Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Gazdasági rendszerelmélet

Gazdasági Rendszerelmélet VII. Témakör: 1. Milyen két alapformája van a rendszerek irányításának? Mi a lényegük? Az irányítás célra irányuló tevékenységek (cselekedetek, működés) megszervezése. Olyan törekvés (célirányos cselekvés), amely meghatározott befolyást kíván gyakorolni az irányítás tárgyára annak érdekében, hogy ebben az objektumban állapotváltozást idézzen elő. Az irányításnak két alapvető formája van: a vezérlés és a szabályozás. A vezérlés az irányításnak az a formája, amelynél a kívánatos rendszerállapot, ill. az eléréséhez szükséges tevékenységek meghatározása nem a rendszer állapotáról nyert információk visszacsatolása útján, hanem attól függetlenül történik. Lényegében a legmagasabb szintű vezetési feladattal azonosítható A szabályozás az irányításnak az a formája, amelynél a kívánatos állapot (norma) kívülről meghatározott, az eléréséhez ill. fenntartásához

szükséges tevékenységek meghatározása pedig a rendszer állapotára vonatkozó információk visszacsatolásával történik. Lényegében a beosztott vezetők ill dolgozók tevékenysége ilyen típusú A gazdasági rendszerekben a legfelsőbb vezető testület rendelkezik a vezérlés funkciójával. A hierarchikusan szervezett rendszerekben az irányítás két típusa a különböző vezetési szinteken keverten fordul elő. Az élő szervezetek homeosztatikus működése szabályozás típusú, mivel a vezérléshez szükséges ún célmeghatározó alrendszerrel nem rendelkeznek. 2. Mi a lényege a termék-előállítási folyamat integrációs folyamatként történő értelmezésének? A termék-előállítás úgy is felfogható, mint olyan folyamat, amelyben a minden lépcsőfok átmeneti terméke magában foglalja az előző lépcsőfokok termékeit mechanikusan vagy szervesen integrált formában. A termékelőállítás időbeli struktúrája a sorrendiségen

alapuló hierarchikus struktúra Az integrálódás fokának megfelelően változik a létrehozott termék helyettesíthetősége és alkalmazhatósága. A termék-előállítás folyamatában az előző műveletek költsége halmozódik, miközben a felhalmozódott érték realizálhatósága kétséges. Tehát egyre nagyobb érték válik lekötötté Ha a termék-előállításnak csak időbeli struktúrája van, akkor természetszerűleg az egyes lépcsőfokoknak megfelelő termelési egységek is csak időlegesen léteznek. 3. Mi a lényege az időbeli struktúrának? A rendszer elemeinek időbeli elrendezettségét időbeli struktúrának nevezzük. Az időbeli struktúra a rendszer elemeinek egyik sajátos hierarchikus elrendezettségi formája, ahol az egyébként egyenértékű elemek hierarchiájának alapja az időbeli sorrendiség. A tiszta időstruktúrában a gazdasági tevékenység úgy folyik, hogy az egyes funkcionális elemek elvégzik a feladatukat, a

részfolyamatban keletkezett félkész vagy átmeneti termék átkerül a következő részfolyamatba, az előző elem pedig beszünteti a működését, mint valódi gazdasági rendszer elem megszűnik. A mezőgazdasági rendszerekben az időbeli struktúra alapját a biológiai rendszerek növekedési-fejlődési folyamatainak biológiai törvényszerűségei és a környezet által determinált időbeli ritmusa alakítja ki. 4. Mit jelent a rendszerek aktivitása? Mi a jelentősége? A stabilitás gazdasági rendszerek esetében azt a képességet jelenti, hogy a rendszer képes egyensúlyát tartósan megőrizni ill. rövid idő alatt új egyensúlyi helyzetet kialakítani Az instabilitás e képesség hiánya A stabilitás az egyéb jellemzők különböző kombinációjával egyaránt megvalósítható. A stabilitás a gazdasági rendszer célja 5. Mi a lényege a motivációnak? Miért szükséges változtatni a motivációs eszközöket? Motiváció alapja: Az egyén

számára mindig létezik valamilyen szükségleti skála, amelynek egy részét a különféle társadalmi kollektívák keretei között ténylegesen kielégítheti. A szükséglet-kielégítés fokának mutatója: az adott szükségletet kielégítő tényező többlet egységének relatív értéke. A szükségletek hierarchiája: - Fiziológiai szükségletek (élelem, lakás, ruha). Tágabb értelemben az összes anyagi jellegű szükségletek ide sorolhatók. - Biztonsági-stabilitási szükségletek (biztos foglalkoztatottság, nyugdíj, lakóhely stabilitás, pozícionális stabilitás stb.) Ez a szükséglet a fejlődés gátja lehet Kielégítésével tehát óvatosan kell bánni Inkább a biztonság-stabilitás bizonyos hiányának tudatos előidézése lehet erős motiváló hatás. - Közösség iránti szükségletek: - A megbecsülés iránti igény. Mások elismerése egyik legerősebb motivációs tényező - Fejlődési szükségletek. Ez az önmegvalósítás

iránti igény Az anyagi érdekeltség és a motiváció magasabb szintű eszközei azért vannak szoros kapcsolatban, mert például a fizetés nagysága veszi át az egyéb eszközök szerepét is. VIII. Témakör: 1. Mi a lényege a gazdasági rendszereknek? Mi a rendező elvük? A rendszer fogalmán olyan alkotó elemek egészét (összességét) értjük, amelyek egymással kölcsönhatásban az alkotóelemekre nem jellemző, új integratív, a rendszerhez tartozó tulajdonságokat hoznak létre. Az alkotóelemek azonban maguk is rendszerek, amelyekben a részek kölcsönhatása ugyancsak a részekre nem jellemző új tulajdonságokat hoz létre. Az alkotóelemek az egész rendszer elemi formái Valamely konkrét dolog vagy fogalom csak akkor válhat sajátos tulajdonságai révén valamely rendszer alkotóelemévé, ha általános tulajdonságokkal is rendelkezik. Ez az általános tulajdonság az, amely a részeket rendszerré fűzi egybe Az alkotóelemek általános

tulajdonságát a rendszer rendező elvének is nevezik. Másképpen megfogalmazva az elemek által létrehozott új minőség, tulajdonság ill. eredmény jelenti magát a rendszert 2. Mit jelent a termékpálya rendszer és a lokális rendszer? A legátfogóbb mezőgazdasági rendszerek tehát azok, amelyek fogyasztói végterméket állítanak elő. Valamely mezőgazdasági eredetű fogyasztói végtermék termelési rendszere a termékpálya rendszer vagy termékvertikulum. Ez valódi rendszer, integrált egész, függetlenül attól, hogy egyes részei elkülönül gazdasági szervezetekhez, különböző vállalkozásokhoz tartoznak. Adott termékpályának a különböző vállalatok keretébe tartozó részeit (szakaszait) Lokális rendszernek nevezzük. Ilyenek a mezőgazdasági vállalatok egyes ágazatai (pl búzatermelés, sertéshízlalás) A lokális kifejezés részben a térbeli, részben a gazdasági, ill. technikai elkülönültségre utal A térbeli

elkülönültség a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból természetszerűen következik. A termékpályák egyes lokális rendszerei számára a közvetlen környezetet a többi lokális rendszer jelenti. 3. Miért hátrányos az idényszerűség? A gazdasági rendszerek időbeli struktúrájához kapcsolódik a mezőgazdasági termelésben különösen jellemző IDÉNYSZERŰSÉG, amely a rendszer működésének szakaszosságára ill. időben nem egyenletes működésére utal. Az idényszerűség legfontosabb megnyilvánulási formái és következményei az alábbiak: a) Az egyes rendszerelemek (részfolyamatok) működése időszakos, ennek következményeként: időszakos a termékelőállítás, a különböző erőforrások (gépek, épületek) működése is szakaszos, tehát kihasználtságuk nem lehet teljes, az időszakos termékelőállítás miatt az értékesítés sem lehet folyamatos, a költségek megtérülése egyszer (a teljes folyamat végén) vagy

időszakosan történik. b) Mivel a termékek iránti piaci vagy belső felhasználási igény általában időben folyamatosan jelentkezik, szükségessé válik az időszakosan előállítható termékek tartósítása és készletezése. Ehhez hozzáadódnak a tárolási veszteségek és egyéb tárolási költségek. c) A költségek felmerülése és a megtérülések között gyakran hosszú időeltolódás miatt időszakonként a vállalatok bevételei nem fedezik a kiadásaikat és kénytelenek hitelt igénybe venni, ami a kamatok miatt további költségnövekedést okoz. d) A mezőgazdasági termelés idényszerűsége miatt egyes feldolgozó tevékenységek is csak idényszerűen tudnak működni. Ez komoly szervezési nehézségeket (szervezési többletmunkát) okoz e) A csak időstruktúrában működő termelési folyamatoknál a folyamat előrehaladtával fokozatosan csökken a további erőforrás felhasználására-, illetve a további részfolyamatok

megváltoztatására vonatozó döntési lehetőség. Az időbeli struktúra alapján létrejövő idényszerűség gazdaságilag mindig káros. 4. Mit jelent a rendszerek stabilitása? Hogyan biztosítható? A STABILITÁS a gazdasági rendszerek esetében azt a képességet jelenti, hogy a rendszer képes egyensúlyát tartósan megőrizni, ill. rövid idő alatt új egyensúlyi helyzetet kialakítani Az INSTABILITÁS e képesség hiánya. A stabilitás az egyéb jellemzők különböző kombinációjával egyaránt megvalósítható A stabilitás tekinthető a gazdasági rendszerek legfontosabb kategóriájának. A stabilitás a gazdasági rendszer célja. A gazdasági tevékenységek bonyolult kölcsönhatásának rendszerében azonban objektív, szükségszerű tény az állandó változás, átrendeződés. Ezért a gazdasági rendszereknél a hosszabb távú stabilitás csak az időszakos egyensúlyhiány ill. instabilitás létrejöttén keresztül, újabb és újabb magasabb

szintű egyensúly létrehozásával lehetséges. 5. Mi a lényege a gazdasági rendszerek adaptációjának? Minden gazdasági döntés a rendszer és környezet kölcsönhatásaiban megvalósuló alkalmazkodási (adaptációs) folyamat része. Az ADAPTÁCIÓ az alábbi részfolyamatokból áll: a környezet megváltozása, a megfigyelés, a változás észlelése, az adaptív válaszra vonatkozó döntés előkészítése, ill. végrehajtása A környezetváltozás kezdetétől a reakció befejezéséig terjedő időt az ADAPTÁCIÓ REAKCIÓ IDEJÉNEK nevezzük. A rugalmas adaptáció tehát feltételezi a döntési önállóságot és az aktív cselekvő magatartást a döntéselőkészítésben és végrehajtásban. Mivel az adaptáció mindig költséggel és kockázattal jár, a kockázatvállalási készség elengedhetetlen, ami ismét csak az aktivitás tulajdonságához kapcsolódik. A kockázat mértéke egyre nagyobb mértékű. A klasszikus közgazdaságtan ún

általános egyensúlyelméletének hibás feltételezése, hogy az adaptáció előre adott válaszfüggvény szerint, felkészülés nélkül, azonnal és költség nélkül történik. IX. Témakör: 1. Mi a gazdasági rendszerek alapeleme? A rendszerek definíciójából következik, hogy minden rendszer legalább két elemből áll. Az elemek természetszerűen különböző egyedi, sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek. A kölcsönhatások hozzák létre az elemek közös tulajdonságait, a rendező elvet, vagyis magát a rendszert. Így tehát az elemek sajátos tulajdonságaik mellett közös tulajdonságokkal is rendelkeznek. A gazdasági rendszerek részei (elemei) tehát maguk is csak gazdasági rendszerek lehetnek. A gazdasági rendszerek alapeleme a rendszer azon legkisebb része, amely még rendelkezik a gazdasági rendszerek általános közös sajátosságaival, vagyis amely még képes arra, hogy gazdasági tevékenységet folytasson, és amelyre érvényesíthető

a gazdasági hatékonyság követelménye. A gazdasági rendszerek alapeleme az egész rendszerhez hasonlóan reáltevékenységi és szabályozási részből épül fel, vagyis egyben gazdasági szervezeti alapelem is. 2. Mi a vállalati termékek rendszere (termelési szerkezet)? A vállalat a termék előállításával ill. vállalati végtermék esetében annak más vállalat részére, vagy közvetlen fogyasztásra való átadásával a vállalat elkülönült gazdasági érdekeltségét kifejező vállalati célokat valósít meg (nyereséget realizál). A vállalat által előállított termékeket a meghatározott vállalathoz és nem máshoz tartozóvá, tehát rendszer elemekké teszi. A vállalat által előállított termékeket egyéb kategóriában foglalhatjuk össze A vállalati termékek rendszer jellegű együttese a szokásos fogalomhasználat szerint a termék-struktúrát, vagy a mezőgazdaság vállalatoknál elterjedt fogalomhasználat szerint a vállalat

termelési szerkezetét jelenti. A vállalatok egyes termékelőállító rendszeri (ágazatai) tehát egyidejűleg két magasab szintű rendszerhez kapcsolódnak: adott fogyasztói végtermék termékpálya rendszeréhez, és a vállalati termék rendszerhez. Működésük és fejlődésük feltételeit (stabilitásukat) mindkét átfogó rendszer irányából érkező hatások befolyásolják. Optimális kialakításuk tehát csak ezek figyelembevételével történhet 3. Mi a lényege a térbeli struktúrának? Mi a gazdasági jelentősége? A gazdasági rendszerek minden típusánál törekvés a térbeli struktúra lehetőségeinek megteremtése, ill. a térbeli struktúra létrehozása, amelyben a részfolyamatok egyidejűleg, térben egymás mellett működnek. Így lehetővé válik az egyes részfolyamatok folyamatos működése, az eszközök egyenletes kihasználása, állandó rendszerelemek kialakítása, a nagyobb készletek tárolás nélkül megvalósuló folyamatos

termékellátás stb. A térbeli struktúra kialakításának lehetőségeit a rendszer struktúrájának megszakíthatósága biztosítja. A termelési folyamat időben egymást követő részfolyamatai elszakadva egymástól, egymás mellé helyezhetők és létrehozzák a térbeli struktúrát. A tökéletes szinkronizált térbeli struktúra esetén megszűnnek mindazok a gazdasági hátrányok, amelyek az idényszerűséghez kapcsolódnak. További előny, hogy a rendszerelemek állandósága lehetővé teszi az eszközök és a munkaerő nagyobb fokú specializációját. 4. Milyen rendszer-tulajdonság kombinációk kedvezőek a rendszerek növekedése szempontjából? A gazdasági tevékenységek hatékonysága és a gazdasági növekedés érdekében legkedvezőbbnek az olyan rendszer tekinthető, amelyben minden egyes hatás-reagálás ciklusban újra termelődik egy kedvező mértékű egyensúlyhiány és a rendszer kellő rugalmassággal és érzékenységgel is

rendelkezik. Ezáltal erősen stabil, megfelelően aktív, következésképpen tartósan növekszik és növekedése csak kis mértékben szakaszos, csaknem folyamatos. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező rendszerben a működési és fejlődési folyamatok nem válnak élesen külön. Ez azt jelenti, hogy a rendszer belső szerkezete kisebb-nagyobb mértékű, átrendeződésben van, a rendszer struktúrája zárt és nyitott is egyidejűleg. A rugalmasság jelentőségét és összefüggéseit eddig elsősorban a rendszerek növekedése, fejlődése szempontjából értékeltük. A rugalmasság ilyen szemléletű felfogását a fejlődés rugalmasság fogalommal jelölhetjük. 5. Milyen feltevésekre épül a klasszikus közgazdaságtan modellje a döntéshozói magatartásra vonatkozóan? A Klasszikus Közgazdaságtan Modellje a következő feltételezésekből indul ki: A döntéshozó előtt álló alternatívák és azok kimenetele ismert, a környezet is ismert vagy

megismerhető. A döntéshozó teljesen racionálisan viselkedik, és rendelkezik olyan kritériummal, amely segítségével alternatívák preferencia sorrendje egyértelműen megllapítható. A célok és a célelérési szintek (aspirációs szintek) az előző teljesítményektől és a körnezeti feltételektő függetlenek. A döntéshozó mindig valamilyen célt optimalizál. X. Témakör: 2. Mit jelent a rendszerek struktúrájának integrálási foka? Mi a jelentősége? Az Integráltság foka a rendszer struktúráját jellemző meghatározó érték, amely az elemek teljes különállásától a teljes összekapcsoltságig terjedhet. Az integráció, ill dezintegráció folyamata adott rendszer elmozdulása ezen értékek között a szerkezeti változások során. Ezek alapján integráltnak vagy dezintegráltnak lehet nevezni adott rendszert saját előző fejlődési állapotaihoz, vagy más rendszerekhez viszonyítva. 3. Mi a térbeli struktúra összehangolásának

követelménye? Milyen lehetőségei vannak? Minél több és nagyobb mértékben különböző időtartamú szakaszokra bontható a teljes termelési folyamat, annál több egységnek kell egyidejűleg egymás mellett működnie, ha jó összehangoltságot kívánunk elérni. A mezőgazdasági rendszerek alapját képező biológiai rendszereknél sajátosan érvényesül a térbeli és időbeli struktúra. Egyrészt a növények és állatok fejlődési folyamatai és élettani funkciói időbeli struktúrában, egymásutáni sorrendben valósulnak meg. Ez okozza a termelési folyamatok idényszerűségét A biológiai rendszerek a több párhuzamosan meglévő funkciót kötött módon, szervesen integráltan tartalmazzák. A sok funkció egyidejű megléte gazdasági szempontból általában kedvezőtlen. Ezért általános törekvés a specializált (egyhasznú) növény és állatfajok létrehozása. 4. Mit jelent a fejlődési és túlélési rugalmasság? Milyen a viszonyuk? A

rugalmasság jelentőségét és összefüggéseit eddig elsősorban a rendszerek növekedése, fejlődése szempontjából értékeltük. A rugalmasság ilyen szemléletű felfogását a fejlődési rugalmasság fogalommal jelölhetjük. Ettől lényegesen különbözik a fennmaradási vagy túlélési rugalmasság, amikor a rendszer olyan változási lehetőségeit vizsgáljuk, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a rendszer erősen változékony környezeti feltételek, ill. kifejezetten kedvezőtlen körülmények között is megőrizze egyensúlyát, fennmaradjon A túlélési rugalmasság sok esetben, különösen a biológiai rendszereknél, azonosítható az adaptivitás fogalommal. A fejlődési, ill. a fennmaradási célú rugalmasság a mezőgazdasági rendszerek nagy részénél egymással ellentétesen alakul. XI. Témakör: 1. Mi a mezőgazdasági rendszer fogalma? Milyen fő alrendszerekből áll? A mezőgazdasági rendszer olyan integrált egészet alkotó gazdasági

tevékenység, amely a növények és állatok, mint alapvető átalakító eszközök, vmint különböző termelőeszközök segítségével a természeti erőforrások hasznosításán keresztül valósul meg. A mezőgazdasági rendszerek fő alrendszerei: A természeti erőforrások alrendszere A termelő-eszközök alrendszere A növényi szervezetek alrendszere Az állati szervezetek alrendszere A termelés és irányítás emberi tényezői (erőforrásai) 2. Van-e teljesen integrált, ill teljesen dezintegrált rendszer? Indokolja válaszát! Nincs! 3. Sorolja fel azokat a tulajdonság párokat, amelyekkel a rendszerek a környezetükkel való kapcsolataik alapján jellemezhetők! 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. Gazdasági rendszer - Környezet Környezeti hatás (stimulus) - Rendszer reagálás Egyensúly (ekvilibrium) – Egyensúlyhiány (diszekvilibrium) Telítettség – Telítetlenség Rugalmasság – Merevség Aktivitás – Passzivitás Érzékenység – Érzéketlenség

Stabilitás – Instabilitás 4. Mi a lényege a rendszerek növekedésének és fejlődésének? A rendszerek növekedése azt jelenti, hogy a rendszer teljesítménye mennyiségileg több, nagyobb lesz. Fejlődésről akkor beszélhetünk, ha a rendszer működésének lényegi minőségi paraméterei változnak meg. A fejlődés egyben a rendszer szerkezetének megváltozását tételezi fel. Mind a növekedés, mind a fejlődés a rendszernek az előző állapotához viszonyított megváltozását jelenti. Így a növekedés mennyiségi típusú változások eredménye, a fejlődés pedig szerkezeti típusú változások útján jön létre. XII. Témakör: 1. Mit jelent a helyettesítő elemek rendszere? Milyen rendszer ez? Hogyan rangsorolhatók elemei? A helyettesíthető elemek rendszere azoknak az erőforrásoknak és a közöttük lévő kölcsönkapcsolatoknak a rendszer jellegű együttesét jelenti, amelyek valamely rendszerfunkció betöltésére alkalmasak. Ezt a

rendszert az adott funkció helyettesíthetőségi intervallumának is nevezzük. Ez a rendszer formális rendszer, mert bármelyik elem eltávolítható belőle anélkül, hogy a rendszer megszűnne. Gazdasági szempontból a helyettesítő elemek olyan rangsorolása fontos, amely kifejezi, hogy milyen gazdaságosan képesek betölteni az adott funkciót. Gyakorlatilag a gazdaságossági sorrend az egységnyi teljesítményre vonatkoztatott költséggel fejezhető ki. 2. Mit jelent a rendszerek struktúrájának összehangoltsága? Mi a jelentősége? Az összehangoltság (szinkronizáltság) a rendszer struktúráját olyan aspektusból jellemzi, hogy a rendszer elemeinek funkció-betöltő képességei mennyire van összehangolva. Így beszélhetünk mennyiségi, minőségi és időbeli szinkronizáltságról. Összehangoltsági feladatokat töltenek be a termelési rendszerek a mezőgazdaságtanban, vagy ezt szolgálja az állattenyésztésben a rotáció szerkesztés is. A

szinkronizáltság hiánya zavart okoz a rendszer működésében (túlzott készletfelhalmozódás, kapacitáskihasználatlanság). 3. Milyen környezeti kapcsolataik vannak a gazdasági rendszereknek? A gazdasági rendszerek (vállalatok) számára döntő fontosságúak az ún. Vertikális Környezeti Kapcsolatok, amelyek az inputokat szállító, vmint az outputokat átvevő gazdasági szervezetekkel alakulnak ki. A Horizontális K.-i Kapcsolatok az azonos, vagy hasonló profilú vállalatok között jönnek létre Ennek gyakorlati megjelenési formái a piaci kapcsolatok, ill. a piaci verseny 4. Melyek a gazdasági rendszerek növekedésének lépései (fázisai)? A gazdasági rendszerek növekedése – fejlődése – szakaszokra bontható folyamatként jelenik meg. a) Rendszer létesítése: rendszer funkcióinak meghatározása, ezek kapcsolatainak kialakítása, rendelkezésre álló elemek közül a legkedvezőbb kiválasztása. b) A rendszer teljesítményének növelése

érdekében az egyes funkciókat betöltő elemek (erőforrások) mennyiségét növelni kell. c) Ha a rendszer teljesítményét tovább kívánjuk növelni, akkor a rendszer minden funkciójában az optimális szintig kell növelni az erőforrások mennyiségét. d) Adott termék vagy szolgáltatás összes előállított mennyisége az előző lépés után csak úgy növelhető, ha újabb és újabb rendszeregységeket létesítünk és működtetünk egymással párhuzamosan, vagyis növeljük a termelés méretét. e) A működtetés időtartamának növelésével is növelhető a rendszer teljesítménye. f) További növekedés csak az elemek összetételének megváltoztatásával, ill. az egyes erőforrások más nagyobb hatékonyságot biztosító erőforrásokkal történő lecserélésével lehetséges. A gazdasági rendszerekben az elemcserével végrehajtott fejlesztés a növekedés legfontosabb lehetősége. g) A rendszer funkcionális struktúrájának

megváltoztatása a termékfejlesztés. Ez újra megnyitja a lehetőségeket a technológiafejlesztés útján történő gazdasági növekedés előtt. 5. Milyen konkrét formákban, helyzetekben és jellemzőkben nyilvánul meg a rendszerek egyensúlyi vagy egyensúlyhiányos állapota? Az egyensúly (equilibrium) az a helyzet, amikor a környezet által a rendszerre gyakorolt hatás a válaszként adott ellenhatás kiegyenlítik egymást. Az egyensúly hiány (disequilibrium) ennek a helyzetnek az ellentéte Minden kölcsönhatás és így a szabályozás ill. irányítás alapja, hogy a hatás egyensúlyhiányt hoz létre a rendszerben, amely az egyensúly visszanyerése érdekében mintegy végrehajtja a környezet elvárásait, alkalmazkodik. Az egyensúly megtartása ill gyors visszanyerése feltétele a rendszer tartós fennmaradásának A gazdasági rendszereknél az egyensúly helyreállítása gyakorlatilag sohasem jelentheti az eredeti állapot helyreállítását, hanem

az egyensúly magasabb szinten jön létre. Az újabb és újabb magasabb szintű egyensúly kialakítása alkotja a gazdasági rendszer növekedési-fejlődési folyamatát. Egyensúly állapotban a rendszer nem törekszik változásra, passzív. Aktív, változásra törekvő rendszermagatartás csak egyensúlyhiányos állapotban lehetséges. XIII. Témakör: 1. Mit jelent a rendszer környezete? A rendszer környezetébe általában beletartozik minden, ami a rendszer határain kívül esik. Ez az un Teljes környezet, amelyen belül az aktív- vagy Tényleges környezet az, amellyel a rendszer valóban lényeges, működését és fejlődését meghatározó kölcsönkapcsolatban van. Azt, hogy a teljes környezetből mi tartozik a egy rendszer tényleges környezetébe, a rendszer jellege, saját szerkezeti felépítettsége és állapota határozza meg. Érvényesül tehát az az elv, miszerint a rendszer és környezete kölcsönösen feltételezik és meghatározzák

egymást. A mezőgazdasági termékrendszerek környezetébe beletartoznak mindazok a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és szolgáltató gazdasági szervezetek, amelyek a rendszer funkcióiban alkalmazható helyettesítő elemeket előállítják, rendelkezésre bocsátják vagy fejlesztik. Része a környezetnek azoknak a termékeknek az együttese, ell. Az ezeket előállító gazdasági szervezetek, amelyek hasonló célokra alkalmasak. 2. Mit jelent a megszakíthatóság és felbonthatóság? Mi a jelentőségük? A Megszakíthatóság az integráltsághoz hasonlóan, de főleg a folyamatstruktúra oldaláról jellemzi a rendszert. Azt jelenti, hogy az elemek egymástól elválaszthatók anélkül, hogy lényeges károsodást szenvednének. A mezőgazdasági rendszerek legnagyobb részénél az előállított termék vagy szolgáltatás nem tartós, nem készletezhető, ezért a megszakíthatóság a mezőgazdaságban mindig alacsonyabb fokú, munt az iparban. A

Felbonthatóság közvetlenül kapcsolódik a megszakíthatóság fogalmához és hasonló módon jellemzi a rendszerek struktúráját. Kétféle értelmezés lehetséges: a rendszer mennyire bontható fel nagyszámú kisebb elemekre, és milyen méretű a rendszer azon legkisebb egysége, amely már rendelkezik a rendszer minden lényeges tulajdonságával. Minél kisebb a rendszer alapegysége, annál nagyobb az egész rendszer rugalmassága, elsősorban a mennyiségi változásokkal történő reagálás szempontjából. 3. Mit jelent a rendszerek érzékenysége? Az érzékenység a rendszer azon tulajdonsága, amely meghatározza, hogy a környezeti hatás milyen mértéke szükséges ahhoz, hogy reakciót váltson ki a szervezet részéről. Jellemzője az ingerküszöb vagy reagálási küszöb. Túl magas ingerküszöb esetén érzéketlenségről beszélünk A szakirodalomban az érzékenység fogalmát gyakran a rugalmasság helyett alkalmazzák, bár az érzékenység

nagyfokú merevséggel együtt is előfordulhat. Az ilyen tulajdonságkombinációval rendelkező gazdasági rendszerek rendkívül instabilak. 4. Mi a lényege a technológia és a termékfejlesztésnek? Milyen két típusa van a technológiai-fejlesztésnek? A rendszerek teljesítményének mennyiségi típusú, vagy elemcserével végrehajtott növelése csak a termékelőállítás módját változtatja meg, a termék minőségi tulajdonságait lényegesen nem érinti, ezért Technológia Fejlesztésnek nevezzük. A gazdasági növekedés lehetőségei kimerülnének, ha nem lenne lehetőség a rendszer struktúrájának átalakítására. A rendszer egyes funkcióinak kihagyása, új funkciók beépítése vagy több funkció összevonása megváltoztatja a kibocsátott termék minőségi tulajdonságait, új termék jön létre. A rendszer funkcionális struktúrájának megváltoztatása a Termékfejlesztés. Ez újra megnyitja a lehetőségeket a technológiafejlesztés

útján történő gazdasági növekedés előtt. XV. Témakör: 1. Sorolja fel a gazdasági rendszerek strukturájának meghatározására szolgáló lehetőségeket! (Struktúra leírási módokat.) A gazdasági rendszerek meghatározása a funkcionális struktúra, a közbensőtermék- vagy átmeneti termékstruktúra, a folyamatstruktúra, vagy a szervezeti struktúra bármelyikének leírásával történhet. 2. Mit jelent az elemek (rendszerek) helyettesíthetősége? Azok az elemek, amelyek valamely rendszer meghatározott funkciójának betöltésére kisebb nagyobb mértékben ill. hatékonysággal alkalmasak sajátos rendszerjellegű elem együttest, a Helyettesítő Elemek Rendszerét alkotják, amelynek rendező elve az adott funkció. Ez formális rendszer, mert elemei között nincs valódi kölcsönkapcsolat. A betöltendő funkciót Szerkezeti Célfunkciónak nevezzük A betöltendő funkció oldaláról a Helyettesíthetőség Terjedelme (Intervallum) fontos,

amely az egymást kisebb-nagyobb mértékben helyettesíteni képes elemek számával jellemezhető. A helyettesítő elemek rendszerének tagjai azonos szerkezeti funkciójuk alapján mellérendeltségi viszonyban, különböző egyedi, sajátos tulajdonságaik alapján hierarchikus viszonyban vannak egymással. A helyettesíthetőség a gazdasági döntések, az optimalizálás, a gazdasági növekedés, és ált. minden fejlődés alapja A helyettesítő elemek rendszerén keresztül lépnek egymással viszonyba a különböző rendszerek. A helyettesíthetőség alacsony foka a rendszer instabilitásának ill. fennmaradását veszélyezteti Egyszerű elemek (funkciók) helyettesíthetősége kisebb mint a bonyolultabb elemekké (funkcióké). 3. Mit jelent az alkalmazkodó (simulékony) reagálás? Írjon egy példát! Miért tartják ezt kedvezőnek? Az engedékeny, simulékony, vagy alkalmazkodó reagálási típus igen gyakori a gazdasági rendszereknél. Ez azt jelenti, hogy a

rendszer a hatás tartalmának, irányának és erősségének megfelelően változtatja meg működését vagy szerkezetét. Ilyenkor a környezeti hatás az alkalmazkodás mértékének megfelelően fokozatosan csökken, majd megszűnik, mivel célját elérte, feleslegessé válik. Erre a reagálási típusra a különböző gazdasági rendszereknél számos példa található. Ilyen a kereslet – kínálat, ill. az árak és a termelés összefüggése, különösen a klasszikus közgazdaságtan általános egyensúlyelméletének modellje szerint, amely a reagálást küszöb nélkülinek és folytonosnak tételezi fel. A reagálásnak ezt a típusát minősítik kívánatosnak ill. kedvezőnek Az ilyen hatás-reagálás összefüggés jelentősen megkönnyíti, egyszerűvé teszi a rendszer környezetét alakító, irányító számára az irányítási munkát. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az irányító pontosan ismerje az átfogóbb rendszer céljait, helyesen

határozza meg annak szükséges fejlődési irányait, lehetőségeit, stb. Továbbá az is, hogy ezek függvényében képes legyen pontosan meghatározni az alárendelt rendszer kívánatos reagálásnak tartalmát, irányát és mértékét. Fontos az is, hogy az irányító kiszűrje az összes nem tőle érkező környezeti hatásokat. 4. Milyen lépései (részfolyamatai) vannak a technológia fejlesztésének? Az előállított termék lényegi paraméterei nem változnak meg. A növekedés (fejlődés) egyik útja mennyiségi típusú. Lépései a következők: A rendszer szerkesztése. Valamely lényeges elem mennyiségét növeljük a többi elem változtatása nélkül. Az ilyen rendszer növekedés egyváltozós termelési függvénnyel modellezhető. Több vagy az összes rendszer elem mennyiségét arányosan növeljük, miután az előző lépésben elértük a növekedési görbe csúcsát ill. gazdasági optimumát Ez a növekedés az ún többváltozós termelési

függvénnyel modellezhető. Az elemek mennyiségi növelésével elérjük azt az abszolút növekedési csúcsot (kulminációs pont), amelyre az adott rendszer változatlan struktúra mellett egyáltalán képes. E lépés végén teljesen szinkronizált, zárt, kötö9tt struktúrájú, rögzített teljesítmény kapacitású rendszer jön létre. A további növekedés az előző lépésnek megfelelően létrejött rendszerek számának növelésével érhető el. Az erőforrások (elemek) korlátozottan állnak rendelkezésre. Az előállított termék felhasználási lehetősége korlátozott