Történelem | Felsőoktatás » Német és Osztrák-Magyar Közép-Európa-tervezés az első világháború alatt

Német és Osztrák-Magyar Közép-Európa-tervezés az első világháború alatt 1.) Németország: A német politikai és haditervezés jellemzője, hogy a háború alatt mind a kontinentális mind a közel-kelti térség hegemónia kiépítésével folyamatosan foglalkoznak, s néhány elemét sikerül is megvalósítani. I. Mitteleurópa: -1914. szept 9-én Bethmann-Hollweg kancellár a kedvező hadiesemények hatására, belső munkatársaival elkészítette az elérendő célokat, tartalmazó dokumentumot. A tervek értelmében Franciaország egy részét, Belgium keleti részét és Luxemburgot Németország annektálja. A terv középpontjában azonban nem ez hanem, egy német vezetésű közép-európai államszövetség kiépítése állt. Nem egy új államot kívántak létrehozni, hanem egy közös vámegyezményen alapuló gazdasági szövetséget, melynek tagja lett volna még: Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia, Ausztria-Magyarország, Lengyelország, esetleg

Olaszország, Svédország és Norvégia. Nem rendelkeztet volna közös alkotmányos felsőbb szervvel, és tagok is látszólag egyenrangúak lettek volna, de a szövetségnek mindenképpen a német gazdaság uralmát kellett megteremtenie. -1915 nyarára amikor a központi hatalmak jelentős területeket birtokoltak már keleten a terv tovább bővült. A német vezetésű érába kívánták csatolni az egész Baltikumot, egyes birodalomépítő politikusok pedig Belorusszia és Ukrajna bekapcsolására utaltak. - Ez volt a mérsékelt terv melyet Behtmann-Hollweg valamint Falkenhayn fémjelzet. Létezet egy radikálisabb irányzat is, ami akkor válik erőteljesebbé amikor Hindenburg és Lundendorff veszi át a vezérkar irányítását. Ennek a lényege, hogy teljes Belgiumot, valamint az egész Baltikumot annektálni kell. A két terv megegyezet abban, hogy mind a mérsékelt mind a radikális Németország európai hegemóniáját kívánta megteremteni. A különbség abban

állt, hogy míg a mérsékelt az ellenségtől elfoglalt területnek csak egy részét kívánta annektálni a többit be akarta vonni a Mitteleurópába, addig a radikális terv az egészet annektálni kívánta és csak a szövetségeseket valamint a semlegeseket akarta bevonni. -1915 második felében és 1916 első felében a német hadsereg elfoglalta azokat a területeket, amin ki akarták alakítani Mitteleurópát. Így elérkezetnek látták az időt a megvalósításra. Megkezdődőt egy nagyszabású propaganda hadjárat, hogy meggyőzzék mind a belső ellenzéket, mind pedig Ausztria-Magyarország vezetőit. -1915 márc. 26-án Berlinbe hívták a Monarchia néhány vezető gazdasági szakemberét, de a tanácskozás eredménytelen maradt. A következő egyeztetésre júniusban kerül sor Bécsbe, de ez is eredménytelen. Novemberben a német kancellár és az osztrák-magyar külügyminiszter egyeztet eredménytelenül. November 13-án Jagow német külügyminiszter

juttat el jegyzéket a Monarchiának, amiben a szövetségi rendszer kibővítését és a közös vámunió létrehozását javasolja, a monarchia vezetése tanácskozások után ez elől is kitér. -1916-ban megváltozik a monarchia vezetésének az álláspontja, ami annak volt köszönhető, hogy a katonai összeomlástól a német hadsereg menti meg. Döntés születik arról, hogy a német és az osztrák-magyar gazdaságot a közös vámunió felé fejlesztik tovább. -1916 nov. 5-én II Vilmos és Ferenc József közös deklarációja Mitteleurópa megvalósításának a jegyében zajlik, melyben rendelkeznek a háború utáni Lengyelországról. Mivel azonban csak az Oroszországtól elhódított terültekről rendelkezett (eszükbe se jutott saját lengyel területeiket átadni) ezért azt a lengyelek nem tudják elfogadni. - Hasonló kudarcok érték a német vezetést Belgiummal kapcsolatban is. Arra számítottak, hogy Belgium megtört a habárú alatt (mivel a

frontvonalba feküdt végig német katonai közigazgatás alatt állt, ami rengeteg szenvedést hozott a belga lakosságra) és ezért hajlandóak a Mitteleurópa tervnek alávetni magukat és különbékét kötnek. Ezek a kísérlettek kezdetektől kudarcot vallottak részben a belga elutasításon, részben azon német körökön, akik a teljes annektálást tartották elfogadhatónak. 2.) Ausztria-Magyarország I. Balkán -A monarchia háborús tervezésének a középpontjában a Balkán feletti uralom megszerzése volt. A cél, hogy Bosznián és Dalmácián túl Szerbia, Montenegró és Albánia felett is megszerezzék a befolyást. Ezzel mind Bécsben min Budapesten egyetértettek, csak a megvalósítás körülményeiben tértek el. -1915 végi 1916 eleji katonai sikerek következtében napirendre került a hadicélok megvalósítása. 1914 júliusában a közös minisztertanácsi ülésen Szerbia annektálását kizáró határozat született, ezt a határozatott azért elég

képlékenyen értelmezték. Egyesek azt az álláspontot képviselték, hogy Szerbia egyes részeit határkiigazítás címén (a Drina alsó folyása és Száva közti terület) annektálni, valamint Bulgáriának, Albániának és esetleg Görögországnak is kell juttatni az elfoglalt területekből. A katonai vezetés élén Conraddal pedig a teljes annexiot sürgette. -1916- jan. 7-i minisztertanácsi ülés határozatott nem hozott, tehát formálisan a 1914es annexiot tiltó határozat volt érvényben, a valóságban a megszállt északi és déli részeken a katonai közigazgatás azt készítette elő, és hasonlóan jártak el a bulgárok is. -Montenegró tekintetében egységesebb volt a két fél álláspontja, mind az osztrák mind a magyar vezetés a felosztás mellet volt. Csak amíg a magyar Albánia és Szerbia között kívánta felosztani, addig az osztrák vezető körök a Monarchia és Albánia között. II. Lengyelország -A monarchia vezetői a gyors katonai

győzelembe hittek, úgy gondolták, hogy a németek nyugaton, míg a monarchia keleten hódíthat. -A monarchia keleti célja a Kongresszusi Lengyelország megszerzés, és a birodalomba való illesztése volt. - Az mindenki számára világos volt, hogy Galíciát és Lengyelországot egyesíteni kell, a birodalomba való bekapcsolása azonban már komoly vitákat szült. Két nézet alakult ki az egyik szerint a dualista birodalmat trialistává változtatnák (osztrák-magyarlengyel), a másik szerint az egyesített lengyel területek széleskörű autonómia mellett Ausztriához csatolnák, ellensúlyként pedig Magyarország megkapná BoszniaHercegovinát és Dalmácia egyes részeit. Magyarország természetesen ragaszkodott a dualista államformához. - Később a hadi helyzet alakulása és a németek Mitteleurópa terve teljesen levette a napirendről a lengyel kérdést