Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » A monetáris és a fiskális politika kapcsolata az árfolyammal

A monetáris és a fiskális politika kapcsolata az árfolyammal Árfolyam: A különböző nemzeti pénzek és nem a nemzeti termékek relatív ára, és elsősorban a különböző nemzeti pénzállományok kereslete és kínálata határozza meg. Az árfolyamokat erősen befolyásolják a vagyontulajdonosok jövőbeni árfolyamokra vonatkozó várakozásai, és ezeket a várakozásokat a monetáris politika jövőbeni alakulása határozza meg. A reálgazdasági tényezők is fontos szerepet játszanak a devizaárfolyamok viselkedésének kialakításában. Árfolyampolitika: Egyik alapkérdése, hogy rögzített (fix) vagy lebegő (rugalmas) árfolyamrendszert működtetnek –e Rögzített árfolyam esetén a központi bank meghatároz egy kívánatosnak tartott árfolyamot, és azt devizavásárlással vagy –eladással igyekszik fenntartani. (A fix árfolyam nem azt jelenti, hogy az árfolyam nem változik, hanem azt, hogy a jegybank rendszeresen meghirdet egy általa

fenntartani kívánt, illetve biztosított árfolyamot). Lebegő árfolyam esetén a jegybank nem törekszik egy meghatározott árfolyam fenntartására, de ettől függetlenül lehetősége van intervencióra, vagyis devizavásárlásra vagy –eladásra, ami befolyásolja az árfolyamot. Monetáris politika A monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A monetáris politikát általában meghatározott, az inflációra, a gazdasági növekedésre, vagy a foglalkoztatásra vonatkozó gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják. A legtöbb országban a központi bank, vagy más néven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamat szintjének meghatározása. Monetáris politikai rendszerek A monetáris politika törvényben

meghatározott feladata, és gyakorlati kivitelezésének módja országonként és időben változatos képet mutat. A különbségek ellenére ugyanakkor mindegyik jegybank végső soron a gazdaságban levő pénz mennyiségét szabályozza, és ezen keresztül képes közvetlenül vagy kevésbe szorosan befolyásolni egyéb gazdasági változókat: a rövid és hosszú lejáratú kamatok szintjét, a devizák vagy az arany árfolyamát stb. A különböző monetáris stratégiák, működési keretrendszerek általában abban különböznek egymástól, hogy ezek közül a mérőszámok közül melyiknek a szintjét kívánja stabilizálni, befolyásolni a jegybank. A különböző rendszerekben tehát eltérnek s a monetáris politika ún operatív és közbülső céljai. A különböző monetáris politikai rendszerek emellett végső gazdaságpolitikai céljukban is eltérhetnek egymástól. A monetáris politikai keretrendszerek az alábbi csoportokba sorolhatók: • • •

• • • • Inflációs célkövetés; Árszintcél-követés; Pénzmennyiség-célok követése; Árfolyamrögzítés; Valutatanács; Aranystandard; Kevert rendszerek. -1- Árfolyamrögzítés Árfolyamrögzítés esetében a jegybank garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik (horgony-)devizához vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Ha a horgonydevizát kibocsátó ország inflációja alacsony, akkor nyitott gazdaságokban az árfolyam stabilizálásán keresztül a legtöbb esetben közvetve az árszínvonalat is stabilizálja jegybank, mintegy importálva a horgonydeviza országának árstabilitását. Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a

belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre. Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: az árfolyamrögzítéseknek gyakran leértékeléssel járó valutaválságok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet. Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008 február

25-ig részét képezte egy árfolyamsáv, ennek nagy szélessége azonban lehetővé tette, hogy a sávon belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát folytasson. 2008 február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat. Költségvetési politika A gazdaságpolitika egyik fontos eszköze, mert az adózással és a transzferkifizetésekkel, valamint az állami kölcsönök felvétele és törlesztése révén meghatározza és befolyásolja a vállalkozások, a vállalatok és a lakosság rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását. Az állam tevékenysége során nemcsak jövedelemelosztást hajt végre, hanem a közös fogyasztás biztosításához árukat, javakat vásárol, és így közvetett módon is hatást gyakorol a keresletre és a kínálatra. Az állami döntések természetesen kihatnak a gazdasági folyamatokra, indukálva ezzel valamilyen irányú változást, majd ez

a folyamat visszahat a költségvetésre, kedvező vagy kedvezőtlen irányban módosítva annak tervezett hatásait. Költségvetési politika eszközei • adók, • támogatások, • államkötvények és kincstárjegyek adásvétele, • központi állami beruházások finanszírozása, • a társadalmi közös fogyasztás pénzellátásának rendszere. -2- Költségvetési politika sajátosságai • önálló feladatai vannak (pl. védelmi kiadások finanszírozása, országos jelentőségű infrastruktúra hálózat kiépítése, fenntartása), amelyek ellátása korlátozhatja a költségvetési politika mozgásterét, lehetőségeit; • az adózási szint és a várható gazdasági növekedés determinálja a „rendes” bevételek volumenét; • a közös fogyasztás és a társadalombiztosítás kiadásainak nagysága, a vállalt ellátásai rendszerek jelentősen determinálhatják az államháztartás kiadási szintjét; • a költségvetés nem lehet

független az ár-, a deviza- és a hitelpolitikától, valamint a szociálpolitikától, nemcsak eszközeiben, hanem az alkalmazott megoldások céljaiban sem. A költségvetési politika azonban csak akkor érheti el céljait, s így az állam működése is csak akkor lehet hatékony, ha a költségvetési politikához megfelelő monetáris politika is társul. A monetáris politika legfőbb célja az árstabilitás elérése és fenntartása, azaz a hazai fizetőeszköz vásárlóerejének a megőrzése. Könnyű belátni azt, hogy ha nemzeti valuták árfolyama állandóan változik, akkor ez rendkívül káros hatással van a gazdaság minden szereplőjére nézve, sőt a magánemberek vagyonának az értéke is állandóan változik. Gondoljuk csak el azt is, hogy az inflációs ráta hatalmas emelkedése milyen teljes gazdasági recesszióhoz vezethet. Bármely gazdaság sikerességének alapfeltétele a kiszámítható gazdaságpolitika és ezen belül a kiszámítható,

átgondolt költségvetési és monetáris politika. A monetáris politika csak akkor érheti el fő célját, az árstabilitás elérését és fenntartását, ha az aktuális állami-kormányzati szándékoktól függetlenül működhet. Hiszen gondoljunk csak abba bele, hogy milyen káros következményei lehetnek annak, ha központi kormányzat utasíthatná a jegybankot arra, hogy finanszírozza a kormányzati programokat: az így beinduló bankóprés inflációhoz vezetne, ez pedig pontosan ellentétes a központi bankok fő céljával. Ezért valamennyi fejlett országban a központi bankok függetlenségét törvény garantálja. Irodalomjegyzék Solt Katalin: A nemzetközi gazdaságtan alapjai, TRI-MESTER Kiadó Adrian Buckley: Bevezetés a nemzetközi pénzügyekbe, Panem Kiadó Losonczi Csaba – Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban, Juvent Kiadó Bánfi Tamás: Pénzügytan I. Darvas Zsolt – Halpern László: Árfolyamelmélet, Osiris Kiadó -3-