Történelem | Könyvek » Képes Krónika

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 88 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:255

Feltöltve:2008. október 04.

Méret:827 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Képes Krónika (1.) Az Úr 1358 esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden 1 kezdtem el ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb tetteiről, származásáról és gyarapodásáról, győzelméről és merészségéről; különféle régi krónikákból szedegettem össze, átvéve helyes megállapításaikat és teljesen megcáfolva tévedéseiket. Az Úr nevében Ámen (2.) Kezdődik a magyarok krónikájának az előszava „Általam uralkodnak a királyok” – szól az Úristen a bölcs Salamon által a Példabeszédek 8. fejezetében. „Dicsőséges az Isten a szentjeiben”, csodálatos a fenségében, kimondhatatlanul mély bölcsességét nem zárja korlát, határ nem tartja fogva, igaz ítéletével egyformán rendezi el az égi s földi dolgokat. Bár minden szolgáját nagyra becsüli, dicső jutalmakkal ékesíti és a mennyei boldogság birtokosává teszi, mégis – hogy méltóképpen viszonozza a méltó tetteket – azokat emeli

fontosabb méltóságra és ajándékozza meg gazdagabb jutalmakkal, akiket méltóbbaknak ismer meg, akiket nagyszerűbb érdemeik ajánlanak. Fényesen megmutatkozik ez a híres királyok felmagasztalásában és a magyar királyok szerezte dicsőséges győzelmekben. Az isteni tekintély oltalmában bízva erős hadakat futamítottak meg, királyok és császárok várait dúlták fel, és oly vitézek voltak a háborúban, hogy senki sem állhatott nekik ellen a küzdelemben. Igazolja ezt az isteni jövendölés: „Általam” – mondá az Isten –, és nem a maguk erejéből „uralkodnak a királyok”, és így fognak uralkodni a magyar királyok is Ebben nyilatkozik meg elsősorban az isteni tekintély, amely felülmúlhatatlan erőt ad; „általam” – mondá –, aki végtelenül erős vagyok s képes minden elöljárót megsegíteni. Mert „én ölök és én éltetek, sebet ütök és gyógyítok, és senki sincs, aki szabadulhatna kezem közül”; „felemelem a

porból a nélkülözőt, hogy a fejedelmekkel együtt üljön és királyi trónja legyen”. Ezért teszi hozzá: „Királyként uralkodnak” azok, akikben megvan a méltányos igazságosság, a tiszta bölcsesség, nyugodt türelem és a szelíd könyörület, mint a Példabeszédek 20. fejezetének szent szava tanúsítja: „A könyörület és az igazság őrzi a királyt, a kegyesség erősíti trónusát.” Ismét más helyen azt mondja az Írás: „A bölcs király a trónon ülve minden bajt elűz a tekintetével.” Azután pedig azt mondja Salamon a Bölcsesség könyvének 6 fejezetében: „A bölcs” és könyörületes „király támasza népének”, „szétszórja az istenteleneket”, megszabadítja a zsarnokoktól az elnyomott népeket. Mindez tökéletesen megvalósult Hungaria királyaiban, akik minden zsarnokot legyűrvén Hungaria népeit boldog békében és nyugalmas bőségben tartották, mégpedig azért, mert minden királynál jobban féltek az

Úristentől. Ezért áll írva a Második Törvénykönyv 17. fejezetében, ahol Isten a királyokról szólván ezt mondja: Akit királlyá választottak, „ha már országának trónjára ült, írja le magának Isten törvényét, tartsa magánál és olvassa élte minden napján, hogy tanulja meg félni Urát, az Istent és megőrizni az ő igéit, amelyeket a törvényben ír elő, hogy sokáig uralkodjék ő maga s fiai” a földön, és legyen része az én dicsőségemben mindörökké. Ezeknek, vagyis a magyar királyoknak a származását, kezdeti uralmát és Scythiából való kijövetelét a szent tanítók különféle történeti műveivel fogom megvilágítani a következő sorrendben (3.) A magyarok eredete a Szentírás szerint Mint a történetírás tanítómestere írja a Teremtés könyvének 10 fejezetéhez: 2 „Ezek Noé fiainak nemzetségei”; és ettől a három fiától, tudniillik Sémtől, Kámtól és Jáfettől hetvenkét nemzetség származott a

vízözön után: Jáfettől tizenöt, Kámtól harminc, Sémtől pedig huszonhét. Mint a mag, szétszóródtak a világ három részébe; Sém Ázsiát, Kám Afrikát, Jáfet Európát kapta. Josephus szerint ugyanis Jáfet fiai birtokolták az északi vidéket Sycilia és Syria hegy1 1358. május 15-én Az ünnep nyolcada (octava) az ünneptől számított nyolcadik nap A történetírás tanítómestere Petrus Comestor, egy 12. századi francia teológus, aki „a biblia szövegét folyamatos elbeszélésben olvasztva fel, Historia scolastica címmel egy rendkívül népszerűvé lett munkát írt” 2 ségeitől, a Taurustól és Amanustól a Tanais folyóig, amely Scythiában van. 3 Ugyanezt állítja Szent Jeromos a Quaestiones Hebraicae című művében, 4 vagyis hogy Jáfet fiai Ázsiában az Amanus és a Taurus hegységektől egészen a Tanais folyóig, Európában pedig a Gadyráig fekvő területet birtokolták; földeknek és népeknek kölcsönözték nevüket, de

ezek közül később igen sok megváltozott. A többi megmaradt ugyanolyannak vagy valamelyest hasonló, illetve közelálló formában. Jáfet fiai: Gomer, akiről a galatákat, a későbbi gallokat nevezték el, 5 ők Francia népe, és Francióról kapták a nevüket, aki Priamos első trójai király fiának, Parisnak a fia volt. Trója pusztulása után ezek Pannóniába jöttek, amelyet egykor, Nagy Sándor idejében, Felső-Görögországnak neveztek; Syccan hegye alatt az Ister folyónál, amelyet németül Dunnak hívnak, egy nagyon erős várost építettek, a Syccambria nevet adták neki a Syccan hegyről 6 és Krisztus megtestesülése előtt négyszáz évig tartózkodtak itt; végül – félvén a keleti népektől – a nyugati részekbe köl tek át és a Sakana folyó vidékét foglalták el, 䁴öz ezt a már említett vezérükről, Francióról Franciának nevezték el, a fővárost pedig Franció atyjáról Párizsnak hívták. 7 Jáfet második fia Magóg volt,

Jeromos szerint tőle származnak a scythák; továbbá Madai, róla nevezték el a médeket; Janantól 8 származnak a görögök, ezért nevezik héberül mostanáig Janannak Görögországot; Tubáltól erednek a hispánok és Mosochtól a kappadociaiak, ezért hívják máig egyik városukat Mazecabnak; Tyrasról kapták nevüket a Trákok. Gomer fiai: Assenech, tőle erednek a trójaiak; Janan fiai: Elizan, akiről előbb az elizeusokat nevezték el, később az aeolokat; és Tarsis, akitől a ciliciaiak származnak, ezért hívják a fővárosukat is Tarsusnak. Itt született Pál apostol, mint ez az Apostolok Cselekedeteinek 21 fejezetében áll Azután így folytatódik: „ezek népszigetekké különültek el az egyes vidékeken, mindegyik a maga nyelve szerint”. Ezt itt előre mondjuk el, mert csak később történt, a nyelvek szétválásának idején Kám fiai: Chus, róla nevezték el az etiópokat, ezért héberül Etiópiát Chusnak hívják; Mezarim, akiről az

egyiptomiakat, mert héberül Egyiptomot Mezarimnak nevezik; Phutról nevezték el a sibieket, akiket először phuteusoknak hívtak, s van itt egy folyó, amelyet mostanáig Ptuhnak mondanak; Kánaánról nevezték el a kánaániakat, az ő földjüket később Izrael fiai kapták. Chus fiai pedig: Saba, róla nevezték el a sábaiakat; Evila, tőle származnak a getulusok; és Sabatha, tőle pedig a sabatenusok. (4.) „Chus nemzette továbbá Nemprothot” Ő volt az, aki rávette Noé utódait, építsenek az Úr akarata ellenére várost és tornyot, erről szól a Teremtés könyvének 11. fejezete Ez áll benne: „Ő kezdte a hatalmaskodást a földön”; mert másokat erőszakkal leigázott, és akaratuk ellenére az említett munkára kényszerített. Így folytatódik: „És erős vadász volt”, vagyis az emberek elnyomója „az Úr szeme láttára”, hiszen semmi sincs rejtve előle. Innen származik a fordulat, ha tetszik, közmondás vagy szólás: „Olyan, mint

Nemproth.” Később is, ha az emberek elnyomójának bizonyult valaki, azt mondták rá: egy másik Nemproth, vagy hasonlít Nemprothra. „Országa kezdetben Babilon volt”, utódai az Óceánig terjedő vidékeket tartották 3 A Tanais folyó Scythiába helyezése a krónikaírónak Petrus Comestortól független megjegyzése. Ugyancsak a magyar krónikás írt az eredeti forrásszöveg kisázsiai Kilikia (Cilicia) helymegjelölése helyett Szicíliát. Tanais = Don. 4 E mondattól kezdve a krónikaszerző Nicolaus de Lyra, egy 14. század első felében élt francia bibliamagyarázó kommentárjait használta forrásként. 5 A franciák itt következő trójai eredetmondáját a krónikaszerző nagyrészt önálló fogalmazásban írta meg úgy, hogy a Jáfet fiairól szóló, Nicolaus de Lyrától kölcsönzött szövegek közé illesztette. Van olyan vélemény, hogy e monda lejegyzésekor Ioannes Parisiensis 1322 táján készült művét használta forrásként. 6 Sicambria

neve a germán sicamber törzs nevét őrzi. E várost már a 13 században Magyarországra helyezték, és Óbudával azonosították. A latinul Isternek mondott folyó a Dunát jelenti, amelyet nem csupán a németek, hanem a magyarok és a szlávok is hasonló néven neveztek. 7 E mondatot követően a szerző visszatér Jáfet fiai és leszármazottaik felsorolásához, s egészen a fejezet végéig Nicolaus de Lyra szövegét másolja. 8 Janan (Ianan) Nicolaus de Lyra forrásként szolgáló szövegében is Ianan, de a Bibliában Iavan (Iauan) alakban szerepel. hatalmukban. Mindenkinek nyilvánvaló ebből, hogy azoknak van igazuk, akik Hunorról és Magorról, a magyarok őseiről azt állítják, hogy Nemproth fiai voltak, 9 aki Chus fia, ez pedig Kám fia volt, s akit Noé megátkozott. Egyrészt mert akkor a magyarok nem Jáfet nemzetségéből származnának, mint Szent Jeromos állítja, 10 másrészt pedig mert Nemproth sohasem lakott a Tanais folyó környékén, amely

keleten van, hanem az Óceánnál. Tehát – amint a Szentírás és a szent tanítók mondják – a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak, aki a vízözön után az ötvennyolcadik évben – mint a keleti népekről szóló krónikában Szent Sigilbertus antiochiai püspök 11 elbeszéli – Evilat földjére ment és a feleségétől, Enétől Magort és Hunort nemzette, 12 akiről a magyarokat és hunokat elnevezték. (5.) A magyarok terjeszkedésének kezdete Scythia keleti részén Történt egy napon, hogy vadászni indultak, és a pusztában egy szarvasünő bukkant fel előttük; az menekült előlük, ők pedig a meotisi mocsarak 13 közé is követték. Ott azután teljesen eltűnt előlük, és bár sokáig keresték, sehogyan sem akadtak a nyomára. Bejárták a már említett mocsarakat és állataik legeltetésére alkalmasnak találták Miután apjukhoz visszatérve megkapták tőle az engedélyt, minden holmijukkal a meotisi mocsarak közé mentek, hogy

állataikat legeltetve ott lakjanak. 14 A Meotis vidéke Perzsia földjével szomszédos; egyetlen gázlót kivéve mindenfelől tenger fogja körül, folyói nincsenek, de bővelkedik füves területekben, erdőkben, halakban, madarakban és vadakban; a be- és kijárás azonban nehézkes. A meotisi mocsarak közé mentek tehát, és öt évig el nem mozdultak onnan. Mikor a hatodik esztendőben kijöttek, a pusztaságban véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, 15 akik férfiak nélkül sátoroztak, s éppen a kürt ünnepét ülték és zeneszóra táncot jártak. 16 Jószágaikkal együtt gyorsan elragadták őket a Meotis ingoványaiba A vízözön után ez volt az első zsákmány. Történt pedig, hogy abban a küzdelemben ama gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két leányát is elfogták, 17 egyiküket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól származtak azután az összes hunok, illetve magyarok 18 9 A

Képes Krónika és a rokon kódexek szöveghagyománya itt romlott, a tagadás hiányzik. Értelme helyesen: „hogy nem Nemproth fiai voltak”. 10 A krónikaszerző ezt Nicolaus de Lyrára támaszkodva állapíthatta meg. Lyra ugyan csak a scythákról említi – Jeromosra hivatkozva – jáfetita származásukat, de mivel a 14. század közepén már régóta elfogadott volt a magyarok scytha rokonsága, ebből a jáfetita eredet a magyarokra nézve is adódott 11 Ismeretlen a szerző is és az ily című munka is. 12 Magogról – a Képes Krónikában e helyt tévesen szerepel Jáfet fiaként Magor – a biblia szól. Magóg felesége, Ené (A Képes Krónikában Enee, a rokon kódexekben Enet, Eneth, Enek) nem biblikus személy, nevében a ’nőstényszarvas’ jelentésű, török eredetű ünő (inő, a régiségben eney, s még a Budai Krónikában is Enech) szavunk rejtőzik ami utalás a magyarok szarvasőstől való származásának totemisztikus hiedelmére. Magor és

Hunor népnevekből megszemélyesített szereplők, az előbbi a magyar, az utóbbi pedig az onogur vagy hun népnévből alakult. A magyarok egyébként már a 13 század eleji Anonymus Magogtól mint Scythia első királyától származtatta, s a Magor népnevet is a Magog névből eredeztette 13 A Meotis (Maeotis) az Azovi-tengert jelöli. 14 A testvérpár és a szarvas együttes szerepeltetése elterjedt mondai motívum. Az itt olvasható, úgynevezett „csodaszarvas-monda” mégsem merőben irodalmi kölcsönzés eredménye, hanem – évszázadokon át élőszóban terjedt motívumok és esetleg irodalmi élőképek, főképpen a 6. században élt Iordannes gótokról szóló krónikája felhasználásával – a magyarság eredethagyománya nyert e helyütt megörökítést. 15 A Kézai-krónika szöveghagyományában a Bereka név helyén az eredeti és helyes Belar alak maradt fenn. A Belar a (volgai) bolgárok perszonifikálódott (személynévvé vált) neve. 16 Ősi,

termékenységet kérő (zsidó) ünnepről lehet szó, amelyet a termékenységet szimbolizáló kos szarvaiból készült kürtök hangjával nyitottak meg. 17 A Dula név utalhat arra az alán Dula nemzetségre, amely a Don (és a Dnyeper) vidékén élt a Kr.u 3 századtól kezdve, de esetleg kapcsolatban lehet az óbolgár fejedelemlista Doulo nemzetségével. 18 A szorosan vett csodaszarvas-monda nagy régiségre visszamenő nőrablás-történettel egészült ki, s e két elem együtt alkotja a magyar nép eredetmondáját. Történt pedig, hogy miután sokáig laktak a meotisi mocsarak között, kezdtek hatalmas néppé növekedni, s ez a vidék már sem befogadni, sem táplálni nem volt képes őket. (6.) Felderítőket küldtek hát innen Scythiába, s miután nagy ravaszul fürkészve kikémlelték a scytha vidéket, gyermekeikkel és állataikkal bevonultak oda, mint hazájukba, hogy megtelepedjenek. Mikor tehát bementek abba az országba, az alplozurokat találták

ott – most pruténoknak hívják őket –, akik ott laktak. Ezeket kipusztították, elűzték és megölték, és mint tudjuk, mind a mai napig övék ez az ország, szomszédaik akarata ellenére. 19 Scythia Európában fekszik és kelet felé terjed ki; egyfelől az Északi-tenger, másfelől a Ripheus hegyek határolják Tőle keletre Ázsia, nyugatra pedig az Etul, vagyis a Don folyó van 20 A bennszülött népek tunyán, hívságokba merülve, a természetet megvetve élnek, a szeretkezésre nagy gondot fordítanak, kedvelik a rablást, általában inkább sötét, mint világos színűek. Scythia összefoglaló elnevezés, de kormányzás szempontjából három területre oszlik, nevezetesen: Bascardiára, Benciára és Magoriára. 21 Száznyolc tartománya van, ezeken Hunor és Magor fiai osztoztak ama száznyolc nemzetség szerint, amely ágyékukból sarjadt egykor, amikor a Meotis mocsarai közül Scythiába jöttek. 22 Scythia országát keleten a juriánusok országa

határolja, azután Tarsia, végül pedig Mangalia – itt van Európa határa is Délkeleti irányban lakik a corosmin nép, és terül el Ethiópia, amelyet Kis-Indiának is neveznek. 23 Ezeken túl a déli terület és a Don vizének folyása között pedig járhatatlan pusztaság van, és annak az övezetnek a perzselő levegője miatt mindenféle kígyók tenyésznek, s akkora békák, mint egy disznó, baziliszkusz, sok mérges vadállat, tigris és egyszarvú. A Don nagy folyó, Scythiában ered, a magyarok Etulnak nevezik, 24 átfolyik a Scythiát körülvevő havas hegyeken, ekkor változik meg a neve, s hívják Donnak. Partjától dél felé lakik a kitánok és az alánok törzse; végül három ágban a kerek tengerbe ömlik A scythák országában ered egy másik igen nagy folyó, a Thogata nevű is; őserdőkön folyik keresztül, mocsarak és havasok között, ahol sohasem süt a nap, ezeken túl Irchaniába ér és az Északi-tengernek fordul. 25 Scythaton hosszúsága

állítólag 360, szélessége 190 sztadion. Fekvése olyan biztonságos, hogy csupán egyetlen, nagyon szűk helyen vezet hozzá egy gázló, ezért egyetlen birodalom, még a makedón sem hódította meg a scythákat. És ezért hívjuk őket „demptinek”, vagyis minden hatalom alól kivetteknek „Dentinek” is mondjuk őket, a fogaikról, mert miként a fogak mindent megrágnak és megőrölnek, úgy őrölték fel ők is az összes többi népet. 26 Ezért hívták őket a rómaiak Isten ostorának 19 A magyar krónikás e hír megfogalmazásakor bizonyára arra a baskíriai magyar népcsoportra gondolt, amelyről az 1230-as évek második felében Julianus hozott hírt. 20 A fejezet e mondattal záruló része, Scythia leírása, külföldi források – a 6. századi Iordanes gót története, a 7 századi Exordia Scythia, valamint a 10. század elején élt Regino világkrónikája – alapján készült Az alplozur nép a Iordanesnél Alpidzurus alakból torzult, s a

krónikaszerző önkényesen kapcsolta össze a pruténokkal, azaz a poroszokkal. A Ripheus-hegy az Exordia Scythicában és Reginónál szerepel, egyike a korai földrajzi irodalom nehezen értelmezhető megjelöléseinek. 21 Bencia tollhiba. A Kézai-krónikában, valamint a Budai Krónikában és a Sambucus-kódexben Dencia szerepel E három név közül Bascardia a Volga-Káma vidéki Baskíriát jelöli, Dencia és Magoria pedig az Anonymusnál Dentumoger néven szereplő, Scythiával azonosnak tekintett terület nevének kettéválasztásával jött létre. 22 A scythiai eredetű, tiszta magyar nemzetségek 108-as száma nem nagy régiségre visszamenő hagyomány, hanem a 13. századi nemzetségek számontartásáról árulkodik 23 Az itt olvasható nevek a 13. század közepi keleti felfedező utak eredményként kerültek be a magyarországi krónikába. A juriánusok országa (regnum Iurianorum) a kaukázusi Georgiát, Tarsia a nesztoriánus (keresztény) ujgurok földjét,

Mangalia Mongóliát, a corosmin nép pedig az Aral-tótól délre eső Khorezm népét jelöli. Etiópiát és Kis-Indiát a 13. század közepén tekintették azonosnak 24 A magyar Etul név a törökből való, s miként a török eredeti, úgy a magyar alak is több folyót jelölhetett. 25 A kitánok a mongol hódítók által 1218-ban megsemmisített ázsiai Karakitaj birodalom népe voltak, az alánok iráni nyelvű nép a Kaukázus vidékén. A Thogata közvetve már az ókorban (Ptolemaiosznál) szereplő Ottorokorra ázsiai folyó nevére megy vissza. Irchania a Kaszpi-tenger neve 26 Szójáték és etimológia egyszerre. A kiindulópont az Anonymus által Scythia lakóinak tekintett Dentumoger nép, helyesebben a népnév első tagja, a Dentu. Ebből alkotott a krónikás Dempti, illetve Denti mellékneveket Mondják, hogy az említett Scythia helyenként meglehetősen széles. Gazdag berkekben, erdőkben és legelőkben, s hemzsegnek ott a különféle vadállatok

Keleti szomszédai a bessusok és a fehér kumánok. 27 Az Északi-tenger környékén, amely nyugat felől határolja, Susdaliáig ember számára áthatolhatatlan erdőség van, ez állítólag nagy kiterjedésű, és kilenc hónapig egyfolytában sűrű köd üli meg, a nap se látszik itt ezekben a hónapokban, csak júliusban, júniusban és augusztusban, akkor is csak naponta annyi óra hosszat, amennyi a hatodik órától a kilencedikig tart. Ennek a pusztaságnak a hegyeiben kristály található, griffek fészkelnek, és itt költik ki fiókáikat azok a vadászsólymok, amelyeket magyarul kerecsetnek hívnak. (7.) A magyarok első bevonulása Pannoniába Az Úr megtestesülésétől számított 373. évben, Valens császár és I Celestinus, a római egyház pápája idejében, a világ hatodik korszakában 28 a Schytiában lakó hunok megsokasodtak, egybegyűltek és kapitányokat jelöltek ki maguk közül: Welét, a Zemein nemzetségbeli Chele fiát, fivéreit, Kevét és

Kadichát; a Kadar nemzetségbeli Bendekus fiait: Ethelét, Kevét és Budát, 29 azután elhatározták, hogy nyugati vidékekre vonulnak. Kiválasztottak a száznyolc nemzetségből egymillió harcost, vagyis minden nemzetségből tízezret, a többi hunt pedig Scythiában hagyták, hogy otthonaikat és országukat az ellenségtől megoltalmazzák. Bírót is választottak maguk közül, egy Kadar nevűt a Turda nemzetségből, 30 hogy lecsendesítse a viszálykodók pereit, megbüntesse a tolvajokat, rablókat és gonosztevőket; ám olyan feltétellel, hogy ha a bíró méltánytalan ítéletet hozna, a közösség azt megsemmisíthesse és a hibázó bírót meg a kapitányokat akkor hívhassa vissza, amikor akarja. Ez a jogszokás a hunoknál, vagyis a magyaroknál egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig fennmaradt Mielőtt ugyanis a magyarok felvették a keresztséget, a várakban a hírnök hangja kiabálva ekképpen gyűjtötte hadba a hunokat: „Isten és az egész

közösség hangja, hogy mindenki a megjelölt helyen fegyveresen, vagy ahogy van, köteles pontosan megjelenni, hogy meghallgassa a közösség parancsát, illetve tanácsát.” Aki pedig semmibe vette ezt a parancsot és nem tudott alapos mentséget felhozni, a scytha törvény rendelkezése szerint karddal kettéhasították, reménytelen jogállapotokba juttatták vagy könyörtelenül a közösség szolgálatára vetették. Vétkek és efféle kihágások tettek különbséget az egyik és a másik hun között Hiszen egy apa és egy anya nemzette az öszszes hunokat; hogyan is mondhatnánk máskülönben az egyiket nemesnek, a másikat nemtelennek, ha ilyen bűnesetek miatt egyeseket el nem ítélnek? 31 27 A bessusok a besenyők, a fehér kumánok a kipcsak kunok (kumánok). A Kézai-krónikában a 700., a Budai Krónika családjának tagjaiban a 328 év szerepel a hunok kivonulásának éveként. Ezekhez képest a Képes Krónika évszáma (373) lényegében megfelel az

ázsiai hunok Volgán történt átkelése dátumának. Valens császár (364-378) neve helyesen szerepel 373-nál, de I Celestinus pápáé (422-432) nem. A világtörténetet Szent Ágoston nyomán hat korszakra osztották, s eszerint a hatodik, az utolsó korszak Krisztus születésével vette kezdetét. 29 A hun kapitányok neve – Ethelét, azaz Attilát kivéve – nem történeti értékű, a krónikaszerző földrajzi nevekből keltette őket életre, illetve olyan neveket választott, amelyeket a 13. században Magyarországon használtak A Kézai-krónikában és a Budai Krónika családjának tagjaiban Kadar nemzetség helyett Erd szerepel. Kézainál az itt másodiknak említett Keve helyett Reuwa áll. 30 E nevek szintén nem hun koriak, hanem a krónikás kitalálásai. A bíróválasztás lejegyzésében – mint a hun történet annyi más mozzanatában – magyar történeti események szolgáltattak mintát. 31 Az e fejezetben olvasható államelméleti fejtegetés a

krónikaszerző széles körű olvasottságára, korszerű műveltségére vet fényt. Fellelhető itt a skolasztika, a 13 század közepi Aquinói Tamás valamelyes hatása, egyértelműen kimutatható a római jog – Bolognában vagy Padovában elsajátított – alapos ismerete, kiváltképpen egy 13. századi francia jogszokásgyűjteménynek, Philippe de Beaumanoir művének közvetlen vagy közvetett hasznosítása, valamint a 13 században több ideológiai gyökérből kiformálódó korporációs tan elemeinek hasznosítása Még olyan – bizonyára megalapozatlan – vélemény is elhangzott e fejezettel kapcsolatban, hogy itt a (Monte Cassinó-i és pannonhalmi) bencés közösségek kormányzata és működése tükröződik. 28 (8.) Akkor az összes kapitányok egy lélekkel, egy elhatározással kivonultak Scythiából, és először a bissusok és a fehér kumánok, majd a susdaliak, ruténok és a fekete kumánok földjére nyomultak be. 32 Innen továbbvonulva

eljutottak egészen a Tiszáig, s miután körülnéztek ezen a vidéken, az egész közösség egyhangúlag úgy határozott, hogy nem vonulnak tovább feleségeikkel és állataikkal. Mert hát feleségestül, igás állataikkal és sátraikkal együtt vonultak ki szülőföldjükről Abban az időben Pannoniát, Pamphiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmáciát 33 a sabariai származású, longobárd nemzetiségű Macrinus tetrarcha kormányozta, 34 aki hadvezetésben jártas férfi volt; amikor meghallotta, hogy a hunok megtelepedtek a Tiszánál és napról napra pusztítják országát, nem mert országa fiaival rájuk támadni, hanem úgy határozott, hogy elküldi követeit a rómaiakhoz, s tőlük kér segítséget a hunok ellen. Hiszen a római császár kegyéből birtokolta az említett országokat. A rómaiak pedig akkor az alaman származású Veronai Detrét tették meg önként királyukká. 35 Őt kérték, hogy vigyen Macrinusnak segítséget; ez készségesen

beleegyezett s el is indult itáliai, germán és más vegyes nyugati népekből álló seregével. Elérkezett Zazhalomig, ahol Potenciana városánál 36 a longobárdok is összegyűltek, hogy tanácskozzanak Macrinusszal: sátraikban, szálláshelyükön, a Dunán átkelve, vagy más alkalmas helyen kell-e megtámadniuk a hunokat. (9.) Míg Detre és Macrinus ekképpen tanácskoztak és tárgyaltak, a hunok az éj csöndjében Sicambriánál tömlőkön átkeltek a Dunán és kegyetlenül leöldösték Macrinus és Detre seregét, amely a mezőn táborozott, mivel Potenciana városa nem tudta befogadni. Ez a támadás úgy felingerelte Detrét, hogy harcba vonult a hunok ellen Tarnukvolg mezejére, 37 s az ütközetben állítólag legyőzte a hunokat népének veszedelmes, nagy romlása árán. A hunok közül életben maradottak a Tiszántúlra menekültek. Azon a napon százhuszonötezer hun esett el, köztük pusztult el abban a csatában Keve kapitány is. Detre és Macrinus

seregéből kétszázkétezren vesztek oda, nem számítva azokat, akiket a sátrakban öltek meg. Látta Detre, milyen veszteség érte népét a csatában, ezért az ütközet utáni napon Macrinusszal együtt továbbvonult Tulna városa felé, mely akkor latin város volt és Pannonia városai közé számított. Tulna városa Ausztriában van, háromnapi járásra Viennától Amikor megtudták a hunok, hogy ellenségeik elvonultak, visszamentek a csatatérre, és scytha szokás szerint illendően eltemették társaik és Keve kapitány holttestét az országút mellett, egy kőszobrot is emeltek ott, s azt a helyet, illetve vidéket Kewe Ozának nevezték el. 38 A hunok tehát, kitapasztalván a csatában a rómaiak bátorságát és katonai fölszerelését, újra összeszedték seregüket és Tulna városa felé indultak, ahol összegyűltek ellenségeik. Detre és Macrinus állítólag Cezumaurnál 39 szállt 32 A fekete kumánokon az úzok (torkok) értendők. Az itt felsorolt

tartományneveket a krónikás az Exordia Scythiából vette. Pannónia római tartomány a Kárpátmedencében, Dalmácia az Adriai-tenger partján, Macedónia a Balkán-félszigeten, Pamphilia és Frigia KisÁzsiában feküdt 34 Macrinus alakját a Kr.u 1 évszázadokban élt, hasonló nevű császár, hadvezér és püspök személyéből a krónikás keltette életre Mivel a minták egyike, Martinus (Szent Márton) Sabariából a mai Szombathely területén állt római városból származott, Macrinust innen eredeztette. Ugyancsak a krónikaíró ajándékozta meg az általa teremtett figurát a tetrarcha címmel Más, kevésbé valószínű nézet szerint Macrinus személye a magyar hagyományból származik, s irodalmi kölcsönzések csak színezték alakját 35 Veronai Detre alakjában Nagy Theoderich, 6. század eleji keleti gót király nyert mondai megörökítést, akit a krónikás alaman (azaz német) származásúnak mondott. Alakja a középkorban a német

mondaanyagban volt különösen népszerű. 36 Zazhalom a Duna melletti Százhalombatta. A Potenciana városnevet a krónikás alkotta meg egy itáliai városnév (Polentia) mintájára, de létrejöttében szövegfélreértés (a potentia ’hatalom’ közfőnév városnévre értelmezése) is közrejátszott 37 A mai Tárnok falu Százhalombatta közelében. 38 Kewe Oza a Fejér megyei Kajászó (Kajászószentpéter) falu. A baracskai Jupiter-oltárkövet tekintette a krónikás a hun ütközet emlékének 39 A mai Zeiselmauer Ausztriában, Tullntól keletre. 33 szembe velük, hajnaltól a kilencedik óráig csatáztak és a rómaiak maradtak alul. Macrinus is elesett, Detrét homlokán sebezte meg egy nyíl, az egész római sereg odaveszett, illetve megfutamodott. Negyvenezer hun pusztult el ebben a csatában, megölték Welát, Kevét és Kadichát is; holttestüket elvitték onnan, és az említett szobornál temették el a többi hunnal együtt. Miután a római sereg

Cezunmaurnál szétszóródott, ezután még sok évig nem is tudtak hadba gyűlni a hunok ellen. (10.) Az Úr megtestesülése utáni 401, a magyarok Pannoniába történt bejövetelétől számított 28. évben 40 a magyarok, vagyis a hunok római szokás szerint egyetértő akarattal Bendekus fiát, Attilát – aki először csak egy volt a kapitányok közül – királyként emelték maguk fölé. 41 Ő pedig öccsét, Budát 42 rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tiszától a Donig; magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, 43 a földkerekség réme és Isten ostora. Attila király sötét bőrű, haragos szemű, büszke járású, széles mellű volt, hosszú szakállt viselt 44 és túlságosan is érzéki volt. Megvetendőnek találta, hogy ládában tartsa a pénzét; mértékletes volt a

merészségben, nagyon ravasz és körültekintő a harcban, testalkatához mérten eléggé erősnek tartották, elhatározásában bátor volt, fegyverét fényesen, sátrát és ruházatát tisztán tartotta. Az idegen népek szerették őt, mert bőkezű és barátságos volt; övéi viszont szigorú természete miatt csodamód féltek tőle Ezért a világ végéről is áradtak hozzá a különböző nyelvű népek, ezeket – mint tőle tellett - elhalmozta bőkezű ajándékaival. Tízezer kaszás szekere volt, különböző ostromgépei és mindenféle eszközei, ezekkel rombolta a várakat és városokat, és mindig magával vitte azokat a seregében. Sátrait különböző országok más-más szokása szerint készíttette Az egyik különösen nevezetes és ünnepélyes volt, mivel érdekes módon aranylemezekből fűzték össze, s ezt tetszés szerint szétszedhették és ismét összerakhatták. Oszlopai kovácsolt aranyból készültek, belül azonban üresek voltak,

mesterien illesztették össze őket, az összeillesztésekben pedig drágakövekkel díszítették. Amikor hadba indult, istállói telve voltak különböző országokból származó lovakkal, és bár láthatólag kedvelte ezeket, mégis bőkezűen ajándékozta oda olyanoknak, akiknek nem volt, úgyhogy néha lovaglásra alig maradt magának is egy-kettő Az istállók borítása szövetből és bársonyból volt A királyi nyergek is aranyból voltak, és drágakövek ékesítették. Színarany volt az asztal és a főzőedények is Színaranyból készült csodás művű ágyát táborába is magával vitette. Ilyen és más evilági fényűzéséről volt híres Attila, a hunok királya. Serege – az idegen népeket leszámítva – egymillió harcosból állott, úgyhogy ha éppen elvesztett egy schytát, nyomban másikat állíthatott a helyére. Népének pajzsai főképpen bőrből és különféle fémekből készültek, változatosan; íjat, nagyon hegyes lándzsát és

derekukra kötve tőrt hordtak. Attila király címere, amit a pajzsán szokott viselni, egy turulféle madár volt, koronával a fején. Ezt a jelvényt viselték a magyarok a közös seregben mindig, míg magukat a közösség által irányították, egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig 45 40 Az évszám nem megbízható (a helyes dátum 434 lenne), hanem a krónikás számítgatásainak eredménye. Attila római szokás szerint történt királlyá tételével a krónikás az önkéntes és szabad hatalomátruházást kívánta hangoztatni, s ezzel római jogi iskolázottságának adta tanújelét. 42 Attila testvére Bleda volt, nevét a krónikaíró önkényesen változtatta a számára ismerősen csengő Budára. 43 Attila apja a valóságban Mundzsuk volt. Engadi ismeretlen hely 44 Attila minősítése (a földkerekség réme, Isten ostora), valamint jellemzése a 12. századi Godefridus Viterbiensisre, végső fokon a 6. századi Iordanesre megy vissza 45 A Képes

Krónika e mondatban fontos változtatást eszközölt a Kézai-krónika szövegén, ahol az szerepel, hogy a hunok Géza fejedelem idejéig magukat közösség (commune) módjára – és nem, mint a Képes Krónikában, közösség (communitas) által – irányították. 41 (11.) A történet folytatása Mikor a hunok a cezumauri csata megvívása után győzedelmesen visszatértek sátraikba, néhány napig a Tiszán túl maradtak feleségükkel, majd egy napon 46 Attila király népes gyűlést hívott össze. Eljött a Veronai Detre is Germánia fejedelmeivel, és állítólag hűbéresi hódolatát minden eszközzel kifejezésre juttatta Attila király előtt. Így aztán azt sugalmazta neki, vonuljon személyesen a nyugati területekre, ahol nagy dicsőséget szerezhet magának Megfogadván a tanácsát, Attila nyomban hadjáratot hirdetett, és elindult Siccambriából; mint mondják, először az illíreket támadta meg, azután Constanciánál átkelt a Renuson.

Basileánál Zsigmond király vágott elébe nagy sereggel, de őt egész népével felmorzsolta és uralma alá vetette. 47 Innen a Renus mentén haladt tovább és ostrom alá vette Argentina városát, amelyet korábban egyetlen római császár sem tudott bevenni. Attila azonban bevette, több helyen lerombolta falait, hogy minden odaérkező nehézség nélkül szabadon bejuthasson. Nagyon szigorúan meghagyta, hogy a falat az ő életében ne építsék fel újra, s a várost ne Argentinának, hanem Strozburgnak nevezzék ama sok útról, amelyet ő nyittatott a falain. 48 Miután seregével elvonult Argentinából, földig rombolta Luxonium, Bizancia, Chalon, Masticio, Ligo, Burgundia és Lugdunum városokat. 49 Innen továbbvonulva a Rodanus folyó mentén elérkezett Catalaunumba; 50 itt megosztotta a seregét, és népének egyharmad részét válogatott kapitányokkal a nagy hatalmú Miramammona szultán ellen küldte. Ő ennek hallatára Sibilia városából az úgynevezett

sibiliai tengerszoroson átkelvén Marocchiába menekült a hunok elől 51 Ezután Aetius római patrícius tíz nyugati királlyal váratlanul megtámadta Attila királyt. Amikor rajta akartak ütni Attilán, ő követei útján fegyverszünetet kért, amíg a szultán ellen küldött csapatai visszatérnek. Minthogy ezt megtagadták, a két sereg között hajnaltól éjszakáig folyt a csata azon a mezőn, amelyet Bewindének hívnak. 52 A két sereg között csak egy oly kicsiny patak csordogált, hogy ha valaki egy hajszálat dobott volna bele, azt is alig tudta volna a csekély sodrás lejjebb vinni. Miután azonban megütköztek, az emberek és állatok vérétől állítólag olyannyira megáradt, hogy még egy kocsist szekerestül meg fegyveres katonákat is elnyelt; az áradat mértéktelen pusztítást vitt végbe mindkét seregben. Az a csata, amely a Bewinde mezőn Catalaunumnál zajlott le a nyugat királyai és Attila között, borzalmasabb volt a világ valamennyi

ütközeténél, amelyet egy napon és egy helyen vívtak, és ennél nagyobbra a régiek sem emlékeznek. Ebben a csatában a gótok legnagyobb királya, Aldaricus is elesett Mikor a többi király, akiket nem öltek meg, ennek halálát megtudta, a futásban keresett menedéket 53 Ettől a 46 A Képes Krónika „egy napon” (ad unum diem) kifejezésének megfelelő helyen a Budai Krónika családjában ad Zeuem, a Kézai-krónikában pedig in Scewen áll. Ezt általában a Komárom megyei Szőnyre szokták magyarázni, de felmerült a Csongrád megyei Sövény(házá)val való azonosítás kísérlete is 47 Constancia a németországi Konstanz, a Renus a Rajna folyam, Basilea a svájci Bázel. Zsigmond király neve – kortévesztésként, lévén 6. századi burgund uralkodó – Iordanestől került át a magyar krónikába 48 Argentina a franciaországi Strasbourgnak felel meg. Az etimológia eredete ismeretlen 49 Az itt felsorolt helységek közül az első öt a

franciaországi Luxeuilt, Besançont, Chalon-sur-Saônt, Mâcont és Langres-t jelölik. Feltűnő, hogy a krónikás francia nevén és francia formában jegyezte le Chalon nevét Lugdunum mai megfelelője Lyon; gondot Burgundia okoz. A Képes Krónika szövegében ez Bourgogne-nak felelhet meg, de a korábbi szöveget közlő Kézai-krónika Lugdunum Burgundiae kifejezése szerint valójában a burgundiai Lyonról lehetett eredetileg szó. A Rodanus a Rhône folyó 50 A Catalaunumi mező a franciaországi Champagne-ban, Troyes vidékén található. A Catalaunum nevet a franciában a Chalon név vitte tovább 51 Attilának Miramammona szultán elleni hadjáratában annak az 1212-ben Las Navas de Telosa mellett megvívott csatának az emléke őrződött meg, amelyben az Ibériai-félsziget keresztényei VIII. Alfonz vezetésével legyőzték a mórokat Sibilia Sevillát, a sibiliai tengerszoros pedig a Gibraltári-szorost jelöli 52 Flavius Aëtius nyugatrómai hadvezér volt.

Bewinde neve a francia Beauvoir alaknak felel meg 53 Az itt leírt, Troyes mellett Mauriacum falu közelében megvívott (úgynevezett catalaunumi) csata 451-ben volt, s nem végződött Attila győzelmével. Az ütközetben nem az Attila oldalán álló Ardarich gepida király, hanem az ellentábor egyik vezére, Theoderich gót király esett el. naptól a hunok és Attila király szívükben dölyfössé váltak, és félelem kerítette hatalmába a földkerekséget. Ennek hallatára számos ország adóval és ajándékokkal szolgált neki (12.) Attila király seregének harmadik része, amely késése miatt nem vehetett részt ebben a csatában, félt Attilától, s ezért míg ő élt, Catalaunumnál maradt. E haza lakóivá lettek, nem akarván visszatérni Pannoniába. A Miramammona ellen küldöttekből csak a hunok hatvanötezren voltak, nem számítva az idegen népeket E hunok közül is többet kapitánnyá tettek, őket anyanyelvükön spánoknak hívták, és róluk

kapta a nevét azután egész Hispánia. (13.) Attila néhány napig a csatatéren időzött, azután győzelmesen elvonult és elérkezett Tolosa városába, ahol a polgárok nagy lelkesedéssel fogadták. Innen továbbhaladva Remus városa, a gallok fővárosa ellen vonult, amely – midőn Catalaunumba ment – hevesen ellenállt neki; ezt gyorsan elfoglalta és akiket csak ott talált, tűzzel-vassal elpusztította. 54 Így feldúlván egész Franciát és Flandriát, megérkezett Coloniába, ahol Szent Orsolyát, a bractánok királyának leányát és tizenegyezer szüzet gyilkoltak meg kíméletlenül a vad hunok. 55 Ugyancsak Coloniánál átkelt a Renuson és bevonult Thüringiába. Ysnacum városában 56 népes gyűlést tartott, sereget küldött a dákok, norvégok, frízek, litvánok és pruténok ellen, legyőzte és szolgálatába hajtotta őket. Megtartván a gyűlést elvonult, és Siccambriába, Pannonia városába ment: itt saját kezűleg megölte öccsét, Budát

és holttestét a Dunába dobta, mert míg Attila a nyugati részeken tartózkodott, addig Buda az uralkodásban átlépte a kettejük között megállapított határokat. Siccambriát ugyanis saját nevéről Budavárának neveztette És jóllehet Attila megtiltotta a hunoknak és más népeknek, hogy azt a várost Budavárának nevezzék, legyen inkább Attila városa a neve, a teutonok a tilalomtól rettegve Ecilburgnak hívják, vagyis Attila városának, a magyarok pedig, mit sem törődve a tilalommal, mind a mai napig Óbudának nevezik. 57 Ezek után az események után öt évig békésen Siccambriában maradt, a világ négy tájára hírszerzőket jelölt ki és osztott szét. Az első őrszemcsapat Siccambriától Coloniáig, Germánia városáig éjjel-nappal őrt állt olyan rendben, egymástól olyan távolságra, hogy a kiáltás egyiktől a másikig elhallatszék, a másik rész Litvániáig, a harmadik a Don, vagyis az Etul folyó partjáig, a negyedik pedig Yadria

dalmát városig állomásozott. 58 Kiáltásukból és jeladásukból megtudhatta a világ négy tája, mit csinál Attila, vagy milyen hadművelettel van elfoglalva. (14.) Népeket üldöz el Pannonia, Pamphilia, Frigia, Macedonia és Dalmácia városait a hunok sűrűn zaklatták ostrommal, ezért lakosaik, akik nem akartak Attilának szolgálni, Attilától engedélyt kapva elhagyták szülőföldjüket, és nyájaikat hátrahagyva az Adriai-tengeren át Apuliába költöztek. Telepeseik és pásztoraik, a vlachok azonban önként ott maradtak Pannoniában. 59 54 Tolosa a franciaországi Toulouse, Remus pedig Reims. Attila toulouse-i bevonulása a forrásul szolgáló Godefridus Viterbiensis szándékos félreértése. 55 Colonia a németországi Köln latin neve. Orsolya megölésénél a krónikás forrása a 12 század eleji Sigebertus Gemblacensis volt. A tizenegyezer szűz legendája jóval a hun kor után keletkezett Orsolya a Kézai-krónikában és a Képes Krónika

családjának két kódexében a Britanusok királyának leányaként fordul elő. A Képes Krónikában olvasható bractán népnév az egyébként ázsiai Baktria helynévből magyarázható, amely az Exordia Scythia Nagy Sándor-történetében mint a hős feleségének származási helye szerepel. 56 A németországi Eisenach. 57 Testvérét, Bledát Attila 445-ben gyilkolta meg. Az etimológia Budavára esetében téves, Ecilburg esetében azonban helytálló, mivel a németek a 12- század vége óta Óbudát Attila várának tekintették és Ecilburgnak nevezték. Már Anonymus ismeri e néven 58 Yadria ma a horvátországi Zadar (Zára). 59 A krónikás önkényesen tette meg a vlachokat (saját kora románjait) az Attila-kori római városlakók telepesinek és pásztorainak. (15.) Attila király megostromolja Aquilegia városát Miután Attila király öt évig pihent Siccambriában, és seregének hiányzó, azaz egyharmad részét – amely Catalaunumnál maradt –

pótolta, gyűlést tartott, és kivonult Pannoniából; áthaladt Karinthián, Stirián és Dalmácián, Salona és Spaletum városoknál elérte az Adriai-tengert. Ezt a két várost fölperzselte. Innen elindulván a tenger mellett lerombolta Tragura, Sardona, Sibinicum, Iadra, Nona, Scenia, Parencia, Pola, Caputstria, Terrestina városokat és sok más városkát a hegyek között. Végül elérkezett Aquilegiába 60 Mikor látta, milyen nagy, elámult és úgy gondolta, szégyenére válik, ha nem ostromolja meg ezt a várost, főként azért, mert – mint híresztelték – Pannoniából igen sok lázadó longobárd menekült oda. Követek útján kérte vissza ezeket a polgároktól, s mikor ők megtagadták a kiadásukat, különféle hadigépekkel ostromolni kezdte a várost. Sehogyan sem tudta azonban bevenni, de másfél évig körülzárva tartotta. Történt egy napon, hogy midőn körüljárta a várost sok varázsló kíséretében, akikben – babonás hite miatt –

nagyon megbízott, egy gólyát pillantott meg, amely a tengerről szállt fel és egy palota tetején telepedett meg, ahol a fészke volt. Azután csőrébe vette egyik fiókáját és a tenger nádasába vitte. Visszatérvén a többi fiókát is elvitte, fészkével együtt Ennek láttán Attila király összehívta a katonáit, és így szólt hozzájuk: „Nézzetek oda, társaim, ez a gólya a jövendőt jelzi, érzi, hogy leromboljuk ezt a várost, menekül, hogy ne pusztuljon el a polgárokkal együtt. Legyetek hát holnap bátrabbak a csatában, s meglátjátok, romba dől a város!” Parancsot adott azután, hogy vessenek be mindenféle hadigépet. Mikor a gépekkel sem tudta bevenni a várost, a scythák tanácsát követve egy-egy nyerget kért egymillió katonájától. A nyergekből a fal körül óriási halmot rakatott és megparancsolta, gyújtsák meg. 61 Ezek forró lángja megrepesztette a falat, és az a tornyokkal együtt a földre omlott. Mikor ezt látták a

polgárok, valamennyien elhagyván a várost egy Aquilegiával szomszédos tengeri szigetre menekültek, éspedig azzal az elhatározással mentek oda, hogy örökre ott maradnak; ezt a szigetet a mai napig igazi Veneciának hívják. Csak rövid ideig laktak itt, mert féltek Attila királytól; és miután ezt elhagyták, a Realtnak nevezett szigetre mentek, hogy ott telepedjenek le. 62 (16.) A venetusok eredete A venetusok tulajdonképpen trójaiak, ahogyan ezt a régiek krónikája megénekli. 63 Trója pusztulása után Aquilegában telepedtek le, amelyet állítólag ők alapítottak Mert a venetusok nem Sabariából veszik eredetüket, ahogyan egyesek gondolják. Tudniillik Sabariában latinok, vagyis longobárdok laktak, egy főiskola is volt ott mind a longobárdok, mind a földkerekség más népei számára; filozófusok, költők sok tana pompásan ékesítette, de különféle pogány képzetek uralták; egy Arcellaus nevű gót király akarta először elfoglalni, de

hosszú ideig tartó ostrommal sem volt képes rá. Végül a „földkerekség réme” vette be 64 Lakóit a hunok elűzték, most az itáliai Papyában laknak, a Ticinus folyó mellett. 65 60 Az itt szereplő földrajzi nevek közül Stiria Stájerországot jelenti. A középkori városnevek sorrendben a következő mai városokat jelölik: Solin, Split, Trogir, Skradin, Šibenik, Zadar, Nin, Senj, Poreč, Pula, Kopar (Horvátország); Trieste, Aquilea (Olaszország) 61 Iordanesre megy vissza mind az aquileai gólya-monda, mind pedig a nyergekből rakott máglyának a - forrásában a catalaunumi csata leírása kapcsán említett – motívuma. Aquilea ostroma 452-ben volt 62 Óvelence, olaszul Vecca Venezia, a hagyomány szerint a trójai telepesek lakhelye. A Budai krónika családja hozza az olasz kifejezésnek tökéletesen megfelelő vetus Venecia ’Óvelence’ alakot, míg a Képes Krónika vera Venecia ’igazi Velence’ formát tartalmaz. Realt a mai velencei Rialto 63

Bár a különböző krónikaszövegekben cronica veterum (veterorum) ’a régiek krónikája’ kifejezés található, mégis bizonyosra vehető, hogy az eredeti szöveg a cronica Venetorum ’a velenceiek krónikája’ megjelölést tartalmazta. Velence alapítástörténetét erre a – korunkra nem jutott – krónikára alapozva írhatta meg a magyarországi szerző 64 A krónikás nem a Szombathely területén állt Sabariára, hanem a Pannonhalma melletti Sabaria Siccára gondolt. A pannonhalmi bencés iskola adta az ötletet a szerző számára, hogy ide pogány műveltségű (de középkori (17.) Feldúlják Almaniát Aquilegia városának és Concordiának elpusztítása után végül Forum Iuliiban Civitast is elpusztította. Ezután benyomult a longobárd őrgrófságba, és uralma alá hajtotta Tervisiumot, Páduát, Veronát, Brixát, Cremonát, Mantuát, Pergamumot, Mediolanumot, Alexandriát, Ferarriát és a vidék több más városát. 66 Mikor azután

Ravennához érkezett, az ariánusok főpapja, aki ebben a városban az Apostoli Szentszék akarata ellenére tizenkét bíborost nevezett ki ugyanennek, a szektának a hívei közül, és rengeteg kincse volt, titkon, a polgárok tudta nélkül bebocsátotta Ravenna városába a hunokat, és a város nagyobbik részét alkotó igazhitű keresztényeket leölette; ráadásul megígérte Attila királynak, ha csatlakozik a szektájához és üldözi a keresztényeket, népének fárasztása és költség nélkül leigázhatja egész Itáliát, Róma városát és Afrikát is. Attila szívesen beleegyezett, inkább uralomvágyból, mint az említett szekta iránti rokonszenvből. Ám a rómaiak – felismervén, micsoda veszély származhat ebből a keresztényekre – Leó pápához 67 fordultak: keresse föl Attilát, és kérje meg a rómaiak nevében, hogy míg ő, Attila él, fogadja el adójukat és szolgálataikat. Közben Attila király Apuliába küldte seregét, élére a

Zoárd törzsből származó Zorárdot állítván kapitányul, 68 aki végigzsákmányolta Apuliát, Terra Laborist, Calabriát egészen Regiona és Catona városáig – ez utóbbit a hagyomány szerint a bölcs Cato alapította 69 –, és gazdag zsákmánnyal tért vissza. Amikor Leó pápa sok pappal és keresztekkel Ravennába érkezett Attilához, a mezőn, lóhátról tárgyaltak egymással. Attila meghallgatta a rómaiak ígéreteit, és bár terhesnek találta kérésüket, mégis teljesítette az Apostoli Szentszék iránti tiszteletből és mert megijedt egy látomástól 70 Amikor ugyanis a király felemelte a tekintetét, feje fölött a levegőben egy lebegő embert látott, aki kardot tartott a kezében és fogait csikorgatva azzal fenyegetőzött, hogy levágja a fejét. Így azután teljesítette a rómaiak kérését, elbocsátotta a pápát és bevonult Ravennába Itt, követvén a pápa tanácsát, elfogatta az ariánus főpapot követőivel együtt. Kicsikart

tőle és cinkosaitól hatvanezer aranymárkát, majd megölette Ezután megfordította lovát és egész seregével együtt visszatért Pannoniába Miután tehát széltében-hosszában kiterjesztette birodalmát délre, nyugatra, északra és keletre, azt forgatta elméjében, hogy átkel a tengeren és leigázza az egyiptomiakat, az asszírokat és Afrikát. keresztény kultúrára jellemző) főiskolát (scola generalis) álmodjon. Arcelaus neve 5 századi szerzők munkáiban előfordul 65 A Pannoniában élő longobárdokat nem a hunok, hanem 568-ban az avarok űzték el. A longobárdok ÉszakItáliába vonultak Papya az itteni Paviának, Ticinus pedig a Ticino folyónak felel meg 66 Almania Németországgal egyenlő, Forum Iulii az észak-itáliai Friuli tartománnyal, a longobárd őrgrófság pedig Lombardiával. A városok közül mai nevükön sorrendben az olaszországi Aquileia, Concordia, Sagittaria, Cividale (=Civitas), Treviso, Padova, Verona, Brescia, Cremona, Mantova,

Bergamo, Milánó, Alessandria és Ferrara szerepel itt. 67 I. (Nagy) Leó pápa (440-461) 68 Zorárd neve a magyar történetből került át a hun történetbe, s a krónikás a 10. századi kalandozó vezérrel, az Itáliában portyázó Salardusszal azonosította. 69 Apulia, Terra di Lavoro és Calabria itáliai tartományok, Regiona a mai Reggio de Calabria város. Catona ismeretlen. A szicíliai Cataniát azonban latinul Catanának nevezték, neve azonban nem a Cato személynévből ered. 70 Leó pápa és Attila találkozása tény, 452-ben történt. A hun király azonban nem a látomás miatt állt el itáliai hadjárata folytatásától, hanem az Aquileia alatti veszteségek, a sereget dúló járvány, valamint a hunokat fenyegető keletrómai támadás miatt. (18.) Attila király megnősül Azután a bractán király Mikolch nevű isteni szépségű leányát viszik hozzá szeretőül. 71 A vele való szeretkezésben állítólag éppen úgy túllépte a mértéket,

ahogyan ez szokása volt az ivásban is. A leánnyal való közösülés és vágyának kielégítése után eleredt az orra vére, és mert hanyatt fekve aludt, a száján át a torkába folyt a vér, ott megalvadt és lélegzését megakadályozván Attila halálát okozta. 72 Az álmából felriadt Mikolch, mikor urát rázogatta és az nem mozdult, érezvén, hogy a teste már kihűlt és természetes melegét elveszítette, nagy jajgatva odahívta a király ajtónállóit és megmutatta nekik, hogy urát utolérte minden halandó közös sorsa. Ezek rettenetes jajveszékelésükkel az egész őrséget a palota bejáratához csődítették Attilát oda temették Wele, Kadicha, Kewe és a többi hun kapitány mellé, a korábban már említett helyre. (19.) Halálának hírére az egész világ megdöbbent, ellenségei sem tudták, gyászolják-e vagy örvendezzenek; féltek sok fiától, akik valóságos néppé sokasodtak. Azt hitték, hogy az apa halála után valamelyik fia fog

uralkodni. Ám Detre és a többi alaman fejedelem, mert Attila király uralma az ő nyakukat nyomta, ravaszkodással különböző pártokra szakította az egységes hun közösséget. Úgyannyira, hogy némelyek Csabát, Attila királynak Honorius görög császár leányától született fiát akarták Attila után királyukká tenni, mások pedig Aladárt, akit Krimhilda hercegnő szült neki. 73 A hunok bölcsebbik része Csabához húzott, Detre pedig, valamint az idegen népek kisszámú hunnal, Aladárhoz; így mindketten uralomra léptek. miközben egymás fölé akartak kerekedni, Detre ravaszkodása folytán, aki az idő tájt Siccambriában Aladárt támogatta, a két király között olyan ádáz és erős küzdelem zajlott le, hogy tizenöt napon át egyfolytában germán vértől áradt a Duna. Ha gyűlöletükben a teutonok nem hallgatnák el azt a mészárlást, amelyet a hunok vittek véghez azokban a napokban, akkor valóban elmondhatnánk, hogy Siccambriától

Potencianáig sem emberek, sem oktalan állatok nem ihattak tiszta vizet a Dunából. Ez az a csata, amelyet a hunok máig is Krimhilda csatájaként emlegetnek Ezekben a csatákban a győzelem mindig Csabáé és a hunoké volt Később azonban a Veronai Detre árulása vereséget hozott Csabára. Először ugyan Csaba győzte le fivérét, végül azonban ő maradt alul, úgyhogy alig tizenötezren maradtak meg Csaba emberei közül; a többi hunt és Attila fiait teljesen kiirtották és lemészárolták. Attila halála után tehát fiai és a hunok egymást öldösték le. 74 (20.) A legyőzött Csaba és az őt támogató fivérei, Attila király fiai, szám szerint hatvanan, tizenötezer hunnal a hagyomány szerint nagybátyjához, 75 Honoriushoz menekültek. Bár Honorius császár le kívánta őt telepíteni Görögországban, nem akart ott maradni, hanem viszszatért ősei honába, Scythiába, hogy ott lakozzék. Csaba tizenhárom évig maradt Honoriusnál Görögországban,

s a Scythiába való visszatérése a veszedelmeket rejtő utak és a nehézkes 71 Attila utolsó felesége Iordannes szerint Ildikó (Ildico) volt, Mikolch neve alkalmasint a bibliából való, ahol Dávid király feleségét Micholnak hívták. 72 Attila 453-ban halt meg oly módon, mint a Iordanesre támaszkodó krónikás elmondja. 73 A kortévesztést, hogy 6. század eleji keleti gót uralkodó létére Detre az 5 század közepén Attila fiai ellen harcolt, már 12. századi életrajza elkövette A Iordanesnél szereplő Honoria, III Valentinianus császár testvére szolgáltatott alapot a krónikásnak Honorius nyugatrómai (és nem görög!) császár (393-423) szerepeltetésére. Iordanestől szerzett tudomást Ardaricus gepida királyról is, akinek nevéből Aladár neve alakult. 74 E fejezet – a krónikaszerző történeti alapot nélkülöző koholmánya – hemzseg az ellentmondásoktól: ha Detre Aladárt támogatta, nem hozhatott Detre árulása Csabára

vereséget; az itt említett tizenötezer hunnal szemben a 21. fejezet már csak háromezer hun menekültről szól 75 Az e fejezetben nem ritka ellentmondások egyike. A 19 fejezetben Honorius császár Csabának nem nagybátyja, hanem a nagyapja volt előrehaladás miatt körülbelül egy évig tartott. 76 Scythiába, vagyis ősei honába érkezvén azonban nem innen nősült, hanem Corosmeniából 77 hozott feleséget magának nagyapja, Bendekuz tanácsára, akit – mint mondják -–még szellemi épségben, de nagyon megöregedve látott viszont. ez a felesége szülte neki Edemént és Edet 78 Egyszóval ez a Csaba intette arra a scythákat, hogy térjenek vissza Pannoniába. (21.) A hunok közül még vagy háromezer férfi maradt életben, akik futva mentették bőrüket Krimhilda csatájából. Elhatározták, hogy Csiglamezejére 79 sereglenek össze, s mert féltek a nyugati népek váratlan támadásától, bevonultak Erdeelewbe. 80 Nem magyaroknak, hanem

megváltoztatott néven székelyeknek hívták magukat. A hunok ugyanis még Attila életében ellenséges viszonyban voltak a nyugati népekkel. Ezek a székelyek tehát a hunok maradékai, és a magyarok másik részének visszatéréséig a már említett mezőn tartózkodtak. Amikor tehát megtudták, hogy a magyarok ismét visszatérnek Pannoniába, Rutheniába 81 elébük siettek, és együtt hódították meg a pannoniai térséget. Ennek meghódítása után azonos jogon kaptak részt belőle, de a magyarok kívánságára nem a pannon síkságon, hanem a határ menti hegyvidéken a vlachokkal együtt kapták meg a részüket. A vlachokkal elvegyültek, és úgy mondják, ezért használják azok írásjeleit. 82 Ezek a székelyek ugyanis úgy tudták, hogy Csaba meghalt Görögországban; ezért máig is az a szólásmondás járja a nép között: „Akkor gyere vissza, amikor Csaba megtér Görögországból!” 83 (22.) Egyszóval Csaba Attilának volt törvényes fia

Honorius görög császár leányától; fiait pedig Edeménnek és Ednek hívták. Mikor a magyarok másodszor tértek vissza Pannoniába, Edemén atyjának és anyjának népes rokonságával jött, anyja ugyanis corosminai származású volt. Ed pedig Scythiában maradt atyjánál Ettől a Csabától ered az Aba nemzetség Amikor Csaba Scythiába ment és nyilvánosan anyja nemességével kérkedett, a hun nemesség megvetette őt, azt állítván, hogy nem igazi fia a scytha birodalomnak, hanem jöttment idegen - hiszen feleséget nem Scythiából vett, hanem a corosminai népből hozott.84 76 Attila Scythiába visszatérő legkisebb fiának motívuma Iordanestől való; szerinte Ernak (Hernac) – aki Csaba történeti előképe – ment vissza Kis-Scythiába. A kronológiai zavart jelzi, hogy Attila fia 453 után nem menekülhetett a 423-ban meghalt császár nagyapához 77 Corosmenia = Khorezm. 78 Edemén (Edömén) és Ed a 13. század elején Anonymus gestájában kun

vezérekként, a magyar honfoglalás résztvevőiként szerepelnek. 79 Máig bizonytalan hely, felmerült a Veszprém megyei Csögle (a középkorban Csigla) nevű faluval való azonosítása. 80 Erdeelew Erdélyt jelenti. A név írása jól mutatja, hogy eredeti alakja az erdő+elü (elv) ’túl’ szavak összetétele volt, s így jelentése: ’erdőn túl’. Ezt a jelentést tükrözi Erdély latin neve, a Transsylvania is 81 Oroszországba. Anonymus a honfoglalásra indult magyarokhoz a kunokat csatlakoztatja Oroszországban Emellett külön szól Anonymus a székelyek magyarokhoz való társulásáról is (Attila király népének tartva őket), de ezt az eseményt a mai Magyarország területére, Szentes vidékére helyezi. 82 Ez a tudósítás már azt a – 13. század végi – állapotot tükrözi, amikor a székelyek a Kárpát-medencében keletre tartó vándorútjuk során elérték a Háromszéki-medencét. A vlachok az ekkor már az Erdély déli, a székelyekkel

szomszédos vidékén élő románok. Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a krónika e helye a székely rovásírás első említése-e avagy nem. 83 E szólásmondás arra a Csabára vonatkozott, aki 10. századi kalandozó magyar vezér volt Ennek népét említi Anonymus Sobamogera (Csobamogyera, azaz Csabamagyarja) név alatt, amely Zoárd vezetésével jutott el Görögországba, ám vezére halála után sem tért többé onnan vissza. 84 A 13. században nagy hatalmú Aba nemzetségnek Attila fiától, Csabától való származtatása a krónikás koholmánya ugyan, de nem nélkülöz bizonyos valóságmagot, azt, hogy a corosminai (khorezmi) származtatás az Abák ténylegesen kabar eredetének emléke lehet. Az Aba nemzetség kapcsolatát e fiktív Csabával részint az erősítette a krónikaíró szemében, hogy az Abák között volt Csaba nevű nemzetségtag, részint pedig az, hogy az Aba genus egy tagja a 13. század végén egy Csabamező nevű ingatlant

szerzett (23.) Miután Krimhilda csatájában Attila fiai és a scytha nép csaknem teljesen elpusztult, Pannonia tíz évig király nélkül maradt, csak szlávok, görögök, vlachok, jövevény teutonok és messiánusok lakták, akik Attila életében szolgáló népekként szolgáltak neki. 85 Azután föllépett Poloniában egy Zuatapolug nevű fejedelem, Morot fia, aki Bracta leigázása után a bulgárokon és messiánusokon uralkodott és hasonlóképp Pannoniára is rátette a kezét a hunok kipusztulása után 86 Az erdelwi és a Hung folyó melletti magyarok különféle ajándékokkal csábítgatták őt, 87 és követeik révén kifürkészték, hogy serege nem elég erős – majd váratlan rajtaütéssel egész seregével együtt elpusztították Zuatapolugot a Tata melletti Bánhida környékén egy városban 88 E város romjai még ma is láthatók Így kezdtek uralkodni Pannonia már említett népein, amelyeket Morot fia, uralmát kiterjesztve, tovább

gyarapított. Némelyek azt állítják, hogy a magyarok második visszatérésükkor Morotot, nem pedig Zuatapolugot találták itt Pannonia uralkodójaként. Ennek az lehetett az oka, hogy atyja, Morot, híresebb volt, de a vénségtől már megtörten Besprem várában élt visszavonultan. 89 Értesülvén a fiát ért szerencsétlenségről, fájdalmában hirtelen meghalt Fia pedig még csak kevés ideje uralkodott (24.) A hunok pedig elérték a Tisza folyót és az ötödik évben elvonultak a Tiszától; a kesumayri csatától Attila királyságáig egy év múlt el. Attila negyvennégy évig uralkodott, öt évig viselte a hercegi méltóságot, és százhuszonnégy évet élt. A magyarok Pannoniába jövetele utáni 72, az Úr megtestesülésétől számított 445 évben, II Marcianus császár és I Gelasius pápa idejében halt meg. 90 Azon az éjszakán, amelyen Attila Siccambriában meghalt, Marcianus császár – aki akkor Constantinopolisban tartózkodott – álmában

eltörve látta Attila íját, ebből megértette, hogy meghalt. Itt végződik a magyarok első krónikája. 91 (25.) Kezdődik az előszó a magyarok második bejöveteléhez, a velük történt szerencsés és kedvezőtlen eseményekhez Elbeszélvén tehát a hunok származását, sikeres és balszerencsés csatáit, és hogy hányszor változtatták lakóhelyüket, lássuk most, mikor tértek vissza újból Pannoniába, kik voltak a visszatérők kapitányai, mekkora volt a seregben a harcosok száma; mindezt méltónak találtam belefoglalni kicsiny munkámba. 85 Az itt felsorolt népnevek nem az Attila utáni évekre, hanem az Árpád-kor későbbi szakaszára jellemzők. Az utóbb morvákra értett Messiani népnév eredetileg Moesia lakóit jelölte, azaz talán a bolgárokat. 86 Kronológiai zavar, hogy Attila fiai viszálykodása óta csak tíz év telt el Szvatopluk (Zuatapolug) fellépéséig. A valóságban az 5. század közepétől Szvatopluk morvaországi uralmának

kezdetéig (870-871) több mint négyszáz esztendőnyi időköz van. Szvatopluk nem lengyelországi eredetű volt Apjának Marót (Morot) nevében őrződött meg Szvatopluk igazi (morva) származása.; a Marót név ugyanis a morva népnév megszemélyesített alakja 87 A Hung folyó az Ung. 88 Szvatopluk 894-ben meghalt, így a honfoglaló magyarokkal nem ütközhetett meg. Bánhida ma Tatabánya része. 89 Amikor a krónikás „némelyek” állítását fejti ki, bizonnyal egy korábbi magyarországi írásműre támaszkodott, amely Szvatopluk helyett Marótot tekintette a magyarok jövetele előtt Pannonia urának. 90 Az itt szereplő évszámok és időmeghatározások egyetlen kivételtől eltekintve – mind tévesek. Egyedül az a hír valós, hogy Attila (453) halála Marcianus császár (450-457) uralkodása alatt történt. Gelasius pápa (492-496) már évtizedekkel későbbi szereplő. Attila ténylegesen csak tizenkilenc évig állt a hunok élén, s ebből mindössze

kilenc évig volt egyeduralkodó. Bár életkorát halálakor nem ismerjük, bizonyos, hogy nem élt százhuszonnégy évig. 91 Miután a 13. század végén a hun történet a magyar történet szerves részévé vált, a magyar krónika szerkezete is követte ezt a változást: a hun történet lett a magyarok első krónikája, míg a második rész (a magyarok második bejövetele, azaz a honfoglalás idejétől) a magyarok tényleges történetét foglalta magában. (26.) Az Úr megtestesülésétől számított 677 évben, száznégy évvel Attila magyar király halála után, III Constantinus császár és Zachariás pápa idejében 92 - miként a rómaiak krónikájában meg van írva -, a magyarok másodszor jöttek ki Scythiából, a következőképpen: Eleud, Ugeg fia Scythiában Eunodbilia leányától fiat nemzett, 93 akit Almusnak neveztek el ama esemény miatt, hogy anyjának, mikor terhes volt, álmában megjelent egy turulforma madár, és tudomására hozta, hogy

méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg. Ez pedig azért volt, mert ágyékából dicső királyok származtak. Mivel a sompnium a mi nyelvünkön alm és az ő születését álom jövendölte meg, ezért kapta az Almus nevet, 94 aki Eleud fia volt, ő Ugegé, ő Edé, ő Chabáé, ő Eteléé, ő Benedekusé, ő Turdáé, ő Scemené, ő Etheié, ő Opusé, ő Kadicháé, ő Berendé, ő Zultáé, ő Bulchué, ő Bolugé, ő Zamburé, ő Zamuré, ő Leelé, ő Leventéé, ő Kulcheé, ő Ompudé, ő Miskéé, ő Mikéé, ő Bezturé, ő Budlié, ő Chanadé, ő Bukené, ő Bondofardé, ő Farkasé, ő Othmáré, ő Kadaré, ő Beleré, ő Kearé, ő Kevéé, ő Keledé, ő Damaé, ő Boré, ő Hunoré, ő Nemprothé, ő Thanaé, ő Japheté, ő pedig Noé fia volt. 95 Almus Árpádot nemzette, Árpád Zoltánt nemzette, Zoltán Toxunt nemzette. Az Úr megtestesülésének hatszáz- vagy hatosszázhetvenhetedik évében, az Attila halála utáni századik

évben, III. Constantinus császár és Zachariás pápa idejében a közönségesen magyaroknak nevezett hunok, latinul ungarusok, ismét bementek Pannoniába Áthaladtak a bessusok, a fehér kumánok országán, Susdalián és a Kyonak nevezett városon, azután átkeltek a havasokon 96 és egy olyan tartományba érkeztek, ahol rengeteg sast láttak; és e sasok miatt nem maradhattak ott, mert a sasok – mint a legyek – szálltak le a fákról és fölzabálták barmaikat meg lovaikat. 97 Mert az Isten úgy akarta, hogy mihamarább menjenek le Hungariába Azután három hónap alatt leereszkedtek a hegyekből és megérkeztek Hungaria, illetve Erdelw határára – a már említett népek akarata ellenére. Itt hét földvárat építettek, hogy abban őrizzék feleségüket és holmijukat, és egy darabig itt maradtak. A teutonok attól kezdve ezért hívták ezt a részt Simburgnak, vagyis Hétvárnak. 98 (27.) A hét kapitány választása Midőn ezekben a várakban laktak,

attól félvén, hogy a szomszédos urak rájuk törnek, közös döntéssel hét kapitányt választottak maguk közül és hét seregre oszlottak úgy, hogy minden seregnek volt egy kapitánya, a szokásos módon állított századosokon és tizedeseken kívül. Minden seregben ugyanis háromezer harcos volt, leszámítva a századosokat. A Scythiából 92 Az időmeghatározások tévesek. A Képes Krónika 24 fejezete szerint Attila 445-ben halt meg Ettől számítva a 677. évig természetesen nem száznégy, hanem kétszázhuszonkettő esztendő telt el III Constantinus császár 643671 között uralkodott, Zachariás pedig 741-751 között volt pápa 93 Az Eleud és Ugeg nevek Elődnek és Ügyegnek (Ügyeknek) ejtendők. Valós történeti szereplők lehettek, nevüket a magyar hagyomány őrizte meg Anonymusnál Ügyek (Vgek) szerepel Álmos (Almus) apjaként Eunedbilia neve előfordul Anonymusnál Eunedubelianus formában dux, vezér, fejedelem, herceg minősítéssel, mint

aki Álmos anyjának, Emesünek apja (tehát Álmosnak anyai nagyapja) lett volna. 94 Álmos eredetét és nevének – a latin sompnium magyar megfelelőjéből, álom (a régiségben almu, alm) szavunkból való – származtatását igen ősi típusú, totemisztikus monda hagyományozta ránk. Az Árpád-dinasztia eredetmondáját teljesebb formában (Álmos anyja, Emesü nevének említésével) Anonymus gestája is tartalmazza. 95 E terjedelmes felsorolás csupa, magyar forrásokból, illetve a korai magyar történelemből ismert nevet tartalmaz, történeti értéke nincs, krónikás koholmány. Ráadásul többszörös ellentmondásban van a Képes Krónika korábbi részeivel. 96 Kyo az ukrajnai Kijevet, a havasok a Kárpátok hegyeit jelölik. 97 A sasok (griffmadarak) ilyenféle szerepeltetése ismert mondai elem, több auktornál (Priscos, Souidas) megtalálható. A sasok krónikabeli szerepeltetése azonban konkrét eseményre is utalhat, főleg ha számba vesszük, hogy a

ragadozó madarak régi magyar neve a bese szó volt. 98 A teutonok a németeket jelentik, Simburg pedig Siebenbürgent, azaz Erdély német nevét. Ennek jelentése ’hét vár’. A névadás alapjául persze nem a tévesen a honfoglalóknak tulajdonított hét vár szolgált, hanem Erdély hét vármegyéje, azaz hét ispáni vára. való második kijövetelkor a száznyolc nemzetség mindegyikéből kétezer fegyveres férfi jött el, családtagjaikat nem számolva. 99 (28.) Az első kapitány Ama kapitányok közül Árpád volt a leggazdagabb és leghatalmasabb, Almus fia, aki Eleud fia, ő meg Ugeg fia volt. Apját, Almust még az erdelwi hazában megölték, 100 nem mehetett be ugyanis Pannoniába. Erdelwben tehát megpihentek és barmaikat is új erőre kapatták Mikor pedig a lakosoktól hallották, milyen termékeny a föld, meg hogy a Duna a legjobb folyó és a világon nincs jobb föld ama részeknél, közös tanácskozás eredményeként elküldték követül

Kundnak Kusid nevű fiát, 101 hogy menjen, szemlélje meg a földet és ismerkedjék meg a föld lakosaival. Mikor tehát Kusid Ungaria középső vidékére érkezett és leereszkedett a Duna vidékére, látta, hogy a táj szép, körös-körül a föld jó és termékeny, jó a folyóvíz és füves a partja, megtetszett neki Azután a tartomány fejedelméhez ment, a Zuatapolug nevűhöz, aki Attila után uralkodott, üdvözölte őt népe nevében és elmondta, miért jött. Zuatapolug nagy örömmel örvendezett ezek hallatára, azt gondolta, parasztok ők, akik azért jöttek, hogy a földjét megműveljék; ezért kegyelemben bocsátotta el a követet. Kusid pedig, miután Duna-vízzel megtöltött egy palackot, tarsolyába perjefüvet tett és vett a fekete rögű földből, visszatért övéihez Amikor mindent elmesélt, amit hallott és látott, nagyon tetszett nekik; azután megmutatta nekik a palack vizet, a földet és a füvet is. Megízlelvén ezeket meggyőződtek

arról, hogy a föld kitűnő, édes a víz, a rét füve olyan, amilyennek a követ elbeszélte nekik. Árpád pedig övéi jelenlétében megtöltötte kürtjét Duna-vízzel, és az összes magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyelmét kérte: engedje át nekik az Úr ezt a földet mindörökre. Szavait végezvén, az összes magyarok így kiáltottak háromszor: „Isten, Isten, isten.” Ebből azután szokás lett, amelyet a magyarok máig is őriznek. Majd közös elhatározás alapján ugyanazt a követet visszaküldték a már említett fejedelemhez, s földjéért egy nagy lovat küldtek neki arábiai arannyal bearanyozott nyereggel és aranyozott kantárral. Ezt látván még jobban örült a fejedelem, mert azt gondolta, hogy mint vendégtelepesek küldték neki a földjéért. A követ tehát földet, füvet és vizet kért ott a fejedelemtől. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt: ez ajándék fejében legyen az övék, amennyit akarnak. Így azután a

követ visszatért övéihez Árpád közben a hét vezérrel bejött Pannoniába, de nem mint vendégek, hanem mint akik örökség jogán birtokolják a földet Ekkor egy másik követet küldtek a fejedelemhez, és ezt az üzenetet bízták rá: „Árpád és népe azt üzeni neked, hogy azon a földön, amelyet megvettek tőled, ne maradj tovább semmiképp sem, mert a földet megvették a lóért, a füvet a kantárért, a vizet a nyeregért. Te pedig örökhaszonbérletbe, vagyis mert ínséges és fösvény voltál, átengedted nekik a földet, füvet és a vizet.” Amikor a fejedelemnek elmondták az üzenetet, mosolyogva így szólt: „Üssék le bunkóval azt a lovat, a kantárt hajítsák ki a mezőre, az aranyozott nyerget vessék a Dunába.” Erre a követ így válaszolt: „És mi kárunk lesz ebből, uram? Ha a lovat megölöd, kutyáiknak adsz eleséget, ha a kantárt a fű közé dobatod, az ő szénakaszálóik találják meg az aranykantárt, ha pedig a nyerget

a Dunába veted, az ő halászaik húzzák ki az aranynyerget a partra és haza is viszik. Ha tehát a föld, a fű és a víz az övék, minden az 99 A Budai Krónika családjának tagjaiban egy-egy sereg összlétszámaként háromezer helyett harmincezer szerepel, vagyis hét sereggel számolva a magyar harcosok száma kétszáztízezer volt. Ezzel nem egyezik az itt olvasható másik adat, hogy tudniillik a száznyolc nemzetség mindegyike kétezer fegyverest állított, azaz összesen kétszáztizenhatezer harcost. Az ellentmondás oka, hogy a krónikás sikertelenül kísérletezett a hét törzs és a száznyolc nemzetség összeegyeztetésével 100 Álmos erdélyi meggyilkolása a szakrális fejedelemnek kijáró büntetés volt, amelyet a magyaroknak a besenyőktől elszenvedett veresége (?), az etelközi haza elvesztése váltott ki. 101 E nevek Kündnek, illetve Küsidnek (Kücsidnek) ejtendők. Az előbbi név a magyarok szakrális fejedelmének, a kündének (kündünek)

az elnevezését őrzi. Küsid nevében kis, kicsi szavunk rejtőzik; valós történeti személy volta kétes. Anonymus Kündü (Cundu) fiaként Kurszánt (Curzan) szerepelteti övék.” 102 Ezek hallatára a fejedelem gyorsan összegyűjtötte seregét, félvén a magyaroktól, segítséget kért barátaitól, és velük egyesülve elébük ment. Amazok közben a Duna közelébe értek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtakor csatát kezdtek. Az Úr segítsége a magyarokkal volt, futásnak eredt előlük a sokat emlegetett fejedelem A magyarok a Dunáig üldözték, ő pedig félelmében a Dunába vetette magát, és megfulladt a sodró vízben. Visszaadta hát az Úr a magyaroknak Pannoniát, miként Mózes idejében Izrael fiainak adta örökségül „az amoreusok királyának, Seonnak” a földjét és „Chanaan összes országát.” Minthogy Árpád kapitány különleges méltóságot viselt Scythiában, és ezt az ő nemzetsége törvényes és elfogadott scytha

jogszokás alapján birtokolta, hogy a hadba indulók előtt egyedül kellett mennie, visszatéréskor pedig hátul vonulnia: állítólag ezért előzte meg ő a Pannoniába bevonuló többi kapitányt. 103 És ezért mikor Árpád a többi magyarral együtt – mint föntebb elmondtuk - legyőzte és megölte Zuatapolugot, Noé hegyén, Alba közelében ütött tábort Ezt a helyet választotta Árpád először Pannoniában, és Szent István király, aki tőle származott, ezért alapította később ennek közelében Alba városát 104 (29.) A második kapitány Zoboleh volt a második kapitány, tőle származik a Chak nemzetség; 105 állítólag azon a mezőn, illetve helyen telepedett le, ahol most Chakuara 106 fekszik elpusztítva. Ezt a várat Zoboleh kapitány alapította, később azután Chak megparancsolta, hogy annak a halála után rokonai és családja az ő nevén nevezzék; előbb ugyanis Zoboleyénak mondták. Zaar László fiai: András, Béla és Levente

idejében a magyarok közös akarattal lerombolták ezt a várat is. 107 (30.) A harmadik kapitány A harmadik kapitány Gyula volt, tőle származik László fia Gyula. 108 Nagy és hatalmas vezér volt ez a Gyula; vadászat közben Erdelwben egy nagy várost talált, amelyet egykor a rómaiak építettek. 109 Volt neki egy Sarolt nevű igen szép leánya, 110 akinek szépségéről sokáig beszél102 Az itt olvasható történet – az úgynevezett fehér ló mondája – eredetileg a magyarok Szvatoplukkal még annak életében, 892-894 között kötött szerződésének emlékét örökítette meg, s csak utóbb vált a magyar honfoglalást mondai köntösbe öltöztető elbeszéléssé. 103 A krónikás e megjegyzésével a meghódolt (csatlakozott) katonai segédnépek rangjára süllyesztette le Árpád törzsét, mivel ezek tiszte volt a háborúban az elő-, illetve utóvéd ellátása. 104 Noé birtok a középkorban Székesfehérvár (Alba) közelében, attól délkeletre

feküdt. Régészeti adatok nem igazolják, hogy Árpád népe e környéken szállt meg. Fehérvár „királyi székhellyé és európai értelemben vett várossá” I. István uralkodásának második felében, 1018 után vált 105 Zoboleh Szabolcsot jelenti, a Chak nemzetség pedig az Árpád-korban nagy hatalmú Csák genust. Egyébként már Anonymus Szabolcstól (Zobolsu) eredeztette a Csák (Saac) nemzetséget. 106 A ma Fejér megyei Csákvár. Mivel kőváráról nincs tudomásunk, a nevében megörökített – vár utótag arra utalt, hogy területén valaha földerődítmény állott. 107 András, Béla és Levente nem Szár László, hanem Vazul fiai voltak. Bizonnyal téved a krónikás, amikor Csákvár lerombolását a 11. századra helyezte Feltehető, hogy ez az 1160-as években, a III István uralkodása elején támadt pártviszályoknak esett áldozatul, amikor a Csák nemzetség III. István ellenében IV István oldalán lépett fel. 108 E László fia Gyula a

Kán nemzetségből származott. Apja, László a 13 század első felében az ország egyik vezető tisztségviselője (országbíró, nádor, bán) volt, Gyula egyik testvére pedig erdélyi vajda. Bizonnyal a névazonosságnak volt döntő szerepe abban, hogy a krónikás e Gyulát tette meg a 9-10 században gyula méltóságot viselő család leszármazottjának. 109 A Budai Krónika családjának bizonyos tagjai a város nagy (magnam) jelzője helyett az Albam alakot használják. Az így adódó civitatem Albam ’Fehérvár’ Erdélyben csak Gyulafehérvárt jelentheti, amelynek valóban volt ókori előzménye Apulum néven. 110 Sarolt nem a honfoglaló Gyula vezér, hanem fia, a 10. század közepén élt Gyula leánya volt tek a tartományfők, s akit Geysa fejedelem a Kulán földjét birtokló Beliud tanácsára és segítségével törvényes feleségéül vett. Beliudnak pedig Kulán adta a saját leányát, hogy harcoljon az ő fivére, Keán ellen. És halála

után a földjét is Beliudra hagyta Kulán örökül 111 Mivel pedig később Gyula sokszor állt ellenséges viszonyban a Pannoniában lakó magyarokkal és neheztelt is rájuk, Szent István király Pannoniába vitette őt De ez nem ez a Gyula kapitány volt, hanem utána a harmadik. (31.) A negyedik kapitány A negyedik kapitány neve Cund volt, akinek a fia Kusyd és Cupan; ők a Nyr mellett ütöttek tábort, ahol a keresztség felvétele után monostort alapítottak. 112 (32.) Az ötödik kapitány Az ötödiket Leelnek hívták; ő volt az, aki a messiánusokat, tudniillik a cseheket elűzte Golgata vidékéről, és azt beszélik, hogy sokáig ott volt a tábora. Tőle származik a Zuárd nemzetség vagy törzs, illetve család 113 (33.) A hatodik kapitány A hatodik kapitánynak Werbulchu volt a neve, aki a hír szerint a Balatim környékén verte fel a sátrait. 114 (34.) A hetedik kapitány A hetedik kapitányt Ursnek hívták. Az ő nemzetségének a Seyo körül volt a

szállása 115 (35.) A többi nemzetség pedig, amely eredetét nézve ezekkel egyenlő és hozzájuk hasonló, tetszése szerint szerzett magának szálláshelyet. Ha tehát egyes kódexek azt tartalmazzák, hogy Pannoniába ez a hét kapitány jött be, és Hungaria csupán általuk keletkezett és alakult ki: honnan jött akkor Akus, Bor, Aba és a többi magyar nemes nemzetsége, hiszen ők valamennyien Scythiából származnak, nem jövevények! Egyes-egyedül azt hozzák fel okul, amit a köznép mond: Hétmagyar. Ha tehát mindössze hét magyar volt a családjával, és nem érthetnénk bele több családot, feleségeket, fiakat, leányokat, szolgákat és szolgálólányokat, vajon ennyi családdal hódítottak meg országokat? Lehetetlenség! 111 Kulán, Beliud és Keán a krónikás szerint Géza fejedelem kortársai voltak, de személyük történeti voltát – talán Keáné kivételével – más forrás nem erősíti meg. 112 Cundra és Kusidra ld. a 101 jegyzetet A

Cupan név eredetibb alakját Kézai Simon őrizte meg Cupian formában Ebből világos, hogy e névnek nem Koppány, hanem Kaplony a magyar megfelelője A Szatmár megyei Kaplony faluban (tehát a krónikabeli Nyr, azaz a Nyírség vidékén) állott a Kaplony nemzetség monostora. 113 Leel a 955-ben Regensburgban felakasztott magyar kalandozó vezér, Lél (Lehel). Ez a körülmény bizonyossá teszi, hogy Lél nem lehetett honfoglaló magyar vezér. A messiani népnév itt már bizonyára a morvákra vonatkozik, Golgata a Vág menti Galgóc települést jelöli Feltételezés szerint a Zuárd nemzetség és Lél összekapcsolására az adott alapot, hogy a Komárom megyei Lél falu a középkorban a Zuárd (Szovárd) nemzetség birtoka volt 114 A Werbulchu név azt a Bulcsút takarja, aki kalandozó magyar vezérként 955-ben életét vesztette. Lélhez hasonlóan ő sem lehetett honfoglaló vezér. Vérbulcsú (másik nevén Lád) egy középkori magyar úri nemzetség neve volt,

birtokai ott terültek el a 13-14. században ahová a krónikás Vérbulcsú szállásterületét tett, azaz a Balaton (Balatim) mellett 115 Urs neve Örsnek ejtendő, a Seyo pedig a Sajó folyót jelenti. Anonymusnál Örsur a hét kun vezér névsorában szerepel. Talán volt a 10 században egy Örs nevű kalandozó magyar vezér A középkorban ismeretes Örs vagy Örsur nevet viselő úri nemzetség. A nemzetség törzsbirtokai a borsodi Bükk déli részén, a Sajó közelében feküdtek: itt állt Sály felett Örsur vára, Kácson pedig a genus monostora (36.) Történt egyszer Toxun idejében, hogy a magyarok serege Gallia felé indult zsákmányszerzésre 116 Mikor pedig hazatérőben átkeltek a Renuson, három részre oszlottak; kettő dicsőség nélkül, egy dicsőséggel érkezett vissza Hungariába Mert a szász herceg a thüringiai Ysnacum városánál hét kivételével az összes magyarokat megölte. 117 A megmaradt hétnek levágatta a fülét és úgy küldte

Pannoniába. „Menjetek magyarjaitokhoz – mondotta –, s ekképpen mondjátok el nekik, hogy ne jöjjenek többé erre a gyötrelmes helyre” Két rész benyomult Sueviába, s meghallván, mi történt társaikkal és rokonaikkal, felhagytak a suevai zsákmányolással, és ami csak elébük került az Iller folyótól a Saar vagy Leytah folyóig, 118 akár ember volt, akár barom, lemészárolták. A hét fületlen magyarra pedig, amiért élve viszszatértek és nem a halált választották társaikkal együtt, a közösség állítólag ilyen ítéletet hozott: mindenüket, amijük csak volt, elveszítették, ingatlanukat és ingóságaikat egyaránt, feleségüktől és gyermekeiktől elválasztva gyalogszerrel, saru nélkül, nincstelenül küldték el őket Arra kényszerültek, hogy életük végéig mindig együtt járjanak kéregetve sátorról sátorra. E szégyen miatt Lázároknak nevezték ezt a hetet. Ezekről az elítéltekről beszél így a nép, nem pedig ama

hét első kapitányról. Egyébként mivel hencegő világi embereknek a tulajdonsága, hogy többet tartanak magukról, mint másokról; ezért ama hét kapitány önmagáról énekeket szerzett, amelyeket a világi dicsőségért és nevük elterjesztése végett maguk között énekeltek, 119 hogy utódaik – ezek hallatán – hivalkodhassanak a szomszédok és barátok között. Nyilvánvaló immár, hogy nemcsak hét kapitány hódította meg Pannoniát, hanem más, Scythiából érkezett nemesek is. Bennük tehát másoknál jobban lehet tisztelni a méltóságot meg a hatalmat, a nemességet azonban egyenlő mértékben. (37.) Minthogy vannak ebben az időben jövevények is, akiknek nemessége egyenlő a magyarokéval, meg kell vizsgálnunk, miért van ez Hiszen elegendő számú magyar volt, hogy benépesítse Pannoniát Többek között ugyanis Geycha fejedelem, akit isteni szózat figyelmeztetett, megkezdte a magyarok népének keresztény hitre térítését. És midőn

intelmekkel nem tudta megtéríteni őket, mert buzgón hódoltak a pogány szertartásoknak, kénytelen volt némelyeket fegyverrel elnyomni; hogy ezt megtehesse – mivel többen voltak a hit ellenzői, mint követői – , hírül kellett adnia szándékát a keresztény királyoknak és fejedelmeknek. Kívánságát hallván azok nemcsak segítséget küldtek, hanem személyesen is eljöttek, mert a magyarok kegyetlensége ártalmas és gyűlöletes volt számukra. (38.) A Tata nemzetség Elsőként tehát Deodatus jött be az apuliai San Severino grófjai közül; ő alapította és rendezte be a tatai monostort. Amikor ő Szent Adalbert prágai püspökkel együtt megkeresztelte Szent István királyt, ennek a monostorát Tatának nevezték el róla, mert iránta való tiszteletből Szent István király nem ejtette ki a nevét, hanem Tatának nevezte, így feledésbe merült a Deodatus 116 Toxun Árpád unokája, Taksony, aki 947 óta szerepel a forrásanyagban. Taksony

idejéről azonban csak akkortól lehet beszélni, amikor a fejedelmi méltóságot töltötte be, ez pedig 955 után következhetett be Ám ekkor meg már nem indultak nyugat felé magyar kalandozó hadjáratok. Gallia Franciaországot jelenti 117 Ysnacum a németországi Eisenach. A ránk maradt forrásanyagban a kalandozó magyarok eisenachi vereségéről nem szól híradás 118 Suevia Svábföldet jelenti, az Iller a Duna mellékfolyója, a Saar (Sár) és a Leytah pedig egyazon folyó, a Lajta két elnevezése. 119 Valójában nem a hét kapitány szerzett és adott elő önmagáról énekeket, hanem az énekmondók egyes szám első személyben tolmácsolták a hősénekeket, akik ilyen módon mintegy azonosultak a hősökkel. név, a Tata pedig megmaradt, ezért hívják így az ő monostorát. 120 Nincsen nemzetsége Pannoniában, mert volt ugyan felesége, mégis utódok nélkül végezte életét (39.) Hedrih fiainak nemzetsége Azután Alamaniából a heinburgi grófi

születésű Volphgerus jött fivérével, Hedrikkel és háromszáz páncélos lovaggal. Geycha fejedelem Kyscen hegyét és a Iaurinum melletti Dunaszigetet adta neki örök szállásul Itt favárat épített, e hegyen kolostort is emelt, s ott is van eltemetve. Tőlük származik a Hedrik nemzetsége 121 (40.) Az Alamaniából jött Vecellinus nemzetsége Bavariából jött Vecellinus, mégpedig Wazunburgból; aki Szent Istvánnal Symigiumban megölte Cupan vezért. Azon a napon ugyanis ő volt a sereg kapitánya Tőle származik és ered a Iako nemzetség. 122 (41.) Hunt és Paznan nemzetsége Azokban a napokban érkezett Hunt és Paznan is, akik a Goron folyóban teuton szokás szerint karddal övezték fel Szent István királyt. Nemzetségük neve nem különbözik az övéktől Eme grófok, de még inkább az Isten segítségében bízva Geycha fejedelem és fia, Szent István király egyes lázadókat fegyveres hatalommal, másokat erőszak nélkül térített meg. Geycha

fejedelem, csakúgy, mint fia, ezeket a grófokat szolgálataikért nagy és gazdag örökbirtokokkal jutalmazta meg, mint ez most közismert. Az idők folyamán házassági kapcsolatok révén keveredtek a magyarokkal Az ő tanácsukra és segítségükkel állítottak királyt a magyarok fölé, és sok magyar nemest taszítottak csúf szolgaságra, akik Cupan vezér hívei voltak, és megvetették a keresztséget meg a hitet. Azt ítélték ugyanis nemesebbnek ilyen események közepette, aki hamarább csatlakozott Krisztus hitéhez.123 (42.) A Poth nemzetség Poth nemzetsége pedig, amelyből altinburgi Konrád származott, András király fiának, Salamon királynak idejében jött Pannoniába. Őt Hernistusnak hívták, és csak azért kapta a Poth nevet, mert Konrád császár és András meg Salamon királyok közt követ volt. Poth ugyanis a teutonok nyelvén ugyanazt jelenti, mint a latin nuncius. 124 120 Deodatus nem volt történeti személy, mivel a Sanseverinók

előkelő olasz családjának őse normann hódítóként „csak a 11. század közepén jutott Sanseverino, a mai Mercato Sanseverino birtokába” Mindenesetre a Tata városnév alapjául szolgáló személynév német eredetű Adalbert prágai püspök Géza fejedelem életében valóban járt Magyarországon, de István megkeresztelése aligha fűződik a nevéhez. 121 A Héder nemzetség a középkori Magyarország egyik nagy hatalmú genusa. Tévedett a krónikás, amikor e nemzetséget a Karintiában élt Heunburg grófi családtól származtatta, s amikor Géza fejedelem idejében költöztette Magyarországra. A genus első magyarországi szereplői, Wolfer és Héder II Géza király (1141-1162) alatt kerültek Magyarországra. Helyes viszont birtokaik megjelölése Kyscen hegye a mai Németújvárt jelöli, a Győr (Iaurinum) melletti Duna-sziget pedig nem igazi sziget, hanem a szigetközi Hédervár. Túlzás a háromszáz páncélos lovag említése, Kézai Simon

negyvenben jelölte meg kíséretük számát 122 Bavaria Bajorországot, Symigium Somogyot, Cupan Koppányt jelenti. Wazunburg a bajorországi Wasserburggal azonos. Vecelintől azonban nem a Ják (Iako) nemzetség, hanem a Rád genus származott 123 Hont és Pázmány, a középkorban nagy hatalmú Hont-Pázmány genus névadói, a Koppány elleni hadjárat vezérei voltak. Természetesen Istvánt német szokás szerint nem a Garam folyóban övezték fel karddal, hanem Esztergom városában, amelynek német neve – Gran – megegyezett a vele átellenben a Dunába ömlő Garam nevével. 124 Poth nemzetsége az oklevelekben mint Győr genus szerepel. Altenburgi (Óvári) Konrád a 13 század második felének magyarországi előkelője volt. A nemzetség német eredete bizonyos Pothnak hívták a genus 12-13 szá- (43.) Merse és Gregorius nemzetsége franciaországi, grófok ők a comesnek mondott Giulermus családjából. 125 (44.) Kuquinus és Renaldus Ispaniából

származnak, Margaretha királynéval, Zaar László fiának, Béla királynak a feleségével jöttek Pannoniába Ennek a Bélának először Poloniából származó felesége volt. 126 (45.) A Guth-Keled nemzetségről sokfélét mesélnek, bizonyosra vehetjük azonban, hogy Péter király hozta be őket segítségül, amikor Henrik császárhoz menekült Sueviából, Stoph várából származnak, ahonnan Fridericus császár is ered Ez a nemzetség ugyanis Suevia előkelői közül való, családi birtokaikat tekintve szegények ugyan, de említett hazájukban derék és befolyásos emberek. Ennek a Guthkelednek a nemzetsége Salamon király, László és Geycha hercegek idejében emelkedett fel. Mert akkor ez a nemzetség két részre szakadt, az egyik a hercegekkel tartott, a másik Salamonnal, főként Wyd, akit – mint mondják – Salamon a többi e nemzetségbeli fölé emelt. 127 (46.) Oliverius és Ratoldus nemzetsége Ezek után Kálmán király idejében jött Oliverius

és Ratoldus az apuliai királyságból. Casertából származtak. 128 (47.) A Sambukiak családja Franciaországból származik, Campania grófjaitól 129 (48.) Az Alamaniából származó Hermanus nemzetsége Hermanus nemzetsége Keisla királynéval jött be. Nurumburgi szabad emberek, családi birtokaikat tekintve szegények 130 (49.) Buzád nemzetségről kell szólnunk zad fordulóján nádorságig emelkedett tagját. A nemzetség egyik ősének tekinthető Botho német lovag a 11 század második felében élt. II Konrád német-római császár (1026-1039), valamint I András (1046-1060) és Salamon (1063-1074) magyar királyok nem voltak egy időben országló uralkodók. II Konrád fiát Ernestnek (Hernistusnak) hívták. 125 A krónikás e fejezetben a Becse-Gergely nemzetségről emlékezett meg. Tévedett azonban, amikor a genust francia eredetűnek ábrázolta, s amikor a 13. század második felében élt Guillaume le Cornu, I Károly nápolyi király udvari lovagja és

híres hajósa családjából származtatta. 126 E fejezet a Kökényes-Radnót nemzetségről szól. A nemzetség azonban aligha spanyol eredetű Margit királyné nem I, hanem III Béla királynak (1173-1196) volt a felesége I Bélának (1060-1063) különben is csak egy feleségéről tudunk, ám az tényleg Lengyelországból (Poloniából) származott. I Béla Vazul fia volt 127 A krónikás híre, hogy a Gut-Keled nemzetség Péter király révén 1044-ben jutott Magyarországra, nem feltétlenül téves, még ha Gut és Keled ispánok csak fél évszázaddal később, a 11-12. század fordulója tájáról ismeretesek is Henrik császár III Henrikkel (1039-1056) azonos Stoph Hohenstaufen várával azonos, ahonnan II Frigyes császár (1212-1250) származott. 128 E fejezet a középkorban jelentős Rátót nemzetség eleinek állít emléket. A genus valóban normann eredetű, hiszen Caserta (Nápolytól északra) városát a normannok a 11. század közepén elfoglalták

Kálmán kori bejövetelük hitelt nyer azáltal, hogy Kálmán király (1095-1116) első felesége I Roger normann gróf leánya volt, s „a kíséretében lévő normann lovagok lehettek a casertaiak. 129 Sambuk a Pilis (ma Pest) megyei Zsámbéknak felel meg, itt a krónikás a Zsámbokiak valóban francia eredetű családjáról szól. Campania a franciaországi Champagne 130 E helyütt a Hermány nemzetségről van szó. Keisla Gizellát, I István király bajor származású feleségét, Nurumburg pedig Nürnberget jelöli. Buzád nemzetségéről el kell mondanunk: ezt a nemzetséget II. Béla fia, István király hozta Hungariába, az említett királynak segítségül. Az orlamundi grófok közül valók Hadothnak hívták, aki elsőként jött, fia ugyancsak Hadolch és Arnoldus. Tőlük származik Buzád bán Itt ugyanis nem tudták kimondani a Hadolch nevet, hanem hasonló névvel Hoholtnak mondták. A Chaak nemzetség néhány más nemzetséggel összeesküdött ama

király ellen; mondják, Hoholdus és magával vitt katonasága törte le őket. 131 (50.) A Keled nemzetség Keleed fiainak, Istvánnak, Lászlónak és Gergelynek a nemzetsége Meysia tartományából ered. István ugyanis a meysiai őrgróf nőtestvérének a herfordi grófnak volt a fia Frangfurdban, azon a birodalmi gyűlésen, amelyen a császárt szokták megválasztani, másokkal együtt megölte a thüringiai tartománygrófot. Ekkor Alamania fejedelmei úgy ítélkeztek, hogy őt is meg kell ölni; ezért Geycha királynak, II. Béla fiának napjaiban hatvan páncélos lovassal Pannoniába jött. A már említett király ünnepélyesen fogadta őt, kitűnő és nagy birtokokkal ajándékozta meg; mert nyilvánvaló volt, hogy a meysiai területen a száműzetés büntetése vár rá 132 (51.) Azoknak a nemzetsége, akiket Boiotha-iaknak neveznek, Sambergből jött Pannoniába 133 (52.) Symon és Mihály Symonnak és fivérének, Mihálynak a nemzetségét mortundorfinak

hívják; III. Béla fiának, András királynak idejében jött ide Ispániából. Ennek a nemzetségnek sok vára van Ispániában, ezek közül az egyik legjobb: Boyoth. Ennek a Symonnak a nagyapja több éven át harcolt az aragón királlyal, míg azután a király elfogta és börtönbe vettette. Symon gróf és Bertramus megijedt, és az előbb említett András király második feleségével, aki Campaniából származott, Ungariába jött. Ispániában egy nemzetség sincs, amelyik sast merészel hordani címerében, csak Symon és Mihály. Állítólag azért, mert a tuniszi szultán seregét, mikor Maiorica és Minorica szigetét hajókkal megtámadta és a hajóhadat elfogta, ez a nemzetség űzte ki, mivel az aragón király többi katonája elpártolt. Ekkor a király és a lovagok közössége azt a határozatot hozta, hogy a korábbi pajzsot – amely csak piros volt, minden ábrázolás nélkül – olyanra cseréljék, amelyen sas van. 134 (53.) Különböző népek

bejövetele 131 E fejezet a Hahót (más néven Buzád) nemzetségről szól. A krónikás téved: nem IV István király (II Béla fia), hanem III. István király (1162-1172) hívta be éppen IV István ellen a genus őseit Orlamünde – ma Németország – grófjaitól való származtatásuk téves 132 Keled ispán e fejezetben említett három fia a 13. század közepén élt A valóságban azonban nem a délvidéken birtokos Keled-fiak őse, hanem a nyugat-magyarországi Frankói család vert gyökeret II. Géza alatt (1141-1162) Magyarországon. Meysia a németországi Meissent, Frangfurd pedig Frankfurtot jelenti Mivel azonban Hersfeld (Herford) grófi család a 12. században nem élt, az ezzel kapcsolatos tudósításnak sincs hitele 133 Boiotha helyén a Budai Krónika családjának tagjaiban Babocha szerepel. Ez a Somogy megyei Babócsának felel meg. Itt a Tibold nemzetség fészke volt Samberg talán a felső-ausztriai, Duna menti Schaumburg várát jelöli. 134 E

fejezet a nagymartoniakról szól, akik valóban Spanyolországból származtak. A család első magyarországi tagja, Tota asszony, Imre magyar király (1196-1204) aragóniai feleségével jött ide, s őt követte több rokona, Simon, Mihály és Bertrand (Bertram). Bajót (Boyoth) aligha spanyolországi vára volt a családnak; e név az Esztergom megyei Bajótra vonatkozik, amelyet még Imrétől nyert adományul Tota Alaptalan a spanyol ősnek az aragón királlyal való viszálya, valamint az a történet, mely a család Mallorca és Menorca szigeti vitézkedését taglalja a tuniszi szultán ellenében. Mind Geycha király és Szent István király idejében, mind más királyok napjaiban jöttek azután Ungariába csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták, vagyis szaracénok, bessusok, örmények, szászok, thüringiaiak, meisiaiak és Renus vidékiek, kumánok, latinok, akik sokáig tartózkodtak az országban, és bár a nemzetségüket nem ismerjük, a

magyarokkal különböző házassági kapcsolatba keveredvén hasonló módon nemességet és szállásbirtokot nyertek. (54.) A Toxun vezér idején történt dolgok előadása Miután – mint föntebb említettük – a magyarok megölték Zuatapolugot és betelepedtek Pannoniába, hat éven át fegyvereik és lovaik feljavításával törődtek. A hetedik esztendőben135 kegyetlenül kifosztották Moraviát és Bohemiát, ahol Vratizlaus fejedelem uralkodott abban az időben. Onnan győztesen visszatérvén fegyverszünetet kötöttek az említett fejedelemmel és egy évig pihentek. (55.) Ezek után ellenséges szándékkal betörtek Karinthiába; Leopah várán túl Gothfridus meráni és Eberhardus karinthiai herceg, továbbá Gregorius, Aquilegia pátriárkája szállt szembe velük. Nyomban kemény csatát vívtak egymással, és bár sokan estek el a magyarok közül, mégis megölték mindkét herceget, a pátriárka pedig futva menekült. Ezután kifosztották Karinthiát,

Corniolát és Stiriát, és gazdag zsákmánnyal tértek haza. 136 (56.) Mikor Konrád császár meghallotta, hogy a magyarok betörtek birodalma határaira és az említett hercegeket megölték, elhatározta, hogy Hungaria ellen vonul; már elhagyta Itáliát és Suevia Augusta városába ért, hogy onnan ereszkedjék le Pannoniába és megtámadja a magyarokat; közben azonban a rómaiak között belháború tört ki, ezért vissza kellett fordulnia. Ezalatt a magyarok nyugton maradtak, és három évig egy területre sem kalandoztak 137 (57.) A magyarok feldúlják Bulgáriát A negyedik évben azután a magyarok betörtek Bulgáriába, számtalan kincset és fegyvert hoztak onnan, elfoglalták váraikat, lerombolták városaikat; az Úr engedelméből ezeket még most is birtokukban tartják. 138 (58.) Miután az említett országokat legyőzték, Forum Iuliin át betörtek Longobardia őrgrófságába, ahol Pádua városát tűzzel-vassal elpusztították Innen beljebb nyomultak

Lombardiába, megölték Linthardot, Vercelli város püspökét, Károly császár leghűségesebb tanácsosát, egy- 135 Ha az események fonalát Szvatopluk 894. évi halálától számítjuk, az ettől számított hetedik év a 900 esztendő Ám a krónikás időszámítási rendszerében a kiindulópont a 888 év lehetett, ez volt ugyanis számára a honfoglalás dátuma, amelyet ő egyébként Szvatopluk halálával kapcsolt össze 136 Karintia, Krajna és Stájerország együttes szerepeltetése 9-10. század fordulójára tehető esemény kapcsán kortévesztés. Leopah Ljubljanát jelöli Laibach 1144-et megelőzően nem szerepel a forrásokban A fejezetben előforduló személyek valószínűleg koholtak. 137 A fejezetben olvasható eseményeket a krónikás költötte. Konrád császár nem, csak Konrád német király (911918) szerepel e korban, ő viszont nem járt Itáliában és nem vezetett hadat a magyarok ellen Augsburgnál (Augusta) 910-ben ütközetre került sor

a magyarok és a németek között, ám ezt Gyermek Lajos vezette. Történeti alapot nélkülöz a rómaiak közti belháború 138 A krónikás itt sem valós eseményt ír le. Sokkal inkább történeti jogcímet koholt V István magyar király (1270-1272) számára, aki az 1260-as években bolgár területet hódított meg, s aki 1270-ben véglegesen a magyar királyok címébe iktatta a „Bulgária királya” titulust. házából rengeteg kincset raboltak, és csaknem az egész Longobardiát kifosztván nagy zsákmánnyal győzelmesen tértek vissza Pannoniába 139 (59.) Ezután tíz évig nyugton voltak, a tizenegyedik évben feldúlták Saxoniát, Thüringiát, Sueviát és a keleti frankokat, vagyis a burgundokat; Bavaria határán, Abah vára közelében a Duna innenső partján, midőn megrakodva hazatérőben voltak, hirtelen rájuk támadt az alemanok serege. A magyarok csúfosan megfutamították őket, miután sok ezret megöltek közülük. Ebben az összecsapásban

háromezer magyar esett el; a túlélők hazatértek és tizenhat évig Hungariában maradtak, anélkül hogy kimozdultak volna. 140 (60.) Leel és Bulchu kapitányok halála Midőn I. Konrád uralkodott Alemaniában, a tizennyolcadik évben fölkerekedtek a magyarok, és Teutonia egyes részeit elpusztítván megérkeztek Augusta városához. Urricus püspök 141 a polgárokkal és Suevia főuraival együtt ellenállt, de a magyarok rendíthetetlenül ostromolták a várost, nem akartak onnan elvonulni; a védők ezért követeket küldtek az imént említett Konrádhoz, hogy siessen gyorsan a városlakók segítségére; ő ezt nem is mulasztotta el. Minthogy a magyarok a város ostroma közben vigyázatlanok voltak, az alaman és itáliai sereg váratlanul rajtuk ütött, még ha akartak volna, akkor sem tudtak volna elmenekülni; egyfelől a Lyh folyó akadályozta őket, amely azokban a napokban a mellékfolyóktól különösképp megáradt, másfelől pedig az említett seregek

szoros falként vették őket körül, korlátozván őket. Így beszorította tehát őket az ellenség, egy részüket elfogta, a másikat kíméletlenül legyilkolta Leelt és Bulchut, a jeles kapitányokat is elfogták itt, és a császár elé vezették. Mikor a császár megkérdezte tőlük, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez, így válaszoltak: „Mi a magasságos Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket hozzátok ostorul, ha abbahagyjuk az üldözéseteket, akkor fogtok el és öltök meg bennünket.” Erre így szólt a császár: „Válasszatok olyan halálnemet magatoknak, amilyet akartok” Leel válaszolt: „Hozassék ide a kürtöm, mihelyt belefújtam, majd felelek” Odavitték neki a kürtöt és amikor nekikészült a kürtfúvásnak, közelebb lépett a császárhoz, és állítólag olyan erősen homlokon vágta a kürttel a császárt, hogy a császár meghalt ettől az egyetlen ütéstől. És így szólott hozzá: „Előttem fogsz menni, és

szolgám leszel a másvilágon.” Scytha hiedelem ugyanis, hogy azok, akiket megöltek, a másvilágon nekik fognak szolgálni. Azon nyomban megragadták, és Ratisponában akasztófán végezték ki őket. 142 (61.) Egy másik magyar sereg, amelyben jó negyvenezer fegyveres férfi volt, Augusta városától távol táborozott: mikor ezek meghallották, milyen kegyetlenül fogták szorítóba, ejtették foglyul és ölték meg társaikat, visszavonultak egy szigetre és várták, míg a császári sereg feloszlik. Amikor a császári sereg nagyobbik része a Renus felé tartott, a magyarok utolérték őket egy bizonyos mezőn; először a lovaikat nyilazták le és egész nap sem megállni, sem megfutni nem engedték őket. Végül azonban megadták magukat, minthogy mozdulni sem bírtak, és ezekkel váltották meg Ratisponában fogva tartott társaikat. 143 Ilyen szerencse jutván osztályrészükül, felégették a wltai monostort, és sok aranyat szedtek ott össze, majd

átkelvén 139 A magyarok 899-900. évi itáliai kalandozásának története Ebben a fejezetben a 907., 908, 909, 910 és 912 évek eseményei olvadtak össze egyetlen eseménnyé A keleti frankoknak a burgundokkal való azonosítása téves. Abah vára ismeretlen 141 Augusta = Augsburg. I Konrád német király (911-918) között uralkodott, az itt leírt augsburgi csata 955-ben volt. Ulrik (Urricus) ekkor valóban augsburgi püspök volt 142 Az itt leírt Lél-monda évszázadokon át alakult kisepikus alkotás. Kézai elutasította a Lél-mondát, de arra maga is utalt, hogy Lél és Bulcsú káromolva beszéltek a császárral. Lél, Bulcsú és Súr öt nappal az augsburgi csatát követően, 955. augusztus 15-én Regensburgban bitófán végezték be életüket 143 Ez a történet mindenestül a szerző koholmánya, adatok, források nem támasztják alá. 140 a Renuson tűzzel-vassal elpusztították a lotharingiai hercegséget, azután Strozburg körül – amelyet

latinul Argentinának hívnak – egy csatában elfogták Echardus lotharingiai herceget és a segítségére siető Pertoldust, Barbancia hercegét, és lenyakazták őket. 144 Azután könyörtelenül feldúlták Galliát, kegyetlenül pusztították az Isten egyházát, földúlták Metis, Trevirum és Aquisgranum vidékét, majd karddal nyitottak maguknak utat a meredek Senon-hegyeken és az örök Mars népein keresztül. Ott pedig Segusa és Taurina városát rombolták le, majd amikor áttörtek a már említett hegyeken és megpillantották Lombardia síkságát, rajtaütések során szinte az egész tartományt feldúlták, és így tértek vissza győzedelmesen saját országukba. 145 (62.) A magyarok legyőzik a görögöket A huszonegyedik évben fölkerekedvén Bulgáriába nyomultak be, azután pedig Ydropolisba érkeztek és bevették, végül Constantinopolist szállták meg. 146 A várost ostromló magyarokhoz kiküldtek a városból egy görögöt viadalra, aki akkora

volt, mint egy óriás; azt kívánta, küzdjön meg vele két magyar, mondván, ha le nem győzi mindkettőt, a görög császár adófizetője lesz a magyaroknak. Szerfölött bosszantotta ez a magyarokat; találtak neki egy ellenfelet, aki kiállt a görög elé, és így szólt: „Botond vagyok, igaz magyar, a legkisebb a magyarok közül, végy magad mellé két görögöt, hogy az egyik őrizze eltávozó lelkedet, a másik pedig temesse el holttestedet, mert én biztosan népem adófizetőjévé teszem a görög császárt.” Ekkor a magyarok Opour nevű kapitánya, akit közös akarattal állítottak a sereg élére, megparancsolta Botondnak, menjen bárdjával a város érckapuja ellen és a kapun mutassa meg erejét a bárddal. El is ment a kapuhoz, s állítólag akkora csapást mért a kapura, és olyan rést vágott rajta, hogy a nyíláson egy ötéves gyermek kényelmesen ki-be járhatott. Míg a magyarok és a görögök előtt ez játszódott le, elkészült a

küzdőtér a városkapu előtt; alig egy órát viaskodtak, magyar úgy a földhöz teremtette a görögöt, hogy azon nyomban kilehelte a lelkét. 147 A görög császár, aki a városfal bástyáján állt a feleségével, ezt az eseményt roppant nagy szégyennek tartotta, el is fordították hát tekintetüket és a palotába mentek. Amikor pedig a magyarok az adót követelték, amiért megvívták a küzdelmet, a görög császár csak nevetett az adókövetelésen; a magyarok ekkor felhagytak a város ostromával, elpusztították egész Görögországot, és töméntelen aranyat, drágakövet és barmot zsákmányolva tértek haza. 148 A magyar közösség állítólag ilyen és ehhez hasonló tetteket vitt véghez kapitányaival vagy vezéreivel Toxun vezér idejéig. (63.) Megszületik az első magyar király, Szent István Toxun azután Geychát és Mihályt nemzette, Mihály pedig nemzette Kopasz Lászlót és Vazult; Geycha viszont az Úr megtestesülésének 969.

évében 149 isteni jóslattól intve – mint az meg van írva Boldog István király legendájában – Gyula leányától, Sarolttól Szent István ki- 144 Wlta a németországi Fulda, Strozburg Strasbourgot jelöli. Erchanger és Berthold félreértés folytán váltak a magyarok áldozataivá, s címeiket is tévesen jelölte a krónikás. 145 Metz franciaországi, Trier és Aachen németországi városok. A Senon-hegyeken a franciaországi Sens értendő Segusa és Taurina az olaszországi Susát és Torinót jelöli Az események részleteinek nincsenek valós alapjai 146 Ydropolis Drinápolynak, a mai török Edirnének, Constantinopolis Konstantinápolynak felel meg. 147 A város kapujának bevágása eredetileg a hadüzenet bejelentésének szimbóluma volt. Opour neve Apornak olvasandó. Botond eredendően népi hős volt, de már Anonymus a honfoglaló vezérek közé sorolta be 148 Ez az esemény a 959. évi balkáni portyázáshoz kapcsolható, amikor „a magyarok

húsvét (április 11) táján Konstantinápoly körül kalandoztak, raboltak”. 149 Szent István születésének a különböző forrásokban lévő eltérő dátumai – 967, 969, 975 – közül talán a krónikában szereplő 969. esztendő a legvalószínűbb rályt nemzette. István király több fiat nemzett, ezek között volt azonban egy Imre nevezetű, 150 akit szeretett az Isten, az emberek is tisztelték; áldott az ő emlékezete. Isten kifürkészhetetlen akarata azonban kiragadta őt a világból, „hogy a gonoszság meg ne változtassa elméjét, és a csalárdság meg ne csalja a lelkét”, mint a Bölcsesség könyve írja a korai halálról. Hogy azonban ne tegyük, amit már megtettek és ne mondjuk el, amit már elmondtak, ezért nem írjuk le hány és milyen erénytől tündöklött, és mennyire buzgó volt Isten szolgálatában Krisztus szent hitvallója, Imre herceg. Aki ugyanis ezt tudni akarja, teljes mértékben megismerheti az ő szent

életmódját a boldogságos hitvalló legendájából. Röviden és összegezve mi csak azt akarjuk leírni, amit más írók mellőztek. (64.) Szent István király harca Cupan vezér ellen Szent István király már kora ifjúságában dicső hadat viselt a bátor és hatalmas Cupan vezér ellen. Cupan Kopasz Zyrind fia volt, aki Szent István király atyja, Geycha fejedelem életében már hercegséget viselt. Geycha fejedelem halála után Cupan vérfertőző házassággal akarta magához kötni Szent István király anyját, Szent Istvánt pedig meg akarta ölni, hogy hercegségét uralma alá vesse. Ő symigiumi vezér volt 151 Szent István azonban összehívta főembereit, és Szent Márton hitvalló közbenjárásával az isteni irgalom segítségéért könyörgött. Azután seregét összegyűjtvén az ellenség ellen indult, a Goron folyó mellett övezték fel először karddal, és itt testőreiül két főembert állított, Huntot és Paznant. Egész seregének fejévé

és vezérévé pedig alaman származású vendégét, Vencilinust tette meg Miután megkezdődött a csata, mindkét oldalon sokáig s vitézül küzdöttek, de az isteni irgalom segítségével Szent István vezér nyert dicsőséges győzelmet. Abban a csatában Vencellinus ispán megölte Cupan vezért, és Szent István, aki ekkor még vezér volt, kiterjedt földbirtokokkal jutalmazta meg ezért. Cupant pedig Szent István felnégyeltette: egyik részét Strigonium, a másikat Vesprim, a harmadikat Iaurinum kapujához küldte, a negyediket pedig Erdelwbe. Szent István vezér ekkor fogadalmat tett Istennek és híven teljesítette is: elrendelte, hogy a Cupan vezér tartományában lakó egész nép gyermekeiből, terméséből és barmaiból örökre tizedet fizessen Szent Márton kolostorának. 152 Az említett Vencilinus Radit nemzette, Radi Miscát nemzette, Misca pedig Cupant és Mártont nemzette. 153 (65.) Szent István király Gyula erdélyi vezérrel harcol Később,

miután Boldog István isteni rendelésből elnyerte a királyi fölség koronáját, híres és sikeres háborút viselt Gyula nevű anyai nagybátyja ellen, aki akkor az egész Erdőntúli országot kormányozta. Az Úr 1002 esztendejében tehát Boldog István király elfogta Gyula vezért, feleségével és két fiával együtt, és áttelepítette őket Hungariába. 154 Azért tette ezt, mert Boldog István király gyakori intése ellenére sem tért meg Krisztus hitére, 155 és nem hagyott fel a 150 Azon forrásokkal szemben, amelyek Imrét István egyetlen fiának tüntetik fel, az eredetibb és valós információt azok a kútfők őrzik, amelyek Istvánnak több fiáról tudnak. 151 Cupan Koppányt jelöli, Kopasz Zyrind pedig azt a Tar Szeréndet, akinek pontos helyét az Árpádok nemzedékrendjében nem ismerjük. Géza 997-ben halt meg 152 Ez a kolostor a pannonhalmi bencés monostor, amelynek építését még Géza fejedelem rendelte el 997 előtt, ám felszentelése

az új évezred első éveire, István királyságának idejére maradt. 153 Vecelin utódainak családfája bizonyítja, hogy tőle a Rád nemzetség származott. Az itt említett Koppány püspök volt, s 1099-ben az oroszországi hadjáratban meghalt 154 A helyes dátum, amint ezt az e helyütt a krónikának forrásul szolgáló Altaichi Évkönyv megőrizte, 1003. gyula két fiának nevét Anonymus hagyományozta ránk, az egyik neve Biuia vagy Bua (ejtve Boja), a másiké Bucna (ejtve Bonyha) volt. 155 A krónikás itt téved: az erdélyi Gyulák családjában a 10. század közepétől kimutatható a (keleti rítusú) kereszténység, s e Gyula testvére, Sarolt is keresztény volt magyarok zaklatásával sem. Az ő nagyon nagy és gazdag országát egészében Hungaria királyságához csatolta Ezt az országot magyarul Erdeelwnek hívják; igen sok folyó öntözi, amelyek fövenyében aranyat gyűjtenek, és ennek a földnek az aranya kiváló. (66.) Szent István

király harmadik háborúja Keán vezér ellen Ezután megindította seregét a bolgárok és a szlávok vezére, Keán ellen; ezek a népek olyan helyeken laknak, amelyek fekvésüknél fogva igen védettek. Ezért végül csak nehezen, sok fáradság és vesződséges harc árán győzte le és ölte meg az előbb említett vezért. 156 Fölbecsülhetetlen mennyiségű kincset szerzett így, főként aranyat, gyöngyöt és drágaköveket Ide telepítette egyik felmenő rokonát, név szerint Zoltánt, aki azután ama erdélyi részeket örökbirtokul kapta, ezért szokás általában Erdeelui Zoltánnak nevezni. Nagyon öreg ember volt, elélt a szent király idejéig, ezért tette őt a király a gazdag népek fölé. 157 Ebből a rengeteg kincsből Szent István király nagyon meggazdagodott, a maga alapította albai bazilikát gazdagon ellátta aranyoltárokkal, keresztekkel, kelyhekkel és színaranyból szőtt, drágakövekkel kirakott főpapi öltözetekkel. Királyi

bőkezűséggel szertartási edényeket és más szükséges eszközöket is ajándékozott ennek a bazilikának, és Isten más egyházainak is. Egyebek között adott ennek az albai egyháznak néhány örök emlékezetre méltó ajándékot, mégpedig két racionálét, mindkettő szegélyébe hetvennégy márka értékű színtiszta arany volt beleszőve meg drágakövek. 158 Szent István király kérésére Szent Benedek, a római szentegyház pápája oly tekintélyes kiváltsággal is ékesítette ezeket, hogy aki misézés alkalmával magára ölti, törvényesen felkenheti, megkoronázhatja és karddal övezheti a királyt. 159 Mivel a pénzt gonoszul szerezte az a Gyula, az egyház gyakran esett tűzvész áldozatául. Ebben az egyházban kereszteltette meg, akarata ellenére, nagybátyját egész családjával együtt, de később olyan tiszteletben tartotta, mintha az apja lett volna 160 Keisla királyné, a szent király felesége pedig az említett egyházat

aranykeresztekkel, kannákkal, ereklyetartókkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékszerekkel rendkívül gazdaggá tette. (67.) Szent István király Óbudán templomot épít a kanonokoknak 156 Szent István Keán elleni háborújában a kutatás általában az 1010-es években bizánci szövetségben Bulgária ellen végrehajtott magyar katonai támadás emlékét kereste, de felmerült, hogy Keán magyarországi törzsfő lehetett, Géza fejedelem kortársa, akinek uralma Dél-Erdélyre terjedhetett ki. 157 Erdeelui Zoltán nevének mai formája Erdélyi Zoltán. Személyét illetően általában Árpád fiára, Zoltánra gondolt, akit Anonymus Zulta, a Képes Krónika pedig Zoltán alakban említett, s aki még a 10 század első felében meghalt. Más nézet Tasnak (Árpád unokájának) a fiaként számol Zoltánnal, aki tehát eszerint élete nagy részét a 10. század második felében élte le 158 A székesfehérvári bazilikát Szent István 1018 után alapította. A

racionálé „fejnyílással ellátott kör alakú vállöltöny” 159 Szent István uralkodása alatt két Benedek pápa volt: VIII. Benedek 1012-1024, IX Benedek pedig 1032-1045 között. Szentté egyiküket sem avatták A racionáléhoz fűződő papi privilégium léte erősen kérdéses A székesfehérvári egyházi kiváltságról – amely közvetlenül a pápai kúria alá tartozást jelentette – a 12 század közepe előtt nincs hírünk. 160 Mivel István nagybátyja, Gyula már 1018 előtt elhagyta Magyarországot, s a lengyel fejedelemhez pártolt, így az 1018 után alapított fehérvári bazilikában bizonyára nem kereszteltethette meg István. Tény viszont, hogy István nagylelkűen bánt Gyulával, mivel fogságban maradt feleségét utána küldte. A szent király ezután fiával, Szent Imrével és a királynéval együtt az Óbudának nevezett városba érkezett. 161 És midőn nem talált itt egyetlen Krisztusnak szentelt művet sem, amelyben a mindenség

alkotóját dicsérhetnék, a szentséges király nyomban egy nagy monostort kezdett építeni a város közepén Péter és Pál apostolok tiszteletére, annak a már említett Keánnak, a bolgárok és a szlávok vezérének a kincséből, akit megölt. 162 Sok birtokkal tette ezt gazdaggá, és a római egyházéhoz hasonló kiváltsággal ruházta fel, a római Curia emlékezetére és tiszteletére, amelyet személyesen is meglátogatott. Míg tehát ezt építették, Görögországból hoztak kőfaragókat, és a szent király is ott tartózkodott kegyes szándékkal a királynéval együtt. A királyné pedig keresztekről, ereklyetartókról és díszes ruhákról gondoskodott. Az elkezdett nagy munka sok évet vett igénybe, ezért a monostort Szent István király életében nem tudták befejezni, hanem sok idő múltán Isten akaratából a Boldog István király unokaöccse, a szentséges László király fejezte be, hogy beválthassa elődjének fogadalmát, miként alább

részletesebben elmondjuk. Szent István királynak megvolt az a nagyszerű szokása, hogy valamennyi egyházat, amelyet ő alapított, minden évben legalább háromszor meglátogatott. És amikor elérkezett egy ilyen egyházhoz, először minden oltárt megkeresett és mindegyiknél imádkozott. Azután kiment és körüljárta az egész egyházat, éles szemmel és aggályosan megvizsgálta a falak és a tetők töréseit, repedéseit; gondoskodott azonnali kijavításukról, és addig el nem távozott a városból, illetve faluból, míg a helyreállítást nem látta. Ezt tapasztalván Keisla királyné is, amikor valamelyik hungariai egyházhoz érkezett, maga elé hozatta az Isten házában lévő összes felszerelési tárgyat, és minden évben kijavított minden javítani valót, vásznat és bársonyt egyaránt. Fiuk, Boldog Imre pedig a saját bíborruháit tette le az oltár elé, oltárterítőül, mint ez a mai napig látható a királyi egyházakban Szentséges atyja

színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungaria szeme előtt egészen a mai napig. (68.) Események Az Úr 1022. évében sok helyen sok nagy tűzvész támadt; és hatalmas földrengés is volt május Idusát megelőző negyednapon a nap tizedik órájában, áldozócsütörtök utáni pénteken; július Kalendaeja előtti tizedik napon mintha két nap látszott volna az égen. 163 (69.) Szent Imre herceg halála és Vazul megvakítása Miután az Úr Szent István királlyal kapcsolatban megmutatta, milyen nagy az ő irgalma, „megfutamítván a királyokat” „kardja elől” és uralma alá vetvén a környező összes idegen népek fejedelemségeit és hatalmasságait, Szent István király megfontolta és szilárdan elhatározta, hogy félretéve a világi dicsőség minden

pompáját és levetve a földi királyság koronáját, az egyedüli Isten szolgálatának szenteli magát, a külső gondoktól mentes szemlélődésben, csöndes békességben tölti életét; eldöntötte, hogy a királyi fölség koronáját pedig fiának, az isteni végzésből szent erkölcsökkel megáldott Imre hercegnek fogja adni. 164 Boldog Imre ifjúságának virágjában volt, isteni ajándék a közönséges emberi természet fölé emelte, az igazsá161 A budai egyházalapítás kései lejegyzését az is mutatja, hogy Óbudáról csak a budai Várhegy tatárjárást követő betelepülése után lehetett szólni. 162 Az óbudai egyház védőszentje csak Szent Péter volt; a prépostságot nem I. István, hanem Péter király alapította A következő mondatban leírt kiváltságokkal az óbudai egyház soha nem rendelkezett 163 E fejezet tudósítását a krónikás egészében az Altaichi Évkönyvből vette át, ám az ott 1020. és 1021 esztendő alatt szereplő

híreket egyetlen év – 1022 – alá vonta. 164 Istvánnak a 11. század végén keletkezett nagyobbik legendája ezzel szemben arról tudósít, hogy István azt óhajtotta: Imre élje túl őt, s kövesse apját az ország élén. Ez arra mutat: István nem gondolt arra, hogy életében a hatalmat átadja fia számára. gosság, bölcsesség, bátorság, mérséklet, okosság, tudomány, szerénység, irgalmasság, jóság, bőkezűség, alázat és türelem erényeivel volt fölfegyverezve, de a többi erkölcsi és államférfiúi erények is ékesítették, éppúgy, mint atyját, Szent Istvánt. Amikor tehát a szentséges atya át akarta adni szent fiának a kormányzás gondját és az országlás terhét, Boldog Imre herceg korai halállal elhunyt. Siratta őt Szent István király és egész Hungaria vigasztalhatatlanul, nagyon „nagy sírással” Ettől a nagyon keserves fájdalomtól elkeseredve Szent István király súlyos betegségbe esett, sok nap múltán is

csak alig tért vissza életereje, régi egészsége pedig soha többé nem állt helyre. A lábfájás is kínozta, szomorkodott, jajgatott, kiváltképpen azért, mert rokonai közül egyetlenegyet sem talált alkalmasnak arra, hogy az ő halála után az országot Krisztus hitében megtartsa. Mert a magyar nép jobban hajlott a pogány szokásra, mint a keresztény hitre. Közben testi ereje kezdte elhagyni s érezvén, hogy súlyos bágyadtság nyomja, sietve elküldte követként Budát, Egiruth fiát, hozza ki a nitrai börtönből nagybátyja fiát, Vazult – akit ifjúi könnyelműsége és meggondolatlansága miatt záratott le a király, hogy megjavuljon –, és vezesse hozzá, hogy mielőtt meghal, királlyá tegye. 165 Meghallván ezt Keisla királyné, tanácskozott Budával, ezzel a gonosz emberrel, és nagy sietve elküldte Sebus nevű követét, ennek a Budának a fiát abba a börtönbe, amelyben Vazult őrizték. Sebus tehát megelőzte a király követét,

kiszúrta Vazul szemét, fülkagylóiba ólmot öntött – és Bohemiába menekült 166 Ezután megérkezett a király követe, látta a megvakított Vazult, és így, sebesülten a királyhoz vezette. Mikor meglátta Szent István király, milyen szánalmasan megcsonkították, könnyekben tört ki, de súlyos betegsége akadályozta, s így nem tudta méltóképpen megbüntetni a gonosztevőket. Magához hívta hát nagybátyjának, Kopasz Lászlónak fiait, Andrást, Bélát és Leventét, s azt tanácsolta nekik: a lehető leggyorsabban meneküljenek, hogy életüket és testi épségüket megőrizhessék. Ők pedig megfogadván a szent király hasznos tanácsát, a bajok és fájdalmak elől Bohemiába menekültek. 167 (70.) Boldog István király meghal és Albában eltemetik A szentséges és kegyelemmel teljes Boldog István király uralmának negyvenhatodik évében, a Boldogságos, mindenkor Szűz Mária mennybevitelének ünnepén „kiragadtatott e hitvány világból”,

és a szent angyalok közösségéhez csatlakozott. Az albai bazilikában temették el, amelyet ő építtetett Isten szentséges anyja, a mindenkori Szűz Mária tiszteletére. Sok csodás esemény történik ott Szent István király érdemei közvetítésével, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségére és magasztalására, aki áldott „mindörökkön örökké. Ámen” Egész Hungariában azonnal „gyászra fordult a lantpengetés”, az ország népe, nemesek és nem nemesek, „gazdagok és szegények együtt” siratták a szent királynak, az árvák kegyes atyjának halálát, bőven hulló könnyekkel és sok jajszóval. A bánat és fájdalom jeléül gyászruhát öltöttek az „ifjak és szüzek”, és három évig nem táncoltak; hallgatott mindenféle nyájas, édeshangú zeneszerszám. A hűséges szív siralmával siratták őt, nagy és vigasztalhatatlan volt a gyász. Keysla királyné pedig cinkostársával, Budával elhatározta, hogy az alaman vagy

helyesebben: venetus Pétert, a királyné fivérét teszik királlyá; arra törekedtek, hogy Keysla királyné kénye-kedve szerint cselekedhessék és Hungaria – miután szabadságát elveszítette – akadálytalanul a teutonoknak 165 A Vazul-ági királyok érdekében folyamodott ahhoz a hamisításhoz a krónikás, hogy Szent István fia, Imre halála után Vazult jelölte utódául és legott királlyá kívánta tenni. Valójában István Pétert választotta örökösének, s ez a lépés vezette Vazult István elleni merényletéhez. 166 Sem Buda, sem Sebös nem lehetett Gizella királyné embere. A krónikás, hogy Istvánt mentse Vazul, a későbbi magyar királyok ősapja megvakításának ódiuma alól, Gizellára és rossz tanácsadóira hárít minden felelősséget Buda és Sebös valós személyek voltak Buda István király odaadó híve, Péter király alatt a Szent István-i hagyományok továbbélését biztosította, Sebös pedig a nyitrai vár ispánja

lehetett, akire Vazul őrzésének és megvakításának feladata jutott. 167 Szár László Istvánnak nem nagybátyja, hanem unokatestvére volt. András, Béla és Levente viszont nem Szár László, hanem a megvakított Vazul fiai voltak, s a valóságban száműzetésbe küldték őket. vettessék alá. 168 Villelmus, Péter király atyja pedig Zsigmondnak, a burgundiak királyának fivére volt, de Szent Zsigmond megöletése után a császárhoz ment, a császár pedig Venetiaebe helyezte őt, és Gertrúd nevű nővérét adta hozzá feleségül; vele nemzette Keysla királynét. Gertrúd halála után Villelmus Szent István király nővérét vette feleségül, vele nemzette Péter királyt. 169 (71.) Péter király kegyetlenkedése Miután pedig Péter királlyá lett, a királyi felségre jellemző jóindulatú magatartást teljesen levetkőzte és teuton dühvel kegyetlenkedve fittyet hányt Hungaria nemeseire, a föld javait a vadállat módjára üvöltő teutonokkal

meg a csacsogó fecskék módjára fecsegő latinokkal együtt dölyfös szemmel s telhetetlen szívvel zabálta föl, az erősségeket, őrhelyeket meg várakat a teutonok és latinok őrizetére bízta. Péter maga ugyanis fölöttébb kéjsóvár volt, s abban az időben senki sem lehetett biztos hitvesének tisztességében, vagy leányának, illetve nővérének érintetlenségében a király csatlósainak zaklatásai miatt, akik büntetlenül erőszakoskodhattak velük. Látván tehát Ungaria főemberei népük baját, amit Isten ellen szegülve okoztak nékik, közös elhatározással arra kérték a királyt, parancsolja meg embereinek, hagyjanak föl ezzel az istentelen gazsággal. Ám a hiú gőgjében felfuvalkodott király szabadjára engedte a benne felgyülemlett méreg átkos bűzét, miközben így beszélt: „Míg az eszemet bírom, valamennyi méltóságos és tekintetes bíró, albíró, százados, falunagy, továbbá minden főember és hatalmas tisztét

teutonokkal töltöm be Hungaria-szerte, földjét vendégtelepesekkel árasztom el, és teljes egészében a teutonok hatalmába adom.” És ezt is mondta: „Ez a név, Hungaria, az angaria szó származéka, és ezért ők szolgálni kötelesek.” Ezek táplálták a viszályt Péter király és a magyarok között. 170 (72.) Péter menekülése és Aba megválasztása Péter királyságának harmadik évében tehát a püspökök tanácsára a magyarok főemberei és vitézei összegyűltek Péter király ellen, és gondosan megtanácskozták, hátha találnának az országban a királyi nemzetségből valakit, aki alkalmas az ország kormányzására, és megszabadítja őket Péter zsarnokságától. Mikor pedig az országban senki ilyet nem találtak, választottak maguk közül egy Aba nevű ispánt, Szent István király nővérének a férjét, és őt tették maguk fölött királlyá. Aba pedig összegyűjtötte a magyar sereget és Péter király ellen vonult, hogy

megküzdjön vele. Midőn Péter látta, hogy a magyarok nem támogatják, nagyon megijedt, és Bavariába menekült, hogy Henrik teuton király segítségét kérje 171 Miután pedig Péter futással megmenekült a magyarok keze közül, a magyarok darabokra szabdalván ölték meg a szakállas gaz Budát, „minden baj keverőjét”, akinek tanácsára Péter tönkretette Ungariát, két fiának kiszúrták a szemét. Sebust, aki kitolta Vazul szemét, úgy veszejtették el, hogy kezét-lábát összetörték. 172 Egyeseket megköveztek, másokat vasrudakkal sújtottak halál168 Péter király Gizellával semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt, így alaptalan a vádaskodás, mely szerint Gizella Péteren keresztül akarta a hatalmat gyakorolni. 169 Péter itt leírt családi viszonyai szinte minden alapot nélkülöznek. Szent Zsigmondot a 6 század 20-as éveiben gyilkolták meg. Péter apja nem Vilmos, hanem Ottó volt A valóságnak megfelelő, hogy Péter apja István egyik

húgát vette feleségül, valamint hogy Gizella királyné anyja révén Burgundiából származott. 170 Péternek e fejezetben megrajzolt képe nem felel meg a valóságnak, ellentmond a külföldi forrásokban és az irányában elfogulatlan hazai emlékekben róla tükröződő képnek. Ezek alapján Péter az istváni politika következetes, ám türelmetlen folytatójának mutatkozik A Hungaria szónak semmi köze az angaria szóhoz 171 III. Henrik német (teuton) király 1039-1056 között uralkodott 172 Sebös halálát külföldi forrás, az Altaichi Évkönyv 1039-re teszi, Buda kivégzéséről és két fia megvakításáról viszont a krónika éppen e kútfőt felhasználva számol be; az Altaichi Évkönyv szerint azonban Péter elmenekülése követte, nem pedig megelőzte Buda meggyilkolását. ra. Abát pedig királyi méltóságra emelték és királlyá szentelték Aba király megsemmisítette mindazokat a törvényeket és adókat, amelyeket Péter király a

maga szokása szerint rendelt el. E dolgok intézésében az ország három főembere járt elöl. Wiscének hívták az egyiket, Toyzlau volt a másik, a harmadik pedig Pezli; ők népük szabadságát keresték és hűségesen azon igyekeztek, hogy az országot a királyi sarjnak szerezzék vissza. (73.) Aba királyságának harmadik évében 173 Péter Henrik teuton királlyal és nagy hadsereggel Aba király ellen jött. Amikor Aba király meghallotta, hogy Pétert a magyarok elhagyták, Henrik teuton király viszont szívesen fogadta, az Úr 1042 évében követeket küldött a császárhoz, hogy megtudakolja, ellensége-e neki azért, mert Pétert kiűzte az országból, vagy pedig tartós béke lehet köztük. Válaszában a császár ellenségesnek mutatkozott, mondván: „Mivel igaztalanul zaklatta híveimet, meg fogja látni, mire és mennyire vagyok képes” Hallván ezeket Aba király megértette a császár ama szándékát, hogy Pétert a királyságba visszahelyezi.

Haragra lobbanván nagy sereget gyűjtött és betört Ausztriába meg Bavariába, két szárnyra osztván bátor harcosait a Duna folyó mindkét partján „kardélre” hányta ellenségeit. Kirabolta tehát őket, és sok foglyot is vivén magával átkelt a Traysama nevű folyón, s szedte a foglyokat egészen Tulna városáig, ahol megszállt éjszakára. Ez hétfői napon történt, 174 szürkülettől éjszakáig Reggel azután megszámlálhatatlan sokaságú fogollyal örvendezve hazatértek Hungariába Ezek után bátor harcosokat küldött Karinthiába, ők ott sok foglyot ejtettek és hazatértek Hungariába. Állítólag Gothfrid osztrák őrgróf Petovia környékén megtámadta őket, s elvette zsákmányukat. Akkoriban ugyanis nem hercegek, hanem őrgrófok voltak Ausztriában 175 (74.) Abban az időben a császár Coloniában ünnepelte a húsvétot, 176 és tanácskozott főembereivel, hogyan torolhatná meg a magyarok által országának igaztalanul okozott

sérelmét Ezek egyhangúlag azt tanácsolták neki, hogy támadjon haddal a magyarokra, mert ők ok nélkül ellenségesen törtek országára, és szabadítsa ki szolgaságukból a foglyokat. Nagy hadjáratot indított tehát indított tehát, és Baratzlaus cseh herceg 177 tanácsára a Duna északi partján vonult Hungaria határára. A magyarok követei megígérték a császárnak, hogy a magyarok mindenben az ő parancsait követik, csak Pétert nem fogadják vissza királyul, pedig a császár mindenképpen ezt akarta elérni. Ígérettel kötelezte el magát ugyanis Péternek, hogy visszahelyezi őt a királyságba A magyarok azonban semmiképp sem értettek ezzel egyet; ajándékokat küldtek és szavukat adták, hogy a teuton foglyokat szabadon bocsátják; a császár sietve hazatért, mert Gozzilo herceg fia, Gothfrid lotharingiai herceg megtámadta. 178 (75.) A császár Aba ellen Hungariába jön A következő évben Aba király követeket küldött a császárhoz, hogy

békét kérjen; megígérvén a nála lévő foglyok szabadon bocsátását, illetve megfelelő kártérítést azokért, akiket nem adhat vissza. A császár azonban nem akart addig egyezkedni, míg Bavariába nem megy, hogy a békekötésnél azok is jelen legyenek, akiket a magyarok jogtalanul bántottak. Így hát a császár Hungaria határára jött és elrendelte, hogy másnapra foglalják el azokat a torlaszokat, ame173 Ez 1044-et jelenti. Traysama az ausztriai Traisen folyót jelenti. A hétfői nap mellől a Képes Krónika családjának tagjaiban kiesett a sexagesime szó, amely a húsvét előtti nyolcadik vasárnapot jelöli Ez 1042-ben február 14-re esett, így a korábban említett hétfő február 15-e. 175 Gottfried nem osztrák, hanem karintiai őrgróf volt. Az osztrák őrgrófságból 1156-ban lett hercegség Petovia Pettaunak, a mai Szlovéniában lévő Ptujnak felel meg. 176 Colonia ma Köln városának felel meg. A húsvét 1042-ben április 11-re esett 177

I. Břetislav cseh hercegről (1035-1055) van szó 178 Mivel Gozzilo lotaringiai herceg fia, Gottfried csak 1044-ben lázadt fel III. Henrik ellen, így ennek az eseménynek semmi összefüggése nem lehetett az 1042 évi, Magyarország elleni német támadással 174 lyekkel a magyarok elrekesztették a Rabcha folyót. 179 Közben viszont Aba király követei megkérték a császárt, szabjon méltányos határidőt, amelyen belül visszaküldi neki az összes foglyokat, sőt még ajándékokat is ad neki. A császárt csábították az ajándékok, és mivel komoly ügyek is gátolták, visszatért Bizanciumba, ez Burgundia városa 180 Ettől kezdve Aba király – biztonságban érezvén magát – gőgössé vált, és a magyarokkal szemben durván kegyetlenkedni kezdett. Úgy vélekedett, hogy az uraknak minden közös a szolgákkal, s az esküszegést is semmibe vette Megvetette ugyanis az ország nemeseit, és mindig a parasztokkal meg nemtelenekkel tartott. 181 A magyar

nemesek nem akarták ezt eltűrni tőle, és a sérelmet nehezen viselvén összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt. Valamelyikük azonban megnevezte a királynak azokat, akik összeesküdtek a meggyilkolására A király – akiket elfoghatott – bírói vizsgálat nélkül megölette, és ez nagy veszedelmet okozott neki. Midőn ugyanis a király Chanadinumban ülte a nagyböjtöt, 182 a nagyböjt idején tanácskozás ürügyével egy házba zárt mintegy ötven nemes férfiút, és fegyveres vitézeivel levágatta őket, úgy, hogy se bűnbánatot nem tarthattak, se gyónást nem végezhettek. Szent Gellért chanadinumi püspök ezért kánoni szigorúsággal megfeddte a királyt, és megjósolta, hogy veszély fenyegeti. (76.) Az összeesküvők közül egyesek ezen még inkább felbuzdulva a császárhoz menekültek és Aba ellen szóltak, mondván, hogy az esküt semmibe veszi, megveti a nemeseket, akik őt maguk fölött királlyá tették, nemtelen parasztokkal

lakomázik, lovagol és folyton velük társalog. Ezekre azt mondta a császár: „Bizony ez nem nemesemberhez méltó szokás, éppen ellenkezőleg” Tehát a császárt egyre arra ösztökélték, torolja meg Aba királyon az elkövetett jogtalanságot, mert Aba sem a foglyokat nem küldte vissza, mint azt esküvel ígérte a császárnak, sem az okozott károkat nem térítette meg. Így hát a császár a magyarok bujtogatásától felbátorodva noricumi 183 és cseh seregekkel, továbbá udvari embereinek csapatával az osztrák őrgrófságba ment, ám titkolta, hogy Hungaria ellen vonul, és azt színlelte, hogy Abától megegyezést akar kicsikarni, azután pedig visszatér Aba király követei a császárhoz mentek és visszakövetelték azokat a magyarokat, akik a császárhoz menekültek; panaszkodva mondták, hogy azok Hungaria rablói és zsiványai, ők szítják a háborút meg a viszályt a magyarok és a császár között, különben híven engedelmeskednének a

császárnak. Ezért a viszály magvainak elhintőit a magyarok királyának, Abának a kezére kell adni. Erre a császár azt válaszolta, hogy ezt semmiképp sem teszi. Gyors menetben a magyar határra támadt és Suproniumnál benyomult, amikor azonban Bobuthnál át akart kelni a Rabchán, nem tudott, mivel a Rabcha folyó az áradás, a nagyon sűrű bozót és a bugyogó mocsarak miatt áthatolhatatlan volt. 184 A császárral és a Péter királlyal lévő magyarok egész éjjel lovagolva vezették a sereget a Rába és a Rabcha folyó mentén fölfelé, napfelkeltekor pedig egy könnyű gázlón át is keltek. Aba király nagyszámú fegyveressel a Iaurinum melletti Menfewnél 185 szállott vele szembe - nagyon is bízván a győzelemben, mert néhány bajor közölte vele, hogy a császár csak kevés emberrel jött ellene. S mint mondják, Aba királyé lett volna a győzelem, ha néhány, Péter királlyal barátságban maradt magyar földre nem veti zászlóit és el nem

fut. A teutonok azt is 179 Az itt említett torlaszok, amelyekkel a folyók – itt a Rábca – vizét elzárták és vidékét elmocsarasították, a korai középkori magyar határvédelem hatékony eszközéül szolgáltak. 180 Bizancium ma a franciaországi Besançon. 181 Abának itt körvonalazott programjában a kutatás egy vonulata a korabeli magyar egyháziak Abára gyakorolt tényleges hatását keresi, amelynek eredményeképpen a király tudatosan törekedett volna az ókeresztény vagyonközösség megteremtésére. Más felfogás szerint viszont Aba éppen pogány indítékok alapján cselekedett a krónikában leírt módon, azaz a kialakuló magyarországi államiság és keresztény egyház leépítését tekintette céljának 182 Chanadinum a Maros menti Csanád. A nagyböjt 1044-ben március 7-től április 22-ig tartott 183 Noricum a Pannóniától nyugatra, a későbbi bajor-osztrák területen feküdt ókori római provincia neve. 184 Supronium Sopronnak, Bobuth

pedig a Kapuvár melletti Babótnak felel meg. A Rábca folyót nyilván a magyar határvédelem tette áthatolhatatlanná 185 Iaurinum Győr, Menfew nevét és helyét pedig a ma már Győr részét alkotó Ménfőcsanak őrizte meg. mesélik, hogy mielőtt megütköztek, égi jelként ritkás köd szállt le és isteni hatásra egy heves szélvihar rettenetes port sodort a magyarok szemébe. Mondják ugyanis, hogy a pápa úr 186 már korábban átokkal sújtotta a magyarokat, amiért királyukat, Pétert megalázták. Miután megkezdődött a csata, mindkét oldalon sokáig s keményen harcoltak, míg végül isteni segítségben bízva a császár szerezte meg a győzelmet szerencsésen. A vesztes Aba király pedig a Tisza felé menekült, és egy faluban a magyarok, akiknek uralkodása alatt ártott, egy régi veremben kegyetlenül megölték. Testét a falu melletti templomban temették el Néhány év múltán, mikor kiásták a sírból, szemfödelét és ruháit

sértetlenül találták, sebhelyei begyógyultak Azután saját monostorában, Sarusban temették el. 187 Mikor a császár visszatért a táborába, alázatosan és ájtatosan leborult az üdvöt adó kereszt szentséges fája előtt, saruit levetette, ciliciumot188 kötött testére és egész népével együtt magasztalta az isten irgalmasságát, hogy megszabadította őt ama napon a magyarok kezéből. Azon a napon megszámlálhatatlan sokaságú teuton veszett el ott Ezért azt a helyet a mai napig Ferlorum Payernak hívják az ő nyelvükön, a miénken pedig Westnemptinek 189 A tetemek bűze miatt ezen a vidéken két hónapig ember jószerivel át nem haladhatott; az íjászok megölték őket (77.) Közben összegyűltek a magyarok, könyörögve a császárhoz járultak, kegyelmet és irgalmat kértek tőle A császár derűs arccal, kegyesen fogadta őket, s meg is adta, amit kértek Azután egész kíséretével Albába jött, amelyet teuton nyelven Veyzmburgnak mondanak,

és amely Hungaria uralkodói székhelye. Itt a magyarok császárnak kijáró tisztelettel és nagy készülettel fogadták a császárt, ő Pétert királyi koronával teljes jogúan visszahelyezte a királyságba, és Szent István király szent jelvényeivel királyi módon felékesítve őt, saját kezével vezette a királyi trónhoz, a dicsőséges Istenanya, a mindenkor Szűz Mária székesegyházában királyként ültette a trónra, és ott kibékítette a királyt a magyarokkal és a magyarokat a királylyal, a magyarok kérésére megengedte, hogy megőrizzék a magyar törvényeket és saját szokásaik szerint ítéljenek fölöttük. 190 Miután a császár ezeket így elrendezte, és a kívánt sikert elérte, Péter királyt a saját őrségével Hungariában hagyván visszatért Ratisponába. (78.) A császár visszatérése Hungariába A következő évben a császár visszatért Hungariába, és ama szent ünnepen Péter király a magyarok és a teutonok színe

előtt átadta neki Hungariát aranyozott lándzsa képében. 191 Ezenfölül még sok pompás ajándékkal tisztelte meg a király a császárt, aki dicsőségesen tért vissza hazájába. Közben Endre, Béla és Levente, akik Bohemiába menekültek, a szorongató nélkülözés miatt továbbmentek Poloniába; a lengyel fejedelem, Misca jóindulatúan és tisztelettel fogadta őket. 192 186 A pápa ekkor IX. Benedek (1032-1045) volt Az említett Sarus a Heves megyei Abasárnak felel meg. 188 A cilicium önsanyargatás céljából a ruha alatt, a mezítelen testen viselt szeges öv. 189 Az itt olvasható tudósítás ellentétben van az Altaichi Évkönyv azon hírével, hogy a ménfői csatában kevés német esett el. A Ferlorum Payer (mai németséggel: verlorene Bayern) jelentése: ’elveszett bajorok’, míg a Westnempti lényegében ugyanezt – ’veszett németek’ – jelenti magyarul. 190 Az Altaichi Évkönyv szerint III. Henrik a német jogot engedélyezte a

magyaroknak, s más német forrás is említést tesz arról, hogy ekkor a bajor törvény került bevezetésre Magyarországon. 191 Ez az év az 1045. esztendő A krónika nem nevezi meg az ünnepet, melyen III Henrik Magyarországon járt, de az Altaichi Évkönyv szerint ez pünkösd volt, 1045. május 26 192 Misca lengyel fejedelemnek neve szerint II. Mieszko (1025-1034) felel meg, de valószínűbb, hogy inkább az utána uralkodott I. Kázmér (1039-1058) idejére tehető a krónika híradása 187 (79.) Éppen ekkor a pomeránok megtagadták az évi adót, amellyel a lengyel fejedelemnek tartoztak. A fejedelem pedig fegyveresen kezdte behajtani a neki járó adót a pomeránoktól 193 A pogány pomeránok és a keresztény lengyelek közösen úgy határoztak, hogy fejedelmeik mérkőzzenek meg párviadalban; ha a pomerán marad alul, fizesse meg a szokásos adót, ha pedig a lengyel esik el, csak a maga kárát sirassa. Mikor azután Misca fejedelem és fiai viszszariadtak a

rájuk kényszerített párviadaltól, Béla közbelépett, és tolmács útján ezt mondta: „Ha nektek, lengyeleknek és a fejedelem úrnak úgy tetszik, megvívok én országotok javáért és a fejedelem becsületéért, noha nemesebb vagyok, mint ez a pogány.” Pomeránoknak és lengyeleknek egyaránt tetszett a dolog. Mikor azután lándzsával felfegyverkezve összecsaptak, Béla – mint mesélik – olyan erővel taszította le paripájáról a pomeránt, hogy mozdulni sem bírt helyéről, majd ledöfte kardjával. Maga a pomerán fejedelem is bűnösnek vallotta magát. A pomeránok ennek láttán alázatosan meghódoltak a lengyel fejedelemnek, és ellentmondás nélkül megfizették a szokásos adót A fejedelem visszatért a Béla által szerzett győzelemmel, és dicsérvén Béla herceg bátorságát és nagy erejét, feleségül adta hozzá leányát 194 s vele adta az egész pomerán adót; elrendelte továbbá, hogy elegendőképp és bőségesen lássák el

mindennel, amire csak szüksége van; mindenben megtisztelve a fejedelemségében tartotta, és nem mulasztotta el nagy kiterjedésű földdel is megajándékozni őt. (80.) A Benynnek mondott Béla herceg Béla herceg Poloniában két fiat nemzett, az egyiket Geysának, a másikat pedig nagyapjáról Lászlónak hívták. 195 Nem tetszett Endrének és Leventének, hogy Béla miatt csak mellékalakok legyenek a lengyel fejedelemnél, méltatlannak tartották, hogy csak az ő neve miatt tartózkodjanak a fejedelem udvarában Miután engedélyt kaptak a fejedelemtől, fivérüket, Bélát otthagyván Lodoméria királyához mentek, de az nem fogadta be őket. Nem volt hová lehajtani a fejüket, így a kumánokhoz mentek A kumánok, látván, hogy kivételes emberek, azt gondolták, hogy földjük kikémlelésére jöttek; és ha egy magyar fogoly rájuk nem ismer, valóban megölték volna őket. Ezért egy ideig ott tartották őket Innen azután továbbmentek Rusciába. 196 (81.)

Abban az időben néhány magyar főember országának pusztulásán sóhajtozott, és meg akarta szabadítani Hungariát Péter zsarnokságától. Megőrizték rendíthetetlen hűségüket Endre, Béla és Levente iránt, akik Szent István király nemzetségéből származtak; hűségesen szolgálták őket s követek útján küldtek nekik javaikból, amijük csak volt Visca, Bua és Buhna197 meg rokonaik voltak azok a főemberek, akik állandóan sóhajtozva és nyögve várták az alkalmas időt, amikor Andrást, Bélát és Leventét visszahozhatják Hungariába; és teljes erejükkel azon fáradoztak, hogy visszaadják az országot Szent István király nemzetségének, aki szerette és felmagasztalta őket. Péter király pedig, akit a teutonok királyának hatalma emelt föl, már nem is uralkodott, hanem kegyetlen zsarnokságával elnyomva ostorozta Hungariát. Néhány hitszegő, nevezetesen Buda és Devecher besúgása révén Péter meghallotta, hogy a már említett

magyar nemesek: Visca, Bua, Buhna és rokonaik azon gondolkodnak, hogyan adhatnák vissza az országot a királyi sarjnak; és hogy Andrást, Bélát és Leventét Péter király ellen hoz193 A pomeránok a Balti-tenger mellékén, az Oderától keletre éltek. I Kázmér lengyel fejedelem 1044 táján ténylegesen harcolt a pomeránokkal 194 Béla herceg – a későbbi I. Béla király – felesége II Mieszko leánya, I Kázmér nőtestvére volt 195 Geysa I. Géza magyar királynak (1074-1077), László pedig a szentté avatott I László királynak (1077-1095) felel meg. Ezek nagyapja nem Szár László, hanem Vazul volt 196 Lodoméria a kijevi államhoz tartozó volhíniai Vlagyimir fejedelemségét jelöli, Ruscia pedig magát Oroszországot. A megemlített kumánok nem lehetnek az ekkor még a Volgától keletre élő kipcsakok, hanem bizonnyal besenyők értendők rajtuk. 197 Viska Boja és Bonyha feltehetőleg Péter király alatt kerültek ki a király közvetlen

környezetéből (udvarából). zák vissza az országba. Péter király heves haragra lobbant, elfogatta és kínpadra húzatván megölette őket, néhányuknak a szemét szúratta ki. Egész Hungariát pedig olyan nagyon sanyargatta, hogy inkább a halált választották, mint az ilyen nyomorúságos életet Hungaria nemesei – látván népük romlását – akkor Chanadra 198 gyűltek össze, tanácsot tartottak és egész Hungaria nevében ünnepélyes követséget küldtek Rusciába Andráshoz és Leventéhez, előadván nekik, hogy egész Hungaria hűségesen várja őket és az egész ország készséggel engedelmeskedik nekik mint királyi sarjaknak, csak jöjjenek Hungariába és védelmezzék meg őket a teutonok dühétől. Esküvel erősítették meg azt is, hogy amint Ungariába jönnek, minden magyar egy akarattól vezetve tüstént hozzájuk özönlik, és uralmuk alá veti magát. (82.) Endre és Levente azonban álcázott csapdától tartva titkon követeket

küldött Hungariába Midőn pedig Novum Castrumba érkeztek, amelyet Aba király épített, 199 ím csapatostul özönlött hozzájuk az egész magyarság, és ördögi sugallattól felajzva makacsul azt követelték Endrétől és Leventétől, engedjék meg, hogy az egész nép pogány vallás szerint éljen, megölhesse a püspököket meg a klerikusokat, lerombolhassa a templomokat, elvethesse a keresztény hitet, és bálványokat tisztelhessen. Meg is engedték nekik, hogy „szívük vágyai szerint” menjenek és tönkremenjenek ősatyáik tévelygéseiben, máskülönben ugyanis nem akartak harcolni Péter király ellen Endréért és Leventéért. A magyarok közül Selus várából egy Vata nevezetű volt az első, 200 aki démonoknak szentelte magát, leborotváltatta a fejét és pogány szokás szerint csak három varkocsot hagyott meg. Hosszú idő múltán Janus nevű fia – apja szokását követvén – sok varázslót, javasasszonyt és jóst gyűjtött maga

köré, ezek varázsigéi nagyon kedvessé tették őt az urak szemében Számos papnője közül egy Rasdi nevezetűt a legkeresztényibb Béla király elfogott, és olyan sokáig tartotta őt tömlöcbe zárva, míg saját lábát meg nem ette és ott meg nem halt. A magyarok történetéről szóló régi könyvekben meg van írva az is, hogy a keresztényeknek szigorúan tilos volt Vata és Janus rokonságából nősülniük, mert miként az Ószövetségben Dáthán és Abyron lázadást szítottak az Úr ellen, ők is úgy térítették el a magyar népet Krisztus hitétől a kegyelem idejében. Akkor azután Vata átkos és kárhozatos buzdítására az egész nép a démonoknak adta át magát; lóhúst kezdett enni és mindenféle gonosztettet elkövetni Sőt megölték a katolikus hitet őrző klerikusokat és világiakat, meg lerombolták az Isten sok egyházát is Azután Péter király ellen fellázadva, minden teutont és latint, akik Hungaria-szerte különféle

tisztségeket viseltek, csúf halállal ölték meg. Éjszaka sebes lovakon három kikiáltót küldtek Péter táborába, hogy kihirdessék Isten, valamint Endre és Levente parancsát és szavát: a püspököket öljék meg a papsággal együtt, kaszabolják le a tizedszedőket, vegyék fel újból a pogány hagyományt, töröljék el teljesen az adót, és vesszen Péter emléke a teutonjaival meg latinjaival együtt mindörökre és még azon túl is. Reggel azután a király megtudakolta, mi történt és tökéletes bizonyságot szerzett arról, hogy a testvérek visszatértek, az ő bíztatásukra ölték meg a magyarok az ő tisztviselőit. Nem látszott rajta, hogy megrémült a hírek miatt, inkább vidámnak mutatkozott, fölszedte onnan a táborát és Sytiatennél 201 átkelt a Dunán, mivel Albába kívánt menni. A magyarok azonban megsejtették a szándékát, megelőzték, elfoglalták a város harangtornyait és bástyáit, s a kapukat elreteszelve kizárták őt.

(83.) Közben azonban Endre és Levente a sokasággal Hungaria közepén átvonulva közeledett ahhoz a révhez, melyet a nép nyelvén Pesthnek hívnak. Hallván ezt Gellért, Boztricus, Buldi 198 Csanád püspöki székhely a Maros mellett, főpapja ekkor Gellért püspök volt. A ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Abaújvárról van szó, ahol földvár állt, s Újvár megye székhelye volt. 200 Selus helyett a magyar krónika szövegét őrző kódexek többségében Belus olvasható. A Belus tollhiba Becus helyett. Vata tehát Békés várából származott 201 A krónika szövegét őrző más kódexek Sytuatu, Situatu alakjai jól mutatják, hogy e névben a hajdan Komárom megyei Zsitvatő birtok neve őrződött meg. 199 és Benetha püspökök, meg Zonuc 202 ispán elindultak Albából Endre és Levente hercegek elé, hogy tiszteletteljesen fogadják őket. És midőn az említett püspökök sietve arra a helyre értek, amelyet Gyodnak 203 neveznek, Szent Szabina

templomában misét akartak hallgatni, mielőtt uraik elé járulnak. Boldog Gellért püspök tehát felütötte a misemondáshoz a papi ruhát, és beszélt hozzájuk, hogy buzdítsa őket, így szólván: „Testvéreim, püspöktársaim és ti többi hívők, akik itt vagytok, tudjátok meg, hogy ma a vértanúság koronájával a mi Urunk Jézus Krisztushoz jutunk, az örök boldogságra. Feltárom nektek az Isten titkát, amely ma éjszaka megnyilatkozott előttem. Láttam ugyanis a mi Urunkat, Jézus Krisztust, amint szentséges anyja, a mindenkor Szűz Mária ölében ült és magához híván minket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét Beneta püspöktől azonban elvonta a szentséget, amikor elébe járult. Ezért neki ma nem lesz része a mi vértanúságunkban” Ezután pedig Boldog Gellért intette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket, és miután meghallgatták a misét, imába merülve és a vértanúsággal elnyerendő

örök boldogság biztos reményétől felvidulva mindannyian megáldoztak. Azután együtt indultak a Pesthnél lévő Duna-rév felé Boldog Gellért püspök pedig, mivel kis termetű volt és minden erejét fölemésztette Isten szolgálatában, kocsin utazott. És midőn az említett révhez érkezett, íme elvetemült emberek, vagyis Vata és cinkosai, démonoktól megszállva – mert nekik ajánlották magukat – rárohantak a püspökökre és összes társaikra, és kövekkel borították el őket. Boldog Gellért püspök azonban szüntelenül a kereszt jelét hintette azokra, akik őt kövekkel árasztották el. Azok ennek láttára még jobban feldühödtek, rárohantak, a Duna partjára borították kocsiját, őt pedig a kocsijából kivonszolván kétkerekű taligára ültették, és Kelenfeld hegyéről a mélybe taszították. És amikor még vergődött, lándzsával átszúrták a mellét, és azután egy kövön szétzúzták a koponyáját. Krisztus dicsőséges

vértanúja így költözött át e világ nyomorúságaiból az örök boldogságba A Duna gyakran kiáradt arra a nagy kőre, amelyen Szent Gellért fejét összetörték, de hét évig nem tudta a vért lemosni. Végül a papok fölszedték, és ez a kő most Chanádon van, az ő oltárának lapján 204 Most ugyanazon a helyen, ahol a fejét összezúzták, a hegy lábánál egy templom áll Boldog Gellért vértanú tiszteletére 205 Ez a Gellért veneciai származású, Rosacióban volt szerzetes, és amikor Pannoniába jött, először Beelben élt remeteként, azután a chanadi székbe került át püspöknek. 206 (84.) Buldi püspök is megkövezve költözött át a mennyei dicsőségbe Miközben Beztricus és Beneta csónakon kelt át a Dunán Endréhez és Leventéhez, a túlsó parton lévő eretnekek úgy megsebesítették Veztricus püspököt, hogy harmadnapra meghalt. A közben odaérkező Endre herceg kiszabadította a kezükből Beneta püspököt, s így teljesedett

be Szent Gellért jövendölése. Beneta kivételével ugyanis mindnyájan vértanúkká lettek, Zonuk ispán is, aki paripáján a Dunába ugorva úsztatott, s akit azután egy ladikon arra jövő Murthmur nevű férfi felvett a ladikjába, hogy megmentse őt a haláltól. Ezt a Murthmurt ugyanis Zonuk ispán keresztelte meg. Midőn azonban meg akarta menteni az említett ispánt, az eretnekek halállal kezdték őt fenyegetni, ha nem öli meg Zonuk ispánt. Fenyegetéseiktől félve Murthmur kardjával leszúrta az ispánt a ladikban. Oly sok pap és világi szenvedett vértanúságot ama napon Krisztus hitéért, hogy számukat csak Isten és az angyalok tudják (85.) Péter király halála 202 E név a mai Szolnok név középkori megfelelője. A mai Diósd falu Pest megyében Budapest és Érd között. 204 Csanádon Gellért alapította a Boldogságos Szűz-monostort, amelyet saját temetkezési helyéül választott ki. 205 A Gellért-templom Budán a tabáni plébánia-templom

helyén állt. 206 Rosacio helyével kapcsolatban két nézet ismert. Az egyik szerint Rosazzo apátsága Friuliban, Aquileiától északra, Udinétől délkeletre állt, ám ezt a monostort csak a 11. század második felében alapították A másik felfogás szerint az Isztriai-félszigeten, Fiume közelében, a mostani Opatija területén egykor létezett Rosacisszal azonos. Beel a mai Bakonybélt jelenti Gellért 1030-ban lett a csanádi egyházmegye püspöke 203 Péter király pedig, amikor látta, hogy a magyarok egy lélekkel Endre és Levente hercegekhez csatlakoztak, teutonjaival Musun felé menekült, hogy innen Ausztriába juthasson, de nem tudott kiszökni. A magyarok ugyanis időközben elfoglalták az ország kapuit és kijáratait, 207 de Endre herceg követe is visszahívta Péter királyt békekötés ürügyével, és hogy méltóképpen meg fogja tisztelni. Hitt is neki s visszafordult, mint mondják, de inkább csak kényszerűségből, mert megtudta, hogy egy

sereg rejtekben vár rá, ezért sietve vissza akart térni Albába Amikor Zamur faluba 208 tért be, az említett követ csellel akarta őt elfogni és megkötözve Endre herceg elé vinni. Péter azonban megsejtvén ezt egy udvarházba menekült, és három napon át vitézül küzdve védelmezte magát. Végül minden katonáját megölték az íjászok, őt pedig élve elfogták, megvakították és Albába vitték, itt rövidesen bele is halt a szörnyű fájdalomba. Quinqueecclesiae-ben 209 temették el, abban a bazilikában, amelyet ő alapított Szent Péter apostol tiszteletére, másodszori uralmának harmadik esztendejében. 210 (86.) András királyt a magyarok megkoronázzák András herceg azután, mihelyt ellenségeinek zaklatása elől biztonságba jutott, Albában, a királyi székhelyen elnyerte a királyi koronát. Csupán három püspök koronázta meg, az Úr 1047. évében; azok, akik megmenekültek a keresztények ama nagy pusztulásából Főbenjáró büntetés

terhe alatt egész népének elrendelte, hogy a korábban engedélyezett pogány vallással fölhagyván Krisztus igaz hitére térjenek vissza és mindenben ama törvény szerint éljenek, amelyre Szent István király tanította őket. Levente pedig éppen ezekben a napokban halt meg Ha tovább élt volna, és elnyeri az ország feletti hatalmat, kétségkívül megrontotta volna egész Hungariát a pogány bálványozással. Minthogy maga Levente nem élt katolikus módon, ezért pogány szokás szerint temették el őt a Dunán túl, Toxun falu környékén, ahol, mint mondják, őse, Toxun is fekszik.211 (87.) Mondják némelyek, hogy ez a három testvér Vazul hercegnek volt a fia egy Tatun nembeli leánytól, 212 és hogy nem is törvényes házasságból születtek, és e kapcsolat miatt nyertek a Tatuniak nemességet. Minden bizonnyal hamis és rosszhiszemű elbeszélés ez Mert e nélkül is nemesek ők, hiszen Kopasz László fiai, aki állítólag Rutheniából vett

feleséget, akitől ez a három fivér született. (88.) Ezt az András királyt Fehérnek és Katolikusnak hívták Három év alatt a magyarok adófizetőivé tette ugyanis fegyvereivel a lengyeleket, cseheket és az osztrákokat 213 András király azután, amikor fivérét elveszítette, követet küldött Poloniába másik testvéréhez, Bélához, és nagy szeretettel hívta őt, mondván: „Egykor társak voltunk ínségben és szenvedésben, kérlek hát, hőn szeretett testvérem, ne késlekedj hozzám jönni, hogy társak legyünk az örömben, és 207 Musun Mosont, a ma Győr-Sopron megyei Mosonmagyaróvár egyik városrészét jelenti. A város kapui és kijáratai a határvédelemmel voltak összefüggésben. 208 Zámoly Fejér megyében, Székesfehérvártól északra. 209 Quinqueecclesiae Pécs latin neve. 210 A dátum 1046-nak felel meg. Ez azonban aligha a pécsi bazilika alapításának éve, hanem Péter pécsi eltemetésének esztendeje Vajay Szabolcs szerint

Péter nem halt meg 1046-ban, hanem 1055-ben még élt, s valószínűleg 1059-ben távozott az élők sorából 211 I. András őse, Toxun Árpád unokájának, Taksonynak felel meg Levente temetkezési helyeként két Taksony falu is szóba jöhet, a mai Dunántúlra nézve mindkettő túl volt a Duna folyón: az egyik a hajdani Pozsony megyében Galánta közelében, a másik pedig a mai Pest megyében Budapesttől délre. 212 A középkorban Tátony nemzetséget nem ismerünk. Tátony falu a középkori Somogy megyében feküdt a mai Magyaratád mellett. 213 Alapos túlzás: I. András nem tette ezeket a népeket és országokat adófizetőjévé személyes jelenlétednek örülve közösen részesedjünk az ország javaiból. Mert nincs nekem örökösöm, sem testvérem rajtad kívül. Te légy örökösöm, te kövess az uralkodásban!” Ezektől a szavaktól elérzékenyedvén Béla egész háza népével eljött a királyhoz Amikor a király meglátta őt, „nagy

örömmel örvendezett”, mert testvérének erejére is támaszkodhatott. Ezután pedig a király és testvére, Béla tanácsot tartván az országot három részre osztotta; kétharmad rész a királyi felség tulajdonában, vagyis hatalmában maradt, a harmadik rész pedig a herceg birtokába ment át. Az országnak ez az első megosztása viszály és háborúk magva lett Hungaria hercegei és királyai között214 András király abban az időben építtetett monostort Szent Ányos tiszteletére a Balaton tava mellett, a Tihonnak nevezett helyen. Azután feleségül vette a rutén fejedelem leányát, vele nemzette Salamont és Dávidot. Egy ágyasával pedig, aki Moroth faluból való volt, 215 Györgyöt nemzette. Béla herceg Poloniában nemzette Geysa és László nevű fiait, Hungariában pedig Lampértet és leányokat nemzett. A király és a herceg nagy nyugalomban és békességben élt. (89.) A teutonok királya Abban az időben a teutonok királya nagy sereggel ostrom

alá vette Poson várát, 216 mert meg akarta torolni a Péter ellen elkövetett jogtalanságot, és uralma alá akarta hajtani Hungariát. A vár megvívására sok hadigépet állított fel, de nyolcheti ostrommal sem ért el semmit. Az említett király ugyanis hajóhaddal érkezett Poson várának ostromlására Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajókat, és ezek hirtelen megteltek vízzel. A teutonok hadereje megtört; gyengén, erejüket vesztve tértek haza Sok vitéz volt Posonban, de közülük is kivált Woytech, Endre, Vylungard, Urosa és Márton, akik naponta keményen megküzdöttek a teutonokkal. (90.) A következő évben ugyancsak evégett ismét Hungariába jött a császár rengeteg harcossal, a Zala és a Zelice patakok forrásai mellett 217 Élelemmel megrakott hajókat is küldött a Dunán Hungariába,

ezek parancsnokává fivérét, Gebarth püspököt tette. 218 Ezek hallatára András király és Béla herceg az összes gabonakazlakat és szénaboglyákat fölégette, és a lakosokat minden állatukkal együtt messze elvezette azokról a vidékekről, amelyeken a császár készült átvonulni. Amikor a császár behatolt Hungariába és a fölégetett vidékekre ért, sem katonáinak, sem lovainak nem talált élelmet, azt sem tudta, hol vannak a hajói, így azokról sem kaphatott semmiféle segítséget. Átkelvén az erdőkön elérkezett a Bodohot hegyekhez, pedig mindenféle élelemben hiányt szenvedett. Közben Gebarth püspök Geurinumba érkezett, 219 és levelet küldött Henrik császárhoz, amelyben azt tudakolta tőle, hol kell várnia rá A levélvivőt azonban, mivel Isten is így akarta, elfogták András király portyázói és hozzá vezették. Amikor Miklós püspök 220 tolmácsolásában megismerték a levél tartalmát, válaszlevelet 214 Az ország itt

leírt felosztása, az 1048 táján létesült 11. századi hercegség megítélése vonatkozásában két nézet áll szemben egymással. Az egyik szerint I András király „egy lényegében elavult, etnikai bázisát elvesztett intézmény”-t élesztett fel, a másik pedig egyszerre látja a hercegségben az Európa sok más országára jellemző széttagolódás megjelenési formáját, illetve a feudalizáló tendenciák erősítését szolgáló királyi szándékot. 215 Tyhon Tihanyt jelenti. A tihanyi apátság alapítólevele 1055-ből való Morothnak Marót felel meg, a számos magyarországi Marót falu közül Pilismarót jöhet elsősorban gyanúba Esztergomhoz való közelsége miatt. 216 A németek (teutonok) uralkodója ekkor III. Henrik volt (1039-1056) Poson Pozsonynak felel meg A hadjárat időpontja 1052. 217 Az itt említett hadjárat időpontja 1051, a krónikás tehát a két német támadás sorrendjét felcserélte. III Henrik váratlan irányból, a Zala

és a Zala egy ágát képező Zselice forrásvidéke irányából támadott. 218 Gebhard regensburgi püspök III. Henriknek nagybátyja volt 219 Bodohot a Fejér megyei Bodajkot, Geurinum pedig Győrt jelenti. 220 Miklós püspök a kor ismert szereplője, az 1055. évi tihanyi alapítólevél írója volt írtak Gebarth püspöknek, és egy vendégtelepessel küldték el neki. Ez úgy tett, mintha a császár küldte volna, elvitte Gebarth püspöknek a levelet, amely a következőket tartalmazta: „Tudd meg, derék Gebarth püspök, hogy birodalmunk nagy és súlyos ügyei arra kényszerítenek, hogy Hungariából visszatérjünk Teutoniába; ellenségeink ugyanis megszállták birodalmunkat. Rajta hát, siess, a lehető leggyorsabban semmisítsd meg a hajókat és gyere hozzánk Ratisponába. Számodra sem biztonságos tovább Hungariában időzni” Gebarth püspök - tudomásul véve ezt – sürgősen Teutoniába menekült A császár pedig csalódott abban a reményében,

hogy a hajókról segítséget várhat, s csaknem éhen halt; ugyanígy nyomorúságos éhínség fenyegette egész seregét a lovakkal és málhás állatokkal együtt Ezenfelül a magyarok és a bissenusok 221 éjszakáról éjszakára szüntelenül nyugtalanították, mérgezett nyilakkal öldösték őket, sátraik közé köteleket feszítettek és így sok embert elraboltak, akik valamilyen szolgálatot teljesítettek. A teutonok a rájuk záporozó és őket elemésztő nyílesőtől félvén a földbe ásták magukat, és maguk fölé borítván pajzsaikat, elevenen a holtakkal egy sírba feküdtek. Mert a sírban, amit a halottnak ástak, éjszaka élő feküdt, és amit éjjel élőnek ástak, nappalra halott foglalta el. Mikor azután látta a császár, mennyi és mekkora veszedelembe bonyolódott, elküldött András királyhoz és Béla herceghez, örök és szilárd békét kérve tőlük. Azt mondta ugyanis, ha András király szabad utat enged neki a visszavonuláshoz,

és éhségtől elcsigázott seregét élelemmel látja el, soha nem árt majd sem András királynak, sem utódainak, és soha meg sem kísérli, hogy a magyar királyt szóval, tettel vagy tanáccsal megsértse. Sőt ha utódai közül valaki fegyvert fogna Hungaria leigázására, érje utol azt a mindenható Isten haragja, és sújtsa örök átka. S hogy az örök békeszerződést még szilárdabban megerősítse, Zsófia nevű leányát is feleségül adja András király fiához, Salamonhoz, 222 pedig már korábban a francia király fiának adta nagy esküvéssel Szent esküvel meg is erősítette, hogy mindezt híven megtartja. András király és Béla herceg békeszeretők voltak, nem akarták a viszály magvait elhinteni, így hát békét kötöttek a császárral. 223 A császár pedig személyesen is esküvel erősítette meg, hogy mindazt, amit mondott, híven megtartja. Ekkor András király a magyar királyok szokott bőkezűségével ötven hatalmas vizát küldött

a császárnak, kétezer oldal szalonnát, ezer óriási bikát és kenyérből is többet, mint amennyit magukkal vihettek volna, továbbá juhokat és ökröket, vagyis szarvasmarhákat és bort is túlzott bőséggel. A mértéktelen evéstől és a nyakló nélküli ivástól sok teuton a sárga földig leitta magát és elpusztult A többi – miután a magyarok irgalma megszabadította őket a halál torkából – elhagyta sátrát; pajzsát és minden felszerelését eldobálván olyan gyorsan futott vissza Teutoniába, hogy hátra se nézett. Ettől kezdve azt a helyet, ahonnan a teutonok oly csúfos gyalázatba esvén pajzsaikat eldobálva megfutottak, a mai napig Werteshegének nevezik. 224 (91.) Salamon megkoronázása atyja, András király életében Miután Henrik császár ilyen csúfosan hazafutott Ungariából, András király követeket küldött hozzá és kérte tőle, hogy – mint megígérte – adja leányát, Zsófiát az ő fiához, Salamonhoz feleségül. A

császár meg is tartotta híven, amit esküvel ígért A királyi menyegzőt a Morva folyó mellett ülték meg, s a békeszerződést szilárdan megerősítvén, a császár és a király örömmel tért haza. 225 András király ezután rövidesen megbénult, és télen-nyáron hordszékben vitték. Szent István király halála óta András király uralkodásának első évéig tehát tizenegy év és négy hónap telt el. Közben a teuton vagy valójában venetus Péter uralkodott első és másod221 A bissenusok a besenyőket jelentik. III. Henrik leánya, IV Henrik testvére, aki Salamon jegyese, majd felesége lett, nem Zsófia, hanem Judit volt 223 A békekötés 1058-ban történt, ekkor már nem III. Henrik, hanem fia, IV Henrik (1056-1106) volt a német király. 224 Werteshege a dunántúli Vértes hegységnek felel meg. 225 Az esküvő 1058 őszén volt. 222 ízben öt és fél évig. Aba pedig három évig uralkodott 226 Mivel pedig a rokoni szeretet és a vérségi

vonzalom gátolni szokta az igazságot, András királyban is legyőzte a fia iránti szeretet az igazságosságot, és ígéretét megszegvén – ennek királyok esetében nem lenne szabad előfordulnia –, uralkodásának tizenkettedik évében, a vénségtől megtörten fiát, Salamont, a még csak ötéves fiúcskát egész Hungaria fölé királlyá kenette és megkoronáztatta. Úgy tüntette föl, hogy ezt az ország békessége érdekében teszi, mert a császár nem adná leányát az ő fiához, Salamonhoz, ha meg nem koronázza. 227 Amikor pedig Salamon koronázásán ezt énekelték: „Légy ura testvéreidnek” és Béla herceg tolmács segítségével megértette ebből, hogy a gyermek Salamont az ő urául rendelték, hevesen méltatlankodott. (92.) Mások azt mondják, hogy Béla herceg és fiai, Geycha és László az ország összes főembereinek egyetértésével kenték fel Salamont királlyá, később azonban a viszály maghintőinek uszítására

gyűlölködés támadt közöttük. Az intrikusok ugyanis – akiket nagyon kedvelnek napjainkban – folyvást azt sugallták a királynak, hogy Salamon csak úgy uralkodhatik, ha fivérét, Bélát megöleti. Másfelől pedig elhitették Béla herceggel, hogy most alkalmas az idő a királyság megszerzésére, mert Salamon még kisfiú, apja pedig agg és beteg. A király és a herceg tehát Varkunba mentek 228 A király megértette, hogy halála után fia nem uralkodhatik a herceg akarata ellenére. Tanácskozásra hívta két hívét, és velük tanácskozni kezdvén így szólt: „Próbára akarom tenni a herceget s négyszemközt megkérdezem tőle, a koronát akarja-e vagy a hercegséget.” A király egy vörös terítőre maga elé tétette a koronát, melléje pedig egy kardot, amely a hercegi hatalmat jelképezi. „Ha a herceg a hercegi hatalmat akarja békességgel megtartani, legyen az övé, ha viszont a koronát, ti ketten főemberek, nyomban pattanjatok föl, és

ugyanezzel a karddal nyakazzátok le Béla herceget!” Ők meg is ígérték, hogy így tesznek. Mikor azonban ezt tervezték, a hírnökök ispánja, Miklós, aki a palota ajtaját őrizte, kívülről mindent hallott. És midőn a herceget a király elé hívták, és belépett az ajtón, sebtiben ezt súgta a hercegnek a hírvivők ispánja: „Ha élni akarsz, vedd a kardot!” És többet nem tudott mondani Mikor a herceg belépett, látta, hogy a korona a karddal együtt a király előtt fekszik, és elcsodálkozott ezen. Mihelyt leült, a király fölemelkedett fektéből, és ágyában ülve így szólt: „Herceg! Én megkoronáztattam fiamat, de nem kapzsiságból, hanem az ország békéje érdekében, amelyet tegnapelőtt kötöttem a császárral. Te azonban tégy szabad akaratod szerint: ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegi hatalmat, vedd a kardot; egyiket engedd át a fiamnak; de a korona jog szerint a tiéd.” A herceg most már megértette Miklós

ispán szavait, és így szólt: „Legyen a korona a fiadé, aki fel van kenve, és add nekem a hercegi hatalmat!” És rögtön elvette a kardot. A király ekkor a lábához borult, pedig ez ritkán szokott megtörténni Azt gondolta ugyanis, hogy ugyanolyan együgyűségből adta fiának a koronát, mint ahogy azt Levente adta neki 229 A herceg azonban félelemből cselekedett így. Végül rossz emberek gonosz sugalmazására viszály támadt a király és a herceg között (93.) A herceg azonban igen éles elméjű lévén óvakodott a király csapdájától, és egész háznépével együtt Poloniába ment sógorához 230 Amikor ezt András király meghallotta, Béla herceg mesterkedéseitől félve fiát, Salamont elküldte a császárhoz, sógorához. Nagyon sok magyar 226 A Szent István halála (1038) és I. András trónra lépte (1046 vége) között tizenegy év nem volt Salamon megkoronázására 1057-ben került sor. Salamon tehát 1052-ben született E koronázás

időben megelőzte a magyar-német békekötést 228 Az 1050-es évek végén I. András nem volt öreg, hiszen ő és testvérei az 1030-as években még kisfiúnak számítottak Az országban található több Várkony falu közül a Szolnok megyei Tiszavárkony látszik a legvalószínűbbnek 229 Felmerült a Vazul-fiakkal kapcsolatban, hogy közülük Levente volt a legidősebb. 230 Amikor Béla Lengyelországba ment már nem sógora, hanem annak fia, II. Bolesław (1058-1079) uralkodott 227 főember kísérte el őt. Béla herceg eközben elmesélte sógorának, a lengyel fejedelemnek mindazt az igazságtalanságot, amit fivére, András király követett el ellene. Polonia fejedelme pedig híven és határozottan a segítségére sietett. Így tehát Béla herceg sógora három csapatával megerősítve visszatért Hungariába András király pedig megtudván, hogy sereggel jött be Hungariába, a német császártól két vezért küldetett a maga megsegítésére,

tudniillik Villelmust és Pothot. Zsoldjába fogadta a cseh herceget is, aki a rokona volt; 231 és erősen bízott nagyszámú zsoldosában Magyar viszont csak kevés volt vele, hiszen nagyon sokan elkísérték fiát, Salamont; azok közül pedig, akik az országban maradtak, a legtöbben Béla herceghez csatlakoztak Értesítették Béla herceget arról, hogy András királynak rengeteg zsoldosa van, ő azonban inkább a küzdelemben való halált választotta, semhogy harc nélkül térjen ki a király serege elől. Gyors seregét rettenthetetlenül vezérelte a Tiszához, András király ellen A teutonok vezérei, Villelmus és Poth pedig a dühtől hajtva gyorsan átkeltek csapataikkal a Tiszán, és összecsapván mindkét fél vitézül küzdött. De Isten segítségével Béla herceg aratott győzelmet, csaknem az összes teutonokat megölték, vezéreiket pedig foglyul ejtették. Az András királlyal lévő magyarok – mikor látták, hogy Béla herceg győzött –

elhagyták András királyt és átálltak Béla herceghez. András király Teutonia felé futott, de nem menekülhetett meg: a musuni kapunál ugyanis elfogták, és mivel fogságában nem törődtek vele, a Bocon erdejében lévő Scirc nevű lakában meghalt. Szent Ányos hitvalló monostorában temették el, amelyet maga a király építtetett Tihonban, a Balaton tava mellett. 232 A cseh herceget is elfogták, és Béla herceg tudta nélkül megvakították. Villelmus és Poth vezéreket Béla herceg elé vezették, ő pedig szabad elvonulást engedélyezett nekik (94.) Béla herceget Isten áldásával királlyá koronázzák A győztes Béla herceg, akit Benynnek neveztek, diadalmasan Albába ment, ahol a püspökök felkenték, és a királyi koronával – Isten áldásával – megkoronázták. 233 Békésen kormányozta az országot, ellenség nem háborgatta, népének javait gyarapította. Egyebek között azzal is rátermettségét bizonyította, hogy pénzt veretett, nagy

érméket színezüstből, és az árucikkek értékét egy meghatározott mennyiség alapján a bölcs elme jogos méltányosságával állapította meg. Nem engedte ugyanis, hogy a kereskedők és pénzváltók utálatos és telhetetlen kapzsiságukban túl nagy hasznot zsebeljenek be az egyszerű emberektől és a parasztoktól Hiszen főképpen ez szokta a népeket a szegénység és ínség veszedelmébe sodorni; így azonban mindenki szabott áron adott el és vásárolt, jogtalanság és csalás nélkül Az összes vásárokat szombati napra tette, hogy akkor adjanak el és vegyenek, országa területén pedig bizánci aranypénzt hozott forgalomba. Mint fentebb írtuk, ezüstdénárokat is veretett, amelyekből negyven ért egy bizánci aranyat. Ezért nevezik most is aranynak a negyven dénárt, nem mintha aranyból volnának, hanem azért, mert abban az időben ennyi dénár volt egyenértékű egy bizánci arannyal. Míg csak élt, nem változott meg egész Hungariában a

pénz Sok más, örök emlékezetre méltó dolgot is véghezvitt. Épségben és sértetlenül megőriztette mindazok feleségét, gyermekeit és minden vagyonát, akik Salamon király követték, hogy önként térjenek vissza hozzá és békében élvezzék javaikat. Ezért sokan híveivé lettek s visszatértek Kegyesen enyhítette a magyarok terheit, a köteles szolgáltatásból elengedte nekik a szokott szolgáltatásokat és a régi adóterheket. Hungaria ezért nagyon meggazdagodott, fejét 231 A német sereget Weimari Vilmos szász őrgróf és Poto bajor gróf vezette. A cseh herceg ekkor II Spytihnĕv (1055-1061) volt, akinek öccse I. András király leányát vette feleségül 232 Musun Mosonnak, Bocon a Bakony hegységnek, Scirc a Veszprém megyei Zircnek felel meg. I András 1060-ban halt meg. 233 I. Bélát 1060 december 6-án koronázták királlyá valamennyi szomszédos ország fölé emelte, fölülmúlván őket gazdagságban és dicsőségben. Akkor itt a

szegények gazdagok voltak és a gazdagok dicsőségben éltek. 234 (95.) A legkegyelmesebb király Hungaria-szerte kikiáltókat küldött, hogy minden faluból kétkét ékesen szóló öreget hívjanak a királyi tanácsba 235 Erre azután nemcsak azok jöttek Albába a királyhoz, akiket hívtak, hanem minden paraszt és szolga, valamint Hungaria egész köznépe A király, a püspökök és az összes főemberek – látván a mérhetetlen sokaságot – megijedtek, hogy esetleg rájuk törnek Bementek tehát a városba és figyelték a tömeget A nép pedig elöljárókat választott magának, faemelvényeket készített nekik, hogy az emberek láthassák és hallhassák őket. Az elöljárók pedig követeket küldtek a királyhoz és a főemberekhez, mondván: „Engedd meg nekünk, hogy atyáink szokása szerint pogány módra éljünk, hogy megkövezzük a püspököket, kibelezzük a papokat, leöldössük a klerikusokat, felakaszszuk a dézsmaszedőket, leromboljuk a

templomokat, összetörjük a harangokat.” A király elszomorodott ezek hallatára, és háromnapi haladékot kért, hogy megfontolhassa a dolgot Ezalatt a nép elöljárói a magas emelvényen üldögélve ocsmány dalokat énekeltek a hit ellen Az egész nép éljenezve helyeselt: „Úgy legyen, úgy legyen!” Harmadnapon pedig, mikor a választ várták, a király parancsára fegyveres katonák rontottak rájuk, néhányukat megölték, vezetőiket az emelvényről letaszítva eltiporták, a többieket megkötözték és keményen megkorbácsolták, és egy részüket megölve, másokat megkötözve és megkorbácsolva nagy nehezen lecsillapították a lázadást a katonák. 236 Miután Szent István király Krisztus hitére térítette Hungariát, az még kétszer tért vissza a pogánysághoz. Először Endre király idejében, másodszor Béla király idején, amint most megírtuk. (96.) A legkegyesebb Béla király, betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi

birtokán, Demesen, mikor a trón összeomlott, súlyosan megsérült s gyógyíthatatlan betegségbe esett. Félholtan a Kynisua patakhoz vitték fontos országos érdekek miatt, és ott távozott el azután a világból. 237 A Szent Megváltó monostorában temették el, amelyet maga építtetett azon a helyen, amelyet Zugzardnak hívnak Béla ugyanis kopasz és barna volt, ezért nevezte el monostorát a maga külseje után Zugzardnak 238 (97.) A császár bejövetele sógorával, Salamon királlyal Salamon király pedig amikor értesült Béla király haláláról, sógora, a teuton császár elé járult, és kérte, szerezze vissza neki a magyar királyságot. A császár szívesen beleegyezett a kívánságába, és római rendszerű híres seregével, a császári dicsőséghez illő fényes kísérettel viszszahozta Salamont Ungariába Közben Geysa, Béla király fia, minthogy okos volt és körültekintő, két serdülő fivérével távolra, Polonia vidékeire ment Akkor

ugyanis nem tudta feltartóztatni Salamon és a teutonok támadását Salamon király tehát a császárral együtt akadálytalanul bejött a király nélkül maradt Hungariába és nyugodtan bevonult Albába, a királyi székhelyre, ahol egész Hungaria összes papsága és népe a legnagyobb tisztelettel fogadta A csá234 I. Béla gazdasági intézkedéseinek itt olvasható sorait a kutatás általában megbízható, hiteles tudósításnak tekinti. Mindenesetre dénárokat I Béla korában nem vertek, csak a 11 század végétől, I László korától 235 I. Béla király ezzel a lépésével a régi idők népgyűlését támasztotta fel 236 E lázadás 1060-1061-ben volt. 237 Demes a Komárom megyei Dömössel azonos. Kynisua a Répcébe ömlő nyugat-magyarországi Kőris-patakot jelölheti. 238 Zugzard Szekszárdnak felel meg. A krónikás etimológiája csak részben fedheti az igazságot, ahol a barna (brunus) színt a magyar szeg, a kopasz állapotot pedig a magyar szár

szó fejezte ki. A legvalószínűbb feltevés szerint a Szekszárd névben a régi magyar szegszár ’sötétbarna, barnássárga’ színnév rejtőzik. Feltűnő, hogy a krónika szerint I. Béla ugyanúgy szár, tar ’kopasz’ volt, mint Koppány apja, Tar Zyrind, vagy Vazul testvére, Szár László. szár pedig beszédet mondott a magyarok összesereglett tömege előtt sógora, Salamon király érdekében, s a köztük immár helyreállított békét szent esküvel is megerősítette. Majd a dicsőségesen megkoronázott Salamon királyt egész Hungaria helyeslő fölkiáltása közepette az atyai trónra ültette. A császár maga pedig, miután Salamon király bőkezűen megajándékozta Hungaria gazdag kincseivel, szerencsésen hazatért. 239 Mihelyt a császár elvonult, Geysa viszszatért Hungariában onnan, ahol meghúzódott előtte Salamon pedig – mint új és uralmában még meg nem erősödött király – attól tartott, hogy Geysa a lengyel sereggel ráront,

ezért egy kissé visszahúzódott híveivel, és a jól megerősített Musun várában biztos helyen telepedett meg. A püspökök és más egyházi férfiak kitartóan azon fáradoztak, hogy békét teremtsenek közöttük. Különösen Dezső püspök 240 nyugtatgatta szelíd intelmeivel és nyájas rábeszéléssel Geysa herceg lelkét, hogy adja vissza a királyságot békével Salamonnak, bár fiatalabb, ő maga pedig tartsa meg békében a hercegi hatalmat, amelyet korábban atyja is birtokolt. Geysa engedett üdvös rábeszélésének, és felhagyott az ellenségeskedéssel. Szent Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepén Salamon király és Geysa herceg Geurben 241 Hungaria színe előtt békét kötött. Azután az Úr feltámadásának ünnepét az egész udvarukkal együtt mindketten Quinqueecclesiae-ben ülték meg. 242 Itt húsvét napján az ország főembereinek jelenlétében Geysa herceg tiszteletteljesen maga koronázta meg Salamon királyt, és vezette be

dicsőséggel Szent Péternek az apostolok fejedelmének királyi bazilikájába, hogy meghallgassák a misét. Midőn látta az egész ott összesereglett magyarság, hogy béke van a király és a herceg között, és kölcsönösen szeretik egymást, magasztalták az Istent, aki szereti a békét, és „nagy volt a vigasság a nép körében”. (98.) A következő éjszaka azonban a jövendő viszály és zűrzavar előjele mutatkozott: egy hirtelen támadt tűzvész elborította az egész templomot, a palotákat és az összes többi hozzá csatlakozó épületet, és minden összeomlott a pusztító tűzvészben. Mindenki megrémült a sistergő lángok zúgásától és a toronyból leszakadó harangok rettenetes robajától, senki sem tudta, hová meneküljön A király és a herceg szinte elkábultak a nagy megdöbbenéstől, és galád cselt gyanítva gyorsan elváltak egymástól. Reggel azonban megbízható követeiktől megtudták és meg is győződtek arról, hogy egyik

fél sem forralt gonosz tervet, a tüzet nem várt véletlen okozta. A király és a herceg megnyugodva ismét találkozott egymással (99.) Zolomér, Dalmácia királya, Geysa sógora követeket küldött Salamon királyhoz és Geysa herceghez, 243 és arra kérte őket, segítsék meg őt személyesen ellenségeivel, a karantánokkal szemben, akik akkoriban szállták meg Dalmácia határvidékét. A király és herceg tehát mozgósítván a sereget Dalmáciába mentek és teljes egészében visszaszerezték számára, amit elvesztett A királynak és a hercegnek királyi ajándékokat, drága kelméket, sok aranyat és ezüstöt ajándékozott 244 Amikor visszatértek, Atha nádor megkérte a királyt és a herceget, hogy vegyenek részt a Szent Jakab tiszteletére Zelyzen épített monostorának fölszentelési ünnepségén; így is történt. 245 239 IV. Henrik 1063 szeptember 27-én hazatérőben már a bajor-magyar határhoz közeli Fischa folyónál járt, nem sokat

időzött tehát Magyarországon. 240 Az e püspökkel azonos Dezső érsek a krónika 130. fejezetében szerepel, míg kalocsai érsekként 1075 évi oklevélben fordul elő. 241 1064. január 20-án Győrben 242 Az Úr feltámadásának ünnepe húsvét, amely 1064-ben április 11-re esett. 243 Zvonimir csak 1076-tól lett Horvátország és Dalmácia királya, ezt megelőzően bán volt. Zvonimir I Béla Ilona nevű leányát (vagyis Géza, László és Lampért nővérét) vette feleségül. 244 A magyar történetírás szerint a krónikában leírt esemény 1066-ban történhetett. 245 Zelyz a dunántúli Zselicséget jelöli. A Zselicszentjakabon Ottó somogyi ispán által létesített bencés monostor alapítólevele fennmaradt. (100.) Salamon királynak és Dávidnak nem voltak gyermekei Salamon királynak és fivérének, Dávidnak sohasem voltak gyermekei, és velük magva szakadt András királynak. Úgy hisszük, isteni rendelésből történt így, éspedig azért,

mert amikor András először érkezett vissza Hungariába fivérével, Leventével együtt, hogy az országot hatalmába vegye, hagyta, hogy az istentelen Vata és a többi gonosz megölje Szent Gellértet és sok keresztényt. Geysa herceg pedig Kálmánt és Almust nemzette, meg leányokat. (101.) Úgy tizenhárom esztendeig csöndes béke uralkodott a király és a herceg között246 Közben a gőgjükben felfuvalkodott csehek betörtek Trenchen városa irányába, és nagy zsákmányt vittek magukkal, embereket és állatokat rabolva. A király és a herceg ezt nagy jogtalanságnak tartották és seregükkel megtámadták Bohemiát; mivel pedig a csehek nem mertek összecsapni velük, a magyarok szinte az egész Bohemiát tűzzel-vassal elpusztították. 247 Itt Bátor Opus, Márton fia egy gigászi termetű csehet párviadalban vitézül leterített, s ezután a király és Hungaria minden főembere előtt mindig dicsőségben tündöklött ezért az emlékezetes tettéért. Így

a király és a herceg keményen megtorolta a népén esett sérelmet a cseheken, és sok cseh fogollyal vidáman tértek haza Hungariába. (102.) A kunok dúlják Hungariát Ezután a pogány kunok – áttörvén a határerődítéseket – a Meses-kapu felső részénél betörtek Hungariába, és miután kegyetlenül kirabolták az egész Nyrvidéket Byhor váráig, számtalan férfit, nőt és állatot vittek magukkal, majd váratlanul átkelve a Lapus patakon és a Zomus folyón, visszahúzódtak. 248 Salamon király tehát és Geysa herceg fivérével, Lászlóval együtt mozgósítván a sereget, nagy sebesen siettek, átkeltek a Meses-kapun, és még mielőtt a kunok átjuthattak volna a hegyeken, Dobuka városába értek; itt csaknem egy egész héten át várták a pogányok érkezését. Az egyik őr, a Novum Castrumból való Franciska csütörtökön értesítette a királyt és a hercegeket, hogy közeledik a kunok serege. 249 A király és a hercegek seregükkel gyorsan

odalovagoltak és azon az éjszakán a kunok közelében szálltak meg. Pénteken kora hajnalban felkeltek, az oltáriszentség vételével mindannyian megerősítették magukat, és rendezett sorokban a pogányok elleni összecsapásra indultak. Amikor ezt meglátta a pogány katonaság Osul nevű parancsnoka, Gyula kun vezér szerviense, amilyen felfuvalkodott és öntelt volt, így szólt embereihez: „Menjenek csak, ifjak, a nyúlszívű magyarok ellen és játszva küzdjenek meg velük!” Azt hitte ugyanis, hogy senki sem mer velük szembeszállni. A pogányok pedig a magyarok ellen vonulván látták azok rémítő seregét, és sürgősen jelentették vezérüknek, Osulnak Ő sietve összeszedte a felfogadott kun csapatokat és egy nagyon magas hegy tetejére húzódott abban a meggyőződésben, hogy ez nagyon jó védelmül szolgál majd neki. Nagyon nehezen lehet ugyanis megmászni ezt a hegyet, amelyet az ott lakók Kyrieleysnek neveznek. 250 Az egész magyar sereg azonban

ugyanennek a hegynek a lábánál gyűlt össze. Salamon király katonái mind egyforma fehér gyolcsból készült zászlót vittek A 246 A tizenhárom éves időszak mindenképpen téves, hiszen Salamon összesen alig tizenegy évet uralkodott, ráadásul nem is végig békességben Géza herceggel. 247 A magyar-cseh összecsapás 1067-ben lehetett. Trenchen a mai Trencsénnek, Bohemia Csehországnak felel meg. 248 Az itt szereplő kunokon besenyőket kell érteni, magyarországi dúlásuk időpontja 1068. A Meses-kapu a Zilah melletti Meszes-hegységen átvezető, határvédelmi célt szolgáló kapu volt. Nyr a Nyírséget, Byhor Bihart, a Lapus a Lápost, a Zomus pedig a Szamost jelöli. 249 Dobuka az erdélyi Doboka várával, Novum Castrum pedig Abaújvárral azonos. A krónikában említett őr (speculator) a határvédelem szakszava volt. 250 Kerlés az egykori Doboka megyében. pogányok már elrendeződtek a hegytetőn, bátrabb és vakmerőbb íjászaik pedig

leereszkedtek a hegy lejtőjének a közepéig, hogy a magyarokat meggátolják a feljutásban. Sűrű nyílzáporral árasztották el a király és a hercegek seregének csapatait. Néhány jeles magyar vitéz rárontott ezekre az íjászokra és sokukat megölte a hegyoldalban; csak nagyon kevésnek sikerült nagy nehézségek árán feljutni társaikhoz, lovukat íjukkal csapkodva. Salamon király pedig szenvedélyes harci dühében kiáltozva csapatával a legmeredekebb oldalon szinte kúszva hatolt föl a pogányokhoz, akik sűrű nyílzáporral borították el őt. Geysa herceg, aki mindig óvatos volt, az enyhébb emelkedőn hágva föl, nyilazva rontott a kunokra. Testvére, László, az első támadáskor négyet megölt a legvitézebb pogányok közül, az ötödik súlyosan megsebesítette őt nyilával, de ezt nyomban meg is ölte Az isteni irgalom azután gyorsan begyógyította ezt a sebét A pogányok szégyenletesen megfutottak az őket irtózatos halállal fenyegető

magyarok elől. A magyarok azonban még gyorsabban üldözték őket, s éles, szomjazó kardjaikat a kunok vérével részegítették. A frissen borotvált kumán fejeket úgy hasogatták le kardcsapásaikkal, akár az éretlen tököt. (103.) Végül Boldog László herceg megpillantott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával Szent László herceg tehát azt gondolta, hogy az a váradi püspök leánya, 251 és bár súlyosan meg volt sebesülve, mégis gyorsan üldözőbe vette lova hátán, amelyet Zugnak 252 hívott. Már-már elérte és lándzsájával csaknem le is szúrta, de mégsem sikerült neki, mert sem az ő lova nem vágtatott gyorsabban, sem amazé nem maradt le egy kicsit sem, hanem körülbelül karnyújtásnyi távolság volt lándzsája és a kun háta között. Odakiáltott hát Szent László herceg a leánynak, és ezt mondta: „Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vesd magad a földre!” Az meg is tette. Amikor

Boldog László herceg távolról a földön fekvőre szegezte a lándzsáját és meg akarta ölni, nagyon kérte őt a leány, hogy ne ölje meg, hanem bocsássa el Ebből is láthatjuk, hogy nincs hit az asszonyokban, mert feltételezhetően kéjvágyból akarta őt megszabadítani. A szent herceg azután sokáig birkózva vele megölte, átvágván az inat. Ám az a leány nem a püspök lánya volt A király és a dicső hercegek tehát, miután szinte az összes pogányokat megölték és az összes keresztényt kiszabadították a fogságból, egész Hungaria szerencsés seregével együtt örvendezve a diadalmas győzelemnek, hazatértek. „Nagy lett” hát „az öröm” egész Hungariában, „himnuszokkal és imádságokkal áldották az Istent”, aki győzelemmel ajándékozta meg őket. (104.) A bissenusok Hungariába jövetele A kunok bejövetele utáni harmadik évben történt, hogy a bissenusok Alba Bulgarica érintésével átúsztattak a Zaua folyón Buziás

mezejére; rengeteg foglyot, zsákmányt raboltak és hurcoltak haza. A király és a herceg pedig árulással vádolták Alba Bulgaricát, mert a békét megszegve, önként átengedte a rabló bessusokat Hungaria kifosztására Mozgósítván tehát seregeiket Zalankeménnél gyülekeztek, 253 itt tanácskoztak és úgy határoztak, hogy az áruló Albát körül kell zárni és meg kell ostromolni. Innen továbbindultak és a Zaua folyó melletti Nandorfeirwar irányába mentek le. „Jött a parancs” a királytól és a hercegtől, hogy az egész magyar sereg mihamarabb keljen át a Zaua folyón Bulgáriába. A görögök és bulgárok sajkáikon odaevezve, gépezeteikkel kénes tüzet fújtak a magyarok hajóira és a vízen gyújtották fel azokat. 254 A magyarok azonban hajóik sokaságával, amellyel ellepték a folyót, legyőzték a 251 Ez még annak az időnek az emlékét őrzi, amikor nem követelték meg szigorúan a papi nőtlenséget. Váradi püspök 1068-ban még

nem volt, mivel Váradra csak I. László király (1077-1095) helyezte át a bihari püspökséget 252 A Zugnak a mai magyarban szög a megfelelője. Jelentése: ’barna, szőke’ Kedvelt lószínnév 253 Az itt leírt esemény dátuma 1071. A bissenus és a bessus egyaránt a besenyők latin neve Alba Bulgarica Belgráddal azonos (Bulgárfehérvár, Nándorfehérvár). A Zaua a Száva folyót jelenti, Buziás egy a Szerémségben fekvő falu neve volt. Zalankemen Szalánkeménnek felel meg 254 Bulgária ezekben az évtizedekben önállóan nem létezett, hanem bizánci (görög) uralom alatt állott. tűzokádó görögöket. Miután a görögök és a bulgárok elmenekültek, a magyarok átkeltek és elfoglalták a bulgárok határait. (105.) A király és a herceg hétfőn átkelt a Zauán, másnap reggel elrendezte a csatasorokat és teljes létszámú hadseregével – amely úgy állott föl, hogy pajzs pajzsot ért – ostromgyűrűbe fogta a várost. A görögök és a

bulgárok féltek az ostrom következményeként őket fenyegető veszélytől, ezért titokban küldött követek útján megkérték a bissenusokat, hogy bátran jöjjenek a megsegítésükre, mivel nem a király, nem is a herceg vette ostrom alá a várost, hanem csak Vid ispán 255 támadt rájuk bácsi vitézeivel. Az álnok szavaiktól megtévesztett bessusok sietve segítségükre is jöttek, és éhesen a zsákmányra – amelynek megszerzését Vyd ispán legyőzésétől remélték – hevesen a suproniak csapatára törtek, amelynek Jan ispán volt a vezetője. Ő azonban a supruniakkal vitézül és bátran visszaverte a bessusok támadását, sokukat „kardélre” hányta, a megmaradtakat pedig fogságba hajtotta. A bissenusok Kazar nevű vezére kevesedmagával futásnak eredt, így is csak nagy nehezen menekült meg a magyarok kezétől. A király és a herceg méltó köszönetet mondott és bőkezű királyi ajándékokkal halmozta el ezt a Jan vitézt, aki sok ezer

bissenust úgy zúzott szét, akár a simára csiszolt drágakő a cserépedényeket, még mielőtt a király és a herceg a reggeli mellől fölkelt volna seregével. A király, valamint Geysa és László herceg egy sziklára ült le, amely közel volt a városhoz, a magyarok pedig elkezdték bemutatni nekik a bissenus foglyokat, a megöltek fejét, a lovakat meg a zsákmányt, és nem tudták befejezni ezt szerda reggeltől naplementéig. Azért tették ezt, hogy a körülzárt görögök és bulgárok – látván, milyen kegyetlenül lekaszabolták a magyarok a bissenusokat, akikben reménykedtek – megrémüljenek és megadják magukat városukkal együtt a királynak és a hercegeknek. (106.) Ezután a király meg a hercegek alkalmasabb helyet szemeltek ki a város ostromlására, az ácsoknak pedig megparancsolták, hogy készítsenek nyolc fatornyot, amelyek kétszer olyan magasak, mint a falak, hogy a katonák innen köveket hajíthassanak a városra és nyilakat

szórhassanak az emberekre. A tornyok között ugyanennyi hajítógépet állítottak fel a falak lerombolására; a tornyok bejáratának védelmére hosszú védőtetőket és más harci eszközöket készítettek Néhány helyen le is rombolták a falakat alapjukig, de a várost nem tudták bevenni, mert belülről igen vitéz harcosok védelmezték. Két hónapig ostromolták a várost, ezalatt gyakran összecsaptak a városból kitörő szaracénokkal, 256 egyeseket megöltek közülük, másokat pedig megfutamítottak. (107.) Ezután három nagyon bátor és vakmerő szaracén rontott ki a városból, dárdával, lándzsával és nyíllal komoly csapást mérve a magyarokra Salamon királyi pattantyús egy hajítógép-lövedékkel eltalálta egyiküket, akinek a holttestét a magyarok igyekeztek erőszakkal megszerezni, de társai heves küzdelemben védték őt. A király és a herceg, látván összecsapásukat, így szóltak a körülöttük álló katonákhoz: „Bárcsak a

Makkabeusok szíve és vére buzogna ezekben a vitézekben, és megvédenék a magyarokat ezekkel a szaracénokkal szemben, akik oly bátran harcolnak a város védelmében; hogy a magyarok elragadhassák a szaracén holttestét!” Amint ezt meghallották Obus, György és Bors, ezek a vitéz katonák, villámgyors támadással rontottak rájuk. Obus nagy merészen üldözőbe vette s egészen a város kapujáig kergette őket A védők köveket és nyilakat hajigáltak a város bástyáiról, Obus azonban sértetlenül tért viszsza. György és Bors pedig ezalatt buzdította a magyarokat, akik a szaracén testét el is ragadták és megcsúfolták 255 Vid Bács vármegye ispánja volt. Szaracénoknak a mohamedán vallású népeket hívták. Magyar nevük – amely helynevekben is fennmaradt – szerecsen volt. 256 (108.) Az ostrom harmadik hónapjában azután egy magyar leány, akit egykor fogolyként hurcoltak oda, egy szerdai napon felgyújtotta a várost Nagyon erősen

fújt a keleti szél, és a tűz elborította az összes épületet. Így a magyar sereg azon a részen tört be a városba, ahol a falak az ostromgép-lövedékektől már leomlottak, és kegyetlenül öldösték a görögöket, szaracénokat és bulgárokat. Akik életben maradtak, Nicota vezérrel a várba menekültek A következő napon, mikor lecsillapodott a tűz, a magyarok elfoglalták a várost; a görögök beszakadó pincéit látván sok aranyat, ezüstöt, drágaköveket, csillogó gyöngyöket és szinte felbecsülhetetlen kincset hoztak ki onnan. Ennek elosztásakor viszály támadt a király és a herceg között. Egy magyar sem volt, aki ott meg ne gazdagodott volna (109.) A várba bezárkózottak ezután arra kérték a királyt és a hercegeket, hagyják meg életüket és szabadságukat, a várat és minden mást pedig tartsanak meg maguknak Mivel a király és a hercegek hitük zálogául kezet adtak rá, hogy többé nem bántják őket, mindannyian lejöttek,

akik a várban voltak. Nycota vezér pedig Isten szentséges anyjának, a mindenkor Szűz Máriának ezüstikonját hozva, nagy sokaság kíséretében jött és Geysa herceg hatalmába adta magát. Tudta ugyanis, hogy Geysa herceg istenhívő, és hogy könyörületes szívvel pártfogolja a foglyokat és a bajba jutottakat. Salamon királyhoz csak kevesen jöttek, mert tudták róla, hogy mogorva ember és mindenben Vid ispán gonosz tanácsaira hallgat. Ez a Vid utálatos volt Isten és az emberek előtt. Amikor látta a király, hogy sokan menekülnek a herceghez, hozzá pedig csak kevesen, nagyon méltatlankodott. Midőn pedig a felbecsülhetetlen kinccsel hazatérőben Vid birtokára, Buziás faluba érkeztek, el akarta osztani a kincset és a foglyokat, azokat is, akik a hercegek adott szavára jöttek ki a várból. Ám a herceg ebben ellene mondott a királynak, és nem is tudtak megosztozni Ez volt hát a baj oka és a viszálykodás magva közöttük És amikor a kincsen

osztozkodtak, a király – Vidnek, Frank püspöknek, Bugar fiának, Radoánnak és a Vid vejének, Iliának a tanácsára – négy részre osztotta, egynegyed részt adott a hercegnek, hogy a fennmaradó három részből egyet ő maga és összes katonája, a másikat Vid, a harmadikat pedig Ilia birtokolja. 257 Ezért a herceg nagyon megneheztelt (110.) A király és a hercegek viszálya Közben a görög császár, 258 hallván Geysa herceg nagylelkűségét, követeket küldött hozzá, hogy békét és barátságot kössenek. A herceg pedig visszaküldte neki az összes foglyokat és mindazokat, akik lejöttek a várból. Salamon királyhoz azonban senkit sem küldött a görögök királya. Ezért Salamon királyban mind jobban és jobban fellángolt az irigység tüze Geysa herceg ellen. Vid ispán is kitartóan arra ösztönözte a királyt, hogy űzze el Geysa herceget, és úgy könnyen sajátjává teheti a hercegségét. Azt mondogatta neki, hogy ez könnyen megy, mert a

királynak sokkal több katonája van, mint a hercegnek; azt is sugallta, hogy nem halogatni, hanem inkább siettetni kell a dolgot. És azzal a szólammal csalta lépre a királyt, hogy „miként két éles kard nem tartható egy hüvelyben, úgy ti sem uralkodhattok együtt ugyanabban az országban”. Vid ispán mérgező szavai átjárták a királyt, gyűlöletre és haragra lobbant Ettől fogva azután kereste az alkalmat, hogy csapdába ejtse Geysa herceget vagy hadat indítson ellene. A király azonban titkolta ezt és színlelt barátsággal bocsátotta el a herceget hercegségébe (111.) Kibékülésük 257 Az itt felsoroltak közül Wydus, Rodowan és Ilya ispánok 1067 körüli oklevélben, Franco püspök pedig 1075. évi oklevélben szerepelnek. 258 A görög császár ekkor VII. Dukas Mihály (1071-1078) volt A király ezután követet küldött mindkét herceghez, hogy jöjjenek mindketten a királyhoz és induljanak seregükkel a görögök vára, Nys 259 ellen.

A király ugyanis ravaszul a vesztüket tervezte, mert ha mindkettőjüket gyanútlanságukban elfoghatta volna, attól fogva már nyugodt lehetett volna. A hercegek azonban átláttak a király cselén és óvatosan gondoskodtak biztonságukról. László a sereg felével a Nyr-vidéken maradt, Geysa pedig elment a királlyal; nem is merészeltek ártani neki, mert biztosak voltak abban, hogy László erős kézzel bosszút áll majd testvéréért. (112.) Ezalatt a Nysbeli emberek bőven hoztak a királynak és a hercegnek aranyat, ezüstöt meg drága köntösöket. Majd hazatérőben Keve váránál elvált egymástól a király és a herceg. Testvére tanácsára László Byhor várából Rusciába ment segítséget kérni barátaitól, hogy biztosítsák magukat a király mesterkedéseivel szemben. Mert már mindenki tudott a sérelemről meg a király és a hercegek közötti viszálykodásról. Majd a seregüket mozgósítván gyakran követeket is váltottak, végül pedig a

király és a herceg Strigoniumba 260 ment, innen a megállapodás szerint mindketten csupán nyolc, a püspökök és a főemberek közül való ember kíséretében a városhoz közel fekvő szigetre hajóztak, hogy ott tárgyaljanak. Itt sokáig vádaskodtak és mentegetőztek, végül pedig, miután megkötötték a békeszerződést, Geysa visszatért a hercegségébe. (113.) A király pedig Albába ment Azután elküldte a király Geysa herceghez az Isten előtt utálatos Vydet és a szelíd Erneyt. 261 Geysa óvatosságból őriztette őket, mert félt Vid árulásától A herceg pedig a váradi püspököt és a hitvány Vathát küldte a királyhoz, a király pedig ugyancsak őriztette őket. A király pedig Meger faluból a Rabcha folyó felé ment a három teuton vezér elé, akiket segítségül várt Geysa herceg ellen Mivel a herceg mellett nem volt ott a testvére, sem barátai, hogy megsegítsék, visszaküldte a királyhoz Videt meg Erneyt, fegyverszünetet adván

Szent Márton napjától Szent György ünnepéig. 262 Ennek hallatára a király is visszaküldte Vathát és a váradi püspököt (114.) Ebben az időben az Úr születésnapját a király azon a helyen ünnepelte, amelyet Geminum Castellumnak mondanak. 263 Azután Zalába ment, ahol a teutonok vezére, Marchrat és Vyd arra bujtotta fel a királyt, hogy támadja meg a herceget. Vid ugyanis ilyeneket sugalmazott a királynak: „Most könnyen és biztosan legyőzheted a herceget, hiszen nincs segítsége, de ha elhalasztod a támadást, a fegyverszünet leteltéig, még reménykedhet, hogy megmenekül” És amikor Salamon király Zugzardra érkezett és tábort ütött Kestelci helységénél, a Szent Megváltó monostorába ment vecsernyét hallgatni. 264 Vecsernye után pedig a monostorban Vid és mások a következő tanácsot adták a királynak: „Uram, tudod, hogy László Rusciába ment, Lampért meg Poloniába, hogy zsoldossereget fogadjanak testvérük, Geysa herceg

számára; gyakran tanácsoltuk már neked, most is ezt tesszük, törj rá a hercegre, aki Igfan erdejében vadászik, 265 támadjuk meg őt az éj csendjében, fogjuk el és szúrjuk ki a szemét. És ami259 Nys a mai Niš Szerbiában. A hadjárat időpontja 1072 Strigonium Esztergom latin neve. 261 Erney ispán 1067 körül oklevélben szerepel. 262 1073. november 11-től 1074 április 24-ig 263 Az Úr születésnapja karácsony, a dátum tehát 1073. december 25 Geminum Castellum ma Ikervár Vas megyében 264 Kestelci a Szekszárdtól délre egykor létezett Kesztölc falu. A Szent Megváltó monostora a Szekszárdon I Béla által alapított bencés apátság. 265 Az Igfan erdő a Nagyváradtól keletre elterülő Réz-hegységnek felel meg a hajdani Bihar megyében. 260 kor László meg Lampért visszajönnek, vagy sereget is hoznak, már nem tudnak ellenállni nekünk. S ha mindezt meghallják, be sem mernek jönni az országba Megteheted ezt, mert tanácsosai a te híveid.

Azután a hercegséget nekem adod, és így biztosítod a koronádat” A király pedig meghallgatta ezt, majd megígérte, hogy gondolkodni fog a hajnali zsolozsmáig. És tetszett neki a tanács Az ottani apát azonban, egy Willermus nevű latin, bezárkózott egy rejtekhelyre, mintha Istenhez imádkoznék a monostorban, és hallotta, amikor ezt tanácsolták. Nyomban hírnököt küldött a herceghez, és vele egy levelet, hogy óvakodjék a királytól Amikor azután a hírnök a herceghez érkezett, ott voltak a herceg rosszindulatú tanácsadói, vagyis inkább árulói, nevezetesen Petrud, Zounuk és Bykas, 266 és ezt mondták: „Urunk, herceg, ne félj, mert az apát részeges ember és részegségében küldött hozzád hírnököt, nem tudja, mit beszél.” Ezt pedig azért mondták, mert a herceget Salamon kezére akarták adni. (115.) A herceg pedig bízott bennük, és ugyanott, azaz Ifgan erdejében vadászni indult De fivérét, Lászlót Bohemiába küldte – mert

Rusciából már visszatért, de segítség nélkül –, hogy kérje meg Ottót, a cseh herceget, segítse meg őket szorult helyzetükben. 267 (116.) Azon a reggelen, amikor a király határozni akart, és elment a hajnali zsolozsmára, az apát ismét elrejtőzött a monostorban, hogy hallja a tanácskozást; ő ugyanis a herceg híve volt, mert az fia volt annak az embernek, aki az ő templomát alapította. Amikor elénekelték a hajnali zsolozsmát, mindenki kiment, de a király és Vid ott maradtak, és abban a tervben állapodtak meg, amelyet Vid tanácsolt a királynak Amint ezt meghallotta az előbb említett apát, nyomban levetette szerzetesi öltözékét és világi ruhát öltött, majd kardot kötve lóra szállt, és nagy sietve a herceghez ment; őt reggel még alva találta, de fölébresztette, és ezt mondta neki: „Herceg, menekülj, mert ha nem menekülsz, tüstént itt lesznek Salamon katonái, hogy elfogjanak.” A herceg, mozgósítván a seregét, azt

tervezte, hogy gyorsan Bohemia területére megy fivéréért, Lászlóért, de a király elébe vágott. Vid úgy irányította a királyt, mint mester a tanítványát, s a király jog szerint nem, de valójában az ő alattvalója volt; óvakodjék ettől minden ember, de kiváltképp a királyok! Az álnok Vid gonosz tanácsa lépre csalta őt, úgyhogy megindította seregét a herceg ellen. (117.) A herceg és serege Kemeynél 268 találkozott a királlyal A herceg főemberei - helyesebben árulói – titokban követeket küldtek a királyhoz, mondván: ha a király méltóságaikban megtartja és kegyébe fogadja őket, az ütközetben cserbenhagyják a herceget és átpártolnak a királyhoz. A király biztosította őket erről, esküt is tett rá, majd nyugodtan átkelt a befagyott Tiszán a herceg ellen. És amikor már közeledett az összecsapás, a király Nog fiának az egyházánál fölfegyverkezett, egyesítette csapatait az ütközetre és megtámadta a herceget; le

is győzte őt, mert a herceget segítői álnokul elhagyták. Geysa főemberei, Petrud és Bykas három várcsapattal az ütközet alatt átpártoltak Salamonhoz, ahogy ígérték. Geysa herceg pedig, bár seregének legnagyobb része cserbenhagyta, mégsem riadt vissza attól, hogy csupán egy csapattól kísérve a legádázabb küzdelembe bocsátkozzék Salamon harminc csapatával. Az árulók futás közben jelt adtak a királynak – ahogy Júdás, az áruló is jelt adott –, felemelték a pajzsukat, hogy a király katonái ne üldözzék őket. A király serege azonban nem tudta, hogy ez az árulás jele, és látván, hogy a herceg csapatai futnak, üldözőbe vette és elpusztította őket, 266 Zounuk neve Szolnoknak, Petrudé talán Petrődnek, Bykasé pedig Bikácsnak felel meg. Ottó cseh (olomouci) herceg (1061-1087) Géza, László és Lampért nőtestvérét, Eufémiát vette feleségül, így nekik sógoruk volt. 268 Kemej a Tisza bal partján Szolnoktól

északkeletre elterülő rész neve volt. 267 úgyhogy az árulók közül csak nagyon kevesen kerülték el a halált. Bárcsak egy se menekült volna meg közülük, hiszen jótevő urukat a legaljasabb módon elárulták! A herceg pedig, miután minden katonája elpusztult, abbahagyta a harcot, Cothoydnál átkelt a Tiszán, és káplánját, a fekete Györgyöt elküldte testvéréhez, Lászlóhoz, hogy a lehető leggyorsabban siessen hozzá, írástudó klerikusát, Ivánkát pedig Lampérthoz küldte. És Geysa Vaciáig lovagolt, ott találkozott testvérével, Lászlóval és sógorukkal, Ottó herceggel, 269 akik erős segítő csapatokkal érkeztek. Amikor Geysa herceg meglátta testvérét, Lászlót, nagy fájdalmában sírva fakadt, mert elveszítette derék híveit és panaszkodni kezdett az árulókra Az erős lelkű László pedig bátorítgatta testvérét, ne sírjon, hanem kérje inkább a mindenható Isten kegyelmét, hogy vesse a győztest a legyőzöttek

hatalma alá, ahogyan ez a háború rendje. (118.) A király és a herceg nagyböjt előtt ütközött meg Kemeynél, szerdai napon az után a vasárnap után, amikor az Exsurgét éneklik. 270 Ebben az ütközetben a Vecelinus nemzetségből való Márton fia, Opus, a híres vitéz párviadalban legyőzte a herceg Péter nevű vakmerő vitézét, aki gesztenyeszín lován ülve a többiek előtt vonult, ragyogó páncélban, aranyos sisakkal tündökölt és viadalra hívta a vitézeket. Salamon csapatából egyedül Opus ugratott oda fakó lován, csuklyás páncélban az említett vitézhez, és lándzsájának villámszerű döfésével áttörve a páncélját, Péter szívének a közepébe szúrt. 271 Az ütközetben pedig Opus sűrű kardcsapásaival akkora pusztítást vitt véghez, hogy a csapások gyors ide-oda osztogatásától megmerevedett a jobb keze, és kardjának markolatához tapadt. Salamon király pedig, de kiváltképp a teutonok bámulták Opus erejét és

bátorságát a küzdelemben. (119.) A győzelem után a király Thoroydnál átkelt a befagyott Tiszán, és Péter fiának udvarházában szállt meg; itt hallotta, hogy Geysa találkozott László és Ottó hercegekkel, akik sok erős harcossal érkeztek hozzá. Az utálatos Vid pedig ezekkel a szavakkal tüzelte a királyt: „Nemrég legyőztük a seregét, az előkelőbbeket megöltük, őt magát rémületbe ejtettük, és most a szolgákat szedte össze, kaszásokat gyűjtött egybe, és ezek csapatával veszi magát körül. Nem lehetnek kétségeink, hogy egy szempillantás alatt elnyeljük őket A csehek seregét a bácsiak csapatával magam fogom a korai halál veszedelmébe dönteni, míg társaim pihennek.” Erney pedig, aki mindig békeszerető volt, sírva fakadt ennek hallatára. Mikor Salamon látta, hogy sír, így szólt hozzá: „Erney ispán, úgy látom, a herceg híve vagy, és csak színlelelésből maradsz velem.” Erney pedig így felelt: „Semmiképp

sem, uram, de nem akarom, hogy testvéreiddel harcolj, és hogy egymást öljék a katonák, fiú az apát, vagy apa a fiát” Azután Vid ispánnak ezt mondta Erney: „Te biztatod az urat, hogy testvéreivel harcoljon, és azt mondod, hogy a kaszásokat meg a villásokat gyűjtötte össze. Vigyázz, mert amit ezer kaszás levág, tízezer villás sem tudja majd összeszedni, sem számba venni az Istenen kívül. Illő dolog meghalnunk a királyért, de jobb volna helyesebb tanácsot követnünk” A király tehát bízva Vid szavában sietve elindult seregével és szerdán megszállt Racuson. A hercegek: Geysa, László, Ottó és az egész magyar sereg, amely velük volt, Vacia környékén szállt meg. Itt pedig egy nagy erdő volt, senki sem lakott benne, csak egy Wach nevű szent életű remete, róla nevezte el később Geysa herceg az itt alapított várost. 272 269 Cothoyd helye vitatott. Elterjedtebb nézet szerint Tokajjal azonos, de felmerült azonossága a

tiszántúli Egyek melletti Kota-érrel. Vacia a mai Vácot jelöli 270 Az ütközet dátuma: 1074. február 26-a 271 E Péter a százdi apátságot 1067 táján megalapító Péter lehet. Az alapítólevél szövege ránk maradt 272 Az itt említett szerda 1074. március 5-e vagy március 12-e Racus a Rákosmezőt jelenti A krónikás téved, amikor azt állítja, hogy Vácot csak 1074 után alapították. (120.) Midőn tehát az említett sereg itt várakozott az ellene vonuló Salamonra, a hercegek egyik reggel lóháton, azon a helyen, ahol most Szent Péter apostol kőkápolnája áll, 273 arról tanácskoztak, hogyan fognak megütközni. Amint itt álltak, Boldog László fényes nappal mennyei jelenést látott, és így szólt testvéréhez, Geysa herceghez: „Láttál valamit?” Mire ő így felelt: „Semmit.” Erre így folytatta Boldog László: „Míg itt álltunk és tanácskoztunk, íme »az Úr angyala leszállt« az égből, aranykoronát hozott a kezében és

a te fejedre illesztette, ezért bizonyos vagyok benne, hogy miénk lesz a győzelem ajándéka, a megvert Salamon pedig száműzöttként menekül majd az országból. Az országot és a koronát pedig neked adja át az Úr.” Geysa erre így szólt: „Ha az úristen velünk lesz és megoltalmaz bennünket ellenségeinktől, és ez a látomás beteljesedik, akkor templomot építek itt, ezen a helyen az ő anyjának, a szentséges Szűz Máriának.” 274 (121.) Így szólván tábort bontottak és megszálltak azon a birtokon, amelyet Zymgotának neveznek Egy Monorod nevű hegy húzódott a két sereg között; 275 és csütörtökön hajnalhasadtakor meg akartak ütközni, de a leszálló sűrű sötét köd megakadályozta őket ebben A következő éjjel azután lovaik kantárát a kezükben tartva várták a napkeltét Pénteken 276 virradatkor a király elrendezte csapatait és átlovagolt a Monorod-hegy gerincén, meghagyta a málhásoknak, hogy maradjanak a hegy oldalában,

hadd higgye azt az ellenség, amikor meglátja csoportjukat, hogy nem poggyászvivők, hanem őrségül állították őket oda. Vid pedig azt mondogatta: „Mihelyt megpillantják seregünket, rögtön futásnak erednek.” De virradatkor a hercegek is elrendezték hadsoraikat. És amikor László felöltötte fegyverzetét, leborult a földre és a mindenható Isten kegyelmét kérte; és fogadalmat tett Szent Mártonnak, ha az Úr neki adja a győzelmet, azon a helyen templomot épít Szent Márton tiszteletére Így is történt. 277 A bihori sereg közepén Lászlót a balszárnyra, Ottót pedig a jobbszárnyra állították. Geysát pedig a nitrai sereggel középen helyezték el Ezenkívül mindkét oldalon háromszor három csapatot állítottak fel négyes sorban, tartaléknak. És amikor a király leereszkedett a hegyről, úgy látszott, hogy Geysa serege, amely alacsonyabb helyen állt, Salamon összes csapatai fölé magasodik Ezt látván Erney így szólt Vid ispánhoz:

„Csoda volna, ha ezek a csapatok megfutnának előlünk, hiszen akkor nem a Dunának háttal álltak volna föl; azt hiszem, föltett szándékuk győzni vagy meghalni.” László herceg pedig serege előtt egy magas lovon ülve körbejárt, hogy buzdítsa és lelkesítse embereit. És amikor lándzsájával hozzáért egy tüskebokorhoz, lándzsájára – különös! – egy hófehér menyét ült, és végigfutva azon az ölébe menekült. Amikor pedig megkezdődött a csata, Vid ispánt és a bácsiakat a csehek mindjárt az első összecsapáskor irgalmatlanul leterítették László herceg pedig fölcserélte jelvényeit Geysa herceg zászlajával, azért, hogy Salamon merészebben támadjon a Geysa jelvényeit viselő csapatra abban a hiszemben, hogy az Geysa serege, amelyet a minap legyőzött. László herceg ugyanis meg akarta oltalmazni testvérét, Geysa herceget Salamon támadásától, és ezért ő akarta felfogni a csata első rohamait. A király tehát, amikor

László csapatához érkezett, felismerte őt és a félelemtől rémülten megparancsolta a zászlóvivőknek, hogy irányítsák a csapatokat Geysa herceg csapatai ellen. László azonban, látva, hogy a király félelmében kitér előle, mindenkit megelőzve maga rontott rá a király csapataira, és az összes vitéze hátulról támadt a királyra. Szemből meg Geysa herceg rohanta meg őket hevesen vitézeivel. László katonái pedig a kegyetlen „halálba küldték” Sa273 A Szent Péter-kápolna a középkori Vác egyik egyházi építménye volt. Géza nem a váci püspökség, hanem a székesegyház alapítására tett fogadalmat. 275 Cinkota ma Budapest része, Mogyoród pedig Pest megyei község Budapesttől északkeletre. 276 A krónikában említett csütörtök 1074. március 13-a, péntek pedig március 14-e 277 A krónika e helyütt a mogyoródi bencés apátság alapításáról ad hírt. Ennek védőszentje azonban nem Szent Márton, hanem Szent György volt.

274 lamonnak a völgykatlanban hátratekingető, rémítően csattogó kardoktól megsebzett csapatait. Szemből pedig Geysa vitézei nyújtották nekik a halál keserű poharát. Hullanak a teutonok, futnak a latinok, de nem tudják, merre meneküljenek, és úgy rogynak össze a magyarok szeme előtt, mint a marhák a vágóhídon. Salamon király pedig, miután csaknem minden emberét megölték, elmenekült és Zygetfeunál átkelve a Dunán, Márton fiával, Opussal végre eljutott Musunba anyjához és feleségéhez. 278 A hercegek serege reggeltől estig üldözte őt és embereit. Mert az említett csatában nemcsak teutonok és latinok estek el, hanem állítólag Hungaria haderejének nagyobb része is odaveszett. (122.) Geysa és László hercegek pedig, miután az isteni végzés a győzelem diadalával felmagasztalta őket, a megöltek holtteste fölött háromszor zengtek dicséretet Istennek László herceg azonban, amilyen különösen jámbor volt mindig, látván

a sok ezer elesettet, bár ellenségei voltak, akiket megöltek, mégis lelke „mélyéig megrendült” és keservesen siratta őket, „nagy zokogással”, arcát és haját tépve, mint az anya fiai temetésén. Később ezeknek a zsákmányából épült a monorodi templom Marchart, a teutonok vezére és Sentepolug, 279 a csehek vezére – miután katonáik elestek és ők maguk is súlyosan megsebesültek – fogságba estek. És amikor László sóhajtozva járkált az elesettek között, meglátta Erney ispán holttestét; rögtön leugrott lováról, átölelte, és sírva így szólt: „Erney ispán, te békeszerető, úgy siratlak téged, mintha a testvérem volnál, mert szíved és eszed a békével volt teli.” Fölemelte őt saját kezével, megcsókolta, és meghagyta vitézeinek, hogy Baciában 280 temessék el tisztességgel. Másfelé is járt László, és amikor Vid tetemét megpillantotta, így szólt: „Fájlalom halálodat, bár mindig ellenségünk

voltál; bárcsak életben maradtál és megtértél volna, és a békét erősítetted volna meg közöttünk! De csodálkozom, miért akartad a hercegséget, hiszen nem a hercegek nemzetségéből származtál, miért kívántad a koronát, mikor nem királyok véréből való voltál? Most látom, hogy lándzsa járta át szívedet, amely a hercegségre sóvárgott, és fejedet, amely a koronát kívánta, kard hasította ketté.” De meghagyta, hogy őt is temessék el Geysa és László katonái azonban, akik a Vid tanácsa miatt kitört háborúban elesett testvéreik vagy fiaik halála miatt telve voltak elkeseredéssel, nyomban leugrottak lovukról, Vid mellét késükkel felhasították, aztán nekiestek a szemének, földet szórtak bele, és azt mondták: „Sohasem lakott jól a szemed kincsekkel és méltósággal, most hát lakassa jól szemedet és szívedet a föld.” A csehek hercege, Ottó pedig, aki életét tette kockára értük, bőségesen megjutalmazva tért

haza. (123.) És amikor Salamon Musunba érkezett, meglátta őt az anyja és megsiratta őt, miként az egyetlen fiúnak kijár, 281 akit annyi jótól fosztott meg az Isten, és így korholta őt: „Drága fiam, sohasem hallgattál a tanácsomra, sem Erney tanácsára, sem más híveid tanácsára, hanem mindig Vyd tanácsával értettél egyet, és íme, most tönkretetted magadat és tieidet! Nem javasoltam-e, nem mondottam-e mindig, hogy elég neked Hungaria koronája, és add békességgel testvéreidnek a hercegséget. Vid most már nem lehet herceg, s téged sem koronáznak meg többé.” Ennek hallatára a király haragjában arcul akarta csapni anyját, a felesége azonban lefogta a kezét. Minthogy most már megértette Salamon király, hogy „az Úr nem segíti őt” a háborúban, még azon az éjszakán sietve visszahúzódott Musunba és Posonba; ezeket a várakat már régebben megerősítette. Anyját és feleségét is ott hagyta, mikor a csatába ment; és

ezért, mikor a csatában alulmaradt, ide húzódott vissza a hercegektől való félelmében. 278 Szigetfő a Duna jobb partján Rácalmás mellett feküdt. Sentepolug nevében a Szvatopluk név korai, orrhangot tartalmazó alakváltozata őrződött meg. 280 A Bacia romlott alak Vacia helyett, amely Vácot jelenti. Vác tehát e krónikahír szerint 1074-ben már létezett 281 Salamon anyjának nem egyetlen fia volt. Öccse, Dávid, túlélte Salamont 279 (124. Geysa király megkoronázása Ezután Geysa és László hercegek seregükkel Albába mennek. Majd miután Castrum Portét, Bobuthot, 282 Albát és más várakat igen erős katonai őrséggel biztosították, elbocsátották seregüket, és Hungariában laktak. Akkor Geysa Magnus herceg 283 a magyarok ösztönzésére elfogadta az ország koronáját A koronázás után elment arra a helyre, ahol a látomás megjelent neki, és fivérével, Lászlóval tervezgetni kezdték, hol tegyék le a Szűzanya tiszteletére

építendő templom alapjait. És mikor ott álltak Vacia táján, ahol most Szent Péter apostol egyháza van, egy szarvas jelent meg nekik, agancsa telis-tele volt égő gyertyákkal és futni kezdett előlük az erdő felé, és megállt azon a helyen, ahol most a monostor van. Midőn a vitézek rányilaztak, a Dunába vetette magát, és többé nem látták Ennek láttán így szólt Boldog László: „Valójában nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala.” És szólott Geysa király: „Mondd meg nekem, szeretett testvérem, mit jelentenek a szarvas agancsán látott égő gyertyák.” Felelt Boldog László: „Nem agancsok azok, hanem szárnyak, és nem égő gyertyák, hanem ragyogó tollak, s azért állt meg ott, mert megjelölte a helyet, hogy a Boldogságos Szűznek ott építtessünk templomot, s ne másutt.” És hogy az első látomás helye se maradjon épület nélkül, Geysa király és testvérei elhatározták, hogy ott egy kápolnát építtetnek Szent

Péternek, az apostolok fejedelmének a tiszteletére. Geysa király tehát megalapította a vaciai egyházat, sok javadalommal és birtokkal is megajándékozta, de nemcsak ezt, hanem a budai egyházat is; ennek adta a pesti vámot, három falut Simigiumban és értékes fölszerelési tárgyakat. 284 (125.) Ekkor a bissenusok közös akarattal arra kérték Geysa királyt, hogy ajándékozza meg őket szabadsággal, s akkor ők teljesen megfékezik Salamon király támadását, úgyhogy ki sem mer jönni Musunból és Posonból Hungaria zaklatására. Geysa király pedig megígérte, hogy teljesíti kérésüket, ha ők is beváltják, amit ígértek. A bissenusok tehát Zultan 285 nevű vezérükkel együtt Salamon király ellen lovagoltak Salamon király pedig a teutonok őrgrófját hívta segítségül, pénzt ígérve neki. Mikor a bissenusok ellen felvonult az őrgróf, és meglátta félelmetes és rettenetes külsejüket, megijedt Különösen azért, mert eszébe jutott,

milyen nyomorultul pusztultak el a magyarok kezétől Willermus, Poth meg Marcard vezérek És képmutatóan azt mondta a királynak, hogy nagyböjti időben 286 nem bocsátkozhatnak ütközetbe De csak ütközzék meg a király, ha akar, és ha a bissenusok bizonyulnának erősebbnek, ő maga is habozás nélkül a király segítségére siet. Fel is vonult seregestül Bachy hegyére 287 és innen nézte a harcolók összecsapását. Amikor pedig összecsapásra került volna a sor, a bissenusok megfutamodtak Salamon elől, „mint ahogy a viasz elolvad a tűztől”; sokan elestek közülük, mások a Ferteu-tóba 288 merültek s csak kevesen menekültek meg Zultannal együtt. Miután így legyőzték a bissenusokat, az őrgróf kérte a pénzt Salamontól, de az nem adott neki semmit És még meg is fenyegette őt, hogy bevádolja a császárnál, mert félelmében még mutatkozni sem mert a hitvány bissenusok előtt. Az említett őrgróf, név szerint Hernuh, 289 haragjában

Salamonra akart támadni, de félt a császártól, engedett, és szomorúan visszatért hazájába. 282 Castrum Porte Kapuvárt, Babuth Babótot jelöli. Géza másik, keresztény neve a Magnus volt. 284 A budai (óbudai) egyházat nem I., hanem II Géza látta el adományokkal 1148-ban A somogyi birtokok pedig 1148 utáni szerzemények 285 A névben az arab szultán köznév őrződött meg, ahonnan végső fokon a magyar Zoltán név is származik. 286 Ha még 1074-ben járunk, akkor a nagyböjt március 5-től április 19-ig tartott, ha 1075-ben, akkor február 18tól április 4-ig. 287 Feltételezés szerint e bácsi hegy a hajdan Moson megyei, ma ausztriai parndorfi hegyháttal azonos. 288 A mai Fertő-tó. 289 Ernő (Ernest) osztrák őrgrófról van itt szó, aki 1075-ben IV. Henrik (1056-1106) oldalán harcolva esett el a szászok ellen. 283 (126.) A császár bejövetele Salamon király pedig, tartván Geysa királytól és fivéreitől, vagyonával és családjával

Stiriába ment, s miután anyját és feleségét az agmundi kolostorban hagyta, visszatért Musunba,290 mert sereget akart gyűjteni, hogy testvéreit megtámadja. Salamon ereje napról napra fogyott, míg amazok szerencsésen gyarapodtak sikerekben, ezért ijedten a császárhoz folyamodott, hogy ő nyújtson neki segítséget a Hungariába való visszatéréshez. És bár bőségesen adott pénzt a katonák zsoldjára, a teutonok és a latinok a magyaroktól való félelmükben mégsem jöttek vele. Salamon király pedig országa elvesztése miatt panaszkodott a császárnál, mondván: erőszakosan űzték el országából, és nem annyira rajta, mint inkább a császár uralmán esett ez a sérelem. És ezt is mondta: „Hiszen Hungaria a tied, a te országod, amelyben engem tettél meg királynak, uralkodásom alatt ez ország javait évenkénti adóban hálásan fölségednek ajánlották fel és parancsod szerint szolgáltunk neked. Most pedig mindezt megtagadják tőled azok,

akik uralmad megdöntésén mesterkednek. Ezért hát gyere Hungariába, bosszuld meg sérelmedet ellenségeiden és vedd birtokodba az országot!” (127.) E szavak hatására tehát a császár nagy sereggel bejött Hungariába 291 Seregének ellátására pedig bőven hoztak élelmiszereket dunai hajókon Midőn a császár a Wag folyóhoz érkezett, Salamon három fogadott csapattal Semptéről Nitria felé lovagolt Az ifjak pedig kirohantak és összecsaptak vele, hol ezek, hol amazok futamodtak meg és sokáig harcoltak vérontás nélkül. Az ezer közül is kiváló Opus vitéz paripáján ülve a vár kapuja ellen tört, és a harcosok közül egyet lesújtott. A nitriaiak pedig társuk halálán megdöbbenve hangosan feljajdultak, Opusra dobálták lándzsáikat és paripáját megölték. Ő maga azonban bátran szembeszállt velük és sértetlenül megmenekült A teutonok, akik visszatértek innen, elmesélték a császárnak Opus bátorságát és hihetetlen erejét a

harcban. A császár pedig magához hívatta őt, dicséretekkel halmozta el és nyájas szavakkal kedveskedett neki És megkérdezte Salamontól, hogy Geysának és Lászlónak sok ilyen jó vitéze van-e. Salamon pedig dicsérni akarván a magyarokat, meggondolatlanul így felelt: „Sokan vannak, még sokkal jobbak is” Erre a császár: „Ha így áll a dolog, és ilyen vitézek harcolnak ellened, nem fogod visszaszerezni az országot.” (128.) Amikor Geysa király meghallotta, hogy a császár Vaciára érkezett, bölcs tanácsot követve elrendelte, környékezzék meg és hangolják jóindulatra az aquilegiai pátriárkát, akinek a tanácsaira mindig hallgatott a császár; de ugyanúgy az összes teuton vezért is, sok pénzt ígérve nekik, ha a császárt rábírják a visszafordulásra. A pátriárka és a vezérek az ajándékok csábítására és az arany után sóvárogva különböző koholmányokkal igyekeztek a császárt rávenni arra, hogy forduljon vissza. A

pátriárka azt találta ki, hogy álmot látott, amely napnál világosabban azt jelenti: a császár egész seregét Isten bosszúja fogja elpusztítani, ha minél előbb vissza nem fordul. A vezérek is – ehhez hasonlóan – arról meséltek, hogy isteni intelem rémítette meg őket, és panaszkodtak a császárnak, hogy úgy sejtik, valami baj fenyegeti őket, ha gyorsan vissza nem fordulnak. A következő éjszakán pedig a teuton vezérek kitanították néhány ravasz katonájukat, hogy kiáltozással és pajzsukat egymáshoz ütve tegyenek úgy, mintha lázadás tört volna ki a seregben. Amikor ezt megtették a katonák, a császárt és az egész sereget nagy rémület szállta meg, mivel sejtelmük sem volt a kieszelt cselről és ravaszságról Így hát egész éjszaka nagy volt a zűrzavar a táborban. Reggel a császár tanácskozásra hívta össze a pátriárkát és a vezé290 Admont stájerországi bencés monostor székhelye. Apácakolostorát azonban csak az

1120-as években alapították 291 IV. Henrik 1074 augusztusának második felében indította meg hadjáratát Magyarország ellen reket, hogy eldöntsék, mi a teendő. A pénzzel megvesztegetett pátriárka és a vezérek tehát mindenképpen azt tanácsolták neki, hogy forduljon vissza. A császár tehát, akit rászedtek ezek a ravasz emberek, azt színlelte, hogy majd később megsegíti Salamont, és hajóit szétrombolva visszatért Theutóniába. (129.) Salamon megfutamodik Salamon király csalatkozott reményében, és sóhajtozva, szomorúan húzódott vissza Posonba. Geysa király „kezében megerősödött az ország”, és ettől fogva Magnusnak hívták a királyt. A hercegséget fivérének, Lászlónak adta át. László herceg pedig sok napon át ostromolta Poson várát. Salamon katonái kijöttek a várból és megküzdöttek László katonáival Salamon és László is kijöttek néha, és másik pajzsot kézbe véve közkatonaként harcoltak. Történt

pedig, hogy László a déli pihenő idején a vár alá ment. Salamon látta, hogy közeleg, és fegyverzetet cserélve, hogy ne ismerjék fel, eléje ment, és László nem is ismert rá. Salamon katonái a várfalon ülve nézték őket; Salamon pedig azt hitte, hogy egy szerviens, odament, hogy megküzdjön vele De mihelyt a közelébe ért és arcába tekintett, két angyalt látott László feje fölött, akik tüzes karddal röpdöstek és a herceg ellenségeit fenyegették. Ennek láttára Salamon a várba menekült. Katonái így szóltak hozzá: „Mi ez, uram, mit láttunk? Még sosem láttuk, hogy te két vagy akár három ellenség elől megfutamodtál volna. Mi történt most?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy emberek elől nem menekültem volna, de ez nem ember, mert tüzes karddal védelmezik őt.”292 Ennek hallatára elcsodálkoztak, és még jobban félni kezdtek tőle. (130.) Salamon katonái az ínség kényszerében Lászlóhoz mentek, ő pedig

hercegi nagylelkűséggel és kegyes bőkezűséggel bánt velük és megengedte, hogy szabadon visszatérjenek urukhoz. Abban az időben Magnus király Zugzardon ünnepelte az Úr születésnapját. Kérésére Dezső érsek 293 ünnepi misét mondott, és ékes beszédével meglágyította a király szívét s békességre hajlította. Mikor vége volt a misének, és minden szertartást elvégeztek, a király meghagyta, hogy a püspököket és az apátokat kivéve mindenki távozzék. Ekkor a király könnyek között leborult az érsek és más egyházi személyek, vagyis főpapok előtt, s azt mondta, hogy vétkezett, mert a törvényesen megkoronázott királytól elvette az országát, és megígérte, hogy a királyságot visszaadja Salamonnak, és megbonthatatlan békében él vele, úgy, hogy maga jog szerint megtartja ugyan a koronát, 294 de csak az ország egyharmad részével, a hercegi hatalom tartozékával. A megkoronázott Salamon pedig kapja meg az ország

kétharmad részét, amit korábban is birtokolt. A püspökök tehát boldogan hálát adtak Istennek, mert úgy látták, hogy a király a Szentlélek kegyelmének hatására ismerte fel vétkét és tartott bűnbánatot. Ekkor Magnus király követeket küldött Salamon királyhoz, és levélben kifejtette neki a béke már említett feltételeit. Jöttek és mentek hát a követek, és minthogy a különböző felek különbözőképpen vélekedtek erről az ügyről, a valóságos kibékülés nem jöhetett létre. Közben Magnus király súlyos betegségbe esett, és a május Kalendaeját megelőző hetednapon erényektől ékesen, minden halandó közös útjára lépett. Katolikus hitű, Isten előtt alázatos és igen keresztény uralkodó volt. Három évig uralkodott, és Vaciában temették el a Boldogságos 292 Az egyház harcos szentjeinek legendáiban megszokott dolog, hogy harc közben fejük felett egy vagy több angyal lebeg. 293 Az évszám bizonytalan: az

1074-1076 közti évek bármelyike lehet. 294 Eltérőek a vélemények abban a vonatkozásban, hogy e helyütt királyi avagy a hercegi korona szerepel-e. Szűz templomában, amelyet ő alapított. Uralkodásának első évében nagy éhínség sújtotta Hungariát. 295 (131.) Szent Lászlót királlyá koronázzák Magnus király halálának hírére Hungaria nemeseinek teljes sokasága öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és általános egyetértésben, egyhangúlag és közös akarattal megválasztotta őt az ország kormányzására, 296 sőt valósággal kényszerítette rá nagyon szenvedélyes és sürgető kérésekkel. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy tökéletesen fel van vértezve az erényekkel, hitében katolikus, kitűnik kegyességével, bőkezű az adakozásban, elöl jár a jótékonyságban Úgy ragyogott, „mint felhők közt a hajnalcsillag”, mely elűzi a nyomasztó sötétséget; és „mint a telihold világít a holdtölte napjaiban”, sőt „miként a

nap ragyog, úgy fénylett” az ő népe körében, „mint a hústól elválasztott háj”. És „úgy játszott az oroszlánokkal meg a medvékkel, mint a juhok a bárányaival”. Hát nem ölte meg az óriást, és nem törölte le a gyalázatott Izraelről? „Mindenütt megfutamította ellenségeit és kiirtotta” az ellenszegülőket. Mert nagy volt ő, neve szerint a legnagyobb. Ha pedig nevének etimológiájára utalunk, Ladislaus annyit jelent, mint Istentől a népnek adott dicsőség. Laos ugyanis népet jelent, a dosis pedig adományozó, vagy adományozás vagy adomány. Nevének első szótagja pedig, kiegészítéssel: laus, azaz dicsőség És bár a magyarok – akarata ellenére ugyan – királlyá választották őt, sohasem tette fejére a koronát, mert inkább a mennyei koronát óhajtotta, mint a földi, élő királyt megillető koronát. Azt sem akarta, hogy törvényesen megkoronázzák és ő viselje a koronát, mert az volt szíve vágya: ha kettejük

között helyreáll a béke, visszaadja Salamonnak a királyságot, maga pedig a hercegséget tartja meg. Miután pedig Isten rendeléséből átvette az ország kormányzását, nem a mulandó és elenyésző világi dicsőség, hanem a mennyei haza és az isteni dicsőség kiérdemlésére törekedett szíve minden vágyával. Mindig, minden ítéletében, de főként büntetőügyekben, amelyekben megtorlást vagy vérontással járó büntetést szabnak ki, az Úrtól való félelem útmutatását követte Mert isteni sugallattól felvilágosíttatván tudta, hogy a király nemcsak irányít, hanem irányítás alatt is áll. Ezért minden ítéletében enyhítette a törvények szigorúságát, 297 és mindig szelíden irgalmas volt. Vigasztalója volt a kétségbeesetteknek, fölemelője az elnyomottaknak, kegyes atyja az árváknak. Nevét megváltoztatva kegyes királynak hívta őt az ország minden lakosa Győzedelmes és tekintélyes, híres és fönséges volt, nemcsak neve

szerint, hanem valóságos tettei miatt is; Hungariát is gyarapította. (132.) Előbb Dalmáciát és Croatiát hajtotta uralma alá örök jogon Mikor ugyanis Zolomér király gyermektelenül meghalt, felesége, László király nővére, akit férjének ellenségei számtalan jogtalansággal háborgattak, Jézus Krisztus nevében segítséget kért fivérétől, László királytól. Az ő sérelmeit keményen megtorolta a király, és Croatiát meg Dalmáciát teljes egészében visszaszerezte neki Később aztán az említett királynétól a maga uralma alá hajtotta Ezt azonban nem telhetetlenségből tette a király, hanem mert a királyi jog szerint őt illette az örökség. Hiszen Zolomér király első fokú rokonságban állott vele, és nem volt örököse 298 295 I. Géza halálának dátuma 1077 április 25-e Uralkodása 1074-1077 közé, annak első éve tehát 1074/1075-re esik. 296 I. (Szent) László király 1077-ben lépett trónra 297 Éppen ellenkezőleg:

László nevéhez vérrel íródott, drákói szigorúsággal hozott törvények fűződnek. 298 Zvonimir 1076-1088 között uralkodott. I László 1091-ben avatkozott be a horvátországi belviszályokba, de Dalmáciát nem foglalta el. László király az elfoglalt Horvátországot nem adta vissza nőtestvére kezére, hanem élére királyként unokaöccsét, Álmost állította. (133.) Továbbá: Salamon Posonban volt A főtisztelendő püspökök pedig azon fáradoztak, hogy kibékítsék őket. László királyban pedig, noha tudta, hogy Salamon nagyon konok és összeférhetetlen, mégis győzött a kegyesség, és kiváltképpen igazságérzete ösztönözte – minthogy Lászlónak nem volt törvényes joga vele szemben, mindent a tényleges helyzet alapján tett, nem a jog szerint –, uralkodásának negyedik évében 299 kibékült Salamonnal, a királyi kiadások fedezésére elegendő jövedelmet biztosítva neki. Az ország főemberei azonban óvatosan elejét

vették a fenyegető háborús veszedelemnek: nem engedték, hogy megossza az országot Salamonnal, nehogy „az új helyzet még rosszabb legyen az előbbinél”. Salamon bűnnel terhelt lelkiismeretét a már korábban megfogant keserű harag marcangolta. Háborgó lélekkel dúlva-fúlva azon mesterkedett, hogy az ártatlan László vérét kiontsa. De „maga esett a verembe, amelyet ásott” Ugyanebben az évben belécsapott a villám az Úr keresztjébe, amely Albában állt. László király pedig, miután rajtakapta Salamont a gazságon, elfogta őt és Vyssegrádon börtönbe vetette. Ott volt Salamon mellett a börtönben Bokun fia, Bodus 300 Ezt nem félelemből tette László, hanem királyi rokona érdekében, aki mindig azzal fenyegetőzött, hogy „az előbbieknél is gonoszabbakat” fog elkövetni, meg azért is, hogy Salamon dühe egy kissé csillapodjék. Ő maga szüntelenül imádkozott Salamonért, hogy térjen vissza Isten törvényéhez Ha Salamon megtért

volna, valóban visszaadta volna neki teljes egészében a királyságot, magának csak a hercegséget tartotta volna meg. És bár Salamon volt börtönben, László sokkal inkább bánkódott miatta (134.) Miután Salamon kiszabadult a börtönből, Szent István király és Boldog Imre hitvalló testének felemelése alkalmával 301 néhány napig a király mellett volt, de azután elmenekült és a kunok 302 vezéréhez ment, akit Kutesknek hívtak. Megesküdött neki, hogy az erdélyi tartományt tulajdonába adja és a leányát feleségül veszi, ha megsegíti László ellen Kutesk vezér pedig a hiú reménytől vezetve nagyszámú kunnal megtámadta Hungariát, és egészen Ung és Borsua várak 303 vidékéig jutott el. Ezt hallván László király rájuk rontott, megsemmisültek a színe előtt, és sok ezer kun hullott el „kardélre” hányva. Salamon király pedig Kuteskkel együtt futva úgy menekült, mint tépett tollú kacsák a keselyű karmai közül. László

király tehát zsákmányt szedett tőlük, és „himnuszokkal meg magasztalásokkal áldották” az Urat, aki dicsőséges győzelmet adott nekik. Azután ugyanitt templomot is építtetett a mindenható Isten tiszteletére, meg a győzelem emlékére, mert az Isten segítségével nyerte el. 304 Salamon király pedig a rabló kunokkal betört Bulgáriába és Görögország határvidékeire, de a görög császár serege irgalmatlanul tönkreverte őket, és csak nagyon kevesen menekültek meg közülük. 305 (135.) Amikor ugyanis a kunok meglátták a páncélosok nagy sokaságát, nagyon megijedtek és sietni kezdtek, hogy átkelhessenek a Dunán, mielőtt az ellenség körülzárja őket. Minthogy ezeknek nem volt páncéljuk, könnyebbek lévén gyorsabban haladhattak. Salamon és emberei meg a többi páncélos csak lassabban követték előresiető társaikat, mert fegyverzetük súlya akadályozta őket. Tél volt, sűrűn havazott, tele lett a szemük hóval, és a sűrű

hófúvásban nem láthatták társaikat, akik előresiettek. Eltévedvén bolyongtak hát a pusztaságban De az ellenség is a sarkukban volt és üldözte őket Eljutottak egy üres és elhagyatott várhoz, bementek és 299 1081-ben. Vyssegrad a ma Pest megyei Visegrád. A Bokun (Bakony) a középkorban gyakori személynév alakváltozata 301 I. Istvánt és fiát, Imrét – valamint még többeket – 1083-ban avatták szentté 302 Megoszlanak a vélemények, hogy a krónika kunjai besenyők avagy úzok (torkok) voltak-e. 303 A hadjárat időpontja 1085. Ung Ungvárnak, Borsua pedig az egykori Bereg megyei Borsovának felel meg 304 Feltételezés szerint e templom a Szabolcs megyei Kisvárda Szent Péter- egyházával azonos, s védőszentje miatt több valószínűséggel tartható görög, mint latin rítusúnak. 305 Salamon újabb, bulgáriai és görögországi hadjárata 1087-ben volt. Az említett bizánci császár I Komnénosz Elek (1081-1118) volt. 300 ott maradtak

egész nap meg egész éjszaka is. Az ellenség pedig mindenfelől körülvette a várat Az ostromlottak látták, hogy éhen fognak veszni, és inkább azt választották, hogy harcolva halnak meg, mintsem éhen pusztuljanak Kora hajnalban kirontottak hát az ellenségre, s elpusztítóikkal együtt pusztultak el; és sokan elestek azok közül is, akik őket pusztították. (136.) Salamon király pedig alig tudott megmenekülni kevesedmagával; és könnyedén átkelt a Dunán, minthogy be volt fagyva. S amikor egy nagy berekhez érkezett, azt mondta embereinek, álljanak meg egy kis időre, hogy a lovak erőt gyűjthessenek Ő maga pedig letévén a pajzsát úgy tett, mintha rögtön visszatérne, és bement a sűrű sötét erdőbe; otthagyta mit sem sejtő embereit, és nem is mutatkozott soha többé. A sok csapás megtörte, és meglátogatta őt az üdvözítő lélek; és ezektől a csapásoktól nem lett keményebb, és nem küzdött tovább az Isten jogos igazsága ellen,

hanem amikor megérezte az irgalmas Isten büntető kezét, vétkeire gondolván följajdult és – amennyire a méltányos emberi gondolkodás megítélheti –, töredelmes szívvel vezekelve bánta meg bűneit. Csakugyan szerencsés kényszerűség, amely a jobbra ösztönöz; mert valóban szükségszerű, hogy akit a világ gyűlöl, azt Isten szeresse. Íme, Salamon király nemes teste, királyi gyönyörök közt nevelkedve, most porban és hamuban fekszik meggyötörve; és aki eddig földi javakért harcolt, már csak égiekre törekszik. Egész életét zarándoklásban és imádkozásban, böjtben és virrasztásban, munkában és könyörgésben töltötte Egyszer még látták Hungariában Kálmán király idejében, de nyomban elrejtőzött, és soha többé nem mutatkozott.306 Az Úrhoz költözött ebből a világból, és Polában, Istria városában temették el. Felesége és anyja pedig Agmundban nyugszanak. 307 (137.) Ezután egy Copulch nevű kun, Krul fia tört

be erős seregével Hungariába, hogy meghódítsa 308 Végigrabolta az Erdőntúli országot és magával vitte a zsákmányt Erdély földjét végigpusztítva átkelt, és Byhorba ment; néhány napig az Umsoer folyó vidékén tartózkodott. Azután Thocoydnál átkelt a Tiszán és seregét három csapatra osztotta. Két csapatot a Homok feldúlására szánt, egyet pedig a Tisza környékének a kifosztására küldött. Fosztogatva és zsákmányt szerezve elérkeztek tömérdek zsákmánnyal arra a helyre, amelyet Becheynek mondanak, 309 és elhatározták, hogy hazatérnek. Azt mondogatták: „Hadakozva jöttünk, most térjünk vissza vadászgatva.” Annyi zsákmányuk volt Hungariából, amennyit még soha egy nép sem szerzett. A nemesek feleségét és fiait is magukkal hurcolták fogságba László király pedig embereivel Sclauoniában volt. 310 Amikor visszatérésekor mindezt hírül vitték neki, amilyen gyorsan csak tudott, hazatért és vitézeivel sebesen utánuk

lovagolt. A Temes folyó környékén talált rájuk. Azok azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak, és szívesebben vadászgattak, mintsem háborúztak. László király pedig ezt mondta embereinek: „Jobb nekem veletek meghalni, mint feleségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Így szólván könnyekre fakadt és vörös zászlója alatt elsőnek támadt a kunok táborára. „Az Úr felmorzsolta” a kunokat a magyarok színe előtt László király pedig így kiáltott vitézeihez: „Ne öljük meg ezeket az embereket, fogjuk el őket, és ha megtérnek, maradjanak életben.” Kopulch és a főemberek meghaltak, a többiek legnagyobbrészt fogságba estek, s egy Escembu nevű szerviens kivételével senki sem menekült meg kö306 Salamon 1087-ben meghalt. Magyarországon azonban a hagyomány halála után is tovább éltette őt Salamont az Isztriai-félszigeten lévő Pulában (Horvátország) szentként tisztelték. Salamon özvegye, Judit 1088-ban férjhez ment

a lengyel uralkodóhoz. Admontban az Árpád-házi leszármazottak közül II Béla Zsófia nevű leánya nyugszik. 308 E kunok kumánok voltak. Magyarországi betörésük időpontja 1091 A Copulch név Kapolcsnak ejtendő 309 Az Umsoer (Omsóér) a Bihar északi részén folydogáló Ér-patakot, Thocoyd bizonnyal Tokajt, a Homok a Duna-Tisza köze homokos talajú vidékét, Bechey pedig a Tisza menti Becsét (Szerbia) jelöli. 310 Sclauonia Szlavóniának felel meg. A korabeli szóhasználatban ez Horvátországot jelentette A krónika e mondata utalás I. László 1091 évi horvátországi hadjáratára 307 zülük. A király pedig összes emberével hálát adott a nagy győzelemért a mindenható Istennek, aki kiragadta őket ellenségeik kezéből; és azt a folyót a pogányok miatt Pagantinak nevezte el, és ez a neve mind a mai napig. 311 Amikor a kunok meghallották ezt a megmenekült szervienstől, nagyon elszomorodtak, és esküvel fogadták, hogy a Kopulchon esett

sérelmet megbosszulják. Követeket küldtek a királyhoz, és dölyfös, gyalázkodó szavakkal felszólították, hogy bocsássa szabadon a foglyokat; gúnyolták a királyt és kitűzték a napot is, amikor betörnek Hungariába. Amikor ezt meghallotta a király, elmosolyodott, és azon a napon, amikor a kunok Hungariába akartak jönni, eléjük vágtatott, mert féltette Hungariát a pusztítástól. És egy szombaton kora reggel a Duna mellett megtámadta a kunokat. A király az első rohamban ledöfte a kunok Akus nevű vezérét, és Cusem, akiről a király azt hitte, hogy hűtlen hozzá, hűségesen és vitézül szolgálta őt ezen a napon. 312 „Felmorzsolta az Úr” a kunokat a magyarok színe előtt, és a király győztesen tért haza. (138.) A király a ruténok ellen megy Ezután a dicső király megtámadta Rusciát, mert a kunok az ő tanácsukra törtek be Hungariába. És amikor a ruténok látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, a király kegyelmét

kérték, és mindenben hűséget fogadtak neki. A kegyelmes király szívesen meghallgatta őket 313 Ezután Poloniába tört be. A lengyelek ellene vonultak és megküzdöttek vele, de Isten segítségével a magyaroké lett a győzelem Ezután három hónapig Korokou várát ostromolták a magyarok Időközben az ostromlottak és az ostromlók is éhezni kezdtek A király és a főemberek azt kérték minden magyartól, hogy az éjszaka csöndjében mindenki egy-egy csizmaszár földet hozzon; így is történt. Ebből a földből a vár előtt egy nagy dombot raktak, s a tetejét liszttel borították be. Az ostromlottak, látván, hogy az ostromlóknak bőven van élelme és sokáig maradhatnak a vár alatt, mindenükkel együtt feladták tehát a várat a királynak, és a király akarata szerint békét kötöttek, vagyis szereztek. Innen a király átment Bohemiába, és sok cseh foglyot hozott el Hungariába, büntetlenül. A győzedelmes király örvendezve tért így haza.

314 (139.) A váradi templom építése és László király halála Ezután Bihor vármegyében a Keres folyó mellett vadászat közben talált egy helyet, ahol – angyali intelemre – elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére; ezt a helyet Váradnak nevezte el. 315 László király, aki egyre magasabbra törekedett, és erényt erényre halmozott, már nemcsak Hungariára, hanem a kereszténység összes országaira szétárasztotta „az édesség illatát”. Ezért amikor a római császár meghalt, 316 a teuton hercegek és tetrarchák, az összes báró meg főúr egy szívvel, egy lélekkel arra kérték őt, fogadja el a császárságot. Minthogy azonban egész életében nem csupán a maga javát, hanem Jézus Krisztusét kereste, buzgón idézgette magának azt az isteni tanítást: „Ne lépd át atyáid határait!”; inkább megelégedett a maga határaival, mintsem jogos mértéken felül gyarapítsa azt, ezért az idegen és isme311

Paganti-patak neve ma Poganis; Temesvártól délkeletre ömlik a Temes folyóba. Feltételezés szerint Orsován (ma Románia) túl 1091 augusztusában került sor erre a harcra. Cusem azonos lehet a krónika 145. fejezetében említett Euzem ispánnal 313 I. László hadjárata Oroszországba 1092-ben volt 314 I. László hadjárata Lengyelországba és Csehországba 1093-ban, illetve 1095-ben volt Korokou a lengyelországi Krakkót jelenti A liszttel bevont földhányás mesemotívum 315 A Keres a Köröst jelöli, Várad a későbbi Nagyváradnak felel meg. A monostoron a váradi társas- (majd a püspökség Biharról történt áthelyezése után a székes-) káptalant kell érteni. 316 IV. Henrik túlélte Lászlót, 1106-ban halt meg, így László császárságra való felkérésének híre minden alapot nélkülöz. 312 retlen népek kormányzását vonakodott elfogadni. Hungariában is alig maradhatott meg, pedig odaadóan és hűségesen szolgálta az Istent, és

kellően szigorú törvényeket alkotott. Amikor Bodrogban a húsvétot ünnepelte, Franciaországból, Ispániából, Angliából és Britaniából, de főként Wyllermustól, a frank király testvérétől követek érkeztek hozzá, hogy megbosszulják a mindenható Isten sérelmét, a szent várost és a szent sírt ki akarják szabadítani a szaracénok kezéből. Ezért arra kérték a dicső királyt, hogy legyen vezérük és kormányzójuk Jézus Krisztus seregében 317 Hallván ezt a király „örvendezett nagy örömmel”, és még ugyanezen az ünnepen Hungaria nemesei elbúcsúztatták őt Egész Hungaria búslakodott miatta (140.) Ő azonban semmiképp sem hagyta abba, amibe belekezdett; követet küldött Konrád cseh herceghez, Ottó fiához, és kérte őt, sőt meghagyta neki, hogy készüljön fel a közös tengeren túli útra Jézus Krisztus sérelmeinek megbosszulása végett. Konrád pedig örömest meg is ígérte. Közben Konrád hercegnek egy Sentapolug nevű

rokona egy csendes éjszakán Prágába ment, és elfoglalta a várost. Reggel a prágai püspök a fejedelmi székbe ültette őt, és többen tisztelettel el is ismerték 318 Konrád pedig nagybátyjához, a dicsőséges királyhoz jött, és elbeszélte, mi történt vele, és arra kérte a királyt, hogy személyesen menjen a segítségére. A király pedig engedett a kérésének, hogy a herceg el ne maradjon Isten szolgálatából. Meg azért is, mert rokoni kötelék is fűzte őket egymáshoz, és László emlékezett a herceg atyjának tetteire, aki segítségére jött Salamon ellen, megígérte, hogy személyesen fogja őt megsegíteni. A királlyal voltak öccsei, 319 Geysa király fiai: Kálmán és Almus. A király megjósolta Kálmánról, hogy vért fog ontani Agriai püspökké akarta tenni őt. 320 Amikor Kálmán ezt meghallotta, még azon az éjszakán Poloniába távozott, mert tudta, hogy apját és nagyapját is tisztességgel fogadták Poloniában. Hungariából

Márk, Ugra 321 és mások követték A király pedig összegyűjtötte hadseregét, és unokaöccsének sérelme miatt megindult a csehek ellen. Amikor azonban a cseh határvidékre ért, súlyos betegség vett erőt rajta Összehívta főembereit, és elküldte követeit, Szent Marcell prépostot 322 és Péter ispánt Kálmánhoz, hogy térjen vissza Hungariába. Boldog László úgy rendelkezett, hogy utána Almus uralkodjék Ő pedig nyílt egyszerűségében annyira tisztelte testvérét, Kálmánt, hogy felajánlotta neki az ország koronáját, mert úgy érezte, hogy az elsőszülöttség jogán őt illeti meg. Ha pedig valaki tudni szeretné, mennyi és milyen jót cselekedett népe javára Boldog László, életrajzából mindezt teljességgel megtudhatja. (141.) Szentséggel és kegyelemmel teljesen az angyalok társaságába költözött uralkodásának tizenkilencedik évében, és Váradon temették el a monostorában, az Úr ezerkilencvenötödik évében, augusztus

Kalendaeját megelőző harmadnapon, vasárnap. 323 317 A francia király ekkor I. Fülöp (1059-1108) volt Vilmos nevű rokona, toulouse-i gróf, 1093-ban zarándokként a Szentföldre ment Feltehető, hogy szentföldi zarándokútra nyerte meg Lászlót, hiszen a keresztes hadjáratot még nem hirdették meg Bodrog a hasonló nevű megye székhelye volt, vára Monostorszeg (ma Szerbia) területén feküdt 1093-ban a húsvét április 17-re esett A szent város Jeruzsálemet jelöli 318 Konrád Ottónak nem fia, hanem testvére volt, 1092-ben lépett a cseh trónra, s rövid uralkodás után még az évben meghalt. Ottó fia, Szvatopluk (Sentapolug) anyai ágon I Béla király unokája volt 319 Az öccsei kifejezés voltaképpen unokaöcsöket jelöl, I. Géza király fiait 320 Agria Eger latin neve. A krónika 152 fejezetében Kálmán váradi püspökként szerepel 321 Márk és Ugaranus (Ugra) 1111. évi hamis oklevélben Kálmán király környezetében fordulnak elő 322

Marcellus váci püspök 1111. és 1113 évi oklevélben szerepel 323 1095-ben július 30-a nem vasárnapra, hanem hétfőre esett. A Budai Krónika családjának tagjaiban I László halála dátumaként megőrződött 1095. július 29-e csakugyan vasárnap, így ez lehet a helyes időpont Lászlót eredetileg nem Váradon, hanem Somogyvárott temették el. (142.) Szent László király meghal, és Geysa király fiát, Kálmánt törvényesen királlyá koronázzák Kálmán, Geysa király fia tehát sietve visszatért Poloniából, megkoronázták, 324 és ő teljesen átengedte a hercegséget Almus hercegnek. Az ő idejében sok gonosztettet vittek véghez, mint ez a továbbiakból kitűnik. (143.) Jelentéktelen külsejű ember volt, de ravasz és tanulékony, borzas, szőrös, félszemű, púpos, sánta és hebegő. Amikor Jézus Krisztus említett zarándokai meghallották, hogy a dicsőséges László király meghalt, nagyon fájlalták, azután követeket küldtek Kálmán

királyhoz, és ugyanazt kérték tőle is, amit a dicsőséges László királytól; azt gondolták, ő is ugyanolyan kegyes, mert ugyanabból a vérből eredt. Kálmán király pedig ezt hallván nemcsak hogy azt nem ígérte meg, hogy velük megy, hanem még utat sem engedett nekik országán keresztül. Sőt sereget küldött ellenük, hogy ne engedjék be őket az országba, mert azt gondolta, hogy zsarnokok és nem zarándokok. Ők azonban Istenbe vetették reményüket, és abban bíztak, akinek jelvényét viselték, Jézus Krisztusban; bátran bevonultak Hungariába, és sok magyart megöltek. Ennek hallatára a király a Temes vidékén összegyűjtötte seregét, és békét színlelve menni hagyta őket. Amikor Zemlinhez érkeztek, 325 tábort vertek, mert azt remélték, hogy már békében lehetnek. Zemlin várát elfoglalták, hogy a király más csapdát ne állíthasson, és hogy „a korábbiaknál rosszabb dolgok” ne történjenek. Azután az egész határvidéket

326 feldúlták élelemért, és amit csak raboltak, a várba hurcolták. A király pedig Temesben a hasznosabb tanácsot követve békét kötött velük, sok ajándékkal meg élelemmel tisztelte meg őket, és hagyta, hogy békében elvonuljanak. 327 Ezek a zarándokok azután továbbvonultak, elfoglalták Antiochiát, és Isten segítségével megérkeztek Jeruzsálembe. (144.) Amikor a király hazatért, és Almus herceg is elment a hercegségbe, néhány rosszindulatú ember az ördög tanácsára megvádolta őket egymás előtt A hercegnek ugyanis ezt mondogatták: „Herceg urunk! A király áskálódik ellened, és el akar fogatni” Azután a királynak mondogatták: „A herceg csapdát állított neked, és tudd meg, ha nem vigyázol, nemsokára biztosan meghalsz.” Ennek hallatára – minthogy mindketten ifjak és szenvedélyesek voltak – összeszedték seregüket. A király Warkun közelébe vonult seregével a herceg ellen, és a herceg is Warkun tájára jött

ellene, köztük volt azonban a Tisza, s elválasztotta őket egymástól 328 A hű magyarok pedig fegyverszünetet kértek tőlük, hogy megbeszélést tartsanak, és azt mondták: „Ugyan miért harcoljunk? Ha megrohannak bennünket, meghalunk; ha épségben maradnak, elmenekülnek: nemrég apáink és testvéreink harcoltak az ő apáikkal és testvéreikkel, és meghaltak. Nem látunk okot a harcra De ha nekik tetszik a harc, harcoljanak meg ők ketten, és aki fölülkerekedik, azt fogadjuk el urunknak.” Miután így határoztak, a főurak viszszatértek Amikor Grak elmondta a királynak, miként határoztak, és Ilia is jelentette a hercegnek, azok akaratuk ellenére belenyugodtak 329 324 Kálmánt 1096-ban koronázták meg. Az elkövetkező fejezetekben alkotott kép Kálmán királyról mindenképpen elfogult, hiszen őt a trónon Álmosági uralkodók követték. A Temes e helyütt a folyót jelöli Zemlin Zimonnyal azonos (ma Belgrád része) 326 A latin marchia szó

köznévként határispánságot jelent, Magyarországon azonban tulajdonnévként a pécsi püspökség egyik főesperességének neve, amely a Duna-Száva közti Szerémségben feküdt. Feltehető, hogy e helyütt a krónika e Marchiáról szól. 327 A keresztes hadak 1096-ban vonultak át Magyarországon. A krónikás elfogult tudósításával szemben Kálmánt a keresztesek garázdasága kényszerítette az ellenük való fegyveres fellépésre 328 E Warkun a mai Tiszavárkony. Az esemény – ha valóban megtörtént – feltehetően az 1098 évben volt 329 Grab nevű ispán I. László király hamis 1093 évi oklevelében szerepel Ilia, mint Vid veje a krónika 109 fejezetében fordul elő. 325 (145.) A király ezután Rusciát támadta meg; és a ruténok fejedelemasszonya, név szerint Lanca, a király özvegye 330 a király elé ment, és lábához borulva könnyek között kérte a királyt, ne veszejtse el népét. Minthogy a király oda se hallgatott, még sürgetőbb

kérésekkel ostromolta, erre a király belerúgott és eltaszította magától, mondván: „Nem illő dolog asszonyi sírással bemocskolni a királyi felséget.” A fejedelemasszony jajgatva fordult vissza, és a mindenható Isten segítségét kérte. Könyörgésére nagyon sok kun jött Mircoddal a ruténok segítségére. Még éjszaka felkerekedtek, kora reggel rajtaütöttek a király táborán, tönkreverték és kegyetlenül megsemmisítették 331 Hungaria nemesei pedig közrefogták a királyt, és mindenfelől megvívhatatlan falként álltak a király oldalán. A kunok pedig üldözőbe vették Euzem ispánt az Almási nemzetségből, ezt a vitéz és serény férfit, és megölték őt is, meg mindazokat, akik vele voltak. Ugyanígy Cuppan meg Lőrinc püspököket, 332 és sok más vitéz harcost is megöltek nyilaikkal átdöfve. Egy Monoch nevű kun 333 hevesen üldözőbe vette a magyarokat. Máté, a király derék vitéze el akarta őt fogni, és rárohant. De

amaz menekülés közben hátrafelé nyilazott, és átlőtte Máté lábát; ha sok bajtársa nem fedezte volna egymáshoz illesztett pajzzsal, nem kerülte volna el a halált. Ekkor Péter fordult Monoch ellen; s bár ő Péterre is rányilazott, nem találta el nyilával, és amíg egy másik nyilat vett elő, Péter átdöfte Monoch oldalát, és fogolyként élve hurcolta a király elé. Iula ispán a lábán sebesült meg, de akkor még megmenekült; Hungariában azonban belehalt ebbe a sebesülésébe. 334 A király minden embere gyorsan futva érkezett meg Hungariába. A király kincseit pedig, és mindazokat, akik nem tudtak gyorsan elmenekülni, elragadták a kunok. Olyan nagy vereség volt ez, hogy ritkán szenvedtek ekkora vereséget a magyarok. Akik pedig a magyarok közül az erdőkben találtak menedéket, éhségükben a csizmájuk talpát is megsütötték és megették. Mit mondjak még? Akkora volt ott a veszedelem, hogy el sem mondható. (146.) A királynak pedig

első feleségétől az Úr ezeregyszázegyedik évében László és István nevű fia született. 335 Amikor a király Dalmáciában volt, Zadur városában, és azon gondolkodott, hogy felgyújtja a várost népének nyakassága miatt, 336 elaludt palotájában, amelyet ott építtetett. S lám, Zadur szent püspöke ijesztő arccal eléje jött, megragadta hajánál fogva és vonszolta, sőt babérfa vesszővel alaposan meg is verte. Amikor elengedte, és a király felébredt, nem látta a püspököt, de érezte a fájdalmat, és észrevette testén a vesszőcsapásokat Ezért beletörődve felhagyott a város háborgatásával (147.) Ezután a király Rusciába akart menni Az Úr ezeregyszázhatodik évében Almus herceg visszatért Pataviából, ahová a királytól való félelmében menekült. A király békésen fogadta Ezután a herceg Poloniába futott, majd a lengyelek és a magyarok tanácsára, sőt segítségüket megnyerve visszatért Hungariába, bevette Novum

Castrumot, és bevonult oda. 337 A király pedig ennek hallatára ostrom alá vette a várat. És amikor másnap meg akart ütközni, a herceg hirtelen lóra pattant, kinyargalt a vár kapuján, és egyedül vágtatott a király táborába. 330 E Lanca talán Janka lehetett, s Dávid vlagyimiri fejedelem felesége Kálmán király oroszországi hadjárata 1099-ben volt. A magyarokra támadó kunok kumánok voltak 332 Az Almási nemzetségnévvel a krónika e helyén kívül egyetlen más forrásban sem találkozunk. Koppány és Lőrinc püspökök haláláról a Pozsonyi Évkönyv is tájékoztat. 333 Maniák nevű kun vezér 1090 körüli eseményekkel kapcsolatban bizánci forrásban szerepel. 334 I. László király nádorispánját 1090 táján Gula alakban nevezte meg egy oklevél 335 Kálmán első felesége I. Roger szicíliai normann gróf leánya volt Feltételezés szerint Felicia volt a neve Az itt említett István a későbbi II. István király (1116-1131) 336 Kálmán

király 1105-ben foglalta el Zára (ma a horvátországi Zadar) városát. 337 Patavia a németországi Passaut, Novum Castrum Abaújvárat jelöli. 331 És amikor a király sátrához ért, rögtön leszállt a lováról, a király lába elé borult, és mindenki színe előtt bűnösnek mondta magát. A király az emberek várakozása ellenére megbocsátott a hercegnek. Sőt a herceg közbenjárására a várban lévő magyarokra sem neheztelt Ezután a herceg Jeruzsálembe utazott, és amikor szerencsésen visszatért, a király békével fogadta. A herceg nagy örömét lelte a vadászatban, állandóan ez kötötte le, a király pedig megadott neki mindent, ami a vadászathoz szükséges 338 (148.) A demesi egyház építése A herceg monostort építtetett Demesen, és megkérte a királyt, hogy jöjjön el a felszentelésre; úgy is történt. 339 Utóbb a palotabéliek azzal vádolták a herceget: csapdát állított, hogy a monostor épületében megölje a királyt

Talán meg is tette volna, ha a király barátai nem őrizték volna őt olyan éberül. A király pedig haragjában el akarta fogatni, de a főtisztelendő püspökök és más derék főemberek tudták, hogy nem igaz, amivel a herceget ellenségei hazugul vádolják, közbenjártak hát érdekében a királynál, és esküvel kibékítették őket; a király békével elbocsátotta a herceget, hogy vadásszék a Bokonban. Két jobbágyot is elküldött vele – a tiszteletadás ürügyén –, ám titokban kioktatta őket, hogy ügyesen puhatolják ki a herceg szándékát, s ha a herceg a király ellen mesterkedik, jelentsék a királynak. Amikor a herceg Chourba érkezett, 340 elbocsátotta vadászsólymát, és az elfogott egy varjút, ekkor a jámbor lelkű herceg ezt mondotta a jobbágyoknak: „Ez a varjú, ugye, megesküdnék a sólyomnak, ha szabadon engedi, többé nem fog károgni?” Azok pedig azt felelték, hogy a sólyom eskü fejében sem engedné el a varjút, és a

varjú nem is tudna esküt tenni, mivel oktalan állat. A herceg szavait még ugyanazon az éjszakán jelentették a királynak A herceg a Bokunba ért, hogy ott vadásszék, de nyomban elmenekült a kísérőitől, és újból Pataviába szaladt, hogy a teutonok királyának segítségét kérje. 341 (149.) Az Úr ezeregyszáztizenkettedik évében Kálmán király N fia meghalt, és a király másodszorra Rusciából vett feleséget 342 Ezt házasságtörésen kapta, és mint vétkest elbocsátotta De nem erőszakos vakmerőségből, mert tudta, hogy meg van írva: „Akiket az Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” – Tudniillik a törvény ellenére és ok nélkül Tehát nem is vált el tőle, hanem a törvény választotta el őt attól, akit a vétke vádolt, a bűne elítélt, és gonosztette sodort keserves helyzetbe. A törvény küldte hát vissza az asszonyt hazájába Házasságtöréséből egy Borith nevű fiú született; Borith pedig Kálmánt nemzette 343

(150.) Almus herceget és fiát megvakítják Az Úr ezeregyszáztizenharmadik évében a császár hatalmas sereget indított Almus herceg miatt, 344 és Hungaria határvidékére jött, hogy megbeszélést folytasson a királlyal, és békét teremtsen közöttük. Ez meg is történt A király pedig nagyon sok ajándékot küldött a császárnak, és az tisztességgel visszatért hazájába Ezután a király békésen visszahozta Almus herceget A béke megkötése után azonban a király elfogatta a herceget és kisfiát, Bélát, és megva338 Álmos 1107-ben járt jeruzsálemi zarándokúton, s ekkor vette el tőle Kálmán a hercegséget. Demes a Komárom-Esztergom megyei Dömös. Az itteni monostor (valójában társaskáptalan) felszentelésére 1107-1108 fordulója táján került sor. 340 Chour a ma Fejér megyei Csór község. 341 Patavia Passau latin neve. A német király ekkor V Henrik (1106-1125) volt 342 Kálmán elhalálozott fia László lehetett. A király orosz

felesége Vlagyimir Monomah fejedelem leánya, Eufémia volt 343 Borith a Borisz név alakváltozata. Fia, Kálmán Bizáncban töltött be tisztségeket 344 V. Henrik német király magyarországi hadjárata nem 1113-ban, hanem 1108 őszén volt 339 kíttatta őket. 345 Azt is parancsba adta, hogy a kis Bélát heréljék ki De az, aki megvakította, félt Istentől és a királyi család magva szakadásától, ezért egy kutyakölyköt herélt ki, s annak a heréit vitte a királyhoz. Az ország nemesei közül is megvakíttatta Urost, Vathát és Pált Mégsem lett semmi haszna az ártatlan vér kiontásából, mert isteni bosszú folytán szörnyű falánksággal elnyelte őt a korai halál, és e világi országának romlásával büntette Ezért mondják azt mindenkire: „Nem így a gonoszok” stb. Almus herceget pedig Demesre vitték, a monostorába (151.) Ezután a király súlyos beteg lett; volt egy Draco nevű latin orvosa, 346 akiben nagyon megbízott. Ez flastromot

tett a király fülére, mert fejfájás gyötörte; és a flastrom ereje a fülkagylón keresztül kiszívta agyvelejének nem kis részét Amikor a király már nem bírta tovább, levette a flastromot, és megmutatta Othmar ispánnak 347 Othmar ispán megnézte a flastromot, látta rajta a kiszívott agyvelőt, és ezt mondta a királynak: „Szükséges immár, uram, hogy az útravaló vételére fölkészülj.” A király megijedt és feljajdult ennek hallatára Ezután pedig a legelvetemültebb emberekkel tanácskozott a király: Syma fiával, Márkkal, és Jákó fiával, Achilesszel meg a többi ispánnal, akiknek a tanácsára a herceget és kisfiát – akit anyja öléből ragadtak el – megvakítatta. Egyiküket, Bothnak Benedek nevű fiát elküldte, hogy fogja el a herceget, nehogy a király halála után esetleg ő léphessen a helyébe. A király halálos ágyán meghagyta fiának és a főembereknek, hogy halála után álljanak bosszút Ruscián azért a

sérelemért, amelyet neki okoztak. Amikor Benedek eltávozott, a herceg a monostor előtt üldögélt fájdalmán keseregve Midőn pedig meghallotta, hogy lovasok érkeznek sietve, lelke mélyén megsejtette: veszedelem fenyegeti, és bevezettette magát a monostorba, kezével megfogta szűz Szent Margit oltárát, 348 hogy legalább az Isten és szentjei iránti tisztelet miatt ne merészeljék őt elvonszolni onnan. Benedek pedig – nevét megcsúfolván – rávetette szentségtörő kezét, és erőszakkal el akarta hurcolni, bár a herceg az oltárt fogta Miközben igyekezett kivonszolni, a herceg kezén felhasadt a bőr, és az oltárt beszennyezte a vér. A papok szemmel tartották a templomajtót, és el akarták fogni ezt a Benedeket. Ő azonban észrevette ezt, dühösen kirohant, ahogy tudott, és miközben gyorsan vágtatott a Pelys erdején át, 349 leesett a lóról, nyakát törte, és meghalt. Kutyái, amelyek őt követték, felfalták a húsát és a csontjait

(152.) Mint némelyek mondják, ez a Kálmán váradi püspök volt, de minthogy fivérei előbb haltak meg, a pápa engedélyével uralkodni volt kénytelen. A magyarok Könyves Kálmánnak nevezik őt, mert voltak könyvei, amelyekből mint püspök a zsolozsmát olvasta. Dalmáciát Hungariához csatolta, miután Péter nevű királyukat Petergozdia hegyei közt megölte. 350 Zsoldjába fogadva és nagy pénzen bérbe véve a venetusok gályáit és hajóit, nagy létszámú sereget küldött Apuliába. A sereg kifosztotta Apuliát, és három hónapig maradt ott Mikor elfoglalták Monopolis és Brundisium városokat, a venetusokra hagyták, tartsák meg birtokukban ezeket a Kálmán királyt illető haszonbér fejében. Ők maguk pedig visszatértek innen Hungariába. Ezeket a városokat azután a császár által küldött parisi zsoldosok visszaszerezték, elűzvén onnan a venetusokat 351 345 1115 táján történhetett. Draco olasz származású volt, Kálmán első

feleségével jöhetett Itáliából Magyarországra. 347 Othmar barsi ispán egy 1124. évi hamis oklevélben szerepel 348 A dömösi egyház Szent Margit tiszteletére volt szentelve. 349 Pelys az Esztergom és Buda között húzódó Pilis hegységnek felel meg. 350 Dalmáciát Kálmán király 1105-ben csatolta Magyarországhoz, viszont Péter nem Dalmácia, hanem Horvátország király volt, akit Kálmán 1096-1097 fordulóján győzött le. Petergozdia a horvátországi Gozd (Kapella) hegységet jelenti. 351 Az apuliai hadjáratról szóló tudósítás hitele erősen kérdéses. Feltételezés szerint 1108-ban Bizánc és Velence szövetségében a normannok ellen harcoltak a magyarok Dél-Itáliában. Monopolis és Brundisium az olaszországi Monopoli és Brindisi városoknak felel meg. A Budai Krónika családjának tagjaiban a „párizsi zsoldosok” helyén „pisai gályások” szerepelnek. 346 Huszonöt évig, hat hónapig és öt napig uralkodott. Az Úr

ezeregyszáztizennegyedik esztendejében, február Nonaeját megelőző harmadnapon, kedden költözött el erről a világról Teste Albában nyugszik. 352 (153.) Kálmán fiát, Istvánt királlyá koronázzák Az ország hatalmasai Istvánt, Kálmán fiát koronázták királlyá. 353 Serdületlen volt még, de életét már maga irányította. Uralkodásának kilencedik évében 354 bevonult Dalmáciába, és a dalmaták tiszteletteljesen fogadták. Onnan visszatérve a lengyel határvidéket pusztította odaküldött seregeivel 355 Az ország úgy határozott, hogy István király tárgyaljon a csehek hercegével Amikor Hungaria határára ért, az Orsova folyóhoz, 356 a cseh herceg elébe jött, de köztük volt a folyó Volt egy Solt nevű ember, akinek mindig aljas gondolatai voltak, aljassága miatt űzték ki Hungariából; ez ott volt akkor a csehekkel. Mielőtt azonban a király tárgyalt volna a herceggel, Solt titkon követet küldött a királyhoz, mondván: „Hű

vagyok az én uramhoz, és jelentem neki, amit a csehekről tudok. Mihelyt tárgyalni fog a herceggel, a herceg elfogja őt, mert hallotta, hogy embereid fegyvertelenül jöttek ide.” Ugyanez a követ visszatérve azt mondta a hercegnek: „Mihelyt tárgyalni fogsz a királlyal, a király elfog téged. Inkább fegyverezd fel embereidet, és úgy várjanak a táborban.” A csehek pedig – mint dühöngő és részeges emberek – úgy tettek, ahogy Solt ajánlotta. Ő egy másik követet is küldött a királyhoz, mondván: „Küldjön a király íjászokat a herceg tábora köré, hogy azok ne nyargalhassanak sebtiben az ő táborához.” A király pedig, amilyen meggondolatlan volt, úgy tett, amint Solt mondta, embereivel nem is tanácskozott. Amikor látták a csehek, hogy íjászok jönnek, kétkedés nélkül azt hitték, igaz, amit hallottak. Rátámadtak tehát az íjászokra A hitvány bissenusok és székelyek egészen a király táboráig futottak, anélkül, hogy sebet

kaptak volna. 357 A király ezt meghallván néhány emberével gyorsan Hungaria felé lovagolt, mivel övéi fegyvertelenül jöttek, és azok sem tudtak fegyverkezni, akiknek volt fegyvere, minthogy nem ismerték a király szándékát. A király ugyanis azt hitte, hogy bölcsessége felér Salamonéval, ereje Sámsonéval, vitézsége Dávidéval – de nem lehetett őt hozzájuk mérni. A csehek pedig kegyetlenül pusztították a király táborát. Urosa fia, Janus 358 nádorispán a királytól távol táborozott Amikor meghallotta, mi történik, csendben és óvatosan fölfegyverezte embereit, és a tábort dúló csehekre támadt. A magyarok „kardjával az Úr felmorzsolta” és kegyetlen halállal elpusztította őket. Janus követet küldött a király után, és tudtára adta a győzelmet, amit az Úr adott nekik A király tehát visszatérve „nagy örömmel örvendezett” Ám igen sajnálta, hogy Solt, aki annyi bajt okozott hazudozásával, nem esett el a csatában.

359 352 Kálmán nem 1114., hanem 1116 február 3-án halt meg, ami nem keddi, hanem csütörtöki napra esett Téves a Kálmán uralkodása időtartamául megadott huszonöt és fél év. 1096 évi koronázás esetén a húsz évet is alig érhette el. 353 II. Istvánt 1116 februárjában koronázták meg 354 1124-ben. 355 A lengyelországi betörés 1126-ban volt. 356 Az Orsova a középkorban Magyarország és Csehország között határt képező Olšava folyót jelöli, amely a Morva folyó mellékvize. 357 A krónikás téved: cseh forrás szerint az itt besenyő és székely etnikai minősítéssel illetett seregek éppen vitézül harcoltak a csehek ellen. Becsmérlő jelzőjük vagy nomád harcmodorukkal, vagy fegyverzetükkel kapcsolatos 358 János 1111. és 1113 évi oklevelekben is nádorispánként szerepel 359 A csehek elleni csata 1116-ban volt. (154.) István király nem akart törvényes feleséget venni, hanem ágyas kéjnőkkel élt A bárók és a főemberek

azonban – az ország elárvulása, illetve a király gyermektelensége miatt szomorkodva – egy nagyon előkelő úrnőt, Guiscard Róbert apuliai király leányát hozták neki feleségül. 360 (155.) Bezen, a teuton herceg jött azután a királyhoz, és elpanaszolta neki, hogy fivére kivetette őt a hercegségből; kérte a király kegyelmét, segítse meg őt személyesen István király pedig meg akarta torolni az atyján, Kálmán királyon esett sérelmet, megígérte a hercegnek a segítségét; összegyűjtötte seregét és Rusciába ment. Midőn odaérkezett, először egy várat vett ostrom alá. 361 Kora hajnalban pedig az történt, hogy az említett Bezen herceg a vár körül járkált helyet keresve az erősség megostromlására, az ostromlottak azonban kijöttek a várból, hogy kikémleljék a magyarokat. Mikor a herceg megpillantotta őket, rájuk támadt, azok vitézül küzdöttek és halálra sebezték a herceget. Amikor a király értesült a herceg

haláláról, nagyon megharagudott és megparancsolta az összes magyaroknak, hogy ostromolják meg a várat, és válasszanak: még aznap elfoglalják az erősséget, vagy meghalnak Hungaria főemberei azonban tanácskoztak, és azt mondták: „Miért és mivégre haljunk meg? Ha magunknak követeljük a hercegséget, melyikünket teszi herceggé a király? Állapodjunk meg tehát abban, hogy senki sem ostromolja a várat, és mondjuk meg a királynak, mindezt főembereinek tanácsa nélkül teszi.” Amikor azután a főemberek a királyi tanácsba mentek, két pártra szakadtak mind. A Paznan nemzetségből való Kozma 362 azonban felállt, és így szólt a királyhoz: „Uram, mit cselekszel? Ha katonáid tömegének halála árán elfoglalod a várat, kit teszel meg hercegnek? Ha főembereid közül választod, itt ugyan senki nem marad. Vagy talán magad akarod birtokolni a hercegséget, otthagyva a királyságodat? Mi, bárók, nem fogjuk ostromolni a várat Ha meg akarod

ostromolni, harcolj csak magad, mi visszatérünk Hungariába, és választunk magunknak királyt.” A főemberek határozata alapján tehát hírmondók kiáltották ki a táborban, hogy a magyarok a lehető leghamarabb térjenek vissza Hungariába. Mikor azután látta a király, hogy övéi jogosan nem segítik, visszatért Hungariába. Három évre rá a lengyel határterületeket dúlta fel odaküldött seregével. Azután sereget küldött, de csak udvari embereinek csapatait és Bulgária meg Szerbia vidékeit dúlta fel (156.) Közben a konstantinápolyi császárné, László király Pyrisk nevű leánya hírül adta István királynak, hogy férje, Mauritius császár azt mondta, ő parancsol István királynak, 363 vagyis a magyar király az ő hűbérese. Mikor ő ellene mondott, a császár rendre utasította Mikor ezt a király meghallotta, nagy sértésnek vette, és összegyűjtvén seregét, lelke felháborodásában megrohanta Görögország vidékeit, Görögország

egyes városait pedig tűzzel-vassal pusztította; és félelem telepedett annak a tartománynak minden városára. Mindenki félt István királytól, mint a villámcsapástól, és még a síró gyerekeket is István király nevével fenyegetve kényszerítették, hogy nyugton maradjanak. Hétszáz frank vitéz is volt a királlyal, velük dúlta fel Bulgáriát, az ő ostromgépeikkel rombolta le Görögország várainak falait. Mivelhogy a császár nem ütközött meg vele, a király követet küldött a görögök császárához, és gyalázta őt, 360 II. István felesége nem Guiscard Róbert leánya, hanem a szintén normann Róbert capuai herceg leánya volt Bezen teuton herceg a valóságban Jaroszlav orosz fejedelem volt. Az ostromlott vár az oroszországi Vlagyimir Jaroszlavot nem testvére, hanem apósa, Vlagyimir Monomah vetette ki hercegségéből 362 A Paznan nemzetség a Hont-Pázmány genust jelöli. Kozma ispánnal egy 1113 évi oklevélben találkozunk 363

Pyrisk Piroskának felel meg, aki nem Mauritius hanem Komnénos János bizánci császár (1118-1143) felesége volt. 361 mondván: nem méltó arra, hogy császárnak nevezzék, de még királynak sem, vénasszony és banya ő, mert mindig henyél, mint egy vénasszony. Ennek hallatára így válaszolt a császár: „Habozás nélkül higgye el a király, hogy még ebben az évben lemetszem férfiasságát, köldökével együtt.” Hatalmas sereget küldött ezért a császár Hungariába. Mikor megérkeztek, Haramnál átkeltek Hungariába, és a magyarok nem tudták ezt megakadályozni, mert a görögök hadigépekkel kénes tüzet fújtak a magyarok hajóira, és még a vízen felgyújtották őket. A király tehát országának minden erejét a görögök ellen küldte, és élükre Setephelt állította. Ezek elmentek, és a Karasó patakon túl, Boron táján összecsaptak a görögökkel. 364 Az Úr segítő keze a görögökkel volt, és a magyarok nem tudtak

ellenállni. Ritka az olyan nagy mészárlás, amekkora ott esett A Karasó patak vizébe annyi emberi vér keveredett, hogy szinte az egészet vérnek lehetett gondolni. Úgy hevertek a páncélos emberek a folyóban, mint a tuskók, rajtuk keresztül keltek át a patakon a menekülők és az üldözők, mint valami hídon. Vágták a magyarokat, mint a vágómarhát, és nem volt, aki megváltsa őket a görögök kezétől. Itt esett el Ciz ispán és más derék vitézek is. Ezután a császár és a király hű követek segítségével találkoztak, hogy tárgyaljanak; egy szigetre hajóztak, amely Bororich városához közel fekszik. Itt azután főembereiktől körülvéve sokáig mentegetőztek és vádaskodtak, végül azonban békét kötöttek és hazatértek. 365 (157.) Lelkének indulatában István király sok gonosz dolgot cselekedett, amit nem kellett volna tennie. Krisztiana úrasszonyt megégettette, 366 embereket lóganéjból rakott tűzön főzetett Nagy, égő

gyertyákat csöpögtetett az emberek fenekébe István király kegyetlensége miatt szenvedte el Almus herceg jogállapotának kisebb, illetőleg közepes csökkentését Bár megvakították, de a haláltól félve Görögországba menekült István király elől. 367 A császár tisztességgel fogadta őt. A Konstantin nevet adta neki, mivel már azelőtt épített egy Konstantina nevű várost Macedoniában; sok magyar menekült hozzá István király kegyetlensége miatt Halála után testét a király parancsára Fulbert püspök visszahozatta és az albai templomban temettette el. 368 Fiát, Bélát pedig a király dühe miatt a főemberek elrejtve tartották Hungariában. Mindannyian tanácskoztak, és tudtára adták ezt a királynak, aki úgy hitte, hogy Béla megvakítása után meghalt. Amikor a király Pál püspöktől 369 és Othmar ispántól – az ő lelkiismeretességük mentette meg Bélát – megtudta, hogy valóban él, „nagy örömmel örvendezett”, mivel

biztosan tudta, hogy nem lesz örököse. Azonnal követeket küldött Szerbiába, és Uros nagyzsupán leányát elhozták Bélának törvényes feleségül Ez nemsokára megszülte Geychát Ennek hallatán nagyon megörült a király. Úgy rendelkezett, hogy Béla Tolnában éljen, és királyhoz illő jövedelmet adatott neki 370 (158.) Mielőtt pedig a király tudomást szerzett volna Béláról, összeesküdött az ország, hogy a király után nővérének, Zsófiának Saul nevű fia uralkodjék. Történt pedig, hogy a király Agriában súlyosan megbetegedett, már mindenki a halálát látta. Az árulók – hiú reménytől 364 Haram a Duna menti Banatska Palanka neve. A Krassó patak itt torkollik a Dunába, Boron Barancs neve A Bizánccal vívott háborúk három éven át, 1127-1129 között tartottak, ezeket vonta össze a krónikás egyetlen eseménysorrá e fejezetben. 366 Talán azonos azzal az olasz származású előkelő nővel, aki 1129-ben elárulta a magyarok

haditervét a bizánciaknak. 367 Álmos 1125 táján ment Bizáncba. 368 II. Béla király (1131-1141) 1137-ben hozatta haza Bizáncból apja, Álmos tetemét 369 Pál II. Béla korában győri püspök volt 370 II. Béla felesége Ilona volt, amint az a fejezetből is kitűnik Az itt említett Géza a későbbi II Géza király (1141-1162). Tolna itt inkább a megyét jelenti és nem a megye székhelyét 365 vezettetve – Bors ispánt és Ivánt királlyá választották. 371 Mikor azonban Isten akaratából meggyógyult a király, Ivánnak fejét vétette, Bors ispánt pedig csúfosan Görögországba száműzte a királyi udvarból, és úgy határoztak, hogy az ő nemzetségéből többé senki ne legyen méltó arra, hogy a királyi udvarba belépjen. Ezért merészelték a főemberek értesíteni a királyt Béláról, a király ugyanis nagyon szomorkodott amiatt, hogy nincs, aki kövesse a trónon. (159.) István király akkoriban a kelleténél jobban kedvelte a kunokat

Ezeknek Tatár nevezetű vezére, aki a császár vérfürdője elől néhány társával a királyhoz menekült, a király társaságában töltötte idejét. 372 A király vérhasba esett A kunok pedig, akik a király engedékenysége folytán hozzászoktak a gonoszságokhoz, akkor is ugyanúgy kegyetlenkedtek a magyarokkal. Amikor a magyar falusiak meghallották, hogy a király halálán van, megölték a javaikat fosztogató kunokat. Tatár, a kunok vezére panaszt tett a királynál embereinek legyilkolása miatt A király úgy érezte, egy kissé enyhült a betegsége. És amikor látta a könnyező Tatárt meg a többi jajgató kunt körös-körül – mivel nagyon szerette őket –, felhördült, és ezt mondta: „Ha újra egészséges leszek, minden egyes emberért, akit megöltek közületek, tizet fogok megöletni. Az én életem miatt pedig ne aggódjatok, mert már meggyógyultam” E szavakkal kezét a kunok felé nyújtotta. Azok hanyatt-homlok rohantak, hogy

megcsókolják a kezét, és szoros öleléseikkel kimerítették a királyt. Így visszaesett betegségébe, és eltávozott e világból Amikor halálán volt, lemondván a királyságról szerzetesi ruhát öltött – uralkodásának tizennyolcadik évében Váradon temették el 373 (160.) A vak Almus herceg fiát, Vak Bélát törvényes királlyá koronázzák Utána Vak Béla, a Vak Almus herceg fia uralkodott, 374 és minden gonoszat kerülve alázatosan a jó cselekedetek gyakorlására adta magát. Nem „karja izmaiban” kereste a segítséget, „bizodalma” nem „az emberben volt”, hanem „menedékét a Magasságbélibe helyezte”, és „az Úr lett az ő védelmezője, az vezette őt” mérhetetlen irgalmával, és „az ő ágyékából valót helyezett a királyi székbe”. „Kezében megerősödött tehát az uralom”, és ellenségeit az Úr „gyalázatra vetette” mind a mai napig Négy fiat nemzett, tudniillik Geysát, Lászlót, Istvánt és Almust.

375 Uralkodása alatt Ilona királyné – a királlyal és a bárókkal tartott tanácskozás eredményeként – országos gyűlést hívott össze az országban, Arad mellett. Az említett országos gyűlés napján, amikor a király országának „trónján ült”, eljött a királyné fiaival és a király közelében ült le Azután pedig így szólt az egybegyűlt néphez: „Minden hívünk, nemesek, öregek és ifjak, gazdagok és szegények, hallgassatok meg! Mivel az Isten mindnyájatoknak megadta a látás természetes képességét, hallani akarom, miért fosztották meg urunkat, a királyt szeme világától, és kiknek a tanácsára történt ez? Tárjátok csak fel nekem tüstént, és ezen a helyen híven bosszút állva rajtuk, végezzetek velük miértünk. Mert íme, az Isten a mi királyunknak két szem helyett négyet adott” 376 371 Feltételezés szerint Bors ispán és Iván II. István király udvarának előkelő származású (talán az Árpádokkal is

rokonságban álló) főemberei voltak., de felmerült annak a lehetősége, hogy Bors Kálmán állítólagos fiával, Borisszal azonos 372 A kunok azokat az elsősorban besenyő etnikumú nomád népeket jelölik, akik az 1122. évi berrhoéi csatában súlyos vereséget szenvedtek Komnénos János bizánci császártól (1118-1143), s ezt követően vonultak át Magyarországra. 373 II. István 1131-ben halt meg, halála időpontjául közelebbi dátum nem adható A tizennyolcadik év kétségtelenül téves, a tizenhatodik év a helyes Várad Nagyváradnak felel meg 374 II. (Vak) Bélát 1131 április 28-án koronázták királlyá 375 Az itt említettek közül utóbb Géza II. Géza néven (1141-1162) László és István mint II László (1162-1163) és IV. István (1163) ellenkirályokként trónra kerültek Álmos nyilván gyermekkorában meghalt 376 A királyi párnak tehát az aradi gyűlés idejéig még csak két fia született meg. Miután ezeket elmondta, az egész

nép rárohant azokra a bárókra, akiknek tanácsából a királyt megvakították; egyeseket megkötöztek, másokat lefejeztek közülük. Hatvannyolc elvetemültet öltek meg ott kegyetlenül, és minden maradékukat, mind a férfiakat, mind a nőket még aznap lajstromba vették. Ezenfölül minden birtokukat szétosztották a székesegyházaknak; ezért neveznek Hungariában minden szolgáltatásra kötelezett falut királyi adománynak. (161.) Minthogy a magyarok mindig igazságtalanul háborognak, mint a sós tenger, a Leviatán-fiak követek útján behívták a fattyú Borithot, hogy jöjjön és segítségükkel követelje magának a királyságot; azt hitték ugyanis, hogy Kálmán király fia Borith tehát a ruténok és a lengyelek támogatását megnyerve Hungaria határvidékére jött, egyenesen arra a helyre, amelyet Seónak neveznek. 377 A király pedig hadsereget gyűjtött, és ellene indult A legtöbb nemes Borith pártjára állt. Hungaria főembereit a

királlyal való tanácskozásra hívták Megkérdezte őket a király: úgy tudják-e, hogy Borith fattyú, vagy pedig Kálmán király fia. Az ő királyságának hívei azt felelték, kétséget kizáróan tudják, hogy Borith fattyú, és egyáltalán nem méltó a királyi koronára. A hűtlenek és ellentmondók azonban bizonytalankodva sugdolóztak, és tétovázásukban két pártra oszolva rosszban sántikáltak. A király és tanácsosai azonban, amennyire tudták, elkülönítették a gödölyéket a bárányoktól, és szilárdan elhatározták, hogy az árulókat azon nyomban megölik, hogy azok – ha tovább késlekednek – át ne mehessenek Borithhoz, és veszedelembe ne döntsék az országot. Ekkor lázadás tört ki, ugyanott elfogták Lampért ispánt, és amikor kivonszolták a királytól, testvére egy székkel hasította ketté a fejét, úgyhogy a repedésen kiloccsant az agyveleje. Fiát, Miklós ispánt ugyanitt fejezték le, meggyilkolták az Acus

nemzetségből való Moynolthot, meg másokat is. 378 Az életben maradt árulók vidékre vonultak, és erejüket összeszedvén rá akartak rontani a királyra. A hűségesek azonban szembeszálltak velük Az árulók feje Tivadar volt Symád nemzetségéből, meg Folcus és Titus, de különösképpen Sámson. Sámson, aki Tamás és Turda ispánok apja volt, 379 az javasolta, hogy elmegy a királyi gyűlésbe, és sokak jelenlétében gyalázza a királyt. Hallván ezt mindenki helyeselt, hiú reménytől vezettetve maga Borith is nagyon hálálkodott neki; nem titkolta, hogy véghezviszi, amibe belefogott, gondolván, hogy a király meggyalázása után az ország az ő birtokába jut A király a Seo folyó közelében szállt meg, és amikor főembereivel és vitézeivel a sátorban üldögélt, ím belépett Sámson, és ezt mondta a királynak: „Mit művelsz az országgal, te hitvány eb? Hasznosabb volna a te uralmadnál, ha Borithé lenne az ország, és te monostorodban

élnél, ahogy apád is élt.” Ekkor az ország főemberei hirtelen felugráltak, és Ottó fia, János symigiumi prépost, a király jegyzője 380 így szólt Bud ispánhoz: „Mire várunk még, miért nem fogjuk el?” Amikor azonban el akarták fogni, gyorsan lóra pattant és elvágtatott. A többieknek akkor nem volt ott a lovuk, mert a közelből gyalog jöttek a királyi tanácsba A lárma azonban nagy volt. Amikor Bud ispán szerviense meghallotta a lármát, lóra pattant – bár lova nem volt felnyergelve –, és lándzsájával egészen a Seóig üldözte. Tivadar és társai csónakba akartak szállni, hogy hamar átvigyék, de nem tudták megtenni. Sámson ugyanis vágtatása közben beleesett a folyóba, és üldözője a folyóban lándzsájával megsebesítette. Sámsonnak páncél volt az inge alatt, és a páncél súlya miatt nem tudott kiúszni. Borith pedig a ruténok és lengyelek nagy sokaságával a király közelében ütött tábort. Hungaria főurai

követeket küldtek a ruténok és lengyelek hercegéhez, 381 akik Borith érdekében jöt377 A Seó a Sajót jelöli. Lampért, Miklós és Mojnolt a kor ismert történeti szereplői voltak. 379 Simád nemzetséget a krónika ezen adatát leszámítva nem ismerünk. Sámson fiai, Torda és Tamás III Béla király (1173-1196) korában fordulnak elő. 380 E János a korabeli királyi oklevelekben szereplő Tybus fia, illetve Woth fia Jánossal, királyi jegyzővel, illetve „kancellárral” azonos. Somogyi préposti címe kétféleképpen magyarázható: vagy a pannonhalmi apátság somogyi javainak kormányzója volt, vagy pedig a somogyvári apátságban az apát után következő egyén 381 Borisz támogatására III. Bolesław lengyel fejedelem (1102-1138) személyesen vonult fel 378 tek el ide, és azt mondták nekik: „Nem illik hozzátok, hogy az igazság ellenére egy fattyú embernek követeljétek az országot, mi ugyanis tudjuk, hogy jog szerint Bélát illeti meg a

királyság, és ő az egész ország beleegyezésével uralkodik.” Ezek hallatára Ruscia és Polonia hercegei nem támogatták tovább Borithot, és visszatért mindegyikük a maga tartományába. Borith azonban nagyon sok néppel harcba indult a király ellen. A király, Isten segítségében bízva, Borith minden erejét megtörte a csatában, és kardjával megfutamította őt, a lengyelek seregét „a halál gyűrűjébe zárta” éppen Mária Magdaléna ünnepén, 382 zsákmányt szedett tőlük, és nagy diadallal tért vissza. Ebben a csatában vitézül és kiválóan harcolt Miksa, Gaab és Batur; sokakat elfogtak és megöltek ellenségeik közül, vértjük emberi vérrel volt bemocskolva. Miksa elfogta ebben a csatában a bajkeverő Tivadart, Vosos elfogta Vitálist, Gaab pedig egy lengyelt, a cracoviai ispán fivérét, Batur elfogta Endrét. 383 Amikor a király elé vitték őket, a király nagyon hálálkodott nekik, és fényesen megajándékozta őket (162.)

Béla király pedig, „miután az ország megerősödött a kezében”, borivásra adta magát Udvari emberei hozzászoktak ahhoz, hogy bármit kérjenek is a királytól részegségében, megkapják; és részegsége elmúltával a király nem vonhatja vissza. Részegségében adta Poch és Saul szerzeteseket is ellenségeik kezére; ok nélkül meg is ölték őket. (163.) Vak Béla király tehát kilenc évig, tizenegy hónapig és tizenkét napig uralkodott 384 Az Úr ezeregyszáznegyvenegyedik esztendejében, február Idusán, csütörtöki napon költözött el az Úrhoz. Teste Albában nyugszik (164.) Itt Geysát királlyá koronázzák Az Úr pedig letekintett Hungariára, és „ereje teljében” járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis Geysának, fiának adta az Úr A szűz Szent Cecília napján 385 koronázták meg őt Megfogta jobbját az Úr, és erőssé tette, sok népet a hatalma alá vetett, és „a királyokat megfutamította” „kardjának

színe előtt”. (165.) Rapolt alaman vitéz Julianus ispán gonoszsága folytán elfoglalta Poson várát, 386 és ezt a magyarok nem kis veszteségnek tartották. Ám az ifjú király nem tűrte ezt szó nélkül Seregét a támadó és Hungaria határvidékeit pusztító teutonok dühe ellen vezette Jóllehet a császár nem jött személyesen a király ellen, de a teutonok országának csaknem a teljes haderejét Hungaria kiirtására indította. Henrik pedig, Ausztria hercege, a király fő ellensége minden harcost magával hozott Saxoniából és Bavariából. Ő volt ugyanis a gyámja az árva Oroszlán Henrik hercegnek, akit örökségi jogon megilletett Saxonia és Bavaria. 387 Összegyűltek hát a teutonok nagy vitézségükben bízva, és úgy álltak a magyarokkal szemben, mint az óriások. A király pedig egész seregével együtt az Istenbe vetette reményét, és miután 382 1132. július 22-én Misca és Gab 12. századi oklevelekben szerepelnek Az itt olvasható

nevek kiejtése: Miska, Gáb, Bátor, Vasas Cracovia a lengyelországi Krakkó 384 II. Béla király megkoronázása (1131 április 28) és a krónikában e helyütt olvasható halálozási dátuma (1141 február 13.) között valójában kilenc év, kilenc hónap és tizenöt nap telt el 385 1141. november 22-én A helyes dátum: 1141 február 16-a 386 A Rapolt név Plaien Liutold grófot jelöli. Julián mint II Géza király előkelője korabeli oklevélben szerepel 387 Az itt említett császár III. Konrád német király (1138-1152) II (Jasomirgott) Henrik az osztrák őrgrófok, a Babenbergek családjából származott, 1143 óta Bajorország (Bavaria) hercege volt, osztrák herceggé azonban csak 1156-ban vált, amikor Ausztria hercegi rangot nyert. Seregében a szászországi (Saxonia) harcosok említése a krónikás tévedése. II Henrik azáltal lett a bajor és szász herceg fiának, Oroszlán Henriknek a gyámjává, hogy 1142-ben feleségül vette Oroszlán Henrik

anyját. 383 elrendezte csapatait, megindult ellenségei ellen. De a papok és leviták, 388 az összes klerikusok, akik csak ott voltak, „töredelmes lélekkel és megtört szívvel” könyörögtek a mi Urunk, Jézus Krisztus segítségéért és a szent angyalok oltalmáért, különösképpen Isten anyjának, Szűz Máriának a kegyelmét hívták segítségül, akinek Szent István király Hungariát különös védelmébe ajánlotta. A királyt pedig karddal övezték fel, 389 és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól „szíve azonnal megerősödött”, és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt, arca felderült, és fürgén indult a csatába. És amikor már közel járt, egy Guncel nevű tolmács, aki mind a két nyelvet jól ismerte, hírül adta a királynak, hogy közeledik a teutonok serege. És azt mondta, ez a legjobb alkalom, hogy a király rájuk rontson, mert kevesen vannak, és nem jött el mindenki, akit segítségül hívtak.

Ekkor a király egész hadseregével együtt ellenük sietett, Hungaria határain túlra A teutonok pedig – mint az óriások – mereven ültek magas, jó lovaikon, gőgösen és szemtelenül csúfolódva támadtak a magyarokra, hogy gyalázkodásaikkal félelmet keltsenek bennük. Velük szemben a magyarok is felvonultak a csatára, felhangzott a kürtszó, harsogott a trombita, az úrhoz kiáltottak, „a kiáltozó harcosok lármája az égig hatolt”, és megkezdődött a csata. A gaz bissenusok és a hitvány székelyek valamennyien egyszerre futamodtak meg, mint a juhok a farkasok elől, pedig szokás szerint a magyar csapatok előtt jártak És ekkor, mielőtt a magyarok ütközetbe kezdtek volna, néhány magyar csapat is megrémült a teutonok dühétől Az összecsapás elején a teutonok erősebbek voltak a magyaroknál; mert – mint az eretnekek – mindig heveskednek az elején, a végén pedig lelohadnak. Ekkor a király úr anyai nagybátyja, az ezer embere között

is dicső, akit Bele bánnak neveztek, a teutonok csapataira rontva szemtől szemben keményen áttört rajtuk, és nagy pusztítást vitt végbe köztük. Ám a király válogatott vitézei is megtámadták az ellenséget: a teutonok ellenében súlyosbodott a küzdelem, 390 erejük szertefoszlott, több mint hétezer harcos pusztult el „kardélre” hányva, az életben maradottak pedig megfutamodtak. Megmentette hát az Isten a magyarokat azon a napon a kegyetlenül dühöngő sárkányok torkából. Annyira felmorzsolták itt a teutonok haderejét, hogy még a határszélükön lakó magyar parasztok ellen sem mertek semmiféle jogtalan vagy sérelmes dolgot elkövetni. A király pedig, isteni kegyelemből szerencsés győzelmet aratva, egész népével együtt áldotta és dicsőítette Istent. Ebben a csatában Uros ispán elfogta a teuton Rapolt grófot, aki éjszakai csellel már régen elfoglalta Poson várát; és Gabriel elfogta Acciót. 391 Ezután éhínség sújtotta

Hungariát azokban a napokban, és az emberek nagy részét halálba vitte. (166.) Konrád császár Hungarián keresztül Jeruzsálembe megy Ugyancsak az idő tájt Konrád császár Hungarián keresztül utazott Jeruzsálem felé, Hungariában azonban nem Krisztus zarándokának mutatkozott, mert nem békésen viselkedett, hanem egy zsarnok rabló dühével dühöngött. 392 Mert amikor színlelt kérésére bebocsátást nyert, nem kevés pénzt csikart ki Hungariától, úgyhogy nem volt egész Hungariában egyetlenegy anyaegyház vagy monostor sem, amelytől pénzt ne zsarolt volna, és amely félelmében ne adott volna a zarándokló császárnak. A császár átvonulása után a frankok jeles királya következett tiszteletreméltóan, ahogy Krisztus zarándokához illik; őt Geysa király tiszteletteljesen fogadta. Egy ideig nála időzött, atyafi388 A levita itt egyházi személyt jelent. A karddal övezés lovaggá avatást jelent. 390 Bele bán elírás Belus bán helyett,

aki II. Géza király nagybátyja (II Béla király feleségének testvére) volt Az ütközetet 1146. szeptember 11-én vívták 391 Gábor (Gabriel) ispán 1148-1158 közti királyi oklevelekben szerepel. 392 Konrád császár III. Konrád német király (1138-1152) A második keresztes hadjárat 1147-ben indult 389 ságra is lépett Geysa királlyal, és miután a szeretetnek ilyen köteléke 393 fűzte őket egymáshoz, Geysa király sok ajándékkal elhalmozva tiszteletteljesen elkísérte őt Hungaria határáig, ő pedig az ország minden háborgatása nélkül egész seregével Görögország földjére lépett. Később azután Geysa király egy Gurk nevű vitéz jelentéséből értesült arról, hogy Borith, Kálmán király fattyú fia Franciaország királyának kíséretében van. Ekkor követet küldött hozzá, mondván: „Nem szép dolog rosszal fizetni a jóért, nem illik hozzád, hogy védelmezed azt, aki az én életemre tör.” Ennek hallatára vita támadt

a frankok főemberei között, a vitézei ugyanis azt kérdezgették, ki az, aki közöttük a király halálán mesterkedik, mert ha megtalálják, megölik. Borith pedig azért jött ide, mert néhány magyar azt tanácsolta neki, ha bejön az országba, sokan urukká fogadják, és a királyt elhagyva sokan hozzá csatlakoznak. Amikor ezeket Borith meghallotta, nyomban a frankok királyának a lábához borult, hogy életéért és kegyelemért könyörögjön neki, és hogy engedje meg: bántódás nélkül távozhassék vele az országból. És amikor Geysa király hallotta, hogy Borith a frankok királyánál van, megkérte, hogy barátságuk kedvéért adja ki neki Borithot megkötözve. Hallván ezt a frankok királya így szólt: „Tudja meg a király, hogy a király háza olyan, mint a templom, lába, mint az oltár; hogyan adhatnám ki megkötözve azt, aki a király házába úgy menekült, mint a templomba, és úgy borult a király lábához, mint az oltárhoz?” Erre a

követ azt mondta, a mi tudósaink úgy magyarázzák, hogy az egyház nem fogadja be a fattyút. Borith pedig – látván, hogy halálos veszedelemben forog – még azon az éjszakán ellopta Lajos király egyik paripáját, és elmenekült. Egy lovász azonban elébe vágott, vissza akarta tartani, de Borith kardjával rásújtott, a feje tetejétől a melle közepéig kettéhasította, és így kiszabadult az üldöző kezéből (167.) Ezután Geysa király hercegeket megillető jövedelmet adott fivérének, Lászlónak és Istvánnak, és hadat vezetett Rusciába, Lodomerius fejedelem ellen, hogy megbosszulja a sógorán, Minosloyn esett sérelmet, aki miatt már korábban is küldött hadsereget, amelyet a ruténok és a kunok megvertek. 394 (168.) Húsz évig, három hónapig és tizenöt napig uralkodott Az Úr ezeregyszázhatvanegyedik évében, a június Kalendaeját megelőző napon, szerdán költözött el az Úrhoz 395 Teste Albában nyugszik. (169.) Istvánt

megkoronázzák Helyébe fiát, Istvánt koronázzák meg, és ő tizenegy évet, kilenc hónapot és három napot uralkodott. 396 Az ő uralkodása alatt László, Vak Béla király fia bitorolta a koronát fél évig Az Úr ezeregyszázhetvenkettedik évében, február Kalendaeján, vasárnap költözött el az Úrhoz. 397 Teste Albában nyugszik. 393 A francia király ekkor VII. Lajos =1137-1180) volt A krónikában említett atyafiság azt jelenti, hogy a francia király lett II. Géza ekkor született fiának, a későbbi III István királynak (1162-1172) keresztapja 394 II. Géza király 1148-1152 között hat alkalommal vezetett hadjáratot Oroszországba II Géza ellenfele Vlagyimirko halicsi fejedelem volt, sógora pedig Izjaszláv. A krónikában említett vereség az 1151 évi eseménysor volt A kunok itt a poloveceket (kumánokat) jelentik 395 II. Géza halála 1162 május 31-re tehető, annak ellenére, hogy május 31-e 1161-ben és nem 1162-ben esett szerdára. (E nap

1162-ben csütörtök volt) Mivel II Gézát 1141 február 16-án koronázták meg, így huszonegy évet, három hónapot és tizenöt napot uralkodott. 396 III. István 1162 júniusától haláláig, 1172 március 4-ig uralkodott Így uralkodási évei nem érik el a tíz esztendőt 397 II. László 1162 júliusának közepétől haláláig, 1163 január 14-ig, tehát valóban fél évig uralkodott mint ellenkirály (170.) István bitorolja a koronát Utána pedig fivére, István bitorolta a koronát öt hónapig. Február Idusát megelőző harmadnapon, Exsurge vasárnapján koronázták meg, és Szent Gyárfás meg Protáz ünnepén, keddi napon győzték le; ekkor Hungaria nemesei elpusztultak 398 Ezután kiűzték az országból Zemlen várában halt meg az Úr ezeregyszázhetvenharmadik évében, április Idusát megelőző harmadnapon, csütörtökön. 399 Teste Albában nyugszik Ugyancsak István király, Geysa fia az Úr ezeregyszázhetvenharmadik évében, március

Nonaeját megelőző negyednapon, vasárnap költözött el az Úrhoz. Az ő teste Strigoniumban nyugszik400 (171.) Harmadik Bélát megkoronázzák Ezután fivére, Béla uralkodott, 401 aki üldözte a tolvajokat és a rablókat, és bevezette a kérvényezést, 402 ahogyan ez a római és a császári udvarban szokás. Január napjaiban, vasárnap koronázták meg 403 Huszonhárom évig, egy hónapig és tizenkilenc napig uralkodott Az Úr ezeregyszázkilencvenhatodik esztendejében, május Kalendaeját megelőző hatodnapon, kedden örökre elaludt az Úrban. 404 Teste Albában nyugszik (172.) Imrét megkoronázzák Fia, Imre követte őt, és nyolc évig, hét hónapig és hat napig uralkodott. 405 Felesége, Konstancia, Aragónia királyának leánya a pápa tanácsára Frigyes császárral lép házasságra 406 Az Úr ezerkétszázadik évében, december Kalendaeját megelőző napon, kedden költözött el az Úrhoz. Teste az agriai templomban nyugszik 407 (173.) Második

Lászlót megkoronázzák 398 A krónikában IV. István ellenkirály koronázásául megadott két évszám csak abban az esetben egyezik, ha 1162-re vonatkoztatjuk. A római napjelölés szerinti dátum február 11-e, Exsurge vasárnapja 1162-ben éppen erre a napra esett. Ám mivel más okokból csak 1163 jöhet szóba, így koronázása dátumául január 27-e tekinthető (ez évben erre a napra esett Exsurge vasárnapja). Szent Gyárfás és Protáz ünnepe június 19-én van IV István tényleges uralmának az e napon Székesfehérvár mellett megvívott csata vetett véget Uralkodási ideje az öt hónapot sem érte el. 399 Zemlen Zimonynak felel meg. A krónika római napjelölésű dátuma április 11-e IV István azonban nem 1173-ban, hanem 1165-ben halt meg e napon. 400 III. István halálának helyes dátuma 1172 (és nem 1173) március 4-e Március 4-e 1173-ban esett vasárnapra, 1172-ben szombatra. Strigonium Esztergomot jelöli 401 III. Béla királyról (1173-1196)

van szó 402 Mind a tolvajok és rablók üldözése, mind a kérvényezés bevezetése nem III., hanem IV Béla (1235-1270) intézkedése még a tatárjárást megelőző időből. 403 III. Bélát 1173 január 13-án koronázták királlyá Január 13-a ez évben szombatra esett 404 III. Béla 1196 április 23-án halt meg Így helyesen huszonhárom évre, három hónapra és tíz napra tehető országlásának tartama. 405 A krónikában megadott időtartamot visszaszámolva Imre ismert halálozási dátumából (1204. november 30) uralma kezdőnapjául 1196. április 24-e adódik 406 Konstancia apja II. Alfonz aragón király volt A pápai trónon akkor III Ince (1198-1216) ült Frigyes császár II. Frigyes (1212-1250) Konstanciának Frigyessel kötött házassága Imre halála után történt 407 Imre 1204. (és nem 1200) november 30-án halt meg 1204-ben november 30-a valóban keddre esett Utána fia, László uralkodott, szeptember Kalendaeját megelőző hetednapon,

csütörtökön koronázták meg. 408 Hat hónapig és öt napig uralkodott Az Úr ezerkétszázegyedik évében, május Nonaeján költözött el az Úrhoz. 409 Teste Albában nyugszik (174.) Andrást, Szent Erzsébet atyját királlyá koronázzák Utána András következett, III. Béla fia Ezt az Andrást László király halála után a huszonhetedik napon, június Kalendaeját megelőző negyednapon, pünkösd napján koronázták meg 410 Felesége az Alamaniából való Gertrudis úrnő volt, vele nemzette Bélát, Kálmánt, Andrást és Boldog Erzsébetet. 411 De – ó, milyen fájdalom – az említett úrnő kétségkívül azt emberi nem ellenségének a sugalmazására a nagyságos Bánk bán úr feleségét erőszakkal kiszolgáltatta egyik idegenből jött fivérének, hogy csúfot űzzön belőle. Emiatt a Bor nemzetségből származó Bánk bán kardját a királynő vérével szánalmasan beszennyezte, és szörnyű sebet ejtvén rajta, az Úr

ezerkétszáztizenkettedik évében megölte. Testét a szürke barátok pelisi monostorában temették el Halála miatt siralmas szó zengett egész Pannoniában, és Bánk bán egész nemzetségében átkos és borzasztó vérontás következett. 412 (175.) András Jeruzsálembe megy András király ezután a pápa úr parancsára meglátogatta a Szentföldet. Ezt a parancsot akkor kapta, amikor még herceg volt, ahogyan a Decretalesban áll a fogadalomról és a fogadalom teljesítéséről: „Bár mindenkinek (szabad az elhatározása)” 413 Ő ugyanis apja fogadalmát teljesítette és váltotta valóra. És ott, a Szentföldön, Babilonia szultánjával szemben a keresztények seregének kapitányává és vezérévé teszik meg, és ezután dicsőséges győztes lesz Három hónapig maradt ott Végül a királyi kincstárat kiürítve megszerzi különböző szentek ereklyéit: Szent István első vértanú koponyáját, Szűz Szent Margit vértanú koponyáját, Szent Tamás

apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszejéből egy darabot, és egyet azon hat korsó közül, amelyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, és még sok mást is, amit csak akkor össze tudott szedni. És visszatért Hungariába a szentek drága kincseivel Országát virágzó állapotban találta. Ezt azonban nem a saját, hanem ama szentek érdemeinek tulajdonította, akiknek ereklyéit magával hozta 414 A király fogadására Eger fia, Benedek, a királyné kancellárja 415 az egyház valamennyi főpapját összegyűjtötte. Azokat a szent ereklyéket pedig most főként azok a templomok birtokolják, amelyeknek főpapjai az érkező király elébe siettek. 408 E László – mivel a 12. századi László ellenkirály volt e néven a második az Árpád-házi uralkodók sorában – már a harmadiknak számított. Még apja, Imre életében, 1204 augusztus 26-án koronázták meg, s ez valóban csütörtökre esett. 409 III. László halála idejéül a

krónikában szereplő dátum (1201 május 7) téves A helyes évszám 1205 május 3 410 II. Andrást 1205 május 29-én koronázták meg, ami valóban pünkösd napja volt 411 II. András felesége, Gertrudis Bertold isztriai őrgróf leánya volt Az itt említett Béla a későbbi IV Béla király (1235-1270). 412 A rövid leírás tévedésekkel teli: Gertrudis ártatlan Bánk feleségének kiszolgáltatásában, sőt még az sem fedi a valóságot, hogy Bánk feleségét megbecstelenítették, túlzás továbbá Bánk egész nemzetsége súlyos büntetésének bemutatása. A merénylet 1213-ban volt, azt Péter, valamint Bánk veje, Simon – és nem maga Bánk – követte el A szürke barátok pilisi monostora cisztercita kolostor. 413 E helyütt a krónikás III. Ince pápa 1198 január 29-i decretalisára hivatkozik, amelyben felszólította András herceget – a későbbi II. András királyt –, hogy apja, III Béla fogadalmát teljesítve szentföldi hadjáratot indítson

414 II. András az ötödik keresztes hadjáratban 1217-1218-ban vett részt Babilonia szultánja az egyiptomi szultán Palesztinában valóban három hónapot töltött, de katonai sikert nem ért el, s hazatértekor sem virágzó ország, hanem teljes felfordulás várta. 415 Benedek az első, név szerint ismert királynéi kancellár. Kilenc év múltán a király Erzsébetet, nemes lelkű leányát egy nemes férfiúhoz, Lajoshoz, Thüringia őrgrófjához adta feleségül. Sok évvel később az is, hozzá hasonlóan, keresztes vitézként buzgón Jeruzsálembe ment, és ott Krisztushoz költözött Ünnepét áhítatosan megünneplik Jeruzsálemben 416 András király pedig az Úr ezerkétszázharmincötödik évében, uralkodásának harmincadik esztendejében költözött az Úrhoz. Teste az egrusi monostorban nyugszik boldogan 417 (176.) Negyedik Béla királyt megkoronázzák Utána fiát, Béla királyt koronázták meg, október Idusát megelőző napon, azon a

vasárnapon, amikor ezt éneklik: „Adj, Uram, békét!”, 418 Albában, Szent Péter székesegyházában, amelyet ő szenteltetett föl. Testvére, Kálmán herceg vitte mellette tiszteletteljesen a királyi kardot; Dániel, a ruténok fejedelme pedig előtte vezette a lovát nagy tisztelettel. Harmincöt évig uralkodott Az Úr ezerkétszáznegyvenegyedik évében, Béla uralkodása alatt a mongolok, vagyis (177.) a tatárok első bejövetele A tatárok ötszázezer fegyveressel megrohanták Hungariát. Béla király a Seo folyó mellett megütközött velük, s legyőzték őt. 419 Ebben a csatában Hungariának szinte az egész hadereje megsemmisült. Amikor maga Béla király a tenger felé menekült, a tatárok egészen odáig üldözték őt kegyetlenül A tatárok azután három évig maradtak Hungariában 420 És minthogy abban az időben a magyarok nem tudtak vetni, ezért a tatárok kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint amennyien fogságba hurcoltattak, vagy

kard által vesztek el. Ezután Béla király visszatért a tengerparti vidékről, és a nép Nova Civitas előtt a magyarok csatájában megölte Ausztria hercegét, Harcias Frigyest; az állkapcsát döfték keresztül. És bár a herceg elesett ebben a csatában, Béla király és a magyarok mégsem arattak győzelmet. 421 (178.) A király Ottokárral csatázik Ezután a király az Úr ezerkétszázhatvanadik évében, fiával, Istvánnal, és Alprával, a kumánok vezérével együtt népes sereget gyűjtött Morvaország táján a csehek királya, Ottokár ellen. De a július Idusát megelőző harmadnapon Haymburg környékén vereséget szenvedett és megfutamodott. 422 Tudniillik békeszerető ember volt, hadviselésben és ütközetekben a legkevésbé sem volt szerencsés. (179.) A nép ostorozza magát 416 Erzsébet és IV. Lajos türingiai tartománygróf 1221-ben kötött házasságot Lajos nem jutott el a Szentföldre, mert útközben Itáliában meghalt. Erzsébetet

1235-ben szentté avatták 417 Mivel II. Andrást 1205 május 29-én koronázták meg, s 1235 szeptember 21-én hunyt el, elhalálozása uralkodásának nem harmincadik, hanem harmincegyedik évében történt Egrus a Maros menti Egresnek (ma Románia) felel meg; itt cisztercita monostor állott 418 IV. Béla királyt 1235 október 14-én, vasárnap koronázták meg A nevezett templom nem volt székesegyház 419 A tatár sereg összlétszáma erősen ötszázezer alatt maradt, a Sajó folyó mellett Muhinál 1241. április 11-én megvívott csatában pedig nem is az egész nyugatra jövő tatár had vett részt, hanem csak a Batu vezette fősereg. Ennek létszáma hatvanezer fő körül lehetett. 420 A megszállás időtartama egy év volt. 421 Az itt említett csatát 1246-ban Bécsújhelynél vívták. A krónika megfogalmazása annak a gyanúnak ad hangot, hogy II (Harcias) Frigyes osztrák herceg (1230-1246), az utolsó férfiági Babenberg halálát honfitársai okozták 422 Az

itt említett István a későbbi V. István király (1270-1272) A cseh király ekkor II Ottokár (Přemysl Ottokár) volt (1253-1278) Az ütközet időpontja 1260 július 13-a Haymburg a ma ausztriai Hainburg a Duna mellett, Pozsonytól nyugatra Ugyancsak az ő idejében, az Úr ezerkétszázhatvanharmadik évében a köznép ostorral csapkodva magát, futkosott mindenfelé. A király pedig az Úr ezerkétszázhetvenedik évében halt meg, május Nonaeját megelőző ötödnapon, pénteken, a szent kereszt megtalálásának ünnepén, a budai szigeten, és testét Strigoniumban temették el a Kisebb Testvéreknek 423 a dicsőséges Szűz tiszteletére épített templomában, amelyet maga Béla király úr kezdett el építtetni még életében, költséges és szép munkával. Itt nyugszik boldogan Mária nevű feleségével, a királyné úrnővel, a görög császár leányával és legkedvesebb fiával, Béla herceggel. 424 Erényekkel gazdagon ékes férfi volt, akinek

emlékezete mind a mai napig olyan édes minden magyar és sok más néphez tartozó szájában, mint a méz. Testét Fülöp strigoniumi érsek 425 jogtalanul kihantoltatta, és az említett templomból elvitette, majd igaztalanul a saját székesegyházában temettette el. E tette miatt a pápa előtt sokáig folyt a per, és a Kisebb Testvérek kiérdemelték, hogy a testet a legnagyobb tisztelettel újból megkapják; majd a Szűz oltára előtt még nagyobb dicsőségben temették el; ezeket a szép verssorokat lehet ott olvasni: „Nézd e kedves dolgot, hárman veszik körül a Szűz oltárát; király, herceg és királyné, jusson nekik háromszoros öröm!” Továbbá: „Míg lehetett, míg hatalmad, Béla király, erős volt, a csalárdság rejtőzött, a béke szilárd volt, becsület uralkodott.” (180.) Béla fiát, Istvánt megkoronázzák Utána, az Úr ezerkétszázhetvenedik évében fia, István kezdett uralkodni egész Hungaria felett. Ő a Rapcha folyónál

vitézül legyőzte és megfutamította Ottokárt, a csehek királyát, aki csehekkel, osztrákokkal, bramburgiakkal és sok más néppel erőszakosan betört Hungariába. 426 Azután Budunt, a bolgárok városát ostrommal bevette, legyőzte a bolgárokat, és királyukat arra kényszerítette, hogy szolgáljon neki 427 Két évig uralkodott, uralkodásának harmadik évében halt meg a nagy szigeten, a Szent Szűz templomában temették el a budai szigeten, a beginák házában. 428 (181.) István fiát, Lászlót királlyá koronázzák Őt fia, László követte, 429 és ugyanabban az évben koronázták meg, amelyben atyja meghalt, vagyis az Úr ezerkétszázhetvenkettedik évében. A császár segítségével Moravia táján ő ölte meg a már említett Ottokár cseh királyt egy csatában. 430 Később azután, az Úr ezerkétszáznyolcvankettedik évében, amikor Oldamir, Cumania fejedelme, összegyűjtvén a kumánok 423 Május 3-a valóban a szent kereszt megtalálásának

ünnepe, azonban 1270-ben ez szombatra és nem péntekre esett. A budai szigetnek a mai Margitsziget felel meg Strigonium Esztergom latin neve A Kisebb Testvérek a ferenceseket jelölik. 424 IV. Béla felesége, Mária, Laszkarisz Theodor nikaiai császár leánya volt, aki kevéssel élte túl férjét Béla herceg 1269-ben halt meg. 425 Fülöp 1262-1272 között volt esztergomi érsek. 426 A II. Ottokár cseh királlyal vívott háború 1271-ben volt A Rapcha a Rábcát, a bramburgiak a brandenburgiakat jelöli 427 Budun Bodonynak (ma a bulgáriai Vidin) felel meg. A bulgáriai hadjáratot István még ifjabb királyként 1266ban indította Szventszláv Jakab ellen 428 A nagy sziget a mai Csepel-szigetet, a budai sziget a Margitszigetet jelöli. V Istvánt a domonkosok margitszigeti apácakolostorának templomában temették el Ezt beginák (fogadalmat nem tett, de szerzetesként élő nők) házának nevezni tévedés. 429 IV. László király (1272-1290) 430 Utalás az 1278.

augusztus 26-án a Morvamezőn megvívott dürnkruti csatára, ahol IV László Habsburg Rudolf német királyt (1273-1291) – őt nevezi a krónika császárnak – támogatta II Ottokár cseh király ellenében seregét a Hoodnak nevezett tó környékén, 431 ellenségesen be akart törni a magyarok országába, hogy uralma alá hajtsa, László király, mint „vitéz Józsué” harcba vonult ellene népéért és országáért. Seregében Loránd, Tamás fia, a derék vitéz, 432 bátor rohamban támadott lándzsájával a kumánok ellen, és sokakat dicséretesen levert és leterített Később, amikor az ellenfelek között megkezdődött a kemény ütközet, az isteni kegyelem hirtelen és váratlanul nagy záport zúdított a pogányok arcába, és ők, akik íjukban és nyilaikban reménykedtek, a sűrű eső miatt – a próféta szavaival – „olyanok lettek, mint a föld sara”. És így László király az isteni segítségben bízva győzelmet aratott. (182.)

Végül azután a kumánok közül azok a kevesek, akik megmenekültek, a tatárokhoz futottak, és az ő ösztönzésükre a tatárok az Úr ezerkétszáznyolcvanötödik évében másodszor is bejönnek a tatárok Hungariába, és egészen Pestig mindent irgalmatlanul fölégettek. László királynak apuliai Károly király leánya volt a felesége. 433 De gyűlölte a hitvesi ágyat, kumán leányokhoz ragaszkodott; a Cydua, Cupchech 434 és Mandula nevű leányokat, és még sok mást is ágyasként tartott. Szerelmüktől – méltán – megromlott a szíve, a bárók meg az ország nemesei gyűlölték őt. (183.) Eljön a firmumi legátus Ezenfölül pedig, minthogy kumán módra és nem katolikusként élt, az Apostoli Szentszék követeként idejött ellene a firmumi Fülöp, és elrendelte, hogy hagyjanak fel a szakáll leborotválásával, a hajnak magyar szokás ellenére való lenyírásával, és ne viseljenek kumán süveget, amelynek használata már szinte szokássá

lett Hungariában. 435 A királyt is átokkal sújtotta, hogy gyűlölje meg a pogányokat, kedvelje meg a keresztények szokásait, és éljen feleségével. De miután semmit sem ért el a királynál, hazatért. 436 (184.) László királyt megölik Röviddel ezután, az Úr ezerkétszázkilencvenedik évében, a Szűz Szent Margit vértanú ünnepét közvetlenül megelőző hétfői napon, Kereszeg várának 437 közelében a királyt éppen azok a kumánok ölték meg könyörtelenül, akikhez úgy ragaszkodott. (185.) László király idejében ugyanis Hungaria hanyatlani kezdett fényes dicsőségéből, mint azt a következőkben a siralmas esetek és történetek majd megmutatják. Belső háborúk támadtak, városokat romboltak le, falvakat tettek semmivé – fölperzselvén őket, a békét és egyetértést lábbal tiporták, a gazdagok elszegényedtek, a nemesek parasztokká lettek a szegénység 431 A kunok elleni csata időpontja vitatott, a krónikában említett

1282. év mellett nagy valószínűsége van az 1280. esztendőnek A Hód- (Hood) tó a mai Hódmezővásárhely területén volt 432 Borsa nembeli Loránd, a később tartományuraságot kiépítő Borsa Kopasz testvére. 433 I. (Anjou) Károly (1265-1285) nápolyi király leányát, Izabellát (magyarországi nevén Erzsébetet) vette el IV László feleségül. 434 A Képes Krónika Cydua neve helyén a Budai Krónika családja tagjaiban a helyes Edua áll. A Cupchech mai kiejtése Köpcsecs. 435 A krónikás éppen az ellenkezőjét jegyezte fel annak, amit Fülöp, fermói püspök 1279-ben Magyarországon előírt. 436 A pápai követ 1279 elején jelent meg az országban, s 1281-ben távozott. 437 IV. László halálának dátuma: 1290 július 10-e Kereszeg a hajdan Bihar megyei Körösszeg, Nagyváradtól nyugatra. nyomorában. Abban az időben a kordét, vagyis a kétkerekű kocsit az ország népe László király szekerének nevezte, mert az állandó fosztogatás miatt

az igavonó állatok megfogyatkoztak az országban, és az emberek barmok módjára kordéba fogva maguk dolgoztak az állatok helyett. (186.) András herceget Veneciaeből Hungariába hozzák Ugyanabban az évben, a király halála után tizennyolc nappal a veneciaei András herceget koronázzák meg , akit még László király életében hoztak be Hungariába. 438 Lássuk hát ennek az András királynak születését és származását, miért érdemelte ki, hogy elnyerje Hungaria koronáját. II. András király, IV Béla király és Kálmán herceg atyja ugyanis, miután első felesége meghalt, azaz helyesebben megölték – mint fentebb elmondottuk –, az egyház parancsára átkelt a tengeren a Szentföldre, hogy az Úr sírjáért harcoljon; itt győzedelmeskedett, és dicsőséggel, boldogan hazaindult. Végül is Itáliába ment, és egy alkalommal az estei őrgróf fényesen megvendégelte Amikor pedig az őrgróf megtudta, hogy a király özvegy, ragyogó szépségű

és gyönyörűen felékesített leányát odaállította a király elé. A király pedig, látván, hogy a leány szép és szemének kedves, mivel úgyis nősülni akart, még aznap házasságot kötött ezzel a kisasszonnyal, és magával hozta Hungariába. 439 András király halála után ez az úrnő haza akart térni szüleihez, összehívta hát Hungaria főembereit, az érsekeket meg a püspököket, és nyilvánvaló jelekkel bizonyította, hogy terhes, így tért vissza Este nevű hazájába. Itt, apjánál egy fiúgyermeket szült, akit a keresztségben Istvánnak neveztek el. Ezt úgy táplálták és nevelték, hogy Hungaria királyának a fia; amikor felnőtt, nagyapja őrgrófságát akarta csellel megszerezni, de nagyapja erősebb volt nála, és messzire elűzte őt. Így hát István Ispaniába menekült, Jakabhoz, Aragónia királyához, akinek a felesége ennek az Istvánnak a nénje, András királynak, Hungaria királyának a leánya volt. 440 És ott maradt egy

kis ideig, majd ismét Itáliába ment, és Ravennában a polgárok podesztának választották. Innen kiűzetvén Veneciae-be ment. Itt azután Veneciae városának egy hatalmas és gazdag polgára, mikor meghallotta és megtudta, hogy csakugyan ő Hungaria királyának a fia, feleségül adta hozzá leányát, és minden vagyonának részesévé tette. Ettől az asszonytól egy fia született Istvánnak, akit atyjának neve után Andrásnak nevezett el. 441 Ez az András nagybátyjainak – akik végtelenül gazdagok voltak – segítségével és tanácsára még László király életében eljött Hungariába, mivelhogy herceg volt, és nagyatyjának, András királynak a jogán rész illette meg az országból. 442 Amikor pedig László királyt megölték, az ország bárói szerencsésen András herceget koronázták meg. Uralkodásának második évében nagy hadsereggel legyőzte Ausztriát Uralma idején az ország néhány nemese, tudniillik János és Henrik bán, Henrik

fiai, meg Ugrin, az újlaki Pouch fia, és mások is még sokan András király sérelmére VIII. Bonifác pápától kértek királyt 443 438 A krónikás szerint III. Andrást 1290 július 28-án koronázták meg Más források alapján a valószínűbb dátum: 1290 július 23-a Velencei Andrást két alkalommal hozták be Magyarországra IV László életében: 1278ban és az 1280-as évek végén 439 A krónikás tudósítása téves. II András soha nem járt Itáliában, a keresztes hadjáratból sem Itálián át tért haza Este olaszországi város. Az említett estei őrgróf VII Azzo (1212-1264), akinek azonban nem leányát, hanem unokahúgát, Beatrixet vette feleségül 1234-ben. Beatrix II Andrásnak harmadik felesége volt 440 I. Jakab aragón király 1235-ben lépett házasságra II András második feleségétől, Jolantától származó hasonnevű leányával 441 István a dúsgazdag velencei Morosini családba nősült be, Thomasinát vette feleségül.

Házasságukból született III. András 442 Már III. András apja, István Szlavónia hercegének tekintette magát, amikor pedig Andrást 1278-ban a Héder nembeli Kőszegiek behozták Magyarországra, magát Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercegének titulálta. 443 A Henrik-fiak a Héder nemzetség Kőszegi családjának (ágának) tagjai voltak, Ugrin Csák nembeli volt, a szerémségi Újlakról (ma Szerbia: Ilok) kapta nevét. VIII Bonifác 1294-1303 között volt pápa (187.) Hungaria néhány bárója a még gyermek Károly királyt Neapolisból Hungariába hozza Kérésüknek helyt adva a pápa egy tizenegy éves Károly nevű gyermeket küldött Hungariába, az Úr ezerkétszázkilencvenkilencedik évében, még András király életében. 444 Ennek a Károlynak a nemzetsége és származása a következő: V. István királynak, IV Béla magyar király fiának többek között volt egy Mária nevű leánya, akit Sánta Károlyhoz, Nagy Károlynak – aki az

egyház adományából lett Sycilia királya – a fiához adott feleségül. 445 Ez a Sánta Károly nemzette István király leányával Martell Károlyt. Martell Károlynak pedig Rudolf császár Klemencia nevű leányától született 446 egy fia, akit előbb szülőföldjén Karobertonak, vagyis Károly Róbertnek neveztek el. Hungariában azonban a Róbert nevet elhagyván Károlynak hívták őt a magyarok. Hogy ez a Károly uralkodhassék, és András királlyal szemben a hatalmat elnyerhesse, az említett pápa néhány teljhatalmú követet küldött András király ellen, Károly érdekében. Ezek semmit sem tudtak elérni, és hazatértek 447 Közben az Úr ezerháromszáz egyedik évében, Szent Félix in Pincis ünnepén 448 András király a budai várban elnyugodott az Úrban, és Szent János evangélista templomában, a Kisebb Testvéreknél temették el. (188.) Bohemiából behozzák Vencezlaus herceget András király halála után hamarosan, még ugyanabban az

évben két pártra oszlottak az ország bárói, úgyhogy Máté, Amadé és Ugrin, az ország leghatalmasabb főemberei, és még sok más nemes is a gyermek Károlyhoz csatlakozott, és őt szóval, de nem ténylegesen királynak nevezte. Ám a Porchnak hívott István fia, Domokos, a néhai András király tárnokmestere, Miklós fia, Demeter, Henrik fia, Henrik, 449 ezek a nagyságos főurak János kalocsai érsekkel, András agriai püspökkel, Imre váradi püspökkel, Haab vaciai püspökkel, Antal chanadi püspökkel, Miklós boznai püspökkel és Jakab szepesi püspökkel – aki élete fogytáig kapta ezt a püspökséget – július havában Bohemiába indultak Vencezlaus királyhoz, 450 hogy vegye át Hungaria kormányzását, nehogy az egyház által adott király elfogadásával a szabad ország szabadságát elveszítsék Azért vették útjukat ehhez a királyhoz, mert Ottokár királynak – akit, mint föntebb elbeszéltük, László király ölt meg – a felesége

Anna úrnőnek, IV. Béla király leányának volt a leánya, 451 tőle született Vencezlaus nevű fia, aki atyja halála után sok évig uralkodott Bohemiában. Ez a Vencezlaus nem akart eljönni, de Rudolf császár leányával nemzett és tőle született ugyancsak Vencezlaus nevű fiát átadta a magyaroknak, természetes királyukként egy Godin nevű faluban, 452 a Morva Bohemia felé eső partján, ahová a már említett nemesek és püspökök összegyűltek. Ezek pedig egyhangúlag elfogadták őt, írásos szerződést is készítettek, és esküvel is megerősítették Ezután hangosan a Te Deum laudamust 444 Károly Róbert 1288-ban született, tizenkét éves volt, amikor 1300 augusztusában megérkezett az akkor Magyarországhoz tartozó dalmát tengerpartra. 445 I. (Anjou, a krónika szerint Nagy) Károly nápolyi (szicíliai) király (1265-1285) fia, a Sántának mondott Károly akkor calabriai herceg (utóbb szintén nápolyi király: 1289-1309) 1270-ben vette

feleségül V István leányát, Máriát. 446 1288-ban. Rudolf császár Habsburg Rudolf német király (1273-1291) 447 Nincs tudomásunk arról, hogy VIII. Bonifác pápa III András életében követeket küldött Magyarországra 448 1301. január 14-én 449 Máté és Ugrin Csák nembeli, Amadé Aba nembeli, Porcs István fia, Domokos Rátót nembeli, Miklós fia, Demeter Balassa családbeli, Henrik fia, Henrik pedig Héder nembeli volt. 450 II. Vencel cseh király (1283-1305) 451 II. Ottokár felesége IV Béla magyar király unokája, Kunigunda volt 452 Rudolf német király leánya Guta volt. II Vencel és Guta fia, a későbbi III Vencel 1289-ben született Godin – németül Göding – ma Hodonin Csehországban. énekelve Albába, a királyi városba mentek, és itt János kalocsai érsek a föntebb megnevezett többi püspökkel együtt ünnepélyesen megkoronázta őt. Akkor ugyanis nem volt betöltve a strigoniumi érseki szék. 453 Innen Budára jöttek, és itt

János érsek elszenderült az Úrban, és Jakab szepesi püspök is békében elnyugodott. A Kisebb Testvéreknél, Szent János templomában temették el őket (189.) László király visszatér hazájába, vagyis Bohemiába Azután, amikor az említett király, akit a magyarok Lászlónak hívtak, Budán élt már, a bárók egyetlen várat, semmiféle hatalmat vagy tisztséget, semmiféle királyi jogkört nem adtak neki, éppen úgy, mint a gyermek Károlynak sem; de az ország egyik része Károlyt, a másik Lászlót nevezte királynak, de csak névleg, nem a királyi felség vagy hatalom valóságában, illetve ténye szerint. Akkor Vencezlaus király, a nemrégiben megkoronázott László apja látván és megértvén a magyarok leplezett ravaszságát, az Úr ezerháromszázharmadik évében 454 nagy létszámú hadsereggel bejött Pannoniába, László fiát az ország koronájával együtt magához vette, elfogatta Verner fiát, Lászlót, a budai rektort, vagyis bírót,

455 majd békésen visszatért országába. 456 (190.) A budai papok kiközösítik a pápát Ebben az időben Miklós, domonkos rendi szerzetes, ostiai bíboros püspök az Apostoli Szentszék meghatalmazottjaként Hungariába jött Károly érdekében. Néhány napig Budán tartózkodott, és amikor látta, hogy semmit sem érhet el, visszatért a pápai udvarba; itt pedig VIII Bonifác halála után pápának választották, és Benedeknek nevezték 457 Amikor visszautazott, valamiért interdiktum alatt hagyta Buda városának polgárait. A szerzetesek és a plébánosok szigorúan megtartották az interdiktumot, de voltak álpapok és hitszegők, akik a népnek nyilvánosan istentiszteletet tartottak, és kiszolgáltatták az egyházi szentségeket a nyilvánosan tilalom alá vetetteknek. Sőt, a rosszat még rosszal tetézve, elvetemülten összehívták a népet, és gyertyát gyújtva hangos szóval kihirdették, hogy a pápát, Krisztus helytartóját, Hungaria összes

érsekeit, püspökeit meg szerzeteseit egyetemlegesen kiközösítettnek nyilvánítják. Ez történt Budavárban akkor, amikor egy bizonyos Peturman kormányzott, akit Vencezlaus király állított az élre a fogságba vetett László helyett. 458 (191.) Ottó herceget behozzák Eközben pedig Henrik fiai és néhány más nemes Ottót, Bavaria hercegét hozták be Hungaria királyául. Ő eljött, és az ország Vencezlaus által elvitt koronáját visszakérte; majd ezt magával hozva az Úr ezerháromszázötödik évében Albába, a királyi városba ment, hogy ott törvényesen királlyá koronázzák Benedek veszprémi püspök és Antal testvér chanadi püspök fel is 453 A Te Deum laudamus ’Téged, Isten, dicsérünk’ középkori egyházi himnusz. A gyermek Vencelt 1301 augusztus 27-én koronázták Magyarország királyává Az esztergomi érseki szék nem volt betöltetlen, benne adminisztrátorként a Károly Róbert pártján álló Bicskei Gergely ült 454

Helyesen: 1304 nyarán. 455 E László apjától, a szintén rektor Vernertől örökölte Budán a városvezetést. 456 Békés visszatérésről szó sem lehetett: Csák nembeli Máté és hívei elzárták a távozó csehek útját, s a hajdan Nyitra megyei Szenicnél csatára került sor köztük. 457 Boccasini Miklós pápai legátus 1301-1302-ben tevékenykedett Magyarországon. XI Benedek néven 13031304 között ült Szent Péter trónján 458 Interdiktum: egyházi tilalom. A polgárok kiközösítésének gazdasági oka lehetett A krónika szerint a pápa budai kiközösítése 1304-1307 közé tehető, amikor a fogolyként Csehországba vitt Verner fia, László helyett Kunc fia, Petermann volt a budai rektor. kente őt királlyá, és az említett királyi koronával megkoronázta. 459 Innen Budára ment, és ünnepnapon királyi díszben, a szent koronával a fején nagyszámú nép kíséretében végiglovagolt az összes téren és utcán, hogy mindenkinek bemutassa,

ő a törvényes király. Rövid idő múlva elhatározta, hogy Tamás fiával, Bekével Erdelw földjét is meglátogatja; de ott László vajda elfogta, és sok napon keresztül megkötözve a várában tartotta. Ilyen szerencsétlen sorsra jutván kiűzték Hungariából 460 (192.) A szent korona megtalálása Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy amikor az említett Ottó herceg Hungariába hozta a szent koronát, ellenségeitől való féltében esztergályos mesterséggel egy csobolyóba záratta. Amikor pedig embereivel az éj csöndjében lovagolt az országúton, ahol nagyon sok utas járt, a csobolyó véletlenül eloldódott a nyereg szíjairól – mert oda volt kötözve, mint valami borosedény – és leesett úgy, hogy senki nem vette észre. Amikor azután kivilágosodott, és észrevették, hogy nincs meg az értékes kincs, rémülten rohantak visszafelé, amilyen gyorsan csak tudtak. A koronát pedig a sok járókelő között az országút közepén – nem fedezte

föl senki – megtalálták. Talán az első éjszakai őrállás idején esett le a nyeregről, de kétségtelen, hogy másnap estefelé találták meg. Valóban csodálatos dolog, és el nem hallgatható csoda! Mert mit is értsek azon, hogy a korona leesett – ha nem azt, hogy az a herceg nem viselhette élete végéig ezt a koronát; 461 hanem elveszítette a fejéről a koronát is és a méltóságot is. És mit jelent az, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték – ha nem azt, hogy Pannonia nem veszítheti el angyal adta koronáját. (193.) Mikor ez történt, az események zajlása idején Werner fia, László csaknem három év után kiszabadult Vencezlaus király fogságából, és Chaak fiával, Jánossal a szűz Szent Petronella napját követő csütörtökön, az éjszaka csöndjében belopózott Buda várába azon a kapun, amely a zsidók zsinagógája mellett van, és néhány budai polgárt, ellenségeit és árulóit hirtelen megrohanta és legyilkolta.

Peturman városbíró pedig meztelenül elfutva is alig tudott megmenekülni 462 Ezek közül a polgárok közül kettőt, nevezetesen Martunhermant és Márton mestert, a tizenkét esküdt polgár közül valókat ló farkára kötve kegyetlenül végigvonszolta a város utcáin és terein, és csontjaikat tűzbe vettette Javaikat megszerezte és birtokába vette Ezenfölül az említett hitszegő papokat – kezüket, lábukat bilincsbe verve – elküldte Tamás strigoniumi érsekhez. Az érsek börtönbe vetette őket, ott adták ki szomorú lelküket 463 (194.) Gentilis testvér bíboros úr Hungariába jön Minthogy tehát a gyermek Károly az ország támogatása nélkül tartózkodott Hungariában, a Kisebb Testvérek rendjéből való Gentilis testvér, a Hegybeli Szent Mártonról címzett bíboros áldozópap a pápa teljes felhatalmazásával Pannoniába jött, az Úr ezerháromszáznyolcadik évében. Egy évet békében töltött itt el, s azután az Úr

ezerháromszázkilencedik évében rettenetes határozatot hirdetett ki: az ország nemeseit átokkal sújtotta, a szegényeket és gazdagokat pedig 459 Wittelsbach Ottó Bajorország hercege (1290-1312) volt, leányágon IV. Béla magyar király unokája 1305 december 6-án koronázták Magyarország királyává. 460 Borsa nembeli Beke, Kopasz testvére. László vajda Kán nembeli László erdélyi vajda; nagy hatalomra szert tett tartományúr. Ottó 1308-ban érkezett vissza Bajorországba 461 Ottó bajor herceg 1312-ben halt meg, a magyar királyi címet haláláig viselte ugyan, de a koronát, a Magyarország feletti tényleges hatalmat elvesztette. 462 Csák fia, János a Csák nemzetség Újlaki ágába tartozott. 463 Morhan Hermann és Márton gazdag, tizedet bérlő budai polgárok voltak. Az 1307 májusi udvardi zsinat eretnekséggel és szakadársággal vádolta őket Tamás 1305-1321 között volt esztergomi érsek egyetemlegesen és szigorúan eltiltotta a

szentségektől. És ezt azokkal a nemesekkel tette, akik a fentebb említett Károly királynak nem akarták visszaadni a királyi és királynéi jogokat, és még csak királynak sem nevezték. László erdélyi vajdát pedig külön kiközösítéssel sújtotta, mert jogtalanul magánál tartotta az ország koronáját, amelyet elvett Ottó hercegtől, amikor foglyul ejtette őt; és azért, mert ez a László a leányát Szerbia királyának, Istvánnak a szakadár fiához adta feleségül. 464 Ezért amikor az említett nemesek a holtak tetemét a temetőkön kívül látták heverni, keserű és felzaklatott lélekkel összegyűltek Pest környékén, a Ratus mezején, az Úr ezerháromszáztizedik évében, és a már többször említett Károlyt egyhangúlag elfogadták királyuknak, 465 majd Albába siettek, és Szent István király nyolcadán, csütörtökön, 466 ünnepélyesen és örömmel megkoronázták a László vajda által visszaadott szent koronával. (195.)

Ugyanebben az évben IV Kelemen 467 pápa bölcsen felbecsülhetetlen kincset gyűjtetett össze e világ keresztény népei között Szent János keresztesei által – egy általános, a Szentföld visszafoglalásáért indítandó hadjáratra; az említett kereszteseknek azt a különös kegyet adta, hogy öt egész évig minden bűnüktől feloldozzák azokat, akik pénzt adnak. Később azonban ennek a hatalmas kincsnek semmi kézzelfogható gyümölcsét nem láttuk. 468 (196.) Károly királynak és híveinek csatája Kassa közelében Amadé fiai és Máté ellen Az Úr ezerháromszáztizenkettedik évében, amikor Károly király a Sarusnak nevezett királyi várat – amelyet Máténak, a nagy hatalmú főúrnak a megbízásából Miklós fia, Demeter tartott a birtokában – saját haderejével ostromolta, ez a Máté, Trencséni Péter fia ezerhétszáz lándzsás zsoldoskatonát és az egész saját haderejét a király ellen küldte Demeter megsegítésére, hogy a

túlerővel messze elűzze a királyt a vár alól. A sereg vezéréül az említett Demetert, és a Szépnek vagy Nagynak nevezett Abát jelölte ki. 469 Amikor a király hallott a jövetelükről, úgy gondolta, hogy nem tud ellenállni nekik, ezért viszszavonult Sepesbe. A sepesiek pedig hűségesen adtak neki lovasokat és gyalogosokat, a király ezekkel merészen megtámadta ellenségeit. Időközben ezek a Kassának nevezett várost kezdték ostromolni Amadé nádor halála miatt, akit Kassán a kassai németek, vagyis inkább szászok ártatlanul meggyilkoltak 470 Amikor a felderítők jelentették a király jövetelét, otthagyták a várost, és bátran a királyi sereg elé vonultak. A király is meg ők is nagyon siettek a csatára alkalmasabb terep felé, s ezt a helyet ők foglalták el először. Közben a király a Haruad 471 mellett egy völgyben seregével együtt először meggyónt, és megkapván a föloldozást magához vette az Úr testének szentségét a

fentebb említett keresztesektől, és minden tekintetben felkészültek a halálra. Amazok pedig, a béke legádázabb ellenségei, fegyvereiket felöltve egy hegy ormáról leereszkedtek az előbb említett völgybe, a király elleni harcra készen; és ennek a hegynek az oldalában, Szent Vitus és Modestus ünnepén, pénteki napon olyan öldöklő csatát vívtak, amilyen a 464 A Gentilis által tartott budai zsinat határozatait 1309 májusa és júliusa között hirdették ki. Szerbia királya ekkor II. Milutin Uroš István (1282-1321) volt 465 Rákoson nem 1310-ben, hanem 1307 őszén tartottak országos gyűlést, s az ott akkor megjelent előkelők fogadták el királyukul Károly Róbertet. 466 1310. augusztus 27-én 467 Helyesen: V. Kelemen pápa (1305-1314) 468 A ferences hagyomány – a lovagrend iránti ellenszenv miatt – a johannitákra hárította a vienne-i zsinat (13111312) által elrendelt keresztes hadjárat elmaradásának ódiumát. A valóságban éppen a

johanniták voltak azok, akik részleges keresztes háború keretében 1307-1310 között Bizánctól elfoglalták Rodosz szigetét. 469 Sáros vára ma Szlovákiában van. Miklós fia, Demeter (1250-1312) Balassa családbeli volt Máté (Péter fia) a központját Trencsénben tartó oligarcha. 470 Amadé nádort 1311-ben gyilkolták meg. 471 A Hernád folyó. tatárok ideje óta nem volt Hungariában. 472 Ebben az ütközetben a király kíséretéből elesett a Porchnak nevezett István fia, Kokos; Bagen fia, István; Tamás fia, László; Aladár fia, Jakab; Péter fia, Mihály; Gurke fiai, Gurke és Mihály; meg Péter beregi várnagy, csupa előkelő nemes. Gurke mint zászlótartó a király zászlaja alatt esett el; és amikor a király zászlaja lehanyatlott, a király a keresztesek zászlaja alatt harcolt A másik oldalon pedig Miklós fia, Demeter és Aba, a sereg vezérei, meg Amadé két fia nyíltól halálra sebezve hamarosan elesett, és még mások is sokan

halálosan megsebesülve itt vagy másutt rótták le adójukat a halálnak; és bár a király oldalán többen estek el, mégis a király nyerte el dicsőségesen a győzelmet. Hisszük és valljuk, hogy ezt Isten cselekedte (197.) Mária asszonynak, Károly király első feleségének halála Az Úr ezerháromszáztizenötödik évében 473 Mária asszony, a király úr első házastársa, aki lengyel származású volt és Kázmér herceg leánya, Szűz Szent Luca vértanú ünnepe után a harmadik napon Themeswarott boldogan bevégezte életútját; 474 és Albában, a Boldogságos Szűz templomában helyezték őt a föld ölébe. (198.) Az Úr ezerháromszáztizennyolcadik évében a király feleségül vette Beatrix asszonyt, a római király leányát, a cseh király nővérét, Luxemburg földjéről, 475 de ő még ugyanennek az évnek a leforgása alatt elszenderült az Úrban, és Váradon, a székesegyházban temették el. Ugyanebben az évben kezdte el a király

ólomlemezekkel befedni, pompázatos boltozattal díszíteni, sőt szilárd oszlopokkal megerősíteni a Boldogságos Szűz albai templomát, amelyet gyakran pusztított tűzvész. Ugyanebben az évben halt meg Máté nádorispán. 476 (199.) Károly király feleségül veszi Erzsébet asszonyt Az Úr ezerháromszázhuszadik évében Károly király felségül vette Lászlónak, a lengyelek királyának 477 Erzsébet nevű leányát; akitől az Úr ezerháromszázhuszonegyedik évében a királynak egy fia született, név szerint Károly. Ez a kisfiú még ugyanebben az évben, amelyben született, meg is halt, és Albában temették el. (200.) Az Úr ezerháromszázhuszonnegyedik évében Vyssegrádon, Szent Remig ünnepén 478 ugyanettől a királynétól egy László nevű fia született a királynak. (201.) A lyppuai kolostor alapítása 472 A csatát 1312-ben a Kassához közeli Rozgonynál vívták. Szent Vitus és Modestus ünnepe június 15-e, ám ez 1312-ben csütörtökre

és nem péntekre esett. 473 Helyesen: 1317-ben. 474 A krónika dátuma: december 15-e. Ezekben az években a királyi székhely Temesvárott volt 475 Az említett római király VII. Henrik német király és római császár (1308-1313), a cseh király pedig János (1310-1346). A luxemburgi grófi családba tartoztak 476 Csák Máté nem 1318-ban, hanem 1321-ben halt meg. 477 II. (Łokietek) Ulászló 1320-ban lett Lengyelország megkoronázott királya 478 A krónika dátum1321. október 1-e Az Úr ezerháromszázhuszonötödik évében kezdte el a király úr a Kisebb Testvérek számára a lyppuai templomot építeni, az új szent: Szent Lajos tholosai püspök és hitvalló tiszteletére; 479 aki atyjának édestestvére volt, vagyis Sycilia királyának és Mária királynénak, István magyar király fiának, IV. Béla leányának elsőszülött fia, aki a Kisebb Testvérek fogadalmát tette le, és az ő öltözetüket viselte. (202.) Megszületik Lajos Az Úr

ezerháromszázhuszonhatodik évében, március Nonaeját megelőző harmadnapon fia született a királynak, akit szent hitvalló rokonáról örömében Lajosnak nevezett el. 480 (203.) Az Úr ezerháromszázhuszonhetedik évében, virágvasárnap előtti szerdán, 481 a Boldogságos Szűz albai temploma siralmasan leégett, noha – mint fentebb említettük – tűzvész ellen ólommal volt födve; az egész, lemezekké nyújtott ólom a heves tűztől folyékonnyá válva úgy csorgott le a tetőről, mint a viasz; egy harangtornyot kivéve, amely a sekrestye fölött van, ahol a szentek sok ereklyéjét őrzik; senki sem kétli, hogy ez az ő érdemeiknek köszönhetően maradt meg. Mindezek ellenére a király később ismét ólommal fedette be ezt a templomot (204.) Megszületik András herceg Ugyanebben az évben, Szent András apostol ünnepén 482 született egy fia, akit Andrásnak nevezett el. (205.) Felicián megsebzi Erzsébet királyné asszonyt Az Úr

ezerháromszázhuszonkilencedik évében meghalt a fia, László. (206.) Ebben az időben, amikor Hungaria a várva várt béke nyugalmának örült, és ellenségei sehonnan sem háborgatták, a béke megbontója és a gyűlölet magvetője, az ördög egy Zaah nemzetségbeli, Felicián nevű éltes és őszülő fejű nemes 483 szívének azt sugallta, hogy egy napon karddal ölje meg urát, Károly királyt, úrnőjét, Erzsébet királynét, és két fiukat, Lajost és Andrást. Ezt a Feliciánt a néhai nádor, Trencséni Máté emelte fel, végül azonban Mátét elhagyván a király mellé állt. A király őt szeretettel kegyébe fogadta, szabad bejárása volt hozzá, ajtaja akadálytalanul nyitva állt előtte. Amikor azután a király a királynéval és említett fiaival az Úr ezerháromszázharmincadik évében, május Kalendaeját megelőző tizenötöd napon, húsvét nyolcada utáni szerdán Wyssegradon, 484 a vár alatt lévő házában reggelizett, Felicián

észrevétlenül belopózva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyéből, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. Minthogy azonban az irgalmas Isten irgalma megakadályozta, nem tudta végrehajtani, amit akart. A király jobb kezén mégis könnyű sebet ejtett De – ó, fájdalom – a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, amelyet a szegények, nyomorultak és elesett emberek felé könyörületesen szokott nyújtani alamizsnaosztáskor, azon nyomban levágta. Ezekkel az ujjakkal varrt számtalan templom számára különféle terítőket, ezekkel küldött fáradhatatlanul az oltárokra és a papoknak drága bíbor díszruhákat meg kelyheket. Amikor az ott álló királyfia479 A Maros menti, hajdan Arad megyei Lippáról van szó. Tholosa a franciaországi Toulouse városa Március 5-én. Az itt említett Lajos a későbbi I Lajos magyar király (1342-1382) 481

Április 1-én. 482 1327. november 30-án 483 Záh nembeli Felicián, a főleg Nógrád és Gömör megyében birtokos nemes. 484 1330. április 17-én, ám ez keddre esett és nem szerdára 480 kat is meg akarta ölni, a gyerekek nevelői, Kenesichi Gyula fia és János nádorispán fia, Miklós közbeléptek, és bár az említett gyermekek megmenekültek, ők halálos sebet kaptak a fejükön. Ekkor egy derék ifjú, a Potok megyei Sándor fia, János, aki akkor a királyné alétekfogója volt, 485 rárohant Feliciánra, mint valami vérengző fenevadra, és tőrével erősen a nyaka és a lapockája közé sújtva keresztüldöfte és a földre terítette. Az ajtókon keresztül innen is, onnan is berohantak a király bajvívó vitézei, és rettenetes kardjukkal ízekre szabdalták a nyomorultat; kardcsapásaik szinte teljesen eltorzították őt. Fejét Budára küldték, két kezét és lábát pedig más városokba. Végül egyetlen serdülő fia és egy hű szolgája –

akik futásnak eredtek ugyan, mégsem tudtak megmenekülni – ló farkára kötve végezték életüket. Kutyák falták fel az utcán holttestüket csontjaikkal együtt. (207.) Bizony, méltó dolog is volt, hogy Feliciánt – aki mint egy vadállat, sok keresztényt csonkítással fosztott meg végtagjaitól – magát is megfosszák összes végtagjától Isten igazságos ítélete folytán; és hogy az, aki fáradhatatlanul kínzója volt a szegényeknek, ne emberi módon haljon meg, hanem kutyához illő, hirtelen halállal, és mint egy kutyának, a kutyák sorsa jusson. Klára nevű leányát is, ezt a gyönyörű szüzet kivonszolták a királyi udvarból, orrát meg ajkait csúful megcsonkították, hogy csak a fogai látszottak; a kezéről is nyolc ujjat levágtak, úgyhogy csak a hüvelykujjai maradtak meg, majd több város utcáin és terein végighurcolták lóháton, és kényszerítették a félhalott szerencsétlent, hogy ezeket a szavakat kiáltsa: „Így

lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!” Feliciánnak a másik, Sebe nevű kisebbik leányát, aki egy Kopay nevű nemesnek volt a felesége, Lewa vára előtt Becheinek mondott Imre, e vár várnagya parancsára lefejezték, és maga Kopay is rabbilincsben rótta le a halál adóját. 486 Ráadásul fiait a keresztes lovagok egy tengeri szigetre szállították, hogy sohase lássák viszont szülőföldjüket. Végül magának Feliciánnak a nemzetségéből sok nemest felkoncoltak. A szerencsétlen Felicián így esett tehát a felségsértés bűnébe, az országot felbolygatta, saját családját kiirtotta, nemzetségét szégyenbe hozta és elveszejtette, a kutyáknak lett eledele, és eltávozván e világból az alvilág foglya lett, és a pokolba temették, a világ előtt szóbeszéd tárgya lett, és a hűtlenek számára tanulság. Alig hihető, hogy egy ilyen szörnyű tett egy napon megtörténhetett. (208.) Addig, amíg ez meg nem történt, Károly király kedvező

szelekkel hajózott, és szerencséjének hajója kívánsága szerint szántotta a tenger fodrozó felszínét De a forgandó szerencse már elfordította tőle az arcát, búcsút mondva hátat fordított neki, mert mindenfelől háborúk kezdődtek, seregét legyőzték; kéz- és lábfájdalma is nagyon kínozta (209.) A király sereggel megy Bazarád ellen Ugyanabban az évben, amelyben a gyalázatos emlékezetű Felicián elpusztult, vagyis az Úr ezerháromszázharmincadik évében, a király nagy létszámú hadsereget gyűjtött össze, de mégsem az egész haderejét, mert nagyon sok harcost küldött országának határvidékeire, különféle hadi vállalkozásokra az ország ellenségei ellen, maga pedig szeptember havában Zeurimen át 485 E János Ákos nembeli volt. Potok a mai Sárospatak, amely egy hajdani igazgatási egység központja volt Kopay Palásti családbeli volt. Léva Bars megyében feküdt (ma Szlovákia) Becsei Imre pályája nagyon gyorsan emelkedett

az Anjou-kor első évtizedeiben Nevét a Csepel-szigeti Becséről (ma Szigetbecse Pest megyében) kapta. 486 Bazarádnak, a vlachok vajdájának 487 a földjére kelt át – ez a föld lakhatatlan az olyan nép számára, amely nem ismeri –, Tamás erdélyi vajdának és Miklós fiának, Iancha fiának, Dénesnek az ösztönzésére, 488 hogy a király űzze el Bazarádot arról a földről, vagy pedig a földjét adja az ösztönzők egyikének birtokába; bár ez a fejedelem mindig hűségesen megfizette a reá kivetett adót a királyi felségnek. Mikor pedig a király Zeurimet és ennek a várát elfoglalta, a báni méltósággal együtt mindent az említett Dénesnek adott át. Mikor ez megtörtént, Bazarád becsületes követekkel ezt üzente a királynak: „Mivel te, uram királyom, fáradoztál a sereg összegyűjtésével, fáradtságodért hétezer ezüstmárka kártérítést adok. Békésen átadom neked tartozékaival együtt magát Zeurimet is, amelyet

erőszakkal kaparintottál meg. Ezenfelül az adót, amellyel koronádnak tartozom, hűségesen megfizettetem neked minden évben. Továbbá fiaim közül is udvarodba fogok küldeni egyet – a saját pénzemen és költségemen –, hogy neked szolgáljon: csak fordulj vissza békében, óvd meg személyedet a veszedelmektől, mert ha továbbjössz, aligha kerülheted el a veszedelmeket.” Ennek hallatára a király elbizakodottan ilyen szavakra fakadt, mondván a követeknek: „Így mondjátok meg Bazarádnak! Ő az én juhaim pásztora, a szakállánál fogva húzom elő rejtekéből.” Ekkor egy hűséges báró, név szerint Donch, Zolio és Liptou ispánja 489 így szólt a királyhoz: „Uram, nagy alázattal és a te megtisztelésedre szól hozzád Bazarád, leveledben viszonozd ezt a királyi jóindulat kinyilvánításával és a kegyelem teljes szeretetével.” A király ekkor megismételte a fentebb mondott gőgös és fenyegető szavakat Félretéve a józan tanácsot

azonnal továbbvonult, harcra készen. És minthogy az előtte és emberei előtt ismeretlen földön, a havasok és erdős hegyek között nem tudtak élelmet szerezni, hamarosan szenvedni kezdtek az éhségtől: a király, a katonák, sőt még a lovaik is. Mivel így alakult a helyzet, fegyverszünetet kötött Bazaráddal, az szavát adta, hogy engedelmeskedik a királynak, továbbá biztonságos visszatérést enged a királynak embereivel együtt, és még a helyes utat is megmutatja; a király nyugodtan visszafordult, bízván a hitszegő szakadár adott szavában. Olyan útra érkezett egész seregével, amely körbefutott, mindkét oldalán meredek partok zárták körül, és elől, ahol ez a bizonyos út szélesebb volt, a vlachok több helyen akadályokkal erősen eltorlaszolták. A király és összes emberei még csak nem is sejtettek semmi effélét; fönn a partokon mindenfelé vlachok megszámlálhatatlan sokasága futkosott, dárdákat dobáltak a király

hadseregére, amely lent volt, a mélyen fekvő úton; nem is lehet ezt útnak nevezni, hanem valami szűk hajónak, ahol a tolongás miatt mindenfelé hullottak a legerősebb paripák a katonákkal együtt. Mert hiszen a meredek fal miatt egyik oldalon sem tudtak felkapaszkodni az út partjaira a vlachok ellenében, tovább sem haladhattak, a menekülésre nem volt módjuk az ott lehelyezett akadályok miatt; egészen olyanok voltak, mint a varsában vagy hálóban megfogott halak. Hullottak az ifjak és öregek, főemberek és hatalmasok válogatás nélkül Péntektől hétfőig tartott ez a nyomorúságos állapot, ezekben a napokban a válogatott vitézek úgy csapódtak egymáshoz, mint a bölcsőben ringatott-rázogatott csecsemők, vagy mint a nádszálak, amelyeket a szél ingat. Nagyon nagy pusztítás volt itt, és a vitézeknek, főembereknek és nemeseknek megszámlálhatatlan sokasága esett el Szent Márton vigíliáján, pénteken 490 és a következő napon. Itt esett

el három prépost: tudniillik András mester, az albai egyház prépostja, nagyon tiszteletreméltó férfiú, a királyi felség alkancellárja; a király pecsétjével együtt pusztult el; továbbá Mihály posogai prépost és Miklós, az erdélyi Alba prépostja; meg András sarusi plébános és Péter testvér, a prédikátorok rendjéből, ez a becsületes férfi – 487 Zeurim Szörény megfelelője, amely a Kárpátok, az Olt és az Al-Duna közti, ma Romániához tartozó terület, a Szörénység neve. I Bazarád Havasalföld vajdája (1316-1352) volt, s ha maga román is, családja bizonnyal tatár (helyesebben kun) származású. 488 Tamás a Széchenyi család őse, Kácsik nembeli , Dénes (akinek apja Ivánka volt) a Szécsi család felmenője, Balog nembeli). 489 Dancs mester Balassa családbeli volt. Zolio Zólyomot, Liptou Liptót jelöli; e területen egészen 1339-ig egy nagy kiterjedésű megye volt: Zólyom. 490 1330. november 10-én, ám ez a nap ebben az

évben szombatra és nem péntekre esett kiitták a halál átkos poharát, mert koponyájukba irgalmatlanul farudakat vertek. Néhány más papot is megöltek, akik a király káplánjai voltak. Végül a kumánoknak is felbecsülhetetlen sokasága hullott el. 491 Valamennyiüknek, mind az egyházi embereknek, mind a világi nemeseknek holtteste a küzdelem helyén várja az általános feltámadás idejét; és kedves rokonaik sehogyan sem tudták visszakapni szeretteiket az ellenség támadásai miatt. A vlachok sok foglyot vittek el, sebesülteket is, sértetleneket is; az összes legyőzöttől nagyon sok fegyvert, értékes ruhát, arany- és ezüstpénzt szedtek el, drága edényeket és öveket, sok erszényt garasokkal, sok lovat nyereggel és kantárral – mindezt elvitték, és magának Bazarád vajdának adták át. A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Dénes fia öltött magára; 492 őt pedig kegyetlenül megölték, mert azt

hitték, ő a király. Maga a király kevesedmagával csak nehezen menekült meg néhány hívének védelme alatt. Úgy álltak körülötte, mint a kőfal: Donch mester a fiával, Lászlóval és a király kíséretéből való más vitézekkel, továbbá Márton mester, Berend fia; 493 ezek a záporként zúduló kardcsapásokat és nyíllövéseket felfogták, hogy a király életét a halálos támadástól megoltalmazzák. A sereg körül mindenfelé hullott a rengeteg kutya vlach, mint a légy; elvesztették az utolsó kenet áldását, minthogy keresztény népet és Krisztus felkent papjait öldösték irgalmatlanul. A magyarok által ott megölt vlachok számát csak a pontos pokolbéli számadó számlálta össze. Hát ilyen sikerrel jött a király Vyssegradra. Bár a magyarok mindenütt vitéz és kemény ütközeteket vívtak, ez azért esett meg velük, hogy a folytonos győzelmek miatt ne bízzák el magukat, vagy hogy megfenyíttessenek a korábbi elbizakodottságuk

miatt, hogy alázatosságot tanuljanak, és mutassák meg, hogy 494 Vége 491 Posoga Pozsega, az erdélyi Alba Gyulafehérvár. A prédikátorok rendje a domonkosok Héder nembeli volt. 493 Berend fia Márton Acsai családbeli. 494 A Képes Krónika szövege mondat közben megszakad, a szöveget mindenféle nyelvtani törés nélkül a rokon kódexek viszik tovább: „az isteni szeretet kegyelmét az atyai fenyítés korbácsa által lehet bővebben kiérdemelni, mert azokat fenyíti az Atyaisten, akiket szeret.” 492