Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Dávid Gabriella - Szabadpénz-mozgalmak

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 19 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:124

Feltöltve:2006. november 05.

Méret:209 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11110 pentekzs 2011. június 06.
  Nem rossz írás, de van még fejlődni való. OKEgy apró kis részben meg van említve, hogy vissza kell venni az államnak a pénzkibocsátást. Ez jó lenne első lépésnek és még a mai rendszert is enyhítené, de örülök, hogy még ennél is tovább lépett és felvázolta a negatív kamatozás jó hatásait!!!Hátránya az írásnak, hogy az egyszerű emberek számára nehezen követhető. A logikai meggyőzés és felvázolás mind a problémának, mind a megoldás javaslatnak nehézkes. Sok sikert a szerzőnek!!! OKTÁMOGATOM!!

Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Szabadpénz-mozgalmak Összehasonlító gazdaságtan dolgozat Készítette: Dávid Gabriella 2003/2004 tanév I. félév II. évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat Budapest, 2003. december 30 B csoport Tartalomjegyzék: Bevezetés . 3 Dauncey: Összeomlás után - A szivárványgazdaság kialakulása . 3 Kamat nélküli piacgazdaság - Síklaky István . 4 Szabadpénz rendszer . 5 Nemzetközi Egyezmények - Kiss Károly . 6 A Föld vagyonának megoszlása . 7 Silvio Gesell: Természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén . 8 A Gesell által ajánlott megoldás . 9 A pénz és földreform várható következményei . 10 A geselli természetes gazdaságtan alaptézisei . 11 Forgásbiztosított pénz . 12 A geselli pénzreform megvalósíthatósága . 12 A Magyarországi Fehér Program . 13 A Fehér Program hatásai . 14 A Fehér Program finanszírozása . 15 Egybevetés a jelenlegi

pénz-hitelrendszerrel . 17 Irodalomjegyzék . 19 2 Bevezetés Napjainkban a híradásokat figyelve háborúkról, gazdasági válságokról, inflációról, munkanélküliségről, környezetszennyezésről és egyéb más válságot jelző problémákról hallhatunk. Ha valaki laikusként végighallgatja a hozzánk jutó információkat, akkor is érezheti, hogy a gazdasági rendszer, amelyet évszázadok alatt az emberiség kialakított magának, és amelyben ma is élünk, számtalan hibával küszködik. Ugyanakkor nehéz megérteni, hogy miként lehetséges az, hogy miközben egy-egy ember kezében milliárdok halmozódnak fel, addig éhező kisgyerekek képeivel kell szembesülnünk. Dolgozatomban leginkább azoknak a közgazdászoknak, gondolkodóknak az eszméivel foglalkoztam, akik elég bátrak ahhoz, hogy felvállalják, a jelenlegi rendszert alapjaiban – már az emberek gondolkodásmódjánál - kell megváltoztatni. A külföldi elképzelések mellett számtalan

magyar közgazdász, pl. Síklaky István is állást foglalt a g azdaság reformjának kérdésében. Bár a szabadpénz gondolata már a XX. század elején megszületett, még mindig csak néhány kísérletet folytattak ezzel kapcsolatban. Mindaddig, amíg ez a gondolat nem tud kellőképpen elterjedni, addig sajnos csak elmélet marad és nem is lesz rá lehetőség, hogy a tömegek támogatását élvezze. I. Alternatív közgazdasági gondolatok Dauncey: Összeomlás után - A szivárványgazdaság kialakulása Guy Dauncey könyve az alternatív gazdasági megoldásokról szóló gyakorlati irodalom egyik klasszikusa. A szerző már régen felismerte azokat a tendenciákat, amelyek nyomán megnőtt a bizonytalanság bolygónkon, s emiatt korábban elképzelhetetlen események is bekövetkezhetnek. Földünk válságban van Nem is csak egy válságot élünk, hanem egyszerre négyet:  a világ-gazdaság,  az általános eladósodás,  a globális környezet és a

 társadalom szétesésének krízisét. Mind a négy összeomlással fenyeget. Ez a könyv mégsem a válságokkal foglalkozik, azok csak háttérül szolgálnak; sötét felhők, amelyek előtt felbukkan a "szivárványgazdaság". Akik 3 felismerték az említett válságokat, egy újfajta gazdaság létrehozásán dolgoznak. A szivárvány színei azokat az értékeket jelképezik, amelyeket munkájukba beépíteni igyekeznek. Programkönyv ez, amely nem a szűk szakmának szól, hanem a nagyközönségnek, mindannyiunknak. A témája nem elméletek bemutatása, hanem a gyakorlatban már létező megoldások ismertetése, elemzése. Dauncey alapgondolata szerint "gazdaságunk működését mi magunk határozzuk meg, az a mód, ahogy élünk, szeretünk, gondolkozunk." Ha az előbbivel gondunk van, az utóbbin kell változtatnunk. Azok a közösségek, amelyek - valódi kiutakat találva - sikeresen kezelték a gazdaságra jelenleg jellemző

problémákat vagy ezek egy részét legalább, mind szembefordultak a világ jelenlegi, antihumánus trendjeivel, az atomizálódással és a globalizációval. Ehelyett a helyi közösségre, azaz önmagukra alapozva kerestek új utakat, újítottak meg régieket. Szakítottak tehát a mai kor emberére jellemző gondolkozásmóddal, megtalálták valódi önmeghatározásunkat (Az ember önmagával, társaival és a természettel harmóniát kereső, kis közösségekben létező lény.) és a gazdaság valódi szerepét, ami nem más, mint elősegíteni az ember és a többi élőlény boldogulását, boldogságát, azaz csak eszköz és nem cél. Amint ezt a váltást - ami csak így leírva tűnik egyszerűnek - sikerült megvalósítaniuk, a helyükre kerülő dolgok egyszerre elkezdtek jól működni. Dauncey nemcsak arra döbbent rá, hogy szinte bármi megtörténhet, hanem kiutat is kínál a magunk teremtette csapdából, könyve nagyobbrészt a különféle

tájakról származó megoldások napi gyakorlatával foglalkozik. A reménység könyve ez, amely követhető utakat mutat egy harmonikusabb világ megalkotásához. Kamat nélküli piacgazdaság – Síklay István "Az a környezetvédő, aki nem a környezetpusztítás okai ellen lép fel, a természet ellensége" - idézi Chomsky szállóigévé vált gondolatát Síklaky István alternatív közgazdász. A környezetrombolás közvetlen oka a gazdaság terjedelmének állandó növekedése - folytatja. A Föld zárt rendszer, s ennek egyik alrendszere sem bővülhet korlátlanul. Le kell tehát valahogy állítani a gazdaság növekedését - vonja le a következtetést. Eddig a pontig nagyon sokan értenek egyet Síklakyval. A Római Klub híres jelentése nyomán egész tudományos irányzatok fejlődtek ki, amelyek a növekedésben látják a bajok okát. Szélesnek mondható az egyetértés abban is, hogy az állandó növekedési kényszer a tőkés gazdaság

alaptörvénye. A tőkés gazdaság csak növekedés közben lehet egyensúlyban A 4 növekedést pedig olyan mutatóban - a GDP-ben - méri, amely alkalmatlan a gazdaság és társadalom valódi állapotának, pláne a népjólétnek a mérésére. A tőkés termelési módot kell tehát megszüntetni vagy átalakítani - mondják megint csak nagyon sokan. Igen, de egészen pontosan mit? Maga az árutermelés és piacgazdaság megszüntetendő? A tőkés magántulajdon? Esetleg a kizsákmányolás egyéb formáját kellene felismerni és megszüntetni? Síklaky István szokatlan dolgot állít: szerinte a "kamatgazdaságtól" kellene megszabadulni. Az áruk és szolgáltatások előállítóira hatalmas terheket ró, hogy költségeik és profitjuk fedezetén túl a pénztőke kamatát is meg kell termelniük a pénztulajdonosok számára. Síklaky azt vallja ezért, hogy nem általában a m agántulajdon, hanem a k amatozó kölcsönpénz a kizsákmányolás forrása.

Érvelése szerint a profit a vállalkozó tevékenységéhez kötődik, de a kamat mögött semmilyen hasznos cselekedet nem áll. Az a teher, amit a kamatfizetési kötelezettség ró a piaci szereplőkre, végső oka az inflációnak, a túltermelési válságoknak. A kamat kényszeríti állandó növekedésre is a termelőket - állítja Síklaky István - ezért a kamatgazdaság áll a környezet katasztrofális pusztulása mögött is. Ha így van, meg kellene szabadítani a gazdaságot a kamattehertől - folytatódik az okfejtés. De vajon lehetséges-e ez, és hogyan? Síklaky Silvio Gesell javaslatát ajánlja figyelmünkbe. Gesell "A természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén" című, 1913-ban megjelent munkájában lefektette a kamat nélküli piacgazdaság alapelveit. Ha igaz, hogy a bajok mögött a kamatgazdaság jellemzői állnak, akkor a Gesell-féle "szabad pénzen" alapuló gazdaság biztosíthatná a fenntartható

fejlődést - véli Síklaky István. Szabadpénz-rendszer Mi is ez a s zabad pénz? Gesell szellemes technikát dolgozott ki annak biztosítására, hogy a pénztulajdonosok legfőbb céljává váljon minél gyorsabban megszabadulni a pénzüktől. Azt ajánlja, hogy a gazdaság szereplőinek kezében lévő pénz a jegybank által szabályozott nyilvános elvek szerint állandóan veszítsen értékéből. A pénztulajdonosok tehát kénytelenek "negatív kamattal" számolni. Ilyen körülmények között nem érné meg a pénzen ülni. Gesell javaslata megteremtené tehát a "forgásbiztosított pénzt". A negatív kamat drágítaná a kölcsönügyleteket és spekulációt, a hitelkínálat egyensúlyba kerülne a kereslettel, 5 s végső soron megszűnne a pénztőke kamata - mondja Silvio Gesell nyomán Síklaky István alternatív közgazdász. Persze semmilyen rendszer nem garantálja önmagában a t ársadalmi gondok megoldását - szögezi le

Síklaky. A kamat nélküli piacgazdaság sem "automatikusan" válna környezetkímélővé. A bővülés állandó kényszerének kikapcsolásával azonban jó feltételeket teremtene a környezettel békében élő rendszer működtetéséhez. A kamat nélküli piacgazdaság életképességéről az elméleti vita mellett kísérleti úton is információkat szerezhetünk - hívja fel a figyelmet Síklaky István. Gesell és követői a 20 század első felében, a Nagy Válság éveiben városi önkormányzatok segítségével kipróbálhatták a szabadpénz-rendszert. A beszámolók szerint sikerrel Ugyancsak a beszámolók szerint a további kísérletezés a feleszmélő bankszektor nyomása miatt vált lehetetlenné - mutat rá Síklaky. Mindenképpen előny, ha egy gazdasági vagy társadalmi reformjavaslat helyi szinten kikísérletezhető, mielőtt széles körben bevezetnék az ötletet. A magyar - illetve általában a kontinentális európai -

társadalomtudományban szokatlan, hogy az elméleti viták mellett kísérleti eredményeket is figyelembe vegyenek. A tényeket sokkal inkább tisztelő amerikai és angol kutatók számára természetes, hogy mindazon eszméket, amelyek kis méretekben kísérletezhetők, nemcsak megvitatják, de ki is próbálják a valóságban. A kísérleti társadalomjavítás, az "akciókutatás" módszere önálló tudományos ágazattá izmosodott. Nem azt javasolják tehát a közgazdászok, hogy ugorjunk fejest az ismeretlenbe, hanem "csak" azt, hogy bátor és szellemes kísérletekkel kutassuk a körmünkre égő problémák megoldásait. Nemzetközi egyezmények – Kiss Károly Síklaky szokatlan gondolata vitákat váltott ki. A közgazdasági társaság vitáján, amit a Közgáz környezet-gazdaságtani műhelye szervezett, Kiss Károly alternatív közgazdász például alapvető kifogásokat fogalmazott meg Síklaky gondolatmenetével kapcsolatban. Kiss Károly

bírálata azért érdekes, mert nem a s okat kárhoztatott neokonzervatív közgazdaságtan irányából érkeztek ellenvetései. Kiss személyében a k örnyezetpusztítás közgazdasági megoldásait kutató irányzat képviselője szólalt meg. Kiss Károly úgy látja, hogy nem lehet a k amatot kikapcsolni a p iacgazdaság működéséből. Aki a kamatot próbálja megszüntetni, annak a profitot is meg kell szüntetnie, 6 ezzel viszont maga a p iacgazdaság omlana össze, hogy valamiféle szovjet típusú gazdaság lépjen a helyébe. Ez pedig, mint mondja, elfogadhatatlan A bíráló, a k ísérletezés helyett a piacgazdaságnak bizonyos területeken - szociális, környezeti kérdésekben - történő korlátozását tartja célravezetőnek. Kétségeink ellenére is folytatni kell a nemzetközi egyezmények, kölcsönösen kikényszerített korlátozó intézkedések útján - mondja. A Föld vagyonának megoszlása Az elemző irodalom szerint a rendszer válságával

van dolgunk, azaz, hogy a jelenlegi társadalmi formáció hosszú távon nem életképes. (Csak azok számára tűnik életképesnek, akik azt látják, hogy kapnak árut a boltokban, és mennek a villamosok, de nem figyelnek a tendenciákra.) Talán elég, ha a válság probléma-komplexumából egyetlen tényezőt emelünk ki: a kamatos kamatot. Egyfelől azért, mert ennek a társadalmi formációnak ez a legfontosabb mozgatója, másfelől azért, mert ebből közvetlenül levezethető e társadalmi formáció két fő katasztrófa-tendenciája. A kamatos kamat folytán a pénzvagyon exponenciálisan növekszik, ez pedig az emberiség rohamos polarizálódását eredményezi. A világ állapotát és mozgásirányát, az emberiség fejlődését értékelő 1998. évi ENSZ-jelentés szerint a Föld lakosságának leggazdagabb egyötöde fogyasztja el az összes javak közel 90%-át, a legszegényebb egyötöde viszont a javakból 1%-kal részesedik, és kevesebb, mint napi egy

dollárból próbál megélni. De még fontosabb a folyamatot figyelnünk. Bogár László már jó néhány éve figyelmeztetett: “A domináns erők hatalmi pozíciójuknál fogva, ha nem is teljesen tetszés szerint, de alapvetően a saját javukra formálják a cserearányokat, az árfolyamokat és a kamatviszonyokat, és ennek segítségével egy világméretű szivattyút működtetnek, óriási erőforrástöbbletet szívnak el a világ többi részétől. Jól jelzi ezt, hogy 1950-ben a v ilág globális jövedelem-megoszlásában 65% jutott a leggazdagabb 20%-nak, 3% a legszegényebb 20%-nak. Napjainkra a gazdagok részesedése 87%-ra nőtt, a szegényeké viszont 1,3%-ra csökkent. A másik összefüggést H.Creutz-tól származik: A pénzvagyonok - a jelenlegi gazdasági rendben - kamatot követelhetnek, és követelnek is. “Ennek nagyságrendjében kell a munkavégzőknek, tehát a munkavállalóknak, önállóknak és vállalatoknak az általuk kitermelt jövedelem egy

hányadát átadniuk. Ezek a l eadandó részek viszont nem a gaz dasági teljesítménnyel azonos mértékben növekednek, hanem a többszörösen gyorsabban gyarapodó 7 pénzvagyonokkal, illetve adósságokkal azonos mértékben. Vagyis az értéktermelők évről-évre többet veszítenek jövedelmükből. Ez a veszteség csak teljesítménynöveléssel egyenlíthető ki, tehát a br uttó nemzeti jövedelem gyarapításával. Ezzel behatárolódik az állandó gazdasági növekedés fő oka: amíg a kamatláb állandóan pozitív, addig növekedésre vagyunk ítélve, ha a szociális összeomlást el akarjuk kerülni.” Márpedig a kamatozás révén a pénzvagyonok csak Németországban naponta több mint 1000 millió márkával növekednek. Ez a kényszerű növekedés pedig nem engedi meg a vállalkozóknak, hogy figyelembe vegyék a t ermészeti környezet megóvásának követelményeit, aminek következtében rohamosan romlanak életünk természeti feltételei. A

továbbiakban a hangsúlyt Silvio Gesell kamatmentes piacgazdaság elméletére fektettem, amelyet a “h ivatalos” közgazdászok, és nyomukban a politikusok - ők tudják miért - nem létezőnek tekintenek, holott a közgazdasági gondolkodás olyan nagyságai, mint Maynard Keynes és Irving Fisher a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak Silvio Gesellről, és elgondolásainak helyességét a 30-as években számos helyi kezdeményezés a gyakorlatban is igazolta, amíg ezeket az ellenérdekelt bankkörök nyomására a kormányok be nem tiltották. Gesell “természetes gazdasági rend”-je megadja a kulcsot a világválság megoldásához. Erre az elméletre olyan program építhető, amely megfelel mind a szociális igazságosság, mind a természettel való harmónia követelményeinek. Silvio Gesell: Természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén Silvio Gesell főművének első kiadása 1913-ban jelent meg. A könyv azonban napjainkban időszerűbb,

mint valaha, mert a mintegy háromszáz éve uralkodóvá vált abszurd pénzrendszeren – a kamatos kamat pénzrendszerén – nyugvó gazdasági rend fenntartható alternatíváját kínálja. E gazdaság hajtóereje a kamatos-kamat: az a j og és lehetőség, hogy akinek nélkülözhető pénze van, ezt arányos, időszakos díj – kamat – ellenében engedje át a termelőknek (a vállalkozóknak és – közvetve – a bérmunkásoknak). E díj mértéke (a nettó reálkamat) – feltűnő állandósággal – évezredek óta 4-5%. Matematikai törvény, hogy ennek folytán a pénzvagyonok és jövedelmük (a kamattömeg) exponenciális függvény szerint nőnek. A termelékenység nem képes ilyen meredek növekedésre, így alakul ki a termelés állandó volumen-növekedésének kényszere, amely a természeti környezet tönkretételének fő okozója. 8 E gazdasági rendszer utolsó fázisa: a h atalmassá vált spekulációs pénzpiacot is magában foglaló

gazdasági globalizáció, amely olyan mértékben felgyorsította a s zociális polarizációt – a maroknyi gazdag hatalma és a n yomorgó milliárdok közti szakadék mélyülését -, valamint a természetrombolást, hogy összeomlása ma már csak rövid idő kérdése. Érthető tehát, hogy e rendszer urai és haszonélvezői, az összeomlás késleltetésére tesznek ugyan kísérleteket, de igyekeznek Silvio Gesell munkájáról nem tudomást venni. Gesell - a múlt század fordulóján élt német-argentin nagykereskedő - kutatta, mi az oka annak, hogy áruit időnként gyorsan és jó áron el tudja adni, máskor meg nem. Felismerte, hogy a föl-le mozgás döntően nem az árui iránti igénytől függ, sem az áruk jóságától, hanem elsősorban a kamatláb alakulásától, amit pedig a pénztulajdonosok magatartása befolyásol. Ha a pénztulajdonosok csak 2,5%-nál kevesebb kamatot várhatnak, inkább visszatartják a pénzüket, kivárnak. A piacról eltűnik a

pénz, az árukat nem lehet eladni, az árak csökkennek, mire a pénz még inkább visszahúzódik, hiszen hogyan várhat kamatot a pénztulajdonos, ha a kölcsönadott pénzből olyan árut vásárolnak, aminek holnap lejjebb megy az ára, és így csak veszteséggel lehet eladni. Ez a gazdasági válságok, csődök és munkanélküliség legfőbb oka Ezt az teszi lehetővé, hogy az árutulajdonossal szemben a pénztulajdonos előnyben van, és ennél fogva zsarolja az árutulajdonost. Mi ez az előny? Az áru romlik, tárolása költséges és kockázatos, mindez keményen szorítja tulajdonosát arra, hogy áruját, amilyen gyorsan csak lehet, értékesítse. A pénztulajdonos – a történelmileg kialakult pénzrendszerben – nincs ilyen kényszer alatt, ezért – ha érdeke kívánja – visszatarthatja a p énzt a csereközvetítéstől. A Gesell által ajánlott megoldás Törvényes úton olyan pénz bevezetése lenne, amelynek tartása éppúgy terheli tulajdonosát,

mint az áru tartása az árutulajdonost. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a pénzért – mondjuk havi fél százalék – használati díjat kellene fizetni. A 100 m árkás bankjegyet, az, akinél éppen van – például – havi 50 pfennig lefizetésével kellene, hogy érvényesíttesse. (Szemléletes lehet a vasúti tehervagonnál bevált módszer: A vasút a fuvaroztatóval - a gyors kirakodáshoz szükséges idő leteltével – kocsiállás-pénzt fizettet, így ösztönözve a vagon gyors forgását.) A pénzhasználati díj tehát azt, akinél a pénz éppen van, arra késztetné, hogy mielőbb vegyen érte árut, vagy kínálja kölcsönként annak, akinek árura van szüksége. Így jönne létre egy új elvű, forgásbiztosított pénz. 9 Minthogy a modern világban a föld szabadon forgalmazhatóvá, azaz áruvá vált, a geselli pénzreform a spekulációs pénztulajdont spekulációs földtulajdonná változtatná. Ezért a pénzreformhoz szervesen hozzátartozik a

földreform: a föld hagyományos társadalmi tulajdonának egyidejű visszaállítása. Ennek folytán a föld össztársadalmi tulajdonba, a helyi önkormányzatok kezelésébe kerülne, ők adnák hosszú távú bérbe a legjobb feltételeket vállaló gazdálkodó családoknak. A pénz és földreform várható következményei Várható, hogy a pénz- és földreform révén megszűnnének azok a visszásságok, amelyek a jelenlegi (kamat-pénz alapján működő) gazdaságot jellemzik:  Tartós tendenciaképpen nullára csökkenne a kamat, a "nélkülözhető pénzzel" való visszaélésből származó, teljesítmény nélküli jövedelem. Megszűnne a földtulajdon monopóliumából eredő földjáradék is. Így a termelők (alkalmazottak és vállalkozók) a teljes munkabér-alapon osztoznának. Tulajdonképpen megszünne a kizsákmányolás  A kamat megszűntével leállna a polarizációs folyamat, amely az emberiséget egyre mélyebben osztja meg: a

vagyonnal és hatalommal rendelkezők egyre kisebb csoportjára és a kiszolgáltatottak egyre inkább szegényedő tömegére. Az eddig felhalmozott pénzvagyonok tulajdonosai választhatnának: vállalkozóvá válnak, vagyonuk pedig termelővagyonná válik (a termelővagyon - a természetes gazdasági rendben - kamatot nem, csak "vállalkozói munkabért", és amortizációt fial); a másik lehetőség: a tulajdonosok fokozatosan felélik vagyonukat. A tulajdonszerkezet tehát egyre egészségesebbé válna.  Megszűnne az 5%-os "őskamat", és vele a termelő beruházásokat fékező kamatküszöb. (Gesell az évszázadok óta változatlanul 5% körüli nettó reálkamatot "őskamatnak" nevezi.) Az új gyárakba, hajókba, házakba való befektetés jelenlegi spekulációs visszafogásával szemben a produktív beruházások bővülhetnének mindaddig, amíg az egészséges szükségletek ki nem elégülnek. Tehát a befektetők versenye is

tényezője lenne annak, hogy a befektetések kamatjövedelme nullára csökkenjen.  Megszűnne a kamat termelésnöveléssel való kitermelésének kényszere, így a termelők figyelembe vehetnék az ökológiai követelményeket.  Megszűnne az árucserétől való spekulációs pénzvisszatartás, így nem jönnének létre "túltermelési" válságok, tömeges csődökkel és munkanélküliséggel. 10  A Statisztikai Hivatal figyelné és jelentené az általános árszínvonal („vásárlókosár” ára) alakulását. Áremelkedés esetén a Valutahivatal pénzt vonna be, árcsökkenés esetén pénzt bocsátana ki. Szakszerű és közérdekű működés esetén tehát tartósan szilárd általános árszínvonal alakulna ki, amely jelentősen megkönnyítené a gazdasági tervezést mind a termelés, mind a fogyasztás területén. Ezzel tehát az infláció (amely a kispénzűeket sújtja) eltűnne. A geselli természetes gazdaságtan alaptézisei

1. A föld magántulajdonából következik, hogy a földtulajdonosok meg nem szolgált jövedelmet: földjáradékot kapnak. 2. A föld köztulajdonba vételével a földjáradékot közcélra lehetne fordítani (Az ilyen módon a magán-monopóliumtól felszabadított földet Gesell szabadföldnek nevezi.) 3. A kultúra alapja a munkamegosztás A fejlett munkamegosztás feltétele a csereeszköz, a pénz. A pénz értéke abban áll, hogy árut adnak érte, a pénz értékét tehát bármely áruban kifejezhetjük. Az áruk értékét az a pénzmennyiség fejezi ki, amiért elcserélik Az áru a megtestesült kínálat, a pénz a megtestesült kereslet. Viszonyuk az ár 4. A történelmileg kialakult pénz veszteség nélkül visszatartható a piactól (a csereközvetítéstől), szemben az árukkal, amelyek csak tetemes veszteségek árán készletezhetők. Ez az egyenlőtlenség teszi lehetővé, hogy a pénztulajdonosok kamatot szedjenek az árutermelőktől (vállalkozóktól és

munkásoktól). Ez az alapvető oka a csere és a termelés ciklikus elakadásának, a „túltermelési válságoknak” is. 5. A társadalmi összterméket „munkások” (utcaseprők, parasztok, orvosok, stb) hozzák létre. Az össztermékből a földmagántulajdon és a hagyományos pénz rendszerében két gazdasági szereplőcsoport elvesz egy-egy részt, és munka nélkül, járadékként élvezi: a földtulajdonosok a földjáradékot, a pénzt „fölös” mértékben tulajdonlók a kamatot. A „munkásoknak” jutó maradék a munkahozadék, amely a „munkások” között a verseny törvényei szerint osztódik szét. 6. A pénzt periódusonként használati díjjal kellene terhelni Ezzel egyenrangúvá válna az áruval, és a pénztulajdonos nem tarthatná vissza a piactól (a csereközvetítéstől). Ezt a forgásbiztosított pénzt Gesell szabadpénznek nevezi. A szabadpénz lehetővé tenné az állam számára, hogy – megfelelő pénzkibocsátás és -bevonás

révén – egyensúlyban tartsa a keresletet a kínálattal. Ennek folytán megszűnnének az elakadások (válságok), és fokozatosan nulláig csökkenne a kamat. Ezzel megszűnne mind a pénztőke, mind a 11 reáltőke kamata, azaz tőkejellege, megszűnne az érdemtelen jövedelem, a kizsákmányolás. Forgásbiztosított pénz Gesell úgy gondolta, hogy az állam a hagyományos pénzzel szemben olyan pénzt bocsásson ki, amelyet periodikus használati díj terhel. Ez azt jelenti, hogy periódusonként (pl minden hónap első napján) minden forgalomban lévő bankjegy után az, akinek éppen a tulajdonában van - mondjuk 0,5%-os - pénztartási díjat lenne köteles fizetni, ellenkező esetben bankjegye érvénytelenné válna. Ez a látra szóló betétekre is érvényes lenne (A Gesell által leírt egyszerű technika: havonta bélyeg ragasztandó a bankjegyek hátára. Az erre tett kísérlet a harmincas években, Ausztriában már sikeresen működött is. A mai

elektronikus eszközökkel azonban nyilván fejlettebb megoldások lennének alkalmazhatók. Ezzel a pénz "romlandóvá" válna, éppúgy, mint az áruk (pl. a búza), tárolása éppúgy költségessé válna, így megszűnne a forgalomból való spekulációs pénzkivonás indítéka. Minden pénztulajdonos érdeke az lenne, hogy minél gyorsabban túladjon a pénzén: vagy árut/szolgáltatást vásároljon, vagy kölcsönadja annak, aki árut/szolgáltatást akar vásárolni. A hitelkereslet-hitelkínálat szintén kiegyenlítődne, és így megjelenne a nullához közelítő kamat tartós tendenciája. A geselli pénzreform megvalósíthatósága A forgásbiztosított pénzre való átállás - kedvező geopolitikai és természetföldrajzi körülmények között - egy országban (államban, államcsoportban) elszigetelten is megvalósítható. Ez az adott földrajzi-politikai egységben a kamatgazdaság és ezzel a kizsákmányolás, a p énzoligarchia uralmának

megszüntetését jelenti. Tehát nem egy gazdaságelméleti újításról van szó, hanem a Mammon-elvű létmódról a szeretet-elvű létmódra való átváltásról. Éppen ezért ez csak gyökeres politikai fordulattal hajtható végre, amelynek folytán az ország (állam, államcsoport) addigi, a nemzetközi pénzoligarchiát kiszolgáló vezetőinek a kezéből kikerül a hatalom, és átmegy a társadalom nagy többségének az érdekeit megvalósító politikai vezetők kezébe. A következő fejezetben az ún Fehér Programról, a kizsákmányoló gazdaság felszámolását célzó gazdasági lépéssorozatról ejtünk szót, amelynek egy gazdasági hatalomváltás lenne a feltétele. Egyenlőre azonban a lentiek mindössze az elmélet szintjén léteznek. 12 II. A Magyarországi Fehér Program Induljunk ki abból, hogy Magyarországon mindig is termett annyi ennivaló, ruhának való, fedélnek való, hogy senki ne éhezzen, tisztességgel öltözködhessék és

lakhassék. A baj mindig csak az volt, hogy egy élősdi réteg rátelepedett - hol tankokkal, hol mással - a dolgozó emberekre, és - saját dologtalan pazarlásuk, hatalmi törekvéseik érdekében - megfosztotta a nép többi, túlnyomó részét munkája gyümölcsétől. Ez vélhetően minden közgazdasági elemzés nélkül is nyilvánvaló mindenki számára, aki valamelyest ismeri Magyarország gazdaságföldrajzát és történelmét. 2001-ben a magyar termelőkapacitás jelentős része kihasználatlan volt: bevetetlen földek, félgőzzel termelő üzemek, oktalanul megszüntetett, itt-ott még nagyobb befektetés nélkül helyreállítható kisebb-nagyobb termelőegységek, nagyszámú, rendszeres munka nélkül tengődő, képzett munkaerő. Ha tehát megnő a fizetőképes kereslet, várható, hogy - a termelésbővítést segítő hiteltámogatással - a vásárlóerő mértékében megnövekszik az alapvető cikkek hazai termelése is. Következésképpen a programot

azzal kell indítani, hogy érezhetően megnöveljük a kiskeresetű emberek jövedelmét. Mivel ezeknek az embereknek egészséges élelem-szükséglete messze nincs kielégítve, a többletjövedelmet zömmel élelmiszerre fogják költeni. Az eladásra kerülő élelmiszerek nagyobbik része - a "globalizálás" ellenére - amúgy is hazai termék, de viszonylag egyszerű technikával elérhető, hogy a jövedelemtöbbletet teljes egészében magyar termékek vásárlására fordítsák. Ez javítja az agrárnépesség, rajtuk keresztül a nem agrár kis- és középvállalkozók életszínvonalát is, és csökkenti a munkanélküliséget. A szerves fejlődés elvét követve célszerű az 1989-90-es jövedelemszint kétszeresére való növelést fokozatosan, elképzelésünk szerint évi 20%-os emelésekkel, 4 évre elosztva A vásárlóerőt a hazai piacra tereljük Mint már megállapítottuk, az alapfeltétel a hatalomváltás: valamelyik soron következő

választáson a választópolgároknak olyan országgyűlésre kell bízniuk az ország dolgát, amelynek többsége elkötelezte magát a t ermészetes társadalmi rendet megvalósító fordulat mellett. Az így szolgálatba lépő kormányt (inkább ezt mondjuk “hatalomra kerülő kormány” 13 helyett) a továbbiakban a fordulat kormányának fogjuk nevezni. Nézzük, hogyan irányítja a Program a közpénzből fizetettek többlet-vásárlóerejét hazai termékek vásárlására. A fordulat kormánya létrehozza a MAGYAR ÁRUK BOLTHÁLÓZATÁT. Ez meglévő boltokból - köztük akár szupermarketekből - önkéntes csatlakozással megalakuló hálózat. A kormány kidolgoz egy hálózati (franchise) szerződés-formulát, amelyben kötelezi magát arra, hogy a közpénzekből fizetett bérek 20%-os emelését, meg a ny ugdíj- és családipótlék-emelést nem készpénzben, hanem "fehér kártyákon" adja ki. (A fehér-kártya nem más, mint az ismert -

vásárlásra is használható - bankkártya egy fajtája, sajátos szerepét hamarosan látni fogjuk.) A közpénzekből jövedelmet húzók számára nyitnak egy-egy "lakossági folyószámlát" egy általuk választott bankfióknál. Ezt a továbbiakban fehérbankszámlának nevezzük A kedvezményezetteknek fizető állami szervezetek a 20%-os emelés összegét hónapról-hónapra a fehér-bankszámlákra utalják. A fehér-bankszámlák tulajdonosai kapnak egy-egy fehér-kártyát. A Magyar Áruk Bolthálózatához kapcsolódó üzletek a csatlakozási szerződésben kötelezik magukat arra, hogy az ilyen kártyával fizetőknek csak magyar árukat szolgáltatnak ki, azaz olyan árukat, amelyeknek termelői ára - mondjuk - legalább 80%-ban magyar munkáért fizetett bérből, illetve magyar állampolgárok (vállalkozók, gazdák) vállalkozói jövedelméből tevődik össze. (Ez láncolatban értendő, tehát pl a magyar anyagban, a belőle gyártott alkatrészben,

és a belőle szerelt végtermékben foglalt magyar munkabérek ill. vállalkozói jövedelmek a végtermék "magyar" minősítése szempontjából összeadódnak.) A Fehér Program hatásai Milyen hatások várhatók az ismertetett lépésektől? • Az élelmiszert és más közszükségleti cikkeket árusító üzletek tömegesen csatlakoznak a Magyar Áruk Bolthálózatához, hiszen a magyar árukat elkülönítő pénztári rendszer megvalósítási és fenntartási költsége jócskán megtérül a nagyobb forgalomból. • A mezőgazdasági termelők értékesítési lehetősége megnő, nyugodtan bővíthetik termelésüket a megnövekedett kereslet kielégítésére. Hasonló hatás várható számos ipari kis- és középüzem esetében is. • A bővítések egy részénél hitelre is szükség van. A fordulat kormánya erről közhitelkeret rendelkezésre bocsátásával gondoskodik. Ez az újfajta hitelpiac a Fehér Program bevezetése után évről-évre

erőteljesebben hat, minthogy a fehér számlákra 14 kerülő havi összegek - amelyek a hitelekkel bővülő hazai kínálattal szembenálló fizetőképes keresletet biztosítják - négy év alatt megötszöröződnek. Végül a fordulat kormánya a pénzforgalom egészére kiterjeszti a pénztartási díjat, ezzel teljessé teszi a geselli pénzreformot, és tartósan minimális szintre szorítja le a kamatot, mivel a kereslet-kínálat törvénye a hitelkamatok kialakulására is érvényes. • Az előzőekből nyilvánvaló, hogy a Fehér Program megnöveli a lakosság jelentős részének a fogyasztását, mégpedig magyar áru fogyasztását. Ennek folytán bővül azoknak a vállalkozóknak a termelése, akik árbevételükből magyar dolgozókat foglalkoztatnak, tehát a munkanélküliség is csökken. • A biztos hazai piacra támaszkodó termelők könnyebben létesíthetnek exportkapcsolatokat, és megindulhat annak a súlyosan egészségtelen helyzetnek a

javulása, amelyben a "magyar" export túlnyomó részét a multik vámszabad területen létesített összeszerelő üzemeiből kikerülő termékek teszik ki. Ezek igen nagy arányban importanyagok és import-alkatrészek felhasználásával készülnek, és egy sor más olyan körülmény között, amelyek összességükben azt jelentik, hogy - bár az ilyen export egyes statisztikai mutatókat szépít - az ilyen exportnak a magyar társadalom gazdasági állapotához alig van köze. • A kereskedők érdekeltsége megnő magyar áruk beszerzésére és gyártatására. A Fehér Program finanszírozása Honnan lesz az államnak pénze a k eresetnövelésre és a t ermelésbővítő hitelekre? Gondoljunk végig egy példát, találomra választott kerek számokkal! Példánkban a fordulat kormánya az előzőekben felvázolt 20%-os keresetemelésre 400 milliárd forintot fordít, ennek áruval való fedezése érdekében a termelőknek nyújtandó hitelre pedig 100

milliárdot. Hogy megy végbe a vállalkozók efféle hitelellátása a fordulat után? Az Országgyűlés határozata alapján az Állami Valutahivatal kibocsát 10 m illió darab 10.000 f orintos bankjegyet. Ezt a demokratikusan választott hiteltestületek osztják szét a pályázó termelők között kamatmentesen, évi 2%-os kezelési költség ellenében. És hogy megy végbe a keresetek megnövelése? Az Országgyűlés határozata értelmében az illetékes minisztériumok révén a fizetést-nyugdíjat-családipótlékot kiutaló szervezetek felhívására a keresetemelésben részesülők egy általuk választott bankfióknál (postahivatalnál) "fehér bankszámlát" nyitnak. Ezeken a bankszámlákon havonta számítógépes program révén - megjelenik a 20%-os keresetemelés összege - példánkban évi 15 400 milliárd forint összértékben. A dolgozók kapnak egy-egy fehér-kártyát, amivel havonta a Magyar Áruk Bolthálózata üzleteiben

levásárolják a k eresetemelés összegét. Ezek az összegek így a dolgozók fehér számláiról átkerülnek a boltok fehér számláira. Ebből a boltok - készleteik feltöltésére - ismét magyar árukat vásárolnak. A pályázó termelők közben megkapták az 10 millió darab 10.000 forintos bankjegyet a Valutahivataltól a hiteltestületek döntései révén. Ebből bővítik a termelést, és szállítják a boltokba a többlet magyar árut, a keresetemelésre kibocsátott pénz fedezetét. A vevőktől a boltokhoz, majd a boltoktól a termelőkhöz átkerült "fehér számlapénz" a hitelek törlesztéseképpen részben visszakerül az Állami Valutahivatal számlájára, és ott megsemmisül. A keresetnövelés és a hitelek által keltett többlet-vásárlóerőt kiegyenlítette a termelés bővítése, tehát nincs infláció. (A 400 milliárd csak a fehér-számlákon szerepelt, ezt nem kellett bankjegyként kibocsátani. Ennek csak egy része semmisül

meg hitelvisszafizetésként, a többi bővíti a forgalomban lévő pénzt, amire szükség is van) A “fehér-pénz” forgásának biztosítása A Fehér Program sikeréhez szükséges, hogy mindenki, aki havi fizetésemelésként fehér számláján megjelenő összeget ("fehér-pénzt") kap, ezt a f ehér-pénzt még az adott hónapban magyar áruk vásárlására fordítsa, vagy ha ezt nem teszi, azaz megtakarít, akkor ez a pénz magyar árut előállító vállalkozókhoz/gazdákhoz kerüljön, hogy ezt a pénzt fejlesztésre, termelésbővítésre fordíthassák. Ennek az egészséges pénzforgásnak az ösztönzésére minden kedvezményezett azzal a f eltétellel kapja meg a havi keresetnövekményt, hogy ha a hónap végéig nem költi el, vagy nem helyezi el egy évre lekötött takarék-számlára, a hónap végén a fehér-bankszámláján maradt pénz 1%-át "pénztartási díjként" levonják. És ez ismétlődik hónapról-hónapra. (Ez az összeg

a hiteltestületek által a pályázatokra szétosztható hitelkeretet növeli.) Ha tehát valaki valamilyen tartós fogyasztási cikkre, vagy más célra gyűjt, jól teszi, ha utasítást ad a fehér bankszámláját vezető pénzintézetnek, hogy a bankszámlán maradt fehérpénzt írja át egy évre lekötött takarékszámlájára. A takarékszámlán lévő pénzt egy évig nem terheli pénztartási díj, tehát betevője egy év múlva változatlan összegben felveheti, vagy meghosszabbíthatja a lekötést. Ha a megtakarító az egy év letelte előtt mégis kiveszi a pénzét, ezt havi 1% pénztartási díj levonásával kaphatja meg. A takarékszámlán lévő összegeket a bankok hitelezik ki azoknak a vállalkozóknak/gazdáknak, akik a pénzt magyar áruk termelésének bővítésére akarják felhasználni. 16 A lépéssorozatot találomra választott kerek számokkal kísértük végig. Nyilvánvaló, hogy az összefüggések más számok behelyettesítésével is

érvényesek. Egybevetés a jelenlegi pénz-hitelrendszerrel Gondoljuk végig, hogyan menne végbe, pontosabban: hogyan fordulna visszájára egy ilyen akció a jelenlegi (a fordulat előtti) rendszerben. Az Állami Adósságkezelő Hivatal kibocsátana 400 milliárd forint értékben államkötvényt - mondjuk - évi 20%-os kamatozással. Ezt a kereskedelmi bankok megvennék abból a hitelből, amit e célra a "Magyar Nemzeti" Banktól kapnak - mondjuk - évi 10%-os kamatra. A "Magyar Nemzeti" Bank kinyomtatna 40 m illió 10.000 forintos bankjegyet, odaadná a kereskedelmi bankoknak, azok továbbadnák az Állami Adósságkezelő Hivatalnak, az pedig az illetékes minisztériumoknak, amelyek közvetítésével végül megkapnák a jogosultak. Az államkötvény kamatával, évi 80 m illiárd forinttal megnövekednék a költségvetés jelenlegi - kereken - 800 milliárd forintos adósságszolgálati tétele, amit zömmel persze a dolgozóktól beszedett adókból

fedeznek. Ezt a kamatot megkapnák a kereskedelmi bankok, kifizetnék belőle a bankárok havi többmilliós fizetését, évi sokmilliós jutalmát és a márványpaloták rezsijét, a f elét pedig továbbfizetnék kamatként a " Magyar Nemzeti" Banknak, amely megint kifizetné belőle saját bankárainak a havi többmilliós fizetését és évi sokmilliós jutalmát. És ez így menne az idők végezetéig, mert amikor az államkötvények visszafizetésének ideje elérkezik, az Állami Adósságkezelő Hivatal újabb kötvényeket kellene, hogy kibocsásson a régiek visszavásárlásának fedezésére, és így tovább. A bankárok biztos, hogy jól járnának. (Az államkötvények zömét külföldiek, vagy külföldi tulajdonban lévő “hazai” bankok veszik meg, ez tehát a külfölddel szembeni eladósodást is növeli.) És hogyan jutnának hozzá a mai rendszerben a termelők a 100 milliárdos hitelhez? A kormány felkérné a "Magyar Nemzeti"

Bankot, szíveskedjék hitelt nyújtani a k ereskedelmi bankoknak, amiből a kereskedelmi bankok hitelt nyújtanának az általuk kiválasztott hiteligénylőknek. A hitelt felvevők egy része a bankárok cinkosaként megszökne a pénzzel, az így keletkezett banki veszteségeket aztán időről-időre az állam az adófizetők pénzéből kifizeti a bankoknak. Ez - kis sarkítással - a "bankkonszolidáció" A hitelek más részét megkapják a valódi termelők. Az ő kamatfizetésüknek és törlesztésüknek garantálásáról megint az államnak kellene gondoskodnia, ne hogy a bankokat kockázat terhelje. A termelőktől befolyt kamatok aztán fedezik a bankárok sokmilliós jövedelmét, éppúgy, mint fentebb láttuk. Azt, hogy ki, milyen feltételekkel, milyen célra, milyen összegű hitelt kapott, 17 természetesen a b anktitok védené a gyanakvó szemektől. Ha valami jogtalanság mégis kiszivárogna, és az ügyészség hajlandó lenne nyomozást

elrendelni, és az ügy végül bíróság elé kerülne, megindulna egy többéves procedúra, ahol egy bankelnök Bécsből üzenget a magyar hatóságoknak. A forgásbiztosított pénz körének kiterjesztése A Fehér Program azért is alkalmas arra, hogy a nagy átalakulás egyik első lépése legyen, mert nem kell, hogy megelőzzék a nemzeti valuta védelmének és a vámrendszer átalakulásának bonyolult szakmai előkészítést igénylő lépései. (A hatalmi váltást azonban nem előzheti meg, mert a Fehér Programnak is feltétele a pénzkibocsátás visszavétele a demokratikus intézményrendszer hatáskörébe, ez pedig csak a pénzgyarmatosítást kiszolgáló politikai elit leváltása révén képzelhető el.) A Fehér Program jelentős “mellékhatása”, hogy a lakosság széles rétegei megismerik a forgásbiztosított pénz fogalmát és a vele kapcsolatos technikákat, a pénzforgalmi apparátusban is kialakulnak a megfelelő technikák, ismeretek, rutinok,

a kormányzat stratégiai tervezői értékes tapasztalatokhoz jutnak, fontos elemzéseket végezhetnek el, és mindez elősegíti, hogy később - talán 5, talán több év múlva - nem csak a “fehér pénz”, hanem maga a nemzeti valuta is - nagyobb megrázkódtatások nélkül - forgásbiztosított pénzzé legyen átalakítható. Befejezés Dolgozatomban igyekeztem minél több irányból megismerni a haladó közgazdasági gondolkodók eszméit, és nagyon sok olyan elképzelést olvastam, amellyel én is egyetértek. Ugyanakkor az a véleményem, hogy nem véletlen az sem, hogy a köznapi emberek ezekről a reformgondolatokról nagyon keveset tudnak. Eddig én magam sem hallottam túl sokat az alternatív gondolkodók eszméiről. Felmerül tehát a kérdés, hogy azoknak az embereknek, akiknek a k ezében van a h atalom érdekük-e egyáltalán, hogy pl. a szabadpénzről szóló elképzelések tömegesen elterjedjenek. Hiszen ezek a reformok éppen a jelenlegi

tőketulajdonosok, befolyásos politikusok érdekeit sértik. Nem vagyok biztos benne, hogy ezek az eszmék győzedelmeskedni tudnak a beidegződött gazdasági folyamatok fölött, pedig nagyon valószínű, hogy ez lenne az egyetlen esélyünk, hogy egy méltó jövőt biztosítsunk a felnövekvő nemzedék számára. 18 Irodalomjegyzék Guy Dauncey: Összeomlás után – A szivárványgazdaság kialakulása Silvio Gesell: Természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén Magyar Nemzet Fennmaradás Társadalmi Ismerettár 19