A Kakaó

Dátum: 2017. szeptember 10.
Forrás: Wikipedia
 
A kakaó a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának legismertebb nemzetsége, a legkedveltebb élvezeti növények egyike. A csokoládé alapanyaga. Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.



Megjelenése, felépítése
A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra. Göcsörtös felületű, barna törzse hamar elágazik. Fája halvány rózsaszínű.
A sötétzöld, szórt állású, tojásdad, hegyes végű levelek nyele rövid. A levéllemez 15–25 cm hosszú, a fonáka szőrös. A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő virágok az idősebb ágrészeken jelennek meg. A csésze pirosas, a sziromlevelek sárgák. A pentamer (öttagú) virágot rovarok porozzák be. A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak. Az ellipszoid alakú termés 15–30 cm hosszú, sárga, narancs, piros, lila vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna. Egy-egy termésben általában 60 mag nő.

Kakaófa törzse érő gyümölcsökkel
Kakaófa törzse érő gyümölcsökkel


A kakaó termése adta az ötletet a Coca-Cola palackjának egyedi formájához. Eredetileg a kokalevél és a koffein valamilyen módon történő felhasználásával akarták az üveget egy pályázat útján megtervezni, de a későbbi nyertes pályázó nem tudta, hogy az hogyan néz ki. A könyvtárban csak a kakaó terméséről talált képet.

A kakaófa (Theobroma cacao)

A kakaó eredeti felhasználása
Amerikában a bennszülöttek már régóta ismerték a kakaófát, aminek magját tápszernek és pénznek egyaránt használták. A termesztését a maják kezdték el i.e 1500 körül. Amire Cortez katonái megérkeztek Mexikóba, a kakaó elterjedési területe sokszorosa volt eredeti őshazájának. Az utolsó azték uralkodók palotájában halmokban gyűlt a kakaóbab. A legenda szerint a kakaó volt az aztékok szent madara, a kvézál eledele. Peruba is az indiánok közvetítésével jutott el.
A kakaóbab jóval az európai invázió után is fizetőeszköz maradt. A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek. Ezek egyike a sokoatl vagy más néven habos víz, amit kakaóból, kukorica- vagy maniókalisztből, mézből, vaníliából és vízből készítettek, emellett cukorral, fahéjjal és ánizzsal ízesítettek. A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették, a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj → kanalak, pohár, edények; levelek → háztető; kakaóbab → gyógyszer) gyártottak.

A Kakaóbab
A Kakaóbab


A kakaó Európában
A kakaó elterjesztésének kulcsfigurája egyes források szerint Kolombusz, mások szerint Cortez volt. Bárkinek is van igaza, a spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egyidőben terjedt el Európában. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte. Az osztrák és francia nemesség a spanyol udvarból vette át divatját — divatról lévén szó, legalább annyian ellenezték, mint ahányan éljenezték. Linné istenítette, ezért adta neki a Theobroma, azaz „az istenek eledele” latin nevet. Clusius, híres francia botanikus ellenben azt mondta: „a kakaó csak a disznóknak való.”
A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák, Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században. Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni.
A 17. századig csak itták, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük.

Kakaóbab szárítása
Kakaóbab szárítása


A világ kakaótermelése
Bár a kakaó az amerikai kontinensről származik, a világtermelés kétharmada Afrikában: Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában és Kamerunban terem. A harmadik harmadot Dél-Amerika: Brazília és Ecuador állítja elő. A világ éves kakaótermelése hárommillió tonna. Ennek legnagyobb része az ún. Forestero fajta (80%), mindössze 5%-a a betegségeknek kevésbé ellenálló Criollo és 10% a kettő hibridje, a Trinitario.

A kakaó hatóanyagai
A kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amiből 100 g csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz. Diuretikus hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teofillin. A hatás intenzitása koffein-teobromin-teofillin sorrendben nő. Az úgynevezett xanthin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják: serkentő, izgató hatásúak, emelik a vérnyomást. Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teofillin-teobromin-koffein.

A nyers kakaóbab összetétele
Hozzávetőleges mennyiségek:
• Kakaóvaj: 44-46%
• Fehérje: 11-14%
• Cellulóz: 9%
• Keményítő: 7-11%
• Csíra: 2%
• Természetes színezék: 4%
• Víz: 8%
• Ásványi anyag: 2,6%
• Teobromin: 1,2-1,5%
• Cukrok: 1%
• Koffein: 0,2%

Kakaóvaj
Kakaóvaj


Félkész termékek
• Kakaóvaj: A kakaóbabból vagy a kakaóbab részeiből nyert zsíranyag. Fontos tulajdonsága, hogy 30 °C-on kemény, 36,5 °C-on (testhőmérsékleten) viszont teljesen megolvad.
• Kakaópor: Tisztított, hántolt és pörkölt kakaóbabból nyert por, aminek (szárazanyagra számítva) legalább 10% kakaóvajat kell tartalmaznia.

További, gazdaságilag jelentős fajok
A nemzetség két további fajának van gazdasági jelentősége:
• A nagyvirágú kakaó (avagy kupuazu, Theobroma grandiflorum) virága és termése is nagyobb a kakaófáénál. Termése bogyótermés.
• Fehér kakaó (avagy macambo, Theobroma bicolor).
Mindkettő belső gyümölcshúsából és pulpájából zseléket készítenek, süteményekbe, édességekbe teszik, és likőrt is főznek belőlük. (A magokból csokoládé is készíthető.)

Vissza a főoldalra