Történelem | Középiskola » Károly Róbert gazdasági reformjai és a magyar városfejlődés

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:621

Feltöltve:2009. január 11.

Méret:189 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Károly Róbert gazdasági reformjai és a magyar városfejlődés A XIII-XIV. század fordulóján a tényleges hatalom egyes megerősödő nagyurak kezébe került. Magánhadseregükre és familiárisaik fegyveres erejére támaszkodva kiskirályként uralták tartományukat. Kedvezett a tartományúri hatalom megerősödésének, hogy az Árpádház kihalása után évekig nem sikerült a trónt betölteni A versengő királyjelöltek közül a pápa által támogatott Károly Róbert bizonyult a legsikeresebbnek. Károlyt 1301-ben alkalmi koronával az esztergomi érsek megkoronázta, azonban a kiskirályok nem ismerték el. 1307ben, Rákos mezőn a rákosi gyűlés (a főpapok és a nemesség) elfogadta magyar királynak, majd 1308-ban a pesti Domonkos kolostorban Csák Máté és Kőszegi Henrik támogatásával, aztán 1309-ben, a mai Mátyás-templomban ugyan megkoronázták,de egyszer sem a Szent Koronával. Tárgyalásokkal visszaszerezte a koronát Kán László erdélyi

fejedelemtől és így 1310-ben az esztergomi érsek Székesfehérváron végre hivatalosan is megkoronázta és elismerték Magyarország királyának. A megerősödő királyi hatalom támasza az új nagybirtokosság lett. A legyőzött oligarchák birtokainak egy részét ugyanis az uralkodót támogató nemesek kapták. Erre az új nagybirtokos rétegre szervezte át Károly Róbert az ország védelmét. A hadsereg legfontosabb alkotórészévé az ún. bandériumok váltak ( a magánföldesúri csapatok és a vármegyei nemesi zászlóaljak). A nagybirtokosoknak megengedte, hogy magánhadseregüket saját zászlajuk és címerük alatt vezessék. Azok a birtokos nemesek, akik nem tudtak kiállítani legalább 50 főnyi csapatot, a személyesen hadba vonuló kisbirtokosokkal együtt a vármegyei bandériumokhoz tartoztak. A királyi hatalom megerősödését segítette elő az új gazdaságpolitika. A megfogyatkozott királyi magánbirtokból származó jövedelmek mellett

lényegesen megnőtt a szerepük az egész ország területén a királyi felségjog alapján szedett jövedelmeknek, a regáléknak. A regálék között a legfontosabb volt a megreformált bányamonopólium, a pénzverés monopóliuma, valamint a harmincadvám. Megjelent a jobbágyok első állandó állami adója is: a kapuadó A földesurak a királyi bányamonopólium miatt eddig nem részesülhettek a saját birtokukon levő lelőhelyek jövedelméből, ezért igyekeztek eltitkolni az érclelőhelyeket. Károly Róbert (1317-ben hozott) intézkedése szerint a földesúri birtokokon föltárt bányák jövedelméből a földbirtokos megkapta a királynak fizetendő bányabér, az urbura harmadát. Ezzel a király érdekeltté tette a földesurakat a lelőhelyek feltárásában. Újabb királyi jövedelmi forrás lett a pénzverés monopóliuma. A kibányászott nemesércet be kellett váltani a király által veretett pénzre. A haszon 35-40% volt A gazdasági életben (főként

a külkereskedelemben) igen sok zavart okozott, hogy az országban kb. 35- féle hazai és külföldi pénz forgott. A probléma megoldására Károly Róbert (az 1330-as évek közepén) firenzei mintára értékálló aranyforintot veretett (váltópénze 16 ezüst garas volt. 1 garas 6 ezüst dinárt ért). Az állandó jó pénz bevezetéséhez a király elesett egyik igen fontos jövedelmétől, a pénzbeváltásból származó ún. kamara hasznának egy részétől Ennek pótlására vezette be a kapuadót, amelyet jobbágyportánként szedtek (évenként 18 dénárt). A XIV. században kibontakozó fejlődés hatására megélénkült a külkereskedelem Károly Róbert olyan kapcsolatok kiépítésére törekedett, melyek a magyar kereskedők számára előnyösek voltak. Magyarország hátrányos helyzetben volt Bécs árumegállító joga miatt. Előnyösebb helyzetet sikerült teremteni az 1335-ös visegrádi királytalálkozón, ahol Károly Róbert, Luxemburgi János cseh

és III. Kázmér lengyel királlyal kötött kereskedelmi egyezményt Ennek alapján hozták létre az új, királyi védelemben részesített, jogtalan vámoktól megtisztított, Bécset kikerülő kereskedelmi útvonalakat. ~1~ A királyi kincstárnak jelentős haszna származott a megnövekedett külkereskedelem vámjából. Ez a nyugati és északi irányú kereskedelem értékének harmincad részét tette ki, ez volt az ún. harmincadvám. A balkáni kereskedelem vámja később a forgalom értékének huszada volt Külpolitikájában a király erősítette a dinasztikus kapcsolatokat a nápolyi és a lengyel uralkodóházzal. Kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával, Johannával jegyezte el Arról pedig már a visegrádi kongresszuson megállapodtak, hogy idősebbik fia, Lajos a lengyel trónt is örökli III. Kázmér halála után A cseh és lengyel uralkodóval Visegrádon kötött egyezmény elsősorban a befolyásukat kelet felé kiterjeszteni akaró

Habsburgok ellen irányult. Károly Róbert egyetlen hódító szándékú hadjárata Basarab havasalföldi vajda ellen kudarcot vallott. Több ilyen célú kísérletet nem is tett Károly Róbert békét teremtő, az ország egységét helyreállító politikája kedvezett a gazdaság fejlődésének. Az ország lakossága a tatárjárás után – a pestis járvány ellenére – meghaladta a 2 milliót. Az eddig ritkán lakott országrészek benépesültek A jobbágyok új területeket tettek termővé: erdőt irtottak, mocsarakat csapoltak le. Elterjedt a fordítóeke, amellyel a földet mélyebben művelhették. Növekedett a szőlővel és gyümölcsfákkal beültetett területek nagysága, fejlődött a kertgazdaság is. A terméseredmények növekedésének hatására a földbirtokosok csökkentették a saját használatukban lévő földterületet. A parasztoknak állandósult a falubeli házhelye, s a határbéli külsőségek: szántók, rétek együtt alkották a

jobbágytelket. A földesúri járadék alapja a jobbágytelek lett, e járadék vált a földesúr megélhetésének fő forrásává. A jobbágyi szolgáltatások közül a robot veszített jelentőségéből, s az előretörő árutermelés és pénzgazdálkodás miatt terjedt a pénzszolgáltatás. A mezőgazdaság fejlődése azt eredményezte, hogy a jobbágy munkájával már nemcsak családjának és földesurának szükségleteit elégíthette ki, hanem egyre több terméket vihetett a piacra. Ezekből a „vásáros helyekből” fejlődtek ki a mezővárosok Ezek a városok azért voltak kedvezőbb helyzetben a jobbágyfalvaknál, mert a földesúri adót egy összegben fizethették, és azt nem a lakosságszám alapján határozták meg. A hosszabb időre megállapított adó akkor sem emelkedett, ha nőtt a városlakók száma. A XIV. századi mezővárosok egy része közvetlenül a király hatalma alá tartozott Károly Róbert céltudatosan védelmezte, fejlesztette

őket, és egy részük várossá is vált. Fokozatosan alakult ki az a gyakorlat, hogy a budai jogot alkalmazó városok felett felső szinten kizárólag a királyi tárnokmester bíráskodhatott. ~2~