Betekintés: Gajdos Sándor - Adatbázisok, oldal #2

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

16
5.2.7. -illesztés (-join, theta-join) .................................................................................................................................. 17
5.2.8. Hányados (division) .................................................................................................................................................. 17
5.2.9. Példák a relációalgebra alkalmazására ................................................................................................................... 18
5.3.
RELÁCIÓS LEKÉRDEZŐ NYELVEK .................................................................................................................................... 18
5.3.1. Relációs sorkalkulus ................................................................................................................................................. 19
5.3.1.1.

5.3.2.
9.

Biztonságos sorkalkulus ..................................................................................................................................................... 22

Oszlopkalkulus .......................................................................................................................................................... 24

RELÁCIÓS ADATBÁZISOK LOGIKAI TERVEZÉSE .................................................................................................. 26
9.1.

TERVEZÉS E-R DIAGRAMBÓL ......................................................................................................................................... 26

Bevezető
Az adatbázis-kezelés az a terület, amelyen ma is talán a leggyakrabban alkalmazzák a számítógépet.
Adatok gyors, gépesített tárolásának és visszakeresésének igénye már akkor felmerült, amikor még csak
(elektro-)mechanikus számológépek léteztek. A népesség-nyilvántartásban kezdetben „lyukkártyás tabulátorokat” alkalmaztak ( „Hollerith kártyák”), amelyek ősi adatbázis-kezelőknek tekinthetők. Egy kártya egy
rekord adatait – 80 karaktert – tárolta. Bár korukban óriási előrelépést jelentettek, mégsem nehéz elképzelni,
hogy mennyi probléma lehetett ezekkel a szerkezetekkel. Ennek ellenére, amikor megjelentek az első elektronikus, mágnesszalagos háttértárat alkalmazó adatbázis-kezelők, alapvetően a kártyás működést utánozták.
Ma, 2012-ben a soros helyett közvetlen hozzáférésű háttértárak (mágneslemezek, optikai tárak, sőt egyre
inkább a félvezető alapú nem felejtő tárak) dominálnak, és az egykori kártyás adattárolóra a mai számítógé1

Forrás: http://www.doksi.hu

pek már egyáltalán nem hasonlítanak, azonban az adatbázis-kezelők dominánsan rekordorientált szemlélete
máig megmaradt (de: ld. a NoSQL adatbáziskezelőkről szóló függeléket). Az elektronikus számítógépek elsősorban sebességükben hoztak újat, továbbá abban, hogy velük a rekordok, ill. rekord típusok között változatos kapcsolatok alakíthatók ki, más szavakkal: az adatbázis logikai és fizikai struktúrája tetszőlegesen bonyolulttá tehető, ami változatosabb és bonyolultabb lekérdezéseket tesz lehetővé.
Az első nem szekvenciális hozzáférést biztosító fájlrendszert 1959-ben fejlesztették ki az IBM-nél. Az 1960as években egy sor új, harmadik generációsnak nevezett programozási nyelv jelent meg, mint a Fortran, Basic, PL1, melyek között volt egy, a Cobol, amely egyenesen adatkezelés-orientált céllal jött létre. (Egyes statisztikák szerint az adatbázis alkalmazások nagy része a 90-es években is még ezen a nyelven készült, megelőzve a C, C++ nyelvet is, melyet inkább rendszerfejlesztésre használnak.) Nem sokkal ezután megjelentek
az első adatbázis-kezelő rendszerek is, melyek a fájlkezelőkből alakultak ki, azok szerves folytatásaként.
1961-ben dolgozták ki a hálós adatmodell alapjait, majd nem sokkal rá létrejött a hierarchikus adatmodell is.
Az első hálózatos, konkurens hozzáférést biztosító adatbázis 1965-től működött az IBM-nél, és a SABRE
nevet kapta. Az induló időszak hierarchikus, majd hálós adatmodelljei után az 1970-es években indult el hódító útjára a ma legelterjedtebb relációs adatbázis-kezelés. Az adatbázisokkal kapcsolatos elméleti kutatások
is megszaporodtak, az 1970-es években indultak be a témához kapcsolódó neves konferenciák (VLDB, Very
Large Data Bases és SIGMOD, Special Interest Group on Management of Data). Az 1980-as években a relációs adatbázis-kezelők SQL kezelőfelülete is szabvánnyá vált, és megjelentek a relációs adatbázist kezelő
alkalmazások hatékony fejlesztését szolgáló negyedik generációs, 4GL rendszerek is. A XX.

«« Előző oldal Következő oldal »»