Betekintés: A klasszikus időmértékes verselés, oldal #1

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



VERSTANI GYAKORLATOK, 9. ÉVFOLYAM
I. A KLASSZIKUS IDŐMÉRTÉKES VERSELÉS

1.

2.

3.

4.

5.

a)

Az időmértékes verselésű szövegek ritmusát a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása adja. Rövid a szótag, ha a
benne előforduló magánhangzó rövid, s legfeljebb egy mássalhangzó követi; hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú,
vagy a magánhangzó után két vagy több mássalhangzó következik.
Az időmértékes verselés időegysége a mora (jele: ∪): egy rövid szótag kiejtésének idejével egyenlő; a hosszú szótag
(jele: —) értéke általában két mora. Az időmértékes verssorok utolsó szótagja közömbös: lehet hosszú is, rövid is (jele:
∪). A sorok szótagszáma általában kötött: tehát két rövid szótag helyett nem fordulhat elő hosszú szótag, illetve ezt nem
helyettesítheti két rövid.
Az időmértékes verselés alapegysége a versláb: meghatározott számú és sorrendű rövid, illetve hosszú szótag kapcsolata. A verslábakban megkülönböztetünk hangsúlyos és hangsúlytalan részt: a nyomatékos elem az arzisz, a nyomaték
nélküli időtartam a tézisz. Elöl álló arzisz és az azt követő tézisz esetében ereszkedő verslábról, ha fordított a sorrend,
emelkedő verslábról beszélünk. Ezek szerint ereszkedő verslábak: ∪ ∪ (pirrichius), — ∪ (trocheus), — ∪ ∪ (daktilus),
— — (spondeus). Emelkedő verslábak: ∪ — (jambus), ∪ ∪ — (anapesztus).
Ereszkedő és emelkedő versláb nem szerepelhet egy soron belül.
A verslábnál nagyobb, ismétlődő ritmikai egység a kólon (azonos, ismétlődő verslábakra nem osztható, de meghatározott szerkezetű szótagtömb). Magyarul is kedvelt időmértékes formaelem például az adóniszi kólon: — ∪ — ∪ ∪ (lásd:
a szapphói strófa utolsó sora). Kólonokból alakult kötött sor- és szakaszmértékek építik fel az ókori görög költőkről elnevezett, szigorúan meghatározott szerkezetű klasszikus strófákat. A magyar költészetbe is átkerült három legismertebb
változat: a szapphói strófa, az alkaioszi strófa és az aszklepiadészi strófa.
Az ókori költészetben kevésbé kötött, változó szerkezetű és szótagszámú sorfajok is kialakultak. Ilyen például a hexameter, amely hat, alapvetően daktilusi lejtésű verslábból áll. Közeli rokona, gyakori versalkotó társa a pentameter,
amelynek harmadik és hatodik verslába helyén csonka versláb marad (a sor közepén a csonka verslábat sormetszet vagy
cezúra követi). A hexameter és a pentameter hagyományos sorkapcsolatát disztichonnak nevezzük.
hexameter
—∪∪|— —|—∪∪|— ∪∪|— ∪∪|— ∪

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

hexameter

elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,

hexameter

buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.

hexameter

(József Attila: Hexaméterek)

b)

disztichon
— ∪ ∪ | — — | — — | — — | — ∪∪|— ∪

Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,

hexameter

— ∪ ∪ | — — | — || — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | ∪

Téridet országos négy folyam árja szegi;

pentameter

Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:

hexameter

Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

pentameter

(Vörösmarty Mihály: Magyarország címere)

— ∪∪ |—∪∪ | — ∪ ∪|—∪∪|— ∪∪|— ∪

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hexameter

— ∪ ∪ | — ∪ ∪ | — || — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | ∪

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
(Babits Mihály: Új leoninusok)

pentameter



c)

szapphói strófa
—∪|——|—∪∪|—∪|— ∪

Képedet halk ritmusok ősi habján

szapphói sor

hadd viszem csak, szép, kicsi lány, magammal.

szapphói sor

Ismeretlen, messzi vizek hulláma,

szapphói sor

— ∪∪ | —∪

halld, idemormol.

adóniszi sor

(József Attila: Útrahívás)

d)

alkaioszi strófa
——| ∪—|— —| ∪∪— | ∪ ∪

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

nagy alkaioszi sor

Nem látod, Árpád vére miként fajul?

nagy alkaioszi sor

——| ∪∪ | — —| ∪—|∪

Nem látod a bosszús egeknek

ötödfeles jambus (négy és fél jambus)

—∪∪|—

  Következő oldal »»