Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Karsay István - Karma és kegyelem

Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Karma és Kegyelem A Karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek és akaratnak is) következménye van: jónak jó, rossznak rossz és az ember összes cselekedeteinek következményeivel előbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóvá teszi, ezzel feloldotta a vonatkozó Karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" Karmájának. A karma nevezhető munkának is, mert a szellemek a „bukáskor” különböző mélységig jutottak el, és az innen

történő felemelkedéshez meg kellett szüntetniük azokat a kiváltó okokat, ami a mélységekbe történő „utazást” kiváltotta. És az a SORSUNK, hogy ezt a kiváltó okot megszüntessük! Kurt Teperwein nagyon jó összefoglalta az egyik írásában: „A sors mint a végzet törvénye. A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan felelőséget vállaljon életéért. A törvény nem dönt csak kimondja: „ ha ezt teszed akkor ez történik, ha azt teszed akkor az történik. Te vagy a Teremtő, te döntesz” Mindenki azt kapja amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta! A végzett törvénye csupán szembesít minket cselekedetünk következményeivel. „Ki mint vet, úgy arat!” Az ok okozat láncolata nem a születéssel kezdődőik, és nem a halállal ér véget. Nem fehér lappal születünk, hanem hozzunk magunkkal összegyűjtött sorsunkat, jellemünket. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti meg a bűnöst –

a bűn kizárólag a bűnt bünteti. Ha eltérünk a harmóniától és bűnbe esünk, akkor ezt mi okoztuk magunknak, és mi bűnhődünk érte. Különbséget kell tenni a végzet és a rendeltetés között. Az ember rendeltetése az, hogy igaz valójának tökéletességét egyre tökéletesebb formában kifejezésre juttassa. Legyetek hát tökéletesek, amint a mennyei Atyátok Azt, hogy ezt milyen úton érjük el, az a szabad választásunk és egyben a végzetünk is!. Fejlődésünket megfelelő gondolkodás móddal elősegíthetjük, de nem megfelelővel le is állíthatjuk, rendeltetésünknek azonban mindenképpen eleget kell tennünk! Gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok pontról pontra bevésődnek lelkünkbe. Itt vezetik a mi karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Ezen éltünk éretlen magjai következő életünk talaján gyökeret eresztenek, és gyümölcsöt hoznak. Teljesen értelmetlen hát

megfutamodnunk valamely nehéz helyzet elől, hiszen 1 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István ezzel a szituációval mindaddig konfrontálódni fogunk, míg meg nem oldjuk. Az „örökletes bűn” azt jelenti, hogy minden inkarnációval saját örökünkbe lépünk. Így ismerjük fel a következő mondásban rejlő igazságot: „senki sem árthat neked, csat te magad”. Vannak olyan cselekedetek, melyeket a törvények nem büntetnek: kereskedelemnek álcázott lopás, üzletnek álcázott csalás. Csakhogy bármilyen maszkot választunk is, az „ok okozat” törvénye érvényes marad. A természet törvényt kijátszani nem lehet! E törvény hatását mindennapi éltünkben is megfigyelhetjük. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen vesztünk el, mindezek okát a múltunkban kell keresni. Nincs tehát sem szerencse, sem

szenvedés, amire nem szolgáltunk rá, csak ok van és okozat. Ilyen lehet egy rossz házasság, vagy a gyerekek a fejünkre nőnek, elmenekülünk egy mási kapcsolatba, és ugyanazzal a problémával találjuk magunkat szemben. Fel kell tudni ismerni, hogy a problémát az élet adta fel, és meg kell oldani, hogy ne szembesüljünk vele még egyszer. Érdemes odafigyelni az életünkben ismétlődő feladatokra, eseményekre, gondokra, problémákra, mert ezek feladatok, amiket meg kell tudni helyesen oldani. Az élethelyzet nem megváltozhatatlan sorscsapás Mások is ránk hozhatják a végzetet. Fel kell tudni mindig ismerni a helyzetet, és a legjobban cselekedni. Létezik azonban közös végzet is: - Minden ember minden egyes inkarnációjában sorsközösségbe tartozik, ami vonatkozik ugyanúgy a házastársára éppúgy, mint a nemzetségére, fajára, családjára. Akár autóbalesetről van szó, akár katasztrófáról, ez a végzet az érintettek rezonancia

törvényének megfelelően vonzzák magukhoz. - Az emberek negatív és pusztító gondolatformái összegződnek, és háborúként, forradalomként, társadalmi megmozdulásként, gazdasági válságként, összeomlásként manifisztálódnak, és a csoportsors is visszahat okozójára, mert a kiegyenlítő igazságosság elől senki sem menekülhet. Ugyanez érvényes bizonyos bűncselekményekre, járványokra, nagy katasztrófákra. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy bizonyos emberek csodával határos módon túlélnek katasztrófákat: jelen vannak ugyan, de nem vesznek részt a csoportsorsban, mert ehhez a következményhez nem rendelkeznek megfelelő okkal. Ha valóban megértettem a sorstörvényt, akkor minden kellemetlenséget, sértést vagy hálátlanságot hálatelt szívvel fogadok, mert szellemi fejlődésem útján nagyobb segítséget jelentenek nekem, mint bármilyen baráti dicséret. A végzet törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg

saját akarata szerint cselekszik. Mihelyt inviduális akaratát a teremtés akaratával egyesíti, és hagyja, hogy ettől kezdve kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója harmonikusan, tisztán nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől. 2 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Kegyelem A kegyelem az isteni szellem, amely az emberen keresztül fejti ki hatását, biztonságosan vezeti, mihelyt erre kéri. Kegyelem, hogy imádkozhatom, és imádságom mindig meghallgatásra talál, ha engedem, hogy beteljesüljön. Kegyelem az is, hogy a szellem újra és újra inkarnálódjék. A kegyelem annyit jelent, mint nyitottnak, és befogadónak lenni, és Isten mindent átfogó szeretetében részesülhetünk. A végzet törvénye nem dönthet, ám az isteni kegyelemhez az is hozzátartozik, hogy bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt akaratát

egyesíti az isteni akarattal. A végzet törvénye csak addig vonatkozik rá, míg fel nem adja egóját, ami az elkülönülés illúziójában él, és ezért önfejűen cselekszik. Mihelyt ez az illúzió nincs meg, nincs meg az ÉN, aki önfejűen cselekszik, a törvény is elveszti a hatását. Az életben tehát teljes szívemből hálás lehetek mindenért, hálával tartozom a kegyelmért is, amely lehetővé teszi, hogy az egoizmusom magam építette poklából és szellemi vakságomból kiszabadulhassak, és visszatérhessek az Igaz Létem valóságának fényébe.” Isteni kegyelem: A szellemtan segítségével az ember tudja, tisztában van azzal, hogy minden földi élet, az itt átélt szenvedések és megpróbáltatások megacélozzák, hogy az átélések és tapasztalások közelebb vigyék az Úrhoz. Az újból és újból való testetöltések azt szolgálják, hogy a szellem a fejlődés vonalán állandóan közelítse a célt: Teremtőjét! Mindennek fejlődnie

és tisztulnia kell, ami teremtve van és elbukott. Isten jósága felállította az engesztelődési törvényt, melynek értelmében a teremtmény visszatérhet oda, ahonnan eltávozott. Ez a visszatérés hosszadalmas és fájdalmas, mert a bukás olyan mélyre taszította, hogy Isten gyermeke végtelenül sokat szenved ezen a visszafelé vezető úton, amely olyan hosszú, hogy sokszor megáll és azon gondolkozik, miért is szenved hát olyan sokat, hiszen Istennek hatalmában állna, hogy sokkal kevesebb fájdalom árán, sokkal gyorsabban juttassa gyermekét oda, ahová Ő akarja, ahová annak el kell érkeznie. De sokkal előbb, mielőtt ezt egyetlen gyermeke elgondolhatta volna, elgondolta maga az Atya, aki valóban nem akarja gyermekei vég nélküli szenvedését. Ezért a szigorú törvénnyel egyidejűleg indította el a kegyelmet is. Azóta ez a kegyelem állandóan árad a kínlódó, szenvedő, visszafelé botorkáló gyermekre. Ezt azonban nem mindenki érzi, és nem

mindenki érti. Nem mindenki helyezi magát ez alá a kegyelmi áradás alá Nagyon sokaknak kell előbb megjárni a törvény útját, s csak ha megtörtek és megtértek, jutnak a kegyelem áradásának útjába. Isten mindenkit megtalál az Ő kegyelmi sugarával, mert állandóan és változatlanul küldi szét szeretetét, melegét, erejét, világosságát. Jézus mégis azt mondja: "Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt6,7) Mert aki keres, aki kér, az előbb kap. Aki zörget az örökkévalóság kapuján, azt 3 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István könnyen megtalálja Isten, azt nem kell már keresni, az maga indul el a visszafelé vezető úton. A tanítás szerint: abban a nagy isteni fényközpontban néha Isteni gerjedelmek támadnak, s ilyenkor még nagyobb intenzitással küldi szét az Ő kegyelmi sugarait. Ilyen

pillanatokban születnek le azok a nagy szellemek, akik előbbre viszik egy ilyen bolygónak az életét, mint a Föld. Egy ilyen Isteni gerjedelem küldte a földre Jézus Krisztust. Az az idő, amelyben Jézus született, volt a legnagyobb kegyelmi idő e bolygó számára. A kereszt egy nagy felkiáltójel. Odakiáltja az embereknek: íme itt van a ti bűnötök! Keresztre feszíttek minden jóságot, tisztaságot, igazságot. Krisztus tiszta vére hullott értünk "A vér a benne lakozó élet által szerez engesztelést." (IIIMóz17,11) Amikor az isteni kegyelem egyik oldalon megkíméli az embert súlyos próbáktól, másik oldalon megteszi azt, ha alázatossá akarja tenni, hogy azok által próbálja meg, akiket legjobban szeret. Akiknek sem okuk, sem joguk nem volna arra, hogy őt bántsák Fájó szívvel hullat keserű könnyeket a másiknak szeretetlensége miatt, és nem tudja, hogy a kegyelem nyúlt le hozzá, mert magasabb fokra akarja emelni. Meg akarja

erősíteni állásában Ebben az értelemben is igaz, hogy: ".akik Istent szeretik, azoknak minden javokra van " (Róm.8,28) Minden ember számára, kivétel nélkül, két út nyílik meg. Az egyik út keskeny és messzemessze a távolban egy nagyon szűk kapu látszik, amelyen majd át kell haladni A másik út széles, kényelmes, a végén a tágas kapuval, melyen csak át kell sétálni. (Mt.7,13-14) "Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt7,13-14) Előbb-utóbb minden ember meg lesz próbálva az Istenhez vezető úton, vajon át tudja-e adni magát, az övéit, minden ügyét Istennek. (Milyen szűkületei ezek a keskeny útnak, vagy éppen a szoros kapu előtt jönnek ezek a próbák?) Ez a feltétlen bizalomnak, önátadásnak, az alázatos

szeretetnek legsúlyosabb próbája, mert a szellem, különösen az éber szellem, mindig jelen akar lenni, mindig egy kicsit ő maga akar még, figyel a dolgokra és ellenőrzi őket. Ahogy ezt nem tudja megtenni már meginog és azt hiszi, nem jól mennek a dolgok. Az emberiség történetében három nagy kijelentés történt! Azokat a kijelentéseket, amelyek az ember értelmi és érzelmi színvonalát meghaladó magasabb forrásból származnak, egy közös benső egység teszi szerves egésszé: bennük Isten küzd az emberek bűnével. Ezek a kijelentések egy – egy nagy törvény megjelenési formái az emberek tudatvilágában, hogy ott szembeszálljanak az abban a tudatvilágban elburjánzott bűnnel s diadalra vigyék vele szemben Isten akaratát, a legfőbb törvényt: a Szeretet igazságát. Az első kijelentés Mózes törvénye, az ok – okozati törvény, az Igazság törvénye, vagy a Természettörvény, mert benne a jónak jó, a rossznak rossz következménye

ismerhető fel. 4 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Ebben a törvényben érvényesül a Törvény Szelleme, amely a mélyen elesett emberszellemmel felismerteti a bűnt, és egyúttal eszközt is ad a kezébe, hogy vele szemben sikeresen felvehesse a harcot. De a szigor dacára, mely a mózesi törvény alapszíne, átcsillámlik a szerető Mennyei Atya jóságos gondoskodása, aki a törvények engedelmeskedő gyermekei számára minden jót ad, sőt még földi, anyagi törekvéseikben is segíti őket. A második kijelentés a Krisztus törvénye: a Kegyelmi Törvény. Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükröződik, aki keblére öleli megtérő bűnös gyermekét, ünneplő ruhába öltözteti őt és lakomát készíttet a megtérés örömére. A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi kijelentés

kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten Szeretettörvényét. Ennek célja az, hogy mielőtt a „menny” kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők. Ezek azok a „csonka - bonkák. stb vannak megjelölve, akiket angyalaival betereltet az Ő „lakomájára”, miután a hivatalosak világi ügyeikkel való szorgos elfoglaltságuk miatt a meghívást visszautasították. Mózes idején működő karmát „pogány karmának” nevezték, mert ekkor az ok – okozati, szenvedtetve működő karma volt érvényes. Ekkor mindenki a következő életében szembesült egykori tettének következményivel, és itt a törvény ezáltal kényszeríttette a jó útra, mert a lélek emlékezet minden elkövetett bűnre, és természetesen a jó cselekedetekre is. Jézus leszületésével módosult a karmikus törvény, itt ha már valaki megértette tetteinek a következményét, átérezte a súlyát, megértette tiszta szívből

a bűn fogalmát és értékét, és vágyott helyette a jóra, akkor nem kellett átélnie ugyanazt, amit cselekedett. Mert a bűn elkövetésével, és a rossz megértésével, a jóra való törekvéssel elérte célját a cselekedete. Azért is nem kell mindenkinek végigszenvednie minden egyes ok – okozati cselekedeti összefüggést, mert itt a cél a fontos, és kötelező a szenvedés. (például egy tömeggyilkos orvosként születik vissza és Afrikában gyógyít betegeket, és menti meg mindennap az életeket) Az Atya a kegyelem kiáradásával nem hagyja feleslegesen szenvedni gyermekeit! Nézzük meg, hogy mit mond erről a Névtelen Szellem tanításként: Általában az ember lelke nem kíváncsi a szenvedésekre, nem veszi észre az éhezőt, a nyomorgót, mert ez nem kívánatos látvány előtte, mert ez nem érdekli az embernek a szépre, a boldogítóra, a harmóniára való törekvését. De szükséges, hogy az ember ezeket is észrevegye, és e célból a

végzet a szenvedésnek, a nyomorúság sötét mélységeibe dobja alá a lelket, hogy ezeknek az elszenvedése után érzékenyebbé váljék a másik ember szenvedése iránt is, és önmagában fejtsen ki erőket, termeljen ki gondolatokat a szenvedésnek, a nyomorúságoknak megszüntetésére, leküzdésére. 5 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Mert ha az emberek nem szenvednének, akkor nem tudnák, hogy mi a szenvedés, és hideg szívvel olyan törvényeket hozhatnának, hogy a szenvedőkre, a betegekre, a nyomorgókra nincs szükség, azokat el lehet pusztítani a Föld színéről. Márpedig hogyha azokat elpusztítanák a Föld felszínéről, hol végezné a bűn nyomorúságában és tévelygéseiben megsebesült lélek a vezeklését? (saját megjegyzés: az ókori Spártában a gyenge gyerekeket születésük után megölték, mert nem tudtak belőlük katonákat nevelni. Az

összes fogyatékos, genetikailag hibás gyermek a szakadék mélyén végezte, de a tehetetlen öregeket is kivégezték, mert már nem volt rájuk szükség. Bár itt már működött a karma szemét – szemért elve, mert általában azok végezték öreg korukban is a szakadékban mint tehetetlen, szükségtelen emberek, akik maguk is kegyetlenek voltak fiatal korukban. Ma Indiában (XXI század) nincs a nőknek becsületük, alkalmatlannak tartják őket, mert nem tudnak komoly fizikai munkát végezni, és ezért nagy részét születésük után megölik! De ez is visszahatással lesz karmikusan az indiai népre, mint sok helyen még a világon mint például Afrikában, és némely iszlám államban) Mert bizony arra szükség van, hogy a szenvedés át – meg átjárja a lelkeket egészen addig, ameddig a szenvedés eredetét: a bűnt, mint a szenvedésnek csíráját, az emberi lélek az önmaga gondolkozásában fel nem ismeri és meg nem találja. Ezért él a Földön

Hiszen ha az ember tökéletes volna, nem volna szükség a szenvedésekre, és azok nem is keletkeztek volna. De mivel van bűn, tehát van szenvedés, amely az emberi lélekre való hatása által a bűnnek az orvossága. Nem ez az igaz élet, amit itt éltek. Ez nem valóságos élet, csak olyanféle, mint az, amit álomban éltek végig, az eredmény azonban a valóság, mert azt magatokkal viszitek a valóságos életbe! Itt a Földön különféle érzések égnek ki a lelkünkből, és alakulnak át. Mert amit az ember már magában felismer és meg is nevez : „hogy ebben az életben ebben és ebben vétkeztem, ezt és ezt nem helyesen fogtam fel”, az annyit jelent, hogy el erőtleníti azt a gondolatot, azt a fogalmat, hogy az még mint kísértés se jöhessen számításba. Saját megjegyzés: Mint tudjuk minden gondolatunknak komoly szerepe van életünkben, és az elkövetkezendő szellemi életünkben is. A Kegyelem törvényvilága anyagban ez pontosan el van

magyarázva, de a lényege az, hogy a vágyaink és gondolataink (és tetteink következménye) az asztrálvilágban megvalósul, és halálunk után szembesülünk velük mint jó vagy rossz eredménnyel, azok hatással lesznek szellemi életünkre, valamit meghatározzák újabb leszületésünket vágyaink – gondolataink hatása következményeként! Ha már nagy lemondással megszüntetjük vágyainkat, a jóra és a szépre törekszünk, nem szükséges a Földi - fizikai síkra leszületnünk! És milyen nehéz dolog ez! 6 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Minden gondolatunk hatással lesz ránk! Fontos szabály az ember életében, hogy „ne menjen le a nap a te haragoddal”, mert elég az, ha a nappal hordozza az Ő maga terhét. Amikor aludni tértek, olyan mintha meghalnátok; mikor pedig eltávoztok a Földről, senki iránt ne tápláljatok haragot! És mint ahogyan az embernek

halála előtt mindent el kell rendeznie, és mindenkivel meg kell békülnie, éppen úgy elalvás előtt is rendezzen el mindent, békéljen meg ki – ki haragosával, és az Ő hozzátartozóival, szeretetteivel egyenlítsen ki mindent, amit lehet, még akkor is, ha nem Ő a hibás. Mert ha Te békességre igyekszel, a Te békességre való igyekezeted a Te lelked világosságát, békéjét, előrehaladását munkálja, és a Te békességre való igyekvésed eltompítja a haragot, megszünteti a bosszút, s ezáltal óriási munkát végezhet: oldhat a láthatatlan világban a békességen keresztül a szeretet erejével. Hiszen nem tudhatod, hogy felvirraszt –e holnapra az Isten kegyelme; nem tudhatod, hogy nem az az érzés, nem az a szó lesz az utolsó, amelyet valakinek mondottál, aki hozzád tartozó volt, vagy akivel haragban vagy, és esetleg nem adatik már meg az az alkalom, hogy a tévedést helyrehozzad, amely mint árnyék húzódik a napfény elé! Különösen

fontos ez azok számára, akiknek a lelkében egymással kiegyenlítenivalójuk van, akik egymással szemben a szeretet gyakorlására vannak hivatva, akiknek a lelkében az árnyék mögött a szenvedő, a mellőzött szeretet van! A harag nem Istentől való, a harag a Sátán természete, a Sátán természete pedig elfedi az Isten természetét, a szeretetet. És jaj neked ember, hogyha a Sátán természetét megerősödve, az Isteni természet pedig elerőtlenedve viszed át magaddal a szellemvilágba: a haragnak ez az árnyéka elfedi előtted a Napot, a békességet; tudod és érzed, látod a lelkeddel, hogy ott a mögött a felhő mögött boldogság van a számodra fenntartva, és mégsem nyúlhatsz hozzá. Körülbelül úgy jársz vele a szellemvilágban, mint itt a földi világban az éhező ember a kirakattal, amely meg van rakva kívánatos ételekkel, de az üveg miatt nem juthat hozzájuk! Számtalanszor láthatjátok, hogy egy kis harag, egy kis félreértés mint a

bomba, úgy zúzza össze a boldogság szépen felépített és gondosan elkészített épületét; és ha boldog akarsz lenni, azokat a romokat ismét fel kell takarítanod, és új anyagból ismét fel kell építened az épületet, amelyben a lelked meghúzódhat. A harag, a bosszú a gyűlöletnek, a szeretet ellenségének az ereje; aki ilyen érzésekkel megy át a szellemvilágba, s ezekkel az érzésekkel kénytelen szemlélni az Ő rombadőlt épületét, az sokkal több szenvedés érez, mint az, aki még nem is tudja, hogy mi a szeretet. Mert amannak a lelkében már kiépült a szeretet, az már dolgozott rajta, az már felemelkedett, de a harag, a gyűlölet ismét letaszította őt a boldogtalanság világába. A szellemi szférák, amelyek a földi emberek előtt, mint világosságok kívánatosak, az anyagnak bizonyos lelkét képezik; azért szükségesek, hogy a szférák anyaga át legyen hatva 7 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb

források alapján összeállította: Karsay István azoktól a gondolatoktól, érzésektől, amelyeket a szellemek jónak és igazaknak ismertek fel. Akik Isten dicsőségét keresik (Az Isteni igazság misztériuma. Részlet a Titkos Tanítások c könyvből) Akik Isten dicsőségét keresik, az igaz jó erejében és hatalmában hisznek, azok természetüknél fogva egyszerűek és szerények; bátrak, de nem hivalkodók; lelkesedők, de nem kiabálók, bátrak, de nem hivalkodók; nem hunyászkodnak meg azok előtt, akik a ferde utakat járják, de nem is támadják azokat hibáikért, tévedéseikért; védekeznek, de védekezésük nem bántó, nem sértő, mert hiszen hibáik és gyengéik nekik is vannak és tudják, hogy ők sem tökéletesek, csak igyekvők; nem törnek pálcát mások felett; nem tartják számon mások bűneit és tévedéseit, hogy azokkal alkalomadtán visszasújtsanak. Megbotolhatnak, sőt el is eshetnek, mert hisz ők is emberek – és mert a

tévedés és a bűn mint élő sövény, át –meg átszövi a világot és eltakar minden igazat és jót, - de felkelnek, mert imádkoznak és az Isten Lelke ismét talpra állítja őket. Csalódnak, mert csalódniuk kell; hiszen a világ nem váltja be lelkük vágyait, és a lelkükben sok fájdalmat terem az általuk széthintett jó és az annak nyomán rájuk ható rossz. Könnyeznek, de nem esnek kétségbe; kételkednek, de nem válnak hitetlenné; erőlködnek, de nem merülnek ki; dolgoznak, de munkájuk nyomán ritkán élvezik a megelégedés boldog eredményét; mindamellett el nem csüggednek, mert hitüknél fogva érzik és tudják, hogy Isten az ő számukra ne azt az eredményt tartotta fenn, ami az ő törekvéseikkel és erőfeszítésükkel alig – alig tudnak felszínre hozni, hanem az Isten az Ő kegyelmének gazdaságából olyan létlehetőséget teremt az ő lelküknek, az ő megjelenési formájuknak, amely az ő eredményeiket, az ő cselekedeteiket, az

ő érdemeiket mesze – messze felülmúlja. Akik Isten dicsőségét keresik áldozatot nyújtanak a világnak. Felszedni a rosszat, a szenvedést, a Világlélekben összegyülemlett és a zűrzavaros ütközések által keletkezett összhangtalanságot, ennek nyomása felett élni és helyébe hitet, igazságot, szeretet, békét nyújtani az életben minden teremtett léleknek; nem bántani senkit, hanem az Istenbe vetett hittel és imádkozó lélekkel elszenvedni minden sérelmet; ez az az áldozat, amely az ember lelkét megtisztítja azoktól a hátrányos emberi tévedésektől és bűnöktől, amelyek mindvégig kísérik a lelket s mindaddig vele maradnak, ameddig csak emberi testben kell megjelennie. Jót kell adni a világnak: az embernek önmagáról megfeledkezve a jót, az igazat cselekedni, s a helyébe a rosszat, a törvénytelent a büntetés vágya nélkül, vagyis az „igazság” kihívása nélkül, viszonzás nélkül elszenvedni; ezzel ritkítjátok a bűnt,

ezzel tisztítjátok a magatok lelkét és ezzel irthatjátok ki azoknak a tévelygéseknek és bűnöknek a lelketekben maradt eltokosodott maradványait, amelyek az isteni kegyelem folytán sokszor sok testöltésen keresztül latent pihennek és várják az alkalmat, amikor felébredhessenek. 8 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Isten soha nem szűnt meg az eltévelyedettekhez szólni, őket kegyelméről, szeretetéről biztosítani, de mindannyiszor hozzátette, hogy azokat segíti, akik megtérnek és az Ő parancsolatait megtartják. Amikor Krisztust megkérdezték, hogy mi az igazság, nem felelt erre a kérdésre. A helyzet nem volt alkalmas arra, hogy az igazságról beszéljen. Hiszen az igazság nem elrejtett valami. Lépésről lépésre megnyilatkozik a természettörvényben, a szellemi és lelki törvényben. Ha az ember nem tesz ellen, nem ellenkezik vele, hanem hagyja magát

általa vezettetni, akkor lelke mindjobban megvilágosodik. Isten előtt nem lehetnek szétvált duálok, nem állhat meg két ellentétes erő, amely szembehelyezkedhetnék egymással, és ellentétes eredményeket hozna létre. (saját megjegyzés: mint ahogyan ez megtörtént a „bukásunk” idején) Mert ameddig ez a két erő szétválva szembehelyezkedik egymással, addig szembehelyezkedik Istennel is, és minden eredménye ellentétes. A szétvált duálok semmi valóságost, semmi olyant nem teremthetnek, ami megállhatna az Isten törvénye előtt, mert az az átok terheli őket, amely a Paradicsomi szintről történt kiűzetésük óta nehezedik rájuk. Tehát nem a pogány karma, nem a születések sokasága, nem az életek sokszínű változata az, ami az emberi lelket tökéletessé teszi és a mennybe jutatja, hanem egyes – egyedül csak Isten kegyelme! A haragról már beszéltünk, de említsünk meg egy nagyon komoly dolgot, a hazugságot! Az egész Föld minden

anyagával, emberével és erőivel együtt át van szőve a hazugság szellemével! Aki tehát Isten igazságában él, jár és munkálkodik, annak nincs más választása, mint tűrni, várni, hinni, bízni a jövőben, az Isten ígéretében. Ez az Istent követők erőssége! A hazugság szelleme erős szállakkal fogja az ember lelkét, és amikor egy – egy szál meglazul, vagy elerőtlenedik, új erővel lát neki az összebogozásnak mind a tudatos, mint a tudattalan életben, a gondolatok és érzések világában, az asztrálvilágban, amelyikben az ember lelke él. Ezért szükséges, hogy az ember gondolatait és érzéseit minden látszólagos jótól, minden külső, káprázatos csillogástól tisztítsa meg! (Világos bizonyítéka ennek, hogy minden szép és nagy eszme hosszabb – rövidebb idő alatt lejárja magát, vagy rideg formalizmusság válik az emberek kezében. Ezért a Titkos Tanítások anyaga se azért volt titkos, mert olyan komoly, el nem mondható

titkokat tartalmazott, hanem nem akarták a szellemvilágból, hogy a benne lévő tanítás, eszme megváltozzon a hazugság szelleme által, és más értelmet kapjon a benne lévő tartalom. Az Írásból kiszivárogtak részletek, amiket félremagyaráztak, így a Tanítás kikerült az emberek közé, de mindenkinek saját felelősége, hogy a szöveget különmagyarázat nélkül, az eredeti állapotában hagyja meg!) 9 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A hazugság lelke az embert az embertől szétválasztja, széthinti a félreértést és a meg nem értést, amikor csillogó fátyolt borít az emberlelkek szemébe, vagy amikor gyűlöletre indítja a gőgre hajló lelket, hacsak a legkisebb ellenállásra találnak is. Megmásítja az Írásokat, az igazságot, amelyet Isten adott az emberek lelkén keresztül. A hazugság lelke isten helyett bálványt farag. A hazugság szelleme nem

kint van a természetben, nem a haragvó oroszlán formájában jár körül, hanem a te szívedben van ember, a te lelkedben, a te gondolat – és érzésvilágodban. Ne hazudjatok! Valahányszor hazudtok, valahányszor a megtévesztés szellemének a tarsolyába nyúltok, és onnan vesztek a boldogságotokhoz kisegítő eszközöket, mindannyiszor távolodtok az engesztelődés, a pihenés, a boldogság világaitól. A szellemvilágban hazugság nem létezik! Fontos: Minden, ami van Istenben van, és Istentől ered; Istenben van az egyedüli erő, az egyedüli világosság, az egyedüli hatalom, az egyedüli bölcsesség, az egyedüli igazság, Istenben van a leghatalmasabb érzés: a szeretet, amely teremt és életet ad, a létezést megújuló gyönyörűségét tárja a létezők elé. Istenen kívül nincs semmi Tehát a lélek (a szellem ereje) , aki Istentől elfordult, a semmibe nyúlt, a semmiből emelt ki lehetőségeket, s eltévedt igazságával, túlfűtött

fantáziájával olyasmit hív elő s tesz létezővé, ami tulajdonképpen nincs. Ezek a létezők nincsenek, és mégis vannak, mert a szellem a maga létezéséből ad nekik létezési lehetőséget. Ezek a fogalmak a hazugságok Mi volna más az Istentől való eltérés, mint a gőg? A gőg egy hatalmas betegség, amelyet nem olyan könnyű gyógyítani. Az alázatosság a gyógymódja, de attól úgy húzódozik a lélek, mint valamilyen ne kívánatos ráakasztott rongytól; szégyelli, ha valamilyen körülmény erre kényszeríti. Sok ember lelkében áthidalhatatlan űrt épített, és erre az űrre rábízza tévelygéseit, hazugságait, tökéletlenségeit. Elfelejti, hogy amit Isten tud – mivel az Ő lénye betölti a mindenséget – az nyilvánvaló világosságban van. Semmi sem marad tehát titokban, s a ha ebben a pillanatban nem is, de eljön az idő, amikor minden elrejtett dolog a felszínre kerül, és mindenki látni fogja, mert az élet minden parányában

benne van a megtörtént és megtörténendő dolgok képe. A fantázia örökké alkot, teremt, színez: folyton hat maga körül és rajzol a teremtés lapjaira. A gőgnek azonban csak egy paránya is megfertőzi ezt a fantáziát, és a mélységbe zúdíthatja vele a lelket. Mutassátok meg, hogy el akartok szakadni a hazugság szellemétől, hogy Isten levegye lelki szemetekről a homályt. Egy szó mutat rá a helyes útra: szolgálni Hordozzátok 10 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István türelemmel egymás terhét, keresztjét, egymás hibáit, tévedéseit, és szeretettel szolgáljátok egymást, mert ha egymást szolgáljátok Istent szolgáljátok! Sajnos komoly gond, hogy amit az ember a szemével meglát, azt a szívével rögtön megkívánja: és ez az irigység. Az irigység továbbformálja a lelket, álmokat szövöget, a felajzott vágyvilágban könnyen hozzáfér a hazugság

szelleme, és máris megszületik az ember lelkében a fondorkodás, a csalás. És kifejlődik a tolvajlás hajlama is! Sajnos ide tartozik az önzés is, ami a testen keresztül elégíthető ki. Az önzés azonban nem a testben, nem az anyagban van; az a lélekben keletkezett, és a lélekben éli ki magát; az anyag csak eszköze ennek az érzésnek a kiélésére. Ennek egyetlen ellenszere a becsület. A becsület ugyanis nem más, mint az igazságban való cselekvés, gondolkodás és eljárás. A becsületesség állapotában az ember minden gondolata, cselekedete és érzése nyitva állhat Isten és embertársai előtt, és azok nem látnak a lelkében mást, mint az igazság szerint való eljárást, igazság szerint való cselekvést és gondolkodást. Sok esetben megjelenik a gyűlölet is. A szeretet vonz, a gyűlölet taszít És itt megjelenik a indulat és bosszúság érzése is. A gyűlölködő ember kifakadásától, lelkének megnyilatkozásától nemcsak a hozzá

hasonló emberszellemek szenvednek, hanem szenved tőle az egész teremtett világ minden szerves élettel felruházott tetemtett lénye, szenvednek az állatok, a nővények, sőt még a légkör is, mert az indulatos ember villamos kisüléseivel minden delejességet felrobban maga körül. Ilyenkor mondják egy emberre, amikor tapasztani lehet a viselkedését, hogy „izzik körülötte a levegő” A haragvó és gyűlölködő ember az élet megrontására és megszüntetésére törekszik, és így magában hordozza a halált. Szemének minden pillantásával, kezének minden mozdulatával, szájának minden szavával gyötrelmet és halált oszt maga körül. A pokol akkor elégül ki benne, ha látja azokat a gonosz eredményeket, amelyeket az ő ténykedése okozott! A haragvó ember meggyilkolja a szeretetet! A szeretet ugyan soha meg nem hal, de az igazság törvénye áthatolhatatlan falat épít körülötte annak a gonosz gyűlöletnek fojtogató füstjéből és

azokból az égető lángokból, amelyet ő gyújtott meg és táplált, míg módjában volt. Egy ide tartozó fontos anyag: A természeti erők megrendülése. Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május 9-i ülésén Zita médium útján. (részlet) „Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn. 11 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére. Az ma sincs semmi másként, mint ahogyan azelőtt volt, azelőtt

is voltak katasztrófák, éhínségek, árvizek, földmozgások” „Pedig a természetvilág megrendülőben van! Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bűneivel, nemtörődömségével, közönyösségével. Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, gyűlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek. Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők! Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a

természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek. A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!” „Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választtatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak. Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált. Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben

olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak. Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.” Saját megjegyzés: Minden gondolatunk, tettünk hatással van ránk, és környezetünkre, és hatással lesz szellemi éltünkre halálunk után (az asztrálsíkon), és hatással lesz az újabb leszületésünkre is! Nagyon fontos felismernünk az fizikai síkon a lehetőségeinket, és minden pillanatot a fejlődésünkre kell fordítani, ugyanis szellemek nem térhetnek meg, csak emberek! 12 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Nincsen az életnek sem örömben, sem szenvedésben elvetnivaló, felesleges élménye, nincsen

egyetlen egy eldobandó érzés, megölni való vágy sem, mert ha most a lélek ezeket az igazság világosságánál nem vizsgálja és még nem érti, azt majd a jövő megmutatja a maga tanulságaival az életben. A vágyakat semmi estre sem szabad megölni, legfeljebb félreállítani. Mert hogyha megölitek azokat a vágyakat – melyek a jelen helyzetben beteljesedésük esetén nem hoznának kívánatos eredményt –, ezek csak a jelenben látszanak meghalni, a jövőben újabb vágyakat termel belőlük a lélek, amelyek magukat mindenáron kiélni igyekeznek. Mert az érzések szintén élni akarnak, legyenek azok jók vagy rosszak. Hiszen a rossz érzések is úgy támadtak a lélekben, hogy a lélek azokat egy előző létezésben félreállította, vagy éppen megszerezte, s azok mint rossz hatások ott élnek a lélekben; és mivel így a lélek rosszal van terhelve, ezeknek a rossz érzéseknek napfényre kell kerülniük, hogy ezeken keresztül a figyelő szellem

megláthassa azokat a kudarcokat, amelyeket ezek eredményeznek, s megszégyenüljön; és amikor megszégyenül, abban a szégyenérzésben és abban a belátásban, hogy helytelen dolog volt azokat az érzéseket létrehoznia és magába táplálnia, elégnek és megsemmisülnek azok. Mert ameddig az ilyen érzések szóhoz nem juthatnak, ameddig nem élhetik ki magukat, addig ott élnek és a lélek erőiből táplálkoznak, mint az élősdiek, s miattuk nem képes a jó, a hit, a bizalom, a reménység terjeszkedni, s nem képes a léleknek azt a részét magának meghódítani, ahol ezek a rejtett érzések lappanganak, és mint gonosz betegségek bujkálnak a tudat alatt, a tudat előtt, és a felfelé emelkedés, a megtisztulás és megigazulás lehetőségét gátolják. Ezért van a földön megengedve a rossznak is a kiélés lehetősége; ezért van adva a bűnbocsánat, hogy amikor a lélek elfáradt a rossznak a követésében és a rossz eredményének elszenvedésében,

meggyógyuljon a rosszból, a gonoszból azáltal, hogy a saját belátása folytán forduljon el mindattól a tökéletlenségtől és helytelenségtől, amit addig jónak hitt. Mert az embert nem az Isten bosszúállása, vagy kérlelhetetlen és kegyetlen igazság, hanem a saját lelkében rejlő törvény kapcsolja azokhoz a létrejött és magával hozott eszmékhez, gondolatokhoz és érzésekhez, amelyeket a múlandó világba kivetít. Vannak dolgok, amelyeknek rendezésére csak évszázadok múlva nyílik alkalom, hogy egy felhőt, egy fájdalmas emléket eltörölhessen az ember, mert ameddig az nincs eltörölve, bármennyire is elfelejtkezett róla, azok a felhők itt maradnak a lelkén, hiába beszél megbocsátásról, elintézésről, mivelhogy az Isten megbocsátja az ember bűneit. Mert a megbánással Isten valóban megbocsátja az emberek tévedései, bűneit, hibáit, és elfedi azokat a sebeket és szakadékokat, amelyeket az ember saját életével, az ő

elveinek és elgondolásainak érvényesítése által hozott létre; elfedi annál inkább, mert amikor a lélek elköveti ezeket a bűnöket, akkor még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek ezeket kisimítaná, vagy betölthetné, tehát semlegessé tenné. 13 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Isten a megbánt bűnöket és tévedéseket, s az ezek nyomán keletkezett fájdalmakat és réseket betölti az Ő kegyelmével, és ideiglenesen átadja a fejlődés törvényének javulás útjára térő lelket! Isten akaratának megértése. Isten akarata soha se irányul a rossz felé, a fájdalmak, a szenvedések megteremtése felé. Isten ne akarja a bűnös halált, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Isten akarata mindenütt a boldogító, napfényhez hasonlító éltető elem, amely mindenfelé áldást hint szét. Ameddig Isten akarata nem érvényesül,

addig az ember poklot teremt magának. Hiszen a menny éppen azért menny, azért isten országa, mert benne Isten akarata érvényesül. Elvek kormányozzák mind a mennyet, mint a Földet. Elvek alkotják a törvényeket; ami nem az igazságból táplálkozik, annak pusztulnia kell. A Földön a sebesült lelkek öltenek testet, akiket az ellentét (ellenerő) már sokszor legyőzött. Amely részén a lélek megsebesült, azon a részén gyengévé, félénké, bátortalanná, érzékennyé válik, és menekülni igyekszik minden ütközés elől, mert fél az újabb legyőzetéstől és még nagyobb szolgaságtól. Pedig akik diadalt akarnak aratni, azoknak a vereséget is el kell szenvedniük. Azé a győzelem és dicsőség, aki szorgalmasan keresi és kutatja Isten igazságát, önmagát napról napra való áldozatul adja oda, feláldozza az emberi énjének kedvező és annak hízelgő előnyöket, feláldozza a dicsőséget, amely mint embert elérhetne, hogy Istennek adhassa

azt. Ha ezerszer vezekelsz is, de abból a hibás elvből meg nem gyógyultál, amelyből kiindulva a szenvedő cselekedetre ragadtattad magadat, mit sem ér az! De vajon Isten akarata teljesedik, amikor az orvos eltéveszt valamit? Vagy amikor a gonosznak engedve az egyik ember megfosztja a másika becsületétől, emberi önérzetétől, mindenétől, ami előtte érték volt és börtönbe juttatja: talán meg kell nyugodni abban, hogy Isten akarata teljesedett? És ha valaki egy kicsiny gondatlanságból származó tévedés miatt szerencsétlenségnek esik áldozatul, akkor is Isten akarata teljesedet? (Saját megjegyzés: Sok esetben kap lehetőséget a lélek, hogy egy hirtelen bekövetkezet és előre nem „betervezett” halál esetén szinte azonnal visszaszülessen a feladata befejezésére. Lásd a dokumentumokkal bizonyított drúz nép esete Libanonban, ahol tömegével születtek vissza a hirtelen, háborúban meghalt családtagok pár száz kilométeres területen

belül. Ők vallásukban elfogadják nyíltan a reinkarnáció tanát, és figyelik a megszületett gyermekeket, és így jöttek rá a gyors visszaszületésekre) Sok minden megtörténik a változások világában, aminek nem kellene megtörténnie, és sok minden nem történik meg, aminek meg kellene történnie! 14 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Téves az a gondolat is, hogyha valaki gyilkolt, vagy embereket szenvedtetett, eljön az idő, amikor az ő részére is bekövetkezik ugyanaz a fájdalom, és neki ugyanazt kell végigszenvednie, amit ő okozott másnak. (Saját megjegyzés: Itt látható a nagy különbség az ok –okozati törvény, „a Mózes idején működő pogány karma” és a Krisztus törvénye: a Kegyelmi Törvény között!) Isten akaratában ezt nem találjátok meg sehol testvéreim, mert Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen bűneiből és

tévelygéseiből és éljen; hogy ne cselekedjék gonoszt, hogy ne kelljen őt halálával elveszíteni azért, hogy ne nyújthasson a gonosznak tovább lehetőséget, hogy a gonosz egyszer és mindenkorra eltörölhető legyen. A gonosznak nincs létjogosultsága, semmiféle bűncselekmény nem igazolható Isten előtt, még azzal sem, hogy: „nem tudtam, hogy ezt nem szabad megcselekednem”. Az igazság törvénye a legapróbb parányra is rávilágít, és ha rosszat talál, akkor azt a Törvény működésével megsemmisíti. Amikor a tévelygésekkel való harc megszűnt, akkor kezd kialakulni a jó, az igaz ábrázata, csak akkor kezd kialakulni a szépség, akkor kezd kialakulni a boldog fejlődés a maga kiapadhatatlan sokszerűségével. Munkában történő segítés: Engedelmesnek és szerénynek kell lenniük azoknak, akik valami nagyot értek el, mert abban a pillanatban, amikor részt kívánnak abból a mennyországi fényből, dicsőségből amely Istené a maguk

számára, hogy az bearanyozza ittlétüket, máris tolvajokká váltak, mert meglopták Isten dicsőségét! Az ilyen embereknek kicsinyeknek kell lenniük, hogy Isten elvégezhesse általuk, amit el akar végezni. Akit Isten nem szólított fel arra a munkára, hogy az Ő dicsőségét szolgálja, az Ő igazságát beszélje, az hallgasson el, és várja, hogy Isten lelke mikor szólítja munkába, mikor találja őt elég kicsinynek ahhoz, hogy nagyot végeztessen általa. Az ember legnagyobb dicsősége, legnagyobb áldozata és legigazibb odaadása, ha azt cselekszi, amit Isten akar, ha hallgat arra, amit az Úr szól hozzá. Az Úr szól azokban a történésekben, alkalmakban melyek körülveszik, szól az eseményekben, melyeken keresztül kell mennie, és részt kell venni benne. 15 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A természeti világ az igazság tükörképe. Nagy tévedés azt hinni,

hogy minden Isten akaratából történik. A Föld bukott világ, és a rajta élő, itt testet öltött szellemek eltévedt bukott lelkek, s ugyanilyenek a Földet közvetlenül körülvevő szférákban élők is. Azt, hogy mi a tiszta igazság, az ember nem tudja, nem is tudhatja és soha nem is fogja megtudni, mert a végső igazság Istennél van. Isten az igazságot fokozatosan közli a Tőle eltávolodott szellemgyermekeivel, és nem egyszerre, mert a tiszta igazság megsemmisítené őket, másrészt ha nem fokozatosan jutnak hozzá a szellemek, és nem fokozatosan épül be az igazság a lelkükbe, akkor az ellenerő mélyebb gyökeret tudna verni a lélekben kitéphetetlen gyökerekkel. A fokozatosság elve érvényes mindenre! A formák, melyet a bűnös emberszellem létrehoz olyan rétegeket képviselnek, melyek nem tartósak, a hazugsággal teljes lélek ezzel magát körülvette. Amikor felbomlanak, porrá válnak, akkor az igazság lelke felszabadul, új formát

igyekszik alkotni magának, és abban formában hat tovább az emberre. Mivel a Föld az anyagi világot jelenti, az anyag pedig megsűrűsödött szellemfluidok tömegeiből áll, amelyek éppen azért sűrűsödtek meg, mert az ezeket létrehozó szellemek téveszméket követtek el. A Földi világ legnagyobb részt Isten kegyelméből áll, de részben áll még a bukott szellemek anyagainak megsűrűsödéséből is, és maga az emberi test is ilyen szellemfluid, amely a maga sejtesített világával külön életet látszik követni. De ez az élet nem az őt irányító szellem akarata szerint végzi a maga munkáját, hanem egy másik hatalom a természettörvény hatása alatt. A természettörvénybe van bezárva az a szellemcsoport, amely ide, erre világra van kiközösítve. A szellem a maga tévedése folytán hozta létre az anyagot, és kötelessége, hogy ezt a kötöttséget feloldja. Munkálkodnia kell az embernek, és vannak kialakult ösztönök, melyek ebben

segítenek, hiszen itt van az éhség, a szomjúság, az alvási és pihenési vágy, hogy megújulhasson a test és még a többi ösztön, amelyek lépésről lépésre vezetik és segítik a tehetetlen szellemet Tehát a természettörvény mindazt a szépet és jót és igazat, amit a magasabb szellemvilág a maga gondolataiból és érzéseiből beléje hintett, visszatükrözi, kialakítja, formává képezi ki, és az anyagot minősítve abba felöltözteti. De kidomborítja a természet mindazt a gonoszat, rosszat, félelmeteset is, amit a mélyen bukott szellemek vetítenek a lelkükből ebbe a tükörbe, és megszületnek itt a félelmet okozó gonosz szörnyek, ártalmas állatok, gázok, félelmetes vizek, áthatolhatatlan sivatagok, amelyek az élettől megfosztják az áldozatot, hogy ezáltal a maguk gonosz életét meghosszabbíthassák, mindjobban kiszélesíthessék, és a földet ellephessék, benépesíthessék a maguk gonoszságával. E két hatás között kell az

emberi léleknek vándorolnia addig, míg csak le nem kopik róla az ellentétes érzés, az ellentétes végy, akarat, míg meg nem találja a kibontakozás lehetőségét, azaz az isteni törvényt, amelybe azután beleolvadva békésen és nyugodtan folytatja a fejlődését egészen a megtisztulásig. 16 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Ebben az állapotában közeledik az emberiség a véghez, amely elé rohamosan siet; ennek a végnek a nyúlványai már –már ide érnek a ti korotokba, és éreztetik az emberrel azt a felemelő érzést, hogy már megszabadult a természet vezető és uralkodó hatalmától. Az ember ebben a gőgös állapotban úrnak képzeli magát a fölött az erő fölött, amely őt eddig vezette, és ebben a nagy elvakultságában önmagát nevezi ki az erő parancsolójául! Az ember önmagát isteníti, és támadja a szellemi hatalmat! A tudomány eljutott

idáig. Amikor az ember az egész tudásnak csak egy kis csücskét érzi magáénak, máris gőgösé teszi a hatalom, mert már nincs meg a szakadék felett átívelő kis híd, aminek a neve: HIT Az egyik világ, amelyben benne él, annak a másik benső világnak a törvényeitől függ; és ha ez a benső világ felvonja a hidat és megszünteti a folyton tartó áldozatot, akkor az emberek világa elpusztul, megsemmisül minden kultúrájával, tudományával, eredményével és vívmányával együtt; és a szellem, aki mindezeken a nehézségeken keresztüldolgozta magát ismét belekerül abba a káoszba, amely még szűkebbre fogja a szabadságát, és egyre nehezebben fogja elbírni a terhet. És nagyon vigyázni kell az utolsó idők előestéjén! A Kárma törvénye pedig nem más, mint az igazsággal való folytonos ütközés következménye. Azonban a Kárma törvénye nem a legmagasabb, a legfelsőbb szava a Mindenhatónak. A szemet szemért, fogat fogért törvény

arra az igazságra igyekszik az ember lelkét megtanítani, hogy neki minden feltétel nélkül meg kell keresnie az egyenes utat, amely felfelé vezet, mert akár balra, akár jobbra tér le az egyenes útról, mindenütt megüti magát. A Kárma törvénye vezeti az embert, kötelességet ró reá, munkát szab eléje, tanulnivalókat ad, és ezeket mind el kell végeznie. Aki nem akarja ennek a világnak a terhét hordozni, az nehezebb helyzetbe kerül. Minden elmulasztott feladat, amelyet nem tölt be, minden nem elvégzett munka terhesebbé teszi körülötte a környezetet, elveszi tőle a remélt eredményekre a kilátást. Az embernek dolgoznia és fáradnia kell, hogy azok az erők, amelyek benne feldolgozásra és átszellemesítésre várnak, amelyeket át- meg áthatott a tévelygés gondolata, jobbakká, egy fokkal világosabbakká válhassanak. Mert amilyen mértékben megvilágosodnak a feldolgozott erők, abban a mértékben vélik a lélek szabadabbá. Aztán már

magasabb rendű gondolatokat és képes magába fogadni, és tisztább érzések tudnak benne keletkezni. Tehát kívánatos dolog, hogy a szellem a Földön minél nagyobb eredménnyel gazdagítsa a világot, hogy ő maga is gazdaggá váljon, és halálával az erők nagy mennyiségével rendelkezve, mint gazdag és erős szellem térjen meg a szellemvilágba. 17 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A sors lehetőséget adott az embernek, hogy kipróbáljon mindent, ami segítette lelkének fejlődésében. Volt, amikor rabszolgaként élt, kipróbálta a zsarnok életét is, megtapasztalva a végleteket, ha ez szükséges volt számára. Isten csak lehetőségeket ad, hogy az ember kiélhesse a lelkében lévő vágyaknak és indíttatásoknak a beteljesedéseit, amelyek ott állnak a lélek előtt, és nem engedik őt feljebb emelkedni. Mert bármilyen magasra is emelné a tudása, ismerete,

ezek a még ki nem élt, teljesedésbe ne ment érzések és vágyak a legmagasabb mennyekből és alárántanák a lelket a poklok szenvedéseinek mélyére. Ezért Isten lehetőséget nyújt minden léleknek, hogy bensőjét kifejezésre juttassa itt a mulandó életben. Valahányszor az ember a tudatában ilyen hatalmas és erős gátat tud építeni a lelkében élő szenvedélyek kiteljesedésének megakadályozására, amikor lecsendesedik, mindannyiszor örömmel ad hálát Istennek, hogy idejében megtelítődött a tudta azokkal a gátló gondolatokkal és félelmekkel, amelyekkel azok a vágyak és azok az elgondolások megütköztek, amelyeket a háborgó lélek önmagából, mint valami tűzhányóból kiemelt. Az okozati törvény és Isten kegyelme Az ember nem azért ölt testet a földön, hogy a bűneiért vezekeljen, hanem azért, hogy a lélek kihozza magából a legjobb érzéseket, tetteket. Minden embernek fontos a halála pillanata, mert ha úgy élt, a testtől

való elválás pillanatában az ő hite szerint megvilágosodik előtte az igazság, és akkor is ha csalódott és szenvedett is, ha ezer sebből vérzett is a lelke egy pillanat alatt meggyógyítja őt az igazság. Az igazság ugyanis a mennynek hatalmas, felülmúlhatatlan és újjáalakító erőit hozza magával. És ezek az erők átalakítják a tudatot, a vágyvilágot, és az érzésvilágot, a szellem pedig mindent maga mögött hagyva boldogan vegyül abba a sokadalomba, amelybe mindenki egy irányban haladva végzi szellemi feladatát. Az ember nem azért ölt testet, hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő szenvedéseket és bűnöket vegyen magára, és ezzel mindegy letörlessze azokat! Téves ez a felfogás! A megpróbáltatás céljából vagytok a Földre küldve, nem pedig azért, hogy érdem szerint éljetek jól és boldogan; azért vagytok itt, hogy a lelketek jóban és rosszban egyformán kihozza magából az örökkévalóságra szánt

érzéseket, amelyet az igazság törvénye bevált. Az ember nem mondhatja az embertársára, hogy ez azért szenved, mert előző életében biztosan ezt, vagy amazt cselekedte, megkárosított valakit vagy kirabolt, vagy megölt, és most 18 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István mindez utoléri. Balga, gyerekes felfogás ez, mint ahogyan a gazdagság és az irányítás se ilyen összefüggéseiben kerül bizonyos emberek kezébe. A Föld egy nagy gyümölcsfa, és mi vagyunk rajta az értetlen gyümölcs. A sorozatos testetöltések tapasztalatai megérlelik a szellemeket arra, hogy egy magasabb létállapot lehetőségét belerögzítsék az érzésvilágukba. Ezek az eszmék összecsoportosítják az embereket, akik már erre alkalmassá válnak, új formák képződnek, és ezek új világot teremtenek. Most még együtt van a hibázó, a tévedő. A rosszakaratú azzal, aki felfelé

törekszik, aki szeretne békességben élni. A gonosz most még élvezheti azokat az előnyöket, amelyekre semmilyen érdemes sincsen egészen addig, amíg a halál el nem jön érte, és ki – ki megkapja jutalmát érdemei szerint. A változások világában élünk, itt még nincs végcél, vagy végigazság, itt minden próba. Amikor nagy háborúk, járványok, nyomorúságok, éhínségek vannak a földön, amikor embercsoportok gyötrődnek és szenvednek, akkor az emberek szívesen okolják a vezetőket, igazságtalanul ítélkező bírákat, de elfeledkeznek arról, hogy saját önmagukban kell keresniük minden fájdalomnak és nyomorúságnak okát. Isten azért küldi az emberlelkeket a változások világába, hogy itt, mintegy jelmezbe öltözve egy – egy kisebb nagyobb munkát elvégezzenek, és ez az Ő szellemvilágbeli előremenetelüket nagyban segíti. A földi életnek van még egy eredménye. Bukáskor a szellemek maguk sűrítették meg az anyagot, és

minden egyes leszületéssel lehetőség van arra, hogy az anyag felszabaduljon, átalakuljon, átvegye a jó rezgéseket, és ebből a kötött anyagból ki minél többet állít a jó, vagyis Isten szolgálatába, annál gazdagabb, boldogabb és szabadabb életet élhet ideát, annál magasabb rendű örömökben lesz része. És ez csak a testetöltések által lesz lehetséges! A szellemvilágba mindenki azt viszi magával amit itt a földön cselekedett. „Ki mint vet úgy arat!” Ha rosszat cselekedtünk abból jót nem lehet kihozni, aki jó volt életében az pedig a jóval találkozik. Amit a Földön „elvetünk”, annak a gyümölcsét fogjuk learatni a szellemvilágban. Odaát sokan megbánjék az életnek minden percét, minden pillanatát és keserű sírással gondolnak majd vissza az elmúlt életekre, nem látva semmi lehetőséget, hogy a mulasztást, vétket jóvá lehessen tenni. Erre itt a Földön testetöltve van csak lehetőség! Nem tudhatjuk, hogy mi lesz

azzal az emberrel, aki itt a Földön dúskál a pénzben, irigylésre méltó életet él, gőgösen elsuhannak mellettünk, látjuk a ragyogó ruhákat, fényes megjelenésüket. Lehet, hogy akkor buknak le helyrehozhatatlanul a feneketlen mélységbe? Nem tudhatjuk, hogy mi lesz ideát azzal az emberrel, aki most ezt az életet éli. Az ilyen itt könnyen elbizakodó, nehéz a helyzetük. Sok ember uralkodik népeken, zsarnokoskodnak. Nem tudhatjuk, ezek most éppen nem a próbájukat élik meg? Sokan a saját családtagjaikon uralkodnak keserűséget okozva nekik, kisebb – nagyobb nyomorúságot és szenvedés okozva nekik. Az ember nem akkor éli meg a próbát, amikor szenved a megpróbáltatás súlya alatt, hanem akkor, amikor lehetőségek kedveznek neki, hogy a hajlamait kiélje! 19 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Születéskor mindenkinek bele kell illeszkedni egy nyomba, minden

léleknek meg van határozva a maga helye, ahová a gondviselés keze helyezte őt. Egy – egy ilyen kialakított életforma több emberi élet hatásaiból, következményeiből tevődik össze. Ezek a nyomok, ezek az életformák sokszor olyanok mint a palánta, hogy ha a földre egy gyenge elmaradt szellemet ültetnének az égi kezek, ha rossz nyomba kerülne a lélek születéskor, az úgy járna, mintha valaki rossz földbe ültetné a palántát, a palánta tönkremegy és a föld is használhatatlanná válik. A legnehezebb sorban és a legragyogóbb életkeretek között is vannak Isten küldöttei. Mielőtt a lélek előtt Isten országának a kapui megnyílnának, egy ilyen áldozatos életet vállalnia kell. Nem azért, hogy vezekeljen, hanem azért, hogy isten nevének dicsőséget szerezzen. A Kárma – elmélet felületes volta. Az emberiség folyamatosan kapja mindenkori érettségének megfelelően a tanításokat a szellemvilágból segítésként, és ebből

következik az is, hogy mindig az utolsó tanítás tartalmazza a fontosabb dolgokat. Mózes Törvénye után jött Krisztus Igazsága, de előtte is sok tanító jött le a Földre, ilyen volt Buddha is, aki most Névtelen Szellemként segíti a fizikai sík lakóit. Érdekeset mond a keleti tan tanításiról: Látnotok kell, hogy nektek sokkal többet adott Isten, mint a keleti embereknek; nektek olyan igazságot adott, amelyre mint kősziklára támaszkodhattok, míg a keleti tan igazsága a krisztusi igazsághoz képest csak tapogatózás a bizonytalanságban. (saját megjegyzés a keleti valláshoz: Egyik vidéki előadásom után az éjszakát a Krisna – völgyben töltöttem, és megismerkedtem a szokásaikkal, életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal, szertartásaikkal. Beszélgetés során az egyik tanító elmondta, hogy Jézus tanítása nem rossz, de nekik ez olyan, mintha az lenne az általános iskola anyaga, és a Krisna a főiskolai szint. Kicsit mosolyogtam rajta,

de nem is vitatkoztam erről, mert mindenkinek a saját hitét kell követni, és saját megtapasztalásokat gyűjteni. A Krisna – völgyi látogatásom után egy héttel egy barátom itt járt Németországból. Ö maga is Krisna tudatú hivő, és élt hat évet a magyarországi Krisna – faluban is, ismeri a szokásokat, az életet. Most Németországban él, és ott is csatlakozott az ottani csoporthoz, és elmondta, hogy ott most kezdenek olyan reformokat bevezetni, ami már megfelel a mai kor elvárásainak, mert kicsit elmaradott a felfogásuk, és sok mindenen javítani kell még. Lassan ezek át fognak szivárogni a magyarországi Krisna hívők tudatába is, és lassan felismerik és megismerik Jézus tanításait is, és kilépnek a vallási kötöttségből és a bálványimádásból. Sajnos a vezetők feltételnélküli imádása és a vallási és egyéb előírások gondolkozás nélküli végrehajtása már sok baj okozott az életben, vallási

ellenségeskedésekhez és sok esetben háborúhoz is vezetett! 20 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Itt – ebben az utolsó gondolatban – nem a Krisna követőkre gondoltam! Ők békés emberek. Annyi azért még hozzátartozik a dologhoz, hogy csodálatos kiegyensúlyozott embereket ismertem meg a személyükben, és becsülöm kitartásukat, munkájukat Hare Krisna! Másik megdöbbentő dolog az volt a számomra, hogy tanulmányom elkészítése idejében bemutatta a televízió egyik természeti csatornája az indiai halotthamvasztást, és a kasztokat, akik ezzel foglalkoznak. A dokumentumfilm készítői szerint egy „maffia” alakult ki a hamvasztási ceremóniák körül, mert nagy üzlet van benne. És ez már nagyon régóta tart A halottak hamvait beszórják a Gangesz folyóba, előtte máglyán elégetik őket amennyire tudják, a fát is a rokonokkal hozatják, ha közben

szükség van még fára, azt drága pénzért pótolják. Amikor a halottakat a folyóba szórják tele van a víz fürdő, lelki és testi megtisztulásra vágyó zarándokkal. A vízben lévők egy része csak zarándok, a másik része komoly tervvel tartózkodik ott. Van, aki egy szitával mossa a vizet, mert a szitán fentmaradnak a halottak aranyfogai, amiket el lehet adni, így mint egy aranymosó állnak a vízben és dolgoznak egész nap! Vannak kannibálok, akik rájöttek arra, hogy a férfiak mellkasa nem ég el rendesen és a nők hasi és ágyék része, és ezeket a megégett és el nem égett testrészeket kihalásszák a vízből és megeszik őket! Egyöntetű állításuk szerint a női has ködök alatti lágy rész a legfinomabb, és ezen a szokáson már nemzedékek nőttek fel! Harc megy ezekért a falatokért! Nagyon sok ember (keresztény is) megy Indiába tisztulni, feltöltekezni, megismerni vallásukat, de nem szabad elfogadni semmit sem azonnal, és ha

valaki rendesen tanulmányozza az indiai vallási szokásokat, akkor rájön a keresztény vallás fejlettségére, bár sajnos itt is vannak félresiklások, igaziból – ha már vallásról kell beszélni – a két vallás ötvözetéből lehetne egy vallást összekovácsolni, ami közelebb vinné az embereket az IGAZSÁGHOZ!) Például a régi elméletek a keleti vallásoknál arról beszélnek, hogy az ember sorsa előre el van rendezve, az ember csak keresztülhalad azon, ami a sors könyvében meg van írva. Én ezzel szemben azt mondom, hogy a sors könyvében sok minden meg van írva, aminek meg kellene történnie, de nem történik meg. Az ember ugyanis gyarló, tévelygő természetével sok feladatot, amelyet születése előtt már előre megszabtak a számára, nem tud teljesíteni Sok minden megtörténik azután, aminek nem lenne szabad megtörténnie, ami elé Isten odatette a tilalomtáblát, hogy azt az ember meg ne cselekedje. Sokszor megretten az ember lelki

természete, fél attól a cselekedettől, de mégis megteszi. Nem azért, mert meg kell cselekednie, hanem azért, mert nem becsüli annyira a földi életet, hogy úgy élje le, ahogyan kell. Felületesen él, megcsalja önmagát Más okból nem egyedül az Ő baja, hanem mindenkié! Az emberek és a szellemek világa nem külön világ; ezek a világok egymásra hatást gyakorolnak, jót vagy rosszat. A láthatatlan szellemvilág hatást gyakorol a földi emberek 21 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István világára, és a földi emberek gondolata, érzése, cselekvése, vágya és törekvése hatást gyakorol a láthatatlan szellemvilágra. A kettő kiegészíti egymást Így sok minden rejtélyes dologra megtalálhatjátok a magyarázatot, amely veletek itt a Földön történik. Minden szó, minden hang, minden cselekedet bizonyos nyomokat hagy a világlélek fluidjaiban. Mielőtt az ember

testet ölt a földön, a lelkében nagy elszámolást végez, sokszor azonban öntudatlanul, akaratlanul megy keresztül ezeken a lelki világon. Nagy éteri erőket vonz magához, és ezekkel az erőkkel le kell győznie az ellenálló erőket, amelyek megpróbáltatásokat fognak neki okozni. Ennek a munkának az eredményeiről be kell majd számolnia az „örök élet kapuja” előtt. A Föld nem az angyalok hazája, nem a tiszta szellemeknek van szükségük arra, hogy próbákat éljenek, hanem a tökéletlen szellemeknek. Vannak többé –kevésbé sérült lelkek, Vannak, akik majdnem egészen hibásak, Vannak, akik a boldogsághoz egyáltalán hozzá se férhetnek, mert a lelkük más irányba keresi az élet rejtélyének megoldását., Vannak, akikben a jó már bizonyos fejlődési fokot ért el, de még izgatja őket a rossz Vannak a jóban erősen fejlett szellemek, akiknek a lelkében vannak még homályos rétegek, Vannak még erőssebben haladott szellemek, akik

már – már elszakadtak a Földtől, azonban a szeretet hatalmas ösztönzésére igyekeznek menteni azokat, akik egyik vagy másik életükben kedvesek voltak előttük. Ezek a missziós szellemek Vannak végül olyanok, akik egy utolsó testetöltéssel talán sokat elérhetnek és nemcsak egy lelket, hanem egész csoportokat emelhetnek magukkal; a lelkük világosságával nagy területet világítanak be, és új eszméket hoznak magukkal, és a világot hatalmas lendülettel már irányba terelik. Tehát ne mindenki egy és ugyanabból a célból van a Földön, így nem is ugyanaz a sorsa! Minden emberlélek a maga érzéseivel és törekvéseivel hozzá van kötve az élethez, a világhoz és a többi emberhez, így minden ember össze van kötve a másikkal, mint ahogyan minden szellem össze van kötve a Teremtővel és szellemtestvéreivel, azokon keresztül a természeti világgal és a világot fenntartó erőkkel. Minden szellemre akit Isten a létbe hívott szükség

van, mert minden szellemre feladat van bízva, amelyet el kell végeznie. Ha valaki nem akar az összességhez úgy hozzákapcsolódni, mint ahogyan Isten törvénye előírja, akkor az visszaél az élettel, amelyet Isten ajándékkképpen adott, és ezzel elesik azoktól az előnyöktől is, melyet Isten kegyelme biztosít a számára. Minden emberre szükség van tehát, mert minden ember elé más – más feladatot tűz az isteni kegyelem földi életében. Így nem mondhatja egyik ember se a másikról azt, hogy „neked azért van ilyen életed, te azért szenvedsz, mert megérdemelted, mert egy másik életben ezt és ezt cselekedted, s ezért történnek ezek a bajok és szerencsétlenségek”. 22 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Vannak életek, amelyek kizárólag tanulásra szolgálnak, vannak életek, amelyekben a jót a gyakorlatban kell érvényesíteni. Amikor már tudja a lélek

érvényesíteni, akkor jönnek a próbák, akadályok! Sok ember elbukik a próbán, és utána jön a vezeklés! A vezeklésre adott életek szegények a lehetőségekben, szűk korlátok között vezet az út, hogy a lélek ki nem térhessen, mert a testben erős a kísértés, a csábítás, és a lélek könnyen félreértheti azokat az adottságokat amelyekkel rendelkezik, és akkor nem tudja elvégezni a rábízott dolgokat. A vezeklő élet után pihenő élet következik, amelyben nem kell küzdenie a falatért, amikor nem kell nagy feladatokat megoldani, nagy próbákat végigszenvedni, nincsenek nagy csapások. A pihenés mellett módjában áll a léleknek a reménység, a hit megszerzése is A pihenő életet élők nem használják ki azokat az előnyöket, amelyeket nekik az élet nyújthat, megelégszenek a kevéssel is, inkább békességre, nyugalomra vágynak. Ezek után az életek után megerősödve, újabb nehéz munkához lát a lélek! Az lehetetlen, hogy egy

ember egy földi életet hibák és bűnök nélkül éljen végig; lehetetlen, hogy valamely tekintetben tökéletes legyen a saját érdeméből és nem Isten kegyelméből. Isten azt akarja, hogy ne legyen egyetlen ember se, aki remény nélkül menjen keresztül a földi életen, bármilyen életet él is. Isten kegyelme kiterjed mindenkire, bűnösre és jóra egyaránt, és rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk be belőle. A földi élet nagy felelősséggel jár gazdagnak és szegénynek, szolgálónak és parancsolónak egyaránt. Ha ma gonoszul visszaélsz az adott helyzettel, holnap neked kell megízlelned a kihasználtak állapotát, mert a Törvény egy egészet képez. A gazdagság a szegénységgel, a nagy visszaélések és kicsapongások a nyomorúsággal egyet képeznek. El kell számolni minden cselekedettel, és addig nem lehet tovább jutni, hanem itt kell maradni ebben a világban tapasztalatot gyűjteni. (egy egyszerű példa: valaki gazdag, vagyonos emberként

éli az életét, megalázza a szolgálóit – akik persze meg is lopják törvényszerűen – majd pár élet múlva ugyanarra a helyre kerül vissza, de mint szolgáló, aki megtapasztalja ugyanazt, és szidja azt a gazdagságot, ami pár élettel előtte a sajátja volt) Ez nem Kárma, ez nem bűnhődés, ez csak az igazságnak didaktikai megismertetése. Abban a pillanatban, amikor megismerted az igazságot, amikor az a lelkedben törvényé vált, amikor tehát már nem kell küzdened a csábítás ellen, amikor lelkedben vezető törvényé vált az igazság, és még csak kísértést se érzel, hogy visszaélj vele: akkor már te magad is törvényé váltál, és nincs szükséged arra, hogy tovább szenvedj céltalanul azért a bűnért, azért a tévedésért, amelyet létrehoztál. Nincs tehát bűnhődés abban az értelemben, ahogyan az ti, földi emberek elképzelitek; de van Istennek a végtelen kegyelme és szeretetet, amellyel minden úton járót felemel, magához

vonz, megtisztít és megigazít. Isten előtt nincs szorosan elkülönítve egyik élet a másiktól. 23 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Ha ma megtérsz – légy bármilyen vezeklő vagy próbaúton – ha ma elhagyod a hibáidat, ha lemondasz a gőgről és az engedetlenségről, amely téged Istentől elválaszt, Isten ma keblére ölel, és ajándékaival áraszt el, és egy élet alatt három élet terhét, megpróbáltatását és eredményét átélheted. Isten kegyelme csodákat tehet veled Ma itt a változások világában való megtérés többet és nagyobbat jelent, mintha a szellemvilágban hosszú gyötrődések és kínlódások után megtanulod az igazság betűit, és azokhoz alkalmazkodva fel tudsz mutatni valami gyér eredményeket. Nincs tehát merev Kárma – törvény, amelyet mindenen keresztül végig kell élned, végig kell járnod, hanem van Isten kegyelmének a

törvénye, amely mindent a javadra fordít. Fel kell hagyni a régi tévelygésekkel, és ha az igazság most ebben a pillanatban fájdalmas is, és ha nagy önmegtartóztatással jár, és ha nagy megaláztatásokon kell keresztülmenned: higgyél és bízzál! Ha csalódnod is kell száz emberben, a százegyedik értékelni fogja az igazságodat, és egyszer megszűnik minden megpróbáltatás. Az ember soha nem tudja, hogy Isten igazsága miben és hogyan marasztalja el, talán éppen akkor és ott, amikor azt gondolja, hogy a legjobbat cselekszi; talán éppen akkor, amikor valami nagyot akar véghezvinni, akkor bukatja el, mert isten nem bízta reá azt a munkát, hanem az ember a maga meggyőződéséből számította ki, hogy ő majd azt a munkát elvégzi. A Sátán,( a sötét erő, ellenerő ) a testen keresztül beszél az emberrel, ezen keresztül irányítja, a testen keresztül új igazság alakul ki az ember lelkében: az önzés igazsága. (és ezután jön az

irigység stb.) Az ember hatalmában félistennek képeli magát Mindenben csalódnia kell az embernek ameddig a test diktálja neki az igazságot. Jézus megjelenése a Földön merőben átformálta a dolgokat, új távlatokat, lehetőségeket nyitott az emberiség számára. Az Ő munkájának fő része itt a Földön nem az volt, amit az ember láthatott, hanem a láthatatlan rétegeknek az átvilágítása az Ő Fényével! Itt a Földön az embereknek a valóságról, az erőkről, a hatalomról évezredeken keresztül kialakított fogalmait kellett megdöntenie, hogy az ember fogalmaiban és Isten hatalmát, az Isten igazságát mindenek fölé helyezze. Ehhez tartozott hozzá szorosan a sok csoda, a halottak feltámasztása, a gyógyítások, hogy a hitetlen emberek számára bebizonyítsa a másik világ létét, létezését, megismertessen minket Isten országával! Halálával és feltámadásával bebizonyította a lélek (és ezáltal az ember) halhatatlanságát, mert

kereszt halála után három nappal feltámadt, és kézzel fogható bizonyítékul szolgált ezzel tanításainak igazságáról és tartalmáról. Bebizonyította, hogy a halál után van élet, tanítást adott a mostani és a halál utáni életre is! Tanításai eredményeként létrejöttek az Evangéliumok (Örömhír), és ezt mindenki számára eljuttatja a segítő szellemvilág. A Szentírásban minden benne van, ami a mai ember számára fontos a felemelkedéshez. A Hegyibeszédben minden olyan tanítás megtalálható, ami szükséges a számunkra, és példabeszédekkel teszi ezt Jézus érthetőbbé. 24 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten! Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen. Szenvedések isteni célja Az

életteher alól senki sem vonhatja ki magát, akár szegény, akár gazdag. Isten nem tesz több terhet a vállunkra, mint amennyit elbírunk, de annyit viszont feltétlenül odapakol nekünk amennyit szükségesnek talál! Mindig esélyünk van az új életre, az utolsókból lehetnek az elsők, és az elsőkből – sajnos – az utolsók is. Tehát elfeledni és megsemmisíteni a múltat, a régit! Hiszen minden nap, minden óra, minden perc, amelyet a hiábavalóság világában ajándékoz nekünk Isten, új lehetőségek elé állít minket. Ez nem azt jelenti, hogy a megtörténtet meg nem megtörténté tehetjük: de ha felismerjük a rossz, bűnös, téves gondolatokat, cselekedeteket, akkor holnap már nem áll előttünk a tévedés lehetősége! Minden szenvedésnek az a célja, hogy a jobbat, az igazabbat, a tökéletesebbet abba a felmart, égő sebbe, amelyet a szenvedés váj a lélekbe, átültessük, a vérkeringésbe és a lelkiismeret forrongása által

meggyökeresíthessük, és ezáltal a jobbat diadalra vihessük. Ez az összes szenvedésnek magyarázata és célja. Hiszen a vad fának is fáj, ha levágják a vadhajtását, felhasítják a fa héját, és a nemes fának is fáj, amikor kivágják belőle a szemet, és a vad fa hasított kérgébe beillesztik. És ennek a műveletnek meg kell lennie, mert lassan elérkezik a gyümölcsérés ideje, és addigra szelíd oltás eredményének meg kell lennie. Így van ez az emberi életben is! Miért keverné össze a NAGY KERTÉSZ céltalanul a jót a rosszal, miért okozna szenvedéseket azoknak, akik neki kedvesebbek, miért engedné nekik, hogy nehéz és gyötrelmes áldozatot hozzanak, amikor ők maguk természete szerint élni akarnák megérdemelt békéjüket, amikor boldogok szeretnének lenni? Miért kell éppen akkor lemetszeniük a boldogság világának a fájáról, miért kell beoltani őket olyan családokba, amelyek nekik a természetük szerint nem kedvezőek?

Miért kell olyan fajba, csoportba, családba kerülniük, olyan férjhez vagy feleséghez kerülniük, akik visszaélnek szeretetükkel, bizalmukkal? Miért kell olyan barátok és társak által körülvetetniük, akiktől a jóakaratukért csak rosszat kapnak viszonzásul, akik kigúnyolják, megcsalják őket, megháborítják lelküket, elgáncsolják őket? Mindez oltás, a szemzés, a nemesítés, a javítás, a magasabbrendűséggel való elárasztás a célja az Örökkévalónak. A földi élet a próbatétel ideje. 25 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Mint amikor egy szülő asszony, aki nem tudja fájdalmai és gyötrelmei közt, hogy miért szenved, de amikor megszülte gyermekét elfelejtkezik a fájdalmáról, mert az öröm kárpótolja őt szenvedésiért. Semmiféle szenvedés nem vész kárba, különösen nem a méltatlanul elviselt szenvedés. Isten elrendeli kinek – kinek

a maga helyét a Földön. Mindent bizonyos célzattal tesz. Isten előtt például utálatos a szegény kevélysége és a gazdag fösvénysége, mert mindez visszaélés Isten rendeltetésével. Nem ok nélkül kerülnek ezek a lelkek ebbe a helyzetbe! Minden igaz szeretetnek a megbántása, minden szépnek és igaznak a megsemmisítése rombolás Isten kertjében és meggyalázása Isten templomának. Bűn elvenni mások javait, de még nagyobb bűn megfosztani a hitétől, Isten iránti bizalmától! Ezért egymás hitét kíméljétek, egyműs meggyőződését ne bántsátok, mert ha igazabbat, jobbat, rendíthetetlenebbet, értékesebbet nem tudtok helyette adni, akkor sokkal nagyobbat vétkeztek, mint hogyha embertársaitok anyagi javait vettétek volna el. * A földön a különböző létállapotoknak (szférák) megfelelő próbák vannak Ezek azért vannak, hogy a szellem mindig helyes képet láthasson önmagáról. Ezért is jó – bármilyen furcsa is ez a számunkra

– a rövid lejáratú földi élet a maga gyors változásaival, eseményeinek sokoldalúságával. Ez megforgatja az ember lelkének minden rétegét. Boldog és szerencsés az, akinek megtérése az ifjúkorban következik be * Azért kell az embernek ütközéseket elszenvednie, hogy a benne lévő hibák és tökéletlenségek napfényre kerüljenek, és a szellem minden egyes ütközésből levonhassa azokat a tanulságokat, amelyekre a továbbhaladáshoz szüksége van. * A szeretet mennyei folyadék, amelyet mindig csak olyan mértékben szabad beönteni az ember világába, amennyi éppen a szükséges fejlődést biztosítja számára: mert ha a szeretet túlzásba megy, túlteng, akkor nem kedvez a jónak, hanem kedvez az emberi lélek hibázó és tévelygő természetének is, és az emberi lélekben felnő, felburjánzik a gaz, elnyomja a neme nővény fejlődésének lehetőségét. Lehet látni, hogy azoknak, akik az élet napos oldalán járnak, akiknek nem kell

küzdeni a falatért milyen kevés a nemesen érző lélek, és mennyi a nemes és tiszta eszméért küzdő, érző lélek a sanyargottak, a szenvedők, az elnyomottak között, akik küzdenek és dolgoznak, sőt ha kell vértanúságot és szenvednek, hogy az általuk megismert igaz eszme megvalósulhasson? Mert minden tévelygéssel körülvett és beszőtt lélek az igazságot önmagától alig ismeri fel, hanem csak akkor, ha az igazságtalanság tövisei nagy és fájó sebeket szakítanak fel a lelkében! 26 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A szeretet utáni vágy sokkal őszintébb és tisztább, egyúttal alázatosságra is nevel, hogyha a lélek a szeretetet nélkülözi, ha az nincs, ha azt nem találja, ha a kinyújtott kezével fájdalmas tapasztalatokra tesz szert, amikor meg akarja simogatni a mellette lévőt, és sima, bársonyos érintés helyett tüskés darócot talál, úgy,

hogy fájdalmasan kénytelen visszahúzni a kezét. Így a tévelygő lelkeknek szükségük van arra, hogy fájdalmas megtapasztalást szerezzenek, szükséges, hogy megtalálják azt a keskeny utat, amivel a nagyobbra, a tisztábbra, az igazabra juthatnak. A jó és az igaznak való vágynak szomjúságot kell ébresztenie az emberi lélekben. Hiszen a spiritizmus sem más, mint az anyag porába hullott apró mennyei aranyszemcsék kikeresgélése. Rejtélyek a tudat mélyén A bűnös lelkek mind betegek. Minden nyomorúság oka a bűn A bűntől senkit sem lehet megszabadítani, ameddig Ő maga nem akarat öle megszabadulni Hogy meg tudjon szabadulni, Isten kegyelmével készíti elő azokat az utakat és módokat, melyeket be kell járnia, amely sokszor mégolyan nagy fájdalmakat is okoznak. Amikor egy – egy lélek óriási fájdalmakon megy keresztül, ilyen esetben a lélek mélyén rejlő tévedésre való hajlamokat a Mennyei KÉZ egészen a gyökerükig tartja

szükségesnek kiásni, éppúgy, mint ahogyan a burjánzó gazt gyökerestül kell kitépni, hogy újra ki ne hajtson. Egy ilyen nehéz operáció következtében az is megtörténik, hogy a lélek egy ilyen fájdalmas élet után elfelejti, hogy ki ő, mit állt ki, mit szenvedett, milyenek voltak az érzései és gondolatai; egyáltalában mindent elfelejt, és csak hosszú idő után lassan – lassan kezd az emlékezése visszaszűrődni. Ezalatt a lélek „természete” pihen, a léleknek a sérült része lassan gyógyul. Mi volna más az örültség, mint súlyos lelki betegség, amely majdnem mindig nagy bűnök, nagy tévedések felhalmozódásából és az öntudatban való összeomlásából áll. Ilyenkor a két öntudat, a szellemi és a lelki elválik egymástól, mivel az ellenőrző én, azaz a szellemi én az összekuszált gondolati – és érzésvilág fölött nem tud úrrá lenni, nem tudja kormányozni a vágyakat, elgondolásokat, cselekvésre való

ösztönzéseket. Az őrültségi eseteknek legalább a felénél a halál után sem áll be az egyensúlyi helyzet, hanem csak bizonyos idő múlva, amikor a lélek a sebesült részénél már begyógyult. Sokszor az un. lelki betegségeknél (és ezalatt nem örültséget, hanem lelki nyugtalanságot, önfegyelem hiányát, „idegességet” kell érteni) valami nagy testi fájdalom, valami nagyobb testi betegség kedvezőbb hatást tud kiváltani, mint minden rábeszélés, minden kényeztetés és a betegségnek minden kedvkeresése, mert a testnek az erélyesebb behatása a lélekre arra kényszeríti a tudatot, hogy törvényes utakat – módokat keressen aktivitásának levezetésére. Ha valakinek valamely testrészében nagy fájdalma van, akkor az minden pillanatban kénytelen odagondolni, mert az észreveteti magát. És ha az nem tart soká, akkor az megnyugvást eredményez a lélekben! 27 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források

alapján összeállította: Karsay István Ilyen az a gyereknevelésben is, amikor esetleg erősebben kell fegyelmezni a gyereket. A fájdalom lefokozza, elerőtleníti a lélekben felduzzadt öntudatot, sírásra készteti a gyermeket, és arra kényszeríti az érzést, hogy a fájó részre terelődjék, s ebben az átterelődésben eloszlik, feldolgozódik a lélekben felgyülemlett rendszertelenség és féktelenségi hajlam. Az erő ebben a fájdalom – érzésben élte ki magát. Azért kell az embernek a testben is különböző fájdalmakat szenvednie, mivel a szenvedésekben sok gonoszságra való hajlandóság, sok tévedésre indító aktivitás ég el. Az ember lelke telve van tévedésekre vivő indíttatásokkal. Egy idő után a belső ÉN, az ellenőrző ÉN megelégedéssel szemléli azokat a hatásokat, amelyek a szenvedések nyomán a lélek gyógyulását hozták létre! Aki ebben a bukott világban él, az nem mondhatja el magáról, hogy az Ő lelkében

nincsenek ferde, hibás, gyarló, bűnre hajló érzések, vágyak és törekvések, mert hiszen az a sejtvilág veszi körül, ennek a sejtvilágnak az ítélete az, ami a „paradicsomból” való kiűzetéskor elhangzott; nem a szellemnek, hanem a bűnökkel átitatott sejtvilágnak. A szellem ezzel a hibás, bűnös sejtvilággal van körülburkolva. Isten igazsága nem tud így behatolni a sűrű homállyal borított lélekbe. A hibás irányú törekvések azonban nem engedik magukat könnyen megfosztani természetüktől; ellenállnak, és ha nem tudnak érvényesülni a külső világban, akkor tudat alatt igyekeznek érvényesülni, megkerülik a tudatot, és nemegyszer betegség alakjában igyekeznek kiélni magukat. Vannak betegségek, amelyek ellenállnak minden kezelésnek, minden jóakaratnak; de amikor a szellem rájön, vagy egy jóindulatú tanácsadó felvilágosítja az életének téves irányáról, akkor ezek a betegségek is, mivelhogy rájuk sütött az

igazság napja, minden külső kezelés nélkül egyszerre meggyógyulnak. Sokszor kerülünk életünk során kísértésbe, felismerjük a bűn közelségét, és a kísértésben imádkozni kell segítségért, és mindig meg is kapjuk! Mindig fontos a hit, mert ha a hitet semminek tartjátok – mondja a Névtelen Szellem – és megtagadjátok, akkor megfosztottátok magatokat az Isten hatalmától és erejétől, és ez a tagadás önmagatokban bosszulja meg magát, mert egy lépéssel se vagytok képesek előrehaladni a fejlődés útján. Aki hisz, az a Menny nyitott kapuja előtt áll, aki pedig nem, az a kárhozat előtt áll, mert az már élve meghalt, mivel előtte a lehetőségek bezárultak. Az emberi lélek a békére, a megnyugvásra vágyik, és a bűn az, ami a nyugalmat megzavarja. A Földön élő embereknek kötelességük, hogy az életet szépé, jóvá, békességessé és nyugalmassá tegye. Az embernek kötelessége, hogy felebarátjának békességét és

nyugalmát szolgálja, ne zaklassa, ne nyugtalanítsa, ne vonja el figyelmét a jótól, az igaztól. Csak szolgálattal lehet előrevinni Isten ügyét. Szolgálattal, amely egyben áldozatot is jelent. Mert aki híven és igazán szolgál, annak önmagából mindig adnia kell, mindig áldoznia kell. 28 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István „Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!” Egy pár gondolat a bűn – fogalmáról. Kezembe került a napokban Reisinger János „A Biblia a bűnrendezésről” c. írása, amiben nagyon jó – ide illő – gondolatokat találtam. Ezekből állítottam össze a következő pár gondolatot kiegészítve a saját gondolataimmal. Gyakran érezzük, hogy a bűnnél fontosabb a bűn belátásnak a hiánya. Ezért nagyszerű dolog a megbánás, mert igaz formájában biztosítja hibáink, vétkeink elrendezését, s ezáltal helyreállítja a bizalmat

– irántunk, de bennünk is. Bennünk mélyreható változást kell eredményeznie a megbánásnak: hitet ad az újrakezdéshez, reménységet ahhoz, hogy mások lehetünk, s közben azok iránti megértéssel, türelemmel is betölt, akiknél a mienkhez hasonló botlásokkal találkozunk. „kevesen jutnak el arra a csúcsra, hogy megalázzák magukat” – mondta Goethe. Valóban olyan elérhetetlen ez? Az igazi megbánás első ismérve: vétkünk beismerése és elismerése. Fel kell tudni ismerni a bűnünket, hibánkat, el kell tudni jutni arra az erkölcsi színvonalra, mely ebben segít minket. A felismerést gyakran akadályozza, hogy vétkeink túlságosan is közel vannak hozzánk, azaz mibennünk, önmagunkban vagy – ami még rosszabb – már régen összenőttek velünk. Talán nem akartunk kiabálni a másikkal, olyan szavakat vágni a fejéhez, mint amelyek végül is „kijöttek belőlünk”, ám mivel máskor is megengedtük ezt magunknak, szinte észre se

véve sodródunk bele a megszokott kerékvágásba. Utána önigazolás, az áthárítás, a gyakran körömszakadtáig védett igazunk; – és ez mind a megszokás szerint történik! Az igazi felismerés és belátás meghiúsulása eredményezi a kínzó tapasztalatot, amely Weöres Sándor verse jelenít meg: Száraz zokogás tipor, Száraz zokogás tipor, és a szemem könnytelen törd meg kevélységemet törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem, nyársat nyertem én derekam kemény (Zsoltár, 1935) A Biblia egyik nagy tanítása, hogy magát a megbánást és azelőtt a bűnfelimerést sem a magunk erejéből kell elérnünk, hanem van a ki segít ebben. Ahogyan Pál Apostol mondja: 29 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István „A bűn ismeretet a törvény által van” (Rm. 3:20) Ahhoz, hogy felismerjünk bűneinket ismernünk kell a törvényeket, és ehhez sok segítséget

kapunk a Bibliából, és a szellemvilági tanítóinktól. Sokszor eljutunk a megbánás határáig, de az utolsó pillanatban valami visszaránt minket, egy gondolat, egy érzés, amit a bűn mentegetésének is nevezhetnénk. A bűn viszonylagos fogalom lett, különö9sen az emberiség utolsó egy – két évszázadában, kiváltképp az utolsó évtizedekben.! A bűnt törvénnyé tettük” – mondta Albert Camus. Ma is hallom - mondja Reisinger János – első munkahelyemen a személyzeti főelőadójának felháborodását, aki magát a „bűn” szó használatát kívánta megtiltani számomra: - Kedves uram, ne beszéljen a huszadik század végén „bűn –ről”! Amit én bűnnek tartottam, a lányom más nem tartja annak, az unokámnak ez teljesen természetes. Az egyik legnagyobb, s mégis legmegfoghatatlanabb bűntény napjainkban: tömegek hozzászoktatása a bűnhöz. Az intézményesített bűnösség korát érjük – mondta Török Endre. Az utcai

falragaszoktól az újságok elindított témákig és a televíziós csatornák műsoráig minden – mindenben a bűn közvetett vagy közvetlen dicsőségének szolgálatában áll! (Valóság show, pornó műsorok, szex – káromkodó – gyilkos gyerekmesék, reklámok és filmek témája a televízióban, emberi kapcsolatok felborulása a normális – hetero párkapcsolat terén, stb.) A bűn fájdalmat, szenvedést zúdít azokra, akikkel szemben elkövetik, de semmivel sem csekélyebb vakságot eredményez azoknál, akik elkövetik. A bűn emléke a tudatunkba íródik, lelkiismeretünk meggyengül, és akaratunk legközelebb is bénán adja át magát a bűn legújabb elkövetésének. „E világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe” (II.Kor 44) Fizikai ittlétünk a fejlődésből áll, mely segíti felemelkedésünket, és saját magunk tudatlansága és fejletlensége

mellett még a sötét erők is „segítenek” abban, hogy ne tudjunk tovább emelkedni, sőt elbukjunk , itt maradjunk és szolgáljuk továbbra is sötét céljaikat. De mi is a BŰN? Mi a BŰN fogalma? A bűn a törvénytelenség. „A törvény betöltése a szeretet” (Rm. 13:10) Nem Isten Törvényének betöltése az, ha csak egy valakit szeretünk, amint az sem, ha másokat szeretve mi magunk tönkremegyünk! „A mással jót tevő ember megkövéredik, és aki másokat felüdít az maga is üdül” (Péld. 11:25) A fenti meghatározásból az is következik, hogy nemcsak a kifejezetten rossz elkövetése bűn, hanem a még nagyobb jó cselekvésének hiánya is. 30 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Egy nagyon fontos idézet a Hegyibeszédből: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény.” A

Bibliából minden segítséget megkapunk mindennapi életünkhöz, és hiába akarja elferdíteni a tanításokat a mai sötét korszellem, ami negatív gondolatokból táplálkozik, az Igazság Törvénye akkor is érvényesülni fog. Ha nem vagyunk tisztában erkölcsileg azzal, hogy bűnt követünk el, akkor valamilyen formában megtudjuk azt. Sok esetben itt a fizikai síkon bíró elé állítanak, és börtönbe zárnak minket, de nem mindig derül ki bűnös tevékenységünk mely látványos egy másik síkon, de itt láthatatlan marad. Kapunk figyelmeztetéseket, mely lelkiismeretünk formájában - gondolati úton – jelentkezik, és sokan azt hiszik, hogy tetteiket következmények nélkül megúszhatják. Isten előtt semmi sincs elrejtve! És a Természettörvény mindenkire érvényes! A lelkiismeretet és Isten törvénye szerint élő ember szeme fokról fokra kinyílik, és nemcsak mások hibáit fedezi fel, hanem elsősorban a sajátját. Fokozatosan erősödik

benne a bűnismeret, s ezáltal a bűnfelismerés. A bűntudat azonban nem nyomasztja, hanem megbánásával ahhoz fordul, aki a bűnöket is megbocsáthatja, sőt el is veheti rólunk a súlyos terhet. Mindannyian átéltünk már igazi, őszinte megbocsátást. Az élet ajándékai ezek a pillanatok Az emberi megbocsátás hatalmas dolog – de egyvalamit sohasem tud elérni: a bűn gyökeres kiirtását az emberi szívből. Ez az, ami az emberitől megkülönbözteti az isteni megbocsátást. Bűneinket akkor bánjuk meg igazán, ha a végső következményüket is magunk előtt látjuk. „A bűn zsoldja a halál” Íme két részlet „A természeti erők megrendülése.” C mediális közlésből, mely elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május 9-i ülésén Zita médium útján: „Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bűnös természete szerint alakul. Mivel a földi élet ezekben a

korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad az utolsó pillanatokig! Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll: akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik: akik 31 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István hűek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között alásüllyednek.” „A vágyak miatt az ember törvénytelen eszközökhöz nyúl, amiket

az sötét erőt siet a kezére adni és amiket az ellentét kínál fel neki: „csak rajta, szerezd meg magadnak, ezért élszegyszer élsznyugodtan fogyaszd el, nyugodtan edd meg, nyugodtan igyál, nyugodtan dorbézoljál, nyugodtan lustálkodjálcsak annyit dolgozzál amennyi a legszükségesebb.köznek magadból ne sokat adj, ellenben annál követelődzőbb légyha kell tüntess, ha kell kiabálj, ha kell erőszakkal vedd el, de mindenképpen szerezd meg!” Azt ellenben nem mondja a sötét erő az embernek, hogyha valami felett rendelkezni akar, azért keményen meg kell dolgoznia, ezért erőket kell felégetnie, azért helyette valamit adnia kell, semmi a Földön nincsen ingyen, minden amit az ember kaphat, azért árat kell fizetnie. Az ember azt hiszi, hogy amikor az erőiből nem ad, mert a törvényt kijátssza, megmásítja, mert az igazságot hazugsággá változtatja, akkor nem kell fizetni érte. Micsoda óriási tévedés ez! Mert ha előbb nem, utóbb kell

fizetnie; mert ha nem kell a földi világban munkával, erőkifejtéssel, szorgalommal, tanulással, értékes dolgok odaadásával fizetnie minden napon, akkor a sötét erő eljön érte a halál pillanatában és behajtja rajta mindazt, amit adott neki addig, amíg a Földön volt. Illetve nem azt hajtja be, amit a Földön odaadott, neki, tehát anyagiakat, hírnevet, dicsőséget, jobb módot, előnyt, lehetőségeket, hanem lelkének értékes elemeit! Ebbe a sötét erő belekapaszkodik, és a lélek képtelen ideát, ebben a világban ezektől az ellentétes fluidoktól, ellentétes elképzelésektől, gondolatoktól, vágyaktól, szenvedélyektől és téves eszméktől megszabadulni, mert ezek benne vannak, ezekkel az ellentét magához kötötte az érzés –gondolat – és vágyvilágát!” Az igazi megbánás második ismérve: „egyedül Teellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeidben!” (Zsolt. 51:6/a) Fel kell ismerni, és meg kell bánni

bűneinket. Lehetséges, hogy ebből kárunk, bajunk is származik a Földön, de „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” A nyilvánosan, közösség előtti bűnök gyülekezeti rendezéséért Jézus külön szabályt is adott, de ezeknek őszinte gyakorlásának is az az alapja, hogy imádságban előbb mi magunk rendezzük személyes vétkeinket Istennel. (Mt 16:19, 18:15-18, Jn2:22 -23) Isten nemcsak megbocsát, hanem erőt is ad arra, hogy a szívünkből igazán kivetett bűnt örökre el is hagyhassuk. Lehetséges, hogy visszaesünk még abba a bűnbe, de ha eltökélten keressük Jézus Krisztust imádsággal a szívünkben, akkor a csoda teljes mértékben megvalósul: gyökerestől távozik a bűn még akkor is, ha természetünk szerint is továbbra is kísérthetők maradunk. Az igazi megbánás harmadik ismérve a Jóvátétel. A harmadik ismertetőjele a megbánásnak a jóvátétel. Ez lemérhető a következőkön: 1. Kendőzetlenül elismerte-e, amit rosszat

cselekedet? 2. Tudatára ébredt-e annak, hogy a legkisebb bűn is Jézus golgotai halálának kiváltója? 3. Rendezi-e embertársával és Istennel jóvátétel formájában a bűnt, és bűnöket? 32 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A lelkiismeret és Isten törvénye egyaránt a károk messzemenő, méltányos rendezését írják elő. Erről csak olyan világ feledkezhet meg, mely hazugságokon alapszik Sajnos léteznek jóvátehetetlen károk. Az élet elvételéért, a szülök bántalmazásáért és a házasfél megcsalásáért az Ószövetségi időben halállal kellett lakolni. Erre azonban jó előre felkészítették az embereket. A bibliai törvények bármilyen szigorúnak is látszanak, inkább megszégyenítők, s nem a megtorlás, hanem a megjobbítás jegyében fogantak. (Fontos megjegyzés: a szellemvilág tudta, hogy az emberi élet végével a lélek tovább él, így a

halálbüntetés a többi lélek számára tanuló értékű, és segít a Törvény betartásában, igaz kicsit drasztikusan, de mint említettük „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”!) Jézus halála minden bűn büntetését magába foglalta. Ami jóvátehetetlennek látszik, az Ő áldozata befedezte, jóvátette. A Kegyelem így sem lesz soha megérdemelt, hiszen méltatlanokért és bűnösökért adta életét. Ez a kegyelem – Dietrich Bonhoffer találó jelzője szerint – soha sem válhat azonban „olcsóvá” sem, noha ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A „drága kegyelem” sokra kötelez, viszonszeretetre a szeretetért, viszonáldozatra az áldozatért, a Krisztust követő élet. "Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt. Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új

lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint. Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált. A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt." Róm 75 - 711 Szász Ilma könyvében (A nagy vallások végső üzenete)gyönyörű párhuzamot találtam ehhez az íráshoz: Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se. Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek. Jézus (Mt.7 12, Lk 6 31) Amit

tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván. Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.1133) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak. 33 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 35335-3542) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak. Hinduizmus (Mahabharata XIII. 1148) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege Büntetés és jutalmazás. (szellemi közlés alapján) Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt

egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk. Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat. A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten

igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt: „Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”. Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen: „Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”. Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti ha gondolatai

tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében. Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek 34 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította:

Karsay István vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa! Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezik ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével. Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani. A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint,

amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak. Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bűnbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden

jóakaratú embernek megígért. Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére. Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóváteszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és

sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, kis a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa. És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette. Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága Isten ne haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent 35 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten

is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett. A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről. A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok! És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kell még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat

igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak? És most egy fontos dolog: Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak! Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak,

velük élveznek. Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók! Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel! Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.! Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist. A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi

természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni. 36 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet! Kárma és Kegyelem anyag kiegészítés Mikor elkészítettem az anyagot utána elég sok érdekes dolgot hallottam, és ezeket kiegészítésként hozzáteszem az anyaghoz. Teozófus barátom írt le nekem egy ősi bölcsességet a karmáról: „Tanítsd elkerülni az okokat, de a Karma

hullámverését, mint a szökőárt, hagyd futni az útján!” Egy kedves parapszichológiával és karmikus asztrológiával foglalkozó barátom a következőket mondta: A reinkarnációban különböző szinten van az agyunk, így különbözően érjük el a különböző fokozatokat, így az egyik, amikor gazdag, az lehet, hogy nem egyezik a másik szegénységével, és viszont. Külön időpontban éljük ezt meg szellemtanilag a Kozmoszban, de az időben lehet, hogy egyszerre, és ez rossz, vagy fáj nekünk (vagy nem), mert nem értjük! Az anyag összeállítása közben kezembe került egy mediális közlés a karmáról, amiből egy pár fontos részletet kicsit összeollózva, kiegészítve beteszek az anyagba. A közlés 2004-ben hangzott el: Mindenek előtt némely alapfogalomra kell visszatérni. Tisztázni kell azt is, hogy ez még nem a vége az egésznek, hiszen ez is változik, ahogyan ti is változni tudtok általa. Itt két külön csoportról van szó: egyik

az, amelyik mindig figyelemmel kíséri és a lehetőség szerint meg is érti, nézete és szemlélete át is alakul bizonyos fokig az új közlések elfogadásával, de egészen más igényű csoport az, amelyik ezt elhárítja, mert különböző helyekről összeszedett másfélékből próbál eligazodni. Mégis meg kell találni az átjárót a kettő között A főkérdés most az, hogy egy röviden egybefogott kép alakuljon ki mindabból, amely az ún. új típusú értesítéseket összefogja, áttekinthetőbbé teszi a korábbiaknál. A karmának nagyon sok értelmezése van. Bárki nyúl hozzá és próbálja felfogni, az mind mást emelhet ki belőle. A karma-kérdés még a szellemileg régebben munkálkodóknál is olyan, hogy át kell értékelni az eddigi ismereteket vele kapcsolatban. Egy nagyon sokszoros, és nagyon sokféle szempontból összetartozó, összeszövetkező feltételrendszer, de nem az ószövetségi szemet-szemért felfogás beteljesülése! Olyan

gazdag fogalom, mint az ember gondolat- és érzésvilága. Tehát nem felesleges, ha arra gondol: "Én most itt tartok, így gondolom, ezt akarom tenni, ez következhet, de jó-e az nekem, vagy használ-e a másiknak?" Az a karma-fogalom, ami mindmáig oly sok helyen valóságosnak vett, az azt mondja, hogy valami megcselekedett vagy érzett dolog, ami bosszúként visszaüt rá. Ebből igazi 37 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István változás nem állhat elő, mert ha valaki úgy fogja fel: "Ha ezt a rosszat elkövetem, akkor kapok egy nagyot a karmától," akkor félelmében fog cselekedni. A félelem megint emberi, földi vonatkozású. Amíg az ember nem úgy és a szerint cselekszik, ami a belső öntörvényéből igazán ő, és hogy másként nem is lehet, mert az ő, akkor mit ér, amit a félelméből tesz? Mindenkinek különböző az elviselési szintje, tehát

gyakorlatilag ugyanazt a kellemetlenséget, kínlódást az egyik ember másképp, könnyebben viseli, mint az, akinek érzékenyebb a "lelki bőre." Az, hogy valaki egy bizonyos hibát elkövetett, és annak következményét ki, hogyan tudja egyéni érzékenységi fokának megfelelően elviselni, az még semmit nem von le abból, hogy neki át kell mennie ezen az állapoton. De, hogy milyen nehezen, az saját magától, és a saját követelményrendszerétől függ. A régi karma-megfogalmazás szorongásokat okozhat, amíg valaki azt a büntetés, következmény, adósságtörlesztés pedagógiai eszközének fogalmához köti. A jó karmáról alig esik szó. De ki más teremtse meg ezeket a jobbakat, mint az, aki már maga is egészen mássá alakult az addigihoz képest? A javítás érdekében mindenki annyit tehet meg, amennyit tud, mert tud, csak azt hiszi, hogy nem. A lényeg a negatív hozzáállás átalakítása, amitől még messze van a mindent pozitíven

látás. Lényünk valódi természete az, hogy létezésünk színterén minden tökéletes, teljes és egész, de megfeledkezünk róla, mert megtanultunk félelemmel tekinteni az életre, megszakítva a kapcsolatunkat azzal, akik vagyunk. A félelem annyiféle rejtett arcával jön elő, hogy sokszor a puszta felismerése is nehéz, nem hogy a feloldása. A karma-fogalom ok-okozati, másként létező és értelmezhető feltárása addig nem lehetséges, míg az ember el nem ér egy bizonyos kidolgozottsági szintet, befogadva azt, ami addig csak a felszínre jutott el. A klasszikus karma-felfogás a hibázás-büntetés értelmezése alapján áll, de ha a karmát eszközként fogjuk fel, akkor a magát jobban érteni kezdő ember kezelni is kívánja a maga belső tartalmait. Eszközül az emlékezet szolgál, indítékainak belső, az emberre szellemileg jellemző alakulásainak ismeretére és áttekintésére. Tehát valamely esemény valóban visszatér a karmában, hogy

milyen volt valaki, felismerve, hogy más is lehetne. Ehhez a kívánság mellé éberség, változási hajlam, szándék és sok más is kell, és nem a karma régebbi hitű felfogása. Az emberi tudatú lény mindig benne él azon energia-légkörben, melyet általában magán kívülinek vél, holott minden csak bentről hozható ki, mert kívülről nem kapható. Sokszor kínos valami másfélét megérteni, félresöpörni egyszerűbb, mint felhasználni. Túlságosan megszoktuk, hogy tudomásul veszünk valamely értesülést, ami meg is marad annak, nem dolgoztat meg minket, nem alakít át semmit. A karma, ahogy eddig ismerik, az ok és okozat törvényét jelenti, és a Mindenségre is érvényes. Maga a törvény tehát van és létezik, de ezt sem szabad egyetlen oldalról megnézni, magyarázni meg különösen nem. Ez nagy felelőtlenség lenne Többféle egybedolgozott törvényszerűség szigorúan összefüggő rendszere az egész, mindig azt a részt vesszük ki,

figyeljük meg, amelyet éppen feldolgozni lehet. Ez azt jelenti, hogy tudomásul véve egy részt ebből a hatalmas összefüggő halmazból, az adott egyén épp hogyan tudja beépíteni a napi belső munkálataiba, mire világít rá, mi az, amit másképp láthat általa, mi az, ami újabb tennivalókat, újabb figyelmi egységeket - figyelem! - figyelmi egységeket 38 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István irányíthat rá. A feldolgozással egyszer csak kialakul legalább nagyjából egy összkép, amely sokkal távolabbra tekint és megmagyaráz rész dolgokat. A karmáról, annak lefolyásáról, okáról, működéséről kapott sokféle értesítés egyikéről sem mondható, hogy nem jó, nem igaz. Meg kell érteni a karmának egyik alapvető tételét: bár sokszor igen szigorú törvényszerűség van vele kapcsolatban említve, mégis az a lényeg, hogy mindenkinek egyénenként,

külön-külön kell elbírálnia, hogy a karmát minek fogja fel, és hogyan kezelje. Segítségül adom azt, hogy a karmát, akárhonnan nézve is, tanácsos az önmunkálkodás eszközének felfogni. Ha az ember bármely tanítást eszköznek fog fel, és hogy mit lehet vele elérnie a saját belső törvények és a jelenlegi haladottsági foka szerint, akkor nagyot nem tévedhet. Amikor mint szerszámot tartja a kezében, hogy a segítségével valamit kihozzon magából, akkor tudja a karma törvénye a legtöbb jót végrehajtani. Nem egy kívülről kapott, elfogadott valami, amivel nem sokat tud kezdeni és fél tőle, hogy mi következik. A karma nem a bosszúállás eszköze, nem megtorlás, hanem szerszám, a lehető legjobban kialakítható segítség annak, aki így kezeli. A hatás – ellenhatás törvényét az ember maga akarja irányítani, felhasználva az önfejlődésében, és alakulásában, akkor nincs félelem, bosszú lehetőség, vagy bármi más, és azt

látja benne, ami számára segítségül adatott. Igaz, azzal dolgozni kell, a szerszámot előbb magához kell igazítania, de amit utána elér vele a maga lelki világában, az a szerszámot kinccsé avatja! A hamis karma – elmélet elfedi, hogy önmagatokért vagytok felelősek, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, vagyis felelős a jövőéért. Ha valaki például azt gondolja, hogy egy hosszantartó betegségét azért kapta, mert valamikor előző életében ő okozott valakinek hasonlót, akkor ezzel szinte felmentve érzi magát: „Jaj nekem szenvednem kell, mert valami rosszat tettem, pedig én most nem vagyok rossz!” Ez biztosan nem az önmaga felelősségvállalását eredményezi, hanem igazságtalannak érzi akkor is, ha nem mondja ki! Óvatosan kell bánni a karma fogalmával! (Saját megjegyzés: Sok esetben a betegségeket lelki háttérből eredő gondok, problémák okozzák, és ahelyett, hogy ezt feloldanák, vagy megoldanák sokan, inkább belenyugodnak,

hogy ez karmikus betegség, és közben ebben az életben saját maguk okozták ezt saját maguknak! Vagy kaphatnak olyan betegséget, ami nem volt betervezve életükbe, és ahelyett, hogy odafigyelnének a jelzésekre és a segítségre a szellemvilágból, inkább belenyugszanak, és betakaróznak a hamis karma – elmélettel!) Ahogyan minden és mindenki összefügg a Mindenségben, egy óriási összekötő erővel kapcsolva egymáshoz, ugyanúgy a lehetőségek adottságai is összefüggnek. Aki valamelyikből választ, azt követi és abban munkálkodik, nem csak azt az egyet választotta. Annak vonzatai vannak, amelyek hozzá tartoznak, és hasonlók vagy sem, de valami belső összetartó kapcsolatrendszerük van. A karma személyre szabott értelmezését mindekinek magának kell kialakítania. Az ember mindig a rossz karmát tartja szem előtt, pedig az jóvá is enyhíthető! A szellemi törvény nem egyoldalúan felemás, hanem egységes! Ahol hatás – ellenhatás, ok

–okozat van, ott kiegyenlítésnek is kell lennie. 39 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján összeállította: Karsay István A saját eredetű visszajelzések egészen sajátos világ – szemléletet alakítanak ki. A felismerések okulásán alapuló változtatással változik a világkép is, és ezzel a környezet is azt tükrözi vissza. A karma „nem pusztul el”, lehetősége mindig változatlanul fennáll Egy bizonyos szint után már ne az addigiak szerint érvényesül a törvénye, de még meg van. Az alkotószinten már önmagát alakítja belül az ember, és ez nem feleslegessé teszi a karma – törvényt, hanem átalakítja tudatos és tettleges munkálkodássá. Ez a titka az un. „karma – ütések” elmaradásának A lehetőségek energiatípusok, amelyek a tudatosulás útján feldolgozásra kerülnek. Az energia egy hömpölygő folyam, amely elindul valamerre, és annak végeztével – ha megnyugtató

lezárása van – folytatódik egy másik irányba, egy újabb választással, egy újabb tudati feldolgozással. Az emberi szemlélet mindig a rossz felől közelít, és így a karmát is negatív fogalomnak fogja fel, amolyan bűn és bűnhődés folyamatnak, pedig a jónak is megvan a saját karmája és következménye, megvan az ok és okozata! A jó karma is ismeretes, de azt az ember valahogy nem veszi észre, annyira meg szokta várni a rosszat, a félelmetest, a bántót. (Saját megjegyzés: ha valaki visszaszületik tanítás, segítés céljából, vagy csak kisebb feladatok elvégzésére, akkor szembetalálja magát a jó karmával is – ami valószínűleg bőven volt neki -, ami itt érvényesül a fizikai szinten. Persze vigyázni kell arra, hogy jó cselekedeteinket ne az vezérelje, hogy szeretnénk abból valamikor valamit visszakapni, mindig önzetlenül cselekedjünk, ha adunk valamit „ne tudja a bal kéz, hogy adott a jobb”) Soha se a félelem vezéreljen

minket! Ismerjük fel karmikus feladatainkat, és a ma tette befolyásolja a jövőnket, és ezt mindig tartsuk szem előtt. Vigyázni kell arra is, hogy ne kövessünk el mulasztásokat. Szembesülni fogunk egyszer az elmulasztott, „nem elkövetett jó cselekedeteink” eredményével is! Sokszor hallunk olyat is, hogy valaki átvállalja mások karmáját. Mások karmáját átvállalni, mágikusan át vagy levenni lehetetlen! Az embertől kibocsátott energia visszatér őhozzá, önmagába záródó vonalat ír le. Ha test „rosszat” tesz, az nem magára a szellemre hat, hanem arra a szellemi tudatra, amely a testtel együtt él De a Kegyelem ennek ellentéte: égi, és mindenütt jelen van, mindeneket felülmúló hatalmú kozmikus működésű, minden vonalon és szinten általános érvényű. A karma, mint kiegyenlítés, csak ott létezik és lehet rá szükség, ahol kettőség van. Amint az megszűnik a karma, kezd elhalványulni, majd elenyészni. A karma egy tükör a

számunkra. Jézus megjelenésével óriási változás történt az emberiség életébe a Kegyelmi időszak! Erről nagyon sok szellemtani közlemény ad felvilágosítást, de azt is kihangsúlyozza, hogy lassan a Kegyelem ideje lejár! És ezt a figyelmeztetést érdemes nagyon komolyan venni! Egy érdekes történet még az előadásom végére: Szellemi közlésekből tudjuk, hogy a szellemileg sérült emberek nagy része előző életében szellemi bűnt követett el, és ezért száműzve lett egy vagy több életre a test börtönébe büntetésből. Ott, ahol lakom egy sérültek intézete van, akik terápiás módszerrel tanulnak, dolgoznak, és sokan főállásban színházi előadásokat tartanak rendszeres fellépéssekkel, több alakalommal szerepeltek a televízió képernyőjén is. Sok barátom van közöttük, és már több alkalommal meghívtak az előadásukra. 40 Kárma és Kegyelem A Névtelen Szellem bölcsészete és egyéb források alapján

összeállította: Karsay István Érdekes módon szinte az összes előadásuk témája spirituális „töltetű”, Isten – Jézus – Menny és pokol, és az ehhez kapcsolódó történetek tarkítják színvonalas műsorukat, ami egyszerű, de ugyanakkor elgondolkoztató! Bár ismerve a szellemvilág tanításait, így már szinte logikus is és érthető a karmikus kapcsolat az előadások témája, és a „színészek” között. 41