Politika, Politológia | Felsőoktatás » Karl Marx - A gothai program kritikája

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:153

Feltöltve:2006. augusztus 11.

Méret:77 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Karl Marx: A gothai program kritikája 1. Fejezet 1. „A munka minden gazdagságnak és minden kultúrának a forrása, és minthogy hasznothajtó munka csak a társadalomban és a társadalom révén lehetséges – a munka hozadéka levonás nélkül, egyenlő jog szerint megilleti a társadalom minden tagját.” A munka nem a forrása minden gazdagságnak, mert a természet épp’ annyira az. A munka is egy természeti erő, melynek „természetfölötti teremtőerőt” tulajdonítanak. Annak az embernek, kinek munkaerején kívül semmi tulajdona nincsen, azok rabszolgája kell, hogy legyen, kik a munka tárgyi feltételeit megteremtették. A második rész szerint a hasznothajtó munka a társadalom nélkül nem létezik, de az első rész szerint a társadalom nem létezik munka nélkül. Ez ellentét A végkövetkeztetés szép, mivel a munka csak a társadalomban létezik, a munka hozadéka a társ.-t illeti meg 2. „A mai társadalomban a munkaeszközök a

tőkésosztály monopóliuma? A munkásosztály ezáltal megszabott függősége az oka a nyomorúság és a szolgaság minden formájának.” Ez az Internacionálé szervezeti szabályzatából származó tétel, mely hibás javításra került. Eredetileg az élet forrásainak a monopóliumáról beszél, nem nevezi meg a monopolisták sem egyik, sem másik osztályát. A mai társadalomban a munkaeszközök a földtulajdonosok ÉS a tőkések monopóliuma. Lassalle csak a tőkésosztályt támadja, ezért történt a javítás 3. „A munka felszabadítása megköveteli a munkaeszközöknek a társadalom köztulajdonává emelését és az összmunka kollektív szabályozását a munkahozadék igazságos elosztásával. A munkahozadék nincs pontosan megfogalmazva „laza képzet”, melyet határozott közgazdasági fogalmak helyett tettek be. Igazságos elosztás sincs, mert kinek mi az igazságos Az igazságos elosztás értelmezéséhez ide kell vennünk az első paragrafust

is. A társadalom minden tagja és az egyenlő jog csak szólam. A lényeg hogy minden munkás a munkája utáni levonás nélküli hozadékot kapja. A munkahozadékot társadalmi összterméknek kell tekinteni. Ebből lejön: • Az elhasznált termelési eszközök pótlására szolgáló fedezet • A termelés kiterjesztésére szolgáló pótlólagos rész • A tartalék- vagy biztosítási alapot természeti események okozta zavarok esetére. Ezek lejönnek a levonás nélküli munkahozadékból, továbbá még lejön: • Az általános, nem közvetlenül a termeléshez kapcsolódó igazgatási költség • A szükségletek közös kielégítésére szolgáló költség • A munkaképtelenek alapja. Így a levonás nélküli munkahozadék, levonásos munkahozadékká változott és ez most kerül elosztásra a munkások között. De nem egyenlően minden tag között, mert pl: a nem dolgozók kevesebbet kapnak. Az egyenlő jog polgári korlátokon belül marad. Az

egyenlőség abban van, hogy egyenlő mércével, jelen esetben a munkával mérnek. Ez az egyenlő jog, tehát egyenlőtlen jog, mert nem ismer el osztálykülönbségeket munkás és munkás közt, de hallgatólagosan elismeri az egyenlőtlen egyéni tehetségeket. Túl nagy a hangsúly az elosztáson 4. „A munka felszabadítása a munkásosztály műve kell valamennyi többi osztály csak egyetlen reakciós tömeg.” hogy legyen, amellyel szemben A tétel szintén az internacionálé -ből idézett és jól átformált. A burzsoáziát egy forradalmi osztálynak fogjuk fel a nagyipar hordozóinak. Szemben velük a feudálisok és a középrendűek, akik meg akarják őrizni régi társadalmi pozíciójukat. Ők együtt nem alkothatnak egyetlen reakciós tömeget. 5. „A munkásosztály a maga felszabadításán mindenekelőtt a mai nemzeti állam keretén belül munkálkodik, tudatában van annak, hogy valamennyi kultúrország munkásaival közös törekvésének

szükségszerű eredménye a népek nemzetközi testvériesülése lesz. A munkásosztálynak, hogy egyáltalán harcolhasson otthon kell osztállyá szerveződnie és harcának közvetlen színtere a belföld kell hogy legyen. A „népek nemzetközi testvériesülése” helyettesíti a munkásosztályok nemzetközi testvériesülését az uralkodó osztállyal szembeni harcban. A munkásosztály nemzetközi funkcióiról egy szó sincs. 2. Fejezet A német munkáspárt minden törvényes úton küzd a szabad államért és a szocialista társadalomért. 4. Fejezet „Az állam szabadság-alapzata” (a társadalom az állam alapja) A munkásoknak, akik már kilábaltak a korlátolt alattvalói értelemből, nem céljuk, hogy az államot szabaddá tegyék. A német munkáspárt megmutatja, hogy benne még a szocialista eszmék felületesen sem gyökereztek meg. Ahelyett, hogy a fennálló társadalmat a fennálló állam alapzataként kezelné, valami önálló lényként tárgyalja,

melynek szellemi erkölcsi és szabadság alapzatai vannak. Az állam gazdasági alapzatának az egyetlen progresszív jövedelmi adónak kellene lennie. A párt politikai követelései a demokratikus sirámokat tartalmazzák és semmi közük a kommunista állam jövendő államiságához. Ezek a követelések a népszuverenitás elismerésén nyugszanak, így nincs helyük csak egy demokratikus köztársaságban