Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Vállalatgazdaságtan tételek, 2004

Vállalatgazdaságtan tételek - 2004 1. Üzleti vállalkozás vállalat A vállalati működés érintettjei A vállalati célok Az emberek kapcsolatba kerülnek egymással tevékenységük során. E kapcsolatok gyakran célszerû együttmûködés formáját öltik: szövetkeznek valamilyen cél elérésére ⇒ szervezet alapvetõ cél: a szervezet tevékenységének irányultságát, létének értelmét kifejezõ cél. Üzleti vállalkozás: olyan emberi tevékenység, amelynek alapvetõ célja fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével. Fogyasztói igény: olyan szükséglet, amelyet a gazdaság szereplõi nem saját szervezetükön belüli munkával, s nem is közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni. Vállalat: a jogi személyiséggel rendelkezõ üzleti vállalkozás szervezeti kerete. Egy szervezet üzleti vállalkozás, ha teljesül: • a szervezet önálló alapvetõ céljának megvalósításában nem függ egyoldalúan sem szervezeten

kívüli személytõl, államtól, más szervezettõl. • profitorientált (átmeneti veszteségek elképzelhetõk) • kockázatot vállal • valóságos piacon mûködik A vállalat küldetése: a vállalat alapvetõ céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a mûködési kört, a belsõ mûködés és az érintettekkel való kapcsolatok alapelveit. A küldetés megvalósításának alapfeltételei: • marketing: a vállalat fogyasztóorientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztõ és megvalósító funkciók betöltése. • innováció: a fogyasztói igények új, magasabb minõségû kielégítése A vállalati mûködés érintettjei: azok a szereplõk, akik az üzleti vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak (konkrét személyek vagy szervezetek, akik több szerepben is megjelenhetnek). Belsõ érintettek - hozzátartoznak a szervezethez, annak tagjai, abban töltenek be különbözõ szerepeket •

tulajdonosok (tõkebefektetés) • menedzserek (mûködtetéshez szükséges döntés-hozatal) • alkalmazottak (végrehajtás) Külsõ érintettek • fogyasztók • szállítók • versenytársak • állami intézmények • helyi és önkéntes állampolgári közösségek • természeti környezet A vállalati célok: Egyéni célok: az ember állandó szükségállapotban levõ lény. Szükségleteit az határozza meg, hogy már mivel rendelkezik. Mihelyt az egyiket kielégítette, egy másik szükséglet lép a helyébe. A kielégített szükséglet nem motiválja a viselkedést, csak a kielégítetlen A szükségletek hierarchikusan rendezõdnek (Maslow): amint egy alacsonyabb szinten lévõ szükségletet kielégítenek, belép a következõ szintn levõ: fiziológiai ⇒ biztonsági ⇒ szociális ⇒ megbecsülési ⇒ önmegvalósítási Egy cselekedet ritkán vezethetõ vissza egyetlen szükségletre. Szükségletek és célok közötti összefüggések: •

szükségletek logikailag megelõzik a célokat • egyéni célok nem felelnek meg kölcsönösen és egyértelmûen a szükségleteknek, mivel több cél szolgálhat egyetlen szükséglet kielégítésére és fordítva • az egyén álatal választott cél négy fõ tényezõtõl, csoporttól függ: az egyén norma- és értékrendszerétõl, öröklött szellemi és fizikai képességeitõl, személyes tapasztalataitól és tanulékonyságától, fizikai és szellemi környezetében való mobilitásától. A tényezõk kölcsönhatása határozza meg a keretet, amelyen belül céljait szükségleteinek kielégítésére megválasztja, amelyek felé viselkedését irányítja. Egyéni célok, amelyek munkahelyen keresztül valósulank meg (Williamson): jövedelem, biztonság, státusz, hatalom, presztízs, társadalom szolgálata, szakértõi kiemelkedés és hasznosság. Szervezeti célok: Szervezet hatékonyságának feltétele: a szervezeti célok elõsegítsék az egyéni

célok megvalósulását. • a szervezeti célok hierarchikusan struktúráltak • a célok kölcsönösen erõsítik egymást • kompatibilitás (egyéni célok egy része összeegyeztethetõ kell legyen a szervezet hatékony mûködésével) • fölérendelt (szuperorientált) célok létezése: a szervezetek azért léteznek, mert képesek olyan dologkat megvalósítani, amelyeket az emberek egyedül nem. A szervezet valamennyi tagjának közös célja, eléréséhez szükséges a tagok kooperációja, kellõen átfogó az alárendelt célok felöleléséhez Az egyéni és szervezeti célok kapcsolata: • egyéni célok váltják ki a cselekvést • az emberek közötti kölcsönhatás alkotja egy szervezet produktív részét (cselekvés ⇒ viszontcselekvés) • szervezet létezésének indokai: egyéni cselekvések és viszontcselekvések mögött lévõ egyéni célok • a szervezet minden tagjának vannak elképzelései saját és a szervezeti célokról • az

elképzelések nem feltétlenül tudatosulnak • a leghatékonyabb szervezetek: az összes tagot illetõen összeegyeztethetõk az egyéni és szervezeti célok Tulajdonos, menedzser, munkavállaló - céljaik és kapcsolataik Tulajdonos: azért fekteti be tõkéjét, mert reméli, így növelheti annak értékét. Eszköze a profitnövelés. A tulajdonos csak közvetve befolyásolhatja cljai teljesülését Képviseleti probléma: a megbízó-ügynök viszonyban fellépõ jelenség. Lényege az ügynök részérõl jelentkezõ opportunista cselekvés, amelynek alapja az információs asszimetria, azaz a megbízó és az ügynök eltérõ informáltsága. Menedzser: legjobban kötõdik személyesen is a vállalkozáshoz. Munkavállaló: legkevésbé kötõdik a szervezeti célokhoz. Vállalati célok: profitmotívum társadalmi felelõsség: erkölcsi alapokon álló kiegészítõ célok Minden érintett érdekeit figyelembe kell venni, nagy súlyt kapnak a külsõ érintettek.

Célstruktúra: többdimenziós • alapvetõ cél (igénykielégítés) • küldetés (rendeltetési cél) • távlati, tartós célok (pl. nyereség, jó image) • közvetlen, irányítási célok (pl. új szállító bevonása) • operatív mûködési célok (pl. anyagbeszerzés) 2. A vállalkozási formák és megválasztásuk szempontjai A vállalkozás, a vállalati célok A vállalkozás befektetés, pénztőke és termelési eszköz bevitele a termelési folyamatba annak érdekében, hogy bizonyos termék vagy szolgáltatás előállítása, illetve szükséglet kielégítése folytán jövedelem legyen realizálható. A gazdasági vállalkozás szervezeti formája, illetőleg állandó szervezettel és elkülönült vagyonnal rendelkező, cégjegyzékbe bejegyzett forma a vállalat. Az üzleti vállalkozás olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja, létének értelme a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével. A szervezeteknek vannak

saját céljaik, amelyek nem azonosak a bennük szereplő egyének céljaival, de nem is függetlenek tőlük. Az egyéni célok úgy köthetők a gazdasághoz, hogy megvalósításuknak gazdasági feltételrendszere van, vannak köztük gazdasági természetűek, amelyeket az egyén a gazdaságon keresztül valósíthat meg. Egyéni célok (Williamson – 1964): jövedelem, biztonság, státusz, hatalom, presztízs, társadalom szolgálata, szakértői kiemelkedés és hasznosság. A vállalat olyan szervezet, amely főként az emberek gazdasági céljainak megvalósítását segíti. A vállalkozási formák legfontosabb jellemzői • ki adja a pénztőkét és az eszközöket • ki viseli a felelősséget, kockázatot • ki rendelkezik a tulajdonlás jogával • hogyan oszlik el a jövedelem A formaválasztás meghatározói • tőkeigény • tulajdonlás • felelősség és kockázat vállalása • ki adja az eszközöket • családtaggal vagy baráttal történik-e az

alapítás • várható-e a vállalkozási forma kiterjesztése, növekedése • alibi munkahelyet teremt-e, vagy valódi az ötlet • mennyi az induló tőke • eredményfelosztás • irányítás • személyes közreműködés Alapkérdések a vállalkozás beindításához A kezdő vállalkozónak először az alábbi kérdéseket kell eldöntenie: 3. a vállalkozás beindításához milyen anyagi eszközökkel (készpénz, és esetleg apport) rendelkezem, 4. a vállalkozáshoz rendelkezem-e társakkal, 5. ha rendelkezem társakkal, ezek a társak elsősorban személyi vonatkozásban, illetve anyagi vonatkozásban tudnak-e a segítségemre lenni, 6. ha elsősorban olyan társakkal rendelkezem, akiknek a személyes, szakmai közreműködésében bízom, és az induló tőkéhez szükséges anyagi eszközök is csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre milyen cégformát célszerű választani, 7. ha elsősorban olyan potenciális társakkal rendelkezem,

akiktől a vállalkozáshoz szükséges anyagi eszközök előteremtése várható, mely cégformák közül érdemes választani, 8. milyen piaci elvárásoknak kell, hogy megfeleljen a vállalkozásom, milyen tevékenységekre kívánom a céget létrehozni. A vállalkozásom beindításához milyen anyagi eszközökkel rendelkezem? E kérdésnek nagyon fontos szerepe van a vállalkozási forma kiválasztásában. Ha ugyanis nem rendelkezem legalább 3.000000,- Ft-nyi indulóvagyonnal, akkor sajnos csak olyan vállalkozási formát választhatok, amelyben legalább egy tagnak, (egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak) a magánvagyonára is kiterjedő korlátlan felelőssége van a társaság tartozásai tekintetében. (Természetesen a magánvagyont csak akkor és annyiban veszélyezteti ez a felelősségi szabály, ha a társaság vagyona a hitelezők által támasztott igények kiegyenlítésére nem elegendő.) Az ilyen korlátozott anyagi helyzetű

vállalkozások tehát a következő vállalkozási formák közül választhatnak: 9. egyéni vállalkozás, 10. közkereseti társaság, 11. betéti társaság Ezeknél a vállalkozási formáknál ugyanis a törvény nem minimálja a vagyoni hozzájárulás mértékét és nincs korlátozás a tekintetben sem, hogy a vagyoni hozzájárulásban milyen arányt kell képviseljen a készpénz illetve az apport. Vállalkozási formák tulajdonlási szempontból • Egyéni vállalkozás: egyetlen személy tulajdonában lévő üzleti vállalkozás. Jogi felfogásban az egyéni vállalkozás és maga a vállalkozó egy és ugyanaz. • Társaság: két vagy több tulajdonos által alapított (személy és/vagy tőkeegyesülés jellegű) üzleti vállalkozás, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés felelősségén. Az egyes vállalati formák előnyei és hátrányai: Vállalati forma Egyéni vállalkozás Társaság Előnyök Alapítás és egyszerűsége

Áttekinthetőség Hátrányok megszűntetés Szerényebb nyereségszerzési lehetőség Pénzügyi erőforrásokhoz jutás korlátozottsága Vállalkozó függetlensége Vállalkozás korlátozott élettartama Üzletmenetre vonatkozó nyilvános Sokoldalú követelmények a adatszolgáltatási kötelezettség hiánya vállalkozóval szemben Adózási kedvezmények Korlátlan felelősség Egyszerű alapítás Világos menedzseri felelősség hiánya Adózási előnyök Részvénytársaság Tulajdonlási lehetőség nagyobb tőke nélkül Jogi védettség viták esetére Jelentősebb tőke és hitelforrások A folytatás lehetősége tulajdonosváltozás esetén A tulajdonosok korlátozott felelőssége Széleskörű tőkebevonási lehetőség Korlátlan élettartam Agresszív törekvés lehetősége alkalmazottaknál a partnerségre az Személyi konfliktusok lehetősége Nyilvános adatszolgáltatás kötelezettsége Alapítás és megszűntetés bonyolult és költséges

Adóhátrányok A mezőgazdasági termelés célja lehet önellátás és üzleti vállalkozás. A vállalkozás befektetés, pénztőke és termelőeszközök bevitele gazdasági tevékenységbe azzal a céllal, hogy árutermék előállítása, különböző fogyasztási igények kielégítése révén jövedelem keletkezzen. Általában ahol jövedelmet, vagyont, tőkét kockára tesznek, azt vállalkozásnak kell tekinteni. A termelő mezőgazdasági vállalkozás olyan jövedelemszerző tevékenység, amely termék előállításra, szolgáltatásra irányul, és amelyben a munkajövedelemnek rendszerint fontos szerepe van. A vállalkozási tevékenység folytatásának alapvető feltétele, hogy a vagyon reálértéke megőrizhető legyen, a folyó ráfordítások megtérüljenek, az időbeni tartósság biztosítható legyen, az önkéntesség és a tudatosság érvényesüljön, tisztázott tulajdon viszonyok mellett a magántulajdon léte és a tulajdon feletti szabad

rendelkezés lehetővé váljon, valóságos piaci kapcsolatok alakuljanak ki. A vállalkozási formák legfontosabb jellemzői: 1. ki adja a szükséges tőkét és eszközöket, 2. ki és milyen arányban viseli a kockázatot és felelősséget, 3. ki rendelkezik döntési jogosultsággal, 4. a vállalkozás érintettjei hogyan osztják meg a jövedelmet A mezőgazdasági tevékenység jelenlegi szervezeti keretei, vállalkozási formái: - kistermelés, - egyéni és családi gazdaságok, - az új típusú szövetkezetek, - a gazdasági társaságok és nem társasági formában működő vállalatok. Általános megfogalmazás szerint az üzleti vállalkozás szervezeti kerete a vállalat. Szűkebb értelemben az állandó szervezettel rendelkező, elkülönült vagyonnal bíró, cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági egységek tekinthetők vállalatnak. 1. Őstermelés, mezőgazdasági kistermelés Mezőgazdasági őstermelők: élelmezésre szolgáló növényi és állati

terméket eladásra termelők, akik e minőségükben adókedvezményben részesülnek. Őstermelő lehet, aki 16 életévét betöltötte és tevékenységének igazolására érvényes igazolvánnyal rendelkezik, mezőgazdasági tevékenységét saját gazdaságban végzi. Azok a mezőgazdasági őstermelők, akiknek e területről származó éves bevétele a 4 millió Ft-ot nem haladja meg, mezőgazdasági kistermelőnek minősülnek. 2. Egyéni vállalkozás és családi gazdaság Egyéni vállalkozás: belföldi természetes személy üzletszerű, saját nevére és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenysége. Bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában végezhető. Mezőgazdasági termelői tevékenység folytatása és az ehhez tartozó szolgáltatások teljesítése előbbiek nélkül is lehetséges. Az egyéni vállalkozó személyes közreműködése kötelező. Alkalmazottat foglalkozathat.

Kötelezettségeiért teljes vagyonával, korlátlanul felelős. Termelési volumene nagyobb, mint a mezőgazdasági kistermelésé. Családi gazdaság: családi közösségre és erőforrásokra épülő vállalkozás. Átmeneti forma az egyéni és a társas vállalkozás között, melyben a családtagok végzik a gazdasági tevékenységet, vezetik a gazdaságot. Jogi előírásoknak (munkaszerződés, alapító okirat) nincs jelentősége. Főmunkaidős és részmunkaidős gazdaságként működhet. Sajátosságai: - gondosabb és takarékosabb eszközhasználat - közös döntéshozatal - a döntéshozó és a végrehajtó azonossága, közelsége - közvetlen felelősségvállalás - a természeti erőforrások megőrzésének igénye - a szervezési költségek megtakarítása 3. Szövetkezet A szövetkezés szabadsága és az önsegély alapján létrehozott közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásával működik. Demokratikus

önkormányzattal a tagjai érdekét, szolgáló vállalkozási , és egyéb tevékenységet folytat. Természetes és jog személyek. Alapításához legalább 5 fő szükséges A nyitott tagság elvét érvényesíti. A vagyoni viszony kifejezői az alapszabályban meghatározott számú és összegű részjegy-jegyzése, egyéb vagyoni hozzájárulás és az üzletrész. Az üzletrész a szövetkezeten belüli tulajdont szabályozó sajátos értékpapír. Birtoklóját arra jogosítja, hogy osztalék formájában részesedjék a szövetkezet adózott eredményéből. Átruházható és örökölhető 4. Közkereseti társaság (kkt): jogi személyiség nélküli társaság, tagjai korlátlan és egyetemleges felelősség vállalása mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak. (az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják) Természetes és jogi személyek is létrehozhatják. A vagyoni hozzájárulás minimuma nincs előírva A

nyereséget vagy veszteséget a törzstőke arányában osztják fel. 5. Betéti társaság: jogi személyiség nélküli gazdasági társaság Tagjai közös gazdasági tevékenységet végeznek úgy, hogy legalább egy résztvevő (beltag) felelőssége korlátlan, a többi beltagéval egyetemleges. A kültagok felelőssége csupán a bevitt vagyon erejéig terjed A beltagok személyes közreműködése kötelező. Nincs előírt minimum tőke 6. Korlátolt felelősségű társaság: önálló jogi személy, amely előre meghatározott törzstőkével alakul. Tagjainak felelőssége a törzsbetét befizetésére és a társasági szerződésben megszabott más vagyoni hozzájárulás teljesítésére terjed ki. A törzstőke minimum 3 millió Ft Az egy tag minimális törzsbetétje 100 ezer Ft. A pénzbeli törzstőke legkisebb hányada 30%, illetve 1 millió Ft. Előnye: a törzstőkére korlátozódó felelősség, a rugalmasság Hátránya: a jelentős induló tőke, a

körülményesebb létesítés, a bérmunkás szemlélet 7. Részvénytársaság: önálló jogi személyiségű társaság, amely előre megállapított összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alapítható. A tagsági jogot a részvény, mint értékpapír testesíti meg. Ezek névértékének az ősszege az alaptöke Az alaptőke minimuma 20 millió Ft. 8. Egyesülés: jogi személyek alapíthatják saját gazdálkodásuk eredményességének javítására, tevékenységük koordinálására, szakmai érdekeik képviseletére. Nem nyereségérdekeltségű Vagyonát meghaladó adósságaiért az alapítók korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. 9. Közös vállalat: jogi személyek által alapítható gazdasági társaság, amely tagjai által juttatott alaptőkéjével és egyéb vagyonával felel vállalt kötelezettségeiért. Vagyoni hozzájárulásuk arányában kezesként felelősek. A vállalkozási forma megválasztásának szempontjai Az új

vállalkozások megszervezésénél, a forma megválasztásánál és változtatásánál a lehetséges jogi formák előnyei, hátrányai mérlegelendők. Az elemzés során minden döntést meghatározó feltételt minősíteni kell és ennek eredményeként fontossági sorrendet célszerű felállítani. Vizsgálandó tényezők: - a tulajdonlás módja, - a tulajdonosok felelőssége, - az üzlet indításának költségei, - az üzlet folytonossága, tartóssága, - az érdekeltség átruházhatósága, - a tőkeszükséglet, - az irányításban való részvétel lehetősége, - az eredményfelosztás, - vonzerő a tőkebevonásra, - a szállítók, a vevők, a leendő ügyfelek preferenciái, - az adózási és támogatási feltételek, - magánvagyon nagysága. Mérlegelendő előbbieknek megfelelően, hogy a vállalkozó egyedül, barátokkal, családdal együtt kíván-e üzleti vállalkozásba kezdeni? Milyen szakképesítéssel, mennyi tőkével rendelkezik? Személyesen

szándékozik közreműködni a vállalkozásban? Befektetését illetően milyen időtávban gondolkodik? Fontos-e számára, hogy gyorsan és könnyen kivonja tőkéjét a vállalkozásból? A vállalkozásban részvétel csupán a munkahely biztosítását jelenti, kényszerből vállalkozik, vagy valóban egy piacképes ötlet megvalósításában vállalkozói érdekeltséggel vesz részt? A vállalkozási forma megválasztásakor orientáló szerepe van az adózási és támogatási feltételeknek, illetve a bizonyos vállalkozási formák esetében kihasználható adókedvezményeknek. 3. A vállalat helye, társadalmi szerepe Koordináció Piac és piaci viszonyok Piac: valamely jószágnak, vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevõibõl és eladóiból tevõdik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba. A csere az eladó és a vevõ önkéntes szerzõdés kötésével, megahtározott feltételrendszer szerint megy végbe.

A vállalt küldetése megfogalmazásakor kijelöli azokat a piacokat, amelyeken tevékenykedni kíván, milyen termékekkel és szolgáltatásokkal. A piacra lépés: A vállalat alapvetõ érdeke, hogy helyesen határozza meg a releváns piacot: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalat igénykielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek. - piac határvonalának kijelölése önkényes (földrajzi határ), - az egymással könnyen helyettesíthetõ ternékek alkotnak piacot, - árupiacok jövedelmezõségi viszonyai meghatározóak, - piac többi szereplõjével való elfogadtatás, követelményeknek megfelelés, érintettek szempontajainak mérlegelése, Akadályai: belépési korlátok, a már piacon lévõk védelmében. a) Állami szabályozás: korlátozhatják, vagy meg is akadályozhatják a piacra lépést. Pl.: egészségügyi elõírás (tõkekorlátok növelése), technológiai minõségi követelmények, beszerzési és

értékesítési csatornákhoz való hozzáférés korlátozása, szabadalmaztatási eljárás szabályozása, állami támogatással és kedvezményes hitellel preferálnak egyes szereplõket, vámok, kedvezmények. b) Méretgazdaságosság: Vállalatméret: a vállalatnak, mint jogilag körülhatárolt egységnek, fõként gazdasági fogalmakkal (pl.: tõkeérték, létszám) kifejezett nagysága⇒ piaci megjelenésben, állami intézményekkel való alkupozícióban jelentõs. Üzemméret: a vállalat mûszakilag körülhatárolt termelõ egységeinek fõként technikai fogalmakkal (kapacitás) kifejezett nagysága.⇒ meghatározza, hogy a hatékony mûködéshez mekkora piaci részesedés kell. Piaci részesedés: a vállalat értékesítésének az adott piac összes eladásához viszonyított aránya. c) Termékdifferenciálás: termék megismertetése a potenciális vevõkkel. Versenytársakétól eltérõ tulajdonságok bemutatása (kezdeti beruházás nagy) d)

Tõkekorlátok: gazdasági áganként változnak. Az ágazat tõkeigényességén kívûl függ a pénzügyi intézmények fejlettségétõl, a pénz- és tõkepiacok mûködési mechanizmusaitól. e) A partnerváltás költségei: egyszeri, másik beszerzési csatornára történõ átállásnál (pl. betanítási költség). f) Az elosztási csatornákhoz való hozzáférés lehetõsége: meg kell gyõzni a kereskedõket, hogy az õ termékeit is tartsák készleten g) Egyéb korlátok: benntlévõk tapasztalata, gyakorlata, licenc, ellenséges magatartása, technológiák ismerete, lelõhelyek ismerete. Kilépés a piacról Korátja az emberi erõforrás konvertálhatóságának hiánya tõkepiac fejletlensége (váltáshoz szükséges tõkemozgások végrehajtása nehéz) jogi akadályok költséges (eszközrendszere csak meghatározott fogyasztói igények kielégítésére alkalmas) Piacok alaptípusai: árupiac (vevõ és eladó is egyben) pénz- és tõkepiac munkaerõpiac

információpiac A termékpiacok önmagukban is léteznek, de a termelési erõforrások piacai nélkül sokkal kevésbé hatékonyan mûködnek. Ha nincs tõkepiac, a vállalatok sokkal nehezebben alkalmazkodnak a termék keresletében bekövetkezõ változásokhoz. A piacok típusai együttesen vannak jelen a piacgazdaságban, egymással összefonódva, egymást feltételezve. Verseny és együttmûködés a piacon Verseny: két vagy több szereplõ egymással szembeni elõnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége. Verseny funkciói: jóléti: vásárlók saját szempontok alapján válasszanak allokációs: fogyasztói igényeket kielégítõ termékek elõállítása hatékonysági: minél alacsonyabb ráfordítással állítsák elõ a terméket Kooperáció: két vagy több szereplõ összehangolt tevékenysége együttes nyereségük növelése érdekében (kevés piaci szereplõ, érdekek egyeztetése könnyen megvalósítható) Alapformái:

pozitív, gazdaságszervezõ lépések: jogilag érvényesíthetõ kapcsolatok, gazdasági rendszer hatékonyságát fokozzák (fejlesztések, közös marketingakciók) verseny tisztaságát fenyegetõ lépések: kölcsönösen elõnyös megállapodásokat kötnek mások rovására. Verseny korlátozására irányul Fejlett országokban jogilag szankcionálják, mert a piac koordinációs hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Piaci verseny eszközei: megválasztása a stratégiai döntések közé tartozik. Függ a piac jellegétõl, versenytársaktól és az idõtartamtól. innováció termékválaszték termelési kapacitások és költségek ár Piacok tulajdonságai, piactípusok 1. A hatékony piac: az a piac, ahol a befektetett tõkék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítõdnek normál profitnál (hatékony piac kiegyenlített profitrátája) magasabb nyereségre van kilátás pl: tõzsde 2. Nyomásos és szívásos piac: keresleti és kínálati viszonyok a piaci

magatartás egyik legfontosabb befolyásoló tényezõi nyomásos (vevõi) piac: az a piac, ahol a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet ⇒ a vevõ erõfölényben van az eladóval szemben szívásos (eladói) piac: a kereslet lényegesen és tartósan meghaladja a kínálatot. Hiánypiac. A piaci struktúra és hatása a versenyre A piaci struktúra legfontosabb elemei: • piaci szereplõk száma és piaci részesedésük megoszlása • piaci koncentráció foka • vertikális integráció és termékdifferenciálás mértéke A piacok földrajzi kiterjedése Térbeli körülhatárolás: helyi, körzeti, nemzeti, regionális és világpiac Infrastruktúra fejlõdésével egyre nagyobb mértékû az átjárás az egyes piacok között. A piac gazdaságszabályozó szerepe Modern piac: a gazdaságot szabályozó legfõbb tényezõ, a gazdaság szereplõinek magatrtását befolyásoló legtermészetesebb koordinációs eszköz (piaci mechanizmusra épül). Piaci

koordináció jelentõsége: nem korlátozódik a gazdaságra, a társadalom egésze szempontjából is a piaci alapon mûködõ gazdaság a legeredményesebb: • Piaci mechanizmus dinamizálja a társadalmat. A verseny innovációra késztet, szelektál, a társadalmi igények változásához alkalmazkodik (nyereség) • Társadalmi létszférák nagyfokú önállósága és hatékony koordinációja ⇒ a pénz beavatkozik a létszférák folymataiba, de meghagyja függetlenségüket • Piaci koordináció képes a társadalom más szférái számára is konzisztens szabályozási alapelveket nyújtani (döntési szabadság lehetõsége, tiszteséges verseny, szereplõk egyenlõségére épített kapcsolatok) 4. Az állam gazdasági szerepe A felelős vállalat koncepciója Az üzleti világ változásainak tendenciái Gazdaságpolitika: az államnak a gazdaság jogi intézményi rendszerét alakító, illetve a gazdasági folyamatokat közvetlenül befolyásoló

tevékenysége. Gazdasági mechanizmus: a gazdasági szereplõk kapcsolatainak, a gazdasági folyamatoknak jogi és intézményi kerete. Állami szerepvállalás és a vállalat Állami szabályozás irányulhat közvetlenül a vállalat mûködésére (adók, támogatások, kötelezõ elõírások, társasági formákra vonatkozó jogszabályi feltételek). A gazdaság szereplõi közötti kapcsolatok szabályozása (versenyszabályozás, helyi közigazgatás és a vállalatok kapcsolatainak szabályozása, természetvédelmi elõírások). Az állam, mint a vállalati mûködés érintettje: fejlesztés támogatója, partner (résztulajdonos), fogyasztó, versenytárs „Felelõs vállalat” koncepció 1. Helyi közösségek és önkéntes állami csoportosulások: Helyi közösségek: lakóhelyhez kapcsolódó, nem állami szervezõdések (önkormányzatok képviselik). Feladatai: biztosítani kell a gazdasági biztonságot, helyi demokráciát, kultúrális örökség és

természeti környezet megõrzését. Együttmûködnek a vállalatokkal Kétoldalú pénzügyi kapcsolat. Önkéntes állami csoportosulások: önkéntes emberi szervezõdések a résztvevõk által meghatározott célok megvalósítására. Alapítványok, egyesületek Átvesznek bizonyos társadalmi funkciókat az államtól és az állampolgároktól, felügyelik a piac mûködését és az állami beavatkozást. Környezet- és fogyasztói érdekvédelmi csoportosulás 2. Természeti környezet: negatív ökológiai hatások: externáliák internalizálódása külsõ gazdasági hatások belsõvé alakításának módja: • hatóságmentes megoldások - önkéntes megállapodás, kényszerû kártalanítás és a populáris akciók • hatósági közremûködést is igénylõ megoldások - szabályozás (környezeti javak használata költségként jelenkezzen a vállalati gazdálkodásban, környezethasználati díj), kibocsátási díjak rendszere (szennyezési díjat

kalkulál), forgalmazható kibocsátási engedélyek rendszere (FKE), letétvisszafizetési rendszer • tisztán hatósági eszközök - externália katasztrófával fenyeget ⇒ megtiltja a mûködést 3. Alternatív közgazdaságtan és a felelõs vállalat: alternatív közgazdaságtan: azon törekvések elvi alátámasztása, amelyek az átfogó ökológiai katasztrófa elkerülésére a gazdálkodás teljes rendszerét (ökoszisztémák, szervezetek, emberek) figyelembe vevõ, emberléptékû és konstruktív (azaz változtatásra és cselekvésre orientált) megközelítést sürget. 5. A vállalati gazdálkodás alapjai: Költségismeret, költséggazdálkodás Ráfordítás: a termelési folyamatban felhasznált eszközök, élő- és holtmunka természetes mértékegységben kifejezett mennyisége. Költség: a ráfordítások pénzbeni értéke. Kiadás: a fizetési eszközök csökkenése, a jövőbeni felhasználásra, készletre vásárolt termelési eszközök

(anyagok) beszerzésére vagy más működési feltételek előteremtésére kifizetett pénzösszeg. A költségek csoportosítása: A termék előállítására vonatkozó költségek: - Teljes vagy bruttó termelési költség: a termék előállítást terhelő összes költség. - Részköltség vagy részleges költség: az igénybe vett ráfordításoknak csak egy részét veszi figyelembe. - Nettó illetve tiszta termelési költség: megtérülésekkel csökkentett teljes költség. Ez a főtermék előállítására jutó költséget adja. Főtermék: a termelés célja, amelyre a termelési tevékenység irányul. Ikertermék vagy társtermék: a főtermékkel azonos folyamatban keletkezik, azzal egyenrangú vagy annál valamivel kisebb értékű termék. Megtérülés: valamilyen hozam, vagy bevétel, amely a főtermékre jutó költséget csökkenti. Elszámolható megtérülésként a melléktermék értéke, a biztosító térítése, a költséget csökkentő

támogatás. A költségek részletezése tegye lehetővé a termelési folyamat, és a vállalkozás eredményességét legjobban kifejező jövedelemkategóriák számítását. Tárgyi jelleg szerint: (költségnemek szerint: A költségek azonos tárgyi jelleg szerinti csoportosításai ) Alapja a ráfordítások tárgyi megjelenése, számviteli előírás. Az egyes költségnemek minden vállalkozásban azonos tartalmúak. Kötelező költségnemek: - anyagjellegű ráfordítások: anyagköltség, igénybevett szolgáltatások értéke, egyéb szolgáltatások értéke, eladott áruk beszerzési értéke, eladott (közvetített) szolgáltatások értéke - személyi jellegű ráfordítások: bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok - értékcsökkenési leírás - egyéb ráfordítások Tevékenységenkénti elszámolások: Többféle terméket előállító üzemben. A költségek tevékenységekre, termékekre történő elszámolhatósága

szerint: - közvetlen költségek: felmerülésük időpontjában megállapítható, hogy melyik tevékenységet, termék előállítását terheli. Azok a ráfordítások számolhatók el, amelyek szoros kapcsolatban vannak a termékkel, illetve arra megfelelő mutatók segítségével feloszthatók. Saját vagy speciális költségeknek is nevezzük, mert a termelési folyamat végrehajtásakor keletkező, termeléstől függő költség - közvetett: (általános költség): igazgatási, irányítási, segédüzemi költségek (nem közvetlenül a termékkel, hanem a termelés eredményére együttesen ható ráfordítások kerülnek egy költségtételbe) Költségviselők: a terméket, szolgáltatásokat előállító tevékenységek, amelyek érdekében a költségfelhasználás történt. Költséghely: az azonos cél érdekében felhasznált, költségviselőre azonnal el nem számolható költségek gyűjtőhelyei (fenntartó üzemek, segédüzemek, általános

költségek) Költségtétel: a költségelszámolás egysége, amely a ráfordítás jellege alapján nyilvántartott és terhelt költségek összege. Költségtétel szerint: - egyszerű költség: egyféle ráfordításból tevődnek össze - összetett költség: többféle ráfordításból tevődnek össze Termelési folyamatok szerint: Alapja a műveleti költségszámítás: a műveleti költségek megállapításakor tárgyi jelleg alapján eltérő, azonos cél érdekében felhasznált, egymáshoz kapcsolódó, esetenként időben is egyszerre felmerülő, a termelés eredményére együttesen ható költségek kerülnek egy költségtételbe. 1. Növénytermesztés műveleti költségei: trágyázási, talaj előkészítési, vetési, telepítési, növényápolási, növényvédelmi, öntözési, betakarítási, feldolgozási, tárolási, értékesítési költség 2. Állattenyésztés műveleti költségei: állatköltség (tenyészállatok selejtezési veszteségei),

állatbiztosítás díja, épületköltség, takarmányozás, almozás, állatgondozás, szállítás költsége 3. Szolgáltató egységek költségei - költség okozók szerint: erőgépek, munkagépek, épület, egyéb felszerelések, anyag, javítási költségek - géptípus szerint: gépek kezelési költsége 4. Feldolgozó üzemek költségei - alapanyag, - feldolgozás, - tárolás, és - értékesítés költségei Hozammal való összefüggés alapján: a) fix vagy állandó költségek: TK Á bizonyos termelési eszközök használatából, tulajdonlásából erednek, műszaki vagy biológiai okokból eredően összegük nem csökkenthető b) változó speciális költségek: TK V a termelés növelésével összegük nő, két további kategóriába tartoznak 1. Hozamnövelő költségek - átlaghozamok növelését szolgálják - felhasználásukkor a csökkenő hozadék törvénye érvényes - optimumának meghatározásakor a legnagyobb jövedelem elérése a cél 2.

Hozam nagyságától független költségek - nélkülözhetetlenek - a hozamot befolyásolják Állandó és változó költségek tartalmát a döntési szituáció befolyásolja, ugyanaz lehet állandó és változó is. Költségváltozási tényező: a költségek hozamtól, kapacitások kihasználásától függő módosulást jelenti. Megmutatja, hogy a termék mennyiségének egységgel történő növelése, vagy a kapacitás egységgel jobb kihasználása következményeként a költségek azonos, kisebb, ill. nagyobb mértékben térnek el, vagy éppen változatlanok maradnak (Az állandó költségek költségváltozási tényezője nulla) Költségváltozási tényező szerint: a. proporcionális költség (arányosan változó): összege a hozammal, kapacitás kihasználásával azonos ütemben módosul, egységnyi termékre számított értéke állandó. költségváltozási tényező = 1 b. progresszív költség (növekvően változó): összege és fajlagos

értéke a termelési volumen, a kapacitás kihasználásának növelésénél nagyobb arányban emelkedik. költségváltozási tényező > 1 (helytelen szervezés, pazarlás, szakszerűtlen betakarítás miatti veszteségek értéke) c. degresszív költség (csökkenően változó): összege a hozam emelkedésének, kapacitás kihasználás javulásának mértékénél kisebb arányban növekszik, egységre jutó hányaduk csökken. költségváltozási tényező 0 és 1 közötti érték (a takarmányozás összes költsége) Marginális ökonómiai elv alapján: (döntési szituáció befolyásolja) a) döntéstől függő költségek: vezetői döntéstől függően változnak b) elkerülhető költségek: 1-1 döntéshozó hatáskörébe tartozó tényezők költségei c) döntéstől független költségek: objektíve nem változtatható d) elsüllyedt költségek: adott pillanatban, adott döntéssel már nem befolyásolható költségek Időtartam szerinti költségek: 1.

Időtől nem függő költségek (állandó költségek) e) több periódusban állandó költségek: (kapacitásköltségek: évelő növények telepítési költsége, állattartó telepek létesítési költsége) f) egy periódusban állandó költségek 2. Időtől függő költségek (változó költségek) g) időarányosan változó költségek (időarányos bér) h) idővel nem arányosan változó költségek (hízóállatok takarmányozási költsége, gépek éves üzemeltetési költsége) A gazdasági kalkuláció a vállalkozási döntések megalapozását szolgáló gazdasági számítás. Általában az egyes tevékenységek technikai alternatívák, vagy a vállalkozás egészének tényeleges vagy tervezett kiadásainak, költségeinek, bevételének, ezek összefüggéseinek vizsgálatát célozza. Tartalmát illetően lehet: - egyszerű költségkalkuláció, - eredménykalkuláció, - likviditásszámítás. Előkalkuláció: egyrészt a technológiai

leírások, paraméterek, piaci információk, gazdasági elképzelések alapján a termék előállítás, a szolgáltatás, illetve a vállalkozások várható költségének, pénzügyi eredményének, az eladási árnak a megállapítását, másrészt a változtatási döntéseik megalapozását célozzák. Közbenső kalkuláció: készítésével a döntések megvalósulás, végrehajtás közbeni ellenőrzése végezhető el. Utókalkulációk: régebben alkalmazott, illetve újonnan bevezetett termelési eljárások gazdasági elemzését, a korábbi gazdasági döntések utóellenőrzését segítik. A termelés, szolgáltatás befejezése után, a ténylegesen elszámolt költségek, befolyt bevételek alapján készítendő. Közbenső és időszaki kalkuláció: alapja a termelési folyamat egy szakasza (befejezetlen termelés) alatti termelés, az időszakinál meghatározott idő. Egyedi kalkuláció: a gazdasági számítások tárgya lehet egyedi termék,

szolgáltatás, külső megrendelés, felújítás, beruházás Sorozatkalkuláció: Az ipari tevékenységeknél alkalmazott mezőgazdasági megfelelője . a hízlalási turnusonként végzett ökonómiai értékelés. A gazdasági kalkulációk készítésének feladatai: - a kalkuláció céljának tisztázása - a számításmenet - módszer kiválasztása - az adatgyűjtés - előkalkulációnál az ágazati, tevékenységi változatok kidolgozása vagy - a döntéshez kapcsolódó ráfordítás és hozamváltozások alternatívánkénti megállapítása - a költség-és eredményszámítás - a gazdasági előny és áldozat számszerűsítése, elemzés elvégzése Költségkalkuláció: A gazdasági kalkuláció alapfeladata, vagy eredménye lehet a költségszámítás. Készülhet jövedelemszámítások részeként, illetve lehet önköltség kalkuláció Önköltség: az előállított termék, termény, teljesített szolgáltatás egységnyi mennyiségére jutó

költség. A termelési költség és a teljesítmény, az előállított termék mennyiségnek hányadosaként számítandó. A kalkulációs költségtételek körét figyelembe véve a teljes, vagy részleges önköltség állapítható meg. Az előkalkuláció eredménye a tervezett, az utókalkulációé pedig a tényleges önköltség. Egyedi önköltség: a növénytermesztésben 1 hektár termelésben lekötött terület, állattenyésztésben egy termelő állat a kalkulációs egység. Csoportos önköltségszámítás: az ún. komplex ágazati önköltség kalkulációja, példa szarvasmarha tenyésztés ill. juhtenyésztés összevont költségszámítása Fajlagos- vagy átlagköltség: Halmozott nettó költség / időszakok száma vagy a halmozott hozam (teljesítmény) (Különböző termelési volumennél a hozam, ill. a termelő kapacitás egységére jutó költség ) Marginális költség: MK = ∆K /∆H A többlethozam egységére jutó többletköltség

nagyságát mutatja., a költségváltozás és a hozamváltozás hányadosa Az önköltségszámítás módszerei A könyvvitelben gyűjtött, a költségkalkulációban összegzett költségből termék, termény, szolgáltatás, egységekre jutó költség többféle módon számítható: 1. Egyszerű osztókalkuláció: az elszámolási időszak költsége és az elért teljesítmény hányadosa. Csak akkor alkalmazható, ha egyfajta termék, főtermék van, vagy amellett nagyon kis értékű melléktermék keletkezik. (elszámolási időszak költsége / elért teljesítmény) 2. Egyenértékszámos osztókalkuláció (termékcsoport kalkuláció): készítése olyan tevékenységeknek szükségszerű, ahol a költségeket a termékek egy meghatározott csoportjára együtt lehet gyűjteni vagy előirányozni. Lehet értéken alapuló vagy műszaki egyenértékszámos. (az ikertermék egyenértékszámok segítségével főtermékre számítandó át, pl. 1 kg borjútömeg=8 liter

tej) 3. Arányszámos önköltségszámítás: akkor ajánlott, amikor a főtermék mellett többféle eltérő értékű termék keletkezik. Számításának lényege, hogy a melléktermék értékével csökkentett termelési költséget, tehát a nettó költséget először a termékek pénzértékének %-os arányának megfelelően meg kell osztani, ezt követően az egyes termékekre jutó összes költségek és azok mennyiségének hányadosaként állapítható meg a társtermék önköltsége. (alkalmazható a juhászatban a gyapjú, a bárány és a tej meghatározásakor) 4. Költséggyűjtéses vagy kiemelő kalkuláció: olyan esetben végezhető, amikor azonos természetű termények költségeit együtt könyvelik, az elállítási költséget ugyanakkor külön-külön szeretnék megismerni. Az egyező műveletek ráfordításait a termőterület arányában megosztandók, ezeket a költségeket növelni kell a speciális ráfordítások értékével. 5. Egyszerű

pótlékoló kalkuláció: menete hasonlít a költséggyűjtésen alapuló önköltségszámításhoz A közvetlen költségeket az utalványozás alapján elszámolják a termékekre A közvetett költségeket, esetleges egyéb ráfordításokat utólag éves összegük ismeretében, valamilyen vetítési alap, felosztási kulcsok segítségével terhelik a termékekre. 6. Norma szerinti kalkuláció: a termelési eljárások által megszabott anyag- és munkanormák, segédüzemi teljesítményigények, előirányzott egyéb költségfelhasználások alapján végzett költségtervezés. Előzetes és ellenőrző számításként használatos. Feltétele, hogy a gazdálkodó egység rendelkezzék pontos normákkal, normaváltozatok nyilvántartásával és a normától való eltéréseket gyűjtsék és ezek alapján korrigálják a tervezett költséget. 7. Fázisonkénti osztókalkuláció: a termék-előállítás elkülönülő, illetve különíthető, de egymásra épülő

fázisaiból kikerülő termékek önköltségszámítása. 8. A válogató-pótlékoló kalkuláció: abban tér el az egyszerű pótlékoló önköltségszámítástól, hogy az általános költségeket homogén csoportként gyűjtik. Minden költségcsoport külön-külön olyan vetítési alappal kerül felosztásra, amely arra a legjobban megfelel. Részköltség kalkuláció: részköltség megállapításakor a tevékenységekkel összefüggésben felmerült, vagy azokkal kapcsolatba hozható költségek egy része kerül felszámításra. A közvetlen önköltség számításának költségtényezői: 9. Közvetlen anyagköltség: vásárlásból származó anyagokat beszerzési áron, a saját termelésűeket, a felhasznált befejezetlen termelés értékét közvetlen önköltségen kell az anyagköltségek között figyelembe venni. 10. Igénybe vett anyagjellegű ráfordítások értéke: szállítási, rakodási költségek, kölcsönzési, bérleti díjak, posta,

távíró, telefax költségei. 11. Közvetlen bérköltség: bérköltség 12. Személyi jellégű egyéb kifizetések: a magánszemélyeknek kifizetett találmányi díjak, újítási díj, szerzői díj, költségtérítések. 13. Társadalombiztosítási járulék 14. Értékcsökkenési leírás: kizárólagosan az adott termék előállításában használt speciális tárgyi eszközökkel kapcsolatos érték veendő számításba. 15. Egyéb közvetlen költségek: - Fenntartási költségek: a tárgyi eszközök karbantartásával, javításával összefüggő tételek számolandók el. Segédüzemi költségek: a vállalat segédüzemei által az érintett tevékenységet szolgáló teljesítményének közvetlen önköltségen meghatározott értékét tartalmazzák. - Közös költségek: a főágazati általános költségek közül megfelelő mutatók figyelembe vételével termékre osztható költségek kalkulálhatók. - Különféle egyéb költségek: a nem

közvetlen költségek, mezőgazdasági szolgáltatások értéke, rendszerszervezői díjak, bérleti díjak, állatorvosi költségek, biztosítási díjak 16. le: növénytermelés káreseményei miatt elszámolt összeg 17. Összes közvetlen költség 1+2+3+4+5+6+7-8 18. Le: melléktermékek értéke - 19. Főtermék közvetlen költsége 9-10 : megállapításakor a melléktermékek nyilvántartási áron számított értékét vonják le a kalkulált költségből. A főtermék közvetlen önköltsége: a melléktermékek értékének levonása után maradó közvetlen költség és a kalkulációs időszakban előállított főtermék mennyiségének hányadosa. A részköltség megállapításának egyéb eljárásai: - Fedezet: a vizsgált tevékenység, illetve üzem termék kibocsátásának (hozamának) értékéből a változó költséget (részköltséget) levonva megállapítható az állandó költségekre és jövedelemre fennmaradó fedezet nagysága. - Műveleti

költségszámítás A teljes költség kalkulációja: Teljes termelési költséget tartalmazó gazdasági kalkuláció készítendő a technológiák, ágazatok szerkesztésekor, az érvényesítendő értékesítési ár megállapításakor, az üzem összes jövedelmének számításakor, a különböző vállalkozási és tevékenységeik összehasonlításához. A teljes termelés költség számításának alapjául a közvetlen költségek kalkulációja szolgálhat, melyet a vállalkozás közvetett költségeivel kell kiegészíteni. A teljes költség a termékek előállítási költségéből, az utólagosan elszámolt, termékek közvetlenül kapcsolatba hozható ráfordítások értékéből és a felosztott közvetlen (általános) költségekből tevődik össze. Termékegységre osztásával a teljes önköltség számítható Átlagköltség Az átlagköltség egymást követő termelési időszakok, ismétlődő termelési folyamtok, rotációk halmozott

költségének egy időszakra, hozam vagy szolgáltatási egységre jutó hányadosaként is megállapítható. Az átlagköltség csökkenésével emelkedik a tevékenységek jövedelemhez való hozzájárulása. Korrigált termelési költségek különbözetének megállapítása Alkalmazása: a technológiák kiválasztásának egyik lehetséges eljárásaként említik. A korrigált termelési költségek különbözete kettő vagy több termelési eljárás bekerülési, gépesítésnél üzemelési költsége összegének - az igénybe vett eszközök és terület értékei közötti eltérések után számított nyereségigénnyel korrigált- különbsége. A korrigált költségek különbözete olyan termelési eljárások összeghasonlításakor alkalmazható, amikor a jövedelem kimutatásának nincs jelentősége, ill. az igen nehezen végezhető el. Költséggazdálkodás: Magába foglalja a költségek tervezésének, nyilvántartásának, elemzésének,

ellenőrzésének teendőit, költségekkel összefüggő (termelési) döntési folyamatokat. 6. A vállalati gazdálkodás alapjai: Jövedelemkategóriák az üzemgazdasági kalkulációkban. Jövedelem: az az érték, amely az újratermelés folyamatos biztosítása mellett a tiszta vagyon csökkenése nélkül többletként keletkezik. Gyűjtőfogalom Vállalati szint feletti és vállalati jövedelemkategóriák csoportja különíthető el. Az integrált ágyazati termelés jövedelme A vállalati szint feletti kategóriák közül az integrált ágazati termelés jövedelme lényeges a gazdálkodó szempontjából. Ez egy-egy árutermék termékpályáján keletkező jövedelem nagysága. Termékpálya, termékút, vertikum: termelési folyamat egymás utáni, egymáshoz kapcsolódó tevékenységeinek sora. A nyersanyag előállításától a végtermék fogyasztóhoz történő eljuttatásáig tart. A végterméken realizálódó jövedelmet kell kimutatni. A

fogyasztótól származó árbevételből a halmozatlan termelési költség vonandó le, függetlenül attól, hogy melyik kooperáló vállalkozónál merült fel. Vállalati jövedelem: a nemzeti jövedelem vállalaton belül keletkező, ott kimutatott része. Kategóriái: - a jövedelem összege, - a jövedelmezőség színvonala: jövedelmezőség v. nyereségszínvonal, viszonylagos jövedelem, fajlagos jövedelem - jövedelemigény alapján 3 csoportba sorolhatók. 1. elmaradó haszon 2. alternatív jövedelem 3. nyereségigény A jövedelem összege 1. a nettó jövedelem: NJ= TÉ-TK termelési érték – termelési költség 2. a bruttó jövedelem: Nyereség + Munkabér BJ=NJ+B vagy termelési érték – termelési költség bér nélkül; TÉ-TK bér nélkül 3. a fedezeti hozzájárulás: FH = TÉ – TK v vagy NJ + TK á 4. az értékesítési eredmény, 5. az átlagjövedelem: ÁJ = NJ / H és a 6. marginális jövedelem értékével: MJ = egységnyi

többletköltségre jutó jövedelem nagyságában adható meg. 1. A nettó vagy tiszta jövedelem: a vállalati termelésben előállított termékek és szolgáltatások pénzértékének, a termelési értéknek és a termelési költségnek a különbözete. A termelési érték költségekhez viszonyított többlete a nyereség. A termelési értékével nem fedezett termelési költség a veszteség. TÉ > TK = nyereség ; A hozam a gazdasági tevékenység eredményeként keletkező termék, termény, állatélőtömeg, szolgáltatási teljesítmény természetes mértékegységben kifejezett mennyisége. Számítása: során a termelési értéket növelni célszerű az adott termelési folyamatot, tevékenységet megillető biztosító térítésekkel. A teljes tiszta jövedelem kimutatásánál a teljes költséget fel kell számítani: Kimutatásának előnye, hogy közvetlenül kifejezi az eszközfelhasználás és a munkaerő alkalmazásának jövedelmezőségét.

Megköveteli a bérköltség kigazdálkodását. Tájékoztat arról, hogy van-e lehetőség saját erőből fejleszteni, személyi jövedelmet növelni, vagy éppen társadalmi közös terhek viseléséhez közvetlenül hozzájárulni. Hátrányaként említik, hogy nincs tekintettel a foglalkoztatottságra Megbízhatósága a költségek valódiságától, a költség-áttételezés pontosságától függ. 2. Bruttó jövedelem: az üzemgazdasági kalkulációkban a nyereség és a munkabér összegeként adják meg. Egyébként a termelési érték és a holtmunka értékének különbözeteként számítják. Jellemző a családi váltakozásra, mivel itt a bérköltség nincs figyelembe véve. E jövedelemkategória olyan esetekben használható, amikor bérköltséget nem számolnak el. Előnyei: mert a felhasználható jövedelem összegét mutatja Érzékeny a foglalkoztatás mértékére, hiszen nagy hányada a munkabér fedezete. Hátránya: hogy nyereség nélkül is

látszólag kedvező jövedelmet jelez. Alakulásából nehezebb következtetni a hatékonyság romlására. 3. Fedezeti hozzájárulás (FH): a termeléssel összefüggő gazdasági döntéseknél alkalmazott kalkulációs jövedelemkategória. A fedezeti hozzájárulás a termelési érték vagy az árbevétel és a változó költség különbözete. Számításakor a költségeknek csupán a döntéstől függő részét veszi figyelembe, a változatlan (fix) tételeit nem. Tartalmát illetően az állandó költségek és a nettó jövedelem fedezetét elkülönítés nélkül mutatja. A vállalaton belüli üzemek, egyes tevékenységek, vállalati jövedelemhez való hozzájárulásának nagyságát mutatja. TÉ – TK v = TK á + NJ(nyer) A fedezeti hozzájárulás maximalizálásával a vállalkozás egészének jövedelmét is növelni lehet. Nyereség akkor keletkezik, ha a fedezeti hozzájárulás összege meghaladja az állandó költséget. A fedezeti hozzájárulás

nagyságát illetően a nyereség és a bruttó jövedelem közötti jövedelemmutató. 4. Átlagjövedelem: Gazdasági kalkulációban használt jövedelemkategória A termelési folyamat időszakaiban keletkező jövedelmek összegének járadéka. Kifejezhető a nettó jövedelemmel (nyereséggel) vagy a fedezeti hozzájárulással. Az egymást követő termelési időszakok halmozott jövedelmének egy időszakra számított értékét mutatja. Járadék jellegű, mert az addigi periódusok jövedelmét egyenlő részekre osztja. A azonos termelési feltételek között folyamatosan ismétlődő termelési folyamatok esetében alkalmazható. Az átlagjövedelem számítható egy-egy termelési periódusra, e periódusokban előállított termékek mennyiségére. Hosszabb távra szóló döntéseknél az időtényezőt is figyelembe kell venni. Számításának menete: - a termelési költségek számbavételének az átlagköltségeknél leírtak szerint kell eljárni - a

termelési periódusokban keletkezett hozam értékének, vagy árbevételének és nettó termelési költségének különbözete az adott időszak jövedelme. - az egyes időszakokban elérhető termelési érték, árbevétel halmozott összegéből és a halmozott nettó termelési költséget levonva állapítható meg az eltelt időszakok összes (halmozott) jövedelme. periódusról-periódusra meg kell állapítani az addigi halmozott jövedelmet. Az összes jövedelem valamint az időszakok száma, illetve a halmozott (göngyölített) hozam hányadosaként adódik az átlagjövedelem. Átlagjövedelem sajátos változása: összege kezdetben alacsony, majd fokozatosan emelkedik, maximumát elérve ismét csökken. Akkor elérhető a legnagyobb jövedelem, ha az átlagjövedelem maximumához tartozó periódust lezárva befejezik a termelési folyamatot, majd ezt követően indítják újra a termelést. 5. Marginális jövedelem (MJ = MTÉ-MTK): egységnyi

többletköltségre jutó jövedelem A jövedelem módosulásának ütemét mutatja meg. (Határhaszonnak is nevezik, mert megmutatja a legnagyobb nyereséget biztosító hozam mennyiségét. Az üzemi tevékenység eredménye Az össztermék értékéből számított jövedelem-mutatók általában az egyes termelési folyamatok, illetve egy-egy döntés gazdasági eredményének értékelésére szolgálnak. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye: számításakor a számviteli törvényben élőírt eredmény-kimutatás sémája alkalmazandó. A jövedelemkalkuláció tényezői: Jövedelemkalkuláció összköltség típusú eljárása 7. értékesítés nettó árbevétele (ÁFÁ-val csökkentett) 8. egyéb bevételek 9. aktivált saját teljesítmények értéke (saját előállítású eszközök) 10. anyagjellegű ráfordítások értéke 11. személyi jellegű ráfordítások értéke 12. értékcsökkenési leírás 13. egyéb közvetlen költségek 14. egyéb

ráfordítások értéke 15. üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (1+2± 3-4-5-6-7-8) Nettó árbevétel: összege árkiegészítésekkel, felárakkal növelt, engedményekkel, fogyasztási adóval csökkentett. Általános forgalmi adót nem tartalmaz Egyéb bevételek: az értékesítési árbevételbe nem tartozó tételek, a szokásos mértéket meg nem haladó káresemények térítése, kártérítések, késedelmi kamatok. Aktivált saját teljesítmények értéke: az állományba vett saját előállítású eszközök és a saját termelésű készletek állományváltozása szerepel. Előjelének megfelelően veendő figyelembe A vállalkozás egészére készített utókalkulációnál a tevékenységek költségeinek kigyűjtése kiterjesztendő az egyéb ráfordításokra is. Pótlékkulccsal csak a valóban közös terhet jelentő tételek osztandók fel. Eredménykimutatás forgalmi költség eljárással: A számítás fő tényezői: 16. 17. 18. 19. 20. 21.

22. értékesítés nettó árbevétele (ÁFÁ-val csökkentett) egyéb bevételek értékesítés közvetlen költségei fedezeti összeg (1.+2-3) (nem számviteli kategória) értékesítés közvetett költségei egyéb ráfordítások üzemi tevékenység eredménye (4.-5-6) Értékesítés közvetlen költségei: az eladott áruk beszerzési értékét, az alvállalkozói teljesítményeket, az értékesített saját előállítású termékek, teljesített szolgáltatások, valamint a tevékenység közvetlen önköltségét tartalmazzák Az értékesítés közvetett költsége: az értékesítési (csomagolási, szállítási, késztermékraktározási, az értékesítés adminisztrációja, a reklám, a piackutatás), forgalmazási költségekből, az igazgatás személyi, anyagi és egyéb költségeiből, valamint az egyéb általános költségekből tevődik össze. Bruttó nyereség: a fedezeti összeg és az állandó költségek különbözete, amely az egyéb

ráfordítások és az üzemi eredmény fedezetét adja Jövedelmezőségi színvonal (NJ/TK*100): a jövedelem összegének valamilyen vetítési alaphoz viszonyított arányát mutatja. A termelésben felhasznált erőforrások együttesének vagy 1-1 erőforrásnak a jövedelem előállításában megnyilvánuló hatékonyságát fejezi ki. Viszonyított mutató, többet mond mint a nettó jövedelem. Jellemzői: - a nyereségszínvonal - a viszonylagos jövedelem - a fajlagos jövedelem Nyereségszínvonal: a nyereség összegének és a termelésben felhasznált erőforrások értékének viszonya. Az igénybe vett eszközök hasznosulásának jövedelmezőségét, hatékonyságát jellemzi. A nyereségszínvonal kifejezhető az összes termelőeszköz felhasználás nyereségszínvonalával. Ennek mutatója 100 Ft lekötött erőforrás értékre jutó nyereség N N sz = ∗ 100 E A 100 Ft-nyi termőterület értékre jutó nyereség számításánál külön kalkulálandó a

területre vetíthető nyereség összege és a termelésben lekötött terület pénzértéke. Előbbi tétel a termelési folyamat összes nyereségének és a lekötött tárgyi eszközök, valamint forgóeszközök értéke után felszámított nyereségigénynek a különbözete. A terület érétkének megállapításánál a forgalmi érték lehet a számítás alapja. Tárgyi eszközök nyereségvizsgálata: a tárgyi eszközök értékére jutó nyereség az összes jövedelem és a lekötött terület, valamint a forgóeszközérték utáni nyereségigény különbségeként számítható. 100 Ft-nyi forgóeszköz felhasználásra jutó nyereség: az összes nyereség csökkentendő a terület és a tárgyi eszközök lekötése utáni jövedelemigénnyel. Az így fennmaradó jövedelem és a forgóeszköz felhasználás hányadosaként határozható meg a nyereségszínvonal. Költségarányos jövedelmezőség: 100 Ft termelési költségre jutó jövedelem, nyereség.

Termelési érték vagy árbevétel-arányos jövedelmezőség: 100 Ft termelési értékre, ill. árbevételre eső nyereség mutatója Üzemi tevékenység eredménye / nettó árbevétel; NJ / TÉ * 100 Költségszint: megadása a 100 Ft termelési értékre, árbevételre számított költség összegével történhet. Erőforrás-arányos jövedelmezőség: az üzemi tevékenység eredményét a pénzügyi befektetések nélküli eszközérték és a személyi jellegű ráfordítások együttes összegéhez célszerű viszonyítani. Élőmunka-arányos jövedelmezőség: elemzésekor az átlagos dolgozói létszám vagy a személyi jellegű ráfordítások összege választható vetítési alapul. Árbevétel-arányos jövedelmezőség: az üzemi tevékenység eredménye és a nettó árbevétel hányadosaként kalkulálható. A viszonyítási alap megnövelhető az egyéb bevételekkel Fedezeti hányad: fedezeti összeg (nettó árbevétel-értékesítés közvetlen költsége) /

értékesítés nettó árbevétele A viszonylagos jövedelem Alkalmazása: gazdasági döntések során akkor alkalmazható, ha a termelés folyamata nem kétséges, csupán a technológia megválasztása a feladat. Kategóriái: a viszonylagos nyereség, a viszonylagos bruttó jövedelem és a korrigált termelési költségek különbözete - viszonylagos nyereség: kettő vagy több termelési változat nyereségösszegének különbsége, amelyet a változatokban lekötött termőterület, a tárgyi eszközök és a forgóeszközök értéke közötti eltérések után felszámított nyereségigénnyel korrigálni kell - viszonylagos bruttó jövedelem: a viszonylagos nyereség munkadíj különbözettel módosított összege A számítás módszerei: (két számítási módszer van) 1. minden változatnál termelési költségként számítják az igénybe vett földterület és eszközök értéke után felszámított nyereségigényt 2. megállapítandó a technológiai

variációk nyereségének, valamint az általuk lekötött terület és eszközök értékének különbsége, ezután az elvárt nyereséggel módosítani kell a nyereségkülönbség értékét A technológiák, technológiai változatok összevetésekor a nyereséget és az erőforrásigényt egységnyi termékre vagy azonos termelési méretre kell meghatározna. Fajlagos jövedelem: a ráfordítások, a termelőkapacitások, a munkaerő egységére jutó jövedelem összege. Alkalmazható a korlátozottan rendelkezésre álló termelési eszközök elosztásánál. Mutatói: b. területi jövedelmezőség: a termőterület egységre – általában 1 hektárra – jutó jövedelem (a talaj minősége figyelmen kívül marad) c. egy állatra eső jövedelem d. egy férőhelyre jutó jövedelem e. egy dolgozóra jutó nettó vagy bruttó jövedelem A jövedelemigény kifejezői: f. az elmaradó haszon, g. az alternatív jövedelem és h. a nyereségigény Elmaradó haszon: egy

meglévő tevékenység felszámolásával bekövetkező jövedelem-kiesés. A nyereséggel, a bruttó jövedelemmel, a fedezeti hozzájárulással fejezhető ki és mérhető. Alternatív jövedelem: azt mutatja meg, hogy adott erőforrásokat más tevékenységekben felhasználva mekkora jövedelem érhető el. Kifejezhető: i. új beruházásoknál a nyereséggel, j. meglévő erőforrások felhasználásakor a fedezeti hozzájárulással Nyereségigény: a termeléshez lekötött, ott felhasznált eszközök mennyisége, értéke után elvárt nyereség. Az eszközérték %-ban adják meg Meghatározásakor fontos kalkulációs tétel az alternatív jövedelem. A nyereségigény tényezői: k. objektív: pl az igénybe vett hitelek kamata, kezelési költsége, az eszközökkel kapcsolatos járulékok, terhek l. szubjektív: a termelés kockázata miatt elvárt nyereség, a termelés szervezésében, irányításában és ellenőrzésében mutatkozó vállalkozói többletmunka

után felszámított nyereségigény A nyereségigény számítása: I N i = Pb s + Ph + ko + N v 100 N i : nyereségigény P b : betéti kamatláb P h : hitel kamatláb Is : saját forrásból származó eszközök érétkének %-os aránya H: a hitelből származó eszközök értékének %-os aránya ko: kockázati nyereségigény %-a N v : a vállalkozói tevékenység miatt elvárt nyereség %-a A döntés tárgyát képező termelési folyamat elvárt nyeresége az eszközcsoportonkénti nyereségigény összege, vagyis a jövedelemigényt a termelésben lekötött tárgyi eszközök és forgóeszközök értéke után külön-külön meg kell állapítani, és az eszközértékek arányában kell figyelembe venni. A termelési folyamatok alapelve: azokat a lehető legkisebb jövedelemigényt támasztó erőforrásokból és forrásösszetétellel, a legnagyobb nyereségszínvonalra törekedve kell megvalósítani. A technológiai alternatívák közül az választandó,

amelynek nyereségszínvonala nagyobb a nyereségigénynél. 7. A vállalati gazdálkodás alapjai Termelésökonómiai döntések (ráfordítások, hozam és termelési méret optimalizálása) Termelésökonómiai döntések lehetnek: a. ráfordítások optimalizálása (mennyi eszközt használjunk fel) b. hozam, termelési méret optimalizálása (mennyi terméket állítsunk elő) c. idő-ráfordítás optimalizálása (meddig tartson egy folyamat) d. termelési szerkezet optimalizálása (milyen terméket állítsunk elő) e. beruházás-gazdaságossági vizsgálatok (melyik eszközt válasszuk) A ráfordítás-hozam viszony termelési függvényekkel (hozamfüggvénnyel, ráfordításfüggvénnyel és költségfüggvénnyel) elemezhető. A ráfordítások optimalizálásakor a függvénymodell a hozamfüggvény. Hozam függvény: leírja, hogyan függ a termék mennyisége (a hozam) az előállításhoz felhasznált ráfordítások nagyságától. A hozamfüggvények

elemzésénél alkalmazott legfontosabb mutatók: H - Átlaghatékonyság (átlaghozam, átlagtermék AP): ÁH = R Az összes hozam és összes ráfordítás hányadosa, egységnyi ráfordításra jutó hozam. - Többletráfordítás hatékonysága (pótlólagos ráfordítás hatékonysága, differencia hányados): ∆H valamely ráfordítási szinthez viszonyított többletráfordítás egységére jutó ∆R hozamnövekedés - Marginális hatékonyság (marginális hozam, marginális termék, határtermék MP, ∆H hozamváltozás határhatékonyság, többletráfordítás hatékonysága): MH = = ∆R ráfordításváltozás valamely tetszőleges ráfordítási szintnél azt mutatja, hogy mekkora a hozam emelkedése, ha a ráfordítást végtelen kis mennyiséggel növeljük. A hozam változásának ütemét jellemzi. A hozamfüggvény első deriváltjaként számítható - Ráfordítás elaszticitás, rugalmasság: E = MH ÁH Kifejezi, hogy, egy adott ráfordítási szinthez

viszonyított további 1 %-os ráfordítás növekedés hány %-os hozamemelkedést eredményez. Marginális hatékonyság és az átlaghatékonyság hányadosa. (két hatékonysági mutató hányadosa) Három tartományt különítünk el. I. szakasz: növekvő hatékonyságú termelési tartomány, szakasz A termelési függvény első szakaszában a ráfordítások növelésével az összes hozam emelkedik. A pótlólagos ráfordítások hatékonysága javul, eléri maximumát, majd csökken. A termelési tartomány határa ott van, ahol a marginális hatékonyság és az átlaghatékonyság egyenlő, utóbbi értéke legnagyobb. A jövedelmezőségi színvonal legkedvezőbb értéke e szakaszban található. MH > ÁH; E > 1; A határ ott van, ahol MH = ÁH , az ÁH max. van Ha meg van az egyezőség, akkor az E=1 II. szakasz: csökkenő hatékonyságú tartomány Határa ott van, ahol a pótlólagos ráfordítás hatékonysága 0-ra csökken. A hozam maximumát eléri. E

tartományban van a ráfordításnagyság optimuma (jövedelem maximuma) MH < ÁH, E < 1, Határ: MH = 0; H max van; E = 0 III. szakasz: a termelés irracionális tartománya, mert a ráfordítások hatékonysága 0 vagy negatív. Az összes hozam csökken, illetve növekvő ráfordításokkal szinten tartását lehet elérni. MH < 0; E < 0 Hozamot befolyásoló tényezők: a hozamot több tényező együttesen alakítja, ezért a vizsgált hozamnövelő ráfordításokon kívüli faktorokat állandó feltételként kell beállítani. Optimumkeresés I. optimum: ott van az első optimum, ahol NJ=max a nettó jövedelem a legnagyobb, ekkor a MH=0 H max és FH max a FH-nak ott lesz maximuma, ahol Á ∆H ráfordításár (energia, alapanyag ) = R = MH = ∆R Á H termékár (hozamár , előlőállítt.termék ára ) MH = ∆H ∆R technológia által meghatározott, környezetfüggő, termőhely ÁR a piaci pozíciót jellemzi ÁH MH * Á H = Á R MTÉ = Á R Marginális

termék értéke (többlettermék értéke) = ráfordítás egységár MR = MC határbevétel = határköltség (marginális költség) MTÉ = MTK határbevétel = határtermék költség TÉ – TK = NJ MTÉ – MTK = MJ Ha MTK = MTÉ, akkor a határhaszon MJ = 0 Marginális termelési érték MTÉ: a termelési függvény első deriváltjaként meghatározható marginális hozam (MH) és ennek pénzértéke, amely a legkedvezőbb ráfordítási szintnél egyezik a ráfordítás árával. Több ráfordítás egyidejű optimalizálása: minden ráfordítást addig érdemes növelni, amíg az elért marginális termelési érték egyenlő nem lesz a ráfordítás árával, az egységnyi többletköltségre jutó marginális termelési érték valamennyi ráfordításnál egyenlő nem lesz. MTÉ = Á R Termékek marginális helyettesítési rátája: az az arány, amely kifejezi, hogy az egyik termék mennyiségének egységnyi változtatása a másik terméknél hány egység

módosítást tesz szükségessé Termékösszetétel optimuma: ott van, ahol a termékenként elért marginális hozamok aránya egyenlő a termékárak fordított arányával (valamely terméket addig érdemes a másikkal helyettesíteni, amíg ez által az összes termelési érték növekedését el lehet érni) Ráfordítások helyettesítési rátája: a legkisebb költségű ráfordítás-kombinációnál a ráfordítások helyettesítési rátája azonos a ráfordítások egységárainak fordított arányával. Kifejezi, hogy változatlan hozam előállításakor az egyik ráfordítás egységgel történő növelésével a másikból hány egység takarítható meg. Valamely ráfordítást addig érdemes egy másikkal helyettesíteni, amíg marginális hozamaik aránya azonos nem lesz áraik arányával (a helyettesítésnek addig van értelme, ameddig a helyettesített ráfordítás mennyiségének csökkenéséből eredő költségmegtakarítás egyenlő nem lesz a

helyettesítő ráfordítás növeléséből származó költségtöbblettel) Az árak hatása Ráfordítások egységára Emelkedik 1. Növekszik a felhasználás, a ráfordítások értéke, a termelési költség 2. A többletráfordítás nagyobb hatékonysága mellett lesz azonos a többletráfordítás költsége (a marginális költség) és a többlethozam pénzértéke (marginális termelési érték) 3. Ez kisebb össztermék mennyiségnél, kisebb hozamnál található meg 4. A változás a termelési volumen csökkenését indokolja 5. A hozam optimumához tartozó jövedelem kisebb Csökken 1. Csökken a többletráfordítás értéke és a termelési költség 2. A többletráfordítás kisebb hatékonysága mellett éri el a többletráfordítás értéke és a többlethozam pénzértéke (marginális termelési érték) az azonosságot 3. Ez nagyobb hozamnál (összterméknél) valósul meg 4. A változás a termelési volumen növekedését indokolja 5. Növekszik az

optimális hozammal elérhető jövedelem Termék értékesítési ára Emelkedik 1. Nő a többlethozam, a határtermék értéke és a termelési érték 2. Nagyobb összes hozamnál (összterméknél) éri el a többlethozam pénzértéke (a marginális termelési érték és a többletráfordítás értéke (a marginális költség) az azonosságot Csökken 1. Csökken a többlethozam pénzértéke és a termelési érték 2. A többletráfordítás nagyobb hatékonysága mellett éri el a többletráfordítás értéke (a marginális költség) és a többlethozam pénzértéke (marginális termelési érték) az azonosságot 3. A változás a termelési volumen növekedését 3 A termelést kisebb hozamnál (összterméknél) indokolja kell befejezni. A változás a volumen csökkenését indokolja. 4. Az áremelkedés a jövedelem növekedését 4 Csökken az optimális hozammal elérhető eredményezi jövedelem II. optimum: az a ráfordítás, ahol az átlagtermék maximuma

van H ekkor a max R H ∗HÁ TÉ max is maximumon van, amiből következik, hogy = TK v R ∗ RÁ ÁH max = TÉ TÉ NJ = max ⇒ max TK v + TK á TK TK (TÉ=TK+NJ) Az idő, mint sajátos ráfordítás optimalizálása (átlagköltség és átlagjövedelem számítása) - időtől függő folyamatok esetében lehet szóba hozni azok a folyamatok, amelyek rövid távon belül módosíthatók a termelési idő, a termék jellegének a megváltoztatását okozná megszakítható folyamatok (állatok hízlalása, tárgyi eszköz) Két típus van: - hozam és költség változik az időben - a teljesítmény azonos, a költségek változnak 1. Átlagköltség: egymást követő termelési időszakok, ismétlődő termelési folyamtok, rotációk halmozott költségének egy időszakra, hozam vagy szolgáltatási egységre jutó hányadosaként is megállapítható. Az átlagköltség csökkenésével emelkedik a tevékenységek jövedelemhez való hozzájárulása.

halmozott.nettóköltség időszakok.száma vagya halmozotthozam(teljesítmény) Átlagöltség számításakor a halmozott nettó termelési költséget kell megállapítani. Ennek során a termelési folyamat indításához szükséges befektetés teljes összege az első időszakot terheli. Ez növelendő a periódus amortizációt nem tartalmazó előállítási vagy üzemeltetési költségével. Az előbbi 2 tétel a halmozott bruttó költséget adja Utóbbi összegéből a megtérüléseket levonva adódik a nettó költség. Megtérülésként az adott időszak végén a befektetésből visszanyerhető érték kalkulálandó. Halmozott nettó termelési költség: + termelési folyamat indításához szükséges befektetés + előállítási vagy üzemeltetési költség (écs nélkül) - megtérülések (az eszközök selejtezéskori értéke) Halmozott bruttó költség = befektetés + előállítási vagy üzemelési költség Nettó költség = halmozott bruttó költség

- megtérülés Az átlagköltség számításának másik feladata a halmozott hozam, illetve teljesítmény megállapítása. Ez a termék és szolgáltatás mennyiségének periódusonkénti összességét jelenti Az átlagköltség periódusról-periódusra jellemző változást követ. Értéke az első termelési szakaszban a legnagyobb. Ezt követően csökken, majd minimumát elérve ismét emelkedik A használati, illetve termelési idő akkor lesz a legmegfelelőbb, ha a legkisebb átlagköltség eléréséig folytatják a termelést. Ekkor elvégzik az eszköz, a tenyészállat, vagy az ültetvény selejtezését. Döntésnél az átlagköltség minimumát kell keresni. A minimumánál selejtezési optimum az átlagköltség van t 2. Átlagjövedelem: gazdasági kalkulációban használt jövedelemkategória A termelési folyamat időszakaiban keletkező jövedelmek összegének járadéka. Kifejezhető a nettó jövedelemmel (nyereséggel) vagy a fedezeti

hozzájárulással. Az egymást követő termelési időszakok halmozott jövedelmének egy időszakra számított értékét mutatja. Járadék jellegű, mert az addigi periódusok jövedelmét egyenlő részekre osztja. Az azonos termelési feltételek között folyamatosan ismétlődő termelési folyamatok esetében alkalmazható. Az átlagjövedelem számítható egy-egy termelési periódusra, e periódusokban előállított termékek mennyiségére. Hosszabb távra szóló döntéseknél az időtényezőt is figyelembe kell venni. Számításának menete: - a termelési költségek számbavételének az átlagköltségeknél leírtak szerint kell eljárni - a termelési periódusokban keletkezett hozam értékének, vagy árbevételének és nettó termelési költségének különbözete az adott időszak jövedelme. - az egyes időszakokban elérhető termelési érték, árbevétel halmozott összegéből és a halmozott nettó termelési költséget levonva állapítható

meg az eltelt időszakok összes (halmozott) jövedelme. - periódusról-periódusra meg kell állapítani az addigi halmozott jövedelmet. Képlete: halmozott. jövedelem időszakok.száma halmozotthozam(teljesítmény - halmozott termelési érték halmozott nettó költség halmozott jövedelem Az összes jövedelem valamint az időszakok száma, illetve a halmozott (göngyölített) hozam hányadosaként adódik az átlagjövedelem. Átlagjövedelem sajátos változása: összege kezdetben alacsony, majd fokozatosan emelkedik, maximumát elérve ismét csökken. Akkor elérhető a legnagyobb jövedelem, ha az átlagjövedelem maximumához tartozó periódust lezárva befejezik a termelési folyamatot, majd ezt követően indítják újra a termelést. Addig tartjuk fenn a folyamatot, amíg elérjük az átlagjövedelem maximumát t A hozam (termelési méret) optimalizálása Ráfordításfüggvény: a ráfordítások változását a hozam, vagy a termelési méret

függvényében írja le. A hozamfüggvény inverze Alkalmazásával a ráfordítás-igényesség módosulásának törvényszerűségei, a termésszintenkénti ráfordítási igény vizsgálható. Ezzel lehetőség van a hozamszint, a termelési méret optimumának meghatározására. A ráfordításfüggvény elemzésének legfontosabb mutatói: R - Átlagos ráfordítás: ÁR = H Az összes ráfordítás felhasználás és a hozam hányadosa. Egységnyi hozamra jutó ráfordítás A ráfordítás-igényesség mutatója. R - Hozamnövelés fajlagos ráfordítási igénye: ∆H Az összes termésnövekedés egységére jutó ráfordítás. Az összes ráfordítás-felhasználás és a termelésszint változásának viszonya. ∆R - Marginális ráfordítás: MR = ∆H A ráfordításigény változásának és a hozamnövekedésnek a hányadosa. Egységnyi terméktöbbletre eső ráfordítás növekedés. MR határráfordítás - Elaszticitás: E = = ÁR átlagráfordítás I. optimum

megállapítása: A marginális ráfordítás valamint a termék és ráfordítás árak arányának egyezősége alapján megállapítható a termelési színvonal optimuma. MR= Á H / Á R Á H = MR * Á R Á termékár MR = H = Á H ( MTÉ ) = MR ∗ Á R Á R ráfordítás.egységára MTK 1. (MR) Addig érdemes növelni a hozamot, amíg a többlettermék értéke meg nem egyezik a többletköltséggel. MJ=0 R ?R ?H H II. optimum: TK v R TK TK NJ ÁRmin min min ⇒ min min max H H H TÉ TÉ TK ÁR min = MR = ÁR = költségsz int .mutató TÉ ÁR MR MR ÁR II. optimum Költségfüggvény: a ráfordítások pénzértékének és a hozamok mennyiségének, vagy pénzértékének viszonyát fejezi ki. Alkalmas a hozamszint, ezáltal a jövedelem optimumának megállapítására. A költségfüggvény elemzésekor alkalmazott legfontosabb paraméterek: 1. termelési érték TÉ: az összhozam pénzértéke 2. marginális termelési érték (többlethozam értéke) MTÉ: a

többletráfordítás hatására keletkezett hozamnövekedés pénzértéke. 3. összköltség, illetve teljes költség TK t : a ráfordítások együttes értéke 4. A többlettermék költsége (marginális költség, határköltség) MK: a pótlólagos ráfordítás költségéből a hozamtöbblet, vagy a méretváltozás egységére jutó hányad. 5. Átlagköltség, fajlagos költség ÁTK t = ÁTK Á és ÁTK V -re bontható A hozamot többletráfordítással addig érdemes fokozni, amíg utóbbi költsége és a többlettermék értéke azonos nem lesz. MTÉ=MTK Ez a legnagyobb nyereségösszeghez tartozó termékmennyiséget adja meg. TK FPII. TÉ TÉ TK TKv FPI TKá Hkr I.opt Hkr H, M Fedezeti pont: FP, itt egyezik meg a termék értéke és a termelési költség Fedezeti pont: a termelési költség, vagy termelési érték és a hozamérték egyenlőségét biztosító termelési volumen. FPI = TÉ =TK t Hkr: kritikus hozam, minimális hozam Hmin FPII. = TÉ = TK

Minél szélesebb a két kritikus hozam közötti távolság, annál szélesebb a lehetősége a vállalkozónak. I. optimum: legnagyobb a távolság a termelési érték és a költség között MTÉ = MTK (MR) = (MC) NJ max Fedezeti diagram: a termelési költség és termékérték hozam nagyságától, mérettől függő változását szemlélteti. MTK ÁTKt FPII ÁTÉ = Á H = hozamár ÁTK Tmin ÁTKv ÁTK vmin üzembezárási pont FPI MTK vmin Hkr ÁTK á = TK á H Hkr ÁTK v = TK V H Hozam (méret) ÁTK H = TK H MTK = ∆TK V ∆H ÁTÉ = TÉ = ÁH H II. optimum MTK = ÁTK H A hozam optimumát, termelési méretét befolyásoló tényezők: - az eszközök színvonala - a műszaki fejlesztés - termőhelyi adottságok Eszközök színvonala: a gazdasági hatékonyság különbsége fejezi ki A rugalmasság (döntés lehetőség) változása a termelőeszköz színvonalától függően (hozam függvény) hozam Átlagköltség függvények I hatékonyabb I F kevésbé

Hatékony F termékár ráfordítás nagyobb mértékű a hozamcsökkenés, H, M mint a kevésbé hatékonynál I. a fedezeti pontok közel vannak egymáshoz, szűk termelési tartomány van, az önköltség és a termékár között nagyobb a különbség, kisebb az érzékenység az árváltozásra, kisebb az önköltség F. szélesebb a fedezeti pontok közötti távolság, kisebb anyagár emelkedés is kritikus helyzetet okozhat Műszaki fejlesztés A termékárváltozás és az állandó költségváltozás hatása a termelés méretére. Tká 2 Tká 1 H Beruházás esetén nő a Tká. Ha a beruházás nem sikeres, nincs teljesítmény növekedés, romlanak a termelési lehetőségek, a fedezeti pontok közelebb kerülnek egymáshoz. Csökken a jövedelem, érzékenyebb lesz a keresleti változásokra, leszűkül a termelési tartomány, érzékenyebb lesz az anyag, energia árváltozásaira. Nagyobb kibocsátás kell, hogy a költségek megtérüljenek. Termőhely

adottságok A minimális termelési méret alakulása különböző ráfodítás-hatás típusok esetén - azonos technológia - eltérő adottságok TK TÉ jó adottságú TÉ kedvezőtlen adottságú H, M A rossz adottságúnál a fedezeti pontok közel kerülnek, kevésbé tud alkalmazkodnia kereslet változásaihoz, sokkal több területet kell lekötni, a termelési szerkezetet szűkíteni kell, kényszer a szakosodás Kritikus hozam: a költségfedezeti ponthoz tartozó hozam A termelési költség és termelési érték azonosságához szükséges hozam a minimális hozam, méret pedig a minimális méret. Fedezeti költségszámítások 1. módszer: x= Ká − M (megtérülés)  Kv   ∗ P ( főőter .értára ) 1 − P   2. módszer A fedezeti pont fedezeti diagram szerinti értelmezésénél a nettó költséget a főtermék értékesítési árával elosztva is számítható a minimális hozamszint. 8. A termelési szerkezet és kialakításának

szempontjai A termelési struktúra módosításának szemléletei, irányai. A termékszerkezet: magába foglalja a termelőalapok szerkezetét (erőforrás nagyságát, arányát), azok eredményeként a termékösszetételt, vagyis a kibocsátás szerkezetét Tevékenységi körben levő tevékenységek egymáshoz és az egészhez viszonyított arányai jellemzik a szerkezetet (egyes tevékenységek árbevétele (term.értéke) milyen hányadot tesz ki az égészből.) A gazdasági tevékenységek az üzemek termelésének azon egységei, amelyek meghatározott ráfordításokat, adott átalakító eszköz felhasználásával, a termelésben foglalkoztatottak munkaerejével és irányításával meghatározott termékké, szolgáltatássá alakítanak. Az egyes tevékenységek termékeikkel, és ráfordításaikkal kapcsolódnak egymáshoz. A gazdaságok közvetlenül vagy közvetve árutermelést szolgáló termelő és a termelést kiszolgáló tevékenységeinek összessége a

tevékenységi kör. A tevékenységek összekapcsolásának alapja a termelési cél, az elkülöníthető termék, illetve szolgáltatás. Ezek végtermékek és közbenső (átmeneti) termékek lehetnek Végtermék: olyan termékek szolgáltatások, amelyeknek gazdasági értékek a piaci ár fejezi ki. Üzemen belüli további ráfordítás nélkül külső felhasználónak átadhatók, értékesíthetők. Közbenső termék: belső elhasználásra kerülnek. Az ágazatok azok az üzemi szerkezeti egységek, amelyek önálló jövedelem-előállítási folyamatot jelentenek, az összes jövedelemhez való hozzájárulásuk közvetlenül meghatározható. A végtermék előállítás vagyis az ágazat olyan vertikális folyamat, amely a különböző egymást követő, és egymással összefüggő tevékenységekből áll. Ágazatot alkotó tevékenységeket a végtermék előállításában betöltött szerepük szerint különböztetjük meg. (üzemen belül) - termelő vagy

termékelőállító tevékenységek a felhasznált anyagokból azok tárgyi jellegének megváltozásával hoznak létre adott terméket. - szolgáltató tevékenységek a termeléshez szükséges gépi munkákat, beleértve bizonyos termeléshez nélkülözhetetlen anyagok(öntözővíz, növényvédőszer) felhasználási helyre történő eljuttatását is biztosítják. - feldolgozó vagy melléktevékenységek mezőgazdasági termelőtevékenységből származó termékek alapvető jellegének megváltoztatása nélküli átalakítását, minőségének megőrzését, javítását szolgálják. (silózás, takarmánykeverés) - forgalmazási tevékenység a többi tevékenységhez szükséges eszközök, anyagok beszerzése, termékeik, szolgáltatásaik értékesítése. Az alapfunkció, az elsődleges vagy főtevékenység határozza meg az ágazatok típusát ezek alapján lehet: - termelő ágazat amely termékének forrása a földterület. (ilyen pl: növénytermesztés,

szőlő-és gyümölcs termesztés, erdőgazdálkodás, állattenyésztés) A közvetlen termelés mellett egyéb más tevékenységekkel egészülhetnek ki. (tojástermelés és szállítás) - szolgáltató ágazatok önmagában egy vagy több alapfunkció, illetve egyéb, így javítási, forgalmazási tevékenység alkothatja. feldolgozó, forgalmazó ágazatok összetétele hasonló az előbbi alapfolyamataihoz forgalmazás, szolgáltatás, az utóbbiéhoz rendszerint szállítás is kapcsolódhat. Gazdaságon belüli ágazatról csak akkor lehet szó, ha többtermékes üzem megszervezése a feladat. Az üzemi tevékenységeinek, ágazatainak kapcsolatrendszere lehet: - technikai kapcsolatok anyagok szolgáltatások, termékek és információ érintett szerkezeti egységek közötti áramlását jelentik. Jellemzőjük: áramlási irány, mennyiség, minőség, átadás helye és ideje. - gazdasági kapcsolatok az eszközök és a létrejött termékek több termelési

folyamatra való alkalmassága, felhasználhatósága alapján alakulnak ki. - Jellemzői: A termelési szerkezet közvetett mutatói a tevékenységi arányokat egyrészről éppen a termőföld hasznosításával, másrésztől az ettől függően meglévő vagy igénybe vett eszközök mennyiségévelés arányaival jellemzik. Csupán a termelés lehetséges nagyságára, potenciáljára, és annak megoszlására utalnak. A termelési intenzitás az eszközhatékonyság eltéréseit nem fejezik ki. Ilyen mutatók a - művelési ágak aránya, a földterület hasznosításának módja, melyet a földnyilvántartás rögzít. A földhasználó köteles a termőföldet a bejegyzett hasznosítási iránynak megfelelően használni, annak termőképességét fenntartani. A művelési ág megváltoztatásához jelenleg engedély szükséges. A gazdaságok területének művelési ágak – szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, erdő, nádas, halastó, művelés alól kivont

terület – szerinti megoszlását a természetföldrajzi (éghajlati, talaj, domborzati és vízrajzi) feltételek alakítják. A művelt terület a szántó, a kert, a gyümölcsös és a szőlő együttes nagysága, amely rendszeres gépi és kézi munkaráfordítást igényel. A mezőgazdasági terület az előzőn kívül a gyepterületet foglalja magában. Termőterület a mezőgazdasági terület mellett az erdő, a nádas és a halastó felületét tartalmazza. - a vetésszerkezet: az egyes termesztett szántóföldi növények vetésterület (ha), és annak szántóból elfoglalt %-os arányát, így a növénytermelés szerkezetét mutatja. Az egész éves vetésszerkezetről a halmozott vetésterület alapján lehet tájékozódni, ami a fő ( május 31.), az elő-, és utóvetések összes területe. - ültetvényszerkezet: szőlő és gyümölcstermelés összetételét jellemzi Az ültetvények állandó helyen létesített, tartós élettartalmú növény kultúrák,

amelyek telepítés után csak a szokásosnál hosszabb idő után fordulnak termőre, létesítési költségeik több termelési periódusban térülnek meg. Fontos a termő és nem termő terület kimutatása Lényeges a fajta, a művelési mód és a kor szerinti összetételt kimutatni, mert az a termőképességbeli különbségeket és változásokat jelzi. - állatállomány összetétele a fajonkénti és az egyes állatfajokon belüli állománycsoportonkénti –anyaállomány, növendék és hízó állomány) létszáma. A különböző állatfajok létszáma számosállat létszámban is összegezhető. Egy számosállat 500kg élőtömegnek felel meg. Megállapításához állatfajonkénti szorzószámokat alkalmaznak, - a termelő és szolgáltató kapacitások nagysága, arányai. Az állattartó férőhelyek száma, termőfelület nagysága (üvegház, fólia) a szolgáltató gépek száma és lehetséges teljesítménye nem mezőgazdasági alaptevékenységnél a

munkahelyek és a dolgozók száma, a termékkibocsátás névleges értéke használható. A termelési szerkezet közvetlen mutatói a termelési arányokat valós teljesítmény alapján fejezik ki. A termelési irány, specializáció, koncentráció, diverzifikáció A termelési irány: Az egyes tevékenységek termelési szerkezetben elfoglalt szerepe, nagyságrendje határozza meg a termelés fő irányait, a sajátos arculatát vagyis a termelési profilt. Vezető termékek: adok az árutermékek, amelyeknek termelésre az adott gazdasági egység a legnagyabb sikerrel vállalkozhat, előállításukra a legtöbb eszközt fordítja, értékesítésüktől a legtöbb eredményt várja. Árbevételen belüli részesedésük 25-30 %-ot eléri Specialicázió: A sajátos termelési profil kialakulása a termelés szakosításának, specializáltságának mértékétől függ. Az üzemi specializáció a termelési, szerkezet egyszerűsítése, a tevékenységek termékek,

számának csökkentése, a termékpálya megbontása. A termelés szakosításával lehetővé válik az erőforrások, a korlátozott tőke és gépkapacitás 12, illetve néhány tevékenységben történő összpontosítsa, azok méretének növelése. A specializáció és az eszközök összevonását tömörítését, összpontosítását eredményező koncentráció tehát egymással szorosan összefüggnek. Diverzifikáció: A termelési szerkezet szakosításával, a tevékenységi kor szűkítésével ellentétes folyamat. Ez a tevékenységek, termékek számának növelése, új tevékenységek termelési szerkezetbe illesztése, új piacok megszerzése. A rendelkezésre álló erőforrások dekoncentrációjával, megosztásával jár együtt. A tevékenységi kör bővülésével a termelési szerkezet a változás mértékétől függően bonyolultabbá, sokoldalúbbá válik. A specializáció és a diverzifikáció egymással kölcsönhatásban lévő folyamat az

üzemek szerkezeti alkalmazkodásának két iránya. Ebből következően egyidőben jelen vannak és a termelési feltételek alakulásától befolyásoltan az egyik, vagy másik kerül előtérbe. Amikor kevés erőforrást kell a tevékenységek között megosztani, hatékonyan felhasználni a specializáció szükségszerű. A hagyományos gazdasági alaptevékenységek, a növénytermesztés és az állattenyésztés területén specializálódás következett be, ugyanakkor élelmiszer feldolgozással, egyéb ipari tevékenységekkel szélesedett a termelési profil. A specializáció, illetve a diverzifikáltság mértéke alapján a gazdaságok különböző típusokba sorolhatók: - univerzális gazdaságok sok akár 15-20 mezőgazdasági végterméket is előállítanak. Egyes tevékenységeik mérete, jelentősége közel azonos, így nem lehet a fő termelési irányt elhatárolni. - vegyes termelésű gazdaságok amellett, hogy sok (10-12) terméket bocsátanak ki,

jellemző termelési profillal rendelkeznek. Néhány tevékenységük felszereltségénél, volumenénél fogva fontosabb a többinél és így az üzem sajátos profilját adja. - néhány (3-6) terméket kibocsátó üzemek termelési szerkezete jelentősen leegyszerűsített. A viszonylag kevés végterméket magas technikai felszereltséggel, a korszerű telepek és géprendszerek kihasználását biztosító, optimalizált technológiával állítják elő. - szűken specializált gazdaságok tevékenységi köre csupán egy-két árutermékre terjed. Előfordulnak ún. egytermékes üzemek Az ilyen mértékű szakosodás speciális adottsághoz, a jellegzetes termőtájakhoz (gyümölcs, szőlő, paprika, paradicsom, dinnye, stb.), a piachoz, a kisebb üzemi mérethez kötődik A termelési szerkezet egyszerűsítéséhez vagy kiterjesztéséhez előnyük és hátrányok kapcsolódnak . A kevesebb termékkel való foglalkozás előnyös szűkös nehezen bővíthető

eszközkapacitások esetében. Ilyenkor az erőforrások néhány, a gazdasági és piaci adottságoknak legjobban megfelelő felhasználási helyre koncentrálhatók. Nagyobb méretű létesítmények hozhatók létre, így a járulékos beruházások több termelőkapacitás egységre oszlanak meg. A fajlagos beruházási költség csökkenthető Szűk tevékenységi körnél kevesebb eszközféleséget, nagyobb tételben kell beszerezni, ezáltal a beszerzési költségek mérsékelhetők. A gazdálkodás szempontjából kedvező, hogy a szakosodott termelési profilnál áttekinthetőbb az üzem, könnyebb a vezető munkája. A termelésirányítónak figyelmét kevésbé kell megosztania, kevés terméknél kell szakértőnek lennie, speciális ismereteit jól hasznosítja. Az erősen specializált termelési szerkezet legfontosabb hátránya, hogy túlzottan megnöveli a kockázatot és az idényszerűséget. Érzékennyé teszi az üzemet a kedvezőtlen természeti és piaci

hatásokkal szemben. A gazdálkodó nagyobb kockázatot vállal annál, mint amit az árban elismerni tud. A szezonális ráfordításfelhasználás és termékkibocsátásból következően az üzemvitel finanszírozása és a kockázat miatt nagyobb tartalékot kell képeznie és lekötnie. A diverzifikáltabb, sokszínűbb (vegyes) tevékenységi kör, sok termék, heterogénebb szerkezet, nagyobb biztonságot jelenthet. Minél „több lábon áll” az üzem annál kevésbé kitett a piaci konjunktúra és az időjárás alakulásának, annál könnyebben igazodik a gazdasági változásokhoz. A diverzifikáltság hátránya, hogy korlátozott erőforrás kapacitásnál kevesebb tevékenységnél ad módot az optimális termelési volumen és technológia eléréséhez. Kevés az esély arra, hogya gazdálkodó valamennyi tevékenységhez egyformán mély ismeretekkel rendelkezzen. Emiatt vagy közvetlen károk következhetnek be, vagy az irányítási és szervezési teendők

ellátásának ráfordításai növekszenek meg. A termelési szerkezet megválasztásának feladatai. 1. 2. 3. 4. 5. A helyzetelemzés elvégzése Az előállítandó termék kiválasztása A termelés méretezése A technológia kialakítása A döntések helyességének folyamatos ellenőrzése 1. A helyzetelemzés elvégzése Feladata a gazdaság környezetbe illesztéséhez információt, ismereteket nyújtani. Ezzel a vállalkozás kockázatát a lehető legkisebbre csökkenteni. Az értékelés során a piachoz, a törvényi előírásokhoz, a meglévő termelési adottságokhoz való alkalmazkodás feltételeit szükséges megítélni. - termékpiac elemzésekor: szükségszerű tájékozódni az éppen előállított produktumok pozíciójáról, keresletük mennyiségi és minőségi összetételéről, a kereslet addigi és várható változásairól, a potenciális vevők anyagi erejétől, megbízhatóságáról, áraikról (tartják-e a szerződéseket, határidőket)

exportálható termékek esetén a kiviteli, és más országokba történő beviteli szabályokról szállítási megkötésekről, az exporttámogatás rendszeréről a valutaárfolyamokról. - a mezőgazdasági vállalkozónak alkalmazkodnia kell a hatályos törvényekhez az agrárpiaci rendtartáshoz a terméktanácsok elvárásaihoz. Fontos figyelembe venni vannak- - - - - - e kvóták; külön egyezségek egy-egy termekre vonatkozóan, engedélyezi-e a törvény adott tevékenység folytatását, nincs-e valami kötött a termék előállítását, forgalmazását illetően. (engedélyeztetés, elszámolási kötelezettség, környezetgazdálkodás) A fenntartandónak ítélt, és a kereslet alapján perspektivikusnak számító tevékenységek igényének megfelelően vizsgálandó, hogy a termelést és annak bővítését szolgáló eszközök milyen feltételek mellett szerezhetők be. A termelés által megkövetelt ütemben és mennyiségben elérhetőek-e, kik

lehetnek potenciális szállítók, van-e különbség az eszközök között teljesítményben, minőségben, felhasználhatóságban, közvetlenül a gyártótól való vásárlásra, mennyire megbízhatók az egyes beszállítók. A termék- és eszközpiac esetében egyaránt célszerű a tartós kapcsolatokat megbecsülni. A folyó termelés és fejlesztésének finanszírozása szempontjából lényeges feltárni a külső pénzforrások megszerzésének lehetőségeit, feltételeit: honnan, milyen terhekkel (kamat, kezelési költség)milyen futamidővel, mekkora fedezettel és saját erő igénnyel, milyen garanciavállalás mellett, az adott tevékenységgel kapcsolatban van-e valamilyen tartó vagy átmeneti támogatási forma (szakember támogatás, területfejlesztést és munkahelyteremtést szolgáló támogatás). A gazdálkodó pénzeszközei felhasználásnak csak egyik módja a termelés fenntartás, bővítése. E döntésnél mindig jelen van, mint lehetséges

alternatíva, a pénzpiaci befektetés. Fontos megismerni a bankbetétek különböző lekötési idő melletti kamatait, az egyes pénzintézetek közötti eltéréseket, másrészről az értékpapírokba történő befektetések feltételeit (keresletét, kínálatát, árfolyamát, hozadékát). Információként szolgálhatnak a termeléssel összefügg gazdasági számításokhoz.(elmaradó haszon, nyereség) A piaci környezet megszabja, hogy mit kell termelni. A mezőgazdasági üzemek termelési adottságai –eszközállomány, berendezés, pü-i kondíció- pedig azt határozzák meg, hogy mire vállalkozhat, melyik tevékenységét tudja továbbra is fenntartani a gazdálkodó. A következő termelési évek, termelési periódusok, perspektivikus tevékenységek megalapozásakor a piaci lehetőségeket szigorúan össze kell vetni a belső gazdasági feltételekkel. Új termék esetében vizsgálandó, van-e kellő hozzáértés és technológiai ismeret. Természeti

tényezők változtatása: van-e lehetőség rá - talajjavítás, öntözés-. A tartós használatú tárgyi eszközök kapacitása (épületek, gépek), állaga megfelel-e az új igényeknek. A technológiák ismeretében újból felmérendő a munkaerő szükséglet és a kapacitás (létszám, szakképzettség). Vizsgálandó, hogy a munka csúcsokban milyen átrendeződés várható. Szükséges-e munkaerőt felvenni Ez milyen mértékben igényli az állandó munkaerő állomány bővítését, illetve szezonális foglalkoztatás lehet. A gazdaságokban fizetett béreket, a munkabérekkel kapcsolatos elvárásokat figyelembe véve kalkulálandó a személyi jellegű kiadások változásának hatás is. Vizsgálandó a lehetséges méret, az elvárt haszonért megelőlegezendő befektetés nagysága, az előlegezet tőke megtérülési ideje, és az hogy a tevékenységek milyen időtávon, milyen évi haszonnal összességében milyen életnyereséggel működhetnek. 2. Az

előállítandó terméke kiválasztása: Minden olyan termék előállításával számolni kell, amely kedvező áron eladható előállításának technológiai feltételei az üzemben megvannak, vagy megteremthetők. Vizsgálandó: a lehetséges méret, az elvárt haszonért megelőlegezendő befektetés nagysága, az előlegezett tőke megtérülési ideje, kockázatának mértéke, erőforrás felhasználás hatékonysága érzékenységi vizsgálat (ültetvények), termékösszetétel vizsgálata. Lényegi elv hogy olyan technológiai rendszer és termékszerkezet jöjjön létre amely az üzem erőforrás-állományának leghatékonyabb felhasználását biztosítja. A termelési szerkezet változtatása a tevékenységek méretének módosításával Dinamikus szinttartás: az érintett területen bővítő beruházás, munkaerő felvétel, többlet forgóeszköz felhasználás nem valósul meg, de a kapacitások megújítását rendszeresen elvégzik. - A szerkezet

pozitív irányú változtatása: az egyes tevékenységek méretének növelésében bizonyos területek enyhe és fokozatos kiemelésében, valamint erőteljes és fokozatos felfuttatásban nyilvánulhat meg. Fokozatok között ütembeli különbség van, ami részben a technológia modernizációját jelenti, másrészt a kapacitások bővítéséhez szükséges források előteremtésének időigényétől, a piac bővülésének ütemétől függ. - Stagnálás: bizonyos tevékenységek pozíciója –nem bővülő kereslet - a stagnálást indokolja. Ez általában változatlan, kissé csökkenő értékesítést jelent, a termelés lehetőségek szerinti folyamatos ésszerűsítése, a felszabaduló források dinamizálandó területekre való átcsoportosítása. - Visszafejlesztés: az értékesítési nehézségek az elvárt jövedelem elmaradása és a gazdasági eredmény erőteljes romlása miatt kritikus helyzetű tevékenységeknél reális stratégia. Stagnáló,

illetve enyhén csökkenő termeléssel, az ésszerűsítések elmaradásával, a kitermelt pénzforrások más helyen való befektetésével valósul meg. - Sorvasztás: lassú vagy erőteljes, de fokozatos sorvasztás, valamint az eszközök tevékenységekből való teljes kivonása a piacról rövidebb, hosszabb idő alatt történő kivonuló megvalósulását jelenti. - Tevékenység azonnali abbahagyása: termelés azonnali felfüggesztése, legrövidebb időn belüli megszüntetése. - Divesztíció: az új területek fejlesztésének fontos feltétele. Célja: megszabadulni a kevésbé jövedelmező, vagy vesztesége termékektől. Az ugrásra kész diveszticiós vállalkozói magatartás ésszerű. Ennek jellemzője a hanyatlás kisebb jeleire való érzékenység, állandó készenlét a változásokra. - Erőforrások termelésből való kivonása: A tevékenységek olyan váltása, amely az erőforrások termelésből való kivonását okozza, újak létesítését,

előteremtését követeli meg, mindig nehéz. Finanszírozása nagy terhet ró a gazdálkodóra még akkor is, ha a korábban használt eszközök eladhatók, mert még az újszerűek, jó állagúak értékesítése is rendszerint csak "áron alul" lehetséges. - Tevékenységek szelekciója: azok újbóli méretezését, a technológiák ismételt értékelését, új technológiák kialakítását és a tevékenységek kapcsolatainak átrendezését követeli meg. A tevékenységi kör változtatásának ütemét, úgy kell megszabni, hogy az ne okozzon pénzügyi ellehetetlenülést, likviditási nehézséget. A termelési szerkezet átalakításának időigénye és üteme a kiindulási feltételektől, a piaci kényszertől behatárolt. A termelési szerkezet radikális módosítását megelőzheti a méretbeli alkalmazkodás. A természeti adottságok miatt hátrányos helyzetű gazdálkodók a környezeti változásokra érzékenyebbek, emiatt gyakrabban

kényszerülnek profilváltásra. Az üzem termelési hagyományai, a megszokás, a kénelem és a kockázattól való tartózkodás a korábbi szerkezet megtartására ösztönöznek. A hosszú termelési periódusú, nagy eszközlekötésű termelési szerkezet (szőlő- és gyümölcs termelés) átrendezése máról holnapra nem végezhető el. Valamennyi területre igaz, hogy minél több a speciális, egycélú eszköz és minél később selejtezhetők, annál körülményesebb a - termelési irány változása. A több célra használható, átalakítható eszközök, épületek alkalmazása könnyebbé teszi az alkalmazkodást. Az eszközbérlés hosszabb időtávon drágább lehet, ugyanakkor ezzel az avulás kockázata kisebb. A változtatásoknál számolni kell az érvényben lévő éves, vagy hosszabb távra szóló szerződések, szállítási kötelezettségek költségeivel, esetleges felmondásuk következményeivel. Ezek megnövelik a termelési szerkezet

módosításának időigényét A termelési szerkezet stabilitását, válságidőszakok túlélését, a termelési a piaci és a pénzügyi kockázat mérséklését eredményezheti a „több lábon állás” a „ ne tegyél fel mindent egy lapra” elvének érvényesítése tehát a kellő diverzifikáltság. Minél egyoldalúbb a termelési szerkezet kevesebb termékkel foglalkozik egy üzem , a termelésingadozások hatása annál kifejezettebb. A tevékenységi kör bővítése során a termékek olyan kombinációjára célszerű törekedni, hogy a kereslet- és ár-eltérések az ellentétes árciklusú termékek kiegyenlítsék egymást, stabil jövedelem pozíció alakulhasson ki. - A többtermékes szerkezet kialakításakor az optimális diverzifikáció elve követendő. Annyi tevékenységet kell folytatni, amennyi optimális méretben működtethető, anélkül, hogy az üzem áttekinthetetlenné válna. Lehetséges megoldás az un teljes termékskála típusú

diverzifikáció: A technológiában közelálló, a jól társítható termékek előállításával mód nyílik a specializáció kedvező hatásainak részbeni kihasználására. (ugyanazok a gépek, egyéb eszközök, göngyölegek használhatók) - A tevékenységi kör bővülésének irányát megszabhatja a termelés belső logikája. Erre példa a vertikális diverzifikáció, amikor az egymásra épülő tevékenységek közül egy újabb, a termékpálya kapcsolódó szakasza (feldolgozás, forgalmazás, vagy éppen az alapanyag-elállítás) kerül a termelési szerkezetbe. E lépéssel csökkenthető a kiszolgáltatottság, javítható a jövedelempozíció. - A hazai mezőgazdasági nagyüzemek fejlődésben nagy szerepet kapott a termelési szerkezet oldalirányú, vagy laterális szélesítése, diverzifikációja. Ez esetben a gazdaságok olyan tevékenységekbe fektetnek tőkét, amelyek távol állnak eredeti profiljuktól és teljesen új szükségletet

elégítenek ki. A termelés szakosításnál is a szerkezet-optimalizálás általános elve követendő. Így specializálódni csak addig kell, amíg a profilt meghatározó és a kiegészítő termékek olyan arányokat érnek el, amelyekkel a termőhely adottságai a legteljesebben kihasználhatók. A szakosodást indokolhatja az egy-egy régióban megvalósult térségi fejlesztés (pl. öntözőrendszer) A termelés idényszerűségének értékelése A mezőgazdasági termelés alapfolyamatai biológiai folyamatok, melyek genetikailag rögzítettek. Ennek megfelelően határozzák meg a termelés idejét, annak lehetséges időpontját és tartalmát. Megszabják mikor, milyen eszközzel, módszerrel lehet és kell beavatkozni a termelésbe. E biológiai sajátosságokból következő hatás nem iktatható ki teljesen, így idényszerűséget okoz. Idényszerűvé válik az erőforrások felhasználása és a termékek kibocsátása. Szezonális lehet a munkaerő

igénybevétele, gépek, berendezések, az épületek és a termőterületek felhasználása, pénzeszközök felhasználása és megtérülése. Az állattenyésztésben a szezonalítás mértéke kisebb, mert egyes területein egész éven át folyamatos termelés szervezhető meg. A növénytermesztési tevékenységek többségénél a téli hónapokban szünetel a termelés, vagy beavatkozásra nincs szükség. A termék évente egy alkalommal, hosszabb termelési idő után, nagy mennyiségben jelenik meg. Az idényszerűség hátránya drága, speciális célgépeket igénylő szántóföldi kultúrákra szakosodott üzemekben a legkifejezettebbek. Kertészeti kultúráknál a szezonalítás előnytelen hatása mérsékeltebb Előnyt jelenthet egyes növények fólia alatti, illetve üvegházi termeszthetősége. A szezonális tevékenységenkénti külön-külön értékelése lehet az ágazattársítás alapja. Az erősen szezonális termelési folyamat mellé egyenletes

gazdasági terhelést és pénzforgalmat eredményező ágazat választható. 10. A vállalati szervezet Szervezeti formák és jellemzőik Gazdasági szervezet: a vállalkozási cél és a megvalósítását szolgáló erőforrások összehangolt működésének egysége, kerete. Meghatározott belső felépítéssel rendelkezik Vezetésének teendője a szervezet feladatának meghatározása. A kijelölt feladatok teljésítése a működési folyamatokban zajlik. A működési folyamtok a vállalkozási tevékenység részfolyamatai Ezek két területre bonthatók: 1. A termelési folyamtok szférájára: 2. Az irányítási, szabályozás, ellenőrzési folyamatra Ezek a részterületek szorosan egymásra épülnek. Irányítás: azon eljárások összessége, amelyekkel az irányított rendszer gazdasági szervezet működésének hatékonnyá tehető. Tartalmazza az irányítási döntést, az elért eredmények mérését, az ellenőrzést, a tervezést, a működéshez

szükséges utasítások kiadását. Vezérlés: a jövedelem maximalizálásra törekedve kijelöli a teljesítendő feladatokat. A szervezetet a változó céloknak megfelelően átrendezi. Szabályozás: a kitűzött cél elérését, a folyamatok kimenetelét, eredményességét rendszeresen mérve, a működés olyan helyesbítése, amely elősegíti, hogy a kívánt gazdasági eredmény bekövetkezzen. Ellenőrzés: a gazdasági szervezetek adminisztratív, műszaki-technológiai, gazdasági kontrollja. Megfigyelő, terményállapító, elemző, bíráló és javaslattevő tevékenység A szervezet kialakítása első teendője a működési folyamtok műveleteinek és ezek végrehajtásához szükséges létszámnak a meghatározása. Ennek alapja az elvégzendő munka mennyisége, időigénye és rendje. A feladatteljesítés mikéntje, az érvényesítendő munkamegosztás az egyes munkakörök létrehozásával rögzíthető. Munkakör: tartalmazza az alkalmazott

feladatkörét, hatáskörét, felelősségét a munkavégzés során. Hatáskör: a feladatok végrehajtása során anyagi eszközök, személyek feletti rendelkezési jog. Tárgyi (teendőkre vonatkozó), területi (szervezeti egység) és időbeli (időhatárok szerint) hatáskört jelent. Felelősségi kör: annak rögzítése, hogy az adott munkakörben foglalkozatott személy miért vonható felelősségre, büntethető vagy jutalmazható. A felelősségi körnek és a hatáskörnek egybe kell esnie mert számonkérésre csak akkor kerülhet sor, ha az érintett feladatok elvégzéséhez szükséges hatáskör a munkavállalók részére biztosítottak. A munkakörök kapcsolódásai és a dolgozói létszám alapján alakíthatók ki a szervezeti alapegységek, ami a legkisebb dolgozói együttes, amely egy személy koordináló és irányító tevékenysége mellett munkát végez. A szervezeti alapegységekből illetve a munkát végző dolgozókból alakíthatók ki a

szervezeti egységek, amely függetlenített vezetővel rendelkezik. A több szervezeti egységből álló termelési egység az üzem, amely a termelés és a gazdálkodás komplex egysége. A szervezeti egységek működéséhez szükséges erőforrásokat, eszközöket is magában foglalja. A termelési egységek kialakítását a termelési folyamat jellemzői és a területhez kötöttség határozza meg. Szervezeti alapegység a munkacsapat vagy munkacsoport, szervezeti egység a brigád, telep vagy műhely. A termelés szervezeti egységei állandóak vagy csak bizonyos időszakokban időlegesen léteznek. 2. állandó szervezeti egységek: Folyamatos feladat teljesítésére alakítandók, állandó személyi állománnyal, felszereléssel rendelkeznek. 3. időszaki szervezeti egységek: Létrehozását idény jellegű munkák elvégzése indokolja a. idénymunkások b. állandó foglalkoztatottakból áll egy néhány hetes kampányfeladatra(gabonabetakarítós) A

termelés szervezeti egységei egy-egy művelet teljesítésére vagy több egymást követő művelet végrehajtására hozhatók létre. Egy művelet végzésére szakosodott egység felállítását annak mennyisége rendszeressége indokolja. Több művelet elvégzésére alakítandók ki szervezeti egységek, ha a műveletek hosszabb idő múlva ismétlődnek. Az egy vagy több művelet végrehajtására létrehozott szervezeti egységeket a gazdasági gyakorlat munkaszervezeti egységnek is nevezi, mert az a munkaerőt az elvégzendő feladatoknak megfelelő munkamegosztás és koordinálás alapján rendezi szervezeti keretbe. A szervezeti felépítés meghatározása annak tagolását, az azonos feladatot ellátó személyek, a szervezeti alapegységek és egységek egymás mellé rendelését, valamint alá- fölérendelését, a szervezet lépcsőzését jelenti. A szervezet kialakításának speciális teendője a vezetési szervezet létrehozása. A vezetés funkcióinak

(irányítás, ellenőrzés, stb.) ellátása különböző szintű vezetési munkakörhöz, munkahelyhez köthető. A szervezet tagoltságát a vállalkozás mérete befolyásolja. Nagyobb üzemméretnél elengedhetetlenné válik a szervezet mélységi és szélességi tagolása. A működési folyamatokat mennyiségi és területi, műveletek minősége szerinti időbeni valamint a vezetői és végrehajtási alapú munka megosztás szerint differenciálva egyre jobban specializálódank a munkakörök. A működési folyamatban együttműködő szervezeti egységeket működési szabályzatban rögzített, a vezetés során érvényesített formális kapcsolatrendszer köti össze. A szervezeti egységek közötti kapcsolatok formái: 4. Függelmi kapcsolat: Különböző szervezeti egységek alá- fölérendelése, a vezetési elképzelések érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése.( Ki kinek a munkáját irányítja.) A szervezeti fegyelem biztosítása, a

vezetési elképzelések érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése. Alapelv, hogy minden személy, egység csak közvetlen irányítójától fogadhat el utasítást, és a hozzá közvetlenül beosztottról rendelkezhet. Érvényesítésének vonala a szolgálati út, az utasítás eljut a végrehajtóig. 5. Fegyelmi kapcsolat: Az utasítások vétkes megszegése esetére vonatkozó szabályok alapján a követendő eljárást, a kötelességszegés következményeit előírva megszabja, hogy a felettes vezető milyen fegyelmi büntetést róhat ki.(a függőség elismerését biztosítja) A függelmi kapcsolat az utasítások kiadásának és a rendelkezések végrehajtásának ellenőrzési jogosultságát, valamint a hibás teljesítés szankcionálásának jogát tartalmazza és szabályozza. 6. Ellenőrzői kapcsolat: a függelmi kapcsolat működését segíti 7. Szakmai kapcsolat: a függelmi viszonyba nem lévő személyek illetve egységek között

teremthetők, létesíthetők. Ezek az alábbi formában testesülnek meg: a) Funkcionális kapcsolat: A függelmi viszonyban nem lévő párhuzamosan vagyis azonos szinten működő vagy felsőbb szintű vezetőt, szervezeti egységet is utasítási joggal ruházzák fel bizonyos szakmai kérdésekben. A végrehajtó annak ellenére köteles a rendelkezést teljesíteni, hogy nincs függelmi kapcsolatban az utasítást adóval. b) Adatszolgáltatási kapcsolat: A szervezeti egységek közötti információáramlás rendjét határozza meg. c) Igénylési kapcsolat: A függőségi viszonyban nem lévő személyek, egységek másoktól anyagot, eszközt igényelhetnek, s azok azt kötelesek teljesíteni. d) Tanácskozási kapcsolat a döntések kollektív előkészítését vagy meghozatalát segíti. A szervezeti formák jellemzői: 1. Lineáris szervezet: egyvonalas szervezet, mert csak a függőségi kapcsolatra épül A szakmai kapcsolatot és a függőségi viszony nem válnak

el. Az utasítás és a feladatteljesítés visszaigazolása a szolgálati úton zajlik. Az utasítás a vezetőtől indulva egy vonalon ér el a végrehajtásig. Előnye: egyszerű, jól áttekinthető kapcsolatrendszer alakítható ki. A hatáskör és a felelősség jól, elhatárolható a vezetői szintek között. Hátránya: a nagyobb vállalati méretnél az utasítás eljuttatása a végrehajtásig időigényes lehet. Az utasítás és jelentés torzulásának lehetősége A lineáris szervezet leginkább a kisebb vállalkozásoknál, kevés termék előállításakor, egyszerű termelési szerkezet esetében alkalmazható. 2. Funkcionális szervezet: Kialakításának indoka, hogy bonyolult és szerteágazó szakmai feladatokhoz sokirányú ismeretre van szükség. Másrészt a mélységben és szélességben erősen tagolt szervezetet nehéz áttekinteni. Szervezeti funkciók szerinti munkamegosztás jellemzi. A döntési jog centralizált, a felső vezetéshez telepített

Erőteljes szabályozottságra törekvés érvényesül. Telepítésének lényege a vezetés funkciók alapján – fejlesztés, tervezés, pénzügy, stb. - való megosztása A vállalkozás méretének növekedése, tevékenységi körének bővülése következményeként a funkcionális alapon kialakított aláfölérendeltség megbízható működésére már kevésbé lehet számítani. Ilyen esetekben az eredeti funkcionális struktúra átalakítás szükségessé válik. A funkcionális kapcsolat vonala mellé a szakmai irányítást nem érintő függelmi kapcsolat beiktatása a szervezet első számú vezetője és a végrehajtási egységek között. Ő a lineáris függőségi és fegyelmi kapcsolat alapján közvetlenül irányítja a végerhajtó szervezeti egységeket. Lényeges módosulás, hogy a felső vezető megváltoztathatja a funkcionális vezetők, részlegek utasításait. Előnye: a specializációból ered. A leghozzáértőbb szakemberek irányítják az

alapvető termelési folyamatot. A szakszerűbb végrehajtás a termelékenység növekedését, a fajlagos költség csökkenését hozhatja. Hátránya: Az erősen diverzifikált termelési szerkezetnél a funkcionális kapcsolatrendszer áttekinthetősége romlik. A több helyről kapott utasítások csökkenthetik a dolgozó felelősségérzetét, ronthatják munkafegyelmüket. 3. Kombinált szervezeti forma: a mezőgazdasági üzemeknél jelentkezik A szervezet bizonyos szintjén funkcionális, máshol lineáris a felépítés. A funkcionális szervezeti felépítés nem képes ellensúlyozni a szervezet növekedéséből eredő hátrányokat. Ezért a vállalat felső vezetési szintje és a végrehajtó szervezeti egységek közé egy új lépcsőt épít be. (a szervezet földrajzi vagy termelési terület szerinti megbontás) A terület felosztásával kialakított egység korábban használt elnevezése a mezőgazdaságban az üzemegység és a kerület volt. Területi

felosztás jellemző a banki és biztosítási ügyleteknél. A termelési szerkezet egyes ágazatai tehát egyben, mint szervezeti egységek jelennek meg vállalaton belül. Az ágazatok üzletágak szintén lineáris, vagy lineárisfunkcionális kapcsolatrendszerrel építhetők be a vállalat szervezeti struktúrájába A törzskari szervezet a vezető tanácsadó testületként, külön döntéselőkészítő és döntések végrehajtását szervező részlegként működik. A törzskarban dolgozó specialisták utasítást nem adhatnak. Előkészítő munkájuk alapján a vezető dönt 4. Divizionális szervezet: kialakulásának előidézői a vállalat méretének növekedése, a nagyfokú termelési diverzifikáció, a hatékonyság javításának igénye miatt alakul ki. (divizionális, önelszámoló egységekből álló szervezet kiépítése) Jellemzői: a divizionális szervezetekben az elsőleges munkamegosztás tárgyi elvű. A terület, termék, termékcsoport alapján

tagolják a szervezetet. A központi egység feladata vállalkozás egészének irányítása, koordinációja és az ellenőrzés. A feladat ellátáshoz törzskari tanácsadó részlegek alakíthatók ki. Vezetőik saját részlegükre, annak tevékenységére vonatkozóan stratégiai döntéseket hozhatnak. Előnye: a globális, ill. stratégiai és az operatív feladatok elválnak A vállalat vezetése a gazdálkodás stratégiai kérdéseivel foglalkozhat. Egyértelmű kapcsolat építhető ki a centrum és a divíziók között. A piaci érdekeltség, piaci orientáció kifejezett Formái: 8. Költségközpontos szervezet: A divíziók mint költséghelyek működnek, ahol az elszámolás alapja, a költség. Az érdekeltség az ésszerű költséggazdálkodásra, a költségminimalizálásra irányul. A szervezeti egységet a tervezett és a tényleges költségek közötti eltérésének alapján értékelik. Az összvállalati költségeket belső elszámolási rendszerben

megosztják és az érintett divízióhoz rendelik. Hátránya: a divízió saját céljait az összvállalati célok elé helyezheti. A költségminimalizálásra vonatkozó elvárásoknak folyamatos teljesítése miatt a vállalkozási, újítási törekvések háttérbe szorulnak. 9. Önálló eredmény vagy nyereségközpont: A divíziónális szervezeti felépítés leggyakoribb megoldása, amikor a termék előállításra szervezett egységek nagy önállósággal rendelkeznek. Vezetőik az általuk irányított részleg gazdasági eredményéért felelnek. Érdekeltségük és minősítésük a nyereségtől függ Az elszámolás alapelve a gazdasági eredmény. Döntési jogot delegálnak minden olyan saját területet érintő kérdésben amely a részleg, a vállalkozás egészének a jövedelme befolyásolható. Operatív és stratégiai rugalmassága nagyobb Képesek céljaik és működési rendjük gyors átalakítására, ha a változó környezeti feltételek ezt

igényelik. Hátránya: szervezeti egység érdekei előtérbe kerülnek a vállalti közös célokhoz képest. Teljesítményvisszatartás, a tartalékolás következményei szervezeti veszteségek lehetnek. 10. Önálló tőkeallokációs centrum: A profit-centereknél tovább bővülő hatáskör és felelősség jellemzi e divíziókat. A vállalat tőkét s afeletti rendelkezési lehetőséget bocsát a szervezeti egység részére. A divízió vezetése a vállalat által megszabott keretek között dönthet befektetéséről, működtetéséről. A befektető központok esetében nemcsak önmagában az eredménnyel, hanem a jövedelmezőséggel, a megtérülési rátával is értékelnek. A divízió eredményét a tárgyi eszközök és a forgóeszközök értékéhez viszonyítják. Érdekeltségük a tőke leghatékonyabb felhasználásában nyilvánul meg. 5. Mátrix-szervezet: E szervezeti felépítésben a funkcionális és a tárgyi szemléletű munkamegosztás

együtt van jelen. Ebből következően kettős irányítás jön létre Az egyes funkcionális egységek vezetői saját területükön (fejlesztés, kereskedelem stb.) a vállalkozás valamennyi tevékenységére összpontosítanak. A termék előállítás vagy a projektek irányítói szintén foglalkoznak a saját területük alaptevékenységéhez kapcsolódó fejlesztéssel, kereskedelemmel. stb Az adott termék előállítási folyamat fejlesztéséről annak vezetője és a fejlesztési tevékenység irányítója együtt, azonos hatáskörrel dönt. A projektek egy-egy meghatározott időre és feladat ellátására létrehozott ideiglenes szervezeti egységek. Sajátságuk az egyszeri jelleg, a teljesítendő feladat újdonsága és komplexitása A mezőgazdasági üzemek gyakorlatában a mátrix-szervezetnek csekély a gyakorlati jelentősége. 12. A vállalati innováció Innováció: a fogyasztói igények kielégítésének új, a korábbinál magasabb minõségû

módja. Tartalma: nem új termék elõállítása, új technológiai eljárások bevezetése, vagy a szervezet átalakítása, hanem az a tény, hogy új, nagyobb értéket adunk át a fogyasztónak. Jellege és indíttatása: legfõbb összetevõje az újdonság lényege a folyamatos, egymással összhangban lévõ fejlesztési akciók végrehajtása (versenyelõny) folymatos megújulás: innováció kis lépéseken keresztül - a folyamatos, egymással összhangban lévõ fejlesztési akciók folyamata stratégiai újdonság: különleges jelentõségû, a piac és a vállalat számára egyaránt magas újdonság értékû fejlemény (termék, technológia vagy szervezeti megoldás). Az innováció középpontjában a fogyasztó áll. Innováció folyamata: Tervezését segíti a marketingorientált logika - az un. innovációs lánc gondolatmenetére épül Innovációs lánc: a vállalati tevékenységrendszer különbözõ elemeinek az innováció folyamata szerinti

összekapcsolása (marketing, kutatás+fejlesztés, beruházás, termelés, értékesítés). A piacról indul ki és oda is tér vissza. Indulásához definiálni kell a kielégítetlen szükségletet Végsõ eleme is a piacon van. Innováció lépései: 1. Ötletgyûjtés: • egyik feladata olyan vállalati környezetet, kultúrát kell teremtenie, amely kedvez az új ötletek felmerülésének • másik: konkrét, célirányos tevékenységekkel segítse az ötletgenerálás folyamatát Kutatás-fejlesztés: az innováció háttértevékenységeinek összefoglaló elnevezése: a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának és az új termék (technológia, szervezeti megoldás) konkrét létrehozatalának folyamata. - makrotrendek elemzése (demográfiai, politikai, gazd. pol változások, technológiai fejlõdés irányai) - ötletek átvitele egyik piacról a másikra - más iparágak analógiája (ötlet átvitele az egyik üzleti területrõl a másikra) - váratlan sikerek

és kudarcok elemzése - technológiai korlátok elemzése és tágítása - diszkontinuitások (gazdasági folyamatok szakadásai) figyelése és értékelése - fogyasztó értékláncának elemzése értéklánc: a vállalati mûködés különbözõ tevékenységi területeinek a vállalat értékteremtéséhez való hozzájárulás szerinti összekapcsolódása (nyereséges mûködés) - külsõ kapcsolatok Innovációs folyamat: az innovációval összefüggõ vállalati tevékenységek logikai rendje, a lehetõségek feltárásától a piaci bevezetésig. 2. A termék tervezése 3. Az elsõ piaci tesztelés: annak módszeres kiértékelése, a termék tényleges létrehozását megelõzõen, kísérleti körülmények között, hogy létezik-e megfelelõen intenzív piaci igény az innováció fogadására. 4. Termékfejlesztés: tesztek, akár fogyasztók bevonásával is 5. Második piaci tesztelés: a ténylegesen létezõ termék tényleges piaci feltételek melletti

fogadtatásának tesztelése. Tesztelés költséges 6. Termelés • elõkészítés • gyártási rutin problémája (hatékonyság miatt) 7. Piaci bevezetés: • idõzítés • területi startégia • célpiac potenciális fogyasztói • bevezetés piaci stratégiája Innovációs stratégia Alapkérdései: védõ vagy reagáló stratégia vállalat termékszerkezet-váltásának dinamikája Innováció környezete • fogyasztók • szállítók • versenytársak (növekszik az együttmûködés jelentõsége) • állam (támogatja) - nagy összegek fölött rendelkezik • természeti környezet - felelõs viszonyulás kihívásai Innováció és szervezet • az innovációval kapcsolatos tevékenységek szervezeti elhelyezkedése • az innováció szervezeti elfogadtatása Szervezeti ellenállás megjelenési formái: természetes megnyilvánulás, a vállalatnak kezelni kell. meglévõ piac misztifikálása, elvesztésétõl való félelem innováció leértékelése

szakmai és személyi konfliktusok a megvalósításban Innováció a kifejlett és az új vállalatnál Kifejlett vállalat: saját életgörbéjének érettség szakaszában lévõ vállalat. innovációval nem lehet megállni innovációs elõnyök: megalapozottság, piacismeret, kapcsolatok és bizalom, tapasztalat sajátos akadályok, nem ismerik fel az innováció szükségességét, kevés új ötlet, hiányzik a stratégiai szemlélet (elmerülnek a részletekben), nehéz az új ötletek elfogadtatása Új vállalat: saját életgörbéjének kezdeti, felfutó szakaszában lévõ vállalat. stratégiai fókusz megtartása (tapasztalat, önuralom hiánya) ellen kell állni a csábító üzleteknek váratlan visszaeséskor követendõ stratégia megtervezése mérsékletes innováció (nem kell sietni) finanszírozási források biztosítása cél a tevékenység nemzetközivé tétele. 13. A vállalati munkaerő-gazdálkodás (Tartalma, tényezői, tervezése,

tevékenységei) Emberi erõforrás: a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint struktúrált összessége. A munkaerõvel azonos értelemben használjuk Szabad akaratából cselekszik Munkavállaló: a vállalattal díjazás ellenében történõ munkavégzésre megállapodást kötött természetes személy. Munkakapcsolatok: a vállalati mûködés belsõ érintettjei között a munkavégzéssel, annak körülményeivel és díjazásával összefüggésben létrejövõ kapcsolatok. Bér- és jövedelemgazdálkodás: a vállalatvezetésnek a munkavállalók pénzbeni juttatásaival kapcsolatos tevékenysége. Érdekeltségi rendszer: a munkavállalók teljesítményének fokozására szolgáló, fõleg pénzbeni juttatásokra épülõ ösztönzési eljárások rendszere. Szervezeti struktúra: egy adott szervezet elemeinek belsõ elrendezése, fõbb dimenziói a

szervezeten belüli munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció és konfiguráció (szervezeti felépítés). Szervezetfejlesztés: a szervezeti struktúra - stratégiai követelményeknek megfelelõ alakításának folyamata. Munkaerõ-szükséglet: a vállalatnál adott idõszakban elvégzendõ feladatok ellátásához a vállalatvezetés megítélése szerint szükséges munkaerõ létszáma, munkakörök szerint struktúrálva. Munkaerõ-kereslet: a munkaerõ-szükségletnek a külsõ munkaerõpiacon megjelenõ része. Munkakör: a vállalati munkafeladatok egy személyére lebontott része, amely meghatározható ismeretek és képességek alkalmazását igényli. Karriertervezés: a vállalat munkavállalóinak jövendõ tevékenységére, beosztására, képzésére vonatkozó tervezés. Motiváció: az emberi szükséglet kielégítésére irányuló ösztönzés, amelnyek hatására az ember a cél érdekében kifejtett tevékenységbe hajlandó kezdeni. Kereset: a

munkavállalónak az adott vállalatnál képzõdõ, munkavégzésbõl származó jövedelme. Kereseti struktúra: a vállalatnál különbözõ munkaköröket betöltõ munkavállalók keresetének egymáshoz viszonyított arányai. Nem pénzbeni juttatás: olyan természetbeni járandóság, amelyet a vállalat a munkavállaló számára az alkalmaztatás jogán nyújt. Érdekegyeztetés: a vállalatvezetés és a munkavállaló szempontjait kölcsönösen figyelembe vevõ, a munkavégzés körülményeire és díjazására vonatkozó megállapodások kötését célzó folyamat. Kollektív szerzõdés: a vállalatvezetés és a munkavállalók hosszú távra szóló megállapodásait rögzítõ keretszerzõdés. Üzemi tanács: a vállalat tevékenységét illetõ kérdésekben tanácsadási joggal rendelkezõ, a vezetés és a munkavállalók képviselõibõl álló fórum. Munkaerõ gazdálkodás (emberi erõforrás, humán erõforrás) A vállalatnál foglalkoztatottak

munkavégzõ képességének az összessége. Munkavégzõ képesség: fizikai és szellemi adottságoknak az együttese, amelyet a vállalaton belüli munkamegosztásban különbözõ helyet elfoglaló egyének hordoznak, és munkavégzésük során mozgásba hoznak. A képességek magukban foglalják a munkafeladatok elvégzéséhez szükséges: • fizikai, pszichikai alkalmasságot, • képzettséget, • gyakorlati tapasztalatokat. Sajátosságok: • elsõdleges termelési tényezõk, mert minden más vállalaton belüli eszközök használatát meghatározza, eredményességét befolyásolja. • önálló akarattal rendelkezik, önálló érdekeket, célokat hordoz ⇒ vállalati célok megvalósításának irányába kell orientálni. • kettõs természetû: -önálló érdek ⇒ saját érdekek érvényesüljenek ⇒ megmutatkozik a vállalati költségeknél ⇒ növelik (foglalkoztatási költség) - nélkülözhetetlen a folyamat végrehajtásában, a profittermelés

meghatározója ⇒ ellentmondás feloldása a cél: központban a munka termelékenysége (kereset is növelhetõ) és hatékonyság növelése. • változtatja a teljesítményét - diszpozíciótól (biológiai ritmus, elfáradás, közérzet) - motiváltságától - feladatok iránti érdeklõdéstõl - szolidaritástól - vele szemben támasztott követelményektõl függõen. Az emberi teljesítményre ható tényezõk • követelmények • teljesítménykészség - képességek: adottságok, képzettség, tapasztalatok - diszpozíció: napi ritmus, környezeti feltételek (közérzetre hat), elfáradás - motiváció: anyagi érdekeltség, erkölcsi elismerés, feladat iránti érdeklõdés, szolidaritás (csoportnormák szerepe fontos) Munkaerõ összetevõi: • tulajdonosi (családi) • munkavállalók: a vállalati bér és egyéb kompenzáció fejében munkavégzésre megállapodást kötött személyek. A munkavállalók és a vállalat között piaci jellegû

összefüggések érvényesülnek. A munkavállaló kínálata a munkavégzõ-képesség, a vállalaté a munkalehetõség és a velejáró fizetség. A tulajdonosi munkaerõ és a munkavállalók közötti különbség: • az érdekeltségben és az áldozatvállalásban mutatkozik meg • a tulajdonosok saját eszközöket, tõkét fektetnek be, kockáztatnak, ezért a gazdálkodás nehéz idõszakaiban lemondásra önkizsákmányolásra hajlandóak. Munkaerõ-gazdálkodás feladatai: Munkaerõ gazdálkodás: a munkaerõ szükséglet és a rendelkezésre álló munkaerõ tervszerû mennyiségi, minõségi, és idõbeli összehangolása, a munkaerõ ésszerû felhasználása. • a munkaerõ szükséglet és változásának, valamint a munkaerõ keresletének meghatározása Munkaerõ szükséglet: a vállalatnál adott idõszakban elvégzendõ feladatok teljesítéséhez a vezetõk megítélése szerint szükséges munkaerõ létszáma. Munkaerõ kereslete: a munkerõ igény külsõ

piacon megjelenõ része. • a meglévõ munkaerõ számbavétele, mennyiség és összetétel szerinti vizsgálata (kapacitás) • a szükséglet és kapacitás összehangolása, a munkerõmérleg egyensúlyának biztosítása - szükséglet alakítása - a szükséges létszám megszerzése, kiválogatása, munkába állítása, fejlesztése, megõrzése (a fedezeti források feltárása, munkaerõ utánpótlása) • a munkakapcsolatok kezelése Munkakapcsolatok: a vállalati mûködés belsõ érintettjei között a munkavégzéssel, a munkakörülményekkel és a munka díjazásával összefüggésben létrejövõ kapcsolatok. Részei: - a munkáltató és az érdekképviseletek közötti tárgyalások megszervezése és bonyolítása - dolgozók vállalati döntésekbe való bevonása - szociális kérdések kezelése • a megfelelõ munkakörülmények biztosítása - egészséges, biztonságos, kultúrált munkahely - jó szociális légkör - a teljesítményt nem

korlátozó munkahelyi berendezések és eszközök rendelkezésre bocsátása • a munkafolyamatok ésszerû megszervezése • a bérgazdálkodás, ösztönzési rendszer kialakítása • megfelelõ vezetéstechnika alkalmazása A foglalkoztatással összefüggõ speciális döntési probléma A foglalkoztatás vállalati oldalról a munkafeladatok elvégeztetése érdekében történik. A nem megfelelõ teljesítmény és ebbõl következõen a munkaidõalap nem kellõ kihasználása a költségeket, az önköltséget növeli, a vállalati jövedelmet csökkenti. A munkavállaló a megélhetése miatt vállal munkát. Alapkérdés: a foglalkoztatás történhet-e látszatmunkával. Látszatmunka: a munkaidõ teljes kihasználásához nincs elegendõ feladat. Az elõállított érték a személyi jellegû ráfordításaok értéke alatt marad. A bér kifizetéséhez azonban jogalap keletkezik. A cégek vállalhatnak fel tartósan állami szociálpolitikai feladatokat. Lehet,

hogy a foglalkoztatás feltételeinek megteremtése (szállítás, világítás, stb.) többe kerül, mint a munka nélkül kifizetett bér és annak közterhei. Ilyen esetekben az utóbbit célszerû vállalni, de hosszabb távon ez a helyzet sem vállalható fel. A munkaerõ értékesülésének, a kifizethetõ személyi ráfordítások összegének meghatározása: termelési érték - személyi jellegû ráfordítások és a foglalkoztatás egyéb terhein felüli termelési költség és nyereségigény. A tényleges összeget befolyásolja: - a létminimum (állandó foglalkoztatottaknál) - a munkaerõ kínálata és kereslete - a béralku. A munkaerõ felhasználásának ökonómiai határa: ahol a termék, szolgáltatás ellenértéke eléri a személyi jellegû ráfordítások összegét. Ezen túl felesleges a felhasználás A munkaerõ megtakarítás elõnyei: • a foglalkoztatottak közvetlen és közvetett terheinek egy része megtakarítható ⇒ jövedelem növekedés

⇒ a megtakarított összes munkaerõ költsége és a helyettesítõ eszközök üzemeltetési költsége közötti különbség növeli a jövedelmet. • a legjobb dolgozók tarthatók meg, ezek jobb teljesítménye magasabb bérrel ismerhetõ el, íg javul a megbízhatóság és a stabilitás. • kevesebb dolgozó jobban irányítható. A munkakörülmények javítása érdekében hozható áldozat megítélése: nehezen mérhetõ az eredménye. A célnak, a követelményeknek megfelelõ alternatívák közül a legolcsóbbat választani. A munkaerõ megtakarítással összefüggõ döntési probléma: • érdemes-e beruházással, mûszaki fejlesztéssel javítani a termelékenységet, kiváltani a munkaerõt? Döntési szempont: a szükséges beruházás nyereségigényének és a munkaerõ kiváltására üzembe helyezett gép üzembe helyezési költségének összege hogyan viszonyul a megtakarítható személyi jellegû ráfordítások értékéhez. • idegen

szolgáltatással kiváltható-e a munkaerõ? Döntési szempont: mennyibe kerül és hogyan viszonyul az elkerülhetõ személyi jellegû kiadásokhoz (megbízható szolgáltató cég, minõség, határidõket betartja-e) 16. A logisztikai rendszer és a készletgazdálkodás Logisztika: az a vállalati tevékenység, mely biztosítja, hogy a vállalati folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges termékek a megfelelõ helyen és idõpontban, a szükségleteknek megfelelõ mennyiségben, minõségben és választékban rendelkezésre álljanak. Logisztikai rendszer: az anyagi áramlások és készletek, valamint a rájuk vonatkozó információk és irányítási struktúrák rendszere. Ezek az információk hozzák mozgásba az anyagi folyamatokat: a különbözõ készültségi fokú termékeknek vállalaton belüli és a vállalatok közötti áramlása. Logisztikai folyamat szakaszai: • értékesítés: a vevõi igénykielégítés tényleges technikai

lebonyolítása. • termelésellátás: a termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatok megoldása. • beszerzés: a folyó termeléshez szükséges anyagi inputok (anyagok, alkatrészek) biztosítása. A logisztikai stratégia: 1. Logisztikai célok és teljesítményértékek: A logisztikai rendszer a vállalat marketingtevékenységének támogatására szolgál, szoros kapcsolatban a termeléssel. Értékelésekor 2 fõ tényezõt kell figyelembe venni: • szolgáltatás színvonala: rendelkezésre állás: a logisztikai rendszernek az a képessége, hogy kielégítse a vele szemben jelentkezõ keresletet. kiszolgálási idõ: a rendelés beérkezésétõl annak teljesítéséig terjedõ idõ. kiszolgálás minõsége • logisztika költségstruktúrája: adminisztratív költségek, fizikai megvalósításhoz kapcsolódó költségek. 2. A logisztikai stratégia összetevõi: • értékesítési stratégia: rugalmassága függ: - a rendszer felépítésétõl

(szállítási útvonalak, raktárak elhelyezkedése.) - keresletkielégítés idõzítésétõl: rendelésre gyártás (a termelési folyamat elkezdésekor ismert a vevõ személye), ill. készletre gyártás (a termelés egy elõrejelzett, becsült kereslet kielégítése érdekében folyik, a vevõk nem ismertek). - szállítás technológiájától. • beszerzési stratégia: - „venni vagy gyártani” kérdés - a szállítóval szemben támasztott követelmények (minõség, gyakoriság.) - beszerzési forrás megválasztása (minõség! + sürgõs rendelések esetére) - beszerzési információs renszer (vállalaton belüli és szállítókra vonatkozó infók) • készletezési stratégia: Készletgazdálkodás: az a vállalati tevékenység, melynek célja, hogy az anyagi folyamatok zavartalanságát a gazdaságosság követelményeit is figyelembe véve biztosítsa. - befektetett eszközök nagysága: a tõkeállomány megfelelõ részét fektesse készletekbe. - a

vállalati mûködés rugalmassága: külsõ kapcsolatokban és belsõ folyamatokban - a készletekkel kacsolatos folyamatos ráfordítások⇒ csökkentése • logisztikai információs stratégia tényezõi: - keresletmenedzsment (vevõik igényei) - kínálatmenedzsment (készletinformációk, szállítási, rendelésnyilvántartás) - szállító- és vevõértékelés információi - integráció szintje (elkülönítse-e saját rendszerét, vagy kapcsolatba lépjen-e a partnerekkel) • anyagi folyamatokkal kapcsolatos stratégiai szempontok: raktárak elhelyezése (piacorientált és termelõorientált hálózat lehet), szállítási módok (a szállítás lebonyolításának lehetséges alternatívái: vasúti, közúti, légi, csõvezetékes, vízi szállítás) 3. A stratégiai tényezõk integrálása és a logisztikai rendszer megtervezése • integráció szempontjai: versenyképesség és fogyasztóorientáltság szellemében • megtervezés: logisztikai

erõforrástervezés rendszere, fogyasztói igények, marketingstratégia, értékesítési terv A logisztikai rendszer mûködése 1. A készletgazdálkodás: Készlet: a vállalatnál adott idõpontban rendelkezésre álló termékek állománya. • Készletek fajtái és kapcsolataik: vásárolt készletek (alapanyagok, segédanyagok, vásárolt készletek) saját termelésû készletek: félkész termékek és a befejezetlen termelés késztermék árukészlet (változtatás nélkül értékesíti) • Feladata és alapkérdései: végsõ cél az igénykielégítés mit?, mekkorát?, milyen döntési és szabályozási folyamatokkal? (gazdaságosság), ráfordítás nagysága? • Készletezési rendszer mûködése: három szint: - összkészlet: a vállalat teljes készletállománya (készletszint meghatározása, finanszírozási lehetõségek feltárása, források biztosítása) - készletfajták: az összkészlet számvitelileg elhatárolt összetevõi (alapanyag,

vásárolt alkatrész, félkésztermék stb.) - függnek-e egymástól? - termékszint: függõ vagy önálló termékkereslet függõ keresletû termék: a termék iránt jelentkezõ kereslet kapcsolatban van egy másik termék keresletével. Kiegészítõ vagy helyettesítõ viszony. független keresletû termék: nincs ilyen kapcsolat vagy jelentéktelen készletezési mechanizmus: a készletek szintjét szabályozó eljárások rendje. Meghatározója a „mikor és mennyit rendeljünk” kérdésre adott válasz 2. Anyagi folyamatok lebonyolítása: • szállítás: - szállítás technikai lebonyolításának módja - szállítást megvalósító szervezet (saját eszköz vagy megbízás) • tárolás: raktározás segítségével gyorsabb és kösvetlenebb fogyasztói kiszolgálás jöhet létre (saját és idegen raktár) • anyagmozgatás: termék vállalaton belüli mozgatása: átvétel, a raktári és a termelési fázisok közötti anyagmozgatás, kiszállítás

elõkészítése (költséges) • kiszerelés: szállításra való elõkészítés, nem megfelelõ csomagolás veszteséget okoz! (konténerek alkalmazása- korszerû) 17. Termelés és szolgáltatás Termelési stratégia Termelési folyamat irányítása az ipari vállalatoknál. Termelés: a rendelkezésre álló erõforrások egy részének felhasználása arra, hogy más erõforrásokon tartós változásokat végrehajtva új javakat hozzunk létre. Termelés jellemzõi: • gyártmány (a termelés végsõ eredménye, a létrejött új jószág) jellege: lehet szabványos tömegtermék (pl. tégla, vaj) vagy összetett gyártmány (pl tv, épület) • gyártási rendszer jellege: lehet folyamat- (a termék sorban egymás után specializált gépeken halad végig), mûhely- (egyforma gépek egy mûhelyben, termék egyik mûhelybõl a másikba megy), projektrendszerszerû (minden egyedi gyártás, eszközöket viszik a munkavégzés helyére, pl. építkezés), vagy köztes

• gyártás tömegszerûsége alapján: tömeg-, sorozat- és egyedi gyártás Termelési ágak: a termelési tevékenységnek az input és output jellemzõitõl függõ csoportja. kitermelõipar, feldolgozóipar, mezõgazdaság, élelmiszeripar, építõipari termelés Szolgáltatás: erõforrások felhasználása fogyasztói igényeket kielégítõ, nem termelõ tevékenységre. Jellemzõi: kézzelfoghatóság elõállítási folyamat: eszköz- vagy emberorientáltság - szolgáltatás létrehozása és fogyasztása idõben egybeesik piacosítható (címzettje ismert, díjazás kérhetõ) és nem piacosítható (közszolgáltatás) szolgáltatások termeléshez való viszony fogyasztáshoz való viszony: folyamatosan megvalósuló (pl. biztosítás) nem folyamatosan, de ismétlõdõen megvalósuló (pl. karbantartás) egyszeri, közvetlen, végsõ felhasználásra szánt (pl. vendéglátás) szállíthatóság Termelési stratégia: a vállalati stratégiából vezethetõ le, a

marketing és innováció folyamataival szoros összhangban van. • célkitûzések és kritériumok: követelmények: költség, hatékonyság, termelékenység szállítási idõ minõség szolgáltatás, megbízhatóság termékszerkezet változtathatóságának rugalmassága volumenváltoztatás rugalmassága befektetések a termelési rendszerbe nem függetlenek egymástól, nem képeznek stratégiai fókuszokat • termékek és technológiák: rugalmasság és költség fontos, de nem egyedül meghatározó, gyártandó termékek és a gyártási folyamatok meghatározása • hardver: állóeszközök: Kapacitás: egy adott vállalat adott idõpontban értelmezett maximális teljesítõképessége (határérték) Állóeszközök: a vállalati vagyon naturális formában megtestesülõ elemei, amelyek több termelési cikluson át szolgálják a mûködést Állóeszközgazdálkodás: kapacitás mérete és összetétele fontos kapacitásbõvítés vagy leépítés módja

állóeszközök karbantartása jellegüknél fogva hosszú távon meghatározzák a vállalat teljesítõképességét, kapacitását beruházás: pénzügyileg az állóeszköz bõvítésébe történõ befektetés, szervezését tekintve állóeszköz-létesítési projekt. állóeszköz-fenntartás: az állóeszközök folyamatos üzemképességének biztosítása. • a termelési (szolgáltatási) folyamat irányítása és szervezése: függ a vállalat profiljától, termék jellegétõl számítógéppel integrált termelés: jelenleg legfejlettebb, a termelésszervezés olyan módja, amely a termék tervezését, a temelés tervezését és irányítását, az anyagmozgatást és a gyártást egységes, számítógépes vezérlésre épülõ rendszerbe foglalja. Termeléstervezés és végrehajtás: Termeléstervezés: az erõforrások szükséges mennyiségének és termelésbe való bevonásuk rendjének a keresletkielégítés igényeinek megfelelõ meghatározása.

Integrált termeléstervezés: a keresletmenedzsmentbõl indul ki - Keresletmenedzsment: a keresletre vonatkozó elõzetes információk begyûjtését, a kereslet befolyásolását és a vállalat szállítási kötelezettségeinek kezelését összekapcsoló tevékenységrendszer . - Termelési vezérprogram: megadja a termelés tervezett mennyiségét minden egyes végtermékre, idõben ütemezve a termeléstervezési periódus egyes szakaszaira. Termelést átfogó, irányító rendszer, nem a piaci igények elõrejelzése (kersletmenedzsment feladata!). Szükséglettervezési rendszer: a teljes anyagszükséglet lebontása a termelési vezérprogram által adott termelési mennyiségnek és idõzítésnek megfelelõen (SZTR). Anyagjegyzék (termékfájl): egy adott végtermék elõállításához szükséges valamennyi elemet (anyag, vásárolt alkatrész, segédanyag) tartalmazó lista. Végrehajtás: kibocsájtják, tervezik, ellenõrzik az egyes komponensekre vonatkozó

rendeléseket, mind a gyártott, mind a beszerzett termékekre és proritásokat határoznak meg. Az „éppen idõben elv” fogalma: mindennemû veszteség kiküszöbölését célzó termelési filozófia. Elnevezése abból származik, hogy csak a rövid távú keresletnek megfelelõ mennyiségû termék áramlását engedi meg, amelynek éppen idõben kell megérkeznie a felhasználás helyére. Alapelvei: • teljes körû minõségellenõrzés: a magas minõségû, hibátlan termék elõállításának garanciáit magába a termelési folyamatba beépítõ mûködési elv. Végig jelen van a termelési folyamat során. Nincs elfogadható selejtarány, csak a nulla hiba • egyenletes és rugalmas termelés • készlet nélküli termelés • áttekinthetõ üzemkialakítás = rugalmas gyártási rendszer: a termelési program gyors módosítását lehetõvé tevõ berendezések alkalmazása és ezek optimális, folyamatos termékáramlást biztosító elrendezése.

Megvalósításuk: • minõségi kör: egy adott munkahely dolgozóinak a minõség javítására létrejött, elsõsorban munkaidõn kívül mûködõ társulása. • körülsétálással történõ vezetés: a vezetésnek olyan módszere, amely a vezetõknek a munkavállalókkal való intenzív, mindennapos kapcsolatára épül. • kanban: a terméket a termelés fázisan végigkísérõ kártya, amely tartalmazza a termék megmunkálására vonatkozó információkat. 18. Gazdálkodás a tárgyi eszközökkel: a beruházási döntések elmélete A beruházás és fejlesztés. A beruházások előkészítése Fejlesztés beruházás nélkül is végrehajtható, ez a termelésracionalizálás. Azonban a fejlesztések egy része csak jelentős beruházással valósítható meg. Beruházás: A tárgyi eszközök beszerzése, létesítése. Magába üzemeltetéséhez tartósan lekötött forgóeszközöket is. foglalja a beruházások Befektetés: A beruházások és a

kapcsolódó tárgyi eszközök együttes értéke a befektetés. A befektetés fontosabb, mint a beruházás mert: ? Számol a fejlesztési alap tárgyi- és forgóeszközök közötti arányos megosztásával. ? A fejlesztés során elsősorban a meglévő tárgyi eszközök optimális kihasználására kell törekedni, ehhez pedig kedvező forgóeszköz-ellátottság szükséges. Csak ezután érdemes beruházni. ? A forgóeszközhiány leszűkíti és megdrágítja a termelést. ? A forgóeszközigény idegen forrásból való kielégítése bizonytalan és drága – kamatláb, rövid lejárat. Komplett fejlesztés: Jelentős beruházás, a termelés biológiai alapjai, tárgyi eszközei, anyag- és munkaerő felhasználása, a termelés technológiája egymással összehangoltan kerül fejlesztésre. Felújítás: A meglévő tárgyi eszközök korszerűsítését, kapacitásának növelését, esetenként a termelés vertikalitásának fejlesztésé jelenti. Állóeszközök

pótlása: Vállalati szempontból beruházás (népgazdaságiból nem), az elhasznált eszközöket korszerűbb, nagyobb kapacitásúra cserélik, pótolják az amortizációs és fejlesztési alapból. Csak új termelőkapacitás létrehozása tekinthető pótlásnak. A beruházás típusa szerint lehet: ? Termelő beruházások: Közvetlenül az árutermelő vagy szolgáltató ágazatokba fektetik be. o Árutermelő ágazatokba való beruházások: Túlnyomó része a mezőgazdasági árutermelést, kisebb hányada az ipari termelést szolgálja. Ezek képviselik a közvetlen árutermelési célkitűzést és ezeket gazdaságilag a jövedelem alapján kell értékelni. o Szolgáltató ágazatokba történő beruházások: Közvetve szolgálják az árutermelést, jövedelmet nem realizálnak, ezért ezeket gazdaságilag a költségminimalizálás alapján kell értékelni. ? Kommunális beruházások: Munkásjóléti, szociális, kulturális és eredményük közvetlenül nem

mérhető. sportcélokat szolgálnak. Gazdasági A beruházások a termeléshez való viszonyuk alapján lehetnek: ? Alapberuházások: Azok a tárgy eszközök, amelyek a termelés műszaki feltételeit teremtik meg (épület, gép, berendezés). ? Kiegészítő beruházások: Az alapberuházással együtt a kívánt minőségű árunak a kívánt technológiával és eredménnyel történő előállítását szolgálják. ? Járulékos beruházások: A vállalat és az ágazat infrastruktúráját alakítják ki (ivóvíz, csatorna, közlekedés). A beruházások költsége: A beruházás legnagyobb költségét a tárgyi eszközök létesítésének, beszerzésének a költsége adja. E költség pontosan meghatározható: ? Az egy éven belül megvalósuló beruházásoknál: A tényleges és a névleges bekerülési költség azonos. ? A több évre elhúzódó beruházások esetén: A tervezett, a névleges és a tényleges bekerülési költség jelentős lehet a

különbség. Ezeket a termelés megindításáig improduktívnak kell tekinteni, ezért a beruházást az elmaradt haszonnal terhelni kell (kamatoskamat-számítás). Elhúzódó beruházásnál a kamatláb nagyságát az elmaradó haszon vagy az elérhető alternatív jövedelem százalékával célszerű azonosnak venni. Esetleg a betéti kamatláb alkalmazható. De számolni kell az áremelkedéssel, a műszaki-, technológiai fejlődéssel, a beruházás áttervezésével, módosításának költségével. Minél elhúzódóbb, annál nagyobb a névleges bekerülési költséghez viszonyított tényleges bekerülési költség. A beruházások előkészítése: 1. A fejlesztési igény felismerése 2. A fejlesztési koncepciók kidolgozása 3. A gazdasági számítások elvégzése 4. Döntéshozás 5. Megvalósítási terv és utasítás készítése A beruházások általában perspektivikusak (jövőbe mutat). Ezért az előrejelzés (prognózis) a beruházás lényeges

előfeltétele. A várható eredmény előrejelzése együtt jár a bizonytalansággal, kockázattal. Ennek oka a beruházás időtartama alatti változások (értékesítési árak, szabályozás, támogatás, kereslet, fejlődés). E bizonytalanság jelentkezhet a hozam és a költség oldalon is - beruházási alternatívák (előny, hátrány). A beruházási bizonytalanságok mértéke: ? Tervkoncepció kidolgozása idején ±30% a megengedhető ? A tervkoncepció kiválasztása és részletes kidolgozása idején ±20% a megengedhető ? A beruházási program kidolgozása idején ±10% a megengedhető A beruházások előkészítése csoport munka, amelyben különböző felkészültségű szakemberek, különböző megbízatással vesznek részt. A beruházások előkészítésének lépései: 1. elérendő gazdasági cél meghatározása 2. az előkészítésben résztvevők kijelölése, jogaik, feladatik meghatározása 3. helyzetfelmérés 4. a beruházási

koncepció vázlatának kialakítása 5. elfogadás és részletes koncepció kidolgozás 6. megvalósítási utasítás és az üzemeltetési technológia kialakítása 7. a kivitelezők eligazítása, megvalósítási hálótervek kidolgozása, üzemeltetők oktatása 8. a beruházás megvalósítása, próbaüzemelése 9. eredmények értékelése, az elérendő célokkal való egyeztetése 10. az előkészítők, kivitelezők munkájának értékelése A beruházások költségei bevételei: ? Egyszer felmerülő költség ? Folyamatosan felmerülő költség ? Egyszer felmerülő bevétel ? folyamatosan felmerülő bevétel A beruházások gazdasági értékelése. A beruházás nem cél, hanem eszköz a gazdasági eredmények növelésére. Mezőgazdasági ágazatok beruházásainak hatékonysága: A nyereség összegével nem mérhető, szükséges hozzá a nyereség színvonal megállapítása. Nyereségszínvonalnak valamennyi erőforrás együttes értékére vetített

nyereség százalékát kell mutatnia. A nyereség színvonal: A nyereség összegének és a termelésben felhasznált erőforrások értékének a viszonya. Az igénybe vett eszközök hasznosulásának jövedelmezőségét, hatékonyságát jellemzi (nagysága 1-1 vállalkozás esetében korlátozott). A nyereségszínvonal kifejezhető az összes termelőeszköz felhasználás nyereségszínvonalával. N Mutatója a 100 Ft lekötött erőforrás értékére jutó nyereség. (A korlátozott N = • 100 E sz erőforrással rendelkező vállalkozó a legnagyobb jövedelmezőségi színvonalú technológiákban és tevékenységekben érdekelt. A termelésben lekötött erőforrások gazdasági terheinek legalább meg kell térülniük – kamatok, alternatív jövedelmek.) Árutermelő ágazatok beruházásainak hatékonysága: Jövedelem itt ténylegesen realizálódik, és nyereség vagy veszteség formájában jelentkezik. Az árutermelő ágazatok gazdaságossága reálisan

mérhető a jövedelem, illetve a nyereség összegével, színvonalával. Szolgáltató- és szolgáltató jellegű ágazatok beruházásainak hatékonysága: Az árutermelő ágazatok kiszolgálói, termelésének megalapozói. Közvetlenül és pontosan mérhetően csak költségeik keletkeznek, jövedelmet nem realizálnak, ezért gazdaságilag költségeik és költségeikben elérhető megtakarításaik alapján értékelhetők. Közvetve ez is jövedelem alapján értékel (költség megtakarítás = jövedelememelkedés). Szolgáltató- és szolgáltató jellegű ágazatokba eszközölt beruházások gazdasági értékelése: Meghatározott minőségű, összetételű, mennyiségű szolgáltatásokat, meghatározott időben kell az árutermelő ágazat rendelkezésére bocsátania. Ez megvalósítható több kisebb, vagy kevesebb nagyobb teljesítményű eszközzel is. A több kisebb nem biztos hogy olcsóbb (több emberi munkaerő, nagyobb tároló hely, nagyobb

karbantartási igény, több tartalék alkatrész). A kisebb kapacitású és egyszerűbb gép szükséges mennyiségét azonos teljesítményre történő felszorzással kell a nagyobbal egyenlővé tenni (a kicsik mennyiségét szorzom a beruházás és a többletköltség összegével  ez hogy viszonyul a nagyobb beruházáshoz). A szolgáltatások, a munkák optimális határidőn belüli elvégzése jelentős hozam többletet, betakarítási és feldolgozási veszteség megtakarítást, minőség javulást, üzemeltetési költség megtakarítást eredményez. Lényeges a beruházási költség és az üzemeltetési költség viszonyának vizsgálata. A drága beruházás általában olcsón, az olcsó beruházás drágán üzemeltethető. Ez tehát nem elegendő az értékeléshez. A beruházás gazdaságossági mutatószámai: A beruházási alternatívák gazdasági értékelését szolgálja. ? Üzemeltetési költség: Azonos befektetést igénylő beruházások

összehasonlító gazdasági értékelésére szolgál. Egy összegben fejezhető ki. Az a legelőnyösebb, amelynek a legkisebb a korrigált üzemeltetési költsége. A korrigált termelési költségek különbözetének megállapítása: A jövedelem kategóriák között, mint a viszonylagos jövedelem mutatója szerepel, de alkalmazzák, mint a technológiák közti választás egyek lehetséges eljárását. A gazdasági költség kategóriának felel meg, mert túllépve a valóban elszámolt költségek körén a lehetőségi költséget is magába foglalja. A korrigált termelési költségek különbözete kettő vagy több termelési eljárás bekerülési, gépesítésnél üzemeltetési költsége összegének – az igénybe vett eszközök és terület értékei közötti eltérések után számított nyereségigénnyel korrigált – különbsége. ? Átlagköltség: A beruházási alternatívák közül a szolgáltatást a legkisebb átlagköltséggel teljesítőt

kell választani. Átlagköltség (ÁK) A fajlagos és az átlagköltség egyező fogalomként használatos a függvényekre alapozott gazdasági modellezés során. Az átlagköltség egymást követő időszakok, ismétlődő termelési folyamatok, rotációk halmozott költségének egy időszakra, hozam vagy szolgáltatási egységre jutó hányadaként is megállapítható. Az átlagköltség csökkenésével emelkedik a tevékenységek jövedelemhez való hozzájárulása. A gazdálkodás olyan területein, ahol a jövedelem nem számítható, az átlagköltség változása az optimalizálás alapjául szolgálhat (pl. saját részre, üzemen belül végzett szolgáltatás) Új állóeszköz beszerzésének indokoltsága megállapítható hozzárendeléssel, elosztási (szállítási) algoritmussal, lineáris programozással. A munkaerő-, a munkabér-megtakarító beruházásokat munkaerőhiány esetén vagy bérköltség-megtakarításra célszerű használni. A

munkaerő-megtakarító, munkaerő-pótló beruházásokra kényszerhelyzetben van szükség. Azt az alternatívát kell választani, amelynél egy megtakarított munkaerőre, vagy munkanapra legkisebb a befektetett összeg után felszámított nyereségigénnyel növelt üzemelési költség. Munkabér-megtakarító beruházást akkor érdemes alkalmazni, ha a megtakarított munkabér tőkésített összegével egyenlő vagy annál kisebb a beruházás költsége. Árutermelő jellegű ágazatokba eszközölt beruházások gazdasági értékelése: Tényleges jövedelem realizálódik. Indokolt, hogy a beruházások gazdasági értékelése is a jövedelmük alapján történjen. A jövedelem összegének megfelelő arányban kell lenni a befektetés összegével. A jövedelem összege csak a jövedelem színvonallal együtt fejezi ki a beruházás hatékonyságát. A legkisebb korrigált tárgyieszköz-üzemeltetési költség: Ott alkalmazható, ahol a beruházások nincsenek

hatással a előállított áru mennyiségére, minőségére, az árbevétel nagyságára. A felszámított nyereségigényt az üzemeltetési a költséghez kell hozzáadni. Az árutermelő ágazatokat általában a nyereség alapján értékeljük. Ez összehasonlító gazdasági értékelés. A nyereségszínvonal valamennyi árutermelő ágazatban alkalmazható a beruházások értékelésére. A befektetés a legmagasabb nyereség-színvonalú ágazatban a leghatékonyabb Probléma lehet hogy a forgóeszközök nagyobb szerepet játszanak a nyereség alakításában, a nyereségszínvonal estén pedig a befektetett eszközök. Az élettartam alatt jelentkező diszkontált nyereség összege: az a legelőnyösebb beruházás amelyiknél a jelen időpontra számított nyereség a legnagyobb. Legmagasabb átlagjövedelem: szintén segíti a választást. Melyik a legnagyobb átlagjövedelmű alternatíva. A nyereség összege mellett annál nagyobb jelentőségű a

nyereségszínvonal, minél kisebbek a fejlesztési alapok, és minél nagyobb mérvű hitelt vesz igénybe. Beruházás megtérülési ideje: Azt fejezi ki, hogy a beruházás vagy befektetés összegét a nyereség hány év alatt képes fedezni. Közvetve a nyereség színvonalát és a befektetés hatékonyságát is kifejezi (100/megtérülési idő = nyereségszínvonal). Adott időszak alatti megtérülések száma: A befektetés jövedelmezőségét mutatja. Minél nagyobb a megtérülések száma, annál jövedelmezőbb a befektetés. A nyereség összegét diszkontálva kell felszámítani, ezért ez a rövidebb élettartamú, nagyobb jövedelmű alternatívák választására ösztönöz. A felújítás, korszerűsítés célja a jövedelem növelése az árumennyiségének növelésével, a minőség javításával, a termelési költségek csökkentésével. Akkora áldozatot célszerű hozni, amekkora a jövedelem növelésében megtérül. A beruházások

gazdaságosságának fajlagos mutatói: Részben vagy egészben naturálisak, ezért csak tájékoztató jellegűek. Részben a tárgyieszköz-igényességet, részben az –ellátottságot fejezik ki a jövedelmezőség ismertetése nélkül. ? Beruházás igényességi mutató: Kifejezi, hogy meghatározott mennyiségű vagy értékű termék, szolgáltatás (1 dolgozó foglalkoztatásához) mennyi, milyen értékű és összetételű beruházásra van szükség. ? Beruházás hatékonyságának naturális mutatója: Kifejezi, hogy egy beruházási egységre vagy 1.000 Ft beruházási értékre mekkora mennyiségű vagy értékű árutermék, termék, szolgáltatás jut. ? Állóeszköz ellátottság mutatója: Kifejezi, hogy egy termelőegységre vagy egy dolgozóra mekkora állóeszköz mennyiség vagy állóeszközérték jut. ? Nettó jelenérték ? Jövőérték A tárgyi eszközgazdálkodás elemzése. Eszközgazdálkodás: A tárgyi- és forgóeszközök beszerzése

(létesítése), felhasználása, selejtezése és pótlásuk racionális megvalósítása. Tárgyi eszközgazdálkodás: Az előállítandó termék, szolgáltatás és az alkalmazni kívánt technológiák együttesen határozzák meg, hogy milyen és mennyi állóeszközre van szükség. A Tárgyi eszközállomány állandóan változik. A kapacitások jellemzésére a tárgyi eszközök bruttó leltári értéke használható – ez mutatja a tárgyi eszköz igényt. A nettó értéke az elhasználódás fokát mutatja. Tárgyi eszköz lekötés: A vállalati bruttó érték fejezi ki (a kapacitást fejezi ki), mert ez után számolnak a termékre tárgyi eszközköltséget, ennek alapján gazdasági döntések születnek. A nettó érték az elhasználódást fejezi ki. A termékhez kapcsolódó tárgyi eszközlekötés számítása: A termeléshez kapcsolódó tárgyi eszközök a teljes értéküknek megfelelően terhelik a termelést. A több ágazatot kiszolgáló tárgyi

eszközökre jellemző, hogy egy-egy termék előállítása csak a kapacitásuk egy részét köti le (pl. traktorok, magtárak) A tárgyi eszköz-gazdálkodás elemzése: E munka révén fontos hatékonysági összefüggések tárhatók fel. Vizsgálandó területei: ? Műszaki fejlesztés elemzése (eredménye és műszaki színvonala alapján) ? ? ? A tárgyi eszközgazdálkodás vizsgálata A beruházások gazdaságosságának értékelése A forgóeszköz-gazdálkodás elemzése Termékek korszerűségének fejlesztése: irányulhat a termék: ? társadalmi, ill. piaci értékének növelésére, ? technológiájának fejlesztésére, ? előállítási költségének csökkentésére. Termékek korszerűségének mérése: ? a korszerű és a kevésbé korszerű termékek arányával, ? az exportképes termékek százalékos arányával, ? a termékek minőségi osztályonkénti megoszlásának százalékos arányával, ? a termékek életciklusának elemzése alapján.

értékesíthető mennyiség és elérhető ár Termék életképessége, életciklusa: értékelhetősége, piacképessége értendő. Piaci kereslet termelés kiaknázható kereslet piacképesség időtartama újdonság idő korszerűtlenség Termelési folyamatok korszerűsége: ? biológiai színvonal, ? technológiai színvonal, ? munkaszervezeti színvonal. A termelési folyamat korszerűségét mérő mutatók: ? Genetikai teljesítőképesség ? Egy termelő egységre (állat, férőhely) jutó eszközérték nagysága ? Az eszközök bruttó és nettó leltári értékének aránya (elhasználódottsági fok) ? A munkák gépesítettségének százalékos aránya – műszaki színvonal. ? 100 Ft tárgyi eszközre jutó hozam mennyisége, értéke – a műszaki színvonal produktivitása Tárgyi eszközök nagyságának és összetételének vizsgálata: Elsősorban a velük előállított termelési (gazdálkodási) eredményekkel összhangban ad értékelhető

eligazítást. Abszolút összegük csak a tervezetthez vagy az előző évekhez viszonyítva tájékoztat a tárgyi eszközök nagyságáról és összetételéről, valamint azok változásáról. Vizsgálható természetes mértékegységben (azonos funkciót ellátó eszközök esetében) és pénzértékben kifezezve (viszonyszám formájában is). Állóeszköz ellátottság mértéke: ? a termőterület, ? a termelő vagy szolgáltatóegység, ? a hozam és a munka mennyisége, ? a dolgozók, munkások, a termelőszövetkezeti tagok száma, ? a termékek, ill. az árutermékek mennyisége, ? az elért eredmény egységnyi értéke. A tárgyi eszközök kapacitásának kihasználása: ez vizsgálható: ? A tárgyi eszköz kapacitásának gazdasági kihasználtságáról tájékoztat: o hozamok és szolgáltatások mennyiségének, pénzértékének a tárgyi eszközök mennyiségére vagy pénzértékére történő vetítésével o a ténylegesen előállított és

rendelkezésre álló kapacitással előállítható termékmennyiség viszonya alapján, vagy munkaidő teljesítménnyel ? A tárgyi eszköz kapacitásának technikai kihasználtságáról tájékoztat: o a ledolgozott munkaidő kimutatásával o a ténylegesen teljesített és a műszakilag lehetséges kapacitás hányadosának kiszámításával Gazdasági és technikai kapacitás kihasználás: Szoros összefüggésben van egymással. A technikai kihasználtság mértéke befolyásolja a gazdasági kihasználtság alakulását. A technikai kihasználtság kritikus értékénél (küszöb érték) rosszabb kihasználásánál a gazdasági kapacitás már eleve nem megfelelő kihasználást eredményez. A tárgyi eszköz kapacitás kihasználtságának mutatói: ? 100 Ft bruttó tárgyi eszközre jutó termelési érték ? 100 Ft bruttó tárgyi eszközre jutó nyereség ? Gazdasági kapacitás kihasználás mutatója (előállítható - előállított) ? Egységnyi tárgyi

eszközre jutó hozam, szolgáltatás (traktorra jutó műszakóra). 19. A mezőgazdasági vállalatok speciális eszközei: a termőföld, földértékelés A termőföld funkciói. Az aranykorona érték Gazdálkodás tárgyi eszközökkel: A tárgyi eszközök olyan erőforrások, amelyek a fizikai mivoltukat tartósan megőrizve, teljes használati értékükkel, kapacitásukkal vesznek részt több termelési folyamatban. A gazdálkodást hosszú ideig szolgálják. A vállalti teljesítmény, a termelési potenciál alapvető meghatározói. Beszerzésük, fenntartásuk, jelentős tőke áldozattal jár Jelentős költségei és élettartama miatt a termelési feltételek hosszabb időre állandósulnak. Befolyásolják a technológiai, termelés szerkezeti változásokra irányuló döntéseket. Tételei: ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, beruházások. A velük való gazdálkodás a kapacitás felmérését, a

kapacitások megszerzését, létesítését (beruházás), az eszközök használatát, kihasználását, fenntartását, selejtezését jelenti. A földek közgazdasági értékelésének aspektusai: Hazánk nemzeti vagyonának 34-35%-át a természeti erőforrások alkotják, ebből a termőföld 64-65%. A mezőgazdaságilag művelt terület 12%-a kitűnő, 25%-a jó, 41%-a közepes és 21%-a gyenge minőségű. A föld hármas funkciója: ? A nemzet létének alapja: Ezen élünk, lakunk, mint ilyennek nincsen ára csak eszmei értéke. ? Magába foglalja a természeti kincseket, eszköze a mezőgazdasági termelésnek: Annál értékesebb, minél több egyedülálló minőségű termék kibocsátására képes. o Ezt részben befolyásolja az emberi tevékenység. Ez az ökonómiai környezet, amely átmenetileg determinált, ezek a gazdasági jellegű termelési faktorok, általa különbség jön létre a termelés eredményében. E különbség eredhet: ? Termelés

ráfordításait csökkentő hatások: új, olcsóbb eljárások, kedvezőbb szállítás ? Fajlagos hozamnövelés: nemesítés, következetes tenyésztés ? Kedvezőbb piaci tényezők: a realizálás feltételeit, javítja, gyorsítja. o Másik része ettől független, ezek az ökológiai tényezők, a föld természetes termékenysége. ? Helyet ad az ipari termelésnek, a lakossági igényeket kielégítő szolgáltatásoknak (tercier funkció): A beépített terület egyre nő, a mezőgazdasági termőterület egyre csökken, egyre jelentősebb a mezőgazdasági művelés alól való kivonás. Nem fordítanak kellő gondot a földek mennyiségi és minőségi védelmére. Az országban 23 üdülő körzet található, köztük fokozatbeli különbségekkel. Értéküket több komplex, az emberi közérzetre ható tényező határozza meg: ? Megközelíthetőség, centrumtól való távolsága ? A természeti értékek relatív bősége ? Természetes tavak ? Mikroklíma ?

Túralehetőségek ? Közművesítés foka, várható ideje Ma 430 ezer hektár áll védelem alatt, ebből 121 ezer ha nemzeti park, a többi tájvédelmi terület. Ezek nem termelés alól kivontak, de a hasznosítás módja eltérő (szigorúan kötött) A termőföld minőségének kifejezése: A termőföld minőségét Magyarországon mintegy 100 éve aranykoronában fejezik ki. Az 1887 évi VIII. törvény rendelte el adózási célokra Az ország területét több év tapasztalatai (erő 25, szőlő 15, többi 10) alapján 211 becslőjárásra osztották, amelyek más és más kataszteri tiszta jövedelemi értékhez tartoznak. A becslőjárásokat az egyes művelési ágakon belül maximum 8 minőségi osztályba sorolták. Minden minőségi osztályt községenként mintaterek (községek) képviselnek. (cca 70000 van) Az egyes művelési ágakon belül megvizsgálták, hogy mekkora kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkeznek (eredményesség). Ezért azonos művelési

ágakon belül minőségi osztályonként nagy a szóródás az aranykorona értéket tekintve. Aranykorona: Olyan komplex mutatószám, amely a földek minőségét a század eleji terméseredmények, és ráfordítások becsléssel megállapított értékelése alapján mutatja. A termelés közgazdasági változásait nem követte. Az aranykoronán alapuló értékelés lehetséges korrekciója. Az aranykorona érték egy-egy becslőjáráson belül ma is jól mutatja a földek tiszta jövedelmének különbségét, bár számos kritika éri. Az aranykorona rendszer fogyatékosságai: ? A jövedelem és hozadéki arányok ma már nem állják meg a helyüket. Megváltozott a termelési rendszer és a terméseredmények a többszörösére nőttek. ? A nagy arányú melioráció (60’as évek után) megváltoztatta a talajok termőképességét. ? Mások a szállítási költségek a megváltozott közlekedési lehetőségek miatt. Általa megváltoztak a becslőjárások közti

ökonómiai különbségek (a közgazdasági környezettel nem azonosíthatók). ? A korszerű laboratóriumi vizsgálatok talajminősítését nélkülözi (csak érzékszervi vizsgálat). Új értékelési rendszerek: ? Generikus talajtérképezés: Pénzügyi szűkösség miatt nem valósulhatott meg. ? Mintateres földértékelés: Az ország egész mezőgazdasági területét egységes elvek szerint felértékelte, s azt 1-100 ponttal minősítette. Négy természeti tényezőt vett alapul (hosszabb távon stabilak): o Talaj o Domborzat o Éghajlat o Hidrológiai adottságok Az ország egész területét felértékelte (71.000 mintateret) és 1-100 pontig minősítette A legalacsonyabb 13 pont/ha lett, a legmagasabb 78 pont/ha. A mintateres termőhelyi pontértékek valósághűbben fejezik ki a földterület minőségét, mint az aranykorona érték. Számítógépen a teljes állomány rendelkezésre áll Eredményeivel korrigálni kellene az aranykorona-mérőszámot. A

termőföld értékének a megállapítása. A földek komplex értékének: eligazítást adnak a termőföld valóságos értékének közelítő becslésére. Termőhelyi pontokra kidolgozott értékelés: A termőhelyi pontértékeket korrigálta a közgazdasági faktorokkal (helyzeti járadék), valamint a helyi értékcsökkentő tényezőkkel (belvíz), így országos szinten: ? Komplex közgazdasági pontszámot (tartalmát tekintve megfelel az aranykoronának). Egységes rendszerbe foglalja az ökonómiai és ökológiai tényezőket. ? Az 1 komplex pontra jutó földjáradék nagyságát (a mezőgazdaság járadék termelő képessége). A számításokat tényleges és eszmei áron lehetett elvégezni. Az eszmei ár lényegesen magasabb (6.600Ft/ha) a tényleges árnál (2700Ft/ha) – ez pl a szántóföld esetében vett ár Eszmei ár: A marginális területeken kialakult önköltség + átlagprofit. A kétféle ár eltérése a mezőgazdasági termelés tiszta jövedelem

elvonásának a mértékét mutatja. Földárszámításkor az eszmei árból célszerű kiindulni, ez utal a föld potenciális jövedelemtermelő képességére. Pl. 5% tőkésítési kamatláb mellett a földár = 6600 = 132000 Ft / ha 0,05 Helyettesítési módszerrel számított ár: eszmei árból kiindulva, 1 ha szántóterületből művelésből való kivonása, hány forint pótlólagos befektetéssel képes pótolni a kieső termésmennyiséget. Termőhelyi pontérték esetén: ha a szükséges pótlólagos ráfordítás növekedés 140-145 Ft/pont Így 1 ha 50 pont/ha értékű föld ára 5%-os kamatláb mellett Termőhelyi pontérték: Kiválasztásához szükséges a pótlólagos ráfordítás növekedés. földár = 50 • 140 50 • 145 = 140.000 Ft / ha és földár = = 145.000 Ft / ha (tehát e két érték közötti) 0,05 0,05 Aranykorona esetén: ha a szükséges pótlólagos ráfordítás növekedés Ft/Ak Így 1 ha 15 Ak/ha értékű föld ára 5%-os kamatláb

mellett földár = 280-300 15 • 280 15 • 300 = 84.000 Ft / ha és földár = = 90.000 Ft / ha (tehát e két érték közötti) 0,05 0,05 Látható, hogy a tőkésítési kamatláb nagysága jelentősen befolyásol (2,5%-nál a földára a duplája lenne). Az EU-ban 1-15%-ig minden előfordul Gyakran használt a mezőgazdaság átlagos jövedelmezőségi rátája, mint tőkésítési kamatláb. A tőkésítési kamatláb nagyságát jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági termékek piaci pozíciója. Ültetvény-érték: Ültetvényára = F ára + T • N + Je B F ára = Szántóföld ára T = az adott faj jelenlegi telepítési költsége N/B = az értékelt ültetvény nettó értékének arányszáma Je = a termőre fordulás évéig elmaradt haszon kamatos kamat összege Ma Magyarországon a mezőgazdasági termőföldet inkább alul értékelik, egyrészt a jövedelemtermelő pozíció miatt, másrészt mert ehhez sokszor szubjektív érdek kapcsolódik. A

földbérleti megállapodások, bérleti díjak. A téma alapvető nehézsége, hogy a jelenkori ismeretek hiányosak. A II világháború előtt találni számos megoldást, de ezek ma már nem alkalmazhatók (pl. Hensch Árpád munkái) Az itt leírt módszer Bishop és Toussaint munkája alapján készült. A szerzők szerint a bérlet alapvető célja, hogy megállapodás alapján mind a tulajdonos, mind a bérlő igénybe veszi a másik fél tulajdonában lévő erőforrást (föld - munkaerő, szaktudás, eszköz, tőke). Mindkét fél a lehető legtöbbet akarja kapni a birtokolt erőforrásáért (érdekellentét). A bérleti megállapodás alkudozás eredménye (a bérleti díj értéke adott területen belül is eltérő lehet – nem mindig igazodik a föld értékéhez, termékenységéhez). A bérleti díj megállapítása: ? Rögzített bérleti díj: termeléstől független, hektáronként, négyzetméterenként megállapított összeg vagy a termés meghatározott

százaléka. Kockázat a bérlőé és érdektelen a talajerő fenntartásában Előnye: o A bérlő a saját tervei szerint gazdálkodhat o A tulajdonos biztos jövedelemre számíthat Hátránya: o Növekszik a bérlő kockázata (ha nincs termés, akkor is fizet) o A tulajdonos érdektelen a termésben o A bérlő érdektelen a talajerő fenntartásában o A bérlő nagyobb kockázata miatt a műszaki fejlesztést nem vállalja ? Részes bérlet: a termés meghatározott százaléka. A bérlő és a tulajdonos megosztják a jövedelmet és költséget, így a kockázat közös. Előnye: o A bérlő a termés és a ráfordítások megtérülésének kockázatát megosztja a tulajdonossal o Ha egyenlő arányban osztják meg a költségeket, akkor optimális hozamráfordítás viszonyban érdekeltek. Hátránya: a bérlő nem ismeri előre a bérleti díjat (kevésbé érdekelt a talajerő fenntartásban) ? Rugalmas bérleti díj: Tulajdonos és bérlő közötti szerződésben, alap

bérleti díj, ami évente nő vagy csökken az idő- és hozamviszonyok függvényében ill. a ráfordítás és hozamok arányában. A rögzített bérleti díj legnagyobb hátrányának kiküszöbölésére (a bérlő egyedül viseli a termelés kockázatait). Előnye: nem gátolja a műszaki fejlődést (a bérlő a valóságos kockázatnak megfelelően részesedik) A bérleti viszony alapja a bérleti szerződés 22. A mezőgazdasági vállalatok speciális eszközei: a melioráció és gazdasági értékelése A melioráció általános kérdései, ökonómiai jellemzői. Melioráció: A talaj termőképességének megőrzését és tartós növelését, az intenzív gazdálkodás termőhelyi feltételeinek megteremtését és fejlesztését szolgálja. Meliorációs munkák: szervesen kapcsolódnak egymáshoz, gyakran át is fedik egymást ? területrendezés ? talajvédelem ? vízrendezés ? talajjavítás ? öntözés Komplex melioráció: Hosszabb távon csak ezzel

várható biztonságos és tartós eredmény. A komplexitás a különböző beavatkozásoknak tartalmilag, időben (műszaki, gazdaságilag indokolt sorrend) és térben (váll., térségen belül) történt összehangolását jelenti A melioráció ökonómiai jellemzői: ? Olyan szolgáltatások vagy tartós beavatkozások, amelyek közvetlenül hatnak a hozam mennyiségére: az elérhető legkisebb költséggel mérhető o Öntözés o Talajjavítás ? Olyan tartós és rövidebb időre szóló meliorációs beavatkozások, amelyek közvetetten befolyásolják a hozamot: az elmaradó jövedelemmel növelt üzemeltetési költséggel mérhető o Talajvédelem o Vízrendezés o Mélylazítás ? A hatékonyabb gazdálkodás érdekében végzett olyan beavatkozások, amelyek az optimális környezeti feltételek megteremtését és fenntartását biztosítják: o Területrendezés o Táblásítás o Úthálózat A melioráció sajátosságai: ? Speciális erőforrások befolyásolják

a tevékenység versenyképességét - gyakran több célúak; traktor ? Kapcsolati rendszere időben, mennyiségben, megvalósításban az ágazat igényeihez igazodik. ? A termelő ágazatok felé a hatása több irányú (befolyásolja eszköz rendszerét, elhelyezkedését) Gazdasági elbírálása: A melioráció minden esetben pótlólagos beruházást, ráfordítást igényel. Elbírálása a marginális ökonómia elvei alapján történik. Közgazdasági környezet: nem kedvező. Rendszere, mértéke, gyakori változása nem ösztönzi a vállalatokat. Drága a beavatkozás, a fenntartás Jobban kellene támogatni Talajvédelem: csak nagyon összetett rendszerben, hosszabb távon és nagyobb térségben értékelhető reálisan. Nem csak vállalti szintű döntések kapcsolódnak hozzá Területrendezés, táblásítás, úthálózat: a vállalat élvezője és szenvedője e terület hiányosságainak, előnyeinek. Vállalti szintű döntéssel indul Talajjavítás:

hasznos beavatkozás mind vállalati, mind nemzetgazdasági vonatkozásban. Államilag is támogatott. Hidromelioráció: célja a kedvező vízháztartási helyzet megteremtése (víztöbblet, vízhiány megelőzés). Hiánya hozamkiesést okoz A melioráció ráfordítás-hozam kapcsolata, gazdasági értékelése. Csak olyan meliorációs ráfordításokat szabad elvégezni, amelyeknél a többlettermény biztosítja a befektetés megtérülését, a felhasznált erőforrások elfogadható hatékonyságát. Környezetvédelmi (talajvédelmi) befektetéseknél indokolt lehet ezektől eltekinteni (társadalmi megfontolás). A melioráció nagy befektetés. Mérlegelni kell: ? A beavatkozás módját (talajjavítás, ötözés, területrendezés) ? A beavatkozási megoldás módját (talajjavítás mészkőporral, cukorgyári mésziszappal) ? A beavatkozások gazdasági igényét ? A hasznosítás módját ? A beavatkozás időtartamát A gazdasági megítélésnél az elért többlet

termelési érték és a többlet termelési költség viszonyáról van szó. A meliorációs beavatkozás mértékét annak jövedelmezősége szabja meg. Ha a meliorációhoz közvetlenül termelő ráfordításhoz kapcsolódik (öntözés, talajjavítás), akkor a ráfordítás optimalizálása a szolgáltatás és a termelő ráfordítás együttes költsége alapján történik. Nagysága a marginális hozam és a marginális költség viszonya alapján állapítható meg. Marginális költség (MK) A határköltség a többlethozam egységére jutó többlet költséget nagyságát mutatja. A költségváltozás és a hozamváltozás hányadosa. Marginális hatékonyság (marginális hozam, marginális termék, háttértermék, differenciális hatékonyság, MH): Valamely tetszőleges ráfordítási szintnél azt mutatja, hogy mekkora a hozam emelkedése, ha a ráfordítást végtelen kis mennyiséggel növeljük A hozam változásának ütemét jelzi. A hozamfüggvény első

deriváltjaként számítható. (MH =?H/?R) –ez egy technológiafüggő paraméter. Az optimalizálásnál figyelembe veendő tényezők: ? Közvetlen ráfordítás: o Melioráció (öntözés) költsége o o A termelés többlet költsége (trágyázás, ápolási költség) A felhasznált erőforrások alternatív jövedelme (elmaradt haszon, kamat) ? Közvetett ráfordítás: o Kieső terület hatása o Melioráció kiegészítő költségei o Esetleges művelhetőség költségei ? Közvetlen hozam: o Hozamtöbblet, hozamingadozás, hozamkiesés mérséklődése o Minőségi változás o Termelhetőségből, művelhetőségből származó ráfordítás-csökkenés ? Közvetett hozam: o Terület megtakarítás o Más ágazatokban jelentkező hatás (állattenyésztés) o Kettős termesztés A melioráció gazdasági értékelése: Hosszú időre szóló, nagy befektetést jelentő, a termelést sokoldalúan befolyásoló beavatkozás, amely számottevő erőforrást

köt le. Megkülönböztetünk elő- és utólagos értékelést. Tervezéskori értékelése azt szolgálja, hogy melyik beavatkozást, milyen mértékben és milyen várható eredményességgel lehet, vagy célszerű megvalósítani ütemezni. A gazdasági hatékonyság alapja Az utólagos kalkuláció a folyamat megvalósítása során, és után értékeli a hatékonyságot. A gazdasági kalkulációk típusai: ? Normatív adatokkal: a különböző előírások, paraméterek értékelése ? Tényleges adatokkal: a valóságos helyzetről ad értékelést ? Modellszerű vizsgálat: a hatékonyságot befolyásoló tényezők vizsgálata A kalkuláció: 1. A hozamokat, teljesítményeket ki kell munkálni (összetevői: a termőhely, szerkezet, átlaghozam, területi teljesítmény – GE-ben, azaz 1t valamire, t/ha – megállapítása) 2. Ezek ismeretében megállapítható a hozamtöbblet, a területi teljesítőképesség növekedése, a termelési többlet (a javítatlan

területtel való összevetéssel). 3. A befektetés többlet költségének megállapítása (a meliorációs beruházás költségvonzata – amortizáció, a fenntartás költsége, az üzemeltetési költség, a felhasznált erőforrások elmaradt haszna) A termeléssel kapcsolatos többlet költség kimutatása (ráfordítás hozam viszony alapján) A melioráció tiszta jövedelme: A többlet termelési érték és a többletköltség különbözete. A meliorációs tevékenységhez kapcsolódó döntések egy része évenként ismétlődő, míg más része több évre szóló. Az évenkénti döntéseknél a meliorációhoz kapcsolódó termelő ráfordítások felhasználásáról van szó (érdemes-e idén öntözni, hányszor). A több évre szóló döntések (talajvédelem, vízvédelem) kritériuma a befektetés hatékonyság, a jövedelemhez való hozzájárulása. Végezetül kimunkálhatók a melioráció értékelésére alkalmas mutatók: ? Hatékonysági

(jövedelmezőségi) mutató o Egységnyi befektetésre jutó jövedelem o 100 Ft többletköltség jövedelme ? Megtérülési idő 23. A mezőgazdasági vállalatok speciális eszközei: az ültetvények és használatukkal összefüggő döntések. Ültetvények, mint a mezőgazdasági vállalatok speciális eszközei, jellegzetességük. Ültetvényágazat: Állandó helyen létesített, hosszú élettartamú növénytermesztési ágazatokhoz tartozik. Az élettartam a fajtától függ. Intenzív művelés esetén az élettartam rövidebb Időbeli struktúrája: A telepítés után több év múlva fordul termőre. A termő évek alatt egy ideig a hozam növekszik. A teljes termés több éven át fenn tartható, majd a hozam csökken Termőre fordulás: Termőre fordulásnak az az időpont tekinthető, amikor az ültetvény termése (termelési értéke) fedezi az éves termelési költséget. Az ültetvény létesítése egy hosszú távra szóló döntés, beruházás. Az

ültetvényágazatok területegységre nagy termelési értéket adnak. Ez a termelési érték azonban a hozam mennyisége és minősége függvényében változhat (hozam ingadozás). Ez az ágazati termelés bizonytalansága és kockázata (a kockázatot előre számszerűen mérlegelni kell). A hozam ingadozása jellemző csaknem minden fajra. Ez a vállalati erőforrások hatékonyságát nagymértékben rontja. Ezért mérsékelni kell (metszés, tápanyagpótlás) Termelési költség: A területegységre jutó termelési költsége más növénytermelési ágazatokhoz viszonyítva igen magas. Ennek állandó része igen nagy hányadot tesz ki (fontos kockázati tényező) Munkaerőigénye: Viszonylag nagy, különösen a gyümölcsfajták szedésénél, vagy a nehezen gépesíthető területeken. Járulékos beruházások összege: Szintén magas (feldolgozás, tárolás, osztályozás, csomagolás). Nélkülözhetetlen A vállalat pénzgazdálkodására jelentős a hatásuk,

mivel nagy a forgóeszköz lekötés (hitelt kell igénybe venni), és az ingadozó bevételek nagy tartalékalap tartását indokolják. A szőlő és borgazdálkodás ökonómiai sajátosságai: Az ültetvény létesítés költsége jelentősen felülmúlja más gyümölcságazatokét. A szőlő tárolása minőségi veszteséggel jár, míg a boré nem. A szőlő ültetvények optimális élettartama hosszabb a gyümölcs ültetvényekénél (ültetvény rotáció). A hozam ingadozása elérheti a 6 tonnát is hektáronként. A mennyiségen kívül a minőség is jelentősen ingadozhat Indokoltak a vertikális kapcsolatok (a teljes termékpálya különböző tevékenységei és szakaszai között a teljes technikai szinkron, együttes és rendszeres technikai fejlesztés és marketing tevékenység). A vertikumnak nagy a szerepe Az ültetvények kialakítására és az újratelepítésre vonatkozó döntések megalapozása. A vezetői döntések egy része a gazdálkodás

során évenként, illetve év közben merül fel (operatív döntések). A másik része hosszabb távra szól (következményeik pontosan nem ismertek). A döntések a hozamra való hatásuk szerint: ? A ráfordítások további növelése és a ráfordítások optimális kombinációja: rövid távú döntés Pl. műtrágyázás, vagy műtrágyázás öntözéssel (fedezeti hozzájárulás alapján határozzuk meg). ? Ültetvénykorszerűsítés: hosszú távú döntés A korszerűsítés gazdasági előnyét úgy kapjuk, hogy a hátralévő élettartamra vonatkozó fedezeti hozzájárulás annuitását összehasonlítjuk a korszerűsített ültetvényével. ? Az egyes ültetvényblokkok vállalati szintű költségfelhasználásának tervezése: A vállalat gyümölcstermelése különböző korú és típusú ültetvényeken történik, amelyek eltérő hatékonysággal az erőforrásokat. Ezért indokolt a blokkonkénti költségtervezés (változó költségek). A hozamot nem

befolyásoló műveletek szervezésének ökonómiai alapja a műveletvégzés egységére jutó költség minimuma. Meglévő eszköz esetében csak változó költséggel, míg új eszköz esetében teljes költséggel kell számolni. Az újratelepítés ökonómiai kérdései: A termelésben tartás fontos területe ott, ahol hosszabb ideig kívánnak gyümölcstermeléssel foglalkozni. Azt kell megállapítani, hogy mikor és mit kell újra telepíteni Az újratelepítés optimális ideje: Meghatározza az ültetvény rotációját, a kor (változik a hozam) és fajta szerinti összetételét. Ökonómiailag indokolt élettartam: Az éves változó költségek nagyságát fedezze az éves hozam értéke. A rotáció kialakításához szükséges megállapítani. Eltérhet a biológiai és a termesztéstechnológiai élettartamtól. Okozhatja, hogy folyamatos vagy nem folyamatos termelésről van szó. Az, amelynél az egymást követő ültetvényrotációk a lehető legnagyobb

jövedelmet adják. Ekkor az időegységre jutó jövedelem az átlagjövedelem maximuma. A marginális költség és a marginális termelési érték egyenlőségének szabálya alapján határozható meg (az éves változó költségek nagyságát fedezze az éves hozam értéke). Az újratelepítés optimális idejének meghatározását 5 lépésben lehet elvégezni: 1. Megállapítjuk a termelésben lévő ültetvény évi ráfordításait és költségeit (az értékcsökkenést nem kell figyelembe venni), a hozamokat és hozamértékeket. 2. Megállapítjuk az újratelepítéshez figyelembe vett ültetvénytípusok várható ökonómiai teljesítményét (telepítési költsége, költségei a termőre fordulásig, várható éves hozam, és értékesítési átlagár, termelési költségek). 3. A termőre fordulásig felmerült ápolási költségeket és az évi várható fedezeti hozzájárulásokat diszkontáljuk (a kamatlábat meg kell határozni). 4. Megállapítjuk a

különböző korú ültetvények halmozott értékeinek annuitását (táblázatokban található az annuitástényező). 5. Meghatározzuk az újratelepítés optimális idejét Vagyis összehasonlítjuk a termésben lévő ültetvény évi fedezeti hozzájárulását az újratelepítéshez figyelembe vett ültetvénytípus legnagyobb értékével. Amely évben a fedezeti hozzájárulás annuitásának maximuma nagyobb az üzemeltetett ültetvény marginális jövedelménél, ott kedvezőbb a régi ültetvény selejtezése, és újratelepítése. Fedezeti hozzájárulás (FH): A termelési érték vagy az árbevétel és a változó költségek különbözete. FH= TÉ – TK v , ha TÉ > TK v , akkor nyereséges FH= Tk á + NJ Fh max = NJ max, ezért időnként elhagyható a tiszta jövedelem számítás (előnye) Marginális jövedelem (MH): Egységnyi többletköltségre jutó jövedelem. A jövedelem módosulásának ütemét mutatja Az összes jövedelem legnagyobb értékét

a marginális jövedelem megszűnésekor éri el. MH = ?R/?H Addig kell növelni a ráfordítást, amíg a többlet ráfordítással elérhető többlet termelés mindenütt ugyanakkora nem lesz (minden blokkra – összjövedelem maximalizálás). 24. A mezőgazdasági vállalatok speciális eszközei és döntései: gépbeszerzési és selejtezési döntések. A gépüzemeltetési döntések előkészítése, a rendelkezésre álló kapacitás és kapacitásigény meghatározása. A gépbeszerzési döntés előkészítése: Szükségessége az éves tervezés során a felhasználó ágazatok igényeinek és a rendelkezésre álló gépkapacitásoknak az összevetése során merül fel. A tervezési munka segítésére a gépüzem információkat ad: ? rendelkezésre álló gépkapacitásról, ? a műveleti teljesítménynormákról, ? a műveleti egységárakról. A rendelkezésre álló gépkapacitás meghatározása: A rendelkezésre álló gépkapacitást a selejtezések

figyelembevételével számított produktív időalappal fejezik ki. Ezt géptípusonként és dekádonkénti bontásban kell megadni arra az időszakra, amikor a géppel munka végezhető. Ennek során figyelembe kell venni: ? a munkaszüneti napok számát ? az időjárás miatt várható kiesést ? a műszaki okok miatti időalap-csökkenést (karbantartás) ? egyéb időkiesés (személyi szükségletek) ? kettős műszakok a csúcsidőben Produktív munkaidő alap: Naptári időalap - a felsorolt tényezők miatti összes veszteségidő, azaz T pr = T n – T veszt (műszakóra) Naptári időalap: 10 * műszakhossz ill. a naponkénti munkaidő * az i-edik géptípusból rendelkezésre álló gépek száma, azaz T n = 10 * m g i (óra/dekád) Veszteségidő: Az egyedi gépekre életkoruk, műszaki állapotuk szerint külön-külön meghatározott kiesések összességével történik A géptől független időkiesés + az egyes gépekre jellemző veszteségi tényező, azaz T

veszt = T veszt1 + ?g i * α 1 A műveleti teljesítménynormák és a szolgáltatások árának meghatározása: ? Először az ésszerű erőgép munkagép kombinációt kell kialakítani ? A gépcsoport teljesítménynormájának meghatározása – 1 óra produktív idő várható teljesítménye (ha/óra) ? A végzett munka egységárának meghatározása (a gépüzem bevétele, a felhasználó költsége) A kapacitásigény meghatározása: a produktív időalappal fejezzük ki ? Kiszámítjuk, hogy a szükséges műveletek optimális időben történő elvégzéséhez hány produktív órára van szükség az egyes gépeknél ? A munka minőségét illetően nem különböző gépesítési megoldások esetében a legkisebb költség alapján döntünk. ? Eltérést jelentő gépeknél a többlet hozamérték és a többlet költség különbsége alapján döntünk. Rendelkezésre álló gépkapacitások és az igények összevetése: ? A beérkező igényeket a

gépüzemek összesítik géptípusonként, vagy az azonos funkciót ellátó gépek csoportjai szerint, ? majd ezen igényeket dekádonként összehasonlítják a rendelkezésre álló kapacitásokkal (produktív időalappal) ? Ha az igény meghaladja a rendelkezésre álló időalapot, akkor megvizsgálandó, hogy van-e olyan munka, amelynek csökkentése nem jár hozam csökkenéssel, költségnövekedéssel, ? vagy a munkát más időszak szabad kapacitással rendelkező, szabad géptípusával végzik el – ha ez nem okoz költségnövekedést, hozamkiesését. ? Ha a hátrányok számottevőek, akkor kell a beszerzési döntést mérlegelni. A gépbeszerzésre és gépselejtezésre vonatkozó döntés. Döntés a gépbeszerzésről: Ha a kapacitások és az igények összhangba hozatala nem jár sikerrel, felvetődik az új gép beszerzésének kérdése. A több ágazattal közösen használt funkcionális gép, gépcsoport beszerzéséről hozandó döntés többnyire csak

fölérendelt irányítási szinten valósítható meg. A géptípus kiválasztása és a beszerzés indoklása műszaki kritériumok alapján történhet: ? névleges teljesítmény ? fajlagos fogyasztás ? sebesség fokozatok száma ? csatlakozó szerelvények száma ? megbízhatóság A termelési feladat ellátására egyformán alkalmas gépek közül a választás az állandó és a változó költségek együttes összegének a minimalizálásával oldható mag. Eltérő hozamhatású gépek esetében a többlethozam érték és a többlet költség különbözetének minimalizálásával történhet. Több ágazat által használt gép beszerzésére vonatkozó döntés: Ilyen döntéseket ágazatok fölötti irányítási szinten kell meghozni. Mivel az elszámoló ár alapján a gépbeszerzés többletköltségének csak egy része terheli az ágazatot, annak vezetője esetleg még olyan gép beszerzését is indokoltnak látná, amelynél a vállalati eredményhez való

hozzájárulás már negatív lenne. Ezért kell a döntést ágazat feletti irányítási szinten meghozni. Speciális gépbeszerzésre vonatkozó döntés: A döntés következményei ez esetben közvetlenül csak egy felhasználót, illetve a gépüzemet érintik. A költségek terhelésével kapcsolatos problémák elmaradnak A döntés az érintettek együttműködésével meghozható. Ez esetben a felhasználó ágazatokra vár a döntés, hogy a beszerzést igénylik-e, vagy technológiai, termelés szerkezeti változtatással célszerűbb a meglévő gépekkel folytatni a termelést (esetleg bérmunkával). A döntés alapja a teljesítményegységre (produktív órára) jutó költség. Gépselejtezésre vonatkozó döntés: Indokoltságának meghatározása az optimális élettartam kiszámításához kapcsolódik. Az erkölcsi avulás, a fizikai kopás (általában ez) következtében kerül sor rá. Egy idő után az üzemképes állapotban való tartást nagyobb munka-

és eszközráfordításai, a gyakoribb meghibásodások miatti kiesés jellemzi – egyre drágább. Optimális használati idő: -nek tekinthető a végzett munka egységére a legkisebb összköltség jut. Megállapítandó, hogy várható-e a fajlagos költségek további csökkenése. Amennyiben ehelyett költségnövekedésre lehet számítani, úgy a selejtezést el kell végezni. Más gép típussal való pótlás: Ha a selejtezett gépet egy eltérő műszaki-gazdasági paraméterekkel rendelkezővel pótolják, a régi fajlagos változó költséget kell az új gép minimális átlagköltségével összehasonlítani. A selejtezés ökonómiailag indokolt időpontja: Akkor érkezik el, amikor a régi gép évi fajlagos változó költsége meghaladja az új gép minimális átlagköltségét. A fejlesztési források szűkössége miatt a selejtezést nem lehet az optimális időpontban végrehajtani. Ekkor a kérdés az, hogy mely gépek cseréje a legsürgetőbb feladat

Ekkor az azonos jellegű munkavégzésre alkalmas gépek fajlagos költségeit összehasonlítva, a legnagyobb költséggel üzemelőket selejtezzük. Ez eredményezi a legnagyobb költség megtakarítást. Ktg átlag költség idő itt célszerű selejtezni 25. A vállalati forgóeszköz-gazdálkodás alapkérdései Forgóeszközök a vállalati gazdálkodásban. A forgóeszközök fajtái és körforgásuk szakaszai. A forgóeszközök olyan erőforrások, amelyek egy évet meg nem haladóan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetve szolgáló forgóeszközök, amelyek általában egy termelési vagy szolgáltatási folyamatban vesznek részt. Ennek során eredeti formájukat elveszítik, értékük a létrejövő új termék részévé válik. Egy része, mint változó költség jelenik meg, mert összege a hozam, a teljesítmény nagyságát befolyásolja. Forgóeszközök a vállalati

gazdálkodásban: Forgóeszközök: Azok a termelési eszközök, amelyek rendszerint egy termelési folyamatban elhasználódnak, s értékük teljes egészében átmegy az új termék értékébe. ? Anyagok (a termelés alapanyagai – vetőmag, trágya), ? Befejezetlen termelés (a növénytermesztésben a folyó év során végzett ráfordítások, az állattenyésztésben a növendék- és hízó állatok), ? Készárukészletek (a termelési folyamat végén értékesítési céllal raktározzák), ? Pénzeszközök és pénzügyi követelések (adott időpontban nyilvántartott pénzeszközök, bankbetétek, értékpapírok, követelések). A mezőgazdasági forgóeszköz-gazdálkodás alapvető sajátossága: ? Egy része élő szervezet – termelési potenciált meghatározó a szerepűek ? Körforgásának időtartama eltérő a mezőgazdasági termelés különböző ágazatiban ? Egy-egy kultúra termesztésének munkaműveletei az év meghatározott időszakához

kapcsolódnak A forgóeszközök körforgásának útja: a forgóeszközök állandó körforgásban vannak ? pénz, ? anyagkészletek, ? befejezetlen termelés, ? áru, ? pénz. Ennek alapján a forgóeszközök körforgásának szakaszai: ? Készenléti szakasz: az anyagok beszerzésétől ill. megtermelésétől a felhasználásig. ? Ráfordítási szakasz: a forgóeszközök felhasználása az ágazat végtermékének előállításához. ? Megtérülési szakasz: a végtermék raktározása, árunkénti értékelése a késztermék értékesítéséig tart. Teljes körforgási idő: A három szakasz együttes időtartama adja: készenléti, ráfordítási és megtérülési szakasz együttes időtartama. A termelési készletek maximuma: Rendszerint év végén a termés betakarítása, a vetőmagalap feltöltése, a takarmánykészletek létrehozása után alakul ki. A forgóeszköz-szükséglet és befolyásoló tényező. A mezőgazdasági termelés sajátossága, hogy a

forgóeszközök fokozatosan lépnek be a termelésbe. Az egyes ágazatok forgóigényének eltérő időpontban való jelentkezése lehetőséget nyújt az egyik ágazatból felszabaduló forgóeszköz másikba való átcsoportosítására. A forgóeszközök vizsgálatakor különbséget kell tenni a ráfordított (befektetett forgóeszköz) és a termelési készletek között. Befektetett forgóeszközök: Az ágazatokban felmerült vagy az ágazat terhére elszámolható forgóeszköz jellegű költségek. Termelési készletek: Termelési készletek vagy lekötött forgóeszköznek nevezzük azokat a forgóeszközöket, amelyek a vállalatnál már „készenlétben” állnak, de a költségként való elszámolás csak későbbi időpontban történik. Halmozott forgóeszköz-lekötés: A termelés illetve a gazdálkodás egyéb tevékenysége során befektetett, valamint termelési készletként a vállalatnál jelenlévő készletek együttesen jelentik. Forgóbefektetés: A

halmozott forgóeszköz-lekötés és a megtérülések különbsége adja. Forgóeszköz-szükséglet: A természeti viszonyoknak és az alkalmazott technológiának megfelelően tervezett hozamok eléréséhez kalkulált forgóbefektetés pénzértéke. Az eredményes gazdálkodás feltétele, hogy a forgó befektetés általában megegyezzen a forgóeszköz-szükséglettel. A forgóeszköz-szükséglet nagyságát befolyásoló tényezők: ? Az ágazatok termelési periódusának hossza ? A termelési időn belül a költségek felmerülésének ideje és üteme ? A forgóeszközök forgási sebessége ? A visszatérülések nagysága és üteme A termelési idő: Minél hosszabb az egyes ágakban, annál nagyobb forgóbefektetésre van szükség. A termelési idő csökkentésének sajátos formája a tenyészidő, a nevelési idő megrövidítése (húshibrid csirke, export sertés hízlalása) – de ez korlátozott. A mezőgazdasági vállaltok forgóeszköz-szükségletének

alakulása függ a költségek felmerülési ütemétől. Ha az igénybevételre kerülő összes forgóeszközt a termelési idő megkezdésekor (egyszerre) használják fel, akkor a pénzeszközöket a termelési szakasz teljes idejére lekötik (a lekötött értéka termelési szakasz bármely időpontjában azonos). Ha a felhasználás fokozatos, akkor az átlagos forgóeszköz-lekötés értéke kisebb lesz. Az átlagos forgóeszköz-lekötés értéke tehát attól függően változik, hogy a költségek nagyobb része a termelési folyamat melyik szakaszában merül fel. Forgóeszközök forgási sebessége: Befolyásolja a mezőgazdasági termelés forgóeszközszükségletének nagyságát. Mutatóinak jellemezniük kell a termelőüzem alapjainak a termelés és az értékesítés folyamán végbemenő változásait. Mérésének lehetőségei: ? A forgási sebesség egyenes mutatója: Az időegység alatti körforgások (megtérülések) száma. (ált 1 év alatt

megtett fordulatok száma) S = F (az időszak értékesítési bevétele) / E (az időszak átlagos forgóeszköz-állománya). F S = , ahol E ? A forgási sebesség fordított mutatója: Az egyszeri körforgáshoz szükséges napok száma (a megtérülés időtartama). Az időszak átlagos halmozott forgóeszköz-állományát osztjuk az egy napra jutó értékesítési bevétellel. F E•n ahol Sn = E = n F A forgási sebesség egyenes és fordított mutatója közötti kapcsolat: n n S n = , illetve S = S Sn A forgóeszközök átlagos állományának, valamint a forgóeszköz-szükséglet meghatározásának módszerei: ? Befektetett forgóeszközök átlagos állománya: A forgóeszköz felhasználás ütemének és a költségek időbeni és ágazati elosztásának figyelembevételével kell kiszámolni. A mutatószámot vállalti és ágazati szinten egyaránt alkalmazhatjuk. [(a1 • α1 ) + (a2 • α 2 ) + . + (an • α n )] A Forgóeszköz-szükséglet: Nagyságának

meghatározásakor az egyes ágazatokban a technológiai terveknek megfelelően felmerülő forgóeszköz jellegű ráfordításokat havonta göngyölítjük év végéig. Halmozott forgóeszköz lekötés átlagos értéke: A befektetett forgóeszközök éves átlaga és a termelési készletek éves átlaga együttesen. A tényleges lekötés azonban ennél kevesebb, mivel az évközben értékesített termények, és termékek árbevétele csökkenti ezt az összeget. Ezért göngyölíteni kell az árbevételt is és a halmozott forgóeszköz-lekötést havonta csökkentjük ezzel az értékkel A forgóeszközökkel kapcsolatos elemző számítások. A mezőgazdasági termelésben jelentékeny volumenű forgóeszköz befektetésre van szükség. Ezért a forgóeszközök kihasználásának javítása, körforgása hatékonyságának fokozása tartalékait jelenti a termelés növelésének és az önköltség csökkentésének. A forgóeszköz-gazdálkodás elemzésére

használt mutatók 4 csoportja: 1. Eszköz igényességi mutatók: Az előállított termékek mennyiségének és a halmozott forgóeszköz-lekötés volumenének hányadosaként kapjuk meg. Forgóeszköz igényességi mutatók: ? előállított termék egységére (ált. 1t) jutó halmozott forgóeszköz-lekötés, ? előállított termék egységére jutó anyagfelhasználás, ? 100 Ft bruttó termelési értékre jutó forgóeszköz, ? 100 Ft nettó termelési értékre jutó forgóeszköz. 2. Hatékonysági vagy kihasználási mutatók: Forgóeszközök felhasználásának hatékonysága: A mezőgazdasági vállalatban lekötve tartott, illetve befektetett forgóeszközök értékére jutó árbevételek nagyságában mutatkozik meg. A felhasználásuk annál hatékonyabb, minél kevesebb forgóeszköz befektetés szükséges adott termékmennyiség előállításához. Ilyen mutatók: ? 1 Ft (100 Ft) halmozott forgóeszköz-lekötésre jutó értékesítés nettó árbevétele ?

1 Ft (100 Ft) halmozott forgóeszköz befektetésre jutó bruttó jövedelem ? 1 Ft (100 Ft) halmozott forgóeszköz befektetésre jutó vállalti nyereség 3. Forgási sebesség mutatók: Forgóeszközök forgási sebessége: Mutatójának elemzésekor figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági vállalatok egyes ágazataiban a forgási sebesség nagymértékben eltérhet egymástól, ezért e mutató összehasonlítására csak azonos termelési struktúrájú gazdaságok között van lehetőség. 4. A tárgyi eszközök arányát jelző mutatók: Tárgyi- és forgóeszközök aránya: A vállalatok eredményességében és növekedésében jelentős szerepe van az optimális aránynak. Ha nem ismerik fel, alá becsülik, akkor csökken az alapok kihasználásának hatékonysága. Forgóeszköz együtthatók: Az tárgyi- és forgóeszközök közötti kapcsolat kifejezője. Kifejezhető az egységnyi tárgyi eszközre jutó forgóeszköz összegével és az egységnyi tárgyi

eszköznövekedésre jutó forgóeszköz növekménnyel. ΛF F2 − F1 , ahol = ΛA A2 − A1 28. A vállalatok krízishelyzete A válságkezelés alapfeladatai A válsághelyzet és kialakulásának okai. A stratégiai válsághelyzetek két fő okra vezethetők vissza: ? A vállalat stratégiája nem felel meg a környezeti feltételeknek ? A szervezet belső jellemzői nem teszik lehetővé a stratégia megvalósítását. A válság rövid távon az operatív működés következtében is kialakulhat és nem feltétlenül érinti a vállalat hosszú távú fennmaradását. Válság: Az eddigi termelési tényezőkombinációk ellehetetlenülése, összeomlása. A rövid távú válság típusai: ? Eredményválság: Ha a vállalat üzleti forgalma jelentősen csökken, jövedelmezősége romlik, nincs anyagi erőforrása szükséges innováció megindítására, a közeli célok elérése komoly veszélybe kerül. ? Likviditási válság: Amely rövidtávon, esetleg azonnal

érezteti hatást oly módon, hogy a vállalt léte forog kockán. A válság helyezet kihatási területei szerint lehet: Lokális válság: A szervezet valamelyik egységét, részlegét érinti, s időben történő felismerése és kezelése megakadályozhatja a vállalat egészének veszélybe kerülését (a területen lévő valamennyi egységet érinti). Regionális válság: A vállalat valamely földrajzi területen működő egységét érinti (pl. valamely divízió). Globális válság: A vállalt valamennyi egységére kiterjed, s közvetlenül veszélyezteti a szervezet fennmaradási lehetőségét. A vállalat válságba kerülhet egy, vagy több tényező együttes hatására. Ezek között lehetnek külső és belső okok. A krízis külső okai: ? A piaci környezet radikális változása, a piacok összeomlása: pl. ha a vállalt domináns vevője, szállítója felmondja az együttműködést. Gyakran konjunktúra ciklusokhoz kötődik. Rendszerint a piaci

kereslet hiánya idézi elő ? A gyors ütemű tudományos-technikai változás: a versenytársakkal szembeni lemaradás. ? A gazdaságirányítás változó és váratlan intézkedései: nálunk ez a leggyakoribb. A támogatások, kedvezmények megszűnése, a csődtörvény alkalmazása, a szabályzók változása ? Természeti katasztrófák: árvíz, tűzkár, robbanás. Lehet külső, de belső ok is A krízis belső okai: ? szubjektív okok: o A vállalt vezető betegsége, halála ? o A növekvő fluktuációs ráta o Alacsony informáltság o Vezetői ismeretek, készségek hiánya o Nem megfelelő vezetői stílus objektív okok: o Fizetési nehézségek o Csökkenő jövedelmezőség o Rendelés állomány csökkenése o Költségek emelkedése o Minőség romlás és emiatti sok reklamáció A válságkezelés módszerei. A krízis menedzsment folyamata és feladatai A krízis menedzsment jellemzői: A krízis helyzetek több tényezőre vezethetők vissza, de bármi

is az ok a vállalat vezetés feladata azon úrrá lenni, gondoskodni a vállalkozás jövőjéről. Nálunk a válságkezelés makro- és mikroszintű (vállalati) feladatokat egyaránt magában foglal. A kormány is és a vállaltok is kezelik A krízis menedzsment típusai: Csoportosítható típus és fázis szerint Preventív válságkezelés: A szervezet ekkor figyelmeztető rendszerek alkalmazásával igyekszik előre jelezni a várható problémákat, s megelőző intézkedéseket léptet életbe még a krízistényezők közvetlen jelentkezése előtt. A leghatékonyabb megoldás Aktív krízismenedzsment: A problémák felmerülésekor gyors és hatékony intézkedésekkel igyekszik megakadályozni a krízis tartóssá válását (új piacok feltárása, költségek csökkentése, minőség javítása). Reaktív krízismenedzsment: A már tartósan jelentkező válság elhárítására irányul, igyekszik időt nyerni a később eredményt hozó intézkedések kidolgozására

és bevezetésére. A három típus a gyakorlatban nem zárja ki egymást, együtt is alkalmazhatók. A válságmenedzsment folyamatának fázisai: ? A krízis helyzet megelőzése: Tudatos előrelátás és problémafeltárás esetén lehetséges – a preventív krízis menedzsment alkalmazása. ? A bekövetkezett válság okainak feltárása: Ehhez segítséget adhat, ha megválaszol bizonyos kérdéseket: o A vállalat válsága, vagy az ágazaté, illetve az egész gazdaságé? o Hatását rövid vagy hosszú távon fejti ki? o Az ágazat strukturális válsága következett-e be? o Ha igen ennek mi az oka? (felesleges kapacitás, fogyasztói szokások, technológiai változá) o ? A válság elhárításának feladati, a szervezet hosszabb távú működési feltételeinek biztosítása: Ehhez rövid- és hosszú távon hozhat intézkedéseket. Rövid távú intézkedések: ? Felesleges ingatlanok értékesítése ? Alacsony hatásfokú gépek értékesítése ?

Mobilizálható értékpapírok eladása ? Felesleges készletek értékesítése ? Kintlévőségek behajtása Hosszú távú intézkedések: A stratégiai menedzsment eszköztárának alkalmazását jelenti. Új stratégia kidolgozása és a szervezet belső jellemzőinek ehhez való igazítása