Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Makroökonómia vizsgatételek, 2002

1. tétel Bruttó-, nettó-, nominál- és reáljövedelem. A három- és négyszektoros jövedelemáramlási modell. Az árupiacon megjelenő összes kibocsátás a gazdaság egészének termelése. A termelés flow jellegű mutató, mindig csak adott időszak termelése mérhető. Az árszínvonal a termékek árának súlyozott átlaga. Jele : P (price) A reálkibocsátás a termékek és szolgáltatások összes mennyisége. A nominális kibocsátás ezen jószágmennyiség pénzben kifejezett értéke. A nominális kibocsátás a reálkibocsátás és az árszínvonal szorzata. A nomináljövedelem az a pénzösszeg, amennyit realizálunk A reáljövedelem a pénzben realizált jövedelem vásárlóereje, kifejezi, hogy mennyi terméket tudunk belőle vásárolni. A bruttó kibocsátás egy adott időszakban egy országban megtermelt összes termék és szolgáltatás összértéke. A bruttó kibocsátásban un közbülső termékek is szerepelnek, melyek más termékek alapjául

szolgálnak. Halmozódás kiküszöbölése érdekében a gazdaság össztermelésébe csak a végső felhasználásra kerülő termékeket és szolgáltatásokat számítjuk bele. A termék értékének egy jelentős részét teszik ki a tőkejavak értékcsökkenése. Ha minden vállalat és ágazat összes kibocsátása, vagyis a bruttó kibocsátás értékéből levonjuk a termelő fogyasztást megkapjuk a végső felhasználásra rendelkezésre álló termékek értékét. Egy gazdaság végső felhasználásának értékét a hozzáadott érték fejezi ki., amely a bruttó kibocsátás értékének a termelő fogyasztás feletti része. Az árupiaci kibocsátást a hozzáadott érték nagyságával azonosítják. A bruttó jövedelem az összes bevételnek az a része, amelynek elköltése nem korlátozott, szabadon felhasználható. Zárt gazdaságban a végső felhasználás a következőkből áll: - A fogyasztás a nettó jövedelemnek az a része, amelyet a háztartások

fogyasztási cikkek vásárlására költenek. A megtakarítások a pénztőke piacán jelennek meg kínálatként. - A tőkejavak beszerzése és termelésbe állítása a beruházás. A bruttó beruházás két részre bontható: elhasznált tőkejavak pótlására, és a tőkeállomány bővítésére. A nettó beruházás a bővítő beruházásokat tartalmazza. Az amortizáció jövedelem, nem közvetlenül kötött a felhasználása, ugyanakkor költség is. - a kormányzati áruvásárlás. Egy gazdaságban adott időszak alatt megtermelt végső felhasználásra kerülő áruk összértéke, a hozzáadott érték megegyezik a gazdaság szereplőinek bruttó jövedelmével. Jelölések: Y – Kibocsátás (Yield=hozam) C – Fogyasztás (Consumption) I – Beruházás (Investment) G – Kormányzati áruvásárlás (Goverment) Háromszektoros modell: vállalatok, háztartások, kormányzat YDI = a magánszektor nettó (rendelkezésre álló) jövedelme – a háztartások ezt

költhetik el. T = adók (Tax) TR = transzferek A megtermelt termékmennyiséget három formában használják fel: Y = C+I+G Az adóval csökkentett és transzferekkel növelt jövedelem a rendelkezésre álló jövedelem, amely felett közvetlenül rendelkezik a magánszektor. Jele: YDI (Disposable) YDI = Y-T+TR A magánszektor most ezt a rendelkezésre álló jövedelmet használhatja fel fogyasztásra és megtakarításra YDI = C+S 1 A realizált jövedelem egy részét adófizetésre használják, ugyanakkor a transzferek növelik a felhasználható jövedelem nagyságát: C+S = Y-T+TR Y-ba behelyettesítünk, mert Y= C+I+G C+S = C+I+G-T+TR (C kiesik) I-re rendezzük az egyenletet: I= S+(T-G-TR) T-G-TR = az állami költségvetés megtakarítását jelenti: a G és a TR a kiadásokat, a T a bevételeket jelenti. Ha a bevételek nagyobbak mint a kiadások akkor a kgv szufficites, ha a kiadások nagyobbak mint a bevételek akkor deficites.  SG SG+S = I  Ha figyelembe

vesszük a kormányzatot is, akkor a beruházások = magánszektor megtakarításai + állami megtakarítások. A magánszektor beruházásai mindig megegyeznek a magánszektor és a költségvetés együttes megtakarításaival. S=I+(G+TR-T) Négyszektoros modell: - a külgazdasági kapcsolatok hatása. Háztartások, vállalatok, állam, külföld Ha az export és az import értéke megegyezik, akkor a belföldön felhasználható jövedelmek nem változnak. A külkereskedelem hatására a kibocsátás és eladások viszonyát kifejező azonosság: Y+IM=C+I+G+X ahol IM- import reálértéke, X- export reálértéke. Y = C+I+G+X-M YDI = Y-T+TR (YDI = C+S) C+S = C+I+G+X-M-T+TR I=S+(T-G-TR)+IM-X M-X = SK (külföld megtakarítása) I = S+SG+Sk Ha SG csökken: - vagy SK nő (fizetési mérleg romlik) - vagy I csökken (a gazdasági növekedés motorja!) Mindkettő kedvezőtlen. A jövedelmek áramlása a szektorok között W/P=reálbér B=kötvény névértéke (Bond) N= alkalmazott

munkások száma (Number of labourers) W= nominálbér (Wages) P=árszínvonal (price) ∏=reálprofit 2 2. tétel Fogyasztás és megtakarítás makroszinten. A fogyasztási modellek Nagyon rövid távon a vállalatok nem tudják megváltoztatni termelésüket, ezért a kereslet és a kínálat eltérése a készletek nagyságának változásában tükröződik. Rövid távú makrogazdasági egyensúly akkor valósul meg, ha minden piacon egyidejűleg megvalósul az egyensúly: a pénzpiacon, az értékpapírpiacon, a munkapiacon és az árupiacon egyaránt. Egyensúly akkor van, ha a kiadások összege és a kibocsátás megegyezik a kereslettel. A kibocsátás jellemzői: - az összkereslet határozza meg a kibocsátás egyensúlyi szintjét, - az egyensúlyban minden szereplő annyit költ, amennyi a keresletének nagysága, - a kínálat alkalmazkodási mechnaizmusa biztosítja, hogy rövid távon a kibocsátás mindig közeledik az egyensúlyi érték, a kereslet felé. A

fogyasztási f üggvény a jövedelem és a fogyasztási kereslet közötti kapcsolatot fejezi ki, megmutatja, hogyan függ a fogyasztási kereslet a jövedelemtől. C=f(Y) Fogyasztási javak iránti kereslet meghatározása (Keynesi abszolút jövedelem hipotézis): A fogyasztási kereslet mindig a rendelkezésre álló jövedelemtől függ. C=C0+c’*Y C0 a fogyasztási keresletnek azon része, amely nem függ a jövedelemtől –autonóm fogyasztás. c’*Y a fogyasztásnak a jövedelemtől függő része c’ a fogyasztási h atárhajlandóság. Azt fejezi ki, hogy a jövedelem egységnyi növekedésével mennyivel nő a fogyasztás. C’=dC/dY, ahol a dY a j övedelem változást jelöli, a dC- a fogyasztási keresletnek a j övedelem vál tozásának h atására b ekövetkezett vá ltozását m utatja. (Magyarországon: 0,9 a fogy. Határhajlandóság) C’ a fogyasztási függvény meredeksége A fogyasztási függvényre mindig igaz 0<c’<1 közé esik. Ez azt jelenti,

hogy a jövedelem növekedésével a háztartások nem a teljes többletjövedelmüket fordítják fogyasztásra, hanem egy részét megtakarítják. A fogyasztási és a jövedelem aránya a fogyasztási hányad, amit c-vel jelölünk: A fogyasztási függvény C(Y) C0 A kínálati függvény egy origóból induló 45°-os egyenes, aminek minden pontjában a kibocsátás egyenlő a tényleges – ex post - fogyasztással, mivel egyenlőre azt feltételezzük, hogy a gazdaságban a teljes kibocsátást fogyasztásra fordítják. Keynesi kereszt diagramm: C E C YE Y Bármely pontjában a kereslet = kínálat, az árupiacon egyensúly van! C = C0+c’Y C0 Ha Y>YE, túlkínálat van, Ha Y<YE, túlkereslet van. 1 Az autonóm kereslet növekedésének jövedelemsokszorozó hatását kifejező szorzószámot multiplikátornak nevezzük. A kiadási m uktiplikátor megmutatja, hogy az autonóm kereslet egységnyi változása mekkora változást idéz elő a keresletet és

kínálatot kiegyenlítő jövedelemben és a kibocsátásban. Kiadási multiplikátor nagysága mindig nagyobb 1-nél. A multiplikátor értéke annál nagyobb, minnél nagyobb a fogyasztási határhajlandóság. Keynesi megtakarítási függvény A fogyasztási fv. párja A megtakarítás megegyezik a jövedelem és a fogyasztási kiadások különbségével: S=Y-C S=Y-(C0+c’Y) S=-C0+(1-c’)Y S = -C0+s’Y s’ = 1-c’ = megtakarítási határhajlandóság. A megtakarítás a jövedelem növekvő függvénye. A megtakarítási függvény meredeksége kifejezi, hogy mennyivel változik a megtakarítás, ha a jövedelem egységnyivel nő. Ez az együttható a megtakarítási határhajlandóság. Jele: s’ s’=dS/dY =1-c’ A megtakarítási hányad (s) az összes megtakarítás és az összes jövedelem hányadosa. C’+s = 1 A fogyasztási határhajlandóság és a megtakarítási határhajlandóság összege mindig 1. Makroegyensúly tökéletes piacok esetén (klasszikus) -

tökéletesen működő piacok esetén minden piacon megvalósul az egyensúly. A nominálbér azonnal igazodik az árszínvonal változásához. - Tökéletes piacok esetén az összkereslet és összkínálat mindig a potenciális kibocsátás mellett kerül egyensúlyba egymással. A keresleti oldal a nominális értékeket határozza meg - Ha valamelyik autonóm tényező megnő, akkor az összkeresleti függvény felfelé tolódik, túlkereslet alakul ki az árupiacon, nő az árszínvonal, magasabb árszínvonalhoz kisebb reálpénzmennyiség tarozik, nő a kamatláb, csökken a beruházási kereslet. - Ha valamilyen okból az összkínálat megnő, akkor túlkínálat jön létre, árszínvonal csökken, reálpénzmennyiség nő, kamatlábak csökkennek, a beruházási kereslet nő. - Tökéletes piacok esetén a makroegyensúly reálnagyságait csak a kínálati tényezők határozzák meg. Árupiaci egyensúly piaci tökéletlenségek esetén, a Keynesiánus modell: - az

összkereslet-összkínálat megegyezhet, de nincs arra garancia, hogy a potenciális kibocsátás szintjén fog megvalósulni. A potenciálisnál kisebb jövedelem munkapiaci túlkínálatot eredményez. - A potenciálisnál kisebb egyensúlyi kibocsátás okai (piaci tökéletlenségek): - Munkapiacon: rögzített nominálbérek - Árupiacon: a beruházok kamatrugalmassága - Pénzpiacon: a vagyontartás végtelen kamatrugalmassága - az Ys függvény alakja rögzített nominálbérek esetén megtörik, így a YD csak kivételes esetben metszi az összkínálati függvényt (Ys-1) a potenciális kibocsátásnál - rögzített nominálbérek esetén az összkínálati függvény a potenciális kibocsátáshoz tartozó árszínvonalnál magasabb árszint esetén negatív meredekségű (>YS) - ha állandó munkakínálatot feltételezünk, akkor kiiktatjuk az Ys függvény negatív meredekségű szakaszát (>Ys) 2 3. tétel A beruházási kereslet makroszinten. Az árupiaci

egyensúly Beruházásnak nevezzünk minden olyan kiadást, amely a gazdaság tőkeállományának fenntartására és bővítésére irányul. A tőkeállomány mindazon javak összessége, amelyeket a vállalati és a háztartási szektor tartósan, több éven keresztül használ. A háztartások fogyasztási célú beruházásokat hajtanak végre, a szükségletek és a megtakarítás motiválják. Sajátos formája a beruházási keresletnek a készletek változása A készletek döntő szerepet játszanak a piaci egyensúlytalanságok kiegyenlítésében, a piac ex post azonosságainak megteremtésében. A készletek változását együtt kezeljük a vállalatok többi beruházásával Beruházási keresleten a vállalatok beruházási szándékait értjük. A vállalatok azért szereznek be tőkejavakat, hogy segítségével termelt termékeket és szolgáltatásokat értékesítsék, és ebből profitra tegyenek szert. A beruházási kereslet elemzése szükségessé teszi,

hogy vizsgálódásunkat hosszú távra is kiterjesszük. Az időbeni eltéréseket a jelenérték számítás módszerével hidaljuk át. A vállalatok beruházási keresletét az határozza meg, mennyi terméket akarnak eladni. Ehhez mekkora tőkeállományra van szükség. Adott termelési mennyiség és adott árak mellett a beruházásra csak a meglévő tőkeállomány fenntartásához van szükség: a beruházás nagyság megegyezik a pótlások nagyságával. A bővítő beruházások nagysága elsősorban a tervezett kibocsátás növekedésétől függ. Nettó beruházás = kibocsátás növekedése + tőkejavak hatékonysága. Hatékonyság = egységnyi inputra jutó kibocsátás. Ha a hatékonyságot egyetlen termelési tényezőre és egyetlen kibocsátott termékre vonatkoztatjuk, akkor termelékenységnek nevezzük. A termelékenységet kétféle módon mérhetjük: az összes termelés és az összes input arányával, a termelésváltozás és az inputváltozás

arányával. Ha az összes termelést viszonyítjuk az összes input mennyiségéhez, akkor átlagos termelékenységről beszélünk, vagy röviden átlagtermékről. Teljes tőkeállomány: K Tőke átlagtermelékenysége = Y/K Azt fejezi ki, hogy a rendelkezésre álló teljes tőkeállomány egy egységére mennyi jut a teljes kibocsátásból. A tőke határtermelékenysége azt fejezi ki, mennyivel változik a kibocsátás, ha egy egységgel változtatjuk a tőkeállományt: dY/dK A termelési mutatók reciprokával határozhatjuk meg a kibocsátás növekedésének tőkeigényét. A K/Y arány azt fejezi ki, hogy egységnyi termeléshez mennyi tőkére van szükség. Ezt a mutatót tőkeigényességnek avagy tőkekoefficiensnek nevezzük. Meghatározhatjuk egy adott kibocsátás változás beruházásigényét: A fejlett piacgazdaságban minden egyes szabad pénzegység tőkévé változtatható. A vállalat csak akkor fogja saját megtakarításait saját üzemeinek

fejlesztésére fordítani, ha legalább átlagos kamatot meghozza. A piaci kamat minden beruházás n ettó, vagy is a mortizáció mentes h ozamának alternatív költsége, opportunity cost-ja. A piaci kamatláb a beruházási kereslet egyik meghatározó tényezője. A kamat a kölcsönkapott pénz használati díja, egy meghatározott nagyságú pénzösszeg. Nagysága a kölcsönadott pénzösszegtől és a kamatlábtól függ. A kamatláb a kamat és a kölcsönadott összeg aránya, százalékban kifejezve. A nominális kamatláb a kölcsönért ténylegesen fizetendő kamat és a kölcsönadott összeg aránya. A reálkamatláb kifejezi, hogy a kölcsönadott pénz reálértékét milyen arányban gyarapította a kamat. A reálkamatlábat kiszámíthatjuk a nominális kamatláb és az árindex ismeretében. i = nominális kamatláb d = reálkamatláb 1 A piaci kamatláb a különböző lejáratú és kockázatú befektetések kamatlábainak (hozadéki rátáinak)

súlyozott átlaga. Ha a beruházás több éven keresztül térül meg, kétféle számítási módszert használhatunk: - várható hozamok jelenértékét, - a befektetés hozadéki rátáját, a belső kamatlábat: A nettó jelenérték a beruházás várható hozam diszkontált összegének (a jelenértéknek) és a befektetett összegnek a különbsége. A nettó jelenértéket NPV (Net Present Value) jelöljük • Ha NPV > 0, a beruházást érdemes megvalósítani, a befektetés belső kamatlába meghaladja a pénzpiaci aktívák kamatlábát. iB>i Beruházás profitot is hoz a befektetett tőkén felül • Ha NPV = 0, a befektetés jövedelme éppen olyan, mintha a befektető a pénzpiacon fektette volna be pénzét. iB=i A beruházás éppen a piaci kamatlábnak megfelelő összegű jövedelmet hoz. - Ha NPV < 0, a befektetés hozadékrátája kisebb mint a piaci. iB<i A beruházási terv elvethető, nem szabad megvalósítani. A kamat és az NPV egymással

ellentétesen változnak  a beruházás és a kamat ellentétesen változik: dI/di<0 A belső kamatláb a beruházás átlagos jövedelmezőségi rátája: az a kamatláb, amely mellett a beruházás nettó jelenértéke nulla. Ezt a jövedelmezőségi rátát a makroökönómiában a tőke határhatékonyságának nevezik. Jele: r A beruházási függvény: A beruházási keresletet meghatározza: • a beruházási igény, • az aktuális piaci kamatláb, • a beruházás várható határhatékonysága. A beruházási kereslet az aktuális piaci kamatlábtól és a jövedelmezőségre vonatkozó - η-val jelölt várakozásoktól függ. Az árupiaci kereslet és az egyensúlyi jövedelem: A beruházási kereslet független az aktuális jövedelemtől, adott piaci kamatláb (i0) mellett rövid távon az árupiacon autonóm keresletként jelenik meg, minden jövedelemszintnél azonos értéket vesz fel. YD=C(Y)+I(i0), ahol D a szándékolt kereslet. A beruházások értékével

az összkereslet megnő, így az egyensúlyi jövedelem is nagyobb lesz mint Y0, az ábra szerint Y0’ értéket vesz fel. Az egyensúlyi jövedelem azt fejezi ki, hogy milyen kibocsátás ill. jövedelem mellett egyezik meg a kereslet a kibocsátással A 45°-os kínálati függvény azokat a pontokat tartalmazza, ahol a kibocsátás megegyezik a jövedelemmel. YS=YD=Ye Az árupiacon az egyensúlyi jövedelem nagyságát a jövedelemtől független keresleti tényezők és a multiplikátor szorzata határozza meg. Az egyensúly szűken értelmezett árupiacra vonatkozik, ahol az árak rögzítettek és a vállalatok képesek és hajlandóak bármekkora keresletet kielégíteni. Egyensúly esetén a beruházás megegyezik a megtakarítással. S=I Az árupiaci egyensúly jellemzői: • Az árupiaci kereslet fogyasztási és beruházási keresletből áll. A fogyasztási kereslet az aktuális jövedelem függvényében változik, míg a beruházási kereslet független az aktuális

jövedelemtől. • A fogyasztási kereslet rövid távon lassabban növekszik, mint a jövedelem, ezért csak egyetlen jövedelem nagyságnál egyezik meg az árupiaci összkereslet a kibocsátással. • A beruházási kereslet a piaci kamatlábtól és a profitvárakozásoktól függ, amelyek az aktuális jövedelemtől függetlenül határozzák meg a beruházási keresletet. • Az árupiac mindig közelít az egyensúly felé. • Az egyensúlyban a tervezett árupiaci kereslet megegyezik a kibocsátással, tehát a jövedelemmel. Ebben a pontban a tervezett beruházások értéke megegyezik a szándékolt megtakarítások nagyságával. 2 4. tétel Az IS-görbe értelmezése és levezetése IS g örbe b eruházás-megtakarítás (á rupiaci e gyensúlyt mu tatja): azon jövedelem és kamatláb kombinációkat mutatja, amelyek mellett az árupiac egyensúlyban van. A függvény az árupiaci egyensúly pontjait tartalmazza, adott autonóm kereslet mellett. Az árupiac

egyensúlyi kombinációi – az IS-függvény Az árupiaci kereslet és kínálat egyensúlyát változó kamatláb mellett a következő összefüggés határozza meg: Az egyensúlyi jöv. nagyságát tehát az árupiaci kereslet autonóm tényezői, a fogyasztási határhajlandóság, a kamatláb és a beruházások kamatérzékenysége határozza meg. Az árupiaci egyensúlyi jövedelem tehát a kamatláb függvénye. Az IS (beruházás-megtakarítás) függvény a jövedelem és a kamatláb azon kombinációinak halmaza, ahol az árupiaci kereslet és kibocsátás, valamint a jövedelem megegyezik egymással. A függvény tehát az árupiaci egyensúly pontjait tartalmazza adott autonóm kereslet mellett. A függvény meredekségét a beruházások kamatérzékenysége és a fogyasztási határhajlandóság határozza meg. Ha a fogyasztási h atárhajlandóság n övekszik, akkor a multiplikátor számértéke nagyobb lesz. Ha a beruházások kamatérzékenysége növekszik, akkor

egységnyi kamatlábváltozás nagyobb változást idéz elő az árupiaci keresletben, a kamatláb egységnyi növekedése nagyobb mértékben csökkenti az egyensúlyi jövedelmet. A függvénynek az origótól, illetve a tengelyektől való távolságát az autonóm tényezők határozzák meg. Ha az autonóm tényezők növekednek, akkor a függ. az Y-tengely mentén jobbra tolódik, a meredekség nem változik IS görbe tulajdonságai: negatív meredekségű  a kamatlábak csökkenésével a beruházások nőnek, ami a multiplikátor hatásán keresztül az egyensúlyi GDP növekedését váltja ki. meredekségét meghatározza: - beruházások kamatérzékenysége, növekszik, akkor egységnyi kamatváltozás nagyobb változást idéz elő az árupiaci keresletben, a kamatláb egységnyi növekedése nagyobb mértékben csökkenti az egyensúlyi jövedelmet. Az IS függvény laposabb lesz. Nulla piaci kamatláb mellett találkozik egymással, ugyanis a beruházások

kamatérzékenysége nem befolyásolja sem a beruházási sem az összkereslet nagyságát. - a fogyasztási határhajlandóság: Ha a fogyasztási határhajlandóság értéke növekszik, akkor a multiplikátor számértéke nagyobb lesz. Ez nem befolyásolja az egyensúlyi jövedelmet a piaci kamatláb azon értéke felett, ahol a beruházási kereslet már nullává válik. Az új IS függvény egy pontból indul ki a régivel. A kamatláb csökkenésével és a beruházási kereslet emelkedésével a magasabb számértékű multiplikátor által előidézet jövedelemnövekmény egyre nagyobb lesz, s így az új IS-függvény pontjai egyre távolabb kerülnek a régi függvény pontjaitól. Az IS görbe laposabb lesz - az IS görbétől jobbra az árupiacon túlkínálat van, balra túlkereslet. - A függvénynek az origótól, illetve a tengelyektől való távolságát az autonóm tényezők határozzák meg. Ha az autonóm tényezők növekednek, akkor a függvény Y-tengely

mentén jobbra tolódik, a függvény meredeksége nem változik, az eltolódás mértékét az autonóm tényező változása és a multiplikátor szorzata ( ) adja meg. - mozgását meghatározó tényezők: jobbra (kifelé tolja): - kormányzati kiadások növelése - TR növekedése - autonóm fogyasztás növekedése - adó csökkenése 1 Az IS függvény tulajdonságai: ♦ Az IS függvény a kamatláb és a jövedelem azon kombinációit adják, amelyek mellett az árupiac egyensúlyban van. ♦ Az IS függvény negatív meredekségű, mert a kamatláb növekedése csökkenti a beruházásokat, mai csökkenő árupiaci keresletet és csökkenő kibocsátást eredményez. ♦ A függvény meredekségét a fogyasztási határhajlandóság és a beruházások kamatérzékenysége határozza meg. Ha a fogyasztói határhajlandóság vagy a kamatérzékenység nő, akkor a függvény meredeksége csökken. ♦ Az autonóm tényezők változásának hatására az IS függvény az

Y tengely mentén jobbra tolódik. ♦ Az IS függvénytől jobbra (Felfelé) elhelyezkedő pontok az árupiaci túlkínálatot jelzi: a függvénytől balra (lefelé) elhelyezkedő pontok pedig az árupiaci túlkereslet esetei. ♦ Az IS függvény stabil egyensúlyi pontok halmaza, mert az automatizmusok a kibocsátás kiigazításával kialakítják az árupiaci egyensúlyt, vagyis az IS függvényen lévő jövedelemkamatláb-kombinációt hoznak létre. ♦ Az IS függvény a beruházás és a megtakarítás egyensúlyát tükrözi, a két függvényből is levezethetőek az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb- és jövedelemkombinációk. 2 5. tétel A pénzkereslet fogalma és motivációi Pénzpiac és a pénzkínálat A pénzpiac a szűken vett pénz (M1) keresletének és kínálatának összessége. A pénzkínálat a forgalomban lévő készpénz és bankszámlapénz mennyiségét jelenti. A pénzkereslet a gazdasági szereplők által tartani kívánt

készpénz és bankszámlapénz összege. A pénzkínálat legfontosabb jellemzői: • A pénz kínálatát a bankrendszer határozza meg. • A pénzkínálat megegyezik a szűken vett pénz, forgalomban lévő mennyiségével. • A kereskedelmi bankok pénzkibocsátása a hiteligények és saját hitelnyújtó képességük mértékétől függ. • A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit a központi bank a kötelező tartalékráta, a refinanszírozási kamatláb és a nyílt piaci műveletek segítségével szabályozza. • A forgalomban lévő jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtő hitelei révén multiplikálódik. A pénzkínálat közvetlenül nem függ a gazdaság reáltényezőitől, a gazdasági folyamatok szempontjából külső adottság A pénzkínálat a forgalomban lévő nominális p énzmennyiség. A reá lpénzkínálat a nominális pénzkínálat és az árszínvonal hányadosa: M/P. A pénzkereslet A pénzkereslet a pénz

meghatározott összegének tartására irányuló szándék, igény. Három alapvető motívum: 1. Tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz szükséges pénzösszeg tartására irányul a pénzkereslet. 2. Az óvatossági m otívum, amelynek alapján az előre nem látható események fedezetére keresik a pénzt. 3. A vagyontartási (spekulációs) motívum, amelyik a vagyon megőrzését vagy likviditását biztosítandó eredményez pénztartási igényt. A reáltényezők határozzák meg a reálpénzkeresletet, a nominális pénzkeresletet pedig a reálpénzkereslet és az árszínvonal szorzata adja meg. L= reálpénzkereslet P= árszínvonal MD= nominális pénzkereslet A tranzakciós pénzkereslet A tranzakciós pénzkereslet a szokásos kiadások fedezetére tartott pénzkészlet. Az átlagos tranzakciós pénzkészlet a reáljövedelem bizonyos hányada. Ez a hányad legyen k Tranzakciós pénzkereslet függvénye: Az óvatossági pénzkereslet Az

óvatossági pénzkereslet az a pénzmennyiség, amit előre nem látható kiadásokra tartanak. Elsősorban a reáljövedelemtől függ. Az óvatossági pénzkészlet tartásának alternatív költsége a kamat. 1 A vagyontartás formái és jellemzői Értékpapír: olyan okirat, amely vmilyen vagyoni jogot és vmilyen jövedelemre szóló követelést testesít meg. A legtöbb értékpapír forgalomképes, vagyis adásvétel tárgyát képezheti. Kötvény, , stb A vagyontartási (spekulációs) pénzkereslet A vagyontartási célra keresett pénz a kamatláb függvénye. A vagyo ntartási cél ú pénzkereslet a piaci kamatlábtól függ, azzal ellentétes irányban változik. Az összesített pénzkereslet A reálpénzkereslet két tényezőtől függ: a reáljövedelemtől és a kamatlábtól. Az LM görbe származtatása, tulajdonságai A pénzpiaci egyensúly feltétele a következő: A pénzpiac egyensúlya három tényezőtől függ: az árszínvonaltól, a

reáljövedelemtől és a reálkamatlábtól. A p énzpiac akkor van egyensúlyban, ha a különböző célokra t artani kívánt pénzmennyiség megegyezik a tényleges pénzkészlettel. A vagyontartási pénzkereslet a kamatláb mozgásán keresztül kerül egyensúlyba az ilyen célra rendelkezésre álló pénzkészletekkel. A pénzpiacon a kamatláb változása hozza egyensúlyba a pénzkeresletet a reálpénzkínálattal. A pénzpiac egyensúlya több jövedelem-kamatlábkombináció mellett alakulhat ki. A pénzpiac egyensúlyát olyan függvénnyel írhatjuk le, amely összekapcsolja, a kamatláb és a reáljövedelem azon összetartozó értékeit, amelyek adott reálpénzkínálat mellett biztosítják a pénzkereslet és pénzkínálat egyensúlyát. Ezt nevezzük pénzkeresleti-pénzkínálati görbének vagy röviden LM-görbének (Liquidity-Money). Függvények lásd külön A forgalomban levő reálpénzmennyiség növekedésével a pénzpiac egy alacsonyabb kamatláb

mellett kerül egyensúlyba. Az LM függvény lefelé tolódik LM Függvény algebrai úton: LM görbe tulajdonságai: • A kamatláb és a reáljövedelem azon kombinációit tartalmazza, amelyeknél a pénzpiac egyensúlyban van. • A pénzpiac egyensúlya esetén az értékpapírpiac is egyensúlyban van. • A görbe pozitív meredekségű. Adott reálpénzmennyiség mellett a jövedelem növekedésével növekszik a kamatláb. • A reálpénzkínálat növekedésével a görbe jobbra lefelé tolódik. • A görbétől balra felfelé elhelyezkedő pontok a pénzpiaci túlkínálatot jelzik, a jobbra lefelé lévő pontok a pedig a túlkeresletet. Az értékpapírpiac Az értékpapírok kínálata a vállalatok által újonnan kibocsátani kívánt értékpapírok mennyiségéből, valamint az árfolyamcsökkenésre számító vagyontartók által eladni kívánt papírmennyiségből áll. Az értékpapírpiacon az ellentétes irányú várakozások hatására a kamatláb

mozgása nemcsak a vagyontartási célú pénzkeresletet és kínálatot hozza egyensúlyba egymással, hanem a pénztőke keresletét is annak kínálatával. A pénz forgási sebessége A pénz forgási sebessége az a szám, amely megmutatja, hogy egy pénzegység évente hány tranzakció lebonyolításában vesz részt. (V= velocity = pénz forgási sebjele) Ezt az összefüggést forgalmi egyenletnek, vagy Fisher féle forgalmi egyenletnek is nevezik. 2 7. tétel A munkakereslet és munkakínálat makroszinten. A tökéletesen és nem tökéletesen működő munkapiacok A vállalati szektor kibocsátását a felhasznált termelési tényezők mennyisége és az alkalmazott technológia határozza meg. Rövidtávon a kínálat elsősorban a f elhasznált m unka mennyiségének megváltoztatásával alakítható. A termelési függvény A termelési f üggvény a felhasznált termelési tényezők és a velük elérhető legnagyobb kibocsátás közötti kapcsolatot fejezi ki.

Két termelési tényezőt, tőkés és munkát feltételezve Y=f(K,N) Rövidtávon a tőkeállomány nagysága adott, a kibocsátás mértéke a felhasznált munka mennyiségétől függ. A munka határtermelékenysége azt fejezi ki, mennyivel változik meg a termelés a munka mennyiségének egy-egy egységgel való növelésével. A munka határtermelékenysége (határterméke) a termelési függvény N szerinti deriváltja. A munka határtermékét MPN betűkkel jelöljük (Marginal Product of Labour) Munkakereslet A vállalati szektor azért akar bizonyos mennyiségű munkát megvásárolni, hogy a rendelkezésre álló tőkeállománnyal együtt termeljen és a megtermelt javakat az árupiacon értékesítse. A vállalat bevételeit és kiadásait nominálértéken számoljuk P* ¶= PY-(WN+iBP) A profitmaximum feltétele, hogy adott tőkeállomány mellett addig kell növelni a felhasznált munka mennyiségét, míg annak határterméke meg nem egyezik a reálbérrel. A m

unkakeresleti f üggvény a reá lbér és a m unkamennyiség azon összetartozó ér tékeit tartalmazza, amelyeknél adott t ermelési f üggvény m ellett a vállalati szektor a maximális profitot éri el. A keresleti függvény negatív meredekségű Munkakínálat A munkapiac egy nemzetgazdaságban adott időszakban jelentkező összes munkakereslet és –kínálat, val amint az ok k ölcsönhatása. A munkapiacon a munka, mint termelési tényező adásvétele történik. A munkapiaci kínálat a háztartások által eladni kívánt munkamennyiség. Egy ország lakosságának az a része, amelyik a koránál és egészségi állapotánál fogva képes lehet munkavégzésre, alkotja a munkaképes népességet. A munkaképes népesség azon része, amelyik semmilyen körülmények között sem kíván munkát vállalni, mert megélhetését más forrásból biztosítja, az inaktív né pesség. Ebbe a csoportba tartoznak a munkaképes eltartottak, a munkán kívüli

jövedelemforrásból élők és a munkavállalásban korlátozottak. Egy adott időszakban egy ország munkaerőpiacán munkát vállalni szándékozók adják az aktív n épességet. Az aktív népesség létszáma az adott időszak maximális munkakínálata, az ország munkaerő-kapacitása. Az aktív népességnek a munkaképes lakosságon belüli arányát aktivitási rátának nevezik. A munkakínálat kialakítása során az emberek nem a nomináljövedelem alapján döntenek, hanem a jövedelemből vásárolható javak nagysága, vagyis a reáljövedelem alapján. A munka kínálata az adott munkamennyiségért kapható reálbér függvénye. Az egyének munkakínálat egy ideig növekszik, ha növekszik az egységnyi munka ára, a reálbér. Minden egyén számára létezik egy minimális bér, amely alatt nem hajlandó munkát vállalni. 1 Munkapiac és foglalkoztatás A munkapiac egyensúlya akkor alakul ki, ha a kereslet és a kínálat megegyezik egymással, tehát

annál a reálbérnél, amely mellett a vállalati szektor éppen annyi munkát kíván alkalmazni, amennyi munkát a háztartási szektor adott reálbér mellett kínál. Tökéletes m unkapiac esetén a reálbér mozgása követi a piaci mozgásokat, tükrözi a piac helyzetét. Ha a munkapiac tökéletesen működik, akkor a tényleges foglalkoztatás a munkapiac egyensúlyi létszámának felel meg. Munkanélküliség és típusai Az aktív lakosságot két csoportra bontható a munkapiac szempontjából: foglalkoztatottakra és munkanélküliekre. Foglalkoztatottnak az tekinthető, aki az adott naptári időszak alatt legalább egy minimálisnak tekintett óraszámban fizetett munkát végzett. Munkanélküli az aktív népesség azon része, amelyik adott időszakban nem rendelkezik munkahellyel. A munkanélküliek egy része adott reálbér mellett nem kíván dolgozni. Önkéntes m unkanélkülinek nevezzük azokat a gazdaságilag aktív személyeket, akik adott reálbér

mellett nem hajlandóak munkát vállalni. Létszámuk az adott reálbér mellett munkát kínálók és az aktív népesség különbsége. Kényszerű munkanélküliségről akkor beszélünk, ha adott reálbér mellett munkát kínálók nem találnak állást. Frikcionális jellegű munkanélküliség: időre van szükség, míg az üres állás és a munkavállaló találkozik egymással. Strukturális munkanélküliség: A munka keresletének és kínálatának összetétele eltér egymástól. A teljes foglalkoztatás piaci értelmezése szerint lehetséges kényszerű munkanélküliség is, de ennek mértéke nem haladhatja meg az üres állások számát. Túlkereslet és túlkínálat a munkapiacon A munkapiaci túlkínálat kényszerű munkanélküliséget eredményez. Ha a reálbér alacsonyabb az egyensúlyinál, akkor a munka kereslete haladja meg a kínálatot, túlkereslet alakul ki a munkapiacon. A tényleges foglalkoztatás (Nt) nagyságát mindig a munkapiac

rövidebb oldala határozza meg: az adott reálbérhez tartozó kereslet és kínálat közül a kisebb mennyiség adja a ténylegesen foglalkoztatott létszámot. Ha a reálbér kisebb, mint a munkapiac egyensúlyát biztosító értéke, akkor a foglalkoztatás tényleges nagyságát a munka kínálata határozza meg. Ha a reálbér magasabb, mint az egyensúlyi, akkor a foglalkoztatás nagyságát a munka kereslete határozza meg. Tökéletes munkapiac esetén a reálbér mozgása követi a piaci mozgásokat. Ha a munkapiac tökéletesen működik, akkor hosszabb távon a tényleges foglalkoztatás a munkapiac egyensúlyi létszámának felel meg. Tökéletes munkapiac esetén az összkínálat minden árszintnél megegyezik a potenciális kibocsátás nagyságával. Ha pld valamely autonóm keresleti tényező megnövekszik, akkor az összkeresleti függvény felfelé tolódik. Túlkereslet alakul ki az árupiacon, aminek következtében növekszik az árszínvonal. A magasabb

árszínvonalhoz kisebb reálpénzmennyiség tartozik, ezért növekszik a kamatláb, csökken a beruházási kereslet. Az összkereslet – összkínálat egyensúlya magasabb árszinten, de változatlan kibocsátás mellett alakul ki. Tökéletes piacok esetén az összkereslet és az összkínálat mindig a potenciális kibocsátás mellett kerül egyensúlyba egymással. A keresleti oldal a nominális értékeket határozza meg 2 8. tétel Az összkínálati függvény és az árupiaci egyensúly tökéletes piacok esetén Aggregált kínálati görbe: Megmutatja, hogy különböző árszínvonal mellett mekkora volumenű GDP kibocsátásra hajlandó a vállalkozói szektor. A nominálbér rögzített!: W (konstans). Reálbér viszonylag magas Az árszínvonal emelkedik P1-re, így a reálbérek csökkenek. Tulajdonságai: - mozgatja: a bérszínvonal változása: nő  az áraknak is nőni kell. Összkínálati függvény (Ys) tökéletes munkapiac esetén: Tökéletes

munkapiac esetén a kibocsátás független az árszínvonal nagyságától. A gazdaság mindig a potenciális kibocsátás szintjén termel. A teljes foglakoztatáshoz tartozó kibocsátást potenciális kibocsátásnak nevezzük. Az összkínálati függvény rögzített nominálbérek esetén: Rögzített nominálbérek esetén az Ys függvény pozitív meredekségű, ha az árszínvonal kisebb, mint az egyensúlyi reálbért biztosító árszínvonal. Ha az árszínvonal magasabb, mint az egyensúlyi reálbérhez tartozó árszint, akkor az Ys függvény negatív meredekségű. A függvény a potenciális kibocsátás nagyságánál megtörik. A rögzített nominálbérek változása az összkínálati függvény minden egyes pontját megváltoztatja: az Y tengely mentén eltolja és megnyújtja. A munkakínálat változásának hatására az Ys függvény pozitív meredekségű szakasza meghosszabbodik, a munka kínálata által meghatározott negatív meredekségű szakasz pedig

eltolódik a munkakínálat változásának megfelelően. Árupiaci egyensúly Rövid távú makrogazdasági egyensúly akkor valósul mg, ha minden piacon egyidejűleg megvalósul az egyensúly: a pénzpiacon, az értékpapírpiacon, árupiacon egyaránt. Tökéletes munkapiac esetén az összkínálat minden árszintnél megegyezik a potenciális kibocsátás nagyságával. Ha pld valamely autonóm keresleti tényező megnövekszik, akkor az összkeresleti függvény felfelé tolódik. Túlkereslet alakul ki az árupiacon, aminek következtében növekszik az árszínvonal. A magasabb árszínvonalhoz kisebb reálpénzmennyiség tartozik, ezért növekszik a kamatláb, csökken a beruházási kereslet. Az összkereslet – összkínálat egyensúlya magasabb árszinten, de változatlan kibocsátás mellett alakul ki. Tökéletes piacok esetén az összkereslet és az összkínálat mindig a potenciális kibocsátás mellett kerül egyensúlyba egymással. A keresleti oldal a

nominális értékeket határozza meg Tökéletes piacok esetén a makroegyensúly reálnagyságait csak a kínálati tényezők határozzák meg. Érvényesül a Say-törvény: A kínálati oldal megteremti az egyensúlyhoz szükséges keresletet. 1 10. tétel Az állam gazdasági szerepe. A költségvetés Az adók hatása a makrofolyamatokra Az - állam a gazdaságban betöltött szerepét rendszerint három csoportba szokás sorolni: allokációs újraelosztási stabilizációs szerep. Az allokáció funkciói: Minden olyan kormányzati tevékenységet összefog, amely az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségét és minőségét befolyásolja. Ilyen pld közoktatás nyújtás, cigaretta adóztatás, a mezőgazdasági termelők támogatása. Ezt az allokációs funkciót a közjavak, az irányított elosztású javak és a külső gazdasági hatások (externáliák) léte teszi szükségessé. A k özjavak: a fogyasztói nem rivalizálnak egymással, és

senki sem zárható ki a fogyasztásból. E termékből nem csökken a rendelkezésre álló mennyiség. Ezeket az állam képes megszervezni és az adókból fizeti pld. közvilágítás Tiszta közjavak esetén a javak fogyasztásából senki sem zárható ki, akár fizetett érte, akár nem pld. árvízvédelem, szúnyogirtás Irányított elosztású javak: a fogyasztók nem fogyasztanának annyit az adott termékből, amennyit a közösség szükségesnek tartana, ezért az államnak kell ösztönöznie az állampolgárokat a fogyasztásra (pld. közoktatás, védőoltás) A társadalom közös érdeke, hogy ne történjen meg a fogyasztásból való kizárás. Küldő gazdasági hatások: a piaci gazdasági tevékenység olyan mellékhatásai, amelyek ellenértékét nem lehet realizálni. Pozitív externália esetén nagyobb a hasznosság, mint amennyit megfizetünk Negatív externália esetén káros mellékhatás ér, aminek a költségeit nem a kár okozója fizeti ki. Pld

természetes vizek szennyezése. Az újraelosztási funkció: A termelési tényezők annak arányában kapnak jövedelmet, amilyen arányban hozzájárulnak a termék létrehozásához. Ez az ún funkcionális jövedelemelosztás Olyan mértékű egyenlőtlenséget eredményez, amelynek a társadalom jelentős rétegeinek elszegényedését eredményezheti. Ez feszültséghez vezethet. Ezért az állam feladatának tekinti a jövedelmek újraelosztását a társadalom tagjai között. Legfontosabb eszköz: adóztatás, transzferek nyújtása Stabilizációs funkció: Legfontosabb állami feladat a gazdasági stabilitás biztosítása: Egyenletes gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás és az árstabilitás biztosítása, a belső-külső piaci egyensúly fenntartása. Legfontosabb célkitűzés, hogy megakadályozza a kibocsátás és ezzel a foglalkoztatás ingadozásait. Az állami beavatkozás eszközei: Megkülönböztetünk: 1. árupiacra, pénzpiacra vagy jövedelmekre

hat: - költségvetési politika - monetáris politika 2. eszközök alkalmazásának jellege szerint: - automatikusan vagy - diszkrecionálisan (esetileg) alkalmazott eszközök. 1 A költségvetési politika Az állami költségvetés a kormányzat, a központi és helyi állami szervek bevételeinek és kiadásainak összessége. - Bevétele: a gazdasági szereplők befizetéseiből származó adók. Adó = mindazon állami bevétel, amelynek befizetését az állami szervek törvényekkel v. egyéb kényszerítő eszközökkel érik el Fajtái: egyösszegű, és jövedelemtől függő adók. - Kiadásai: állami transzferek (a magánszektor jövedelmét változtatják meg), állami kiadások (állam közvetlenül áruvásárlásra fordít) - Költségvetés egyenlege: - deficit - szufficit A költésvetés hiányát hitel felvétellel kell fedezni. A költségvetési politika az állami bevételekre és kiadásokra, valamint ezek egyenlegére vonatkozó döntések

összesége. Adók hatása 1. Az egyösszegű adók hatása: Csökkentik a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét, következtében csökken a fogyasztási kereslet, az összkereslet csökkentését eredményezi.: C(YDI)=C0+c’*YDI A fogyasztási kereslet csökkenése nem azonos értékű a jövedelem csökkenésével., a rendelkezésre álló jövedelemtől függ. T0=egyösszegű adók nagysága YDI=Y-T0 Módosított fogyasztási függvény: C=C0+c’(Y-T0) A jövedelem T0-al csökken, de a fogyasztási kereslet csak c’T0-é csökken a függvény lefelé tolódik. Egyensúlyi jövedelem most is megfelel a fogyasztási és beruházási kereslet összegének: Y=C0+c’(YT0)+I1 Az egyensúlyi jövedelem nagysága Mennyivel változtatja meg egységnyi adó az egyensúlyi jövedelmet? Az egyösszegű adó minden egysége csökkenti az autonóm fogyasztási keresletet c’*T0 nagysággal. Az autonóm kereslet egységnyi változása 1/1-c’ összeggel változtatja meg az

egyensúlyi jövedelmet, mégpedig követve azt. Az egyösszegű adó c’/1-c’ szeresével változtatja meg az egyensúlyi jövedelmet, csökkentve azt. Ezt az együtthatót adómultiplikátornak nevezzük Az adómultiplikátor megmutatja, hogy az egyösszegű adó milyen mértékben hat az árupiac egyensúlyi jövedelmére. Adómultiplikátor nagysága: Az adókmultiplikátor abszolút értéke kisebb, mint a kiadási multiplikátoré. Az egyösszegű adó nem befolyásolja az IS függvény meredekségét, csak az origótól való távolságát. 2. Jövedelemtől függő adó hatása - Csökkentik a rendelkezésre álló jövedelmet - Adókulcs: a jövedelemnek az a hányada (százaléka) amit adóként fizetnek be. - lineáris: a jövedelem nagyságától függetlenül azonos százalékú adót kell fizetni - proresszív: a jövedelem növekedésével növekszik a fizetendő adó hányada - degresszív: a magasabb jövedelemből egyre kisebb hányadot kell befizetni, a jövedelem

növekedésével csökken az adókulcs. Adókulcs jele: z - Átlagos adókulcs: ténylegesen befizetett adó/realizált jövedelem hányadosa - Fizetendő adó nagysága: z*Y C(YDI)=C0+c’(Y-zY) 2 11. tétel A költségvetési kiadások és a költségvetési egyenleg hatása a makrofolyamamtokra A költésvetési kiadások hatása Az állami transzferek hatása Transzfereket kaphatnak a háztartások és a vállalatok egyaránt. Vállalatnak jutatott transzfer: pl termelői támogatás, növeli a vállalatok bevételeit és profitját. Feltételezzük azonban, hogy transzfereket csak a háztartások kapnak. A transzferek növelik a lakosság rendelkezésére álló jövedelmét, ezért hatásukra növekedni fog a fogyasztási kereslet is. Transzferek hatása: C= C0 + c (Y+TR) A transzferek multiplikatív hatása azonos mértékű, de ellenkező előjelű, mint az egyösszegű adóké. Ha a kormány a transzferkiadásait teljes egészében adóból fedezi, a rendelkezésre álló

jövedelem nem változik. A kormányzati áruvásárlások hatása A kormány áruvásárlásai függetlenek a realizált jövedelemtől és a kamatlábtól egyaránt, és nem befolyásolják közvetlenül a rendelkezésre álló jövedelmet sem. Ezért a kormány ilyen célú kiadásai autonóm keresleti tényezőként jelennek meg. A kormányzati áruvásárlások multiplikatív hatása azonos mértékű a többi autonóm keresleti tényező sokszorozó hatásával: Y= C0 + cY +I0 – ai +G Egyensúlyban lévő költségvetés és egyösszegű adók alkalmazása esetén a kormányzati áruvásárlások hatására az árupiaci e gyensúlyi j övedelem a k ormányzati kiadások ös szegével n övekszik. Ezt az összefüggést Haavelmo-tételnek nevezzük. Az adókkal fedezett kormányzati kiadás végső hatásában növeli a keresletet és az egyensúlyi jövedelmet. A költésvetési egyenleg hatása Költségvetési szufficit hatása Nem változtatja meg az árupiaci

összkeresletet. A kormány a többletből értékpapírt vásárol, árfolyam nő, piaci kamatláb csökken, nő a vagyontartási pénzkereslet, a kormány pénzbeni megtakarítása átkerül a magánszektorhoz. A vagyontartási célú pénzkeresleti függvény origó felé való elmozdulásának hatására az LM függvény jobbra tolódik LM(P1)’-be. Ennek következtében a pénz- és árupiac együttes egyensúlyát biztosító jövedelem nő, így az összkeresleti függvény YD-ből YD’-be tolódik. Ha az adótöbblet csökkenti az árupiaci keresletet az IS függvény balra tolódik. A végső hatás attól függ, hogy a szufficit felhasználásával hogyan tudja a kormány befolyásolni a vagyontartók magatartását. A költségvetés defficit hatása A defficit szükségessé teszi, hogy a kormány hitelt vegyen fel, értékpapírt bocsát ki, árfolyam csökken, a piaci kamatláb nő, a kormány pénz von el a vagyontartóktól. Az LM függvény balra tolódik, az YD

összkeresleti függvény is. 1 A kormány túlköltekezése következtében az IS görbe jobbra tolódik. A deficit finanszírozásának hatására az LM görbe balra tolódik. A végső hatás azon múlik, melyik tényező változása erősebb, az árupiaci keresleté, vagy a pénzpiacé. A költségvetési szufficit hatása A költségvetés akkor szufficites, ha az adóbevételek nagysága meghaladja a költségvetési kiadásokat. Feltevés: • A költségvetési többlet nem változtatja meg az árupiaci összkeresletet, az adótöbblet keresletcsökkentő hatása nem haladja meg a kiadások keresletnövelő hatását. A kormányzat azonban a szufficit összegét elhelyezi a tőkepiacon: értékpapírokat vásárol. • Ha az adótöbblet csökkenti az árupiaci keresletet. Ez a helyzet akkor következik be, ha a kiadások meghaladó adóbevétel keresletcsökkentő hatása erősebb, mint a költségvetési kiadások keresletnövelő hatása. 2 12 tétel A

neoklasszikus modell A neoklasszíikus makrogazdasági modell sok fontos ponton eltér az eddig bemutatott keynesiánus alapokon álló szintézismodelltől. A keynesiánusok feltevése szerint a makroegyensúly csak véletlenül alakul ki, nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek ezen egyensúlyi állapot felé terelnék a gazdaságot. Ebből következik, hogy ha mégis kialakul az egyensúly, akkor az csak részleges, nem jön létre egzidejűleg minden piacon. A neoklasszikusok ezzel szemben azt feltételezik, hogy a makroegyensúly teljes körű, a gazdaság automatizmusai rövid távon biztosítják, hogy a pénz-, áru- és munkapiac együttesen közeledjen az egyensúlyhoz. A Say-törvény tehát feltétlenül érvényesül: a kínálat mindig megteremti a maga számára a szükséges keresletet. A reálkereslet és reálkínálat a neoklasszikus modellben A kínálat nqgyságát a teljes foglalkoztatáshoz tartozó potenciálismkibocsátás határozza meg. Ebben az esetben az

egyensúlyi kereslet reálértéke mindig megegyezik a potenciális kibocsátás nagyságával. 12. tétel A neoklasszikus modell A neoklasszikusok azt feltételezik, hogy a makroegyensúly teljes körű, a gazdaság automatizmusai rövidtávon is biztosítják, hogy a pénz- áru- és munkapiac együttesen közeledjen az egyensúlyhoz. A reálkereslet és reálkínálat a neoklasszikus modellben A kínálat nagyságát a teljes foglalkoztatáshoz tartozó potenciális kibocsátás határozza meg. A gazdasági szereplők által realizált reáljövedelem n agysága i s megegyezik a p otenciális jövedelem nagyságával. A f ogyasztó ad ott reáljövedelemből annyit költ fogyasztásra, hogy a megtakarítás által lehetőveé tett jövőbeli fogyasztásának és az adott időszak fogyasztásának összhaszna maximális legyen. A neoklasszikus modellben rövidtávon a fogyasztás é s a m egtakarítás ar ányát, ezzel reálnagyságát a kamatláb határozza meg. A neoklasszikus

fogyasztási függvény a kamatláb különböző értékeihez rendeli hozzá a fogyasztás különböző értékeit. A kamatláb növekedésével a fogyasztási kereslet csökken A megtakarítás nagysága ugyancsak a kamatlábtól függ: a kamatláb n övekedésével a megtakarítás növekszik. A reálkamatláb egyensúlyi értékét a beruházás és megtakarítás egyensúlya határozza meg. A neoklasszikusok modelljükben a pénzkeresletet általában kamatrugalmatlannak ábrázolják. Amennyivel a beruházási kereslet nő, éppen annyival csökken a fogyasztás. Az összkereslet a beruházás növekedésének hatására nem változik, csak összetétele tolódik el a beruházások javára. Pénzpiac a neoklasszikus modellben A Fisher-féle forgalmi egyenletből és a pénzkereslet meghatározásából adódik, hogy a pénzpiaci egyensúly a következő feltételekkel érvényesül: Ebből az következik, hogy a reáljövedelem é s a z á rszínvonal el lentétesen v áltozik.

A reáljövedelem tehát nem változhat az árszínvonaltól függően. A pénzpiaci egyensúly ezért nem az árszínvonalhoz rendeli hozzá a keresletet, hanem adott reáljövedelemhez rendeli hozzá az árszínvonalat. A neoklasszikus modellben nem értelmezhető a hagyományos összkeresleti függvény. Az árszínvonal nagyságát a forgalomban levő pénzmennyiség és a potenciális kibocsátás nagysága határozza meg: A költségvetési és monetáris politika hatása a neoklasszikus modellben A költségvetési politika nem befolyásolja a kibocsátás és a foglalkoztatás nagyságát, azonban megváltoztatja a kereslet összetételét. A neoklasszikus feltételek között a kormányzati áruvásárlás kiszorító hatása mindig teljes. A neoklasszikus modell szerint tehát a költségvetési p olitika n em k épes m egváltoztatni a kibocsátás és foglalkoztatás nagyságát, hanem csak a kereslet és a termelés összetételét. Ha növekszik a forgalomban levő

pénzmennyiség, akkor sem a kamatláb, sem a kibocsátás nem változik. Egyedül az ár színvonal f og növekedni, mégpedig a pénzmennyiség növekedésével a zonos ütemben. A neoklasszikus feltevések szerint a monetáris p olitika teljesen hatástalan, csak az árszínvonalat változtatja meg. 1 A neoklasszíikus makrogazdasági modell sok fontos ponton eltér az eddig bemutatott keynesiánus alapokon álló szintézismodelltől. A keynesiánusok feltevése szerint a makroegyensúly csak véletlenül alakul ki, nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek ezen egyensúlyi állapot felé terelnék a gazdaságot. Ebből következik, hogy ha mégis kialakul az egyensúly, akkor az csak részleges, nem jön létre egzidejűleg minden piacon. A neoklasszikusok ezzel szemben azt feltételezik, hogy a makroegyensúly teljes körű, a gazdaság automatizmusai rövid távon biztosítják, hogy a pénz-, áru- és munkapiac együttesen közeledjen az egyensúlyhoz. A Say-törvény tehát

feltétlenül érvényesül: a kínálat mindig megteremti a maga számára a szükséges keresletet. A reálkereslet és reálkínálat a neoklasszikus modellben A kínálat nqgyságát a teljes foglalkoztatáshoz tartozó potenciálismkibocsátás határozza meg. Ebben az esetben az egyensúlyi kereslet reálértéke mindig megegyezik a potenciális kibocsátás nagyságával. 2 13. tétel A munkanélküliség okai, csökkentésének lehetőségei és eszközei. A kiszorítási hatás lényege Munkapiaci egyensúly akkor van, ha a kereslet egyenlő a kínálattal. W/Pe reálbér mellett a munka kereslete egyenlő a kínálattal, a munkapiac Ne létszám mellett kerül egyensúlyba. Tökéletes munkapiac esetén a reálbér mozgása követi a piaci mozgásokat, tükrözi a piac helyzetét. Ha a munkapiac tökéletesen működik, akkor a tényleges foglalkoztatás a munkapiac egyensúlyi létszámának felel meg. A teljes foglalkoztatás az aktív népesség foglalkoztatását

jelenti. Munkaképes l akosság: a lakosság azon része, akik koruknál és egészségi állapotuknál fogva alkalmasak munkavégzésre. Inaktív né pesség: a munkaképes lakosság azon része, akik semmilyen körülmények között nem vállalnak munkát, mert megélhetésüket más forrásokból biztosítják. Aktív népesség: munkaképes lakosság – inaktív népesség. Az aktív lakosság 2 csoportba sorolható a munkapiac szempontjából: - Foglalkoztatottakra (adott időszak alatt minimális mennyiségű munkát végzett) - Munkanélküliekre (az aktív népesség azon része, amelyik adott időszakban nem rendelkezik munkahellyel) A munkanélküliség okai: - A természetes rátából fakad, ha a munkapiacon egyensúly van: D=S. A munkaerőnek a kínálati összetétele nem felel meg a munka kereslet által támasztott igényeknek (szakmák meg nem felelése) - Regionális (területi) elhelyezkedéssel van probléma. Bp-en 3% körüli a munkanélküliség, vidéken

túlkínálat van. - A munkaerőnek a nem vagy a kor szerinti megoszlása nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek. A munkanélküliség fajtái: - Kényszerű munkanélküliség: a reálbérek túl magas szinten kerülnek rögzítésre, a kínálat meghaladja a keresletet. Adott reálbérek mellett a munkakínálók nem találnak állást W/P>(W/P)* S-D: a kényszerű munkanélküliek aránya - Önkéntes m unkanélküliség: az aktív népesség azon része, akik az adott reálbérek mellett nem vállalnak munkát. Adott reálbérek mellett nem hajlandók munkát vállalni Önkéntes munkanélküliség = Aktív népesség – adott reálbérben munkát vállalók  LA-S Önkéntes munkanélküliség mindaddig létezik amíg a reálbér el nem éri azt a szintet, ahol az aktív népesség teljes egésze kínálja munkáját. - Természetes rá tából fakadó m unkanélküliség: ha a munkapiacon egyensúly van: D=S. A munkaerőnek a kínálati összetétele nem felel meg a

munka kereslet által támasztott igényeknek (szakmák meg nem felelése) A munkanélküliség formái: - frikcionális ( vagy surlódásos) a munkapiaci kereslet és kínálat találkozásának nehézségeiből adódok: időre van szükség, míg az üres állás és a munkavállaló találkozik. - Strukturális m unkanélküliség abból fakad, hogy a munka keresletének és kínálatának összetétele eltér egymástól. A szakmai, kor, nem, regionális összetétel eltérései miatt a munkavállalók egyes csoportjai munka nélkül maradnak. Túlkereslet és túlkínálat a munkapiacon - ha a reálbér magasabb, mint az egyensúlyi, akkor a munka kereslete kisebb, mint a kínálata, a munkapiacon túlkínálat alakul ki. A munkapiaci túlkínálat kényszerű munkanélküliséget 1 - eredményez. Ha túlkínálat van a munkapiacon a vállalati szektor csak annyi munkást fog alkalmazni, amennyi a számára a legnagyobb profitot biztosítja. Ha a reálbér alacsonyabb az

egyensúlyinál, akkor a munka kereslete haladja meg a kínálatot, túlkereslet alakul ki a munkapiacon. A túlkereslet mértéke megegyezik az adott reálbérhez tartozó kereslet és kínálat eltérésével. Ha túlkereslet van, akkor a vállalati szektor nem tud a kínált mennyiségnél nagyobb létszámot foglalkoztatni, nem talál a munkapiacon több munkaerőt. A t ényleges foglalkoztatás ( Nf) nagyságát mindig a munkapiac rövidebb oldala határozza meg: az adott reálbérhez tartozó kereslet és kínálat közül a kisebb mennyiség adja a tényleges foglalkoztatott létszámot. A tényleges foglalkoztatás a reálbér függvénye. - ha a reálbér kisebb, mint a munkapiac egyensúlyát biztosító értéke, akkor a foglalkoztatás tényleges nagyságát a munka kínálata határozza meg. - Ha a reálbér magasabb, mint az egyensúlyi, akkor a foglalkoztatás nagyságát a munka kereslete határozza meg. Megfelelő mértékű kormányzati beavatkozással akár a teljes

foglalkoztatást is elérheti. A munkanélküliséggel szemben a legnyomósabb érv az, hogy a gazdaság nem használja ki a rendelkezésre álló kapacitásait. Ha a kormányzati beavatkozás hatására a munkanélküliség csökken, ebből a kormánynak nagyobb adóbevétele, az egyéneknek növekvő rendelkezésre álló jövedelme származik. A munkanélküliség csökkentése érdekében eszközölt kormányzati kiadásokat a lakosságnak kell megfizetnie. A kormány minden keresletnövelő intézkedése növeli az árszínvonalat, inflációt idézhet elő. Két fontos kormányzati beavatkozást korlátozó tényező: - a munkanélküliség természetes rátája, - a munkanélküliség csökkentése és a kibocsátás növekedése közötti kapcsolat. A munkanélküliség természetes rátája az a munkanélküliségi arány, amely hosszú távon létezik, még rövid távon sem csökken lényegesen ezen szint alá. A természetes munkanélküliségi ráta melletti kibocsátás a

hosszú távon elérhető maximális kibocsátás, amit gyakran potenciális kibocsátásnak is neveznek. Okun törvény: Ha a munkanélküliségi ráta 1% ponttal meghaladja a természetes rátát, akkor a kibocsátás (GDP) 3% ponttal marad el a potenciális kibocsátástól. ahol, U a munkanélküliségi ráta Un a munkanélküliség természetes rátája. A tényleges kibocsátás százalékos eltérése a potenciálistól: Ezt az eltérést kibocsátási résnek nevezik. (100-Y)/100 = 3(9-6)  91%-on áll a jelenlegi kibocsátás Magyarországon. 2 14. tétel Az infláció lényege, okai, fajtái és hatásai. A monetáris politika hatása a makrofolyamamtokra Az infláció lényege Az infláció a pénz elértéktelenedését, vásárlóerejének csökkenését jelenti. A makroökonómia egyik kulcsfogalma az árszínvonal, az áruárak átlagos nagysága. Ha az árszínvonal nő, akkor egységnyi pénzért kevesebb jószág kapható, mint korábban. Az infláció az

árszínvonal tartós növekedése Az infláció nagyságát az árszínvonal változásával mérjük. Az inflációs ráta az árszínvonal növekedési üteme két időpont, vagy két időszak között. Az infláció fajtái Az i nfláció m értéke alapján három típust különböztetünk meg: a kúszó (az infláció üteme néhány százalék); a vágtató (az infláció mértéke már két- esetleg három számjegyű); hiperinfláció (az árszintnövekedés már olyam mértékű, hogy teljesen szétzilálja a gazdaságot és csak határozott kormányzati intézkedésekkel számolható fel. Azt az árszintnövekedést, amit az összkereslet n övekedése idéz elő, kereslet „húzta” inflációnak, vagy röviden keresleti inflációnak nevezzük. Az árupiacon bármelyik kiadási tényező megnövekedése, az összkereslet növekedéséhez vezet. Az autonóm kiadási tényezők növekedésével a reálkereslet megnövekszik A kereslet növekedésének tehát van egy

kellemetlen mellékhatása: az infláció. Mindazon kormányzati beavatkozás, amelyik a kereslet növelésén keresztül igyekszik mérsékelni a munkanélküliséget, minden esetben inflációs hatással jár. Az összkeresleti függvény akkor is jobbra tolódik, ha növekszik a forgalomban lévő pénz mennyisége. Ha az inflációt elsősorban a pénzpiaci változások idézik elő, akkor ezt az inflációt pénzinflációnak is nevezik. Ha az inflációt az összkínálat csökkenése idézi elő, akkor kínálati inflációról beszélünk. A neoklasszikus inflációelmélet a pénzmennyiség növekedésének tulajdonítja az inflációt. Irving Fisher csereegyenlete: MV= PY Azt fejezi ki, hogy az értékesített áruk nominális árösszegének megfelel az értük adott pénz összege. A keynesi i nflációelmélet két lényeges ponton különbözik a neoklasszikus infláció felfogástól. Egyrészt a többletpénz által kiváltott keresletnövekedéshez a vállalati szektor

kínálata általában tud alkalmazkodni, mert rendszerint vannak szabad kapacitások. Másrészt a többletpénz egy része a pénzben tartott vagyont növeli, ami közvetlenül nem hat az árupiaci folyamatokra. Az infláció hatása a gazdaságra és az antiinflációs politika tartalma Az árszínvonal növekedésének mértékében egységnyi pénz vásárlóereje csökken. A nominális kibocsátás értéke ennek ütemében növekszik, így az összes realizált jövedelem ugyancsak azonos ütemben nő, tehát a kiadások is azonos ütemben növekednek. Az infláció nem azonos mértékben érinti az egyes áruk (árucsoportok) árát. Ahol az ár lassabban növekszik, mint az inflációs ráta, ott csökken a reáljövedelem. Az infláció hatása mindig kiszámíthatatlan. A kormányok szintén veszthetnek vagy nyerhetnek az infláció következtéven. A pénz vásárlóerejének csökkentésével csökkenthet adóbevételeik reálértéke. Progresszív adóztatás esetén

viszont a növekvő nomináljövedelemből növekszik az összes adóbevétel, ami ellensúlyozhatja a reálérték csökkenését. 1 A monetáris politika hatásmechanizmusa A monetáris politika a kormányzat – a központi bank – azon célkitűzéseinek és eszközeinek összessége, amellyel a pénzpiacot szabályozza, ezen belül elsősorban a forgalomban lévő pénzmennyiséget. A monetáris politika eszközeivel a központi bank a forgalomban lévő pénzmennyiséget szabályozza. - Pénzmennyiség szabályozása - Kamatpolitika - Árfolyampolitika (Magyarországon csúszó árfolyamrendszer. A központi bank előre meghatározott mértékben értékeli le a forintot.) - Jövedelempolitika: a kormányzat, a szakszervezetek és a főbb munkaadók, tárgyalások keretében igyekeznek megállapodni a jövőbeni bér és árakról. A keynesiánus modell feltételezése szerint a pénzkereslet a kamatláb és a reáljövedelem függvénye. A pénzmennyiség változása a

reáljövedelemre is hat Ha a központi bank intézkedése hatására nő a pénzkínálat, akkor nő a vagyontartási célra rendelkezésre álló pénzmennnyiség, kamatláb csökken, nő a beruházási kereslet, így az összkeresleti függvény felfelé tolódik, expanzív pénzpolitikának nevezik. Minél laposabb az összkínálati függvény annál nagyobb mértékű a reáljövedelem növekedése és annál kisebb mértékű az árszínvonal változása. Ha a pénzmennyiség csökken, a pénzpiac egy magasabb kamatláb mellett kerül egyensúlyba, a kamatlábak nőnek, a beruházás csökken, egyensúlyi jövedelem csökken, az összkeresleti függvény balra tolódik, restriktív monetáris politikának nevezik. Az összkeresleti függvény eltolódása miatt a makroegyensúly egy nagyobb kibocsátásnál (Y2) és magasabb árszínvonal (P2) mellett alakul ki. A kedvezőtlen pénzpiaci hatások elkerülhetők v. mérsékelhetők, ha a központi bank a deficitet a forgalomban

lévő pénzmennyiség növelésével finanszírozza. Stabilizációs politika A kormányzati kiadások növekedésével a kamatláb növekszik, ezért a magánberuházások csökkennek. Az állami áruvásárlások ezen következményét kiszorító h atásnak (crowding effect) nevezik. A kiszorító hatás mértéke adott kormányzati keresletbővítés mellet az IS és Lm függvények meredekségétől, azok kamatrugalmaságától függ. A keresletnövekedés az összkeresleti függvényt jobbra tolja. Túlkereslet alakul ki a gazdaságban, ami az árszínvonal növekedéséhez vezet, ezért a reálpénzkínálat csökken, a pénzpiac csak magasabb kamatláb mellett kerülhet egyensúlyba. Az LM-görbe eltolódik LM’-be A kamatlábat a jövedelem növekedése mellett az árszínvonal emelkedése is növeli. A kormány képes ellensúlyozni a kiszorító hatást, ha a költségvetési politikát kiegészíti a monetáris politikával. A keresletnövelő gazdaságpolitika

mindenképpen növeli az árszínvonalat. Likviditási csapda A likviditási csapdából adódó munkanélküliséget csak a költségvetési politika eszközeivel lehet felszámolni. A költségvetési politika hatására az IS függvény jobbra tolódik, növekszik az egyensúlyi jövedelem és ezzel az összkeresleti függvény jobbra tolódik. A költségvetési politika képes arra, hogy kilendítse a pénzpiacot a likviditási csapdából: erősen növekszik a kormányzati kiadás, a kamatláb elkezd változni, az összkeresleti függvény merevsége is megszűnik. 2 15. tétel A munkanélküliség és az infláció kapcsolata. A Philips görbe Az adaptív inflációs várakozások beépítése a makromodellbe. Phillips feltételezi, hogy a nominálbér, hasonlóan más áruk árához, a kereslet és kínálat kölcsönhatására változik. A munkapiacon a munkanélküliség növekedése vagy csökkenése tükrözi a keresleti-kínálati viszonyok változását, de nem

önmagában, mert az függ a munkakereslet változásának irányától. A P hillips-görbe, ö sszefüggést f ejez k i a n ominálbérek v áltozási ü teme és a munkanélküliségi ráta között. A görbe alakja jól mutatja, hogy alacsony munkanélküliség mellett a pénzbérek növekedési üteme maga, a béremelési törekvések jobban érvényesülnek. Magas munkanélküliségi ráta mellett viszont a bérek csak lassan esnek, a munkások ellenállnak a bérek csökkentésének. Minél nagyobb a munkanélküliség, annál kisebb az infláció. A magas szintű foglalkoztatás ára az infláció, az árstabilitás ára a munkanélküliség növekedése. Alacsony munkanélküliségnél a nominálbérek emelkedése könnyebben kivívható, míg magas munkanélküliségnél a bérek lefelé rugalmatlanok. A vállalati árdöntések is jól magyarázhatók, hiszen a munkanélküliség csökkenésével a termelőkapacitások kihasználtsága egyre nagyobb, ami a vállalatokat

hajlamosabbá teszi az áremelésre, mint alacsony kapacitáskihasználtság esetén. Az áremelési szándékot a nominálbérek emelkedése is indokolja. A növekvő árszínvonal, a nominálbérek növekedéséhez vezet, ami az árszínvonalat növeli, s ez újbóli nominálbér-növekedést vált ki és így tovább. Ár-bér s pirálnak n evezzük a z á rszínvonal és a nominálbérek egymást gerjesztő növekedését. Az inflációs várakozások Az infláció gyorsulásával együtt a munkanélküliség is növekedett, amit stagflációnak neveztek el. Az inflációs várakozások alakulására vonatkozóan a közgazdászok többsége az ún. adaptív várakozások hipotézisét fogadja el. Az adaptív várakozás lényege az, hogy a gazdasági szereplők a múltbeli események alapján alakítják ki jövőre vonatkozó elképzeléseiket. A megelőző időszakok inflációs rátái, azok változásai, valamint korábbi várakozásaik beteljesülésétől függően

alakítják ki inflációs várakozásaikat. A várt inflációs ráta befolyásolja a keresleti és kínálati magatartást. Az inflációs várakozások felgyorsítják az inflációs folyamatot. Hosszú távon a munkanélküliség még az infláció árán sem csökkenthető! A ’70-es években megkérdőjelezték a Phillips görbét. Az infláció gyorsulásával a munkanélküliség is növekedett, stagflációnak nevezték el. Arra jutottak, hogy a Phillips görbe rövid távon érvényes. Oka az inflációs várakozásokban keresendő Az inflációs várakozások: adaptív várakozások hipotézise (Friedmann) „a gazdasági szereplők a múltbéli eseményeket vetítik ki a jövőre. Az elmúlt idő inflációs rátáját átlagolva, annak fennmaradására számítanak. Így döntéseiket az elmúlt időszak inflációs rátájának fennmaradását feltételezve határozzák meg.” A lejátszódó folyamat stagflációs jellegű: növekvő árszínvonal, csökkenő

kibocsátás és növekvő munkanélküliség. Ha a vállalati szektor 10%-os inflációval számol, akkor ugyanezt a reálkibocsátást 10%-al magasabb áron kínálja, mint korábban. Ezért a várt infláció nagyságával a kínálati függvény felfelé tolódik. A nominálbéreket is a várt infláció mértékével kell emelni A keresleti oldal is reagál a várakozásokra – a keresleti függvény felfelé tolódik. 1 Makroökonómia 16. tétel A gazdasági növekedés forrásai. A neoklasszikus és keynesiánus növekedési modell alapösszefüggései A neoklasszikus növekedési elmélet A kibocsátás egyensúly növekedési üteme a neoklasszikus modellben a potenciális kibocsátás növekedési ütemével azonos. Az egyensúlyi növekedés akkor egyenletes, ha a kibocsátás növekedési üteme megegyezik a munkáslétszám növekedési ütemével, valamint a tőkeállomány is ilyen ütemben növekszik. Az egyenletes és egyensúlyi növekedés mellett az egy

főre jutó tőkeállomány és az egy főre jutó kibocsátás állandó. A keynesiánus növekedési elmélet A modell feltevései szerint a gazdasági mechanizmusok nem gondoskodnak arról, hogy megvalósuljon a teljes foglalkoztatás. Ezért a kibocsátás növekedését a tőkeállomány növekedése korlátozza. Az egyensúlyi kibocsátás nagyságát a keresleti oldal határozza meg A keynesiánus növekedési modellek egy olyan egyensúlyi növekedési ütemet keresnek, amely mellett az összkereslet és az összkínálat egyensúlya fennmarad, vagyis az összkereslet és az összkínálat azonos ütemben növekszik. Az egyensúly növekedési ütem a keynesiánus modellben biztosítja a tőkeállomány teljes kihasználását, valamint a kereslet és a kínálat összhangját, tehát azonos ütemű növekedését. Ezt a növekedési ütemet a megtakarítási hányad és a tőkekoefficiens hányadosa határozza meg. A teljes foglalkoztatást biztosító és egyensúlyi

növekedési ütemet természetes növekedési ütemnek nevezzük. 1. oldal