Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Központi költségvetés

Központi költségvetés Bevételek Az államháztartás a feladatai ellátáshoz szükséges pénzeszközöket jellemzően nem a piacon, konkrét teljesítmény ellenértékeként, hanem alkotmányosan szabályozott hatalmi pozíciója révén szerzi meg. A bevételek fő csoportjai: • • • A magánszektorból származó közjogi bevételek: adók, illetékek, járulékok A magángazdaságból származó, a piacon realizált bevételek: privatizációs bevétel, osztalék, bérleti díj, térítési díjak, koncessziós bevételek Egyéb bevételek: hitelfelvétel, adományok, segélyek A bevételek másik csoportosítása, amikor megkülönböztetjük az ún. elsődleges bevételeket és a finanszírozási bevételeket. Elsődleges bevételek: az állam szerepvállalás tartós feltételeit biztosítják. Finanszírozási bevételek: átmeneti likviditási problémák megoldását szolgálják (hitelek). A bevételeket megkülönböztethetjük úgy is, mint folyó vagy

működési, ill. felhalmozási és tőkebevételek. A felhalmozási és tőkebevételek az állami vagyon hasznosításából származnak. A folyó bevételek az elsődleges jövedelem tőkebevételeken felüli részéből A bevételi rendszer optimális működésének feltételei: • • • • • A bevételi politika és a gazdasági stabilizációs politika összhangja. A bevételi rendszer rugalmassága: célszerű, ha a bevételi rendszer automatikusan tud alkalmazkodni a konjunktúra változásaihoz, ill. e változásokból adódó államháztartási feladat változásokhoz. A bevételi rendszer kiszámíthatósága A bevételi rendszer hatékonysága: az államháztartásban kimutatható költségek mellett figyelembe kell venni a gazdasági szereplők számára jelentkező implicit költségeket is A közterhek méltányos elosztása a teherviselő képességhez igazodik vagy az állami szolgáltatásokból fakadó haszonnövekményhez. A magyar köztársaság

területén működő, ill. jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. 1. Adó, adójellegű: 1. Adó 2. Vám, vámbiztosíték 3. Állami monopóliumok (bizonyos áruk termelése, forgalmazása vagy valamely szolgáltatás nyújtása kizárólag az állam joga. Egyedáruság: az előállítástól a felhasználásig fenntartja magának a monopólium jogát. Önálló közüzemi vállalatot hoz létre vagy bérlet útján átengedi más vállalatnak. Legjelentősebb a szerencsejáték.) 4. Járulékok (TB, munkanélküli ellátás után fizetett) 5. Hozzájárulások 2. Nem adó jellegű: 1. Illetékek 2. Díjak 3. Bírságok 3. Állami tőkebevételek: 1. Tulajdon utáni részesedés 2. Értékpapír értékesítés 3.

Tárgyi eszköz-, készlet-, földértékesítés 4. Adományok, juttatások: (nem jelentős tételek) 1. Természetes és jogi személyektől 2. Államháztartás más szintjéről 3. Külföldről Az államháztartás bevételeinek túlnyomó többségét az adó- és adójellegű bevételek teszik ki. Adó: közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemáramlás a magánszférától az állam felé, melyet az állam kényszer útján hajt be. Az adó a gyakorlatban a jövedelemszabályozás eszköze. Adózási alapelvek: 1. A törvényi felhatalmazás és a politikai felelősség elve a. Az adót csak törvényi felhatalmazással lehet kivetni, ill mértékén változtatni vagy megszüntetni. b. Az adórendszernek biztosítania kell az átláthatóságot 2. Olcsó behajthatóság és adminisztrációs egyszerűség 3. Méltányosság a. Haszonelv b. Fizetőképességi elv 4. Gazdasági hatékonyság vagy a torzításmentesség elve a. Az adórendszer lehetőleg ne torzítsa a

termelési tényezőknek a piaci működés által kialakuló allokációját (Pareto optimum) 5. Rugalmasság elve: a. Az adórendszer legyen képes a gazdasági feltételekben bekövetkező változások követésére. Adórendszer: az alkalmazott adónemek összessége, az adóztatás jogának a központi és az alsóbb kormányzati szintek közötti megoszlása, az adók beszedésének módja, technikái, az adóigazgatás intézményei. A magyar adórendszer felépítése igazodik a kétszintű kormányzati követelményeihez, így megkülönbözetjük a központi és a helyi adókat. rendszer A magyar adórendszerben alkalmazott központi adónemek: Adótárgy Jövedelem SZJA, társasági adó Közvetlen (adóalany = adófizető) Közvetett (adóalany nem egyezik meg az adófizetővel) Vagyontárgy gépjárműadó Tranzakció áfa, fogyasztási adó, jövedéki adó, import áfa Központi adók és adójellegű bevételek a magyar adórendszerben Közvetlen Társasági

adó SZJA Gépjárműadó közvetett áfa fogyasztási adó jövedéki adó Import áfa adójellegű MAJ MVJ TBJ EHO (megj.: a gépjárműadó központi adó, de az önkormányzatok hajtják be, és az önkormányzatok bevételét jelenti) Vám: az állam által meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósításának speciális eszköze, a közvetett adók különleges formája, amelyet a vámhatáron átszállított vámáruk után az állam vámjogi jogviszony keretében, meghatározott módon szed be. Vámáru: mindaz a vámterületre behozott dolog, amit még belföldi forgalom számára nem vámkezeltek, vagy törvény rendelkezése alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, ill. vámáruként külföldre még nem léptették ki Vámteher: mindaz az adó-, illeték-, díj- és egyéb jogszabályon alapuló befizetési kötelezettség, amit a vámigazgatási eljárás során vetnek ki. A vámok csoportosítása: 1. A forgalom iránya szerint: 1.

Behozatali 2. Kiviteli 3. Átviteli (ez utóbbi kettőt a GATT/WTO tiltja) 2. Az elérni kívánt hatás szerint: 1. Pénzügyi (fiskális) vám: célja a bevétel növelése 2. Közgazdasági vám: kereskedelempolitikai célokat szolgál 3. Időbeli hatálya szerint: 1. Állandó 2. Időszaki 4. Vámkiszabás alapján: 1. Értékvám: pénzben kifejezett érték után 2. Mértékvám: természetes mértékegységre megállapított 3. Alternatív: az értékvám és a mértékvám közül az állami bevétel szerint kedvezőbb kivetése 4. Vegyes vám: értékvám és mértékvám egyidejű alkalmazása 5. Vámmegállapítás módja szerint: 1. Autonóm vám: az állam önállóan állapítja meg 2. Szerződéses vám: 2 vagy több állam egyezményben állapítja meg 6. Kereskedelempolitikai célok szerint: 1. Preferenciális vám: valamely országból származó termékek impotját elősegítendő a kedvezményesnél alacsonyabb 2. Legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazó vám

(GATT – Általános Vám- és Kereskedelempolitikai Egyezmény) 3. Diszkriminatív vám: az átlagosnál magasabb, esetleg tiltó A vámbevételek szerepe az EU miatt megváltozott. Összes vámbevételünk az EU közös költségvetését illeti. Nem adó jellegű bevételek Az illeték az állam igazgatási vagy igazságszolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódik. Az illetéknél van közvetlen ellenszolgáltatás. Lehet vagyonátruházási, okirati, eljárási Lehet állandó vagy változó összegű. A fizetett díj sok esetben nincs arányban a nyújtott szolgáltatással. Díjak: a közösségi fogyasztás bizonyos szolgáltatásaiért kell fizetni. Szociálpolitikai és közösségi érdekek befolyásolják. Bírság: pénzügyi büntetés, melyet az államigazgatás különböző szervei vetnek ki, ill. bizonyos esetekben a szabálysértő maga is megállapíthatja és befizetheti. Tőkebevételek Bevételként való megjelenésük nem közhatalmi, hanem tulajdonosi

alapon történik. A tárgyi eszközök, a föld és a készletek értékesítésénél a bevétel-növekedés ellentételeként az állami vagyon nagysága közvetlenül csökken. Adományok, juttatások A költségvetés bevételhez juthat magán- és jogi személyektől adomány formájában, ill. az államháztartás más szintjeitől juttatást kaphat. Adományt kaphat más országokból ill nemzetközi szervezetektől is. Kiadások A költségvetési kiadások csoportosítása: 1. Rendes (rendszeres) kiadások 1. Támogatások 2. Fogyasztói árkiegészítés 3. Felhalmozási kiadások 4. Társadalmi közös fogyasztás kiadásai 5. Adósságszolgálat 6. Nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő kiadások 2. Rendkívüli kiadások Támogatások: a költségvetésből és az elkülönített alapokból meghatározott társadalom- és gazdaságpolitikai célok érdekében a vállalkozásoknak adott közvetlen vagy közvetett formája. A jövedelmezőségen keresztül

befolyásolják a gazdálkodók döntéseit. • • • • Közvetlen támogatás: tényleges költségvetési kiadás. Pl árkiegészítés, dotáció, állami vásárlás. Közvetett támogatás: költségvetési bevételkiesés. Pl adómentesség, adókedvezmény, kezességvállalás stb. Bruttó támogatás: az adózatlan nyereséget (árbevételt) növeli. Nettó támogatás: az adózás utáni eredményt növeli. Termeléshez kapcsolódó támogatás: • • Egyedi (dotáció): a vállalat egyéni ráfordításainak elismerése. Normatív: lehet termelési vagy üzemviteli. Tulajdonképpen árszubvenció Szükséges, ha a központilag kialakított ár nem fedezi a termelési költségeket (pl. mg) A termelési támogatás kapcsolódhat naturális vagy pénzügyi mutatókhoz. Ha a támogatás célja a termelési költségek mérséklése, akkor költségszubvencióról beszélünk. Értékesítési folyamathoz kapcsolódó támogatás: kedvező felvásárlási ár vagy

értékesítési relációhoz kapcsolódó adókedvezmények. Legismertebb formája az export szubvenció – nemzetközi szervezetek (WTO) tiltják. Támogatás lehet, ha az export államközi megállapodás eredménye, vagy ha meghatározott termékeknél a vállalat nem értékesíthet szabadon (pl. katonai biztonsági okok). Sokszor a közvetlen és közvetett támogatások a közüzemi vállalatokhoz kapcsolódnak. Jellemzői: • • • • A vállalat vagyona (döntő hányada) közületi tulajdonban van A tevékenység eredményét mindenki igénybe veheti A vállalatnál szolgáltatási kényszer van A vállalat tevékenységét nem a nyereség, hanem a közérdek determinálja Erős az állami kontrol – a közületi tulajdon a meghatározó (állami, önkormányzati). A szolgáltatási kényszer miatt rendszerint hatósági ár funkcionál (nem egyenlő az árkiegészítéssel). Fogyasztói árkiegészítés: olyan árkiegészítés, mellyel az állam a fogyasztás

szerkezetén keresztül a nomináljövedelmi arányoktól eltérő reáljövedelmi arányokat hoz létre. Az állam a fogyasztás szerkezetét és volumenét a differenciált áfa kulccsal, a fogyasztási adóval és a fogyasztói árkiegészítéssel befolyásolja. Ellene szól: • • Zavarja az értékviszonyok érvényesítését A fogyasztástól függ => kétes kimenetelű • Nem illeszthető a szabad termelői árak rendszerébe => állandó költségvetési beavatkozás szükséges. A volt szocialista országokban korábban szociálpolitikai és újraelosztási szempontok miatti áreltérítés volt. Felhalmozási kiadások: magukba foglalják a beruházásokat, lakásépítést, vállalati fejlesztések pénzügyi támogatását. Ide tartozik a központi készletezés is – raktározás háborús, katasztrófa helyzetre. A költségvetés közvetlenül is részt vesz a beruházások finanszírozásában: • • • Infrastruktúra fejlesztése:

tőkeigényes, több termelőt és fogyasztót érint => állami feladat. Ált vegyes finanszírozású rendszer – bevon vállalati forrásokat is Finanszírozhat környezetvédelmi beruházásokat is. Közüzemi vállalatok: az ellátási rendszer és a nyomott ár miatt kevés a fejlesztési forrás => állami támogatás a beruházásoknál. Társadalmi közös fogyasztás intézményrendszere: nem rendelkeznek fejlesztési pénzeszközökkel. Az állam a versenyszféra területén is beavatkozik a beruházási folyamatba közvetlen és közvetett módon. Közvetlen: • • • • • Fejlesztési támogatás: vissza nem fizetendő, kamat nélküli Állami kölcsön: kamattal vagy anélkül vissza kell fizetni Részvényvásárlás: az állam vásárol ill. elad részvényeket, főleg gazdaságpolitikai, strukturális érdekek vagy külkereskedelem miatt Kamatvállalás: az állam gazdaságpolitikai okokból átvállalhatja részben vagy egészben a vállalati hitelek

kamatterhét Kezesség: állami garancia bizonyos típusú hitelekhez A közvetett eszközök főleg a fejlesztési lehetőségekre hatnak, vagy ösztönző jelleggel a beruházásokhoz kapcsolódnak. A beruházások közvetlen vagy közvetett befolyásolásának célja lehet: • • • • Területfejlesztés Szerkezetátalakítás (termelési struktúra váltás) Műszaki fejlesztés Környezetszennyezési problémák mérséklése A beruházások befolyásolásával az állam a piaci tényezők szerepét csökkenti. Az állam lakossági beruházásokat is segíthet, pl. lakásépítés támogatása Az állam is építhet lakásokat, de indirekt módon is ösztönözhet (adókedvezmény, kamattámogatás). Van, amikor az állam bizonyos beruházásokra külön fejlesztési szervezetet hoz létre. Kaphat költségvetési támogatást vagy a jegybank refinanszírozhatja a hiteleit. A szervezet hitelei mögött ált. állami garancia van Nagy volumenű beruházásokra az állam

külön pénzalapot is létrehozhat. A fejlesztési szervezet és a pénzalap mérsékli a költségvetés közvetlen kiadásait, de megtöri a rendszer egységét, csökkenti az átláthatóságát. Társadalmi közös fogyasztás, a közjavak A közös fogyasztás keresletét szabályozni kell, mert túlzott mértéke csökkentheti a gazdaság növekedését. • • Adminisztratív szabályozás: meghatározzák, hogy ki, mikor és hogyan veheti igénybe a szolgáltatást Ár vagy térítési díj alkalmazása: akkor alkalmazható, ha az ár nem veszélyezteti a közösségi célokat és a szolgáltatás osztható A közös javak előállítása, szolgáltatása alapvetően a költségvetési szférához kötődik, de kapcsolódhat a magánszférához is. Az intézményrendszer sokszínűségének oka a kereslet differenciált jellege és a sokfajta karitatív szervezet léte is. A közösségi fogyasztásban a tevékenységet nem nyereségorientáltan végzik, de ez nem zárja

ki, hogy érdekeltek legyenek a bevételek beszedésében. A költségvetéshez szorosan kapcsolódó közfogyasztásnál megkülönböztetünk: • • • • • Egészségügyi és szociális kiadást Oktatási kiadást Kulturális és sport kiadást Védelmi kiadást Igazgatási és rendbiztonsági kiadást Adósságszolgálat Hiteltörlesztés + kamatfizetési kötelezettség. Ha nő az államadósság => nő az adósságszolgálat. A költségvetés részben vagy egészben átvállalhatja a lakossági hitelek kamatait, így ezt is az adósságszolgálathoz sorolhatjuk. A költségvetés kezességet vállalhat alapoknál, alapítványoknál, önkormányzatoknál, vállalati hiteleknél. Ezek is növelik az adósságszolgálatot Nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő kiadások Ezek a tételek közvetlenül befolyásolják a fizetési mérleg egyenlegének alakulását (pl. tagdíjak). A költségvetés ezen kiadásai ill bevételei a mindenkor érvényes árfolyamon

váltódnak át külföldi valutára ? változhat az összeg. Államközi segélyek Nemzetközi szervezetektől felvett hitelek kamatai. A költségvetés egyenlege Deficit: kiadás > bevétel Elsődleges egyenleg = bevétel – (kiadás – nettó kamatfizetés és kölcsöntörlesztés) = 0, ekkor a bevételek fedezik az állami vásárlást és a transzfer kifizetést = +, ekkor a bevételek részben vagy egészben fedezik a nettó kamatfizetés és a kölcsöntörlesztést is = - , ekkor a bevételek még az állami vásárláshoz és a transzfer kifizetéshez sem elégségesek, a deficit tovább növeli az államadósságot Államadósság: az államháztartás alrendszerei hitelviszonyon alapuló tartozásainak összege. A kormányzat a központi kormányzat hiányfinanszírozását elvileg 3 módon végezheti: • • • Jegybankon keresztül, új pénz kibocsátásával. Ez növeli a pénzkínálatot ? inflációt gerjeszt. A kibocsátott pénz bennragad a

gazdaságban A hiány tőkepiaci finanszírozása, ami a magánszektortól különböző formákban hitelfelvételt jelent, adott pénzkínálat mellett. ? kiszorító hatás: a deficit miatti állami hitelfelvétel kiszorítja a magánberuházásokat a tőkepiacról. Emelkednek a hitelkamatok, csökken a hitelből finanszírozott fogyasztás. Külföldi hitelfelvétel és/vagy devizában denominált állampapírok kibocsátása, vagyis a külföld megtakarításainak bevonása. Ez a mód feltételezi a kormányzat hitelképességét, ezért gyakorlati korlátai is vannak. Átmenetileg nő a pénzmennyiség Formailag mindhárom megoldás hitelfelvétel. Gyakorlatilag az első esetben a pénztömeg növekedéséből adódó infláció szétteríti a hiány terheit a gazdaság különböző szereplői között. Ezt a megoldást nevezik inflációs adónak is A nemzetközi gyakorlatban ez a megoldás egyre kisebb szerepet tölt be. A jegybanki függetlenség egyik oka éppen az a

felismerés, hogy az ilyen típusú hiányfinanszírozás veszélyeztetni a monetáris rendszert, ezen keresztül a gazdasági stabilitást. A második megoldás nem változtatja a pénzkínálatot, és tényleges államadósságot keletkeztet, hiszen a magánszektorból felvett hiteleket folyamatosan törleszteni kell. A hitelfelvétel nemcsak folyó költségvetési deficitet finanszírozhat, hanem lejárt és törlesztett hitelek megújítását is. Az államadósság tőkepiaci finanszírozása megköveteli az államadósság menedzselését (ÁKK – Államadósság Kezelő Központ). Ez sajátos gazdálkodási funkció, amely arra irányul, hogy az államháztartás likviditása úgy biztosítódjon, hogy a hiány- és az adósságfinanszírozás kamatterhei, valamint a törlesztések alkalmas finanszírozási eszközökkel (bankhitel, kötvény) és futamidővel valósuljanak meg. Az államháztartás teljes finanszírozási igényének nevezzük a folyó évi deficit és a

hitelek megújításával kapcsolatos hitelszükségletet. Az államadósság nagysága minden ország gazdaságának egyik fontos mutatója. Amennyiben a kormányzat a költségvetés adósságát piaci eszközökkel finanszírozza, úgy szükséges ennek megfelelő funkció és általában a funkciót gyakorló intézmény. Az államadósság menedzselése azt szolgálja, hogy biztosítsa a központi költségvetés likviditását, minimalizálja a finanszírozás pénzügyi terheit és pénzügyi kockázatait. Ilyen kockázat adódhat a kamatlábak, a valutaárfolyamok változásaiból. A likviditás és az optimális finanszírozási terhek elérése folyamatos, különböző lejáratú állampapírok kibocsátását és likvid állampapírpiac kiépítését és működtetését jelenti. A piac átláthatóságát a kibocsátás technikája és a másodlagos piacon forgalmazók hivatalos árjegyzése biztosítja. Az állampapírpiac keresleti oldala nagyon érzékeny a

kibocsátó ország gazdasági teljesítménye alakulására. Az sem ritka, hogy kulcsvalutákban bocsát ki a kormányzat államkötvényt. A befektetők számára részben az ÁKK biztosító információkat, részben nemzetközi minősítő cégek rendszeresen publikált minősítése áll rendelkezésre