Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » A pénz és a pénzügyi rendszer

V. PÉNZ ÉS PÉNZÜGYI RENDSZER Az előző fejezetekben az árupiac nagyon egyszerű modelljével bemutattuk azt, hogy a fogyasztók, a vállalatok és a kormányzat hogyan hatnak egymásra ezen a piacon. Az egyetlen momentum, amelyben modellünk nem volt teljes, hogy nem vettük figyelembe a pénz és más pénzügyi aktívák létezését A pénzpiacok eddig nem voltak bekapcsolva az elemzésbe. Ezt a fejezetet azzal kezdjük, hogy megnézzük mi a pénz, és milyen szerepet játszik a gazdaságban. Majd bemutatjuk, hogy a kétszintű bankrendszer hogyan működik, és a bankok hogyan teremtik a pénzt. Pénzteremtés természetesen kétszintű bankrendszer nélkül is van, de a kétszintű bankrendszer nem létezik pénzteremtés nélkül. A fejezet második részében azt világítjuk meg, hogy a központi bank hogyan ellenőrzi indirekt módon a kereskedelmi és üzleti bankok pénzkínálati döntéseit, a monetáris politika milyen eszközeivel szabályozza a pénzforgalmat.

Végül a fejezet utolsó részében a mennyiségi pénzelmélettel foglakozunk 1. A pénz lényege és funkciói Gyakran hallhatjuk az utcán vagy villamoson, hogy a János sok pénzt csinál, a Katinak az Isten pénze sem volna elég. A fogalom általánosan elterjedt felfogása ellenére közgazdaságtanilag a pénz nem jövedelem és nem egyenlő a gazdagsággal! A pénz valami olyan dolog, amit az emberek általánosan elfogadnak csereeszközként. A pénzkínálat összetevődik bankjegyekből, érmékből és folyószámla egyenlegekből. A munkaadó felhasználja a pénzt, hogy bért fizessen, a munkavállaló felhasználhatja a pénzt arra, hogy élelmiszert vásároljon, vagy kiegyenlítse a múlt évben keletkezett tartozását. A mindennapi életben pénz megszerzését és használatát magától értetődőnek tartjuk. Amikor a pénzügyi rendszer jól működik a rendszer alapmechanizmusa ténylegesen láthatatlan. Az emberek egyszerűen természetesnek vélik, hogy

bármelyik áruházba, étterembe, butikba besétálhatnak, vagy odahajthatnak a benzinkúthoz, és bármit vásárolhatnak, ha ezekből a Szent Istvánt és az esztergomi bazilikát ábrázoló papírocskákból kellő mennyiség lapul a pénztárcájukban Tény, hogy az a gondolat, hogy pénzért dolgokat vásárolhatunk annyira természetes és nyilvánvaló, hogy majdnem abszurdnak tűnik beszélni róla. De kérdezzük meg, hogy van az, hogy a boltos hajlandó eladni egy rúd téliszalámit, egy finom francia pezsgőt, amit megehetünk és megihatunk, cserébe néhány papírdarabért, amelyeknek értéke semmiképpen nem egyezik meg a szalámi vagy a pezsgő értékével? Másrészt viszont miért voltak, vannak és lesznek olyan idők, amikor egy tucat tojásért egy talicska pénzt kell fizetni, vagy ami még rosszabb, hogy a pénzért semmit nem lehet kapni? 1.1 A pénz, mint a fizetések, a csere és a számbavétel eszköze A pénzgazdaság működéséhez a pénz

elengedhetetlenül szükséges. Ennek alátámasztására képzeljük el, milyen lenne az élet pénz nélkül. A pénzgazdaság alternatívája a barter, amelynek lényege, hogy az emberek termékeket és szolgáltatásokat termékekért és szolgáltatásokért cserélnek közvetlenül, a pénz közvetítése nélkül. Hogyan működik ez? Tételezzük fel, hogy reggel felkelünk és elhatározzuk, hogy sonkát, tojást és narancslevet akarunk reggelire. Ahelyett, hogy az áruházba mennénk, és pénzért megvásárolnánk ezeket a dolgokat, meg kell keresnünk a hentest, a tojást árusító piaci kofát, a narancslét készítő kisiparost, de rendelkeznünk kell olyan árukkal, amelyekre a hentesnek, a piaci kofának és a narancsital készítőjének is szüksége 51 van, és amelyekért hajlandók velünk cserélni. Belátható, hogy így egy kissé komplikált lenne a reggelink megszerzése. A barter rendszer problémáit a klasszikus közgazdászok már régesrégen

felismerték. Rámutattak arra, hogy a barter a szándékok dupla egybeesését kívánja meg ahhoz, hogy a csere végbemenjen. Tehát ahhoz, hogy a csere létrejöjjön nem elegendő, hogy találjunk valakit, aki rendelkezik azzal az áruval, amit szeretnénk megszerezni, hanem, hogy az illető is akarja azt az árut, amit cserébe kínálunk. Egy általánosan elfogadott segédeszköz a csereeszköz, elegánsan megoldja a szándékok dupla egybeesésének problémáját. Egy monetáris rendszerben a pénz termékekre és szolgáltatásokra cserélhető, amikor az emberek vásárolni akarnak különböző dolgokat. A pénznek, mint a piacgazdaság eszközének szerepét, fontosságát aligha lehet túlbecsülni, hiszen ez a segéd- vagy csereeszköz teszi lehetővé számunkra, hogy a cserében résztvevő termékeket és szolgáltatásokat összemérhessük A pénz legfontosabb funkciója tehát, hogy általános értékmérő és általános csereeszköz. A pénznek fontos

funkciója még, hogy a számbavétel eszköze. Ez azt jelenti, hogy az árakat pénzben állapítják meg. Például egy könyv ára 4200 Ft és nem 40 kg banán vagy 8 db videó-kazetta A standard számbavételi egység tehát különösen fontos az árak megállapításánál. 1.2 A pénz, mint az érték-tartalékolás eszköze A közgazdászok a pénz elsődleges funkcióján, a csereszköz funkción túlmenően a pénz más funkcióit is megkülönböztetik. A pénz az érték tartalékolását is szolgálja, azaz megtehető, hogy a megtakarított jövedelmet átvisszük egyik időszakról a másikra Ha gombát termesztünk a pincében és a hónap végén eladjuk, de az érte kapott pénzt nem kívánjuk tüstént elkölteni, dönthetünk úgy, hogy bevételünk egy részét pénzben tartalékoljuk addig, amíg valamit vásárolni nem akarunk érte. A pénzen kívül természetesen más értéktartalékolási formák is vannak. Dönthetünk úgy is, hogy a többletünket antik

festményekbe fektetjük, vagy gyémántokat vásárolunk érte A pénz azonban egy lényeges előnnyel rendelkezik más értéktartalékolási formákhoz képest: a pénz mindig a közvetlen kicserélhetőség állapotában van, míg egy Renoir festmény nem. A közgazdászok ezt a pénz likviditási tulajdonságának nevezik. A pénz könnyen elkölthető, kifolyik kezeinkből, mint a víz A pénzbeni értéktartalékolásnak ugyanakkor nagy hátránya, hogy inflációs időszakokban, amikor a termékek és szolgáltatások árai emelkednek, a pénz értéke csökken. 1.3 Pénz a gyakorlatban Az Introductory Economics tankönyveknek gazdag példatára van arról, hogy az egyes kultúrákban milyen különleges dolgok töltötték be a pénz szerepét. Például Észak-Amerika indiánjai között a gyöngyök, Dél-Afrikában a kagylók. A csendes-óceáni Yap szigetén a malomkő, a második világháború hadifogoly táboraiban a cigaretta. A háború utáni Magyarországon a

kősó játszott ilyen szerepet Természetesen ez a lista tovább bővíthető. A különböző fajta pénzek két csoportra oszthatók: árupénzre és papírpénzre Az árupénzek azok a pénzként használt különböző termékek, amelyeknek más irányú felhasználásuk során saját belső értékük van. Például, mint említettük, a második világháborús hadifogoly táborokban cigarettákban mérték az árakat és a vagyont felhalmozott cigarettákban tartották. A cigaretták természetesen elszívhatók voltak, de volt egy alternatív funkciójuk, hogy a pénz szerepét töltötték be, pénzként funkcionáltak. 52 Az árupénznek egyik legismertebb formája az arany. Több száz éve az aranyat közvetlenül fel lehetett használni termékek és szolgáltatások vásárlására, és az arany az árupénz szerepből fokozatosan kiszorította a többi árut. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az arany kis mennyiségben nagy értéket testesít meg,

minőségi változás nélkül könnyen osztható, darabolható, nem oxidálódik, stb. Ugyanakkor az aranynak más felhasználási lehetőségei is vannak. Például ékszereket, aranyfogakat csinálnak belőle, és manapság, mint ipari anyagnak a mikroelektronikában van fontos szerepe. Ezzel szemben ma már a legtöbb országban a pénz belső érték nélküli papírpénz, mivel a tényleges értéke egy 5 000, 10 000 vagy 20 000 Ft-os bankjegynek, magának a papírnak lényegében nulla. A belső érték nélküli pénznek négy követelménynek kell megfelelnie:  olcsó legyen az előállítása;  könnyen lehessen kezelni;  tartós legyen, ne használódjon el könnyen;  nehéz legyen hamisítani. A papírpénz többé-kevésbé jól megfelel ezeknek a követelményeknek. Viszonylag olcsó az előállítása és könnyebben kezelhető, mint pl. a malomkő, eléggé tartós Ugyanakkor hamisítható, ezért az államnak erőforrásokat kell áldoznia a

pénzhamisítás megakadályozására. Tehát a papírpénz az említett követelményeket nem mindenben elégíti ki, a társadalom mégis elfogadja, mint a fizetések és az értéktartalékolás eszközét. A pénz működésének fontos eleme a bizalom Bizalom nélkül a pénz nem funkcionál Az államnak meg kell győznie a társadalmat arról, hogy nem fog a bankóprés eszközéhez folyamodni költségvetési deficitjének finanszírozása érdekében, ami elértéktelenítené a pénzt. Ha pl egy kormányzat árukat és szolgáltatásokat úgy vásárol, hogy pénzt nyom, ahelyett, hogy az adókat emelné, az árak emelkedni fognak és a pénz értéke csökken más árukhoz viszonyítva. Ha az várható, hogy egy csirke ma 10 pénzegységbe kerül és egy hét múlva 1000-be, akkor senki nem érdekelt a pénztartásban és megpróbál valami más eszközt találni a fizetésre és az érték tartalékolására. Az állam amellett, hogy megpróbálja meggyőzni a társadalmat,

hogy a pénz értékét megvédi, törvényileg is kötelezővé teszi a papírpénz elfogadását. Deklarálja, hogy a papírpénzt mindenki köteles törvényes fizetési eszközként elfogadni. Ez azonban önmagában nem lenne elegendő, de ezt az állam azért teheti meg, mert forgalmi és fizetési eszköz funkciójában a pénz mulandó természetű, csak ideiglenesen tartózkodik az egyes emberek kezében, addig, amíg lebonyolítja az áruk cseréjét és ilyenkor mellékes, hogy önmagának mennyi az értéke. Az arany azért forog, mert értéke van, a papírpénznek pedig azért van értéke, mert forog, mert csak ideiglenesen tartózkodik az egyes emberek kezében. 2. A kétszintű bankrendszer lényege és működése 2.1 A modern bankrendszer A modern bankrendszer működésének megértéséhez, szükségünk lesz a számvitel néhány alapelemére. A modern könyvelést az olaszországi Renaisance idején találták fel, ami egy kulcsfontosságú innováció volt az

üzleti gyakorlat számára. A könyvelés teszi lehetővé az üzletemberek számára, hogy tiszta képet kapjanak pénzügyi helyzetükről, ami a vállalkozások vezetése, az üzleti döntések szempontjából elengedhetetlenül fontos. Itt nekünk a számvitel azon aspektusait kell röviden áttekinteni, ami a modern bankrendszer működésének megértéséhez szükséges. Hangsúlyozni kell, hogy a számviteli (üzleti) könyvek mindig mérlegszemléletűek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy pillanatképet készítünk a cégről – a bankot is beleértve – egy adott időpontban: AKTÍVÁK – PASSZÍVÁK = TŐKE (VAGY NETTÓ ÉRTÉK) 53 vagy ami ezzel azonos: AKTÍVÁK = PASSZÍVÁK + TŐKE Az aktívák olyan dolgok, amelyek egy vállalat tulajdonát képezik, és értékük van. Ezek egy termelő vállalat esetében magukban foglalják a vállalat üzemi épületeit, gépeit, berendezéseit, felszereléseit, raktárkészletét, a bankszámláján szereplő

pénzköveteléseit, más vállalatokkal szembeni követeléseit A passzívák a vállalat adósságai más vállalatokkal, illetve az állammal szemben. Ide tartoznak a beszállítókkal szembeni tartozásai, a bankoktól felvett hitelei, ezek kamatai, az iparűzési adó, a társasági adó stb Egy bank aktívái magukban foglalják: - a banképületet és annak bútorzatát; - a bank tulajdonában lévő állami értékpapírokat; - a bank készpénzkészletét; - részvényeket, kötvényeket; - a bank által nyújtott hiteleket; - a központi jegybanknál elhelyezett kötelező tartalékot. Ez utóbbival kapcsolatban, mint majd látni fogjuk, a központi banki szabályozás megköveteli, hogy a bankok betéteik egy bizonyos hányadát, mint kötelező tartalékot a központi banknál tartsák. Egy bank számára a legfontosabb passzívák a betétek. A betétek a betételhelyezők követelései a bankkal szemben. Ugyanis, ha pénzt teszünk be a bankba lényegében kölcsönt

adunk a banknak A könyvelés szabályai szerint, ha egy cég aktíváit összeadjuk és levonjuk belőle az összes kölcsönvett alapokat, akkor a különbség a nettó érték. A nettó érték képviseli a cég értékét a részvényesei vagy tulajdonosai számára Egy bank pénzügyi helyzetét nyomon követhetjük egy egyszerűsített mérleg, a T-elszámolás alapján. A konvenciónak megfelelően a bank az aktíváit a T betű baloldalán, a passzíváit a nettó értékkel együtt a jobboldalán tartják nyilván. Hangsúlyozzuk, hogy a mérlegnek mindig egyensúlyban kell lennie, azaz a tételek összege a baloldalon pontosan egyenlő kell, hogy legyen a jobboldali tételek összegével. Ezt demonstráljuk az alábbiakban. Erre mutat egy példát az 5.1 ábra 5.1 ábra Mint látjuk, az adott bank 110 Mrd. Ft aktívával rendelkezik Ebből 20 Mrd Ft tartalékot képez, ami a központi jegybanknál elhelyezett letét és készpénzkészlet (érmék és bankjegyek). A

tartalékok aktívák a bank számára, mivel a bank elmehet a központi jegybankhoz és készpénzt kaphat, ugyanúgy mint ahogyan valaki bemegy egy bankba és készpénzt vesz fel a számlájáról. Ilyen értelemben tehát a központi jegybank a bankok bankja. 54 Miért tartanak a bankok tartalékot a központi jegybanknál? Ennek számos oka van, de a legfontosabb, hogy ezt számukra a banktörvény kötelezően előírja. A banktörvény szerint a kereskedelmi és üzleti bankok betét passzíváiknak egy meghatározott %-át, mint kötelező tartalékot el kell hogy helyezzék a központi jegybanknál. Ezt a százalékot kötelező tartalékrátának nevezik Ha például a kötelező tartalék ráta 20 %, akkor a bank a 100 Mrd. Ft betéti állományából 20 Mrd Ft-ot köteles a központi jegybanknál tartani A további aktívák a 90 Mrd Ft kölcsön, az összes aktíva tehát: 20 + 90 = 110 Mrd. Ft A passzívák oldalán a banknak van 100 Mrd. Ft betéte, amellyel a

betéteseknek tartozik Ez nem kamattartozást jelent Ez azt jelenti, hogy 10 Mrd Ft-ot ér a bank a tulajdonosainak Ez a 10 Mrd Ft a bank nettó értéke, amely kiegyensúlyozza a mérleget. A korábbiakból ismert, hogy az érvényes szabály szerint, ha valamely tétel a bank mérlegében megváltozik, valahol máshol is bekövetkezik egy változás, amely azt kiegyensúlyozza. Például, ha a bank tartaléka 1 Ft-tal megnő, akkor az alábbiak valamelyiknek igaznak kell lennie:  más aktívái (mondjuk a kölcsönök) 1 Ft-tal csökkennek;  a passzívák (mondjuk a betétek) nőnek 1 Ft-tal;  a nettó érték nő 1 Ft-tal. Természetesen további kombinációk is elképzelhetők. 2.2 Hogyan teremtik a bankok a pénzt? A pénzmultiplikátor Hogy könnyebben megértsük a modern bankrendszer működését, tételezzünk fel egy olyan esetet, hogy mondjuk Bergengóciában csak egyetlen magánbank létezik. A bankár jövedelemre akar szert tenni a pénz kölcsönzése

révén, úgy, hogy egy magasabb kamatlábat számít fel a kölcsönvevőknek, mint amit a betéteseknek fizet azért, hogy a pénzüket használja. A két kamat közötti különbséget kamatrésnek nevezzük Ebből a kamatrésből származik a bankár haszna. A modern bankok, mint említettük betéteik egy meghatározott százalékát az adott ország központi jegybankjában kötelesek tartani. A bankok addig a határig kölcsönöznek, amíg a kötelező tartalék ráta számukra ezt lehetővé teszi. Tételezzük fel, hogy Bergengócia magányos magánbankja 100 Ft betéttel rendelkezik és 100 Ft tartaléka van. Ezt mind elhelyezte a központi banknál vezetett számláján Tételezzük fel, hogy a kötelező tartalék ráta 20 %. Mivel a bank csak 20 Ft tartalékot lett volna köteles elhelyezni a központi banknál, ezért 80 Ft többlettartaléka van A különbséget a tényleges tartalék és a kötelező tartalék között nevezzük többlettartaléknak: TÖBBLETTARTALÉK

= TÉNYLEGES TARTALÉK – KÖTELEZŐ TARTALÉK Meg kell jegyezni, hogy ha a banknak többlettartaléka van, akkor kölcsönöket adhat. Amikor a bank kölcsönt ad, ez csökkenti a többlettartalékát Tételezzük fel, hogy a bankunk 0-ról startol, mint ezt az 52 ábra 1. panelje mutatja: 5.2 ábra 55 Vegyük most azt az esetet, amikor a Ft bankjegyek körforgásban vannak, és valaki elhelyez a bankban 100 Ft betétet. A bank az egész 100 Ft-ot elhelyezi tartalékként a központi banknál (2 panel) Tehát a bankunk most 100 Ft aktívával (tartalékkal) és 100 Ft passzívával (betéttel) rendelkezik Mivel a kötelező tartalék ráta 20 %, tehát a banknak 80 % többlettartaléka van Mennyit tud kölcsönözni a bank, hogy megfeleljen a kötelező tartalékráta követelményének? Mint említettük, feltételezzük, hogy Bergengóciának csak ez az egyetlen magánbankja, továbbá azt, hogy aki kölcsönt kap, az egészet a bankban tartja, vagy olyan valakinek fizeti ki,

aki azt szintén a bankban helyezi el. Tehát készpénz formájában semmit nem kell kivenni. A válasz a kérdésünkre, hogy ebben az esetben 400 Ft (3 panel). Tehát Bergengócia egyetlen magánbankja 100 Ft-os betéttel további 400 Ft pénzt teremtett 80 Ft többlettartalékkal 400 Ft kölcsönt nyújthatott, ugyanis eddig a pontig rendelkezik a kötelező tartalékráta fedezettel. Amikor bankunk 400 Ft hitelt nyújt, azt mondja ügyfeleinek, hogy 400 Ft erejéig csekket állíthatnak ki a bankra Így a bank az ügyfelei számára nyújtott 400 Ft hitelt betétként is elkönyveli, tehát ezzel a betéti állománya 500 Ft-ra emelkedik és a mérlege egyensúlyban van. Tehát minden 1 Ft tartalék 5 Ft betétet fedezhet. A pénzkínálat mindig a forgalomban lévő készpénz és a betétek összessége. Az elhelyezés előtt a pénzkínálat 100 Ft volt (mint készpénz), nem volt betét, az elhelyezés és kölcsönzés után a pénzkínálat 500 Ft, nincs készpénz a bankon

kívül, betétben pedig 500 Ft van. Meg kell tehát jegyeznünk, hogy amikor a készpénzt betétekké konvertáljuk, a pénzkínálat megváltozhat. Az 52 ábra paneljeiben bemutatott bank megengedhette magának, hogy a kezdeti 100 Ft-os betétre, amit tartalékként elhelyezett a központi jegybanknál 400 Ft-os kölcsönt adjon, azzal a megkötéssel, hogy az betét formájában a bankban marad. Eddig azt feltételeztük, hogy egyetlen magánbank van. Tehát történetesen, ha Kiss László kölcsönt vesz fel a banktól, hogy egy számítógépet vásároljon és kiállít egy csekket a komputer áruháznak, amely szintén a bankban helyezi el a pénzét, a Kiss László csekkje csupán azt eredményezi, hogy a banknál vezetett számlájának egyenlege csökken, a komputer áruház számlájának egyenlege nő a bankon belül. Tehát készpénz nem hagyja el a bankot. Addig, amíg a rendszer ily módon zárt, addig a bank tudja, hogy soha nem kérik számon a tartalékba

helyezett 100 Ft-ot, és így nyugodtan nyújthat 400 Ft kölcsönt. A valóság azonban más, hiszen egy országban nagyon sok bank van. Így a helyzetet az 53 ábránk illusztrálja Addig, amíg a bankrendszer zárt, mindig lehetséges, hogy a kezdeti 100 Ft betét a pénzkínálat expanziója révén 500 Ft legyen, de nem több. Tételezzük fel, hogy Mária egy kezdeti 100 Ft betétet helyez el az I. Bankban, továbbá, hogy a bank által nyújtott kölcsönök betétként a bankban maradnak, mivel az egyes kölcsönvevők azt folyószámlájukon tartják, és csekket állítanak ki, amikor árut vagy szolgáltatást vásárolnak. Az I Bank így 80 Ft kölcsönt nyújthat ügyfelei számlájára, mivel 20 Ft-ot el kell helyeznie a központi banknál kötelező tartalékként. Az I Bank mérlegét ebben a pillanatban az 5.3 ábra 2 panelje mutatja Mondjuk Jóska számlájára 80 Ft hitelt ad és így az összes betéti állománya 180 Ft. Jóska a Sándor autósboltjára kiállít

egy csekket, mivel dísztárcsákat vásárolt az autójára 80 Ft-ért. Az I Bank, mivel Sándornak az I Banknál nincs számlája a tartalékából kifizeti és így a mérlege a 3. panel szerint alakul Az I Bank a benyújtott csekk ellenértékét átutalja a II. Bankhoz, amely Sándor folyószámláját vezeti Így a II Bank tartaléka 80 Ft-al megnő Ez a gyakorlatban úgy megy végbe, hogy a Központi Banknál az I. Bank tartalékát csökkentik 80 Ft-tal, a II Bank tartalékát pedig növelik 80 Ft-tal. Az eredmény, hogy a II Bank többlettartalékkal rendelkezik, és kölcsönzésbe kezdhet. Mivel a kötelező tartalékráta változatlanul 20 %, így a II Bank a 80 Ft 80 %-át helyezheti ki, azaz 64 Ft kölcsönt nyújthat (2.panel) Tételezzük fel, hogy a II Bank 64 Ft kölcsönt nyújt Katinak, hogy meg tudja venni a tankönyveit Kati kiállít egy 64 Ft-os csekket Ilona könyvesboltjára A végső helyzet, hogy a II. Bank miután kifizette Ilonának a 64 Ft-os csekket a 80

Ft tartalékából, maradt neki 16 Ft tartaléka, 64 Ft kölcsöne és 80 Ft betéte. A II Bank a 64 Ft-t átutalja a III Banknak, amely Ilona számláját vezeti. A III Bank így többlettartalékra tesz szert, és a 20 %-os kötelező tartalékrátát figyelembe véve 51,20 Ft kölcsönt nyújthat és így tovább. 56 5.3 ábra Végül is a betétek teljes összege 500 Ft lesz. A bankrendszer felfogható úgy, mint egyetlen nagy bank, a végeredmény ugyanaz lesz, mint azt az 5.2 ábránál láttuk A gyakorlatban a bankrendszer nem teljesen zárt, elszivárgás a rendszerből végbemegy. Az emberek egy része otthon tartja a pénzét, ahelyett, hogy azt bankban helyezné el Tehát egy fontos pont, amit hangsúlyoznunk kell, hogy egységnyi növekedés a banktartalékokban a pénzkínálat ennél nagyobb növekedését idézi elő, és hogy hányszor nagyobbat, ezt a PÉNZMULTIPLIKÁTOR mutatja meg, amelyet úgy lehet kiszámítani, hogy: 1 PÉNZMULTIPLIKÁTOR = R ahol az R a

kötelező tartalékráta. 3. A pénzforgalom szabályozása. A monetáris politika eszközei Ezek után feltehető a kérdés: hogyan tudja a kormányzat a forgalomban lévő pénzmennyiséget a központi jegybankon keresztül szabályozni és milyen céloktól vezéreltetve avatkozik be a gazdaság pénzfolyamataiba? Kezdjük a célokkal! A kormányzat azért avatkozik be a gazdaság pénzfolyamataiba, hogy hatást gyakoroljon az üzleti ciklus alakulására. Mint ismeretes, az üzleti ciklus lényege, hogy a recesszió (visszaesés) és az expanzió (növekedés) szakaszai ciklikusan váltogatják egymást térben és időbe egyaránt. A recesszió időszakában a gazdaság „összehúzódik”, a termelés stagnál vagy visszaesik. A kormányzat fékezni akarja ezt a folyamatot, illetve meg akarja fordítani, és élénkíteni akarja a gazdaságot. Ehhez viszont pénzt kell bepumpálnia a forgalomba, hogy a háztartások és a vállalatok könnyen és alacsony kamatlábak

mellett 57 jussanak több pénzhez, hogy beruházásaikat és vásárlásaikat finanszírozni tudják. Ellenkező esetben, ha a gazdaság az expanzió, a gyors növekedés állapotában van, akkor a kormányzat éppen azért, hogy megakadályozza a gazdaság „túlhevülését”, aminek következtében a gazdaság átbukhat az üzleti ciklus felső fordulópontján és óhatatlanul recesszióba, visszaesésbe csap át, pénzt von ki a forgalomból, azaz csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A kormányzat ezen tevékenységét monetáris politikának nevezik. A forgalomban lévő pénz mennyiségét a kormányzat a központi bankon, Magyarországon a Magyar Nemzeti Bankon keresztül szabályozza A központi banknak a pénzforgalom szabályozására hagyományosan három fő eszköze van: a kötelező tartalékráta rendszer, a diszkontráta és a nyílt piaci műveletek. A kötelező tartalékráta rendszernek a lényege, hogy a központi bank a kereskedelmi és

üzleti bankok számára kötelezően előírja, hogy betéti állományuk meghatározott százalékát nem hitelezhetik ki, ezt kötelező tartalékként kell kezelni. A Magyar Nemzeti Bank által előírt kötelező tartalékráta 2002 szeptember 1jétől 5 %, ami nemzetközi összehasonlításban még mindig viszonylag magas Az EKB kötelező tartalékrátája 2 %. A Magyar Nemzeti Bank a kötelező tartalék után 4,75 % kamatot fizet a kereskedelmi és üzleti bankoknak. A központi bank a tartalékráta változtatásával szabályozhatja a pénzforgalmat Ha több pénzt akar bepumpálni a forgalomba, akkor csökkenti a tartalékrátát. Ha pénzt akar kivonni a forgalomból, akkor emeli a tartalékrátát. Az elmúlt évtizedekben a nyílt piaci műveletek egyre növekvő szerepet kaptak a Magyar Nemzeti Bank monetáris eszköztárában. Ez azzal magyarázható, hogy számos előnyük van az egyéb (kötelező tartalék, refinanszírozási) eszközökkel szemben. Rugalmasan

alkalmazhatók akár napi szintű monetáris irányítási feladatok megvalósítására, a központi banké a kezdeményező szerep, egy nap folyamán többször is meghirdethetők stb. A klasszikus nyílt piaci műveleteknek számító végleges állampapír eladás-vétel keretében a központi bank értékpapírokkal, elsősorban állampapírokkal kereskedik a másodlagos piacon. Ha több pénzt akar bepumpálni a forgalomba, akkor nagymértékben vásárol értékpapírt, ha pénzt akar kivonni a forgalomból, akkor nagymértékben elad értékpapírt. A diszkontrátát, amely a váltók viszontleszámítolásával 1 függ össze, a magyar gyakorlatban már nem használják, sőt Európában sem. Az Egyesült Államokban még előfordul, de ott sincs szignifikáns jelentősége Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a központi bank elvesztette volna a bankok bankja szerepét, csak nem ezen a módon működik. Helyette a kéthetes repót (sale and repurchase agreement), magyarul

betételhelyezés visszavásárlási kötelezettséggel, használják Magyarországon a repók alkalmazása a pénzpiacon meglehetősen szűk körű. A Magyar Nemzeti Bank eszköztárában 2001 decemberéig foglalt el központi helyet az egynapos repó, de ezt nem a pénzforgalom szabályozására, hanem a bankok likvidításmenedzselésére használták. 4. A mennyiségi pénzelmélet Keynes „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete” című fő művének megjelenése előtt az uralkodó elmélet majdnem teljes egészében azon a feltételezésen alapult, hogy a pénzkereslet stabil és nem függ a kamatláb alakulásától. A pénzkereslet tradicionális elmélete szerint a pénz csak csereszközként használható és ebben a funkciójában nem hoz kamatot a tulajdonosának A mennyiségi pénzelmélet a híres mennyiségi egyenlettel indul, amely egy azonosság: MV ≡ PY (1) 1 A viszontleszámítolás azt jelentette, hogy ha a kereskedelmi vagy üzleti

bank a hozzá benyújtott váltót a saját betéti állományából már nem tudta leszámítolni, akkor tovább nyújthatta a központi jegybanknak, aki egy viszontleszámítolási kamatláb fejében leszámítolta a váltót. A kereskedelmi vagy üzleti bank számára ez csak akkor volt „üzlet”, ha a viszontleszámítolási kamatláb alacsonyabb volt, mint az általa felszámított leszámítolási kamatláb. 58 M a pénzkínálat mennyisége, V a pénz forgási sebessége, P az árszínvonal, Y a reál GDP. Az (1) egyenletből következik, hogy a pénz forgási sebessége: V= PY M (2) A (2) képlet baloldala a termékek és szolgáltatások gazdasági egységek közötti tranzakcióinak számát, a jobboldal az ehhez kapcsolódó pénzkifizetéseket fejezi ki. 4.1 Az állandónak feltételezett kívánatos pénztartás következményei A mennyiségi egyenlet önmagában még nem az elmélet, de elméletté alakíthatjuk, ha azt feltételezzük, 1 hogy az emberek

nominál jövedelmük (PY) egy állandó részét ( * ) pénz formájában (M) kívánják tartani: V PY M= * (3) V A (2) egyenlet az (1) egyenlet transzformációja, amely a V-vel két részre osztja a korábbi egyenletet. A definíció egy elméletté válik, amikor azt feltételezzük, hogy a jövedelemnek az a része, amit pénzformában kí1 vánnak tartani ( * ) állandó. Az eredeti helyzetből kiindulva, ahol a pénzkínálat M o , a pénzkínálat V bármilyen emelkedése növelni fogja a nominál GDP-t. Miért? Azért, mert ha az eredeti pénzkínálat a jöve1 delemnek az a része volt, amelyet pénz formájában kívánnak tartani ( * ), bármilyen pótlólagos pénzV mennyiség, amit a vállalatok és a háztartások el fognak költeni, többletként jelentkezik. Az eredeti – Keynes előtti – verzióban az árakat viszonylag rugalmasnak tételezték fel, így a nominál jövedelem (PY) bármilyen változása nem mennyiségi változás, hanem árváltozás formájában

jelenik meg. 2 A mennyiségi elmélet két változatát kell megkülönböztetnünk. Az egyik változat azt állítja, hogy a jöve1 delemnek az a része, amit pénz formájában kívánnak tartani ( ) állandó. A pénzkínálat változása a V* nominál GDP ugyanolyan irányú arányos változását idézi elő. A másik változat ezt kiegészíti azzal a feltételezéssel, hogy a nominál GDP-nek az összes, vagy majdnem az összes változása árváltozás és nem az output változása. 4.2 A kívánt pénztartás meghatározói 1 - rész egyszer s mindenkorra álV* 1 landó. Különböző tényezők egész sorát említették, amelyek megváltoztathatják az * -ot. Például egyes V szerzők hangsúlyozták, hogy az a pénzmennyiség, amely a tranzakciók lebonyolításához kell megváltozhat, ha a tranzakciók technikája megváltozik. Bár a pénzkereslet kamatlábtól való függősége implicite a Keynes A korábbi mennyiségi elmélet teoretikusai nem gondolták, hogy az 2

Milton Friedman vitatkozott Don Patikinnel a jeruzsálemi Hebrew University professzorával arról, hogy a Keynes előtti mennyiségi elmélet teoretikusai milyen mértékben engedték meg, hogy a reál output rövid távon változzon. Azonban egyik vitatkozó fél interpretációjában sem jelenik meg, hogy a mennyiségi elméletnek mind a korábbi, mind a mai változatában a pénz hosszú távon semleges – azaz a pénz csak a nominál változókat (a nominál jövedelem és az árszínvonal) befolyásolja, de a reálváltozókat nem. A vitát lásd: Gordon (ed) Milton Friedman’s Monetary Framework, pp. 114-118 és 158-162 59 előtti mennyiségi elméletben is benne volt, de ez nem volt teljesen elfogadott, és nem vették bele a formális elemzésekbe. 3 4.3 A Keynes-i tranzakciós és spekulációs motívumok Keynes az előbbiekben említett művében a pénzkeresletet két részre osztotta. A kereslet első részének azt tartotta, amely a „tranzakciós motívumot”

elégíti ki, ami ugyanaz, mint a csereeszköz funkcióban működő pénzmennyiség. A magasabb jövedelmű egyéneknek tranzakcióikhoz több pénzre van szükségük, mint az alacsonyabb jövedelműeknek, így a tranzakciós célokat szolgáló pénzmennyiség függ a teljes nominál GDP-től (PY) amit L 1 (PY)-nal jelölt. A pénz második része a spekulációs motívumot elégíti ki, ami a pénz értéktartalékolási funkcióján alapul. A spekulánsok folyamatosan megpróbálnak meggazdagodni azon, hogy visszatartott aktíváikat állandóan oda-vissza cserélgetik a pénz és az értékpapírok között. Tételezzük fel, hogy egy kötvény a 250 tulajdonosának 250 Ft-ot ígér évente. Akkor a spekuláns r Ft-ért hajlandó ezt a kötvényt megvásárolni Ha a kamatláb (r) 5 %, akkor a kötvény ára 5000 Ft lenne. 4 Mi történik akkor, ha a kötvény ára 7500 Ftra emelkedik, a tényleges kamatláb pedig 4%-ra csökken? Egyes befektetők úgy gondolhatják, hogy a

kötvény ára a normális ár felett van és a jövőben valószínűleg csökkenni fog Ezért, hogy elkerüljék a tőkevesztés kockázatát, a spekulánsok igyekeznek megszabadulni kötvényeiktől, és pénzt tartanak helyette Ezért amikor a kamatláb alacsony és a kötvények ára magas, a pénz iránti spekulációs kereslet növekvő tendenciájú. Ellenkező esetben, ha a kamatláb magas és a kötvényárak alacsonyak, csökken a pénz iránti spekulációs kereslet. 4.4 A kamatláb és a spekulációs motiváció A spekulánsok magatartása csak az egyik ok, amellyel Keynes a pénz iránti kereslet kamatérzékenységét magyarázta. A pénzkeresletnek azt a részét, amely a spekulációs motívum kielégítését szolgálja L 2 (r)-rel jelölte. Így a teljes pénzkereslet: M = L 1 (PY) + L 2 (r) (4) A Keynes-i egyenletet különböző alapokon bírálták. Az alapeszmével kapcsolatban a fő probléma az, hogy a spekulációs motiváció csak akkor fordul elő, ha

egyes befektetők úgy gondolják, hogy a kamatláb a normális alatt, a kötvényárak pedig a normális felett vannak. Ez az elképzelés nem képes megmagyarázni, hogy a pénz iránti kereslet miért maradt magas hosszú időn át alacsony kamatlábak mellett is (mint pl. a 30as években) Ugyanis az idő múlásával a spekulánsoknak revidiálni kell a normál kamatlábról alkotott nézeteiket Így a tényleges és a normál kamatláb közötti különbség fokozatosan eltűnik és a spekulációs pénztartásnak is el kell tűnnie 3 Alfred Marshall és A.C Pigou a Cambridge University két Keynes előtti közgazdásza felismerték, hogy az egyének teljes aktíváik egy részét pénz formájában tartják és a pénztartás vonzó volta a pénz más aktívákhoz viszonyított megtérülésétől függ. 4 Az egyszerű inverz viszony a kötvény ára és a kamatláb között szigorúan csak az örökérvényű kötvények esetében igaz, olyan kötvények esetében, amely

örökké fizet kamatot, de az eredeti befektetést soha nem fizetik vissza. Olyan kötvények esetében, amelynek meghatározott lejárata van, pl. 30 év vagy kevesebb, a kötvény ára és a kamat közötti inverz viszony még mindig fennáll, de nem teljesen arányos. 60 4.5 A pénz iránti kereslet modern elméletei Több mint 50 évvel fő művének megjelenése óta a Keynes-i spekulációs motívum mint a pénztartás egyik oka, az M 1 egyik magyarázataként kiment a divatból. 5 Miért kellene egy spekulánsnak szükségszerűen M 1 -et tartani a tőke vesztés elkerülése céljából, amikor egyéb aktívákkal, különösen a takarékbetétekkel és az M 2 egyéb komponenseivel elkerülheti, ráadásul kamatot is kap utánuk. M 1 -nek a preferálását bizonyára az a fő jellemző vonása magyarázza a takarékbetétekkel és egyéb letéti számlákkal szemben, hogy elfogadják csereeszközként. 4.6 A tranzakciós pénzkereslet kamatérzékenysége A spekulációs

motívum elhagyása nem jelenti azt, hogy a pénz iránti kereslet független a kamatlábtól, sem azt, hogy az LM 6 görbe vertikális. Az 50-es évek elején J Baumol a Princeton és a New York-i egyetemek professzora és a James Tobin a Yale egyetem professzora bebizonyították, hogy a tranzakciós pénzkereslet függ a kamatlábtól Ezért az LM görbe akkor is lehet pozitív meredekségű, ha nincs spekulációs pénzkereslet 7 Az alapeszme az, hogy azok a pénzalapok, amelyeket az emberek arra tartanak, hogy áthidalják a jövedelmek megszerzése és a kiadásaik közötti időszakot, elhelyezhetők akár az M 1 -ben (valuta, látra szóló betétek, amelyek Baumol és Tobin szerint nem hoznak kamatot) és a határidős betétek között. Minél magasabb a kamatláb, annál többen törekednek arra, hogy tranzakciós mérlegüket a kamatot eredményező határidős betétek, vagy M 2 egyéb komponensei irányába tolják el, amelyek nem szolgálnak csereeszközként Baumol

elemzi egy feltételezett személy pénztartási döntését, aki jövedelmét meghatározott időszakban kapja, de fokozatosan költi el állandó %-ban. 5.4 ábra: Egy feltételezett személy havi fizetésének alternatív allokációja a készpénz és a takarékbetét között 5 Az M 1 -be tartozik a készpénz, a látra szóló betétek, utazási csekkek, és más likvid bankbetétek összege, amelyek csereszközként funkcionálnak. Az M 2 -be pedig a pénzpiaci betétek, befektetési jegyek, rövid lejáratú betétek és a megtakarítások tartoznak 6 Az LM görbe a kamatláb (r) és a jövedelem (Y) szintjeinek azokat a kombinációit tartalmazza, amelyek a pénzpiac egyensúlyát biztosítják. A tranzakciós és spekulációs pénzkereslet a görbe minden pontjában egyenlő a pénzkínálattal 7 William J. Baumol: „The Transactions Demand for Cash: An Inventory Theoretic Approach” Quarterly Journal of Economics (November, 1952) James Tobin: „The Interest-Elasticity

of the Transaction Denmand for Cash”, Review of Economics and Statistics (August, 1956) pp. 241-247 61 Egy példával illusztrálja, amelynek a baloldali ábrája azt feltételezi, hogy az illetőnek minden hónap elsején 900 $-t fizetnek. Hogy fog dönteni ez a személy? Vajon az egész fizetését valutában vagy látra szóló betétben helyezi el (M 1 ), amely után nem kap kamatot, vagy egy részét határidős betétben, amely kamatot hoz számára. 8 A baloldali ábra szerint az összes havi jövedelmét készpénzben tartja, és fogyasztási kiadásokra fordítja A középső ábra szerint fizetésének csak a felét tartja készpénzben, mert úgy gondolja, hogy előnyösebb, ha fizetésének a felét a hónap feléig takarékbetétben helyezi el. A jobboldali ábra szerint még kevesebb pénzt tart az egyén, mivel fizetésének kétharmad részét helyezi el takarékbetétben mindjárt a hónap elején. Nem az elhelyezett összeg a fontos, hanem a ritmus, amelyben

kiveszi a pénzt Végső soron mindhárom szereplő a hónap végére kiveszi a teljes pénzt a bankból. 4.7 A pénztartás előnyei és költségei Az egyén összehasonlítja M 1 tartásának költségeit és előnyeit a határidős betétekkel szemben. M 1 fő költsége a megtakarítás (r) kamatláb szerinti hozama, amit elveszít, ha a tartós betétekkel szemben M 1 -et tart. A fő előny hogy elkerüli azt a költséget, amit Baumol b dollár ügynöki illetéknek (broker’s fee) nevez Az ügynöki illeték mindig felmerül (T), ha a takarék bankban készpénzt veszünk fel. Az ügynöki illeték magában foglalja az időt és a közlekedési költségeket, amelyek felmerülnek, ha a bankba megyünk pénzt felvenni a takarékbetétünkből. A bróker illeték felmerülésének száma (T) egyenlő azzal, hogy a fizetés milyen átlagos összegekre van felosztva (C), amelyet minden egyes alkalommal a bankba utazva fel kell venni. Mint láttuk, a baloldali ábrán nincs

takarékbetét, a fizetés 900 $ (Q) és készpénzben van a hónap elején (C = 900 $) és a bróker illeték csak egyszer fordul elő, amikor a hónap első napján a fizetési csekkjét Q beváltja (T = = 1,0). A középső ábrán a fizetés fele készpénzben van a hónap első felében (C = 450 $) és C a másik felét határidős betétben helyezi el. A készpénz tartás kamatvesztesége egyenlő a kamatláb szorozva C az átlagosan tartott készpénz mennyiségével, amely fele a készpénzben visszatartott értéknek: r . Miért? 2 Ha ugyanis a feltételezett személy 450 $-ral indul a hónap elején és a hónap közepéig nincsenek kiadásai, akkor az átlagos pénztartása 225 $. Ezután konvertálja a határidős betétét készpénzbe, előidézve a második bróker illetéket. A 450 $ készpénze ismét nullára apad a hónap utolsó napján, így az átlagos pénztartása a hónap második felében ismét 225 $. A jobboldali ábrán a fizetésnek eredetileg

egyharmadát tartják készpénzben és a kétharmadát határidős betétben helyezik el. A hónap 10 és 20 napján pénzt vesznek fel, Q 900 = = 3). A kamatveszteség a pénztartás miatt ismét r így a bróker illeték háromszor fordul elő: (T = C 300 C . 2 Hogyan kell viselkednie az egyénnek, a baloldali, a középső, vagy a jobboldali ábra szerint, vagy még többet kell utaznia a bankjához? A válasz az, hogy kombinálni kell a bróker illetékek (bT) és a kamatveszteség minimalizálását: rC Q rC költség = bT + 2 vagy = bC + 2 (5) Látható, hogy a pénzfelvétel átlagos értéke az, ami minimalizálja a költségeket: 2bQ C= r (6) A matematikai levezetése, hogy a költség minimális, ha vesszük a költség C szerinti deriváltját: ∂(költség) -bQ r = C2 + 2 = 0 (7) ∂C Ha a (7) egyenletet C-re megoldjuk, kapjuk a (6) egyenletet Ez az egyenlet azt fejezi ki, hogy az átlagos készpénzfelvétel egyenlő négyzetgyök alatt kétszer a bróker illeték

szorozva a jövedelemmel és osztva a kamatlábbal. Egy magasabb bróker illeték növeli a készpénztartást azáltal, hogy visszatart a takarék bankhoz való többszöri utazástól, ellenben a magasabb kamatláb éppen ellenkezőleg, csökkenti a készpénztartást, mivel az egyének igyekeznek jövedelmükből többet elhelyezni határidős betétekben, hogy magasabb kamatra tegyenek szert. 8 Itt azt feltételezzük, hogy a látra szóló betétek után nem fizetnek kamatot, a valóságban azonban M 1 és M 2 néhány olyan komponense után is fizetnek kamatot, amelyek csereeszközül szolgálnak tranzakciók lebonyolítására 62 Baumol (és Tobin) hozzájárulása a mennyiségi pénzelmélet fejlődéséhez jelentős. Rámutattak arra, hogy a pénzkereslet kamatérzékenysége nem a törékeny spekulációs elméleten nyugszik, hanem a tranzakciós motívumom, amelyben majdnem mindenki érdekelt. A pozitív meredekségű LM görbe elméleti alátámasztása szilárd,

magában foglalja, hogy akár a kívánt magánkiadások, akár a fiskális politika megváltozása meg fogja változtatni mind a reál outputot, mind a kamatlábat, legalábbis rövid távon. 9 James Tobin a portfolió megközelítéssel járult hozzá az elmélet fejlődéséhez. Rámutatott arra, hogy a legtöbben a különböző pénzügyi aktíváknak egy kiegyensúlyozott portfolióban való tartását részesítik előnyben. Néhány aktíva, különösen azok, amelyek az M 1 -ben és az M 2 -ben vannak, megtartják eredeti nominál értéküket, így ezek „védettek”, vagy kockázatmentesek. Más aktívák, különösen a részvények és a hosszúlejáratú kötvények egy eredeti piaci értékkel, ún. névértékkel rendelkeznek, de a piaci áruk, az ún árfolyamértékük napról napra változik. Ezért ezek kockázatos aktívák Ha egyes befektetők nem szeretik a kockázatot, akkor nem lesznek hajlandók kockázatos aktívákat tartani, viszont más befektetőket

csábit a kockázatmentes aktívák átlagos hozadékánál magasabb átlagos hozadék. Ezért a legtöbb befektető kompromisszumként diverzifikálja portfolióját, amelyek így a biztonságos, de kevesebb kamatot hozó aktívákból, illetve a kockázatos, de az előbbieknél magasabb hozadékot biztosító aktívákból tevődnek össze. Bár a portfolió megközelítés vonzó magyarázat az egyéni portfoliók diverzifikációjára, de nem magyarázza meg, hogy miért vannak olyan emberek, akik hajlandók valutát vagy kamatot nem hozó folyószámlát tartani. Ugyanis a biztonságot elérhetik M 1 és M 2 kamatot biztosító komponenseinek tartásával is A portfolió megközelítés fő hozzájárulása az elmélet fejlődéséhez, hogy megmagyarázza, hogy a háztartások többsége miért kíván vegyes, tehát mind az M 1 és M 2 biztonságos, kamatot hozó komponenseiből és a kockázatos részvényekből és kötvényekből álló portfoliót, ahelyett, hogy a

portfoliója tisztán vagy az egyik, vagy a másik fajtából tevődne össze. 4.8 Friedman verziója Tobin idézett írásával lényegében egyidőben Milton Friedmannak is volt egy hasonló megközelítése. 10 A Friedman-féle változat általánosítása a régebbi mennyiségi elméletnek, hiszen a pénzt úgy kezelte, mint a különböző aktívák egyikét, beleértve a kötvényeket, a részvényeket és az árukat is. Friedman hangsúlyozta, hogy elvileg a GDP-re irányuló bármilyen kiadás helyettesíti a pénzt és ösztönözheti a reál pénzkínálat expanzióját. Mivel Friedman az aktíváknak egy szélesebb körét tartotta pénzhelyettesítőnek, mint Tobin, ezért hajlamos volt a monetáris politikát úgy tekinteni, mint amely döntő hatást gyakorolhat a kiadásokra. Ez nem azt jelenti, hogy Friedman támogatta az aktív monetáris politikát, hanem inkább arra késztette, hogy a monetarista megközelítés a pénzkínálat állandó növekedési ráta

szabályán alapuljon (Constant Growth Rate Role – CGRR). Egy további különbség, hogy Friedman a pénz tökéletlenségéből indult ki A portfolió megközelítés, amelynek Tobin és Friedman egyaránt úttörői voltak, a pénz iránti keresletet a jövedelem és a vagyon, tehát nem kizárólag a jövedelem függvényévé teszi. A pénzkeresletnek a vagyonra gyakorolt lehetséges hatása feltételezi a költségvetési politika hatásának növekedését. Ugyanis egy ösztönző költségvetési politika, amelyet a deficit növelésével finanszíroznak, növeli a reálvagyont, ha az emberek a kormányzati értékpapírokat vagyonuk részének tekintik. 9 Baumol elméletének van egy további előnye, a (6) egyenlet egy négyzetgyök hipotézist ad a pénztartásra, amit adatokkal tesztelni 1 -del kell egyenlőnek 2 lennie. Miért? Írjuk fel a (6) egyenletet exponenciális formában: C = (2bQ)½ ( r)–½ 1 Így a Q egy százalékpontos változása %-kal növeli a C-t. 2

lehet. Mind a reál pénzkereslet output rugalmasságának, mind a reál pénzkereslet kamatláb-rugalmasságának 10 Friedman verziójának részletesebb magyarázata található a „The Quantity Theory of Money – a Restatement című írásában. Studies in the Quantity Theory of Money (Chicago: University of Chicago Press, 1956) pp. 3-21 Ennek egy rövidebb változata megtalálható a: Milton Friedman’s Monetary Framework (Chicago: Iniversity of Chicao Press, 1974) pp. 10-15 című írásában 63 A fejezetben található legfontosabb fogalmak és meghatározások A pénz lényege és funkciói A kétszintű bankrendszer Aktívák Passzívák A pénzmultiplikátor A monetáris politika lényege és eszközei A mennyiségi pénzelmélet 64