajtottak rajta végre.

Nukleáris hulladéktárolók a felszín közelében és a mélyben

Az 1940-es években tett első próbálkozások óta mára számtalan koncepciót dolgoztak ki a radioaktív hulladék biztonságos elhelyezésére, melyek közül a két fő csoportot a felszínközeli és a mélyben kialakított létesítmények jelentik. A jóval elterjedtebb felszínközeli tárolók a felszín felett, vagy az alatt maximum néhányszor 10 méter mélyen épülnek meg. Nem kevésbé biztonságosak, mint a mélységiek, ám olcsóbbak, és rengeteg tapasztalat gyűlt már össze velük kapcsolatban. Hátrányuk viszont az, hogy kevésbé védettek a külső behatásokkal szemben, ezért folyamatos felügyeletet igényelnek. Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye, a Párizstól 250 km-re keletre található Centre de l'Aube hulladéktároló 1992-ben kezdte meg működését. Nem kevesebb, mint 1 millió köbméter kapacitásúra tervezték, és számítások szerint 2040-ra telik meg teljesen. Méretben nem sokkal marad el mögötte Nagy-Britannia legnagyobb tárolója, a Driggben 1959 óta üzemelő létesítmény, amelyben mára már kb. 900 000 köbméter kis és közepes aktivitású hulladék gyűlt össze.

A mélységi tárolók hatvantól több száz méter mélyen találhatók. Elhagyott bányákban, természetes vagy direkt erre a célra létrehozott sziklaüregekben alakítják ki őket. A világ első mélységi tárolóját, amelyet kifejezetten kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok számára építettek, 1999-ben az USA-ban helyezték üzembe. Itt elsősorban katonai programokból származó hulladékokat tárolnak. Svájcban a rövid élettartamú hulladékokat föld alatti, vízszintes vágatokkal megközelíthető kamrákban helyezik el. Németországban kálisó- és kősóbányákban alakítottak ki mélységi tárolókat (Morsleben, Konrad). Mélység tekintetében talán Kanadában a legradikálisabbak, ott ugyanis 600 méter mélyre száműzték a radioaktív hulladékot.

Kérdésünkre Dr. Ormai Péter elmondta, hogy a bátaapáti hulladéktároló kialakítása rendkívül hasonló a felszín alatti tárolók között a világon jelenleg legkorszerűbbnek tekinthető, és évek óta biztonságosan működő két finn (Loviisa, 1998 óta és Olkiluouto, 1992 óta) és a svéd (Forsmark) létesítményhez. Az utóbbit gránitkőzetben, 60 méteres mélységben a Balti-tenger alatt építették meg 1988-ban. Számítások szerint 500 év múlva a hulladék megmaradó aktivitása a befogadó kőzet természetes háttérsugárzásának szintjére csökken.

Kis, közepes és nagy aktivitású hulladékok

A radioaktív hulladékok besorolása a 47/2003(VIII. 8.) ESzCsM rendelet 2. számú melléklete alapján történik (kis, közepes, nagy aktivitású, illetve a kiégett üzemanyag).

Kis és közepes aktivitású az a radioaktív hulladék, amelyben a hőfejlődés az elhelyezés (és tárolás) során elhanyagolható. Ha a hulladék hőtermelése kevesebb, mint 2 kW/m3, akkor kis és közepes aktivitású hulladékként lehet elhelyezni.

Nagy aktivitású az a radioaktív hulladék, amelynek hőtermelése a tárolás és az elhelyezés tervezése és üzemeltetés során figyelembe kell venni.

A hulladékok hőtermelését a benne lévő radioizotóp okozza, ezért a fentebbi osztályok valamelyikébe sorolás döntően a radioizotóp aktivitás-koncentrációja alapján végzik el.

Kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék egyébként az atomerőműtől függetlenül is sok keletkezik, például az egészségügyben (a diagnosztikai és terápiás eljárások során egyaránt).

A bátaapáti tároló szerkezete

A Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló a Bátaapáti és Mórágy községek közötti, DK-DNy-i irányban húzódó, másfél kilométer hosszú Nagymórágyi-völgyben épül. A radioaktív anyagok esetleges környezetbe jutásának legvalószínűbb útja a talajvízzel való kioldódás, ezért a vízrendezésre különösen odafigyeltek. A völgy mindkét oldalán árkok épülnek, és az összegyűlő csapadékot egymástól független gyűjtőrendszerek vezetik el. Emellett a tároló kialakítása közben a felszín alatti térrészt is gondosan víztelenítik.

A létesítmény felszíni, 7 hektár nagyságú telephelye két nagy, kerítéssel elválasztott részre, az ún. felügyelt és az ellenőrzött zónára lesz osztva. Előbbi részen a kiszolgáló, irányító épületek (központi épület, látogatóközpont, konténer- illetve betongyártó üzem stb.) állnak majd, utóbbin a föld alatti tárolótérbe kerülő hulladékok kezelése, mozgatása történik.

A hulladékkal telt hordókat szállító jármű a telephely déli részén lévő, földrengésbiztos technológiai épülethez érkezik, ahol a hordókat ismét átvizsgálják, majd speciálisan kialakított konténerekbe helyezik őket. Ezután a kilenc hordó befogadására alkalmas konténereket betonnal teljesen kitöltik, majd gondosan lezárják és elhelyezik a föld alatt.

A bátaapáti létesítmény a mélységi tárolókhoz tartozik. Két lejtősakna vezet le azokhoz az egymás mellett párhuzamosan futó tárolókamrákhoz, amelyekben a radioaktív hulladékot véglegesen elhelyezik. Itt közlekednek a munkagépek, bonyolódik a személy- és teherforgalom. A jobbra-balra elágazó, 10 méter széles, 9 méter magas tárolókamrák már 250 méter mélyen húzódnak a föld alatt. Ide szállítják le és helyezik el szorosan egymás mellé a hulladékkal telt konténereket. Miközben telik a kamra, a konténerek és a kamrafal között fennmaradt hézagokat is teljesen kitöltik betonzúzalékkal. Végül a megközelítő vágatokat is lezárják.

Biztonság

A radioaktív hulladék biztonságos elhelyezése minden ország létérdeke. Bár az alapvető tervezési szempontok ugyanazok, a helyi adottságoktól függően minden hulladéktárolót egyedileg kell kialakítani. "A Magyarországon épülő új tároló minden olyan műszaki megoldással rendelkezik, amelyek alapján a nemzetközi normákat figyelembe véve biztonságosnak tekinthető" - mondta az [origo] Tudomány rovatának Dr. Hegyháti József gépészmérnök, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója.

Ezt szolgálja az úgynevezett többgátas elhelyezési módszer, melynek lényege, hogy a rendszer különböző elemei egymástól függetlenül, akár egyenként is képesek megakadályozni a radioaktív anyag szabadba jutását. Itt az első gátat az acélhordó jelenti, a másodikat a konténereket kitöltő beton vagy speciális habarcsanyag, a harmadikat a vágatokat eltömő zúzalék, a negyediket a megfelelő geológiai környezet. "A biztonságot tartják szem előtt a rengeteg geológiai vizsgálat elvégzése során, a hulladék keletkezésétől az elhelyezéséig folyamatosan vezetett nyilvántartással, a legkülönfélébb laboratóriumi ellenőrzések alkalmával és a hulladéktároló folyamatos felügyeletekor is" - tudtuk meg Hegyháti Józseftől.

Várakozások szerint 2008 első félévében 3000 darab, 200 literes hordóba csomagolt szilárd hulladék befogadásával kezdi meg működését a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló. Beszámítva az esetleges bővítés lehetőségét is a létesítményt 2105-2107 között zárják le majd véglegesen.

A nagy aktivitású radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag tárolása

Pakson éves szinten viszonylag kis mennyiségben (körülbelül 5 m3/év) keletkezik nagy aktivitású radioaktív hulladék, melyet az erőmű területén átmeneti jelleggel tárolnak az erre a célra kialakított csőkutakban. A tárolókapacitás olyan nagy, hogy a végleges tárolást elegendő lesz az erőmű leszerelési fázisában megoldani. A végleges elhelyezésre vonatkozó program meglehetősen vontatottan, de már megindult. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság hetedik közép- és hosszú távú tervében a stratégiai célok között mindenesetre a következő olvasható: "A nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezése érdekében az ország területén stabil, mély geológiai formációban kialakítandó tároló létesítésére kell felkészülni."

A kiégett nukleáris üzemanyag tárolása jelenleg szintén ideiglenes jelleggel, az erőmű szomszédságában létesített Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában (KKÁT) történik ötven éves időtartamra. Számítások szerint az erőmű tervezett 30 éves élettartamának végéig keletkezett, hazánkban maradt kiégett nukleáris üzemanyag kazetták száma 11 135 db lesz.

A Paksi Atomerőmű építésének idején az előirányzat az volt, hogy a kiégett üzemanyag-kazettákat az erőmű pihentető medencéiben való 3 éves tárolás után a Szovjetunió térítésmentesen visszafogadja. Az erőmű első blokkjának üzembe helyezése után azonban a Szovjetunió egyoldalúan módosította a feltételeket, miszerint a pihentetési időt öt évre emelték és a visszaszállításért magasabb árat kértek. 1989-1998 között 2331 db kiégett üzemanyagköteg került így vissza a Szovjetunióba.

Az időközben bekövetkezett politikai és gazdasági változások új feltételeket teremtettek, hazai alternatívát kellett előkészíteni. Ekkor vették tervbe, majd építették meg 1992-1996 között a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolóját. A létesítmény első három modulját már 1999 végére feltöltötték, majd megépítették a következő négyet. Miután ezek is beteltek, újabb négy kialakítása következett, az idén pedig már a 16. kamra is elkészül. A kiégett üzemanyag-kazetták végleges elhelyezéséről egyelőre nincs döntés, bár évek óta készülnek munkaprogramok, tanulmánytervek a lehetséges megoldások felvázolására. 203-ban a magyar és orosz kormány képviselői felújították a visszaszállításra vonatkozó tárgyalásokat. Végül egy olyan megállapodás született 2004-ben, ami fenntartja Magyarország számára a visszaszállítás jogi lehetőségét.

Jónás Katalin

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Fidel Castro élete és Kuba története

Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.

A muffin

A muffin egy süteményfajta, melynek két fő változata az angol és az amerikai muffin. Legtöbbször kifejezetten erre a célra gyártott és vajjal vagy növényi zsiradékkal kikent muffinsütőben sütik meg. Magyarországon is egyre népszerűbbek az amerikai, francia és német családok körében méltán kedvelt muffinok.

BSA Börtönnapló :-)

1. hét - Hétfő Bevittek az előzetesbe. Van itt néhány nagydarab tetovált rab. Főleg gyilkosok és rablógyilkosok. Elmondtam, hogy nálam találtak egy másolt CorelDraw-t. Elsápadtak, majd tisztelettel arrébb húzódtak. Az egyik felajánlotta, hogy szívesen kitisztítja majd a cipőmet, ha igényt tartok rá. Talán nem lesz itt annyira rossz.