Szociológia | Felsőoktatás » Szociológia jegyzet, 2005

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 15 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:95

Feltöltve:2009. május 17.

Méret:225 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Szociológia jegyzet - 2005 1. Mi a szociológia? A szociológia megalapítása két gondolkodó Comte és Spencer nevéhez fűződik. XIX. század Comte: az emberiség szellemi fejlődését 3 szakaszon megy át: a teológiai (vallási elképzelések), metafizikai (filozófiai elvontság) és a pozitív stádium (lemondás az abszolút elvek kutatásáról, helyette megfigyelés). Ezt a tudomány nevezi társadalmi fizikának, majd A pozitív filozófia tanfolyama című művében szociológiának. Spencer: átvette Comte-tól a szociológia elnevezést, de az evolucionista világszemlélet híve. Az ember és az emberi társadalom fejlődése az egyszerűbbtől az összetettebb felé halad. Az amerikai szociológusok Spencer követői, Európától eltérően ott felsőoktatási tananyag. Durkheim: eltér az európai és amerikai normáktól. Az egyes társadalmakra jellemző cseledvémódok, gondolkodásformák, érzelmek nem az egyénben, hanem a társadalomban gyökereznek és

kényszerítő erővel hatnak az egyénre. Ezt a szemléletmódot alkalmazta Az öngyilkosság című könyvében. Az öngyilkosság okát a társadalmi normák meggyengülésében, a társadalmi egységesülés (integráció) csökkenésében vélte felfedezni. Először használta az anómia kifejezést, mely értékvesztett állapotot jelent. A németországi filozófusok szerint a társadalmi jelenségeket nem lehet tudományos módszerekkel vizsgálni. Weber: A megértő szociológia című művében olvasható, hogy a szociológiát olyan tudományként definiálta, amely a társadalmi cselekvés értelmező megértésére, és ez által a cselekvés menetének és hatásainak oksági magyarázatára törekszik. A történeti szemlélet kidolgozója, mely szerint egy adott társadalom csak akkor ismerhető, érthető meg, ha ismerjük annak történetét. Kidolgozza, hogy milyen tényezők határozzák meg az egyének társadalmi struktúrában elfoglalt helyét. Ez a három

tényező: a tulajdon (vagyonnal és jövedelemmel fejezhető ki), a hatalom (döntéshozatalban való közvetlen részvétel) és a tudás (iskolai végzettségben mérhető). XX. század A társadalmi jelenségeket már tapasztalatokon alapuló vizsgálatokkal írják le. Nagy szerepet játszanak a társadalmi felmérések. A II világháború után Európában is bekerül a felsőoktatásba. Elsődleges feladata a társadalmi jelenségek tapasztalati alapokon nyugvó vizsgálata. A világ első szegénységi vizsgálata Booth nevéhez fűződik, aki a társadalmi okokat keresi, és nem az egyén felelősségét kutatja. A Chicagói Egyetem szociológusai, Park és Burgess az egyes városrészekre jellemző társadalmi környezetet vizsgálja. A szociológia a társadalmak felépítésével és működésével, a társadalmakat alkotó egyének, csoportok, szervezetek, intézmények jellemzőivel foglalkozó, empirikus irányultságú tudomány. Mindenféle emberi megismerés abból

áll, hogy tapasztalatokat szerzünk, és az összefüggések kiderítésével megalkotjuk a körülöttünk lévő világ gondolati modelljét. A modellek tartalmazhatnak helytálló, téves vagy később tévesnek bizonyuló gondolatokat, és vannak olyanok, amelyek kitaláltak, és alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek tapasztalati alappal. A téves elképzelések kiszűrésére a logikai és tapasztalati ellenőrzés a megfelelő. Ha valamiről meg akarunk tudni valami olyasmit, amit még nem tudunk, vagy nem kellőképpen tudunk, szociológiai kutatást végzünk. Első lépésként a kutatási témát kell kiválasztani. A téma kiválasztásának három oka lehet: a megélhetés (a témát a megbízó határozza meg), a tudományos előrehaladás (doktori cím vagy magasabb elismerés) és a kíváncsiság. Ezután a szakirodalom áttekintése következik, az ismétlések, illetve a megközelítési és kutatási módok megismerése miatt. Harmadik lépés a kifejezések

pontos meghatározása, a konceptualizálás, amelynek során meghatározzuk, hogy az egyes kifejezéseken mit fogunk érteni. Ezek után a kidolgozzuk azokat az eljárásokat, melyekkel az elvont fogalmak tapasztalati úton vizsgálhatók (operacionalizálás). Negyedik lépés a kutatási módszer kiválasztása. Több módszer áll rendelkezésre A megfigyelés olyan eljárás, amelyet a természettudomány is használnak. Abban különbözik a mindennapi formától, hogy a tudósok előre eldöntik, hogy mit akarnak megfigyelni. Kétféle megfigyelést különböztetünk meg: külső megfigyelés, melynek során észrevétlenül figyeljük meg a csoportokat, anélkül, hogy belekapcsolódnánk tevékenységükbe. Belső vagy résztvevő megfigyelés során kapcsolatban lépünk a vizsgált személyekkel és magunk is részt veszünk az életükben. A kísérlet abban különbözik a megfigyeléstől, hogy valamilyen módon beleavatkozunk a dolgok menetébe, és megfigyeljük ennek

a beavatkozásnak a hatását. A megkérdezés során az embereknek a kérdéseinkre adott válaszaiból akarjuk megtudni, hogy miről, hogyan vélekednek. Két fajtáját különböztetjük meg Az interjú olyan irányított beszélgetés, amely nagy szabadságot biztosít a megkérdezett személynek. A kérdőíves felmérés során kötött a kérdezési forma, amelyben a kérdések részletesen meg vannak fogalmazva, és a kérdezőbiztosok mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. A kérdőíves felmérést szabványosított interjúnak is szokták nevezni. A dokumentumkutatás során a témában rendelkezésre álló statisztikákat, kutatásokat vizsgáljuk. Egy kutatáson belül több módszer is alkalmazható. Ötödik lépésként az adatokat vesszük fel. Ha erre a célra a kérdőíves felmérést választjuk, először a kérdőívet kell összeállítani. Ennek során arra kell törekednünk, hogy a kérdőív rövid legyen, és olyan kérdéseket tartalmazzon,

amelyek nélkülözhetetlenek a kutatási cél érdekében. A kérdések egyértelműek és rövidek legyenek A kérdések jellege szerint megkülönböztetünk zárt (megadjuk a lehetséges válaszokat) és nyitott (a kérdező saját megfogalmazása) kérdéseket. A vizsgálat az alapsokaságra (megkérdezett személyek összessége) irányul. Ha magas az alapsokaság száma, mintát (kiválasztjuk a ténylegesen vizsgált személyeket) veszünk. A mintával szembeni alapkövetelmény, hogy képviselje az alapsokaságot. Első feltétel, hogy minden elemnek egyenlő eséllyel kell indulnia (sorsolás, véletlenszám-generálás); második a szükséges mintanagyság kiválasztása. A kérdőíveket eljuttathatjuk közvetítőkkel, kérdezőbiztosokkal és postán is a célszemélyekhez. Készíthetünk telefonos felmérést is. A szociológiai kutatás hatodik lépése az adatok feldolgozása, mely során a visszaérkezett kérdőíveket kódoljuk. Ez azt jelenti, hogy minden

kérdésnél az azonos vagy azonosnak vélt válaszokhoz egy számot (kódot) rendelünk, és a számokat egy kódjegyzékben rögzítünk. Utolsó lépésként az elemzés következik. A feldolgozás során a számítógépre vitt adatokat értelmezzük valamilyen statisztikai program segítségével. Kereszttáblázatok (kétváltozós táblázatok) vagy többváltozós elemzési eljárás segítségével kimutatjuk az összefüggéseket. 2. Kultúra és társadalom A kultúra fogalmát több értelmezés szerint is megfogalmazták. A legtágabb értelemben a kultúra mindazt magában foglalja, amit egy nép vagy az emberiség a történelme során létrehozott, amivel a természettől kapott adottságait, képességeit kiegészítette, és amit generációról generációra továbbad. Szűkebb értelmezés szerint a kultúrához tartozik minden, amit nem a természet, hanem valamely emberi közösség alkotott. Elemző leírás szerint valamely nép, társadalom kultúrája fő

vonalakban az illető nép nyelvét (kommunikáció eszköze), technikáját (termelőeszközei, tudása), viselkedésmintáit (szokások, normák), intézményeit (család, rokonság), tudását (hiedelem, vallás), művészetét (mondák, zene, tánc) foglalja magában. Meghatározza az adott társadalom életét és viselkedését A társadalom alatt olyan emberek önálló csoportját értjük, akik közös területen élnek, közös kultúrával rendelkeznek, és ezt átadják azoknak, akik ebben a csoportban születtek, illetve, akiket ide befogadtak. A kultúra elsajátítása tanulás útján történik, mely a megszületéstől kezdődik. A társadalmi szokásoktól és kultúrától függ, hogy milyen szellemben neveljük gyermekeinket. Azt a folyamatot, melynek során az egyén elsajátítja valamely társadalmi csoport kultúráját, és képessé válik azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek felnőtt státuszaiban várnak rá szocializációnak nevezzük. Az

emberi kommunikáció eszköze a nyelv. A nyelvben a jel és a vele jelölt dolog közötti kapcsolat hagyományokon alapul (konvencionális). A jel és a jelölt közötti összefüggés szimbolikus, vagyis nincsen köztük természetes kapcsolat. Az emberi nyelv rendkívül rugalmas és hatékony, melyet az adott nyelv bármely beszélője megért. Ahhoz, hogy az ember szellemi tevékenységgel foglalkozhasson, elő kell teremtenie a megélhetéshez szükséges javakat. Azt folyamatot, amely által egy élőlény olyan élettani tulajdonságokat fejleszt ki, amelyek lehetővé teszik számára, hogy életben maradjon és utódokat hozzon létre, adaptációnak, azaz alkalmazkodásnak nevezzük. A környezethez való alkalmazkodás legfontosabb mechanizmusa a természetes kiválasztódás, melynek során azok az egyének, illetve népcsoportok maradnak fenn, melyek ellenállóbbak. Ez nem biológiai változást jelent, hanem technikai fejlődést. Ez a fejlődés, hatással van a

kultúra többi részének alakulására is. Az emberek viselkedése általában valamilyen mintát követ. A társadalmi szokás olyan viselkedésminta, amely valamely közösségben elterjedt, és megmondja, hogy az illető társadalomban vagy társadalmi csoportban bizonyos dolgokat hogyan kell csinálni. A szokások nagyon változatosak. Elsajátításuk történhet megfigyelés útján vagy kommunikáció alapján. Ezeket követendő mintaként tárják elénk A szokások normatív elemei arra való késztetések, hogy tartsuk be őket. A norma olyan szabály, amely kimondja, hogy bizonyos helyzetekben hogyan kell viselkednünk, cselekednünk vagy gondolkodnunk. A normák betartását büntetéssel vagy jutalmazással lehet elérni. Summer szerint kétféle társadalmi szabályt (normát) különböztetünk meg: a népszokást és az erkölcsöt. A népszokások a mindennapi helyzetekre való illő viselkedési forma. Az erkölcs olyan alapvető normákat foglal magába, melyek a

közösség működése szempontjából létfontosságú. Az egyes kultúrákban követett szokások általában összhangban állnak egymással, nagyjából azonos szemlélet, beállítottság, meggyőződés nyilvánul meg bennük. Ezeket a viselkedési formákat (attitűdöket) nevezzük értékeknek. Az érték közösen elfogadott elképzelések, eszmék arról, hogy valamely társadalomban mi a helyes és mi helytelen, mi a hasznos és mi haszontalan, mi számít igaznak és mi hamisnak, mit tekintenek szépnek és mit csúnyának. A normák konkrét helyzetekre és viselkedésre vonatkoznak, az értékek azt mondják meg, hogy mi a helyes beállítottság. Az emberi kultúrák és a kultúrákban követett szokások, viselkedési normák és értékek lényegesen különböznek. Mégis találhatunk bennük néhány közös vonást Ezeket a jegyeket kulturális egyetemességeknek (kulturális univerzáliáknak) nevezzük. A közös vonások a környezethez való

alkalmazkodás, a közösségben való élés és a világgal való megismerkedés útján jöhetett létre. Két kultúra találkozása esetén mindkét csoport tagjai a saját kultúráját tekinti helyesnek. Az ilyen attitűdöt nevezzük etnocentrizmusnak, mely arra való hajlam, beállítottság, hogy egy másik kultúra szokásait, értékeit, meggyőződéseit a saját kultúránk szemszögéből ítéljük meg. Ha a kultúrát belülről, a saját szokásai által, a saját fogalmai alapján ismerjük meg, kulturális relativizmusról beszélünk. A kultúra egy társadalmon belül is mutathat változatosságot. A többségi, domináns kultúrát fő vonalaiban elfogadó és követő, de attól bizonyos vonatkozásban eltérő kultúrát szubkultúrának nevezzük. Ezek alapulhatnak faji, etnikai vagy vallási alapon Egy országon, társadalmon belül együtt élő kultúrát kulturális pluralizmusnak, az ilyen társadalmakat multikulturális társadalomnak nevezzük. Az

életkori sajátosságokon alapuló kultúrákat ifjúsági szubkultúrának, míg a széles körben helytelenített viselkedésen alapuló szubkultúrát deviáns kultúrának nevezzük. 3. A társadalmak típusai A létfenntartáshoz szükséges javakat a társadalmak az emberi egyedfejlődés során különböző munkatevékenységek által hozták létre. Lenski öt fő társadalmi típust különböztet meg Gyűjtögető és vadászó társadalmak Az emberek kezdetben zsákmányoló életmódot folytattak. A gyűjtögető és vadászó társadalom jellemző vonása az évszakonkénti vándorlás. A csoportok kis létszámúak, általában 50 vagy annál kevesebb fő. A zsákmányoló társadalmak szokása az élelem megosztása a családok között, így biztosítva a fennmaradást. Nem birtokolnak anyagi javakat, így nem alakulnak ki gazdasági különbségek. Az emberek között a munkamegosztás során csak nem és kor szerint tesznek különbséget. A termelésre való

áttérés a növény- és állatfajok háziasításával (domesztikálásával) kezdődött. Attól függően, hogy egyes népcsoportoknál a növénytermesztés vagy az állattartás vált uralkodóvá megkülönböztetünk kertművelő és pásztorkodó társadalmakat. Kertművelő társadalmak A kertművelő társadalmak 3-4 évenként vándoroltak. A födet különböző kézi szerszámokkal (ásóbot, kapa) művelték meg. Egy-egy társadalom több ezer tagot is számlálhat, melyek néhány száz fős falvakban éltek. Mivel a megművelt földterülettel az egyes családok rendelkeztek, kialakul egy együttműködési forma, ahol már gazdasági és státuszbeli különbségek alakultak ki. A főnökök és törzsi vezetők hatalommal rendelkeznek A földműveléssel biztonságosabbá válik az élet, és a társadalmak között kialakulnak bizonyos kereskedelmi és politikai kapcsolatok. Pásztorkodó társadalmak A pásztorkodó társadalmakra is jellemző az évszakonkénti

vándorlás. Népességük több tízvagy száz ezer főt is kitehet Nagyobb anyagi és hatalmi egyenlőtlenség jellemzi, mint a kertművelő társadalmakat. Kialakulnak a hierarchikus társadalmi szervezetek, melyek szabályozzák az állatok legelőhöz való jutását. Ezek élén az egyes népeknél más és másképp nevezett főnök áll, gyakran jelentős személyes hatalommal. Mezőgazdasági társadalmak Az eke megjelenésével megmutatkoztak a földművelés előnyei. Kialakulnak az agrártársadalmak, amelyekben állat által húzott ekével művelik meg a földet és gondoskodnak a föld termőerejének megőrzéséről. Ezek a társadalmak nem vándorolnak, hanem ugyanazon a területen termelnek, így kialakulnak az állandó települések. Már nem mindenki földműveléssel foglalkozik, hanem megjelennek a kézműves és egyéb szellemi foglalkozások. A földművelést folytató népek általában nagyobb politikai egységek részei, mely egységet államnak

nevezik. Élükön általában egy-egy uralkodó család áll Ebből következik, hogy a társadalmi különbségek nagyon nagyok. Megjelenik a gazdag-szegény, arisztokrata-nép, uralkodó-alattvaló és szabad-rabszolga típusú ember. A társadalmi rétegek kötöttek, egyik rétegből a másikba való átlépés szinte lehetetlen. Ezek az államok már civilizáltak, hiszen ismerték az írás mellett a tudományokat és művészeteket, fejlettebb technikát alkalmaztak. Ipari társadalom Az új energiaforrások (gőzgép, elektromosság) megjelenésével új társadalmi forma alakul ki, melynek neve ipari társadalom. Ezen társadalmak az áruk és a szolgáltatások gépesített előállításán, a termelés hatékony megszervezésén és a tudományos és technikai ismeretek alkalmazásán alapulnak. Az ipari forradalom jelentősen megnövelte a mezőgazdasági termelékenységet, melynek következtében a család veszít központi szerepéből, ugyanis a fiatalok nagy része

munkahelyeken dolgozik. A családhoz fűződő kötelék gyengülése a hagyományőrzés hanyatlásával jár. Itt is kialakulnak a szegények és gazdagok, de a gazdaság egyenlőbben oszlik meg, hiszen nincsen olyan család, amelyik a gazdaság nagy részét uralná. Az iparosodás széles középosztályt teremtett, melynek válaszfalai átjárhatóak. A fejlődő országok A különleges természeti körülmények vagy a kulturális változatosság sajátos társadalmi formákat hoznak létre. Ilyen forma az úgynevezett fejlődő országok Ezek az államok a XVII. századtól kezdődően európai gyarmatok voltak Megfigyelhető, hogy ezek az országok az ipari fejlődés alacsony szintjén állnak, habár mára szinte minden gyarmat kivívta függetlenségét. Politikai modelljük a gyarmatosítók rendszerére épül A gazdasági tevékenységük fő formája a mezőgazdaság, bár a nagy népszaporulat miatt csak nehezen tudják előteremteni a megélhetéshez szükséges

javakat. Posztindusztrális társadalom Jellemzője, hogy az egyre bonyolultabb és automatikusan termelő gépek átveszik a képzetlen munkaerő nagy részének feladatát, így az emberek többsége a szolgáltatóiparban helyezkedik el. A tudományosan megtervezett technológiák kikerülik a negatív mellékhatásokat, és új intellektuális technológiák alakulnak ki, melyek segítik a társadalmat a racionális döntések meghozatalában. 4. A szocializáció Az egyén beilleszkedése a társadalomba A szocializáció a társadalmi lénnyé válás folyamata, személyek közti kölcsönös viszonyon alapuló tanulási folyamat, melynek révén elsajátítjuk a társadalmi együttélés szabályait, kialakítjuk céljainkat, törekvéseinket, és megteremtjük önazonosságunkat. Fő funkciói: alapvető szabályokat vés az egyénbe, korlátozza a szükségletek azonnali kielégítését a jövőbeli célért; törekvéseket sugall, hogy az egyén a szabályokban céljai

realizálásának eszközét lássa; identitást nyújt, segíti az én-azonosság megteremtését, a szerepekkel történő azonosulást és az elvárásokhoz való kreatív igazodást. A szocializáció egész életen át tartó tanulás. Az ember társadalmi lény, és vannak olyan biológiai sajátosságai, melyek a szocializációt szükségessé és lehetségessé teszik. Az ösztönök hiánya: ezek helyett inkább biológiai hajtóerőkről beszélünk (éhség, szükségletek kielégítése, stb.), melyek ösztökélik a tevékenységet, de nem határozza azt meg részleteiben. A gyermeki függőség hosszú ideje: hosszú a társadalmi élethez kellő képességek kialakulása. A tanulásra való képesség: az ember képes hosszú időn át tanulni. A képességek egyénenként változnak, az intelligencia magas szintje velünk született emberi lehetőség. A nyelvi kommunikációra való képesség: lehetővé teszi a szimbolikus interakciót, melyen az emberi társadalom

nyugszik. A társadalmi tanulásnak három módját különböztetjük meg. A kondicionálás (feltételes reflex képzése) a megerősítés-kioltás mechanizmusainak érvényesítése tiltással, jutalmazással és büntetéssel. Általában a belső inger és a válasz ismétlődő összekötését igényli, de a kívánt viselkedés kialakulását elérhetjük egyetlen eldöntő tapasztalatból is. Rutin minták megalapozására. A modellkövetés a csodált, szeretett vagy félt személy modelljének követése lehet utánzás (külső jegyek átvétele) vagy azonosulás (értékek elsajátítása). Miért választunk modelleket? A megerősítés elmélet szerint azért, mert a modellül választott személy gyakran jutalmaz. A másodlagos megerősítés elmélet szerint azért, mert a távol lévő személy felidézése örömet okoz. A státuszirigység elmélete szerint azért, mert a modellül választott személy sikeres. A modellkövetés adódhat félelemből és

kisebbrendűségi érzésből is A modellkövetés személyiségformáló, és állomása a személyes autonómia és társadalmi részvétel fejlődésének. Az identitásfelvevés lényege, hogy átvesszük és bensőkké váltjuk környezetünk tudását és mintáit. Ha ez sikeres az egyén képes betölteni a rá váró szerepeket A norma ösztönössé válásának (interorizáció) folyamata során a tanulás nem csak egyirányú, hanem a visszacsatolások révén duális vagy annál bonyolultabb folyamat. Ez magyarázatot ad a kreatív és nem alkalmazkodó viselkedésformákra. A szocializáció folyamata a közvetítő rendszerek révén megy végbe. Ezek személyes természetűek (anya, család, stb.), vagy tárgyi formát öltött közvetítő rendszerek (nyelv, szokás, erkölcs, stb.) Az első és legfontosabb „közvetítő rendszer” az anya, így ő az első és meghatározó személyi kapcsolat is, mely nemcsak a szükséglet kielégítés szerepét tölti be. Az

anya és gyermek közötti kapcsolat hiánya nagyobb károsodást idézhet elő a gyermek fejlődésében, mely az érzelmi egyensúly megbomlásában, a társadalmi kapcsolatok torzulásában jelentkezik, és az antiszociális egyén kialakulásnak egyik fő forrása. A szocializációs folyamat másik fontos személyes közvetítő ágense a család, melynek szerkezete hatással van a gyermek fejlődésére. A családon belüli kommunikáció alapján kétféle családot különböztetünk meg. A személyorientációjú családot nyílt kommunikációs rendszer jellemzi, ahol az egyének a döntéseket megvitatják. Kölcsönös a szocializációs folyamat, de egyénesítettek a szerepek A pozícionális családoknál a döntéshozatal státusz alapján történik. Egyoldalú a szocializációs folyamat és közösségi a szerep. A családon belüli szocializáció lehet elnyomó és résztvevő. Az elnyomó szocializáció a gyermek engedelmességét, a résztvevő szocializáció a

gyermek részvételét igyekszik elérni. Elnyomó szocializáció − A rossz magatartás büntetése. − Anyagi jutalmazások és büntetések. − A gyermek engedelmessége. − − − − − Nem emberi nyelven való közlés. Parancsszerű kommunikáció Szülőközpontú szocializáció. A gyermek felfogja a szülők kívánságát. A család mint meghatározó másik. − − − − − − − − Résztvevő szocializáció A jó magatartás jutalmazása. Szimbolikus jutalmak és büntetések. A gyermek önállósága. Emberi nyelven megvalósult közlés. Kölcsönös kommunikáció. Gyermekközpontú szocializáció. A szülők felfogják a gyermekek kívánságát. A család mint általánosított másik. A gyerekek személyiség fejlődésének első szakaszát szerepjátékok jellemzik. 8-9 éves korban ezek a játékok már szabályozó jellegűek, és ezáltal kezdik megérteni a közösségi élet szabályozását. Kisgyermek-, serdülő- és

ifjúkorban hasonló korú gyerekek közösségébe (kortárscsoportba) kerülnek, melyekben az egyenrangú felek közötti kapcsolatot tanulják. A kortárscsoport referenciacsoport is, ahol normákhoz igazodnak. A nyelv és szokásrendszer nemcsak mások megértését és az együttélést teszik lehetővé, hanem annak elsajátítása során az egyén a mindennapi cselekvést átfogó szabályokat tesz magáévá, amelyek benne belső szelektív, tapasztalatait, élményeit strukturáló eszközzé válnak. A folyamatos és reszocializáció A felnőtt személyiség fokozatos és részleges változása a folyamatos szocializáció. A reszocializáció alapvetőbb, gyorsabb változás, mely az úgynevezett totális intézményekben megy végbe (elmegyógyintézet, börtön, stb.) A reszocializáció több lépésből áll: − A kialakult én lecsupaszítása, a múlttal való szakítás. − A belső és a szélesebb világ közé helyezett korlát. − Arcnélkülivé válás. −

Új személyiség kialakulása. 5. Konformitás és deviancia A társadalmi együttélés alapja az általánosan elfogadott normák, viselkedésminták, melyek a szocializáció során épülne be személyiségünkbe. A társadalmi normákat elfogadó, mások által kívánatosnak tartott mintákat követő viselkedést konform viselkedésnek nevezzük. A normák megszegése, a társadalom többsége által elfogadott elvárásoktól való eltérés a deviáns viselkedés. Négy ilyen viselkedésformát különböztetünk meg: az öngyilkosság, az alkoholizmus, a bűnözés és a mentális betegségek. A deviáns viselkedést eleinte az öröklődéssel és az ember biológiai adottságaival magyarázták. A múlt század 20-as, 30-as éveiben kimutatták, hogy a deviáns viselkedés összefüggést mutat a népességek társadalmi helyzetével. Durkheim az összehasonlítás módszerével vizsgálja a jelenséget Arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi csoportok

különböző mértékben integrálják az egyént. Először használja az anómia (értékvesztett állapot) kifejezést, mely a társadalom azon állapotát jelzi, amelyben a társadalom integráltságának foka alacsony, a régi normák, értékek ereje meggyengül. Az anómia fogalom értelmezése Merlon nevéhez fűződik, aki szerint egy társadalomban akkor beszélhetünk anómiáról, ha a társadalom által elfogadott, és kívánatosnak tartott értékeket, célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. Ebből az állapotból négyféle kiút lehetséges. Az első: az újítás módja szerint az egyén elfogadja a társadalom által kitűzött célokat, és nem a megengedett eszközökkel próbálja elérni azokat (bűnözés). A második: a visszahúzódási reakció, melynek során az egyén elutasítja a célokat és az eszközöket is (alkoholizmus). A harmadik: a ritualizmus során az egyén nem ismeri el a társadalmilag

elfogadott célokat, de alkalmazza a megengedett eszközöket (munkamánia). A negyedik: a lázadás során elutasítja a célokat és eszközöket is, de új célokat fogalmaz meg (forradalom). A deviáns viselkedés a szocializáció folyamatában is kialakulhat. Egyrészt úgy, hogy a gyermekkorban fellépő rendellenességek kihatnak a felnőttkori viselkedésre, másrészt úgy, hogy a társadalmi tanulási folyamatban az egyén normaszegő viselkedést sajátít el. Az utóbbi vizsgálatával Cohen foglalkozott A bűnöző szubkultúra elmélete szerint, a fiatalkorú galerikben való részvétel pszichés indítékai a társadalomba való beilleszkedés nehézségeiből és a kapott elismerésből és az ennek alapján kialakuló önbecsülésből származnak. Sutherland differenciális asszociáció elmélet szerint az egyén számára több előny származik a törvénysértő, minta törvénytisztelő helyzetdefiníciókból. A deviáns személyiség minősítés vagyis

stigmatizáció útján is kialakulhat. Eszerint az egyén nem attól válik deviánssá, hogy normaszegő módon viselkedik, hanem attól, hogy környezete őt deviánsnak minősíti. A bűnözés A bűnelkövetés gyakoriságát az ismertté vált bűncselekmények és az elítéltek számával szokták jellemezni. Ezek az adatok azonban nem tartalmazzák a latens bűnözések számát A magyarországi bűncselekmények száma a 80-as évek közepéig nem tér el az európaitól. Ezek után azonban ez elkövetett bűncselekmények száma gyorsan nő. A bűnözés elsősorban a fiatal felnőtt férfiak devianciája Az elkövetők és az elítéltek száma a leghátrányosabb helyzetű rétegekben a legmagasabb. Az öngyilkosság A kimutatások szerint az öngyilkosságban elhunytak 2/3-a férfi. Az életkor növekedésével nő az öngyilkosságot elkövetők száma, ám a 60 év alatt elkövetett öngyilkosságok gyakoribbak. A családi állapot megoszlása alapján több

egyedülálló követel öngyilkosságot. Ha a társadalmi rétegek közti arányszámokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy az alacsonyabb státuszú, rosszabb társadalmi helyzetű csoportokban nagyobb az elkövetők száma. Az alkoholizmus és a drogfogyasztás Az alkoholfogyasztás elsősorban a férfiakra jellemző deviancia, és a gondozókban nyilvántartott betegek között a 35-54 éves korúak aránya nagyobb. Ezek az egyének a kedvezőtlenebb társadalmi helyzetűek, de nem mutatható ki összefüggés az alkoholizmus és a hátrányos társadalmi helyzet között, mert a társadalmi státusz elvesztése sok esetben az egyén alkoholizálásának következménye. Az alkohol mellett megjelent egy másik mámorkeltő szer fogyasztása is, ez a kábítószer. A drogfogyasztó fiatalok nagyszámban kerülnek ki olyan családokból, ahol a szülők elváltak és az olyan új családokból, ahol a korábbi házasságból származó gyermek érzelmileg elmagányosodik. Lelki

betegségek A lelki betegségek elsősorban a nőket – 50-60 év – sújtják. Megfigyelhető, hogy magasabb a szellemi dolgozók aránya a fizikaiakkal szemben, ami nem jelenti azt, hogy a szellemi dolgozók körében magasabb lenne az előfordulási arány. Az arányok eltolódása annak tudható, hogy ezekben a családokban hamarabb felismerik a normálistól való eltérést. A deviáns viselkedés hazai alakulásában megfigyelhető, hogy a deviancia a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat sújtja, mely nagy valószínűséggel összefügg azzal, hogy a társadalom széles rétege számára nem elérhetőek az általánosan elfogadott célok, pl. anyagi jólét Megfigyelhetjük, hogy a deviancia kialakulásában nem elhanyagolható a közvetlen környezet hatása, hiszen a devianciai kutatások azt mutatják, hogy az alkoholisták környezetében gyakran vannak olyanok, akik ittak, és az öngyilkosság családi halmozódására is vannak adatok. 6. A társadalmi

csoport A társadalmi csoport legáltalánosabb értelmezés szerint közvetlen, személyes együttműködésen alapuló, tartós, szilárdan strukturált alakzat, személyközi együttes, mely a társadalom mikroszférájához tartozik, és lényegi eleme a közvetlen személytől személyig terjedő érintkezés. A társadalmi csoportok nem egyformán befolyásolják életünket. Cooley szerint megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos csoportokat. Az elsődleges csoport azon emberek közössége, amelyeket szoros érzelmi szálak fűznek össze, és a szocializáció szempontjából meghatározó jelentőségű (család, baráti közösség). A másodlagos csoport tagjai között a kapcsolat személytelen, és általában valamilyen cél érdekében jönnek létre (bizottságok, egyesületek). Létrejöhetnek kategoriális csoportok is, melyek a csoporttagok által hordott közös ismérvek alapján alakulnak, pl. vallási közösségek A XX Század elején végzett

csoportkutatások során kiderült, hogy a csoportszituáció az egyszerű tevékenységek esetén megnöveli a teljesítményt. A további kutatások témája a társadalmi normák keletkezése volt a csoportokban. Sherif vizsgálatai rámutattak, hogy az a vonatkozási keret, melyet az egyén magával visz a szituációba, jelentős mértékben befolyásolja látásmódját. A csoportdinamika kialakulása szempontjából Lewin, Lippit és White munkája gyakorolt a legnagyobb hatást. Kutatásuk fő célja, hogy milyen hatással vannak a csoportra és az abban résztvevő egyénekre bizonyos vezetési stílusok. Három féle típust vizsgáltak: a demokratikust, a tekintélyelvűt és a liberálist A kísérletek különbségeket mutatnak ki a csoporttagok viselkedésében. A csoporton belül történések egész sora zajlik. Ezt Lewin csoportdinamikának nevezte el A csoportban zajló folyamatokat három fázisra osztjuk. Csoportelőzmények A csoportképződés legalapvetőbb

mozgatója a társulási indíték, mely az alábbi helyzetekben felerősödik: stresszhelyzet, értékelési helyzet (bizonytalanság), társadalmi integráltság hiánya és a közös érdek. A csoport legelemibb szintje a társas halmaz, mely strukturálatlan. Csoportfolyamatok Természetét és lezajlását három tényező befolyásolja: a tagok személyes jellemzői, a csoportalakulást meghatározó külső, társadalmi tényezők és a születő csoport társadalmi integrálódási módjának jellemzői. Minden csoportban kibontakozik a homogenizálódás (hasonlóvá válás) és a differenciálódás. A csoport utótörténete Vizsgálatakor azt mérlegeljük, hogy a csoportnak milyen produktumai vannak, és hogy a társadalmi tanulás miként és milyen eredménnyel jár a tagokra nézve. A csoportkapcsolatok megszűnés után is hajlandóságot mutatnak arra, hogy aktualizálódjanak. A csoport szerkezete meglehetősen összetett. A kutatások leggyakrabban az érzelmi, a

kommunikációs, a szerep, a hatalmi szerkezet alapján vizsgálják. Az érzelmi és kommunikációs szerkezet leírásának módszerét Moreno dolgozta ki, ez lett a szociometria. A felmérés során adott válaszokat mátrixok és hálók segítségével rendezik A háló három tipikus alakzatot különböztet meg: a demokratikus, a lánc és a hierarchikus. A szociometriai háló jól mutatja az egyének elhelyezkedését a csoporton belül. A kommunikációs szerkezet nagy hasonlóságot mutat az affektív (érzelmi) struktúrával, hiszen az információtovábbítás a rokonszenvi műveletek mentén zajlik. Szerepstruktúra A társadalmi szerepek két fő tulajdonsága az anticipáló természete és a normatív jellege. Az anticipáló jelleg vezérli az egyén viselkedését, előrejelzi a másik személy attitűdjeit. A normatív jellege segít beilleszteni saját viselkedésünket a társadalomba. A XX Század második feléig úgy gondolták, hogy a társadalom működése

annál tökéletesebb, minél jobban igazodik az egyén a rendhez. Csak a 60-as évektől kezdték vizsgálni a szerepfelfogást és az érintkezés szerkezetét. A társadalmi szerepek elsajátítása és a társadalmi én kialakulása közti összefüggést Mead írta le a szerepjáték és szabályjáték fogalmával. A szerepjáték során egy másik személyre, a szabályjáték egy csoport tagjainak szabályrendszeréhez való igazodást jelent, mely a felnőtté válás meghatározója. A szerepelvárásokat a következmények súlyossága szempontjából Dahrendorf három csoportba sorolja: Kann-típusú elvárások: az illem és jómodor szabályai, megszegésük csekély szankcióval jár; Soll-típusú elvárások: megszegése kiközösítést, deviáns megbélyegzést von maga után; Muss-típusú elvárások: semmibevétele büntetőjogi felelősségre vonást eredményez. A szerepek csoportosítása történhet aszerint, hogy az egyén miként jut valamely szerephez. A

konvencionális szerepeket a struktúra (igazgató, stb), a személyiségből fakadó szerepek az egyén jellegzetességét emelik ki (kötözködő, stb.) A velünk született szerepek születésünk által meghatározott (életkori szerep), a szerzett szerepek mi magunk választjuk (foglalkozás). A szerepek kapcsolódhatnak a társadalmi terekhez A pervazív szerepek az egyén minden más szerepésre hatnak, valamiképp módosítva azt. A családi szerepek a rokonsági hálózatban betöltött státuszhoz kötődnek. A foglalkozási szerepek a munkavégzés színterei A szituációs szerepek rövid ideig tartó helyzetekre jellemzőek. Az intim szféra szerepei a magánélet bizonyos területeit fedik le Egy időszakban többféle szerepet is lehet játszani. A szerepekkel kapcsolatos elvárások gyakran ellentétesek, ami szerepkonfliktus kialakulásához vezet. A szereppartnerekhez kötődő elvárások halmazát szerepszegmensnek nevezzük. A presztízs és hatalmi struktúra A

presztízs és hatalmi struktúra összefüggést mutat. A presztízs egy képzeletbeli befolyási- tekintélyi kontinuumon írja le a csoport tagjainak egymáshoz való viszonyát. A hatalmi struktúra az erőforrások egyenlőtlen eloszlását jelzi, 7. Személy- és csoportközi viszonyok A személyközi viszonyok leírását célzó elméletek az identitás kialakulásának, a társadalom által felkínált szerepek, normák értékek internalizációjának folyamait elemzik. A szociálpszichológiai vizsgálatok másik szintje a társas kölcsönhatások létrejötte, a személyközi viszonyok szabályszerűségeinek elemzése. Társas kölcsönhatás alatt azokat az eseményeket, folyamatokat értjük, amelyek az interakcióban résztvevő egyének érzés- és gondolatvilágában, viselkedésében végbemennek akkor, ha mások jelenlétének tudatában vannak. Triplett azt vizsgálta, hogyan befolyásolja az egyén teljesítményét mások jelenléte. Rutinszerű

munkafolyamatok alatt az együttes cselekvés növeli az egyén teljesítőképességét. Zajonc ezt a jelenséget szociális facilitációnak nevezte, és megkülönböztette az együtt cselekvést az egyszerű jelenléttől. Mások jelenléte viselkedésünkre is hat. Ha mások számára megmutatkozunk kontrollált képet adunk magunkról Goffman ezt a jelenséget prezentációnak nevezte, melynek célja előnyök elérése az interakció során. A megmutatkozást zavaró információk összessége a titok, melynek leplezésére Csepeli György hat stratégiát dolgozott ki. 1. Az ellentétes motivációk eltitkolása, melynek során elrejtjük azokat a késztetéseinket, amelyek nem egyeztethetők össze a megmutatni kíván énképpel. 2. A hibák eltitkolása során, a képhez nem illő zavaró jegyeket leplezzük 3. A folyamat eltitkolása és a végeredmény bemutatása Az előkészületek, próbák leplezése 4. A szép oldalak kidomborítása során, az odaillő mozzanatokat

hangsúlyozzuk 5. Az adott interakcióban fontosnak vélt értékek hangsúlyozása Az adott interakcióban fontos mozzanatok hangsúlyozása. 6. Az önzetlenség látszata, során annál inkább el tudjuk fogadtatni magunkat, minél hitelesebb képet tudunk mutatni. Sem az én, sem a személy megmutatkozása szándékoktól és céloktól független folyamat. Meg kell különböztetni tárgyi világ és egy másik személy észlelésétől. A tárgyi világ észlelése egyirányú, míg a másik személy észlelése során létrejöhet a kölcsönösség. A kommunikáció során kialakítunk egy véleményt a másik egyénről, melyet erősen befolyásolja a hozzá fűződő viszony és a viszonyítási keret (beállítódás, gondolkodás, stb.) A másik felől érkező információk összetettek, bonyolultak, ezért nem biztos, hogy követni tudjuk, így észleletünk merev, leszűkítő és csonkoló. Ezt az új információk hatására nem, vagy csak nehezen változtatjuk meg A

személyekre vonatkozó észlelés lényeges mozzanata az oktulajdonítás, melynek során saját szándékainkat, céljainkat, vágyainkat vetítjük mások viselkedése mögé. A személyészlelés hibái, hiányosságai nem függetlenek az információszerzés módjától és forrásától, attól, hogy mit honnan tudunk. Az információk egyik megbízható forrása a saját tapasztalat. Egy másik formája a hallomás útján szerzett információ, mely a kommunikációs csatornákon való közlekedés következtében eltorzulhat. A harmadik az úgynevezett „haakkor” módszer. A személyekre vonatkozó következtetéseink bizonyos szabályokat követnek Az elütés elve szerint, minél inkább elüt valaki viselkedése a tagság által elvárttól, annál inkább következtethetünk a személyiségére és fordítva. Az alternativitás elve szerint minél tágabb teret kap az egyén, annál többet mondhatunk róla Az innováció elve szerint hamarabb alkotunk véleményt

arról az illetőről, akinek viselkedése minket is érint. Az ítéletalkotás során gyakran hibákat követünk el. Ezek egyike, hogy személyi okot tulajdonítunk minden történésnek, függetlenül attól, hogy bekövetkezte visszavezethető-e emberi viselkedésre. A beskatulyázás során bizonyos jellemzők alapján tipizáljuk az egyéneket, és a típusnak megfelelő tulajdonságokkal ruházzuk fel. A projekció során saját szándékainkat, céljainkat, vágyainkat vetítjük mások viselkedése mögé, és a felőle érkező információkat eszerint szelektáljuk. Személyközi kapcsolatról akkor beszélünk, ha az emberek tőlük függő okok miatt érintkeznek egymással. Ha kapcsolatot külső okok tartják fenn, de közben kialakulnak rokon- és ellenszenvek, másodlagos személyközi kapcsolatról beszélünk. A rokon- és ellenszenvi kapcsolatok kialakulhatnak a homogenitás (azokat kedveljük, akik olyanok, mint mi) és a komplementaritás (azokat kedveljük, aki

más, mint amilyenek mi vagyunk) elve szerint. A csereelmélet szerint, azt szeretjük, akitől a legkisebb költség mellett a legnagyobb nyereséget várjuk. A mélylélektani magyarázat szerint a felnőtt személyiség a barátságokban, szerelmekben a kapcsolatképzés gyermekkori mintáit utánozza. A sztereotípiák különböző társadalmi nagycsoportokra vonatkozó megállapítások, melyek nagyfokú közmegegyezésen alapulnak és időben meglehetősen szívósan fennállnak. A sztereotípia három feladatot lát el. A szociológiai funkció során igazolni képes egy csoport kategorikus elutasítását, és ily módon a csoportközi viszonyokban fennálló egyenlőtlenségek igazolására, leplezésére szolgál. A megismerési funkció esetében fenntartja az észlelés és a gondolkodás egyszerűségét, kielégíti a gyors tájékozódás, felszínes, de könnyű eligazodás igényét. A társadalomlélektani funkció szerint a csoporttagok a sztereotípiák

segítségével „félszóból” is megértik egymást. A kategorizáció a megismerés egyik legalapvetőbb eljárása, melynek révén a jelenségeket osztályozzuk, rendszerezzük aszerint, hogy bizonyos jegyek előfordulna-e bennük, vagy sem. A kategoriális észlelés során az empirikusan létező és tapasztalható különbségeket túlhangsúlyozzuk, és kiterjesztjük a nem hozzáférhető tulajdonságokra, vagyis hiányos ismereteinket a kategóriákra vonatkozó tudásunkkal egészítjük ki. A kategorizáció irracionális, elfogultsággal teli osztályozás, hiszen minden csoportnak saját értékelő rendszere van, melyek nem feltétlenül egyeznek a másik csoport értékelő sémáival. Ezekből a helyzetekből konfliktusok adódnak, melyet minden csoport a saját javára, a másik kárára hajlamos magyarázni. A társadalmi csoportokról és az egyénekről lehetnek előzetes ítéleteink Ha valaki képes a tapasztalok és bizonyítékok hatására a tévedésen

alapuló fogalmait megváltoztatni, és ítéleteit kijavítani, akkor a szóban forgó témával kapcsolatosan nincsenek előítéletei. Ezek csak akkor válnak előítéletté, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk. Allport szerint az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezzük róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. A személyiség előítéletessé válásának számos magyarázata ismeretes. Adorno szerint a tekintélyelvű személyiség kialakulásának gyermekkori konfliktusokban gyökerező okai vannak. Az autoriter személy gyermekkorában erősen függött szüleitől és bizonytalannak érzi magát. Az előítéletesség gyakran jelenti a mások helyzetébe való beleélés képességének hiányát (Allort).

Előítéletesség kialakulhat a frusztráció (konfliktusok megoldásának hiánya), az elfojtás és a bizonytalanság hatására is. A társadalmi környezet bizonyos állapotai hozzájárulnak az előítéletesség felerősödéséhez. A hirtelen társadalmi változás, a mobilitás növekedése által a társadalmi rétegek helyzete bizonytalanná válik. Ez bizonytalanság a közös ellenség megnevezését vonja maga után, melyet bűnbakképzésnek nevezünk. Ez a folyamat erősíti a csoportban az összetartozást Hozzájárul az előítéletesség felerősödéséhez a különböző társadalmi csoportok közötti kommunikáció hiánya és a kialakuló tévképzetek, a társadalom heterogenitása, a kisebbségi csoportok mérete és sűrűsége, valamint a bevándorlás üteme. Az előítélet a tudat egy állapota, a diszkrimináció a tényleges viselkedés, mely olyan cselekedetre utal, mely helytelenül minősít vagy kezel bizonyos embereket csoporttagságuk alapján.

Általában erősíti az előítéletet Vannak olyan helyzetek, melyek megszüntetik az előítéletességet Aronson három ilyen esetet különböztet meg. Az egyenlő pozíció alapján folytatott érintkezés, az elkülönülés megszűnése és a kölcsönös függés állapota. 8. Család és házasság Burgess szerint a családot olyan személyek alkotják, akiket házasságkötés, vérségi kapcsolat vagy örökbefogadás fog egybe. Közös háztartásban élnek, osztoznak egy közös kultúrában, amely egy nagyobb társadalmi egység kultúrájából származik, de sajátos egyéni vonásokkal is rendelkezik. Parsons a családot olyan társadalmi rendszerként definiálta, ahol a családi kapcsolatok, a családtagok interakciói nem esetlegesek, hanem összefüggnek egymással és a családtagok egymáshoz való viszonyából vezethetők le. Parsons szerint a férfiak instrumentális (technikai jellegű feladatok: döntés, ítélkezés, stb.), a nők expresszív

(támogató, összhangteremtő) szerepet töltenek be A család funkciói A család reprodukciós funkciója a társadalom utánpótlását, biológiai újratermelődését biztosítja. Napjainkban a fejlődő országok túlnépesedési gondokkal küzdenek, a fejlett ipari országok lélekszáma fogy. A csökkenés egészségtelen demográfiai folyamat, amely társadalmi, gazdasági szempontból is kedvezőtlen. Gazdasági és fogyasztási funkció A pásztorkodó, az agrár és kézműves társadalmakban erősebb volt a családok gazdasági szerepe. Az ipari forradalom óta elválik egymástól a lakóhely, a lakás és a munkahely, előtérbe került a tágan értelmezett fogyasztás. Szocializáció A család fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében. A család közvetíti a társadalmi normákat, elvárásokat, a családban tanulják meg a gyermekek azokat a szerepeket, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy

beilleszkedjenek a társadalomba. A családi szocializáció kezdetben főleg utánzás útján megy végbe. A minták motivációs és értékorientációs jellegűek, ritkán érik el a mindennapi magatartást előíró normák szintjét. A történelem során a család szocializációs szerepe szűkült, a különböző társadalmi intézmények léptek be és vették át tevékenységét (bölcsőde, óvoda, iskola). A felnőttek pszichés védelme. A család erős érzelmi köteléket jelent tagjai között Jó működés esetén a család segít az iskolai, munkahelyi sérelmek, kudarcok, stresszhelyzetek feldolgozásában, csökkenti, oldja a feszültséget. Politikai funkció. A családon belüli konfliktusok megoldását, a rend fenntartását, a külső környezethez való alkalmazkodást jelenti. A társadalmi kiscsoport és intézmény is. Erősségét az biztosítja, hogy hosszú ideig vagyunk tagjai; multifunkcionális, tehát több fontos szükségletet elégít ki.

Elsődleges csoport, a személyiség alakításában meghatározó szerepet játszik. A család mint kiscsoport összekötő kapocs az egyén és a szélesebb társadalom között. A társadalom legkisebb alapegysége, amelynek működését törvények szabályozzák A tagok jogai és kötelezettségei rögzítve vannak. Családformák A nukleáris vagy kiscsalád a szülők, és közvetlen leszármazottaik együttélését jelenti. A nagycsalád vagy kiterjesztett család a rokonok több mint két generációja él együtt közös háztartásban. Csonka családról akkor beszélünk, ha az egyik szülő nem él együtt a kiscsaláddal. A zárt család kevés külső kapcsolattal rendelkezik, társadalmi kapcsolatai szűkek. Kedvez a magas fokú belső intimitás kialakulásának, de hátránya, hogy kevésbé érvényesülhet a külső kontroll. A kialakuló deviáns magatartásformák sokáig rejtve maradnak. A nyitott család sok külső kapcsolattal rendelkezik, nem teszi

lehetővé a családi intimitás kiépülését, jól működik a társadalmi kontroll, erősen kapcsolódnak környezetükhöz. A háztartás együtt lakó, együtt fogyasztó, a megélhetési költségeket közösen viselő emberek csoportja, akik általában rokonok. Különböző háztartástípusokat különböztetünk meg Nukleáris családi háztartás, amelyben egyetlen nukleáris család tagjai élnek együtt. Kiterjesztett családi háztartás, ahol egy nukleáris család tagjain kívül más, a családmaghoz közvetlenül nem tartozó rokonok élnek együtt. Több családmagból álló háztartások. Olyan háztartás, amelynek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz (két unokatestvér együttélése). Egyszemélyes háztartás A háztartásokhoz tartozhatnak szolgák, cselédek és más lakók is. Házasságtípusok Házasságkötésnek hívjuk azt az aktust, amellyel felnőttek egymással házastársi-családi kapcsolatot létesítenek. Házasságon

általában magát a kapcsolatot értjük, annak egész folyamatát a létesítéstől a megszűnésig. Monogám házasság: egy férfi és egy nő házas együttélése Poligám házasság, ahol egy férfinak vagy nőnek több házastársa van. Poliandria (többférjűség), poligínia (többnejűség), csoportházasság. A társadalomban a házasságkötés szigorúan szabályozott A vérrokonok tiltott házasságát és/vagy tiltott szexuális kapcsolatát vérfertőzésnek tekintik. Endogámiának a csoporton belüli, exogámiának a csoporton kívülivel kötött házasság. Házassági homogámia egy társadalmi osztályon belüli, heterogámia egy társadalmi osztályon kívüli házasság. Válás A házasság felbontását, a házastársak különválását válásnak nevezzük. Nyers válási arányszám az ezer lakosra jutó válások száma. A válások növekedésének összetett okai vannak A házasság hosszú időn keresztül gazdasági szövetség, a vagyon és rang

továbbörökítésének színtere volt. Az urbanizáció révén a nők is tömegesen bekapcsolódtak a társadalmi termelésbe, így csökkent a kiszolgáltatottságuk. A házasság az érzelmek változása miatt sérülékenyebbé vált. Nőtt a házasságban töltött idő Csökkent a válás miatti megbélyegzés. A válási jogszabályok liberalizálása Magyarországon a válás gyakran az alkoholizmus és a férj bántalmazó magatartásának, a szexuális és érzelmi elhidegülésnek, a nem megfelelő lakásviszonyoknak a következménye. A válás hosszú folyamat A fizikai válást általában megelőzi a szociális elkülönülés, amikor az egyik partner új célokat fogalmaz meg, ahol a párja nincs jelen. A gyermekeket szinte kivétel nélkül megviseli szüleik válása, intenzív érzelmi zavarokat élnek át, sokan depressziótól szenvednek. Bántalmazás a családban A megrontás olyan nemi aktus, amelyet felnőttek kezdeményeznek a törvényes kornál

fiatalabb gyermekkel. A kedvezőtlenebb helyzetű csoportokban gyakoribb A vérfertőzés közeli rokonok közötti szexuális kapcsolat, amikor felnőttek csecsemőt, gyermeket használnak szexuális céllal. A gyerekek számára visszataszító, felzaklató, és tartós sérüléseket, traumát okoz. A bántalmazások nem feltétlenül szexuális jellegűek, és nem mindig gyermekek ellen irányulnak. A leggyakrabban a férfiak bántalmazzák fizikailag a család tagjait. A családon belüli erőszak csökkentése, megakadályozás, bírósági szankcionálása sürgető feladat