Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Ranschburg Jenő - Félelem, harag, agresszió

Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió - Referátum – Speciális érzelmek, félelem, agresszió Az érzelmeket rendszerint külső események váltják ki. A félelmi reakció először 6 hónapos kor körül mutatható ki, az idegen arctól, szokatlantól való félelem formájában. Nem sokkal később megjelenik a szülő hiányában átélt ún szeparációs félelem, és az elkövetkező két esztendőben a félelmek sokasága egyre gazdagabbá válik. Ebben az időszakban ún konkrét félelmekről beszélünk, vagyis két – három éves korig a félelmet olyan konkrét tárgyak, élőlények vagy helyzetek váltják ki, amelyeket a gyerek valóban veszélyesnek tart. Három éves kortól a konkrét félelmek száma csökken, mert a gyerek értelmi fejlettsége lehetővé teszi, hogy felismerje azokat a módosító tényezője, amelyek az eredetileg veszélyes helyzetet ártalmatlanná alakítják. Megjelenik a szimbolikus félelem. A szimbolikus félelmek egyik

leggyakoribb fajtája a sötéttől való félelem. A sötétség a gyerek számára az egyedül maradás élményét jelenti. A sötétben egyedül lévő gyerek a mesevilág különböző alakjait képzeli a félhomályos sarokba, például: a sálból hirtelen kígyó lett, stb. A félelem olyan érzelem, amely bekövetkező esemény előtt jelentkezik és mintegy jelzi a bekövetkező kudarcot. Félelmet érez az ember akkor, ha nem bízik saját „elkerülő viselkedésének” sikerében, azaz feltételezi, hogy a baj, ami elől menekül, be fog következni. A félelemhez szorosan kapcsolódik egy másik érzelem, amit szorongásnak nevezünk. Tulajdonképpen a szimbolikus félelemmel rokon jelenség. A szorongás egy időben távoli veszélyérzettől való félelem Áttételesen jelentkezik, például: a fogorvosi székben. A kiváltó okok lehetnek: - az állandóan rémített gyerek végül is telítődik félelmekkel és szorongásokkal - legtöbbször nem az

esemény váltja ki a félelmet, hanem csak lehetőséget nyújt a gyerek számára, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa - nemcsak a „látványos”, konfliktussokkal telítődött családok jelentenek veszélyeztető tényezőt, hanem a túlságos féltés ugyancsak azt az élményt alakítja ki a gyerekben, hogy ő rendkívül kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele - szorongáskeltő lehet a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, amely nem ad elég határozott védettségi érzést a gyerek számára Nem ritka, hogy a szorongó gyerek agresszivitással válaszol a szorongásra. Ezek az agressziók újabb szorongásokat szülnek Meg kell keresni és meg kell szüntetni azokat a környezeti, szellemi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik. Ehhez sokszor szakember segítsége szükséges Az agresszió eredete Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy

nyílt vagy jelképes formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. A viselkedés erkölcsi tartama szerint lehet tomboló, közösségellenes, ún. antiszociális agresszió, vagy a közösség, az egyén érdekeit szolgáló proszociális agresszió. A nevelői büntetést proszociális agressziónak tekintjük, ha kultúrált és méltányos, másrészt akkor, ha indítéka a személyiség fejlesztése. Az agresszió lehet eszköz és cél is. Ha egy gyerek azért folyamodik agresszióhoz, mert valamilyen tervét csak így látja megvalósíthatónak, akkor eszköz, ún. instrumentális agresszióról beszélünk Ha pedig azért, mert valami belső indulat készteti arra, hogy a másiknak fájdalmat okozzon, akkor indulati agresszióról beszélünk és ez már cél. Magatartásformái szempontjából az agresszió lehet támadó vagy védekező. A kutatások azt láttatnak igazolni, hogy az emberi agresszió nem ösztönös, hanem a múltbeli

tapasztalatoknak és szociális tanulásnak van rendkívül fontos szerepe keletkezésében. Az első személy ellen irányuló, céltudatos agresszív megnyilvánulások másfél – két éves kor táján jelentkeznek. A kisgyermekkori harag abban különbözik a későbbi harag és agresszióformáktól, hogy rövid ideig tart. A gyermeki agresszió formája a nevelői ráhatástól függ a továbbiakban. A nyílt agressziót a legtöbb szülő nem tűri el, ezért már másfél éves korban megjelennek a az agresszió szimbolikus formái: nyafogás, duzzogás, durcásság, ellenállás, rossz kedv, stb. Az agresszív viselkedés leggyakoribb kiváltó oka a szülő agresszív viselkedése. A szülői modell sokkal nagyobb hatású, mint a környezetben megtalálható negatív modellek. Ha a gyermek azt látja, hogy a különböző konfliktushelyzetekben a szülő megoldása mindig agresszív, akkor ez a magatartás egyedül követhető modellé válik a gyerek számára. Azonos

helyzetekben ő is megpróbál agresszív, támadó lenni. A másik kritikus helyzet, amely agresszív viselkedést válthat ki a gyerekből, az elhanyagoló bánásmód. Ha a gyerek úgy érzi, hogy nem törődnek vele eleget, könnyen indíthatja arra, hogy ún. „rossz gyerekké” váljon és agresszivitásával, a felnőttek bosszantásával kényszerítse ki a vele való foglalkozást