Oktatás | Pedagógia » Samu Dorottya - Pedagógia tételek, 2008

Pedagógia tételek 2008/2009 I. félév 1. Neveléstudomány fogalma és rendszere, kapcsolata a tudománnyal (elmélet-gyakorlat viszonya, kapcsolata a társadalommal, nevelés az ősközösségi társadalomban) 2. A nevelés szükségessége, lehetősége, társadalmi kapcsolata (öröklés, környezet, konvergencia, Spárta, Athén) 3. Nevelési célok, feladatok a mai társadalomban (iskola, óvoda, ókori Római, keresztény embereszmény) 4. Adottság, hajlam, képesség fejlesztése, a differenciálódás lehetőségei (középkor nevelésügye, iskolafajták, mesterképzés) 5. A szocializáció és a hátrányos helyzet összefüggési (tanulási nehézségek okai, halmozottan hátrányos helyzet, tanulási nehézség, magyarországi nevelés kezdetei-Szt. István) 6. Oktatás, tanítás, tanulás összefüggései az iskola életében (Caroll és Bloom nézetei, reneszánsz, Vitéz János) 7. Az iskolába lépés nehézségei (óvoda-iskola átmenet, tanulási

problémák, segítés lehetőségei, iskolarendszer, reformáció, Apáczai Csere János, Comenius) 8. A gyerekek megismerése és a differenciálással kapcsolatos problémák (Rousseau) 9. Motiválás, aktiválás szerepe (Ratio Educationis, 1868-as népoktatási törvény) 10. A tanterv (fajtái, szükségessége, NAT, bemeneti/kimeneti szabályozás, 1868-1948 iskolatípusok Magyarországon, szocializmus) 11. Értékelés, osztályozás a nevelési folyamatban (szöveges értékelés előnyei, iskolafajták 1948- 1990 között) 12. Tanulás, ismeretszerzés folyamata (iskolarendszerünk napjainkban) 13. Társadalom, csoport alakulása, a család szerepe a szocializációban (Comenius) 14. A pedagógus személyisége és az osztályfőnöki munka (élethosszig tartó tanulás jelentősége) 1. tétel: Neveléstudomány fogalma és rendszere, kapcsolata a tudománnyal A pedagógia a nevelés tudománya, a mindenkori gyakorlat. A nevelés elméletének és

gyakorlatának jelölésére használt komplex fogalom. A neveléstudomány az ember céltudatos alakításának, a személyiség tervszerű fejlesztésének tevékenységét tanulmányozó, összefüggéseit, törvényszerűségeit feltáró, a nevelési eljárások számára normákat megállapító tudomány. Az ember céltudatos alakíthatóságát vizsgálja. A pedagógia tárgya a gyermek fejlesztésének folyamata. Megtanítja a gyermeket a valóság megismerésére, annak átalakítására, a kapcsolatteremtés eszközeire, formáira, elősegíti az értékrendszer kialakulását. A pedagógia főbb ágai, szaktudományai a következők:  az általános pedagógia azzal foglalkozik, hogy a társadalomnak milyen szerepe van a személyiség megformálásában  a neveléselmélet a nevelés folyamatát, a nevelés tervezhetőségét vizsgálja  a dialektika az oktatás és a tanulás elméletével foglalkozik  a tantárgyi módszertanok a tananyag

feldolgozásával vizsgálják az oktatás lehetőségeit  a neveléstörténet az oktatáspolitikai törekvéseket kíséri végig a történelem során  az összehasonlító pedagógia a különböző országok oktatáspolitikai törekvéseit hasonlítja össze  a gyógypedagógia a sérült gyermekek nevelési lehetőségeivel foglalkozik  az iskolaszervezettan az iskolarendszer szerkezeti problémáira keres megoldást  a speciális pedagógiai tudományágak közé soroljuk az életkori pedagógiákat, melyek: óvodapedagógia, iskolapedagógia, a felsőoktatás pedagógiája, a felnőttoktatás pedagógiája  a nevelési tényezők pedagógiájához tartozik: a családi nevelés, a bentlakásos intézmények, a napközi otthonok A pedagógia a személyiséggel foglalkozó tudomány, ezért kapcsolatba kerül a természettudományok és a társadalomtudományok bizonyos csoportjaival. A tudományok közti kapcsolatot az interdiszciplináris

kapcsolat fejezi ki. Erről akkor beszélünk, amikor a különböző tudományokat több tudomány vizsgálja, de mindegyik a maga szemszögéből, az eredményeket pedig rendszeresen összevetik. A pedagógia interdiszciplináris kapcsolatban áll a filozófiával, a biológiával, a pszichológiával (neveléslélektan), a matematikával, a szociológiával (nevelésszociológia), és a közgazdaságtannal. Segédtudományoknak nevezzük azokat a tudományokat, melyek egy másik tudomány munkáját segítik elő. A pedagógia segédtudományai: az etika, a logika és az esztétika Ezek a gyermekek fejlődésével, a fejlődésükre gyakorolt környezeti hatásokkal foglalkoznak. Határtudományoknak nevezzük azokat a tudományokat, melyek több tudomány eredményeinek a felhasználásával jönnek létre. A pedagógia határtudományai: nevelésszociológia, neveléspszichológia Nevelési modellek  normatív koncepció: a nevelés emberi erkölcsi értékeket, magatartás

normákat közvetítsen. A nevelés érje el azt, hogy ezek beépüljenek a gyerekek személyiségébe (interorizáció). Pontosan leírják céljaikat és értékeiket ezek a pedagógiák (pl. egyházi)  értékrelativisztikus koncepció: az értékek ma már nem olyan fontosak. Az értékek változnak, nem jogosult bizonyos értékek életkörülmények között kell tevékenykedtetni. kitüntetése. A gyerekeket élet-szerű  irányított nevelési modell: az irányító a pedagógus. Olyan folyamat, amit a pedagógus irányít, a gyermek tevékenysége ki van téve a felnőtt irányításának.  szabad nevelési modell: a nevelés önkibontakozási folyamat. Figyelni kell a gyerek spontán érdeklődésére, szükségletére, életkori sajátosságaira ⇒ ez kedvezzen ennek az önkibontakozásnak.  intellektualizmus: fontos, hogy a logikai rendbe szedett ismereteket verbálisan közöljünk a gyerekekkel. Fontos a kultúra a tudomány

megismertetése  naturalisztikus: intellektuális, verbális hatások leértékelése, a tapasztalatszerzés, a beidegződés, a gyakorlás a fontos, ezzel helyes szokásokat lehet kialakítani.  tapasztalat: a gyerek saját tapasztalatára alapoz. Az iskolában sok-sok gyakorlás van ez alapján alakul ki a tapasztalat. Nevelési irányzatok  neotomizmus: irányított, normatív. Célja a vallásos életvitel elfogadtatása – verbális, logikai, intellektuális úton a keresztény életre történő nevelés. A személyiségben a lélek a meghatározó. A nevelés feladata a lélek formálása  instrumentalista: naturalisztikus, értékrelativista. Lemond a morális elvek, értékek közvetítéséről, konkrét élethelyzeteket elemez. Feladata a kooperáció, a helyes magatartás kialakítása. A gyermeket döntési helyzetbe hozza, melyben ő a felelős társadalmi lény  funkcionális: naturalista, szabad, értékrelativista. A gyermekkor felkészülés

a felnőttségre, középpontjában a játék és az utánzás áll. Célja a lelki folyamatok fejlesztése  önkibontakoztatás: értékrelativista, naturalisztikus. Feladata a szubjektív meggyőződés, pozitív ideálok szerepe a magatartás formálásában, gyermeki önkibontakozás támogatása. A gyermek választhat a lehetősségekből. A tanulás érdeklődésen alapuló egyéni folyamat A pedagógus feladata a lehetőségek megteremtése, konstruktív segítségadás.  naturalisztikus: célja a partnerviszonyok, az erkölcsiség, a jóindulat, kompromisszumkészség kialakítása. A verbális, intellektuális hatások szerepe csekély a A pedagógus feladata a beidegződések, szokások kialakítása, a rávezetés, ösztönzés, a gyermeki kezdeményezés, aktivitás biztosítása (családban, iskolában, társadalomban egyaránt). Összefoglalva a nevelés egy igen fontos és nélkülözhetetlen komplex folyamat minden ember életében. Ha csak egy apró

részlet is kimarad, már igen komoly problémák származhatnak belőle Például: ha egy gyermek nem kap elég szeretetet a családban, akkor felnőttkorára sem fogja igazán tudni mi a szeretet, s előfordulhat, hogy gyermekeit ugyanolyan kevés szeretetben részesíti, mint egykor őt a szülei. Ezért is fontos a helyes nevelés, mely minden normális családban megvalósítható kellő odafigyeléssel, türelemmel. 2. tétel: A nevelés szükségessége, lehetősége, társadalmi kapcsolata A nevelés szükségessége a történelem folyamán minden korban foglalkoztatta a kutatókat. Platón szerint az ember csak a nevelés útján válik igazán emberré. Még a középkorban is ugyanezt vallották, ám az újkorban már a neveléstől várják az emberiség felemelkedését. A XIX. században már a nevelést tanulmányozták, s ekkor megrendült a nevelésben való hit A kor tudósai azt vallották, hogy születésünkkor már létezik az akarat és a jellem, s ezek

már nem is változnak. „A személyiség olyan egyedi és megismételhetetlen, dinamikus, funkcionális rendszer, amely veleszületett testi és idegrendszeri sajátságai bázisán, a társadalmi és természeti környezettel való folytonos kölcsönhatásban, állandó fejlődés és változás folyamatában „éntudata” birtokában többé-kevésbé tudatos viselkedésválasztással határozza meg önmagát.” A személyiségfejlődést az öröklés, a környezet és a nevelés határozza meg. Az öröklés során az utódokban megjelennek a szülők génjei. A szülőktől látott és hallott mintákat is lehet örökölni, hiszen amit a kisgyermek lát és hall, azt utánozza. A nyelvi kód is örökölhető: a különböző tankönyvek más-más nyelvi kódot használnak, az otthoni környezetben lévő nyelvhasználat pedig szintén másfajta. A környezet mindazok a természeti és társadalmi tényezők összessége, mellyel az ember kapcsolatba lép és hat rá.

Mindenki beleszületik egy adott társadalmi csoportba, környezetbe A lakóhely az a környezet, ahol a gyermek él, a szoros családi kör. A helyi környezeten azt a települést értjük, ahol a gyermek nevelkedik. A területi környezet a lakóhelyi és a közvetlen környezeten kívül helyezkedik el. Mivel az ember adottságokkal születik, így a megfelelő nevelés hatására bizonyos képességek fejlődhetnek ki benne. A különböző képességek felhalmozódása pedig a tehetség kialakulásához vezet. A környezet feladata, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, melyekkel az adottságok fejleszthetők. A nevelés megvalósítja az adottságban jelentkező lehetőségeket, segít a kibontakozásban. A nevelés korlátai lehetnek azok a külső vagy belső eredetű zavarok, melyek a nevelési folyamatot akadályozzák. Ez eredhet a szociális kapcsolatok megromlásából és fizikai zavarokból. Ezek a tényezők a személyiség fejlődését is megakadályozzák

Elméletek  biológiai determinizmus (nativizmus): a gyermeki fejlődés az emberiség fejlődésének, történetének megismétlése, a nevelés pozitív hatásának tagadása (Stanley Hall, Kretschmer, Freud).  miliőelméletek: a gyermeket a környezete alakítja (Comenius, Locke)  konvergencia: a nevelés korrigálja az öröklött tényezőket  adottság: anatómiai, fiziológiai sajátosságok. Az indulási alap a fejlődés természeti feltételei  rátermettség: adottságok bizonyos együttese, korai jelentkezése  hajlam: vonzódás valamely cselekvés elvégzéséhez, fokozott érdeklődés valami iránt. A gyakorlás bontakoztatja ki Irányító szerep, környezet, nevelés hatása nagy lehet.  képesség: az öröklés jelentős lehet. Fizikai, szellemi teljesítményt biztosító fiziológiai és pszichikus feltételek együttese jellemzi. Általános a megfigyelő, emlékező, absztraháló, analizáló, gondolkodási képesség. Speciális

a zenei, matematikai, nyelvi, technikai képesség.  tehetség: vele született potenciális adottság, képességek halmozódása és egységbe szerveződése. eredményez. Gyakorlással az átlagosnál magasabb szintű teljesítményt 3. tétel: Nevelési célok, feladatok a mai társadalomban A nevelés feladata az egyén felkészítése a magas szintű társadalmi funkciók ellátására. Ennek legmagasabb szintű komponense a személyiség. Nemcsak a társadalmi aktivitásra törekszik alkalmassá tenni, hanem a szociális értékre és önfejlesztésre is aktivizálja az egyént. A nevelés célja a személyiség fejlesztése, a magatartás és tevékenység repertoár formálása. Ez meghatározott célrendszert alkot. Nevelés már az ősközösségben is folyt. Vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytattak és nemek szerinti munkamegosztás volt. A feladata a létfenntartási eszközök megszerzése, a társadalmi együttélés szabályainak

alásajátítása és az idősek tisztelete volt. A női, férfi feladatok élesen elkülönültek. Az elsajátítás módszerei a kora gyermekkortól az utánzás, dolgok, tevékenységek bemutatása, magyarázat, játékos keretek között. A beavatás szertartása a felnőtté válás próbaköve. Hitviláguk az ősi sámánhit volt Az ókori társadalmakban már több kultúra is kialakult, Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína. Ezek rabszolgatartó társadalmak voltak, uralkodóval/fáraóval/császárral/királlyal az élükön. Itt már komoly államapparátus működött, már szükség volt írástudókra a törvények és az adók rögzítése miatt, kialakult a hivatalnoki tudósréteg. A magas szintű tudást és műveltséget a papi réteg birtokolta. Több szinten megkezdődött az iskoláztatás, ahol szigorú fegyelem, dresszúra, engedelmesség és testi fenyítés zajlott. A számolás, mérés, csillagászat, földrajz, vallás elemei az alapokhoz tartoztak,

magasabb szinten oktatták a matematikát, geometriát, asztrológiát, zenét. Az európai kultúra bölcsője a görög föld. Magas szintű, legfőképpen katonai jellegű nevelés folyt Spártában a Kr. e VIII-IV században Az ideál a jó katona, a jó harcos A leglényegesebb a testi erő és engedelmesség. Az újszülöttel az állam rendelkezett, a gyermekeket 7 éves korukig családban nevelik, majd 7 éves kor után a fiúk táborokban, erős fegyelem, testi fenyítés és szigor alatt vannak. A testi nevelés áll előtérben, a bátorság és harciasság Az athéni nevelés a periklészi demokráciában, Kr. e. VI-IV. században a harmonikus embereszményre, a jó polgárrá nevelésre törekszik. Szakmai (mesterségek), általános műveltség, grammatikai-irodalmi- (olvasás, írás, számolás, irodalom), zenei- (hangszerekkel kísért ének), testi(sport, torna) képzés alakul ki. Több iskolafajta létezett, magasabb szinten voltak a filozófiai

iskolák. Rómában a Kr. e VIII-V században erős görög hatás érvényesült A római nevelés fő célja az erő, férfiasság, az állami céloknak való megfelelés. Szigorú figyelem és alapszintű ismeretek elsajátítása fontos. Grammatikai és retorikai iskolafajták megléte A birodalom terjeszkedése után fontossá vált a közigazgatási feladatok ellátására a hivatalnokok képzése, a nyelvi képzettség (grammatika, retorika, dialektika), a tudományos képzettség (aritmetika, geometria, asztronómia, zeneelmélet). Fontos a szilárd erkölcsi tartás, a szó és tett egysége. A császárkorban, a kora kereszténység korában fordulat van az európai ember, kultúra történetében. Megjelennek a keresztény közösségek keleten, mély vallásosság, demokratikus szellem alakul ki. A fontosabb értékek az önfeláldozás, a lemondás, az alázatosság, a demokratikus szellem. Az ember figyelmét a földöntúli létre fordítja A családi nevelés

fontossága megnő, a mese szerepe nagy. Fontos az ösztönöknek való ellenállás és a lélek tisztaságának megóvása A XII. századtól a lovagi kultúra és nevelés érvényesült Fontos volt a gyengék védelme, nők tisztelete, a vallás iránti elkötelezettség, az önfeláldozás, a testi erő és a lovagiasság. Lovagi készségek a lovaglás, vívás, úszás, nyilazás, sakk, zene. Szakmai képzés/mesterképzés alakult ki A mester házába bekerülő inas megtanulta a viselkedés szabályait, szolgálatokat teljesített így elsajátította a mesterséghez szükséges alapvető ismereteket. Az inasból legény lett, aki, miután kitanulta a mesterséget vándorútra kelt, hogy más tájakat, nyelveket, kultúrákat is megismerjen. Illetve, hogy kiegészítse szakmai ismereteit. Ez után visszatérve elkészítette a mesterművet, mely a mesterek elbírálása alá került. Ha megfelelt, akkor a legényből mester lett Magyarországon a letelepedést követően a

törzsi szervezet és a sámánhit volt a jellemző. Géza fejedelem korában megjelentek a hittérítő papok, szerzetesek. 996-ban bencés iskolát alapítottak, a mai Pannonhalmát. Szt István feladata a keresztény hitre térítés és az egyházszervezett létrehozása, a feudális állam megteremtése. Az esztergomi érsekség a legfőbb papi méltóság. Megjelennek a kolostori és székesegyházi iskolák, kialakul a művelt tanult réteg. 4. tétel: Adottság, hajlam, képesség fejlesztése, a differenciálódás lehetőségei A művelődési hátrány enyhítésének elemi feltétele a differenciált tanulásszervezés, amelyhez szükséges a pedagógus jártassága, a különböző módszerek, gyakorlatok terén, illetve a beállítódása arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat fejlesztenie kell. Ezek a diákok nem képesek minden tevékenységet azonos ütemben elsajátítani, az osztály többi tanulójával, ezért a tanárnak időnként el kell térnie a

tanmenet időrendjétől, amikor a hátrányos helyzetű tanulók feladatait tervezi. A tanórai differenciálás feltétele a tanulók egyéni jellemzőinek megismerése: képességeik, előzetes ismereteik, motiváltságuk, munkavégzésük, együttműködő képességük, szociális hátterük, társas helyzetük. Az ő egyéni jellemzőik jelentik a differenciálás alapját A tanórai differenciálás lehetőségei a frontális osztálymunka keretében megvalósított önként vállalt vagy a tanártól kapott egyéni munka (például kiselőadás, önálló megfigyelés, kísérlet bemutatása), a differenciálás érdekében megvalósított réteg-, csoport-, páros- és individualizált munka, a tanulói jellemzőhöz adekvát stratégia, módszer alkalmazása, differenciált taneszköz használat, differenciált motiválás, differenciált feladatok, differenciált értékelés. Differenciálási szempontok:  tanulási tempója, ritmusa,  tanulási szokásai,

 megelőző tudása, képességei,  motiváltsága, érdeklődése, szükséglete,  személyiségének pszichikus sajátosságai. A tanárok egyes tanulóik teljesítményeit kétféle viszonyítási mérce szerint ítélhetik meg az oktatási folyamatban:  szociális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményét a csoport, az osztály átlagához viszonyítva értékelik (pl. „Igen, ez egy kicsit jobb volt, mint Ágié” vagy „Mindenki érti, csak te nem.”)  individuális viszonyról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményének értékelését korábbi teljesítményükhöz viszonyítva végzik a tanárok (pl. „Ma gyengébben sikerült a feleleted, mint hétfőn.” vagy „Szépen javul a helyesírásod”) Azokat soroljuk a tanulmányi szempontból hátrányos helyzetű diákok közé:  akik általános iskolai tanulmányaikat részben osztott vagy osztatlan iskolában folytatják, vagy osztott iskolában tanulnak

ugyan, de a tantárgyak zömét nem szaktanárok tanítják  a bejáró tanulókat, akik hosszabb utazással kénytelenek megközelíteni az iskolát  a több gyermekes családok gyermekeit, különösen, ha a gyerekek még mind iskoláskorúak, vagy még fiatalabbak is vannak köztük, és a család jövedelme alacsony  olyan tanulókat, akik különösen mostoha lakásviszonyok, vagy rendezetlen családi körülmények között élnek (ez már veszélyeztetett helyzet is)  olyan tanulókat, akik szüleinek alacsony az iskolai végzetsége, s alacsony általános műveltségük van – így a tanulásban nemhogy segíteni nem tudnak, de még nem is ösztönzik szellemi tevékenységre a gyereket Különösen hátrányos helyzetűek azok, akik az imént felsorolt ismérvek együttes kárát szenvedik. A bejárási nehézségek miatt hátrányos helyzetben levők nehéz helyzetben tanulnak. Szabadidejüket áldozzák fel az utazásra, így a tanulásra, és a

szórakozásra is kevesebb idejük marad. Az iskolába korábban érkezhetnek, esetleg később is távozhatnak, ezért helyiséget kell számukra biztosítani, ahol hasznosan tölthetik el az időt, tanulhatnak. Fontos, hogy a tantestület a szülőkkel szoros kapcsolatot létesítsen („vidéki szülők értekezlete”). A kedvezőtlen anyagi, szociális, és kulturális viszonyok miatt hátrányos helyzetűek segítése okozza a legtöbb problémát. A pedagógusok szoros együttműködésben kell, hogy kialakítsák a készségfejlesztés, az ismeretek alkalmazásának módszereit. Igen fontos didaktikai feladat a lényeg kiemelésére való megtanítás, a folyamatos és értelmes beszédkészség fejlesztése (még a kisiskolás korban). A környezeti ártalom jelenségei a szülői házra, a családi élet visszásságaira vezethetők vissza. Legtöbbször a szülők nemtörődömsége, rossz bánásmódja miatt válik a gyerek gyenge tanulóvá. 5. tétel: A

szocializáció és a hátrányos helyzet összefüggési A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, melynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. A nevelési hatások és az egyéni befogadóképesség kölcsönhatása érvényesül Mások viselkedése, a szülők által nyújtott viselkedési minták, a saját magatartásunkról nyert visszajelzések módosító hatásai és a tudatos nevelés útján közvetített törekvések egyaránt belejátszanak ebbe a fejlődésbe. Ennek során humanizálódunk, emberi viselkedésformákat tanulunk, indulatainkat megszelídítjük és közegyezéses formákba zárjuk, megtanuljuk az érzelmi kifejezési formákat, elsajátítjuk a tárgyakkal való bánásmódot, kialakítjuk, fejlesztjük a gondolkodás, tervezés, önkifejezés, akarás lehetőségi formáit, megismerjük a másokkal való

kapcsolat árnyalt lehetőségeit, a kontaktus legfőbb közvetítő eszközét, a beszédet. A szocializáció lélektani szempontból a személyiségfejlődés társadalmi vetülete. A gyermek szülői és társas környezet hiányában legfeljebb anatómiájában felel meg embernek. Nem rendelkezünk olyan ösztönapparátussal, mely lehetővé tenné a környezet társas hatásaitól független emberi kibontakozást. Az a közeg, melyben az emberré és felnőtt válás lezajlik, a mikromiliő, elsődlegesen a családi, majd a munkahelyi, baráti kiscsoportok színhelye. Az ebben kialakuló kapcsolataink jellegzetessége a személyesség és a kölcsönösség. A résztvevők kapcsolatait különféle érzelmek és indulatok szövik át, nincs közömbös történés. A szocializáció tágabb értelemben az egész életet átszövő folyamat, tehát felnőtt korban is érvényesül. A gyermekkori szocializáció a személyes én kibontakozásának történéseivel veszi

kezdetét. A társas hatások közvetítésének fő tényezője ekkor még a család, elsősorban az anya. A szociális tér növekedésével mindinkább a családon kívüli közvetítő rendszerek hatóterébe kerül át, elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik. A kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között első helyen áll a nyelv, amely mint objektivációs rendszer nemcsak az elsődleges kommunikáció eszköze, hanem kultúránk történetileg meghatározott szokásrendjének elsajátításában is alapvető. A felnőttkori személyiségfejlődés alapja, ha valaki gyors társadalmi változások korában él, változtat társadalmi réteghelyzetén, vagy más országba más kultúrába költözik. Gyermekkorban ez a folyamat rendkívül intenzív, és szinte ez a fő történés, ami a gyermek és a külvilág között zajlik. Az én fejlődésével együtt a személyiség mindinkább aktív tényező a környezeti hatásokra adott

reakciókban. Ahogy a gyerek növekszik, magukat a hatásokat is befolyásolni tudja, bizonyos hatásoknak kiteszi magát, mások elől kitér. A szocializációs zavarok kialakulásának okai:  kiegyensúlyozatlan családi élet  normaátadó szülői szerepek/szereplők hiánya  családi konfliktusok megoldási mintáinak önpusztító, mások felé ható agresszív jellege, deviáns családi minták  nem alakul ki az egyénben a társadalomban elfogadott normák követése  deviáns magatartásformák megjelenése 6. tétel: Oktatás, tanítás, tanulás összefüggései az iskola életében Oktatási folyamaton a pedagógus és tanulók együttes munkájának azt a több, egymással összefüggő tanítási órára kiterjedő szakaszát értjük, amelyben az ismeretek megszabott, egységes körének feldolgozása, továbbá az azokkal kapcsolatos jártasságok, készségek kialakítása és képességek fejlesztése történik. A tanítás tudatos, az

oktató által célszerűen tervezett és irányított, az oktatottak sokoldalú aktív részvételével folyó ismeretszerző, jártasságokat, készségeket kialakító és képességeket fejlesztő tevékenység. A tanulás a teljesítményben (ismeret, mozgás, viselkedés stb.) bekövetkezett olyan változás, amelyet az élőlény az egyéni tapasztalatszerzés során, általában gyakorlás során hoz létre, és amely a környezethez való pontosabb, differenciáltabb alkalmazkodást segíti elő. Természetesen az a tanulás működhet tanítás nélkül is. oktatás tanítás tanulás képzés A tanulás sikeressége, eredményessége függ:  Caroll féle modell: fontos az aktív tanulási idő szerepe, mert ha  a tanulási idő eléri a szükséges időt, akkor a tanulás sikeres és gazdaságos  a tanulási idő több mint szükséges, akkor a tanulás sikeres, de nem gazdaságos  a tanulási idő kevesebb a szükségesnél, akkor a tanulás nem sikeres A

tanulásra fordított idő külső (tanulási alkalom) és belső (kitartás a tanulásban) tényezőktől is függ. A tanuláshoz szükséges idő is külső (tanítás minősége) és belső (tanítás megértésének képessége) tényezőktől függ.  Bloom elmélete: meghatározó tényezők a:  gyermek előzetes tudása (kognitív tulajdonság)  gyermek motivációja (affektív tulajdonság)  tanulási teljesítmény/ütem  további tanulási motivációk Reneszánsz, Vitéz János A reneszánsz (újjászületés) – művészeti stílus – Európa-szerte különböző területeken különböző módon hódított teret. A XIV-XV században indult el a humanizmus – szellemi áramlat – mely újra felfedezi az antik (görög, római) szerzőket. Alapját képezte és nagy lendületet adott a fejlődő kereskedelem révén vagyonosodó városi polgárság – Itáliában, a Földközi-tenger medencéjében, a Hanza városokban. A humanizmus a grammatikát,

retorikát, történelmet, költészetet, erkölcstant fejlesztette tovább. A klasszikus humán műveltség hívei hittek ennek nevelő, személyiséget gazdagító hatásában. Ismerték, sőt eredetiben olvasták a latin és görög szerzőket A műveltség gyarapítását jelentősen elősegítette a könyvnyomtatás terjedése a XV. században (Gutenberg 1450 körül). A nyomtatott könyv lehetővé tette a különböző művek (Biblia, értekezések, tankönyvek) megismerését. A reneszánsz korban megváltozott az emberek szemlélete, fontossá vált az egyéniség, a cselekvő, sokoldalú ember, aki kilépett alárendelt szerepéből és középpontba került. Ezért nevezhető ez a kor emberközpontúnak/humanistának. A reneszánsz ember az univerzalitásra, a teljességre (uomo universale) törekedett, a sokoldalúan képzett ember válik ideállá. Elkezdődött a tanultság fogalmának leválása a klerikus (olyan értelmiségi, tanult réteg, akik egyben papok is

voltak) fogalomról. A világi értelmiségi feladatokat ellátó férfiakat literátusoknak vagy deákoknak nevezték, akik sokszínű ismeretekkel rendelkeztek (latin írásművek, stíluselemek, levélírás, szónoki beszéd, érvelés, elemi jogi ismeretek, zeneelmélet, elemi csillagászati ismeretek, matematika, geometria, fizika, mechanika, naptárkészítés, földrajzi-, egészségügyi ismeretek). Képzésük helye a székesegyházi iskolák voltak (Esztergom, Győr, Nagyvárad). Minden városban alakult plébániai iskola, melyekből kifejlődtek a humanista iskolák, a humanista gimnáziumok. 1554-ben Oláh Miklós esztergomi érsek szervezte újjá a humanista nagyszombati gimnáziumot, mely két részből állt: a gimnáziumból és az akadémiai tagozatból. A gyerekekről vallott felfogás is megváltozott a reneszánsz korban. Fő jellemzője, hogy a gyermekkor az ártatlanság korszaka, a gyermek védelemre, ugyanakkor erkölcsi nevelésre szorul. Több humanista

határozottan állást foglalat a gyermekek testi fenyítése ellen E korban jelentek meg az első, a gyermekek számára írt, erkölcsileg nevelő iskolai olvasmányok. Hazánkban a reneszánsz elterjedésének ideje a XV. század, központja Mátyás király udvara volt. E korban élt Janus Pannonius, kiváló költőnk, és Vitéz János, főiskolánk névadója Vitéz János műveltségét Itália egyetemein szerezte, majd a Hunyadi ifjak tanítómestere volt. Mint nagyváradi püspök kisebb humanista udvart épített ki, ahol szívesen jelentek meg a disputákon nagy műveltségű emberek. Könyvtára is nagy hírnek örvendett Mint Mátyás tanítómestere támogatta királlyá választásakor, az uralkodó udvarába hívatta. Itt kancellári feladatokat látott el. Vitéz János reneszánsz műveltségének köszönhetően kitűnő szónok volt, szónoklatai Európa-szerte ismerték. Életében kiemelt feladatot jelentett az esztergomi érseki szék betöltése. Esztergomban a

Várhegyen építtette meg a palotát, ahol sok követ is megfordult, s amely mint Vitéz János palotája vált ismertté. Politikai pályájának kiemelkedő eredménye a magyar korona visszaszerzése III: Frigyestől, mely lehetővé tette Mátyás királlyá koronázását. Nemzetközi összefogást szervezett a török haderő elleni védekezésre, visszaszorítására. Harcolt nemcsak szóval és tolla, hanem fegyverrel a kezében is Ott volt Hunyadi oldalán a rigómezei csatában 1448-ban, részese a nándorfehérvári győzelemnek, majd 1463-ban a boszniai hadjáratban küzd a török ellen. Vitéz János megvalósította minden idők legfőbb emberi ideálját, a szó és tett egységét, az elvekhez való hűséget, a haza szolgálatát. Sohasem ragaszkodott magas rangjához csak a haza érdekéhez Ezért távozott 1444-ben Ulászló udvarából, ezért vállalta V. László börtönét, és ezért állt a Mátyás elleni összeesküvés élére, amikor Mátyás előbbre

helyezte nagyhatalmi törekvéseit a török elleni összefogásnál. Világosan látta a műveltség nagy szerepét az ország felemelkedésében Szoros kapcsolatot tartott fen az akkori világ kulturális központjával, Itáliával. Így biztosította, hogy Magyarország az európai kulturális élet élvonalába kerüljön. Méltán nevezték személyét már a kortársak is Pannónia fényének (Lux Pannoniae). Megszerzett reneszánsz műveltsége, humanista szemlélete indokolta, hogy egyetem alapítását szorgalmazza Mátyás királynál, aki mellette volt. II Pál pápa az alapítólevelet, a pápai bullát 1465-ben jutatta el hazánkba. Az egyetemen Pozsonyban „Academia Isropolitana” néven 1476-ban indult meg az oktatás – feltehetően mind a négy kar működött: filozófia, jog, orvostudomány, teológia. Fennállásáról a legutolsó hiteles adat 1474-ből származik 7. tétel: Az iskolába lépés nehézségei Reformáció, ellenreformáció A reformáció a

XVI. század húszas éveitől terjedt el Európa-szerte Olyan vallási áramlat, mely erősen bírálta a korabeli visszásságokat, s az egyház megreformálását kívánta elérni (mélyen átélt vallásosság, világi elemek ellen, egyszerűség). Nem egy egységes, több irányzata van:  lutheránusok vagy evangélikusok – Luther Márton és követői  kálvinisták vagy reformátusok – Kálvin János és hívei  egy radikálisabb irányzat, melyet Münzer tamás képviselt Működésük eredményeképpen több reformált egyház jött létre, melyek átalakították az iskolakultúrát, a középkori nevelési eszményt, megszervezték saját iskoláikat. Mindhárom irányzat felismerte az iskolák szerepét a társadalomban. Fontosnak tartották a Biblia ismeretét (melyet e korban számos nyelvre lefordítottak – Magyarországon a Károli Biblia jelent meg ennek köszönhetően). Az anyanyelven történő oktatást szorgalmazták, ezért az anyanyelvű

kisiskolák felállításáért tevékenykedtek. Hazánkban több protestáns iskola, kollégium működött (pl Sárospatak, Debrecen, Gyulafehérvár, Pozsony, Pápa). A tridenti zsinaton, 1545-ben a katolikus egyház saját belső életének megújítása, a visszásságok megszüntetése valamint az iskolaügy felkarolása következett be. Fő segítője a jezsuita rend, mely kollégiumi típusú iskolákat hozott létre, ötosztályos gimnáziumokat szervezett (erre épült a két éves akadémiai tagozat). Megalkották iskolaszabályzatukat, a Ratio studorum-ot 1599-ben, melynek alapján a maihoz hasonló osztály–tanóra rendszer működött, s létezett központi tanterv és követelményrendszer is. A protestáns és katolikus kollégiumi típusú iskola szerkezete is hasonló (a 3-4 év gimnáziumi tagozatot 2-3 éves akadémiai tagozat követ). Ez az iskolafajta megfelelt a kis- és középnemességnek, valamint a polgárság képviselőinek is. A különböző társadalmi

rétegek művelődésében a XIX. század közepéig jelentős szerepet játszott Az iskoláztatás nagy lépésekkel haladt előre. 1560-ban a nagyszombati zsinat határozott a kisiskolák felállításáról, s elrendelte, hogy minden plébániának tanítót kell alkalmaznia. 1635-ban Pázmány Péter esztergomi érsek egyetemet alapított nagyszombaton, ami 1777-ben Mária Terézia uralkodása idején Budára, 1789-ben Pestre költözött (ELTE jogelődje). Apáczai Csere János (1625-1659) A kolozsvári iskola és a gyulafehérvári kollégiumi tanulmányok sikeres befejezése után erdélyi püspöki támogatással Hollandiában több egyetemen folytatta tanulmányit, ahol teológiai doktori címet szerzett. Minden marasztalás ellenére visszatért Erdélybe Gyulafehérvárott, majd Kolozsvárott tanított, fiatalon, tüdőbajban halt meg. Múlhatatlan érdeme, hogy átfogó szintézisbe ötvözte kora tudományos eredményeit. Ezt tartalmazza a Magyar Enciklopédia. A 11

fejezetben a hagyományos humán tudományokkal egy sorba szerepelnek a természettudományok. A mű teljesen új vonása, hogy felépítése Descartes tudományelméletét követi. Az összefoglaló mű egyben a magyar tudományos nyelv megteremtése Könyvét a kollégiumi oktatásban kívánta felhasználni. Erdély iskolarendszerében egyetem felállítását szorgalmazta. Comenius (1592-1670) Cseh-morva pedagógus. A radikális cseh-morva testvérek püspöke volt Ezért üldözték, de hitét a sok szenvedés ellenére sem veszítette el. Egyetemi tanulmányait Hollandiában folytatta, ahol Bacon tanai nagy hatást gyakoroltak rá. Ismertté vált pánszofikus (mindenkit mindenre megtanít) tanai által Londonba és Svédországba is meghívták, az ottani oktatás megreformálására. 16501654-ig Sárospatakon tartózkodott, ahol nyugodt körülmények között alkothatott Itt kívánta létrehozni a hétosztályos pánszofikus iskolát, melyben az első három osztály

sikerült kiépítenie. Ezt a korszakot követően Amszterdamban települt le, s ott is halt meg. Mindvégig hitt az ember nevelésében, mely lehetséges és szükségszerű is. Pedagógiai elveinek fő jellemzője az optimizmus és a demokratizmus. Kiemelkedő műve a Didactica Magna/Nagy Oktatástan, melynek alapelvei a mai iskolai gyakorlat alapját képezik (szemléletesség, rendszeresség, következetesség). Iskolarendszere 4x6 évet ölel fel: 0-6 év – anyai öl, 6-12 év – anyanyelvi iskola, 12-18 év – gimnázium, 18-24 év – akadémia. Ő írta le először a máig is érvényes osztály- és tanórarendszert, a tanévet, a szünetek rendjét. Jelentős tankönyvíró munkássága, a pánszofikus iskola osztályaihoz több tankönyvet szerkesztett. Életművében kiemelkedő helyet foglal el az Obris Sensualium Pictus/A Látható Világ Képekben, mely tankönyvben először jelent meg a kisiskolások számára készített minden szöveg mellett kép, mintegy

kiegészítve egymást. Azóta valamennyi jó tankönyv ebben a szellemben készül Az iskolába lépés nehézségei Az iskola nagy változást hoz a gyermek életébe. Négy-öt órán keresztül a padban kell ülnie, azt kell tennie, amit a tanító mond, figyelnie kell, csak akkor szólhat, ha engedélyt kap rá, akkor is dolgoznia kell, ha nincs hozzá kedve vagy ha már unja a feladatot. Mindez óriási változás az óvodai munkához képest. Ha a gyermek éretlenül kerül be az iskolába, a problémák hamarosan jelentkeznek, legtöbbször figyelmetlenség, koncentráltság hiánya, fáradékonyság, játékosság, sírósság, feladattudat hiánya vagy gyakori megbetegedés formájában. A hatodik év körül jelentős fordulat következik be a gyermek fejlődésében. Fordulat van először is a testi fejlődésében: ezt a kort az első alakváltozásnak is szokták nevezni. Megváltozik a testhossz, a gyerek nyúlánkabb lesz, a fiúk fiúsabbá, a lányok lányosabbá

válnak. Az egészséges hatéves gyermek már ritkábban beteg. Az utóbbi évek vizsgálatai azt mutatják, hogy a gyerekek – értelmi érettségüket tekintve – előbb válnak iskolaéretté, mint érzelmileg és viselkedésükben. Az értelmi képességek közül elsőként a gondolkodást említjük, amely ebben a korban jellegzetesen mechanikus, konkrét, elsősorban a gyermekek környezetében előforduló tárgyakkal, jelenségekkel kapcsolatos, de már jelentkeznek az elvont gondolkodás elemei is: összehasonlítás, következtetés. Az iskolaérettség szempontjából fontos a figyelem fejlettsége A hatéves gyermektől elvárható, hogy legalább 15 percig képes legyen összpontosítani a figyelmét. A sikeres tanulás lényeges feltétele a finommozgások fejlettsége, ami az írás elsajátításának elengedhetetlen feltétele. Az első hat évben nagyon fontos az anyanyelvi nevelés. Az értelmi képességek kibontakozása csak akkor lehetséges, ha az

iskolaköteles gyermek érzelmileg is érett, felkészült az iskolai munkára. Fontos, hogy a gyerekek éretten, felkészülten kerüljenek be az iskolába, mert csak a minden területen érett gyerek képes megfelelni az iskola által támasztott követelményeknek. Ellenkező esetben előbb vagy utóbb szembesülünk az éretlenség következményeivel. Azok a gyermekek, akik 3 vagy 4 éves óvodai nevelésben részesülnek, folyamatosan készülnek fel az iskolára, tehát joggal várható, hogy az iskolába lépés nem okoz törést fejlődésükben. 8. tétel: A gyerekek megismerése és a differenciálással kapcsolatos problémák Jean-Jacques Rousseau Genfi születésű, széles látókörű, sokoldalú érdeklődésű, igen erős kritikával rendelkező polgár, aki francia földön vált ismert, nevezetes személyiséggé. A francia forradalmat nem érhette meg, de szellemi előkészítésében jelentős szerepet játszott. Filozófiai, társadalmi, zeneelméleti

kérdésekkel behatóan foglalkozott. Életének kiemelkedő alkotása az Emil, vagy a nevelésről című pedagógiai regénye, melyben egy fiktív történetet mutat be. Művében szembehelyezkedik a korabeli gyermekfelfogással és nevelési gyakorlattal. Rousseau szerint a gyermek születésekor alapvetően jó csak a társadalmi viszonyok rontják meg. A gyermek természetét meg kell óvni a káros külső hatásoktól, s biztosítani kell a zavartalan fejlődést. Egyik fő elve a természetes nevelés, mely szerint a természet elveit kell követni. A születéstől 2 éves korig az anyai nevelést, szoptatást, az érzelmek jelentőségét emeli ki. A nevelésnek mindig a gyermekhez kell igazodnia A gyermeket jól kell ismerni, aki minőségileg más, mint a felnőtt. 2-12 éves korig az érzékszervek fejlesztése a fő feladat. Elveti a korai tanítást, erre a 12-15 életszakaszt tartja alkalmasnak A 15 életévtől kezdődő szakassz a házasságkötésig tart. Rousseau

szerint a helyesen nevelt nő, bár mindig az előítéletek rabvaj marad, művelt, s megállja helyét a társasági életben. Differenciálás A differenciálás különbségtételt jelent: a tanuló egyéni sajátosságaira tekintettel lévő, a fejlődés, a fejlesztés lehetőségeinek, feltételeinek biztosítása az oktatás által. Az oktatási rendszerben a differenciálás a tanulók osztályba sorolásával kezdődik, de a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is szerepe van. Nemek között is különbségek kell tennünk, hiszen például az érdeklődésben is különbségek mutatkoznak. Az iskolázást, tanulásszervezést igazítani kell a gyermek tanulással kapcsolatos értékeihez, érdekeihez és érdeklődéséhez. Helyet kell kapnia az általános emberi értékrendnek és a korszerű általános műveltségnek. Ha az iskolát és a tanulást a gyerekhez illesztjük, egyéni arculatot alakítunk i és magas motivációt az érdekeltek részéről. A differenciálás

alapelve a meglévő különbségek meg-, fel- és elismerése. A differenciált tanításelmélet foglalkozik a gyermeki különbségekkel, az intézmények különbségeivel, és ezeket a különbségeket értelmezi is. A tanulók közötti különbségek jellege lehet biológiai, pszichológiai és szociológiai. Differenciált tanulásszervezéshez szükséges a pedagógus jártassága, a különböző módszerek, gyakorlatok terén, illetve a beállítódása arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat fejlesztenie kell. Ezek a diákok nem képesek minden tevékenységet azonos ütemben elsajátítani, az osztály többi tanulójával. Ezért a tanárnak időnként el kell térnie a tanmenet időrendjétől, amikor a hátrányos helyzetű tanulók feladatait tervezi. Az individuális teljesítményértékelés a leginkább motiváló. A tágabban vett értékeléskor a tanulók aktuális teljesítményét mindig egyénileg a megelőző teljesítményhez méri. Nemcsak a jó

teljesítményt dicséri, hanem észrevesz minden javulást. De észreveszi a legkisebb romlást is, még a legjobbaknál is, s ekkor a javítás, pótlás módjait megbeszéli. Ezáltal leépíti a tanulókban a szorongást. A tanulók teljesítményét nem ítéli meg hosszú távon Igyekszik rövid távú sikereket biztosítani. Mindig van oka a dicséretnek, a dicséret nem uniformizált, kiemeli, mi volt a jó, az önálló megoldást mindig értékeli, dicséri az erőfeszítést is, amennyiben a tanuló sikertelen volt. Minimalizálni igyekszik a kudarcok káros hatását. Szociális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményét a csoport, az osztály átlagához viszonyítva értékelik. 9. tétel: Motiválás, aktiválás szerepe Ratio Educationis Mária Terézia a Habsburg-birodalom megszilárdítása érdekében több intézkedést hozott. A felvilágosult abszolutizmus korszerűsítést jelentett a feudális rendszeren belül. A központosító,

egységesítő törekvések megjelentek a politika, a gazdasági élet és az oktatás – iskolaügy területén is. A magyar közoktatást egységes irányítás alá kívánta vonni Megjelent a hasznosság gondolata, azaz hogy a hagyományos művelődési anyag mellett a jövendő élethez szükséges ismereteket kell tanítani. Ez a szemlélet jelentősen szolgálta az erősödő polgárság érdekeit 1777-ben jelent meg a Ratio Educationis, Magyarország és a társországok átfogó oktatási-nevelési rendszere. Ezt a protestánsok elutasították, hivatkozva arra, hogy az államnak nincs joga beleszólni az iskolákat fenntartó felekezetek ügyeibe. A Ratio először kísérelte meg, hogy olyan egységes oktatási-nevelési rendszert hozzon létre, amely az állam, illetve az államhatalmat képviselő uralkodó felügyelet alatt áll. Megteremtette a tankerületeket, melyek élén főigazgatók álltak Megerősítette az iskolatípusokat, meghatározta a tantárgyakat, a

tananyagot. Létrejött a tanítóképzés intézménye, a normaiskola. Nagy negatívuma volt azonban, hogy a magyar nyelv nem kapott helyett a középfokú oktatásban, a tanítás nyelve a latin volt. Az 1868-as népoktatási törvény Eötvös József új törvényjavaslata 1868. június 23-án került a képviselőház elé és hosszas parlamenti vita után, csak december 15-én szentesítette a király. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868. évi 38 tc, mely bevezette:  az általános iskolakötelezettséget (tankötelezettség). Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében. Pénzbüntetés terhe mellett kötelezett minden szülőt, hogy gyermekét hatéves korától tizenkét éves koráig iskolába járassa.  az igazoltan szegény szülők gyermekeinek nem kellet tandíjat fizetniük  létrejött a hatosztályos elemi népiskola. A törvény előírásainak érvényre juttatásához tovább kellett

fejleszteni a már meglévő három-, négy és ötosztályos kisiskolákat  a városi elemi iskola minden osztálya számára már külön tanítót írt elő, míg a falvakban csupán egy tanító foglalkozott a hat osztály tanulóival  minden gyermeket anyanyelvén tanítsanak a népiskolában. Eötvös nemzetiségi kérdésekben tanúsított türelmét, toleranciáját jelzi a törvénynek ezen része.  nagy gondot fordított a tanítóképzésre. Az ország területén 20 tanítóképzőt állíttatott fel A három évfolyamos képzőket gyakorlóiskolával kapcsolták össze  lányok számára a tanítóképző intézeteket. Itt a képzés ingyenes volt, s időtartama három év volt.  az ismétlő iskolát. A 12 életévüket betöltött gyermekeknek ismétlő iskolába kellett járniuk Itt már nem folyt mindennapos tanítás, télen hetenként öt, nyáron két óra volt a kötelező  a felsőbb népiskolát. Ez a hatosztályos elemire épült Ilyen

intézetet az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú helységekben kellett felállítani. Polgári iskolába a népiskola első négy osztályát elvégzett tízéves gyerekek nyerhettek felvételt (nagyobb községekben). A nagyobb községek felső népiskola helyett polgári iskolát létesíthettek A polgáriban a fiúk hat-, lányok pedig négyéves képzésben részesültek. Polgári iskolába a népiskola első négy osztályát elvégzett tízéves gyerekek nyerhettek felvételt. A törvény rendelkezik az iskolaszék, a népiskolai hatóságok, tanfelügyelők hatásköréről is. Az iskolaszék kilenctagú testület, melyben helyet kapott a helybeli lelkész és a tanító, valamint a helység lakosainak képviselői. Feladata a községi népiskola helyi felügyelete, de megszervezték az állami felügyeleti rendszert is. Az állami tanfelügyelők mid az állami-községi, mind a felekezeti népiskolákat ellenőrizték. Az iskolaszék választotta a tanítót, és

felügyelt az iskolai munkára. Ellenőrizte a törvény betartását, a tandíj beszedését, a mulasztások igazolását; rendelkezett az iskolaépület javíttatásáról, taneszköz-beszerzésről; képviselői jelen voltak a vizsgákon, döntöttek a tanító és a szülők közötti vitás kérdésekben stb. Tantárgyait a gyakorlati hasznosság, a polgári életforma szükségletei alapján állították össze. A következő tárgyakat kellett tanítani: hit és erkölcstan; anyanyelvi iránytan és irodalom; magyar nyelv (ahol a tanítási nyelv nem magyar); német nyelv (harmadik évfolyamtól, ahol a tanítási nyelv magyar); számvetés; mértan; földrajz; történelem; természetrajz; természettan; vegytan; mezei gazdaság vagy ipartan; könyvvitel; rajz; szépírás; ének; test- és fegyvergyakorlat. Motiválás A motiváció viselkedést kiváltó belső késztetés, indíték. Az oktatásban a motiváció a gyermek hozzáállása a tanuláshoz, a tanulás

öröme. A motivált gyermek hatékonyabb, kitartóbb, ami által sikerorientált is és kudarckerülő. A motiválás didaktikai alapelv, különböző indítékok együttese, melyek a gyermeket tanulásra késztetik, ébren tartják a tanulási kedvet, az elhatározást, aktív tevékenységet vált ki. Motiváció nélkül semmilyen életkorban nem létezik tanulás Maslow motívumhierarchiája:  önmegvalósítás  önértékelés szükségessége  becsvágy, presztízs, hírnév  valahová tartozás, szeretet szükségessége  biztonság. Védettség szükséglete  testi, élettani szükségletek A hierarchia alján a létfenntartási motívumok helyezkednek el, a csúcsán pedig az önmegvalósítás motívuma áll. A magasabb motívumok akkor válnak érvényessé, ha az alacsonyabb szinteken az egyén már nem szenved hiányt. A tanulási motiváció főként az önmegvalósítás iránti törekvésekkel függ össze, de forrását képezi a

biztonságérzés és a szeretetvágy kielégítése, és a megbecsülés keresése. Az érzelme 10-17 %-ban határozzák meg a teljesítményt. Kisiskolás korban a cél olyan motivációs rendszer kialakítása, mely az iskola befejezése után is jól funkcionál. Aktivizálás Az aktivizálás cselekvésre ösztönzést jelent. Az aktiválás a gyermeki tevékenység, pszichikus, értelmes, célszerű cselekvésben megnyilvánuló részvétel. Az aktivizálás jellemzői:  a gyermek szükségleteinek, érdeklődésének figyelembevétele  tanulás alapjainak elsajátítása  megfelelő alkalmak a gondolatok kifejezéséhez  együttműködés a nevelésben Célja a gyermek belső aktivitásának, öntevékenységének kialakítása direkt és indirekt pedagógiai eljárásokkal, aminek következtében az aktivizációs szint növekszik, a célra irányultság fokozódik. Az önálló tanulás a legaktívabb módja a tanulásnak. 10. tétel: A tanterv A

tanterv Az oktatás tartalmát a tantervvel rögzítik. A tanterv az oktatás tartalmi kiválasztásának, elrendezésének, feldolgozásának a koncepciója, az oktatás irányításának eszköze. A tantervelmélet a tantervekkel, a tartalom kiválasztásával, elrendezésével, funkcióival, összefüggéseivel, fejlesztéséve, az oktatás tartalmi szabályozásával foglalkozó tudományosan igazolt diszciplína. A tanterv pedagógiai dokumentum, mely:  tartalmazza az értékeket, célokat, a tananyagot, annak elrendezését  tartalmazza az elsajátítás követelményeit, módszereket, eszközöket  az iskolai műveltség foglalata  közvetít a kultúra – az iskola; a kultúra képviselői – és a tanárok között Három fajta modell létezik:  a bemeneti típusú tantervek, melyek lényege, hogy az iskolába való bejutás nehéz, a szabályozás kemény, a vizsgák szerepe alárendelt (Közép-Kelet-Európa, Franciaország)  a kimeneti típusú tanterv

lényege, hogy az iskolába könnyű a bejutás, de a vizsgarendszer kemény (atlanti-térség, Nyugat-Európa)  a liberális modellben a kerettanterv nagy szerepet játszik, kötelezően meghatározott műveltségkörök vannak és a vizsgarendszer kemény (angolszász országok, Magyarország) Magyarországon több tanterv is követte egymást:  szillabus, melyben a nevelési célok és a tananyag rövid kifejtése volt a cél. A tananyagokat tanévekre bontva, tantárgyanként határozta meg, egy tantárgyhoz több könyv is használható, melyben a pedagógus dönt. Ez a szocializmus építésekor annyiban változott, hogy előírták, hogy melyik évben milyen sorrendben kell tanítani, és egy tantárgyhoz egy könyv tartozott. Az 1980-as évektől újra szabadon választhatók voltak a tankönyvek.  Curriculum, melybe megvolt a tanítási folyamat teljes és részletes leírása a céloktól az értékelésig. Tartalmazta az iskolatípus célrendszerét és alapelveit,

a tanórán és iskolán kívüli nevelés tervét, a törzs- és kiegészítő anyagot, megjelent a minimum és optimum követelménye. A NAT (Nemzeti Alaptanterv) kerettípusú központi tanterv, melynek fontos része a helyi tanterv és ez az általános műveltség alapdokumentuma. Tíz műveltségi területet határoz meg: anyanyelv, idegen nyelv, matematika, vizuális kommunikáció, tömegkommunikáció, informatika, természetismeret, ember és társadalom, művészet, technika, környezetkultúra, életvitel, család, háztartás, testnevelés, sport. Ez az állami felelősség és a tanszabadság eszköze is egyben. Formai és tartalmi követelményeket fogalmaz meg: pedagógiai célokat és feladatokat, értékeket fogalmaz meg, leírja a művelődési tartalmat, kialakítja a tantárgyi rendszert. Meghatározza a tantárgyakat és leírja a válaszhatókat, megszabja az óraszámokat, definiálja a törzsanyagot, a kiegészítő anyagot, a tantárgyak koordinációját.

Előtérbe helyezi, hogy a tartalom igazodjon az életkorhoz. A NAT iskolaszerkezete:  1-4. osztály az alapozó szakasz, egységes követelmények, ismeretek, a kultúra alapjai (olvasás, írás, beszéd, számolás, ének, mozgás), érzelmi biztonság megteremtése, szeretet  10-14 év – a tudás szeretete, érdeklődés felkeltése, kielégítése A szocialista iskola Az 1940. évi XX törvény elrendeli a hat osztályos népiskolák átalakítását nyolcosztályos népiskolákká A II világháború azonban ezt nem tette lehetővé, csak az ország néhány pontján. A világháború befejezése után 1945-ben az oktatás demokratizálásának érdekében rendelték el a nyolcosztályos általános iskola megszervezését. Ez az iskola egységes tananyagot, célt tűzött ki minden 6-14 éves gyermek számára Így kívánta biztosítani az alapműveltséget. Az iskolarendszer továbbra is fenntartotta szokszínűségét Fenntartók voltak: az állam, községek,

egyházak (katolikus, református, izraelita, evangélikus, ortodox, unitárius stb.) Ez érvényesült az óvodákban, az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban is Az intézmények többsége felekezeti volt (7016 népiskolából 594 állami, 173 fiú és leánygimnázium közül 66 állami volt csak). 11. tétel: Értékelés, osztályozás a nevelési folyamatban Értékelés, osztályozás A tanulók tudásának ellenőrzése és értékelése a tanítás-tanulás folyamatának alapvető didaktikai feladata. Az ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a tanulók tényleges teljesítményei hogyan viszonyulnak a velük szemben támasztott követelményekhez. Az ellenőrzött tanulói teljesítményeket a tantervi követelményekkel kell összevetnünk és ennek alapján történik az értékelés, osztályozás. Olyan ellenőrzési, számonkérési eljárást kell alkalmazni, ami a tanulók tanulási kedvét, munkakedvét fokozza, hogy ezt a tanulók: 

érzelmileg pozitívan fogadják  őket minden külső kényszer nélkül további munkára sarkallja  tegye lehetővé és fejlessze önismeretüket  az osztályozás nevelőerővé váljék Az ellenőrzés a tanítás-tanulás folyamatának olyan sajátos formája, amikor kérdések és feleletek útján nem új ismeretek, jártasságok és készségek kialakítására, hanem a már feltételezett, kialakult jártasságok és készségek felfrissítésére, megszilárdítására törekszünk. Ezáltal:  a tanuló tájékozódik saját munkájáról, teljesítményéről  az oktató lemérheti saját tevékenységének eredményét Több ellenőrzési forma létezik:  a tanuló munkájának folyamatos figyelése (figyelme, aktivitása, hogy megértette-e a tanított anyagot, részvétel a közösségi munkában, időre készíti-e el feladatait, önálló feladatmegoldás, szorgalom, hozzászólás)  A tanuló szóbeli ellenőrzése (beszélgetés, szóbeli

felelet). Kérdésekkel felmérhetjük, hogy a tanulók értik-e a tanult anyagot, érdeklődést kelthetünk bennük, dolgok és jelenségek értékelésére késztethetjük őket, meggyőződhetünk a tanulók készségének fokairól.  írásbeli ellenőrzés. Megmutatja a tanuló önállóságának fokát, lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt minden tanuló ismereteit ellenőrizzük. A dolgozatokat gondosan kell kijavítani, a típushibákat össze kell gyűjteni és kielemezni, megbeszélni a tanulókkal. Az osztályozás nem azonos az értékeléssel, minden osztályozás során értékel is a pedagógus, de nem minden értékelést követ osztályozás. Ma Magyarországon több pedagógiai program szöveges értékelést alkalmaz. Ez többet mond a tanulónak és a szülőnek egyaránt, tartalmazza a javítás, korrigálás lehetőségét, rámutatva a kevésbé fejlett területekre. Iskolafajták 1948-1990 között 1948. a fordulat éve volt: a hatalom birtokába jutott

baloldali erők nem tűrték az ideológiaivallási-világnézeti, pluralizmust 1948 júniusában életbe lépett az iskolák államosításáról szóló 1948. 33 tc E mellett iskolatípusok szűntek meg és alakultak Megszűnt a nyolcosztályos gimnázium és a polgári iskola. Helyét az érettségivel záródó négy éves gimnázium és négy éves technikum foglalta el. A hatalomra jutó kommunista párt szerint az iskola az engedelmes állampolgárok nevelésének az eszköze. Ezért vált a magyar iskolaügy a pártpolitika eszközévé. Előtérbe került az egységes, azonos nevelés, valamint a közösségi ember formálása. Az 1950-es tanterv megfelelt a monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer igényeinek és érdekeinek. Az iskolákban közvetített ideológia csak a marxizmus-leninizmus lehetett. Megszülettek a központilag irányított és ellenőrzött, centrális tantervek, uniformizált tankönyvek és módszerek. A történelem

csomópontjai, események (pl. az 1956-os forradalom) olykor változásokat, fejlődést hozott az iskolák életébe, de az alapkoncepció lényegét tekintve nem változott. 1961-ben emelkedett a tankötelezettség 16 évre. A korábbi technikum helyét a szakközépiskola vette át, 5+1-es rendszerben (5 nap tanulás, 1 nap munkaoktatás) a gimnáziumokban. Ez csak igen rövid ideig volt életképes A törvény hangsúlyozta a szocialista világnézet és erkölcs hegemóniáját. Jelentős előrelépést hozott az 1978-as tanterv, mely korszerűbb tankönyveket tartott kívánatosnak, s enyhítette a meglévő rendszer merevségét. Az 1985-ben megjelent törvény egy monolitikus korszak utolsó lényeges közoktatási dokumentuma. Fontos az a része, melyben egyedi megoldásként engedély bizonyos iskolai kísérleteket. 12. tétel: Tanulás, ismeretszerzés folyamata Tanulás, ismeretszerzés A tanulás a teljesítményben (ismeret, mozgás, viselkedés stb.)

bekövetkezett olyan változás, amelyet az élőlény az egyéni tapasztalatszerzés során, általában gyakorlás során hoz létre, és amely a környezethez való pontosabb, differenciáltabb alkalmazkodást segíti elő. A tanulás tudatos, az oktató által célszerűen tervezett és irányított, az oktatottak sokoldalú, aktív részvételével folyó ismeretszerző, jártasságokat, készségeket kialakító és képességeket fejlesztő tevékenység. A tanulás fajtái:  emberi akarat szerint:  önkéntelen  szándékos  idegrendszeri struktúrák szerint:  szenzoros tanulás: érzékeléssel, észleléssel kapcsolatos teljesítménybeli változások  verbális tanulás: ismerteknek (információknak) írott, vagy hallott szavak formájában történő elsajátítása  motoros tanulás: cselekvések (cselekvéssorozatok) megtanulása Szenzomotoros koordináció: az érzékek (észlelés) és a mozgás közötti összhang megtanulása Jártasságok

kialakulása: a tanult ismeretek alkotó, gyakorlati alkalmazása Készségek kialakulása: tudatos tevékenység automatizált összetevői A tanulás formái:  Kondicionálás: feltételes idegkapcsolatok (reflexek) kialakítása  klasszikus kondicionálás (feltétes reflexek, láncolatok kialakítása – Pavlov)  Instrumentális kondicionálás (olyan feltételes reflexek kialakítása, amelyet az élőlény saját tevékenységével indít el és sajátos megerősítést kapva fejez be)  Próba-szerencse tanulás: problémák megoldása kísérletezések sorozatán keresztül  Belátásos tanulás: problémák váratlan, hirtelen rájövés rendszerű megoldása (következménye: „aha”-élmény)  Kibernetikai tanulás elmélet  Utánzásos tanulás  Látens tanulás A tanulás törvényei:  ismétlés törvénye  következmény törvénye  összetartozandóság törvénye  készség (beállítódás) törvénye  transzfer (átvitel)

törvénye  motiváció törvénye A tanulás célszerű menete:  címek (alcímek) appercipiálása  a tananyag első áttanulmányozása (olvasó feldolgozása)  jegyzet, kivonat, ábra stb. készítése  szöveg ismételt áttekintése (gondolati vázlat kialakítása)  vázlatkészítés  kiegészítő irodalom áttanulmányozása  vázlat kiegészítése, végleges elkészítése  szóbeli kifejtés a vázlat alapján  a tanagyag ismételt átolvasása (kiegészítés, korrigálás)  „kívülről” történő felmondás  pontosítások, ismétlések A tanulás egy rendszerben vagy irányító rendszerben a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló tartós és adaptív változás. Iskolarendszerünk napjainkban 1990 óta a középiskolákba, legalábbis azokba, amelyekben gimnáziumi osztályok működnek, a negyedik és a hatodik évfolyamot követően is át lehet lépni. Ezt az 1993-ban elfogadott közoktatási

törvény - a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokat beemelve a magyar közoktatás rendszerébe megerősítette. A legjelentősebb iskolaszerkezeti következményekkel járó változás azonban, amelyet ez a törvény bevezetett, nem ez, hanem az, hogy nyolcról tíz évfolyamra emelte fel az általános alapképzés időtartamát. Ez összhangban áll az ugyancsak 1993-ban elfogadott szakképzési törvénnyel, amely a konkrét szakmákra felkészítő szakmai képzés megkezdésének legkorábbi időpontját a 16 életévben határozta meg, ami a tanulók döntő többségénél a tízedik évfolyam elvégzését követő belépést jelenthet. Ezt megerősítette a szakmai képesítések országos jegyzéke, az Országos Képzési Jegyzék is, amely egy-két kivételtől eltekintve a 10. évfolyam befejezéséhez, illetve az ezt követően letehető alapműveltségi vizsgához kapcsolta hozzá képzésbe való belépést minden olyan szakma esetében, amely megtanulása nem

igényel középiskolai érettségit. A nyolcról tíz évfolyamos általános alapoktatásra való áttérés felé a legnagyobb lépést a Nemzeti alaptanterv (NAT) 1995-ös elfogadása jelentette. Ez ugyanis tíz évfolyamra határozta meg az általános oktatás közös alapkövetelményeit, azaz eleve abból indult ki, hogy a szakmai képzés által megkívánt specializáció csak ezt követően kezdődik meg. A rendszerváltozás alapvetően befolyásolta a magyar iskolaügy alakulását, több évtizedes lemaradását. Ismét sokszínű a paletta, sorra újra létrejöttek az állampolgári igényeknek megfelelően a felekezeti iskolák, s megjelentek e mellett az alapítványi és magániskolák is. Hasonló sokszínűség tapasztalható a tankönyvpiacon is. 13. tétel: Társadalom, csoport alakulása, a család szerepe a szocializációban Az iskolai osztály kettős arca abból adódik, hogy formális és informális csoport egyszerre. Formális csoportok a

szervezetekben léteznek (hivatal, üzem, hadsereg, iskola). Meghatározott társadalmi cél érdekében jönnek létre, meghatározott munkamegosztással és hierarchiával rendelkeznek. A formális csoportokban nem az egyén, hanem az egyén által betöltött szerep a fontos. Az iskolai osztály is formális csoport abban az értelemben, hogy rendelkezés alapján hozzák létre, előírások alapján működik, szabályok sokasága (ülésrend, tanterv, órabeosztás, ellenőrzés) érvényesül benne. Az informális csoport ezzel szemben olyan egyénekből áll, akik önnön elhatározásuk folytán kerülnek be és maradnak ott a csoportban (amatőr énekkar, horgászok klubja stb.) Ilyen csoportnak számít, amikor a szünetekben néhány tanár elkezd egymással beszélgetni, vagy pár tanuló összedugja a fejét. Mindkét rendnek megvan a maga célja: a formális rend az oktatás-nevelés eredményességét hivatott biztosítani, az informális rend pedig azt, hogy a tanulók

jól érezzék magukat, szociális igényeik (elismerés, érvényesülés, biztonság) kielégülést nyerjenek. Vonatkoztatásról beszélünk akkor, ha saját helyzetünk megítélésekor mások helyzetét vesszük támpontul, s ezen összehasonlítás nyomán elégedettség vagy elégedetlenség érzése alakul ki bennünk. A vonatkoztatási csoportnak két típusa van: normatív és összehasonlító típus Normatív vonatkoztatási csoportról akkor beszélünk, ha a vonatkoztatási csoport olyan helyzetben van, hogy az egyént jutalmazhatja vagy büntetheti aszerint, hogy az egyén követi-e a csoport által megszabott értékeket, normákat, vagy sem. Összehasonlítási vonatkoztatási csoport esetében a csoport hatása csak közvetett, csupán mérceként, viszonyítási pontként szolgál, amelyet az egyén ítéletei, attitűdjei kialakításakor figyelembe vesz. Általában a referenciacsoport olyan csoport, amelynek a helyeslését az egyén kívánja, és szeretné, ha

őt befogadnák. Morton Deutsch szerint ahhoz, hogy az egyének együttese csoporttá váljon négy feltétel szükséges:  ébredjenek az emberek egymás jelenlétének tudatára – Ebben a legjelentősebb tényező a térbeli közelség, ami egy iskolai osztály esetében eleve adott, hiszen kényszerképződményről van szó: akár tetszik akár nem, a tagoknak a nap egy részét egymás jelenlétében kell eltölteniük.  igényeljék az emberek a másokkal való együttműködést – Az együttműködést akkor választják az emberek, ha bizonyos szükségleteiket így tudják a legjobban megvalósítani. Az együttműködésnek a kölcsönösségen és a viszonzáson kell alapulnia. Ebben a következő tényezők a legfontosabbak:  bizalom - Ha a tanárok és a diákok kölcsönösen gyanakodnak egymásra, egymás megfigyelésével lesznek elfoglalva, nem pedig azzal, hogy tegyék a dolgukat.  Alkudozás – Ennek lényege, hogy az egyéneket elválasztó

különbségeket át kell hidalni (pedagógus – diák között, hogy a házi dolgozatot mikorra kell beadni, vagy diák és diák között, hogy odaadom a matek házimat lemásolni, ha te ideadod a fizikát).  Összehangolás - Ez azt jelenti, hogy kommunikációs helyzetekben mind a beszélő, mind a hallgató igyekszik azonos módon értelmezni a hallottakat.  ébredjenek az emberek annak a tudatára, hogy ők minden mástól megkülönböztethető egységet képeznek. Lényegében ez a csoporttudat kialakulását jelenti Fontos az együttműködés múltja, azaz a múltbeli emlékekre vonatkozó közös ismeretanyag. Ez lehetővé teszi a csoport tagjainak, hogy „félszavakból” is megértsék egymást, ugyanis pusztán utalás révén mindenkiben ugyanazok a közösen átélt élmények idéződnek fel. A kívülálló számára az utalás megfejthetetlen, mert a hátterét képező élményekkel nem rendelkezik. A család szocializáló funkciója A mai

családoknak legalább két nagyon fontos funkciót kellene ellátniuk. Az egyik a szocializálás a másik a nevelés. A család szerepe a társadalomban azért nélkülözhetetlenül fontos, mert egyrészt menedéket nyújt tagjainak az elszenvedett sérelmekért, és tagjainak érzelmileg is stabilitást biztosít. A pszichológiai vizsgálatok azt igazolják, hogy a 0-3 év közötti gyermek személyiségének megalapozása szempontjából fontos a szülőkhöz fűződő viszony, ezen belül az anya szerepe a domináns. A kiegyensúlyozott családi légkörben zavartalanul fejlődhetnek a gyermek értelmiérzelmi, akarati tulajdonságai, kialakulhat a helyes önismeret, mely végül a környezetével való egészséges kapcsolatteremtést biztosítja. Nemcsak az anya, de az apa is nélkülözhetetlen A szocializációban a gyermek megtanulja, hogy különféle helyzetekben, szituációkban, csoportokban mit várnak el tőle, illetve, hogy ő mit várhat el a csoport egyes

tagjaitól, a társadalomtól. Az a gyermek, akivel környezete nem törődik, csak passzívan reagál a külső, elsődleges stimulánsokra, pszichikai fejlődése elmarad. A családban a szocializációs funkció mellett párhuzamosan érvényesül a nevelés. Comenius (1592-1670) Cseh-morva pedagógus. A radikális cseh-morva testvérek püspöke volt Ezért üldözték, de hitét a sok szenvedés ellenére sem veszítette el. Egyetemi tanulmányait Hollandiában folytatta, ahol Bacon tanai nagy hatást gyakoroltak rá. Ismertté vált pánszofikus (mindenkit mindenre megtanít) tanai által Londonba és Svédországba is meghívták, az ottani oktatás megreformálására. 16501654-ig Sárospatakon tartózkodott, ahol nyugodt körülmények között alkothatott Itt kívánta létrehozni a hétosztályos pánszofikus iskolát, melyben az első három osztály sikerült kiépítenie. Ezt a korszakot követően Amszterdamban települt le, s ott is halt meg. Mindvégig hitt az ember

nevelésében, mely lehetséges és szükségszerű is. Pedagógiai elveinek fő jellemzője az optimizmus és a demokratizmus. Kiemelkedő műve a Didactica Magna/Nagy Oktatástan, melynek alapelvei a mai iskolai gyakorlat alapját képezik (szemléletesség, rendszeresség, következetesség). Iskolarendszere 4x6 évet ölel fel: 0-6 év – anyai öl, 6-12 év – anyanyelvi iskola, 12-18 év – gimnázium, 18-24 év – akadémia. Ő írta le először a máig is érvényes osztály- és tanórarendszert, a tanévet, a szünetek rendjét. Jelentős tankönyvíró munkássága, a pánszofikus iskola osztályaihoz több tankönyvet szerkesztett. Életművében kiemelkedő helyet foglal el az Obris Sensualium Pictus/A Látható Világ Képekben, mely tankönyvben először jelent meg a kisiskolások számára készített minden szöveg mellett kép, mintegy kiegészítve egymást. Azóta valamennyi jó tankönyv ebben a szellemben készül 14. tétel: A pedagógus személyisége

és az osztályfőnöki munka A pedagógus személyisége A pedagógus nem csupán ismeretátadó, hanem rendkívül fontos szerepe van az értékközvetítésben, a társadalom által megkövetelt normák elsajátításában. A közvetítés akkor hiteles, ha a pedagógus valóban elfogadja és átérzi a közvetített értékeket. Ez a kívánalom szembekerülhet a véleményszabadság követelményével, további problémák forrása a tradicionális értékek erodálódása, az értékpluralizmus. A pedagógus azon foglalkozások közé tartozik, ahol a társadalom a tanár belső sajátosságaival és személyiségével kapcsolatosan is normatívákat ír elő. Tehetséges tanárnak nevezzük azt, aki munkakörében az átlagnál jobban teljesít, és ezt környezete is elismeri. A tanár személyisége az, ami elsősorban megfogja a gyerekeket Sokkal könnyebb felkelteni az érdeklődést egy színes, pergő, érdekes órával, mint egyszerűen, a tananyag elhadarásával.

Fontos, hogy a tanóra élményt is adjon, ne csak ismereteket Nevelési stílusok Autokratikus (klasszikus nevelési koncepció)  a tanár-diák viszony hierarchikus, hasonlít a főnök-beosztott viszonyra  az osztályban rend és fegyelem uralkodik  az oktatás frontálisan folyik, esetleg egyéni munkával, a gyerekek így passzív befogadói a tananyagnak  az előírt tananyagot kell megtanulni, visszamondani, a verbális oktatás a hangsúlyos  a tananyag nagyrészt elméleti, életidegen  a kreativitást, önálló gondolkodást nem motiválja  nem a legeredményesebb nevelési stílus, de még mindig jobb, mint a laissez-faire Demokratikus  a tanár-diák viszony együttműködő  az oktatás csoport-, és egyéni munkában folyik  a tanár inkább a tanulócsoport segítője, mint vezetője, koordinálja a közös munkát  motiválja a tanulókat az önálló problémamegoldásra, az önálló, kreatív gondolkozásra  az oktatás nem csak

iskolai keretek között folyik, hanem szélesebb tevékenységrepertoár is egyben (tanulmányi kirándulások, gyakorlati órák, kísérletezések)  a hangsúly a gyakorlati, önállóan szerzett tapasztalaton van  a tanagyag életszerű, a gondolkodás motiválva van  ez a legeredményesebb nevelési stílus Laissez-faire  következetlen, hol szigorú, hol engedékeny stílus  a gyerek nem tuja követni, hol hideget, hol meleget kap  inkább a passzivitás jellemző a tanulókra  a gondolkodás hol motivált, hol nem  kiszámíthatatlan  ez e legrosszabb nevelési stílus Az osztályfőnöki munka Az osztályfőnök mindig a nevelés kulcsembere volt. Nemcsak oktatója növendékeinek, hanem a legtágabb értelemben vett nevelője is, az órákon és a tanórákon kívül is. Hozzá fordulnak a gyerekek kérdéseikkel, kéréseikkel, problémáikkal. Ő fogja össze az osztályközösséget, figyeli tanítványai fejlődését. Ugyancsak az ő

munkája közé tartozik a család és az iskola közötti jó viszony kialakításának megalapozása. Tőle kérnek és kapnak nevelési tanácsokat a szülők Munkája komplex jellegű: a tanuló személyiségének egészére irányul. Figyelembe veszi helyzetét a családban és a gyermekközösségben. Az osztályfőnöki feladatok sorából kiemelt szerepe van a közösségformáló munkának. Az oktatás és a nevelés egységének megteremtése, az oktatás nevelő hatásának elmélyítése, a hatékony személyiségfejlesztés végett egyaránt rangos feladata az osztályfőnöknek a tanulók tevékeny közösségi életének megszervezése. Az osztályfőnökök az év során nagyon sokféle szabadidős programot is szerveznek ennek érdekében. Ide tartoznak a múzeumlátogatások, különböző kiállítások megtekintése, játszóházi programokon való közös részvétel. Hangversenyek, különböző színházi előadások megtekintés. Az osztályok év vége felé

egy, vagy több napos osztálykirándulásokat szerveznek, ahol megismerhetik hazánk szép tájait, növény- és állatvilágát, történelmi emlékhelyeit, technikatörténeti nevezetességeit. Szinte valamennyi osztályban megtartják a születés- és névnapi köszöntéseket, nőnapi, anyák napi megemlékezéseket. Mikulás vagy karácsonyi ajándékozást tartanak, közös szalonnasütéseken, kerékpártúrákon vesznek részt. Az élethosszig tartó tanulás Amikor kikerülünk az iskolapadból, és belevágunk a nagybetűs ÉLET-be, akkor nem áll meg a tanulás folyamata. A munkahelyünkön új ismereteket kell megtanulnunk ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a fejlődő világgal. Továbbképzésekre küldenek, hogy új módszereket sajátítsunk el a hatékonyabb munkavégzés érdekében. 2000 márciusában az Európa Tanács lisszaboni ülése egyebek mellett a következő stratégiai célt fogalmazta meg: „2010-re Európa legyen a világ legversenyképesebb és

legdinamikusabb tudásalapú gazdasága, amely képes fenntartható gazdasági növekedés elérésére, egyre több és jobb munkalehetőség, nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére”. Ezért az államok külön-külön és a nemzetközi szervezetek is kiemelt figyelmet fordítanak az oktatás és a szakképzés fejlesztésére, a résztvevők körének bővítésére, valamint az erre vonatkozó információk gyűjtésére és értékelésére. Az oktatás és a szakképzés, illetve az iskolázottság, a szakképzés szintje, a résztvevők és végzettek népességen és főként a foglalkoztatottakon belüli arányai minden ország társadalmigazdasági fejlettségének meghatározó jellemzőivé váltak. A folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a

munkaerőnek a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja. Az élethosszig tartó tanulás fontosságának növekedésével a tanulás fogalma is változott, bővült. Míg korábban ez jellemzően az iskolarendszerű oktatásra korlátozódott, addig az élethosszig tartó tanulás átfog minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, legyen az formális, nemformális vagy informális, melynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. A tanulás eme kibővített fogalma minden egyes emberre értelmezhető, életkortól, munkaerő-piaci státusztól, intézményi és társadalmi keretektől függetlenül. Elvileg magában foglal mindenfajta tanulási tevékenységet, kezdve a gyermekkori készségfejlesztéstől, egészen a nyugdíjasok szellemi frissességet megőrző tanulási tréningjéig