Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Vállalati gazdaságtan I

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 202 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:462

Feltöltve:2009. július 23.

Méret:882 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

IMVT munkaközösség Vállalati Gazdaságtan I. BME Ipari Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék 2003. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT IMVT Munkaközösség Fejezetek I. II. Szerzok A vállalati rendszer A. A vállalati rendszer felépítése és elemei TÓTH JUDIT B. A vállalat modellezése TÓTH JUDIT C. A vállalat teljesítményértékelése SZABÓ GÁBOR CSABA D. Vállalat és projekt KELEMEN TAMÁS E. A vállalatelméletek szerepe a vállalkozások kialakításában TÓTH JUDIT A vállalat környezete A. A vállalat és a környezet kapcsolatai, környezeti ROMHÁNYI GÁBOR konfliktuskezelés III. B. Az üzleti világ jelenkori tendenciái ORMOS MIHÁLY C. A vállalat piaci környezete TÓTH JUDIT A minoség- és piaci szemlélet A. A minoség- és megbízhatóság elméleti és gyakorlati alapismeretei KÖVESI JÁNOS – TOPÁR JÓZSEF – ERDEI JÁNOS B. A marketingmenedzsment TÓTH JUDIT 2003. I-2 Vállalati Gazdaságtan BME

IMVT Tartalomjegyzék I. A vállalati rendszer . I-7 A. A vállalati rendszer felépítése és elemei. I-7 Az üzleti vállalkozás – vállalat fogalma. I-7 A vállalat célja, küldetése, arculata . I-7 2.1 A vállalkozás - vállalat alapveto célja I-7 2.2 A vállalat küldetése I-8 2.3 Marketing I-9 2.4 Innováció I-9 2.5 A vállalkozás arculata I-9 3. A vállalati muködés érintettjei I-9 4. A vállalat céljai I-12 4.1 Egyéni célok I-12 4.2 Szervezeti célok I-13 5. A profitmotívum és a társadalmi felelosség I-16 6. A célstruktúra I-16 7. A vállalatkormányzás I-19 1. 2. B. 1. A vállalat modellezése . I-21 Modell-típusok . I-21 1.1 Verbális modellek I-21 1.2 Ábrajel modellek I-22 1.3 Matematikai modellek I-22 2. Modell-alkotás I-22 C. 1. 2. 3. A vállalat teljesítményértékelése . I-28 A vállalati teljesítmény komplex mérése. I-28 A termelési kapacitás számításai, meghatározása. I-30 A minoségkapacitás számításai,

meghatározása . I-33 D. 1. 2. 3. 4. 5. Vállalat és projekt. I-38 A vállalati stratégia és a projektek kapcsolata . I-38 Projektek a szervezetfejlesztésben. I-39 Termékfejlesztési projektek. I-39 Innovációs projektek. I-40 Az eloadáson és gyakorlaton használt fogalmak: . I-41 E. 1. 2. A vállalatelméletek szerepe a vállalkozások kialakításában. I-42 A fogalmi keret. I-42 Vállalatelméletek hatása a vállalatok kialakítására . I-43 2.1 A standard mikroökonómia vállalatfelfogása I-43 2.2 A vállalat magatartási elmélete I-43 2.3 A megbízó – ügynök elmélet I-44 2.4 Az intézményi közgazdaságtan vállalatelmélete I-44 2.5 További vállalatelméleti közelítések I-45 2.51 Ipari szervezetelmélet I-45 2.52 Evolucionista (fejlodéselvu) vállalatelmélet I-45 2.53 A tulajdonosi jogok elmélete I-45 II. A vállalat környezete.II-46 A. 1. A vállalat és a környezet kapcsolata. II-46 A vállalati környezet változásai és szabályai

.II-46 1.1 A gazdasági fejlodés környezeti hatásainak változásai II-46 1.11 A környezetvédelem II-46 1.12 A környezetvédelem területei: II-46 2003. I-3 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1.2 Az anyag és energia körforgalom II-48 1.3 A technológiák szerepe a környezet igénybevételébenII-48 1.4 Hulladékok csoportosítása és sorsaII-49 2. A környezeti eroforrások igénybevételének ökológiai hatásai II-51 2.1 Az ökológia fogalmaII-51 2.2 Környezeti eroforrások fogalmaII-52 3. A gazdasági fejlodés környezeti igénybevételének szakaszaiII-52 3.1 Oskortól az elso ipari forradalomig: 1800 - as évekig II-52 3.2 Az elso ipari forradalomtól az 1960 - as évekigII-53 3.3 Az 1960- as évektol napjainkig II-54 4. A környezetvédelem fontosabb eseményei II-55 5. Nemzetközi egyezmények, mozgalmakII-55 5.1 A nemzetközi egyezmények tartalmaII-55 5.2 Riói Nyilatkozat a Környezetrol és a Fejlodésrol II-55 6. Jogi és gazdasági szabályozások

országos szinten II-58 6.1 Az állami beavatkozás eszközeiII-58 6.2 Környzetvédelem szabályozási rendszereII-59 6.3 A környezetvédelem szabályozási rendszerei: II-61 6.4 Környezetvédelem hazai jogi szabályozásának elemei II-62 7. A vállalkozások környezeti konfliktuskezelése II-63 7.1 A technológiák elemzési módszerei: input-output mérlegek II-63 7.2 Forgalmi Diagramok Modellje II-64 7.21 A módszer összefoglalásaII-64 7.22 A rendszer határválasztásról II-64 7.3 A környezetcontrolling II-65 7.4 Környezetvédelmi költségek és környezetvédelmi fedezetII-66 7.5 Környezetvédelembol származó elonyök vállalkozási szintenII-67 7.51 A környezetvédelembol származó számszerusítheto elonyök II-67 7.52 A környezetvédelembol nem számszerusítheto elonyök II-68 7.6 Szabványos környezet menedzsment rendszerekII-68 7.61 A Környezeti menedzsmentrolII-68 7.62 A Környezeti Menedzsment Rendszer – KMR - jelentoségeII-69 7.63 A környezeti

menedzsment rendszer lényege II-69 7.64 Az ISO 14000 –es környezetmenedzsment szabványcsaládrólII-70 7.65 Környezeti menedzsment rendszer alapelve: folyamatos környezeti teljesítmény növelés .II-71 7.66 KMR Fogalom meghatározásokII-72 7.67 KMR alapelvek: MSZ EN ISO 14004 ALAPELVEK II-74 7.68 A környezetmenedzsment rendszer muködtetése: folyamatos fejlodés és auditálás .II-75 B. 1. Vállalatok a modern piacgazdaságban. II-76 Vállalatok a modern piacgazdaságokban .II-76 1.1 Részvénytársasági forma történelmi kialakulása és fobb jellegzetességei II-76 1.2 Modern piacgazdaságok fobb típusai II-77 1.21 Fobb típusok a gazdasági fejlodés vezényloje szerintII-77 1.22 Fobb típusok a gazdaság finanszírozási rendszere szerintII-79 1.23 A gazdasági fejlodést vezénylo és finanszírozó rendszerek kapcsolataII-80 1.3 Értékközpontú vállalatvezetési szemlélet erosödéseII-81 1.31 Kik lehetnek tulajdonosok? II-81 1.32 Tulajdonosi

értékközpontúság és érintett-központúságII-82 1.33 Értékközpontúság erosödéseII-85 1.34 Értékközpontú tulajdonosok képviseletének erosödéseII-86 1.4 A vállalati pénzügyek általánosításai II-89 1.5 Az érintett-központúságtól az érték-központúságig Magyarországon II-90 2003. I-4 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1.6 Az értékközpontú vállalatok gazdálkodásának alapjai II-90 1.61 A toke alternatíva költsége II-90 1.62 Gazdasági elemzés – „háziverseny” II-91 1.63 Nettó jelenérték és a belso megtérülési ráta II-92 1.64 Gazdasági trivialitások II-101 1.65 A vállalati gazdasági elemzések fobb pontjaiII-101 C. 1. A vállalat piaci környezete . II-103 A piacra való belépés és kilépés .II-103 1.1 A piacra lépés akadályai II-103 1.2 Állami szabályozásII-103 1.3 MéretgazdaságosságII-103 1.4 Termékdifferenciálás II-104 1.5 Tokekorlátok II-104 1.6 A partnerváltás költségeiII-104 1.7 Az

elosztási csatornákhoz való hozzáférés lehetoségeII-104 1.8 Egyéb belépési korlátokII-104 1.9 Kilépés a piacról II-105 2. Árupiacok és eroforráspiacokII-105 3. Verseny és együttmuködés a piacon II-105 3.1 A versenyII-105 3.2 EgyüttmuködésII-106 3.21 Pozitív, gazdaságszervezo lépések: II-106 3.22 A verseny tisztaságát fenyegeto lépések: II-107 4. A piacok jellemzoi és típusai II-107 4.1 A hatékony piac II-107 4.2 Keresleti – kínálati viszonyokII-107 4.21 Nyomásos piacII-107 4.22 Szívásos piac II-108 III. A minoség- és piaci szemlélet.III-109 A. A minoség- és megbízhatóság elméleti és gyakorlati alapismeretei. III-109 Megbízhatóságelméleti alapok.III-109 Hibamentesség, javíthatóság.III-114 2.1 A nem helyreállítható elemek és rendszerekIII-114 2.2 Megbízhatósági eloszlástípusok III-120 2.3 Helyreállítható elemek és rendszerekIII-130 3. Karbantartás III-137 3.1 A karbantartás szerepe és fejlodése III-137 3.2 A

TPM célkituzése és eszközrendszereIII-140 3.21 Minoség és megbízhatóságIII-140 3.22 A 6 nagy veszteségforrás III-141 3.23 A TPM programok kulcselemeiIII-142 1. 2. B. A minoségmenedzsment fejlodésének fobb szakaszai. III-143 1.1 BevezetésIII-143 1.2 A minoségmenedzsment fejlodésének szakaszaiIII-143 1.21 Minoségellenorzés III-143 1.22 MinoségszabályozásIII-143 1.23 Minoségügyi rendszerekIII-144 1.24 TQM – Total Quality Management III-144 1.25 Teljesköru minoségszabályozásIII-147 1.26 Minoségbiztosítás III-148 1.3 Minoség rendszerek fejlodésében kiemelkedo szerepet játszó szakemberekIII148 1.4 A minoség fogalma III-149 2003. I-5 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 2. 3. Minoségügyi rendszerek .III-150 AZ ISO 9000-es MINOSÉGÜGYI RENDSZER .III-152 3.1 Az ISO 9000-es szabványrendszer fontosabb jellemzoi:III-153 3.2 MINOSÉG HUROK: III-154 3.3 Az ISO 9000:2000 szabványrendszer III-156 4. A Total Quality Management vezetési

filozófiaIII-158 4.1 A TQM koncepciók alkalmazása III-162 5. MINOSÉG MÓDSZEREKIII-166 5.1 HALSZÁLKA- (OK-OKOZATI) DIAGRAM OKOK (NEM TÜNETEK) MEGTALÁLÁSA.III-166 5.2 PARETO–DIAGRAM KONCENTRÁLÁS A FO PROBLÉMÁKRA .III-171 C. 1. Marketingmenedzsment . III-176 A marketingkoncepció .III-176 1.1 A marketingkoncepció négy összetevoje: III-176 2. A marketingmenedzsment modellekIII-177 2.1 Marketingstratégia és struktúraIII-177 2.2 Funkcionális - lineáris marketingszervezet – marketingmenedzsmentIII-177 2.21 A modell elonyei és hátrányai:III-177 2.3 Termékorientált marketingszervezet – marketingmenedzsment III-178 2.31 A modell elonyei és hátrányai:III-178 2.4 Körzet- vagy földrajzi-orientációjú marketingszervezet –menedzsmentIII-178 2.41 A modell elonyei és hátrányai:III-178 2.5 Piac- vagy fogyasztóorientált marketingszervezet–marketingmenedzsmentIII179 2.51 A modell elonyei és hátrányai:III-179 3. Az ipari vásárlók és a piacIII-180 3.1

A nagybeszerzok marketingfeladatainak sajátos vonásai: III-180 3.2 A nagybeszerzok piacaIII-180 3.3 A nagybeszerzok jellemzoi III-181 4. Az ipari beszerzés folyamata III-182 4.1 A beszerzés-elokészítéseIII-182 4.2 A beszerzés indítékai, céljaiIII-182 5. Az ipari vásárlók beszerzési motívumaiIII-182 5.1 A kezdeti motívumok: III-182 5.2 Az ipari vásárlókat befolyásoló tényezokIII-183 6. A marketingmenedzsment módszerei, eszközei III-184 6.1 MarketingtervIII-184 6.11 Az üzleti tevékenység tervezésének fejlodéseIII-184 6.12 A marketingterv elemei III-185 6.2 Marketingprogramok, akciók III-185 7. A marketing – mixIII-187 7.1 TermékstratégiákIII-188 8. A termékválasztékra vonatkozó stratégiai és taktikai döntés III-189 9. A termékéletgörbe III-191 9.1 Az életgörbe-típusok: III-192 10. Marketingstratégiák.III-193 10.1 Marketingstratégiák a termékéletgörbe elemzése és értékelése alapján III-193 11. Porfolió elemzés.III-198 12.

SWOT-analízis .III-198 12.1 A BCG- módszer alaptípusa az ún. növekedési / részesedési mátrix III-200 2003. I-6 Vállalati Gazdaságtan I. BME IMVT A vállalati rendszer A. A vállalati rendszer felépítése és elemei Eloadó: Dr.Tóth Judit 1. Az üzleti vállalkozás – vállalat fogalma Az élet különféle területein az emberek, tevékenységeik alkalmával, bizonyos ideig, kapcsolatba kerülnek egymással. Ezek a kapcsolatok esetenként hosszabbtávú együttmuködéssé válnak, adott cél elérésére, adott feladat megoldására. Az ilymódon kialakuló struktúrák a szervezetek, a cél pedig, amelynek elérésére a szervezet létrejött, a szervezet alapveto célja. Az üzleti vállalkozás olyan emberi tevékenység, amelynek alapveto célja, létének értelme fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével. A vállalat az üzleti vállalkozás szervezeti kerete: a modern társadalmakban olyan jogilag körülhatárolt struktúra, amelyben

az alapveto cél eléréséhez szükséges tevékenységek végbemennek. Egy szervezet, mint üzleti vállalkozás a következo jellemzokkel rendelkezik: Az üzleti vállalkozás az alapveto célját önállóan valósítja meg, azaz lehetosége van arra, hogy a körülményeket saját elképzelései szerint elemezze és értékelje, a saját értékítélete szerint hozza meg a döntéseit; nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az önállóság mindig relatív. A üzleti vállalkozás profitra törekszik, hosszú távon nyereségesen muködik. A üzleti vállalkozás kockázatot vállal, a befekteto a saját tokéjét kockáztatja. Az üzleti vállalkozás valóságos piacon muködik, ahol nem kell alkalmazkodnia diktált árakhoz. 2. A vállalat célja, küldetése, arculata A vállalatok létrehozásának különféle indíttatásai lehetnek, pl.: nyereségvágy, igénykielégítés, munkahelyteremtés 2.1 A vállalkozás - vállalat alapveto célja Az üzleti

vállalkozás alapveto célja a fogyasztói igények kielégítése nyereség biztosításával, amihez elengedhetetlenül szükséges a befektetésre alkalmas toke, valamint a kielégítésre váró fogyasztói igény. Fogyasztói igény A gazdaság szereploinek az igénye, amelyet nem a saját szervezetükön (háztartáson, vállalaton) belüli munkával és nem közösségi intézmények (állami, önkormányzati, alapítványi stb. intézmények) segítségével kívánnak kielégíteni A fogyasztói igény összetett fogalom, amely jelenthet emberi szükségleteket, vágyakat, kívánságokat egy adott kultúrkörben, adott társadalmi viszonyok között. A fogyasztói igények csoportosíthatók: • mennyiségi jellemzoik, • jellegük, valamint 2003. I-7 Vállalati Gazdaságtan • BME IMVT az igény-kielégítés tárgya alapján. A fogyasztói igények a mennyiségi jellemzoik szerint lehetnek: • teljes igény (az adott idopontban), • effektív igény

(minimálisan szükséges), • latens igény (rejtett, nem felismert). A fogyasztói igények a jellegük szerint a következok: • anyagiak (pl. energia, gépek, jármuvek), • szellemiek. A fogyasztói igények az igény-kielégítés tárgya szerint az alábbi csoportokba sorolhatók: • termelési, • szolgáltatási, • alapveto fogyasztási, • „magasabbrendu”. Az emberi fogyasztás két alapveto kategóriája: • funkcionális és • szimbolikus fogyasztás. A funkcionális fogyasztás: egy konkrét igény kielégítése, racionális érvek alapján való választás. A vásárlónak fontos: a kényelem, a biztonság, a minoség és az ár viszonya A szimbolikus fogyasztás: a vásárlás érzelmi indíttatású. A szimbolikus fogyasztáson belül két alcsoportot különböztetünk meg: az önmegnyugtató fogyasztást (örömszerzés, önmegnyugtatás) és az önkifejezo fogyasztást (presztízs, státus). A fogyasztói igény, mint valamely

termék vagy szolgáltatás iránti fizetoképes kereslet jelenik meg a piacon. Az olyan igény, amely mögött nem áll a kielégítéséhez szükséges reális fizetoképesség, hosszabb távon képes ugyan a gazdaság muködésének serkentésére, az adott idopontban azonban nem jelent valós fogyasztói igényt, hiszen nem teszi lehetové a profitszerzést, amely pedig a szervezet muködésének minimális sikerkritériuma, a túlélés feltétele. 2.2 A vállalat küldetése A vállalat küldetése a vállalat alapveto céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a muködési kört, a belso muködés és az érintettekkel való kapcsolatok alapelveit. Az alapveto cél és a küldetés tartalmának és kapcsolatának megvilágítására nézzük meg a GE Lighting (Tungsram) és az OSRAM példáját. Az alapveto célja mindkettonek azonos: a fogyasztók mesterséges világításra vonatkozó lámpa-igényeit kielégíteni és közben komoly nyereségre szert tenni. A

küldetésük viszont különbözo Az OSRAM olcsó, viszonylag jó minoségu lámpákat gyárt és értékesít, amelyeket meg lehet vásárolni a kis vegyes bolttól a hipermarketekig, szerte a világon. A GE Lighting (Tungsram) csúcsminoségu lámpákat gyárt és értékesít, magas áron, a kiválasztott szaküzletekben, meghatározott piacokon. Pl Magyarország piacát nem is tekinti a GE Lighting (Tungsram), saját maga számára, igazán számottevo piacnak. A vállalat küldetése kifejezi üzletének lényegét, körülhatárolja a muködési körét és megkülönbözteti más vállalatoktól. A küldetés megvalósításához a vállalatnak sokféle tevékenységet kell végrehajtania, amelyek közül ketto az üzleti vállalkozás létének és 2003. I-8 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT muködésének elengedhetetlen feltétele: a marketing és az innováció. Mindketto egyszerre jelent szemléletmódot és tevékenységrendszert. 2.3 Marketing A vállalat

fogyasztóorientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejleszto és megvalósító funkciók betöltése. (lásd: VGT III c fejezet) 2.4 Innováció A fogyasztói igények új, magasabb minoségi szintu kielégítése. Az innováció a versenyfeltételekhez való alkalmazkodást fejezi ki, megteremtve a lehetoséget a változó fogyasztói igények nyereséges kielégítésére. (lásd: IV fejezet) 2.5 A vállalkozás arculata A vállalati arculat a külso - belso kommunikációban jut kifejezésre, de nemcsak az egyes folyamatokra hat, nemcsak a szervezeti hierarchia bizonyos szintjein jelenik meg, hanem az egész vállalkozásra, a vállalkozás teljes muködési területére kiterjed. Az egységes arculattervezés a vállalatképet befelé és kifelé sikeresen alakító, irányító és meghatározó, tudatosan összehangolt intézkedések összességét jelenti. A vállalati arculat eszmei alapja a vállalat küldetése, filozófiája. Ebbol kiindulva

lehet megalkotni a vállalkozás „képét”, ami megjelenik a belso ügyfelek, a dolgozók felé, és a külso ügyfelek, a fogyasztók irányában a piacon. Egyes nézetek az arculattervezés fogalmát leszukítik a vállalat-image fogalmára, holott az image1 - a vállalatról alkotott kép – önmagától létrejön. Az arculattervezés ezzel szemben belülrol történo tudatos vezénylést igényel. Ha a vállalat képe, amit az arculattervezés során magának kialakít, teljesen fedésbe hozható a fogyasztók koponyájában kialakult image-el, akkor megállapítható, hogy jól sikerül a vállalkozás arculatát megalkotni. Örök igazság az, hogy "az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem a fejükben lévo eszmékre”, ezért kell tudatosan hatni az emberek szemléletére, formálni a véleményüket, az elképzeléseiket, mert aszerint fognak gondolkodni és cselekedni. Az arculattervezés a vállalati stratégia része, annak szerves összetevoje. De úgy is

közelíthetjük, mint egy kombinált vállalati stratégiát, amely hatással van a termékek igénykielégíto funkcióira, ott van, „ott él” a szervezetben, és meghatározó a szerepe a vállalat eredményességében - a növekedésben, a stabilitásban, az adaptivitásban egyaránt - a piacon. A szépet azonban nem elegendo csak kimondani, a kívánt képnek meg is kell felelni. „Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem azt, aminek a látására megtanították oket. A falak, korlátok, amelyek fogva tartják oket, csupán képzeletük terméke, nem valóságosak.” 3. A vállalati muködés érintettjei Érintett minden olyan személy vagy csoport, aki/amely befolyásolhatja a szervezet muködését és/vagy érdekelt annak következményeiben. 1 image = vélemények, képzetek, elképzelések a vállalkozásról, a termékekrol a fogyasztók, vevok, ügyfelek részérol 2003. I-9 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A vállalat küldetésébol és

a vállalati muködés érintettjeinek céljaiból származtathatók a vállalat céljai, amelyek alapot adnak a döntések meghozatalához, illetve a célok eléréséhez szükséges tevékenységek végrehajtásához. Az érintett felfogás alapgondolata, hogy a vállalat a társadalom számos csoportjával kerül tevékenysége során kapcsolatba (lásd: 1. ábra), amelyek egyrészt befolyással vannak muködésének eredményességére, tehát figyelembe kell vennie oket döntései során – másrészt, amelyeket elonyök vagy hátrányok érnek a vállalat muködésének következtében, s ezeket a következményeket is mérlegelnie kell a vállalatnak. A vállalat érintettjei tulajdonosok 10 9 természeti környezet 8 7 menedzserek 6 5 4 helyi és önkéntes állampolgári közösségek alkalmazottak 3 2 1 0 állemi intézmények fogyasztók stratégiai partnerek szállítók versenytársak 1. ábra A vállalati érintettek köre A vállalati muködés

érintettjeinek köre, még viszonylag kis vállalkozás esetén is igen széles lehet, csoportosításuk többféle szempont szerint lehetséges. Mi itt két nagy csoportba, a belso és külso érintettek körébe soroljuk oket, mindketton belül jól definiálható alcsoportokat képezve. Belso érintettek: • tulajdonosok, • menedzserek, • alkalmazottak. Külso érintettek: • fogyasztók, • szállítók, • versenytársak, • stratégiai partnerek, 2003. I-10 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • állami intézmények, • helyi és önkéntes állampolgári közösségek, • természeti környezet. Az érintettek körének ismertetésénél meg kell jegyezni: egyrészt, hogy az érintettek konkrét személyek vagy szervezetek, akik több szerepben is megjelenhetnek; másrészt, hogy a külso és belso érintettek csoportjai nem választhatók élesen szét. A belso érintettek hozzátartoznak a szervezethez, annak tagjai, abban töltenek be

különbözo szerepeket. A szerepek sokféle dimenzió mentén rendezhetok el Ez a felosztás olyan szerepeket jelöl, amelyek az üzleti vállalkozás lényegét fejezik ki: a tokebefektetés (tulajdonosok), a muködtetéshez kapcsolódó döntéshozatal (menedzserek) és a végrehajtás (alkalmazottak) minden vállalatnál jelen van. A legegyszerubb vállalkozási forma, az egyszemélyes magánvállalkozás esetén ezek a szerepek egybeesnek, nagyobb, differenciáltabb vállalkozásnál szétválásuk szükségszeru. Ennek mértéke és módja a különbözo vállalati formák kialakulásának egyik legfontosabb összetevoje. A belso érintettek említett csoportjai eltéro érdekekkel rendelkeznek, így eltéroek azok a célok is, amelyeknek megvalósításáért a vállalkozáshoz kapcsolódnak. A tulajdonosok foképpen a befektetett tokéjük növekedésében érdekeltek, a menedzserek a vállalat sokoldalúan eredményes muködésében, az alkalmazottak pedig személyes

jövedelmük maximalizálásában. A belso érintettek törekvéseibol bonyolult szervezeti-szociológiai folyamatok során alakulnak ki a vállalat saját céljai; a külso érintettek céljaiból származtathatók azok a korlátok, az a feltételi rendszer, amelyben a vállalat muködik, és amelyek hosszabb távon magukat a célokat is befolyásolják. A külso érintettek közül a fogyasztók, a versenytársak és a szállítók együttesen jelentik a szukebb értelemben vett piacot. A fogyasztók igényeinek kielégítése céljából jött létre a vállalkozás, így ok a legfontosabb külso referenciái a vállalat eredményességének. A fogyasztói elégedettség a hosszú távú profitkilátások legfontosabb összetevoje. A versenytársak részben azonos muködési körrel rendelkeznek, így ugyanannak a fogyasztói csoportnak az igényeit akarják kielégíteni. A versenytársak kölcsönös kapcsolatban állnak egymással: egyrészt (foleg rövidtávon) osztoznak a

fizetoképes kereslet kielégítésébol származó nyereségen; másrészt ösztönzik, sot kényszerítik egymást az innovációra – így válik a piaci verseny a fejlodés motorjává. A vállalat a szállítók számára a fogyasztó, az ügyfél. A szállító látja el a vállalkozásokat a szükséges eroforrásokkal (a szállítók körébe tartoznak a hitelezok is) A méltányos, kooperációra építo üzleti kapcsolat biztosíthatja a vállalat számára a stabil eroforrás-ellátást, a szállító számára pedig a megbízható profitot. A stratégiai partnerek azok a vállalatok, intézmények, amelyeknek a küldetése valamilyen módon fedésben van egymással. Ilyen érintettség megjelenhet pl: egy közös fejlesztésben, marketingakcióban, szállítói/vevoi kapcsolatrendszerben. Az állami intézmények szerepe a vállalatok életében a különféle társadalmi-gazdasági berendezkedésu országokban igen eltéro. A modern társadalomban a gazdaság

muködésének szabályozásában a piac és az állam egyaránt részt vesz. A különbözo állami intézmények hatása a vállalatokra konfliktushelyzetet idézhet elo. Egyes állami intézmények közvetlen utasítási joggal is rendelkezhetnek. A helyi és önkéntes állampolgári közösségek alatt a helyi közigazgatást és valamennyi lehetséges nem állami, társadalmi csoportosulást értjük, a vállalatok muködésére egyre komolyabb hatást gyakorló „civil szférát”. 2003. I-11 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A természeti környezettel való kapcsolatra napjainkban egyre inkább az jellemzo, hogy a vállalatok számára követelmény a természeti környezet megorzo-regeneráló használata. A természeti környezetet a vállalatok felé részben bizonyos állami vagy helyi eloírások, részben pedig a környezetvédelem civil szervezetei képviselik. Az érintettek („stekeholder”-ek) és a vállalat kapcsolatának kezelésére szolgáló

eszköztárat az érintett-menedzsment fogalmában foglalhatjuk össze. Ez a vállalat külso és belso kapcsolatrendszerét összefüggoen irányító, gazdasági, társadalmi és etikai elemeket egyaránt tartalmazó gazdag tevékenységi kör ritkán jelenik meg napjainkban egységes, formális szervezeti funkcióként, de a felsovezetés, talán, legfontosabb tevékenységi körét jelenti. 4. A vállalat céljai A vállalatot szervezetként kezeljük, olyan rendszerként, amelynek a muködése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg (lásd: 2. ábra) A vállalatnak, mint szervezetnek a céljai a küldetésébol és a belso érintettek céljaiból, törekvéseibol alakulnak ki. A küldetéssel már foglalkoztunk, most vizsgáljuk meg, hogy milyen céljai vannak a belso érintetteknek, és ezekbol hogyan alakulnak ki és milyen módon jellemezhetok a vállalati célok. Az egyéni és szervezeti célok kapcsolata 360 270 180 90 0 1 2 3 szervezeti 4 5 egyéni 2.

ábra Az egyéni és szervezeti célok nagyléptéku közelítése 4.1 Egyéni célok Az ember állandóan vágyik valamire, szeretné a szükségleteit kielégíteni, egyre többet kíván. A szükségleteit az határozza meg, hogy már mivel rendelkezik. Mihelyt az egyiket kielégítette, egy másik szükséglet lép a helyébe. A folyamat végtelen: egy bizonyos szükségletet ki lehet elégíteni, de általában az emberi szükségleteket nem. A kielégített szükséglet nem motiválja a viselkedést, csak a kielégítetlen. A szükségletek szintek szerint, hierarchikusan rendezodnek (lásd: Maslow féle motivációs hierarchia). A szükségletek és célok viszonyában fontos felismerésként kell tudatosítanunk a következo összefüggéseket: 2003. I-12 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • A szükségletek logikailag megelozik a célokat; • Az egyéni célok nem felelnek meg kölcsönösen és egyértelmuen a szükségleteknek, mivel több cél szolgálhat

egyetlen szükséglet kielégítésére és fordítva; • Az egyén által választott cél négy fo tényezotol függ: o Az egyén norma- és értékrendszerétol; o Az öröklött szellemi és fizikai képességeitol; o A személyes tapasztalataitól és tanulékonyságától; o A fizikai és társadalmi környezetében való mobilitásától. A négy tényezo kölcsönhatása határozza meg azt a keretet, amelyen belül az egyén célját (céljait) szükségleteinek kielégítésére megválasztja, és amelyek felé a viselkedését irányítja. A motiváció közvetlenül nem figyelheto meg, az egyén cselekedeteibol, elbeszéléseibol lehet rá következtetni. A pszichológia motivációs elméleteit a következoképpen csoportosíthatjuk [Forrás: Kindler 1992.]: 4.2 • A fiziológiai alapú motivációs elméletek az ösztönökre, a belso feszültségekre, izgalmi állapotokra, érzelmekre vezetik vissza az emberi cselekedeteket. • A tanulási elméletek

arra helyezik a hangsúlyt, hogy a tanulás folyamán az egyén olyan válaszokat, válasz-sorozatokat, viselkedési mintákat sajátít el, és igyekszik alkalmazni, amelyek számára a legnagyobb „jutalmat” eredményezik. • A társadalmi motivációk elméletei arra építenek, hogy az emberekben él az igény arra, hogy másokra reagáljanak, illetve másokat befolyásoljanak (ilyen a közösséghez való csatlakozás vagy a hatalomszerzés igénye). • A kognitív motivációk elméletei egyrészt az egyén vágyai, értékei és viselkedése közti harmónia igényébol, az ezek közti eltérések csökkentésére irányuló törekvésekbol indulnak ki, másik vonulatuk pedig a megismerés, a megértés iránti vágyat hangsúlyozza. • Az individuális motivációk elméletei az egyén tudatos, belso világát, személyiségét, e személyiség megvalósításának motívumát helyezik elotérbe. Szervezeti célok A szervezeteknek vannak saját céljaik, amelyek

természetesen nem azonosak a bennük szereplo egyének céljaival, de nem is függenek tolük. Az egyéni célok rendkívül változatosak lehetnek, s aligha képzelheto el olyan szervezet, amelyben a tagok valamennyi céljukat ki tudnák elégíteni. Az egyéni célok általánosan úgy köthetok a gazdasághoz, hogy egyrészt megvalósításuknak gazdasági feltételrendszere van; másrészt vannak köztük gazdasági természetuek, amelyeket az egyén a gazdasági tevékenységen keresztül valósíthat meg. Williamson [1964] nyolc olyan egyéni célt jelöl meg, amelyet az emberek többnyire a munkahelyükön keresztül szeretnének elérni. Ezek, fontossági sorrendben, a következok: jövedelem, biztonság, státusz, hatalom, presztízs, a társadalom szolgálata, szakértoi kiemelkedés és hasznosság. Fontos fejleménye korunknak, hogy a vállalatokkal szembeni elvárás lett, hogy az egyének, foleg a saját foglalkoztatottjaik nem gazdasági céljainak a megvalósulásához

is hozzájáruljanak. 2003. I-13 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A szervezeti célok legfobb jellemzoi az alábbiak: • A szervezeti célok hierarchikusan strukturáltak. A célok hierarchiája szolgáltatja a szervezet számára azt a logikus és konzisztens vonatkoztatási alapot, amellyel meghatározhatók a szükséges tevékenységek és ezek célszeru csoportosítása, összehangolása. • A szervezeti célok második jellemzoje a kölcsönös erosítés, amelyrol akkor beszélhetünk, ha a szervezet és a szervezet tagjai egyaránt segítik egymást céljaik elérésében: a szervezeti célok elérése hozzájárul az egyéni célok eléréséhez és fordítva. Ha nincs kölcsönös erosítés, akkor a szervezet és a szervezet tagjai egyaránt károsodnak. • A kompatibilitás azt jelenti, hogy az egyéni céloknak összeegyeztethetonek kell lenniük a szervezet hatékony muködésével. • A fölérendelt (szuperordinált) célok létezését tekintjük a

szervezeti célrendszer legjellemzobb vonásának. Ez magyarázza meg ugyanis a szervezetek lényegét: a szervezetek azért léteznek, mert képesek olyan dolgokat megvalósítani, amelyeket az emberek egyedül nem tudnának elérni. • A fölérendelt (szuperordinált) cél a szervezet valamennyi tagjának (vagy valamennyi részszervezetének) közös célja, és amelyet kooperációval lehet a legjobban elérni; ezenkívül elég átfogó ahhoz, hogy felölelje az összes alárendelt (szubordinált) célt. Az egyéni és szervezeti célok kapcsolatát mutatja az 3. ábra: 1. Teljes ellentétben lévo egyéni és szervezeti célok. 2. Részlegesen ellentétes egyéni és szervezeti célok 3. Semleges egyéni és szervezeti célok 4. Összeegyeztetheto egyéni és szervezeti célok 5. A szervezeti és egyéni célok azonossága 3. Egyéni cél 2. Egyéni cél 4. Egyéni cél Szervezeti cél 1. Egyéni cél 5. Egyéni cél EMBER SZERVEZET 3. ábra Az egyéni és

szervezeti célok viszonyai A célok közötti részleges ellentét és az ebbol adódó konfliktusok minden szervezet életének normális és szükségszeru velejárója. Kiküszöbölni csak az egyéni és szervezeti cél teljes egybeesése esetén lehetne; az ilyen szervezetek azonban nem szimpatikusak – hiszen teljes és feltétel nélküli odaadást követelnek – és többnyire nem is hatékonyak, mivel a tagjai 2003. I-14 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT lényegében nem gondolkodnak. A szervezet akkor muködik hatékonyan, ha a célok különbözoségébol adódó konfliktusokat a vezetés nem elnyomni igyekszik, hanem megfelelo hozzáállással, hozzáértéssel megoldja. Az emberek különféle okok miatt dolgoznak. A pénzügyi okok nem mindig dominálnak Egy 1000alkalmazottat és 100 vezetot érinto felmérés szerint a két csoport elképzelései nagymértékben különböztek arról, hogy az alkalmazottak mit tartanak fontosnak a saját maguk számára, illetve

a vezetok mit tartanak fontosnak az alkalmazottaik számára: [Forrás: Davis, S.:People Performance Incentive, Oktober 1996, p 4-9] Mit akarnak az alkalmazottak? alkalmazottak vezetok Érdekes munka 1. 5. A végzett munka megbecsülése 2. 8. Az alkalmazottak bevonásának mértéke 3. 10. Biztos munkahely 4. 2. Magas bér Eloléptetési/fejlodési lehetoség 5. 6. 1. 3. Jó munkakörülmények 7. 4. Személyes lojalitás a munkásokhoz 8. 6. Tapintatos fegyelmezési gyakorlat 9. 7. Segítség a személyi problémák kezelésében 10. 9. A felmérés (lásd: 4. ábra) azt mutatja, hogy az alkalmazottak számára igen fontos az értelmes munka és szükségét érzik, hogy munkájukat megbecsüljék. Az alkalmazottak nem feltétlenül fizetésemelésre vágynak, a személyes, nyilvános elismerés lényegesebb lehet. Mit akarnak az alkalmazottak? vezetok alkalmazottak 5 4 6 3 6 7 8 9 9 10 4 segitség a személyes problémákban tapintatos

fegyelmezés lojalitás eloléptetési/fejlodési lehetoség 1 magas bér bevonás megbecsülés 1 2 biztos munkahely 3 2 5 7 jó munkakörülmények 8 érdekes munka Rangsor 10 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 4. ábra Mit akarnak az alkalmazottak saját maguk és a vezetok szerint? Tehát a vállalat céljai a küldetésbol és a belso érintettek céljaiból származtathatók. A küldetés hátterében ott áll az alapveto cél, amely az üzleti vállalkozás lényegét fejezi ki. 2003. I-15 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5. A profitmotívum és a társadalmi felelosség A profitmotívum a vállalati célrendszer vizsgálatakor elsodleges, ugyanis az alapveto cél megfogalmazásában szerepel a nyereségességre törekvés, az érintettek céljainak vizsgálatából pedig kitunik, hogy a profitcél szinte integrálja ezeket a célokat. A vállalatot a profitszerzés célja különbözteti meg minden más olyan szervezettol, amely szintén emberi szükségleteket

elégít ki. Enélkül nincs vállalat: a piaci versenyben a fogyasztók igénykielégítésébol (az alapveto cél másik összetevojébol) elobb-utóbb kihullanak azok, akik nem tudják ezt nyereségesen végezni. Így az üzleti vállalkozásnak a nyereségesség, a profitszerzés a túlélésnek, az üzleti vállalkozás fennmaradásának specifikus feltétele. A vállalat azonban nemcsak gazdasági egység, hanem a társadalmi struktúra más dimenzióiban is fontos szerepet tölt be. A társadalmi környezet mindig is „elvárt” a vállalkozásoktól, azok képviseloitol bizonyos viselkedésmintákat, s ezeknek betartását „díjazta” a piaci versenyben is. Napjainkban egyre jelentosebbé válnak a vállalati célok között az erkölcsi alapokon álló kiegészíto célok. Ez a tendencia vezet el a „felelos vállalat” koncepcióhoz, amely szerint a vállalatnak társadalmi felelossége van, s ennek megfeleloen muködése során egy szurot alkalmazva „racionálisan

dönt morálisan elfogadható alternatívák között” [Zsolnai(1989)]. A célok meghatározásánál, e felfogás szerint, valamennyi érintett érdekeit figyelembe kell venni, és a hagyományos felfogáshoz képest nagyobb súlyt kapnak a külso érintettek. Megjegyzendo, hogy fejlett társadalmi tudattal rendelkezo közösségben a morális célok követése pozitívan hathat a nyereségességre is, ugyanis ekkor a közösség honorálja az etikus viselkedést. A jó híru vállalattól szívesen vásárolnak a fogyasztók, hajlandóak megfizetni pl. a termék környezetbarát eloállításából származó többletköltséget 6. A célstruktúra A vállalati célrendszer legfontosabb tulajdonsága az, hogy többdimenziós. A választott nézopont függvényében többféle célstruktúrát meghatározhatunk, amelyeknek megvan a maguk belso logikája, és egymással is összefüggnek. A célstruktúrák egy része hierarchikus, másokban az egyes célok egymás mellé rendelve

muködnek. A vállalati célok jellemzésére elmondható, hogy: • a valóságban megjeleno célok a különbözo struktúrák valamilyen metszetében értelmezhetok, a többdimenziós rendszer egy pontjaként; • a konkrétan megfogalmazható céloknak a struktúrában elfoglalt helye változhat (azaz ugyanaz a cél más prioritást kaphat a feltételek változásának függvényében); • a hierarchikus rendezésben a magasabb rendu cél elérésének feltétele az alacsonyabban lévo cél elérése; • a célok és feltételek között nincs éles határvonal,, egymásba át is mehetnek, ami egy idopontban vagy összefüggésben cél, az a másik idopontban vagy vonatkozásban feltétel. A vállalati célstruktúra dimenzionálása sokféle szempont szerint mehet végbe. Ebbol kettot, a terjedelem és a funkció szerinti struktúrát mutatja be kombináltan az 5. és 6. ábra 2003. I-16 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A célstruktúra 1. pénzügyi célok 100

logisztikai célok marketing célok 0 termelési célok innovációs célok információs célok alapveto cél humán célok küldetés távlati célok közvetlen célok operatív célok 5. ábra A célstruktúra, a célrendszer egyik megközelítése A célok rendszere alapveto cél 100 operatív célok küldetés 0 közvetlen célok pénzügyi célok marketing célok innovációs célok távlati célok humán célok információs célok termelési célok logisztikai célok 6. ábra A célstruktúra, a célrendszer más megközelítése 2003. I-17 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A téma szempontjából a legfontosabb a célok strukturálása a különbözo célfogalmak tartalmi terjedelme szerint. A célhierarchia csúcsán az alapveto cél áll: a fogyasztói igénykielégítés nyereség elérése mellett. Ez alatt helyezkedik el a küldetés, ami megfogalmazza, hogy milyen úton, milyen tevékenységeken keresztül, milyen muködési elvekre

építve éri el a vállalat az alapveto célját. A célhierarchia következo szintjén a távlati, tartós célok állnak, amik részletezik, hogy mit kell teljesítenie a szervezetnek küldetése megvalósításához. E célok azok, amelyek folyamatos megvalósításában az érintettek közvetlenül érdekeltek, s amelyben az alapveto cél és a küldetés valóra váltható (nyereségesség, kedvezo arculat, gyors reakció és átfutási ido, növekvo piaci részesedés stb.) A célok következo szintje a közvetlen, irányítási célokat jelenti, amelyek pl. egy reklámakcióhoz, egy új beszállító bevonásához, vagy az érdekeltségi rendszerhez köthetok. Végül a legalsó szinten az operatív muködési célok helyezkednek el, amelyek egy-egy akció eredményére vonatkoznak (pl. egy munkadarab legyártása, valamilyen anyag beszerzése) A célok strukturálásának további jelentos dimenziói a következok: • a vállalati tevékenység különbözo területein

megfogalmazhatóak ún. funkcionális célok, amelyek alapján vannak pénzügyi, marketing, innovációs, humán, információs, logisztikai, termelési célok; • a belso érintetteknek a célstruktúrába való bekapcsolódására az jellemzo, hogy a tulajdonosok lényegében az alapveto cél megvalósulásában érdekeltek: a profitszerzés, a befektetés értékének növelése a legfobb érdekük; a menedzserek tevékenysége foként a küldetés megvalósítására irányul, míg a munkavállalók munkáját elsosorban a távlati, tartós célok határozzák meg (lásd: 7. ábra); • a vállalat kontingenciaelméleti felfogása alapján fontosak a külso érintettekhez kötodo célok; ezek a célok részben gazdasági jelleguek, részben a vállalat társadalmi funkcióihoz kapcsolódnak, mint az 8. ábra mutatja A belso érintettek célhierarchiája tulajdonosok 1 0 alkalmazottak menedzserek 7. ábra A belso érintettek célrendszere 2003. I-18 Vállalati

Gazdaságtan BME IMVT A külso érintettekhez kötodo célok oktatási célok gazdasági célok szociális célok politikai célok 8. ábra A külso érintettekhez kötodo célok A különbözo dimenziók erosen eltéro sajátosságokkal rendelkeznek. A tartalmi terjedelem szerint a struktúra logikailag egyértelmuen hierarchizált, míg a funkcionális dimenzió céljai mellérendeltek. A belso érintettek célrendszerében létezik bizonyos hierarchia (tulajdonos – menedzser – munkavállaló), ami azonban igen képlékeny. A külso környezethez, ezen belül a társadalmi funkciókhoz kapcsolódó célok között ritkán állítható fel. 7. A vállalatkormányzás A vállalatkormányzás (corporate governance) feladata, hogy olyan intézményeket és mechanizmusokat építsen ki és muködtesse, amelyek a vállalaton belüli szereplok, a belso érintettek céljainak összehangolását, a közösen elfogadható muködési normák és teljesítménycélok kialakítását,

a muködés ellenorzését és értékelését végzik. Értelemszeru, hogy a vállalatkormányzásnak a nagyobb méretu vállalatoknál van jelentos szerepe, hiszen a kis vállalatoknál, ahol a tulajdonos esetleg egyszerre menedzser és munkavállaló is, egyszemélyben elvégzi a fenti feladatokat. A nagyobb vállalatoknál erre különbözo testületek muködnek, amelyek feladatköre és tevékenysége jogilag körülhatárolt, de egyúttal kulturális és intézményi szempontok szerint nagymértékben eltéro is lehet. Az utóbbi években a vállalatkormányzási problémák mindenütt, de különösen a privatizációs folyamatokon átment országokban, jelentos mértékben az érdeklodés középpontjába kerültek. A vállalatkormányzási rendszerek a különbözo országokban eltéro formákat öltenek, foleg a jogi-intézményi rendszertol és a kulturális hagyományoktól függoen. A Magyarországon kialakult rendszerre az angolszász és a német rendszernek volt nagy

befolyása. Az angolszász rendszer hátterében az a széttagolt tulajdonosi szerkezet áll, amely a részvények tozsdei kereskedésére épül. Ebben a rendszerben (ahol tehát a tulajdonosok 2003. I-19 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT nagy százalékban kisbefektetok, vagy befektetési alapok) a vezeto testület az igazgatóság, amelyben többségében külso (nem a menedzsmenthez tartozó) igazgató foglal helyet. Az igazgatóság az ot megválasztó közgyulésnek tartozik beszámolással, természetesen anyagi felelosség terhe mellett, foként a muködés pénzügyi vetületeire, ezen belül ia a rövidtávú, foleg a tozsdén is tükrözodo hatásokra figyelve. Az ügyvezeto igazgatók, ezek közül a vezérigazgató (CEO=Chief Executive Officer) kulcsszerepet játszanak. A vezérigazgató gyakran az igazgatóság elnöke is. A munkavállalók gyakorlatilag nem kapnak szerepet A német rendszerben a tulajdonosi szerkezet sokkal kevésbé tagolt, az intézményi

befektetok (foként bankok) nagyobb szerepe, a kereszttulajdonlások gyakorisága és az eroteljesebb munkavállalói érdekvédelem lényegesen eltéro szerkezetu vállalatirányítást hozott létre. A tulajdonosok szakmai érdeklodése jobban kiterjed a vállalat reálszférájára (termelés, kereskedés), szemléletük hosszabb távú mint az angolszász rendszerben. A kormányzás kétlépcsos: egyrészt a stratégiai döntéseket hozó, az igazgatóságot is ellenorzo és a munkavállalói képviseloket is magába foglaló Felügyelo Bizottság, másrészt a napi ügyvezetést intézo, belso érintettekbol álló igazgatóság irányítja a vállalatot. A magyar Társasági Törvény által eloírt modell a fenti két rendszer keverékeként állt össze. Közelebb áll a német rendszerhez, de a Felügyelo Bizottság és az Igazgatóság mellérendelt viszonyban muködik, mindkettoben vannak külso és belso tagok is. Az irányítási struktúra vázlata az 9. ábrán látható

TULAJDONOSOK Hierarchikus kapcsolat Felügyeleti kapcsolat Részvétel KÖZGYULÉS FELÜGYELO BIZOTTSÁG IGAZGATÓSÁG ELNÖK VEZÉRIGAZGATÓ MENEDZSMENT MUNKAVÁLLALÓK 9. ábra A vállalatkormányzás intézményei Magyarországon 2003. I-20 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT B. A vállalat modellezése Eloadó: Dr.Tóth Judit Ha a vállalkozás modelljét kívánjuk megalkotni, világossá válik, hogy egy modellel ezt nem lehet megoldani. Ezért nem egy, hanem sok modell készítése szükséges, attól függoen, hogy a vállalat muködését milyen nézopontból (aspektusból) vizsgáljuk, valamint, hogy a valóság leképzésére (megfeleltetésére) milyen szimbólumokat használunk. Egy-egy vizsgálati nézopontból elegendo lehet egy megfelelo modell alkalmazása. Más-más modell segítségével fejezhetjük ki pl. a vállalat eroforrás-összetételét, idobeni muködését, költségalakulását vagy gazdasági hatékonyságát, eredményeit stb. összetett

kérdésekre azonban csak több modell együttes használata segítségével nyerhetünk választ. Helyes modellezési technika alkalmazása esetén az egyes részmodellek harmonizálnak egymással, sot bizonyos szabályok betartása mellett együttmuködo modellrendszert alkotnak. A modellezési módszer alapgondolata szerint, ha egy modell hasonlít a valóságra egyes jellemzoiben, akkor a modellre érvényes megállapítások értelemszeruen alkalmazhatók a valóságos objektumra is. A vizsgálatok vezérfonalául a rendszerszemléletet kell alkalmaznunk, amely a „rendszer” általános fogalmának elfogadására és speciális alkalmazására épül. Minden esetben, ha valamely bonyolult, összetett objektumot, mint egységet vizsgálunk, a vizsgálódás tárgyát a vizsgálat módszere kezelheti részeire, elemeire bontva, azaz analizálva. Ekkor az egyes részekrol nyerhetünk ismereteket. Az összetett objektum legalább két (legtöbbször sok) elembol áll. Ekkor már

nemcsak az elemek egyenkénti vizsgálata szükséges Ha az összetett egység muködésmódjáról akarunk hasznosítható ismereteket szerezni, úgy az elemek egymáshoz való viszonyait, kölcsönkapcsolatait is elemeznünk kell. Ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy az alkotóelemek együttese (összessége) az elemek belso kölcsönhatásai révén olyan új mennyiségi és minoségi értékeket eredményez, amelyek az összetevo elemekre nem jellemzo új tulajdonságú integratív egységet hoznak létre. A sok elembol és az ezek között létrejövo sokszoros kapcsolatokból összetevodo egységet rendszernek nevezzük, és vizsgálhatjuk a tulajdonságait. Ezt a vizsgálati módot rendszerszemléletu vizsgálatnak nevezzük. Megalapozását a rendszer-fogalom bevezetése és annak komplex kezelésmódja, a rendszerelmélet biztosítja. A rendszerelmélet megalapítója, a magyar Bertalanffy volt. A rendszer-fogalom tág értelemben valamilyen közös ismérv (szempont)

alapján kölcsönösen összefüggo (összekapcsolt) elemek zárt csoportja. (A „zártságot” a nem a rendszerbe sorolt elemektol, a „környezettol” való elhatároltság jelenti.) 1. Modell-típusok Az alkalmazott szimbólumok típusától függoen a modell lehet: 1.1 • verbális, • ábrajel és • matematikai jel típusú. Verbális modellek A verbális modellek a rendszerek és folyamataik muködését köznyelvi és/vagy szaknyelvi szavakkal írják le. Foként eljárási (tevékenységi) illetve magatartási (viselkedési) esetek modellezésére alkalmasak. Ezt a módszert minden modell-típus készítésekor az elso megközelítésnek tekintjük („leírás”). 2003. I-21 Vállalati Gazdaságtan 1.2 BME IMVT Ábrajel modellek Ezekben a modellekben a rendszerek és a folyamatok valóságos elemeit ábrajelszimbólumok helyettesítik. A terezési-szervezési gyakorlatból ismert, hogy az egyik legtermékenyebb gondolkodásmód eszközei az

ábrák, vázlatok. Ebben az esetben az ábra nemcsak dekoratív kép, hanem a folyamat, illetve a rendszer megalkotásához vezeto út logikai rendszerezo fázisa. A rendszerezés itt a megismételheto tevékenységek egységes végrehajtását célzó eljárásmód megalkotása. A választott szimbólumok ábrák, jelek és a köztük lévo kapcsolatokat kifejezo összeköto vonalak, nyílfolyamok stb. az ábrajel-modellek lehetnek statikusak, ha a tényezoik között az ido nem szerepel, ezek az állapotábrák. Lehetnek dinamikusak, ha az idotényezot is tartalmazzák, e modellek a folyamatábrák. 1.3 Matematikai modellek A matematikai modellben használt szimbólumok matematikai-logikai absztrakciós jelek, amelyek mennyiségi ill. minoségi összefüggéseket is kifejeznek A matematikai modellek közös jellemzoje, hogy függvényekben, egyenletekben, egyenletrendszerekben vagy egyenlotlenségekben adják meg a valóság paramétereit. A matematikai modellek

determinisztikusak, ha adataik egyértelmuen meghatározottak (függvények), és sztochasztikusak, ha elemeik között valószínuségi változók is szerepelnek. 2. Modell-alkotás Ha összekapcsoljuk a rendszer és a modellezés fogalmait, akkor rendszerszemléletu modellezést végzünk, amely alkalmas a legkülönfélébb vállalatok egyes folyamatainak, folyamatrendszerének, funkciókapcsolatainak, tevékenységrendszerének konkrét vizsgálataira. Bármely rendszer, amelyet a környezetétol, a vizsgálat céljából, elválasztunk a környezetébol elemeket vesz fel (input, bemenet) és más elemeket bocsát ki (output, kimenetek). A rendszernek a környezettel folytatott kölcsönhatásai során rendszerelemei egymással különbözo kapcsolat(ok)ba kerülnek, és állapotukban változás következik be. A rendszermuködés lényege a változássorozat, amely struktúrájában végbemegy. Ezt a változássorozatot nevezzük a rendszerben végbemeno folyamatoknak. A rendszer

és a folyamat egységben jelenik meg. A folyamat elemei a rendszerelemek, és a rendszer muködési módja a folyamat, amely az elemeket átalakítja. Ezt mutatja be absztrakt módon a 1. ábra Gyakorlati példát láthatunk a 2. ábrán Legyen a vizsgált probléma egy munkahelyi feladat (pl. egy munkavállaló számítógépen dolgozik) E tevékenységet és a végrehajtását lehetové tevo „ember – eszköz” rendszert modellezve eloször is meg kell fogalmazni a tevékenység elvont, általánosított leírását (verbális modell). Ezután a megnevezett elemeket elválasztjuk a környezettol, s mivel ezáltal egyértelmuen ismerjük a rendszerbe bevont elemeket, a logikai ábrajel modell kereteit már határozott ábrával, itt téglalappal jelölhetjük. A verbális és az ábrajel modell alapján a vizsgálat céljának megfelelo irányban mennyiségi és minoségi összefüggéseket kell feltárni matematikai-logikai absztrakciók segítségével. Ezután össze kell

állítani a komplex ábrajel modellt oly módon, hogy a megszerkesztett grafikus ábrajel modellt el kell látni a szükségesnek tartott számszeru és verbális kiegészítokkel, valamint az egyes mennyiségi és minoségi viszonyokat kifejezo matematikai összefüggések formalizált jelmodelljeivel. 2003. I-22 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A példában a munkavállaló(M) által észlelt eseményeket, információkat, amelyek ot beavatkozásra, cselekvésre(SZG) késztetik bemeneteknek nevezzük és vektor formában összefoglaljuk: X = (x1, x2, xn). A lehetséges beavatkozási, információtovábbítási módozatokat szintén vektoriális formába rendezhetjük: Y = (y1, y2, ym ), és kimeneteknek nevezzük. A rendszerben a „bemenet” (input) és a „kimenet” (output) között megy végbe a komplex átalakítási folyamat, amelyet a transzformációs egyenlet ír le: Y = T (X). A „T” szimbólum a transzformáció (átalakítás) operátora, amely az X

vektornak az Y vektorrá való átalakítási szabályát tartalmazza. A rendszerszemléletet és a modellezési eljárást összekapcsolva meghatározhatjuk bármely termelo / szolgáltató vállalat célorientált modelljét. A szervezeti rendszer és környezete közötti komplex folyamatrendszer ikonikus modelljét mutatja a 3. ábra, és egy termelo vállalatban a termelés körfolyamata látható a 4 ábrán A RENDSZER CÉLJAI KÖRNYEZET RENDSZER CÉL 1 FOLYAMAT RÉSZ- ÉS ALRENDSZEREK (STRUKTÚRA) (KI)1 KIMENETEK (BE) 1 CÉL 2 BEMENETEK (KI)X (BE) 2 ELEM EROFORRÁS 1. ábra Az általános (absztrakt) rendszer elemi 2003. I-23 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT logikai ábrajel modellje 2003. I-24 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT VALÓSÁGOS OBJEKTUM A VALÓSÁGOS OBJEKUMRÓL KÉSZÜLT KOMPLEX ÁBRAJELMODELL RE =(E1, E2, ; Ö1) Példa: Egy munkavállaló(M) számítógépen (SZG) dolgozik KÖRNYEZET RENDSZER (Megjegyzés: ezt lehetoleg a valóságban,

eredetiben meg kell vizsgálni.) Ö1 KIMENET E1 BEMENET Y X E2 VISSZACSATOLÁS ELEM KAPCSOLAT T=(x1, y 1 : x 2, y 2 : xn, y n) Y = T (x) VALÓSÁGOS OBJEKTUM SZIMBOLIKUS MODELLJEI VERBÁLIS MODELL ÁBRAJEL MODELL A vizsgált objektum a környezettol elhatárolt elemek olyan együttese, amelyek egymással meghatározott kapcsolatban vannak Muködése abban áll, hogy a környezettol bemeneti tényezoket, hatásokat vesz át, ezeket átalakítja, és mint kimeneti tényezoket, hatásokat a környezetbe továbbítja. Példa: A számítógépen kapott információt az illetékeshez továbbítja, MATEMATIKAI MODELL A RENDSZER MEGHATÁROZÁSA R = RENDSZER E = ELEM Ö = KAPCSOLAT R = [E i , Ö j ] I = 1, 2, 3, n j = 1, 2, 3, m SZG M A RENDSZER MUKÖDÉSE X = [x 1, x 2, xn] X a bemeneti tényezok vektora Y = [y 1, y 2, ym] Y a kimeneti tényezok vektora Y = T (X) T = a transzformáció (átalakítás) operátora Az operátor muködése T = f ( x 1, y 1 ) 2. ábra A

rendszer-folyamat szimbólum komplex ábrajel-modellje 2003. I-25 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT KETTOS CSERE NATURÁLIS FORMA HASZNÁLATI ÉRTÉK ÉRTÉK ÉRTÉK SZERVEZETI RENDSZER EROFORRÁSOK PRODUKTUMOK A RENDSZERBEN VÉGBEMENO KOMPLEX FOLYAMAT BEMENET KÖLTSÉGEK KIMENET BEVÉTEL ÉRTÉK-(PÉNZ-) MOZGÁS MUNKAEROK ANYAGOK, ENERGIÁK MUNKAEROK MUNKAEROMOZGÁS HASZNÁLATI ÉRTÉKEK HULLADÉKOK ANYAGI TÉNYEZOK MOZGÁSA INFORMÁCIÓK INFORMÁCIÓK INFORMÁCIÓK MOZGÁSA KÖRNYEZET 3. ábra A szervezeti rendszer és környezete közötti komplex folyamatrendszer ikonikus modellje 2003. I-26 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT TERMELÉSIRÁNYÍTÁS MINOSÉGE TERMELOSZERVEZET RENDSZER MINOSÉGE TERMELÉSIRÁNYÍTÁS EROFORRÁSOK EROFORRÁS TERMELO RENDSZER ÉS FOLYAMATAI BERUHÁZÁS PRODUKTUMOK TERMÉKPOLITIKA ÉS TERMÉKMINOSÉG KONSTRUKCIÓ PÓTLÁS MINOSÉGE KARBANTARTÁS MINOSÉGE INFORMÁCIÓRENDSZER MINOSÉGE GYÁRTÁSFENNTARTÁS

ELOKÉSZÍTÉS UTÓGONDOZÁS VEVOSZOLGÁLAT MINOSÉGE SZERVIZ BESZERZÉS SZERZODÉSEK, ANYAGOK, ESZKÖZÖK MINOSÉGE GYÁRTÁS GYÁRTÁSI FOLYAMATOK ÉS GYÁRTMÁNYOK MINOSÉGE VEZETÉSSZERVEZÉS GARANCIA ÉRTÉKESÍTÉS MINOSÉGE ÉRTÉKESÍTÉS ELLENORZÉS RAKTÁROZÁS SZÁLLÍTÁS LOGISZTIKA A VEZETÉS MINOSÉGE KUTATÁS-FEJLESZTÉS ÉS TERVEZÉS MINOSÉGE A KOMPLEX LOGISZTIKAI TERVEZÉS KIVITELEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁS MINOSÉGE ELLENORZÉS ÉS RENDSZERÉNEK MINOSÉGE A SZERVEZÉS ÉS SZERVEZET-FEJLESZTÉS MINOSÉGE 4. ábra A termelés körfolyamata 2003. I-27 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT C. A vállalat teljesítményértékelése Eloadó: Dr. Szabó Gábor Csaba 1. A vállalati teljesítmény komplex mérése A menedzsment tudományok felfogása ma már az, hogy a vállalat, a rendszer ( legyen az egy polgármesteri hivatal, egy bank, egy kórház, egy egyetem vagy egy légitársaság ) teljesítményét nemcsak a „klasszikus” gazdasági

eredményekkel „mérjük”, hanem legalább három-négy dimenzióban : - mennyiségi eredmények : kapacitás, átfutási ido, választék, kapacitáskihasználás stb. ( pl 3200 db/muszak, 62 000 palack/óra, 10 000 nappali és 4000 postgraduális hallgató, 300-320 beteg/nap, 500-550 ügyfél/nap stb. – 80%-os ülohely-kihasználás egy légitársaságnál, 65 %-os szobakihasználás egy szállodában stb. ); - gazdasági eredmények : költségek, ráfordítások, eredmény, nyereség, gazdaságosság, megtérülés, hozam stb. ; - minoségi teljesítmény ( selejt, nem-megfelelés ppm-ben; reklamációk, panaszok, vevoi elégedettség; versenyképesség; gép-, folyamat képesség, minoség-kapacitás stb. ) - általános társadalmi, környezeti, közéleti teljesítmény ( részvétel a közéletben, a helyi szervezetekben; eloírások, törvények betartása; balesetek, panaszok, viták-perek száma; díjak és egyéb elismerések; támogatások, szponzorálások,

oktatás-képzés támogatása; egészségügyi, jótékonysági, szociálpolitikai magatartás; a Cég részvétele a természeti eroforrások megorzésében . nyersanyag hasznosítás helyzete, hulladékhasznosítás és – kezelés; energiatakarékosság; környezeti és ökológiai szempontok figyelembevétele; törekvés a káros környezeti hatások csökkentésére ). Egy rendszer ( legyen az egy tervezo iroda, egy tanácsadó Bt, egy étterem, egy általános iskola, egy kórház-rendelointézet vagy egy okmányiroda ) valódi teljesítményét helyes felfogásban e három „méroszám” együttes elemzése, értékelése alapján ítélhetjük ill. mérhetjük meg. A rendszer teljesítménye, ill. a vele szemben támasztott követelmények fejlodési fokozatai : 0. - hiány 1. - mennyiség 2. - eredmény, nyereség ( profit ), gazdaságosság 3. - minoség, megbízhatóság 4. – társadalmi, környezeti elvárásoknak megfelelés Minden következo fokozat magában

foglalja az elozoeket, így a teljesítmény mérése - és az adott idopontbani és helybeni elvárásokkal szembesítve a rendszer, egy vállalkozás, egy vállalat teljesítménye egy másik rendszerhez képest, korábbi önmagához képest – de elsosorban a vevoi, megrendeloi elváráshoz, igényhez képest megmérheto, összehasonlítható. 2003. I-28 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1. 2. 3. 4. BME ERSTE Bank Megyei Kórház Muanyag-alkatrész Gyártó Kft Mérnöki Tanácsadó Iroda Középiskola ???? Az EFQM modell, az európai Kiválóság Díj értékelési rendszere és szempontjai jól tükrözik, hogy ugyan minoség-értékelésrol volna szó, de az említett három összetevo ( mennyiség – gazdaságosság - minoség ) együttes értékelése történik. Az Európai Minoség Díj kritériumai és értékelési arányai : kritérium ( összesen : 1000 pont ) ebbol ( pont ) F1 a vezetés 100 F2 a vállalati célkituzések és stratégia 80 F3

humán eroforrás gazdálkodás 90 F4 a források felhasználása F5 az értéktermelo folyamat 90 140 E1 a vevok elégedettsége E2 a dolgozók elégedettsége 200 90 E3 részvétel a közéletben 60 E4 üzleti eredmények 150 2003. I-29 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A komplex teljesítmény egyes elemeinek értékelése, a számszeru jellemzok meghatározása az egyes, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó tantárgyak feladata, arra azonban utalnunk kell, hogy a teljesítmény komplex megítélése során minden esetben figyelemmel kell lenni az egyes elemek együttes mérlegelésére. Így például a szinte minden esetben tervezésre, számításra, rendszeres elemzésre kerülo mennyiségi kapacitás értékelésekor, ezzel egyidejuleg a döntések meghozatalakor mérlegelni kell ezeknek a kapacitásoknak nemcsak a klasszikus mennyiségi mutatóit, hanem a minoségkapacitás vonzatait is. 2. A termelési kapacitás számításai, meghatározása A folyamatok,

munkahelyek, gépek, berendezések, szolgáltatási eszközök ( pl. szállító eszközök, pénzkiadó automaták, telefon hálózatok ) teljesítoképessége a rendelkezésre álló munkaero számától és szakképzettségétol, gyakorlati képességétol független potenciális tulajdonsága. Ezt azonban csak a közvetlen ( az adott munkahelyen, folyamatban tevékenykedo ) és a közvetett ( elokészítés, a munkavégzés feltételeinek biztosítása, vezetés-irányítás-szervezés, menedzselés ) emberi munka alakítja át tényleges teljesítménnyé. A tényleges teljesítoképességnek ennek megfeleloen különbözo szintjei lehetnek, és nem ritka, hogy ugyanazzal a rendszerrel, folyamattal, géppel, berendezéssel, létszámmal stb. különbözo rendszerek, cégek, vállalkozók, szervezetek lényegesen eltéro mennyiségi teljesítményt is produkálnak. A termelési kapacitással összefüggo klasszikus, determinált számítások két lényeges kérdéskörre terjednek

ki : - az elméleti (termelési) kapacitás (mint potenciális maximális ill. optimális lehetoség) meghatározására, ill. - a tervezheto, gyakorlati kapacitás, átbocsájtóképesség ill. a kapacitás kihasználás mértékének meghatározására. A termelési kapacitás alatt a folyamat, a munkahely, a rendszer ( ill. annak meghatározott eleme : pl. egy gyártósor, egy gép, berendezés, egy bankfiók, egy konkrét orvosi rendelo, muvese állomás, egy személy vagy teherszállító eszköz, egy oktató az Ipari menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszéken ) teljesítoképességének adott idopontban ismert, azon felso határát értjük, amely a vizsgált rendszer, folyamat, gép, személy stb. ( lásd az elobbi zárójeles felsorolást ) gazdaságosan és emberileg ( ?? ) megengedheto maximális leterhelése, a termelési, szolgáltatásnyújtási körülmények, feltételek legjobb kihasználása, a legkorszerubb módszerek és technológia alkalmazása, a legjobb

szervezés, menedzselés mellett érheto el. A kapacitást általában ido- ( pl. egy év, egy hét, egy nap, egy muszak, egy óra, egy perc) vagy más szakmailag indokolt ( pl. egy 767-es Airbus, egy személyszállító autóbusz, a telefonközpont egy érpárja, a központi hálózat ) alatt eloállítható, teljesítheto termékmennyiséggel, szolgáltatás egységgel ( pl. 100 db, 10 tonna, 20 ügyfél, 1, 44 MB, 12 eloadási óra, 372 utas, 50 munkaállomás ) fejezzük ki. A számítás ugyanazon összefüggésekkel történhet, azonban míg az elméleti kapacitás meghatározása azt a célt szolgálja, hogy megtudjuk : mennyit gyárthatnánk, szolgáltathatnánk optimális körülmények esetén, addig az átbocsájtóképesség, a gyakorlati kapacitás a ténylegesen tervezheto, elérheto értéket adja meg, az adott , reálisan elérheto körülmények, feltételek mellett - míg ez utóbbi értéke az elobbihez viszonyítva megadja a kapacitáskihasználás értékét.

Mindkét kapacitás-fogalom meghatározható : 2003. I-30 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • valamely termelo/szolgáltató egység által eloállítható ill. nyújtható termék/szolgáltatás mennyiségében ( természetes fizikai mutatókban : pl. db, to, ügyfél stb. ); • az adott feladat (pl. megrendelés, igény) elvégzéséhez, teljesítéséhez szükséges gépek, munkahelyek, személyek stb. számának ill idolekötésének mértékében ( pl. 4 nap, két muszak, 3 fo, 2 db szállítóeszköz ) A kapacitás értékének megállapításához a determinált, egyszeru számítások esetében ( egy munkahelyre, szalagra, muszakra, berendezésre stb–és egyféle termékre, szolgáltatásra ) három tényezo ismeretére van szükség : o a gépek, munkahelyek, személyek stb. száma ( GSZ ); o az idoalap ( I ) ; o a kapacitásnorma ( CN ). A három tényezo ismeretében a kapacitás értékét az alábbi szorzat adja : K = GSZ • I • CN Az egyes elemek

meghatározásánál az alábbiak szerint járhatunk el : - az elméleti kapacitás ( K ) esetében valamennyi gépet, berendezést, munkahelyet, személyt stb. figyelembe veszünk, függetlenül attól, hogy ténylegesen üzemben vannak-e, dolgoznak-e, vagy sem – tehát, ha éppen állnak gépek karbantartás, alkatrészhiány, meghibásodás, energiahiány stb. miatt, vagy munkatársak esnek ki betegség, szabadság, továbbképzés, fegyelmezetlen munkavégzés stb. miatt • a tényleges átbocsájtóképesség ( Á ) számításánál viszont csak a ténylegesen üzemelo gépeket, ill. munkát végzo munkatársakat vesszük figyelembe; • az idoalapnál négy szintet különböztethetünk meg : • o naptári ill. elméleti idoalap : a vizsgált idoszakban rendelkezésre álló maximális idoalap, amelynél semmilyen kiesést nem veszünk figyelembe ( pl. az éves idoalap 365 • 3 • 8 = 8760 óra ); o a hasznos idoalap ( Ih ) esetében a szükséges karbantartással,

pihenoidovel csökkentett idoalapot vesszük figyelembe; o a munkarendszerinti idoalapnál csupán a tényleges üzemelési idot, ill. munkával eltöltött idot vesszük figyelembe, tehát a hasznos idoalapot csökkentjük a munkaszüneti napon, a nem munkával eltöltött idoszakokat ( pl. csak egy muszakos munkarend van ); o a termelési idoalap esetében pedig a ténylegesen munkával eltöltött tervezheto idot vesszük figyelembe ( pl. piheno idok, szerszámcserék, munkaátadás muszakok között stb. ) a kapacitásnorma ( N ) a vizsgált idoegység ( 1 perc, 1 óra, egy muszak, egy év stb. ) alatt a folyamat, munkahely gazdaságosan megengedheto maximális terhelése mellett, a legjobb módszerek és munkavégzési feltételek alkalmazásával elérheto legjobb teljesítményt jelenti (pl. 72 csomag/perc egy töltogép esetében, 6 személygépkocsi/óra egy automata gépkocsimosó berendezésen; 4 beteg/óra egy ambuláns belgyógyászati rendeloben orvosonként ); •

a kihasználható, tényleges kapacitásnorma ( Nt ) viszont a normának az az értéke, amelyet az adott folyamatban, munkahelyen a tényleges, gyakorlati 2003. I-31 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT körülmények között átlagos feltételek mellett,, átlagos képességekkel tartósan teljesíteni tudunk. A kapacitás kihasználási mutatói közül a két legfontosabb az extenzív és az intenzív érték : It itt : It = a termelési ( produktív ) idoalap; Ih itt : Ih = a hasznos idoalap; Nt itt : Nt = a tényleges kapacitásnorma; itt : N = az ( elméleti ) kapacitásnorma. Ke = --------- Ki = --------N A két mutató szorzata a kapacitáskihasználás komplex mutatója. ( a mutatókat általában %ban határozzuk meg ) A kapacitás számítás tehát az alábbi lépések szerint történik : • megállapítjuk a homogén keresztmetszeteket, folyamatlépcsoket; • minden egyes keresztmetszetre meghatározzuk a értékét; • minden egyes

keresztmetszetre meghatározzuk a K = GSZ • I • CN értéket a végtermékre, a végso szolgáltatásra vonatkoztatva, annak egységére vetítve; • az egyes keresztmetszeteket összefüggésükben értékeljük ( pl. egy keresztmetszet diagrammban ) és meghatározzuk a szuk keresztmetszet, kapacitás értékét. Ennek alapján elvégezzük a szakmai elemzést ( pl a szuk keresztmetszet feloldhatósága ). GSZ, az I és a CN ELEMI PÉLDA a kapacitásszámításra : a kapacitásdiagram és elemzése A kapacitásdiagramokban ábrázolni lehet a kapacitások összefüggéseit. Legyen hat homogén keresztmetszetünk egy szervizsoron, ahol az eloírások szerint valamennyi gépkocsit át kell vizsgálni. Az egyes „keresztmetszetek” kapacitásai a végtermékre ( a szervizelt kész gépkocsira ) vetítve napi idotartamon belül a következo : K1 = 110 db., K2 = 100 db., K5 = 170 db, K6 = 150 db. K3 = 140 db., 2003. K4 = 130 db., I-32 Vállalati Gazdaságtan BME

IMVT Az alapveto keresztmetszet a K4. Amennyiben ez a szuk keresztmetszet valóban jelenleg nem oldható fel, úgy a szolgáltatás kapacitásdiagramja az alábbiak szerint alakul : kapacitás diagramm 170 elm. kap 100 gyak. Kap 5. 3. 1. § 6. 4. 2. 1. : ábra : a mennyiségi kapacitások összehasonlító oszlopdiagramja Miután az elméleti kapacitást az alapveto keresztmetszet határozza meg ( hiszen a többi feloldása nem költséges az értelmezés szerint, és a gyakorlatban valóban nagyrészt belso eroforrásokkal feloldható ), így a rendszer elméleti kapacitása a K4 = 130 db/nap, míg a gyakorlati átbocsájtóképességet a legszukebb keresztmetszet adja, azaz : K2 = 100 db/nap. 3. A minoségkapacitás számításai, meghatározása Minoségkapacitás alatt az adott minoségpont minoségparamétereinek, esetleg a teljes végtermékre, végso szolgáltatásra vonatkozó megfelelésnek a pontosságát értjük, tehát, hogy az adott ponton szabályozandó

minoségparamétert ( végtermék, a teljes szolgáltatás végeredményét ) milyen értékek jellemzik. A minoségkapacitás mérésére az adott minoségponton tartandó minoségparaméter, minoségjellemzo konkrét értékét (pl. hosszúság, egyéb méretek; keménység, hatóanyagtartalom, nedvesség, tömeg, érzékszervi pontszám; autóköpeny futásteljesítménye km-ben; izzólámpa élettartama órában – terápiás ido, ügyintézési ido stb.), vagy általánosabb esetben az adott minoségpont ill végtermék, a teljes szolgáltatás nem megfelelosségének (esetleg ennek ellentéteként megfeleloségének) relatív mértékét ( %-ban; ppm-ben) értjük. 2003. I-33 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Egy-egy minoségponton ( ez lehet a folyamat végpontja is ) az adott konkrét jellemzovel, vagy a relatív megfeleloségi értékkel mért konkrét minoségkapacitás ( MK ) értékének négy szintjét ( értékét ) határozhatjuk meg : • statikus

minoségkapacitás ( SMK ) ; • dinamikus minoségkapacitás ( DMK ) ; • stabilizált dinamikus minoségkapacitás ( SDMK ) ; • elméleti minoségkapacitás ( EMK ). Adott rendszer minoségpontjain a fenti értékekben mért minoségkapacitás értékei szabályozott folyamatok esetében normális eloszlással modellezhetok, azaz a paraméter ( érték ) ingadozása jellemezheto egy sávval, egy intervallummal, amelynek mérésére általában a szórást ( s ), ritkábban a sáv terjedelmét ( R ) használhatjuk. A statikus minoségkapacitás ( SMK ) az a gyakorlati érték, amely az adott beállítású, általában szabályozatlan rendszert jellemzi. Általában az tapasztalható, hogy a minoségpontokon gyakorlati folyamatainkban valamennyi a folyamatot, a minoséget befolyásoló zavar-, hibafajta egyidejuleg hat, tehát a véletlen, a veszélyes és az egyedi zavarok is befolyásolják a minoségparaméter ingadozását. Ennek oka éppen az, hogy a folyamat aktív

szabályozása hiányzik, a befolyásoló tényezok, zavarok, okok feltárása, elemzése, minosítése nem történt meg. Ennek megfeleloen általában ez a minoségkapacitás jellemezheto a legnagyobb szórással, ingadozással ( a legszélesebb sávval ). Jellemzésére a statikus szórást használhatjuk ( ss ), ami az elmondottak miatt a legnagyobb szórás ( 100 % ). ( természetesen, ha nincs minoségkapacitás tartalék a rendszerben, úgy ez elvileg egyenlo lehet végso esetben akár az elméleti minoségkapacitás értékével is !! ). A dinamikus minoségkapacitás ( DMK ) az a gyakorlati érték, amelyet a középértéket ( folyamatbeállást ) befolyásoló veszélyes tényezok, zavarok, hibák megelozésével, kizárásával kaphatunk a rendszerben a vizsgált minoségpont adott paramétere vonatkozásában. Ennek jellemzésére az un dinamikus szórást (sd ) használjuk, amelyet abból az eloszlásból nyerhetünk, amelynél valamennyi részeloszlás ( folyamatállapot

? ) optimális értékre való eltolása révén kapnánk ( lásd : a késobbi általános esetpéldát ! ). A stabilizált dinamikus minoségkapacitás ( SDMK ) az a gyakorlati érték, amelyet az adott körülmények között reálisan nagy mintaszámon ( részeloszláson ) már elértünk, tehát a legkisebb ingadozással ( szabályozási sávval ) jellemzett gyakorlati érték. Ebben az esetben az adott rendszer adott minoségpontján vizsgált paraméter beállását ( középértékét ) és ingadozását is veszélyesen befolyásoló tényezoket, zavarokat, hibákat „leszedtük” a rendszerrol, azaz csakis az adott rendszerállapotra jellemzo véletlen zavarok, tényezok, hibák hatnak. Ez általában azonos a legkisebb ingadozású ( szórású, terjedelmu, szabályozási sávú ) részeloszlás stabilizált dinamikus ( s sd ) szórásával jellemezheto. A minoségkapacitás utolsó, elméleti viszonyításként használható ( mint a termelési kapacitás elméleti értéke

!! ) szintje az elméleti minoségkapacitás ( EMK ), amely nevéhez méltóan elméleti úton határozható meg, és a gyakorlatban nem érheto el. Ennek értékéhez akkor jutunk el, ha a stabilizált minoségkapacitás értéke alapjául vett tapasztalati, gyakorlati eloszlást, a neki megfelelo elméleti normális eloszlássá „pontosítjuk”. A legtöbb esetben ennek az eloszlásnak - és ebbol fakadóan a rá jellemzo elméleti szórásnak ( se ) - a pontos matematikai meghatározása sem könnyu feladat, ezért sokszor közelíto megoldásokat, esetleg becsléseket alkalmazunk. Ennek a szintnek az ismeretére akkor van elsodlegesen szükségünk, ha az addigi adataink és elemzéseink birtokában nem tudjuk egyértelmuen eldönteni, hogy a minoségi 2003. I-34 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT követelmények teljesítéséhez ( pl. a vevo dokumentációjában, szerzodésben, megállapodásban rögzített cp érték ) ki kell e lépnünk a jelenlegi minoségrendszer

kereteibol, vagy valamelyik ( esetleg mindkét ) gyakorlati minoségszint tartalékainak feltárása elegendo. A minoségkapacitás meghatározását általában lehetoleg aktív adatbázis és dinamikus adatrögzítési és -elemzési technikák segítségével, lehetoleg több, szakmai alapon meghatározott, közepes nagyságú ( 30-50/100 ) részminta alapján határozzuk meg ( a részminták száma legalább 3-4 legyen ! ). A minoségkapacitás elemzés és -meghatározás általános meneteként az alábbi ajánlható : • a minoséget befolyásoló hibák, tényezok, zavarok ( fajták, helyek, okok, tipusok stb.), befolyásolási, megelozési, szabályozási, beavatkozási lehetoségek mérlegelésével az elemzéshez szükséges adatok és/vagy információk mintavételi feltételeinek, rögzítési, elemzési szempontjainak szakmai, technológiai, menedzsment, szabályozási, emberi stb. oldalú körültekinto elemzése; • aktív adatbázis esetében az ellenorzött

mintavétel körültekinto végrehajtása, passzív adatbázis esetében a szakmai alapon jól megfontolt részeloszlásokra bontás és dinamizálás. Célszeru, hogy az adatok rögzítési pontossága egy nagyságrenddel meghaladja a késobbi szabályozási pontosság értékét ( ez utóbbit passzív adatbázisnál természetesen már nem biztos, hogy meg tudjuk tenni ! ); • a mintavétel során kapott adatok és/vagy n i formációk - lehetoleg dinamikus rögzítése és feldolgozása ( dinamikus adatrögzíto lapok, osztályba sorolás, részeloszlásokra bontás, a szükséges elemzési paraméterek meghatározása pl. szórás, terjedelem, átlagok stb); • az adott minoségpont minoségkapacitás szintjeinek meghatározása ( nem ritkán „kemény” statisztikai módszereket is használva : pl. statisztikai próbák, szóráselemzések, dinamikus mélyelemzések, összefüggésvizsgálatok ); • a minoségkapacitások minosítése, a kapacitástartalékok

statisztikai és szakmai elemzése. A lehetséges és/vagy szükséges minoségjavító-fejleszto lépések, intézkedések meghatározása. A minoségkapacitás szintjeit, és tartalékait stilizálja általánosságban az alábbi ábrasorozat : 2003. I-35 Vállalati Gazdaságtan 1. 1. 2. 2. BME IMVT 3. 3. 4. 4. 5. 5. 2003. I-36 Vállalati Gazdaságtan 1. 2. 3. § BME IMVT 4. 5. 2. ábra : a minoségkapacitás szintjei és tartalékai ( elvi ábrasorozat ) Egy nagy tömegben gyártott és csomagolt élelmiszeripari termék kritikus minoségparaméterére ( betöltött tömeg ) egy adott minoség(szabályozási) ponton az eloadáson egy konkrét esetpéldán is elemzést végzünk a mennyiségi és minoségi kapacitások összehangolt vizsgálatára. 2003. I-37 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT D. Vállalat és projekt Eloadó: Kelemen Tamás A vállalatok gyakran vallanak kudarcot projektjeik megvalósításai során. Mindennek számos oka van.

Ezen okok bár sokfélék, ráadásul össze is függenek egymással, mégis van néhány jellegzetesség, melyek alapján valamelyest tipizálható. 1. A vállalati stratégia és a projektek kapcsolata A vállalat stratégiája és a tervezett projektek gyakran nincsenek összhangban. Ez nem baj, ha tudatos döntés eredménye, de sokszor a stratégia kiforratlansága az oka. Minden projekt esetében, felül kell vizsgálni, hogy az adott projektötlet mennyire járul hozzá a vállalati stratégia megvalósításához. Ez történhet egyedi elemzés útján, de történhet egy elore definiált ellenorzo lista segítségével is. Ez utóbbi persze nem egy egyszeru dolog, hiszen minden esetben, amikor a vállalati stratégiában valamilyen változtatásra kerül sor, akkor ezt a listát is újra elo kell venni, és esetleg át kell dolgozni. Számos vállalat, pl háromévente vagy ötévente felülvizsgálja a stratégiáját, hogy az idoközben bekövetkezett változások a

vállalat szukebb, vagy tágabb környezetében hogyan hatnak ki a vállalatra. Pl egy autógyár esetén egy szigorú környezetvédelmi szabvány bevezetése jelentos technológiai változásokat indukál. Az emissziós szabványok szigorítása kikényszerítette a katalizátorok alkalmazását, mely fejlettebb motorvezérlési rendszert kívánt, melyhez optimalizált égéstereket kellett kifejleszteni, illetve pontosabb üzemanyag-adagoló és keverékképzo rendszereket, stb. Természetesen a stratégia felülvizsgálatának ésszeru következménye lehet, hogy néhány addig kulcsfontosságúnak hitt projekt hirtelen feleslegessé válik, és indokolt a leállítása. Ezek nagyon nehéz döntések, mert nagy a kísértés, hogy a megkezdett munkát befejezzük, „hátha jó lesz még késobb valamire” alapon. Ugyanakkor a leállított projekt azonnal veszteséget jelent, hiszen a befektetett munka, eszközök, stb. jelentos költségeket halmoztak fel a projekt kiadási

oldalán, míg a bevételi oldal „üres” marad. Ugyanakkor, ha a stratégia megváltozik, és az adott projekt ebbe már nem illeszkedik, akkor hiába fogjuk befejezni, nem fog a vállalat stratégiai céljának megvalósulásához hozzájárulni. Minden olyan esetben, amikor a vállalati stratégia nem kelloen kiforrott, - esetleg nincs is -, ez a felülvizsgálat nem lehetséges. Ennek következménye az lesz, hogy a vállalat teljesen szétforgácsolja az eroforrásait, nagy valószínuséggel egyik projektjét sem fogja idoben befejezni, és még az a projekt is megbukik, mely igazán hasznos lehetne a vállalat számára. A stratégia hiánya azonban nemcsak itt érzodik, hanem új projektek indításánál is sok gondot okoz. Stratégia hiányában hogyan lehet egy projektötletrol eldönteni, hogy hozzájárul-e a vállalat stratégiai céljának eléréséhez? Nyilván sehogy. Akkor hogyan történik egy új projekt indítása? A projektötletek elbírálása leggyakrabban

a belso kapcsolatrendszer szerint fog megtörténni, vagyis a vállalaton belüli tekintély lesz az elbírálás legfobb ismérve. Ha egy „fontos” vezeto ötlete a projekt, akkor meg fogják valósítani, ha kevésbé fontos ember agyából pattan ki az isteni szikra, akkor neki támogatókat kell szereznie, hogy ötletét elfogadják, és eroforrásokat rendeljenek hozzá, illetve áldozzanak rá. Amennyiben létezik a vállalatnál világos stratégia, az még nem jelent tökéletes megoldást. Sajnos a vállalatok ritkán képesek az eltéro területek stratégiáit tökéletesen összehangolni. Minden részleg elkészíti ugyan a saját stratégiáját, így pl. lesz • értékesítési stratégia, • bérezési stratégia, • termelési stratégia, • beszerzési stratégia, 2003. I-38 Vállalati Gazdaságtan • technológiafejlesztési stratégia, • termékfejlesztési stratégia stb. BME IMVT ugyanakkor ezek összefésülése nem jellemzo. A dolog

érdekessége, hogy ezek a területi stratégiák eredetileg úgy keletkeznek, hogy a vállalat globális stratégiájából kiindulva dolgozzák ki a funkcionális területek felelos vezetoi, hogy nekik mit kell(ene) tenniük a vállalati stratégia megvalósulása érdekében. Ugyanakkor, ha ezen divizionális, vagy funkcionális területi stratégiákat összevetnék és megnéznék ezek eredojét, legtöbbször nem ugyanazt kapnák vissza, mint amibol kiindultak. Ez általában nem derül ki, hiszen ezt a kontrollt nem szokták elvégezni. Errol több elemzés látott már napvilágot 2. Projektek a szervezetfejlesztésben A szervezetfejlesztési projektek gyakran teljesen elokészítetlenül indulnak el, remélve, hogy „menetközben” majd kialakulnak a dolgok. A pozitív végeredmény a legritkább esetben fordul elo. Ennek számos oka van, melyekbol néhányat vizsgáljunk meg közelebbrol Manapság a szervezetfejlesztési projekteknek a legfontosabb (gyakran egyedüli)

célja a költségcsökkentés. Azt a bonyolult társasjátékot értik alatta, hogy hogyan lehetne a munkatársak feladatkörét úgy átalakítani, hogy azok a leépítendo munkatársak feladatait észrevétlenül átvegyék, így sokkal többet tudnak dolgozni (sokkal kevesebbért). A szervezetfejlesztési projektek másik kritikus típusa a BPR projektek. A külföldi szakirodalmak is rendkívül alacsonyra teszik a sikeresen megvalósult BPR projektek számát, noha a mai informatikai háttér hihetetlenül fel tudná gyorsítani az egyes folyamatokat. A BPR projektek eredeti értelmezése nem más mint az üzleti folyamatok áttervezése a számítástechnika vívmányait felhasználva. Ez nem azt jelenti, hogy a manuális folyamatokat most számítógép segítségével fogják végezni, hanem azt, hogy a manuális folyamatok azért voltak olyanok amilyenek, mert gépi segítség nélkül nem lehetett másként végezni oket. Számítógépes támogatással viszont

valószínuleg másképpen célszeru szervezni a folyamatokat. Hogy hogyan, ezt kell a BPR projekt keretein belül kitalálni és megvalósítani Sajnos a mindennapi életbe ez a fogalom, mindenfajta szervezetfejlesztési projekt gyujtonevévé vált. Ebben a pontban maradjunk az eredeti értelmezésnél, és vizsgáljuk meg a sikertelenségek okait. A legjellemzobb hiba, hogy többnyire kész megoldásokat vásárolnak meg valamely nagy rendszerszállító cégtol, melyek ugyan azt hirdetik magukról, hogy testre szabják a programrendszert, de ez a testre szabás legtöbbször az alábbiakat jelenti. A megbízó vállalat folyamatait át kell alakítani aszerint a „logika” szerint, ahogy a rendszer muködik. A szoftver utána szabadon „paraméterezheto” a megbízó vállalat „igénye” alapján. Ennek az lesz az eredménye, hogy a vállalat dolgozói teljesen összekavarodnak, az oktatási és felkészítési programok a legnagyobb intenzitás mellett sem képesek a

munkatársakat mindenre felkészíteni. Sajnos a napi munka mellett vajmi kevés remény van arra, hogy az emberek „maguktól” beletanuljanak, ezért rendkívül lelassul az ügyek intézése, míg sokszor visszaállnak az eredeti rendszerre és a drága szoftvert elfelejtik. 3. Termékfejlesztési projektek A termékfejlesztési projektek szinte sosem fejezodnek be idoben, mert többnyire nem megfelelo az eroforrás-tervezés. Fejlesztési projektek esetén az az általános eset, hogy a munkatársaknak több egymással párhuzamosan futó projektben kell részt venniük. Ezek ráadásul a projekt-életciklus különbözo fázisában vannak. Ebben a helyzetben a multiprojektmenedzsment segíthetné az eroforrások – itt a munkatársak idejének – allokálását, de ilyen a gyakorlatban meglehetosen ritkán fordul elo. Szélsoséges eset volt, amikor egy termékfejleszto egyszerre 5 fejlesztési projektben kapott fontos szerepet. Ez a munkavállaló(k)nak óriási stresszt

okoz, a vállalat pedig 99 %-os valószínuséggel egyetlen projektet sem fog tudni a kituzött határidore befejezni. A multiprojektmenedzsment lehetové 2003. I-39 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT tenné a több projektben dolgozó munkatársak idejének optimális kihasználását, de a tapasztalatok szerint még egy projekt korrekt megvalósítása is nagyon sok gondot okoz, nem beszélve egyszerre többrol. Tipikus hiba, hogy túlságosan is a szakmai tartalomra koncentrálnak a projekt megvalósítása során, de magára a projekt menedzselésére elég kevés figyelmet fordítanak. A legtöbb vállalat számára lehetetlenné teszi a multiprojektmenedzsment alkalmazását az a tény, hogy a projektek megvalósítása során nyert adatok szisztematikus és rendszeres gyujtése, elemzése és értékelése nem történik meg. Ebbol következoen a projekt menedzsere általában fut a projekt után, és igazából csak reagál az eseményekre ahelyett, hogy irányítaná

azokat. 4. Innovációs projektek Innovatív projektek tervezése során ritkán látni bevezetett értékelési rendszert, mellyel az innovációs fok meghatározható (legalábbis az adott vállalati gyakorlatban). Ennek hiánya nem teszi lehetové a projektjavaslatok korrekt értékelését, és összehasonlítását. A vállalatvezetok ugyan fennen hirdetik az innováció iránti elkötelezettségüket és néhányan valóban ezt is teszik, de sokkal gyakoribb az amikor másként történik. Minden projekt indításánál meg kell becsülni a költséget és az átfutási idot, ami teljesen természetes, hiszen valamilyen kiindulási kalkulációt, megtérülési elemzést el kell végezni. A problémát az okozza, hogy a határidok nemigen léphetik túl az egy (legfeljebb néhány) évet, hiszen a különbözo szervezeti egységek általában éves költségvetésekben gondolkodnak, mely természetesen a projektek elokészítésére is rányomja a bélyegét. Rövid, illetve

középtávú projektek esetén ez azzal jár, hogy csak olyan fejlesztési ötletet (innovációt) fognak támogatni, mely viszonylag egyszeru, nem túl komplex probléma megoldását jelenti, és már az ötlet felmerülése pillanatában nagy valószínuséggel eredményt ígér. A folyamatban kevés „valódi” ellenorzési pont van, ahol érdemben meg lehet vizsgálni az addigi eredményt és dönteni a projekt folytatásáról, vagy leállításáról. Ez utóbbi különösen nehézkes, hiszen az addig elveszo összeg azonnal nyilvánvalóvá válik, míg a megtakarítható (felszabaduló) eroforrások nem számszerusíthetok még ebben a pillanatban (status quo heurisztika). Problémás a (rész)eredmények értékelésének idopontja, az értékelok kiválasztása, az értékelés referenciaértékei. A fejlesztési folyamat során figyelemmel kell kísérni mind a folyamat eredményességét, mind pedig a folyamat hatékonyságát, bár ez utóbbi mérése a legjobb

gyakorlat ismerete hiányában nem lehetséges (ld. Benchmarking) A felsorolt példákból jól látszik, hogy míg a projektek rendkívül fontos szerepet töltenek be minden vállalat életében és muködésében, ezek eredményes megvalósításának nagyon kicsi a valószínusége. Itt nagyon sok okot találhatunk, de a két legfontosabb a következo: 1. Abszolút tudáshiány A projektek vezetésére olyan munkatársakat kérnek fel, akik kituno szakemberek a saját területükön (pl. jó fejleszto, jó technológus, jó kereskedo, stb), de nincs tapasztalatuk a projektek irányításában. Ugyanis gyakran szem elol tévesztik, hogy a projektek megvalósítása során két párhuzamos folyamat zajlik egyidejuleg, párhuzamosan egymás mellett. A szakmai cél elérése, és a projekt folyamatának menedzselése Ahogy egy vezeto amerikai gyógyszergyár egyik igazgatója elhíresült mondása szerint: „ha a legjobb vegyészemet megbíznám egy fejlesztési projekt vezetésével,

amihez o nem nagyon ért, nem is szívesen csinálná de megbíznám vele, mert o a legjobb szakember, és válasszuk a legtekintélyesebb emberünket arra a feladatra, hogy összefogja és irányítsa a fejlesztést, akkor kettos veszteségem lenne: egyrészt elveszítenék egy kiváló vegyészt (hiszen neki akkor más jellegu feladatai lennének), másrészt „nyernék” egy rossz menedzsert. 2. A vállalatvezetok gyakran maguk sincsenek tisztában azzal, hogy egy projekt irányítása milyen szervezeti feltételeket kíván meg, melyek hiányzása esetén a projekt nagy valószínuséggel kudarcba fog fulladni. 2003. I-40 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5. Az eloadáson és gyakorlaton használt fogalmak: Projekt: olyan terv, melynek konkrét célja van, ugyanakkor adott az elvégzésére szánt ido, költség, és eroforráshalmaz. BPR (business process reengineering): a fogalom eredetileg az üzleti folyamatok újratervezését jelenti a számítástechnika

eszköztárának felhasználásával. Nem a folyamat egyes elemeit végeztetjük el a számítógéppel, hanem a folyamatot alakítjuk át úgy, hogy minél több részt automatizálhassunk. Manapság szélesebb értelemben is használják, amikor egy adott folyamatot bármilyen okból újra akarnak szervezni. Multiprojektmenedzsment: több, párhuzamosan futó projekt együttes „kezelése”, melynek során közös az eroforrás-tervezés, és az idoütemezés. Benchmarking: a „legjobb” gyakorlat keresése, mely történhet saját iparágon belül (pl. termelésirányítási rendszer), de történhet más üzletágban végzett hasonló feladatok alapján. 2003. I-41 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT E. A vállalatelméletek szerepe a vállalkozások kialakításában Eloadó: Dr.Tóth Judit 1. A fogalmi keret A társadalmi munkamegosztás bovülése állandóan érvényesülo történelmi jelenségnek tekintheto. Közgazdasági jelentoségére már Adam Smith (1776) is

nagymértékben épített A munkamegosztás hatékony megvalósításának követelménye magával hozta a specializációt, ami a munkamegosztásban résztvevok nagyobb teljesítményét teszi lehetové. A munkamegosztásból és a specializációból következik a csere, amely különbözo javak átadását jelenti. A csere, más néven tranzakció szükségessége azt eredményezte, hogy a gazdaság szereploi rendszeresen kapcsolatba kerülnek egymással, amibol következik, hogy szükség van olyan eszközökre és intézményekre, amelyek segítségével ez a koordináció megvalósítható. A közgazdasági elmélet napjainkban két ilyen alapveto koordinációs intézményt különböztet meg: a piacot és a szervezeteket. A piac az árat, a szervezetek a hatalmi befolyást használják fel a koordináció megvalósítására. Bármely valóságos gazdaságban az látható, hogy a két intézmény együtt végzi a tranzakciók koordinálását és, hogy mikor, milyen módon, az

döntoen az adott helyzetben szükséges és elérheto információtól függ. Piaci mechanizmus esetén az ár az információ hordozója A szervezetek létrejöttét jelentos részben az információs problémák létrejötte indokolja. Az elobbiekben vázolt struktúra [Douma-Schreuder (1991) ábráját felhasználva] a következoképp foglalható össze: A 1. ábrán szereplo „szervezet” fogalom sokféle intézményt jelenthet, a különbözo állami intézményektol a vállalatokon át az üzemi szervezetekig. MUNKAMEGOSZTÁS SPECIALIZÁCIÓ KOORDINÁCIÓ PIAC INFORMÁCIÓ (ár) SZERVEZET (hatalmi befolyás) 1. ábra A vállalatelméletek fogalmi háttere 2003. I-42 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 2. Vállalatelméletek hatása a vállalatok kialakítására A vállalatok kialakításában a következo vállalatelméletek, iskolák hatása érvényesül: 1. a standard mikroökonómia vállalatfelfogása, 2. a vállalat magatartási elmélete, 3. a megbízó

– ügynök elmélet, 4. az intézményi közgazdaságtan vállalatelmélete, 5. további vállalatelméleti megközelítések (A vállalatelméletek fogalmi hátterét a 1. ábra foglalja össze) 2.1 A standard mikroökonómia vállalatfelfogása Eszerint, a neoklasszikus elmélet szerint a koordinációs mechanizmusok a piacon muködnek, szervezeti koordináció nincs. A vállalat ekkor jogi egység, amely a rendelkezésre álló termelési lehetoségekkel jellemezheto. Ezek közül racionálisan, teljes köru információ – amit az ár közvetít – alapján választ, a profitmaximalizáló elvre építve. Egységes egészként, fekete dobozként jelenik meg, egyszerre azonosulva a tulajdonossal és a menedzserrel. A neoklasszikus elmélet sokáig egyeduralkodó volta vállalatokról való közgazdasági gondolkodásban. Jellemzo, hogy azok a munkák, amelyeket ma az alternatív elméletek alapjainak tekinthetünk, a saját korukban jórészt visszhang nélkül maradtak. A

neoklasszikus elméletre alapozva, illetve annak korlátozó alapfelvetéseit feloldva több fontos irányzat is meggyökeresedett. 2.2 A vállalat magatartási elmélete A magatartási vállalatelméletben [melynek alapjait Simon(1955, 1957), March – Simon(1958) és Cyert – March(1963) rakták le] a vállalat a muködésében résztvevok koalíciójaként jelenik meg. Az emberek csatlakoznak a vállalathoz, mint szervezethez, annak reményében, hogy ezért cserébe magasabb szinten elégítik ki szükségleteiket, mintha nem csatlakoznának. azaz a szervezettol nagyobb hasznot kapnak cserébe annál, mint amit befektettek. Ennek lehetoségét az teremti meg, hogy közösen hatékonyabban tudnak muködni, mint egyedül. A szervezethez való csatlakozáskor az érintettek tudják, hogy a szükségletkielégítésük csak bizonyos határok között valósulhat meg, mivel ez ütközik a többi érintett törekvéseivel, így azt tuzik ki célul, hogy bizonyos – számukra még

elfogadható – szint feletti mértékben sikerüljön a szükségleteiket kielégíteni – ezt a szintet az elmélet aspirációs szintnek nevezi. A szükségletkielégítés mértéke nem lehet tartósan ez alatt a szint alatt, mert ekkor az illeto érintett kilépne a szervezetbol. A magatartási vállalatelméletben a vállalatnak, mint egésznek nincs célja, csak a benne résztvevoknek. A magatartási elmélet négy fontos kiindulópontban és az ebbol származó következményekben különbözik a standard mikroökonómia vállalatelméletétol: • a vállalatot nem cselekvo egészként, hanem az érintettek koalíciójaként fogja fel; • nem egyetlen célt, hanem sokaknak a jelenlétét feltételezi, ennek megfeleloen optimalizálás helyett kielégíto megoldást keres; • feltételezi, hogy az információhoz jutásnak és az információ felhasználásának költsége van; • a döntéshozókról racionalitás helyett korlátozott racionalitást tételez fel.

2003. I-43 Vállalati Gazdaságtan 2.3 BME IMVT A megbízó – ügynök elmélet A megbízó – ügynök probléma vizsgálata abból a felismerésbol indult ki, hogy a mai vállalatok többségénél nem érvényesül a neoklasszikus elmélet azon feltevése, hogy a vállalat tulajdonosa, azaz a megbízó és menedzsmentje, azaz az ügynök azonosítható. A két funkció még kisebb méretu vállalatoknál is rendszerint szétválik és ez különbözo érdekösszeütközésekhez vezet. Ezek közül a legfontosabbak: • míg a vállalatot érinto döntéseket többnyire a menedzsment hozza, a profit nagy része a tulajdonosoké lesz, hacsak a menedzsment ezt meg nem akadályozza; • a tulajdonosok nem tudják érdemben ellenorizni a menedzsmentet, így annak módjában áll a tulajdonosok érdekeit csorbítani, annak ellenére, hogy a tulajdonosok éppen saját érdekeik képviseletével bízták meg oket. Az érdek-összeütközés alapja az

információ-aszimmetria, ami abból következik, hogy a menedzserek általában mindig többet tudnak a vállalatról és annak muködésérol, mint a tulajdonosok. Hogyan képes a szervezet mégis muködni? Azért mert léteznek olyan mechanizmusok, amelyek a menedzserek önérdek-érvényesítési törekvéseit korlátozzák. Két alapveto mechanizmusról kell szólnunk: • az egyik a tokepiac, amely a muködésében résztvevo (foként a tozsdén bejegyzett) vállalatok tevékenységét „objektíven” értékeli, és így információt szolgáltat a tulajdonosoknak a menedzseri tevékenység megítélésére • a másik a menedzserpiac, ahol a menedzserek versengenek a jobb, jelentosebb vállalatok vezeto pozícióinak megszerzéséért, így valójában egymás teljesítményét ellenorzik. A megbízó – ügynök elmélet kulcskérdése ezek után az: hogyan tud a tulajdonos olyan érdekeltségi rendszert kialakítani, amelyben nem kell a saját bizalmára hagyatkoznia

a menedzser tevékenységének megítélésében, hanem biztos lehet abban, hogy a menedzsment adott korlátok között az o érdekeinek a figyelembevételével hozza meg a döntéseit. A megbízó – ügynök elmélet annyiban különbözik a standard mikroökonómia vállalatelméletétol, hogy hierarchizálja a döntéshozatalt, a vállalat egyébként továbbra is fekete doboz, a termelési lehetoségek összessége. 2.4 Az intézményi közgazdaságtan vállalatelmélete Ez a vállaltelmélet teszi fel közvetlenül a koordinációs mechanizmusokra vonatkozó alapveto kérdést: piac vagy szervezet? Pontosabban: meddig terjedjen a két intézmény egymáshoz viszonyított hatóköre a gazdasági muveletek (tranzakciók) koordinálásában? Coase(1937) ismerte fel elsoként, hogy a valóságos termelési folyamatok során, a specializáció körülményei között szükséges csereaktusok (tranzakciók) is költségesek, nemcsak a termelés. A neoklasszikus elmélet, ahol minden

csere tisztán árinformációkra támaszkodva, a piacon megy végbe, kiegészítésre szorul. Ugyanis, a csereaktusoknak legalább kétféle költségét ebben a feltételrendszerben is figyelembe kell venni: egyrészt az árinformációk megszerzésének és kiértékelésének is költsége van; másrészt minden tranzakció igényli, hogy az abban résztvevo másik partnerrel megállapodjunk, e megállapodás, szerzodéskötés pedig maga is költségekkel jár. E megfontolás alapján jutott Coase arra a következtetésre, hogy célszeru bizonyos csereaktusokat a piacon kívül, hosszútávú keret-megállapodásokra építve lebonyolítani. Ezek a megállapodások, szerzodések egyrészt hierarchizálják a gazdasági szereplok világát, másrészt, hosszútávú jellegük miatt ezen hierarchiákat stabilizálják, létrehozva a szervezeteket. 2003. I-44 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Ebben a gondolatmenetben a vállalat, mint szervezet addig terjed, azaz a

koordinációból olyan mértékben veszi át a piac szerepét, ameddig a szervezeten belüli megállapodások költsége kisebb a piaci megállapodás költségénél. 2.5 További vállalatelméleti közelítések Az elobbiekben összefoglalt négy iskola kiforrott, átfogó, elméleti értéku, és lényegét tekintve a vállalatra összpontosító elméleteket hozott létre. Kibontakozóban van ugyanakkor néhány újabb irányzat, amelyekre – még ha vállalati szempontból nem is érték el az elozoek szintjét – célszeru figyelemmel lenni. 2.51 Ipari szervezetelmélet Az egyik új irányzat az „ipari szervezetelmélet”, amely elsosorban a szervezetek (vállalatok) közötti konfliktushelyzetekre koncentrál. Módszertani hátterét tekintve leginkább a játékelméletre, mint a konfliktushelyzetekben hozott döntések elméletére támaszkodik. Eredményei a standard mikroökonómia vállalatfelfogását nagymértékben gazdagították, és az eddigi legszorosabb

kapcsolatot hozták létre a vállalatvezetési problémák, nevezetesen a stratégiai menedzsment és a közgazdasági elmélet között. 2.52 Evolucionista (fejlodéselvu) vállalatelmélet Az ipari szervezetelmélet problémafelvetésének középpontjában nem a vállalat, hanem a gazdaság muködése áll. Kizárólagosan csak ebben közös az „evolucionista (fejlodéselvu)” vállalatfelfogással, amely biológiai analógiákra építve azt vizsgálja, milyen okból maradnak fenn egyes vállalatok, és pusztulnak el mások. Az ilyen megközelítések a szervezeti rutinok vizsgálatát tekintik elsodlegesnek, véleményük szerint, ezek határozzák meg a szervezeti viselkedést, amely a kiválasztódás alapja. Vizsgálatuk szintje a vállalatok „populációja”, amelybol a kiválasztódás a magatartás sikerességétol függoen végbemegy. 2.53 A tulajdonosi jogok elmélete Másik új irányzat a „tulajdonosi jogok gazdaságtana”, amelynek alapgondolata: nem

tételezi fel, hogy a hierarchia magasabb szintjén álló döntéshozó közvetlen befolyást gyakorolhat az emberi tokére. Ebben a felfogásban az emberi toke a dolgozó, a munkás elidegeníthetetlen sajátja. Közvetett befolyást gyakorolhat a hierarchia tetején álló tulajdonos azért, mert övé a termelési eszközök tulajdonjoga, és így dönthet azok felhasználásáról, ez pedig befolyásolja a munkás lehetoségeit saját szervezeti hatékonysága szempontjából. Ebben az esetben a vállalat a termelési eszközök egy halmazaként értelmezheto, amely felett a tulajdonos ellenorzési joggal rendelkezik. 2003. I-45 Vállalati Gazdaságtan II. BME IMVT A vállalat környezete A. A vállalat és a környezet kapcsolata Eloadó: Dr. Romhányi Gábor “Ha az ember már minden földet, minden csepp vizet és levegot megmérgezett, rájön, hogy a pénz nem eheto.” 1. A vállalati környezet változásai és szabályai 1.1 A gazdasági fejlodés környezeti

hatásainak változásai 1.11 A környezetvédelem A KÖRNYEZETVÉDELEM azon tevékenységek összessége, amely a környezet állapotának megóvására illetve a környezet állapotának javítására irányul. Részletesen: A környezetvédelem olyan céltudatos, szervezett intézményesített emberi tevékenység, amelynek célja az ember ipari, mezogazdasági és szolgáltatási tevékenységébol fakadó káros következmények megelozése és felszámolása az élovilág és az ember károsodás nélküli fennmaradásának érdekében. Másképpen az ökológiai rendszer egyensúlyának megorzése és eredeti állapotának visszaállítása. A környezetvédelem tudományos alapjait esosorban a muszaki tudományok, alkalmazott természettudományok, és az ökonómia képezi. A környezetvédelem, mint tudományág interdiszciplináris tudomány és ezen belül az alábbi tudományterületeknek van kiemelt szerepe (teljesség igénye nélküli felsorolás): • • • •

• • • • • • • • 1.12 biológia tudománya, orvostudomány, ökológia, ökonómia, meteorológia, informatika, matematika, vegyészeti tudományok, gépészeti tudományok, akusztika, elekrotechnikai tudományok, pedagógia tudománya, A környezetvédelem területei: • • • • • • Levegotisztaság-védelem Hulladékgazdálkodás Vízminoség-védelem Zaj és rezgés elleni védelem Talajvédelem Sugárzó anyagok elleni védelem 2003. II-46 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT TERMELÉS NYERSANYAGOK ÉS ENERGIA HORDOZÓK NYERSANYAG ÉS ENERGIA FORRÁS KERESKEDELEM FOGYASZTÁS HULLADÉKOK KEZELÉSE HASZNOSÍTÁS HULLDÉK ÁRTALMATLANÍTÁS KÖRNYEZET, MINT ÖKOLÓGIAI RENDSZER AZ EMBER ÉLETTERE 2003. HULLADÉK BEFOGADÓ 47 Vállalati Gazdaságtan 1.2 BME IMVT Az anyag és energia körforgalom Környezet fontosabb funkciói: - nyersanyag és energiaforrás, - élettér és - hulladékbefogadó . Így beszélhetünk - hoentrópiáról

és - hulladékentrópiáról. Anyag és energia körforgás hajtóeroi - effektív és - látens társadalmi igények. Technológia az a szabályozott emberi és/vagy gépi tevékenység amelynek célja valamilyen termék vagy szolgáltatás eloállítása. A szükségletek kielégítése érdekében muködtetett technológiák milyensége és a környezetszennyezés között egyértelmu összefüggés van. Termék, fotermék, céltermék szolgáltatás az a dolog, amely megvalósításáért a technológiát muködtetünk. Melléktermék az a hasznos, tovább feldolgozás nélkül használható anyag, amely a termék mellett keletkezik. Hulladék mindazon anyag ami a technológia muködése során a termék és a melléktermék mellett keletkezik. Relatív fogalmak: - a technológia, - a termék, - a melléktermék, - a hulladék. Környezetvédelem módszerei: - intenzív környezetvédelem vagy preventív környezetvédelem - extenzív környezetvédelem vagy szanáló

környezetvédelem 1.3 A technológiák szerepe a környezet igénybevételében Technológiából kilépo anyagok Termék: fotermék vagy céltermék (fizikailag több helyen is) Melléktermék(ek) Hulladékok 2003. II-48 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Technológiák kibocsátásai hordozó közeg szerint • • • • Levego hordozóval: o gázok o gozök buz o por Víz hordozóval: o szilárd, lebego o szilárd, oldott o gáz, lebego o gáz, oldott o folyadék oldott állapotban o folyadék keveredett állapotban o folyadék szétvált állapotban Szilárd anyagok: o gázzal o folyadékkal Energiák: o mozgási energia o rezgési energia: o 1.4 § levegoben = zaj § folyadékban ho energia § szilárd anyaggal § folyadékban § gázban § gozben Hulladékok csoportosítása és sorsa A HULLADÉK NEM HASZNÁLHATATLAN ANYAG! Hulladékok csoportosítása Keletkezés módja szerint: • selejt • technológiai hulladék

• anyagveszteség Hordozó szerint: • levego hordozó • víz hordozó 2003. II-49 Vállalati Gazdaságtan • BME IMVT hordozó nélkül Halmazállapot szerint: • gáz • folyékony • szilárd • vegyes (pl. kollidok) (iszap) Származás szerint: • ipari hulladék • mezogazdasági • lakossági v. kommunális • egészségügyi Hatásmechanizmus szerint: • biológiai • fizikai • kémiai Hulladékok sorsa: • hasznosítás: recycling • ártalmatlanítás: • o befogadás o égetés lerakás Fontosabb fogalmak KÖRNYEZETBARÁT TERMÉK az a termék, amely alkalmazása és elhasználódása során valamint elhasználása után a természeti folyamatok muködését legkisebb mértékben negatívan befolyásoló anyagokat és energiákat juttat a környezetbe. TISZTA TERMÉK az a termék, amely alkalmazása és elhasználódása során valamint elhasználása után a természeti folyamatok muködését negatívan

befolyásoló anyagokat és energiákat nem juttat a környezetbe. KÖRNYEZETBARÁT TECHNOLÓGIA az a technológia, amely alkalmazása, muködése és eszközeinek, berendezéseinek elhasználódása során valamint azok elhasználása után a természeti folyamatok muködését legkisebb mértékben negatívan befolyásoló anyagokat és energiákat juttat a környezetbe. TISZTA TECHNOLÓGIA az a technológia, amely alkalmazása, muködése és eszközeinek, berendezéseinek elhasználódása során valamint azok elhasználása után a természeti folyamatok muködését negatívan befolyásoló anyagokat és energiákat nem juttat a környezetbe. HULLADÉKSZEGÉNY TECHNOLÓGIA az a technológia, amely alkalmazása, muködése és eszközeinek, berendezéseinek elhasználódása során a természeti folyamatok muködését másik, de azonos célú technológiához képest kisebb mértékben negatívan befolyásoló anyagokat és energiákat juttat a környezetbe. 2003. II-50

Vállalati Gazdaságtan BME IMVT HULLADÉKMENTES TECHNOLÓGIA az a technológia, amely alkalmazása, muködése és eszközeinek, berendezéseinek elhasználódása során anyagokat és energiákat nem juttat a környezetbe. RECYCLING az a tevékenység, amely a termelésbol, elosztásból és fogyasztásból kikerülo, ott hasznosnak nem minosülo anyagokat és energiákat technológiák alkalmazásával vagy anélkül visszavezeti a termelésbe, elosztásba és fogyasztásba újrafelhasználás érdekében. Recycling csökkenti • a környezeti eroforrások felhasználását és • a hulladékok okozta környezetterhelést valamint növeli • az anyagok termelésben, elosztásban és fogyasztásban tartózkodási idejét. Anyagút fogalmai: EMISSZIÓ: egy technológia anyag vagy energia kibocsátása a környezetben. TRANSZMISSZIÓ: kibocsátások továbbítása többnyire a környezet közegeivel (víz, levego). IMMISSZIÓ: A szennyezo anyag beépülése a környezet

valamely elemébe. 2. A környezeti eroforrások igénybevételének ökológiai hatásai 2.1 Az ökológia fogalma Az ökológia görög szóösszetételbol származik: oikos: ház és logos: tan Ökológia: Az élolény és környezete közötti kölcsönhatásokat rendszer elméleti alapon elemzo tudomány, amely interdiszciplináris, és felhasználja a fizika, kémia, biológia tudományokat. Az ökológia az ökoszisztéma struktúráját, funkcióit és ezekben lejátszódó változásokat írja le. Ökoszisztéma: a legbonyolultabb rendszerek egyike. Az ökológia rendszer: - összetett rendszer, - nyílt, - disszipativ (hoenergiát veszíto), - lágy, - szabályozott rendszer, - idoben változó azaz öntanuló rendszer Ökölógiai egyensúly az ökológiai rendszer képes az egyes külso vagy belso zavarait kiegyensúlyozni. Ezt dinamikus stabilitásnak nevezzük. Ökológiai válság az ökológiai rendszer azon helyzete, amikor nem képes a külso-zavart a rendszer

kiegyensúlyozni: a rendszer elemeinek egy jelentos része elpusztul, új egyensúly alakul ki. Öntanuló rendszerek azok a rendszerek, amelyek képesek a külso hatásokra értelmesen válaszolni! 2003. II-51 Vállalati Gazdaságtan 2.2 BME IMVT Környezeti eroforrások fogalma A környezetnünk, mint rendszer értelmezheto. Minden változás, amelyet környezetünkben okozunk, a környezeti rendszer törvényszeruségi szabályai 3. A gazdasági fejlodés környezeti igénybevételének szakaszai (Az oskortól napjainkig) 3.1 Oskortól az elso ipari forradalomig: 1800 - as évekig Oskor A hordákban élo gyujtögeto életmódot folytató ember: • csak helyi és eseti sérüléseket okozott az ökológiai rendszerben • az ökológiai rendszer a helyi sebeket képes többnyire korrigálni Ókor A társadalmi munkamegosztásban élo ember: • csak helyi és rendszeres sérüléseket okozott az ökológiai rendszerben, • az ökológiai rendszer a helyi sebeket

már nem mindig képes korrigálni, de globális hatások A társadalmi munkamegosztás fejlodésével megvalósult: • a növénytermesztés-szántóföldi muvelésre való áttérés, • az ércek bányászata és a fémkohászat, • a közlekedés fejlodése valamint, • a növekvo népesség városokban történo koncentrálódása. Az osi civilizációk környezetkárosító hatása • már tartós, máig ható változásokat okozott a környezetben • regionális szinten jelentkeztek és • még nem okoztak globális környezetterhelést indított el: méretu elváltozásokat, de súlyosabb o eloször változtatta meg az ember az élovilág élohelyét o megkezdodött az erdok irtása. o a védtelenné váló talajt a szél és a víz elhordta, az alapkozetig lepusztította Már az ókorban megjelentek az urbanizációval járó környezeti problémák: • szemétkezelés, • vízellátás, • szennyvíz -elvezetés, • higiéniai

kérdések. Középkor • A társadalmi munkamegosztásban élo ember: 2003. II-52 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • csak helyi és rendszeres sérüléseket okozott az ökológiai rendszerben, • az ökológiai rendszer a helyi sebeket már nem mindig képes korrigálni, de a globális hatások kezdenek megjelenni, azonban mértékük nem számottevo. Az ember és a környezet viszonya a középkorban tovább romlott: • alacsony higiéniai színvonal, • fertozött vizek, • járványok, • erdoirtás, • mocsarak lecsapolása, • növekedett a bányászat, a kohászat és az ipar környezetkárosító hatása. Megjelennek az elso pozitív hatások 3.2 • helyi törvényi tiltások: koszén égetés, erdogazdálkodás • helyi szennyvíztisztító és vízmu • a vízenergia és szélenergia hasznosítása Az elso ipari forradalomtól az 1960 - as évekig A társadalmi munkamegosztás növekedése következtében az ember: •

rendszeres sérüléseket okozott az ökológiai rendszerben, • az ökológiai rendszer a helyi sebeket már nem mindig képes korrigálni, de a globális hatások kezdenek megjelenni, mértékük kezd számottevové válni: megindul a globalizáció folyamata. A II. világháborúig Az ipari termelés gyors ütemu fejlodése (gozgép, széntüzelésu kazánok) eredményezte, hogy • a városok levegojét kéntartalmú füst és por szennyezte, • csökkent a napfényes órák száma (szmog), • káros egészségügyi következményei voltak ( pl. angolkór ), • hatalmas mennyiségu ipari és kommunális szennyvíz került a városokon átfolyó folyókba. Példa a hatásokra: o 1870-ben végezték az elso levego- szennyezettségi vizsgálatokat o Walesben az átlagéletkor 43 év volt, de a városokban csupán 28 év ! A II. világháború után • Az olaj olcsó és boséges energiaforrássá vált. • Hihetetlen meggyorsult híradástechnika, stb. • A

TT forradalom hatására a környezeti károk rendkívül rövid ido alatt globálissá váltak: a levego és a vizek szinte mindenütt elszennyezodtek • új betegségek megjelenését ( Minamata-kór) vonta maga után. az iparfejlesztés: 2003. vegyipar, atomenergia ipar, II-53 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Példa a hatásokra: o Minamatában az 1950-es években létesült egy muanyagokat eloállító vegyi gyár, mely a gyártáshoz katalizátorként higany tartalmú vegyületet használt. A tisztítatlan szennyvizet a közeli tengeröbölbe eresztették. A halhúsban felhalmozódott a higany és még 15 év múlva is mérgezést okozott. o Toyama városhoz közeli bánya kadmium tartalmú szennyvizével öntözték a rizsföldeket. Mindkét esetben a táplálékláncban halmozódott fel a méreg, és a lánc csúcsán emberhalált okozott. A lakosság ezeket a jelenségeket sokáig a jólét kíséro kellemetlenségeinek tekintette, és nem figyelt oda a

vészharangot kongató ökológusok jelzéseire. 3.3 Az 1960- as évektol napjainkig A helyzetkép A társadalmi munkamegosztás további növekedése következtében az ember: • rendszeres mély sérüléseket okozott az ökológiai rendszerben, • az ökológiai rendszer a sebeket már nem képes korrigálni, • a globális hatások kezdenek kifejlodni, mértékük kezd megindul és megvalósul a globalizáció folyamata. számottevové válni: A mai értelemben vett környezetvédelemrol csak a 60-as évektol beszélhetünk. A XX. század jelentos folyamatai: • a népesség exponenciális növekedése: 2025 Kevésbé fejlettországok (milliárd) 2010 2000 1990 Fejlett országok(milliárd) 1980 1970 1960 1950 0 5 10 • Megnövekszik a városok száma és átlagos mérete. • A mezogazdaságban no a vegyszerek alkalmazása: • A meg nem újuló energia- és nyersanyagforrások legtöbbjét exponenciális ütemu kiaknázása. • Nagy ütemben folyik az

esoerdok irtása. 2003. II-54 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • A muanyagok tömeges méretu gyártása és elterjedése minden területen. • Mesterséges elektromágneses hullámok terjednek a környezetünkben a természetes mértéket sokszorosan meghaladó mennyiségben. • A közlekedés kapacitása megnövekszik. Új közlekedési ágazat a légi közlekedés • Új energiaforrás jelenik meg: a nukleáris energia A fentiekben leírt jelenségek olyan mértéku környezetszennyezést okoznak, amelyek nemcsak az élo rendszereket, hanem közvetlenül magát az embert is veszélyeztetik. Ma már nincs a Földnek olyan része, ahol ne lenne kimutatható a környezetbe jutott szennyezodés. A rádöbbenés korszaka • A lakosság környezeti érzékenysége megváltozott (rovarirtó szerek, a klórozott szénhidrogének - DDT, HCH ) • A környezeti károk nagy gyakorisága és környezetvédelem ügyét belpolitikai kérdéssé tette. • Felismerték,

hogy szennyezés nem ismer határokat és azt, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni, akkor a környezetvédelem ügye már külpolitikai kérdéssé vált. méretének növekedése a 4. A környezetvédelem fontosabb eseményei Ø Aurelio Peccei olasz közgazdász 1968-ban létrehozza a Római Klubot. Ø 1969-ben U Thant ENSZ fotitkár felhívással fordult a tagállamokhoz. Ø 1971- ben megjelenik a Római Klub elso jelentése. Ø 1972 június 5-7. Stockholm: I Környezetvédelmi Világkonferencia Ø 1975 július Helsinki Európai Biztonsági Értekezlet Ø 1979 I. Összeurópai Környezetvédelmi Konferencia, Genf Ø 1985 Helsinki - SO2 egyezmény Ø 1985 Bécs - egyezmény az ózonréteg védelmérol Ø 1987 - Montreal - az ózonkárosító anyagok konkrét szabályozása Ø 1988 - NOx egyezmény- Szófia Ø 1992 - ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (CO2 egy.) - New York Ø Bázeli egyezmény: a hulladékok nemzetközi szállításának

szabályozása. Ø 1992. június 5-7 Rió de Janeiro: ENSZ Környezet- és Fejlodés Világkonferencia 5. Nemzetközi egyezmények, mozgalmak 5.1 A nemzetközi egyezmények tartalma Biodiverzitás, Freon, CO2, stb egyezmények 5.2 Riói Nyilatkozat a Környezetrol és a Fejlodésrol Felismerve, hogy a Föld átfogó és sokszorosan összefüggo rendszert alkot. kinyilvánítja, hogy: 1. Elv 2003. II-55 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A fenntartható fejlodés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. Ok jogosultak – a természettel összhangban – egészséges és termékeny életre. 2. Elv Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfeleloen az Államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve hasznosítsák saját eroforrásaikat, és bitósítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenorzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más Államok környezetében vagy a nemzeti

fennhatóság határain túli területeken. 3. Elv A fejlodéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élo és a jövo nemzedékek fejlodési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyerjenek. 4. Elv A fenntartható fejlodés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlodési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelheto attól elkülönülten. 5. Elv Valamennyi Államnak és minden embernek együtt kell muködnie a szegénység leküzdésének alapveto feladatával kapcsolatban, ami a fenntartható fejlodés elengedhetetlen követelménye ahhoz, hogy csökkenjenek az életszínvonalak közötti egyenlotlenségek és a világ népeinek többsége jobban kielégíthesse szükségleteit. 6. Elv Megkülönböztetett fontossággal kell foglalkozni a fejlodo országik, és mindenekelott a legkevésbé fejlet és a környezeti hatásokkal szemben leginkább sebezheto országok sajátos helyzetével és szükségleteivel. A környezettel és

a fejlodéssel kapcsolatos nemzetközi programoknak egyúttal figyelembe kell venniük minden ország érdekeit és szükségleteit. Az Államok átfogó közösségi szellemben fognak együttmuködni annak érdekében, hogy megorizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élovilágának egészségét és egységét. Tekintettel arra, hogy a világméretu környezetpusztulásban eltéro mértékben vettek és vesznek részt, az Államok közös, de megkülönböztetett felelosséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelosséget, amit a fenntartható fejlodés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben viselnek, tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket társadalmaik a globális környezetre gyakorolnak és azokra a technológiákra és pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek. 7. Elv A fenntartható fejlodésnek és minden ember magasabb életszínvonalának az eléréshez az Államoknak csökkenteniük kell, illetve ki kell küszöbölniük a

termelés és a fogyasztás nem fenntartható módjait, és elo kell segíteniük a megfelelo népesedéspolitikát. 8. Elv Az Államoknak együtt kell muködniük abban, hogy erosítsék a fenntartható fejlodéshez szükséges eroforrások belso fejlesztését a tudományos és muszaki eredmények kölcsönös cseréjén keresztül a tudományos ismeretek tökéletesítésével, valamint a technológiák fejlesztésének, alkalmazásának, terjesztésének és átadásának elosegítésével, beleértve az új technológiákat is. 9. Elv A környezeti ügyeket – a megfelelo szinten – a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani. Nemzeti szinten minden egyénnek biztosítani kell a megfelelo hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, melyekkel a közhivatalok és a hatóságok rendelkeznek, beleértve az egyes közösségeket érinto veszélyes anyagokra és 2003. II-56 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT tevékenységekre

vonatkozó információt, továbbá lehetové kell tenni a döntéshozatali folyamatban való részvételt. Az Államok segítsék elo és bátorítsák a lakosság tudatosságát és részvételét azzal, hogy széles körben hozzáférhetové teszik az információkat. Hatékony hozzáférést kell biztosítani a bírósági és igazgatási eljárásokhoz, beleértve a jóvátételt és a helyreállítást. 10. Elv Az Államok iktassanak törvénybe hatékony környezeti jogszabályokat. A környezeti eloírások, célkituzések és értékrendek tükrözzék a megfelelo környezeti és fejlesztési összefüggéseket. Az egyes országokban alkalmazott szabványok esetenként nem felelhetnek meg más országok, különösen fejlodo országoknak, és számukra indokolatlanul gazdasági és társadalmi költségeket okozhatnak. 11. Elv Az Államok muködjenek együtt egy támogató és nyitott nemzetközi gazdasági rendszer elosegítésében, ami valamennyi országban gazdasági

növekedéshez és fenntartható fejlodéshez vezethet, annak érdekében, hogy jobban lehessen megoldani a környezetromlás problémáit. A környezeti célú kereskedelmi-politikai intézkedések nem képezhetnek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást a nemzetközi kereskedelemben. Kerülni kell azokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket az importáló ország fenntarthatóságán túlmenoen foglalkoznak a környezeti problémákkal. A határokon átterjedo vagy a globális környezeti problémákkal foglalkozó környezeti intézkedéseknek – amennyire lehetséges – nemzetközi egyetértésen kell alapulniuk. 12. Elv Az Államok nemzeti törvényeket fognak kidolgozni a szennyezéssel és egyéb környezeti károkkal kapcsolatos felelosségre és az áldozatok kártalanítására. Az Államok hatékonyan és a nagyobb eltökéltséggel ugyancsak együtt fognak muködni további nemzetközi jogszabályok kidolgozásában a

fennhatóságukon belül eso területeken vagy a fennhatóságukon kívüli, de általuk ellenorzött területeken folytatott tevékenységek következtében okozott környezeti károk hátrányos hatásaival kapcsolatos felelosségrol és kártérítésrol. 13. Elv Az Államok hatékonyan együtt kell muködniük minden olyan tevékenység és anyag más Államokba történo áttelepítésének és átjuttatásának elutasításában vagy megakadályozásában, amelyek súlyos környezetromlást okozhatnak vagy amelyeket az emberi egészségre ártalmasnak találtak. 14. Elv A környezet védelme érdekében az Államok, lehetoségeinek megfeleloen, széles körben törekedni fognak az elovigyázatosságra. Ahol súlyos 15. Elv A nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezeti költségek nemzetközi megosztásának és a gazdasági eszközök felhasználásának elosegítésére számításba véve azt a megközelítést, hogy elvben a szennyezonek kell viselnie a szennyezés

költségét, tekintettel a közérdekre és anélkül, hogy a nemzetközi kereskedelmi és befektetési folyamatokat eltorzítanák. 16. Elv Nemzeti keretekben alkalmazott eljárásként környezeti hatástanulmányokat kell készíteni az olyan javasolt tevékenységekre nézve, melyeknek nagy valószínuséggel jelentos mértéku káros hatása lesz a környezetre, és amelyek az illetékes nemzeti hatóságok döntésétol függnek. 2003. II-57 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 17. Elv Minden természeti katasztrófáról vagy egyéb veszélyhelyzetrol az Államok azonnal értesíteni fogják azokat az Államokat, amelyek környezetében valószínuleg nagyon rövid idon belül károkat okozhatnak az említett helyzetek. A nemzetközi közösség megtesz minden erofeszítést az ilyen helyzetbe került Államok megsegítésére. 18. Elv Az Államok elozetes és idobeli értesítést, valamint tárgyszeru információt fognak nyújtani a potenciálisan érintett Államoknak az

olyan tevékenységekrol, melyeknek jelentos, határokat átlépo káros hatásaik lehetnek, s emellett az érintett Államokkal már idejekorán és jóhiszemuen fognak egyeztetni. 19. Elv A noknek létfontosságú szerepük van a környezetgazdálkodásban és a fejlodésben. Ezért teljes köru részvételük lényeges a fenntartható fejlodés eléréséhez. 20. Elv Mozgósítani kell a világ ifjúságának alkotóerejét, példaképeit és bártorságát egy átfogó közösségi szellem kialakításához, a fenntartható fejlodés és a mindenki számára jobb jövo elérése érdekében. 21. Elv Az oslakos népeknek és közösségeiknek, s más helyi közösségeknek létfontosságú szerepe van a környezetgazdálkodásban és a fejlodésben ismereteik, hagyományos gyakorlatuk miatt. Az Államoknak el kell ismerniük és kelloen támogatniuk kell azonosságtudatukat, kultúrájukat és érdekeiket, továbbá lehetové kell tenniük hatékony részvételüket a fenntartható

fejlodés elérésében. 22. Elv Meg kell védeni az elnyomás, uralom és megszállás alatt álló népek környezeti és természeti eroforrásait. 23. Elv A hadviselés eredendoen pusztító hatással van a környezetre. Ezért az Államok a fegyveres összetuzések idején tiszteletben fogják tartani a környezet védelmérol rendelkezo nemzetközi jogot és szükség szerint együtt fognak muködni e jog továbbfejlesztésében. 24. Elv A béke, a fejlodés és a környezetvédelem egymással összefügg és oszthatatlan. 25. Elv Az államok a környezettel kapcsolatos minden vitájukat békés úton és megfelelo eszközökkel fogják rendezni az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfeleloen. 26. Elv Az Államok és népek jóhiszemuen és közösségi szellemben fognak együttmuködni az ezen nyilatkozatban megtestesül elvek megvalósításában és a nemzetközi jognak a fenntartó fejlodés területén való továbbfejlesztésben. 6. Jogi és gazdasági szabályozások

országos szinten 6.1 Az állami beavatkozás eszközei Ahhoz, hogy a törvénykezési, jogszabály-alkotási vagy ösztönzo eszközök együttesének mechanizmusát beindítsuk, szükséges alapfeltétel a közvélemény eroteljes támogatása. 2003. II-58 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Kományzati intézkedések csak úgy képzelhetok el, ha a társadalom célul tuzi ki az élo környezete védelmét. Ha az élo környezetének védelme nem szerepel a legfontosabb prioritások között, a közvélemény nem gyakorol semmiféle nyomást sem a politikai, sem a gazdasági apparátusra, akkor is kétségkívül szükségszeru, hogy a legalapvetobb szükségleteket (kielégíto élelem, tisztességes lakás, munkához való jog ) elsosorban kielégítsék. A tömegkommunikációs eszközök azonban még az alapveto szükségletek részleges kielégítése esetén is hatást gyakorolhatnak, mintegy negyedik hatalmi ágként, a lakosságra, s érzékeltethetik vele

környezetének fontosságát. Amennyiben a közvélemény nyomása kielégíto, és a parlamenti képviselok úgy tekintik a környezetvédelmet mint az újraválasztásukhoz felhasználható kiváló eszközt, képesek nyomást gyakorolni, hogy az állam fölhasználja az összes közvetlen és önszabályozó eszközt, vagy a gazdasági eszköztár minden elemélve rendelkezzék. 6.2 Környzetvédelem szabályozási rendszere Környezetvédelem szabályozási feladatai: • környezet és gazdálkodás összehangolása • takarékosság a természeti javakkal • a környezet elszennyezésének csökkentése • a szennyezés megelozése ELV: A környezetvédelem feladatát a gazdálkodó belso és az egyén - állampolgár feladatává kell tenni. ESZKÖZRENDSZER: Indirekt szabályozások: a vállalkozó, az egyén érdekeltségére hat; feltételezi a racionális gazdasági magatartást Direkt szabályozások: a vállalkozó, az egyén részére jogi korlátokat és

eloírásokat ad és ezekhez szankciókat rendel; feltételezi a jogköveto és a jogtisztelo magatartást A szabályozások funkciói változatai: • elsodleges az ösztönzo funkció • ösztönzo funkció és bevétel teremto funkció • bevétel teremto funkció és ösztönzo funkció • elsodleges a bevétel teremto funkció A környezetvédelem szabályozás módszerei: • A kibocsátások szennyezoanyag szintjének (S) szabályozása o • A kibocsátások szennyezoanyag szintje (S) függ: § az anyag féleségtol § a vizsgált helytol: terület, régió, táj, ország, földrész A kibocsátások szennyezoanyag mennyiségének szabályozása 2003. II-59 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A kibocsátások szennyezoanyag szintjének (S) szabályozása S g/m3 környezeti kár g/t ökológiailag kritikus szint ökológiai egyensúly szabályozási küszöb ökológiai egyensúly tényleges szabályozási szint az ökológiai egyensúly alap szintje

Jogi szabályozás lehet: Primer: Környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok Szekunder: Más jogszabályok környezetvédelemre vonatkozó szabályozásai FONTOS: a jogszabály megismertetheto legyen! (A nem ismert dolgot nem veszik figyelembe illetve nem hajtják végre) A jogi szabályozás vonatkozhat: • emisszióra • imisszióra • termékre • termelési folyamatokra: technológiákra • szolgáltatásokra Szankcionálás: többnyire bírság, esetleg muködési engedély bevonása Észlelés módja 2003. II-60 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • helyszíni ellenorzés és/vagy mérés • bevallás. A bírság jogalapja: • határérték túllépés és/vagy • eloírt tevékenység elmaradása. A bírság alanya: • társaság és/vagy • személy ha annak felelossége megállapítható. 6.3 A környezetvédelem szabályozási rendszerei: 1. Közvetlen törvényi szabályozás A dolgokat szabályozzák és nem a dolgok

körülményeit. Elonyök: • egyértelmu szabályok • a reagálás kiszámítható • könnyen, egyszeru eszközökkel ellenorizheto • viszonylag gyorsan hoz eredményt • az ökológiai szempontok kielégíthetok a határértékekkel Hátrányok: • mindenki számára azonos feladatokat jelent (nagy vállalat - kis vállalkozó) • a határérték alatti szennyezés megengedett, ezzel lehet élni 2. Közvetett gazdasági szabályzók A dolgok körülményeit szabályozzák és nem a dolgokat. • Adó jellegu Fiskális jellegu: nincs ok - okozati összefüggés Szabályzó jellegu: Környezet használati díj: KHD Környezet terhelési díj: KTD Termékdíj: használatért: pl.: benzin elhasználódásért: pl.: gumiabroncs Letéti és betéti díjak • Szennyezési jogok piaca regionálisan értelmezhetok mindenszennyezo megveszi a szennyezés jogát a régión belül létrejön a költségminimum 2003. II-61 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3.

Vegyes szabályzó rendszer 4. Környezeti marketing Eszközei: • Környezetmenedzsment Rendszer • Környezetmenedzsment Rendszer Auditálása • Környezeti hatásvizsgálat: KHV • Ökoaudit • Megkülönbözteto jelek és emblémák • Reklám • Környezetvédelmi céginformációk: PR 5. Önkéntes etikai szabályozás Önkéntes etikai felelosség vállalása 6.4 Környezetvédelem hazai jogi szabályozásának elemei A környezetvédelmi jogi szabályozásának szintjei: • nemzetközi egyezmények • törvények pl.: 1995 évi LIII évi törvény a környezetvédelemrol • rendeletek • szabványok A hazai környezetvédelmi jogi szabályozás fobb területei: • Alapveto jogi szabályozások • Természetvédelem, élo-világvédelem • Hulladékgazdálkodás • Levego-tisztaságvédelem • Vízgazdálkodás • Talajvédelem • Zaj és rezgésvédelem • Radioaktív környezetszennyezés • Kapcsolódó

jogszabályok • Nemzetközi szerzodések • o kihirdetett o közzétett Épített környezet védelme 2003. II-62 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 7. A vállalkozások környezeti konfliktuskezelése 7.1 A technológiák elemzési módszerei: input-output mérlegek A hazai környezetvédelmi gyakorlatban komoly hagyományai vannak a technológiák anyagés energiamérleggel, illetve anyag- és energiaforgalmi diagrammal történo modellezésének. Ezzel kapcsolatosan számos publikáció jelent meg, amelyek csak egyszeruen forgalmi diagramról beszélnek A forgalmi diagramok magukba foglalják a költségforgalmi diagrammokat is az anyag- és energiaforgalmi diagramra alapozva, megteremtve a környezetcontrolling alapját. Anyagmérleg minden olyan táblázat vagy ábra, amely alkalmas egy rendszer input és output anyagmennyiség egyenloségének bemutatására, a rendszeren belüli változások bemutatása nélkül. Az anyagmérleg a tömegmegmaradás

törvényén alapul. A technológia folyamatba, mint rendszerbe (ágazat, vállalat, gyár, üzem, technológia) egy idoszak alatt belépo anyagok tömegének összege egyenlo a rendszerbol kilépo anyagok tömegével, mert a rendszerhatáron belül sem forrást, sem nyelot nem tétezünk fel. Anyagforgalmi diagram olyan ábra vagy táblázat, amely a rendszeren belüli belsoanyag átalakításra bármilyen értelmezheto ábrázolást ad, és/vagy az inputok és outputok kapcsolatát bármilyen módon (grafikus, numerikus) megmutatja. Energiamérleg minden olyan táblázat vagy ábra, amely alkalmas egy rendszer input és output energiamennyiség egyenloségének bemutatására, a rendszeren belüli változások bemutatása nélkül. Az energiamérleg az energia megmaradás törvényén alapul. A technológia folyamatba, mint rendszerbe (ágazat, vállalat, gyár, üzem, technológia) egy idoszak alatt belépo energiák mennyisége azonos a rendszerbol kilépo energiák

mennyiségével, mert a rendszerhatáron belül sem forrást, sem nyelot nem tétezünk fel. Energiaforgalmi diagram olyan ábra vagy táblázat, amely a rendszeren belüli belso energia átalakításra bármilyen értelmezheto ábrázolást ad, és/vagy az inputok és outputok kapcsolatát bármilyen módon (grafikus, numerikus) megmutatja. Költségmérleg minden olyan táblázat vagy ábra, amely alkalmas egy rendszer input és output mennyiségeihez költség értékek bemutatására, a rendszeren belüli változások, kapcsolatok bemutatása nélkül. A költségmérleg az anyagmérlegen és energiamérlegen alapul, azonban más a rendszerbe bevitt és kilépo költségeket is tartalmazhat. A technológia folyamatba, mint rendszerbe (ágazat, vállalat, gyár, üzem, technológia) egy idoszak alatt belépo költségek összege azonos a rendszerbol kilépo költségek összegével, mert a rendszerhatáron belül sem költségforrást, sem költségnyelot nem tétezünk fel. ( A

rendszerben keletkezo hozzáadott értéket is mint egy a rendszerbe kívülrol bevitt költséget értelmezzük.) A költségmérleg összetevokbol áll, és § anyagköltség-mérleget, § energiaköltség-mérleget, § bérköltség-mérleget § egyéb költségek( gépóra, szerszám, stb. ) mérlegeit foglalhatja magába, attól függoen, hogy az elemzés mely területeken történt. 2003. II-63 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Költségforgalmi diagram olyan ábra vagy táblázat, amely a rendszeren belüli belso költség átalakításra bármilyen értelmezheto ábrázolást ad, és/vagy az inputok költségeinek és outputok költségeinek kapcsolatát bármilyen módon (grafikus, numerikus) megmutatja. A költségforgalmi diagram összetevokbol áll, és § anyagköltség-forgalmi diagramot, § energiaköltség-forgalmi diagramot, § bérköltség-forgalmi diagramot § egyéb költségek ( gépóra, szerszám, stb. ) forgalmi diagramjait foglalhatja

magába, attól függoen, hogy az elemzés mely területeken történt. Az egyéb költségek lehetnek: gépóra költségek, szerszám költségek, egyéb arányos költségek. Ha az anyagforgalmi és/vagy energiaforgalmi diagram egyensúlyban van, akkor az anyagköltség-forgalmi diagram és az energiaköltség-forgalmi diagram egyensúlya is megvalósul, mivel a költségforgalmi diagramot az anyagforgalmi és/vagy energiaforgalmi diagram mennységeinek a belépo áramok költségeivel történo transzformálásával állítjuk elo. A Forgalmi Diagramok Modelljének és módszerének segítségével pontos kép rajzolható fel az anyag- és energiaátalakulásokról. Számíthatók a folyamatok anyag- és energia áramai és ezek anyag- és energia arányos költségei: a költségforgalmi diagramok. Ennek következtében rendelkezésre áll az anyag- és energia folyamat bármely áramának anyag- és energiaarányos költsége. Így reális kép alkotható a keletkezett termék,

melléktermék és hulladék anyag- és energiaarányos költségtartalmáról, amely alapján az ABC elemzés felhasználásával kijelölhetok azok a részrendszerek, amelyek muszaki fejlesztése gazdaságilag indokolt. 7.2 7.21 Forgalmi Diagramok Modellje A módszer összefoglalása Forgalmi Diagramok Modellje: FDM (Flow Diagram Modell) a technológiai folyamatok anyagés energiaátalakulásainak rendszermodellezéséhez és elemzéséhez kidolgozott módszer. A Forgalmi Diagramok Modelljének célja technológiai rendszerekben lejátszódó anyagés/vagy energia folyamatok és átalakulások megfelelo pontosságú modellezése, a rendszerbe belépo és kilépo összes anyag- és energiamennyiségek, valamint ezek idobeliségének meghatározása, továbbá ezek költségtartalmának megállapítása. Forgalmi Diagramok Modellje a technológiai folyamatok anyag, energia és költségmodellezését az anyag- és energia-megmaradás törvényeinek felhasználásával megvalósító,

a folyamatot részrendszerenként modellezo, majd rendszerré összekapcsoló modellezési eljárás. A Forgalmi Diagramok Modellje § anyagforgalmi diagramot, § energiaforgalmi diagramot, § költségforgalmi diagramot foglal magába. Alakítási helynek egy részrendszert nevezünk az FDM módszerében 7.22 A rendszer határválasztásról A vizsgálat alá vett rendszer elemzésének sikere a választott módszer és modell mellett a rendszer határok megfelelo megválasztásán is múlik. A rendszer határainak megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy 2003. II-64 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • A rendszerhatárral egy rendszerré összefogott elemek a vizsgálat szempontjából minden szükséges elemet tartalmazzanak; • A rendszerhatárral egy rendszerré összefogott elemek a vizsgálat szempontjából fölösleges elemet ne tartalmazzanak; • A rendszerhatáron átlépo áramokhoz tartozó mennyiségek meghatározhatók legyenek. Ezen

feltételek teljesülése esetén, az egyes áramokhoz reális munka és költség ráfordítással meghatározhatók a méroszámok és mértékegységeik. 7.3 A környezetcontrolling A környezetcontrolling alkalmas gazdaságos környezetvédelmi tevékenység megalapozására, azonban a környezetmenedzsment rendszerbe épülve annak mennyiségi és gazdasági hatékonyságát növeli. Éppen ezért a környezetcontrolling a gazdaságos környezetmenedzsment eszköze. Tehát mindkét módszer önmagában is megállja helyét, de a két módszer összekapcsolása minoségileg jelent újat és többet: a gazdaságos környezetmenedzsmentet. Ez a gazdaságos muködés egyik igen fontos eleme, mivel olyan információkra támaszkodik, amelyek a számvitelnek nem részei: mérlegekre és forgalmi diagrammokra. Ezzel megítélhetové válik az alkalmazott technológia tényleges gazdaságossága. A CONTROLLING az az integrált tevékenység, amellyel a vállalati szervezet a vállalat

felso vezetését segíti a kituzött célok elérésében. Mint ismeretes a controlling magába foglalja a tervezést, ellenorzést, információ-ellátását koordináló vezetési alrendszert Röviden eredménymenedzsment. A KÖNYEZETCONTROLLING az az integrált tevékenység, amellyel a vállalati szervezet a vállalat felso vezetését segíti a környezeti politika alapján kituzött környezetvédelmi célok hatékony megvalósításában. Környezetcontrolling a környezetmenedzsment rendszerek (ISO 1400, EMAS ) hatékony muködtetését szolgálja a környezetvédelemre fordított költségek minimalizálása mellett. A könyezetcontrolling a társasági környezeti tervezést, környezeti hatások nyomon követését és ellenorzést, környezeti információ-ellátását koordináló környezeti vezetési alrendszer. Röviden környezeti hatásmenedzsment. A KÖNYEZETCONTROLLING MEGVALÓSÍTJA § a kibocsátások tervezését mennyiségben és költségben, §

összegyujti a környezetvédelemmel kapcsolatos tény adatokat, § az informatika eszközrendszerével rendezi, tárolja és értékeli a terv és tény adatokat, és § a költségelemzéssel és más controlling módszerekkel megalapozza a gazdaságos környezetvédelmet. Informatikai oldalról alapvetoen az anyag és energia folyamatok ismeretére támaszkodik: mérlegek és forgalmi diagramok. A könyezetcontrolling a társasági controlling rendszer egy alrendszere, amely a környezeti hatások gazdaságossági kérdésére helyezi a hangsúlyt. Környezetcontrolling a gazdaságos környezetmenedzsment eszköze. Míg a környezetmenedzsment a környezeti tényezok számbavételét és értékelését tarja feladatának, addig a környezetcontrolling a környezeti tényezok költségeivel és a nyereség befolyásoló hatásával foglalkozik. 2003. II-65 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Környezetcontrolling egyértelmuen társasági fogalmi kategória. Nagyobb

ökológiai rendszerekre nem értelmezheto. Ökocontrolling az egyes rendszerek ökológiai rendszerekre tett hatásainak szimulálását, a hatások mérését és értékelését (ellenorzését) információfeldolgozását magába foglaló tevékenység (tágabb rendszerhatárok alkalmazása). Az egyes társaságok környezetére, mint ökológiai rendszerre gyakorolt hatást a definíciónak megfeleloen szokás ökocontrollingnak nevezni. A környezetcontrolling azonban a társaság belso muködését a környezeti tényezok minél jobb és pontosabb megismerése érdekében részrendszerekre bontja. Ezen részrendszereket modellezi és elemzi mennyiségek és költségek vonatkozásában. Az elemzéshez forgalmi diagramokat (anyag- és energia) és/vagy mérlegeket (anyag- és energia) alkalmaz. Ezen elemzések alapja a megmaradási törvények teljesülése a vizsgált részrendszerre. Egy lehetséges és bevált modell és módszer a Forgalmi Diagramok Modelljének alkalmazása.

(Lásd elozo fejezet) 7.4 Környezetvédelmi költségek és környezetvédelmi fedezet Környezetvédelmi költségeknek mindazon költségek, amelyek a környezet megóvása érdekében merülnek fel. A vállalati környezetvédelmi költségek mindazon költségek, amelyek a vállalatnál környezet megóvása érdekében kifejtett tevékenység és kötelezettségek miatt merülnek fel. A vállalati környezetvédelmi költségeket a felmerülés szempontjából három csoportra oszthatjuk: A., A technológiák nem fotermék/termék illetve melléktermék jellegu anyagainak, energiáinak anyag- és energiaarányos eloállítási költsége, amelyek a termék és melléktermék mellett keletkezett anyag és energia mennyiségtol és azok eloállítási ráfordításaitól függenek. Például hulladék, selejt, és ezek eloállítására fordított munkabér, gépóra költség, szerszámköltség stb. Ezt jelöljük: ke – nek az eloállítás miatt Ezek azok a költségek,

amelyek felmerülését a technológiák és a termék fejlesztésével lehet és kell megelozni illetve csökkenteni. Ugyan ezek a költségek nem tekinthetok közvetlenül környezetvédelmi költségeknek, azonban jól kifejezik a környezeti eroforrások igénybevételének költségértékét a felhasználó szemszögébol. Ez a költség nullára nem csökkentheto, mivel hulladék mentes termelés nem valósítható meg. B., A technológiák nem fotermék jellegu anyagainak, energiáinak a vállalaton belüli kezelésével kapcsolatos költségei: a technológiák utáni költségek, amelyek • szállítási - továbbítási - költségekbol, • tárolási költségekbol és • kibocsátási – elszállítási és ártalmatlanítási - költségekbol állnak. Ezt jelöljük: kb – nek a belso miatt C., A környezetvédelmi kötelezettségek költségei, amelyek jogszabályokon alapulnak Például: • bírságok, • termékdíj • környezetterhelési díj, •

környezethasználati díj stb. Ezt jelöljük: kd – nek a díjak miatt. 2003. II-66 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Ezen költségek számbavétele termékenként lehetségessé válik akkor, ha az egyes technológiák anyag- és energia mérlegei rendelkezésre állnak. Ezek és a termékösszetétel – egy idoszakban mely termékbol mennyi került eloállításra - felhasználásával az összességében keletkezett nem fotermék anyagok mennyisége a termékek között szétosztható. A keletkezett nem fotermék anyagok mennyisége arányában a környezetvédelmi költségek is szétoszthatók a termékek között. Ez alapvetoen új helyzetet jelent a termékek közvetlen költségeinek meghatározásánál. Olyan vetítési alap áll rendelkezésre, ami eddig nem szerepelt. A jelentos környezetvédelmi költséget okozó termékek reális költséggel kerülnek kalkulálásra, és a társasági általános költségek szintje a kalkulációba állított

környezetvédelmi költségek mértékével csökken. Ez az eddigi gyakorlat szerint nem volt szokásos és hiányzott az elméleti megalapozottsága is. KÖRNYEZETVÉDELEMI FEDEZET számítása technológiák utáni környezetvédelmi költségek közvetlen egyéb költségként - a kibocsátott mennyiséggel arányos elszámolásával meghatározott fedezet, amely a környezetcontrolling módszerében kiemelkedo szereppel rendelkezik. A környezetvédelemi fedezet számítása az alábbi vezetoi döntéseket alapozza meg: • a gazdaságtalan és/vagy környezetben káros hatásokat kifejto termék káros termék termelésének visszaszorítását ésvagy • a termék a korábbival azonos funkciójú, kis környezetvédelmi költséggel rendelkezo, új termékkel történo lecserélését ésvagy • a termék gyártási technológiájának környezetvédelmi elsodlegesen figyelembe vevo fejlesztését. szempontokat is A környezetcontrolling módszerének alkalmazási

feltétele, hogy a technológiákból kilépo • nem fotermék és nem melléktermék anyagok mennyisége és összetétele és • energiák mennyisége és összetétele rendelkezésre álljon. A technológiákból kilépo nem fotermék anyagok és energiák mennyiségét a Forgalmi Diagramok Modellje (FDM) képes megfelelo pontossággal modellezni. 7.5 7.51 Környezetvédelembol származó elonyök vállalkozási szinten A környezetvédelembol származó számszerusítheto elonyök A környezetbol származó elonyt az alábbi példa mutatja be. Ezt egy példával kívánjuk megvilágítani. Egy társaság növényvédo szerek eloállításával foglalkozik A legjobb és a legkeresettebb terméke az X termék, amely a társaság nyereségének több mint 30 % - át teszi ki. A folyamatos innováció következtében kifejlesztettek egy ugyanazon a területen használható Y terméket, amelyet az X termék helyére kívánnak állítani. Termék gazdaságossági számításai

is jelentosen több eredményt ígérnek, hozzávetolegesen másfélszerest. A költség és nyereségfedezeti számítás szerint a gazdasági logika alapján a természetes az új Y termék mielobbi bevezetése az X termék leváltására. Az adatokat a táblázat mutatja be: X termék Y termék ár [Ft/db] 100 100 - közvetlen költség [Ft/db] - 60 - 40 40 60 fedezet [Ft/db] 2003. II-67 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A társaság a nyereségnövekedést ennek alapján 15 % - osra tervezi ((30*(60/40) +70)/100 = 1,15 ). Az új Y termék eloállításához egészen új technológiát kell alkalmazni. A keletkezett hulladékok ártalmatlanítása további feladatokat és költséget jelent a társaság részére. A technológiák anyagmérlegeibol pontosan ismertek az ártalmatlanításra kerülo anyagok mennyiségei és összetételei. Ezek alapján meghatározták a termékekhez kötheto környezetvédelmi költséget, amely az alábbi táblázat szerinti

korrekcióját jelenti a fedezetnek. X termék Y termék ár [Ft/db] 100 100 - közvetlen költség [Ft/db] - 60 - 40 - környezetvédelmi költség [Ft/db] - 10 -40 30 20 környezeti fedezet [Ft/db] Ez alapján az Y termék bevezetése nem racionális. A társaság a nyereségnövekedés helyett ennek alapján 10% - os veszteségre számíthat. ((30*(20/30) +70)/100 = 0,90). A veszteség az általános költségek (rezsi költségek ) növekedésén keresztül jön létre, feltéve, hogy az ártalmatlanítási technológiák nem képezik részét a technológia mérlegeinek (rendszerhatár választás). 7.52 A környezetvédelembol nem számszerusítheto elonyök Vállalat imázs növekedésébol származó elonyt kell említeni elso helyen. Másrészt a környezeti megfelelésbol származó piaci versenyelonyt kell említeni, amely az értékesítésen keresztül jelentkezik. Ezt azonban mérni nem lehet, hiszen egy termék éves mennységének értékesítésébol

nem lehetséges meghatározni, hogy mennység milyen hányadát vették meg környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Egyet azonban bizonyosan tudunk, hogy azon vállalkozások és termékeik piaci elonyt élveznek, amelyek környezeti követelményeknek megfelelnek. 7.6 7.61 Szabványos környezet menedzsment rendszerek A Környezeti menedzsmentrol A környezetünk megóvását minden eszközzel elo szükséges segíteni. Egy ilyen hatékony eszköz a szabványos Környezeti Menedzsment Rendszer, röviden KMR alkalmazása. Az alkalmazás gazdasági érdekeken alapuló vállalkozási felsovezetoi elhatározáson nyugszik. A szabvány a nemzetközi szabványosítási szervezet által kibocsátott ISO 14000 - es szabványsorozat, a felsovezetoi elhatározás pedig a vállalkozás KÖRNYEZETI POLITIKÁ jában ölt testet. A szabványsorozat angol címe Environmental Mmanagement Systems (EMS), amelynek menedzsment szakmailag helyes fordítása Környezeti Menedzsment Rendszer

(KMR). A nemzetközi szakirodalomban is menedzselésnek részfunkciója az irányítás a tervezés, a szervezés és az ellenorzés mellett. Így nem tekintheto szerencsésnek az ISO 14001 - es szabvány magyar elnevezése: Környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR). Ez a magyarázata annak, hogy a szakmai gyakorlatban többnyire KMR vagy EMS megnevezés terjedt el. Ez a szabványsorozat hasonlóan a minoségbiztosítás ISO 9000 - es szabványsorozatához véleményünk szerint sikerre van ítélve. A környezeti probléma kezelését a gazdasági elonyök oldaláról közelíti meg hozzákapcsolva a rendteremtés és rendmegtartás eszközét. 2003. II-68 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A Környezeti Menedzsment Rendszer legfontosabb elve a folyamatos környezeti teljesítmény javulás: a vállalkozásnak folyamatosan csökkentenie kell környezeti hatásait egyenként és összességében. A KMR szemben a minoségbiztosítással az érintettek köre igen széles:

a környezo lakosságtól a hatóságokon keresztül a termékek és szolgáltatások felhasználójáig. Ezeket nevezzük érdekelt feleknek. 7.62 A Környezeti Menedzsment Rendszer – KMR - jelentosége A KMR olyan eszköz, amelynek alkalmazásával a szervezet - a vállalkozás - biztosítani tudja, hogy minden tevékenysége a környezeti elvárásoknak megfeleloen megfogalmazott környezeti politikájával összhangban zajlik. A tanúsított KMR által a vállalat demonstrálhatja megfeleloségét az ISO 14001 szabvány eloírásainak. A Környezeti Menedzsment Rendszer kialakításának és muködtetésének célja, hogy a rendszert alkalmazó cég megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyeket az érdekelt felek megfogalmaznak, beleértve természetesen a gazdaságossági megfontolásokat is. A Környezeti Menedzsment Rendszer muködtetése az alábbi kedvezo hatásokat eredményezi: • anyag és energia felhasználás csökkenése, • szennyezoanyag kibocsátás

csökkenése, • hulladék keletkezés csökkenése, • veszélyes anyagok felhasználásának csökkenése, • veszélyes hulladékok keletkezésének csökkenése, • hulladékok újrafelhasználás javulása, • a költségek csökkenésével a gazdasági eredmény növekszik, • környezetbiztos üzemeltetés feltételeinek kialakulása (kockázatcsökkenés), • környezetért viselt felelosségek egyértelmu meghatározása, • a cég társadalmi, közösségi és piaci megítélésének javulása, • új belföldi és külföldi piacok megtartása, megszerzése, illetve bovítése. Ezen elonyökkel szemben áll a KMR rendszer bevezetésének és fenntartásának költsége. Az eddigi tapasztalatok szerint ez a mérleg pozitív. Jól látszik az a tendencia, amely szerint a piaci versenyben a minoségmenedzsment rendszerhez hasonlóan elonyt jelent a Környezeti Menedzsment Rendszer megléte, muködése és tanúsítottsága. A szállítmányozási és

beszállítói piacon néhány éven belül követelményként jelenik meg a megrendelok részérol a KMR tanúsítás megléte. 7.63 A környezeti menedzsment rendszer lényege A környezeti menedzsment rendszernek többféle forrásból származó követelményt kell kielégítenie. Az ISO 14001 szabvány szerint kialakított rendszernek a szabvány saját követelményeinek teljesítését túlmenoen biztosítania kell a vevok, a megrendelok, a beszállítók, a tulajdonosok, a befektetok, a jogalkotók, a jogalkalmazók, a belso vezetés, a társadalmi környezet és a tanúsítók eloírásainak, elvárásainak teljesülését is. Célszeru figyelembe venni a szakmai szokásokat, hagyományokat, valamint a felkészítést végzo tanácsadók javaslatait is. Ezen elvárásokhoz biztosít keretrendszert az ISO 14000 - es szabványcsalád (ábra) 2003. II-69 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT ISO 14001 VEVOI KÖVETELMÉNYEK TÁRSADALMI, KÖZÖSSÉGI ELVÁRÁSOK VEZETOI

ELVÁRÁSOK VÁLLKOZÁSI KMR A CÉG HAGYOMÁNYAI RENDSZER ISO 14001 KÖVETELMÉNYEK DOLGOZÓI ELVÁRÁSOK TANÁCSADÓI AJÁNLÁSOK JOGSZABÁLYI ELOÍRÁSOK SZAKMAI SZOKÁSOK TANÚSÍTÓI ELVÁRÁSOK MINT KERETRENDSZER § 7.64 6. Ábra A KMR elvárás forrásai Az ISO 14000 –es környezetmenedzsment szabványcsaládról A nemzetközi Szabványügyi Szervezet ugyanis 22 részbol (önálló szabványból) álló szabványcsalád kidolgozásán munkálkodik. A család elso tagja a 14001 számú szabvány a környezeti menedzsment rendszerekrol, specifikáció használati útmutatóval. A szabvány kihirdetésre került és hatályba lépett 1996 szeptember 1-jén. Ez a nemzetközi szabvány is egy környezeti menedzsment rendszer követelményeit határozza meg. A szabvány bevezetojében foglaltak szerint célkituzés, hogy ez a szabvány bármely típusú és méretu szervezetre alkalmazható legyen. A rendszer sikere a különbözo szintek és funkciók, különösen a

felso vezetés elkötelezettségétol függ. Egy ilyen típusú rendszer alkalmassá teszi a szervezetet, hogy a jelentos környezeti hatásokra vonatkozó törvényi eloírásoknak megfelelo környezeti politikát és célokat fogalmazzon meg. A rendszer kiépítése és muködtetése alkalmassá teszi a szervezetet, hogy létrehozza a célokat megvalósító eljárásokat, felbecsülhesse hatékonyságukat, megfeleljen a feltételeknek, és ezt mások számára demonstrálja. A szabvány általános célja a környezetvédelem támogatása a gazdasági-társadalmi szükségletekkel összhangban. Az ISO 14001: 1996 szabvány alapján lehet tanúsítást szerezni, azonban egy szabványcsaládról van szó, amelynek fobb tématerületi: • követelmények és fogalmak: ISO 1400X, • auditálás: ISO 1401X, • környezeti címkézés: ISO 1402X, • környezeti teljesítmények értékelése: ISO 1403X, • életciklus-elemzés: ISO 1404X, • környezeti menedzsment -

szakszótár: ISO 14050 2003. II-70 Vállalati Gazdaságtan • BME IMVT Útmutató a környezeti szempontok termékszabványokban való megjelenítésére: ISO 14060 7.65 Környezeti menedzsment rendszer alapelve: folyamatos növelés környezeti teljesítmény A környezeti menedzsment rendszer kialakítása és muködtetése egy állandó fejlesztési, fejlodési folyamat, egy öntanuló rendszer, amelyben rendszeresen ismétlodo, de egyre magasabb szinten megvalósuló tevékenységek alkotnak láncolatot. Az egyre magasabb szinten megvalósuló tevékenységek biztosítják többek között a környezeti teljesítmény folyamatos javulását: a környezeti célok megvalósulását. A rendszerben mindenkinek megvan a jól definiált feladata és hatásköre, valamint eloírt a feladatok elvégzésének módszere is. A szabvány ezt a fejlodési spirál segítségével ábrázolja: § 6.3 ábra: A KMR fejlodési spirálja Az alapkövetelményeket leíró ISO 14001:

1996 szabvány elso kiadása 1996 szeptember 1én jelent meg. Az ISO 14001 szabványnak a brit BS 7750 szabvány az alapja, de - szemben a minoségügyi rendszer BS szabványának adaptálásával - itt jelentos eltérés mutatkozik a BS és az ISO szabványok szerkezetében és tartalmában egyaránt. A szabvány fobb fejezetei az alábbiak: 1. Tárgy 2. Rendelkezo hivatkozások 3. Fogalom meghatározások 2003. II-71 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 4. A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei 4.1 Általános követelmények 4.2 Környezeti politika 4.3 Tervezés 4.31 Környezeti tényezok 4.32 Jogi és egyéb követelmények 4.33 Célok és eloirányzatok 4.34 Környezetközpontú irányítási program(ok) 4.4 Megvalósítás és muködés 4.41 Szervezeti felépítés és felelosség 4.42 Képzés, tudatosság és kompetencia 4.43 Kommunikáció 4.44 A környezetközpontú irányítási rendszer dokumentációja 4.45 A dokumentáció kezelése 4.46 A

muködés szabályozása 4.47 Felkészülés és reagálás vészhelyzetre 4.5 Ellenorzo és helyesbíto tevékenység 4.51 Figyelemmel kisérés és mérés 4.52 Nemmegfeleloség, tevékenység valamint helyesbíto és megelozo 4.53 Feljegyzések 4.54 A környezetközpontú irányítási rendszer auditja 4.6 Vezetoségi átvizsgálás Az ISO 14001: 1996 szabvány legfontosabb fogalmait értelemszeru tömörséggel az alábbiakban mutatjuk be: 7.66 KMR Fogalom meghatározások E nemzetközi szabvány szempontjából a következo fogalom-meghatározások érvényesek. 1. Folyamatos javítás Olyan folyamat, amely a környezetközpontú irányítási rendszert úgy erosíti, hogy az a szervezet környezeti politikájának megfelelo általános javulás felé haladjon a környezeti jellemzoket illetoen. MEGJEGYZÉS: Ez a folyamat nem feltétlenül valósul meg egyszerre a tevékenység minden területén. 2. Környezet A szervezet közvetlen környezete, amelyben az muködik,

beleértve a levegot, a vizet, a földterületet, a természeti eroforrásokat, a növény- és állatvilágot, az embereket és ezek kölcsönös kapcsolatait. MEGJEGYZÉS: Ebben az összefüggésben a szervezetet körülvevo feltételek felölelnek mindent a szervezet belsejétol annak teljes rendszeréig. 3. Környezeti tényezo 2003. II-72 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Valamely szervezet tevékenységének, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely kölcsönhatásba kerülhet a környezettel. MEGJEGYZÉS: Jelentos az a környezeti tényezo, amelynek környezeti hatása jelentos, vagy azzá válhat. 4. Környezeti hatás A környezetben végbemeno mindennemu változás – akár káros, akár hasznos - , amely egészben vagy részben a szervezet tevékenységeibol, termékeibol vagy szolgáltatásaiból származik. 5. Környezetközpontú irányítási rendszer A teljes irányítási rendszernek az a része, amely felöleli a környezeti politika

kialakításához, bevezetéséhez, véghezviteléhez, átvizsgálásához és fenntartásához szükséges szervezeti felépítést, tervezési tevékenységet, felelosségeket, gyakorlatot, eljárásokat, folyamatokat és eroforrásokat. 6. A környezetközpontú irányítási rendszer auditja Rendszeres, dokumentált, igazoló ellenorzési folyamat bizonyíték szerzésére és kiértékelésére objektív módon arról, hogy a szervezet környezetközpontú irányítási rendszere kielégíti a környezetközpontú irányítási rendszer auditjára vonatkozóan a vállalat által megfogalmazott kritériumokat, továbbá a folyamat eredményének a vezetoséggel való közlésére. 7. Környezeti cél Általános, a környezeti politikából következo, lehetoleg számszeruen kifejezett környezeti feladat, amelyet a vállalt tuz ki maga elé. 8. Környe zeti teljesítés A környezetközpontú irányítási rendszer mérheto eredményei, viszonyítva a környezeti

tényezoknek a szervezet által megvalósított, a környezeti politikán, célokon és eloirányzatokon alapuló szabályozásához. 9. Környezeti politika A szervezet nyilatkozata általános környezeti teljesítésével kapcsolatos szándékairól és elveirol, amely keretet ad a környezeti célok és eloirányzatok meghatározásához. 10. Környezeti eloirányzat Lehetoleg számszeruen kifejezett, a szervezetre vagy annak részeire vonatkozó, a környezeti célokból következo részletes teljesítési követelmény, amelyet a célok elérése érdekében meg kell adni és teljesíteni kell. 11. Érdekelt fél Olyan személy vagy csoport, akit vagy amelyet egy szervezet környezeti teljesítése érdekel vagy érint. 12. Szervezet Minden olyan vállalat, testület, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény, vagy ezek része vagy kombinációja – akár társaság, akár nem az, magán- vagy nem magánjellegu - , amelynek saját funkciói vannak, és amely saját

adminisztrációval rendelkezik. MEGJEGYZÉS: Olyan szervezetek esetében, amelyeknek egynél több muködo egységük van, egyetlen muködo egységük van, egyetlen muködo egységet is lehet szervezetnek tekinteni. 13. A környezetszennyezés megelozése 2003. II-73 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Olyan folyamatok, módszerek, anyagok vagy termékek használata, amelyek elkerülik, csökkentik vagy szabályozott szinten tartják a környezetszennyezodést; ez magában foglalhatja az újrafeldolgozást, a kezelést, a folyamat módosításait, szabályozó mechanizmusokat, az eroforrások hatékony kihasználását és helyettesíto anyagok alkalmazását. MEGJEGYZÉS: A környezetszennyezés megelozésének lehetséges elonyei közé tartozik a káros környezeti hatások csökkentése, a fokozott hatékonyság és a költségcsökkentés. 7.67 KMR alapelvek: MSZ EN ISO 14004 ALAPELVEK A KIR modellje (6.3 ábra) követi az olyan szervezet alapgondolatát, amely a

következo elvek szerint épül fel: 1. Alapelv: Elkötelezettség és politika A szervezet határozza meg környezeti politikáját és biztosítsa elkötelezettségét KIR - je iránt. 2. Alapelv: Tervezés A szervezet készítsen tervet környezeti politikájának végrehajtásához. 3. Alapelv: Bevezetés A rendszer hatékony bevezetése érdekében a szervezet fejlessze ki azokat a képességeket és támogató mechanizmusokat, amelyek a környezeti politika teljesítéséhez, a célok és az eloirányzatok eléréséhez szükségesek. 4. Alapelv: Mérés és értékelés A szervezet mérje, kísérje figyelemmel és értékelje ki a környezeti teljesítést. 5. Alapelv: Átvizsgálás és javítás A szervezet vizsgálja át és folyamatosan javítsa környezetközpontú irányítási rendszerét abból a célból, hogy általános környezeti eredményei javuljanak. Ezt szem elott tartva, a KIR leginkább olyan szervezeti keretnek tekintheto, amelyet folyamatosan figyelemmel

kell kísérni és idonként át kell vizsgálni, hogy irányt lehessen mutatni a szervezet környezetközpontú tevékenységei részére a változó belso és külso tényezoknek megfeleloen. A szervezet minden dolgozója érezzen felelosséget a környezeti jellemzok javításáért. • a jogszabályokban és szabályzatokban lefektetett követelmények kikeresését; • a szervezet tevékenységével, termékeivel vagy szolgáltatásaival kapcsolatos környezeti tényezok megállapítását, hogy meghatározhassa azokat, amelyeknek környezeti szempontból lényeges hatásuk van vagy lehet és a velük kapcsolatos felelosségeket; • a helyzet értékelését a vonatkoztatható belso kritériumokhoz, külso szabványokhoz, szabályzatokhoz, útmutatókhoz és irányelvekhez viszonyítva; • a jelenlegi környezetközpontú irányítási gyakorlatot és eljárásokat; • a beszerzéssel és a szerzodésekkel kapcsolatos jelenlegi politikát és eljárásokat; • a

korábbi nem-megfeleloségi esetek kivizsgálásából származó visszacsatolások adatait; • a versenyelony-szerzési lehetoségeket; • az érdekelt felek véleményét; • egyéb, olyan szervezeti rendszerek funkcióit és tevékenységeit, amelyek elomozdíthatják vagy akadályozhatják a környezeti célok elérését. 2003. II-74 Vállalati Gazdaságtan 7.68 BME IMVT A környezetmenedzsment rendszer muködtetése: folyamatos fejlodés és auditálás A környezeti auditálás: MSZ EN ISO1401X szabványról A környezeti auditálás fogalma egy olyan vállalatvezetési eszközt jelöl, amely magában fogalja az ökológiai szervezetek, felelosök és berendezések által elért eredmények rendszeres, ellenorizheto, periodikusan ismétlodo és objektív értékelését, s amelynek célja, hogy segítse a környezet megóvását, megkönnyítse a vezetok környezetvédelmi ellenorzo munkáját a gyakorlatban, és biztosítsa, hogy a társaság vállalati

politikája megfeleljen a jogszabályi eloírásoknak. Az auditálás lehetové teszi, hogy az iparvállalatok önszántukból értékeljék és javítsák a különbözo ipari tevékenységek környezeti eredményességét és a lakosság megfelelo informálását. A környezeti auditálás célja az ipari tevékenység környezeti eredményességének javítása a következo módon: • vállalatok környezetvédelmi berendezéseket létesítenek és helyeznek üzembe; • módszeresen, objektíven és rendszeresen ellenorzik ezen berendezések környezeti eredményességét; • informálják a lakosságot a környezeti hatásokról. Kulcsszavak: A lényeges kulcsszavak: Környezet, környezetvédelem, ökológia, input-output modell, környezetmenedzsment rendszer, technológia, fenntartható fejlodés. 2003. II-75 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT B. Vállalatok a modern piacgazdaságban Eloadó: Ormos Mihály 1. Vállalatok a modern piacgazdaságokban E

fejezetünkkel arra keressük a választ, hogy mi valójában a mai, modern kapitalista rendszerekben a vállalat, milyen társadalmi és gazdasági mechanizmusok mozgatják, milyen szerepet tölt be. Látni fogjuk majd, hogy e kérdésekre nincs egyértelmu válasz, a különbözo – fejlett és sikeres – országokban más és más társadalmi-gazdasági megoldások születtek, születnek. Áttekintve azonban a vállalatok életével kapcsolatos fobb tendenciákat, „közös pontokat”, arra a következtetésre jutunk, hogy lehetséges e sokféle környezetben muködo vállalatokkal kapcsolatos alap-tanulmányokat egyetlen általános muködési rendszer szerint tárgyalni. Legalábbis, körvonalazható egy olyan stabil kiindulópont, amelyikre felépítve a tananyagot, megfelelo alapot kaphatunk a vállalati pénzügyek sokszínu világában való eligazodáshoz. A fejezet végén már felvázolhatjuk a vállalati gazdasági elemzések alapjait is. Tárgyunkban a

részvénytársaságok pénzügyi kérdéseivel foglalkozunk. Nemcsak azért nyílik mód erre a – látszólag – egyoldalú közelítésmódra, mert a gazdasági társaságoknak ez a formája jelenti a legjelentosebb piaci tényezot, hanem azért is, mert egyben ezek muködése tekintheto a legáltalánosabbnak is. Egy egyéni vállalkozás vagy egy korlátolt felelosségu társaság pénzügyi muködése már könnyen megértheto, jól áttekintheto a részvénytársasági forma ismeretében, és az itt megértett folyamatok, levont tanulságok és megtanult technikák könnyen adaptálhatók az egyszerubb társasági formákra. 1.1 Részvénytársasági forma történelmi kialakulása és fobb jellegzetességeii A korai kapitalista vállalatnál a tulajdonos hozta meg a vállalkozással kapcsolatos stratégiai és operatív döntéseket, szerzodéseket kötött és felbontott, alkalmazottakat vett fel és bocsátott el, munkájukat felügyelte, irányította és természetesen

jogot formált a vállalat jövedelmére. Röviden: a tulajdonos és a menedzser ugyanazon személy, esetleg ugyanazon család volt. Saját vagyonát fektette a vállalkozásba, és teljes vagyonával felelt annak kudarcaiért is. A XX. századi technikai fejlodés a tömegtermelés eloretörését hozta, ami viszont hatalmas indulótokéket, komoly tokekoncentrációt követelt. A családi vállalkozások rendszere erre már alkalmatlan volt, hiszen képtelen volt megfelelo megoldást találni a külso üzleti partnerek családi vállalkozásokba való bevonására. A rendszer nem tudott kielégíto választ adni az egyetemleges felelosségek problémájára: a társulások túlzottan nagy kockázatot jelentettek a családok, de sok esetben a társuló partnerek számára is. Természetesen, ki lehetett alakítani üzlettársi struktúrákat ebben a környezetben is, de az egymás ellenorzésére született megoldások mind igen költségesnek bizonyultak. A közgazdaságtan mindezt

magas tranzakciós költségekkel muködo intézményrendszernek nevezi, és tudjuk, hogy az ilyenek kialakulása törvényszeruen más, alacsonyabb költségekkel muködo társadalmiszervezeti rendszerek irányába mutat. Ezek a fejlemények vezettek el a korlátolt felelosség intézményének, ezen belül a részvénytársaságnak a kialakulásához. A részvényesek csak részvényeik névértékének mértékéig felelnek a vállalkozás adósságaiért, így a kockázatok üzlettársak közötti megoszlása világos keretek közé kerül. A tulajdonosi jogok is a névértékek arányában oszlanak meg, ez alapján osztják el profitot, az osztalékot, és ez alapján jár beleszólás a vállalat ügyeibe is. A vállalkozásoknak, a vállalatoknak tehát osztott toketulajdonon, azaz részvénytoketulajdonon alapuló rendszere alakult ki. E rendszer jellemzoje, hogy a vállalatoknál a gazdaságilag megkívánt, és az idok folyamán jellemzoen növekedo tokekoncentrációhoz

2003. II-76 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT olyan toketulajdonosok bevonására is lehetoség nyílik, akik a vállalat üzleti tevékenységében nem kívánnak, illetve – kello szakértelem híján – nem is tudnának beleszólni. (A tulajdonosok nagyobb száma miatt ez egyébként is igen nehézkes lenne.) Ahhoz, hogy a vállalati folyamatokba történo közvetlen beleszólás nélkül is legyenek a vállalatok számára tokeforrást biztosító befektetok, új jogi kereteket kellett felállítani, olyat, amely mentesíti a tulajdonosokat a teljes felelosség alól. Ezt valósítja meg – a már említett – korlátolt felelosség jogintézménye, amely jogi értelemben egyúttal el is választja a vállalatot a tulajdonosok személyétol, így maga a szervezet is szerzodések alanyává válhat. Ezt takarja a jogi személy fogalma. E jogi kereteknek köszönhetoen a vállalatok „örökéletuvé” váltak, és miután a toketulajdonosok személye függetlenedett a

vállalattól, így már nem volt akadálya a részvények adásvételének sem. Ez utóbbi persze külön elonyt is jelent, mert így a toketulajdonosok – likvid befektetésrol lévén szó – könnyebben vállalják a befektetést. Mindehhez illeszkedve kialakult a részvénypiac, a tozsde. Érezheto, hogy a tozsde muködésének hatékonysága alapveto mozzanata a rendszernek. Hatékony muködése ugyanis fokozza likviditást és növeli az árfolyamok információhordozó képességét. A hatékonyan muködo tozsde megkíméli a részvényeseket a vállalat és a többi részvénytulajdonos gazdasági helyzetének alapos vizsgálatától. Elegendo pusztán az árfolyamokra koncentrálni, hiszen a részvényárfolyamok egyetlen számmá zsugorítva tartalmazzák a vállalattal kapcsolatos szétszórt információk teljes tömegét. A részvénytársaság szerkezete tehát a „több tulajdonos – egy vállalkozás” sémát teremtette meg. Ebbol következoen, alapjaiban meg

kellett változtatni az egyéni-családi vállalkozásokban meghonosodott döntési rendszert. Részvénytársaságoknál már nem járható az, hogy minden tulajdonos részt vegyen a döntési folyamatokban. Ennek elkerülése érdekében a tulajdonosok döntési hatáskörük jelentos részét menedzserekre ruházzák át. A tulajdonból fakadó menedzselési jog tehát a menedzserekhez kerül, azaz a tulajdon és a menedzselés elválik egymástól: a tulajdonos távol marad az üzleti döntések jelentos részétol, a menedzserek pedig nem tulajdonosai az adott vállalkozásnak. A tulajdon és a menedzselés elválása természetes feszültségeket is szül a két fél között, hiszen a tulajdonosok és a menedzserek között nincs érdekazonosság. A közgazdaságtanban ezt a jelenséget képviseleti vagy megbízó-ügynök (principal-agent) problémának nevezik. A részvényesek a vállalkozásba bevitt vagyonuk piaci értékének növelésében érdekeltek, ezzel szemben a

menedzserek saját – anyagi és nem anyagi – érdekeik szerint cselekednének menedzseri tevékenységük során is. Nyilvánvaló, hogy a képviseleti probléma áthidalása a részvénytársasági rendszer életképességének alapveto feltétele. Az ezt áthidaló mechanizmus-rendszert – összetettsége miatt – késobb tárgyaljuk majd meg. 1.2 Modern piacgazdaságok fobb típusai A mai fejlett piacgazdaságok sokféle gazdasági-társadalmi szervezodés szerint muködnek. Ezek a különbözoségek természetesen a vállalatok muködésére, belso rendszerére is kihatnak. Ha nem tudunk magabiztosan eligazodni e gazdasági rendszerek legalább fobb csoportjai között, esélyünk sincs a vállalatok mikro-szintu folyamatai mélyebb megértésére.2 1.21 Fobb típusok a gazdasági fejlodés vezényloje szerint ii Elméleti oldalról közelítve nyilvánvalónak látszik, hogy a toke-magántulajdon és a piaci koordináció kapcsolatára épülo kapitalista gazdaság az

állam beavatkozásának csak igen 2 A Vállalkozásgazdaságtan alapjai II. blokk során már igen sokat tanultak különbözo gazdaságpolitikai áramlatokról, rendszerekrol. Részben támaszkodunk is erre a tudásukra Részben viszont a makrogazdasági folyamatok erosen vállalat-centrikus áttekintését kís éreljük meg. 2003. II-77 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT korlátozott szerepet enged. A gazdasági hatékonyság érvényesülése azt követeli ugyanis, hogy az állami beavatkozással szemben – ha ez lehetséges – a piaci megoldásokat részesítsük elonyben, mivel a piac által okozott veszteségek az esetek többségében kisebbek az állam által okozottnál. Már-már hajlanánk arra a kijelentésre, hogy a gazdasági fejlettség szintje egyenes arányban áll a piaci koordináció zavartalan muködésével, és fordított arányban az állami beavatkozás mértékével. Óvatosan kell bánnunk azonban az efféle kijelentésekkel, ennél sokkal

összetettebb kérdésrol van szó. Sot, a modern kapitalizmus történetének vizsgálata a 80-as évek közepéig inkább ellentétes állítást látszik igazolni. A második világháború után a leggyorsabban éppen azok az országok fejlodtek, ahol az állami beavatkozásnak viszonylag tág teret engedtek. Ilyen ország volt pl Japán, Franciaország, Svédország vagy Ausztria Ezzel egy idoben rontottak pozíciójukon az államnak szerény szerepet szánó országok, mint pl. Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államok Bár az is igaz, hogy e tendenciák az utóbbi évtizedben megfordulni látszanak. A kérdéskör részletesebb tárgyalásához érdemes leszögezni, hogy a mai modern piacgazdaságok kivétel nélkül ún. vegyesgazdaságoknak tekinthetok, azaz a piacgazdaság korai, ún. szabadversenyes formájához 3 képest aktív állami beavatkozással összekapcsolt piacgazdaságok alakultak ki. A modern vegyesgazdaságok három altípusra bonthatók: (1) vállalat

által vezérelt, (2) állam által vezérelt és (3) tárgyalásos piacgazdaságra.4 A következokben ezeket a változatokat tekintjük át. 1.211 Vállalat (piac) által vezérelt piacgazdaság A vállalat által (vagy más megfogalmazásban a piac által) vezérelt gazdaság a modern tokés gazdaságnak az a változata, ahol a leheto legszukebb körre korlátozzák az állam gazdasági szerepét. Értelemszeruen a koordináció dönto része ebben a formában a piaci szabályozás, ebbol következoen a gazdaság egészének fejlodési, alkalmazkodási folyamata közvetett módon a vállalatok által vezérelt. A vállalat által vezérelt gazdaság modelljét legjellegzetesebben megtestesíto NagyBritanniában és Egyesült Államokban jól nyomon követheto a gazdasági modell kialakulásának történelmi fonala. Ezekben az országokban a feudális arisztokrácia és az abszolutista állam gyenge volt, vagy ki sem alakult. Korán parlamentáris politikai rendszer alakult ki, a

mezogazdaság üzleti alapon szervezodött. A korai iparosodást kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, kis vállalati méretek, alacsony fokú ipari koncentráció övezte. A vállalatok folyamatosan meghatározó gazdasági szerepet játszottak, a magántulajdon és a piacgazdaság elvei nem ütköztek ellenállásba. 1.212 Állam által vezérelt piacgazdaság Az állam által vezérelt piacgazdaság a modern tokés gazdaságnak az a változata, ahol relatíve a legnagyobb szerep jut az államnak a gazdaságban. E modellben az állam beavatkozik a mikrogazdasági folyamatokba, szelektíven befolyásolva a vállalati szféra muködését. Az eroforrások allokációjában – esetenként a piaci mechanizmust felfüggesztve vagy korlátozva – az állam is szerepet vállal: termelo beruházásokat, K+F-et finanszíroz, kedvezményes hiteleket juttat preferált vállalati csoportoknak stb. E gazdasági modell tipikus országai Japán és Franciaország. Ezekben az országokban a

feudalizmus eros volt, a mezogazdaság piaci alapokra helyezése és az arisztokrácia meghatározó szerepének felszámolása megkésve ment végbe. A megkésett iparosítás robbanásszeru gazdasági növekedést, nagy vállalati méreteket, magas fokú ipari koncentrációt hozott. A tokefelhalmozás követelményei hirtelen olyan nagyságrendeket értek 3 Ennél a formánál szokás az állam szerepét – Adam Smith nyomán – az igen szemléletes „éjjelior” hasonlattal illetni. E három típussal lényegében megegyeznek a Vállalkozásgazdaságtan II. blokkban angolszász, ázsiai kapitalista és rajnai gazdasági modellekként bemutatott típusok. Az itt tanultakra támaszkodva csak a számunkra leglényegesebb mozzanatokat emeljük ki. 4 2003. II-78 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT el, hogy a bankrendszer lépett elo a gazdaság kulcsszereplojévé. Késobb, részben a külföldi verseny fenyegetése miatt, az állam az ipari fejlodés élére állt, annak

aktív tényezojévé vált. 1.213 Tárgyalásos piacgazdaság A tárgyalásos piacgazdasági modellben a koordináció a gazdaságban kulcsszerepet játszó szereplok érdekszervezetei között létrejött alkuk rendszereként jön létre. A modellre jellemzo „szociális partnerség” ideológiája tükrözodik azokon a politikai konszenzusokon, amelyek alapja a kulcsszereplok – munkáltatók, munkavállalók és állam – közötti kompromisszumok, megegyezések szövevénye. Ezekhez a megegyezésekhez, illetve az ezekhez kapcsolódó döntésekhez elengedhetetlen az, hogy kevés számú, de kompetens és megbízható szereplo vegyen részt az alkufolyamatokban. E modellhez közelíto kapitalista rendszeru országokban kialakult ez az egyeztetési kultúra. Ausztriában, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Belgiumban, Hollandiában és Svájcban, illetoleg a nagy államokhoz tartozó Németországban az alkuk a munkáltatók, munkavállalók, az állami bürokrácia

és a politikai pártok elitjei között folynak olyan átfogó kérdésekrol, amelyek túlnyúlnak az egyes érdekcsoportok szukebb érdekein. E megegyezések kiterjednek a bérek, az árak, az adók, a foglalkoztatás, a társadalmi jólét, a gazdasági stabilitás és növekedés vagy az ipar modernizálásának kérdéseire is.5 A nyitott, kisméretu gazdaságok mindig is erosen függtek a világgazdaságtól, így rákényszerültek az állandó alkalmazkodásra. A nyugat-európai kis államok többsége ebben a gazdasági modellben találta meg a rugalmas alkalmazkodás és az ezzel állandóan jelentkezo terhek kompenzálásának gazdasági és politikai mechanizmusát. Az alkuk során mind az üzleti élet, mind a munkavállalók részt vállaltak a világpiaci alkalmazkodás költségeibol: a munkaadók elfogadták a jóléti állammal járó terheket, a munkavállalók visszafogták a reálbér-növekedéssel kapcsolatos igényeiket stb. A tárgyalásos piacgazdasági

modellt is érdemes történelmi fonala mentén áttekinteni. Sokak szerint a harmincas-negyvenes évek válságának „termékérol” van szó. A válságra a kisebb nyugat-európai államok leginkább új, osztályokat összeköto társadalmi koalíciókkal válaszoltak. Ezekben az országokban a feudalizmus, illetoleg a földbirtokos arisztokrácia gyengesége a konzervatív jobboldal politikai gyengeségét hozta. Ez volt a feltétele a jobb- és baloldal politikai kompromisszumának. Ráadásul, e kisebb országok gazdasága erosen nyitott volt, és az exportorientáció közelebb hozta a különbözo társadalmi rétegeket. Ausztria és Németország némileg eltéro történelmi utat járt. Ezekben az országokban az eros feudális gyökerek, a masszív arisztokrácia és a viszonylag zárt gazdasági berendezkedés kifejezetten a társadalmi rétegek közeledése ellen hatott. A két világháború közötti zavaros belpolitikai folyamatok, majd a második világháborúban

elszenvedett vereség azonban gyökeres szembefordulást jelentett az addigi gazdasági berendezkedéssel, és így vált a két ország a tárgyalásos gazdaság modelljének követojévé. 1.22 Fobb típusok a gazdaság finanszírozási rendszere szerint iii A piacgazdaság folyamatai logikus úton vezethetnének a bankok dominanciájához és részvénytulajdonlásához, mivel a bankok legbiztonságosabban megfelelo részvényhányad birtoklásával – és ezáltal tulajdonosi ellenorzéssel – védhetnék meg hitelezoi érdekeiket. A bankok szerepe azonban erosen függ az adott országban érvényes jogi szabályozástól. Ahol viszont a jogi akadályok miatt nincs banki dominancia, ott nyilván szélesköru és jól muködo tokepiacoknak kell biztosítania a vállalatok forrásokhoz jutását. 1.221 Tokepiac-alapú finanszírozási rendszer A tokepiac-alapú finanszírozási rendszernél a vállalatok alapvetoen kötvények és részvények kibocsátása révén jutnak

forrásokhoz, és a bankhitelek csak a rövidtávú finanszírozásban játszanak lényeges szerepet. Ennek a rendszernek alapfeltétele a kiterjedt 5 Ezt a gazdasági modellt neokorporatív gazdaságnak vagy demokratikus korporatizmusnak is szokás nevezni, 2003. II-79 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT és jól muködo részvény- és kötvénypiac, így a vállalatok a hosszú távú finanszírozáshoz nincsenek a bankokra utalva. A bankok – a piacot védo szabályozásból fakadóan – nem rendelkeznek jelentos tokerészesedéssel a vállalatokban, számottevo tulajdonosi szerepük tehát nincs. A központi bank csak a makrogazdasági pénzügyi változók (pénzmennyiség, kamatláb) befolyásolásával foglalkozik, a bankhitelek elosztásába, a piac muködésébe nem tud, nem akar beavatkozni. Jellemzo országok: USA és Nagy-Britannia 1.222 Hitelalapú finanszírozási rendszer adminisztratív dominanciával A hitelalapú rendszerben gyenge a tokepiac, a vállalatok

kénytelenek a bankokhoz fordulni forrásokért. A bankok általában jelentos részesedéssel bírnak a vállalatokban Ezen alapokra kétféle változat épül. Az egyikben a bankok hitelnyújtó képessége függ az állam támogatásától. A kormányzat – az egyensúlyinál alacsonyabb szinten – rögzít bizonyos kamatlábakat, ami a toke adminisztratív allokálásához vezet. Mindez a gazdaságba történo határozott és nyílt államai beavatkozást jelent. Jellemzo országok: Japán és Franciaország 1.223 Hitelalapú finanszírozási rendszer intézményi dominanciával A másik változatban néhány nagybank uralja a gazdaságot. Részvényeket vásárolhatnak, sot, gyakorta a náluk letétre helyezett (bemutatóra szóló) részvények szavazati jogával is rendelkeznek. Továbbá, a bankok befektetési alapokat is muködtethetnek, és az ezek birtokában lévo részvényekkel is szavazhatnak.6 Mindemellett a bankok között jelentos kereszttulajdonlás is van, ami

tovább erosíti pozíciójukat. Ebben a modellben ugyan az állam nem tud adminisztratív eszközökkel beavatkozni a toke allokálásába, a kormányzati és a pénzügyi szféra közötti összefonódásokon keresztül viszont a bankok partnerek lehetnek a gazdaságpolitikai célok megvalósításában. Legjellemzobb példa Németország, de részben ide sorolható a legtöbb kisebb európai ország is. 1.23 A gazdasági fejlodést vezénylo és finanszírozó rendszerek kapcsolata iv Eddig két szempont szerint – a gazdasági fejlodés vezényloje és a gazdaság finanszírozási rendszere szerint – csoportosítottuk a modern piacgazdaságokat. Most párhuzamot vonunk a két csoportosítás között, teljesebb képet kapva ezáltal. Az egyes csoportokat jellemzo országaikkal jelöljük. 1.231 USA, Nagy-Britannia A legkisebb állami beavatkozással muködo, vállalat vezérelte piacgazdasági rendszerhez a tokepiac-alapú finanszírozási rendszer kapcsolódik. Az ilyen

gazdasági rendszeru országokban a gazdaság struktúráját, irányait a vállalati szintu döntések alakítják, az államnak nincs befolyása a gazdaság vagy az ipar hosszú távú alakulásába. Az állam tehát távol marad a vállalati szférától. Fontos kiemelni, hogy a bankok e modellben elsosorban a rövidtávú hitelezés funkcióját látják el, nem kötik oket szoros tulajdoni szálak a vállalatokhoz, nem gyakorolnak lényeges befolyást a vállalatok üzletmenetére. A toke allokációjában a tokepiac, a részvénypiac súlya a dönto. Egy ilyen pénzügyi rendszerben az államnak nincsenek eszközei arra, hogy a vállalatokat is érinto szelektív gazdaságpolitikát folytasson, ágazatokat, al-ágazatokat elonyben részesítsen vagy visszaszorítson. A vállalatok értékelésében a fejlett részvénypiaci értékelés a dönto, és a vállalati forrásszerzésnek is a tozsdék adják a fo terepét. Gyakoriak a kisbefektetok, a szétaprózódott 6 Csak

érzékeltetésül: A modell tipikus országában, Németországban, 1992-ben a 24 legnagyobb részvénytársaság éves közgyulésein a bankok adták le átlagosan a szavazatok 84%-át. Forrás: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, a Bara, Z. – Szabó, K szerkeztette „Gazdasági rendszerek, országok, intézmények” címu gyujteményes muben, Aula Kiadó, Budapest, 2000. 2003. II-80 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT tulajdonú vállalatok, de a piaci folyamatok eredményeként igen jól muködnek a képviseleti problémát áthidaló piaci szabályozók, mechanizmusok. 1.232 Japán és Franciaország Japánban és Franciaországban az állam által vezérelt piacgazdasághoz a hitelalapú finanszírozási rendszer kapcsolódik eros adminisztratív dominanciával. Ebben a rendszerben a kormányzat bürokratikus úton próbálja meghatározni az egyes szektorok, esetleg egyes vállaltok fejlodési irányait. A toke allokációjában tehát a

tokepiac szerepe nem túlságosan jelentos, az államé annál inkább. Franciaországban a – döntoen állami tulajdonú - bankok a rövid, közép- és hosszú távú hitelezés funkcióját is ellátják. Jelentos érdekeltségeik vannak a vállalati szférában, és gyakorta lényeges befolyást gyakorolnak a vállalatok üzletpolitikájára. Gyakoriak, jellemzoek az állami vállalatok olyan szférákban is, ahol ez más országokban nem jellemzo. A menedzserek kiválasztásában – közvetve vagy közvetlenül – jelentos szerepe van az államnak, a menedzserek közötti versengés jóval szerényebb az angolszász vállalatokhoz képest. A japán vállalatcsoportok (keirecuk) vállalatai közötti kereszttulajdonláson alapuló kollektív menedzseri hatalom szintén meglehetosen stabil pozíciókat biztosít a menedzsereknek. Itt ugyanis a részvényesek helyzete kevésbé függ a szeszélyes részvénypiactól, és ellenséges vállalatfelvásárlásoktól sem kell tartani.

A vállalatok értékelése – kiterjedten, hatékonyan muködo tokepiacok hiányában – amúgy is kissé zavarosnak tekintheto. 1.233 Németország Itt a tárgyalásos piacgazdasághoz a hitelalapú, intézményi dominanciájú finanszírozási rendszer lileszkedik. Az elozo modellhez képest az állami szerepvállalás már nem olyan közvetlen, a gazdaság folyamatait inkább többoldalú (munkaadók, munkavállalók, kormányzat stb.) tárgyalások, konszenzuskeresések irányítják. A vállalatok forrásszerzésében a részvény- és kötvénykibocsátás nem számottevo, szinte mindent elsöpör a banki dominancia. A tulajdonosi kör e j lentos részét bankok és más vállalatok adják. A tokepiac szerepe relatíve szerény, jellemzoen csak nagyobb vállalatok, azok tulajdonrészének is csak töredéke „forog”. A nagyvállalatok fölötti ellenorzést lényegében a bankok menedzserei gyakorolják. Megjegyzendo, hogy a modellre tipikus példaként említett

Németország mellett, a kisebb nyugat-európai országokat is leginkább ebbe a kategóriába sorolhatjuk. 1.3 Értékközpontú vállalatvezetési szemlélet erosödése Az eddigiek során áttekintettük a részvénytársaságok muködésének legfontosabb alappilléreit, és megismerkedtünk a modern piacgazdaságok legkarakteresebb formáival is. Meglehetosen összetett kép bontakozott ki mostanáig. Ebben az alfejezetben részben a részvénytársaságok muködési mechanizmusainak további boncolgatásával, részben pedig az utóbbi évtized gazdasági változásainak áttekintésével, inkább a letisztulás irányába kívánunk elmozdulni. 1.31 Kik lehetnek tulajdonosok? Hogy kik egy vállalat tulajdonosai, arra egyszeruen is, meg bonyolultan is válaszolhatunk. Az egyszeru válasz az, hogy a részvényeseké, és ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy a részvényes az egy magánszemély, egy bank vagy akár az állam: a részvényes szavazhat, azaz – ha

legtöbbször közvetve is – dönthet a vállalat sorsáról. Természetesen a vállalat vagyona, profitja is az övé. 2003. II-81 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A világ azonban ennél bonyolultabb. Egy vállalat tulajdonlásának jogi értelemben is szinte számtalan árnyalata van. Nyilván mást jelent kisrészvényesnek lenni, és mást többségi tulajdonosnak; más a közönséges, az osztalék- vagy szavazatelsobbségi részvény; némi tulajdonosi jelleget kapcsolhatunk a részvényre átváltható kötvényhez vagy a részvényopcióhoz; csöndben megemlíthetjük a hitelezoket vagy az állami közterheket váró intézményeket is; stb. Ezután jönnek még a nem tisztán jogi jellegu különbségek, pl az, hogy egy tulajdonosi jogok gyakorlásával megbízott menedzserrol, egy megbízott banki alkalmazottról vagy az állam képviselojérol (stb.) van szó a tulajdonosi jogok gyakorlásakor7 Vegyük sorra a lehetséges tulajdonosokat! Tulajdonosok mindenekelott

lehetnek magánszemélyek, családok, akik maguk nem vállalkozók, csupán a hozam reményében befektetik pénzüket. Az életszínvonal általános emelkedésével egyre szélesebb rétegek lépnek be a megtakarítók, és megtakarításukat befektetok táborába. Mivel az ilyen befektetok relatíve kispénzuek és kockázatkerülok is, így legtöbbjüknek célszerubb pénzét erre szakosodott cégre, befektetési alapra (mutual fund) vagy biztosítótársaságra (összevont néven intézményi befektetokre) bízni, ami – tömegek pénzét összegyujtve – már könnyen szétterítheti (diverzifikálhatja) a befektetéseket, és számottevo tulajdonrészeket szerezhet vállalatoknál. Az ilyen intézményi befektetok – alapcéljukat tekintve – nem különböznek az egyénektol: céljuk a vagyon (árfolyam és osztalék) maximalizálása és a kockázat csökkentése. Ide kapcsolódva említjük meg, hogy a befektetok között lehetnek más vállalatok is, bár ez a helyzet

közgazdaságilag nem igazán különbözik az intézményi befektetéstol: az ilyen vállalatok lényegében befektetési alapként (is) funkcionálnak. Tulajdonosok lehetnek munkavállalók (menedzserek és az ”átlagos” dolgozók) is, hiszen nem tilos vásárolniuk vállalatuk részvényeibol. Ez ennél szervezettebben, sot, esetleg állami adókedvezmény-támogatással kiegészítve is lehetséges munkavállalói részvényvásárlási programok során, és ide sorolhatjuk a „prémiumként”, jutalomként kínált vállalati részvények, részvényopciók rendszereit is. Mindez odáig is elmehet, hogy – inkább a menedzsment egy része – az egész vállalatot megvásárolja. Ezt nevezik menedzseri kivásárlásnak (MBO, management buyout). Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az alkalmazotti részvénytartás jelenleg sem jelentos mozzanat a fejlett piacgazdaságokban, és ennek megváltozása a közeljövoben sem várható, Tulajdonosok lehetnek – amennyiben ez

jogilag lehetséges az adott országban – a bankok is. E tulajdonosi szerep eredhet „rendes” részvénytulajdonból, banknál letétbe helyezett részvények szavazati jogából vagy ennél áttételesebb, informálisabb formákból is. Végül, tulajdonos lehet az állam, illetve a kormányzat is. Ilyen esetekben az állami részesedéssel járó jogokat valamelyik állami vagy kormányzati intézmény, illetoleg az általuk megbízottak gyakorolják. 1.32 Tulajdonosi értékközpontúság és érintett-központúság Könnyebb eligazodni a tulajdonosi fajták, jogok és szerepek között, ha a tulajdonosok beállítottsága, attitudje szerint két fo irányt különítünk el: az értékközpontú és az érintettközpontú irányokat. A tulajdonosi értékközpontúság meglehetosen egyszeru hozzáállás: csak és kizárólag a vállalat értékgyarapodása számít, a tulajdonos számára „egyéb szempontok” nem merülnek fel. 7 A témát több tárgyban is

érintjük, érintettük, elsosorban az idei Pénzügyi piacok tárgyban, illetve a tavalyi Vállalkozásgazdaságtan alapjai II. blokk modern piacgazdaságok különbözo típusaival foglalkozó részeinél 2003. II-82 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az érintett-központú megközelítés lényege, hogy az ilyen beállítottságú tulajdonosok – persze azért bizonyos mértéku értékközpontúság mellett – más csoportok, „érintettek” (szállítók, fogyasztók, hitelezok, alkalmazottak, kormányzat stb.) érdekeit is figyelembe veendonek tekintik, a vállalatok muködését más célfüggvényekhez is fontosnak tartják illeszteni. E megközelítés tehát abból indul ki, hogy a vállalat nem egyenlo a tulajdonosaival, a vállalatnak szélesebb társadalmi beágyazottsága van.v Már a fentiek alapján is látható, hogy az egyének, családok és a közvetve szintén egyéni és családi érdekeket szolgáló intézményi befektetok alapvetoen

értékközpontú tulajdonosok, míg a munkavállalók, a bankok, az állam, illetve a kormányzat rendszerint érintett-központú. Vizsgáljuk meg a két szemléletet részletesebben is! 1.321 Értékközpontúság Egy értékközpontú tulajdonos számára egy vállalat részvényének birtoklása egyszeruen a jövedelemszerzés, „jövedelemtermelés” egy lehetosége és semmi több. A vállalatot egyfajta „jövedelemtermelo gépezet”-ként fogják fel, és ennek megfeleloen tulajdonlása is személytelen. Kiemeljük, hogy a jövedelem készpénzként is megjelenítheto8, „megfogható” pénzt, köznapi szóhasználat szerinti „cash-t” jelent. Ebbol a szempontból tehát a számvitelileg kimutatott jövedelem érdektelen. A vállalat „jövedelemtermelése” valójában két módon jelentkezik: az osztalékfizetésként és árfolyam-növekedésként. Az értékközpontú tulajdonosokat tehát kizárólag az osztalékfizetési és árfolyam-növekedési

kilátások érdeklik. Ebbol fakadóan, azt várják el a vállalatuktól, hogy olyan befektetéseket, beruházásokat9 válasszanak, azaz olyan eszközöket halmozzanak fel és muködtessenek, amelyek bekerülési áruknál nagyobb jövedelemmel kecsegtetnek, azaz a vállalat számára értékesebbek, mint amennyibe kerülnek. Az ilyenek emelik ugyanis egy részvény értékét, biztosítják az osztalékot. Fontos, hogy itt világosan értsük az „ár” és az „érték” közötti különbséget, de egyben a két fogalom közötti összefüggést is. Az ár egy objektív dolog, azt mutatja meg, hogy mit (terméket, termeloeszközt, vállalatot stb.), éppen mennyiért lehet megvásárolni Ebben a tekintetben ár és a költség azonos értelmu. Az érték már szubjektívabb kategória, a közgazdaságtanban a birtokló számára nyújtott hasznossággal hozzuk összefüggésbe. A zsebünkben lévo pénznek hasznosságot, értéket tulajdonítunk. Amikor valaminek a

megvásárlása mellett döntünk, akkor a vásárolt dologgal nyert hasznosságot nyilván többre értékeljük, mint az árának megfelelo pénzösszegen keresztül elvesztett hasznosságot. Számunkra a megszerzett jószág többet ér, mint amennyi az ára, hiszen csak ekkor cserélünk. Egy befektetés mozzanata ehhez teljesen analóg, csak az zavarhat minket, hogy itt pénzt adunk és pénzt is kapunk. Igen ám, de a kapott pénzek kockázatossága már szubjektív értéket tulajdonít a befektetés által elérheto jövedelmeknek. Amikor egy pénztermelo lehetoség értékét vizsgáljuk, akkor a pénztermelés intenzitásának és kockázatának együttes mérlegelése után alkotunk véleményt a pénztermelo lehetoség nyújtotta értékrol, végeredményben a számunkra nyújtott (várható) hasznosságérzetrol. Tehát itt is van ár, ez a „beszállás”, beruházás költsége, és itt is van érték, ami a jövedelmek várható értékétol és kockázatosságától

függ. Egy értékközpontú befekteto akkor dönt a befektetés mellett, ha befektetett pénzénél nagyobb értéket kap, ha a kapott érték felülmúlja a befektetés költségét. 8 Itt most nem az a lényeg, hogy készpénzrol vagy számlapénzrol van szó, hanem az, hogy valós, elköltheto pénzrol beszélünk. 9 A beruházási és befektetési szavakat (bár mindkettot fordíthatjuk „investment”-nek) nem szinonimaként használjuk, mert beruházás alatt tárgyi eszközökbe való befektetést értünk. Kétségtelen, hogy a vállalatok befektetési tevékenységére a beruházás a jellemzo, azért más típusú befektetések is elképzelhetok vállalati kereteken belül. A magyar nyelv ezen árnyaltsága kicsit zavaró, így mi is lazábban kezeljük a két kifejezés közötti különbözoséget. 2003. II-83 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT . Befektetési érték § ? Várható jövedelmekbol fakadó érték 1. ábra: Értékközpontú tulajdonos

mérlegelése Némileg összegezve az elozoeket, azt mondhatjuk, hogy egy értékközpontú tulajdonos számára a részvények birtoklása lényegében egy jövedelemtermelo képesség birtoklását jelenti. A jövedelemtermelés egy folyamat, egy kockázatos folyamat, bár nyilván van valamilyen pillanatnyi, jelenbeli értéke. Befektetéseiknél azt várják el, hogy a befektetett összeget felülmúlja ez az érték. Ezt mérlegelik részvényvásárláskor, de ezzel analóg elvárásaik vannak a már tulajdonolt vállalatukkal szemben is. A vállalattól azt várják el, hogy beruházási tevékenysége során az elköltött összegeknél nagyobb jövedelemtermelésbol fakadó értéket tudjanak felmutatni, hiszen ekkor értékesebbé válik a vállalat, árfolyama emelkedik. Az értékközpontú tulajdonosok abszolút dominanciája elsosorban a tokepiac-alapú finanszírozási rendszerrel bíró országokra jellemzo, így az Egyesült Államokra és NagyBritanniára. 1.322

Érintett-központúság Az értékközpontúság ellenpárjaként az ún. érintettek (stakeholder) elméletet, az érintettközpontúságot szokás megnevezni Elso megközelítésben talán ésszerunek (ráadásul „humánusabbnak”) tunhet ez a hozzáállás. Úgy tunhet, a tulajdonosi érdek hajszolása a munkavállalók, a régió, sot, a fogyasztó érdekét veheti semmibe, így társadalmilag lehet káros. Nem lehet, hogy a vállalat érintettjei érdekeiket összehangolva, „békében együtt élve”, nagyobb eredményekre képesek, mint egyetlen szereplo érdekét szolgálva? A válasz azonban messze nem egyértelmu: Lehet, hogy összességében és végso soron mindenki rosszabbul jár ezzel a megközelítéssel, mert a vállalat egyéb érdekek mentén hozott döntései rendszerint elkényelmesedést, gyenge versenyképességet, a tokeforrások bezárulását eredményezi, ami azután minden érintett számára veszteséget szül. Közkeletu álláspont, hogy a

részvényesek érték-centrikussága legtöbbször leépítésekhez, elbocsátásokhoz vezet. Ez gyakran igaz is, de lehet, hogy az érintett-központúság vége a vállalat teljes bezárása. Az érintett-centrikusság leginkább Németországra, Franciaországra, a kisebb európai országokra, valamint Japánra, azaz elsosorban a hitelalapú finanszírozási rendszerrel rendelkezo országokra jellemzo. Ezekben az országokban az állami és/vagy banki dominancia mellett igen jelentos az alkalmazottak vállalati pozíciója is. A munkástanácsok ilyen eros érdekérvényesítése az USA-ban elképzelhetetlen. Az európai országok vállalati gyakorlatára még mindig jellemzo az alkalmazottak „nyereségrészesedés” jellegu javadalmazása, az „együtt sírunk, együtt nevetünk” elv. Az USA-ban inkább „motiválnak”, elsosorban a részvényárfolyamokhoz kötötten (pl. menedzseri részvényopciók) „Szolgáld az érdekemet, és akkor megjutalmazlak.” Világos, hogy

amennyiben Európában felfut egy vállalat, akkor ennek hatását jelentosen megérzik a munkavállalók is, míg az USA-ban a befektetoké a siker szinte minden gyümölcse. 2003. II-84 Vállalati Gazdaságtan 1.33 Értékközpontúság erosödése BME IMVT 10 Az utóbbi években az állami beavatkozás mítosza lassan elhalványul. A „japán csoda” szertefoszlott, gazdasági mechanizmusaik gyökeres átalakulása még napjainkban is folyik. A 90-es évekre a francia gazdasági rendszer a jóval kisebb mértéku állami beavatkozás irányába mozdult el.vi A tárgyalásos gazdaság modelljének fénykora az ötvenes és nyolcvanas évek közé teheto. Napjainkra a rendszer átalakult, illetve átalakulóban van, az érdekegyeztetés rendszerében ma már a mikroszintu alkuk kerültek túlsúlyba. A makroszintu érdekegyeztetési rendszer muködtetése feltételezi a nemzeti gazdaságok szuverenitását és legfoképpen a részt vevo érdekcsoportok érdekeltségét a

konszenzusok kialakításában és betartásában. A világgazdaság változásai aláásni látszanak a makroszintu érdekegyeztetés rendszerét.vii Ez ido alatt a piac-orientáltabb, vállalatok által vezérelt gazdaságok, legfoképpen az USA gazdasága, tiszteletreméltó eredményeket mutatnak fel. Vállalati pénzügyi tanulmányainkon túlmutatna a jelentosebb gazdasági modellek eredményeinek további értékelése, mégis ki kell mondjuk azt a – nyilván kissé leegyszerusíto – kijelentést, hogy a világ jelentosebb gazdasági rendszerei piac-orientált irányba mozdultak el. A piaci irányba való elmozdulás viszont az értékközpontúság eroteljesebb vállalati követésével jár. Pontosabban, ennek kizárólagossá válásának tendenciáját említhetjük meg Most pedig vegyük csokorra azokat értékközpontúság irányába hatnak! viii 1.331 a változásokat, fejleményeket, amelyek az Magántoke térhódítása A technológiai haladás és a

világkereskedelem kiterjedése hosszú, tartós, békés idoszakkal párosulva a magánvagyonok jelentos és világméretu felhalmozódásához vezetett. Az egyének egyre inkább elfogadják az állam „anyáskodó-apáskodó” szerepének sorvadását, és ezzel együtt a jövorol való gondoskodás egyéni feladatát, felelosségét. Tudomásul vesszük, sot, talán már üdvözöljük is, hogy az oktatási, biztosítási, nyugdíjfizetési, egészségügyi gondoskodás feladata egyre inkább az egyénre hárul. Mindez oda vezetett, hogy az államilag kezelt pénzek, alapok helyett egyre inkább teret nyertek a lényegében magánbefektetések összegyujtésébol építkezo pénzalapok. A részvény- és kötvénypiacok eroteljesen felfutottak, és ezt, világméretu jelenségként is kezelhetjük. Új vonásnak számít, hogy a magánpénzeket tömöríto intézményi befektetok részesedései a vállalatoknál már egyre gyakrabban olyan szinteket érnek el, hogy a részvények

esetleges eladása helyett, egyre inkább a vállalat muködésébe való beleszólás mellett döntenek. Egyre agresszívebben várják el a befektetésük tárgyát képezo vállalatoktól, hogy növeljék saját, és így az alap piaci értékét. 1.332 Globalizálódó piacok Az elmúlt évtizedekben a legtöbb terméket és szolgáltatást illetoen „kinyílt a világ”, a külkereskedelem eloli komolyabb akadályok elhárultak. Ennek hatásaként egyre több területen, és egyre inkább tarthatatlan a regionális piacok védelme, erosödik az „egész világgal versenyezni kell” jelenség. A nyolcvanas évek trendjeként jelentkezo pénzügyi liberalizáció a tokeáramlások utjából elsöpörte a korlátozások nagy részét. Lényegében globális pénzügyi piacok épültek ki, és egyre nagyobb teret kapnak a nemzetközi befektetések. A verseny már nem csak a termékek és szolgáltatások piacán vált világméretuvé, hanem a tokéért folytatott küzdelemben

is. 10 Mindenképpen kerülni próbálva a kérdéskör mélyebb közgazdasági, gazdaságpolitikai, és pláne a politikai vetületeit, az alfejezetben megengedjük magunknak a kissé sarkítottabb tárgyalási módot, és „egyszerubb logikájú” következtetés levonást is. 2003. II-85 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Még a „gazdag” országok vállalatainak is rá kellett döbbennie, hogy ha kell, új utakat talál a hazai toke, és kénytelenek voltak „leszokni” az olcsó, hosszú távú hitelekre építo, és ezért szerényebb jövedelmezo képességet is megengedo tevékenységeikrol. 1.333 Infokommunikációs forradalom Az informatika és a telekommunikáció elképeszto fejlodésének hatására a befektetok egyre gyorsabban, egyre több és ráadásul egyre megbízhatóbb információkat kaphatnak, ráadásul a toke áramoltatása is csak pillanatok kérdése.11 A tokepiacok muködésének hatékonysága korábban elképzelhetetlennek tartott szinteket

kezd elérni. Mindennek röviden összefoglalható hatása, hogy ma már nem lehet a „világ elol elbújni”, a gyengeségeket vagy erosségeket tartósan leplezni, a befektetoket az orruknál fogva vezetni. A vállalatok muködése egyre inkább nyitott könyvvé válik, a tokepiac nyilvános információk tömege alapján értékelheti az egyes vállalatokat. Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a vállalatok tulajdonosi körében az értékközpontúság erosödésérol beszélhetünk. Ez elsosorban a „klasszikusan” értékközpontú tulajdonosok (tehát közvetve vagy közvetlenül az egyének) szélesebb tulajdonosi megjelenésével, másodsorban pedig az inkább érintett-központú tulajdonosok értékközpontú irányba való eltolódásával magyarázható. Az értékközpontú beállítottság azonban csak az egyik oldalt adja, a kérdéskör másik oldala az, hogy ezt a szemléletet mennyire képes a tulajdonosi kör a menedzserek hozzáállására, és rajtuk

keresztül a vállalat egészére átvinni. Röviden: mennyire tud a vállalatnál érvényesülni a tulajdonosok akarata, a menedzserek mennyire hatékonyan képviselik érdekeiket. 1.34 Értékközpontú tulajdonosok képviseletének erosödése A kérdéskör tárgyalását kezdjük annak az esetnek az áttekintésével, amikor a vállalatnak van domináns részvénytulajdonosa (néhány részvényesbol álló tulajdonosi köre), tehát semmilyen technikai vagy szervezési akadálya nem látszik a vállalati ügyek kézbentartásának. Legtöbbször azonban még ebben az esetben sem rendelkeznek a tulajdonosok a vállalathoz kapcsolódó kello szakmai felkészültséggel, így a vállalat közvetett vezetésére hivatott igazgatótanácsokba általában nem is „önmagukat”, hanem hozzáérto külso szakembereket (nyugdíjba vonult vállalatvezetoket, bankárokat, korábbi állami tisztviseloket, egyetemi oktatókat stb.) választanak Az igazgatótanács képviseli ezután a

tulajdonosokat, alkalmazza vagy leváltja a vállalat felsovezetoit, topmenedzsereit. (Megjegyezzük, hogy az általános ellenorzési szereppel felruházott – tehát választási, kinevezési joggal nem rendelkezo – felügyelo bizottság intézményének tárgyalásától eltekintünk.12) 11 Mindenképpen külön említést érdemel az „egyre megbízhatóbb adatok” kijelentése, ugyanis ez egyáltalán nem következik az adatok mennyiségének növekedésébol. Arról van szó, hogy a tömérdek kontrolálhatatlan információ problémája versenyt indított el az adatszolgáltatók között is, kitermelve az adatok megbízhatóságára saját érdekeik miatt ügyelo adatszolgáltatókat. 12 A magyar jogrend szerint a felügyelo bizottság a közgyulés részére ellenorzi a társaság ügyvezetését (igazgatóságát). A felügyelo bizottság a vezeto tisztségviseloktol, illetve a gazdasági társaság vezeto állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a

társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. Ha a felügyelo bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, alapító okiratba, illetve a közgyulés határozataiba ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a részvényesek érdekeit, összehívja a közgyulés rendkívüli ülését. A felügyelo bizottság tagjai a közgyulésen tanácskozási joggal vesznek részt. 2003. II-86 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Részvényesek választás Igazgatótanács kinevezés Menedzsment § 2. ábra: Részvénytársaságok vezetésének általános szerkezete Számos tényezo hat azonban a vállalati tulajdon szétszóródásának irányába. Mindenekelott a folyamatos tokeigényt, ezzel együtt az új tulajdonosok állandó bevonását említhetjük, amely természetes módon vezet a tulajdon felaprózódásához. Megemlíthetjük továbbá a befektetok portfolió-tartó törekvését is, miszerint – a kockázat

csökkentése érdekében – igyekeznek többféle értékpapírt is tartani. Nyilván ez is a vállalati tulajdonlás szétaprózódásához vezet.ix A szétaprózódott tulajdonosi körrel (widely held) rendelkezo vállalatoknál a vállalat ügyeibe történo részvényesi beleszólás szinte lehetetlenné válik. Ez még akkor is jelentos mozzanat, ha a részvényesek „beleszólása” valójában csak az igazgatótanács megválasztására korlátozódik, hiszen ez a testület alkalmazza a vállalat felsobb vezetoit, a menedzsmentet. Az ilyen vállaltoknál a menedzsment gondoskodik az igazgatótanács fennmaradásáról, így gyakori, hogy a menedzsment által jelölt új igazgatótanácsi tagok csak bábokként funkcionálnak. Sot, a passzív tulajdonosok gyakorta a vállalatvezetokre bízzák szavazati joguk gyakorlását (proxy votes), ami tovább növeli a menedzsment „tulajdonosi hatalmát”. A tulajdonosi ellenorzés hiányát a menedzserek – a vállalati profit

rovására – saját jólétük növelése irányába használják ki, amit a „dróton rángatott” igazgatótanácson keresztül látszólag könnyedén meg is tehetnek.13x Érezheto, hogy a tulajdonosi érdekek képviseletének egy ilyen laza rendszere nem lehet tartósan életképes, hiszen ilyen körülmények között a befektetok nem adnák át pénzüket a vállalatoknak, ezáltal a tokepiaci finanszírozás megbénulna, a modern részvénytársasági forma csodöt mondana. E képviseleti problémát áthidaló mechanizmusok megértéséhez legegyszerubb abból kiindulni, hogy a tulajdonosoknak két alapveto lehetosége nyílik „nemtetszésük” kifejezésére: (1) lecserélik a menedzsereket, (2) kilépnek a vállalkozásból. Valójában e két alaplehetoségbol származtatható az ellentét feloldását – pontosabban a tulajdonosi érdekek menedzseri követésének kikényszerítését – szolgáló két piaci mechanizmus: (1) a tokepiaci és termékpiaci verseny

és (2) a menedzseri piac versenye. A tokepiaci és termékpiaci verseny következtében a vállalat termékei folyamatos piaci értékelésnek vannak kitéve, és ezzel együtt a vállalat jövedelmezoségével kapcsolatos információk is megjelennek a részvényárfolyamokban. Mindez olcsó és egzakt jelzéseket közvetít a tulajdonosok felé. A menedzsmenttel elégedetlen részvényesek – amennyiben a menedzsment leváltására a fentebb említett okok miatt kénytelenek – kilépnek a vállalkozásból, kínálatuk következtében pedig csökken a részvényárfolyam. Ekkor lépnek 13 A szétszórt tulajdon ott jellemzobb, ahol a kisebbségi tulajdonosok jogi védelme jobban megoldott (pl. NagyBritanniában vagy az Egyesült Államokban), hiszen ott gördülékenyebb a kisebb tokék vállalatokba való bevonása, ahol megvan a kello jogi védelem. Ellenkezo esetben ugyanis a kisbefektetok ki lennének szolgáltatva a menedzsmenttel összefonódott többségi tulajdonosnak,

ami – pl. magas menedzseri fizetésekkel és juttatásokkal – elvihetné a rájuk eso profitot, osztalékot. Az ide sorolható jogi védelemhez említhetjük meg példának a bennfentes kereskedelem (insider trading), azaz a bennfentes információkra alapozott részvény adásvétel jogszabályi tiltását. A kisebbségi tulajdonosok leghatékonyabb védelmét azonban a hatékonyan muködo részvénypiac adja, amint ezt fentebb tárgyaltuk már. (Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest) 2003. II-87 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT színre a vállalatfelvásárlásokra specializálódott vállalkozások (corporate raider-ek), amelyek kifejezetten keresik a „lezüllött”, „olcsó” vállalatokat, azzal a céllal, hogy a menedzsment leváltásával és a vállalat felvirágoztatásával nyereségre tegyenek szert. Ez a

menedzsment számára állandó visszatartó erovel szolgál, és arra ösztökéli oket, hogy a tulajdonosok érdekeinek megfeleloen vezessék a vállalatot.xi A menedzseri piac, a menedzserek egymás közötti versengése – legtöbbször ügyesen választott értékelési és ösztönzési rendszerekkel támogatva – szintén a tulajdonosi érdekekhez való igazodást kényszeríti ki, egyfajta „belso ellenorzést” jelent. Más forgatókönyvet jelent, amikor a – legtöbbször éppen a tulajdonosi ellenorzés hiánya miatt – meggazdagodó menedzserek vásárolnak teljes ellenorzést biztosító részesedést a vállalatban. Ez a folyamat a ’80-as években volt igazán jellemzo az USA-ban, amihez gyakorta hiteleket is felhasználtak (LMBO, leveraged management buyout). A tulajdonosi ellenorzés irányába ható következo tényezo az intézményi befektetok tulajdonában lévo tokeállomány jelentos növekedése.14 Amikor egy intézményi befekteto tulajdoni hányada

jelentosebben megno egy gyengélkedo vállalatnál, akkor már nem reagálhat egyszeruen a részvények eladásával, hiszen ez olyannyira lenyomná az adott részvény árfolyamát, ami már komoly veszteségeket jelentene. Ehelyett inkább a vállalatok ellenorzésében, irányításában vesznek aktívabban részt. Érdekes itt megemlíteni, hogy a befektetési alapok kezdeti megjelenése – a toketulajdon szétterítésén keresztül – inkább a tulajdonosi ellenorzés csökkenéséhez vezetett, késobb azonban, amikor tulajdoni arányuk növekedett, már az ellenorzés növekedését idézték elo.xii Összességében tehát, a kockázatkerülés, illetve az ebbol következo diverzifikálás, továbbá a megtakarításokkal rendelkezok számának növekedése a tulajdonjogok szétaprózódásához, így a tulajdonosi ellenorzés gyengüléséhez vezet. Ezzel együtt azonban ellentétes erok is hatnak, hiszen a vállalatfelvásárlások, a menedzseri kivásárlások, és az

intézményi befektetok súlyának növekedése a tulajdonosi ellenorzés erosödése irányába hat. Úgy tunik, ez utóbbi folyamatok az erosebbek.xiii A tulajdonosi érdekképviselet erosödése – összekapcsolva az elozoekben tárgyalt értékközpontú tulajdonosi attitud erosödésével – nyilván a vállalatok menedzselésének, muködésének értékközpontúsága felé hat. Végül tegyünk egy rövid kitérot a rendszer társadalmi aspektusai felé is! Bár – mint minden általánosítás – némileg leegyszerusített vélemény az is, hogy az értékközpontú szemlélet erosödése nem feltétlenül ellentétes a többi érintett hosszú távú érdekével. Nagyobb teljesítmény, jobb és olcsóbb termékek, több munkahely, magasabb adófizetés stb. Kerülve a kérdéskör ideológiai aspektusait, inkább arra koncentráljunk, hogy megértsük az értékközpontú rendszer „társadalmi igazságosságát”. Fentebb a magántoke eloretörésérol volt szó, azaz

jól látható, hogy a részvényesi érdek mögött magánérdekek széles köre húzódik meg: a világban szabadon mozgó, jól-informált magánbefektetoké. Ha durvábban kívánunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a vállalatoknál domináló részvényesi kizsákmányolás mögött, olyan magánemberek kizsákmányolása áll, mint akiket éppen kizsákmányolnak az adott vállalatnál. Ez a „kölcsönös kizsákmányolás” lényegében nem más, mint a munkavállalói és a befektetoi szerepek személyes elválásai, e ketto összefonódásának feloldódása. Ez a világ oda vezet, hogy a személyes karrierek az egyéni tehetségek irányába, míg a személyes befektetések a kurrens üzletágak felé irányulnak, és e két irány nem kell, hogy megegyezzen. A részvénytulajdonosi érdekképviselet alacsonyabb szintjeit biztosító viszonyok között a személyes karrierek tekintetében is érdemes, „kell” a jól meno üzletágak felé tendálni, hiszen „ott

kell lenni”. A magas szintu képviselet megengedi a 14 Az angolszász országokban például a részvényállomány több mint 70%-a intézményi befektetok kezében van. (Forrás: OECD és FIBV (Fédération International des Bourses de Valeur) adatok, 1996 júniusa. Idézi: A Black – P Wright – J. Bachman – J Daviers: Shareholder Value – Részvényesi érték, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, PriceWaterhouseCoopers, Budapest, 1999.) 2003. II-88 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT személyes távolmaradást egy-egy felfutó üzleti tevékenységtol, elég csak a megtakarításokat abba az irányba terelni. Szemléletes példaként azt is mondhatjuk, hogy az informatika eloretörésének észlelésével egy alacsony szintu képviselettel rendelkezo rendszerben az a domináns reakció, hogy a szülok informatikusnak akarják adni gyerekeiket, míg eros tulajdonosi képviselet mellett informatikai vállalkozásokba fektetik a család vagyonát. A különbség

óriási 1.4 A vállalati pénzügyek általánosításai A jelenségek túlzó leegyszerusítése azt állítani, hogy az amerikai gazdasági modell világméretu terjedésérol lenne szó. Óvatosan megállapíthatjuk viszont, hogy a világ üzleti életében erosödnek azok a motívumok, amelyek klasszikus példáját az USA adja. A legösszetettebb a kép az állami szerepvállalás, azaz a gazdasági fejlodés domináns vezényloje tekintetében (vállalati, állami, tárgyalásos). Bár a piaci koordináció leghatékonyabb voltát általában elismerik az uralkodó gazdaságpolitikák, a kivételek és mértékek tekintetében komoly viták, sokszínu megoldások tapasztalhatók.15 Az összetettség ellenére vállalati pénzügyi tanulmányaink során az alapkiindulást mindig a teljességgel piaci alapokra helyezett, vállalatok vezérelte gazdasági modell adja majd, az ettol való eltéréseket kivételes esetekként kezeljük majd. Hasonlóan árnyalt a kép a gazdaság

finanszírozásával kapcsolatosan. Kétségtelen, hogy a tokepiacok szerepe – általában véve – növekszik, bár Amerikát és Európát tekintve még mindig jelentos a különbség. (Ez persze összefügg az állami beavatkozás elobb említett különbözoségével is, hiszen egy erosen tokepiac-alapú gazdaságban szinte lehetetlen a határozott állami beavatkozás.) Tárgyunk során eroteljesen a tokepiac-függo vállalati szituációra építünk majd, hiszen ezáltal sokkal világosabban megértheto a vállalatok gazdasági beágyazottsága, muködése. Részletesen tárgyaltuk az értékközpontú tulajdonosi hozzáállás erosödését is. Következo tanulmányaink során ebbol indulunk majd ki. Feltételezzük, hogy a tulajdonosoknak kizárólag vagyonszerzési céljaik vannak a vállalatokkal kapcsolatban, és eltekintünk a tulajdonosok politikai, „szavazatmaximalizálási”, szociális, kulturális stb. gondolati síkjaitól Végül feltételezzük, hogy a

tulajdonos keresztül tudja vinni akaratát a vállalaton, azaz tökéletes érdekképviselete van. El tudja érni, hogy a vállalatot saját, értékközpontú szemlélete szerint menedzseljék, azaz értékközpontú szemlélet szerint muködo vállalatokból indulunk majd ki. Összességében tehát a piac illetve vállalat-centrikus gazdaságirányítást, a tokepiac-alapú finanszírozást, az értékközpontú tulajdonosi kört és a tökéletes képviseleten keresztüli értékközpontú vállalati muködést tekintjük kiindulópontoknak. Zárásaként idézzük fel Roberto C. Goizeta, a Coca-Cola vállalat korábbi vezetoje, gondolatait az értékközpontúság kizárólagos vállalati követésével kapcsolatbanxiv : „Talán leegyszerusíto megállapításnak tunhet, hogy a részvényeseinkért dolgozunk. Gyakran találkozhatunk azonban olyan vállalatokkal, amelyek megfeledkeznek arról, hogy 15 Az állami szerepvállalás dilemmája hasonlítható a gyereknevelés egyes

mozzanatainak dilemmáihoz. Kevesen vitatják, hogy a felnottkori életrevalósághoz, talpraesettséghez elengedhetetlenül fontos az önállóságra való nevelés, a „világtól kapott pofonok”, a jó és a rossz fiatalkorú megtapasztalása, a versengés, a nyerés, a vesztés (ld. sport, iskolarendszer stb.) Ugyanígy, kevesen vitatják, hogy egy nemzetközi szinten is ütoképes gazdaság kialakulásához szükség van a piac kíméletlen versenyére, gyoztesekre és vesztesekre, sikerekre és „pofonokra”. Tudjuk, hogy a gyereknevelés tekintetében sem olyan egyszeru a fenti elvek követése: néha szükség kemény szüloi szavakra, „eroltetésére” (pl. nyelv-, zene- stb tanulás), szüloi védelemre, iránymutatásra Különösen igaz ez, ha gyermekünk valamely tekintetben gyengeségekkel, hátrányos helyzettel küszködik. Az állam gazdasági szerepvállalásával kapcsolatosan is hasonlóan árnyalt kérdések jelentkeznek: mennyire és meddig kell

protekcionalista gazdaságpolitikával védeni a hazai vállalatokat; fel kell-e állami erovel emelni a gazdaságilag elmaradottabb térségeket; állami kézzel is bele kell-e nyúlni egy-egy iparág modernizációjába; stb. 2003. II-89 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT tulajdonképpen miért is léteznek. Lehetséges, hogy még azzal is próbálkoznak, hogy az égvilágon mindenki számára mindenfélét teljesítsenek, és ezzel egyidejuleg számos urat szolgáljanak különféle módon. Ilyen esetekben szem elol tévesztik alapveto céljukat, hogy értéket teremtsenek a tulajdonosok számára. () Míg egy jól gazdálkodó vállalat másokra is pozitív hatással lehet, addig egy gyengélkedo vállalat valójában mindenki számára csak terhet jelent. Nem képes fenntartani a munkahelyeket, alkalmazottjainak csak jóval szerényebb feltételeket kínálhat, nem képes kiszolgálni a fogyasztókat, nem tud felvállalni karitatív tevékenységet. () Az igazán jelentos

és tartós eredmények nem annak köszönhetok, hogy jó tetteket akarunk végrehajtani, hanem annak, hogy jól dolgozunk. Küldetésünk valójában az, hogy hosszú távon gondolkodva értéket teremtsünk azok számára, akik tulajdonosai a vállalatnak.” 1.5 Az érintett-központúságtól az érték-központúságig Magyarországon A magyarországi vállalatok életének elmúlt 20 évén is visszatükrözodnek a tulajdonosi attitudök különbözo formái. A „szocialista nagyvállalat” néha abszurditásokig vezeto antigazdálkodása a társadalmi berendezkedés lényegébol fakadt A vállalatok szerepe annyiból összetettebb volt, hogy társadalmi, politikai célok eszköztárának is alapveto részévé váltak, és mindez mikro-szinten elhomályosította az értékteremtés feladatát. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalati szintu gazdálkodás hiánya összességében már tarthatatlanul alacsony makroszintu hatékonyságot eredményez, fokozatosan

megindult a vállalatok valós gazdálkodó egységekké alakítása. Kerülve itt a folyamat társadalmi, politikai vetületeit, pusztán az „önálló lábra állás” tendenciáját emelnénk ki. Ekkor már csak igen ritkán mentett meg az állam csodbe jutott vállalatokat, kissé leegyszerusítve azt is mondhatnánk, hogy a bevételeknek egyszeruen magasabbnak kellett lennie a kiadásoknál. Igen drasztikus változások kora volt ez. Az eredmény-centrikusság lett a jelszó, és az ezt támogató gazdálkodási módszerek elárasztották a vállalatokat. Jelentos teret kaptak a korszeru termelésmenedzselési eszközök, hiszen a már meglévo eszközállományból próbáltak minél többet kihozni. Elotérbe került a költség-elemzés is, hiszen most már ki kellett szurni a veszteséget termelo termékeket, szolgáltatásokat. Az értékközpontúság újabb változásokat hozott. Az elorelépéshez most már nem elég eredményesnek lenni, az eredményességnek meg kell

haladnia a felhasznált tulajdonosi tokét máshol is váró befektetések hozamkínálatát. Meg kell szokni, hogy a vállalatok is valakiké, olyan embereké, mint mi magunk, azaz olyanoké, akik a nagyobb hozam irányába igyekeznek pénzüket elhelyezni (azonos kockázatok mellett). Ma már a világszínvonal is kevés, mert az már „van”. Olyan beruházásokkal kell kirukkolni, amik a mai színvonalnál kecsegtetobbek, így odavonzzák a tokét. Hogy mindebben milyen állami szerepvállalásra vagy finanszírozási szerkezetre kell törekedni ez jelen tanulmányainkban majdhogynem mellékes. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy – nem végso soron a nagyobbrészt kitevo külföldi érdekeltségeknek – Magyarországon is abszolút teret nyert az értékközpontú megközelítés. 1.6 Az értékközpontú vállalatok gazdálkodásának alapjai Az elozo alfejezetekkel rögzítettük az általunk kiindulásként tanulmányozott vállalati modellt, környezetet. A

következokben már az ehhez igazodó, ennek szellemében muködo vállalat gazdálkodása felé fordítjuk figyelmünket. 1.61 A toke alternatíva költsége Mekkora értéket képvisel a tulajdonosok zsebében meghúzódó pénz? Mekkora értékrol mondunk le, ha áldozunk egy beruházásra? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ. 2003. II-90 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT „Minden annyit ér, amennyit más hajlandó fizetni érte.” Ez a klasszikus gondolat az alternatíva költség megközelítésre utal. Mekkora a költsége annak, ha egy napon keresztül kerítést festek? Ehhez azt kell tudnom, hogy idom más felhasználási lehetoségével mennyit tudok megkeresni. Ha máshol a napi bérem százezer forint, akkor kerítésfestésem költsége is legalább ennyi. Adaptáljuk most ezt a gondolatot a vállalati befektetésekre, beruházásokra! Induljunk ki abból, hogy a megtakarítások egy rendkívül hatékony, majdnem tökéletes tokepiacon áramolnak a

befektetési lehetoségek felé. Ezen a tokepiacon vállalatok, azaz „jövedelemtermelo képességek” szinte végtelen sokasága sorakozik fel, amelyeket befektetok tömege folyamatosan ad-vesz, ezzel értékel, „beáraz”. Mivel jellemzoen kockázatkerülo befektetokkel van dolgunk, így a kockázatosabb lehetoségek alacsonyabb áron cserélnek gazdát, ami egyben magasabb várható jövedelmet is jelent.16 Amennyiben az eltéro idohorizontok zavaró hatását egységnyi idore vetítéssel kiküszöböljük, akkor azt mondhatjuk, hogy a kockázatosabbért nagyobb várható hozam jár, az azonos kockázatú lehetoségeknek pedig azonos kell, hogy legyen az értéke (ára) is. Azt tapasztaljuk tehát, hogy a tokepiacon megjeleno befektetési lehetoségek (vállalatok, pontosabban azok értékpapírjai) kockázatosságuk szerint sorba rendezheto módon kerülnek beárazásra. Most ne foglalkozzunk a kockázat – ár pontos kapcsolatával, csak azzal, hogy van ilyen egyensúlyi

kapcsolatrendszer. Azt is mondhatjuk, hogy léteznek „elfogadottnak tartott” kockázat – várható hozam párok, de, hogy ezek miért olyanok, amilyenek, az most érdektelen. A fontos csak az, hogy a piac hatékonysága miatt ezeket az értékeket normálisnak fogadhatjuk el. Úgy is szoktak fogalmazni, hogy az egyes kockázati szintek piaci árai a tokepiacon „leolvashatók”. Ez adja a viszonyítási alapot, ez adja a toke alternatíva költségét. A befektetok egy-egy befektetésbe való belevágáskor lemondanak pénzük használatáról és kockázatot is vállalnak. Ezért a kockázat vállalásáért, valamint a pénz fölötti rendelkezésrol történo idoleges lemondásért várnak el „jutalmat”, hozamot. Ezen elvárások korrekt szintjét adja meg a tokepiac. A tokepiaci kereslet-kínálat beárazza az egyes jövedelemtermelo lehetoségeket (kockázatuk szerint). Ezek adják a toke alternatíva költségét A befektetok ugyan szabadon választhatnak a

befektetési lehetoségek között, de a kockázatvállalás jutalma szabott.xv Röviden: a tokepiac megadja egy befektetetésre áldozott toke alternatíva költségét.17 Mindezzel kapcsolatosan persze sok kérdés vetodik még fel: (1) Hogyan értelmezzük a kockázatosságot? (2) Mennyivel jár több a kockázat növekedésével? (3) Valóban – pontosabban mennyiben – hatékonyak a tokepiacok? Stb. Késobbi fejezeteinkben ezekre is megpróbálunk majd kimeríto válaszokat adni. 1.62 Gazdasági elemzés – „háziverseny” Tudjuk, hogy a vállalatok a tokepiacon értékelodnek, tehát a vállalatokat természetes kapcsolat fuzi a tokepiacok világához. Vegyük észre, hogy egy értékközpontúan muködo vállalat – éppen a tokepiacon szabadon mozgó tulajdonosain keresztül – más oldalról is kapcsolódik a tokepiacok világához! Bár egy vállalat által kínált beruházási (esetleg befektetési) lehetoség közvetlenül nem árazódik a tokepiacon,

jövedelemtermelo képessége mégis verseng a tokepiac kínálta lehetoségekkel. A tulajdonosok ugyanis az adott vállalatnál, de a tokepiacon máshol is elkölthetik a pénzüket. Egy ilyen versenyt azonban nem rendez meg, nem dönt el a tokepiac, ennek a versenynek a „lebonyolítása” a vállalatra hárul. Lényegét tekintve ezt a „háziversenyt” nevezzük gazdasági elemzésnek. 16 Úgy tunik, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kockázatosság szimmetrikus értelmu, tehát a várhatótól azonos esélyu negatív és pozitív eltérést eredményezhet. Ily módon, ha a kockázatosabb kevesebbet ér, akkor az várhatóan nagyobb jövedelmet biztosít. 17 Az elején talán zavaró lehet, de meg kell szoknunk, hogy a toke alternatíva költsége „egy hozam” (pl. 12%) 2003. II-91 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Vállalat Beruházási döntés Osztalékfizetés „Verseny” Részvényes Projekt megvalósítása Tokepiaci alternatíva § 3. ábra:

Vállalati beruházások versengése „más” tokepiaci lehetoségekkel E „háziverseny” tehát annyit jelent, hogy a vállalati beruházási terveket képzeletben elindítjuk a tokepiac versenyén, és megnézzük, hogy tervünk versenyképes-e vagy alulmarad. E versenyeztetés lényege nagyon egyszeru: beazonosítjuk befektetési tervünk kockázatát és várható hozamát, majd ezt összevetjük a tokepiac hasonló kockázathoz rendelt várható hozamával. Ha beruházási tervünk várható hozama alacsonyabb, mint a tokepiaci várható hozam, akkor tervünk megvalósítása túl drága, tehát értéktelen, rossz. Ha magasabb, akkor a terv jó, a terv értékes. Sot, azt is megtudjuk mondani, hogy mennyire értékes: annyira, amennyivel befektetett összegünk jobban növekszik annál, mintha a tokepiaci alternatívával növekedett volna, azaz amennyivel felül tudta múlni a toke alternatíva költségét. Az alapkérdés tehát az, hogy amennyiben vállalatunk

megvalósít egy projektet, ezt pozitívnak, a más tokepiaci lehetoségeknél jobbnak ítéli-e a tokepiac, vagy éppen rosszabbnak. Ezt nem „élesben” próbáljuk ki, hanem a gazdasági elemzés során gondolatban végigmegyünk a piac értékelési folyamatán. Elore szeretnénk látni az eredményt. Ehhez a piac „fejével” kell gondolkodnunk, és ezért alapveto fontosságú a piaci értékelési logikáinak, muködésének megértése. A cél az, hogy a vállalatnál az „élessel” közel megegyezo körülmények közötti „háziversenyt” bonyolítsunk le. A „háziverseny” hasonlat más részleteiben is igen szemléletes. Látható, hogy a pénzügyi vezeto inkább csak versenyrendezo, bíró. Semmiképpen nem játékos A játékosok az üzleti tevékenység szakértoi, például mérnökök, termelésszervezok. Nyilván a játékosoknak is kell ismernie a verseny szabályait, de nem ez az o fo feladatuk, nekik a befektetetési, beruházási ötleteket,

javaslatokat kell hozniuk, a döntés már nem az o dolguk. 1.63 Nettó jelenérték és a belso megtérülési ráta A két legfontosabb gazdasági döntési kritérium mélyebb megértését kezdjük egy kis mikroökonómiai ízu bevezetovel! A következo ábra egy befekteto pénzre, vagyonra vonatkozó (Neumann – Morgenstern féle) hasznosságfüggvényét mutatja két idopontra, mára (0), és egy késobbi idopontra (1), mondjuk egy év múlvára. 2003. II-92 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT U(W) U(W) § 4. ábra: Neumann-Morgenstern-féle hasznosság függvények a 0 és az 1 idopontokban (Korábbi tanulmányainkhoz kapcsolódóan jegyezzük meg, hogy tárgyalásunk során hasznosságmaximalizáló, kockázatkerülo és racionális befektetot tételezünk fel. A két hasznosság görbe – kockázat elutasítás határán belül – egyébként különbözhet.) Vezessük le ezután a befekteto vagyonának két idopontra vonatkozó egyik közömbösségi görbéjét!

U U U(W) § 5. ábra: Két idopontra vonatkozó hasznosság függvény és U (össz)hasznossági szinthez tartozó közömbösségi görbe. Az elozo ábra alapján már könnyedén eloállíthatjuk az egész görbesereget: 2003. II-93 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT U(W) U(W) § 6. ábra: Két idopontra vonatkozó hasznosság függvény és közömbösségi görbesereg Most, hogy már megértettük a különbözo idopontok vagyonára vonatkozó közömbösségi görbék „eredetét” ábrázoljuk azokat szokásos ábrázolási módjuk szerint. F1 0,11 U5 1+8,16 U4 U3 U2 U1 F0 § 7. ábra: Két idopontra vonatkozó közömbösségi görbesereg Tegyük fel, hogy hasznosság maximalizáló döntéshozónknak e „kétdimenziós” világban kell befektetési döntéseket hoznia. Vagyonát vagy a jelenben vagy a jövoben fogyaszthatja el, azonban jelenbeli vagyona terhére befektethet jövobeli fogyasztása javára, illetoleg a jövobeli fogyasztása terhére hitelt

is felvehet. Tegyük fel, hogy csak egyféle kockázatosságú tokepiaci befektetés létezik, amelynek E(r) a várható hozama, tehát e hozam mellett lehet befektetni vagy hitelt felvenni.18 Befektetetonk induljon az A ponttal jellemezheto vagyoni helyzetbol. A tokepiac adta lehetoségekkel élve – esetünkben hitelt felvéve jövobeli fogyasztása terhére – optimalizálja helyzetét, és a B pontba „megy át”. Az 1+E(r) meredekségu egyenes a tokepiac kínálta lehetoségeket mutatja. Az egyenes egyik pontjának elérésével bármelyik másik pontra eljuthatunk tokepiaci cseréken keresztül. 18 A levezetésben eddig eltekintettünk a kockázattól. F1–et kockázatosnak tekintve a közömbösségi görbesereg levezetése jóval bonyolultabb lenne, de a végeredmény jellegét tekintve nem térne el a fentebb ábrázolttól. 2003. II-94 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT E(F1) U6 U5 U4 A B F1B U3 F1A 1+E(r) U2 U1 F 0A1 F0B1 § F0 F 0A2 F0B2 8. ábra:

Hasznosságmaximalizálás két idopont fogyasztása között a tokepiac bevonásával Láthatjuk, hogy a tokepiac megszünteti (legalábbis ideális esetben) az egyének fogyasztáshoz kapcsolódó idopreferenciái és jövedelmeik idobeli alakulása közötti feszültséget. Bovítsük most befektetonk lehetoségeit azzal, hogy – tulajdonolt vállalatán keresztül – vállalkozhat, beruházhat is. Ekkor valójában arról van szó, hogy számára nem csak a tokepiac kínál – a kockázathoz igazodó hozammal – befektetési lehetoségeket, hanem (az egyszeruség kedvéért ugyanazon a kockázati szinten maradva) különbözo hozamokkal kecsegteto beruházási „ötletei” is vannak. Természetesen vannak jobb és rosszabb ötletei is, a kérdés az, hogy ezek közül melyeket érdemes megvalósítania, és melyeket nem. Ezeket a beruházási, vállalkozási lehetoségeket hozamuk szerint sorba rendezve, az ún. beruházási lehetoségek görbéjéhez jutunk. A görbén most

három beruházási lehetoséget ábrázoltunk E(F 1) Vállalkozási lehetoségek görbéje F0 § 9. ábra: Beruházási lehetoségek görbéje Következo lépésként vizsgáljuk meg döntéshozónk választását a beruházási lehetoségek bekapcsolása mellett! 2003. II-95 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT E(F1) U6 D U5 C U4 A E B F1E U3 F1E U2 U1 F0 F0D2 F0D1 F0E2 F0E1 § 10. ábra: Hasznosságmaximalizálás két idopont fogyasztása között a tokepiac és a beruházási lehetoségek bevonásával. A beruházási lehetoségek görbéjét B pontból indítottuk azt sugallva, hogy a korábban B pontba jutott egyénünk néz újabb lehetoségek elé. Jól látható, hogy az adott peremfeltételekkel a D pont adja az optimális megoldást, azaz a beruházási lehetoségek görbéjén a C pontig kell eljutni – azaz csak az elso, a legjobb beruházási lehetoséget kell, szabad megvalósítani –, majd innen a tokepiac bevonásával juthatunk a D pontig.

Vegyük észre, hogy a C pont az egyéni preferenciáktól függetlenül jelöli ki a beruházási lehetoségek görbéjén azt a pontot, amely elválasztja a megvalósítandó és a nem megvalósítandó beruházásokat. Ennek szemléltetésére az alábbi ábrán pöttyözött vonallal egy más preferenciarendszeru befekteto választásait is ábrázoltuk. E(F1) C A C’ D B D’ B’ F0 § 11. ábra: Beruházási lehetoségek értékelése független az egyéni preferenciáktól Alapveto megállapításra jutottunk: beruházási lehetoség megvalósításáról való vélemény tekintetében a különbözo – értékközpontú – tulajdonosok azonos véleményen vannak. Ez 2003. II-96 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT adja egy vállalat tulajdonosi érdekek szerint való muködtetésének elvi alapját. Ne felejtsük el ugyanis, hogy egy vállaltnak több, esetenként több tízezer vagy százezer tulajdonosa is lehet, akiknek egyszerre kell képviselni egyéni

érdekeit. Hogyan lehet ezt megtenni, ha különbözoek a preferenciáik: az egyiknek most van pénzre szüksége, míg másik inkább a jövore szeretne gyujteni; az egyik bátran kockáztatna a nagyobb nyereség reményében, míg a másik inkább a biztonságra törekedne; stb.? Röviden: Hogyan lehet egységesen képviselni a tulajdonosokat, ha különbözik kockázat kerülésük és fogyasztási idopreferenciájuk? A választ az imént említett „közös pontjuk” adja. Ha ugyanis a vállalat a fentieknek megfeleloen választja el a megvalósítandó és a nem megvalósítandó beruházásokat, akkor mindannyiuk gazdagsága maximumra no. Bár az idopreferenciában megegyezni nem tudnának, erre nincs is szükség, mivel tokepiaci adás-vétel révén mindenki könnyen eloállíthatja a számára kívánatos fogyasztási kombinációt. A kockáztatási hajlamuk eltérosége sem lenne kezelheto a vállalaton belül, de itt is segít a tokepiac: a különbözo kockázatosságú

lehetoségeket is el lehet „csere-berélni”.19 A vállalat vállalkozásainak tokepiaci hozamokhoz viszonyított megválasztása tehát mindenképpen közös érdek. Összefoglalva tehát, a hasznosságmaximalizálásra törekvo tulajdonosok alapvetoen három dolgot akarnak: (1) Vagyonukat maximalizálni. (2) Vagyonukat az általuk legkívánatosabbnak tartott idopreferencia szerint fogyasztásra fordítani. (3) Dönteni kockázatvállalásuk mértékérol. Ezzel szemben egyetérteni csak egyetlen dologban tudnak: Mindannyian ugyanaddig a pontig tartják kívánatosnak a vállalat beruházásait. Ez az egy konszenzusos pont elegendo azonban érdekeik összehangolásához, mert az idopreferenciáik és a kockázatvállalási hajlandóságuk adta különbözoségek a tokepiacon „megoldódnak”. Vállalatunk beruházási ügyeiben való döntésekhez elegendo csupán egyetlen szabályt követnünk. Fogalmazzuk meg most ezt a szabályt szemléletesebben! Megfigyelve a beruházási

lehetoségek görbéjén kijelölt „jó és rossz közötti választópontot”, könnyen észrevehetjük, hogy azt a tokepiac kínálta lehetoségek érintési pontjánál találjuk. E(F1) Beruházási lehetoségek görbéje C 1+E(r) § F0 12. ábra: A „jó és rossz” közötti határpontot a tokepiac adta lehetoségek egyenesének meredeksége jelöli ki. Az ábra lapján a szabály egyértelmu: valósítsunk meg minden olyan beruházást, amelyik várható megtérülése (hozama) nagyobb, mint a tokepiac azonos kockázati szinten kínált várható hozama, azaz a toke alternatíva költsége. Látható, hogy a beruházási lehetoségek görbéje alatt jelzett három beruházási lehetoség közül csak az elsot szabad megvalósítanunk, hiszen ennek „nyila” meredekebb a tokepiaci lehetoségek egyenesénél, azaz nagyobb megtérülést (hozamot) ígér. (A másik két beruházási lehetoség kisebbet) 19 Amennyiben valamely befektetonek a beruházás értékteremto

ugyan, de a vállalt kockázatosság nem megfelelo, akkor is a megvalósítás mellett fog szavazni, majd – egyébként több más, most nem tárgyalt lehetoség mellett – eladja részvényét. Tudja ugyanis, hogy a tokepiaci cseréknél a több pénz (a nagyobb értéku befektetés, értékpapír) mindig jobbra cserélheto, így az értéknövelést mindenképpen támogatja. 2003. II-97 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT E(F1) 1+E(r) F0 § 13. ábra: A „jó és rossz” közötti különbséget az azonos kockázatú tokepiac adta lehetoség várható hozamához való viszony mutatja. Az ábrázolt három beruházás közül kiragadva az egyetlen megvalósításra érdemeset, mindezt a következoképpen ábrázolhatjuk, illetve írhatjuk fel. A beruházáshoz szükséges összeget F0-lal, a várható nettó bevételt F1-gyel jelöljük. A szemléletesség kedvéért, a tokepiac kínálta lehetoségek E(r) várható hozam jelölésérol áttértünk az ralt jelölésre.

E(F1) 1+ralt E(F1) F0 § F0 14. ábra: A „jó” beruházás várható megtérülése magasabb mint a tokepiac kínálta várható megtérülés. E ( F1 ) − 1 > ralt F0 (1.) Eddig hangsúlyozottan csak egy kockázati szintet vizsgáltunk. Megállapításunkat könnyen általánosíthatjuk azonban bármely kockázati szintre is, így a következo általános szabályt fogalmazhatjuk meg a beruházások várható megtérülésével kapcsolatosan: Az értékmaximalizáló tulajdonosok érdekében muködo vállalatnak minden olyan, de csak olyan beruházást szabad megvalósítania, amely várható megtérülése meghaladja a tokepiac hasonló kockázatú befektetéseinek várható megtérülését. Most próbáljunk megfogalmazni egy ezzel analóg beruházási szabályt az értékteremtésre vonatkozóan. Anélkül, hogy elore tudnánk e másik szabályunk pontos meghatározását, 2003. II-98 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT annyit már most is tudunk, hogy csak

olyan beruházásokat szabad megvalósítani – de azokat mind –, amelyek értéket teremtenek a tulajdonosoknak. Vizsgáljuk meg ezt kicsit részletesebben az elozoekben is ábrázolt „jó” beruházás kapcsán! E(F1) „érték1”= E ( F1) − F0 (1 + ralt ) „érték0 ”= NPV = E(F1) E ( F1 ) − F0 (1 + ralt ) E ( F1 ) = − F0 1 + ralt 1 + ralt „érték1 ” 1+ralt F0(1+ralt) „érték0” F0 § F0 15. ábra: Egy beruházás megvalósításával eloállított érték Az ábra szerint a beruházáshoz F0 összeget kell beruházni, és várhatóan F1 összeget eredményez majd. Ugyanennek az F0 összegnek a tokepiaci alternatíva hozama melletti befektetése F0(1+ralt) összeget eredményezett volna, azaz valójában ez az összeg a befektetett toke alternatíva költsége. Az 1 idopontra értelmezve a beruházás tehát E(F1) – F0(1+ralt) nettó értéket20 „termelt”, aminek jelenbeli nettó értéke, az ún. nettó jelenértéke (Net Present Value,

NPV): NPV = E ( F1 ) − F0 (1 + ralt ) E ( F1 ) = − F0 1 + ralt 1 + ralt (2.) Levezetés és ábrázolás nélkül állapítjuk meg, hogy a másik két korábban ábrázolt – és „rossznak” minosített – beruházási lehetoség NPV-je negatív értéku lenne, azaz megvalósításuk csökkentené a vállalt értékét. Megfogalmazhatjuk tehát második beruházási szabályunkat is: azokat a beruházásokat valósítjuk meg, amelyek nettó jelenértéke pozitív. Általánosítsuk a megtérüléssel és az NPV-val kapcsolatosan megfogalmazott kritériumainkat több év idotartamra! Tételezzük fel, hogy beruházásunk most már nem csak az F0 – E(F1) „síkban” történik, hanem F0 beruházást Fn nettó pénzáramlások követnek: 20 Nettó, hiszen a – szintén nettó értelmu – bevételbol kivontuk a toke alternatíva költségét. 2003. II-99 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT F1 Fn F n+1 F2 F0 § 16. ábra: Beruházást szemlélteto általános

pénzáramlás-diagram Az ábrán a vízszintes tengely az ido tengely, amelyen a pénzáramlások esedékességét szemléltetjük. Magukat a pénzmozgásokat nyilak jelölik: a felfelé irányulók bevételeket jelentenek, míg a lefelé mutatók kiadásokat. A nyilak hossza a pénzáramlások nagyságára utal. Megemlítendo, hogy a pénzáramlásokat mindig az idoperiódusok (rendszerint évek) végére helyezzük, így az idoperiódusok alatt bekövetkezo minden pénzmozgást összevontan, a periódus végén jelöljük. (Az egy idopontban esedékes – vagy arra átszámított – pénzáramlások természetesen additívek, azaz egyszeruen összeadhatók (vagy akár fel is bonthatók). Az idoben elhúzódó gazdasági események fenti ábrázolását ún pénzáramlás-diagrammos (vagy más néven cash flow diagrammos) ábrázolásnak nevezzük. A nettó jelenértékre vonatkozó kritériumunkat viszonylag egyszeruen általánosíthatjuk több éves idohorizontra. Tudjuk

ugyanis, hogy egynél több évre vonatkozóan a kamatos kamatozás elve szerint adhatjuk meg az összefüggéseket, tehát a „kétdimenziós”-NPV sorát egyszeruen folytathatjuk: NPV = − F0 + E (F1 ) E (F2 ) E (F3 ) + + + . 2 1 + ralt (1 + ralt ) (1 + ralt )3 (3.) ∞ E (Fn ) n n= 0 (1 + ralt ) =∑ (Megjegyezzük, hogy némileg következetlenül F0-at és Fn-eket hol „elojelesen”, hol pedig abszolút értékén szerepeltetjük. E pontatlanság az ábrázolásból fakad, ahol a nyilak iránya utal az elojelre. Az összefüggés értelemszeru alkalmazása során azonban mindez nem jelent problémát.) A megtérülésre korábban tett megállapításunk, miszerint egy beruházási projekt akkor megvalósítandó, ha E(F1)/F0 – 1 > ralt, elég nehezen általánosíthatónak tunik. Több idoszakot tekintve ugyanis csak valamiféle átlagos (éves) hozamról, megtérülésrol beszélhetünk, hiszen az egymást követo Fn pénzáramlások változó értékeket mutatnak.

Segítségünkre lehet viszont, ha abból indulunk ki, hogy ha a beruházás „átlagos” hozama éppen egyenlo lenne ralt-tal, akkor az NPV nyilván nullára adódna, hiszen ekkor se értéknövelésrol, se csökkentésrol nem beszélhetnénk. A beruházás megtérülésének (hozamának) ezt a fajta értelmezését nevezik belso megtérülési rátának (Internal Rate of Return, IRR): NPV = −F0 + ∞ E ( F1 ) E( F2 ) + + . 1 + IRR (1 + IRR) 2 (4.) E (Fn ) =∑ =0 n n = 0 (1 + IRR ) Végül foglaljuk össze a vállalti pénzügyek két legáltalánosabb döntési szabályát: (1) NPV-szabályt: Minden olyan, de csak az olyan beruházási lehetoség megvalósítása szolgálja a tulajdonosok vagyonmaximalizálási törekvését, aminek nettó jelenértéke pozitív. Az NPV nem más, mint egy beruházás jelenbeli és összes jövobeli pénzáramlásának a 2003. II-100 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT tokepiac hasonló kockázatú befektetési lehetoségekért kínált

hozamával, azaz a toke alternatíva költségével diszkontált jelenértékeinek összege. Az NPV egyben megadja egy beruházási lehetoség („ötlet”) közgazdasági értékét is. Egy értékközpontú tulajdonosai érdekében muködo vállalat egyetlen célja tehát az kell, hogy legyen, hogy megvalósítson minden pozitív nettó jelenértéku projektet. Röviden: maximalizálja az NPV-t NPV > 0 (2) IRR-szabály: Minden olyan, de csak az olyan beruházási lehetoség megvalósítása szolgálja a tulajdonosok vagyonmaximalizálási törekvését, aminek belso megtérülési rátája („átlagos” várható hozama) nagyobb a tokepiac hasonló kockázatú befektetési lehetoségekért kínált hozamánál, azaz a toke alternatíva költségénél. IRR > ralt 1.64 Gazdasági trivialitások A többletérték teremtésének sokféle lehetosége létezik. Ezek közül vannak olyanok, amik pénzügyi mérlegelést kívánnak, és vannak olyanok, amik nem. Ami

egyértelmuen jó, azt értelmetlen elemezni. Értelmetlen például a gazdálkodás racionalizálásával, a költség csökkentésével, a készletcsökkentéssel, a forgalomnöveléssel, mint önálló jelenséggel gazdasági elemzési oldalról foglalkozni (amennyiben persze ezek a hatások csak önmagukban jelentkeznek). Ezek nem igényelnek pénzügyi döntést, ezek értéktermelo volta egyértelmu. A vezetés feladata, „muvészete” éppen abban rejlik, hogy megtalálja az értékteremtés, a többletérték teremtésének kulcstényezoit, hogy a vállalat értékesebbé, a tulajdonosok gazdagabbá váljanak.xvi Ennek alapveto részei a tervezési, szervezési, irányítási és vezetési módszerek. Hogyan gyártsunk olcsóbban? Hogyan motiváljuk dolgozóinkat? Hogyan javítsuk a minoséget? Hogyan növeljük a piaci részesedést? (Stb.) Ezek nagyon fontos kérdések, de legtöbbször csak egy befektetési terv burkolt részeiként jelentkeznek. Nyilván, amikor egy

beruházási terv adatait összeállítjuk, akkor ennek része, hogy azért annyi az egységár, mert ennyire hatékonyan tudjuk eloállítani a terméket, azért ennyi a bérköltség, mert ennyi pénzzel tudjuk motiválni embereinket, stb. Nem szerencsés összekeverni ezeket a részügyeket a pénzügyi döntéssekkel. Itt jegyeznénk meg, hogy az is félreértéseket szülhet, ha egy vállalati menedzsment-program (pl. TQM, TPM, BPR, JIT stb) mögött nem húzódik meg világosan a tulajdonosi érdek értékrendje. Ezek a vállalati akció- illetve utasítás-csomagok is a tulajdonosi érdek szolgálatának elomozdítói kell, hogy legyenek, legfeljebb, csak közvetettebb, talán nehezebben kimutatható módon szolgálják azt. 1.65 A vállalati gazdasági elemzések fobb pontjai Valójában azt a címet is adhattuk volna ennek az alfejezetnek, hogy „hogyan tovább?”, hiszen a Vállalati pénzügyek és a Gazdasági és megbízhatósági elemzések tárgyak során

lényegében a gazdasági elemzések fobb pontjait járjuk körül. Célszerunek látszik azonban már ezen a ponton is áttekintést adni a gazdasági elemzések fo fázisairól. 1.651 Pénzáramlások meghatározása Minden gazdasági elemzés alapja a várható pénzáramlások meghatározása, azaz „E(Fn)-ek” megadása. Már említettük, hogy jövedelem alatt készpénzként is „megfogható” pénzt, „casht” értünk, és ebbol a szempontból a számvitelileg kimutatott jövedelem érdektelen A számvitel szerepe itt szinte kizárólag az adó nagyságrendjének kiszámításakor jelentkezik. Ez a fázis független a tulajdonosok preferenciarendszerétol, és független a tokepiactól is. Az alternatíva költség gondolat azonban itt is megjelenik, hiszen a költségek megadásánál ezt a logikát követjük. 2003. II-101 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Látszólag apró részlet a várható pénzáramlások értelmezésének kérdése, pedig rengeteg hiba

forrása. Meg kell majd szokni, hogy a köznapi szóhasználat szerinti kockázatok jelentos része egyszeruen csak a pénzáramlások várható értékét csökkenti, és nem pénzügyi kockázatot jelent. 1.652 Toke alternatíva költségének meghatározása Itt valójában a tokepiaci hozam – kockázat kapcsolatrendszer megadásáról van szó. E kérdéskör egyes aspektusait már Vállalkozásgazdaságtan alapjai I. tárgyunknál tárgyaltuk, de a következo fejezetben – némi ismétlést követoen – még kitérünk a témára. Sot, a téma némely gyakorlati részletével még késobbi tárgyunkban is találkozunk majd. 1.653 Gazdasági számítások A gazdasági számítások végeredményben a vizsgált projekt és a tokepiaci alternatíva pénzügyi összevetését jelentik. A két alapszámítás, az NPV és az IRR számítás, elvi alapjaival már megismerkedtünk. A többi fontosabb mutatóval, valamint ezek használatával elsosorban a következo félévben

foglalkozunk majd. 2003. II-102 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT C. A vállalat piaci környezete Eloadó: Dr.Tóth Judit 1. A piacra való belépés és kilépés A piacot, amelyre belépni szándékozunk, sokszor igen nehéz körülhatárolni. A vállalatnak alapveto érdeke, hogy helyesen határozza meg az ún. releváns piacot, azaz minél pontosabban fogalmazza meg a kielégítendo igényeket, és határolja be, térben és idoben a kielégítés körét, körülményeit. Ez a körülhatárolás adja meg, hogy valójában kik is lesznek a vállalati muködés piaci érintettjei. A piacra való belépés természetesen nemcsak a belépni kívánó vállalat ügye: el kell fogadtatnia megjelenését a piac többi szereplojével. Ez általában nem egyszeru feladat, ugyanis egyrészt a beléponek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, másrészt egy új vállalat belépése gyakran sérti a már ottlévoknek az érdekeit. Így a belépésre vonatkozó döntésnél az

összes érintett szempontjait mérlegelni kell – ez a döntéstípus a vállalat alapveto stratégia döntései közé tartozik. 1.1 A piacra lépés akadályai Természetes dolog, hogy eladóként minden vállalat a verseny gyengítésére, a piaci kockázat csökkentésére törekszik – ezért a belépési korlátok felállítására gyakran tudatos stratégiai megfontolások vezetnek. A piacon lévo vállalatok gyakran eredményesebben védhetik meg pozícióikat, ha a piacon muködo társaikkal megegyezésre törekedve, a külso belépok elleni fellépésre összpontosítanak, mintha egymással folytatnának kiélezett versenyt. A következokben vegyük sorra, milyen korlátokkal kell szembenézniük és megküzdeniük az új belépoknek, illetve milyen korlátok teszik lehetové, hogy a meglévo vállalatok minél kevésbé legyenek kitéve a potenciális belépok fenyegetéseinek. 1.2 Állami szabályozás Az állami szabályozás bizonyos eloírásai segíthetik,

korlátozhatják vagy esetleg meg is akadályozhatják a piacra lépést, pl.: 1.3 • egészségügyi eloírásokkal növelhetik a belépéshez szükséges tokekorlátokat; • technológiai követelményeket támaszthatnak; • korlátozhatják a beszerzési és értékesítési csatornákhoz való hozzáférést; • szabadalmaztatási eljárás szabályozásával befolyásolhatják az új ismeretek terjedését; • preferálhatnak egyes piaci szereploket azzal, hogy állami támogatásokhoz, kedvezményes hitelekhez juttatják oket; • vámokkal, kedvezményekkel segíthetik vagy akadályozhatják a potenciális külföldi versenytársak belépését. Méretgazdaságosság Ismert, hogy bizonyos vállalkozásoknál a vállalatméret, illetve az üzemméret fontos gazdaságossági tényezo. Vállalatméret: a vállalatnak, mint jogilag körülhatárolt egységnek, gazdasági fogalmakkal kifejezett nagysága, ami foleg a piaci megjelenésben (pl. a tokeero

kihasználása), illetve az állami intézményekkel való alkupozícióban lehet jelentos. 2003. II-103 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Üzemméret: a vállalat muszakilag körülhatárolt termelo egységeinek, foként technikai fogalmakkal (pl. kapacitás) kifejezett nagysága Az üzemméretet a legkisebb hatékony méret és a piacméret aránya határozza meg. Ez megadja, hogy milyen minimális piaci részesedést kell a vállalatnak elérnie ahhoz, hogy felvehesse a költségversenyt a piacon már bennlévo cégekkel. Piaci részesedés: a vállalat értékesítésének az adott piac összes eladásához viszonyított aránya. 1.4 Termékdifferenciálás A termékdifferenciálás belépési korlátként jelenik meg, amikor a piacon bennlévo vállalatok különféle marketing-eszközeikkel megszerzik maguknak a fogyasztók ragaszkodását, huségét. Az újonnan beléponek meg kell ismertetnie termékét a potenciális vevokkel, elhódítva oket a már meglévo

eladóktól; meg kell gyoznie a fogyasztókat arról, hogy bizonyos szempontból új kategóriát nyújt. 1.5 Tokekorlátok Egy vállalat elkezdésekor tokét kell elolegezni az üzlet elindításához mindaddig, amíg a termék/szolgáltatás értékesítésébol származó jövedelembol meg nem térül az eredeti befektetés. A tokekorlátok gazdasági áganként változnak A tokekorlát az ágazat tokeigényességén kívül függ a pénzügyi intézmények fejlettségétol, a pénz- és tokepiacok muködési mechanizmusaitól. A kutatás-fejlesztés magas tokeigénye és a megtérülés kockázata is számos esetben jelent belépési korlátot. 1.6 A partnerváltás költségei A partnerváltás költségei olyan egyszeri költségek, amelyek akkor keletkeznek 1.7 • ha a vállalkozás megváltoztatja a szállítóját, s egy másik beszerzési csatornára áll át, • ha a vállalkozás megváltoztatja az értékesítési csatornáit, • ha új dolgozókat kell

betanítani a partnerváltáshoz, • ha új alapanyagot kell alkalmazni termékmódosításhoz, • ha új szállítási, minoségellenorzési technikákat kell bevezetni. Az elosztási csatornákhoz való hozzáférés lehetosége A piacon bennlévo vállalatok szigorúan ellenorizhetik a beszerzési és értékesítési csatornákat, ami megnehezítheti az új belépo(k)nek a szállítókhoz, illetve a végso fogyasztókhoz való hozzáférést. Az értékesítési piac új szereplojének meg kell gyoznie a kereskedoket, hogy az o termékeit is tartsák készleten, ajánlják a vevoiknek. 1.8 Egyéb belépési korlátok A piacon lévo vállalatoknak a felsoroltakon kívül a következo elonyei lehetnek a belépést fontolgató potenciális versenytársakkal szemben: • az újonnan belépo nem juthat hozzá a licenccel védett vagy más módon titokban tartott technológiai eljárásokhoz, termékjellemzokhöz; • elonyök származhatnak a kedvezo földrajzi

elhelyezkedésbol, az alapanyaglelohelyek birtoklásából; 2003. II-104 Vállalati Gazdaságtan 1.9 BME IMVT • a régóta muködo vállalatok átlagköltségeit csökkenthetik a felhalmozódó tapasztalatok, ez költségelonyt jelent számukra; • az újonnan belépni szándékozónak figyelembe kell vennie, hogy milyen reagálásra számíthat a piacon bennlévok részérol. Kilépés a piacról A piacról való kilépés alapveto korlátja az eroforrások konvertálhatatlansága. Adott eroforrásokkal csak meghatározott fogyasztói igényeket lehet kielégíteni, más terméket/szolgáltatást nem lehet kínálni. Kilépési korlát lehet a tokepiac fejletlensége, stagnálása. A piacról való kilépés és a piacra való belépés feltételrendszere igen szorosan összefügg. 2. Árupiacok és eroforráspiacok A vállalat értelemszeruen kétféle minoségben vehet részt a piacon a cserében: eladóként és vevoként. így számára az árupiac kétfelé

bomlik: az értékesítési piac, ahol a küldetésének megfeleloen termékét/szolgáltatását értékesíti – árut cserél pénzre; valamint az eroforrások piaca, ahol beszerzi a muködéséhez szükséges anyagokat, alkatrészeket – pénzt cserél árura. A vállalat az árupiac mellett vevoként lép fel a pénz- és tokepiacon, a munkaeropiacon és az információpiacon. Természetesen más piactípusok is megadhatók, pl sajátos tulajdonságai miatt gyakran beszélnek menedzserpiacról, földpiacról is. A piacgazdaságok sajátossága a korábbi gazdasági rendszerekhez képest, hogy a piac nemcsak az áruk és a szolgáltatások, hanem a termelési eroforrások elosztását és cseréjét is szabályozza. A piac ilyen kiterjedésével az árak képesek közös nevezore hozni a munkát, a nyersanyagot, a késztermékeket stb., megno a gazdálkodók döntési szabadsága, és nagyobb lehetoség nyílik a racionális választásra. Az eroforráspiacok és piaci áraik

nélkül nem létezhet kalkuláció, hiszen az eredmények nem vethetok össze a ráfordításokkal, és a különféle lehetoségek sem mérhetok össze. Enélkül csorbát szenved az a fajta gazdasági racionalitás, amely érdekeltségének középpontjába a haszonszerzést teszi. A piaci önszabályozás és a piacgazdaság feltételezi e részpiacok létét, összefonódását és egymásra hatását. 3. Verseny és együttmuködés a piacon 3.1 A verseny A verseny fogalma szorosan kapcsolódik a piac fogalmához, a ketto egymás nélkül elképzelhetetlen. A verseny: két vagy több szereplo egymással szembeni elonyszerzésre irányuló tevékenysége, adott szabályok között. A verseny szabályait a gazdaság belso logikája mellett az állami szinten hozott törvények határozzák meg. A versengés az üzleti vállalkozások természetes létformájának része: a fogyasztói igények minél nyereségesebb kielégítésére való törekvés során a vállalatok

versenyeznek azért, hogy minél több fogyasztó forduljon hozzájuk igényeivel. A piacgazdaságokban a verseny elkerülhetetlen a vállalatok számára, az abban való részvétel kötelezo, még a legnagyobb monopóliumok is naponta kerülnek szembe kihívásokkal. A vállalat létének feltétele a versenyben való helytállás A verseny megléte, gazdaságszervezo ereje teszi hatékonnyá a piaci koordinációt. Ez a gazdaságszervezo ero a verseny hármas funkciójában jelenik meg, ezek: a jóléti funkció, az allokációs funkció és a hatékonysági funkció. 2003. II-105 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A VERSENY GAZDASÁGSZERVEZO EREJE HATÉKONYSÁGI FUNKCIÓ PIAC KONKURRENCIA JÓLÉTI FUNKCIÓ VÁLLALAT ALLOKÁCIÓS FUNKCIÓ 1. ábra A verseny funkciói 1. Jóléti funkció: lehetové teszi az egyéneknek, mint fogyasztóknak, hogy saját szempontjaik, értékrendjük szerint választhassanak a versengo eladók által kínált termékekbol, azaz a leheto

legnagyobb anyagi jólét következzen be. 2. Allokációs funkció: abba az irányba befolyásolja, sot kényszeríti a termeloket, hogy a rendelkezésükre álló eroforrásokat a fogyasztói igényeket kielégíto termékek termelésébe fektessék. 3. Hatékonysági funkció: a fogyasztó pénzéért való küzdelem arra készteti a termeloket, hogy termékeiket a leheto legalacsonyabb ráfordítással állítsák elo. A szereplok, saját érdeküket követve, kölcsönösen elfogadják a versenyszabályokat, amelyeknek - az általános gazdasági feltételek figyelembevételével való - meghatározása és betartatása a modern állam gazdaságbefolyásoló tevékenységének egyik legfobb összetevoje. Ily módon a verseny a gazdasági tevékenység céltudatos megszervezésének eszközévé válik, dönto szerepe van a termelés és igénykielégítés szervezésében, az árak és jövedelmek meghatározásában. 3.2 Együttmuködés A verseny mellett (esetleg helyett)

kialakulhatnak a piacon a kooperáció különféle formái; különösen olyan piacokon, ahol kevés piaci szereplo van jelen, ahol a kommunikáció és az érdekek egyeztetése könnyen megvalósítható. Az együttmuködésnek két alapformája létezik: 3.21 Pozitív, gazdaságszervezo lépések: Horizontális dimenzióban: ezek olyan kapcsolatok, amelyeket az az elvárás hoz létre, hogy a közös akciók a piac egészét bovítik, a gazdasági rendszer hatékonyságát fokozzák, s így az akciók révén valamennyi érintett jól jár. A vállalatok pl koordinálhatnak bizonyos fejlesztéseket, megegyezhetnek a költségeket csökkento standardizálásban, és 2003. II-106 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT végrehajthatnak közös marketingakciókat abban az esetben is, ha a piacon versenytársként vannak jelen. Vertikális dimenzióban: a szállító – vevo kapcsolatokban, a fejlesztési , logisztikai együttmuködésekben nyilvánulhat meg a kooperáció. 3.22 A

verseny tisztaságát fenyegeto lépések: A piaci szereplok mások rovására kötött, kölcsönösen elonyös megállapodásai egyidosek a piaccal. Az együttmuködés fontos típusa az, amely a verseny korlátozására irányul Ezt a fejlett országokban jogilag szankcionálják, hiszen a piac koordinációs hatékonyságának csökkentéséhez vezet. Ennek ellenére, szinte mindenhol megjelenik, ugyanis a piac bizonyos szereploinek alapveto érdeke fuzodik hozzá. Ezen megállapodások között is vannak horizontális és vertikális jelleguek: Horizontális megállapodások igen változatos jelleguek: pl. ármegállapodás, piacfelosztás, információcsere, várakozások egyeztetése, csoportos bojkott, a kereskedelem megtagadása, az áruhoz, termeloeszközhözjutás korlátozása. Vertikális megállapodások: pl. viszontvásárlás kikötése vagy viszonteladó számára árak eloírása. A verseny tisztasága a hatékony gazdaságszabályozás alaptétele, így a

kijátszására irányuló törekvéseket, az erofölénnyel való visszaélést minden modern ország versenytörvénye bünteti. 4. A piacok jellemzoi és típusai Az egyes piacok az általános tulajdonságokon túl, igen sok tulajdonságban különböznek egymástól. Ezek a specifikus tulajdonságok, a piactípusok elhatároló jellemzoi, amelyek nagymértékben meghatározzák a vállalatok piaci magatartásának lehetséges változatait. 4.1 A hatékony piac Ha a piacra való be- és kilépések viszonylag szabadok, a relatív árak a kereslet-kínálat változásait követve mozognak és informálják a piaci szereploket a nyereségszerzési lehetoségekrol, akkor az egyes iparágak jövedelmezoségi viszonyai (azaz a befektetett tokék megtérülési rátái) a kiegyenlítodés irányába mutatnak. Az ilyen piacokat, ahol a nyereségnövelésre törekvo egyének és szervezetek tevékenységének hatására a kiugróan magas extraprofit-szerzési lehetoségek hamar

megszunnek, és a befektetett tokék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítodnek, hatékony piacoknak nevezzük (Oster (1988); Malkiel (1985)). A hatékony piacokon, mihelyt a normálprofitnál magasabb nyereségre van kilátás, a vállalatok igyekeznek gyorsan kihasználni a kedvezo alkalmat. Minél többen ismerik fel azonban a könnyu profitszerzési lehetoségeket, s minél többen igyekeznek a piacra betörni, vagy a már meglévo üzleti tevékenységüket kiterjeszteni, annál gyorsabban szunik meg ez a kedvezo alkalom. Az üzletért versengo vállalkozók ugyanis a kínálat növelésével lenyomják az árakat, így csökken a terület jövedelmezosége. 4.2 Keresleti – kínálati viszonyok A kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya a vállalatok piaci magatartásának egyik legfontosabb befolyásoló tényezoje. 4.21 Nyomásos piac Azokat a piacokat, ahol a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet, nyomásos vagy vevoi piacnak nevezzük, mivel a vevo

van erofölényben az eladóval szemben. A túlkínálat 2003. II-107 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT miatt az eladónak kell erofeszítéseket tennie annak érdekében, hogy a vevo tole, és ne mástól vásároljon. Ezért egyrészt „mutatja magát”, reklámozza termékeit és tevékenységeit, másrészt igyekszik minél tökéletesebben kiszolgálni a vevot: pontosan és jó minoségben szállít, árengedményt, részletfizetési kedvezményt ad, újabb és újabb termékekkel, szolgáltatásokkal jelenik meg. A vevok ekkor kényelmes helyzetben vannak, ha meg tudják pontosan határozni az igényeiket, nem kell tartaniuk attól, hogy kívánságaik nem teljesülnek. 4.22 Szívásos piac Azokat a piacokat, ahol a kereslet lényegesen nagyobb és tartósan meghaladja a kínálatot, szívásos-, hiány- vagy eladói- piacoknak nevezzük. Ezeken a piacokon az eladók versenye helyett a vevok versenye alakul ki a rendelkezésre álló termékekért. Az eladók kényelmes

magatartást tanúsítanak, válogatnak a vevok között, és egyoldalú erofölényüket számos területen képesek érvényre juttatni: a költség emelkedését áthárítják a vevokre, nem törodnek a minoséggel és a választék bovítésével, a termékújításokban lassúak, hosszú szállítási idoket vállalnak, visszautasítják a rendeléseket, ütemezetlenül teljesítik kötelezettségeiket. Így a vevok kénytelenek sorban állni, várakozni, kényszer-helyettesíteni, az emelkedo inputárakat elviselni, nagy tartalékokat felhalmozni stb. A fejlett piacgazdaságokat általában a nyomásos piac jellemzi, a tervutasításos rendszerekben viszont szívásos (volt) a piac. Napjaink fejleményei egyszerre hatnak a verseny erosödése és korlátozódása felé. 2003. II-108 Vállalati Gazdaságtan III. BME IMVT A minoség- és piaci szemlélet A. A minoség- és megbízhatóság elméleti és gyakorlati alapismeretei Eloadó: Dr.Kövesi János – Erdei János

„Az élet a kockázat kezelésérol, nem pedig a kiküszöbölésérol szól.” (Walter Wriston a Citicorp volt elnöke) A Gazdasági és megbízhatósági elemzések tárgyunk elso részében áttekintettük a fobb kockázati forrásokat: világgazdasági, nemzeti, ágazati vállalati és projekt-specifikus. A kockázati források egyes szintjeihez három jellegzetes kockázattípus kapcsolható: a muködési (üzleti), a stratégiai és a pénzügyi kockázat. A muködési kockázat akkor lép fel, amikor a vállalat arra törekszik, hogy versenyelonyt szerezzen a többiekkel szemben, és ezáltal kívánja növelni a részvényesek vagyonát. Nyilvánvaló, hogy ez a kockázat annak az árunak a piacához kötodik, amelyiken a vállalat tevékenykedik. Így a muködési kockázat fogalmába tartoznak a termékfejlesztések, a technológiai innovációk, a minoség és a megbízhatóság, valamint a marketing. A tárgy második fele az üzleti életnek erre a vetületére

koncentrál. A gazdasági verseny a világszínvonalú gyártást (World Class Manufacturing) képviselo vállalatok között általánosan az alábbi részterületeken folyik: ár, minoség, rugalmasság, átfutási ido. Ez azt is jelenti, hogy a gyártmányok és folyamatok megbízhatóságának kitüntetett szerepe van a gyártás és forgalmazás költségeinek csökkentésében, a termékek és szolgáltatások minoségének javításában, a rugalmasság növelésében és az átfutási idok leszorításában. A muködési kockázat elemzése során a vállalati, üzemi szintu gazdasági számítások meghatározó részévé váltak a termékek élettartamával, váratlan meghibásodásával, javíthatóságával és karbantartásával összefüggo kérdések. A tárgy második részének keretében is számos olyan ismert fogalom, módszer közötti kapcsolatra, összefüggésre mutatunk rá, amelyet hallgatóink korábbi tanulmányaik során a Kvantitatív módszerek, a

Minoségmenedzsment, a Termelésmenedzsment és a gazdaságtani tárgyak keretében ismertek meg. A cél továbbra is az eddig tanultak szintetizáló összegzése, egy sajátos szemléletmód kialakulásának erosítése. 1. Megbízhatóságelméleti alapok Az ipari termékek, berendezések minoségének és megbízhatóságának gazdaságos biztosítása, illetve növelése vállalati szinten általános stratégiai célkituzés. Ennek megfeleloen a megbízhatóság problémaköre a muszaki-gazdasági rendszerek hatékonyságvizsgálatának fontos összetevoje. A megbízhatóság tervezéséhez, elemzéséhez, optimalizálásához elengedhetetlenül szükségesek a megbízhatóságelméleti alapismeretek. A megbízhatóságelmélet az a komplex tudományág, amely a meghibásodási folyamatok törvényszeruségeivel, a megbízhatóság számszeru jellemzoinek, mutatóinak a meghatározásával, a megbízhatóság növelésének lehetoségeivel foglalkozik. A megbízhatóságelmélet

szerves része a megbízhatóság, gazdaságosság, hatékonyság közötti összefüggések feltárása, a rendszerek gazdasági szempontból optimális megbízhatóságának meghatározása. 2003. III-109 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Egy termék (fogyasztási eszköz, termelési eszköz, szolgáltatás) muszaki megbízhatóságán azt a képességét értjük, hogy a felhasználás, üzemeltetés meghatározott feltételei mellett megorzi minoségét. Így a megbízhatóság a minoség idobeli alakulásának, dinamikájának is tekintheto. Kezdetben a muszaki megbízhatóság fogalmát a hibamentes muködés valószínuségével azonosították (pl. elso meghibásodásig muködo elektronikai termékek) A megbízhatósági vizsgálatok fejlodése a 70-es évek környékén elotérbe helyezte az ipari alkalmazásokat és a termelési rendszerek megbízhatóságának elemzését is. Ennek eredményeként a megbízhatóság fogalmához a hibamentesség mellett a

javíthatóság, a karbantarthatóság és a tartósság kérdésköre is hozzákapcsolódott. A megbízhatóságelmélet alapfogalmait az elvek és módszerek egységes alkalmazása érdekében szabványok is rögzítik. Így az MSZ KGST 292-76 szabvány [5] a muszaki és tudományos életben használt terminológia mellett az alapveto megbízhatósági jellemzok meghatározását is ismerteti. E szabvány szerint a megbízhatóság: „a terméknek az a tulajdonsága, hogy eloírt funkcióit teljesíti, miközben adott határok között megtartja azoknak a meghatározott mutatóknak az értékeit, amelyek a felhasználás és szállítás elore megadott üzemmódjának és feltételeinek felelnek meg.” A megbízhatóság ilyen összetett értelmezése magában foglalja a hibamentesség, a tartósság, a javíthatóság és a tárolhatóság fogalmát is, hiszen a korszeru, nagyértéku rendszerektol a felhasználó nemcsak az adott idotartam alatti hibamentes muködést követeli

meg, hanem azt is, hogy a rendszer eloírásszeru üzemeltetés, karbantartások és javítások mellett tartós legyen. Gyakori felhasználói igény az is, hogy a rendszer muködoképessége a tárolás és szállítás hatására adott határokon túl ne változzék meg. A megbízhatóságelmélet alapfogalmainak rendszerét, valamint a lényegesebb mennyiségi mutatókat az 1. ábra szemlélteti. 2003. III-110 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Megbizhatóság Hibamentesség Javíthatóság Tartósság Tárolhatóság Mennyiségi mutatói: Mennyiségi mutatói: Mennyiségi mutatói: Mennyiségi mutatói: Ÿ meghibásodási ráta; Ÿ átlagos muködési ido; Ÿ meghibásodási valószínuség; Ÿ hibamentes muködés valószínusége; Ÿ meghibásodások közötti átlagos muködési ido. Ÿ Ÿ Ÿ Ÿ Ÿ átlagos üzemi muködés; Ÿ átlagos élettartam; Ÿ q-százalékos üzemi muködés; Ÿ átlagos tárolhatósági idotartam; Ÿ q-százalékos tárolási ido.

átlagos javítási ido; átlagos állásido; helyreállítási intenzitás; helyreállítási valószínuség; Ÿ javítás elötti átlagos várakozási ido; Összetett megbízhatósági mutatók: Ÿ készenléti tényezo; Ÿ muszaki kihasználási tényezo 1. ábra Megbízhatósági alapfogalmak és mutatók [4, 6] A legújabb MSZ IEC (191): 1992 szabvány [7] a megbízhatóságot olyan általános gyujtofogalomként értelmezi, „amelyet a használhatóság és az azt befolyásoló tényezok, azaz a hibamentesség, a karbantarthatóság és a karbantartás ellátás leírására használnak”. A használhatóság és az 1. ábrán látható készenléti tényezo, valamint a muszaki kihasználási tényezo egyaránt olyan összetett megbízhatósági mutató, amely az üzemkészséget, a rendelkezésre állást fejezi ki. A megbízhatósági mutatók a vizsgált rendszerre, vagy annak alrendszereire, elemeire egyaránt értelmezhetok. A megbízhatóságelmélet elem alatt olyan

rendszert, vagy a rendszernek azon részét érti, amelynek megbízhatóságát alkotórészeinek megbízhatóságától függetlenül vizsgáljuk. A 2 ábrán a termékek megbízhatósági szempontból történo osztályozását mutatjuk be. 2003. III-111 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Termék (rendszer, elem) Nem helyreállítható Helyreállítható Azonnal helyreállítható Számottevo helyreállítási idot igénylo 2. ábra A termékek osztályozása megbízhatósági szempontból Az elem és a rendszer is lehet „nem helyreállítható” (az elso meghibásodásig muködo) és „helyreállítható”. A helyreállítható elemek és rendszerek között megkülönböztetünk „azonnal helyreállítható” (a helyreállítási ido elhanyagolható a muködési idohöz képest) és „számottevo helyreállítási idot igénylo” elemeket, rendszereket. Helyreállítás alatt mindig olyan beavatkozást értünk, amely az elem, vagy rendszer eredeti

tulajdonságait állítja helyre. Ebbol a szempontból tehát különbséget kell tennünk a helyreállítható és nem helyreállítható rendszerek, valamint a javítható, vagy nem javítható rendszerek között. A helyreállítás fogalma nyilván szigorúbb feltételeket rejt magában és csak adott üzemeltetési körülmények között értelmezheto, mivel lehetséges, hogy ugyanazon rendszer muködoképessége a felhasználás egyik területén helyreállítható, míg egy másik területen már nem. Az 1. táblázat a meghibásodások osztályozási szempontjait és fajtáit foglalja össze 2003. III-112 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1. táblázat A meghibásodások osztályozása Az osztályozás szempontja A meghibásodás fajtája Túlterhelés következtében Elem független meghibásodása A meghibásodás bekövetkezésének oka Elem függo meghibásodása Konstrukciós meghibásodás Gyártási eredetu meghibásodás Üzemeltetési meghibásodás A

meghibásodás bekövetkezésének idotartama Váratlan meghibásodás Fokozatos meghibásodás Teljes meghibásodás A muködoképesség elvesztésének mértéke Részleges meghibásodás Katasztrofális meghibásodás Degradációs meghibásodás A meghibásodás bekövetkezésének szakasza Korai meghibásodások Véletlenszeru meghibásodások Elhasználódási meghibásodások 2003. III-113 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 2. Hibamentesség, javíthatóság 2.1 A nem helyreállítható elemek és rendszerek Már a megbízhatóság fogalmai is rávilágítanak arra, hogy a megbízhatóság matematikai modellezése valószínuségszámítási és matematikai-statisztikai alapokon történhet. Feltételezve az alapveto valószínuségszámítási ismereteket, a következoben a bizonyítások és a részletes levezetések mellozésével néhány fontosabb megbízhatóságelméleti összefüggést mutatunk be. Mint az üzemeltetési tapasztalatokból is ismeretes, egy

nem helyreállítható elem meghibásodásáig eltelt hibamentes muködési ido, vagy egy helyreállítható elemnél a két egymást követo meghibásodás közötti hibamentes muködési ido véletlenszeru változó érték. Minden meghibásodás mögött ugyanis olyan bonyolult ok-okozati összefüggésrendszer áll, hogy a meghibásodás bekövetkezésének eseményét teljes bizonyossággal elore nem tudjuk jelezni. Ezért a két meghibásodás közötti hibamentes muködési ido valószínuségi változó. τ 0 t 3. ábra Nem helyreállítható elem muködése Tekintsünk egy nem helyreállítható, vagyis az elso meghibásodásig muködo elemet. Jelölje τ valószínuségi változó a hibamentes muködési idot, vagyis kezdjen az elem a t = 0 idopontban muködni és a meghibásodás a t = τ idopontban következzék be. Ekkor az F(t) = P (τ < t) (1) eloszlásfüggvényt a meghibásodási valószínuség eloszlásfüggvényének nevezzük, amely tehát a t idopontig

bekövetkezo meghibásodás valószínuségét fejezi ki. Az F(t) helyett gyakran a hibamentes muködés R(t) valószínuségi függvényét, vagy megbízhatósági függvényt használják: R(t) = P(τ ≥ t) = 1 – F(t) (2) A τ valószínuségi változónak, mint folytonos valószínuségi változónak van suruségfüggvénye, vagyis létezik olyan f (t) ≥ 0 függvény, hogy a τ valószínuségi változó bármely (a, b) intervallumba esésének valószínusége megadható az alábbi összefüggéssel: 2003. III-114 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT b P(a≤τ<b) = F(b)-F(a) = ∫ f (t)dt (3) a Az eloszlásfüggvény lefutásának jellegét a késobbiekben részletesen ismertetésre kerülo Weibull-eloszlás esetére a 4. ábrán mutatjuk be 4. ábra Eloszlásfüggvény, megbízhatósági függvény A hibamentesség további jellemzésére a hibamentes muködés átlagos idotartama, vagyis a két meghibásodás közötti átlagos hibamentes muködési ido

szolgál, amely a τ valószínuségi változó várható értéke: ∞ T1 = M (τ ) = ∫ tf (t )dt (4) 0 amely figyelembevéve az f (t) és R (t) függvények közötti alábbi összefüggést: f(t) = F′(t) = [1 – R(t)]′ = R′(t) (5) parciális integrálás után a következo egyszerubb formában is felírható: ∞ T1 = ∫ R(t ) dt (6) 0 További fontos és közismert megbízhatósági jellemzo a λ(t) meghibásodási ráta, vagy meghibásodási tényezo. t 0 t + ∆t 5. ábra A meghibásodási ráta értelmezése 2003. III-115 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Ennek értelmezéséhez jelentse A azt az eredményt, hogy az elem hibamentesen muködik a (t, t + ∆t) szakaszban, B pedig azt az eseményt, hogy az elem hibamentesen muködött a korábbi (0, t) szakaszban. Ekkor a feltételes valószínuség ismert definíciója alapján: P( A B) = P( AB) P ( B) (7) A (t, t + ∆t) szakaszban történo muködés valószínusége, mint a P(A|B) feltételes

valószínuség, az alábbi módon számítható ki: P( t , t + ∆t ) = R( t + ∆t ) 1 − F (t + ∆t ) = R(t ) R( t ) (8) A (t, t + ∆t) szakaszban történo meghibásodás valószínusége pedig, feltéve, hogy az elem a (0, t) szakaszban muködött: 1 − P(t , t + ∆t ) = F (t + ∆t ) − F ( t ) R(t ) (9) Ha ∆t értéke nullához tart, akkor a λ(t) meghibásodási ráta értelmezése a következo összefüggés szerint lehetséges: lim ∆t 0 F (t + ∆t ) f ( t ) = = λ (t ) ∆tR(t ) R(t ) (10) A λ(t) függvény minden t idopontban lényegében annak a valószínuségét adja meg, hogy a t idopontig hibamentesen muködo elem a következo idoegység alatt meghibásodik. 6. ábra A „kádgörbe” 2003. III-116 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT I.: Korai meghibásodások - nem megfelelo minoségszabályozás - nem megfelelo gyártási eljárás - gyenge minoségu anyagok, kivitel - rossz felszerelés - összeszerelési nehézségek - nem megfelelo

hibakeresés - emberi hibák - nem megfelelo kezelési módszerek és rossz csomagolás II.: Véletlen meghibásodások - megmagyarázhatatlan hibaokok - emberi hibák, - elkerülhetetlen hibák - felismerhetetlen hiba - magas terhelés, igénybevétel III.: Elhasználódás - nem megfelelo karbantartás - súrlódás miatti kopás - öregedés miatti fáradás, kopás - rossz felülvizsgálati, nagyjavítási gyakorlat - korrózió A λ(t) függvény a 6. ábrán látható módon lehet monoton csökkeno, állandó, vagy monoton növekvo. Az ábrán látható I-görbe általában olyan elem megbízhatóságát jellemzi, amely még a „bejáratási szakaszban” üzemel, így a rejtett hibák gyors felszínre kerülése miatt a λ(t) kezdeti nagy értéke rohamosan lecsökken. A II-görbe a kizárólag véletlenszeru meghibásodásokkal jellemezheto üzemeltetési periódusban érvényesül, ahol a meghibásodási ráta közelítoleg állandó mértéken mozog. A III-görbe az

öregedési periódust írja le, ahol irreverzibilis fizikai-kémiai folyamatok következtében az elem megbízhatósága fokozatosan romlik, vagyis a λ(t) függvény monoton no. A λ(t) függvény jellegének pontos ismerete a megbízhatóságalapú karbantartásszervezésben alapveto jelentoségu, így többek között meghatározza az alkalmazható karbantartási stratégia típusát is. Az elem megbízhatósági jellemzoinek a segítségével értelmezhetok a rendszer megbízhatósági tulajdonságai. Megbízhatóságelméleti szempontból rendszer alatt az egymással kapcsolatban lévo elemek egy, a célnak megfeleloen körülhatárolt csoportját értjük. A rendszerek független megbízhatóságú- és nem független megbízhatóságú elemekbol épülhetnek fel. Az elobbiek olyan elemekbol állnak, amelyeknek a meghibásodása nem vonja maga után a rendszert felépíto többi elem meghibásodását. A továbbiakban csak független megbízhatóságú elemekbol álló

rendszerekkel foglalkozunk. Az 2003. III-117 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT olyan rendszert, amely akkor és csak akkor muködik, ha valamennyi eleme muködik, megbízhatósági szempontból soros rendszernek nevezzük. R1 R2 6. ábra Soros rendszer Ekkor a rendszer megbízhatósági függvénye: R(t ) = π Ri (t ) = π [1 − Fi (t ) ] n n i =1 I =1 (11) ahol Ri(t) az i-edik elem megbízhatóság függvényét jelöli. Az olyan rendszert, amely akkor és csak akkor hibásodik meg, ha valamennyi eleme meghibásodik, megbízhatósági szempontból párhuzamos rendszernek nevezzük: R1 R2 8. ábra Párhuzamos rendszer F ( t ) = π Fi ( t ) = π [1 − Ri (t )] n n i =1 i =1 R( t ) = 1 − π [1 − Ri (t )] (12) n i =1 (13) Az összefüggésekbol látható, hogy az elemek számának növelésével soros rendszer esetén az eredo megbízhatóság csökken, párhuzamos rendszer esetén pedig no. 1.sz feladat: Tételezzük fel, hogy azonos elemekbol álló

párhuzamos rendszert kívánunk felépíteni. Legyen egy elem beállítási költsége KB és a teljes rendszer meghibásodása esetén jelentkezo veszteség Kv (ahol: Kv >> KB), továbbá Ri(t)=Rj(t) minden elemre. Megbízhatósági és gazdaságossági szempontból mennyi az optimális elemszám? 2003. III-118 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 2. sz feladat: Adott az alábbi rendszer, amely akkor muködoképes, ha az R3 elem mellett az R1 és R2 közül legalább az egyik muködik. Igazságtábla alkalmazásával határozzuk meg a rendszer eredo megbízhatóságát! R1 R3 R2 R1=0.8 R1 R2=0.9 R2 R3 R3=0.95 Rendszer- Állapot- Kumulált állapot valószínuség muködési val. - - - állás 0,001 + - - állás 0,004 - + - állás 0,009 + + - állás 0,036 - - + állás 0,019 + - + muködés 0,076 0076 - + + muködés 0,171 0,247 + + + muködés 0,684 0,931 Re=0.931 2003. III-119 Vállalati Gazdaságtan 2.2

BME IMVT Megbízhatósági eloszlástípusok Az elozoekben megismert megbízhatósági jellemzok konkrét értéke természetesen az F(t) eloszlásfüggvény típusától függ. A megbízhatósági gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott eloszlástípusok az exponenciális eloszlás, a Weibull-eloszlás, a normális eloszlás, a lognormális eloszlás és a gamma-eloszlás. A továbbiakban részletesen csak az elso három eloszlástípus jellemzoit mutatjuk be. Az exponenciális eloszlásfüggvény a következo összefüggéssel írható le: (t > 0; λ > 0 ) F(t) = 1 – e-λt (14) ahol λ az eloszlás állandó paramétere. A meghibásodási ráta (10) definíciója alapján: λ (t ) = f (t ) λe − λt = = λ = állandó R(t ) e −λt (15) Belátható az is, hogy az elem átlagos muködési ideje: T1 = 1 λ (16) vagyis a meghibásodási ráta az átlagos muködési ido reciprok értéke. A τ valószínuségi változó szórásnégyzete pedig: D 2 (τ ) = 1 λ2

(17) A (15) összefüggésbol következoen exponenciális meghibásodási valószínuségeloszlás esetén az elemnek a (t, t+∆t) szakaszban történo meghibásodási valószínusége független a (0, t) intervallum hosszától. Ez az értelmezése a váratlan jellegu, tehát nem öregedo meghibásodásnak. 2003. III-120 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 9. ábra Exponenciális eloszlás A megbízhatóságalapú karbantartásszervezés során az egyik leggyakrabban alkalmazott eloszlástípus a Weibull-eloszlás, amelynek F(t) eloszlásfüggvénye a következo: F ( t ) = 1 − e − a. t b (t>0; a>0; b>0) (18) ahol „a” az eloszlás skálaparamétere, „b” pedig az alakparaméter. A meghibásodási ráta: λ (t) = abt b −1e − at e − at b b = abt b−1 (19) tehát egy hatványfüggvény, mely b< 1 esetre monoton csökkeno, b > 1 esetre pedig monoton növekvo. A b = 1 eset megfelel az exponenciális eloszlásnak, így tehát a

Weibullféle eloszlásfüggvény a 6 ábra valamennyi szakaszát leírja Weibull-eloszlás esetén a τ valószínuségi változó várható értéke és szórásnégyzete az eddigiekhez képest bonyolultabb összefüggésekkel adható meg: 1 Γ(1 + ) b T1 = 1 (20) ab és 2 1 2 Γ(1 + ) − Γ (1 + ) b b D 2 (τ ) = 2 (21) ab ahol „Γ” az Euler-féle gamma-függvényt jelöli, amelynek értékeit a 2. sz táblázat tartalmazza. 2003. III-121 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 2. táblázat A gamma-függvény értékei x Γ(x) x Γ(x) x Γ(x) x Γ(x) 1,00 01 02 1,00000 0,99433 0,98884 1,25 26 27 0,90640 0,90440 0,90250 1,50 51 52 0,88623 0,88659 0,88704 1,75 76 77 0,91906 0,92137 0,92376 03 04 0,98355 0,97844 28 29 0,90072 0,89904 53 54 0,88757 0,88818 78 79 0,92623 0,92877 1,05 06 0,97350 0,96874 1,30 31 0,89747 0,89600 1,55 56 0,88887 0,88964 1,80 81 0,93138 0,93408 07 08 09 0,96415 0,95973 0,95546 32 33 34 0,89464 0,89338 0,89222 57

58 59 0,89049 0,89142 0,89243 82 83 84 0,93685 0,93969 0,94261 1,10 11 0,95135 0,94740 1,35 36 0,89115 0,89018 1,60 61 0,89352 0,89468 1,85 86 0,94561 0,94869 12 13 14 0,94359 0,93993 0,93642 37 38 39 0,88931 0,88854 0,88785 62 63 64 0,89592 0,89724 0,89864 87 88 89 0,95184 0,95507 0,95838 1,15 16 0,93304 0,92980 1,40 41 0,88726 0,88676 1,65 66 0,90012 0,90167 1,90 91 0,96177 0,96523 17 18 19 0,92670 0,92373 0,92089 42 43 44 0,88636 0,88604 0,88581 67 68 69 0,90330 0,90500 0,90678 92 93 94 0,96877 0,97240 0,97610 1,20 21 0,91817 0,91558 1,45 46 0,88566 0,88560 1,70 71 0,90864 0,91057 1,95 96 0,97988 0,98374 22 23 24 0,91311 0,91075 0,90852 47 48 49 0,88563 0,88575 0,88595 72 73 74 0,91258 0,91467 0,91683 97 98 99 0,98768 0,99171 0,99581 1,25 0,90640 1,50 0,88623 1,75 0,91906 2,00 1,00000 Megjegyzés: x<1-re és x>2-re a gamma-függvény értékei az alábbi formulák segítségével kaphatók meg: Γ( x ) = Γ( x + 1)

, Γ ( x) = ( x − 1) Γ ( x − 1) x 2003. III-122 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 10. ábra Weibull-eloszlás A megbízhatósági gyakorlatban is sokszor eloforduló eloszlástípus a normális eloszlás, amelynek suruségfüggvénye („Gauss-görbe”) a következo: f (t ) = 1 σ 2π 2003. − e (t − µ )2 2σ 2 (22) III-123 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT ahol µ az eloszlás várható értéke, σ pedig a szórása. Az eloszlásfüggvény pedig:  (t − µ ) 2  F (t) = ∫ exp  − 2σ 2 dt σ 2π − ∞  1 t (23) amelynek értelmezési tartománya a (- ∞, + ∞) intervallum. f(x)= t 1 σ √2π 2 -(xt µ) 2σ2 e µ ∫ xt xt F(x)= t f(u) x x du -∞ 1 0,5 µ tx 11. ábra Normális eloszlás 2003. III-124 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A gyakorlati számítások során az F(t) eloszlásfüggvényt a µ = 0 és σ = 1 paraméteru standardizált φ(u) normális eloszlásfüggvénnyel szokás meghatározni,

amelyek függvényértékei a 3. sz táblázatban találhatók Az F(t) és a φ (u) között az alábbi összefüggés áll fent: F (t) = φ ( x−µ ) σ (24) Mivel a megbízhatósági gyakorlatban a normális eloszlásfüggvény értelmezési tartománya a (0, +∞) szakaszra korlátozódik, a (24) eloszlásfüggvényt ennek megfeleloen át kell alakítani. Az így kapott ún. csonkított normális eloszlásfüggvény az alábbi: Fcs (t ) = φ( t − T1 T ) − φ (− 1 ) σ σ T1 1 − φ (− ) σ (25) ahol µ helyett az eddigi megbízhatósági jelöléseknek megfeleloen már T1 szerepel. Ha T1 > 3σ, akkor a (25) összefüggés helyett kielégíto pontosságot nyújt a (24) összefüggés is. Bebizonyítható, hogy normális eloszlás esetén a λ(t) meghibásodási ráta monoton no, azaz a normális eloszlás az öregedo jellegu meghibásodási szakaszra jellemzo. 2003. III-125 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3. táblázat Standard normális eloszlású

valószínuségi változó eloszlásfüggvényének táblázata Φ (− u ) = 1 − Φ(u ) 0 u 0.00 0.01 0.02 0.03 0.04 0.05 0.06 0.07 0.08 0.09 0.10 0.11 0.12 0.13 0.14 0.15 0.16 0.17 0.18 0.19 0.20 0.21 0.22 0.23 0.24 0.25 0.26 0.27 0.28 0.29 0.30 0.31 0.32 0.33 0.34 0.35 0.36 0.37 0.38 0.39 0.40 0.41 0.42 0.43 0.44 0.45 0.46 0.47 0.48 0.49 Φ(u) 0.500000 0.503989 0.507978 0.511966 0.515953 0.519939 0.523922 0.527903 0.531881 0.535856 0.539828 0.543795 0.547758 0.551717 0.555670 0.559618 0.563559 0.567495 0.571424 0.575345 0.579260 0.583166 0.587064 0.590954 0.594835 0.598706 0.602568 0.606420 0.610261 0.614092 0.617911 0.621720 0.625516 0.629300 0.633072 0.636831 0.640576 0.644309 0.648027 0.651732 0.655422 0.659097 0.662757 0.666402 0.670031 0.673645 0.677242 0.680822 0.684386 0.687933 u 0.52 0.53 0.54 0.55 0.56 0.57 0.58 0.59 0.60 0.61 0.62 0.63 0.64 0.65 0.66 0.67 0.68 0.69 0.70 0.71 0.72 0.73 0.74 0.75 0.76 0.77 0.78 0.79 0.80 0.81 0.82 0.83 0.84 0.85 0.86 0.87 0.88 0.89

0.90 0.91 0.92 0.93 0.94 0.95 0.96 0.97 0.98 0.99 1.00 1.01 Φ(u) 0.698468 0.701944 0.705401 0.708840 0.712260 0.715661 0.719043 0.722405 0.725747 0.729069 0.732371 0.735653 0.738914 0.742154 0.745373 0.748571 0.751748 0.754903 0.758036 0.761148 0.764237 0.767305 0.770350 0.773373 0.776373 0.779350 0.782305 0.785236 0.788145 0.791030 0.793892 0.796731 0.799546 0.802337 0.805105 0.807850 0.810570 0.813267 0.815940 0.818589 0.821214 0.823814 0.826391 0.828944 0.831472 0.833977 0.836457 0.838913 0.841345 0.843752 u 1.04 1.05 1.06 1.07 1.08 1.09 1.10 1.11 1.12 1.13 1.14 1.15 1.16 1.17 1.18 1.19 1.20 1.21 1.22 1.23 1.24 1.25 1.26 1.27 1.28 1.29 1.30 1.31 1.32 1.33 1.34 1.35 1.36 1.37 1.38 1.39 1.40 1.41 1.42 1.43 1.44 1.45 1.46 1.47 1.48 1.49 1.50 1.51 1.52 1.53 Φ(u) 0.850830 0.853141 0.855428 0.857690 0.859929 0.862143 0.864334 0.866500 0.868643 0.870762 0.872857 0.874928 0.876976 0.879000 0.881000 0.882977 0.884930 0.886861 0.888768 0.890651 0.892512 0.894350 0.896165 0.897958

0.899727 0.901475 0.903200 0.904902 0.906582 0.908241 0.909877 0.911492 0.913085 0.914657 0.916207 0.917736 0.919243 0.920730 0.922196 0.923641 0.925066 0.926471 0.927855 0.929219 0.930563 0.931888 0.933193 0.934478 0.935745 0.936992 u 1.56 1.57 1.58 1.59 1.60 1.61 1.62 1.63 1.64 1.65 1.66 1.67 1.68 1.69 1.70 1.71 1.72 1.73 1.74 1.75 1.76 1.77 1.78 1.79 1.80 1.81 1.82 1.83 1.84 1.85 1.86 1.87 1.88 1.89 1.90 1.91 1.92 1.93 1.94 1.95 1.96 1.97 1.98 1.99 2.00 2.00 2.02 2.04 2.06 2.08 Φ(u) 0.940620 0.941792 0.942947 0.944083 0.945201 0.946301 0.947384 0.948449 0.949497 0.950529 0.951543 0.952540 0.953521 0.954486 0.955435 0.956367 0.957284 0.958185 0.959070 0.959941 0.960796 0.961636 0.962462 0.963273 0.964070 0.964852 0.965620 0.966375 0.967116 0.967843 0.968557 0.969258 0.969946 0.970621 0.971283 0.971933 0.972571 0.973197 0.973810 0.974412 0.975002 0.975581 0.976148 0.976705 0.977250 0.977250 0.978308 0.979325 0.980301 0.981237 0.50 0.51 0.691462 0.694974 1.02 1.03 0.846136

0.848495 1.54 1.55 0.938220 0.939429 2.10 2.12 0.982136 0.982997 2003. u 2.14 2.16 2.18 2.20 2.22 2.24 2.26 2.28 2.30 2.32 2.34 2.36 2.38 2.40 2.42 2.44 2.46 2.48 2.50 2.52 2.54 2.56 2.58 2.60 2.62 2.64 2.66 2.68 2.70 2.72 2.74 2.76 2.78 2.80 2.82 2.84 2.86 2.88 2.90 2.92 2.94 2.96 2.98 3.00 3.20 3.40 3.60 3.80 4.00 Φ(u) 0.983823 0.984614 0.985371 0.986097 0.986791 0.987455 0.988089 0.988696 0.989276 0.989830 0.990358 0.990863 0.991344 0.991802 0.992240 0.992656 0.993053 0.993431 0.993790 0.994132 0.994457 0.994766 0.995060 0.995339 0.995604 0.995855 0.996093 0.996319 0.996533 0.996736 0.996928 0.997110 0.997282 0.997445 0.997599 0.997744 0.997882 0.998012 0.998134 0.998250 0.998359 0.998462 0.998559 0.998650 0.999313 0.999663 0.999841 0.999928 0.999968 III-126 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3. sz feladat: A tárgy elso felében már megismerkedtünk az idozítésbol eredo kockázattal jellemezheto esetek gazdasági alapszámításával. F t t 0 t f(t) t t ∞

P(r ) = F ∫ f (t)e −rt dt 0 Az „integrálos rész” a legtöbb eloszlásra vonatkozóan igen egyszeru alakú, így a mellékelt táblázat segítségével könnyen használható formulákat kapunk: ∞ L( r ) = ∫ f (t ) e −rt dt f(t) suruségfüggvény 0 Normál: 2 2 1 e −( t− µ ) / 2σ σ 2π e Gamma: a b b−1 − at t e , 0<t<∞ (b −1)! Exponenciális: −r µ + 2 2 rσ 2  r 1 +   a −b r  1 +   λ λe − λt , 0 < t < ∞ −1 Ily módon könnyen megadhatók a meghibásodásokhoz kötodo, egyetlen pénzáramlással (egyszeri költséggel) rendelkezo esetek jelenértékei. 2 2 1 e −(t − 20 ) / 2 ⋅6 suruségfüggvény 4 2π jellemzi. Mekkora a rendszerelem meghibásodásának jelenértéke, ha a meghibásodáskor 10 mFt költség lép fel. r = 10%? Egy öregedo jellegu rendszerelem meghibásodását a Megoldás vázlata: N(20, 6) P(r) = F L(r) = 10 e − rµ + r 2σ 2 2 = 10 ⋅ e −0

,1⋅20 + 0 ,1 26 2 2 = 10 ⋅ e −1,82 = 10 ⋅ 0,162 = 1,62 mFt 2003. III-127 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 4. sz feladat: Az elozo feladathoz hasonló elv szerint határozhatjuk meg egy villámvédelemre fordítandó összeg maximális mértékét. Tételezzük fel, hogy egy villámbecsapódás 80 mFt kárt okoz Meteorológiai adatok alapján tudjuk, hogy üzemünk környékén a villámbecsapódás várható értéke 10 év/km2. Üzemünk veszélyeztetett területe 200x300m Mekkora a villámvédelemre költendo összeg ésszeru felso határa, ha r=12%, és a villámbecsapódás gyakorisága exponenciális eloszlást követ. (Használjuk az elozo feladat táblázatát!) Megoldás vázlata: T1 =1/? = 10 / (0,2 x 0,3) = 166,7 év ? = 0,006 −1  0,12  P(r) = F L(r) = 80 1 +  = 80 ⋅ (1 + 20) −1 = 80 / 21 = 3,81 mFt  0,006  A villámvédelemre fordítandó összeg tehát 3,81 mFt alatt kell, hogy legyen. (Megjegyzés: Amennyiben – hibásan – úgy

számoltunk volna, hogy a 80 mFt kárt 166,7 év múlvára vesszük figyelembe, akkor 80 / (1+0,12)166,7 = 0,50 Ft, azaz 50 Fillér (!) adódott volna. Az óriási eltérés abból fakadt, hogy az exponenciális eloszlás „emlékezetnélkülisége” miatt a meghibásodási ráta állandó, tehát komolyaz esélye a káresemény korai bekövetkezésének. Esetünkben annak valószínusége, hogy a következo évben villámbecsapódás lesz, kb. 0,6% Ezt szorozva a 80 mFt-os költséggel, minden évre 0,48 mFt várható költséget kapunk, ami nem jelentéktelen.) 2003. III-128 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5. sz feladat: Egy távközlési átjátszó berendezés üzemeltetése évi 4,8 mFt nettó pénzáramlást („nyereséget”) termel. Érdemes-e beruházni egy ilyen berendezésbe 40 mFt-ot, ha élettartama – amely az elso villámbecsapódásig tart – 25 év várható értéku exponenciális eloszlással jellemezheto. r=10% (Használjuk a 3 sz feladat

táblázatát!) Megoldás vázlata: A=4,8 mFt/év t t f(t) ? P( r ) = A (1 − L(r ) ) r t T1 =1/? = 25 év ? = 0,04 −1 A 4,8   r   NPV(10%) = −40 + (1 − L(r )) = −40 + 1 − 1+  = −40 + 48(1−1 3,5) = 48⋅ 0,71 ≅ −40 + 34 = −6 r 0,1   λ   azaz az NPV -6 mFt, tehát nem érdemes beruházni. (Megjegyzés: Amennyiben – hibásan – a várható élettartammal számoltunk volna, úgy -40 + 4,8 (P/A; 10%; 25) = -40 + 4,8*9,077 = 3,6 mFt (azaz pozitív) NPV-t kaptunk volna.) 2003. III-129 Vállalati Gazdaságtan 2.3 BME IMVT Helyreállítható elemek és rendszerek A helyreállítható elemek tulajdonságai lényegében az elozoekhez hasonló módon írhatók le. Azonnal helyreállítható elem esetén feltételezzük, hogy az elemet a meghibásodás után azonnal helyreállítják (kicserélik, vagy megjavítják). Ha ti jelöli az egyes meghibásodások (helyreállítások) idopontjait és τi az i-edik és (i

– 1)-edik meghibásodás közötti hibamentes muködési ido, akkor a t1 = τ1 t2 = τ1 + τ2 . . . tn = τ1 + τ2 + . + τn idopontok sztochasztikus folyamatok alkotnak, amelyet felújítási folyamatnak neveznek. Mindennek feltétele, hogy a τi valószínuségi változók függetlenek és azonos eloszlásúak legyenek. A leírt felújítási folyamatra alapvetoen jellemzo a tetszoleges t idotartam alatt bekövetkezo meghibásodások ν(t) száma, illetve annak várható értéke. A ν(t) olyan diszkrét valószínuségi változó, amelynek eloszlása és várható értéke a hibamentes muködési idot leíró τ folytonos valószínuségi változó F(t) eloszlásfüggvényének ismeretében egyértelmuen megadható. A ν(t) várható értéke, azaz a t ido alatti meghibásodások számának várható értéke a H(t) felújítási függvény: H(t) = M[ν (t)] = g[τ, F(t)] (26) Ha a τ valószínuségi változó exponenciális eloszlást követ, vagyis a meghibásodási

idoközök λ paraméterrel exponenciális eloszlásúak, akkor a felújítási folyamat ún. Poissonfolyamatot alkot, ahol a felújítási függvény: H(t) = λ t (27) Normális eloszlású meghibásodási folyamat esetén, ha σ << T1, akkor a felújítási függvény a következo összefüggéssel adható meg: ∞ t − nT1 n =1 σ n H (t ) = ∑ φ ( (28) ) Weibull-eloszlás esetén a H(t) felújítási függvény nem fejezheto ki véges alakban. Ekkor az öregedo megbízhatóságú szakaszra (b > 1) a következo - öregedo elemekre általánosan érvényes - becslés adható: t t − 1 ≤ H (t) ≤ T1 T1 (29) illetve tapasztalati adatokra épülo H(t) = C1 ⋅ x – C2 típusú regressziós közelítések ajánlhatók, ahol: 2003. III-130 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT x= t (30) 1 b a Az állandókat az eloszlás „b” paraméterének függvényében a 4. sz táblázat tartalmazza 4. sz táblázat A H (t) felújítási függvény

Weibull-eloszlás esetén b c1 c2 1,01-1,30 1,046 0,11 1,31-1,50 1,088 0,22 1,51-1,70 1,114 0,29 1,71-1,90 1,126 0,34 1,91-2,10 1,135 0,38 2,11-2,30 1,133 0,39 2,31-2,50 1,129 0,41 2,51-2,70 1,123 0,41 2,71-2,90 1,118 0,41 2,91-3,10 1,113 0,42 Itt említjük meg, hogy b > 3 esetekre a Weibull eloszlás jól közelítheto a normális eloszlással, így a felújítási függvény is a (28) összefüggéssel számítható. Karbantartásszervezési, tartalékalkatrész-ellátási feladatok is indokolhatják a felújítási folyamat hosszú t idoszakra történo vizsgálatát. Tetszoleges F(t) eloszlásfüggvényre igazolható a következo összefüggés: lim t ∞ H (t ) 1 = t T1 (31) tehát hosszú idoszakra a meghibásodások idoegységre eso átlagos száma közel egyenlo az átlagos hibamentes muködési ido reciprokával. Nagy t értékekre érvényes az alábbi közelítés is: H (t ) ≈ t D 2 (τ ) 1 + − T1 2T1 2 (32) 2003. III-131

Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Igazolható az is, hogy a ν(t) valószínuségi változó aszimtotikusan normális eloszlású várható értékkel és t T1 σ2 ⋅t szórásnégyzettel. Ez jó lehetoséget biztosít a nagy intervallumban T13 fellépo meghibásodások számának becslésére is. 6.sz feladat: Mennyi a felújítási függvény értéke t=10000 h-ra, ha a termék élettartama N(2500; 500) eloszlást követ? 2003. III-132 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 7. sz feladat: Egy termék élettartama T1 =100h, σ=6h paraméterekkel jellemezheto. Becsüljük meg 0,95 valószínuséggel a t=8000h alatti meghibásodások számát! Az üzemeltetési gyakorlatban a helyreállítási ido az elem hibamentes muködéséhez képest nem elhanyagolható. A következokben helyreállítási ido alatt a meghibásodás és az újraindítás között eltelt teljes idot értjük, vagyis a hiba észlelésének, megkeresésének, javításának együttes idoszükségletét. Ez az

idotartam a hibamentes muködési idohöz hasonlóan ugyancsak valószínuségi változó. Legyen τ′ a hibamentes muködési idore -, τ′′ a helyreállítási idore jellemzo valószínuségi változó és tegyük fel, hogy az összes τ′ és τ′′valószínuségi változó független, továbbá, hogy a τ i valószínuségi változók azonos eloszlásúak: F ( t ) = P(τ i 〈 t ) (33) eloszlásfüggvénnyel, T1 = M (τ i ) várható értékkel. A τ′′ valószínuségi változók is azonos eloszlásúak G (t ) = P(τ i 〈t ) (34) eloszlásfüggvénnyel, T2 = M (τ i ) várható értékkel. Az így értelmezett folyamatot számottevo helyreállítási ideju felújítási folyamatnak nevezzük. Ennek a folyamatnak az egyik alapveto jellemzoje a készenléti tényezo: A(t), amely annak a valószínusége, hogy az elem, vagy rendszer egy tetszoleges t idopontban muködik. A gyakorlatban A(t) stacionárius értékét használják, amelyre levezetheto, hogy: A= lim A(t

) = t ∞ T1 T1 + T2 (35) vagyis a készenléti tényezo annak a valószínusége, hogy a termék elore meghatározott üzemeltetése során tetszolegesen kiválasztott idopontban muködoképes állapotban van, feltételezve, hogy ez az idopont kívül van azokon a tervezett idoszakokon, amelyekre a termék rendeltetésszeru felhasználását nem irányozták elo [5]. A használhatóság [7] szerint annak a valószínusége, hogy a termék adott idopontban eloírt funkcióját ellátó állapotban 2003. III-133 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT van elore meghatározott feltételek között, feltéve, hogy a szükséges eroforrások rendelkezésre állnak. Bár az utóbbi meghatározás részletesebb, látható, hogy ugyanarról a fogalomról van szó. Mi a továbbiakban a rendelkezésre állás kifejezést használjuk (Availability, Verfügbarkeit). Helyreállítható rendszerek megbízhatóságának vizsgálatánál is értelmezheto a H(t) felújítási függvény és az A(t)

rendelkezésre állás fogalma. Ha a rendszer azonnal helyreállítható és olyan n számú elembol áll, amelyek muködése, meghibásodása és helyreállítása egymástól független, akkor az egyes elemek meghibásodási idopontjai egymástól független felújítási folyamatot alkotnak. A rendszer t ido alatti meghibásodásainak ν(t) száma: ν(t) = ν1(t)+ν2(t)+νn(t) (36) ahol ν(t) az i-edik elem meghibásodásainak a számát jelöli. A rendszer felújítási függvénye pedig a következo: n n i =1 i =1 H (t ) = M [ν (t ) ] = ∑ M [ν i ( t ) ] = ∑ H i ( t ) (37) ahol Hi(t) az i-edik elem felújítási függvénye. Azonnal helyreállítható (felújítható, javítható) rendszer meghibásodási folyamatának aszimtotikus tulajdonságait vizsgálva a gyakorlatban is jól használható közelíto összefüggéseket kaphatunk. A rendszer állhat igen sok (több ezer, több tízezer) elembol, amelynek mindegyikének viszonylag hosszú a muködési ideje, vagyis

ritkán hibásodik meg. Így a rendszer meghibásodási folyamata sok ritka felújítási folyamat összege, amelyek feltételezéseink szerint függetlenek egymástól. Ezekbol a meggondolásokból következik, hogy a rendszer meghibásodásainak folyamatában nem lép fel utóhatás. Bebizonyítható [8], hogy a fenti tulajdonságokkal rendelkezo folyamat általános Poisson-folyamat. 1 t 2 t 3 t n t 12. ábra Sok elembol álló azonnal helyreállítható rendszer Számottevo helyreállítási ideju rendszer megbízhatóságának vizsgálatakor a rendszert felépíto elemeknek a helyreállítás alatti állapotát is figyelembe kell venni. Ha a meghibásodott elem helyreállítása alatt a többi elem nem muködik, akkor „felújítás alatt kikapcsolt” rendszerrol beszélünk. Feltételezve, hogy az elemek n száma elég nagy, valamint az elemek λi és a rendszer λ meghibásodási rátája a vizsgált idoszakban állandónak tekintheto, akkor kelloen hosszú muködési

ido esetén a rendszer átlagos hibamentes muködési ideje: 2003. III-134 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT T1 = 1 = λ 1 = n 1 ∑T i =1 1 ,i 1 ∑ λi (38) ahol T1,i az i-edik elem átlagos hibamentes muködési ideje. Ha az elemek helyreállítási ideje is exponenciális eloszlást követ, akkor a stacionárius rendelkezésre állás a következo összefüggéssel adható meg: A= 1 n T2 , i i =1 T1, i 1+ ∑ (39) ahol T2,i az i-edik elem átlagos helyreállítási ideje. Ha egy adott elem helyreállítása alatt az összes többi elem tovább muködik, a rendszer „felújítás alatt bekapcsolt” állapotban van. Feltételezve, hogy valamennyi elem muködése és helyreállítása a többitol független, valamint a helyreállítási ido nem függ attól, hogy a helyreállítás alatt más elemek meghibásodnak-e, vagy sem, a rendszer felújítási folyamata n független, számottevo helyreállítási ideju elem felújítási folyamatának az összegeként

értelmezheto. Soros megbízhatósági struktúra esetén a rendszer rendelkezésre állása: A(t) = π Ai (t) i (40) amely stacionárius esetben a következoképpen írható fel: A =πi T1, i T1, i + T2,i (41) 8. sz feladat: Egy sok elembol álló, azonnal javítható gyártósor meghibásodási rátája ?=2 (1/év), átlagos javítási költsége pedig 1,2 mFt. Mekkora a javítások jelenértéke r=12% alternatíva költséget és végtelen üzemeltetést feltételezve? (A megoldáshoz használjuk a 3. sz feladat (20 oldal) táblázatát!) Megoldás vázlata: 2003. III-135 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1 2 3 n . t Fátlag=1,2 mFt f(t) ? P( r ) = P (r ) = E( F ) = 1 − L (r ) 1,2 r  1 − 1 +   λ −1 = E (F ) 1 − L( r ) 1,2 = 21,2 mFt. 1 − 1 1,06 2003. III-136 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3. Karbantartás 3.1 A karbantartás szerepe és fejlodése A karbantartás folyamata szukebb értelemben a tervezett karbantartási

intézkedéseket, míg tágabb értelemben mint üzemfenntartási folyamat, a váratlan hibák elhárítását és az egyéb fenntartási célú munkákat is magában foglalja. A karbantartási folyamat a többi feltételi folyamathoz hasonlóan a termelési folyamat zavartalan muködését hivatott biztosítani. Ugyanakkor a karbantartási folyamatnak – anélkül, hogy a többi feltételi folyamat szerepét és jelentoségét alábecsülnénk – kiemelt szerepe van a termelési folyamathoz kapcsolva és azzal szinte egy egységes folyamatrendszert „üzemeltetési folyamatot” alkot. A két folyamat együttes kezelését több tényezo is indokolja. A termelés és karbantartás mint az üzemeltetési folyamat részei idoszakosan váltogatják egymást. Egy adott idopontban csak az egyik muködik, és annak leállása indítja el a másik folyamat muködését. Ennek magyarázata, hogy egy és ugyanazon termeloberendezés az egyik folyamatban mint munkaeszköz, a másik

folyamatban mint munkatárgy jelenik meg. A két folyamat kapcsolatát az idobeni egymásraépülés mellett a muszaki és gazdasági kölcsönhatás is jellemzi. Ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy a termelés intenzitása és körülményei alapvetoen befolyásolják a berendezések elhasználódását és ezáltal a karbantartás feladatait. Ugyanakkor a berendezések megbízható üzemképessége visszahat a termelés zavartalanságára, a termeloberendezés idoalapjának kihasználhatóságára, a termékeloállítás minoségére és költségeire. A termelési folyamat a szervezési karakterisztika elemein és a technológiai folyamatjellemzokön keresztül jelentos hatást gyakorol a karbantartás tevékenységeire, mint ahogy azt az 5. táblázat is szemlélteti [1] 2003. III-137 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5. táblázat Termelés-karbantartás Szervezési karakterisztika elemei Tömegszeruség egyedi gyártás muhelyrendszer sorozatgyártás

/csoportrendszer/ Technológiai folyamat jellemzok Karbantartásra gyakorolt hatás homogén technológia váratlan zavar nem okoz jelentos termeléskiesést, pótalkatrész ellátás jobban megoldható, egyszerubb karbantartási feladatok, univerzális géppark kézi-gépi muveletek idoaránya nagyobb változó feladatok nagyobb ciklusido, szerteágazó karbantartási feladatok, változó bonyolultságú munkák, pótalkatrész-ellátás nehezebb, váratlan zavar jelentos termeléskiesést okozhat, különbözo gépek térben kötött muveletlánc részben automata, félautomata gépek nagytermelékenységu gépek tömeggyártás kevésbé egyoldalú igénybevétel, nagyobb élettartam térben-idoben kötött muveletlánc automata célgépek egyoldalú igénybevétel miatt fokozott elhasználódás, rövidebb élettartam váratlan zavar jelentos termeléskiesést okoz, egy gép váratlan leállása halmozott termeléskiesést okoz fokozott egyoldalú igénybevétel,

rövidebb élettartam, bonyolult, idoigényes karbantartási feladatok, rövidebb ciklusido, gyorsabb ütemu elhasználódás, gyakoribb karbantartás. kézi-gépi muveletek idoaránya kicsi Vertikalitás elogyártás kedvezotlen üzemi viszonyok gyorsabb ütemu elhasználódás, rendszeres szerkezeti vizsgálat, kevésbé szigorú pontossági és fokozott üzembiztonsági követelmények, lazább méretturés alkatrészgyártás szerelés fokozott pontossági követelmények, rendszeres geometriai és megmunkálási pontossági vizsgálat, a váratlan meghibásodás valószínusége nagyobb, szigorúbb méretturés az alkalmazott gépi berendezések nagyobb egyszerubb, lakatos karbantartási feladatok. száma kisgépek, kézi szerelo szerszámok alkalmazása Dinamika folyamatos üzemelés idobeni szakadatlanság fokozott üzembiztonság, állandó ügyelet, váratlan leállás nagyobb termeléskiesést okozhat, a termelési és karbantartási munkarend összehangolása,

fokozott üzembiztonság, szakaszos üzemelés egy-két muszakos üzem idoszakos üzemelés rövid igénybevétel szezonális munka lehetoség van a karbantartás jó elokészítésére és végrehajtására. viszonylag nagy holtidok A termelo üzemek állóeszközei, a termelo- és segédberendezések éppúgy, mint az épületek és egyéb munkaeszközök elhasználódnak. Ez az elhasználódás állandóan csökkenti használati értéküket, és végül is rendeltetésszeru céljaikra teljesen alkalmatlanná válnak. 2003. III-138 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Ezért szükségszeru a termeloberendezések üzemképességét és használhatóságát megfelelo intézkedésekkel állandó szinten tartani, illetve az elhasználódás folyamatát lassítani. E célkituzések megvalósításának elengedhetetlen feltétele a karbantartási munkák tervszeru, szervezett elvégzése. Karbantartás alatt azoknak a tevékenységeknek az összességét értjük, amelyeket az

állóeszközök üzemképessége és rendeltetésszeru használhatósága érdekében el kell végezni. A karbantartás szerepét és jelentoségét, a vállalati termelés tervszeruségére gyakorolt hatásán keresztül lehet lemérni. A termelés zavartalansága jelentos mértékben függ az üzem gépeinek állapotától. Rossz muszaki állapotban lévo gépeknél igen gyakran lépnek fel üzemzavarok, váratlan leállások. Ezeknek következményei a megnövekedett állásidok, a tervezettnél nagyobb átfutási idok, amelyek a termelés tervszeruségét zavarják. A fellépo zavarok általában arra vezethetok vissza, hogy a karbantartásra nem fordítottak kello figyelmet. A karbantartásnak a termelési folyamatra gyakorolt hatása a felhasznált gépek teljesítoképességétol és bonyolultságától, valamint a termelés szervezésétol is függ. Ezért a karbantartás szervezettségi színvonalának összhangban kell lennie a termelés szervezettségével és a

termeléshez felhasznált eszközök technikai-muszaki színvonalával. A termelés egyre emelkedo muszaki és szervezettségi színvonala mellett a termelés folyamatossága egyre inkább a karbantartás megszervezésének szintjétol függ. A karbantartás ezeknek a követelményeknek viszont csak akkor tud eleget tenni, ha azt tervszeruen, és megelozo jelleggel hajtjuk végre. A megelozo és tervszeru jelleg mellett, mindenkor érvényesülnie kell a gazdaságosság szempontjainak is. Ez azt jelenti, hogy a javításokat olyan idopontban kell elvégezni, amikor azok még viszonylag alacsony költségráfordítással elvégezhetok. A karbantartás a termelési folyamatot hivatott szolgálni, így sem muszaki, sem pedig gazdasági funkciói nem választhatók el a termelés folyamatától, s annak gazdaságosságától. A karbantartás történelmi fejlodése követte a termelésben bekövetkezett változásokat, a technológiák fejlodését, a termelékenység növekedését. Ez

részben a karbantartás fontosságának megítélésében, részben kivitelezésének rendszerében, a karbantartási technológiák korszerusödésében mutatkozott meg. A technikai fejlodés egyre inkább érezteti hatását a karbantartásban [2]. TQM TPM Megbízhatóság alapú karbantartás Állapotfüggo karbantartás Tervszeru megelozo karbantartás Üzemzavarelhárítás 1950 1960 1970 1980 1990 13. ábra A karbantartás fejlodése 2003. III-139 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az egyes karbantartási rendszerek alkalmazását idoben nem lehet mereven lehatárolni. Az egyes országok ipari kultúrája is meghatározza a karbantartás fejlodésének ütemét. Világviszonylatban az 50 - 60-as évekig még sok helyen az üzemzavarelhárítás, az úgynevezett egyszeru karbantartás volt a jellemzo. Ez azt jelentette, hogy a gépeket a szükséges ápolás, napi karbantartás mellett meghibásodásukig üzemeltették. A javítás elsosorban a meghibásodott

géprészekre, alkatrészekre terjedt ki. Az iparilag fejlett országokban az egyszeru karbantartási rendszerrel részben párhuzamosan felismerték a karbantartásnak a termelést meghatározó szerepét, ami a keletkezo hibák megelozésében mutatkozik meg. Ezért az egyszeru karbantartást fokozatosan felváltotta a tervszeru megelozo karbantartás (TMK), amely a váratlan meghibásodások elkerülését tekinti fo feladatának. Nemsokkal a TMK elterjedését követoen egy gyorsabb ütemu fejlodés eredményeként megjelent az állapottól függo karbantartás, amit a diagnosztikai eljárások bevezetése tett lehetové. Ez annak a felismerésébol adódott, hogy, az üzemi jellemzok változásaiból, az eloírt értékek ismeretében meghatározható a berendezés állapota, a javítás szükségességének várható idopontja. A diagnosztikai vizsgálat lehetové teszi az üzemi jellemzok meghatározását a gépek szétszerelése nélkül. A termelési követelmények

növekedése a gépek megbízhatóbb muködését is igényelte. A számítástechnika lehetové tette a meghibásodások nyilvántartását, azok sokoldalú elemzését. A meghibásodás ill a megbízhatóság valószínusége és az eloírt határértékek alapján szintén elore meghatározható a javítás várható igénye és idopontja. Ezt a rendszert megbízhatóság alapú karbantartásnak nevezik. Az utóbbi években a fogyasztói igények oldaláról a termékek minoségével kapcsolatban egyre nagyobbak a piaci elvárások. A rendkívül kiélezett piaci versenyben a piacon való megmaradás feltétele a jó és állandó minoségu, gazdaságosan eloállított termék. A korszeru minoségrendszerek kialakítása és muködtetése alapveto szemléletbeli és módszertani változtatásokat követel meg a termelésirányítás és a karbantartás területén dolgozó szakemberektol egyaránt. Az ISO 9001 - 9003 típusú minoségrendszerek, vagy a Total Quality Management

bevezetése közvetlenül is érinti a termelési rendszerek valamennyi területét. Ennek a fejlodési folyamatnak köszönheto a Teljesköru Hatékony Karbantartás (Total Productive Maintenance) elotérbe kerülése is. 3.2 A TPM célkituzése és eszközrendszere 3.21 Minoség és megbízhatóság A TPM Seiichi Nakajima által kifejlesztett menedzsment koncepció, amely lényegében a TQM szellemiségének és eszközrendszerének alkalmazását jelenti a termelésirányítás, a minoségbiztosítás és a megbízhatóság alapú karbantartás egymáshoz kapcsolódó feladatrendszerében [3]. A TQM fogalma alatt olyan különbözo diszciplínákkal ötvözött vezetési folyamatot értünk, amely biztosítja, hogy a szervezet folyamatosan megfeleljen a fogyasztók igényeinek, vagy meghaladja azokat. A TQM alapveto elemei a következok: • Vevo-központúság; • Az alkalmazottak felhatalmazásán keresztül a szervezet minden szintjének bevonása a döntési

folyamatokba; • Folyamatos javítás. 2003. III-140 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Nyilvánvaló, hogy a TQM szellemiségének csak a konkrét gyakorlati, szakterületi alkalmazások adhatnak valós tartalmat. Ezt követi a TPM koncepciója is azzal, hogy • a gyártórendszerek hatékonyságának növelését célozza, • a gépi állásidok csökkentésével, • a termékminoség által okozott veszteségek kiküszöbölésével. Ennek megfeleloen a teljes köru hatékony eszközrendszere az alábbiakat támogatja: karbantartási programok állásának (megbízhatóságának) • gyártórendszerek maximalizálása, • autonóm karbantartás és team-munka, • folyamatos problémamegoldó- és javító tevékenység. rendelkezésre alapveto Nem véletlen, hogy a TPM kialakulása és kezdeti sikeres alkalmazása a világszínvonalú gyártást (World Class Manufacturing) képviselo vállalatokhoz kötheto. A gazdasági verseny az egyes iparágak

vezeto vállalatai között is általánosan az alábbi részterületeken folyik: • Ár • Minoség • Rugalmasság • Átfutási ido Mindez azt is jelenti, hogy a gyártórendszerek muszaki megbízhatóságának kitüntetett szerepe van a gyártás és forgalmazás költségeinek csökkentésében, a termékek és szolgáltatások minoségének javításában, a rugalmasság növelésében és az átfutási idok leszorításában. 3.22 A 6 nagy veszteségforrás A TPM alapveto célja, hogy a gépi állásidok csökkentésével és a megfelelo termékminoség biztosításával a gyártórendszerek hatékonyságát növelje. Mint korábban említettük a rendszerhatékonyság jellemzéséhez a muszaki megbízhatóság (rendelkezésre állás) mellett a rugalmasság és az átfutási ido is hozzátartozik. Nakajima koncepciója szerint a gyártóberendezéseknek, mint rendszereknek a hatékonyságát az ún. „6 nagy veszteségforrás” függvényében kell vizsgálni

[9, 10, 11] Ezek az alábbiak: 1. Muszaki meghibásodások, üzemzavarok 2. Beállítási, összeszerelési, átállási veszteségek 3. Holtido (üresjárat), kisebb leállások 4. Csökkentett sebesség 5. Kezdeti indítási és kitermelési veszteségek 6. Minoségi hibák és selejt A felsorolt lehetséges veszteségforrásokra épülo megközelítés messze túlmutat a szuken értelmezett meghibásodási eseményekre koncentráló megbízhatóság értelmezésen, hiszen a termelés, a karbantartás és a minoségbiztosítás hatásainak együttes figyelembevételét igényli. 2003. III-141 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Természetesen egy adott gyártórendszer esetén a felsoroltaknál kevesebb, vagy több veszteségforrást is figyelembe lehet venni, de minden veszteséget „idoveszteségként” kell elszámolni. Ennek megfeleloen a gyártórendszer általános hatékonysága (OEE = Overall Equipment Effectiveness) a következoképpen jellemezheto: OEE = A x P x Q

(42) ahol: A - a rendelkezésre állás, P - a teljesítmény faktor, Q - a minoségi faktor Látható, hogy „A” az elso veszteségforrást-, „P” az ezt követo négyet-, míg „Q” a minoségromlást méri. A TPM Nakajima által megfogalmazott célkituzése az OEE > 85 % hatékonysági szint elérése. 3.23 A TPM programok kulcselemei Az elozoekben vázoltaknak megfeleloen a TPM programok 3 fo kulcselemre épülnek: • Hatékony megbízhatóság alapú karbantartási program, • Autonóm karbantartás és team munka, • A rendszer folyamatos javítása. A hatékony karbantartási program a megbízhatóságot és a karbantarthatóságot is figyelembe vevo tervezéstol a megbízhatóságalapú karbantartási tevékenységeken keresztül a hibák ok-okozati elemzéséig terjed. A TPM program második kulcseleme – az autonóm karbantartás és a team munka – kitüntetett szerepet szán a gépkezeloknek, valamint a termelésirányítás közvetlen vezetoibol, a

gépkezelokbol, a muszerészekbol és a minoségbiztosítás szakembereibol álló teameknek. Itt maradéktalanul érvényesül a TQM szellemisége, hiszen a gépkezelok és a teamek jelentos felhatalmazással rendelkeznek a gyártórendszerek hatékonyságának javítása érdekében. A gépek állapotának ellenorzése, kisebb karbantartások elvégzése és a termékminoség önellenorzése a gépkezelo feladata. A teamek felhatalmazása pedig gyakorlatilag autonóm felügyeletet jelent a gyártórendszerek üzemeltetése során. A folyamatos problémamegoldó- és rendszerjavító tevékenység ugyancsak a teamek hatáskörébe tartozik. A jól ismert módszerek alkalmazása (szellemi alkotó technikák, Ishikawa-diagram, Pareto-elemzés, FMEA) rendszeres munkafeladatként jelenik meg. A 6 veszteségforráshoz tartozó minden hibajelenség az „5 W’s and 1H (who, what, when, where, why and how)” alapján kerül elemzésre. 2003. III-142 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT

B. A minoségmenedzsment fejlodésének fobb szakaszai Eloadó: Dr. Topár József 1.1 Bevezetés A vállalati és intézményi menedzsmentrendszerek között ma már jelentos szerepet tölt be a minoségmenedzsment. A következokben a minoségmenedzsment-rendszerek kialakulását és fejlodését tekintjük át. Annak bemutatásához, hogy a minoségmenedzsment és az alkalmazott módszerek miként jutottak el a hagyományos ellenorzéstol odáig, hogy ma már a legmagasabb szintu minoségkultúrákban a "minoség nem kérdés", érdemes felvázolni az elmúlt száz évben a minoségkultúrában megtett fejlodési folyamatot. Bár a minoség iránti igény nagyon régi keletu, a minoségmenedzselés, mint tudományág kezdetei a századforduló környékére nyúlnak vissza. Kialakulása a termelési folyamatokhoz kötodik. Ezekben az idokben a minoség biztosítása inkább csak informális volt, de a nagy gyárakban már minoségügyi szervezeteket is találunk.

Századunk elso éveiben a vállalatok felépítésében általában még nem találunk kizárólag a minoséggel foglalkozó külön szervezeti egységet. Ahhoz, hogy a végbement fejlodést és jellemzoi folyamatot áttekintsük, érdemes a minoségmenedzselés fejlodését a fontosabb sajátos jegyek alapján szakaszokra bontani. E szakaszokra bontás természetesen mesterséges, a valóságban a szakaszok határai nem különíthetok el élesen, de az áttekintést, a fejlodés folyamatainak megértését segítik. A minoségmenedzsment - rendszerek fejlodése a termelo szervezeteknél négy szakaszra bontható: 1.2 1.21 A minoségmenedzsment fejlodésének szakaszai Minoségellenorzés A F. W Taylor által kezdeményezett, „tudományos menedzsment” néven ismert mozgalom hatására a tervezés különvált a végrehajtástól. Ekkor kezdtek eloször menedzselési módszereket használni a hatékonyság növelésére. E folyamat részeként az ipari termelo folyamatokban a

munkavezetok kezébol kivették a végtermék - ellenorzési feladatot, s önálló, kiképzett, független minoségellenoröket bíztak meg ezzel a feladattal. A minoségellenorzés önálló diszciplínává, szakmává vált, mely eloször a végtermék ellenorzésével, minosítésével szabályozó elemként vált a gyártási folyamat elengedhetetlen részévé. A minoségellenorzés alapelve, hogy állandóan érvényesüljenek az elore rögzített minoségi követelmények. Az elsodleges cél a hibamegállapítás; az alkalmazott módszerek közé tartozik a: szabványosítás, mérés. Jellemzoje, hogy a minoségellenorzési részleg (vagy osztály) felelos a minoségért. A minoségellenorzés nagy hátránya, hogy egyáltalán nem biztosítja a továbbfejlodést. A termelo és a minoséggel foglalkozó részlegek között folyamatosan érdekellentétek keletkeznek. Módszerei elsosorban a hiba megállapítására vonatkoznak a folyamat végén, így nem nyílik lehetoség a

folyamat közbeni visszacsatolásra. Olyan ez, mintha a diákot csak az iskola végén tett vizsgáján ellenoriznénk és minosítenénk. További negatívum, hogy a felsobb vezetok teljesen elszakadnak a minoségügyi funkciótól, ezáltal egyre kevesebb információ jut el hozzájuk – krízishelyzetben így nem rendelkeznek megfelelo ismeretekkel. 1.22 Minoségszabályozás Az iparágak többsége a tömegszeru termelés (sorozatgyártás) megindulását követoen került a minoségszabályozás szakaszába. 2003. III-143 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Fejlodött a technológia, a munkaszervezés, a minoségellenorzés tudománya. Az ipari termelés tömegszeruségének növekedése jótékonyan hatott a matematikai statisztikai elveken minoségellenorzésre. Már a gyártási folyamat közben végeztek a minoségre vonatkozó méréseket, és a folyamatok szabályozásával biztosították a termék elvárásoknak megfelelo jellemzoit. Valószínuségelméleti

számítások segítségével jutottak el arra a felismerésre, hogy a gyártott mennyiségbol kivett - minta számítható - módon reprezentálja a sokaság jellemzo tulajdonságait. Nem kellett már minden egyes gyártott darabot funkcionális vizsgálatnak alávetni, annak érdekében, hogy a végellenorzés rátegye a minosíto bélyegzot a végtermékre. A minoségszabályozás fo célja az ellenorzés és szabályozás lett. Jellemzo módon a termelo és muszaki részlegek felelnek a minoségért. A statisztikai mintavétellel történo minoségszabályozás esetén a minoséget már nemcsak ellenorzik, hanem igyekeznek kézben tartani a folyamatot, és szerepet kap a helyesbíto tevékenység is. 1.23 Minoségügyi rendszerek A minoségbiztosítás vállalaton belüli alrendszerré fejlesztésével az európai vállalatok a minoségügyi rendszerek irányába léptek tovább. A minoségügyi alrendszerek létrejöttével nemcsak a termelo részlegek és folyamatok, hanem

lényegében a vállalat minden, a vevo által megfogalmazott igények biztosításában közremuködo részleg és folyamat irányítására és szabályozására nyílt lehetoség. A modell középpontjában a muködo rendszer szabályozottságának megteremtése és muködési optimumának elérése áll. Ehhez szükséges megfelelo minoséginformatikai háttér megteremtése is. A minoségügyi rendszerek felépítésének sokféle lehetosége ismert, leggyakrabban az ISO 9000 szabványsorozat alapján épül fel. Ezen szabványok tulajdonképpen egyfajta támpontokat, eloírásokat adnak a minoségügyi rendszerek kialakításához. A rendszer bevezetésével tudatosulnak a minoséggel kapcsolatos tevékenységek. Az ISO 9000 segít abban, hogy az összehangolatlanul muködo – de már jórészt meglevo – rendszerelemek egységes logikai rend szerint kezdjenek el muködni, kiküszöbölve ezzel a minoség ingadozását. Az ISO 9000 szabványrendszernek megfelelo minoségügyi

rendszerekkel a késobbiekben foglalkozunk. 1.24 TQM – Total Quality Management A TQM olyan vezetési filozófia és vállalati gyakorlat, amely a szervezet céljainak érdekében a leghatékonyabb módon használja fel a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi eroforrásokat. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1980-as évek közepén fogalmazták meg e vezetési filozófia alapelveit, sok ponton a Japánban kialakult minoségmenedzselési módszerekre és szemléletre alapozva. A TQM felülrol, vezetoi szintrol kiindulva építkezik Átfogja az egész szervezet muködését; nemcsak a folyamatokra terjed ki, hanem az irányításra és az eroforrásokra is. A hangsúlyt a vevoi elégedettségre és a szervezeti muködés folyamatos fejlesztésére helyezi. Gyakran felmerül az a kérdés, hogy mi a különbség az ISO 9000 és a TQM között? Az ISO 9000 egy vállalati alrendszer, amely a szervezeti egységek munkájának összehangolásával garantálja a stabil

minoséget, a TQM pedig egy irányítási, vezetési filozófia, amely támogatja és elosegíti a folyamatos fejlodést. A TQM vezetési filozófia részletesebb ismertetésére a késobbiekben visszatérünk. A TQM nem végcél, nem utolsó állomás. Nyilvánvaló, hogy a fejlodés nem áll meg, s további – még fejlettebb – irányzatok fognak kialakulni és teret hódítani. Jól látható az a trend, amelyben a vállalatok, vállalkozások vezetoitol egyre szélesebb látóköru gondolkodást és mind bonyolultabb vezetoi-irányítói eszköztárat kíván meg az eredményes piaci helytállás. E 2003. III-144 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT kiélezett versenyhelyzet közepette a vállalatok maguk is rákényszerülnek arra, hogy meglevo és alkalmazott módszereiket továbbfejlesszék. A termelo vállalatoknál kialakult minoségmenedzsment rendszerek fontosabb jellemzoit az a következo táblázatban foglaljuk össze. 2003. III-145 Vállalati Gazdaságtan

BME IMVT Minoségmenedzsment rendszerek fontosabb jellemzoi Jellemzo Elsodleges cél Minoségmenedzsment modell Minoség-ellenorzés Minoségszabályozás Minoségbiztosítás Total Quality Management Hibamegállapitás Ellenorzés és szabályozás Összehangolás Stratégiai befolyásolás A minoség elérésének útja Minoségproblémák megoldása Állandó versenyképes helyzet biztosítása A tevékenység hangsúlya Homogén termék Homogén termék, kevesebb ellenorzés A tágabb termelési lánc, mellett hibamegelozésre fókuszálva A piaci és fogyasztói igények Módszerek Statisztikai eszközök és technikák Minoségprojektek és rendszerek Stratégiai tervezés, a célok rendszerbe foglalása, a teljes rendszer mobilizálása Minoségügyi szakemberek Ellenorzés, válogatás, számítások elvégzése, és a szervezet feladata minosítés Hibaelhárítás és a statisztikai módszerek alkalmazása Minoségtervezés, minoségi programok, A

minoségi célok rendszerbe foglalása, minoségi rendszer értékelése oktatás, tréningek, más részlegek támogatása, minoségi programok tervezése Felelosség a minoségért A minoség-ellenorzési részleg Termelo és egyéb muszaki részlegek Minden részleg Valamennyi alkalmazott, a vezetés elkötelezett irányításával és közremuködésével A minoség megközelítése, orientáció Minoség „ellenorzése” Minoség „szabályozása” „minoségi” vezetési rendszer „Szabványosítás” és mérés 2003. A minoségi rendszer „felépítése” és muködtetése 146 Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A következo ábra a minoségmenedzsment fejlodésének szakaszait mutatja be figyelembe véve az egyes országokban, kontinenseken mutatkozó eltéro sajátosságokat is: Minoségellenorzés Minoségügyi rendszerek QCh = Quality Check Eu, USA Minoségbiztosítás Eu QA = Quality Assurance QAS = Quality Assurance System USA

Minoségszabályozás Japán SQC = Statistical Quality n Control Teljesköru minoségszabályozás TQC = Total Quality Teljesköru Minoségmenedzsment TQM = Total Quality Management Control ? Az elozo, a négy szakaszt tartalmazó modellel szemben ez a modell hat szakaszt különböztet meg. A gyártásközi ellenorzésbol két irányba fejlodött tovább a minoségügy: megjelent a japán TQC- és az európai-amerikai QA-irányzat. 1.25 Teljesköru minoségszabályozás A japán modell alapvetoen társadalmi hagyományokon alapul. Az általuk megvalósított Teljesköru Minoségszabályozás (TQC) rendszerében az ötlet, a fejlesztés, a gyártás és az értékesítés saját rendszerben valósul meg. A japán minoségfilozófia egyik alaptétele a tömeges alulról építkezés. Lényege, hogy erosen társadalmi alapokon, igen intenzív, életkoronként és rétegenként célzott tömeges képzéssel, oktatással, szemléletformálással teremtik meg a minoségi munka

alapjait. A japán modell másik alaptétele a teljesköruség Ez volt az elso tudatos minoségrendszer, amely túllépett a statisztikai minoségszabályozáson. A fogyasztói igények kutatását, a gyártástechnológia fejlesztését, a gyártási feltételeket egységbe integrálta, megteremtve ezzel egy “piactól-piacig” terjedo minoségszabályozási rendszert. III-147 Vállalati Gazdaságtan 1.26 BME IMVT Minoségbiztosítás Mialatt Japánban a TQC került elotérbe, Európa és az USA más úton indult el. A hibamegelozo tevékenység szerepének erosödésével már minoségbiztosításról (QA) beszélhetünk. A minoségbiztosítás magasabb szintet jelent, mint az ellenorzésre koncentráló minoségellenorzés és minoségszabályozás, de önmagában még nem tekintheto sem minoségügyi rendszernek, sem teljesköru minoségkoncepciónak. Az ellenorzés a fejlesztési és gyártási folyamat alatt történik, a súlypont a muszaki területen van. 1.3

Minoség rendszerek fejlodésében kiemelkedo szerepet játszó szakemberek SHEWHART Walter A Shewhart statisztikusként dolgozott. A statisztikai elveken nyugvó minoségellenorzési rendszerek kialakítása fuzodik a nevéhez. A minoségmenedzsment módszerek területén az ellenorzo kártyák elméletének és gyakorlatának alapjai is az o munkásságához kötodik. Jelentos eredményeket ért el a mintavételes minoségszabályozási eljárások kidolgozásával. Nevéhez kötodik a folyamatok javítására szolgáló PDCA ciklus alapjainak megfogalmazása is. DEMING Dr. W Edwards Deming amerikai statisztikus volt Az 1950-es években japán mérnököket képzett, és a japánok véleménye szerint kiemelkedo szerepe volt abban, hogy országuk a második világháború után ugrásszeruen fejlodött. Deming szerint a minoség elsosorban a felsobb szintu menedzsment tetteinek és döntéseinek, nem pedig a munkások cselekedeteinek a következménye. A menedzsment feladata a

rendszer szervezése és az általános problémák kezelése, a munkások pedig azokért a speciális hibaokokért felelnek, amelyeket közvetlenül az o ténykedésük okoz. A minoség javításának feladatát tehát meg kell osztani a különbözo szintek között. Deming a statisztikai minoségszabályozás (SPC) megalapozója. JURAN Dr. Joseph M Juran a mai Románia területén született, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Deminghez hasonlóan o is segédkezett a japán ipar szerkezeti átalakításában Juran három alapveto folyamatot dokumentált, és ezt alkalmazta a minoség menedzselésére. A "Juran-trilógia" elemei: minoségtervezés, minoségellenorzés, minoségfejlesztés. A minoség foganatosításának azt a megközelítésmódját javasolta, hogy projekt-teameket kell kijelölni, amelyek feladata a minoség javításának elosegítése. Véleménye szerint azért kell a fentieket a középpontba állítani, hogy a figyelem a minoség

javítására összpontosuljon. CROSBY Philip B. Crosby pályáját a gyártás területén kezdte Az o nevéhez fuzodik a "nulla-hiba" program útjára indítása, amely késobb az USA-ban a kormánypolitika részévé vált. Crosbynak a minoséggel kapcsolatos elmélete négy alaptétel köré épül: minoségdefiníció, minoségügyi rendszer, nulla-hiba, minoségköltségek. A négy tétel közül kettot, a nulla-hibát és a minoségköltségeket különösen nehéz volt a gyakorlatba átültetni. Ezt a két koncepciót nem fogadták el általánosságban és sok szervezetben sikertelenül kísérleteztek alkalmazásukkal. – Ennek oka gyakran a felsovezetés nem megfelelo elkötelezettsége volt FEIGENBAUM Dr. Armand V Feigenbaum jelentosen hozzájárult a minoségi mozgalom világméretu elterjesztéséhez azzal, hogy leszögezte: a minoségért való felelosség túlmutat a 2003. III-148. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT termelésben érintett osztályokon

és részlegeken. Feigenbaum koncepciója szerint nem születhet jó minoség, ha a terméket rosszul tervezték, nem a megfelelo módon és piacokon hozták forgalomba, és nem volt megfelelo a vevovel való bánásmód. Ezért a szervezet összes területe felelos a minoségért – ez késobb teljesköru minoségszabályozás (TQC) néven vált ismertté. Eredetileg Feigenbaum dolgozta ki a "minoségköltség"-koncepciót is, amellyel a teljesköru minoségirányítás hatékonysága mérheto. 1.4 A minoség fogalma A minoséget, mint fogalmat számos kiváló elme definiálta. A különbözo meghatározások a hagyományostól egészen a stratégiai jelleguekig terjednek. A hagyományos definíciók többnyire kopásállónak, jól konstruáltnak és tartósnak írják körül a jó minoségu árucikket. Napjainkban a stratégiai definíció került az elotérbe: “A minoség alapveto üzleti stratégia, amely alapján született termékek és szolgáltatások

teljességgel kielégítik mind a belso, mind a külso vevoket azzal, hogy megfelelnek kimondott és kimondatlan elvárásaiknak.” .azaz röviden: Minoség = a vevok igényeinek való megfelelés. Érdemes néhány klasszikusnak számító meghatározást is megismerni. Feigenbaum szerint a termék és szolgáltatásminoségét a következok szerint határozhatjuk meg: a termék és szolgáltatás mindazon értékesítési, tervezési, gyártási és karbantartási jellemzoinek teljes összetettsége, amely által a termék és szolgáltatása használat során kielégíti a vevo elvárásait. Crosby szerint a minoség az „igényeknek való megfelelést és nem az eleganciát jelenti”. Ezek a definíciók is mind tartalmazzák a minoség rövid megfogalmazását, mely szerint a minoség a vevo elégedettsége vagy más meghatározás szerint a használatra való megfelelés, alkalmasság. Ezek stratégiai jellegu meghatározások, mert arra összpontosítanak, hogy

megpróbálják megérteni a vevoi elvárások teljes körét, miközben a cég saját szervezetét úgy irányítja, hogy mindezen elvárásoknak megfeleljen. Taguchi a minoséget a társadalomnak okozott veszteségként határozza meg. Sokak szerint e definíció negatív köntösben tünteti fel a minoséget. Taguchi szavaival élve, minél kisebb a termék társadalomnak okozott vesztesége, annál jobb a termék minosége (a társadalom itt vevot, gyártót jelent. Garvin a minoségnek öt jelentosebb megközelítésmódját adja meg, melyek különbözo területeket vizsgálva próbálnak átfogó képet adni a minoség megközelítésérol: 1. Transzcendens: a minoséget csak azután érthetjük meg, miután jó néhány hatás érte, amelyek nyomán kialakulnak jellegzetességei. Például egy képzomuvész alkotásainak minosége csak akkor válik láthatóvá, amikor már több munkáját is közszemlére tette. Tehát e szerint a minoséget nem lehet definiálni, azt az

ember csak akkor ismeri fel, ha látja. 2. Termék alapú: a minoség meghatározott tulajdonság jelenlétén vagy hiányán alapszik Ha valamely tulajdonság kívánatos, akkor az illeto tulajdonság nagyobb mennyisédu jelenléte esetén a termék vagy szolgáltatás igen jó minoségu. 3. Termelés alapú: e szerint a minoség egy adott termék vagy szolgáltatás megfelelése elore meghatározott kívánalmaknak vagy specifikációknak. Ha nem sikerül a kívánalmaknak megfelelni, ez eleve eltérést jelent, és mint ilyen a minoség hiányát. A megközelítésmód azt jelenti, hogy ha a vevo igényeinek megfelelünk, akkor a vevo elégedett lesz. 2003. III-149. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 4. Felhasználó alapú: a minoség a „nézo tekintetében rejlik” A minoség meghatározásának egyetlen feltétele az, hogy képesek vagyunk-e a vevok igényeit, elvárásait, szükségleteit kielégíteni. 5. Érték alapú: a minoség azt jelenti, hogy meghatározott

tulajdonságú terméket vagy szolgáltatást ajánlunk a vevonek elfogadható költséggel vagy áron. Shiba professzor (és a japánok) négy szintjét határozták meg a minoségnek. Az elso szint a szabványnak, eloírásnak való megfelelés, a második a vevok ismert igényének való megfelelés, a harmadik szinten már a megfelelo ár/költség viszony jelenti a szabályozó erot, míg a negyedik szinten dolgozó szervezetek a felhasználók látens, ki nem mondott igényét célozzák meg. A szintek egymásra épülnek, az átjárhatóságot közöttük a folyamatos javítás biztosítja. Nincs a világon olyan szervezet, amely csak a negyedik szintnek megfelelo terméket, szolgáltatást állít elo. Olyan sajnos van, amelyik csak az elso szint elérésére képes. De az az életképes szervezet, amelyik rendelkezik a negyedik szint elérésének a képességével. A Juran által megfogalmazott minoség mintegy eszenciája a fenti gondolkodásnak, miszerint „a minoség

megfelelés a felhasználó igényeinek”. Ez lényegében azonos az ISO 8402: Minoségirányítás és minoségbiztosítás. Szakszótár szerinti megfogalmazással: „azon jellemzok összessége, amelyek befolyásolják képességét, hogy meghatározott és elvárt igényeket kielégítsen.” 2. Minoségügyi rendszerek A következokben a minoségmenedzsment rendszerek közül a minoségügyi vagy más gyakori szóhasználattal a minoségbiztosítási rendszereket tekintjük át. Utóbbi évben, elsosorban az új ISO 9000:2000 szabvány kiadása kapcsán e rendszereket – véleményem szerint helytelenül- minoségirányítási rendszernek is nevezik. (Sajnos az új ISO 9000 szabvány magyar nyelvu kiadása is ezt használja). A mai ipari gyakorlatban nagyon gyakran csak az ISO 9000-es szabványrendszernek megfelelo minoségügyi rendszerekre gondolnak, pedig e rendszerektol független és egyes esetekben e rendszerek alapjaira épülo minoségügyi rendszerek is léteznek. A

következo ábrán a minoségügyi rendszerek fejlodési szakaszait mutatjuk be a különbözo szabványokat és kritériumokat a „nem létezo” és a világszínvonalú minoségügyi rendszerek között: ISO TS 16949 Comenius E loírások ISO 9000 QS 9000 2000 Szabv. kritériumok AS Iparági HACCP 9000 min.r VilágMin Minooségi ségi színvonalú színvonalú rendszer min minooségi ségi nélkül nélkül rendszer TL9000 GMP ISO 14000 VDA 6.1 Min oségi Díj Military értékelési ISO/IEC Standards kritériumok 17025 ISO 9000 BS 7799-1 kiegészítések 2003. III-150. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az eloírásoknak való megfelelés: Törvényi, jogszabályi, szabványi (külso) eloírások tartalmazhatják a termék, a szolgáltatás jellemzo tulajdonságait, bizonyos teljesítendo paramétereit is. A vevo és a szállító közötti szerzodés is tartalmazhatja a termék, szolgáltatás jellemzoit, melyek alapján a termékátvétel is megtörténik. GMP (GOOD

MANUFACTURING PRACTICE): A GMP (Jó gyártási gyakorlat) alkalmazása a gyógyszeriparban és az élelmiszeriparban terjedt el leginkább. A termékbiztonság és az egyenletes termékminoség érdekében alkalmazható módszerek általános gyujteménye. Ezek közül az adott termékre, technológiára és körülményekre elore meg kell határozni az összes eroforrást, amelyeket a megfelelo helyen, megfelelo mennyiségben, minoségben, megfelelo idoben és a megfelelo tervek szerint kell biztosítani. A GMP két fo eleme a hatékony gyártási muveletek és a hatékony ellenorzés, melyek egymást kiegészítik, és egymásra hatással vannak. A GMP–hez szorosan kapcsolódik a GHP – Jó Higiéniai Gyakorlat, mely biztosítja a tisztasági követelmények betartását mikrobiológiai, kémiai, fizikai és egyéb szempontokból, valamint a GLP – Jó Laboratóriumi Gyakorlat, mely biztosítja a termeléstol független, átfogóan megtervezett és helyesen kivitelezett ellenorzo

eljárásokat. A GMP, GHP, és GLP alkalmazása jó kiindulási alapot biztosít minoségirányítási rendszer kiépítéséhez. Katonai szabványok: A második világháborút követo hidegháborús években az ur–, és a hadiipar gyors fejlodése miatt a maximális megbízhatóság és biztonság iránti elvárás került elotérbe. A hadiipar az anyagátvételi és komplex gyártásirányítási és ellenorzési rendszert dolgozott ki. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (DoD) MIL–Q–9858 és 9858A jelzésekkel ellátott minoségügyi programokat alakított ki már 1959–ben és 1963–ban, melyeket azóta hatályon kívül helyeztek. A NATO az AQAP–1 jelzéssel 1968–ban adta ki az ipari minoségszabályozási program követelményeit. ISO 9000 SZABVÁNYSOROZAT: A katonai szabványokra erosen támaszkodva Nagy– Britanniában dolgozták ki 1979–re a BS5750 szabvány elso változatát, melyet a szállító és vevo közötti szerzodéses kapcsolatokon kívül

harmadik fél által regisztráltatni lehetett. A regisztrálást – ami a szabvány kiválasztott részének való megfelelést jelentette – minden tényleges vagy lehetséges vevo „nevében” a Brit Szabványosítási Intézet (BSI) végezte. 1987–re a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) által a BS5750 szabványt alapul véve és kiegészítve nemzeti információkkal kidolgozásra került az ISO 9000 szabványsorozat, mely jelenleg az ISO 9000, 9001, 9004 szabványokat tartalmazza. A szabványsorozat világszerte elfogadásra került. ISO 9000 SZABVÁNYSOROZAT KIEGÉSZÍTÉSEKKEL: Az ISO 9000 szabványsorozat népszeruségét és fontosságát igazolja, hogy az elkészülte óta egyre több iparág szakmai testülete adott ki irányelveket a szabvány alkalmazásához. Számos kapcsolódó szabvány került kiadásra, amely elosegíti, teljesebbé teszi az ISO 9000 szabványsorozatot és megkönnyíti alkalmazását. A teljesség igénye nélkül ezek közül a

legfontosabbak: Az ISO 9000–3:1991 szabvány irányelveket fogalmaz meg az ISO 9001 szabvány alkalmazásához a szoftverfejlesztés, –szállítás, –karbantartás feladataihoz. Az ISO 9004-2:1991 szabvány a szolgáltatási tevékenység minoségügyi vonatkozásainak hatékonyabb irányításának irányelveit tartalmazza. Az ISO 9004-3:1993 szabvány a feldolgozott anyagokhoz ad meg irányelveket a minoségirányítás szempontjából. Az MSZ EN 45001 és az MSZ EN 45002 jelzésu szabványok foglalkoznak a mérolaborok tevékenységével és a labor minosítésének (akkreditáció) általános feltételeivel. HACCP rendszer: Az élelmiszeriparban a termékbiztonság az elsodleges követelmény, ennek maximalizálására dolgozták ki a HACCP (Hazard Analysis Control Point, magyarul Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pont) módszert. E módszer hét alapelvre épül, hogy egy olyan szisztematikus vezetési módszert adjon annak érdekében, hogy az élelmiszerek

és/vagy az eloállítási technológia biztonságát folyamatosan és megelozo jelleggel biztosítani 2003. III-151. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT lehessen. A HACCP strukturált megelozo rendszer a termékbiztonság érdekében a veszélyek azonosítására, értékelésére és kezelésére. QS 9000 eloírás rendszer : A három nagy amerikai autógyár – General Motors, Ford, Chrysler – által az ISO 9000 szabványsorozat alapján kifejlesztett eloírás rendszer, melyet az elso szintu beszállítóiknak kell kiépíteni. Az eloírás-rendszer alapveto célja olyan minoségügyi rendszer kiépítése, amelynek alapveto céljai a gyártási folyamatok folyamatos javítása, kiemelten a selejt és a szórás csökkentése a teljes termeloi láncban. A szabvány három fo részbol áll. Az elso részben az ISO 9000 szabványra alapuló követelmények találhatók speciális kiegészítésekkel. E rész sok konkrét eloírást tartalmaz az alkalmazó minoségügyi

rendszerére vonatkozóan. A QS 9000 szabvány nagymértékben támaszkodik adatokra, és az adatokból levont következtetésekre, döntésekre, melyekhez a statisztikai módszerek széles tárháza kerül felhasználásra. A második rész az autóiparra vonatkozó szektor specifikus kiegészítéseket tartalmazza. A szabvány harmadik része a vevo (vásárló) specifikus rész. Itt vevonként kell más-más eloírásokat figyelembe venni VDA 6.1: A QS 9000 minoségügyi eloírás rendszer német megfeleloje Hasonlóan az autóipari beszállítókkal kapcsolatos jórészt konkrét eloírásokat fogalmazza meg. A késobbi kiadása következtében egyes elemeiben már korszerubb, mint a QS 9000. ISO TS 16949.: A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet a QS 9000 és a VDA 61 követelményeit, valamint az ISO 9001 szabvány eloírásait figyelembe véve kiadta az autóipari beszállítókra vonatkozó muszaki specifikációt. Ezen szektor specifikus eloírásrendszer igyekszik

egységesíteni a különbözo országokban kialakított eloírásokat e szektor területére. ISO/IEC 17025.: A vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményeit rögzítik a szabvány eloírásai. Régebben ezen követelményeket az EN 45001 szabvány követelményei rögzítették. AS 9000 szabvány: Néhány iparágnak – köztük a repülogépiparnak – az egyik legfontosabb a biztonság, ezért ennek megfelelo, szigorú minoségbiztosítási rendszert igényel. Az AS 9000-t az Amerikai Légügyi Minoség Társulás fejlesztette ki. A szabvány a nemzetközi minoséget, biztonságot és muszaki eloírásokat tartalmazza a légi muködés minden területére. Alapja az ISO 9000 szabványsorozat, melybol a repülogépipar teljes köru és egyedi igényei alapján vettek át eloírásokat a kereskedelmi célú repüléstol a hadiipari alkalmazásokig. ISO 14000 szabványsorozat: Az ISO 14000–es szabványsorozat, amely a BS7750 alapján

készült, tartalmazza a környezeti menedzsment rendszerek specifikációit, az alapelvekre, rendszerekre és támogató technikákra vonatkozó útmutatókat, továbbá az audittal, a védjegyhasználattal kapcsolatos eloírásokat, valamint szakszótárat. Külön szabványok foglalkoznak a környezeti teljesítmény értékelésével, a termék életciklusának környezeti hatásaival, a termékszabványokban megjelenítendo környezeti szempontokkal. 3. AZ ISO 9000-es MINOSÉGÜGYI RENDSZER Az ISO 9000-es szabványrendszer elso szabványait 1987-ben adta ki a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. A szabványrendszer elemei a vállalati minoségügyi rendszerek kialakításának modelljeit és a kialakítás irányelveit tartalmazzák. A szabványok alapját az amerikai hadiipari szabványokból született angol szabvány, a BS 575o képezte. A szabvány rendszer egyes elemei az elmúlt évek során folyamatosan fejlodtek, bovültek újabb elemekkel és az eloírásai a

tapasztalatok alapján korszerusítésre kerültek. Jelenleg az alap szabványok közül az 1994-ben kiadott változat van hatályban. Az ISO 9000-es szabványokat a nemzeti szabványosítással foglalkozó szervezetek nemzeti szabványként is kiadták. Így itthon e szabványok MSZ-EN-ISO- jelzéssel kerültek magyar nyelven kiadásra. 2003. III-152. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT E szabványok alkalmazása a vállalati minoségügyi rendszerek kialakítására hazai vállalatainknál az 199o-es évek elején kezdodött meg. A szabvány eloírásait alkalmazó vállalatok és egyéb szervezetek száma az elmúlt években rohamosan növekedett és jelenleg már több, mint négyezer hazai szervezet rendelkezik ISO 900x szerinti minoségügyi rendszer tanúsítással. 3.1 Az ISO 9000-es szabványrendszer fontosabb jellemzoi: 1. Az ISO 9000-es szabványcsalád a termelési és szolgáltatási folyamatra vonatkozó eloírásokat fogalmaz meg. Az eloírásai alapján

kialakított minoségügyi rendszer a tág értelemben vett termelo vagy szolgáltató rendszerre terjed ki. 2. Rendszer eloírásokat tartalmaz és nem termék szabvány 3. A szabvány általános követelményeket fogalmaz meg Nem ad konkrét eloírásokat, technikákat és módszereket. A rendszert minden alkalmazó a szervezete sajátosságait is figyelembe véve alakítja ki az általános követelmények figyelembe vételével. 4. A szabvány alkalmazása olyan minoségügyi rendszer kialakítását eredményezi, amely biztosítja a vevo igényeinek pontos meghatározását és kielégítését. A rendszer elemei az alkalmazó szervezet minden érintett egységénél biztosítják a szervezet összehangolt muködését annak érdekében, hogy a vevo az elvárásainak megfelelo terméket kapja meg. Nem világszínvonalú, hanem a stabil, megbízható és reprodukálható terméket biztosít a vevo igényeinek megfeleloen. 5. A minoségügyi rendszer eloírásai minden, minoséget

befolyásoló üzleti tevékenységtol elvárják a tervezés, ellenorzés és dokumentálás megvalósítását. 6. Az ISO 9000-es szabványrendszer szerint kialakított minoségügyi rendszer harmadik fél, tanúsító szervezetek által tanúsítatható. A minoségügyi rendszerek tanúsítására tanúsító szervezetek muködnek. A tanúsítás ténye regisztrálásra kerül 7. A tanúsítvány megléte erosíti a szervezet piaci pozícióját A harmadik fél által kiadott tanúsítvány megléte esetén elmarad(-hat) a minoségügyi rendszer vevo által elvégzett felülvizsgálata, amely a vevonél költség megtakarítást eredményez. 8. A tanúsított minoségügyi rendszer megléte egyes esetekben a megrendelések elnyerésének alapfeltétele. 9. A tanúsítványt háromévi érvényességgel állítják ki az akkreditált szervezetek A rendszer muködését e három év közben évente, félévente a tanúsító cég ellenorzi. A tanúsítás megújítható. 10.

Tanúsítani a szervezet minoségügyi rendszerét ma még az ISO 9001szabvány követelményei szerint lehet. 2003. III-153. Vállalati Gazdaságtan 3.2 BME IMVT MINOSÉG HUROK: Egy minoségügyi rendszer fontosabb elemeit és a vevo által megfogalmazott és várható minoségügyi követelmények változását jól nyomon követhetjük a minoség hurok vagy minoség spirál segítségével. A bemutatott ábra általánosan mutatja be a minoség hurok egyes elemeit, de az adott termék vagy szolgáltatás esetén konkrétan is meghatározhatók a termék vagy szolgáltatás minoségét befolyásoló rendszer elemek. Az iparban általánosan jellemzo termelési folyamatra vonatkozó minoséghurok: A minoségi hurkok Marketing és piackutatás Tervezés, gyártmányfejlesztés Anyagbeszerzés Leselejtezés és újrahasznosítás használat után Folyamattervezés és -fejlesztés Gyártás Muszaki szolgáltatás és karbantartás Ellenorzés és vizsgálat Felszerelés

és üzemeltetés Értékesítés és elosztás Csomagolás és tárolás 2003. III-154. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A szolgáltatási minoséghurok Szolgáltatási minoséghurok Szolgáltatás-– specifikáció Szolgáltatási terv Vevo Tervezési folyamat Szállító Szolgáltatási igény Szolgáltatásteljesítési specifikáció Minoségszabályozási specifikáció Szolgáltatás teljesítése Marketingfolyamat Szállítói ellenorzés Szolgáltatás hatékonyságának elemzése,javítása Szolgáltatás eredménye Vevoi ellenorzés 2003. III-155. Vállalati Gazdaságtan 3.3 BME IMVT Az ISO 9000:2000 szabványrendszer Az ISO 9000, 2000-ben bevezetésre került új verziója mind a tartalmát mind a szerkezetét tekintve forradalmi változásokat mutat. A szerkezeti változások között, - amelyek nem csupán formai változást jelentenek - említendo, hogy a korábbi 20 fejezet helyett négy érdemi fejezetet tartalmaz: - a vezetés felelossége

- eroforrás gazdálkodás - termék és/vagy szolgáltatás eloállítása (folyamat menedzsment) - mérés, elemzés és fejlesztés A minoségügyi rendszer folyamatábrája a következo: É R D E K EE L LV TÁ F E L E K R Á S O K Minoségügyi rendszer folyamatos fejlesztése A vezetoség felelossége Eroforrás gazdálkodás Bemenet Mérés, elemzés, fejlesztés Termék vagy/és szolgáltatás eloállítás KimenetTermék/ szolgáltatás 2003. III-156. E L É G E D E T T S É G É R D E K E L T F E L E K Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az új ISO 9001 és ISO 9004 súlypontja a struktúráról a folyamatokra helyezodött át és nyolc alapelvre épül. Ezek az alapelvek a következok: • Vevo Orientált Szervezet: Mivel a szervezet a vevoktol függ, ezért pontosan tisztában kell lennie a vevok jelenlegi és jövoben várható szükségleteivel, ki kell elégítenie a vevoi követelményeket és elvárásokat. • Vezetés – A vezetésnek kell

összehangolnia a szervezet céljait egységes egésszé. A vezetésnek kell kialakítani azt a belso munkahelyi környezetet, amelyben a munkatársak teljes mértékben azonosulni tudnak a szervezet céljaival, feladataival. • A munkatársak részvétele: A munkatársak a legfontosabb részei a szervezet muködésének, annak minden szintjén, annak érdekében, hogy a szervezet elérhesse céljait. • Folyamat alapú megközelítés: A kívánt eredmények sokkal eredményesebben elérhetok, ha a forrásokat és a tevékenységeket folyamatként kezelik. • Rendszer megközelítés és irányítás: A szervezet hatékonyságát és eredményességét javítja az egymással kölcsönhatásban álló folyamatok azonosítása, megértése, és irányítása. • Folyamatos fejlodés: A folyamatos fejlodés a szervezet fo célja. • A tényeken alapuló döntéshozás: A hatékony döntés az adatok és információk elemzésén alapul. • Kölcsönösen elonyös

szállítói kapcsolatok: A szervezet és a szállítói kölcsönösen függnek egymástól, kölcsönösen elonyös együttmuködésük mindkét fél számára elonyös. Az ISO 9001:2000 szabvány arra az esetre határozza meg a minoségügyi rendszerre vonatkozó követelményeket, amikor egy szervezetnek azt a képességét kell bemutatnia, hogy következetesen elo tud állítani meghatározott követelményeket teljesíto termékeket és/vagy szolgáltatásokat. A minoségügyi rendszer követelményeinek elsodleges célja a vevo megelégedettségének elnyerése azáltal, hogy a rendszer alkalmazása révén kielégíti a vevo követelményeit, a rendszert folyamatosan tökéletesíti és megelozi a nemmegfeleloségeket. A szabvány a szervezetek tevékenységeihez kapcsolódik a vevo követelményeinek megfogalmazásától kezdve valamennyi minoségügyi rendszerfolyamaton keresztül a vevo megelégedettségének elnyeréséig. A szabványban meghatározott követelmények

általánosak és minden szervezetre alkalmazhatóak, függetlenül azok típusától és nagyságától. A cél az, hogy a jelen nemzetközi szabvány valamennyi követelményét alkalmazzák. Mindazonáltal, a tárgy szukítése bizonyos szituációkban elfogadható lehet. Ha a vevo követelményei, vagy a termék és/vagy szolgáltatás jellege nem kíván meg bizonyos minoségügyi rendszerkövetelményeket a szabványban meghatározott folyamatok számára, ezeket a minoségügyi rendszerkövetelményeket ki lehet zárni, és fenn lehet tartani az egyezoséget az ISO 9001:2000 szabvány fennmaradó alkalmazandó szakaszaival. E lehetoség megszünteti az ISO 9002 és ISO 9003 szabvány eloírások létjogosultságát. 2003. III-157. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az ISO 9000:2000 - es szabványcsaládot azért dolgozták ki, hogy mindenféle típusú vagy méretu szervezetnek segítsen eredményes minoségmenedzsment rendszert bevezetni és muködtetni. A

szabványrendszer alkalmazásához négy fontos szabvány eloírásainak ismerete célszeru. • Az ISO 9000 leírja a minoségmenedzsment rendszerek alapjait, meghatározza a minoségmenedzsment rendszerek terminológiáját. • Az ISO 9001 meghatározza az olyan minoségmenedzsment rendszerre vonatkozó követelményeket, amelyet egy szervezet akkor hoz létre, ha bizonyítania kell képességét olyan termékek szolgáltatására, amelyek kielégítik a vevo és a termékre vonatkozó jogszabályok követelményeit, és az a célja, hogy növelje a vevok megelégedettségét. • Az ISO 9004 olyan útmutatást ad, amely a minoségmenedzsment rendszer eredményességét és hatékonyságát egyaránt figyelembe veszi. E szabvány célja a szervezet muködésének fejlesztése, valamint a vevok és más érdekelt felek megelégedettségének növelése. • Az ISO 19011 útmutatást ad minoségmenedzsment és környezetközpontú menedzsment rendszerek auditjához. és Ezek

a szabványok együttesen alkotják a minoségmenedzsment rendszerszabványok összefüggo sorozatát, amely az alkalmazó szervezetek esetén megkönnyíti a rendszerek kölcsönös megértését és elfogadását a különbözo üzleti vagy partneri kapcsolatokban. 4. A Total Quality Management vezetési filozófia Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált - hála Crosbynak, Demingnek, Feigenbaumnak, Jurannak és másoknak, hogy a minoség nem attól függ, mit muvel a munkás a muhelyben, s attól sem, mit tesz a vevovel foglalkozó személyzet. A minoség az adott szervezet felso szintu vezetoitol függ, akik helyzetüknél fogva felelosek a vevoknek, az alkalmazottaknak, a szállítóknak és a részvényeseknek az üzlet sikeréért. Ezek a felso szintu vezetok osztják szét a pénzforrásokat, ok döntik el, hogy a cég mely piacokra akar behatolni, továbbá ok választják ki és ültetik át a gyakorlatba azokat a menedzselési folyamatokat, amelyek majd lehetové

teszik a cég számára, hogy beteljesítse küldetésüket és idovel .valóra váltsa látomásaikat. Az ISO 8402 szabvány definíciója szerint: “A teljes köru minoségmenedzsment (TQM) olyan vállalkozási módszer, amelynek középpontjában a minoség áll, a vállalat valamennyi tagjának részvételén alapul, és hosszú távú sikerekre törekszik a fogyasztó megelégedettségének, valamint a vállalat összes tagja és a társadalom hasznának figyelembevételével.” A TQM egy olyan, menedzsmentfilozófia amelynek középpontjában a vevoközpontúság, a dolgozók elkötelezettsége és a folyamatos javítás áll. A minoséget a TQM alkalmazásához a következoképen érdemes definiálni: “A minoség alapveto üzleti stratégia, amelynek folyamán született termékek és szolgáltatások teljességgel kielégítik mind a belso, mind a külso vevoket azzal, hogy megfelelnek kimondott és kimondatlan elvárásaiknak.” (Tener és DeToro, 1996) Látható, hogy ez

a definíció a minoséget az alapveto üzleti stratégia szintjére emeli. Nézzük meg, hogy a TQM gurui közül Deming hogy fogalmazta meg alapelveit a TQM-rol, részben 14 pontban, részben pedig Deming világának nevezett négy pontban: 2003. III-158. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT DEMING 14 pontja: 1. Fogalmazzunk meg és tegyük nyilvánossá valamennyi alkalmazott számára a cég vagy egyéb szervezet céljait és törekvéseit tartalmazó nyilatkozatot. A menedzsmentnek folyamatosan bizonyítania kell az e nyilatkozat iránti elkötelezettségét. 2. Tanuljuk meg az új filozófiát, a felso menedzsment, de mindenki más is 3. Értsük meg az ellenorzés célját a folyamat javítása és a költségek csökkentése érdekében 4. Vessünk véget annak a gyakorlatnak, mely az üzletet kizárólag az árcédula nyomán jutalmazza 5. Javítsuk állandóan és szüntelenül a termék- és szolgáltatás rendszerét 6. Vezessük be a (készségeket nyújtó) képzést

7. Tanítsuk és intézményesítsük a vezeto szerepet 8. Számuzzük a félelmet, teremtsünk bizalmat, teremtsünk újításokra ösztönzo légkört 9. Optimalizáljuk a team-ek, csoportok, személyzeteknek a cég céljainak és törekvéseinek valóra váltására irányuló erofeszítéseit. 10. Küszöböljük ki a munkaero buzdítását 11. (a) Küszöböljük ki a termelés számszeru kvótáit Helyettük tanuljuk meg és intézményesítsük a javítás módszereit. (b) Küszöböljük ki a célkituzések segítségével történo menedzselést. Helyettük ismerjék meg a folyamatokban rejlo lehetoségeket és azt, hogy hogyan javítsunk azokon. 12. Távolítsuk el a korlátokat, melyek megfosztják az embereket a kézmuves munka okozta büszkeségtol. 13. Bátorítsuk mindenkinél a tanulást és önmaga tökéletesítését 14. Cselekedjünk a változások végrehajtása érdekében DEMING VILÁGA: • Mindenki munkájának megváltoztatása • Együttmuködés

megvalósítása a verseny helyett • Az akadályok legyozése • A rendszer muködési feltételeiben a stabilitás fontossága A minoség guruinak különbözo tanításait a gyakorlati tapasztalattal ötvözve kifejlodött egy egyszeru, de hatékony modell a TQM megvalósítására. Ez a modell a teljesköru minoség három alapveto elvére épül - összpontosítás mind a külso-, mind a belso vevokre; összpontosítás a munkafolyamatok javítására azon célból, hogy megbízható és elfogadható termékek jöjjenek létre; végül összpontosítás arra, hogy hasznosítsuk a velünk együtt dolgozók tehetségét -, valamint hat kiegészíto elemre épül. 2003. III-159. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT TQM (Állandó javítás) Cél Elvek Középpontban a vevõ Folyamatok javítása Teljes elkötelezettség és felhatalmazás A TQM-folyamat vezetése Kiegészítõ elemek Kommunikáció Támogató struktúrák Képzés Elismerés Mérés Alapelvek:

Középpontban a vevo: a minoség azon a koncepción alapszik, hogy mindenkinek van vevoje, és hogy annak a vevonek igényeit, szükségleteit és elvárásait minden egyes alkalommal ki kell elégíteni, ha a szervezet, mint egész ki akarja elégíteni a külso vevok szükségleteit. Ehhez a koncepcióhoz a vevok igényeinek alapos feltérképezése és elemzése szükséges, és amikor már ezeket az igényeket az illetékesek megértették és magukévá tették, akkor ki is kell elégíteniük azokat. A folyamatok javítása: a folyamatos javítás koncepciója arra a premisszára épül, hogy a munka az egymással szorosan összekapcsolódó lépések és tevékenységek sorozatának eredménye, amelybol egy termék születik. A munkafolyamat valamennyi lépését szüntelenül figyelemmel kell kísérni, hogy csökkentsük a terméknél az eltérések lehetoségét és javítsuk a folyamat megbízhatóságát. A folyamatos javítás elso célja, hogy megbízható folyamatok

jöjjenek létre abban az értelemben, hogy minden egyes esetben a kívánt terméket hozzák létre, eltérés nélkül. Ha az eltérésekre való hajlamot minimalizálták, és az eredmény még mindig elfogadhatatlan, olyankor a folyamat javításának második célja a folyamat újjátervezése, hogy ily módon olyan termék jöjjön létre, amely jobban ki tudja elégíteni a vevok igényeit. Teljes elkötelezettség: ez a megközelítésmód a felsobb szintu menedzsment aktív vezetésével kezdodik és olyan erofeszítéseket foglal magában, amelyek hasznosítják a szervezet valamennyi alkalmazottjának tehetségét és ennek segítségével tesznek szert piaci elonyökre. Az alkalmazottak minden szinten szélesköru jogosítvánnyal rendelkeznek arra, hogy javítsák termékeiket és folyamataikat, méghozzá úgy, hogy új és rugalmas munkastruktúrákat alakítsanak ki a problémák megoldására, a 2003. III-160. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT folyamatok

javítására és a vevok kielégítésére. Mindebbe a szállítókat is bevonják, akik bizonyos ido elteltével partnerekké válnak olymódon, hogy együtt dolgoznak a szélesköru felhatalmazással rendelkezo alkalmazottakkal az egész szervezet hasznára. Kiegészíto elemek Vezetoszerep: az erofeszítéseket a felsobbszintu vezetoknek kell vezetniük a saját példájukkal, azzal, hogy alkalmazzák a TQM eszközeit és nyelvezetét, megkövetelik a konkrét adatok felhasználását és elismerésben részesítik azokat, akik sikeresen alkalmazzák a TQM koncepcióit. Amikor a TQM-et kulcsfontosságú menedzselési folyamatként bevezetjük, a felsobb szintu vezetoknek szószólóként, tanárként és vezérként játszott szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bármely szervezet magas rangú tisztségviselojének teljesen tudatában kell lennie annak, hogy mit jelent egy nemzetközi gazdaság menedzselése, amelyben a saját cégünk konkurensei a világ legjobban

képzett, legrátermettebb és legsikeresebb menedzsereit alkalmazzák. Ez a kemény valóság rá fogja ébreszteni a felsobb szintu vezetoket arra a tényre, hogy a saját részvételükkel is elo kell segíteniük a küldetésük, és jövobeni látomásuk kialakítását, valamint azt a menedzselési folyamatot is, a melyet felhasználhatnak e két utóbbi cél eléréséhez. Az üzleti élet vezéregyéniségeinek meg kell érteniük, hogy a teljesköru minoség-menedzselés éppen ilyen folyamat, amely olyan elvekbol és kiegészíto elemekbol áll, melyeket nekik kézben kell tartaniuk ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani a minoség folyamatos javítását. Oktatás és képzés: a minoség az alkalmazottak mindegyikének rátermettségén alapszik és azon, hogy értsék : mit kívánnak tolük. A minden alkalmazottra kiterjedo oktatás és képzés ellátja oket azokkal az információkkal, amelyekre szükségük van a szervezet küldetésével, jövoképével, haladási

irányával és stratégiájával kapcsolatban, továbbá itt szerezhetik meg azokat a készségeket, amelyekre a minoség javításához és a problémák megoldásához szükségük van. Ez az alapképzés biztosítja, hogy az egész cégen belül közös nyelvet és közös eszköztárat használjanak. A kiegészíto - alapárakkal való összehasonlítást, statisztikát és más technikákat tartalmazó - képzésre is szükség van a vevok teljes megelégedettségének biztosításához. Kiegészíto struktúrák: a felsobb szintu menedzserek idonként némi támogatásra is igényt tarthatnak ahhoz, hogy olyan változtatásokat eszközöljenek, amelyek szükségesek a minoségi stratégia foganatosításához. Ilyen támogatást nyújthatnak például a külso konzultánsok, de nyilvánvalóan sokkal jobb helyzetben van egy szervezet, ha egyedül megáll a maga lábán. Ennek az önállóságnak elnyerése érdekében egy kicsiny támogató személyzet segíthet a felsobb

menedzsment csapatnak abban, hogy megértse a minoség koncepcióját, segédkezhet a szervezet más részeiben tevékenykedo minoség-menedzserekkel kialakítandó hálózat létrehozásában és a felsobb menedzsment team számára a minoség tárgykörében referenciákkal szolgálhat. Kommunikáció: a kommunikációt minoségi környezetben többnyire másmásféleképpen kell megfogalmazni ahhoz, hogy minden alkalmazottal megértessük a változás iránti oszinte elkötelezettség fontosságát. Például a körlevelek hitelessége többnyire alacsony fokú, mert úgy tekintik, hogy azok csupán a menedzsment véleményének közlésére vagy propaganda célokra alkalmasak. Ha ezeknek a körleveleknek az olvasottsági fokára irányuló felmérések és egyéb adatok is ezt tanúsítják, akkor más kommunikációs eszközt kell kifejleszteni e probléma leküzdésére. Ideális esetben a menedzsereknek személyesen kell találkozniuk az 2003. III-161. Vállalati

Gazdaságtan BME IMVT alkalmazottakkal, hogy elterjesszék az információt, válaszoljanak a legkülönbözobb helyekrol jövo kérdésekre. irányt mutassanak és Az egyes egyének sikertörténetei, a minoségi mozgalom eszközei alkalmazásának példái és a vevok elégedettségének javulása - mind a minoségi kommunikáció anyagát képezik. Jutalmazás és elismerés: a team-eket és egyéneket, akik sikeresen alkalmazzák a minoségi folyamatokat, elismerésben kell részesíteni, sot lehetoleg megjutalmazni, hogy ily módon a szervezet többi tagja is tudja, mik az elvárások. Ha elmulasztjuk egy olyan személy kitünteto elismerését, aki sikeresen használja a fennen hirdetett minoség-menedzselési folyamatot, az olyan üzenetet fog közvetíteni, hogy nem ez a megfelelo út a munkahelyi sikerhez, a lehetséges eloléptetéshez és az általában vett személyes sikerhez. Bármiféle alapveto változásnak, különösen egy új menedzsment folyamatnak a korai

stádiumaiban az alkalmazottak figyelik a menedzsment igazi szándékait, igazi motivációit közvetíto finom jelzéseket. A minoségi mozgalom sikeres gyakorlati alkalmazóinak elismerése példaképet állít a szervezet többi tagja elé. Mérés: az adatok felhasználása kifejezhetetlenül fontos egy minoség-menedzselési folyamat bevezetésében. Nyilvánvaló, hogy a szubjektív vélemények helyébe az adatoknak kell lépniük és mindenkinek meg kell értenie: nem az a fontos, hogy mit gondol, hanem hogy mit tud! Az adatok felhasználásának elokészítéséhez mérni kell a külso vevok megelégedettségi fokát, hogy meghatározhassuk: a vevok meglátása szerint milyen mértékben elégítjük ki szükségleteiket. A vevokre vonatkozó adatok gyujtése a teljesítmény objektív, valósághu felmérését teszi lehetové és mindenkit arra sarkall, hogy a valódi problémákkal foglalkozzék. 4.1 A TQM koncepciók alkalmazása A munkafolyamatok szüntelen javítása a

TQM egyik kulcsfontosságú elve, de a minoségi gondolat gyakorlati meghonosítói közül sokaknak nagy erofeszítésükbe került, hogy ezt az alapelvet azokon a termelési muveleteken túl is alkalmazzák, amelyekre azt eredetileg kifejlesztették. Ahhoz, hogy a minoség javításának koncepcióit és eszközeit azokon a termelo folyamatokon túlmenoen is alkalmazhassuk, amelyekre eredetileg tervezték oket, le kell gyozni a három kulcsfontosságú különbség - együttmuködés, kézzelfoghatóság és ismétlés - okozta akadályokat. Ehhez az szükséges, hogy rávilágítsunk a háttérben meghúzódó munkafolyamatokra, és/vagy meghatározzuk a megfelelo mérésmódokat. Amikor különféle munkafolyamatokat mutatkozik abban, hogy összehasonlítunk, a termelés • vevoi el vannak szigetelve a termeléstol, • termékei kézzelfoghatóak, • a benne eloforduló muveletek igen gyakorta ismétlodnek. egyedülállónak Ezzel szemben a nem termelo folyamatok e

három kulcsfontosságú terület közül egyben vagy akár többen is eltérést mutatnak. A vevok többnyíre közvetlenül bekapcsolódnak a szolgáltatások láncolatába és a nem termelo folyamatok által hozzáadott értéktöbbletet gyakorta jellemzik úgy, hogy az nem kézzelfogható. Továbbá egyes nem termeloi folyamatokat csak igen ritkán ismételnek meg és ezeknek terméke többnyíre minden alkalommal más és más. Ahhoz, hogy a minoség javításának koncepcióit és eszközeit azokon a termelési folyamatokon túlmenoen is alkalmazhassuk, amelyekre eredetileg tervezték oket, le kell 2003. III-162. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT gyozni a fentebb felsorolt három kulcsfontosságú különbség okozta akadályokat. Egyes esetekben ez azt igényli, hogy hozzuk a napvilágra a háttérben zajló munkafolyamatokat. Más esetekben arra van szükség, hogy azonosítsuk az objektív mérhetoséget. S megint csak más esetekben mindkét lépés megtételére

szükség van. A folyamat szemlélet a minoség javítási módszerek alkalmazásában A minoségnek a folyamatokon keresztül történo javítása a vevotol a szállítóig tartó láncolat egységes megközelítésmódján nyugszik. A folyamat javítása szélesebb köru fogalom, mint a puszta minoség-biztosítás, vagy ellenorzés. Szélesebb köru annál is, mint az önmagukban vett muveletek vagy a termelés. Sot mi több, a folyamat-javítást a nem termelo funkciókra éppen úgy lehet alkalmazni, mint a termelokre. A folyamat menedzselés lényeges elemét maguk a munkafolyamatok képzik, azok a folyamatok, amelyekre a minoség megjavítását célzó erofeszítések hagyományosan koncentrálódtak. A folyamat menedzselés elismeri a csoportban dolgozó munkások értékét, akik termékeket termelnek és szolgáltatásokat nyújtanak, s ezeket is integrálja a javítási folyamatokba. A folyamat-menedzselés hasonló módon a vevok és a szállítók szerepét is felismeri

és integrálja azokat a rendszereket, amelyek ez utóbbi kettovel cserélnek információkat. A minoség-folyamat menedzselése önmagában elonyös versenyhelyzetet kínál más gyakorlatokkal szemben, mert úgy teszi lehetové a minoség javítását, hogy egyidejuleg csökkentjük a pazarlást és a költségeket. Ez az elony minden szervezet számára elérheto, legyen bár a termékük gyáripari termék, marketing adatok, pénzügyi szolgáltatások, információs szolgáltatások, egészségügy, technikai konzultáció, muszaki tervezés vagy adminisztratív szolgáltatások. Mivel a minoségjavítás technikáját a gyártásra fejlesztették ki, az egyéb funkciókra történo sikeres alkalmazásához meg kell állapítani a különbözo munkafolyamatokban meglévo különbségeket és a technikát ezután a kívánt funkcióhoz kell adaptálni. Termelo és nem termelo (szolgáltató) folyamatok összehasonlítása A termelést úgy definiálhatjuk, mint a javak és

termékek eloállítását, többnyíre gépek segítségével, vagy nagy mennyiségben. De hát mit mondjunk az ettol eltéro típusú munkáról, a szolgáltatások nyújtásáról, valamint a nagy mennyiség helyett egyedileg eloállított tárgyakról? Ezeket az utóbbi típusú muveleteket nevezhetjük nem termelo ágazatoknak. A nem termelo folyamatok többféle módon is különböznek a termeloktol és a következo táblázat számos tulajdonságukat veti össze: 2003. III-163. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Jellemzo Termelés Nem termelés Az eredmény tulajdonságai Kézzelfogható Nem kézzelfogható vagy kézzel fogható Termelés és szállítás Külön-külön Integráltan Vevo-kapcsolatok Középpontban az eladás és a marketing Megoszlik az alkalmazottak között Visszacsatolás A folyamaton keresztül Vevokön keresztül A szervezet fókuszában A folyamat hatékonysága Vevo-kapcsolatok A folyamat tulajdonjoga Világosan definiált

Többszörös A folyamat határai Definiáltak Nem világosak A folyamat definíciója Dokumentált Nem világos Ellenorzopontok Definiáltak Nincsenek Minoségmérések Bevett szabályok szerinti és objektív Szubjektív Javítást célzó akciók Megelozoek Reagáló jelleguek A minoségjavítási technikákat olyan típusú alkalmazásokra fejlesztették ki, amelyeket mindegyik párosításban inkább az elso, mintsem a második tulajdonság jellemez. Így tehát a következoket szögezhetjük le azokról az alkalmazási tulajdonságokról, amelyek a legmegfelelobbek a klasszikus minoségjavítás technikájához: 1. Kézzelfogható termékek, amelyek közvetlen fizikai mérést tesznek lehetové, valamint az objektív vevoi igények meghatározását és ezek lefordítását meghatározó muszaki specifikációkká. 2. Világosan dokumentálható folyamatok, beleértve a nyersanyagra és a felszerelésre vonatkozó specifikációkat, a termékek mozgatását, a

muködtetési eljárásokat és a teljesítményszinteket. 3. A termelés, eladás és szállítás funkcionális körvonalazása, amely egyértelmuvé teszi a szervezeti határokat, a folyamat tulajdonjogát és a logikai ellenorzopontokat. Az 1 és 2 pontokkal kombinálva, a minoség mértékét a folyamat minden lépésén belül meg lehet állapítani és ellenorizni. Ahogyan az üzleti jellemvonások eltérnek az eszményi alkalmazás jellemvonásaitól, a klasszikus minoségjavítás technikájának sikeres alkalmazása szükségessé teszi az adaptációt. Sot mi több, az adaptáció fontossága egyre növekszik, annak megfeleloen, ahogyan egyre több tulajdonság mutat eltérést azoktól, amelyeket a táblázat középso oszlopában definiáltunk. 2003. III-164. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A nem termelo (szolgáltató) folyamatok javítása A termelo és nem termelo folyamatok tulajdonságaiban mutatkozó, fentebb felsorolt különbségeket le lehet

egyszerusíteni három kulcsfontosságú jellemzore: együttmuködés, kézzelfoghatóság és ismétlés. Ez a leegyszerusítés lehetové teszi a klasszikus minoségjavítási technikák kiterjesztésére a szolgáltató folyamatokra is. Együttmuködés: a vevo részvétele munkánkban A vevo részvétele a termék létrehozásában, az elso kulcsfontosságú jellemvonás, amely megkülönbözteti a termelofolyamatokat a nem termeloktol. Ezt a jellemvonást, amelyet együttmuködésként emlegetünk, megtalálhatjuk szinte minden nem termelo funkcióban. Kézzelfoghatóság és ismétlés A kézzelfoghatóság és az ismétlés a másik két kulcsfontosságú jellemvonás, amely megkülönbözteti a termelo funkciókat a nem termeloktol. A muszaki követelmények definiálása és a kézzelfogható termékek megfeleloségének mérése viszonylag egyszeru eljárás, amely olyan fizikai jellemzokön nyugszik, mint a méret, súly, alak, volumen, vastagság és anyagi összetétel. Az

ismétlodo folyamatok viszonylag rövid ido alatt nagy mennyiségu adatot eredményeznek. A kézzelfogható termékek ismétlodo folyamatokkal való kombinálása megkönnyíti a muveletek mérését, összehasonlítását, elemzését és szisztematikus javítását, csakúgy, mint a termékek ellenorzését, osztálybasorolását és válogatását. Mérés három szinten A teljesítmény mérése annál nehezebbé válik, minél jobban különböznek az adott terület, jellegzetességei az eszményi alkalmazástól. A minoségjavításnak ezt az akadályát úgy gyozhetjük le, ha saját elonyünkre fordítjuk a mérés három szinten történo elvégzésének lehetoségét: A méréseket a következo szinteken végezhetjük el: a folyamat, a termék és a végeredmény szintjén. 1. A folyamatmérések definiálják a tevékenységeket, a változó jellemzoket, valamint magának a munkafolyamatnak a muveleteit. A folyamat szintjén történo mérések ezen felül magukban

foglalják azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak mérését is, amelyeket a szállítók biztosítanak a munkafolyamatba. A méréseknek a folyamat szintjén való megértése és alkalmazása segít meghatározni a termékek jellegzetességeit még mielott azokat leszállítanák a vevoknek. 2. A termék-mérések a különbözo termékek vagy szolgáltatások konkrét vonásait, értékeit, jellegzetességeit és tulajdonságait határozzák meg. A termék-méréseket két oldalról is lehet vizsgálni. Az egyik oldal képviseli azokat a jellegzetességeket, amelyeket a vevo megkíván, a másik oldal pedig a terméknek azokat a jellegzetességeit, amelyeket a folyamat valójában nyújt. Az elobbit nevezzük igényeknek, elvárásoknak vagy a vevo hangjának. Az utóbbit nevezzük kapacitásnak vagy a folyamat hangjának A termék szintjén történo mérések rámutatnak, hogy mi az, amit a vevok kézhez kapnak. 3. A végeredmény-mérések definiálják a folyamat végso

hatását a vevore és attól függnek, hogy mit kezd a vevo a termékkel vagy szolgáltatással. Noha ez a legfontosabb szint, a végeredmény-méréseket a legnehezebb definiálni és elemezni, mert befolyásolják az eredményeket a vevo munkafolyamatai. A végeredmény szintjén történo mérések tükrözik a termékek hatását a vevo folyamataira és csak azután lehet a méréseket elvégezni, miután a terméket leszállították avagy a szolgáltatást elvégezték. 2003. III-165. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5. MINOSÉG MÓDSZEREK 5.1 HALSZÁLKA- (OK-OKOZATI) DIAGRAM OKOK (NEM TÜNETEK) MEGTALÁLÁSA A Halszálka-diagram egy probléma vagy állapot összes lehetséges okának növekvo részletességgel való meghatározására és grafikus ábrázolására szolgál. Mit eredményez ? • Segít a csapatnak abban, hogy probléma vagy állapot tartalmára koncentráljon, és abban, hogy ne vonja el a figyelmet a probléma kialakulása vagy a tagok személyes

érdekei. • Pillanatképet ad a közös tudásról egy problémakör tárgyalásakor. • Támogatja a megfelelo megoldás(ok) kiválasztását. • A tünetek helyett az okokra irányítja a figyelmet. • Segíti az okok rendszerezését. Hogyan alkalmazzuk ? 1. Az elso lépés a probléma megfogalmazása Írja körül a problémát adatok segítségével. Vegyen fel minél több adatot a probléma "mi", "hol", "mikor", "mennyi"-jérol. PÉLDA " - felületminoségi problémák - 10 % selejt - idoszak: az elmúlt hónap - hely: 2. gép " 2. Válassza ki a megfelelo ok-okozati módszert Kétféle módszer létezik: A diszperzió-elemzést úgy végzik, hogy a fo okokhoz okokat rendelnek hozzá, és minden egyes oknál felteszik a kérdést: "Miért lép fel ez az ok ?" (diszperzió) Ezt a kérdést a következo szintnél is megismételjük, egészen addig, amíg a csapatnak már nem jut eszébe több ok. A

módszer eredménye: probléma à fo okok à okok. • A folyamatosztályozás a fo okok helyett fofolyamatokat használ. Az alap okokra való rákérdezési folyamat ugyanolyan, mint a diszperzió-elemzés esetében. A módszer eredménye: probléma à fofolyamatok à okok. PÉLDA Kiválasztott módszer: diszperzió-elemzés. 2003. III-166. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3. Keresse me g az okokat, amelyekre egy ok-okozati diagram felépítésekor szükség van. Az okok többféle módon is összegyujthetok: • brainstorminggal felkészülés nélkül • olyan adatok alapján, amelyeket a csapat a megbeszélés elott gyujtött (pl. vonalkázásos kimutatásokból) A két technika közül válassza ki az egyiket. PÉLDA Az okok összegyujtése brainstorminggal történt. Okok: - pontatlan gépek - pontatlan szerszámok - nem megfelelo beállítás - rosszul tervezett technológiai paraméterek - nem megfelelo ellenorzés - az emberek figyelmetlensége 4. Állítsa

össze a Halszálka- (ok-okozati) diagramot a) Jegyezze fel a probléma megfogalmazását egy írófelület jobb oldalán levo négyzetbe. Biztosítson elegendo helyet, ezért használjon egy flipchart-lapot, nagyméretu papírt vagy egy nagy táblát. A papír jobb, mert a megbeszélés után el lehet vinni a diagramot PÉLDA PROBLÉMA Végso okozat 10 % selejt a 2. gépen az elmúlt hónapban a termék felületi minosége miatt 2003. III-167. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Megjegyzés: Bizonyosodjon meg arról, hogy mindenki egyetért-e a probléma megfogalmazásával. b) Rajzolja be a fo okokat vagy fofolyamatokat az ábrába. Kösse össze oket a Halszálka(ok-okozati) diagram "gerincével" • Legyen rugalmas a „bordák” kiválasztásakor. Egy termelési folyamat esetében a fook-kategóriák általában: gépek (berendezések), módszerek (hogyan végzik a munkát), anyagok (alkotóelem vagy nyersanyag) és emberek (az emberi tényezo). Egy

szolgáltatási folyamat esetében a következo fook-kategóriák lehetségesek: (üzlet)politika (magasabb szinten történo döntés), eljárás (egy feladat részlépései), felszerelés (berendezés, tér, emberek). A leggyakoribb fofolyamat-kategóriák: beszerzés (anyagok vagy információk beszerzése), gyártás (termék gyártása), szállítás (termék vagy szolgáltatás eljuttatása a vevokhöz), vezetés (a folyamat megszervezése). Gyakran használják még a környezet (épület, logisztika és tér), valamint a mérés (kalibrálás, adatgyujtés, ellenorzés) kategóriákat. PÉLDA FOOKOK Gépek/ Berendezések PROBLÉMA Végso okozat Emberek 10 % selejt a 2. gépen az elmúlt hónapban a termék felületi minosége miatt Módszerek Anyagok Megjegyzés: Nem létezik tökéletes kategória-csoport vagy -szám! Mindig az adott problémához kell a "bordákat" igazítani. Az is elofordulhat, hogy a Halszálka-diagram a diszperziómódszer és a

folyamatosztályozás kombinációja révén jön létre, bár ezt lehetoleg kerülni kell. c) A brainstorming vagy megfelelo adatok (3. lépés) segítségével összegyujtött okokat rendelje a megfelelo kategóriákhoz, alakítsa ki a "szálkákat". A hozzárendelés is történhet brainstorminggal. Elofordul, hogy úgy tunik, némely ok több kategóriához (bordához) is tartozik. Ideális esetben minden oknak csak egy helyre szabadna tartoznia, de ez alól lehetnek kivételek. Ekkor az adott okot helyezze el mindkét kategóriához és figyelje meg, hogy a végén melyikhez illik igazán. 2003. III-168. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Miután a 3. lépésben összegyujtött okok már elrendezésre kerültek, igény szerint brainstorminggal tovább bovítheto az okok listája. Ha például az "Anyagok" kategóriához kevés ok tartozik, "Mit okoz az anyagnál . ?" típusú kérdéssel irányítható az ötletfolyam PÉLDA FOOKOK OKOK Gépek/

Berendezések Emberek Rossz beállítás Rossz beállítás Pontatlan gépek Pontatlan szerszámok Figyelmetlenség PROBLÉMA Végso okozat 10 % selejt a 2. gépen az elmúlt hónapban a termék felületi minosége miatt Nem megfelelo ellenorzés Alapanyaghiba Rosszul tervezett technológia Módszerek Anyagok d) A "szálkák" az ok-okozati viszonyoknak megfeleloen átrendezhetok. ð A megfelelo elrendezés kialakításához és az okok minél mélyebb feltárásához kérdezzen többször a "szálkák"-nál feljegyzett okok mindegyikére. ("Miért történik ez ?" , "Mi történhet . ?") 2003. III-169. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT PÉLDA Gépek/ Berendezések Emberek Figyelmetlenség Rossz beállítás Kopás Pontatlan gépek Pontatlan szerszámok Sok hiányzás Gyakori váltás 10 % selejt a 2. gépen az elmúlt hónapban a termék felületi minosége miatt Nem megfelelo ellenorzés Rosszul tervezett technológia

Módszerek Alapanyaghiba Anyagok Megjegyzés: Minden ok esetében törekedjen mélyszintu megértésre, de ne vigye túlzásba. A okok mélységi tagozódásának kialakításakor használja a józan eszét. 5. Értékelje ki az okokat, illetve vizsgálja oket a következoképpen: • Keressen olyan okokat, amelyek több kategóriában felmerülnek. Válassza ki, hogy melyik helyen tekinthetok valódi oknak. • Vonalkázásos kimutatások vagy más eszközök segítségével gyujtsön adatokat, amelyek a különbözo okok relatív gyakoriságáról adnak felvilágosítást. TOVÁBBI LEHETOSÉGEK Az Ok-okozati diagramokat szabály szerint megbeszéléseken, gyuléseken állítják fel. Gyakran mások is átvizsgálják és/vagy gyujtött adatokkal igazolják a kész "halszálkát". A technika nagyon hatásos változata a CEDAC® , mely esetében egy nagy, üres "halszálkalapot" jól látható helyre akasztanak fel. Post-it ™ cédulák segítségével

mindenki ragaszthat okokat és okozatokat a kiválasztott kategóriákhoz. Az okokat és megoldásokat átvizsgálják, letesztelik, és a lapra helyezik. Ez a módszer jelentosen segíti a munkatársak kreativitásának fejlesztését. PÉLDA 2003. III-170. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 5.2 PARETO–DIAGRAM KONCENTRÁLÁS A FO PROBLÉMÁKRA A Pareto-diagram segít kiválasztani azokat az problémaokokat, amelyek a legnagyobb javítási lehetoségeket tartalmazzák. Ez a technika a bebizonyított Pareto-elven alapul; mely szerint általában a hibaokok 20 %-a okozza a problémák 80 %-át. A Pareto-diagram valójában egy oszlopdiagram, amely az okok viszonylagos fontosságát ábrázolja. Mit eredményez ? • Segít azokra az okokra koncentrálni, amelyek eltávolítása vagy megváltoztatása a legnagyobb hatást váltja ki. • A problémák okainak viszonylagos fontosságát egyszeru, gyorsan elemezheto módon ábrázolja. • Véd attól, hogy egy problémát

"áthelyezzünk" oly módon, hogy egy (látszat)megoldással néhány okot ugyan eltávolítunk, de ezzel más okokat erosítünk. • Láthatóan méri a fejlodést, és ezzel további javításokra ösztönöz. Hogyan alkalmazzuk ? 1. Döntse el, hogy melyik problémával akar foglalkozni PÉLDA "Miért elégedetlenek a vevok ?" 2. Gyujtse össze a probléma lehetséges okait Az okok többféle módon is összegyujthetok: • brainstorminggal • meglevo adatok alapján PÉLDA A példában az okok a vevoszolgálathoz befutott panaszok fajtáit és gyakoriságait tartalmazó adatokból származnak. A reklamációk okai: - sérült csomagolás - elkésett szállítás - hibás termék - adminisztrációs kifogások - a megrendelttol eltéro mennyiség 3. Válassza ki a legtöbbet mondó mértékegységet (gyakoriság, költség, PPM, stb) Néha nem lehet elore tudni, hogy melyik a legjobb mértékegység. Ilyenkor célszeru mindegyiket ábrázolni. 2003.

III-171. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT PÉLDA A példában a választott mértékegység a gyakoriság (db). 4. Határozza meg a vizsgálat idotartamát • Válasszon egy olyan idotartamot, amelyik jellemzo az adott helyzetre. A hosszabb ideig folytatott vizsgálatok nem mindig vezetnek jobb információkhoz. A választott idotartamot befolyásolja az adatok sokfélesége/terjedelme is. • Az idotartam megválasztásánál ügyelni kell arra is, hogy az lefedje a szezonális ingadozást, vagy egy-egy nap/hét változatos mintáját is. PÉLDA A példa vizsgálati idotartama: 6 hónap. 5. A 2 pontban kiválasztott okokhoz gyujtsön adatokat a 3 pont mértékegysége szerint, a 4 pontban meghatározott idoszakra vonatkozóan. Az adatgyujtéshez jól használható: • vonalkázásos kimutatás. Megjegyzés: Adatgyujtés nemcsak korábbi adatok kiértékelésével, hanem a "valódi idoben" (mintavételek, felmérések, stb. elvégzésével) is történhet, ha

nincsenek rendelkezésre álló múltbeli információk. PÉLDA PROBLÉMAOK-KATEGÓRIA GYAKORISÁG [%] 5 56 14 20 3. Hibás termék 2 8 4. Adminisztrációs kifogások 3 12 5. A megrendelttol eltéro mennyiség 1 4 25 100 1. Sérült csomagolás 2. Elkésett szállítás ÖSSZESEN : 2003. III-172. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 7. Ábrázolja az adatokat egy x–y koordináta-rendszerben a) Írja be az ok-kategóriákat a vízszintes, a gyakoriság, költség, PPM-értékeket a függoleges tengelyre. • Az okokat balról jobbra csökkeno sorrendben írja be. Az adott ok felett levo oszlop annak gyakoriságát, költségét, PPM-értékét, stb. tükrözi b) (Nem kötelezo, de segíti a döntést.) Rajzolja be a kumulált (halmozott) százalékvonalat 1. Skálázza be a függoleges tengelyt 0 -tól 100 %-ig (az összmennyiségig) 2. Kezdve a legmagasabb problémaok-kategóriával, rajzoljon be egy pontot az oszlop jobb felso sarkába. 3. Adja hozzá a

következo kategória értékét, majd rajzoljon ezen következo oszlop fölé is egy pontot, a halmozott értéknek megfeleloen. 4. A 3 lépést megismételve jelölje be az összes ok-kategória halmozott pontját, majd kösse össze a pontokat. 2003. III-173. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT PÉLDA 25 100 90 20 80 70 15 60 50 [ % ] 10 40 30 5 20 10 0 0 8. Elemezze az eredményeket • A legnagyobb oszlopok általában a felvetett probléma legnagyobb okozóit ábrázolják. Ezért ésszeru legeloször ezekkel a problémaok-kategóriákkal foglalkozni. • Vigyázat: Nem biztos, hogy mindig a leggyakoribb, legdrágább, stb. ok-kategória a legfontosabb ! Fel kell tenni egy "ellenorzo kérdést": "Melyik ok van a legnagyobb hatással a vevoinkre és a vállalati céljainkra?" TOVÁBBI LEHETOSÉGEK A Pareto-diagram az egyik leggyakrabban és legkreatívabban használt javítási technika. További variációi a következok: • Fookok

osztályozása A legmagasabb oszlop egy másik, hozzákapcsolódó részokokra. Az eljárást többször is meg lehet ismételni • Pareto-diagramban feloszlik "Elotte és utána"-diagram Az eredeti oszlopok mellé berajzoljuk az új oszlopokat úgy, hogy láthatóak legyenek a változtatások eredményei. • Adatforrások változtatása 2003. III-174. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Egy adott problémához különbözo forrásokból (különbözo részlegeken, helyeken, gépeken, stb.) gyujtünk adatokat, és ezeket egymás mellett ábrázoljuk Pareto-diagramokban • Mérési skála változtatása Ugyanazt a problémaok-kategóriát többféleképpen mérjük, majd Pareto-diagramokban ábrázoljuk. Általában "költség" és "gyakoriság" között váltunk 2003. III-175. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT C. Marketingmenedzsment Eloadó: Dr.Tóth Judit „Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.” [Stendal] 1. A

marketingkoncepció A marketinget sokan sokféleképpen értelmezik. Vannak, akik azonosítják a piackutatással, mások a reklámozást vélik a marketingtevékenység lényegének, vagy a hatékony eladással azonosítják. Az értelmezési különbségek fo forrása az egyoldalú piacszemlélet, ami számításon kívül hagyja a marketing lényegét. A vállalatok élete különféle menedzsment filozófiákon alapul és koncepciók szerint alakul. A vállalati koncepció szerves összetevoje a marketingkoncepció, ami megalkotásának a lépései a következok: 1.1 • A kereslet felmérése, a piac megismerése minden vállalat, vállalkozás sikeres muködésének alapfeltétele. • A terméktervezés során kell eldönteni, hogy milyen terméket kívánnak a potenciális vevok vásárolni. • Az árpolitika kialakításánál meg kell becsülni, hogy milyen árat hajlandók a potenciális vevok megfizetni, hogy nyereséges legyen a vállalkozás. • A legjobb

értékesítési forma kiválasztásához meg kell határozni, hol helyezkednek el a potenciális vevok, hogy a legpraktikusabb utat válassza hozzájuk. • A reklámpolitikához meg kell határozni, milyen információk szükségesek a termék-bevezetéshez, a vevok tájékoztatásához. • A versenytársak illetve a potenciális versenytársak (meglévo és lehetséges konkurrencia) milyen termék(ek)et gyártanak. • A marketingkoncepció a vállalati szervezet muködését összehangolja a fogyasztói igények legteljesebb kielégítése és az elérheto legnagyobb nyereség biztosítása érdekében. A marketingkoncepció négy összetevoje: 1. a piacközpontúság, 2. a vevoorientáció, 3. a rendszerszemléletu, koordinált marketingtevékenység és 4. a hosszú távú nyereség A piacközpontúság azt jelenti, hogy a vállalatok, a vállalkozások körültekintoen meghatározzák a piacaik határait és minden célpiacukhoz egyedi marketingprogramot dolgoznak ki. A

vevoorientáció olyan gondolkodásmód és gazdálkodási gyakorlat, amely a vállalat minden döntését (termelési, fejlesztési, értékesítési, pénzügyi stb.) a vevo igényeinek rendeli alá. Az a vállalat, amely fogékony erre, a termék tervezésében, gyártásában piacra bocsátásában, reklámozásában stb. mindenütt érvényesíti ezt a szemléletet A rendszerszemléletu, koordinált marketingtevékenység a marketingkoncepció harmadik összetevoje. Ennek kettos jellege van Egyrészt az egész vállalat marketingszemlélettel muködik, másrészt a marketingmenedzsment, a vállalatvezetéssel együttmuködve, 2003. III-176. Vállalati Gazdaságtan összehangolja a hierarchia marketingfeladatokat. BME IMVT különbözo szintjein és egységeiben megoldandó A hosszútávú nyereség a marketingkoncepció negyedik eleme, ami minden vállalkozás célja. A marketingkoncepció alapján a marketingmenedzsment komoly segítséget nyújthat minden

vállalkozás számára a céljának elérése érdekében. 2. A marketingmenedzsment modellek 2.1 Marketingstratégia és struktúra A marketingmenedzsment tevékenysége a vállalat marketingszervezetén keresztül érvényesül. Így a marketingszervezetek típusai szerint megkülönböztethetünk négy alapveto modellt: 1. a funkcionális, 2. a termékorientált, 3. a körzet- vagy földrajzi orientációjú, 4. a piac- vagy vevoorientált A szervezeten belül az egyes elkülönült funkciókat gyakorló részlegek nagymértékben függnek egymástól. Éppen ezért a struktúra megválasztásánál arra kell törekedni, hogy a funkciók gyakorlása közben a legkisebb súrlódások legyenek csak a szervezetben. Ehhez kell: 1. a koordináció, 2. a felelosség meghatározása, 3. a döntési jogkörök definiálása és 4. az ellenorzés biztosítása Csak így válik élové az organizmus, amelyben minden szereplo a saját szerepét játssza. 2.2 Funkcionális - lineáris

marketingszervezet – marketingmenedzsment Ebben a modellben a marketingfeladatokat elkülönült vezetok irányítják olyan szakemberekkel, akik a területük specialistái. A koordinációt a vállalat marketingvezetoje látja el. Ez a szervezeti forma azoknak a termelovállalatoknak felel meg, amelyek kevés számú terméket állítanak elo, és nem sok olyan piacon értékesítenek, amelyeken indokolt a marketingtevékenységet egyetlen feleloshöz delegálni, mert az elkülönült feladatok többletköltsége a specializáció elonyein keresztül megtérül. 2.21 A modell elonyei és hátrányai: Elonyök: • Csak az alapveto marketingfeladatokra koncentrálnak • A legnagyobb mértéku specializációra van mód • Egyszeru a specialisták képzése. Hátrányok: • Az egységek rivalizálnak • Sok termék esetében a tervezés nem részletes • Az egyes részlegek meghatározó potenciálra tehetnek szert 2003. III-177. Vállalati Gazdaságtan •

2.3 BME IMVT Nehezen hasonlítható össze az egyes részlegek teljesítménye Termékorientált marketingszervezet – marketingmenedzsment Ezt a modellt a gyakorlatban termékigazgató- vagy termékmenedzseri szervezetnek is nevezik. Ebben a szervezetben az egyes termékekkel kapcsolatos valamennyi marketingfeladatot független vezeto irányítja. Ugyanakkor a vállalat felso vezetoi szintjén a funkcióknak megfelelo vezetoket is megtaláljuk. Ez a modell olyan vállalat számára megfelelo, amelyik viszonylag kevés terméket állít elo, innovatív magatartású, s gyakran hoz piacra új és nagyvolumenu terméket. 2.31 A modell elonyei és hátrányai: Elonyök: • Az egyes termékekre vagy termékcsoportokra nagy gondot fordítanak, és lehetoség van a marketingstratégiai terv készítésére és ellenorzésére. • Elosegíti a termékfejlesztést és diverzifikálást. • Lehetoség van arra, hogy a termékigazgató gyorsan felismerje a termék helyzetét, és

az igényeknek megfeleloen változtasson. Hátrányok: 2.4 • A szervezet nagyon költséges, idovel a termékigazgatók túlterheltek, több munkatársat igényelnek. • Gyakran vezet foglalkoztatásával. • Gyakran jelentkezik rivalizálás a termékcsoportok között, ami gyengítheti a vállalat általános marketingeredményeit. párhuzamos fejlesztésekhez, saját szakemberek Körzet- vagy földrajzi-orientációjú marketingszervezet –menedzsment A leggyakrabban alkalmazott, általában földrajzi régiókra tagolható modell. Ez a marketingszervezet jól szolgálja az olyan vállalatot, amelynek a vevoi szétszórtak, a beszerzési-vásárlási szokások régiónként eltéroek, vagy a vevonek fontos az eladóval fenntartott személyes kapcsolat. 2.41 A modell elonyei és hátrányai: Elonyök: • Az egyes területek marketingvezetoi jól ismerik a körzetet, eredményesebben oldhatják meg a feladataikat. • A területi marketingfeladatokat ellátók

a vállalati good-will (a jó hírnév) megteremtésében jelentos szerepet játszanak. • Költségeket lehet megtakarítani a szállításoknál. • Az egyes körzeti vezetok teljesítményének az értékelése egyszeru. • Kedvezo az exportösztönzésre. Hátrányok: • A szervezeti struktúra nagyon költséges, mivel minden körzetben jól képzett vezeto szakemberek kellenek. • Gyakran átfedések vannak a funkciók azonossága miatt. 2003. III-178. Vállalati Gazdaságtan 2.5 BME IMVT • A körzetek kisebb potenciálú területeit a marketingvezetok elhanyagolhatják. • A helyi érdekek túlhangsúlyozása veszélyeztetheti a vállalati általános célokat. • A koordinálás nehézkes. Piac- vagy fogyasztóorientált marketingszervezet–marketingmenedzsment A legkorszerubb modell. Az általános jellemzoi a következok: • A piacot egyetlen személy tartja kézben, s amíg a végrehajtó felelosök a nyereségregisztrálók, addig a

marketingvezeto a nyereségfelelos. • A marketingvezeto szabadságfoka nagy, irányítja a legfontosabb döntéseket; árpolitikát határoz meg, ellenorzi a költségeket. • Az egyes piacok vezetoit szolgálják a vállalat valamennyi kiszolgáló részlegei. • Az önálló részlegek legfobb eszköze az információk gyors és hatékony felhasználása. • A legfelsobb vezetés a vállalat egészére vonatkozóan határoz meg tennivalókat, a piacés vevo-csoportok marketingvezetoivel való konzultációk felhasználásával. 2.51 A modell elonyei és hátrányai: Elonyök: • Minden egyes vevot nagy figyelemmel kísérnek. • A vevokkel való kapcsolat szoros, s ezen keresztül kiépítheto a good-will. • Nagyobb decentralizáláshoz és ezáltal nagyobb nyereséghez vezet. Hátrányok: • A gyakorlatban minden vevo helyzetének áttekintése és kezelése nagyon nehéz feladat. • A funkciók között átfedések fordulnak elo, ami

költségnövekedéssel járhat. • A marketingfeladatokat végzok a konkurrenciával kapcsolatban felületessé válhatnak. A választható modelleknek természetesen vannak külso és belso feltételei, illetve korlátai. Pl a külso környezeti faktorok között meghatározó a piac jellege, a piac mérete és a verseny élessége. A vállalati belso faktorok közül említésre méltó a termékprofil, azaz az értékesíteni kívánt termék jellege. A termékek egyedi értéke, az eladási feltételek, a szolgáltatási igény stb szerepet játszik abban, hogy milyen muködési modell szolgálhatja legjobban a vállalati marketingcélokat. 2003. III-179. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 3. Az ipari vásárlók és a piac Az ipari, intézményi vásárlók magatartása részben eltér az általános fogyasztói magatartástól. Az eddig elmondottak érvényesek az ipari vásárlókra is, mint emberekre Természetesen a beszerzoknek, beruházóknak alapvetoen a termelo-,

szolgáltató-vállalat, a termelés, a szolgáltatás érdekeit kell szem elott tartani, de azt, hogy miként érik el a beruházási céljukat, hogyan oldják meg a beszerzési feladataikat, mint emberek teszik, a rájuk alapvetoen jellemzo személyiségjegyekkel. 3.1 A nagybeszerzok marketingfeladatainak sajátos vonásai: A vállalatok terméket vagy szolgáltatást szereznek be, amit tovább felhasználásra szánnak • a termelésben, • a szolgáltatásban vagy • az újraértékesítésben. A vásárlási döntésben • több személy vesz részt, mint a fogyasztási javaknál, különösen nagyobb beruházások esetén, • a résztvevok a vállalati szervezetben eltéro felelosségu pozíciókban vannak, így a beszerzéssel szemben is különféle feltételeket támasztanak. • A vásárlási feltételek, mint o a szerzodéskötés, o a specifikációk, o a fizetési és o a szállítási feltételek mind olyan paraméterei a nagybeszerzésnek,

amiket nem találunk meg a fogyasztói vásárlásoknál. 3.2 A nagybeszerzok piaca Ez szélesebb kategória, mint a termeloeszközöket gyártók vagy felhasználók piaca. Ide tartoznak a következok: • Az árutermelok • A szolgáltatók • Az oktatási intézmények • A kutató intézetek • Az egészségügyi szervezetek • A kereskedelmi szervezetek • A szállítmányozó vállalatok • A közlekedési vállalatok • A költségvetési intézmények • A kormányzati szervek 2003. III-180. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A nagybeszerzok magatartása nem egységes, így egyértelmu definiálásuk sem. Ezért a jobb megértés érdekében a jellemzoikkel foglalkozunk inkább. 3.3 A nagybeszerzok jellemzoi Származtatott kereslet. A termeloeszközök és nyersanyagok kereslete azoknak a fogyasztási cikkeknek a keresletétol függ, amiket eloállítanak velük vagy belolük. Rugalmatlan, merev kereslet idoben és technikai vonatkozásban.

Az ipari felhasználást szolgáló termékek piaca kevéssé árérzékeny. A kereslet idobeni merevsége azt jelenti, hogy a termeloeszközök iránti kereslet nem halasztható el. Ha a kínálat elmarad a kereslettol, a termelés folyamatossága szakadhat meg. A technikai merevség tartalma: a termeloeszközök helyettesítési lehetosége általában korlátozott, nem illesztheto a termelési, szolgáltatási folyamathoz akármilyen gép, berendezés, készülék, szerelvény, csak olyan, amelyik illeszkedik a meglévo struktúrába. A piaci szereplok korlátozott száma. Az ipari felhasználásra szánt termékek piaca viszonylag korlátozott méretu a fogyasztási cikkek piacához viszonyítva. A piac földrajzi koncentráltsága. Az országok többségében az ipari termelés adott körzetekre koncentrálódik. A kínálat oligopol jellege. A termeloeszközök gyártása általában kevés termelohelyre összpontosul, viszonylag csekély az azonos funkciójú termékek

gyártójának a száma. Az oligopol helyzet azt jelenti, hogy néhány nagyobb termelo uralja a piacot, piacrészesedésük magas, szinte osztoznak a piacon. Egyedi nagy érték. A legtöbb termeloeszköz egyedi értéke nagy Ez a körülmény a gyártót arra ösztönzi, hogy az értékesítést koncentráltan szervezze meg. A forgalom gyakorisága. A termeloeszközök piaca nem csupán korlátozott méretu, de a kereslet gyakorisága is kisebb. A termeloeszközök iránti kereslet függ az új létesítmények, beruházások intenzitásától, méretétol, valamint a pótlólagos termelohelyek létesítésétol. Az eladó és a vevo közötti tárgyalások idointervalluma. A termeloeszközök vásárlását általában hosszú tárgyalási idoszak elozi meg. Az ajánlatokat be kell kérni, azokat pontosan, sokoldalúan tanulmányozni, értékelni kell. Célszeru a beszerezni kívánt eszközt muködés közben is megvizsgálni, s ennek megfeleloen a döntés elott a muködteto

szakemberekkel konzultálni. Fontos lehet a referencia-vásárlók tapasztalatainak is a megismerése A termékek komplexitása. A termeloeszközök javarészt bonyolult termékeknek tekinthetok, foként technikai szempontból. Ezért a termeloeszközök beszerzésébe mérnököket, muszaki szakértoket okvetlenül be kell vonni. Racionális vásárlási motívumok. Az ipari felhasználásra készített termékek beszerzési motívumai sokkal inkább racionálisak, mint a fogyasztási cikkeknél. A vevoket a termék minosége, hatékonysága, megbízhatósága, a szállítási és fizetési feltételek és az ár motiválja a vásárlási döntések meghozatalánál. A döntéshozatal formája. A termeloeszközök beszerzésére vonatkozó döntések általában mindig csoportdöntések. A csoport tagjai: a kutatás-fejlesztést végzo, a termelést irányító, a közgazdasági és a beszerzéseket intézo szakember. Ez a körülmény megnehezíti az eladó helyzetét, mert

ismeretekkel kell neki rendelkeznie arról, hogy kik vesznek részt a döntési feladatokban. 2003. III-181. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 4. Az ipari beszerzés folyamata A beszerzési folyamat két részre osztható: 4.1 A beszerzés-elokészítése Az elso szakasz azokat az elokészítési cselekvési lépéseket jelenti, amelyek elvezetnek a tényleges vételhez. Így: • A szükséglet felismerése, • A szükséglet tárgyának konkrét meghatározása, • A beszerzési piac(ok) feltárása. • Az árajánlat beszerzése, • Az árajánlat értékelése, • A szállítók kiválasztása, • A rendelés feladása, • A termelésbe vont eszköz használatba vétele után a teljesítmény értékelése. Látható, hogy némelyik tennivaló nagy hasonlóságot mutat a fogyasztási cikkek piacán az egyéni fogyasztóknál megtapasztaltakkal. Ez nem igényel külön magyarázatot, hiszen a nagybeszerzési döntéseknél is az a cél, hogy

csökkentsük a kockázatot, tehát minél többet tudunk a lehetséges szállítókról vagy a termékkínálatról, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy rossz döntést nem hozunk. Mivel nagyobb értékekrol van szó, nagyobb körültekintés, alaposabb szakismeret szükséges a végso döntéshez. 4.2 A beszerzés indítékai, céljai Ezek szerint feloszthatjuk az ipari vásárlásokat attól függoen, hogy • Új feladatok ellátására szolgáló termeloeszközt kívánunk beszerezni (a kockázat a legnagyobb, ezért szükséges minél több információ a termelorol és a termékrol egyaránt; nagy lehetoség a termék eloállítójának is), • Egyszeru újrarendelésrol van szó (legegyszerubb eset, a gond a termelonél van azért, hogy neki a már megtapasztalt minoséget okvetlenül biztosítania kell), • Módosított újravásárlást kívánunk végrehajtani (ez azt jelenti, változtatni kívánunk a szállítás ütemezésén, a vásárlási feltételeken

vagy az áron) 5. Az ipari vásárlók beszerzési motívumai A marketing korai idoszakában már lehet találni törekvéseket az ipari vagy termelo fogyasztók vásárlási motívumainak felvázolására. 5.1 A kezdeti motívumok: • hatékonyság, teljesítmény, alkalmasság, kapacitás, • pénz- vagy idomegtakarítás, • jó minoségu anyag és munka, • a felépítés, a muködés és az alkalmazás egyszerusége, • az eloállított termék értékesíthetoségének növelése, 2003. III-182. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT • egyszeru kezelés, így kényelem, könnyu muködtetés stb., • szállíthatóság – kis helyigény, egyszeru tárolási igény, • javíthatóság, fejleszthetoség, helyettesíthetoség vagy kiegészíthetoség, • szerviz, • biztonság a kezelo és a vevo számára egyaránt, • tisztíthatóság. Számos kísérlettel lehet találkozni még az ipari vásárlók motívumainak rendszerezésére. A

legelterjedtebb az a felfogás, hogy az ipari beszerzoknél is meghatározó a racionális motívumok mellett az érzelmi indíték. Az érzelmi indíték azzal magyarázható, hogy a vállalati beszerzési döntéseket is emberek hozzák, akik nem tudják magukat az érzelmeiktol tökéletesen függetleníteni, bár a csoportdöntések ezeket némileg limitálják. A racionalitás abban nyilvánul meg, hogy a döntéshozóknak határozott céljaik vannak, amelyekhez eszközöket rendelnek, keresnek. A határozott célok segítenek abban, hogy a racionálisabbnak bizonyuló alternatíva jusson érvényre. 5.2 Az ipari vásárlókat befolyásoló tényezok Amiket az irodalmi adatok és a tapasztalatok alapján négy kategóriába lehet sorolni: Az egyéni jellemzok: • a döntéshozó saját preferenciái, ismeretei, • a termék jellemzoi, • a szállító ajánlatai, • a döntéshozó kora, jövedelme, szakmai felkészültsége, kockázatvállalási készsége A csoport

jellemzoi: • a csoporttagok közötti kapcsolatok, • a hierarchiabeli különbözoségek A szervezet jellemzoi: • minden vállalkozásnak saját céljai, • politikája, mechanizmusa, • struktúrája, • kommunikációs rendszere, • jutalmazási, érdekeltségi módszere van A környezet jellemzoi: • a gazdasági kilátások, • a konkurrencia, • a technológiai fejlettség mértéke, • a kormány politikája, mind komolyan befolyásolják az ipari döntéseket. 2003. III-183. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az ipari marketing módszeres, céltudatos tevékenység. A racionális motívumok érthetoen érzelmi összetevokkel egészülnek ki, mivel emberek hozzák a döntéseket, ezért ez természetes. Az érzelmi indítékok általában nem járnak kárral, de minimalizálásuk a döntések objektivitása érdekében ajánlatos. A szervezetek ezek csökkentésére törekszenek, amit a döntésben résztvevok számának emelése is mutat.

Ennek ellenére a személyes rokonszenv vagy ellenszenv, sot a kényelemszeretet is közrejátszik az ipari marketing tevékenységben. Ez utóbbi a kevésbé kockázatosnak tuno, a már kipróbált úton való maradást ösztönzi. Sok esetben viszont, éppen a „járt út” elhagyása vezethet el a jobb megoldásokhoz. 6. A marketingmenedzsment módszerei, eszközei 6.1 Marketingterv A vállalatpolitika szintjén születnek a koncepcionális döntések, a hosszú távú célok, a vállalati filozófia. A vállalati stratégiák a célok megvalósításának útjait jelölik ki, a taktika pedig a napi muveletek rutinszeru irányítása. A vállalatpolitika, a stratégia és a taktika kapcsolatát jól érzékelteti az utazás, mint példa: • eloször azt kell eldönteni, hogy akar-e az ember utazni, ez a politika, • ezt követoen azt, milyen közlekedési eszközzel, ez a stratégia, • végül azt, hogy mikor, ez a taktika. A vállalatok piacra lépése a marketing

tervezése nélkül elképzelhetetlen. 6.11 Az üzleti tevékenység tervezésének fejlodése Az üzleti tevékenység tervezésének négy fejlodési fokozata van, amíg eljut a valóban hatékony stratégiai tervezéshez: Tervezés nélküli állapot: A vállalat úgy érzi, hogy könnyen tudja tartani a piacot, „nincs ideje” marketingtervezésre, napi cselekedeteit a túlélés vezérli. Költségvetés-alapú gazdálkodás: A vezetés a vállalat növekedéséhez szükséges anyagi eszközöket határozza meg, aminek alapja az éves várható értékesítés és ennek költségigénye; a tervezés e típusa pénzügyi megközelítésu, rugalmatlan, nem tekintheto hatékony vállalati tervezési módszernek. Éves tervezési rendszer, aminek 3 alaptípusa terjedt el a gyakorlatban: • a „lefelé” tervezés, amikor is a vállalat vezetése megállapítja a következo évben elérendo célokat és a vállalat részlegei ehhez igazítják, eszerint tervezik

marketingtevékenységüket; • az „alulról felfelé” tervezés, amikor a vállalat egyes részlegei dolgozzák ki saját célkituzéseiket és az ehhez szükséges feladatok rendszerét, majd a vállalat vezetése ezeket a résztevékenységeket összegzi: • a „vállalati célok lefelé, tervezés felfelé” módszer; ennek segítségével a vállalatvezetés meghatározza a következo évben elérendo célokat, amelyek alapján a vállalat részegységei kidolgozzák a saját terveiket; Stratégiai tervezés: Lényege a vállalat hosszú távú gondolkodása, a termékek piaci élete szerinti tervezés. Hatékonyan alkalmazható az ún. „gördülo tervezés” a stratégiai tervek készítésekor, ami azt jelenti, hogy a vállalat minden évben elkészíti a következo 3-5 év tervét és csak ennek 2003. III-184. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT ismeretében alakítja ki az éves tervét. A hosszú távú terveket minden évben felülvizsgálják és

adaptálják a környezet, ennek megfeleloen a piac változásaihoz a vállalati hierarchia minden szintjén, a teljes vertikumban. 6.12 A marketingterv elemei A kituzött célok, feladatok: rövid ismertetés. Helyzetelemzés: a vállalati és piaci környezet bemutatása, aminek az összetevoi: a múlt vizsgálata, reális elorejelzés, a lehetoségek és veszélyek felvázolása, a vállalat eros és gyenge pontjainak a meghatározása. Feladatok és célok: a vállalati és a piaci környezet lehetoségeinek ismeretében meghatározzák az elérni kívánt nyereséget és döntenek arról, hogy az milyen úton érheto el (pl. értékesítés növelése, költségek csökkentése). Akcióprogram: a taktikai döntések felsorolása, amelyeket többnyire naptári évre, azon belüli hónapokra, sot hetekre bontva ismertetnek. a taktikai lépések segítik a vállalatot a piaci illeszkedés, a rugalmas alkalmazkodás képességének növelésében. Költségvetés: azokat az

összegeket tartalmazza, amelyek befektetése feltétlenül szükséges a kituzött célok eléréséhez. A gyakorlatban a „vagylagos választású” gazdálkodás terjedt el (magasabb és alacsonyabb értékesítéshez szükséges költségek, azaz alternatívák szerinti bontásban). A költségvetés a termelés, az elosztás és a marketing költségeit tartalmazza, szembeállítva a várható bevétellel és a nyereséggel. Ellenorzés: a terv végrehajtásának ellenorzése, tulajdonképpen a visszacsatolás. Többnyire havi vagy negyedéves bontásban vizsgálják a terv teljesítésének menetét és ha szükséges, módosításokat hajtanak végre. A nem várt események terve: a marketingterv szerves része, amely felvázolja azokat a vállalat számára kedvezotlen eseményeket, amelyek bekövetkezése kisebb-nagyobb mértékben valószínusítheto. A vállalatvezetés számára így lehetoség van arra, hogy elore megtervezze a rosszabb piaci körülmények esetére is a

tevékenységeit. A stratégiai tervezés természetesen csak akkor lehetséges, ha a felso vezetés és a vállalat egész tevékenységrendszere marketingszemlélettel muködik. 6.2 Marketingprogramok, akciók A vállalatok piacain a korábbi kitaposott út igen gyakran göröngyössé válik és új kapcsolatok megkeresésével kell foglalkozni. Egyre több tapasztalat igazolja, hogy a vállalat részfeladatait (kutatás-fejlesztés, beruházás, beszerzés, termelés, értékesítés, ösztönzés stb.) össze kell kapcsolni, mert a hatékonyság csökken, s a vállalkozás kockázata növekszik A marketingprogramok a rövid távú elképzeléseket, terveket jelentik. Ahogy a stratégia a vállalati filozófiából indul ki, a taktikát, az akciókat és a programokat a stratégiához kell illeszteni. A marketingprogramok a következoket szolgálják: • A reakcióido rövidítését (változó feltételekhez való alkalmazkodást); 2003. III-185. Vállalati Gazdaságtan

BME IMVT • A piaci lehetoségek gyorsabb felismerését; • Az eladható mennyiség javítását és • Az ellenorzést. E program önvizsgálatra késztet. A marketingprogram alapveto piaci muveleteket fogalmaz meg, elorejelzésekre támaszkodva megjelöli: • a beavatkozás pontjait, • irányait, • idejét és • formáját. A marketingprogram összeállításának fobb lépései: 1. Határozzuk meg az elérendo célokat 2. Bontsuk fel a programot összetevo részeire, és ezek részcélkituzéseit rögzítsük. 3. Állapítsuk meg a részek közötti sorrendet 4. Minden egyes részprogramnak legyen felelose 5. Határozzuk meg a részprogramok eroforrás-szükségletét (pénz, eszközök, munkaero stb.) 6. Állapítsuk meg a részek idoigényét és a határidoket 7. Végezzünk költségbecslést és állapítsuk meg, hogy a kituzött célok elérése megéri-e a tervezett ráfordítást 8. Végrehajtás közben és után értékeljük a program

tapasztalatait A marketingprogrammal szemben támasztott követelmények: Koordináltság: A vállalatokon belül a szervezeti struktúrában egymástól elkülönült, specializálódott és saját érdekekkel rendelkezok muködnek együtt. A vállalati céloknak, a stratégiának és a rövid távú érdekeknek egyaránt az a kritériuma, hogy az érdekütközések minimálisak legyenek, a muködés zavartalan legyen és minden tevékenység egy irányba mutasson. A vállalati célok sikeres megvalósítása érdekében dolgozik mindenki. A szervezetben dolgozó emberek egyéni célokkal, törekvésekkel és elkötelezettséggel végzik a munkájukat. A sikeres vállalatoknak egyetlen közös titkuk van: az emberi eroforrások minosége és az alkotó légkör; Konkrétság: Azt jelenti, hogy a program nem általában tartalmaz lehetoségeket, tevékenységeket, költségeket és ezek felosztását, hanem mindig a marketing-mix elemeinek tényleges alakulására vonatkozó pontos

adatokat; Megalapozottság: Akkor biztosítható, ha a szervezet komoly jelentoséget tulajdonít a marketinginformációrendszernek, és a marketingfunkció a szervezeti hierarchiában magas szinten helyezkedik el, s nem korlátozódik egy osztályra vagy részlegre. 2003. III-186. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 7. A marketing – mix Az alkalmazkodás és a befolyásolás marketing eszközeit a legáltalánosabban elfogadott értelmezésben „4P”, azaz marketing-mix néven említi a nemzetközi szakirodalom. A „4P” az angol szavak kezdobetuibol adódik. A marketing-mix elemei a következo 4 kérdésre adott válaszok is egyben: • Mit? • Mennyiért? • Hol? • Hogyan? A négy marketingeszköz-csoport (lásd: 1. ábra): 1. product (termék) –(termékmarketing, termékpolitika, termékstratégia), 2. place (hely) - (piacok, piacszegmentáció, értékesítési utak, vásárlói magatartás), 3. price (ár) – (ármarketing, árpolitika, árstratégia),

4. promotion (ösztönzés) - (marketingkommunikáció, azaz a vállalati arculat, a reklám, a személyes eladás, az eladásösztönzés 21, a PR22, az ösztönzési módszerek). F=FOGYASZTÓ ÁR TERMÉK F PIAC ELADÁSÖSZTÖNZÉS 1. ábra A marketing-mix A „mix” kifejezést a termékkel, a marketingkommunikációval kapcsolatban szokás ettol részben eltéro értelmezésben is használni. A vállalat termékszerkezetét nevezik „termékmix”-nek is, a marketingkommunikáció összetevoinek kombinációját „kommunikációs mix”-nek. Vannak a marketingnek olyan eszközei, amelyek nem sorolhatók egyértelmuen a „4 P” egyegy eleméhez sem. Ezek a marketingeszközök két vagy több „P” elemeibol tevodnek össze (csomagolás, design, márka, védjegy, készletezés, beruházási stratégia, beszerzés, vevoszolgálat stb.) Így pl az arculat eleme a cég stratégiájának, a piaci megjelenésnek, de az eladásösztönzésnek is; a csomagolás szorosan kötodik a

termékhez, de fontos kommunikációs funkciói is vannak stb. A marketing-mix kialakítása, az egyes marketingeszközök egymáshoz viszonyított súlya, aránya, összhangja egyrészt stratégiai, másrészt taktikai kérdés. Az egyes eszközök bizonyos mértékben helyettesíthetik is egymást. A marketing-mix elemek szoros kölcsönhatásban vannak. A termék-életciklus változásának megfeleloen a 4P optimális 21 22 Sales Promotion = az eladásösztönzés, rövidítése: SP Public Relations = a bizalomépítés muvészete, rövidítése: PR 2003. III-187. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT kombinációja más és más a különbözo életszakaszokban, ezért nagyon fontos a termék életpályája során a 4P adaptív kezelése. 7.1 Termékstratégiák A marketing-mix összetevoit vizsgálva, induljunk ki a termék, a termékkapcsolatok részrendszerbol. A termék alapja a marketing-mix többi elemének is, mivel tole függ, hogy milyen marketingkommunikációs

elemeket, milyen árstratégiát és ártaktikát kell alkalmaznunk a sikerre törekvo marketingmunkában, aminek a másik meghatározó eleme a célpiac. Minden vállalat alapításakor az elso, megválaszolandó kérdés az, hogy milyen termékek, milyen piacon való forgalmazására jön létre a vállalkozás. Ahhoz azonban, hogy a vállalat sikeres legyen, ez a döntés nem lehet egyszeri, statikus, hiszen a termékkel, illetve az állandóan változó piaccal kapcsolatos döntések egymással szorosan összefüggnek. Ugyanakkor a termékre és a termékszerkezetre vonatkozó elso döntések hosszabb távon determinálják a vállalat tevékenységét. Ilyen körülmények között az egyetlen lehetséges megoldás a termék, illetve a vállalati termékszerkezet folyamatos „karbantartása” a változó és esetenként nagyon gyorsan is változó - piaci igényeknek megfeleloen. A termékstratégia egyik alapveto feladata tehát a termékszerkezet kialakítása, valamint annak

folyamatos karbantartása. Marketingszempontból a fogyasztó a termék révén hozzájut a számára szükséges funkciókhoz, értékekhez, mégpedig használati funkcióhoz, értékhez, valamint esztétikai funkcióhoz, értékhez, ami révén realizálható a vállalkozás nyeresége. A marketingszemléletu termékfelfogásnak megfeleloen a termékstratégia részének kell tekintenünk minden olyan marketingelemet, amely a fogyasztó által termékként értelmezett használati és esztétikai érték kialakításához hozzájárul. A termékstratégia része a vevoszolgálat, ami jelenti: • a termék karbantartását, • a javítását végzo szerviztevékenységet, • a termékhez kapcsolódó muszaki és egyéb szolgáltatásokat, • a tanácsadást, • az üzembehelyezést, • a használati utasítást, • a gyártmánykíséro dokumentációt stb. is Ugyancsak ilyen értelemben része a termékstratégiának: • az ipariforma tervezés, ami a termék

esztétikai funkcióinak az alapja, • a márka és a védjegyhasználat, • a csomagolás, • a termeloi beszerzési stratégia, sot bizonyos mértékben még • a technológiai fejlesztés, • a vállalat beruházási politikája, 2003. III-188. Vállalati Gazdaságtan • BME IMVT a készletgazdálkodás, mindezek a fogyasztó számára megjeleno használati és esztétikai érték meghatározói, mivel hozzájárulnak a fogyasztói igények jobb kielégítéséhez. A termékstratégia alapveto kérdése azonban az elsoként említett feladat: a termékszerkezet kialakítása és karbantartása. A termékszerkezet kialakítása látszólag magas szabadságfokú döntés. A megfontoltan kialakított vállalati termékprofil esetében is adódik pl. a profilon kívüli bovítés lehetosége A valóságban azonban a termékszerkezetet a piaci tényezok, a vállalat gazdasági ereje és a gazdálkodás stratégiai céljai eroteljesen befolyásolják. A

termékszerkezet kialakításának négyféle orientációját, irányzatát különböztetjük meg a vállalat stratégiai célkituzései alapján. Ezek a következok: Az árorientált termékszerkezet messzemenoen figyelembe veszi a kereslet árérzékenységét, a versenyképesség kritériuma az alacsony ár. Ezek a termékek általában tömegáruk, a termékek és a kapcsolódó szolgáltatások színvonala alacsony, a vevok száma nagy. A minoség-orientált termékszerkezet kialakításával a vállalat a fogyasztókat kiváló, egyenletes minoségu termékekkel, magas szolgáltatási színvonallal kívánja ellátni. Természetesen ennek velejárója a magasabb ár, így a vevokör szukebb, de igényesebb. A nyereség-orientált termékstruktúra feltételezi, hogy a vállalat mobil, gyors változtatásokra képes, gyorsan ki tudja használni a piac nyereségnövelési lehetoségeit. Az ilyen orientációt követo vállalkozások profilja és arculata ennek megfeleloen

kevésbé markáns. A nyereség természetesen a többi irányzat esetében is alapveto cél, de ott más célok függvényében realizálódik. A szegmentum-orientált termékszerkezet esetén a vállalat egy vagy néhány homogén részpiac, szegmentum igényeire alapozva alakítja ki a termékszerkezetét. A vállalat piaci helyzete és gazdasági ereje a termékszerkezet orientációját befolyásolja. Még markánsabbak azonban ezek a hatások a profildöntéseket befolyásoló stratégiai célok meghatározásánál. Dönteni kell arról, hogy a vállalat gyakori változtatásokra vagy specifikus igények folyamatos kielégítésére rendezkedjék-e be. Ez foként a gazdasági eroforrásoktól és a konkurrenciával szembeni védekezéstol függ, azaz a piaci hatásoktól. Dönteni kell arról is, hogy a vállalat innovatív vagy adaptív stratégiát alakítson-e ki. Egyre újabb termékek folyamatos kifejlesztése, a piaci vezeto szerep elérése igen költséges, de ezzel

általában biztosított a piaci siker. Lehet sikeres az adaptív berendezkedés is, ha jól illeszkedik a piaci feltételrendszerhez, ha a vállalat gyorsan tudja átcsoportosítani a tokét és a munkát. 8. A termékválasztékra vonatkozó stratégiai és taktikai döntés A termékválasztékra vonatkozó döntések fontossága a vállalat gazdálkodásában egyre növekszik. Ma már a versenyt nem elsosorban az árakkal folytatott harc jellemzi, sokkal inkább a termékdifferenciálás és a termékinnováció. A termékválaszték folyamatos átalakítása, az új termékek belépésének ütemezése, a termékek élettartama és cserélodése a versenyképesség mércéje. A választék optimális méretének és belso arányainak meghatározása sokoldalú elemzés, a vállalat egészének érdekeit szem elott tartó szintetizálás alapján lehetséges. A termékpolitikát és a termékválasztékot a vállalati belso megfontolások mellett a fogyasztók véleményei és

elvárásai befolyásolják. 2003. III-189. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Az áruválaszték minosége és struktúrája, a céltudatos választékpolitika az az eszköz, amely a változó viszonyok között biztosítani tudja a kello rugalmasságot. A termelovállalat esetében is külön kell vizsgálni, a viszonteladókhoz hasonlóan, a • a termékválaszték szélességét, • a termékek és termékcsoportok összességét, az árukínálatot, • a választék mélységét, • a fajtákat és a típusokat egy-egy árucsoporton belül, • a termelés vertikális integrációját, annak a vállalatnál megvalósuló fokozatait, amelyek az adott termékek teljes termelési folyamatából az adott vállalatra jutnak. A választékra vonatkozó döntések elokészítése során választ kell adni a következo kérdésekre: • Melyek a vállalat leggazdaságosabb termékei, termékcsoportjai? • Mely termékeket, termékcsoportokat kell a választékból

kihagyni? • Hol vannak kedvezoen kitöltheto rések a vállalat termékstruktúrájában (termék, termék-csoportmélységben), kiegészítheto-e eredményesen a meglévo termékstruktúra? A választékpolitikai intézkedések kiterjesztések kombinációi: lényegében különbözo méretu korlátozások és A választék szélességére vonatkozóan: a termékcsoportok számának bovítése, illetve törlése. Horizontális a diverzifikáció, ha a vállalat olyan új termékcsoportot illeszt be, amely kapcsolatban van a jelenlegiekkel. Laterális a diverzifikáció, ha az új termékcsoport semmiféle kapcsolatban sincs a korábbiakkal. A választék minoségére vonatkozóan egy-egy termékcsoporton belül a termékfajták, illetve típusok számának növelése a termékcsoporton belüli differenciálással vagy azok csökkentése, például standardizálással, a típussorozatok ritkításával stb. valósítható meg Egy-egy termékcsoportot - hasonló funkciójú

termékek azonos fogyasztói szegmentumok részére - termékvonalnak is neveznek a szakirodalomban. A vállalati célkituzések befolyásolják a termékvonal hosszúságát. A termékvonal optimális hosszúságának kialakítása a termékmenedzser egyik fo feladata. A termékvonal lehet túl rövid, ekkor az újabb változatok felvételével növelheto a nyereség, de lehet túl hosszú is, ilyenkor viszont bizonyos változatokat tanácsos elhagyni ahhoz, hogy a nyereséget szintén növelhessék. Elofordulhat, hogy a termékvonal megfelelo hosszúságú, de korszerusítésre szorul. A versenytársak a termékeiket folyamatosan egyre magasabb minoségi szintre emelik, és közben igyekeznek ezek iránt az értékesebb és drágább változatok iránt a fogyasztók érdeklodését felkelteni. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy a vállalat idoközben már fejleszt, újabb generációt alakít ki és azt a megfelelo idoben piacra bocsátja. Az idozítés nagyon fontos, mivel,

ha túl korai, akkor az lerontja a meglévo termékvonal értékesítését, ha pedig túl késoi, akkor a versenytárs megelozheti és elhódíthatja a vevoket. (Ez kapcsolódik a termék életgörbéjének vizsgálatához is!) 2003. III-190. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Egy vállalat termékmenedzsere a termékvonal-népszerusítés többféle módozata közül választhat. Ha egy cégnek jó image van, magas színvonalú és árfekvésu terméket kínál, értékesítésének növelésére a legalacsonyabb áron kínált termékét népszerusítheti azzal a céllal, hogy így az olcsóbb árukat kereso vevoket is becsalja az üzletébe. Ilymódon közvetlenül az adott termékvonal értékesítését, vagy a vevo meggyozése által a magasabb árfekvésu termékvonal értékesítését növelheti. Ha egy cég a magasabb igényeket kielégíto termékvonalat népszerusíti, célja lehet a ranghoz jutás, ennek eléréséhez viszont az egész termékvonal forgalma

megnövekedhet. Ha egy termékvonal egyik részén jó az értékesítés, viszont a másikon nem, akkor felmerül a kérdés, vajon a gyenge kereslet fellendítésével vagy inkább a keresett változatok további erosítésével és népszerusítésével kell-e foglalkoznia. Hogy mi a helyes megoldás? Ennek az eldöntése a piaci szituáció alapján a termékmenedzser és a vele dolgozó szakemberek feladata. Sokszor a termékvonal helyes kialakításának egyetlen módja van: a szelektálás. Szelektálásra két esetben kerülhet sor. Az egyik esetben a termékvonal egy vagy több véglegesen veszteséges változatot tartalmaz. Ezektol haladéktalanul meg kell szabadulni, mert csak ilymódon biztosítható az értékesítés és a nyereség növekedése, valamint a hosszú távú fejlodés. A másik esetben, ha a cégnek nincs elég kapacitása az összes változat fenntartására, a legnyereségesebb termékeket kell támogatni, a többi eloállítását abba kell hagyni. A

termékvonal növelésére, illetve csökkentésére alapvetoen a piaci kereslet-kínálat viszonyok vannak hatással. Eroteljes kereslet esetén a termékvonalak meghosszabbítása, míg gyenge kereslet idoszakában annak lerövidítése a jellemzo. A vertikális integrációra vonatkozóan: a termelési fokozatok csökkentése kész alkatrészek, elemek, általában magasabb készültségi fokú félkész termékek beszerzésével vagy alacsonyabb készültségu termékek értékesítésével, illetve a termelési fokozatok számának növelése például félkész termékek vásárlása helyett azok gyártásával; vagy az eddig eladott termékek tovább feldolgozásával. A választékra vonatkozó döntések elokészítésének elso lépése a meglévo választék adottságainak, a különbözo termelési és piaci tényezokkel való kapcsolatának elemzése. Az elemzést követoen, az értékelés során meghatározzák a belso (termelési, szolgáltatási) és külso (piaci)

lehetoségek preferenciáját, majd a legnagyobb nyereséget hozó és ugyanakkor a leggazdaságosabb változatot kiválasztják. 9. A termékéletgörbe A termékszerkezet kialakításakor fontos feladat annak vizsgálata, hogy a termék a piaci életciklus melyik szakaszában helyezkedik el a célpiacokon. Minden terméknek meghatározott élettartama van a piacon, a bevezetésétol a termékhalálig, ezen belül a felfutástól az elavulásáig, illetve a keresletcsökkenés okozta veszteségessé válásáig, a piacról való kivonásáig. Ebben az idointervallumban a termék forgalma a piacra lépéstol a telitettség eléréséig növekszik, majd a csúcsidoszak elérése után fokozatosan csökken. A kutatás-fejlesztés és a piacról való kivonás idopontja közötti idotartamot a termék életciklusának, a piaci bevezetés és kivonás idopontja közötti forgalomalakulást koordinátarendszerben ábrázoló görbét pedig a termék életgörbéjének nevezzük. A termék

életgörbéje meghatározott, jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik. Az egyszerusített általános életgörbe, amitol a termékek valódi életgörbéi eltérnek, a koordinátarendszerben leginkább a normális valószínuségi eloszlás görbéjével (Gauss-görbe) fedheto le. A leggyakrabban kétféle görbealakról szokás említést tenni, mivel a gyakorlatban tapasztalt helyzetek - a termék jellegétol és a piacra vitel körülményeitol függoen - az exponenciális vagy a logaritmikus függvény görbe-alakjának felelnek meg. 2003. III-191. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A termék életgörbéje egymástól meglehetosen jól elkülönítheto periódusokból áll. Az életgörbe szakaszokra osztásánál a legelfogadottabb felosztást mutatja be a 2. ábra, mely szerint a négy szakasz: 1. a piacra lépés és bevezetés; 2. a növekedés vagy a fejlodés; 3. a piaci telítettség vagy az érettség ; 4. a hanyatlás vagy a kivonás, a kivonulás szakasza és a

termékhalál pillanata Bevétel, Újtermék kifejlesztése Serkentett Ráfordítás Kétpúpú 1 3 4 5 6 7 8 2 9 Normál Nyomott Visszafogott Ido (t) Kutatás-fejlesztés Gyártás szakasz I. II. III. IV. IV*. 2. ábra A termékéletgörbe Többféle nézettel lehet találkozni az életgörbe szakaszaira vonatkozóan. 9.1 Az életgörbe-típusok: 1. egypúpú (általános, normál), 2. kétpúpú, 3. serkentett, 4. visszafogott, 5. nyomott Vannak, akik a termék életgörbéjét több részre bontják, például a növekedés és az érettség szakasza közé az érés szakaszát iktatják be, vagy egyenesen kilenc szakaszos modellt állítanak fel annak feltételezésével, hogy majdnem minden termék hanyatló szakasza megszakad, és újabb marketing-erofeszítések eredményeképpen újabb fejlodési szakasz következik be. (lásd: a 6 ábra 1-9 szakasza) Ez az ún „kétpúpú” életgörbe 2003. III-192. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A

termékek piaci életgörbéje az ismertetett alaptípusoktól eltérhet. Ennek okai általában piaci hatások (pl. vásárlási reakciók) vagy a szokásostól (pl intenzitásban) eltéro marketingintézkedések. Speciális életgörbe a „serkentett” életgörbe, amely az alaptípusnál gyorsabban fut fel valamilyen hatás eredményeképpen. A gyorsító impulzus lehet markáns versenyelony, kiemelkedo újdonság, régóta lappangó fogyasztói igény hirtelen kielégítése. A görbe bizonyos ido eltelte után rendszerint ilyenkor is visszatér a normál állapotba. Más a helyzet akkor, ha az életgörbe alakja a kezdeti fázisban a normál görbéhez képest laposabb. Ez két esetben fordulhat elo Lassúbb lehet a felfutás egyrészt tudatosan (pl eleinte nem tudunk eleget termelni a termékbol, vagy nem alkalmazunk eroteljes marketingmunkát a bevezetéskor), ilyenkor „visszafogott” az életgörbe. Elofordul másrészt, hogy a bevezetési növekedési szakasz spontán

piaci folyamatok eredményeképpen nyúlik hosszabbra, ezt a típust „nyomott” életgörbének nevezzük. 10. Marketingstratégiák A marketingszemlélet bázisán alakul ki a vállalat marketingstratégiája, ami a piacról szerzett információk és a vállalati lehetoségek szintéziseként jön létre. Tartalmában a fobb, hosszabb távú értékesítési célokat és az azok eléréséhez vezeto utakat, módokat foglalja össze, és így a vállalati stratégia alapveto meghatározó része. Jellemzoje, hogy viszonylagosan állandó, de semmiképpen sem lehet statikus, a hosszabb távú piaci hatások, változások figyelembevételével változnia kell. A vállalat a stratégiai célokból kiindulva határozza meg a szükséges marketingtaktikát, ami az üzleti, értékesítési célok elérése érdekében muködtetett eszközökre és módszerekre vonatkozó vállalati döntések rendszere. A stratégia viszonylagos stabilitásával szemben a taktika gyakrabban

változtatható. Marketingmunkának, marketingtevékenységnek a mindennapi gyakorlatot, a kialakított döntések alapján végzett konkrét piaci munkát nevezzük, amelynek része a konkrét értékesítési tevékenység, az eladás is. A marketing alapja a marketingkutatás. Ezt a tevékenységet sokan még ma is piackutatásnak nevezik, azonban a modern marketing abból indul ki, hogy a vállalati marketing megalapozásához nem elég a piac kutatása, hanem a marketing teljes eszközrendszerének alkalmazását lehetové tevo felméro munkára van szükség. Számos marketingszakember a marketingkutatást a marketing „passzív” területének, passzív marketingnek nevezi, szembe állítva így a marketingkutatást a marketing piacbefolyásoló, aktív eszközeivel. A megkülönböztetés nyilvánvalóan csak részben jogos, mivel a marketingkutatás önmagában is aktív, tudatos, átgondolt tevékenység, döntés-elokészíto eredményei célirányosan meghatározzák az

„aktív” marketing lehetoségeit. 10.1 Marketingstratégiák a termékéletgörbe elemzése és értékelése alapján Az életgörbe egyes szakaszait vizsgálva általános jellegzetességként megállapíthatók a következok: • • a termékek piaci életútjuk során fajtánként változó sebességgel mennek át o a bevezetés, o a növekedés, o az érettség és o a hanyatlás szakaszán, az egységre jutó nyereség az életgörbétol eltéro módon mozog, 2003. III-193. Vállalati Gazdaságtan • BME IMVT a marketing-mix egyes elemeinek súlya az életgörbe egyes szakaszaiban változik. A bevezetés szakaszában a legfontosabb célkituzés a termék iránti figyelem felkeltése. E szakaszban a termékvezérlo rövid ideig monopolhelyzetet élvez. A monopolhelyzet idotartama függ az iparágtól, és attól, hogy mikor jelennek meg az elso „lemásolók” és továbbfejlesztok. A bevezetés idoszakának fontos kérdése a gyártás horizontális

kiterjesztése. Itt a termékszerkezet, a termékválaszték (méret-, szín- stb. összetétel) meghatározásáról van szó, valamint ezek muszaki, mennyiségi és minoségi, esztétikai feltételrendszerének kialakításáról. Lehetoleg pontosan meg kell határozni az induló mennyiséget - alapos marketingkutatás és piaci tesztek útján -, mivel kárba veszhet minden erofeszítés, ha az erosen reklámozott áru rövidesen hiánycikké válik. Különösen fontos szerepet kap a beszerzés, hiszen a termékéletgörbe egészére prognózisokat kell készíteni, de legalább a növekedés szakaszára a beszerzendo nyers- és alapanyagról annak érdekében, hogy biztosítsa a termelés folyamatosságát, lehetoleg a raktárkészletek nélkül, a „just-in-time” rendszer révén. Ebben a szakaszban kell kiépíteni a vevoszolgálati tevékenységet is biztosítva, mind a vevotanácsadói szolgáltatást a vásárlás elott és után, mind a szervezett javítószerelo

szolgáltatást, a folyamatos alkatrészellátást. Az árstratégiai döntések között a legfontosabb megtervezni az induló árszínvonalat. Ettol függ ugyanis, hogy az életgörbe további szakaszaiban milyen árintézkedéseket hoz a vállalat. Nagyon fontos hogy az induló árszínvonal és a további árintézkedések szinkronban legyenek egymással. Alapvetoen két induló árstratégia között választhat a vállalat: • a lefölözo árstratégia, ezen belül: • a gyors lefölözo árstratégia és • a lassú lefölözo árstratégia; • a behatoló árstratégia. A lefölözo árstratégiánál a vállalat viszonylag magas árral indul a helyettesíto termékek átlagos piaci árszínvonalához képest. Ezt a magas fejlesztési költségek indokolják A lefölözo stratégiát újdonságoknál, márkás cikkeknél lehet alkalmazni, vagy akkor, ha a versenytársak fellépése csak késobbi idopontban várható. Új termék esetén így a vállalat az árban

extraprofitot tud realizálni. A lefölözo árstratégiának egyik változata lehet, amikor nem a termék ára magas, hanem a hozzá kapcsolódó szolgáltatásé. Ebben az esetben a vevo nehezebben tud áralkut folytatni, mert a szolgáltatások ára piaconként változik. A gyors lefölözés stratégiánál az árban magasak a promóciós költségek. Ezt akkor alkalmazzák, amikor az eladó - bár új terméket visz a piacra - tart a versenytársak gyors fellépésétol. A lassú lefölözési stratégia esetén az áron belül alacsonyabbak a promóciós költségek, a vállalat a marketingkiadásokat visszafogja. Ezt akkor alkalmazza a vállalat, ha • a piac mérete korlátozott, • vevok már ismerik a terméket, • ha a vevok nem árérzékenyek, • ha nem kell félni a várható verseny gyors fellépésétol. A behatoló árstratégia esetén a vállalat alacsonyan állapítja meg az induló árat a piaci árszínvonalhoz viszonyítva, és igen alacsony

nyereséget kalkulál az árba. Ez a stratégia 2003. III-194. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT akkor alkalmazható, ha a termék már nem újdonság a piacon, vagy tömegáruk értékesítésénél. A nyereségtömeget, a vállalat a minél nagyobb forgalom révén biztosítja A gyors behatoló árstratégia alkalmával az áron belül magasak a promóciós költségek. Ez az árstratégia ígéri a leggyorsabb piaci behatolást és a legnagyobb piacrészesedés elérését. E stratégiát akkor alkalmazzák, amikor: • a vevok nem ismerik a terméket, • árérzékenyek a vásárlók, eros verseny várható már a piacon való belépéskor, ha a vállalat arra számít, hogy a termelési költségek gyorsan csökkenni fognak. A bevezetés szakaszában az egyik legfontosabb stratégiai döntés az értékesítési utak kiépítése, annak hossza, szélessége, irányíthatósága stb. A kommunikációs mix elemei közül a bevezetés szakaszában elotérben a

figyelemfelkelto reklám van, természetesen a többi elemet sem lehet elhanyagolni. A növekedés szakaszában a legfontosabb célkituzés a piaci részesedés növelése. A versenyhelyzet rendszerint oligopolista versennyé alakul át, néhány nagy cég uralja a piacot. Az árvezérlo árainak követése attól függ, hogy differenciálatlan vagy differenciált oligopolista piacról van-e szó. A fogyasztókat az elfogadási hajlandóság szempontjából is szokás csoportosítani, ennek új termékek esetében van igazán jelentosége: Az újítók, a kockázatvállalók az elso csoport, amelynek létszáma általában igen alacsony. A gyors adaptálók a második csoport, akik már többen vannak és a terméket rövid idon belül megvásárolják. A követok a harmadik csoport - általában a fogyasztók kétharmada - két részre osztható: a korai követok, akik elsosorban a példa hatására vásárolnak, és a késoi követok inkább már a körülmények nyomására

vásárolnak akkor, amikor a fogyasztók többsége már rendelkezik a szóban forgó termékkel. A vonakodók az utolsó csoport, akik tulajdonképpen a termék újdonságjellegérol már lekéstek, vásárlóként való megjelenésük átcsúszik a piaci telítettség, sot néha a hanyatlás idoszakára. Termékstratégiai döntések körében: • a vállalat fokozatosan javítja a minoséget, esetleg • némi termékdifferenciálást is végrehajt, • javítja a szolgáltatások színvonalát. Az értékesítési volumen folyamatosan növekszik, csökkennek a termelési költségek és valamennyire visszaesnek a marketingköltségek is. Ebben a szakaszban fejti ki hatását az induló árstratégia, kevés tennivaló van az árakkal. Az értékesítési utak tekintetében sincs sok tennivaló, legfeljebb az elosztási tevékenység javítása. A kommunikáció terén elotérbe kerül a személyes eladás, valamint az interperszonális kommunikáció, mivel a fogyasztók

számának növekedésével no a terméket egymásnak ajánlók száma is. Látható, hogy ebben a szakaszban van a legkevesebb tennivaló, ezért ezt a szakaszt a marketingszakemberek a vállalat szempontjából a legveszélyesebb idoszaknak tekintik. Ha ugyanis a vállalatnak több terméke is van a növekedés szakaszában, akkor hajlamos lehet az elkényelmesedésre. Ezért ekkor már az új termékötletek alapján új termékeket kell kidolgozni. Az érettség, illetve a telítettség szakaszában a vállalatnak két alapveto célkituzése van: 2003. III-195. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT 1. a profit maximalizálás, majd 2. az elért piaci részesedés megorzése Az érettség szakaszában a verseny monopolisztikus versennyé válik. Árvezérlo már muködik a piacon, de még elég kevés a cégek száma, így mindenki elfoglalhat viszonylagos monopolhelyzetet egy-egy piaci szegmentumon. A telítettség szakaszában a tiszta (kompetitív) verseny alakul ki. Az

életgörbe a piaci érettség vagy telítettség szakaszában éri el csúcspontját, ezután az értékesítési volumen már csökken. Telítettnek akkor tekinthetjük a piacot, ha adott idotartam - amely idotartam az elhasználódás intervalluma - alatt az eladott termékek összessége megegyezik a használatban lévo termékek állományával, vagy másképpen: ha egy idoszak alatt a piacpotenciál megfelel a fizetoképes kereslet összességének. A piac telítettségének megállapítása gondot okozhat, ha a piacon több konkurens szállító muködik. Az érettség szakaszában egyre kevesebb az új vevo, az értékesítés lassan a cserére korlátozódik. A verseny erosödik, a versenytársak piaci részesedésük megtartásáért harcolnak. Érdemes lehet különbözo marketingeszközökkel nyújtani a telítettség idotartamát, hiszen az értékesítési volumen maximuma miatt, ilyenkor lehet a legmagasabb az össznyereség. A nyereséget viszont a konkurrencia-ellenes

marketing rohamosan növekvo költségei eroteljesen csökkenthetik. Ebben a szakaszban verseny van: • az azonos termékek különbözo gyártói között és • a megjeleno helyettesíto termékekkel is. Újból nagy jelentoséget kap maga a termék: • típusmódosításokra, • választékbovítésre, • termékegyszerusítésre kerülhet sor a versenytársak elleni védekezés vagy költségkímélés céljából. A piaci részesedés megvédése csak termékdifferenciálással lehetséges. Feltétlenül fontos a szolgáltatások színvonalának növelése is. A termékvonalak felfelé irányuló nyújtásának a minoségjavítás stratégiája az eszköze, márkabovítéssel vagy márka újrapozícionálással lehet új piaci szegmentumokat megszerezni az elvesztett vevok helyett. Fontos döntési terület a szabad kapacitások termékkel való kitöltése, ebben nyújt segítséget a termékrangsor-képzés. A vevoszolgálat szerepe növekszik, az ezért piaci

részesedés megtartásában rendkívül fontos szerepet játszik, az eladásösztönzés és a PR funkciója is növekszik. A kereslet árrugalmasságának jelentosége az ármunkában szintén növekszik, erosödik az árverseny, és ezzel együtt a marketing-mixben az árdöntések szerepe. A vevok kezdik követelni az árengedményeket. Megno a közvetett ármódosítások szerepe Az induló árszínvonaltól függ, hogy mikor kell megkezdeni az árengedmények nyújtását: lefölözo árstratégia esetén az érettségi szakasz elején, behatoló árstratégiáknál pedig a telítettségi szakasz végén. Fontos, hogy a vállalat az elért árszínvonalát a legvégsokig megtarthassa, mert árcsökkenés után ugyanazzal a termékkel és ugyanazzal a szolgáltatással már nem lehet árat emelni. 2003. III-196. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Minthogy azonban a vevok ragaszkodnak az ármódosításhoz, ezt a vevokre szabott árengedményekkel lehet áthidalni. Az

értékesítési utak területén e szakaszban a legfontosabb tennivaló az értékesítési utak felülvizsgálata, gondolkodni kell a lerövidítés, az átalakítás, illetve a megszüntetés stratégiáján. A kommunikációs-mixen belül az eladásösztönzés tevékenység mellett a reklám lép elotérbe, amelynek legfontosabb feladata, hogy kommunikációs eszközökkel hangsúlyozza, vonzóbbá tegye a termék funkcionális tulajdonságait, elosegítse a termék-image növekedését. Még lehetoség van szegély-szegmentumok felkutatására A legtöbb esetben a reklám célja a versenytermékek fogyasztóinak megnyerése. A hanyatlás, illetve a kifutás szakaszában a legfontosabb célkituzés a termékkivonás megtervezése. A vevok többsége ilyenkor a késoi követok, illetve a vonakodók közé tartozik. A hanyatlás szakaszában a verseny monopolisztikus versennyé változik, csökken a versenytársak száma, többen kiesnek a versenybol. Végül a kifutás szakaszában

újra oligopolista lesz a verseny. Néhány nagy cég engedheti csak meg magának a folyamatosan csökkeno árak melletti értékesítést. A hanyatlás idoszakában a vállalat általában már nem realizál nyereséget és nem tudja elérni a megújulást, termékét - a számára megfelelo idopontban - kell kivonnia a piacról. A termék kivonása esetén a termékstratégiai döntések között a termékkivonás pontos, részletes megtervezésén és megszervezésén van a hangsúly, de emellett: • a fogyasztókat és az értékesítési csatorna résztvevoit tájékoztatni kell, • az eladott termékek szervizlehetoségeirol és • a további alkatrészellátásról gondoskodni kell. A termékkivonás stratégiájának három változata is ismert: • a szelektív visszavonulás, • a fokozatos leépítés és felszámolás, valamint • a szinten tartó visszavonulás stratégiája. A szelektív visszavonulás esetén a vállalat lemond néhány piaci

szegmentumról. Ezt a lépést azonban, csak akkor szabad megtennie, ha a tervezett új termék piaci bevezetésénél ezek a szegmentumok nem jöhetnek szóba. A fokozatos leépítés és felszámolás stratégiája az összes piaci szegmentumon azonos mértékben csökkenti az értékesítést. Ezt a stratégiát azonban nem szabad követnie a vállalatnak, ha az új termék rövid idon belül piacképes lesz. A szinten tartó visszavonulás stratégiája esetében a vállalat a régi terméket olyan mértékben vonja ki a piacról, amilyen mértékben az új terméket be tudja vezetni. Nagyon fontos megteremteni az egyensúlyt a régi és az új termék értékesítése között, hogy a piac még rövid idore se maradjon termék nélkül. Ez a stratégia a legeredményesebb visszavonuló stratégia. A hanyatlás szakaszában a beszerzési döntéseknek ismételten fontos szerep jut. A beszerzésnek kell megterveznie és bevezetnie a termékkivonási stratégiát, figyelembe véve a

termelés folyamatos fenntartásához szükséges nyers- és alapanyagokat, ismét csak oly módon, hogy elkerülje a felesleges raktárkészletek kialakulását. A vevoszolgálat újból fontos szerephez jut: információkat kell nyújtania az új termék piaci bevezetésének idopontjáról, illetve személyes eladás révén meg kell ismertetnie a vevoket az új termékkel. Ugyanakkor a régi terméknél folytatnia kell az eladásösztönzo tevékenységet. 2003. III-197. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A hanyatlás szakaszában az árszínvonalat folyamatosan csökkenteni kell. Ez az árcsökkenés általában meghaladja a teljes költségek színvonalát, de a változó költségek szintjén meg kell állnia. Ekkor a vállalatnak több fontos kérdést mérlegelnie kell, így például azt, hogy más termékek fedezetébol tudja-e biztosítani az itt fellépo veszteségeket, s azt, hogy az árveszteségek hogyan viszonyulnak a felesleges raktárkészlet költségeihez. Az

ekkor használatos árstratégia az ún. veszteségminimalizáló árstratégia Az értékesítésicsatorna-döntések között szükségessé válhat a veszteséges értékesítési utak felszámolása, ha ezekben az új termék értékesítése nem biztosított. A kommunikációs elemek közül ismét a reklám lép elotérbe, mégpedig a figyelemfenntartó típusa. 11. Porfolió elemzés A stratégiai tervezés, a vállalatpolitikai koncepció kialakítása a következo kérdések megválaszolásán alapul: • Mire vállalkozhat, mit termelhet, szolgáltathat a vállalat az adott bel- és külföldi környezetben? • Mit célszeru cselekednie a vállalatnak az adottságait, stratégiai jelentoségu üzleti mezoit figyelembe véve? • Mit szabad cselekednie a vállalatnak döntési jogköre, reálönállósága keretein belül? • Mit érdemes cselekednie függvényében? • Mit tud cselekedni a vállalat az anyagi- és a humán eroforrás lehetoségei függvényében?

a vállalatnak az érdekeltségi rendszerének Ezekre a kérdésekre több lépésben lehet választ adni. A legelso lépés a makro- és mikrokörnyezet elemzése. Ez az elemzés a vállalatot körülvevo három körben valósulhat meg: • a külso kör a makrokörnyezet, • a középso kör a valószínusítheto piac, • a belso kör a tényleges piac jellemzoit és eseményeit sorakoztatja fel. A második lépés a saját adottságok elemzése. A harmadik lépés a versenyhelyzet elemzése. Negyedik lépésben a siker kulcsfontosságú tényezoit kell vizsgálni: • az erosségeket, • a lehetoségeket, valamint • a gyengeségeket és • a veszélyeket. A siker kulcsfontosságú tényezoit vizsgáló eljárást SWOT- analízisnek nevezzük. 12. SWOT-analízis A SWOT-analízis tulajdonképpen az elso lépésben elvégzett vizsgálatok, meghatározott szempontok szerinti, rendszerezése. A SWOT- analízis a vállalati belso erosségek és gyengeségek,

valamint a külso piaci lehetoségek és fenyegetettségek, veszélyek elemzésével foglalkozik. A minden részletre kiterjedo helyzetelemzés segítségével 2003. III-198. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT adható meg a válasz a „hol vagyunk?”, a „hova akarunk eljutni?” stb. kérdésekre A kérdések egy része összvállalati szintu vállalatpolitikai választ kíván, más részük a stratégiai üzleti mezok (termék-piac, tevékenység-piac kombinációk) növekedésének pénzügyi és kockázati szempontok szerinti folyamatos elemzését feltételezi. A stratégiai marketing döntések megalapozottságának fokozása terén körülbelül két évtizede valóságos áttörést jelentett a portfolió-szemlélet megjelenése és a portfolió - technika kialakulása. A modern marketingben a portfolió - analízis a stratégiai tervezés egyik alapmódszerévé vált. A portfolió-analízis elso alkalmazásai a termékstratégia megalapozását segítették. Ebben az

értelmezésben a stratégiai döntések - mivel szinte minden, a külpiacokon is muködo vállalat többféle stratégiai jelentoségu terméket állít elo, tehát több stratégiai üzletága van - olyan tényezokkel kapcsolatosak, mint például az, hogy a • gyors, illetve lassú piaci növekedést mutató, - kis és nagy nyereséget nyújtó, • alacsony vagy magas fedezetet biztosító , • kicsi vagy nagy piaci részesedésu, • jelenleg elhanyagolható vagy óriási mennyiségben értékesítheto, • kockázatmentes vagy • magas kockázatú piacokon értékesítheto termékei, üzletágai közül • amelyek termelését, forgalmát fejlessze, növelje, • a vállalaton belül melyek részarányát kell és érdemes növelni, illetve • visszafejleszteni a hosszabb távú marketingstratégia céljai szempontjából. A döntés-elokészítés egyik egyszeru módszere a termékpozícionálás, amivel két kritérium vagy kritériumrendszer alapján a

vállalat termékei különbözo kategóriákba sorolhatók. A portfoliótechnika is a pozícionálás elvén alapszik, de már megalapozottabb, pontosabb módszereket alkalmaz. Felhasználhatósága a marketingstratégiai döntések megalapozásában lényegesen szélesebb körre terjed ki, mint a termékszerkezet jellemzése. Fel lehet használni a termékeken kívül a piacok pozícionálására, úgymint: • piacválasztás, • szegmentumok elemzése, valamint • a vevok-vevokörök elemzésére, sot • a kombinált marketingelemek, Pl. • termék-vevokör kombinációk vagy • piac-termék kombinációk • stratégiát megalapozó célú vizsgálatához is. A portfolió-módszer - mint a gazdaságilag legkedvezobb összetételek stratégiai tervezésének módszere - a termékek esetében a piaci és vállalati szempontokat együttesen veszi figyelembe a két fo dimenzió mentén való értékelés lehetoségének kidolgozásával. Elképzelheto

háromdimenziós (három kritérium vagy kritériumrendszer szerinti) elemzés is. 2003. III-199. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT A portfolió-analízis két leggyakrabban használt módszere: a Boston Consulting Group által kifejlesztett, röviden BCG-technikának nevezett módszer (2x2 mátrix), illetve a GE- Mc Kinsey módszer, a General Electric cég által használt Mc Kinsey-modell (3x3 mátrix) Az alábbiakban, részletesen a BCG-módszerrel foglalkozunk 12.1 A BCG- módszer alaptípusa az ún. növekedési / részesedési mátrix A BCG- mátrix esetében az üzletágak csoportosításához, pozícionálásához használt két dimenzió a piaci növekedési ütem és a relatív piaci részesedés. Ez utóbbit a BCG- technika alaptípusa a legnagyobb versenytárséval összehasonlítva határozza meg úgy, hogy az abszcisszán a skála a 0,1-szeres, tehát egytizednyi résztol a 10-szeresig terjed a legnagyobb versenytárs piaci részesedéséhez viszonyítva. A BCG-

módszer továbbfejlesztett változatai esetében a két dimenzió már valódi portfoliójellegu kritérium-együttes. Szokás például az üzletági pozíciók meghatározásához • a „forgalomnövekedési képességet” és • a „nyereségtermelo (profit) képességet” meghatározni. NÖVEKEDÉSI ÜTEM KÉRDOJEL vagy KÖLYÖK SZTÁR vagy CSILLAG DÖGLÖTT KUTYA FEJOS TEHÉN PIACI RÉSZESEDÉS 3. ábra A portfolió-analízis Mindkét dimenzió (lásd: 3. ábra), természetesen, ekkor már több altényezot, szubkritériumot foglal magában. (A szakirodalom gyakran idézi a 2x2 mezos mátrix egyes mezoinek elnevezését, amelyeket itt a továbbfejlesztett BCG- technika dimenziói szerint ismertetünk, de például a „magas nyereségtartalom” - természetesen csak az ismertetésben helyettesítheto az alaptípus „magas piaci részesedés”-ével): „Kérdojel” vagy „kölyök” termékek: magas növekedési ütemu és alacsony nyereségtartalmú

termékek, sorsuk sok szempontból bizonytalan. Egyrészt veszélyesek a vállalat számára, hiszen alacsony piaci részesedésük ellenére sok pénzt nyelnek el, másrészt potenciálisan ígéretesek, hirtelen a jövo termékeivé válhatnak. A követendo stratégia kétféle lehet. Meg kell kísérelni a piaci részesedés növelését, elsosorban a piac szelektív megdolgozása révén, így a termékek lassan a „sztár” mezobe csúszhatnak át. 2003. III-200. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT Amennyiben a relatív piaci részesedés növelése nem bizonyulna sikeresnek, célszerubb feladni a kísérletezést és lemondani a termékrol. „Sztár” vagy „csillag” termékek: magas növekedési ütemu és magas nyereségtartalmú termékek. E termékeké a jövo A siker értekében jelentos pénzösszegek ismételt befektetését igénylik, hozamukat célszeru rövid idon belül újra befektetni („invesztíciós stratégia ), ezáltal lehet megorizni a magas piaci

részesedést, illetve növelni azt. „Fejostehén” termékek: az alacsony növekedési ütemu és magas nyereségtartalmú termékek. A korábban elért kedvezo pozíciók eredményét e termékeknél élvezhetjük; hozamuk lényegesen meghaladja az esetleg szükséges pótlólagos befektetéseket. Ezek a termékek biztosítják a vállalat likviditását és nyereségét, ezek szolgáltatják a jövo termékeihez a fejlesztési, bevezetési költségek fedezetét. A cél tehát a piaci részesedés tartása, minimális befektetések árán („lecsapolási stratégia”). „Döglött kutya” termékek: az alacsony növekedési ütemu és alacsony nyereségtartalmú termékek. Rendszerint aránytalanul magas befektetést igényelnének ahhoz, hogy piaci pozíciók számottevoen javuljanak. A nagy kockázattal járó döntést a vállalat csak rendkívüli esetben vállalhatja („dezinvesztíciós stratégia”). A négy stratégiai-zóna komoly termékstratégiai

következtetések levonását teszi lehetové. A vállalat muködése általában akkor a legbiztonságosabb, ha • a termékeinek 40-60%-a a „fejostehén”-mezoben található; • megfelelo számú termék található a „sztár”-mezoben is, biztosítva a jövo árualapját; • viszonylag kevés termék található a „kölyök”-mezoben és lehetoleg ezek is a „sztár”-mezo felé mozdíthatók el, • kevés termék sorolható a veszélyes „döglött kutya”-mezobe. A termékek, illetve üzletágak a BCG-mátrixban az ido függvényében elmozdulhatnak, a cél tulajdonképpen az, hogy a marketingstratégia által meghatározott irányban és mértékben mozduljanak el. A portfolió-analízis BCG- módszerének mezoi és a termékek életciklusának szakaszai között érdekes összefüggés figyelheto meg. Az összefüggés annak figyelembe vételével természetes, hogy a termékek piaci pozíciója értelemszeruen összefügg az értékesített volumennel.

2003. III-201. Vállalati Gazdaságtan BME IMVT II. B Fejezet hivatkozásai i Az alfejezet alapforrását Gedeon Péter „A modern kapitalizmus” címu kituno muve adta, amely a Bara, Z. – Szabó, K szerkesztette Gazdasági rendszerek, országok, intézmények címu gyujteményes kötet 3. fejezete (Aula, 2000 Budapest). Az eredeti mu szövegét drasztikusan lerövidítettem, átfogalmaztam, helyenként annak mondanivalóját, állításait megváltoztattam, kiegészítettem, így konkrét irodalmi hivatkozásokként való megjelenítése nem lett volna korrekt megoldás. Kiegészíto olvasmányként mindenképpen ajánlom ii Az alfejezet forrását ismét Gedeon Péter „A modern kapitalizmus” címu kituno muve adta, amely a Bara, Z. – Szabó, K szerkesztette Gazdasági rendszerek, országok, intézmények címu gyujteményes kötet 3. fejezete (Aula, 2000 Budapest). Az eredeti mu szövegét drasztikusan lerövidítettem, átfogalmaztam, helyenként annak

mondanivalóját, állításait megváltoztatva kiegészítettem, így konkrét irodalmi hivatkozásként való megjelenítése nem lett volna korrekt. Kiegészíto olvasmányként mindenképpen ajánlom. iii Az alfejezet forrását Horváth József „A piacközpontú vegyesgazdaság modellje” címu mélyreható muve adta, amely a Bara, Z. – Szabó, K szerkesztette Gazdasági rendszerek, országok, intézmények címu gyujteményes kötet 4 fejezete (Aula, 2000. Budapest) Az eredeti mu szövegét csak részleteiben használtam fel, azt is lerövidítve, átfogalmazva, kiegészítve. Kiegészíto olvasmányként mindenképpen ajánlom iv Az alfejezetben követett felosztás Horváth József „A piacközpontú vegyesgazdaság modellje” címu munkájának (amely a Bara, Z. – Szabó, K szerkesztette Gazdasági rendszerek, országok, intézmények címu gyujteményes kötet 4 fejezete. Aula, 2000 Budapest) „A pénzügyi rendszer és az alkalmazkodási típus összefüggése”

alfejezetében vázolt felosztást tükrözi. v Forrás: Copeland, T. – Coller, T – Murrin, J: Vállalatértékelés, Panem – John Wiley&Sons, Budapest, 1999 Szerkesztoi megjegyzése a 43. oldalon vi Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 5 fejezet: Bara Zoltán: Állam által vezérelt piacgazdasági rendszerek, Aula, 2000. Budapest vii Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 3 fejezet: Gedeon Péter: A modern kapitalizmus, Aula, 2000. Budapest viii Forrás: A. Black – P Wright – J Bachman – J Daviers: Shareholder Value – Részvényesi érték, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, PriceWaterhouseCoopers, Budapest, 1999. ix Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacköz pontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest x Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek,

országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest xi Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest xii Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest xiii Forrás: Bara, Z. – Szabó, K (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények 4 fejezet: Horváth József: A piacközpontú vegyesgazdaság modellje, Aula, 2000. Budapest xiv Az Executives’ Club of Chicago elott tartott felszólalás, idézi a Coca-Cola vállalat éves jelentése, 1996. Idézi: A Black – P. Wright – J Bachman – J Daviers: Shareholder Value – Részvényesi érték, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, PriceWaterhouseCoopers, Budapest, 1999. xv Forrás: Copeland,

T. – Coller, T – Murrin, J: Vállalatértékelés, Panem – John Wiley&Sons, Budapest, 1999 Eloszó a magyar kiadáshoz (Szerzo: Reszegi László), 17-32. old xvi Forrás: Copeland, T. – Coller, T – Murrin, J: Vállalatértékelés, Panem – John Wiley&Sons, Budapest, 1999 Eloszó a magyar kiadáshoz (Szerzo: Reszegi László), 17-32. old 2003. III-202