Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Vállalatgazdaságtan jegyzet, 2004

1. A VÁLLALAT: 1.1 A vállalat célja, környezete: A vállalat célja: önmaga fenntartása, illetve növekedése érdekében jövedelem szerzése; jövedelem a vállalkozás tulajdonosainak és alkalmazottainak valamint a felhasznált erőforrások, eszközök újrapótlására. A jövedelem megszerzésének útja a piaci környezetben olyan gazdálkodási tevékenység folytatása, amelynek lényege a felhasznált erőforrásokkal termékek és szolgáltatások értékesítése. A vállalat termelő, szolgáltató tevékenysége során létrehozza és működteti erőforrás átalakító rendszertét, szervezetét, hogy a kívánt kibocsátást, ezáltal célját elérje. A környezetből inputtényezőket vesz fel, és outputtényezőket bocsát ki A vállalat környezetét három csoportra bontjuk: -Piaci versenyben a vállalkozás egyszerre jelenik meg vevőként és eladóként, miközben üzleti tevékenységére hatással vannak a versenytársak, a műszaki fejlődés és a

piaci igények változása. -Természeti környezet védelme, a természeti erőforrások ésszerű kihasználása, hulladékgazdálkodás túlmutat a vállalat közvetlen környezetén, hosszútávon közösségi probléma. -Társadalmi környezetet a politikai, gazdasági irányítási környezete jeleníti meg, amelyet a szabályzó rendszer (törvények, rendeletek) közvetítenek a vállalatok és a piaci szereplők felé. A szabályozás kialakításában az állam és a helyi önkormányzatok töltenek be alkotó szerepet, a mögöttük álló intézményrendszer, pedig ellenőrző és koordináló funkciót tölt be. A gazdasági szféra felépítését a természeti és piaci környezetben vizsgáljuk. 1.2 Vállalkozási formák: *Vállalkozási formák főbb jellemzői: A gazdasági vállalkozások olyan társas vállalkozások melyek saját cégnevük alatt, jogokat szerezhetnek, kötelezettséget vállalhatnak, tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert

indíthatnak, és perelhetők. Formái: közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság vagy közös vállalat. Gazdasági társaságot alapíthat: az állam, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, természetes személyek. A gazdasági társaság alapításához legalább két személy szükséges, kivéve a Kft és az Rt, mert azokat egy személy is lehet alapító. Természetes személy egyidőben csak egy gazdasági társaságnak lehet korlátlanul felelős tagja, valamint egyéni vállalkozó nem lehet egyúttal korlátlanul felellős tag gazdasági társaságban. Gazdasági társaság alapításához társasági szerződés szükséges, amit az Rt-nél alapszabálynak, az egyszemélyes Kft-nél alapító okiratnak nevezünk. A társasági szerződésnek tartalmazni kell: társaság cégnevét és székhelyét, tagokat, nevük és lakcímük feltüntetését, társaság tevékenységét,

társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátás módját, és idejét. Ezen felül, a dokumentumnak tartalmazni kell mindazt, amit a törvény egyes társaságokra előír. Az alapító vagyont a tagok bocsátják rendelkezésre, ez a társasági tulajdonba adást jelenti. Ez lehet pénzbeli, vagy nem pénzbeli (apport), ami lehet vagyoni értékkel rendelkező és forgalomképes dolog, szellemi alkotás, illetve vagyoni értékű jog. A tagok a nyereségből közösen részesednek illetve a veszteséget is közösen viselik. Határozott vagy határozatlan időre alapíthatóak, a cégjegyzékbe való bejegyzéssel a cég bejegyzés napjával jön létre. Egyéni vállalkozás alapfeltételei: magyar állampolgárság, külföldi állampolgárság esetén lakhatási engedély, állandó magyarországi lakhely, 18. életévé betöltése, cselekvőképesség, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, tevékenységtől függően hatósági engedély, szakmai

képesítés. Az egyéni vállalkozást vállalkozói igazolvány birtokában lehet folytatni Az igazolvány kiadására a székhely szerinti illetékes okmányiroda jogosult, a törvényességi felügyeletet a körzetközponti jegyző gyakorolja. A székhelye az, ahol az ügyintézés történik, a telephelye az, ahol a tevékenységet gyakorolja és a telephellyel azonos közigazgatási területen, van, a fióktelephely az a telephely, ami nincsen azonos közigazgatási területen a székhellyel. A vállalkozó foglalkoztathat alkalmazottat, bedolgozót, vagy középfokú szakoktatási intézményben tanuló diákot. Megszűnik az egyéni vállalkozó tevékenysége, ha vállalkozói igazolványát visszaadja, az igazolványt az önkormányzati szerv a törvényben felsorolt okok miatt visszavonja, vagy a vállalkozó meghal, avagy cselekvőképességét elveszíti. Betéti társaság (Bt) alapításához és fenntartásához legalább egy korlátlan és legalább egy korlátolt

felelősségű tag szükséges. A beltagok felelőssége a társaság kötelezettségeiért korlátlan és egyetemleges, míg a kültagok felellősége vagyoni betétjük mértékében korlátozott. Az ügyvezetés joga csak a beltagot illeti meg A társasági szerződésben határozzák meg a tagok vagyoni hozzájárulásénak formáját, értékét és személyes közreműködésüknek módját. A taggyűlésben a tagoknak egy-egy szavazati joguk van Közkereseti társaság (Kkt) tagjai korlátlan és egyetemleges felellőség mellett folytatnak közös gazdasági tevékenységet. A társasági szerződésben határozzák meg a tagok vagyoni hozzájárulásénak formáját, értékét és személyes közreműködésüknek módját. A taggyűlésben a tagoknak egy-egy szavazati joguk van. Az üzletvezetés joga minden tagot megillet A vállalkozásból ki lehet lépni, megfelelő vagyoni elszámolás mellett. A kilépett tagokat még öt évig korlátlan felellőség terheli a közös

gazdálkodásból eredő kötelezettségekért. Korlátolt felelősségű társaság (Kft) olyan gazdasági társaság, amelyben a tagok kötelezettsége előre meghatározott összegű törzsbetét szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A tag különvagyonával nem felel. A jegyzett tőkéje (törzstőke) jelenleg minimum 3 millió Ft, amelyből legalább 30%, de minimum 1 millió Ft készpénz, a fennmaradó rész, pedig lehet nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport). Személyes közreműködést vállalhatnak, amelyért díjazás illeti meg őket. A taggyűlésen a tagoknak a bevitt vagyonukkal arányos szavazati joguk van, és hasonlóan részesednek a vállalkozás eredményeiből. Az operatív irányítást ügyvezető látja el, aki lehet a társaság tagja, vagy külső személy. A felügyelő bizottságot és a könyvvizsgálót kötelező megválasztani és működtetni. Kilépni nem

lehet, a kiválás a tag üzletrészének átruházásával, eladásával lehetséges. Részvénytársaság előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság. A tag (részvényes) felellősége a részvény ellenértékének szolgáltatására terjed ki, az Rt kötelezettségeiért egyébként nem felel. A tulajdonosok korlátolt felellősége mellett működő társaság. A jegyzet tőkéje minimum 20 millió Ft, amelyből legalább 30% készpénz, de minimum 10 millió Ft, a fennmaradó rész lehet nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás. A részvényes tulajdonjogát értékpapír, részvény testesíti meg A közgyűlésen gyakorolhatják jogaikat: szavazati jog, kérdés, javaslattétel joga, osztalékra való jog. Nincsen joga a részvényesnek a vállalkozásban való személyes közreműködésre A társaságot a közgyűlés által megválasztott igazgatóság irányítja és képviseli a külső partnerek és

hatóságok előtt. Mindig kötelező ellenőrző szervek (felügyelő bizottság, könyvvizsgáló) megválasztása és működtetése. A kiválás a részvény elidegenítésével, vagy eladásával történhet. 2. TERMELÉSI FOLYAMATOK: 2.1 A folyamatok jellege és tényezői: Termelő folyamatokat jellegük szerint három csoportra oszthatjuk: - kitermelő, - vegyi, - alakváltoztató folyamat. A kitermelő folyamatok keretében végzik a nyersanyagok kinyerését a természeti környezetből, és további feldolgozásra alkalmas állapotba hozzák (tisztítás, osztályozás). Így már közvetlenül felhasználásra alkalmas, vagy további feldolgozásra kerül. A vegyi folyamatok a kiinduló anyagok kémiai összetételétnek tulajdonságainak megváltozatására irányulnak. Az alakváltoztató folyamatok a munkába vett anyagok korábbi méretét és alakját módosítják. Lehetnek alakformálók, szétválasztók, vagy összeillesztők A gyártási folyamat jellegét a

gyártmány jellege, rendeltetése befolyásolja. Az ipari termékek munkamegosztással, technológiailag specializált munkahelyek összehangolt munkájával készülnek. Ha a munkahelyen nem egyetlen műveletet hajtanak végre, akkor természetesen csak univerzális felkészültségű dolgozókat lehet foglalkoztatni, az ilyen kisipari jellegű gyártásban a munka termelékenysége alacsony, az egységnyi ráfordítás, pedig nagy volt. Térben és időben különböző módon összehangolt műveletet kell a gyártási folyamatban kivitelezni. A gyártási folyamatok bonyolultság szempontjából lehetnek egyszerűek vagy összetettek. Az összetett folyamatok felépítése analitikus, vagy szintetikus. Az egyszerű gyártási folyamatokban homogén munkatárgyakból egymást követő műveletek eredményeképpen, egyforma késztermékek jönnek létre. Az analitikus gyártási folyamatokban a munka tárgya ugyancsak homogén, de a végrehajtott részfolyamatok eredménye már

különböző termékek. A gyártás egy adott szakaszig egyforma, ezen túl azonban eltérő gyártási műveleteket hajtanak végre. Egyszerű gyártmányok, amelyeknek különbözősége kizárólag az egyes részfolyamatok eltérő voltából következik. A szintetikus gyártási folyamatok keretében a különböző munkatárgyakon különböző műveletekkel, egymástól eltérő gyártmányokat hoznak létre, és az így előállított elemi egységekből állítják össze a bonyolult végtermékeket. A szintetikus gyártási folyamtok tervezése és szervezése különösen bonyolult feladat. A műveletek időrendi szerevezését úgy kell megoldani, hogy a munkatárgyak áramlása minél folyamatosabb legyen. Az egyszerű és analitikus gyártási folyamatok összehangolásának szükségessége kisebb, mert a műveletek időbeli sorrendje adott. A fő feladat a választéki összetétel, a mennyiségek és a műveletek sorrendjének optimális kombinálása. A

gyártandó mennyiségtől függ az alkalmazandó technológia és a hozzátartozó eszközök megválasztása, ezzel együtt a technikai színvonal is. A mennyiség növekedésével fejlettebb műszaki és szervezési módszerek alkalmazhatók. A termékválaszték és a gyártandó mennyiség befolyásolja a munkahelyek lehetséges specializációját. Az átállással járó veszteség csökken, a költségek, pedig jóval több termékre oszthatóak szét. A specializáció fokának növelése előnyös hatású és a gazdaságosságot növelő tényező. 2.2 A termelési folyamat: A termék előállítás és az anyagi szolgáltatások teljesítése érdekében végzett célszerű, szerevezett tevékenységek összességét termelési folyamatnak nevezzük. A termelési folyamat-rendszer magját a gyártási tevékenység alkotja. Ez magában foglalja az anyagi átalakítás fő- és segédfolyamatait, és az ezekhez szükséges berendezéseket, embereket, anyagokat, energiákat,

tárolás és továbbítás hálózatait, a működési algoritmusokat. A végrehajtó gyártási folyamatokat megtervezi, előkészíti, végigkíséri, és szükség szerint beavatkozik, eredményeit értékeli. Ezeket kiegészítő, vagy vezérlő folyamatoknak nevezik Tervezés: A termelés tervezés folyamatainak feladata a jövőbeni tevékenységek meghatározása, a hozzá tartozó feltételrendszer kidolgozása és a kitűzött vállalati célokra irányuló intézkedések meghozatala. A távlati tervezés során a vállalat törekszik a piaci igények megismerésére, amelyeket a jövőbeni kereslet alapját képzi. A jelen lévő igényekre a vállalat fejlesztési-tevékenységgel válaszol. Célja a piaci igények, illetve a kereslet kielégítése Az igényeket befolyásolni is tudja, azért hogy fejlesztési és értékesítési céljainak vevőkört megnyerje. A fejlesztési tervben termékösszetételt, az egyes termékek konstrukcióit, azokat a funkciókat és

főbb jellemzőket, amelyek alkalmassá teszik a terméket arra, hogy a vevői igényeket kielégítse. A piaci aktivitás tervezése. A termékfejlesztéssel összhangban, a gyártási eljárások és eszközök megújítása és fejlesztése. A beruházás tervekben rögzítik: elhasznált eszközök pótlása, új eszközök beszerzése, valamint infrastruktúra és a kiegészítő folyamatok eszközellátása. A vállalti célok megközelítésének mérésére alkalmas paraméterek előzetes meghatározására is szükség van, ez a távlati ÁKN terv. A tervezett beruházások gazdaságosságának megtérülésének előzetes tervezésére azért van szükség, hogy ez alapján lehessen döntést hozni a tervek jóváhagyásáról. A rövid távú tervezés a meglévő fizetőképes kereslet felmérésével indul. A termelési tervben az adott időszakban értékesítésre, illetve előállításra tervezett termékek köre és mennyiségi adatai szerepelnek. Továbbá

tartalmazza az anyagszükségletet és a gyártási időszükségletet Az anyagszükséglet meghatározásának alapja az anyagnorma rendszere. A termékbe, alkatrészbe, közvetlenül beépülő anyagmennyiség nettó anyagnorma, ez a késztermék mérlegelésével, vagy a rajz alapján, számítással határozható meg. A veszteségek, hulladékok mennyiségével megnövelt anyagmennyiség a bruttó anyagszükséglet, ami kifejezi, hogy adott termék előállításához mennyi anyag munkába adása szükséges. A megmunkálás időszükségletét az időnorma fejezi ki. Ez két fő részből áll a darabidőből, az előkészületi és befejezési időből. t Az egy darabra jutó átlagos normaidő számítása: t n = eb + t d S Ahol tn: normaidő; teb: előkészületi és befejezési idő; S: a sorozatnagyság; td: a darabidő. Az anyag és időnormák képzésére módszerek: - számított műszaki norma, - statisztikai alapon előírt norma, - tapasztalati alapon becsült norma.

Azok a munkahelyek képeznek homogén munkahelyeket, amelyekben az adott technológiára jellemző műveleteket korlátozás nélkül el lehet végezni, a munkahelyek egymás között gazdaságosan helyettesíthetők. A gyártási időszükséglet a terhelést jelenti, melyet homogén munkahelyenként összegezve kell további számításokhoz előkészíteni. k T = ∑ (t ni * Qi ) i =1 Ahol a T a terhelés időegységben, tni: az i. munkadarab normaideje, Qi: az i munkadarab mennyisége, k: a munkadarabféleségek száma. Ez alapján lehet meghatározni teljesítés feltételeit, kapacitást, a gyártás időbeli lefolyását. Itt dől el, a terv teljesíthetősége és a kibocsátási határidők tartása. A tervidőszakra konkrét termelési terv alapján kell elkészíteni az ÁKN tervet és a pénzügyi finanszírozási tervet. A rövid távú komplex vállalati terv tartalmazza ezen kívül a kapcsolódó további tervfejezeteket (munkaügyi, karbantartási, szervezési,

egyéb). Előkészítés: Termelés előkészítése az üzletkötéssel kezdődik, ezt követi a műszaki előkészítés. Ez azon műszaki dokumentációk előállítása és rendelkezésre bocsátása, amelyek az előkészítő tevékenyséfhez, illetve a gyártáshoz szükségesek (gyártási rajzok, darabjegyzék, technológiai dokumentáció, műveleti tervek és utasítások). Az ügyviteli dokumentáció a gyártási, ellenőrzési és elszámolási tevékenységekhez szükséges dokumentumok. Ezek végigkísérik a folyamatokat, és a gyártási információs-rendszer alapját képzik. Ilyen a gyártáskísérő lap, anyagvételező utalványok, minőségbiztosítási dokumentumok, dolgozók teljesítményét igazoló bizonylatok. A termelési eszközök biztosítása, azon belül az első az anyagellátás Az anyagellátás alapja az időszaki termelési terv anyagszükséglete. Ezt a szükségletet kielégíthetik a raktárkészletből, vagy ha nem fedezett anyagigény

lép föl, akkor beszerzéssel, amikor is fel kell kutatni a beszerzési forrásokat. Adódhat olyan eset, amikor más üzemegységben saját előállítással fedezni tudja a szükségletet. Az anyagmérleg az anyagszükségleteket és azok forrásait kifejező egyenlet. F + É + Z = NY + B + S F: anyagfelhasználás É: anyagértékesítés Z: zárókészlet NY: nyitókészlet B: beszerzés S: saját-előállítás A gyártóeszköz ellátás a gyártási folyamatban szükséges szerszámok, készülékek, és mérőeszközök biztosítását jelenti. Ezek biztosítása történhet beszerzéssel, gyártatással, vagy saját gyártás útján. A munkaerő ellátás: A termelési folyamat fenntartásához munkaerőre van szükség. A munkaerő ellátás feladatkörébe tartozik a munkaerő mennyiségi és szakmai összetételének meghatározása, és biztosítása. Az ember speciális termelési tényező az emberi erőforrás menedzsment keretében a vállalat vezetése kiemelten

kezeli. A termelés programozás a folyamatok időbeli lefolyását szabályozza. Előírja a termékek kibocsátási határidejét, gyártási mennyiségek indítási időpontját, az egyes üzemek, munkahelyek gyártási feladatait, határidőit. Részletes és közvetlenül végrehajtható feladatokat tartalmaz. A költségek előzetes meghatározása alapján készülnek az előkalkulációk termékekre és folyamatokra. Az ütemezett erőforrás biztosítások és munkafolyamatok pénzügyi finanszírozási feltételeinek biztosítása a forrásteremtés. A forrásokról időben gondoskodni kell, ez a forrásteremtés célja és feladata. Az üzletkötés az ajánlatkéréssel és az ajánlat adással kezdődik. Amely a vevő igényeinek és azok kielégítésének a pontosítására szolgál. Fontos kérdések: termék pontos megnevezése, leírása, minőségének pontos meghatározása, szükséges mennyiség, ár, teljesítési határidő, részteljesítések esetén

ütemezés, teljesítés feltételei, az ár megfizetésének módja és feltételei. A vevő megrendeli a terméket a megállapodott feltételek szerint, amelyet a szállító visszaigazol. Egyező tartalom estén, az aktus egyben a szerződés létrejötte A szerződéskötés a vevői igény konkrét kielégítésének minden felmerült kérdésében tartalmazza a felek megállapodását, és ezt aláírásukkal hitelesítik. A szerződéskötés után következik a teljesítés, majd a fizetés, ami történhet azonnal készpénz formájában, vagy átutalással. Legvégül az értékesítést követő szolgáltatások szerepelnek. Itt szerepel a garanciális ügyintézés, vevőszolgálat, stb. Termék előállítás: Termék előállítás, azaz a gyártás folyamata magában foglalja az anyagok átalakításának és áramoltatásának tevékenységeit, beleértve a menetközben szükséges minőségellenőrzést is. A tervfeladatok végrehajtása történik Az anyag

átalakítása a megmunkálási és szerelési folyamatokban megy végbe, miközben az anyagok helyváltoztatását a logisztikai tevékenységek szolgálják. A minőség-ellenőrzés azért fontos, hogy a vevői igényeket a legteljesebb mértékben kielégítse a vállalat. Ezt végezheti maga a dolgozó, vagy egy külön személyzet, amely önálló technológiai munkafázisban hajtja végre az ellenőrzést. Az üzemfenntartás feladata a gyártási folyamat infrastrukturális hátterének biztosítása. Karbantartás, javítás, energia ellátás, ingatlanokhoz kapcsolódó állagmegóvás. Az operatív irányítás azon irányítási tevékenységek, amelyek megindítják, és folyamatában fenntartják az előállítást. (munkába adás, a gyártás előrehaladásának figyelemmel kísérése, zavarelhárítás, gyártási koordináció, kommunikáció). Az operatív programban előírt gyártási feladatok indítása a munkába adás. A gyártás előrehaladásának

ellenőrzése arra szolgál, hogy a terv szerinti teljesítésről az irányítás meggyőződjön. A tervtől valamilyen okból való eltérő esemény következik be, szükségessé válik a beavatkozás, ami a nem kívánt eltérések helyreállítása, ez a zavarelhárítás feladata. A gyártási koordináció az együttműködő munkahelyek, műhelyek, üzemek tevékenységeinek összehangolását szolgálja. Tervfeladatokat határidőre teljesítsék, egységek, és erőforrások kihasználása egyenletes legyen. Az esetleges eltérések szükségessé tehetik az operatív beavatkozást A kommunikáció azt a célt szolgálja, hogy a mindenkori helyzetről a teljesítésben érintett minden vállalati szerv megfelelő információt kapjon. A végrehajtás során nagy súlyt kell, hogy kapjon az erőforrásokkal és a költségekkel való gazdálkodás. A termék tervezett előkalkulációjához és a készültségi foknak megfelelő értékhez való viszonyításra alkalmas

eszköz a közbenső kalkuláció. Értékesítés és növekvő tevékenységek: A termelési folyamat eredményét realizálják az értékesítés és kapcsolódó tevékenységek. Az értékesítés az üzletkötés eredményének realizálását jelenti, amely magában foglalja a termékek átadását, kiszállítást, helyszíni üzembe helyezést, a felhasználó személyzet betanítását. A használat során a vállalat kötelezettsége a termék garanciális és azon túli szerviz szolgáltatás megszervezése, alkatrészellátásról való gondoskodás. A vevőszolgálat és a vevőkapcsolatok kiépítése és fenntartása fontos, mert információt kaphatunk az igényekről, keresletről, a vevők megelégedettségéről, vagy reklamációról, jövőbe mutató véleményeikről. Ezen túl fontos a vevőkör megtartása. A teljesítmények elszámolása méri az erőforrások felhasználását, egyúttal lehetőséget nyújt a tervezett és a tényleges értékek

összevetésére. Az elszámolás csak bizonylatok alapján történhet, az időszak lezárásakor előállítható a ténylegesen elért vállalati ÁKN. Az erőforrásoknak nemcsak természetes mértékegységekben történő tervezése és mérése, hanem mindezek költségekben való megjelenítése is követelmény. A termelési folyamat a vállalat értékteremtő folyamata Törekedni kell az emberi munka maximális hatékonyságára és az anyagi jellegű erőforrások gazdaságos kihasználására. Gyakran ellentétes irányú hatások eredőjét, optimumát kell megkeresni 3. A termelő vállalat általános jellemzői: A profil: Mindazoknak a gyártmányfajtáknak és szolgáltatási formáknak az összességét, amelyek teljesítésére a vállalati rendszert létrehozták, profilnak nevezzük. Ha a gyártmány hosszú korszerűségű, akkor a profil stabil, mert sem a termékösszetétel, sem pedig a termék konstrukciója nem változik. A korszerűségi ciklus

rövidülése a profil gyorsuló változását eredményezi, kevésbé stabil. A gyártási profiloknak három fajtája van: Tiszta profil esetén a vállalat azonos alapanyagokból, azonos technológiával azonos termékeket hoz létre (vasöntöde). A Választék szerinti profil esetén azonos alapanyagokból, azonos technológiával, de végső paramétereiben eltérő készterméket hoz létre a vállalat. A vegyes profil esetén különböző anyagokból, eltérő technológiával, eltérő jellegű terméket állítanak elő. Elősegíti a piaci stabilitást, de fennáll a veszélye az erőforrások szétaprózódásának, és a költségek növekedésének. Üzemi teljesítő képesség: A vállalat teljesítményét általában egy év alatt előállított termékmennyiséggel lehet jól jellemezni. Ez akkor célszerű, ha tiszta profilú a vállalat, vegyes profil esetén profil szegmensenként célszerű megadni. A vállalat elméleti maximális teljesítőképességét a

kapacitás adja meg, amelyet a rendelkezésre álló eszközök tesznek lehetővé. A tényleges teljesítőképességet, amely a munkarendet és a rendelkezésre álló munkaerőt veszi figyelembe, az átbocsátó képesség. A termelési kapacitás általában az egy év alatt –elméleti maximálisan- előállítható termékmennyiséggel jellemezzük. Nem veszi figyelembe a berendezések állagának romlását. I K = nh K ni K = I nh * K nt Ahol K: kapacitás (db/év); Inh: naptári hasznos időalap (óra/év); Kni: kapacitás időnorma (óra/db), kapacitás teljesítménynorma (db/óra). A naptári időnorma az év 365 napjának 24 órája. A naptári hasznos időalapot számítjuk: I nh = I n − I TMK − I ü A kapacitásnorma az adott technikával és munkaerő termelékenységgel elérhető legnagyobb teljesítményt fejezi ki. A vezértípus az a gyártmány, amelyre az előállítandó termékek valamilyen jellemzőjük arányában átszámíthatók, és ebből a

szempontból a teljesítmény egyenértéknek tekinthető. A maximális teljesítőképesség számítása azokon a gazdasági területeken nyer jelentőséget, ahol a termelési vagy szolgáltatási tevékenység folyamatos. A vállalat működésének hatékonyságára jellemző, hogy mennyire használja ki a meglévő termelési kapacitást. Az átbocsátó képesség a termelő berendezések kapacitásának az adott időszakban elérhető kihasználási szintjét mutatja, amelyet meg tudnak valósítani. Az átbocsátó képességet a tervezett produktív időalap és az átbocsátóképesség norma határozza meg. I pr Illetve Á = Ipr * Án Á= Áni Ahol Á: átbocsátó képesség,(db/év); Ipr: produktív időalap (óra/év); Áni: átbocsátóképesség időnorma (óra/db); Ánt: átbocsátó képesség teljesítménynorma (db/óra). A tervezett produktív időalap a munkarend szerinti hasznos időalap: I pr = I m − I v − I TMK Ipr: produktív időalap; Im: munkarend

szerinti időalap Iv: munkarenden belüli veszteségek; ITMK: tervszerű karbantartás miatt kiesett idő A munkarend szerinti időalap számítása: I m = n∗m sz ∗m ó ∗ g sz ahol, ahol msz: műszakszám, mó: munkaórák száma, gsz: gépek száma. Csak az üzemelő gépekkel számolunk, azoknak is csak az átlagos számával, nem vesszük figyelembe a javítás alatt állókat, vagy a fel nem szerelteket. A maximális teljesítményszázalék helyett a tartósan elért átlag teljesítménnyel számolunk. A szűk keresztmetszet feloldása általában beruházás nélkül a kapacitáskihasználás növelésével oldható meg: műszakszám növelése, túlmunka végzése, veszteségidők csökkentése, a dolgozók ösztönzésével, külső kooperáció igénybevételével. 3.3 A gyártás vertikalitása: A vertikalitás a gyártási folyamatok egymás után következő és egymással összefüggő szakaszosságát, egymásra épülését jelenti. Az összefüggő

technológiai lánc, amelyekben a munkadarab a megmunkálás első fázisából az utolsóba jut, miközben folyamatban megszakítások vannak, és készlet keletkezik. A vertikalitás lehetséges formái: -teljes vertikalitású gyártási főfolyamat (több előgyártó, alkatrészgyártó, és szerelő egységből összeállítva). - Részleges vertikalitású gyártási főfolyamat (előregyártás + megmunkálás, vagy alkatrészgyártás + szerelés). - Specializált gyártási főfolyamat (csak előregyártás, vagy alkatrészgyártás, vagy szerelés). A vertikális fázisonként kialakított gyártási rendszereket egységesen kezelhető főfolyamat rendszerbe kell foglalni. Az egymásra épülő technológiák színvonala és teljesítőképessége összhangban kell, hogy álljon egymással. A vertikalitás szempontjai: megfelelő technikai színvonal, optimális üzemnagyság, kihasználtság, gazdaságos működés. Hátránya lehet, hogy az optimális működés

alacsony gyártási egységköltségeket jelent, és az egymásra épülő technológiákra ez a feltétel, eltérő teljesítményeket eredményezhet, így a kihasználtság és a gazdaságosság kritériuma több vertikum esetén sérülhet. Az egyes vertikumok eszközeinek elhasználódása nem egyenletes, és a vertikumok színvonalának összhangban tartása beruházási forrásokat kell fordítani. Előnyei: egy kézben tartja a termék előállításának teljes folyamatát, közvetlenül alakítja a határidőket, minőséget, belső kooperációt, a vertikumok haszna a vállalaton belül marad, a változásokról egységes alapelvek alapján döntenek, elősegíti a rugalmas piaci alkalmazkodást. A horizontális felépítésű vállalat termelő egységei ugyanazon profilban tevékenykednek, technológiai felszereltségük hasonló, vagy akár azonos is lehet. Kapcsolatuk egymással nem szükségszerű, adott régióban piacorientált, termelékeny és gazdaságos.

Egységesített és központosított beszerzés, valamint értékesítés. Egységes vállalati kép és jó hírnév, valamint kedvező piaci pozíció elérése. Egyes üzemek egymás kapacitását segítik, ez a kapacitáspótló tevékenység. A terheléseket próbálja elosztani az üzemekre Hátránya, hogy a piaci igények változása egyformán érinti az összes termelő egységet, hasonlóképpen a vállalati beruházási források szűkössége. Néha a negatív változásokra termelő egység bezárásával kénytelen válaszolni. A kedvező kilátás esetén rekonstrukció szükséges, vagy új egységek beruházása Némely esetben a vertikális és horizontális felépítés kombináltan is megjelenik. 3.4 Tömegszerűség, gyártási rendszerek: Tömegszerűség: A gyártás tömegszerűsége a gyártási feladat mennyiségi adataiból vezethető le és a gyártási feladat ismétlődésének gyakoriságára jellemző. Egyedi jellegűnek nevezik a gyártási feladatot,

ha a vizsgált termékből egy vagy néhány darab készül az adott időszakban. Ismétlődő jellegű, a gyártási feladat, ha termékből az igény nagyobb. Az ismétlődés jellegének mértének függvényében beszélhetünk sorozatgyártásról, avagy tömeggyártásról. A tömegszerűséget a mennyiség mellett a munkaigény is befolyásolja. Adott munkahelyen ugyanazon munkafeladatnak az ismétlődési gyakoriságát fejezi ki. Annál nagyobb a tömegszerűség, minél nagyobb a gyártásba adott anyag mennyisége és a munkadarab megmunkálása minél több időt vesz igénybe. A hasznos időalap növekedése ellentétesen hat mennyiség illetve a megmunkálási idő növekedésével. A gyártási folyamat átlagos tömegszerűségi fokát a termelőegységek termelési feladatában kifejezett teljes munkaidőigényt viszonyítják a kérdéses feladat ellátásáéba bevont munkahelyek hasznos időalapjához: Q *T Tf = I mh Ahol: Tf: termelőegység átlagos

tömegszerűségi foka; T: munkaidő igény (óra/db); Imh: munkarend szerinti hasznos időalap; Q: termelési feladat volumene. A tömegszerűség meghatározza a munkahelyek célszerű specializációját és a munkamegosztás megszervezését, hatással van a gyártási folyamat elrendezésére, időbeli lefolyására és gazdaságosságára. Gyártási rendszerek: A gyártás típusa (egyedi, sorozat, tömeggyártás) a követelményeket is meghatározza. A munkahelyek térbeli elrendezésének olyan meghatározott formáját, amelyben a tömegszerűségének fokának megfelelően oldható meg a munkadarabok térbeli és időbeli áramlása, gyártási rendszernek nevezzük. Főbb ismérvei: - termelő eszközök térbeli csoportosítása, - a gyártási folyamat műveleti sorrendje, - anyagmozgatás módszere, - folyamat térbeli és időbeli irányítása, - dolgozók szakképzettsége Térbeli elrendezés alatt a gépek és a munkaeszközök területi elrendezését,

valamint azoknak a munkaerővel és munkatárgyakkal való összehangolását értjük. A térbeli elrendezésnek lehetővé kell tennie: - munkadarabok legegyszerűbb szállítását a munkahelyek között, - áttekinthető, hurokmentes és biztonságos anyagmozgatás, - a termelőeszközök, és a szállítóeszközök minél jobb kihasználása. A gyártási rendszerek szervezését megelőzően elemezni kell: - a gyártás tömegszerűségét, típusát, - gyártmány bonyolultságát, - az egyforma gyártmányok gyártásba vételének periodicitását, - volument, - profil terjedelmét, - technológiai színvonalat, - egyéb tényezőket. A gyártási rendszerek szervezésében meghatározó szerepet tölt be a piaci igény és a műszaki fejlődés. A gyártási rendszerek három formája határolható el: A technológiai elven alapuló, amikor technológiai szempontból homogén termelőegységek működnek. A tárgyi elven alapuló, amikor a termelőegységek nem homogének,

hanem valamilyen termék, vagy termék előállítására specializáltak. A csoportos gyártási rendszer esetén a termelőegységek mindegyike valamilyen más gyártmány, esetleg részegység előállítására alkalmas, és különböző technológiai műveleteket végző berendezésekkel vannak ellátva. A folyamatos gyártási rendszerben a termelőegységek nem csak tárgy szeriont szakosítottak, hanem a berendezések térbeli elrendezése is kötött, a végrehajtandó műveletek sorrendjének felelnek meg. Kézi munkával működő gyártási utak, megszakítás nélküli szállító berendezésekkel egymáshoz kapcsolt gépi munkahelyek, teljesen automatizált folyamatok. Korszerű gyártási rendszerek: Az automatizált gyártási utak egymással gépi szállítóberendezések útján összekötött olyan berendezések, amelyeken a termékek előállítása meghatározott ütemben, folyamatosan történik. Ezek akkor gazdaságosak, ha: nagy volumen, nagy tömegszerűség,

profil stabilitása, munkahelyek nagymértékű specializáció, termékek és alkatrészek tipizálása. Az automatizálás költségei nagyok, a gépsor megtervezése több évet vehet igénybe. Jól automatizálhatók, ha már korábban futószalagos rendszerben, szinkronizált folyamatos gyártással működtek. Jelentős gazdasági előnyökkel jár: az átfutási idők számottevő csökkenése, termelékenység ugrásszerű növekedése, anyagválaszték szűkítése, anyagkészletek csökkenése, a forgóeszközök forgási sebességének növekedése, a termékek ütemes kibocsátása, termelő berendezések kapacitásának egyenletes terhelése. A merev rendszerek érzékenyek minden változásra, az átállás általában nagyobb ráfordítást igényelnek. Rugalmas rendszerekkel viszonylag kis tömegszerűségi fokon is biztosítani lehet, az automatizálással elérhető előnyök egy részét. A számítógéppel irányított gyártás rugalmasan automatizált, kis

termelékenység mellett és kis üzemek esetén is alkalmazható. A rugalmas automatizálás a kiszolgáló és melléktevékenységek is automatizáltak (szerszámcsere, munkadarabcsere). Jelenkor tendenciái: - tudomásul kell venni adott területeken a kissorozatok irányába mutató tendenciát, amely a csökkenő azonos mennyiségekből adódik; - át kell térni a komplex, műszakilag nagy értékű termékekre, - emelni kell a minőség színvonalát, - alkalmazkodni kell a rövidhatáridős piaci feltételekhez. 3.5 A gyártás időbeli lefolytatása: Folytonosság szempontjából lehet folytonos, szakaszos (periodikus), vagy időszakos. A szakaszosság tipikusan sorozatgyártásra jellemző. Az időszakos gyártásról kifejezetten az egyedi jellegű gyártás esetében van szó. Az időbeli lefolyásnak számítási módszerei: gyártási programok, ütemtervek, átfutási idők számítása, ismétlődési periódus meghatározása, gyártási ütemidő számítása, az

alkatrész áramlás időbeli lefolyásának megszervezése. A megrendelés átfutási ideje a megrendelés elfogadásától a késztermék, vagy szolgáltatás megrendelőnek történő átadásáig, a megrendelés teljesítéséig tart. A gyártmány anyagának munkába vétele és a gyártmány teljes elkészítése között eltelt időt gyártási átfutási időnek nevezik. Az átfutási idő lerövidítése a forgóeszközök forgási sebességét növeli, ezáltal lehetővé teszi ugyanakkora lekötött készletmennyiséggel nagyobb volumenű gyártás lebonyolítását. Az átfutási idő vonatkozhat az alkatrész sorozatára, egy időszak teljes gyártási programjára, vagy egy technológiai fázisra. Az átfutási időt sok tényező befolyásolja: bonyolultság, méret, műveletek időtartama, gyártóberendezések térbeli elrendezése, megszakítások mértéke. Számításkor figyelembe vehető időelemek: technológiai idő, természeti folyamatok (száradás,

érlelés), műveletközi idők (szállítás, ellenőrzés, raktározás), veszteségidők. A gyártási átfutási idő számítása: Tgy = Tc + Tü + T f + Tm Ahol: Tgy: gyártási átfutási idő, Tc: technológiai ciklus ideje; Tü: műveletközi idő; Tf: természetes folyamatok ideje; Tm: megszakítások ideje. A műveletek lefolyásának szervezését segíti a műveletkapcsolások megtervezése. Elsősorban a sorozatgyártásban jelentkezik és a tömeggyártásban. A gyártási folyamat hatékonyságának egyik alapkérdése az egyenletes, ütemes gyártás és kibocsátás végrehajtása. A gyártási folyamat szervezése, tervezése során különböző termékeket, munkadarabokat, munkahelyeket, illetve azok műveleteit kell változó mennyiségben, féleség és idő szerint, a technológiai feltételek és szükségletek alapján egymáshoz rendelni, és összehangolni. Ezt gráfok elmélete alapján lehet megközelíteni. A legegyszerűbb módszer a Gantt diagramban

való ábrázolás, összetettebb gyártmányok, gyártási feladatok esetén például a hálótervezés. 3.6 A vállalat szervezete A vállalat méreteit meghatározza a foglalkoztatottak létszáma, az éves árbevétel, a vállalat vagyona, tőkéje. A telephelyek, gyártóegységek száma, az üzemi teljesítőképesség, a kibocsátott termékvolumen, és a más cégekben szerzett részesedések száma és mértéke. A földrajzi elhelyezkedésre egy, vagy több telephely jellemző. A környezeti feltételek alatt a társadalmi, gazdasági, éghajlati, környezetvédelmi és egyéb speciálisan jellemző körülményeket értjük. A vállalat szervezeti felépítése függ a vállalat méretétől, egyéb tényezőktől. Jellemző, hogy strukturált-e vagy sem A nem strukturált szervezetekre jellemző a kis létszám, és az egyszemélyes irányítás, vagy a team munka. A vállalat azokat a vállalkozásokat jelenti, amelyekre a vállalati karakterisztika jegyei jellemzőek

és szervezetük strukturált. A szervezeti egységek belső kapcsolatai sokrétűek lehetnek, a szervezeti alapformák szerint. A szervezeti formák strukturális jellemzői: alapvető strukturális jellemzőként kezeljük a szervezeten belüli: munkamegosztást, hatáskörmegosztást, koordinációt, konfigurációt. Munkamegosztáson egy nagyobb, összetett feladat részfeladatokra bontását, és e részfeladatok egyes szervezeti egységekhez történő hozzárendelését értjük. Ez a szervezetek tagolásának alapja. A szervezet belüli elsődleges munkamegosztás alapvetően három elv szerint történhet: funkció, tárgy, régió szerint. A munkamegosztás szabályozási elveinek alkalmazása függvényében megkülönböztetünk egy-, illetve többdimenziós szervezeteket. Egydimenziós szervezetnek nevezzük azokat a szervezeteket, amelyekben az említettek közül egy-egy elv (funkció, tárgy, régió) szerint történik az elsődleges munkamegosztás. Pl: funkcionális

szervezet. Két-, vagy többdimenziós szervezetnek nevezzük azokat a szervezeteket, amelyekben az említett munkamegosztási elveket párhuzamosan alkalmazzák, pl.: mátrix szervezet A kettőnél több dimenzió viszonylag ritka a szervezetekben, csak a multinacionális szervezetekben fordul elő. Hatáskörök szabályozása az a tevékenység, amely a hierachiában elhelyezkedő szervezeti egységek, illetve személyek kompetenciájának meghatározására irányul. Kiemelt jelentőségű a döntési jogkörök felosztása, valamint az utasítási hatáskörök megállapítása. Ez alapján megkülönböztetünk egyvonalas és többvonalas szervezeteket. Egyvonalas szervezetről akkor beszélünk, ha az alárendelt egységek, személyek csak egy felsőbb szervezeti egységtől, személytől kaphatnak utasítást. Többvonalas szervezetről akkor beszélünk, ha az alárendelt egységeket, személyeket két vagy több felsőbb szervezeti egység, személy utasíthatja.

Elengedhetetlen a felellőségi rendszer létrehozása, amelyhez hozzákapcsolhatjuk az elszámolást és az érdekeltséget is. A munkamegosztás és a hatáskörmegosztás egymással konzisztens módon van kialakítva. Alapvető strukturális jellemző a koordináció, illetve annak szabályozása. A koordináció az a tevékenység, amely során az eltérő feladatokkal és hatáskörrel rendelkező, de egymással szoros kapcsolatban álló szervezeti egységek, személyek működését összehangolják. Koordinációs megoldások: Technokratikus típusú koordinációs eszközöknek tekinthető például a vállalati tervezési, pénzügyi és költségvetési rendszer, a belső elszámolási rendszer, programozottság, a dokumentált szabályozottság. Strukturális típusú koordinációs eszközök közé soroljuk a projectet, a teamek, a különböző ad hoc bizottságokat, a termékmenedzserek rendszerét. A személyorientált koordinációnak elsősorban az a funkciója, hogy

segítse az egyének azonosulását a szervezettel, a célokkal és a feladatokkal. A személyorientációt egyrészt az egyénenként közvetlenül ösztönző kényszerítő, ráhangoló eszközök, másrészt pszichológiai befolyásolások jelentik. A kommunikációs utak iránya: Vertikális elsősorban az egymás alá és fölé rendelt szervezeti egységek, személyek közötti kommunikáció, amelynek jellegzetes megnyilvánulási formái az utasítás és a jelentés. Horizontális koordináció, pedig az azonos tevékenységi és hatásköri szinten lévő szervezeti egységek, személyek közötti kommunikációs utakhoz kapcsolódik. A konfiguráció a munkamegosztásból, a hatásköri rendszerből és a koordinációból származtatható, másodlagos típusú strukturális jellemző. Az előző három jellemző szabályozásával ugyanis gyakorlatilag megalkotjuk a szervezeti struktúra vázát, azaz magát a konfigurációt. Jellemzői: szervezeti mélységi

tagozódás, azaz a hierarchikus szintek száma. A szélességi tagozódás, azaz az egy vezető alá közvetlenül tartozó alárendeltek száma a hierachia különböző szintjein. Az egyes egységekben foglalkoztatottak száma. A lineáris szervezet az egyvonalas szervezeti forma klasszikus példája. Minden beosztottnak egyetlen főnöke van. A függelmi és szakmai kapcsolat nem különül el A vezetőnek jól kell ismernie a szakterületet is. Az utasítás és a felfelé haladó jelentés ugyanazon az úton történik Előnyei: -Egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatokkal rendelkező szervezet, a felesleges tevékenységet folytató szervezetek könnyen kiszűrhetők. -Az alá- és fölérendeltségi viszonyok egyértelműek. -A feladatok mennyiségi változása esetén könnyű a szervezet mélységi és szélességi tagoltságának átalakítása. Hátrányai: -A szervezet nem eléggé rugalmas, ha minőségileg más feladatot kell ellátni. -A hiányzó szakmai

specializáció növeli a vezetővel szembeni követelményt. -Nagyobb szervezetekben a kommunikáció hosszú utakon keresztül történik. Az információ torzulhat. -Nehézkés a horizontális koordináció biztosítása. A funkcionális szervezet: Az elsődleges munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik. A döntési jogkörök centralizációja a jellemző Mind a stratégiai, mind az operatív döntési jogkörök a felső vezetésnél vannak. Erőteljes szabályozottság a munkamegosztás és a hatáskörök kialakításakor. Előfeltétele: stabil piaci helyzet, könnyen áttekinthető termelés, nem túl széles termékskála. Előnyei: -a funkcionális munkamegosztás növeli a szakszerűséget, amely a termelékenységet növeli, és csökkenti az egységköltséget. -kisebb vertikális tagoltság, a rendszer gyors működését teszi lehetővé. -a termelés szabályozottsága csökkenti a koordinációs ráfordításokat. -stabil környezeti feltételek

esetén a vállalti stratégia kialakítása egyszerű. Hátrányai: -növekvő diverzifikációnál a specializáció miatt az anyagi és információs kapcsolatok olyan nehezen áttekinthető rendszere jön létre, amely megnöveli a koordinációs ráfordításokat. -A funkcionális szakosodás felesleges mennyiségi és minőségi tartalékokat hozhat létre, a szakszerűség öncélúvá válhat. -A szervezet külső- és belső kapcsolatainak növekvő bonyolultsága miatt a döntési hatáskörök centralizáltsága egyre csökkenő mértékben képes valódi koordinációt biztosítani. -A centralizált hatáskörök, és az erőteljes szabályozottság útján történő irányítás megnehezíti a szervezet alkalmazkodó képességét. Lineáris – funkcionális szervezet Ebben a szervezeti formában egymásra épül a két alapforma. A lineárisa vázra ráépülnek a funkcionális szervezetek. A vállalati vezetés és a végrehajtás között egyértelmű az alá- és

fölérendeltségi viszony. Egyszerre vannak jelen a függelmi és a szakmai kapcsolatok A vállalat felső vezetése tanácsadó jellegű törzskari szervezetet alakít ki, amely nem szól bele a közvetlen irányításba. Divizionális szervezeti formáról beszélünk egy vállalat esetében akkor, h a nagyfokú önállósággal rendelkező, szinte önálló szervezeti egységekből áll, amelyet a vállalati központ stratégiai irányítása mellett működtetnek. A divíziók, kialakítása történhet profil, vevőkör, vagy régiók szerint. Leggyakrabban termékcsoportok szerint hozzák létre Az irányítási, koordinációs és ellenőrzési tevékenységet a központ egységek látják el. A központ feladata elsősorban a források elosztása, a tevékenységek pontos elhatárolása, a divíziók egymástól független működésének feltételeinek megteremtése, hatékonysági, és érdekeltségi kritériumok kidolgozása és a stratégia terezése. A központi

feladatok ellátására funkcionálisan tagolt egységeket hoznak létre (tervezés, marketing, pénzügy, személyzeti, kutatásfejlesztési). Törzskari jellegű tanácsadó egységet is kialakítatnak. Ezek a vállalatpolitikai, stratégiai, szervezetkialakítási, fejlesztési kérdésekkel foglalkoznak. Az egyes divíziók viszonylag nagy önállóságot élveznek. A vezetőikhez operatív, adminisztratív, stratégiai döntések tartoznak A funkció szerinti munkamegosztás elvét követik, saját fejlesztési, termelési, értékesítési szervezettel rendelkeznek. A döntések decentralizációja jellemző, de a divízión belül hatásköri centralizáció figyelhető meg. Kiemelt jelentőségű a távlati terv, a költségvetés, a pénzügyi és elszámolási rendszer. Akkor hatékony, ha a vállalat karakterisztikája vegyes képet mutat, a piaci, gazdasági környezet változékony képet mutat. Előnyei: -A vállat céljai és a divízió céljai közötti kapcsolat

könnyen megteremthető -Világos célmeghatározás a divíziók számára. -Erőteljes piaci orientáció. -A vállalat központi vezetése a stratégiai feladatokra koncentrálhat, az operatív tevékenység a divíziók területére tartozik. -A piaci változások nem az egész vállalatot érinti, csak az egyes divíziókat. -Alacsony koordinációs ráfordítások. -Teljesítményre ösztönző felellőségi és érdekeltségi rendszer. Hátrányai: -A divíziók önállósága és a központ stratégiai irányító szerepe érdekütközések forrása. -A központi funkcionális szervezetekben megjelenhet a szakterületi öncélúság és párhuzamosság a divíziók munkájával. -Általában nagy és növekvő központok jelentős fix költségterhet okoznak, amely a vállalat rugalmas alkalmazkodását korlátozhatja. -A nagy bonyolult szervezeteken fennáll a túlszabályozottság veszélye, amely rontja a működés hatékonyságát. A divizionális szervezet típusai: A

költség-központ (cost center) divíziókat, mint költségviselő helyeket lehet meghatározni, amelynek érdekeltségi központjában a működési költségek minimalizálása áll. A felelősek a költségvetések betartásáért a tevékenységek maradéktalan ellátása mellett. A nyereség-központ divíziók (profit center) a vállalat nyereség termelői, érdekeltségük a nyereség növeléséhez kapcsolódik. Felellősek az árbevételek és a költségek alakulásáért, és ehhez megfelelő hatáskörrel rendelkeznek. A tőkeallokációs központok (investment center) esetében a divíziók vezetése tőkebefektetési és működési jogosítványokat kap. A vállalat vezetése tőkét ad a divíziónak Az elszámolás központi eleme a divízióra bízott tőke, az érdekeltség a tőke hatékony felhasználásához fűződik. Az említett formákat gyakran kombinálják. Mátrix szervezet többdimenziós szervezet, ami azt jelenti, hogy az elsődleges

munkamegosztásban egyszerre több elvet egyszerre érvényesítenek. Általában funkcionális munkamegosztást kombinálják a tárgyi, vagy regionális szakosodással. Szakosodás lehet piacra vagy termékre. Kettős irányítás alakul ki A funkcionális vezetők a vállalat egész területére kiterjedően gyakorolják (műszaki, kereskedelmi, termelési, pénzügyi) irányítást. Eközben egyes termékekre, termékcsoportokra a termékmenedzserek valamennyi szakterületi feladat megoldásában érdekeltek. Egyes termékek fejlesztésével, termelésével, értékesítésével kapcsolatban a döntéseket két különböző munkamegosztási elv szerint felellős vezető együttesen hozza meg. A feladatok és hatáskörök szabályozottsága ebből az egyenrangú döntési helyzetből fakadóan kevésbé egyértelmű, konfliktusok keletkezhetnek. A konfliktusok megelőzése a megfelelő vezetők kiválasztásával és a koordináció erősítésével oldható meg. Ez a felső

vezetés feladata A két irányítási vonal közül az egyiknek elsőbbség adása a másikkal szemben. Előnyei: -A szervezet rugalmas és jól alkalmazkodik a változásokhoz. -Széleskörű felkészültség, szervezeti befogadóképesség a vállalat innovatív képességét jelenti. -A kettős irányításban új vezetési kultúra alakulhat ki. -Versenyhelyzetet teremthet a probléma megoldásban, ez növeli a teljesítményt. -A mátrix szervezeti egység jól beilleszthető más szervezeti alapformákba is. Hátrányai: -A konfliktus helyzetek bizonytalanságot eredményeznek, nehezítik az irányítást. -Megjelenik a vezetők rivalizálása, túlterhelés a végrehajtásban. -Magas követelményszint a vezetői és emberi kvalitásokban. -A döntéstől, a felellőségválallástól való tartózkodás előtérbe kerülhet. -A krízishelyzetek valós veszélyt jelentenek a vállalat számára. -A konfliktusok kezelése intenzív felső vezetői tevékenységet igényel.

4. A VÁLLALT PIACI AKTIVITÁSA, MARKETING: Marketing orientáció a vállalat vezetésében: a marketing vezetési stílus, azaz koncepció és alapvető magatartás, amely a vállalkozás valamennyi területének rendszeres és tervszerű irányultságán alapul. A marketing valamennyi olyan tevékenységet magában foglal, amely az árucsere adásvételi folyamatait megkönnyíti és végrehajtja. A marketing fő területei: -Marketing, mint vállalati filozófia. -Marketing, mint módszer -Marketing, mint szervezeti elv. Mint vállalati filozófia megtestesül a vállalati célok kitűzésében és a vállalati stratégiában. Kiinduló alapot jelent a marketing tervezés számára. A marketing módszert ad a tervezésben Az orientáció irányulhat a szükségletre, vevőkre, versenyre, innovációra, jövőre és a sikerre. A verseny öt hajtóereje: -Nyomás a létező versenytársak irányából -Új versenytársak megjelenése -A szállítók tárgyalói hatalma -A vevők

kereseti ereje -Potenciális szubsztitúciós veszélyek: termék innováció, technológiai innováció. A marketing tervezés, mint minden tervezés fázisokból áll: -a megoldandó probléma és az elérendő cél bemutatása -a szükséges információk beszerzése, feldolgozása, interpretációja. -a megoldásra alkalmas terv-változatok kidolgozása -döntés: a megfelelő terv kiválasztása. -a terv véglegesítése, konkretizálása -végrehajtás ellenőrzése, aktív felügyelet. A növekedési- és versenystratégia alapján meghatározzuk a célokat. Majd belső és külső elemzéseket folytatunk. A belső elemzés tartalmazza: termékek, vevők, piacok, üzletágak és a korlátozó tényezőket. A külső elemzés tartalmazza a piaci helyzetet, üzletágakat, konkurenciát, versenyhelyzetet. Ezután jön a piackutatás, a célok rögzítése, majd a stratégiai üzleti egységek kialakítása. Legvégül alkalmazzuk a marketing eszközöket: termékpolitika,

árpolitika, disztribúciós politika, kommunikációs politika. Növekedési és versenystratégia A növekedési stratégia kialakítása a meglévő és új termékek érétkesítésének lehetőségeit és feltételeit vizsgálja a meglévő és új piacokon. Formái: -meglévő termékek értékesítése meglévő piacokon -meglévő termékek értékesítése új piacokon -új termékek értékesítése meglévő piacokon -új termékek értékesítése új piacokon Minden egyes változathoz célszerű hozzárendelni a megvalósítás tervezett ráfordításait és a siker valószínűségét. Így gazdaságilag mérlegelhetőek lesznek, és döntések hozhatóak A versenystratégiát illetően a termelő vállalkozások számára a piacon három megoldás kínálkozik arra, hogy nyereséget elérjenek. Tömegtermelés esetén nagy mennyiségben egyedül, vagy kevés konkurenssel, alacsony költséggel, alacsony áron tud értékesíteni, ezáltal uralni a piacot. A vállalat

költségvezető pozíciót vesz fel. Az egyedi jelleg esetén különleges teljesítményt nyújt a vállalat, amelyet a vevők hajlandóak jobban megfizetni. Magasabb színvonal, jobb minőség, teszi a vállalatot egyedivé A szelektív piacmegmunkálás mindkét előző megoldással párosulva kis piaci résekbe próbál betörni. Ezt vevő-specifikus problémamegoldó képességével teszi, és a piaci résben árvezető pozíciót tud elérni. A célok konkretizálása során meg kell határozni: -célobjektumot (termékek körét, mennyiségét, minőségét, potenciális vevőket, célpiacot). -tartalmát: (forgalmat, részesedést, fedezette és nyereséget) -mértékét: (megvalósulás valószínűsége) -időbeli lefolyást: (határidőket) 4.22 Elemzések a marketing tervezésében Az erősségek és gyengeségek felmérése, arra szolgál, hogy a marketingterv készítői előtt világossá tegye, melyek a javításra érdemes területek és funkciók. Az

erősségeket úgy kell tekinteni, hogy a jövőépítésben számítani lehet rájuk a megvalósítás során. Az elemzés szempontjai: Termékek, termékcsoportok szerint: meghatározó a termékek szerepe, fontossága, forgalma, fedezete a termelésben. Kiszűrhetők a kevésbé rentábilis termékek, termékcsoportok. Piacok szerint: feltárhatók a vállalat számára legnagyobb forgalmat hozó piacok, és meghatározható azok rentabilitása. Üzletágak szerint: feltárják az üzletágakban játszott szerepet, piaci részesedés elemzése alapján meghatározható a továbblépés iránya, sikerének esélye. Vevők szerint: meghatározható, hogy kik a vállalat legjobb vevői, miért részesítik előnyben a vállalatot, vagy terméket. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy mások is bekerüljenek ebbe a csoportba. A piacra lépés akadályai: Üzemméret, aki nagyobb mennyiséget gyártanak, kisebb a fajlagos költsége, nagyobb megtakarítást realizálnak, mint a

kisebb vállalat. Termékdifferenciálás: előnyét élvezik az ismert, bejáratott márkanévvel, vevőkörrel rendelkező vállalatok. Tőkeszükséglet: néha jelentős beruházások szükségesek, különösen kockázatos, vagy nehezen megtérülő kutatás-fejlesztés esetén, vagy reklámkampány finanszírozásnál. Az átállás egyszeri költségeit kell viselni, ha új beszállítói, logisztikai rendszer, szervizhátteret kell kialakítani. Gazdasági akadály lehet az adózás vagy a szabályozási rendszer. A piacról való távozást akadályozó tényezők: -meglévő, specifikus beruházott eszközök, célgépek. -kilépés fix költségei -stratégiai kapcsolatok több üzletággal -adminisztratív és szociális korlátok, ügyviteli és munkaügyi kötelezettségek. A piac elemzésének kérdései: -Mi történik, ha továbbra is ugyanezt tesszük? -Melyek azok az indikátorok, melyek a piaci volumen növekedését, vagy csökkenését jelzik? -Hogyan alakul a

kereslet? -Vannak-e helyettesítő termékek? -Milyen piaci szegmentációs lehetőségek kínálkoznak? -Milyen gazdasági helyzet a legfontosabb a felvevő régióban? -Milyen a piacok rentabilitásának a fejlődése? Az üzletág elemzése az üzleti partnerek vizsgálatával kezdődik, azért hogy meghatározzuk a vállalat helyzetét, kapcsolatait, továbblépés feltételeit. Kik a vállalat legjobb felvevő partnerei, mik a sikerek kiváltó okai. Fel kell tárni az új potenciális vevőkört és megközelítési módokat. Felül kell vizsgálni a vállalat disztribúciós politikáját és logisztikai rendszerét Gazdaságossági szempontok szerint is mérlegelni kell a termékek bevezetését. Konkurencia elemzése arra irányul, hogy megismerjük, és rendszerbe foglaljuk a vállalat konkurenseit, azok erős és gyenge pontjait. 4.3 Piackutatás Célszerű piackutatást végezni a szükséges piaci információk beszerzése érdekében. Előzetes szelektálással

kijelöljük azokat a piacokat, amelyek felvevőképesnek mutatkoznak. Az adott piacok főbb jellemzői: -piaci volumen -konkurensek száma, piaci részesedése. -saját termékek iránt szobajövő üzleti partnerek köre és piaci ereje. -potenciális vevőkör, esetleg név és címlista. A piackutatás nem feltétlenül irányul a teljes környezetre, csak egy-egy szegmensre. A piackutatás célja olyan információk gyűjtése, rendszerezése, értékelése, amelyek segítségével döntést tudunk hozni. Továbbá kiegészül azokkal a speciális kérdéskörökkel, amelyek a kutatás konkrét irányába mutatnak. A piackutatás eredményei alapján rögzíthető a végleges marketing terv. 4.4 Stratégiai üzleti egységek: A vállalat stratégiai tervezésében -és működtetésében is- célszerű az egyes jól elhatárolható piaci szegmenseket és termékeket egymástól elkülönítve kezelni, úgynevezett stratégiai üzleti egységeket kialakítani. Homogén piaci

területen könnyebben figyelembe lehet venni az elvárásokat, megszólítani a vevőkört, kialakítani egységes marketingtervet. Lehetővé teszi azok önálló gazdálkodását, tervezését, mérését, elszámolását és értékesítését. Különböző termékek földrajzi határok mentén való elkülönítését, nyelvterületek, iparágak szerint. Ki kell dolgozni az egymással összefüggő stratégiát, megvalósíthatóság feltételeit, lehetőségeit és a nagyvonalú költségvetést. 4.5 Marketing eszközök A marketing mix eszközei: - termék- és választékpolitika - ár- és kondíciós politika - értékesítési és disztribúciós politika - kommunikációs politika 4.51 Termék és választékpolitika: Termékpolitika alatt általában a vevői igényeknek megfelelő problémamegoldások rendelkezésre bocsátását értjük. Tehát nem csupán egy termék, szolgáltatás nyújtását, hanem a vevői igények teljes körű kielégítését tartjuk szem

előtt. A siker attól függ, hogy sikerül a termék tulajdonságprofiljával lefedni a vevő követelményprofilját. Bázis stratégiák: -növekedés, a termékválaszték bővítése, módosítása (invesztíciós). -konszolidációs stratégia, amely megtartja a termékek egy körét -tőkekivonó stratégia, amely redukálja a választékot (dezinvesztíciós). Az új termék bevezetése az innováció klasszikus esete. Adott szempontok szerint információkat gyűjtünk a bevezetés várható eredményéről, és ez alapján döntünk. A befolyásoló tényezőket is figyelembe kell venni. A teljesítmény jellegű tényezők, és a ráfordítás jellegű tényezők minősített, súlyozott érétkeinek összehasonlítása alapján hozható döntés az új termékről. A meglévő termékek továbbfejlesztése hasonló módon történik A módosítások piaci hatását, a várható eredményt kell mérlegre tenni az elérése érdekében szükséges ráfordításokkal.

Konszolidáció együtt járhat a termékskála bővítésével, vagy szűkítésével, amennyiben a célja differenciált megoldás, a termékszelekció. A termékszerkezet szűkítése, termékek megszüntetése a piac változásaira adott válasz, vagy tudatos termékpolitika eredménye lehet. A felszabaduló erőforrások megfelelő hasznosításáról, szükség esetén leépítéséről kell gondoskodni. Kényszerhelyzetben a veszteség minimalizálása a cél. 4.52 Ár- és kondíciós politika Az árpolitika átfogja valamennyi, egy termék vagy szolgáltatás eladási árának meghatározásával kapcsolatos döntést. A kondíciós politika ellenben valamennyi ezen túlmenő döntést magába foglal, amely az áru, szolgáltatás értékesítési feltételeihez kapcsolódik. Két árképző tényező határozza meg az árat és a kondíciókat: a vállalat előállítási költségek és piaci lehetőségek. A költségorientált árképzésnél a termék a termék vagy

szolgáltatás előállítása során a termék vagy szolgáltatás előállítása során felmerülő költségekből indulnak ki. A piacorientált árképzés: A piaci árat több tényező alapján határozzák meg. A piaci szereplők árképzése, kereslet-kínálat struktúrája, a piac rugalmassága és a piac koncentrációja. Célja a nyereség elérése, vagy legalább a veszteség elkerülése Az értékesítés további kondíciói: -szállítási és fizetési feltételek. -árdifferenciálás, speciális áreltérések. -engedmények, províziók -finanszírozási módok -nemzeti gyártókapacitás bevonása -speciális csomagolás, szállítás -biztosítás -járulékos eszközök és szolgáltatások. 4.53 Értékesítési és disztribúciós politika: Értékesítési és disztribúciós politika magában foglalja mindazokat a döntéseket, amelyek a termék útját meghatározzák a gyártótól a felhasználóig. Ennek keretében sor kerül az értékesítési

rendszer kialakítására, az értékesítés szervezeteinek meghatározására, valamint az értékesítési utak kijelölésére. Az értékesítési rendszerek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy a gyártó és a fogyasztó közötti kapcsolat közvetlen, vagy közvetett. Az elosztási csatornáknak a termékhez és a vevőkhöz kell igazodniuk. Közvetlen értékesítési rendszer tényezői: - Piacszegmentálás és az értékesítési szervezet specializációja -Területi decentralizáció. -Szervezeti decentralizáció -Értékesítési csatornák kijelölése -Értékesítési kooperációk. Közvetett értékesítés feladatai: -követelményrendszer a potenciális partnerrel szemben -partnerkeresés -kapcsolatfelvétel és információ csere -minősítés a kiválasztási kritériumok alapján. -megállapodás A disztribúciós partnerek, felkutatása történhet vásárokon, kiállításokon, konferenciákon, médiákon, hivatalos adatbázis alapján,

stb. A kapcsolatfelvételnél rögzíteni kell a tárgyszerű és személyes információkat, ami az együttműködéshez kell. A megállapodásra a további elemek meghatározása szükséges: terület pontos körülhatárolása, termék megnevezése, tervezett forgalom volumene. Az értékesítés kizárólagosságát csak bizonyos időszak eredményes lezárása, és jól körülhatárolható feltételek mellett szabad megadni. Nehéz beleépíteni a konkurencia termékeinek kizárását, főleg, hogy a joggyakorlat ezzel gyakran ellentétes. A díjazás általában a forgalom arányában történik, bizonyos fix összeg beépítése mellett. A megállapodást írásbeli szerződésben célszerű rögzíteni Előnyök és hátrányok vizsgálata. 108o táblázat 4.54 Kommunikációs politika A vállalat a piac többi szereplőjével és a potenciális felhasználói körrel fenntartott információs kapcsolatát a kommunikációs politikája keretében meghatározott elvek, és

módszerek alapján folytatja. A kommunikációs politika részterületei: -reklám -személyes eladás -értékesítés ösztönzés -közönségkapcsolat A reklám olyan eszköz, amely az embereket bizonyos cselekvések megtételére ösztönöz. Az értékesítési reklám célja: -termékről informáljon -szükségleteket keltsen -vásárlásra ösztönözzön Nyilvánosan kerül bemutatásra, magas befolyásolási potenciállal bír, kifejezőereje rendkívül erős és megnyilvánulása személytelen. Reklámhordozók segítségével juttatják el A reklám tárgya lehet egy termék, szolgáltatás vagy maga a cég. A termékreklám célja áru vagy szolgáltatás jellemzőiről informál, pozitív érzelmeket kelt. Az eszményreklám közéleti személyiségek, felhasználásával próbál a termékre image-átvitelt elérni. A reklámüzenet megfogalmazásánál a legfontosabb tényező a fogyasztó, a felhasználó szükségleteinek ismeret. Nem maga a termék, hanem az

előnyei a döntőek, ezt kell hangsúlyozni A reklámhordozók két előfeltételét kell teljesíteni: -hírek megjegyzése -a reklámhordozóval való kapcsolat hasznot kell, hogy hozzon a befogadónak. A személyes eladás képviseli a legintenzívebb formáját az érdekeltekkel való kapcsolatfelvételnek. Szűkebb körben terjedt el és működik, a bizalom az eladás feltételei közé tartozik. Előkészületi műveletek: előzetes piackutatás, potenciális vevők jegyzéke, vevők kapcsolata korábbi szállítókkal, személyes eladás várható költsége és elérhető hozama. Az első személyes kapcsolatfelvétel alakalmával be kell mutatni a képviselt vállaltot, felkelteni az érdeklődést a termék iránt, és legalább ajánlatkérést kapni. Az ajánlatban be kell mutatni az ajánlatot, feltételeket, törekedni kell a potenciális megrendelő kívánságainak teljesítésére. Az üzletkötést követően az eladó kötelessége a további személyes

kapcsolattartás, a teljesítés követése és a vevőkapcsolat tartós ápolás. Sikertelen ajánlat esetén a kudarc okainak elemzése. Az értékesítés ösztönzés azokat az intézkedéseket foglalja magába, amelyek segítségével a vállalat az értékesítés helyén befolyásolja az értékesítés növelését. Jellemző a térbeli és időbeli korlátozottság Az ösztönzés célja: -saját munkatársak hatékonyságának erősítése -a közvetítők, kereskedők aktivitásának fokozása -a felhasználók, fogyasztók vásárlásának növekedése Oktatási és információs rendezvények szervezése, jutalomba részesítés, értékesítési segédanyagok, útmutatók készítése. A kereskedőkre irányuló ösztönzés szokásos módjai a bevezetési engedmények, különleges feltételek, kirakati anyagok átadása, propagandisták alkalmazása. A fogyasztói ösztönzést pályázatokkal, árengedményekkel, utalványokkal, törzskártyákkal, akciókkal,

ajándékokkal érhetünk el. A közönségkapcsolatok ismert néven public relations PR, a vállaltnak a környezetével , a közvéleménnyel fenntartott általános kapcsolatainak ápolását, a vállalatról kedvező kép kialakítását és fenntartását szolgáló intézkedések, módszerek, és eszközök összessége. Image formálása, a feladata, tudatosan kell képviselniük a kialakított modellt, ennek eszköze a rendezvényszervezés, hírek rendszerek kibocsátása, a közönség megszólítása, a médiákban való megjelenés. 4.6 Marketing-mix Marketing eszköztárat a marketing stratégia keretében a különböző eszközök együttes alkalmazása, kombinációja jellemzi. A marketing-mix elemei: -termékpolitika -árpolitika -értékesítési, elosztási politika -kommunikációs politika Szem előtt kell tartani: -optimális hatás elérését -legkedvezőbb haszon költség választása -az egyes marketingeszközök egy irányba mutassanak, egymás hatását ne

zavarják -a marketing mixben rejlő szinergia –az eszközök egymást erősítő hatása- érvényesüljön. 5. GAZDÁLKODÁS, GAZDASÁGOSSÁG, KONTROLLING 5.11 Termelési eszközök és megtérülésük A tárgyi eszközök értéküket több termelési perióduson belül adják át a készterméknek, miközben használati érték jellegüket megtartják. Amikor a tárgyi eszközt üzembe helyezik, műszaki állapota 100%. A műszaki állapot az elhasználódás következtében romlik, ezt karbantartás késleltetheti. Amikor eléri gazdasági használhatóságának a határát, leselejtezzük Az eszközök másik csoportja mennyiségileg a termelés terjedelméhez, a technológiához messzemenően igazodva egy vagy néhány termelési perióduson belül megtérül, miközben fizikai állapotát megváltoztatva beépül a késztermékbe. Ezek a forgó eszközök A körforgási idő alatt az egységnyi termelési periódus által előállított pénzjövedelem és benne a

nyereség realizálódik. Az értékesítési forgalom és a vállalat által működtetett eszközök arányát a tőkeforgás sebességének szokás nevezni, és az eszközgazdálkodás komplex hatékonysági mutatójaként alkalmazni. A tárgyi eszközök a vállalat legfontosabb termelő alapját képzik. A forgóeszközök nagyságát az adott műszaki-gazdasági környezet függvényében leggyakrabban a megtérülési idejük, forgási sebességük mutatóival szokták optimalizálni. A piaci változásokra történő gyors és rugalmas válasz képességét a vállalat eszközállományába beépített tartalékok biztosítják. Például a készletek, univerzális eszközállomány, ami a gyorsabb termékváltás lehetőségét adja. A bruttó nyereségrés, a nyereség és az értékesítési forgalom hányadosa. A tőkemegtérülés jellemzője az összes működtetett eszköz éves nyereségtermelő képességét fejezi ki %-ban. Bruttónyereség Értékesítés

Bruttónyereség * = Műűködtetettttőtt Müködtetetttőtő Értékesítés BruttóNyerség * TőőkeforgáiSebesség = Tőőkemegtéülés 5.121 A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai: A tárgyi eszköz körébe azok az anyagi eszközök tartoznak, amelyek eredeti megjelenési formájukat hosszabb időn át megőrzik, elhasználódásuk, ezzel együtt értékátadásuk több termelési perióduson keresztül, fokozatosan történik. Élettartamuk alsó határa 1év A tárgyi eszközök értékelése és azt követően a használatban kifejezi a termelési folyamatban történt értékátadást. Az eszköz újkori értéke a bruttó érték, a későbbi mindenkori érétke a nettó érték. A kettő különbsége az amortizáció A tárgyi eszköz korszerűségi foka: Te f = N * 100% Te B A tárgyi eszköz értékcsökkenésének okai: fizikai kopás, erkölcsi kopás. Az általános műszaki fejlődés következtében azonban a munkaeszköz értéke fizikai elhasználódástól

függetlenül is csökken, ez az erkölcsi kopás. A tárgyi eszköz gazdálkodás főbb területei: -gazdaságos élettartam meghatározása -a tárgyi eszköz kihasználása -a tárgyi eszköz fenntartása, javítása. 5.122A tárgyi eszköz élettartama A tárgyi eszköz élettartamának több értelmezése létezik. A fizikai élettartamán értjük azt az időt, teljesítményt, amíg eredeti funkciójában üzemel. A gazdaságos élettartama az ameddig az eszköz gazdaságosan üzemeltethető, ez az erkölcsi avulás következtében általában rövidebb. A tárgyi eszközök megtérülési ideje, azaz időtartam, amely alatt a tárgyi eszköz létesítésére, üzemeltetésére fordított költségek megtérülnek. Az élettartamát meghatározó tényezői: fizikai elhasználódás, erkölcsi kopás, egyéb tényezők. A fizikai elhasználódás üteme a berendezés szerkezeti tulajdonságaitól és a kihasználás fokától függ. A fizikai élettartam meghosszabbítása

szakszerű karbantartással valósítható meg. Az erkölcsi avulás a hosszú ideig működő, illetve a gyors technikai fejlődésnek kitett gépeket sújtja. A gazdaságos élettartam esetén a tárgyi eszközhöz tartozó költségeket és az elérhető bruttó hozamot vizsgáljuk az idő függvényében. -beruházási ráfordítások -berendezés teljesítőképessége, illetve az elérhető bruttó hozam értéke -az üzemeltetési költségek -karbantartási és javítási költségek. -a berendezés maradványértéke. Fajlagos költségek alakulása a tárgyi eszköz élettartam függvényében: A termékegységre jutó beruházási, létesítési költségek (Kb) rohamosan csökkenek az élettartam növekedésével. Az üzemeletetési költségek (Kü) kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban emelkednek. A tárgyi eszköz jobb kihasználása tehát kezdetben csökkenti a termékegységre jutó költségeket, de egy bizonyos határ után a költségek ugrásszerűen megnőnek.

Az amortizáció a tárgyi eszközöknek, a kopásának pénzben elszámolt és az áru értékesítése során megtérült formája. Az értékcsökkenési leírás útján viszi át a tárgyi eszköz értékét az általa termelt termékbe. Ezt termelési költségként számolják el Az amortizáció objektív alapja a tárgyi eszköz kopása. A leírási rendszerek élettartamát kifejezhetjük időarányosan, teljesítményarányosan, kombináltan. A leírási módszerek: -lineáris -degresszív -progresszív -kombinált A lineáris rendszerben az élettartam egységre jutó leírási összege állandó. TE B a= t Ahol: a: amortizáció; t: amortizációs élettartam (év); TEB: tárgyi eszköz bruttó értéke Azt az értéket, amely azt mutatja, hogy a tárgyi eszköz bruttó értékének hány százaléka kerül leírásra, amortizáció kulcsának nevezzük. a * 100% k= TE B Degresszív leírás estén az értékcsökkenési leírás évi összege állandóan csökken.

Progresszív leírásnál az évi amortizáció összege az idő függvényében növekszik, tehát egyre nagyobb összeget számolnak el. Tárgyi eszköz kihasználása: A tárgyi eszközök, és a termelés közötti számszerű összefüggést mutatja az eszközigényesség, azaz az egységnyi termelésre jutó tárgyi eszköz érétke. TárgyiEszközÁllomány TárgyiEszközIgényesség = TermelésiÉrték Ennek reciproka a tárgyi eszköz kihasználási mutató, ami egységnyi tárgyi eszközre jutó termelés nagyságát fejezi ki. TermelésiÉrték TárgyiEszközKihasználás = TárgyiEszközÁllomány A kihasználási mutató ugyanis az eszközök, kihasználását jelöli. A tárgyi eszközök kihasználását két módon lehet növelni. Az Extenzív kihasználás az üzemelés időalapjának növelését jelenti. Ez a kihasználási fok növekedését jelenti: I η e = mh *100% In In: naptári időalap (óra / év); Inh: hasznos időalap Az intenzív kihasználás

növelése a tárgyi eszközök időegység alatti, fajlagos teljesítményének emelését jelenti. T ηi = * 100% Kn T:teljesítmény mutatója; Kn: kapacitásnorma A tárgyi eszköz kihasználás fokozásának módja: A 20. ábra együtt mutatja be az extenzív kihasználást, ahol a termelésnövekedést az üzemidő növelése okozza, és az intenzív kihasználást, ahol változatlan tárgyi eszközállomány és üzemidő mellett nő a termelés. Tárgyi eszköz fenntartása A termelés folyamatossága érdekében a különböző tárgyi eszközök üzemállapotát folyamatosan fenn kell tartani. A megfelelő üzemállapot ugyanis a tervszerű és folyamatos termelés alapfeltétele. A gépeken üzemképesség és rendeltetésszerű használat érdekében az üzembe helyezést követően, különböző célú és terjedelmű karbantartási munkákat kell elvégezni. -Tervszerű gondozás, állagmegőrzés -Rendszeres időközönként végzett vizsgálatok -Javítások A

tervszerű gondozás és állagmegőrzés az elhasználódás ütemének csökkentésére irányuló intézkedéseket öleli fel. A termelőmunka közbeni ápolás, helyes kezelés, tisztítás, kenés, olajozás, olajcser. Ezt végezheti maga a munkás, vagy a kijelölt személy A rendszeres időközönként végzett vizsgálatok alakalmával fel lehet ismerni az elhasználódást és annak mértékét. A karbantartási tervben szerepel a javítás időpontja, műszaki állapota, az elvégzendő munka volumene. A vizsgálat eredményéről jegyzőkönyv készül A vizsgálat alapvetően szerkezeti és pontossági lehet. A javítás maga a karbantartás A kisjavítás kisebb költséggel, egyszerűbb eszközökkel megszüntethető hibák, kijavítására szolgál. A munkaigénye az átlagos javításnak 10-15%-a A közepes javítás a berendezés teljes vagy részleges szétszedésével jár. A közepes javítás során a gép legrejtettebb hibái is felderíthetők. A cél, hogy a

gép teljesítőképessége, és használhatósága megközelítse az új berendezését. A közepes javítás az általános javítás munkaszükségletének 50%-a. Az általános javítás (generáljavítás) akkor válik szükségessé, ha a gép fő alkotóelemei annyira elhasználódtak, hogy a gép pontossága és teljesítőképessége nem felel meg a termelés követelményeinek, és a javítás költségei lényegesen meghaladják a közepes javítás költségeit. A gép teljes szétszerelésével jár. Az üzemfenntartás egyéb tennivalói: -váratlan hibák elhárítása -tartalék alkatrészek biztosítása -korszerűsítés. A tartalék alkatrész beszerzése gyorsabb javítást eredményez. A korszerűsítés a gépi berendezések erkölcsi kopásának a csökkenése érdekében kell elvégezni. A korszerűsítés célja lehet az üzembiztonság növelése, a balesetveszély csökkentése is és ekkor a termelékenységet közvetett módon növeljük. 5.31

Forgóeszközök A forgóeszközök közé a következő eszközök sorolhatók: - anyagok - készpénz - vásárolt árú - befejezetlen/befejezett készlet A forgóeszközök szerkezetének legfontosabb mutatói a készletek és a pénzügyi eszközök aránya. Az anyagkészletek a befejezetlen termelés és az árukészletek aránya Az egyes vállalatokat a készletek, és a pénzügyi eszközök sajátos szerkezete jellemzi: -a termelés műszaki-szervezés sajátosságai -az ellátási feltételek -az értékesítés feltételei A forgóeszközök szerkezetének megtervezése meghatározó, mert ez hatással van a vállalatba befektetett tőkeszükségletre, a forgóeszközökben ténylegesen forgó, vagy éppen pihenő pénz nagysága az a forgótőke hatékonysága. 5.131 A forgóeszköz igényesség és forgási sebesség A forgóeszköz lekötési mutató: η = η i *η e A forgóeszköz kihasználási mutató ForgóEszközökÁtlagosÁlománya = TermelésiÉrték A

forgóeszköz igényességet a forgóeszköz lekötési mutató lenne hivatott kifejezni. A forgóeszköz igényességet alapvetően igen sok tényező befolyásolja. Anyagkészletek nagysága az anyagok megrendelési és szállítási feltételeitől is függ. Hosszú szállítási határidők, ütemtelen szállítások mellett a felhasználónak nagyobb termelési készletre van szüksége. Folyamatos szállítások, raktárról történő ellátások esetén az alacsony átlagkészlet is biztosíthatja, melynek legfejlettebb megoldása a (Just In Time) anyagellátás. A befejezetlen termelésben, a félkész termékekben lekötött forgóeszköz készlet nagysága elsősorban a gyártási átfutási idejétől függ, valamint a sorozatnagyságtól. A késztermékek készlete folyamatos kiszállítással minimalizálható. A forgási sebesség, amit a forgóeszköz időegység alatt megtett fordulatainak számával, vagy a körforgás időtartamával mérnek. Á Fe * 365 Illetve

n = s= Fe Á ahol: s: fordulatok száma; Á: éves érbevétel; Fe: éves átlagos forgóeszköz állomány; n: forgási napok száma. 365 365 A két kifejezés összefüggése: n = s= s n A termelés és a forgalom zavartalan biztosításához szükséges forgóeszköz mennyiségét a termelés, illetve a forgalom mérete és a forgóeszközök forgási sebessége határozza meg. A relatív forgóeszköz meghatározás: Fe Fr = 0 * Á1 − Fe1 Á0 Ahol: Fr: a forgóeszköz állomány változásának relatív mértéke; Fe0: bázis időszaki forgóeszköz állomány; Á1: vizsgált időszak árbevétele; Á0: bázis időszaki árbevétel; Fe1: vizsgált időszaki forgóeszköz állomány. Ha a számítás eredménye pozitív előjelű, akkor a relatív forgóeszköz csökkenésről van szó, ha negatív, akkor a relatív forgóeszköz növekedésről beszélünk. Ha a F=0, akkor a termelés forgóeszköz igénye változatlan. A termelés alapkövetelménye, hogy az árbevétel

növekedésének az üteme nagyobb legyen, mint a forgóeszköz állomány növekedésének az üteme. A forgóeszköz forgási sebességének a növelésével a gazdálkodás a színvonalának emelését lehet elérni. A forgási sebesség mutatója (n) nem más, mint a körforgásba fokozatosan belépő eszközöknek az értékükkel súlyozott, átlagos megtérülési ideje. Az anyagkészletben lekötött forgóeszközök nagysága két tényezőtől függ: -a készletezés átlagos időtartamától -az időegységre jutó anyagfelhasználás értékétől. Ha a felhasználás periodikus, a készletezési időt a szállítások gyakorisága mellett az anyag munkába adásának gyakorisága, és a munkába adás és a beszerzés naptári viszonya határozza meg. A befejezetlen termelésben lekötött forgóeszközök nagysága függ: -a termék önköltségétől (Ö) -a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn) -a gyártási ciklus átfutási idejétől (Tgy) -ráfordítás

növekedési tényezőtől (E) Képletben, a befejezetlen termelésben lekötött eszközök átlagos értéke: Fb = Qn * Ö Tgy ε A készáruk értékesítési ideje a termelési folyamat befelezésétől az árbevétel realizálásáig tart. A készáru készletben lekötött forgóeszközök nagysága függ -a termék önköltségétől (Ö) -a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn) -az árukészlet átlagos tárolási idejétől (tr) Fk = Qn * Ö t r Az árukészletben lekötött eszközök forgási sebessége nő, ha csökken az önköltség és az átlagos tárolási idő. A forgási sebesség növelésének alapvető feltétele a szükségletek helyes felmérése és a szükségletekre való termelés. 5.132 Készletgazdálkodási alapok: A készletekkel való gazdálkodás, a készletek tervezése és ellenőrzése különböző készletszámítási fogalmak alkotását, továbbá a valóságot némiképp egyszerűsítő feltevések bevezetését igényli. A

készletek beérkezése és felhasználása időben lépcsőzetesen játszódik le. Az átlagos napi felhasználás az egy napra jutó anyagfelhasználás matematikai átlaga természetes mértékegységekben: n f napi = ∑f i =1 i tn Ahol: fnapi: átlagos napi felhasználás; fi: egyes felhasználások mennyisége; tn: időszak apjainak száma. Az átlagos készlet-utánpótlási idő a két egymást követő beérkezések között eltelt naptári időnek a beérkezett mennyiségekkel súlyozott átlaga, az alábbi összefüggés szerint: ∑ (qi * t i ) t átl = ∑ qi Az anyagbeszerzések átfutási ideje a rendelés feladásától a beérkezésig eltel idő, beleértve a szállítás, raktározás, adminisztrációhoz szükséges átfutási időt is. A folyó készlet a termelés, illetve felhasználás folyamatos anyagellátását fedező mennyiség. Feltételezve egy adott időszakra az egyenletes átlagos napi felhasználást. K f = f napi * t n A minimális készlet a

szállítási lemaradásokból adódó esetleges anyaghiányok megelőzését, a termelés biztonságának növelését szolgálja. ∑ qi (t i − t átl ) ∆t átl = ∑ qi K min = ∆t átl * f napi A biztonsági készlet a fent említett minimális készlet felül további tartalékot jelent a termelés zavartalan folytatásához. A készlettartás tőkelekötést jelent, és készletezési költséget A maximális készlet meghatározása a forgóeszköz finanszírozási megfontolásokból szükséges: Kmax=Kmin+Kf Átlagos készlet nagysága: 1 K átl = K min + K f 2 5.14 A munkaerő A munkaerő a termelési folyamatban résztvevő embert, aki szellemi, fizikai képességeinek felhasználásával munkát végez. Az iparvállalat termelőfolyamat munkaerő szükségletét alapvetően a gyártás és a vállalat jellege, karakterisztikája határozza meg. A profil, a termékek köre és bonyolultsága elsősorban a szükséges létszámra, szakmai összetételre és

nagyságrendjére van hatással. A profil és a tömegszerűség változása a munkaerő alkalmazkodó képességét követeli meg időről, időre a főfolyamatokban, míg a kiszolgáló és szolgáltató tevékenységeket viszonylag állandó munkaerő struktúra jellemzi. A munkaerő szükséglet megállapítása: -az időszaki termelés alapján normák, normatívák felhasználásával számítják a szükséges létszámot. -a vállalati és piaci karakterisztika ismeretében az adott gyártási kapacitások működtetéséhez szükséges munkaerő állományt határozzák meg. -speciális munkaerő struktúratervezés funkcióelemzéssel. A termelési feladat alapján történő munkaerő szükséglet meghatározás alapja a normák és a normatívák rendszere. A munkanorma egy adott tevékenység elvégzéséhez szükséges idő Mérni kell a munkafeladatok volumenét, és a munkaerő által leadott teljesítményt. Az időnorma a munkafeladat elvégzéshez szükséges idő.

Alkalmazása ott célszerű, ahol a munkavégzés módszerét, intenzitását a technológiai egyértelműen meghatározza. A teljesítménynorma adott idő alatt elvégzendő munka mennyiségét határozza meg. Ha a tevékenység tartalma határozott, és emellett a munkát végző dolgozó személyes adottságaitól nagymértékben függ a termelés tényleges teljesítménye. A létszámnorma adott feladat elvégzéséhez szükséges létszámot határozza meg. A normák kidolgozhatók: -adott munkafeladatra -munkakörre -több munkafeladatot ellátó csoportra. A gyártási feladatokból adódó terhelés normaidő szükségletének a munka tényleges elvégzéséhez szükséges időshöz viszonyított aránya a dolgozók átlagos teljesítményszázaléka: ∑ tn t’: tényleges időráfordítás; tn: normaidő telj % átl = ∑ t A létszámszükséglet adott időszakra: T L= T: az időszak terhelése; Ipr: produktív időalap I pr * telj % átl A munkaidőalap összetevői:

-törvényes munkanapok száma -fizetett szabadság -átlagosan felmerülő betegállomány -egész- és törtnapi kieső idők -munkaidőn belüli veszteségidők -túlmunka mértéke A túlterhelés megoldásai: -a tervezett teljesítményszázalék növelése -túlmunka igénybevétele -kooperációs kihelyezés A megelőző időszak bázisán alapuló létszámtervezés, amely a tervidőszak termelési és hatékonysági célkitűzéseinek figyelembevételével módosítja a bázis időszak munkaerő mennyiségét és struktúráját. Újszerű speciális célok és igények kielégítéséhez szükséges munkaerő struktúra meghatározásának célszerű módszere a funkcióelemzésen alapuló létszámtervezés: -beruházások kivitelezése -új termelő egységek működtetésének megszervezése -vállalati rekonstrukció -új tervező, szervező, fejlesztő tevékenységet ellátó szervezetek -vállalat átszervezése, munkaerő átcsoportosítás. A tervezés során

fontos mozzanat a tevékenységek egybekapcsolásával kialakuló termelési rendszer zavartalan működtetéséhez szükséges rendszerműködtető funkciók meghatározása. 5.142A munkaerő felhasználása, a termelékenység növelése A munkaerő hatékony felhasználásának alapja, hogy a megtervezett és az előkészített munkafeladatokat a dolgozók a munkarend szerint meghatározott időalap alatt, folyamatosan végezzék. A veszteségidők rontják a munkaidő és a munkaerő kihasználtságát, a munka termelékenységét. A munkaidőben végzett tevékenységeket két csoportra osztjuk: -norma szerinti tevékenységek -veszteségidők A norma szerinti tevékenységek technológia által előírt követelményben benne foglalt normaidő elemek a következők: -előkészületi és befejezési idő -darabidő: alapidő, kiszolgálási idő, pihenési idő, személyes szükségleti idő. A termelékenység növelése lehet: Az extenzív út a hasznos munkaidőalap

növelését jelenti. Az intenzív út a munkavégzés szellemi és fizikai intenzitásának növelésére irányul. A munkamódszerek fejlesztése részben technológiai, szervezési lehetőségekre épül. A három tényező egymásra épül, hatásuk szorzatként jelenik meg. A korszerű színvonal 100%. A munkaerő továbbképzés a fejlesztés egyik kulcsa A képzettség növelése, a tervszerű és rugalmas oktatási, továbbképzési módszerek alkalmazása. 5.143 Bérezés és ösztönzés A vállalat számára a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek az igénybevétele, felhasználása ellenértékeként kifizetett ráfordítás a munkabér és egyéb, ehhez kapcsolódó költségek. A dolgozó összes kereset: -törzsbér -bérpótlék -kiegészítő fizetés -prémium, jutalom -egyéb kifizetés A kereseten belül az alapbérnek van a legnagyobb súly. A teljesítménybérben dolgozók esetében az alapbéreken keresztül érvényesülő ösztönzéssel valósul meg.

A bérpótlék a különleges munkakörülmények és teljesítmények anyagi elismerésére szolgálnak. Alapbérek vagy törzsbérek százalékában. A kiegészítő fizetések a kieső munkaidőre járó bér ellentételei A prémium, vagy jutalom a törzsbérhez kapcsolódva jól szolgálhatja az anyagi ösztönzés céljait. A bérformák a következő ismérvek szerint csoportosíthatók: -egyenes időbér -teljesítményhez kötött időbér -prémiumos időbér -egyenes darabbér -degresszív darabbér A személyi béren alapuló teljesítménybér besoroláson alapuló bérforma. Az utalványozott normaóra és a tényleges ráfordítás arányától függően változik a tényleges bér. A csoportbér esetén több munkás közös teljesítménye alapján számítják ki a bért. 5.2 Költséggazdálkodás és gazdaságosság: Költségek, költségszámítás: A termelési folyamatban felhasznált élő- és holtmunka ráfordítások értékben kifejezett összegét

költségnek nevezzük. A termék vagy szolgáltatás meghatározott mennyiségre, illetve egységére vonatkozó költség az önköltség. A termelési költségek osztályozása: -költségnemek szerint -termék előállítással való kapcsolat szerint -termelési volumenhez való viszonya szerint A költségnemek: -anyagköltség -bérköltség -társadalombiztosítási járulék -értékcsökkenési leírás -egyéb költség Az anyagköltségek azok, melyek a vállalat árukapcsolat útján szerzett be. A bérköltség az élőmunka ellenértékeként a dolgozók részére kifizetett pénzösszeg és a természetbeni járandóságok együttes összege. A folyósított bérek után társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. Értékcsökkenési leírás a tárgyi eszköz elhasználódásának költségként való elszámolása. Az egyéb költségeken belül az alábbi csoportosítás szokásos: -anyagjellegű költségek -bérjellegű költségek -nem anyagjellegű

szolgáltatások -bankköltségek -különféle egyéb költségek 5.211 A termelési költségek elszámolása A költségek a termék-előállítással való kapcsolatuk alapján lehetnek közvetlen, vagy közvetetten elszámolhatóak. A közvetlen költségek csoportjába azok a költségek sorolhatók, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy melyik termék előállításával kapcsolatban merülnek fel. Felhasznált anyagok, munkabér, speciális szerszámok, gyártóeszközök költségei. A közvetített költségek csoportjába azok a költségek tartoznak, amelyek felmérésük időpontjában nem lehet megállapítani, hogy melyik terméket terhelik, és milyen arányban. Közvetett módon számolják el az amortizációt, az eszközfenntartást, és a pénzforgalommal kapcsolatos egyéb költségeket. Az üzemi általános költségek a termelő üzemek irányításával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatosak: üzemanyagok, felhasznált energia,

általános szerszámok, munkaruhák, közterhek. A gyáregység általános költségei az üzemek fölött álló gyáregység egészének működtetésével hozhatóak kapcsolatba. A vállalati általános költségek a vállalat egészének irányítása során felmerülő költségeket tartalmazza. 5.212 Költségek vizsgálata a termelési volumen függvényében A termelési volumen változásának függvényében a költségek lehetnek állandóak, vagy változóak. Azokat a költségeket, amelyek összegükben a termelés volumenétől bizonyos határok között viszonylag állandó (fix), míg azokat melyek a volumen változásától függnek, változó költségeknek nevezzük. A termelési volumen nagy arányú változása esetén az állandó költségek is változnak. A változás tulajdonsága szerint megkülönböztetünk -proporcionális (lineáris) -progresszív változó költségeket. -degresszív változó költségeket A proporcionális költség a termelés

változásával egyenes arányban változik. A progresszívan változó öltség estén a költség növekedése a termelés mennyiségi növekedésének mértékét meghaladja. A degresszíven változó költség felmerülésekor a termelésnövekedés mértéke nagyobb, mint a költségnövekedésé. Ide tartoznak a gépek üzemeltetése, anyagmozgatás, vagy a karbantartás költségei. 5.213 Kalkuláció A termékegységre eső költségek meghatározását kalkulációnak, illetve önköltségszámításnak nevezzük. A termelés meghatározott mennyiségéhez mennyi anyagot használunk fel, mennyi munkabért fizetünk ki. A megbízható és időben készült kalkuláció a vállalat tervszerű irányításának és működtetésének nélkülözhetetlen feltétele. Attól függően, hogy mikor végezzük, lehet: előkalkuláció, közbenső kalkuláció, vagy utókalkuláció. Előkalkuláció: -ajánlati, - árvetési, - terv, - műszaki előkalkuláció. Adatforrás lehet

műszaki dokumentáció, becslés vagy összehasonlításon alapuló. Ajánlati kalkulációt akkor készítenek, amikor a megrendelő erre a gyártó vállalatot felkéri. Árvetési kalkuláció kialakítása új gyártmányok gyártása esetén kerül rá sor. Terv kalkulációt az éves tervezés időszakában, termelési tervben szereplő, kiemelt, összehasonlító termékekről készül. Műszaki előkalkuláció készítéséről akkor lehet beszélni, amikor az egyes gyártmányok konstrukciója és technológiája már kialakult. A műszaki előkalkuláció a legpontosabb előkalkuláció, mert műszaki dokumentáció alapján készül. Közbenső kalkuláció: A gyártással egyidőben készül. Alkalmazása hosszú átfutási idejű, nagy volumenű bonyolult termékek esetén célszerű. Leggyakrabban egy-egy kalkulációs tétel természetes mértékegységekben vagy értékben való kimutatására szorítkozik. Ha egyes gyártmányok átfutási ideje 1-2 év, a gépipari

gyártmányok közvetlenül elszámolt anyagköltsége a teljes költség 50-60%-a, vagy ha a közvetlen anyagköltségek túlnyomó hányada gyártás első szakaszában már felmerült. A közbenső kalkulációt célszerű úgy elkészíteni, hogy adatai beállíthatók legyenek az utókalkulációba is. Utókalkuláció: A tényleges ráfordításoknak megfelelően a műszaki előkészítő szervek által kibocsátott alapbizonylatok és könyvviteli adatok felhasználásával, a könyveléssel legszorosabb összefüggésben készítik el, a gyártási folyamat befejeztével. Ki kell mutatnia a termékek előállításához felhasznált, közvetlenül elszámolt anyagi mennyiségeket, továbbá a közvetlenül elszámolt munkaórákat. Az utókalkuláció adatai alapul szolgálhatnak az ipari termékek és szolgáltatások árának végleges megállapításában. Kalkulációs egység az a meghatározott termékmennyiség, szolgáltatás vagy gyártási fázis, amelyre a kalkulált

önköltség vonatkozik. A kalkulációs egységek a következők szerint alakíthatók ki: technológiai fázisonként, alkatrészenként, szerelési alcsoportonként, szerelési főcsoportonként, gyártmányonként, gyártmánycsoportonként. 5.214 A kalkuláció felépítése, kalkulációs módszerek A hagyományos kalkulációs séma felépítése a következő: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek járulékai 4. Gyártási különköltség 5. Egyéb közvetlen költség 6. Közvetlen önköltség (1+2+3+4) 7. Üzemi általános költség 8. Szűkített önköltség (üzemi önköltség) (5+6+7) 9. Az irányítás költségei 10. Elkülönített költségek -műszaki fejlesztés költségek -garanciális javítási költségfedezet -egyéb elkülönített költségek 11. Teljes önköltség (vállalati önköltség) (8+9+10) Ezt teljes költségszámításnak is szokták nevezni. Létezik részköltség számítás is Amelyben a

termék közvetlen önköltségét, vagy szűkített önköltségét határozza meg. Gazdasági kalkuláció készítéséhez általában a fedezeti elven alapuló részköltség számítást alkalmazzák. Ha a gazdaságilag determinált ár a változó költségeknél magasabb, akkor valamilyen mértékben fedezet képződik az állandó költségekre. Minél nagyobb a változó költségek és az árak különbözete, vagyis a fedezet, annál inkább keletkezik forrás az állandó költségek fedezetén felül a nyereségre. Az ilyen módon való tervezés a nyereségfedezeti számítás, amelyek kalkulációs sémája: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek járuléka 4. Gyártási különköltségek 5. Közvetlen és egyben változó költségek (1+2+3+4) 6. Fedezet (7-5) 7. Eladási ár A kalkulációnak tartalmaznia kell: -a termék pontos megnevezését -kalkulációs egységek megjelölését -gyártott mennyiséget -kalkuláció

készítésének időpontját -termék eladási árát -fogyasztási adó fizetési kötelezettség, árkiegészítés mértékét -ténylegesen felmerülő költségek kimutatása az előírt séma szerint Az utókalkuláció legfontosabb bizonylatai: -a közvetlen költségek felmerülését igazoló bizonyaltokat -felosztott közvetett költségek felosztásával kapcsolatos számításokat -termelés mennyiségére vonatkozó adatok Hagyományos kalkuláció készítésekor a közvetett költségek kalkulációs egységekre történő szétosztása többféle módszerrel lehetséges: -egyszerű osztó (homogén) -egyenértékszámos osztó (választék szerint profilra) -pótlékolló kalkuláció (vegyes profilra) Az „önkényes felosztás” torzításokhoz vezethet, ezért célszerű a fedezeti költségszámításon alapuló gazdasági kalkuláció alkalmazása. 5.215 Fedezeti költségszámítás A vállalati termelőfolyamat összes költségének változását a termelési

teljesítmény függvényében a vállalati költségfüggvény írja le. Az elemzés egyszerűsítése érdekében peremfeltételeket adunk meg: -a gyár egyfajta terméket állít elő -kapacitáshatárok adottak -az értelmezési tartomány felső határa a technikailag elérhető maximális teljesítmény -A változó költségek eredője az adott értelmezési tartományban lineáris jellegűek A költségfüggvény tehát ilyen feltételek mellett megmutatja, hogy a különböző lehetséges termelési teljesítményt, mekkora összköltséggel lehet előállítani. A fedezeti elv abból indul ki, hogy a fix költségek pontosan nem oszthatók fel a termékek között, ezért a tisztánlátás érdekében a gazdasági döntéseket befolyásoló információkat sem torzíthatja. A fix költségeket a nyereségekkel együtt kell kezelni Árbevételből levonjuk a termékre fordított közvetlen költségeket, majd a fennmaradó része bekerül a vállalati kasszába, amelyből

fedezik a fix jellegű kiadásokat, ami ezután marad, az a nyereség. A nyereség és a fix költség összegének a neve fedezeti összeg, hozzájárulás, vagy bruttó nyereség. Árbevétel – Változó költségek = Fedezeti összeg Fedezeti összeg – Fix költségek = Nyereség Fedezeti pont (F): az árbevétel függvény és összköltség függvény metszéspontja, vagyis az a pont, ahol a vállalatnak sem vesztesége, sem pedig nyeresége sincsen. A termékegység fedezete = Egységár – Termékegységre jutó változó költség. Kritikus termékmennyiség (Qkrit): a fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiség, vagyis az a volumen, amelynek termékenkénti fedezetei éppen biztosítják a fix költségek megtérülését is. 5.22 Gazdaságosság, hatékonyság A különböző gazdasági egységek rendeltetésük szerinti feladataik végrehajtása érdekében a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával kifejtett céltudatos tevékenysége a gazdálkodás.

Mérésére különféle mutatók léteznek: -gazdaságosság -gazdasági hatékonyság -termelékenység -jövedelmezőség A gazdaságosság mutatói: a gazdaságosság. ∑E g= ∑R E: gazdasági eredmény (Ft) R: az E elérése érdekében tett ráfordítás A mutató alkalmas a fejlesztési döntések előkészítéséhez. Ez alapján hasonlítunk össze gazdasági vállalatokat és választunk befektetéseket. Egy adott gazdasági tevékenységet akkor tekintünk gazdaságosnak, ha minél nagyobb eredményt érünk el, minél kisebb ráfordítással. A gazdaságosság relatív kategória. Mivel viszonyszám, és egyetlen mutatóból a gazdaságosságot nem lehet elbírálni. A gazdaságosság minimumának feltétele, hogy a „g” mutató nagyobb legyen, mint 1! Nemcsak értékben kifejezett mennyiségek viszonyíthatóak egymáshoz, hanem természetes mértékegységben mért eredmények, vagy ráfordítások is. A vizsgált tevékenység gazdaságosságának

megállapítása annál biztosabban elvégezhető, minél több összehasonlítási alap van 5.222 Gazdaságossági hatékonyság A gazdaságosságot, hatékonyságot, a gazdasági hatékonyságot a szakirodalom hasonló jellegű fogalomként tárgyalja. A „g” mutatókat a hatékonyság mérésére is alkalmazzák A gazdasági hatékonyság felfogható, mint a gazdasági tevékenységnek olyan értelmű hatásfoka, amelyben a gazdaságosság elve úgy érvényesül, hogy tevékenységek egyben a lehetőségek maximális kihasználására épül. A rendelkezésre álló lehetőségek legteljesebb kihasználására alapul A rendelkezésre álló lehetőségek között szerepel a beruházási célra fordítható maximális összeg, a piac felvevő képessége, a felhasználható munkaerő, anyag mennyisége. 5.223 Termelékenység A munka termelékenysége a munkavégzés azon képességét, hatékonyságát fejezi ki, amellyel egységnyi idő alatt meghatározott mennyiségű, és

minőségű terméket hoz létre. MunkaEredménye MunkatermelékenységFoka = munkaráfordítás Munkaintenzitás az egységnyi munkaidőbe foglalt munka fiziológiailag meghatározott mennyisége. A termelékenység növelése elérhető: -jobb munkaszervezéssel -munkafolyamatok begyakorlásával -szakképzettség növelésével -munkafegyelem javításával -műszaki fejlesztéssel Az élőmunka termelékenysége összefügg a termelési eszközök hatékonyságával és technikai színvonalával. A termelési eszközök hatékonyságát az egységnyi termelőeszköz által előállított termelési érték fejezi ki. T = termelőermközHatékonysága E A technikai színvonalat jellemzi az eszközfelszereltség mutatója, amely kifejezi az egy fő által működtetett eszközállományt: E = eszközfelszereltség L Az élőmunka átlagos termelékenysége: T T E = * L E L A munkatermelékenység tehát egyenes arányban változik a termelőeszközök hatékonyságával és a

munkaerő eszközfelszereltsége függvényében. Gyakorlatban élőmunka termelékenységét vizsgálják, és ennek javítására összpontosítanak. A mutató emelkedhet, ha másik vállalattal bérmunkában, kooperációban végeztetik a munkát. A halmozódásból eredő torzítást kiszűri: HozzáadottÉrték FedzetiÖsszeg ; élőlőmun élőlőmun 5.224 Jövedelmezőség A jövedelmezőség alapdefiníciója szerint minden olyan gazdasági tevékenység jövedelmező, amelynek eredményei (bevételei) hosszabb időn át meghaladják a ráfordításokat (költségeket), azaz a vállalat nyereséges. J=Á-K Jövedelm=árbevétel-költségek A jövedelmezőség mérésénél, elemzésénél a gyakorlatban többnyire a hányados alakú mutatót alkalmazzák: Nyereség . Árbevétel A jövedelmezőség szintjének a rentabilitási rátája. Az eszközjövedelmezőségi mutatóban a vállalt egy évi nyereségét viszonyítják a vállalatnál a termelés céljára lekötött

álló, és forgó eszközök éves átlagos értékéhez. Nyereség Lekötött eszközök A bérjövedelmezőség az éves vállalati nyereséget az egy év alatt felhasznált bértömeghez viszonyítják. Nyereség bértömeg A jövedelmezőségi mutató egyben Eredmény / ráfordítás típusú gazdaságossági mutató. A jövedelmezőséget általában vállalati szinten vizsgálják. Két vagy több vállalat jövedelmezősége összehasonlítható egymással, mégpedig úgy hogy a jövedelmezőség számításához felhasznált adatokból Eredmény / Ráfordítás típusú gazdaságossági mutatókat képzünk. A vállalat lehet jövedelmező, kevésbé gazdaságos, illetve nem hatékony 5.23 Beruházás gazdaságossági vizsgálatok Beruházáson általában tárgyi eszközök létesítésének, beszerzésének, üzembe helyezésének folyamatát értjük. Szokásos csoportosítani: -Első beruházás -Pótló beruházás -Racionalizáló beruházás -Bővítő beruházás

-Kötelező beruházás Értékelni lehet a beruházást gazdaságosság, rentabilitás, finanszírozhatóság, minőség, kockázat szerint 5.231 Beruházások gazdaságossága A gazdasági folyamatokban nagyon fontos az időtényező -statikus -dinamikus Statikus gazdasági vizsgálatot szokás végezni az egy időben, egyszerre lejátszódó gazdasági események mérlegelésekor, vagy a reálfolyamatok értékarányaiban a vizsgálati idő alatt számottevő torzító hatás nem következik be. A számítás lényege, hogy a ráfordítások és az eredmények a felmerülés nominálértékén kerülnek számbavételre, minden korrekció nélkül. Dinamikus gazdaságossági vizsgálat esetén a viszonylag nagy időintervallumban végbemenő, számszerűsített gazdasági események összehasonlításakor figyelembe kell venni az időtényezőt, amely ráfordításokat és eredményeket az időtengelyen mért elhelyezkedésük függvényében differenciáltan módosítja.

Hosszabb ideig tartó fejlesztési, beruházási, termelési folyamat gazdaságossági elemzésekor használják. Egy adott összegű mai bevétel többet ér, mint az egy ugyanilyen összegű holnapi bevétel, ugyanakkor a mai kiadás nagyobb terhet jelent, mintha ugyanezt az összeget csak a jövőben kellene kiadni. Az időreferencia mértéke, felértékelési rátája határozza meg, és ezt kamatlábbal fejezik ki. A mai bevétel kiadás későbbi időpontra való felértékeléséhez a kamatfaktorokat használják. Egyszerű kamatfaktor K en = 1 + i * n Kamatos kamatfaktor: kamat évenkénti tőkésítése, ezt használják a dinamikus gazdaságossági számításoknál: K kn = (1 + i ) n Diszkontfaktor: a kamatfaktor reciproka, az időben visszafelé történő átszámításoknál használják. 1 Dkn = (1 + i )n Alapvető szabály, hogy a felkamatolásnak, vagy a diszkontálásnak mind a ráfordítások, mind az eredmények szempontjából mindig azonos időpontra kell

történnie. Gazdaságossági mutató: g = ΣE 〉1 ΣR 5.232 Általános eset Általános esetben ráfordítások és a hozamok különböző időpontokban merülnek fel. Minden egyes tételt vissza kell számolni a mérési időpontra, melynek matematikai eszköze a kamatszámítás és a diszkontálás. A nettó jelenérték módszer a ráfordítások, és eredmények jelenértékének az egyenlegét határozza meg, és a beruházást akkor tekinti célszerűnek, gazdaságosnak, ha ez az érték pozitív. Ha egy gazdasági folyamat sokáig tart (több év), nem helyes elvonatkoztatni az időtényezőtől. Az általános esetnél feltételezéseket alkalmazunk: -eredmények és kiadások tárgyév végén jelentkeznek. -Az összehasonlítási időszak a beruházások befejezésének éve, illetve a termelés megindulásának eleje. -egyszerű kamatfaktorral végezzük a számítást Speciális eset A beruházás gazdaságossági vizsgálatokban a jövőbeni hozamok

tervezésénél gyakran élnek azzal a feltételezéssel, hogy azok időben egyenletesen merülnek föl. Ugyanakkor a beruházásokat, mint pontberuházást kezelik, és jelenértéküket adottnak tekintik. Az egyszeri és folyamatos ráfordítások, illetve hozamok egybevetésének, összehasonlíthatóságának problémája minden olyan tevékenység gazdaságosságának vizsgálatánál jelentkezik, amelyben mindkét fajtájú ráfordítás, hozam felmerül. Az egyszeri beruházás és a folyamatosan felmerülő hozamok, illetve költségek egyenértékűségét a következő egyenlet fejezi ki: Kb=B*q Ahol: Kb: az éves átlagos tőkeköltség; B= az egyszeri ráfordítás, beruházás; q: tőkefaktor. Az egyszeri ráfordítások átalakítására törlesztőfaktort, mint az egységnyi tőke és kamatos kamatai mértani sorának összegképlete, reciprok alakban kifejezett formáját használják. i * (1 + i ) n q= (1 + i ) n − 1 Minden 1-nél nagyobb számú év esetén a

„q” értékeinél nagyobb és 1-nél kisebb. A törlesztőfaktor magában foglalja a ráfordítás (kölcsön) egy évi megtérülését (részletét), másrészt a ráfordítás kamatos kamatait. Kérdések? -mekkora törlesztő részletet kell fizetni -mennyi ideig kell törleszteni -mekkora a kalkulált kamatláb A jövőbeni egyenletes hozamokat, amelyeknek a beruházási időpontra diszkontált értéke éppen a beruházás értékével egyenlő, annuitásnak szokták nevezni. A beruházás átlagos megtérülési hozamát a belső kamatláb fejezi ki. A belső kamatláb a beruházásba fektetett tőke tényleges kamatozása. Ezt összehasonlítjuk az elvárt, normatív kamatlábbal, és ha nagyobb annál, akkor a beruházás célszerű, és gazdaságos. 5.241 A termékirányítás célrendszere: A vállalati működés folyamatos fenntartásához ütemes termékkibocsátás és egyenletes árbevétel szükséges. Amennyiben a termelési ráfordítások időben

egyenletesek, de a kibocsátás egyenlőtlen, a jelentkező különbségeket a gyártási folyamat, mint tároló rendszer fogja fel készletek formájában. Gyártásirányítás feladata, hogy az egyenletes árbevétel érdekében egyenletes ütemben töltse fel az anyag-, befejezetlen-, és késztermékkészletét. Miközben a ráfordítások és az értékesítések egyidőben töltik és ürítik a tároló rendszert. Fontos, az egyes termékek gyártásának folyamatossága is, így biztosítható a gyártmányok legkisebb átfutási ideje. Ennek két okból van jelentősége: -rendelések visszaigazolása -a gyártásban lekötött forgóeszközök gyorsabb megtérülése. A gyártási programoknak egyenletesen kell terhelnie a különféle erőforrásokat. Az ütemes termékkibocsátás egyenletes terhelést jelent! Az összehangolás problémája leginkább a rendszertelenül fellépő, egyedi igények kielégítése esetén merül fel. Fontos szerepet játszik a

tömegszerűség, és az erre hatással lévő tényezők. A termelési folyamat akkor hatékony, ha megvalósítja egy-egy konkrét átalakítási cél előállításában a legrövidebb átfutási időt, a legkisebb ráfordítás mellett, a lehető legnagyobb gazdasági eredmény mellett. Tárolási, készletezési szükségletek lépnek fel, ezek összessége alkotja a vállalat szükséges forgóeszköz készletét. A cél a készletek minimális szinten való tartása. Az egyszerre gyártandó termékmennyiségek megállapítására a gazdaságossági számítások két irányból közelíthetőek meg: -gyártási egységköltségek optimalizálása -kapacitás kihasználás maximalizálása A korszerű, összehangolt, rugalmas gyártási kapacitások lehetővé teszik a rövid átfutási időket, csökkentve az anyagok tárolási, áramlási idejét. Célrendszerek: -ütemes termékkibocsátás -átfutási idők minimalizálása -kapacitások egyenletes terhelése -készletek

minimális szinten tartása -gazdaságos indítási mennyiségek -rugalmasság A komplex célrendszer a gyakorlatban egymás ellenható tényezők eredőjeként, optimálási feladat formájában jelentkezik. 5.242 A termelési logisztika teljesítményei és költségei A termelésirányítás célrendszerében megfogalmazó optimalizálási feladat az anyagáramlás áramlási feltételeinek optimalizálása. A logisztikai koncepció, amely a teljes anyag-, és információáramlás integrált tervezési, irányítási és ellenőrzéséi rendszerét jelenti a beszállítóktól a vállalaton keresztül a vevőig. A logisztika nyersanyagok, félkész termékek és készgyártmányok, és az ezekkel összefüggő információk szállítási pontról fogadási pontra történő hatékony, költségek szempontjából kedvező mozgatásának és tárolásának tervezési, végrehajtási és ellenőrzési folyamata. A termelési logisztika teljesítménye az anyagok és áruk

átvételével kezdődik, végighalad az anyagáramoltatás valamennyi fázisán, és a késztermék kiszállítással ér véget. Hely- és helyzetváltoztatás: -rakodás, helyzetbeállítás -szállítás, továbbítás -tárolás Átalakítás: -megmunkálás -összeépítés, szerelés A logisztikai teljesítmények meghatározása során a befolyásoló tényezők vizsgálatából lehet kiindulni. Ezek a következők -mennyiség -áramlás intenzitása -áramlás sebessége -logisztikai munka -anyagáramlási útvonal -gyártástechnológiai elrendezés A mennyiségi jellemző: az előállítandó terméktől, annak anyagigényességétől, a feldolgozó technológiától függ: alapanyagok, áruk, segéd és üzemanyagok, szerszámok, késztermékek tömege súlya határozza meg. Az áramlás intenzitását az időegység alatt áramoltatott anyag mennyisége fejezi ki. Függ az anyagmozgató és a megmunkáló eszköz technológiai teljesítményétől, valamint az

irányítástól. Az áramlás sebessége az anyagáramlási rendszeren áthaladó termékegység átfutási idejével egyenlő. A logisztikai munka az áramlás mennyiségi és az út dimenzióinak felhasználásával nyert és fizikai értelemben is munkaként definiált munkavégzést jelenti. Az anyagáramlási útvonal alapvetően hármas csoportosítás szerint történik: -Anyagáramlási technológia figyelembevétele nélkül -Anyagáramlás az intenzitás figyelembevételével -Anyagáramlás dinamikus jellemzése A gyártás technológiai elrendezése nemcsak a tényleges logisztikai teljesítményt határozza meg, hanem egyúttal a termelési logisztika gazdaságosságát is. A tömegszerűségi fok függvényében tesznek javaslatot az egyes termelő egységek térbeli elrendezésének javítására, aminek a célja a logisztikai költségek minimalizálása. Az anyagáramoltatás költségeinek a számítása: K = K r + K sz + K t + K m Ahol Kr: rakodási költség, Ksz:

szállítási; Kt: tárolási; Km: átalakítási költség. A célfüggvény a költségek minimalizálását írja elő! 5.243 A logisztikai egységköltségek: A költségek értelmezhetők egységnyi mennyiségre vetítve, fajlagos költségként. A fajlagos költségek a logisztikai termelékenységre vonatkoztatott költséget fejezik ki. A közvetlen gyártási átalakítási költségek fajlagos értéke nem változik a gyártási mennyiség függvényében. Az előkészületi , átállási költségek kis mennyiségeknél igen magasak, és mennyiség növekedésével egy Y = konstans/ x alakú függvény szerint csökken. A készletezési és készlet finanszírozási költségek a rendelkezésre álló eszközök teljesítő képességének kedvező műszaki kihasználási határáig emelkednek, a túlterhelés, vagy pénzügyi források túllépése esetén azonban progresszíven emelkedő tendenciát mutatnak. Fajlagos logisztikai költségek változása A görbe

minimumpontjának helye a vízszintes tengelyen az üzemi optimumot adja. Az ehhez tartozó költség érték az adott technológiai változat esetén a legkisebb fajlagos költséget mutatja. A vállalat érdeke, hogy lehetőleg ennek a minimum pontnak a közelében működtesse kapacitásait. Ábra jelentése: Kf: fajlagos logisztikai költség Kgy: gyártási költség Ki: indítási, átállási költség Kk: készletezési költség Q: logisztikai teljesítmény Kmin minimális fajlagos költség Qopt: optimális üzem 5.3 Vagyon és pénzügyek 5.31 Eszközök és források A vállalt pénzügyi eseményeiről éves beszámolót kell készíteni. Az éves beszámolónak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásairól a tényleges körülményeknek megfelelő képet kell mutatnia. A vállalat eszközeinek fő eszközcsoportok szerinti összevont értékadatai és az eszközök forráscsoportok szerint részletezett értéke egymással

szembeállított rendezettségben alkotja a vállalti mérleget. A vállalti mérleg tehát a vagyonmérleg, amely egyik oldalon megmutatja a vagyoni eszközöket szerkezetét- az , ami van - , a másik oldalon pedig a vagyon forrását- azt, hogy honnan van, ami van. A mérleg szerkezete egyszerűsítve: Eszközök: A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak (szellemi termék, jogok) II. Tárgyi eszközök ( ingatlan, gépek, berendezések, járművek, egyéb berendezések ) III. Befektetett pénzügyi ( részesedés, értékpapír kamat céljából ) B. Forgóeszközök I. Készletek (anyagok) II. Értékpapírok (forgatási célból vett kötvények, részvények) III. Követelések ( már teljesített ki nem fizetett munka ) IV. Pénzeszközök (csekk, bankbetét) C. Aktív időbeli elhatárolások Források: D. Saját tőke I. Jegyzett tőke ( a cégbíróságon bejegyzett (saját) tőke ) II. Tőketartalék ( hazai, külföldi részvények, juttatások) III.

Eredménytartalék ( elöző évi eredmény, veszteség, eredménytartalék stb. ) IV. Előző évek áthozott vesztesége ( nyereségből leírható összeg ) V. Mérleg szerinti eredmény ( eredménytartalékkal növelt, osztalékkal, részesedéssel csökkenetett adózott összeg) E. Céltartalék ( előleg, kétes követelések, határidőn túli követelések) F. Kötelezettségek I. Hosszú lejáratú kötelezettségek ( 1 évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön ) II. Rövid lejáratú kötelezettségek ( 1 évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, ide tartozik az előleg is ) F. Passzív időbeli elhatárolások 5.32 Pénzgazdálkodás, likviditás A vállalti gazdálkodásban igen fontos szerepet tölt be a folyamatos fizetőképesség, a likviditás. A fizetőképes vállalat rendszeresen rendelkezik azzal a pénzmennyiséggel, amely folyamatos kiadásainak határidőben történő teljesítéséhez szükséges A pénzintézetek mutatószámok alapján

ellenőrzik, hogy a vállalat megfelelő biztosítékot nyújt a hitelek törlesztésére. Mutatószámok: - saját forrás ellátottság, - adósságszolgálati mutató - likviditási mutató A likviditási mutatók közös jellemzője, hogy a vállalat likvid eszközeinek értékét viszonyítja a rövid lejáratú kötelezettséghez. A likvid eszköz és a rövid lejárat fogalmát szokás kötni legfeljebb 1 éves megtérülési, illetve lejárati időtartamhoz is. Két likviditási mutató: L2 = pénzeszközök + vevőe + készletek pénzeszközök + vevőe L1 = bankok + szállítók bankok + szállítók A pénzügyi tervezés és gazdálkodás feladata, hogy a vállalat időben felmérje és megtervezze a jövőre vonatkozó pénzbevételeit és kiadásait, majd azt folyamatosan kísérje figyelemmel. Módszerei: - mobilitás vizsgálat - likviditás terv - diszponibilitás A mobilitás vizsgálat feltárja a vállalat eszközeinek a termelés folyamatos finanszírozásában

játszott szerepét. A likviditás terv a vállalt tervidőszakra előirányzott tényleges pénzbevételeinek és kiadásainak időütemezett összegeit tartalmazza, amelyek alapján a folyamatos pénzügyi egyensúly megtervezhető. A bevételek és kiadások folyamatos összhangja a diszponibilitás, amely a rövidtávra lebontott, pontosított likviditási terv és a bankszámlakivonatok alapján naprakészen megmutatja a vállaltok fizetőképességét. 5.4 Kontrolling 5.41 A kontrolling, mint a tervezés eszköze A vállalti vezetés elsőrendű feladata, hogy a vállaltot a kitűzött cél elérésére vezesse. A kontrolling és a vezetői ellenőrzés ilyen módon közel áll egymáshoz, mindkettő ugyanazt a célt szolgálja. Az egyik a cél elérésére irányuló tevékenységet fejezi ki, a másik inkább az eszközrendszert és a működési elvet helyezi előtérbe, amellyel a vállalt vezetése a kitűzött cél elérésére törekszik. A kontrolling tekinthető

úgy, mint a vezetés alrendszere, amely a tervezést, ellenőrzést, valamint az információellátást koordinálja. A kontrolling a vezetés irányítási feladatainak elvégzését a teljes vezetési rendszer koordinációjával támogatja. A kontrolling funkciók ellátása érdekében az alábbi kontrolling feladatok határozhatók meg: - tervezés - mérés - összehasonlítás, elemzés - értékelés A tervezés a kontrolling számára a vezetői tervezésben a tervfejezetek koordinációját, az alternatívák kidolgozását, a tervcélok és az elérésére irányuló konkrét tervek összhangjának biztosítását jelenti. A mérés a tervek és a teljesítések értékelését teszi lehetővé, a mérési pontok, eszközök és módszerek, mutatószámok, mérési eljárások összessége. Az összehasonlítás a terv és a tényállapot értékeinek összehasonlítását jelenti. Az értékelésben a tervtény összehasonlítás eredményeit és azoknak a vállalati

célok elérésére gyakorolt hatását kel értékelni. A kontrolling rendszer előzőekben körülírt funkcióinak ellátása érdekében a következő alrendszereket foglalja magába: - célmeghatározó, tervező - ellenőrző - beszámoló A kontrolling rendszer alrendszerei az irányítással és a megvalósítással összekapcsoltan egyetlen szabályozási kört alkot: 5.42 Logisztika- kontrolling A logisztika kontrollig a kontrolling azon területe, amely az anyagi folyamatokkal foglakozik, beleértve a hagyományoasan értelmezett logisztikai- rakodási, szállítás, tárolás- , valamint az átalakítási, megmunkálási, szerelési műveleteket. Tervezés és mérés: normák, normatívák rendszerén alapul. A gyártás folyamata: - anyag átalakítás - anyag áramoltatás (R-S-T) - információáramlás A norma: természetes mértékegységben méri a felhasználást. A logisztikai teljesítmények és költségek tervezése és mérése: Költséghelyeken mérni

kell: - közvetlen költséget - közvetett (rezsi) költséget Gépi üzemóra költség: - amortizáció - energia - karbantatás Beszerzési, értékesítési költségek ezek közvetlen költségek Ellenőrzés és értékelés: - tárolási költség - utókalkuláció