Történelem | Felsőoktatás » Anonymus krónikájának kérdései

Anonymus krónikájának kérdései Eszterházy Károly Főiskola Budapest, 2008. január 2 Magyarország történelmének legismertebb „névtelenje” kitörölhetetlenül bevésődött a hazai történelemkönyvek szövegébe. Valóságos misztikum fonódott Anonymus és műve, a Gesta Hungarorum köré. Személye körül több mint negyedévezredes titok lappang, a geszta tartalmáról, történeti forrásértékéről első bécsi kiadása óta vitáznak történészek, nyelvészek és irodalomtörténészek. A mindössze 48 oldal terjedelmű, pergamenre írt kódexről több ezer oldalnyi tudományos tanulmány született. Városligeti szobra egy szerzetes csuhába burkolódzó sejtelmes alakot jelenít meg, akinek látványa korunk emberében gondolatokat, kérdéseket szül személyének megismerésével kapcsolatosan. Az általam felhasznált írott és elektronikus források tüzetes elolvasása, értelmezése során egyre beljebb „verekedtem magam” Anonymus

személyének megismerésébe, a Gesta Hungarorum elemzésébe forrásértékének hitelességének megállapítása céljából. A neves történészek, nyelvészek által egy-egy elemzési pont kapcsán felállított érvek és ellenérvek szinte kimeríthetetlen tárházát ismerhettem meg. Egész könyveket megtölthetne például a szerzősség problematikája, hiszen a téma kutatói között találunk olyanokat, akik szerint I. Béla jegyzője volt a krónika megírója, de II., III és IV Béla nótáriusa mellet is többen leteszik voksukat. Sőt egyes kutatók (Kollár György, Cornides Dániel) a témába alaposabban belemerülve még eredeti elképzeléseiket is megváltoztatták. Általánosan megállapítható, hogy minél több információ és elmélet kerül birtokunkba Anonymus krónikájának problematikájáról, annál nehezebb dolgunk van a pontos, vagy legalábbis elfogadható válasz megtalálásában. A szerző kiléte azóta izgatja a középkorkutatók

fantáziáját, amióta a 1746-ban először adta ki nyomtatásban Schwandtner János György a művet. A XVIII század közepe óta szüntelen folyik a vita arról, hogy kinek a jegyzője volt Anonymus. A mű prológusát követően egyértelmű információhoz jutunk a tekintetben, hogy a szerző Béla királyunk nótáriusaként működött: „P.dictus magister ac quondam bone memorie gloriosissimi bele regis Hungarie notaris” A kérdés „csupán” az, hogy a négy azonos nevű uralkodónk közül melyikről van szó! Járjuk végig tehát az Anonymus-kérdésről vélekedő kutatók nézeteit, argumentumaikat és az ezek ellen hozott kontraérveket! I. Béla jegyzőjének lehetőségei: A neves történészek, nyelvészek - így többek között Györffy György, Győry János, Horváth János, Erdélyi László, Domanovszky Sándor, Szilágyi Lóránd, Jakubovich Emil - nagy része ezt az elképzelést elvetik. Ennek ellenére többször felvetődött Anonymus I Béla 1

nótáriusaként való megfeleltetése. Vass István hangsúlyozza, hogy a Névtelen az első hazai krónikásnak vallja magát. Ismereteink szerint keletkezett egy XII századi krónika is az ősmagyarság elbeszéléséről, csak ez sajnos a történelem viharai során elveszett. További érve, hogy pontosabb leírást ad a honfoglalás koráról, mint Kézai Simon XIII. századi műve, valamint Anonymus említ olyan nemzetségeket, akiket a későbbi szerzők már nem. II. Béla jegyzőjének lehetőségei: Az előbbi elképzeléssel szemben népesebb azon kutatók - elsősorban nyelvtörténészek tábora, akik szerint Anonymus II. Béla nótáriusa volt Kniezsa István, Jakubovich Emil és Cornides Dániel ebbe a táborba tartozik. Érdekes Cornides vélekedése, aki korábban a kézirat keletkezésének korául a XIII. sz végét - XIV sz elejét jelölte meg IV Béla korát kizárja, mivel nincs a műben említés a tatárjárásról. Úgy vélte, hogy az országot érintő

ilyen nagy hatású, horderejű esemény megemlítését nem hagyta volna ki a szerző. (Ez a vélekedés több a Gesta Hungarorum keletkezési korát vizsgáló kutatónál is fellelhető.) László szentként való megemlítése is a XIII. századi keletkezés felé vitte el Cornidest A geszta alaposabb, behatóbb tanulmányozása során arra az álláspontra jut, hogy a korábbi királyunk szentként való megemlítésének nem feltétele a tényleges kanonizálás megtörténte, ami csak később történt meg. Anonymus magasztalhatta László királyt a szent jelzővel, attól függetlenül is, hogy még nem nyilvánították azzá. Korábbi véleményében III Béla kora melletti érvként hozza fel a gesztában feltűnő lovászmesteri rangot. Utólagosan azonban kijelenti, hogy noha e cím említésének a XII. század első felében nincs írásbeli nyoma, ez nem jelenti azt, hogy nem is létezhetett volna. Jakubovich Emil szerint a Gesta Hungarorum ortográfiája megegyezik a

II Béla, II. géza kori oklevelek magyar tulajdon és közneveinek írásmódjával „Most is a rómaiak töltekeznek Magyarország javaiból” idézet Jakubovich szerint arra utal, hogy 1147ben III. Konrád által vezetett keresztes hadak hazánk területén haladtak át, nem kis terhet róva a magyarságra. Továbbá úgy véli, hogy a Gesta stílusát, helyesírását tekintve a XII század első felét idézi, a korszakban a’cs’-hangot még ’s’-sel írták. (pl a Csanád tulajdonnév Sunad néven szerepel.) Szintén a helyesírásra utal és ezzel érvel Kniezsa és Katona István is III. Béla jegyzőjének lehetőségei: A leginkább elfogadott az a nézet, hogy Anonymus III. Béla királyunk jegyzőjeként működött. Többek között ezt az álláspontot képviseli Kristó Gyula, Györffy György, Pauler Gyula, Szilágyi Lóránd, Molnár Erik. Szilágyi királyi iratokban vizsgálta a jellemző okleveles formulákat, társadalmi kategória megjelöléseket és

vetette össze a gesztáéval. Megállapította, hogy ezek együttesen a XII század végére jellemzők. Ezt az eredményt gyengíti, hogy ő csak a királyi okleveleket 2 vizsgálta. Szilágyi további érvei, hogy a ’gloriosissimi’ jelző III Béla korától csak királyokra használták, az ’in perpetum” (mindörökké) kifejezés 1181-től válik általánossá. A műben pénznemként megjelenő márka (marca) - amit szintén argumentumként használ - már a XI. század végén is szerepel oklevélben (Somogyvári alapítólevél, 1091). A siglahasználatot is III. Bélától látta általánosan elterjedtnek Ezzel szemben már a X századból is ismerünk okleveleken használt siglákat. Szintén ellentmond III Béla korának az a tény, hogy a ’notum sit omnibus’ promulgációs formula is régebbi. (Az 1130-as években egy András-féle végrendeleten szerepel.) Érdekes, hogy a Gesta Hungarorumban az országot sanyargató rómaiak megemlítését hány

féleképpen értelmezték a kutatók. Mátyás Flórián (Florianus) szerint a rómaiak hazánkra telepedését úgy kell értelmezni, hogy hazánknak a pápai védelemért, oltalomért cserébe jelentős pénzösszegeket kellett lerónunk. Mátyás szerint ez III Béla korára utal Ezzel szemben egészen másként magyarázza a korábban említett Jakubovich E. a rómaiak hatását Kristó Gyula a rómaiak megemlítését szintén felhasználja a saját nézetei bizonyítására. Szerinte II. Endre feleségével, Gertrúddal érkezett német-római alattvalókról 1205-ös érkezésüket követően pár év alatt kiderült, hogy idegen értékeket védenek. A nép ellenük fordul, amiről Kristó szerint Anonymus ír, mint a szép emlékű néhai III. Béla nótáriusa (Kristó Gyula 1210 körülire datálja a geszta keletkezési időpontját.) Pauler Gyula szerint Anonymus kitalált egy történetet Glad vezérről, aki a magyarok ellen szállt harcba a vlachok, kunok és bolgárok

segítségét élvezve. Ezek a népelemek az 1186-ban létrejött bolgár cárságban élhettek, amelyből a vlachok és a kunok a XIII. század közepére tűnnek el. Pauler ezt a történetet hozza érvként a geszta keletkezésének XII század végi XIII- század eleji időpontjára Alátámasztja ezt az Árpád-kori Magyarország egyik legnagyobb kutatójának tartott Györffy György is, aki a gesztát olvasva, abban a tatárjárás előtt állapotokat látja. Süpek Ottó tüzetesebben megvizsgálta a mű elején található ’P’ iniciálét. Ennek nyomán felhívta a kortársai figyelmét arra, hogy a ’P’ betű felső öblében ’O’ és ’V’ betű található. A három betűt összeolvasva POV - Predica Orbi Vade (Menj, prédikálj a világnak!), a domonkos rend jelszavainak kezdőbetűit kapjuk meg. A domonkos rendiek 1220 óta vannak jelen Magyarországon. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy az iniciálé korjelzőként csak akkor használható, ha a Gesta

Hungarorum nem miniátor által készített másolat! Összességében már Cornides Dániel 1802-ben kiadott művében valószínűsítette, hogy Anonymus személyében III. Béla jegyzőjéről van szó és az előbb említett történészek sora 3 bizonyította - persze nem minden kétséget kizáróan - hogy a szerző ismeretanyaga az 1200 körüli Magyarország társadalmi és politikai viszonyait tükrözi. Érvek és szerzők Anonymus IV. Béla nótáriussága mellett Marczali Henrik új forráskritikai módszerek bevezetésével azt az Anonymus-elméletet elevenítette fel, miszerint a Névtelen szerző IV. Béla jegyzője volt Igyekezett elődeinél nagyobb mértékben feltárni Anonymus mester irodalmi forrásait (Dares Phrygius, Regino krónikája, Sevillai Izidor Etymologiae-ja, Pseudo-Kallisthenes Nagy Sándor életének latin fordítása). Marczali szerint a Névtelen fő forrása a tatárjárás volt (tehát művét 1242 után írta), s ezzel magyarázható, hogy a

gesztában a hazát kereső magyarok útvonalának állomásaként a Moszkvától északkeletre fekvő Szuzdalt említi. Sőt Marczali túlmegy azon, hogy a krónika IV. Béla idején keletkezett volna, a nótáriusa csak a király halála után, Kun László idején írta azt meg. Erre a műben olvasható vérszerződés azon pontjából lehet következtetni, ahol kinyilvánítódik Árpád utódainak örökös uralkodásának igénye. (Kun László korában már felmerülnek a trónutódlás problémái.) További érve a kunok (cumani) gyakori említése a gesztában. Györffy György ezzel szemben azt állítja, hogy a krónikában megfigyelhető a nyelvi archaizálás, ami a XII. század végére eltűnik az oklevelekből Bél Mátyás szerint a gesztában megjelenő gloriosissimi jelző csak IV. Bélára utalhat, hiszen a tatárjárás után ország újjáépítésében szerzett érdemei kimagaslóak, az utókor számára példaértékűek. Pray György azért tekinti a

Névtelent IV. Béla jegyzőjének, mert a gesztában említés található Rácországról (Szerb királyságról), ez pedig csak II. András (Endre) korában alakult meg Az előző fejezetben bemutatott elméletek egyike sem ad egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen választ arra, hogy Anonymus melyik uralkodónk nótáriusa volt. Marad tehát az egyetlen bizonyosság az, hogy az egyik Béla királyunk jegyzőjeként tevékenykedett, akit igen nagyra tartott. Most próbáljunk arra is választ találni, hogy ki bújhat meg az Anonymus név mögött Mint arra már korábban utaltam, egy fajta konszenzus van a tekintetben, hogy a mű elején található Pdictus magister kifejezésben a ’P’ betűt le kell választani. A ’P’ a szerző nevének kezdőbetűje. Keletkeztek elméletek arra vonatkozólag, hogy a Pdictus helyes olvasata Praedictus (mint például Kristó Gyulánál), ami „fent” vagy az „előbb megnevezett” kifejezést jelent. Ennek néhány cáfolatát

szeretném alább bemutatni A Gesta Hungarorum szövege valószínűleg nem az eredeti mű, hanem másolat, amelynek első oldala üresen áll. Egyes vélekedők szerint a másoló elfelejtette a címet és a szerző nevét oda írni. Ennek az eléképzelésnek ellentmond az, hogy a szerzők általában a mű végén nevezték meg magukat. Jakubovich új technikát vetett be a geszta vizsgálatában, a kvarclámpa használatát. A pergamen anyagát megfelelő világításba helyezve vizsgálta, számolva azzal a 4 lehetőséggel, hogy azon talál törlésre utaló nyomokat. És valóban, az első üres oldalon kaparás nyomait fedezte fel, s a kvarclámpával kirajzolódott a második oldalon kezdődő mű első 34 sora. Ez is alátámasztja tehát, hogy nem praedictusnak kell olvasni, hiszen eredetileg az első oldalon kezdődött volna a krónika. Tehát próbáljuk megkeresni ’P’ betűvel kezdődő mester nevét! Kollár Ferenc szerint a szerző Péter váradi prépost, amit

bizonyít az a tény, hogy a gesztában több utalást találunk Biharra nézve. Anonymus személyéhez, lakhelyéhez, foglalkozásához a legközelebb Csóka J. Lajos juttat el bennünket Először is kizár néhány lehetőséget Szerinte nem lehet a keresett személy Péter óbudai prépost, hiszen ez egy olyan magas tisztség volt abban a korban, amit mindenképpen fel kellett volna tüntetni a geszta írójának. Péter esztergomi prépost sem jöhet szóba, egyrészt az előbbiek miatt, másrészt pedig a gesztában elbeszélésében egyetlen utalást sem találunk Esztergomról, sőt még környezetéről sem. Azaz a szerző nem volt ismerős azon a vidéken. (Ezt a nézetet vallja Györffy is, aki tovább megy és kizárja a győri Péter püspököt is. Ha ugyanis Péter püspöki mivoltában írta volna meg a krónikát, azt jelezte volna, illetve a győri körzet településeiről Vasvár és Pannonhalma kivételével nem találunk abban említést, utalást sem. Györffy

azonban kitart az óbudai préposttal való azonosítás mellett.) Még egy egyedi elméletet szeretnék megemlíteni, mégpedig Cornides Dánielét. Ő úgy gondolja, hogy nem ’Pdictus’, hanem ’Bdictus’ olvasható a mű elején, ami egy Benedek nevű személyre utal. Érdekes, hogy Cornides a szerző magyarságát is igyekszik igazolni Szerinte Anonymusunk bizton magyar, mert a szlávokról megvetéssel, a németekről pedig ellenséges érzülettel ír. Magyaros szerkesztésre vall a „potuit contra stare” (ellen tudott állni) kifejezés is. Visszatérve Csóka J. Lajos könyvében írtakhoz, Anonymus személyének tisztázásához a pannonhalmi (akkoriban szent márton-hegyi) bencéseken át juthatunk el. Anonymus királyi nótárius volt, s e rang eléréséhez mindenképpen feltételezni kell szoros kapcsolatot a bencések és a királyi udvar között. Ezt támasztja alá több tény is Tudomásunk van róla, hogy már Szent László korában törvényhozó gyűlés

helyszíne volt a szent márton-hegyi apátság, sőt Kálmán idején a keresztes hadak vezérkarának fogadási helyszíne volt. Míg II Béla templomszentelésen vett itt részt. Több nagy jelentőségű okirat is készült a Sokoró kiemelkedésén, mint például Szent Gellért legendája, Szent Imre legendája, a Pannonhalmi Évkönyvek. Tehát a hely nem csak passzív, oklevélőrző funkciót, hanem aktív, oklevélkészítő szerepet is betöltött. A szerző pannonhalmi voltát jelzi, hogy az itt született szövegek és a 5 Gesta Hungarorum szerkesztésében, stílusában sok egyezőséget találunk. Így például András remete és Anonymus mű eleji bemutatkozásában: Anonymus: „P.dictus magister ac cquondam bone memorie gloriosissimi bele regis Hungarie notaris” András: „Quondam venerabilis None Bezpremensis ecclesie episcopi preporitus” Más benedek-rendi stílusjegyek is felfedezhetők a szövegekben, gyakran használja a ’miromodo’, ’castrum’

kifejezéseket is. Anonymus rendkívül részletesen bemutatja a gesztájában a Szent Máron-hegy környékét, igen alapos földrajzi leírást ad annak környékéről. Pl. szó esik Sabaria ricca kicsiny településről, ami eltörpül jelentőségében a mai Szombathely helyén felépült Savaria-hoz képest. Mégis ez utóbbiról semmit nem ír a szerző! A szerzői szerénység, magasabb rangú titulus hiánya és a fent felsorolt tények arra engednek következtetni, hogy a Gesta Hungarorum szerzője egy bencés szerzetes lehetett (kinek neve persze ’P’ betűvel kezdődik), aki nyitott volt a világi dolgok felé is, jegyzősége alatt a királyi udvarban megfordult személyeknek köszönhetően nagyon sok információhoz jutott hozzá. Le kell szögeznünk, hogy a legtöbb kutató (Kristó Gyula, Györffy György) együttes álláspontja, hogy a Gesta Hungarorum - noha másolat - eredeti alakban és szerzőnév alatt őrződött meg. A krónika korábbi kutatói közül

többen hitelesnek tartják a gesztát, így pl Cornides Dániel, Mándy István. Anonymus több forrást is megnevez: Phrygius: De Excidio Troiae Historiae, Hugo Bononiensis: Rationes Dictandi Prosaice, melyekhez valószínűleg Pannonhalmán hozzájuthatott. De lehetséges, hogy párizsi tanulmányai során is olvashatta ezeket. Bár lenézi Anonymus a „pórnép” elbeszéléseit, regéit, mégis felfedezhető művében a népi epikából való merítés. Erre utalnak a szó- és mondatismétlések (A korabeli nyugati krónikásoknál ez a fajta stiláris jegy teljesen hiányzik!) Felhasználta továbbá a Biblia frazeológiáját, szép párhuzamot fedezhetünk fel a zsidó és a magyar nép honfoglalása között: Az Ígéret földje Palesztina illetve Pannónia, a nép fővezére Mózes illetve Álmos, a honfoglalás irányítója Józsue illetve Árpád, mindkét népnél két fő cél lelhető fel: a honfoglalás és a birtoklás vágya stb. Hatott Anonymusra Szent István

kisebb legendája és a korabeli levéltárakban olvasott iratok garmadája is. Nem hagyható figyelmen kívül a királyi udvarban szerzett közéleti műveltség sem. P mester, mint Bála király nótáriusa sokat tartózkodott Budán, ahol sok hírről szerezhetett tudomást. Itt értesült Álmos herceg és fia megvakíttatásának történetéről, itt hallott az országban élő népcsoportokról és itt ismerhette meg a nemesi birtokviszonyokat. A Gesta Hungarorum tüzetesebb vizsgálata során megállapítható, hogy stílusa a korabeli nyugati irodalomban elterjedt regényes geszta. A mű tartalmi gerincének vannak valós pontjai, azonban az 6 események legnagyobb része a szerző saját fantáziájának szüleményei. A műben fellelhető földrajzi nevek nem arányosan szétszórva fekszenek hazánk korabeli térképén, hanem néhány térség és azok nevei igen aprólékosan vannak bemutatva. Így Budáról, Dél-Borsodról vagy a Felső-Tisza völgyéről igen

részletes képet kapunk, míg a Nyugat- és a Dél-Dunántúl és Erdély jelentős részeiről egyáltalán nem szól a szerző. Anonymus kimondatlan célja az volt, hogy a bencés monostorok alapítóinak és jótevőinek a honfoglalás kereteibe ágyazott elbeszéléssel, a főurak és az egykori nemzetségfők közötti rokoni kapcsolatok hangsúlyozásával valóságos emléket állítson. A mintegy 150 nemzetség közül csupán 25-öt említ meg munkájában, akik jó kapcsolatokat ápoltak P. mester rendjével, mindeközben ügyesen vigyázva arra, hogy ne szólja el magát. A földrajzi nevekre visszatérve kijelenthető, hogy Anonymus semmit nem tudott a IX. századi geográfiai viszonyokról Úgy ábrázolta hazánkat, hogy „benépesítette” azokkal a nemzetiségekkel, akik a XII. században a velünk szomszédos területeken éltek. Állítása szerint csehek, görögök, vlachok és szlávok éltek a honfoglalás korában hazánk területén, míg tudjuk, hogy

ezidőtájt frankok, gepidák, bolgárok lakták ezt a térséget. Nincs nyoma az elbeszéléseiben egyetlen híres, külföldi személyiség megemlítésének sem. (pl Szvatopluk, Metód, Mojmir, Simeon cár) Munkájában előfordul, hogy új névalakot gyárt: Menrot+Morout= Menumorout. Elbeszéléseit gyakran családi hagyományok alapján jegyezte fel. A fent említettek tehát alátámasztják, hogy kevés a hitelesség Anonymus művében. Sőt a legtöbb történész számára a Gesta Hungarorum nem hiteles forrás, hanem inkább irodalomtörténeti vizsgálat tárgya. Annak ellenére, hogy a P mester által felhasznált források jelentős része nem túl hiteles, egzakt, kiemelkedő érdeme a tekintetben megkérdőjelezhetetlen, hogy ő foglalta először írásba a magyar őstörténet legfontosabb epizódjait. Ezért is tekinthetjük művét a pogány gesztának (A korábban született ősgeszta, a Gesta Ungarorum csak Szent István korától indul.) A Képes

Krónikába több elemet is a Gesta Hungarorumból emeltek át. Nyomtatásban megjelent első bécsi kiadását követően a latinul tudó magyar olvasóközönség körében igazi „bestseller” lett. A második -magyarországiként első – kiadás már 1747-ben megjelent Kassán. A geszta 57 fejezetből áll, melyek az őshaza leírásától egészen a kalandozások koráig mutatják be a magyarság eseménytörténetét. Ha Anonymus eredeti elképzelése valóra vált volna és saját korával bezárólag áttekintést tudott volna adni az Árpád-kor fejleményeiről, történéseiről, még nagyobb (ha ennél lehet még nagyobb) érdeklődés övezné Anonymust és a Gesta Hungarorumot. 7 FORRÁSJEGYZÉK • Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története Bp., 1978 • Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XIXIV században Bp., 1967 • Györffy György: Anonymus, rejtély avagy történeti forrás? Bp., 1988 •

Kristó Gyula: a történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig Bp., 1994 • Középiskolai történelmi atlasz Bp. 2002 8