Történelem | Felsőoktatás » Báthori István lengyel királysága

Báthori István lengyel királysága Eszterházy Károly Főiskola Budapest, 2008. május 15 1 A lengyel Rzeczpospolita a XVI. században érte el „aranykorát”, mely a Jagellódinasztia két utolsó királyának, I Zsigmondnak és fiának Zsigmond Ágostnak volt köszönhető. 1 Gazdag és erős államot hoztak létre, a Litvániával való egyesülés után a korabeli Európa regionális nagyhatalma lett Lengyelország. 2 Területe a Balti-tengertől közel a Feketetengerig, az Oderától a Dnyeperen túl terjedt, amely számokban kifejezve csaknem 815000 km2 volt. Ennek a hatalmas országnak 65%-át tette ki a Litván Nagyfejedelemség Az ország lakosságát ebben a korszakban nagyjából 6 millióra becsülték. 3 A lengyel állam gazdasága jól működött, annak ellenére, hogy a nagy kiterjedésű Lengyel-alföld területének csak egyharmadát lehetett gabonatermesztésre használni, mert a többi a folyók árterülete volt, így az állatok legeltetésére volt

alkalmas, illetve összefüggő erdőség foglalta el. A hegységek vonulatai ásványkincsekben gazdagok voltak, itt alakultak ki a só-, ezüst- és rézbánya központok, pénzverdéket és pénzváltóhelyeket állítottak fel. De a gazdasági növekedés nemcsak ezeknek köszönhető, hanem annak, hogy az ország széles medrű, jól hajózható folyókkal rendelkezett, és a folyók is átjárhatóak voltak mellékvizeiken keresztül. Árujukat így könnyedén el tudták szállítani a baltikumi kikötőkbe, ezáltal be tudtak kapcsolódni a kereskedelembe. A lengyel áruk legfontosabb piacát Hollandia jelentette, de fontos bevételt jelentett a svédek, spanyolok, angolok és franciák vásárlása. Ezen piacok megtartása érdekében a Jagellóknak részt kellett vennie a Balti-tenger fölötti uralomért folytatott küzdelemben. 4 Ennek a gazdag államnak azonban megvolt a saját hátulütője is, amely mindkét királynak nagy problémákat okozott. Az egyik probléma

abból adódott, hogy a hosszú határvonal egyes szakaszait nehezen lehetett megvédeni a külső támadásokkal szemben, mert nagyon kevés volt a természetes határ. A nyugati határon ugyan ott folyt az Odera, de a víz már nem a lengyeleket védte, így könnyen be lehetett hatolni az ország belsejébe. Kelet felé pedig teljesen nyitott volt az ország, és mivel itt voltak a legagresszívabb szomszédok – oroszok, törökök, tatárok -, folyamatosan védekezniük kellett betöréseik ellen, így állandóan mozgásban volt a határvonal. A másik probléma, hogy kiterjedése miatt a lengyel-litván állam több európai konfliktusban volt egyszerre érdekelt, de nem támadó, hanem reagálásra kényszerített félként. Északon a Balti-tengeri hatalomért küzdöttek, délen és nyugaton a Habsburgokkal egyezkedtek a közép-európai dominanciáért, keleten pedig az orosz cár 1 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 Gebei

Sándor: A Rzeczpospolita felbomlása. Forrás: http://wwwc3hu/~klio/klio002/klio002083htm 20080511 10:35 3 Jerzy Topolski: Lengyelország története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989 4 Horn Ildikó: A könnyező krokodil. L’Harmattan Kiadó, 2007 2 2 szeretett volna lecsapni a Litván Nagyfejedelemség birtokaira. Az Oszmán Birodalom terjeszkedéséből sem maradtak ki, bár csak közvetve érintette őket a hódítások sorozata, Lengyelországba a török vazallus tatár kán csapatai törtek be időnként a keleti, délkeleti határokon. Az Oszmán Birodalommal való összecsapást igyekeztek elkerülni, I Zsigmondnak 1533-ben sikerült megkötni a szultánnal az örök békét és a király igyekezett is ezt betartani. 5 Az ország jogrendjét tekintve nemesi köztársaságról beszélhetünk, amely azt jelenti, hogy az uralkodónak korlátozott jogai voltak a Rzeczpospolitában. Ez a gyakorlat már a XIV században kezdett kialakulni, a nagyszámú nemesség saját

„önkormányzat” kialakításával a főurakéval azonos jogok birtoklásáért küzdött, eredményesen. A XV és XVI század fordulóján aztán sor került az első országos nemesi gyűlés összehívására. Innentől kezdve „a területi gyűlések, az ún. szejmikek választották meg a központi szejmbe és a szenátusba küldendő képviselőiket. Az így megválasztott országgyűlések két házból (két táblából) álltak, a szenátusból és a képviselőházból. A képviselőházban területenként, vajdaságonként két-két küldött foglalt helyet.” 6 1505-ben a randomi alkotmányban a nemesség kimondta a szejm és a szenátus egyenjogúságát, a „„nihil novi” (semmi újat nélkülünk) törvényt, amely korlátozta az uralkodót, hogy a szejmen kívül beleszólhasson a nemesség rendi jogaiba, új törvényeket hozhasson, adókat vethessen ki a testület jóváhagyása nélkül.” 7 A politikai sikerek folyamatosan növelték a nemesség

aktivitását. Reformmozgalmat hoztak létre, egzekúciós mozgalom néven. Programjukban megfogalmazták az államapparátus megjavítását, a pénzügy, a hadügy, a közigazgatás és a bíráskodás reformját. Hivatalos hadsereget szerettek volna felállítani, nemesekből álló ellenőrző bizottságokkal segítették volna a végrehajtó hatalmat, fellebviteli bíróságokkal kívánták megkönnyíteni az uralkodó munkáját. A királyi hatalmat megpróbálták kivonni az egyház befolyása alól, külpolitikájukat tekintve pedig az első helyen Szilézia visszaszerzése állt. Az egzekúciós mozgalomnak nagyon sok támogatója akadt, így II. Zsigmond is jobbnak látta, ha a főurakkal szemben ő is a mozgalmat támogatja A király személyes támogatásával a mozgalom így elérte, hogy az 1563-64-es szejm érvénytelenítette és visszakövetelte az 1504 után eladományozott földbirtokokat és a belőlük származó jövedelemből felállították a cirka háromezer

főből álló állandó katonaságot, akik a délkeleti határt védték a tatár betörések ellen. 8 A mozgalom azonban 1572 július 7-én megtorpant, mert Zsigmond Ágost hosszú betegség után elhunyt, és ők nem voltak 5 Horn Ildikó: A könnyező krokodil. L’Harmattan Kiadó, 2007 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 45o 7 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 45o 8 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 6 3 felkészülve erre a helyzetre. A király halálával kihalt férfiágon a Jagelló-dinasztia, sem három házasságából, sem törvénytelen kapcsolatból nem született fiú gyermeke és intézkedést sem tett az uralkodó az utódlás kérdésében. 9 Jan Zamoyski királyi titkár javaslatára a nemesség részvételével magtartandó királyválasztást akartak, de konkrét személyt egyik párt sem tudott kiállítani. 10 Az elkövetkező majd

egy éves interregnum ideje alatt sok esélyes jelölt követe fordult meg a lengyel udvarban, intrikák sokasága jellemezte ezt az időszakot. 1573 május 11.-én aztán a lengyel rendek Valois Henriket, Anjou hercegét választották királyukká Henrik volt a várományosa a francia trónnak is, igazából nem kívánta a lengyel királyi koronát, ezért uralkodása csak egyetlen szempontból érdekes a lengyel történelemben. A rendek még megkoronázása előtt rájöttek, hogy nem csak új uralkodót választhatnak, hanem egyúttal meghatározhatják jogkörét is, vagyis alattvalóihoz fűződő viszonyát. Ezért meghatározták az Articuli Henriciani nevű törvényeket, melyben eltörölték a trónöröklést, az uralkodó házasságkötéséhez, az adók kivetéséhez, a nemesi felkelések összehívásához és az ország határain túl folytatott katonai akciókhoz szükségessé tették az országgyűlés összehívását. Ellenállási joggal éltek, ha az uralkodó

megszegte volna esküjét. Henrik koronázása érdekében aláírta ugyan a törvényt, de IX. Károly francia király egészségi állapotának rosszabbodásának hírére 1575. június 18-án hazaszökött Ezúttal egy rövidebb átmeneti időszak következett, végül az 1575. november 12-én összegyűlt országgyűlés hosszú huzavona után végleg meghatározta annak a két az embernek az előnyeit, akit királlyá szerettek volna koronázni. 11 Az első „jelölt bírja a szultán támogatását, ugyanakkor ne legyen Miksa szövetségese, sőt hajlandó legyen vállalni a császárral szemben feltehetően kibontakozó konfliktust. Hadvezéri tapasztalatokkal és sikerekkel is rendelkeznie kell, mert új koronáját valószínűleg fegyverrel kényszerül majd megvédeni.” 12 Az egyetlen jelölt, aki ezeknek a kitételeknek megfelelt, Báthori István erdélyi fejedelem volt. A második jelölt pedig maga az infánsnő, Jagelló Anna volt, egyszerűen azért, mert a

Jagelló családból származott. Amikor a rendek összevetették, hogy melyik jelölt lenne a legmegfelelőbb, rájöttek, hogy nem választaniuk kell kettejük között, hanem egyesíteniük előnyeiket. Báthori tehát csak úgy lehetett király, ha felségül veszi Jagelló Annát, amire 1576. május 1-én került sor a koronázási ceremóniával egyetemben. 9 Horn Ildikó: A könnyező krokodil. L’Harmattan Kiadó, 2007 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 11 Horn Ildikó: A könnyező krokodil. L’Harmattan Kiadó, 2007 12 Horn Ildikó: A könnyező krokodil. L’Harmattan Kiadó, 2007 150o 10 4 Báthori lengyel királlyá koronázásával nem mondott le az erdélyi fejedelmi trónjáról. Bátyját, Kristófot jelölte ki kormányzónak, vagyis vajdának. Meglehetősen nagy önállóságot biztosított bátyjának, de a döntő szót mindig ő mondta ki Erdéllyel kapcsolatban. Krakkói székhelyén Erdélyi Kancelláriát

hozott létre, innen értesült minden fontosabb eseményről, amely régi hazájában történt. Lengyel királyként is megmaradt magyarnak, Magyarország török alól való felszabadításán is gondolkozott, dolgozott, de sajnos végül nem találta meg ehhez a megfelelő utat és eszközt. Sokszor lengyel alattvalói ezt a nagy magyarságot szemére is vetették. 13 Báthori István király lengyel belpolitikáját a hatalom központosításának kísérlete jellemzi. Kormányzása elején ennek érdekében a köznemességet próbálta maga mellé állítani, de ők nem támogatták teljes vállszélességgel terveit. Ekkor Báthori taktikát változtatva a köznemességet és a főnemességet megpróbálta egymás ellen kijátszani, ami szintén nem járt sikerrel. Főleg azután fordultak el tőle a köznemesség tagjai, miután összeesküvés vádjával kivégeztette Samuel Zborowski lengyel mágnást. A főurak ekkor ellene fordultak, zsarnoknak kiáltották ki és sikerült

a szabadságukat féltő köznemesség egy részét is oldalukra állítani. Ennek ellenére sok újítást vezetett be, ő honosította meg a Gergely-naptárt, egyetemi rangra emelte a jezsuiták vilniusi kollégiumát, megalapítva ezzel Európa legrégebbi egyetemét. Egyébiránt azonban egy évtizedes uralkodását inkább a háborúskodás és a háborús előkészületek jellemzik. 14 Még alig foglalta el a lengyel trónt, mikor hadsereget kellett vezetnie Gdansk ellen, mert a német lakosságú város kitartott Habsburg-pátisága mellett és nem voltak hajlandóak elismerni királyuknak Báthorit. Az uralkodó ezzel szemben hajlandó lett volna megegyezni a várossal, ha feltételeit elfogadják és teljesítik: „A már említett feltételeken kívül, melyek szerint a gdanskiak bocsássák el katonaságukat, tegyék le a hűségesküt, és kérjenek bocsánatot, még egy új feltételt is szabtak, nevezetesen, hogy fizessenek háromszázezer zlotyt nem büntetésként,

hanem jövedelmeik kamataként; hogy a kikötői vám felét, a díj felemelése nélkül, adják át a Királynak, s hogy ezen adó felügyelete céljából a Király jegyzőjét fogadják a városban” 15 A gdanskiak kötelezték ugyan magukat arra, hogy a kért összeget két részletben megfizetik, de azt elutasították, hogy bocsánatot kérjenek, illetve követelték, hogy adóterheiket szüntesse meg a király. Ráadásul megtámadták, fosztogatták a szomszédos falvakat és a városban lévő katolikus kolostorokat. Először a király megvonta tőlük kereskedelmi jogaikat, majd 1577. június 20-án 13 Perényi József: Lengyelország története. Gondolat Kiadó, 1962 Perényi József: Lengyelország története. Gondolat Kiadó, 1962 15 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 158o 14 5 megkezdődött a háború. A gdanskiaknak nagy létszámú, német, skót és dán zsoldosokból szervezett seregük volt 16, Báthori viszont anyagi

problémákkal küzdött és nem volt megfelelő számú gyalogosa sem. Mivel már mindenki Gdansk ellen fordult, ezért segítséget kapott a király az érsektől, illetve Poroszországtól, így meglett az anyagi feltétele a háborúnak. A majd fél éves csatározás után 1577. december 12-én végül néhány német fejedelem követségbe ment Báthorihoz és egyezkedni kezdtek a béke feltételeiről. A király hajlott a békére, hiszen az oroszok már a Balti-tenger mellékeit pusztították és inkább oda szerette volna fordítani teljes figyelmét és katonai erejét. A város meghódolásával nem csak Báthori tekintélye nőtt valamelyest, hanem anyagi és gazdasági ereje is jelentősen gyarapodott: „a gdanskiak bocsánatot kérnek az előírt formula szerint; öt év alatt megfizetnek kétszázezer lengyel zlotyt egyenlő részletekben; hűségesküt tesznek a Sándor király által Poroszországnak előírt formula szerint erre a célra kijelölt személyek

előtt.” 17 Az uralkodó a Gdansktól kapott váltságdíjból és a Hohenzollernek oldalágának a Porosz Hercegségre való igényének elismerése miatt kapott összegből állította fel azt a hadsereget, amellyel az orosz hadsereg ellen kívánt indulni Livóniáért. 18 A lengyel király tehát csak 1578-ban tudott bekapcsolódni az Moszkvai Nagyfejedelemséggel folytatott, 1558-ban kezdett livóniai háborúkba. A cár a Balti-tenger keleti partvidékének birtoklásáért indított háborút a livlandi Német Lovagrend, Litvánia, Svédország és Lengyelország ellen. 1561 után sikerült elfoglalnia a mai Lettország és Észtország csaknem teljes területét, a gdanski háború pedig 1577-ben Lengyelország felé fordította a figyelmét. Azt gondolván, hogy a belviszály meggyengítette az országot, megkezdte Livónia meghódítását. Báthori, ahogy hírét vette az ellenség támadásának, azonnal hadba szólította a litván nemességet, és a Gdansk alatt

táborozó seregét Fehérorszországba küldte, a határok védelmére, mert itt egyáltalán nem volt felkészített hadserege. Összehívta a szejmet, ahol egyhangúlag megszavazták, hogy Moszkva ellen legyen háború, de ne lengyel, hanem idegen földön. Ráadásul betörtek az országba a tatárok is, mert a Dnyeper elhagyatott vidékén gyülekező kozákok – keresztények lévén – sokszor háborgatták országukat zsákmányszerzés céljából. A Fehéroroszországba tartó hadnak sikerült őket visszaszorítani és értesítették a lengyel királyt, aki igyekezett megegyezésre jutni a tatár kánnal, hiszen háború esetén esetleg egy oszmán háborúba is belekeveredhettek volna. Sikerült is megállapodást kötnie a két 16 Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet. Forrás: http://mekoszkhu/01200/01267/html/08kotet/08r02f09htm 20080515 9:21 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 18 Szokolay Katalin: Lengyelország

története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 17 6 félnek, Báthori ajándékokkal halmozta el a kán követeit, így biztosítva a moszkvai háború idejére a békét. 19 A háború pénzügyeivel kapcsolatban is megkezdődtek a szejmben a tanácskozások: „Olyan döntés született, hogy minden telek után egy zlotyt és minden, kis és nagy városban eladott hordó sör után az érték tizennyolcad részét kell adó gyanánt befizetni. Soha eddig ilyen magas adókat még ki nem vetettek: mégis mind megszavazták, kivéve a krakkói, sandomierzi és sieradzi vajdaság küldötteit, akik arra hivatkoztak, hogy erre nézve nem kaptak otthon semmiféle utasítást.” 20 A valóság azonban az volt, hogy a köznemesség nem akarta sem a háborút, sem pedig az adókat megszavazni addig, amíg az egzekúciós mozgalom programjában szereplő fellebviteli bíróságokat fel nem állítják. A király hosszú tárgyalások és egyeztetések után engedélyezte a bíróságok

felállítását, cserébe a rendek egyhangúlag megszavazták a háborúhoz szükséges költségeket. Báthori még Krakkóban tartózkodott és a rendekkel alkudozott a pénz dolgában, amikor serege már Wenden alatt nagy győzelmet aratott az oroszok felett. A cári csapatoknak ez a második rohama volt a város ellen, és másodjára jóval nagyobb erőkkel ostromoltak, mint előzőleg. Négyen vezették az orosz sereget, Pjotr Tatov, Vaszilij Voroncov, Pjotr Horoscsin és Andrej Solkanov. Csak néhány napig ostromolták a várost eredménytelenül, de ez pont elég idő volt arra, hogy az egyesült lengyel és litván sereg vezetői meggyőzzék a svéd parancsnokot, csatlakozzon ő is csapatával. 21 A közös „támadás igen heves volt: a lengyelek, litvánok, svédek az elszenvedett sérelmekért verekedtek, a livóniaiak a szabadságukért, s mindannyian a dicsőségért” 22 Az orosz sereget szétkergették, az éjszaka beálltával pedig nem lehetett visszatartani a

menekülő katonákat. Pjotr Horoscsin és Andrej Solkanov katonáikkal együtt megszöktek a vereség színhelyéről, csak a tüzérség maradt a táborban a másik két vezetővel. Sok orosz elesett ebben a harcban, a lengyelek sok foglyot ejtettek és ágyút zsákmányoltak. Báthori seregében elenyésző volt a veszteség Mielőtt a király elhagyta volna Krakkót, kinevezte hadserege főparancsnokául Mikolaj Mielecki podoliai vajdát, és parancsot adott neki, hogy készüljön fel a hadjáratra. Az egész országban elkezdett katonákat toboroztatni, segítséget kért fivérétől, az erdélyi fejedelemtől, hogy küldjön magyar gyalogosokat és lovasokat. Németországba is küldött követeket sereg toborzására, a litván urak pedig saját költségükön állítottak ki katonákat. A tatár kán is ígért 19 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 172o 21 Nagy

László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 22 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 176o 20 7 Moszkva ellen fegyveres támogatást, ha a király megígéri, hogy visszatartja a kozákokat az országukba való betöréstől, illetve ajándékokkal kedveskedik a kánnak, de végül ők nem vettek részt a háborúban, mert a török császár hadba szólította őket Perzsia ellen. A pénzügyeket tekintve, az adókból kevés pénz folyt be, így a királynak kölcsönökhöz kellett folyamodnia és saját kincstárához is hozzányúlt. A sereg toborzásán kívül nagy hangsúlyt fektetett ágyúk öntésére és pontonhidak készítésére is. 23 Báthori már Wilnoban tartózkodott, mikor végre elküldte hadüzenetét IV. Ivánnak, melyben a háború megindításának okaiként a következőket sorolta fel: „békeidőben a Cár megtámadta és lerombolta Livóniát, a lengyel követekkel illetlenül bánt, a

fegyverszünet elől kétértelmű levelekkel tért ki; ugyanebben az időben Wendent még nagyobb sereggel kezdte ostromolni, s végül – követei a lengyel királlyal udvariatlanul viselkedtek.” 24 A királyt ekkor már nagyon sürgették, hogy gyűjtse össze seregét és vonuljon hadba Iván ellen. A király azonban még nem döntötte el, hogy merre induljon el a hadserege. Általános tanácsot hívott össze, ahol megállapodtak, hogy Polockot foglalja el, mert ez a város Livóniához és Litvániához is közel van és így mélyen behatolhatna a cár birodalmába. 25 A vár ostroma váltakozó sikerrel folyt és elhúzódott, de végül a védők kénytelenek voltak megadni magukat, mert a lengyel zászló alatt egyesült csapatok hatalmas tűzvészeket okoztak a vár fa falainál. 26 A várvédők átadták a várat, majd aki akart, szabadon elvonulhatott. A király Polock elfoglalása után szerette volna az egész tartományt magáénak tudni, hiszen csak így

építhetett ki egységes világi és egyházi közigazgatást. A tartomány egységesítése és a Polockban található kevés zsákmány miatt elégedetlenkedő katonáinak megbékítése érdekében a király parancsot adott a Polockkal szomszédos várak, Sokol, Turowla és Susza elfoglalására. 27 Ezeknek a váraknak az elfoglalása azonban már nem jelentett nagy katonai kihívást, a király visszatért Wilnoba, embereire hagyta a cári erősségek, csapatok zaklatását. Ő maga pedig elkezdte tervezni a következő hadjáratot. Báthori 1580-as hadjárata nagyobb volt az előző évinél 28 Már előre gondoskodott élelemről és hadi eszközökről, amit hajókon előre küldött Vitebskbe. Itt várta be seregét, ahol haditanács keretén belül döntötték el, hogy a következő célpont Velikie Luki lesz, livóniai, illetve a Dwina és Uswiat folyó közelsége miatt. Ezen feltételek miatt könnyen juthattak utánpótláshoz és könnyen szállíthattak élelmiszert.

Velikie Lukiba tartván két ellenséges vár állta útját a lengyel seregnek. Az egyik Wieliz volt, a másik pedig Uswiat E 23 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 177-178o Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 26 Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582) 27 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 28 Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582) 24 25 8 két várat be kellett vennie ahhoz, hogy az ellenség nehogy a hátába tudjon kerülni. Seregét két részre osztotta és Wielizbe küldte Zamoyskit. A vár bevétele nem volt különösebben megerőltető a sereg számára, mert az ostromszerkezetek és fáklyák láttán a várnép megadta magát. Wieliz elfoglalása után IV Iván békekövetek küldött hozzá, de Báthori tudta,

hogy a cár csak időt akar húzni. Folytatta útját Velikie Lukiba Mivel az ellenség ismerte a polocki vár történetét, saját erősségük fa falait földdel és gyeppel borították be, amelyen nem fog a tűz. Ezért a király szeptember 1-én faltörő ágyúkkal kezdte meg az ostromot, amitől a földtöltések leestek és az ostromlók fel tudták gyújtani a falat és szeptember 5.-én elfoglalhatták a várat. A szabad elvonulást itt már nem tudta biztosítani a király, mert emberei beszabadultak a várba és megöltek mindenkit, arra hivatkozva később, hogy ez csak „megátalkodottabbá” teszi az ellenséget, nem félnek így a seregtől. Ezen a területen elfoglalták még a két szomszédos várat is, Zawolocze-t és Ozieryszcze-t, hogy az elfoglalt tartományban ne maradjon ellenség. A kedvezőtlen időjárás miatt a harcok eléggé elhúzódtak, a királynak kisegítő csapatot kellett küldenie a Zawolocze várát ostromló sereghez. Az oroszok, mikor

látták, hogy a lengyel csapatok új erőre kaptak, feladták a várat és a bosszúszomjas katonák elől kimenekítve elengedték őket szabadon. Lengyelország és Moszkva között az 1581-es őszi és téli hadjárat volt a háború sorsát eldöntő időszak. 29 Sokan már békét szerettek volna lengyel földön ebben az évben, de a cár által javasolt megegyezés senki számára nem volt kielégítő, túl kevés várat volt hajlandó átengedni a két éves periódusban elfoglalt erősségekért. Ráadásul Báthori kapott Moszkvából egy levelet, mely tele volt érthetetlen kifejezésekkel, szitkokkal és a királyt esküszegéssel vádolta a cár. 30 A király erre reagálva gyakorlatilag párbajra hívja ki IV. Ivánt: „mindenre válaszolni nem akarok, hanem tettel kívánok bizonyítani, mivel pedig azzal vádolsz, hogy keresztény vért akarok mindenáron ontani, hát gyere ki egyedül egy bizonyos helyre, te is, én is kíséret nélkül, s szemtől szembe

mérjük össze erőnket; amit is ha meg nem teszel, csak még jobban megmutatod az egész világnak tespedtségedet.” 31 A király elhatározta, hogy egy újabb hadjáratban mélyen behatol moszkvai földekre. Seregével elindult Zawoloczéba, ahol titkos tanácsülésen vitatták meg, hogy melyik irányba induljon tovább a sereg. Psków mellett döntöttek. Ide tartva útjukba esett Ostra vára, amely nem kívánta megadni magát a lengyel királynak, kész volt a harcra. Nem sokáig tudták tartani magukat és meglepődtek, hogy Báthori be tudta venni várukat, hiszen ez kőből épült, nem pedig fából, mint a többi. A harc 29 Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582) Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 31 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 214o 30 9 végeztével minden orosz szabadon eltávozhatott. Pskówban a cár nagy sereget tartott fenn két kapitány

vezetésével a vár védelmére. A szomszédos, kisebb várak és az előváros felégetésével még többen költöztek be a várba, mely akkora volt, mint „egy másik Párizs” 32. Az orosz csapat jól felszerelt volt a várban, folyamatosan erősítették a falakat, sok fegyverrel rendelkeztek, elegendő élelmük volt egy hosszabb ostromhoz is. A lengyel sereg augusztus 26.-án ütött tábort Pskówban, de nagy problémát jelentett, hogy a táborépítésben nincs járatos személy a vezetők között. Az előkészületeket megnehezítette, hogy a várból az oroszok „rakétákat” és „tüzes golyókat” lőttek ki, amely nem csak pusztította a sereget, hanem nappali világosságot teremtve elárulta, hogy merre húzódnak a sáncok. Az ostromlók hasznára vált azonban az, hogy a cár uralmával elégedetlenkedő bojárok nem hajtották végre uralkodójuk parancsát és nem hajtották végre a föld felégetésére vonatkozó parancsát, így élelemhez jutottak

Báthori katonái. 33 Az ostrom elhúzódott, az oroszok kitartottak, Báthori többször kísérelt meg várfoglalást, de ez mindannyiszor kudarcba fulladt. Novemberre beállt a hideg idő, gyakorlatilag patthelyzet alakult ki. A király ekkorra már abban reménykedett, hogyha a várat nem is tudják elfoglalni, legalább számukra kedvező béketárgyalásokat tudjanak folytatni a cárral. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy a svéd király támadást intézett a IV Iván által birtokolt livóniai területek ellen és sorra foglalta el a várait. Így a cár is hajlott a megegyezésre, természetesen számítva arra, hogy a békekötés neki lesz eredményesebb. A béketárgyalások nehezen indultak meg és sokáig elhúzódtak. Összesen huszonegy ülést tartottak, melyek 1581. január 15-én fejeződtek be A békeszerződés véglegesítésére január 9.-én került sor Az előzetes tárgyalásokon a lengyelek azt szerették volna, hogy a várak neveit és határait

régi szerződések alapján írják le, de az oroszok ezt ellenezték és csak nagy általánosságban akarták megfogalmazni. Sok huzavona után végül a cár követei ráálltak arra, hogy a birtokok és a várak régi határai megmaradnak, illetve Moszkva a litván várak, az átadott livóniai várak és a határ menti várak ellen, Báthori pedig az orosz kézen lévő várak ellen nem indít támadást. 34 Mint már említettem, Báthori sokat foglakozott Magyarország török alóli felszabadításának gondolatával. Ugyanez az eszme fogalmazódott meg még 1570-ben XIII Gergely pápában is, aki a lengyel király uralkodásának kezdetén, 1577-ben elküldte Lengyelországba Laureo pápai nunciust és egy török ellenes liga létrehozásába kívánta bevonni az országot. Báthori ekkor még nem ajánlhatta fel a lengyelek segítségét, hiszen hatalmát még nem szilárdította 32 Nagy László: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 218o Nagy László:

Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 34 Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582) 33 10 meg, ellenben ígéretet tett, hogy 40.000 magyar katonát mozgósít a háborúhoz, ha a liga valóban létrejön. 1579-ben ismét megkereste a pápa Caligari szentszéki követ tolmácsolásával, a szövetség megalakításának tervével. A király ekkor halogatta a válaszadást, hiszen épp Moszkva ellen folytatott nagyszabású háborút, de a pápa vissza is vonta javaslatát a kirobbant spanyol-portugál háború miatt. Elsőként Báthori az oroszokkal folytatott háború befejezése után tartotta alkalmasnak az időt a liga létrehozására, részben ezért is siettette a békekötést IV. Ivánnal Egyelőre azonban ez is csak egy kósza gondolat marad. 1582 augusztusában ismét a lengyel király veti fel az ötletet az új pápai nuncius, Bolognetti atya előtt, és ezúttal a nemzetközi események neki kedveznek. A

törökök megtámadják Krétát, Velence legfontosabb gyarmatát, így a pápa igent mond a tervre. Báthori ekkor közölte, hogy akkor hajlandó belépni a ligába, ha a leendő ligát alkotó másik három fél már szövetségre lépett egymással, nevezetesen a Szentszék, II. Fülöp spanyol király és Velence. Erről azonban szó sem eshetett, mert Velence és Spanyolország különbözőségeik miatt nem volt képes együttműködésre. A pápa ennek ellenére erőlteti a dolgot, mire 1584ben a király már ahhoz ragaszkodik, hogy Rudolf császár kötelezze el magát az ügy mellett Sőt, egy merőben új gondolattal áll elő: nem tart igényt a nyugati hatalmak támogatására, ehelyett támogassa őt a Szentszék, hogy meghódíthassa a Moszkvai Nagyfejedelemséget. Ha ez sikerül, ígérte, hogy egész Kelet-Európa és a kaukázusi népek haderejét a török ellen fordítja. Fél év gondolkodás után a pápa nemet mondott Báthori tervére, de a király nem adta

fel. Unokaöccsét, Báthori András bíborost elküldte a Szentszékhez, majd segítségül hívta Antonio Possevino jezsuita barátot is. Kettejüknek 1586 nyarán sikerült kicsikarni az új pápától, V. Sixtustól az elvi beleegyezését A jó hír Lengyelországba érkezése azonban már nem sokat nyomott a latban, mert a királyt súlyos betegség döntötte le a lábáról és 1586. december 12-én elhunyt Grodnóban. 35 Báthori halálát követően Lengyelországban – az előző korszakhoz viszonyítva – beköszöntött az „ezüst kor”, amely kifejezés már a hanyatlás megindulását jelképezi. Az első Wasák – III. Zsigmond és IV Ulászló - uralkodása még kedvező színben mutatta a Rczeczpospolitát Európa szemében, de a Bogdan Hmelnyickij-féle felkelés után kiderült, hogy mégsem olyan erőtől duzzadó az ország, mint azt mutatják. A Wasák külpolitikai tere leszűkült, a belpolitikában pedig mindig meg volt kötve az uralkodók keze. Így

nem lehetett megfelelően vezetni egy országot. 36 Ennek az lett az eredménye, hogy 1621-ben a svédek 35 36 Bethlen Farkas: Erdély története I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996 11 megszerezték Livóniát, majd II. János Kázmér uralkodása alatt az 1654-660-i svéd-lengyel háború már teljes egészében Lengyelországban zajlott. Ez a háború ugyan nem járt területvesztéssel, de az ország végleg elveszítette tekintélyét a nemzetközi politikában. 37 37 ifj. Barta János: „Napkirályok” tündöklése Csokonai Kiadó, Debrecen, 2001 12 FORRÁSJEGYZÉK • Szokolay Katalin: Lengyelország története Balassi Kiadó, Budapest 1996 • Perényi József: Lengyelország története Gondolat Kiadó, 1962 • Horn Ildikó: A könnyező krokodil – Jagelló Anna és Báthory István házassága L’ Harmattan Kiadó, 2007 • Nagy László: Báthory István emlékezete Zrínyi

Kiadó, Budapest • Bethlen Farkas: Erdély története I. - A kezdetektől 1606-ig Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. • ifj. Barta János: „Napkirályok” tündöklése – Európa a 16-18 században Csokonai Kiadó, Debrecen, 2001 • Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582) Bolyai Szemle, 2005. XIV évfolyam 2 szám • Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet - IX.fej Lengyelország és Oroszország http://mek.oszkhu/01200/01267/html/08kotet/08r02f09htm • Gebei Sándor: A Rzeczpospolita felbomlása http://www.c3hu/~klio/klio002/klio002083htm 13