Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » A szegénység megszüntetése

A szegénység megszüntetése Afrikában a sivatagban, egy ötezer lakosú faluban a legnagyobb szegénységben élnek az emberek (rajtuk kívül még kb. 1,2 milliárd ember él hasonló körülmények között a földön) Ahhoz, hogy az életszínvonaluk elviselhetőre javuljon és előre tudjanak lépni egy kicsit, néhány dologra szükség lenne, amit a közgazdászok a Nagy Ötös-nek hívnak: • • • • • mezőgazdasági eszközök: pl. elsősorban műtrágya vagy valami hasonló dolog, amivel növelhető a föld termőképessége; tüzelőanyag, akár fa is, aminek a segítségével főzni lehet az alapvető egészségügyi szolgáltatások növelése: pl. a legközelebbi kórház ne egynapi járóföldre legyen; elérhető legyen mindenki számára szúnyogháló, maláriaelleni gyógyszer, AIDS-elleni védekezőeszközök az oktatási színvonal növelése: a gyerekek elvégezzék legalább az alsófokú iskolát; ha továbbtanulnának, legyen elérhető

számukra, ne azon múljon, hogy pl. nincs pénzük egyenruhára vagy utazásra az energia-, a szállítási és a kommunikációs szolgáltatások növelése: legyen a faluban egy generátor, amivel áramot fejleszthetnek; egy mobiltelefon, amivel elérhető az orvos vagy bárki más, akire/amire szükség lehet; legyen a faluban legalább egy autó, amivel embereket és termékeket lehet szállítani a legközelebbi városba egészséges ivóvíz és WC: szivattyú és víztisztítóberendezés, derítő Mindez az érintett faluban, ami egyébként Kenyában van, évente fejenként 70 dollárba kerülne (!), tehát nagyjából 16-17 ezer Ft-ba. Ha ennyi pénzzel minden egyes szegény emberen segíteni lehet (márpedig valószínűleg lehet), akkor az egész világon kellene találni kb. 1,2 milliárd olyan embert, aki évente tud nélkülözni 20 ezer Ft-ot Szerintem ez nem okozhat problémát, ennyi pénzt én is simán tudok nélkülözni évente, de még a nálam rosszabb anyagi

körülmények között élők is. Ezeket a pénzeket össze kéne szedni, és meg lehetne váltani vele a világot. Nem kellene sokáig, nagyjából 3-5 év alatt ennyi segítséggel a szegény emberek nagy része eljutna arra a szintre, hogy már el tudja látni magát, és nem éhezik, nem fázik, nem nyomorog (amikor szegényekről beszélek, azokra gondolok, akik napi 1 dollárból vagy kevesebből kénytelenek megélni). Tudom, ez a megoldás most nagyon egyszerűnek látszik, és hihetetlen, hogy ennyi segítene. De így van. Ez tipikusan az az eset, hogy "az éhes embernek ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni". Ha lehetőséget kapnának arra, hogy legalább egy kevés felesleget termeljenek, amit el tudnak adni a piacon, akkor már nemcsak hogy nem éheznének, de a körülményeiken folyamatosan javíthatnának. Sajnos hiába van meg a megoldás (az ENSZ és egyéb világszervezetek emberei ezt már évekkel ezelőtt megfogalmazták), ha nem tudjuk

kivitelezni. A legnagyobb akadály a korrupció, ami sajnos nagyon jellemző a szegénységgel leginkább sújtott országokra. Nem lehet tudni, hova megy a pénz, és így természetesen az ún gazdag országok nem szívesen adnak. Pedig nem is lenne olyan nehéz segíteni az embereken