A Turán magyar harckocsicsalád

Dátum: 2017. április 6.
Forrás: Wikipedia
 
Cikkünkben a magyar gyártású Turán harckocsicsalád három tagját mutatjuk be. Mindhárom tankot a második világháború alatt készítették, néhány száz darabos tételben. A Skoda-licenszre épülő Turán sorozat utolsó változata a Turán III. volt, ami a Weiss Manfréd Műveket ért bombatámadások miatt nem készülhetett el.



40 M Turán
A 40 M Turán második világháborús magyar közepes harckocsi, amely 1941–1944 között volt szolgálatban. A II. világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség harckocsiállományának gerincét képezte. Turán 40 néven is ismert.

A 40 M Turán közepes harckocsi
A 40 M Turán közepes harckocsi


Az eredetileg Škoda T–21 típusjelzésű harckocsi tervei 1938–1939 között Csehszlovákiában készültek az LT–35 könnyű harckocsi bázisán. Megerősített páncélzatú változatát 1940 májusában mutatták be Plzeňben egy licencben gyártható harckocsitípus után érdeklődő magyar küldöttségnek. Az év júniusában és júliusában további teszteket végeztek Magyarországon, melyek a licencszerződés augusztusi aláírásához vezettek. A magyar mérnökök a tornyot német javaslatra 2 személyesről 3 személyesre alakították át. Módosítottak a fegyverzetén. Az eredeti 47 mm-es harckocsiágyút 40 mm-esre cserélték, és a lövegcsővel párhuzamosított 7,9 mm-es géppuska helyett magyar gyártmányú 8 mm-es Gebauer-géppuskát építettek be. A páncélvédettség fokozására növelték a páncélvastagságot.

A harckocsiból 1940 szeptemberében a honvédség 230 db-t rendelt. A gyártása októberben kezdődött el, és több üzemben folyt. A sorozatgyártású példányok üzemeltetése során derült fény a konstrukció további gyengeségeire. A páncélvédettség és a torony méretének növelése miatt keletkezett tömegnövekedés ellensúlyozására az eredeti 180 kW-os (240 Le) Škoda-motort 195 kW-os (260 Le) Weiss Manfréd V–8H típusúra cserélték. Emellett 200 további különféle módosítást végeztek a konstrukción. A módosított változat prototípusa 1941 júniusára készült el, a Honvédelmi Minisztérium pedig szeptemberben további 309 db-t rendelt meg (a megrendelés a Turán II nevet viselte). Ebből azonban csak 55 db készült el, mert a 40 mm-es löveg nem biztosított megfelelő tűzerőt, és a harckocsi hátrányos tulajdonságai gátolták a hatékony alkalmazását. Gyakran hibásodott meg, emiatt karbantartás-igényes harckocsi volt, csak szakképzett szerelők mellett lehetett eredményesen alkalmazni.

A harci tapasztalatok alapján egyértelművé váltak a hátrányos tulajdonságai, ezért már 1941-ben döntés született egy nagyobb tűzerejű harckocsi kifejlesztéséről. Az új típus a 41M Turán lett.

41 M Turán
A 41 M Turán magyar nehéz harckocsi, amelyet a 40 M Turán bázisán fejlesztették ki. Turán 75 típusjelzéssel is ismert.

A 41 M Turán nehéz harckocsi
A 41 M Turán nehéz harckocsi


A harci tapasztalatok már 1941-ben azt mutatták, hogy egy korszerű harckocsinak legalább 75 mm-es löveggel kell rendelkeznie. A Honvéd Vezérkar által szorgalmazott harckocsit a 40 mm-es löveggel felszerelt 40 M Turánból alakították ki. A gyártás mielőbbi megkezdése érdekében a páncéltestet és a toronykoszorú méreteit nem akarták megváltoztatni, így csak egy rövid csövű, kevésbé hatásos löveg beépítésére volt mód. Prototípusa 1942 februárjában készült el. A Honvédség számára az 1941 júniusában megrendelt 309 db-os második Turán-sorozatból (Turán II-rendelés) 222 db már a nehéz kivitelben, 41 M Turánként készült el. Bár méreteit, páncélzatát és teljesítményét tekintve közepes kategóriába tartozott, Magyarországon a löveg ürmérete alapján nehéz harckocsinak nevezték. 1943 nyarától került a csapatokhoz. A harckocsigyártás Magyarországon 1944. őszi leállásáig körülbelül 180 újabb Turánt adtak át. Bár erősebb volt elődjénél, mind fegyverzet, mind védettség tekintetében elmaradt ellenfeleitől. A hatásosabb hosszú csövű 75 mm-es löveggel ellátott, javított változatának, a 43 M Turánnak csak a prototípusa készült el 1944-ben.

43 M Turán
A 43 M Turán a Magyar Királyi Honvédség számára a második világháború idején kifejlesztett nehéz harckocsi volt. Sorozatgyártására nem került sor, mindössze egy prototípusa készült el két különböző kialakítású toronyal. Hosszú csövű Turán 75 néven is ismert.

Az új harckocsitípusnak a hosszúcsövű, 75 mm űrméretű löveggel ellátott Turánat szánták. A sok reménnyel kecsegtető 43 M 75 mm-es hosszú csövű páncéltörő ágyúból gyártási gondok miatt csak kettő darab készült.

A 43 M Turán nehéz harckocsi
A 43 M Turán nehéz harckocsi


1943-ban a Weiss Manfréd Művek szakemberei megszerkesztették a Turán II. változatot. A kísérletekhez a 012. alvázszámú harckocsit használták fel, melyhez kétféle kísérleti tornyot készítettek. A 75 mm-es ágyú beépítése miatt a torony kiegyensúlyozatlan lett, ezért az egyik tornyot meghosszabbították, a másikat megmagasították. Az utóbbi megoldással Bertholomeidesz ezredes ötletét valósították meg, hogy a parancsnok állva irányíthasson, a kinyitott kupola takarja, de a prizmákon lásson ki. Ez az ötlet azonban nem vált be: a harckocsi nagyon magas lett. A legyártott 2 db löveg közül egyet a Turán III., egyet a Zrínyi I prototípusa kapott. Az előbbi típus 1944 tavaszán hagyta el a szerelőcsarnokot. Írásos dokumentáció további sorsáról eddig még nem került elő. A visszaemlékezések szerint a HTI-ben a szükséges vizsgálatot lefolytatták. A mellső páncél vastagságát 80 mm-esre növelték. Védettségét az előtétpáncélzat (kötényezés) is növelte. Azonban a fegyver hatékonysága és a tank védettségének nővekedése a mozgékonyságának csökkenésével járt együtt. Ugyanis a motor teljesítménye változatlan maradt, és a harckocsi tömege 21 tonnára nőtt. A harckocsi védettségének kötényezéssel való növelése a Weiss Manfréd szakembereinek ötlete volt. A diósgyőri gyárban 5 ill. 8 mm vastagságú szívó acéllemezből perforált kivitelben készítették a védőlemezeket. Oldalanként 3-4 lemezből állították össze és a sárhányókra felhegesztett kampókra helyezték. A felfüggesztést úgy alakították ki, hogy ne legyen merev, de a lemezek mégis olyan biztosan álljanak, hogy a terepakadályoknál is rögzítve maradjanak. A tornyot és a parancsnoki kupolát a homlokpáncél kivételével szintén ellátták előtétpáncéllal. Távolsága a főpáncéltól 250 mm volt. A felszerelését a csapatjavító műhelyekben is el tudták végezni. Weiss Manfréd gyártól 300 készlet került a csapatokhoz és a Turánok nagyrészét fel is szerelték vele. A tömeg csökkentése érdekében a páncéllemezeket perforálták, de így is 1 tonnával növelték a harckocsi tömegét.

A Turánok átépítése Turán III. típusúvá már nem valósulhatott meg. 1944. júliusában és augusztus elején a Weiss Manfréd Műveket ért sorozatos bombatámadások miatt erről a tervről le kellett mondani.

Vissza a főoldalra