Irodalom | Tanulmányok, esszék » Arany János - Hídavatás c. művének elemzése

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:248

Feltöltve:2009. október 01.

Méret:24 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11110 Anonymus 2014. július 23.
  Érdemes még hozzáolvasni:

http://www.naput.hupont.hu/62/toldi-es-a-venusz-bolygo-iresz

http://hu.wikibooks.org/wiki/Akarta_a_fene/A_Híd-avatás_elemzése

Tartalmi kivonat

Pelsőczi Gergely Intenzív o. Arany János Híd-avatás Elemzés A vers Arany életének delén túl született. A vers keletkezésének éve mellett, tartalma és gondolatai is erre utalnak. A cím nem tükrözi a vers tartalmát és hangulatát, s ezzel feszültséget kelt az olvasóban. A mű az Őszikék versciklushoz tartozik. A ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. A vers Arany egy kevésbé gyakori témájával a nagyvárosi élet megjelenítésével foglalkozik. A vers egy órányi időtartamot fog át A nagyvárosi élet fárasztó, hajszoló depressziót okozó életmódját az olvasóban a költő azzal érzékelteti, hogy egy óra leforgás alatt mennyi ember szánja el magát az öngyilkosságra. A hangulat komorságát és a mondanivaló súlyosságát a zord körülmények (éjfél, barna víz, harangzúgás, csend,) költői képekben való leírásával emeli ki Arany. A mondanivaló súlyossága és a mármár

gúnyoros, irónikus hangvételének („Ölelkezik a halál után” „Taps várja” „Én most tanúlám Az elsõt: pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!”) szembeállítása, keserű humort visz a versbe. A kicsit paródikus stílussal, szembeállítja a vidéki nyugodt kiegyensúlyozott életet, a nagyvárosi zsúfolt, gyors életmóddal. Arany a polgári világ, a szabad verseny, a haszonelvűség korának kárvallottjait, seregszemléjét mutatja föl. A célnélküliség, az erkölcsi világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül. Stilisztikai bravúr, hogy minden egyes öngyilkosság egyedi módon ábrázolódik. Arany legtöbb versében észrevehető, de ebben a versben szembetűnő a szavakkal, a nyelvvel való könnyed játszás. A furcsa, valószerűtlen képek helyenként irracionális érzések felvillantása, a huszadik század elejének egyik jelentős stílusirányzatát és

életérzését a szürrealizmust, vagy annak jeleit keltik az olvasóban. A valóságos elemek a szürrealisztikusokkal keverednek és a szürrealisztikus elemeknek az a célja, hogy a költői túlzás eszközével élve az egyéni sors és a társadalmi problémákon elgondolkodtassák az olvasót. - Arany János – - HÍD-AVATÁS 1. Szólt a fiú: „Kettõ, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta. késõ visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” 2. A kártya nem „fest”, - a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!. õ vándorútnak - Most már remény nélkül, magán Indúl a késõ éjtszakán. 3. Elõtte a folyam, az új hid, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit, S vidám zenével körmenet: Nyeré „Szûz-Szent-Margit” nevet. 4. Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri; Lenn, csillagok száz-ezeri. 5. S

amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon, S õ néz a visszás csillagokba: Kél egy-egy árnyék a habon: Õsz, gyermek, ifju, hajadon. 6. Elébb csak a fej nõ ki állig, S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik S ujjonganak mindannyian: „Uj hid! avatni mind! vigan.” 7. „Jerünk! ki kezdje? a galamb-pár!” Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: „Egymásé a halál után!” S buknak, - mint egykor igazán. 8. Taps várja - „Most a millióson Van a sor: bátran, öregem!” „Ha megszökött minden adósom: Igy szökni tisztesebb nekem!” S elsímul a víz tükre lenn. 9. Hivatlanul is jönnek aztán A harmadik, a negyedik: „Én a quaternót elszalasztám!” „Én a becsûletet, - pedig Viseltem négy évtizedig.” 10. S kört körre hány a barna hullám, Amint letûnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: „Én most tanúlám Az elsõt: pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!” 11. Egy tisztes agg,

fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog: 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. „Hordozta ez, míg birta vállal, A létet: mégis nyomorog!” Fogadd be, nyilt örvény-torok! Unalmas arc, félig kifestve Egy úri nõ lomhán kikel: „Ah, kínos élet: reggel, estve Öltözni és vetkezni kell!” Ezt is hullámok nyelik el. Nagy zajjal egy dúlt férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: „Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napoleont!” A többi sugdos: „a bolond!.” Szurtos fiú ennek nyakába Hátul röhögve ott terem S ketten repûlnek a Dunába: „Lábszijjra várt a mesterem: No, várjon, míg megkérlelem!” „Én dús vagyok” kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -” „Én hû valék a kézfogásig S elvette Alfréd a hugom’!” Eltûnnek mind, a járt uton. „Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó’! -” „Én a szemérmet félrehagytam, És íme, az lõn bosszuló: Most võlegényem a folyó.

-” Igy, s már nem egyenkint, - seregben, Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben; Vagy mint csoportos madarak Föl-fölreppenve, szállanak. Órjás szemekben hull e zápor, Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna gyõzi s adja még. Néz a fiú. nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak; De, amint sûrübbé, sürübbé Nõ a veszélyes forgatag: Megérzi sodrát, hogy ragad. S nincs ellenállás e viharnak, Széttörni e varázsgyürüt Nincsen hatalma földi karnak. Mire az óra egyet üt: Üres a híd, - csend mindenütt. (1877. augusztus 22)