A trilobita

Dátum: 2018. január 11.
Forrás: doksi.hu
 
A Trilobita, vagyis a háromkaréjú ősrák kb. 250 millió évvel ezelőtt halt ki. Ízeltlábú, tengerben élő állatfaj, amely erős kitinpáncéllal rendelkezett, s a Földön igen elterjedtnek számított. Nagy számuk miatt fontos táplálékforrásként szolgáltak a tengerben élő ragadozók számára. A trilobiták rendkívül jól ismert fosszíliák, s talán a második helyet kaphatják a népszerűségi listákon a dinoszauruszok után.



Ennek az is oka lehet, hogy viszonylag ép formában fennmaradt az ismert 17000 faj számos képviselőjének maradványa annak köszönhetően, hogy a trilobita csontváza könnyen fosszilizálódik.

Egy Asaphus Kowalewskii Oroszországból
Egy Asaphus Kowalewskii Oroszországból


A különböző trilobiták vagy ragadozóként, vagy planktonevőként élték életüket, de olyan példányok is akadtak, amelyek egy kénevő baktériummal kerültek szimbiotikus kapcsolatba, táplálékot vonva el tőle.

A trilobita fizikai felépítése
A trilobiták teste három fő részre tagolható: a fejrészre (cephalon), a bal- és jobb oldalból álló középső részre (thorax) és a testet lezáró farokra (pygidium). A fejrészen két antenna található, míg a test oldalsó részét állábak borítják. Kitin páncélzattal csak testük felső részén rendelkeztek, azonban többi testrészük is erős szerkezetű, így könnyen találhatunk olyan maradványokat, ahol az egyes testrészek külön, de épen találhatók meg.



Az érzékszerveket tekintve nem kevés trilobita rendelkezett antennával a szaglás és az ízlelés funkciójának ellátására, illetve némelyek szemmel is büszkélkedhettek. Néhány fajuk vak volt valószínűleg amiatt, mert olyan mélyen éltek a tengerekben, hogy amúgy sem talált volna rájuk semmilyen más állatfaj. Az olyan fajok, mint a Phacops rana pedig, rendkívül nagy szemmel is rendelkezhettek.



A trilobita szaporodása
Ez az ízeltlábú tojásokkal szaporodott, amely egy apró lárvát (protaspid) hozott a világra. Ez a lárva csak egyetlen (később középső) részből állt, amelyből a későbbiekben fejlődött ki a felnőtt állatokra is jellemző további két szegmens.

A trilobita kihalása
A trilobiták kihalásának pontos oka nem teljesen világos, azonban kijelenthetjük, hogy számuk vélhetően azért kezdett csökkenni, mert a megjelenő korai halfajok (például cápák) számára gazdag élelemforrássá léptek elő.



Trilobiták ma
A trilobiták azon csoportjáról, amelyet 2004-ben találtak a kínai Miao-hegységben lévő Kaili mellett a paleontológusok eddig azt tartották, hogy a vízfelszín közelében élnek. A lelet azonban megcáfolja a feltételezést, ellenkező esetben viszont arra kell gondolnunk, hogy a megtalált ragadozó, amelyik felfalta az ominózus ízletlábút, kifejezetten a Trilobiták kedvéért merészkedett a felszínre. A maradvány vizsgálata során az is kizárható, hogy egy dögevő állat falta volna fel az elpusztult ízeltlábút, ugyanis ebben az esetben az állat bélrendszerébe nem kerülhetett volna bele a teljes páncélzat.

Egy Asaphus Expansus Oroszországból
Egy Asaphus Expansus Oroszországból


A fenti képen látható lelet megvásárolható a www.archistone.hu oldalon, 24.000 Ft-os áron.

Korábban már több közvetett bizonyíték utalt arra, hogy a Trilobiták számos ragadozó napi táplálékaként szolgáltak: a maradványokon rendkívül gyakoriak a harapásnyomok (megmagyarázhatatlanul szinte mindig csak a jobb oldalon), és az erős kitinpáncél is minden bizonnyal védekezésre szolgált.

Vissza a főoldalra