Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Katona Katalin - Erdély és Románia

KATONA KATALIN ROMÁNIA ÉS ERDÉLY II. évfolyam Nyíregyházi Főiskola I. félév Gazdasági és Társadalomtudományi Gazdálkodási szak Főiskolai Kar Levelező tagozat „A” csoport ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN Nyírbátor, 2003. 11 14 1 TARTALOMJEGYZÉK 1. Romániáról általánosságban 3.o 2. Kis történeti áttekintés 3.o 3. Együttműködés a történelemben 4.o 4. Magyarok, németek, románok egymásról 6.o 5. Románia két része 6.o 6. A természeti erőforrások szerepe a gazdaságban 7.o 7. Az ipar Romániában 8.o 8. A Kárpátokon kívüli országrészek 10.o 9. Kárpáton belüli országrészek 11.o 10.Az erdélyi régió három része 12.o 11.A gazdasági szerkezet átalakulása 15.o 12.Területi fejlődés, regionális politika 16.o 13.A népesség területi mozgása 17.o 14.Az életkörülmények hatása a területi megoszlásra 18.o 15.Új vezetők, változatlan intézmények a forradalom után 19.o 16.A

felhalmozás és fogyasztás új arányai 20.o 17.Kezdeti lépések a magánkezdeményezések felszabadítására 21.o 18.Összefoglaló 22.o 19.Felhasznált irodalmak jegyzéke 24.o 2 1. Romániáról általánosságban Dolgozatom témája Románia és az erdélyi területek összehasonlítása. Bemutatom Romániát és Erdélyt általánosságban. Feltérképezem területi elhelyezkedésüket, nagyságukat, lakosságukat, gazdaságukat, iparukat. Megmutatom, hogy az általam talált anyagok alapján milyen különbséget tapasztalhatunk a két terület között. Általános tapasztalatom, hogy Romániáról és Erdélyről nem beszélnek különbséget téve. Ami a mai országhatárokat tekintve helyénvaló is lenne. Ha azonban a történelmi területi határokat nézzük, külön kellene beszélnünk Romániáról és Erdélyről, hiszen Erdély eredetileg hazánkhoz tartozott. Tudjuk, hogy a jelenlegi állapotokat tekintve egy országról, egy egységes területről

van szó. Most mégis megpróbálom a két területet-melyek egymásnak szerves részei-, külön-külön bemutatni. Románia hazánk keleti szomszédságában található a Kárpát-térség keleti szárnyán, Közép-, Kelet- és Dél-Európa találkozásánál. Területe 237 500 km2, lakossága 22,5 millió fő, a népsűrűség pedig 95 fő/ km2. Romániát az „összmagyarság” második hazájának is nevezhetjük, mivel közel kétmilliós magyar kisebbség lakik területén. 2. Kis történeti áttekintés A románokat gyakran még ma is vlachokként vagy oláhokként emlegetik. A név nem a nemzetiségi és nem nyelvi megkülönböztetést jelent, hanem a balkáni eredetű félnomád állattenyésztő népek foglalkozásának, életmódjának a jelölésére szolgált. A XIII században a románok kenézeik vezetésével telepedtek le királyi birtokokon és kisebb-nagyobb kiváltságokat szereztek. A földművelő és elsősorban kézműves szász lakosság eleinte nem

nagyon törődött a havasok román pásztornépével, akik a XIV. században már részt vettek a Moldva benépesítésében. Az Erdéllyel határos Bihar megyében a XIII század folyamán jelentek meg. Gyakori jelenség volt a Biharban és az Erdéllyel szomszédos többi megyékben, hogy a már régebben fennálló magyar falvak mellé telepedtek be a románok. A XIV századi királyaink gyakran adtak a román kenézeknek földet, mert az volt a céljuk, hogy ezzel elősegítsék a területek adózó néppel való betelepítését. Máramaros megyét a többségében románok lakták. Szervezetileg a XIV század végétől semmi nem különböztette meg a magyar vármegyéktől. A magyarországi románságból kiemelkedett egy vezetői réteg, mely a magyar nemességgel azonos politikai és társadalmi jogokat élvezett, ortodox vallását és anyanyelvét bizonyos mértékig megőrizte. A nemesi 3 jogokat élvező román kenézek másik csoportjából sokan még a vallásukat

is feladták, hogy minél inkább beilleszkedjenek az életvitelben és kulturáltságban magasabb szinten lévő magyar köznemességbe. A románok a családnevet nem ismerték, a vezetéknevet csak letelepedésük után vették fel, amikor adófizetőként feltüntették őket. A vezetéknevet a belső-külső tulajdonságaik alapján kapták. A románság többsége a Kárpátokon innen és túl egészen a XVII századig megőrizte ortodox vallását, hiába is történtek kísérletek már a XIV. századtól a katolikus hit elterjesztésére. A vallás erős hatást gyakorolt a románok mindennapi életvitelére Minden évben szigorúan 200 böjti napot kellett tartaniuk. Minden héten szerdán és pénteken böjtöltek Legfontosabb táplálékuk egyébként a kukorica volt, ezt termesztették a legnagyobb mennyiségben. A málé, a kukoricakenyér és a puliszka volt a legelterjedtebb étel Olajban vagy zsírban sütötték meg, hozzá tejet, túrót, káposztalevet ettek. A

búzából készült kenyér csak a jobb módú családok asztalán került fogyasztásra. A XVIII. Században ismét jelentős románok általi térnyerésnek lehetünk tanúi Folytatódott a középkorban megkezdődött beáramlásuk. A század elején magában Erdélyben alig 250 ezren voltak, az egész országban 300-400 ezren. A század végére számuk az ország határain belül megközelítette a 800 ezer főt. A magyar nemesség 1744-ben írt memorandumában írta, hogy a jövevény és idegen nép szinte egész Erdélyt elárasztotta. A román ízlést templomok képviseltetik inkább a falvakban, mint a városokban. Az Erdély területén igencsak kedvelt és elterjedt reneszánsz stílusnak kevés emléke maradt, inkább csak a falvak kastélyai, mert a városok polgári házai azóta már kicserélődtek. A barokk stílust képviselik a templomok, falusi kastélyok, a szerény polgári városi házak, és néhány főúri palota. Erdélyi jellegzetesség a csúcsíves,

hegyessisakú, négy fiatornyos fatornyú templom. 3. Együttműködés a történelemben A románok, magyarok és székelyek között nem volt olyan nemzetiségi gyűlölet, melyet a nacionalista gondolkozás feltételezett. Közös támadó, a török ellen igen gyakran volt szükség az összefogásra. A török elleni harcban a románok gyakran keveredtek veszedelembe, és nem egyszer kerültek olyan helyzetbe, hogy Erdélybe voltak kénytelenek menekülni. Mivel ilyen eshetőséget feltételeztek a magyar királyok, gyakran adományoztak hűbérbirtokot Erdély területén a román fejedelmeknek. Közülük sok megfordult itt Hol száműzetésüket töltötték Erdélyben, hol hadi vállalkozások során kerültek kapcsolatba a fejedelemséggel. Azt 4 tapasztalhatjuk, hogy a magyar és a román nép a nagy szükség esetén és a nehéz feladatok előtt megtalálta az egymáshoz vezető utat. Erdély településföldrajza igen változatos, ami a különböző eredetű és

életformájú népességnek köszönhető. Minden nép magával hozta a szokásait, a hagyományait, és ezek a jellegzetességek fellelhetők a településeken. Különbség figyelhető meg a házak építésének módjában is. A ház építőanyagának kiválasztásában szerepet játszik az éghajlat is Erdély túlnyomóan a faépítkezés, mégpedig a boronaház hazája. Ez éppúgy elterjedt a területen élő magyarság körében, mint a románok között. A fátlan mezőségen jelenik meg a sárból, vályogból épült, esetleg sövényfalú ház. A XVI. századig a szászok is főleg faházakat építettek, mára azonban a kő-és a téglaház vált a legelterjedtebbé. A tető anyagának szempontjából is találhatunk eltéréseket A szalmatető inkább a románság, a zsindely- vagy deszkatető a székelyek, a cseréptető a szászok körében gyakori. A házaknak három típusáról beszélhetünk a legjellemzőbben: a kucsma formájú, meredek, sátoros szalmatető

alatt alacsony boronafallal és tenyérnyi ablakokkal a román ház, a faragott fenyőszálakból rótt, de magasabb falú és nagyobb ablakú, sátoros zsindelytetejű székely ház, és a kő-, vagy téglafalú, félkontyos vagy nyerges tetejű cseréppel fedett szász ház. Az elzártabb és szegényesebb vidéken tovább maradtak fenn a kezdetleges formák. A Déli-Kárpátok román havasi pásztorainak hajléka a belül minden bútorzat helyett csupán fal menti lócával ellátott kéménytelen stilna, középen a földön nyíltan lobogó tűzzel. Ez egészen az ősi állapotok emlékét őrzi. A hegyipásztor románok rajai szórványtelepülés formájában népesítették be a magasabb hegyoldalakat. A földmívessé vált román házának külső képe és belső berendezése a szomszédos magyar vagy szász példa után indul, és kisebb nagyobb késedelemmel követi. A városok jellegére szintén jellemző ez a sokszínűség, szintén a népesség összetételének

köszönhetően. Vannak inkább magyar vagy inkább szász városok, legcsekélyebb számban azonban román városok. A románok ősi és hosszú időn át uralkodó hegyipásztor életformájával magyarázható, hogy román jellegűnek nevezhető nagyobb város nincs, mi több, az ilyennek tekinthető kisebbeket is javarészt csak környezetük románosította el bevándorlás úján legtöbbször az utolsó két évszázad folyamán. 5 4. Magyarok, németek és románok egymásról Kósa László végzett néprajzi felmérést a hatvanas évek elején. Adatközlői 70 éven felüliek voltak, akik gyakran hivatkoztak szüleikre, nagyszüleikre. Véleményük egymásról: a német erősebb, gazdagabb volt, kapzsi, ültette a szőlőt. Gazdának jobbak és dolgosabbak voltak. Az oláh gazda fukar volt, nem volt jó a cselédhez A német legalább enni adott nekik. A magyarok inkább mentek kubikosnak, mint cselédnek A katolikus magyar gazdák jobban gazdálkodtak, mint a

reformátusok. Román a románhoz nem szegődött. A német gazda volt a legjobb és főleg román cselédet szeretett fogadni 5. Románia két része Románia földjét a Kárpátok hegylánca markánsan két részre osztja: a Kárpátokon belüli országrész (a történeti Erdély a kapcsolt partiumi és bánáti részekkel) Közép-Európához, a külső országrészek (az Órománia vagy Regát néven összefoglalt Moldva, Havasalföld és Dobrudzsa) viszont Kelet-, illetve Délkelet-Európához tartoznak. Románia 41 megyéje közül 16 az erdélyi, 25 a fővárossal, Bukaresttel a regáti országrészhez tartozik. A román nép az indoeurópai nyelvcsalád újlatin ágához tartozik. Hivatalos adatok szerint Romániában a lakosság közel 90 %-át teszik ki, ezen kívül hozzá tartozik még a Moldvai Köztársaság lakosságából kb. 3 millió fő, Ukrajna területén kb 450 ezer fő, a balkáni országokban 1-1,5 millió fő, Magyarországon kb. 20 ezren, valamint élnek

még tengeren túli, és nyugat európai országokban is. Románia fiatal ország. A XIV században a Magyar Királyság hűbéreseként alakult ki a Havasalföldi és Moldvai Fejedelemség. A XV századtól a múlt századig a Török Birodalom vazallus államai voltak. 1859-ben egyesültek, 1862-ben fölvették a Románia nevet Az 1878as berlini kongresszuson véget vetettek a török fennhatóságnak, Romániát Dobrudzsával kibővítve önálló államnak ismerték el. Határai azonban századunkban is gyakran változtak 1913-ban megszerezte Bulgáriától Dél-Dobrudzsát, 1918-ban Oroszországtól Besszarábiát ( a történeti Moldva 1812-ben elcsatolt Prut- Dnyeszter közti része). A Párizs környéki békék Romániának ítélték Bukovinát, amely 1775-től osztrák tartományként szerepelt, valamint Magyarországtól Erdélyt és nyugati peremvidékét. A második világháborút követően újra változtak a határvonalak. Romániának 1940-ben le kellett mondania

Besszarábiáról és Észak-Bukovináról a Szovjetunió javára, Észak-Erdélyről Magyarország, Dél-Dobrudzsáról pedig Bulgária javára. Az 1940-es területi változások fő 6 oka Románia patrónusának, Franciaországnak az összeomlása volt. A craiovai egyezményben máig tartó érvénnyel rögzítették a román-bolgár határt. Az 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolt területek sorsát az 1947-es párizsi békében rendezték. A Magyarországgal való területi vitát a második bécsi döntés alkalmával kívánták rendezni, melynek köszönhetően a Nagyszalonta-Nagyvárad-Kolozsvár-MarosvásárhelySepsiszentgyörgy vonaltól északra eső területet Magyarországnak ítélték. Ennek a területnek 55 %-a magyar lakosságú volt. E határ súlyos következményekkel járt és jár hazánk számára is, hiszen nemcsak az etnikai elvet hagyták figyelmen kívül, hanem a természeti tájakat is szétdarabolták. Ezzel hazánk egy részét az ott élő emberekkel

együtt leszakították 6. A természeti erőforrások szerepe a gazdaságban Tudjuk, hogy egy ország gazdaságában az egyik legfontosabb szerepe a természetföldrajzi adottságoknak van. Az ország adott természeti adottságai ugyanis nagymértékben meghatározzák, hogy az ország ipara milyen irányban indul fejlődésnek. Románia természeti erőforrásai: Románia földjét a természet bőkezűen áldotta meg erőforrásokkal. Területén 14 természetföldrajzi nagytáj jelölhető ki. E nagytájak között szerepelnek alföldek, magashegységek, hegylábi dombságok és táblás halomvidékek egyaránt. Láthatjuk tehát, hogy az ország igen változatos domborzattal rendelkezik. Az ehhez alkalmazkodó éghajlati viszonyokkal együtt Románia természetföldrajza igen sokrétű mező- és erdőgazdaságra teremt lehetőséget. A mérsékelt öv valamennyi haszonnövénye termeszthető, igen jelentős a síkvidéki és a havasi állattenyésztés, a településhálózat

és az infrastruktúra fejlesztése, és igen fontos szerepet kap a turizmus is. Románia Európai viszonylatban igen gazdag ásványi nyersanyagkészlettel rendelkezik, mely lehetővé tette iparágak egész sorának a kiépítését. Jelentős energiakészletet ad a Kárpátokból sugarasan végigfutó vízhálózat is. Kellő vízmennyiséggel látja el mind a településeket, mind az ipari létesítményeket. Fontos szerepet kap a forgalom számára is. A dunai vízi út Európa belsejével köti össze az országot, míg a tengerpart kapu az ország számára, bekapcsolja őt a levantei kereskedelembe. Románia a szocialista korszakból ipari-agrár országként lépett ki. Az ipar részesedése 1990-től mind a foglalkoztatásban, mind a GDP-hez való hozzájárulást tekintve hanyatlott, és ezzel a mezőgazdaság amúgy is jelentős szerepe felértékelődött. Az ipari üzemek sorozatosan mentek csődbe, és bezárásuk után a munkások tömegesen tértek vissza a kisparaszti

7 gazdálkodáshoz. Ennek következtében a 90-es évek első felében másfélszeresére duzzadt a mezőgazdaságban foglalkozók száma. A mezőgazdasági termények a domborzattól függően találhatóak meg. A gabonatermesztés legjobb területei a nyugat alföldi határmellékeken és a Román-alföldön találhatóak. Kiemelkedő még Moldva, Dobrudzsa és az Erdélyi-medence gabonatermése is Búzából 7-8 millió tonna, kukoricából 10-13 millió tonna terem országszerte, a magasabb hegyvidékek kivételével. A kukorica főként a Regátban élelemgabona Az ipari növények közül kiemelkedő szerepe van a napraforgónak. Termőkörzetei megegyeznek a búzáéval. Fontos olajos növény még a repce, a szója és a ricinus A cukorrépa termesztése a síkságoktól a hegyközi medencékig igen széles körben folyik, ezeken a területeken rendeződtek be a cukorgyárak is. Textilnövények közül a len a székely medencékben, míg a kender főleg az

alföldi peremvidéken termeszthető. A magasabb fekvésű kárpátközi medencékben főként a burgonya termesztése terjedt el. Zöldségtermesztés az ország egész területén akadálytalanul folyik, ahol a természeti adottságok nehezítik, ott az üvegházi kertészkedés terjedt el. Jelentős a dombvidékek gyümölcstermesztése, valamint a délies lejtők szőlészete. Mint borvidék, említésre méltó Erdélyben Aradhegyalja és a Küküllővidék, Olténiában Drăgăşani környéke, a Kárpátkanyarban Odobeşti, a Moldvai- hátságon Kotnár, Dobrudzsában pedig Basarabi körzete. Az állattenyésztés az 1990-es évek piacvesztését és a rendezetlen tulajdoni viszonyokat igencsak megsínylette. Csökkent a szarvasmarha, a sertés, juh és baromfi állománya A szarvasmarha főleg a dombsági, a sertés a síksági megyékben jellemző, míg a juhtenyésztés egyaránt elterjedt a síksági, dombsági, sőt a hegyvidéki területeken is. A magángazdálkodás

reneszánszával viszont megnőtt a lóállomány. Erdélyben és a Havasalföldön bivalyt is tenyésztenek. Vannak még a mezőgazdaságnak úgynevezett hagyományos kiegészítő ágazatai is, amelyek szintén fontos szerepet játszanak. Ilyen a méhészet a Román-alföldön és a selyemhernyó-tenyésztés a Bánságban. A halászat is jelentős szerepet kap, fő körzetei a Fekete-tenger, a Dunadelta és a dombvidékek halastavai. 7. Az ipar Romániában: Romániában a II. világháború előtt úgynevezett ipartengely foglalta magába a kiemelkedő jelentőségű iparvidékeket. Ez az ipartengely két irányban húzódott Az egyik irányban Bukarestet, Ploieşti kőolajiparát, Brassó nehéz- és Nagyszeben könnyűipari körzetét, a 8 hunyad-bánsági vaskohászati komplexumot, valamint Arad és Temesvár gép- és könnyűiparát foglalja magába, a másik irányba pedig a kikötővárosokat (Konstancát, Brăilát és Galacot) A szocialista iparosítás során új

ipari központok jöttek létre Moldáviában és a Havasalföldön, valamint a Zsil és az Olt völgyében. Színesfémipari körzet alakult ki Nagybánya központtal és vegyipari körzet az Erdélyi-medencében. A villamosenergiatermelés közel ¼-ét a vízerőművek szolgáltatják A Dunán, az Olton az Argeşen és a Besztercén működnek a legfontosabb vízerőműrendszerek. A legnagyobb hőerőművek Olténiában lignitbázisra épültek. Az első atomerőmű 1995-re készült el Cernavodánál Bár a bányászat hanyatló tendenciát mutat, még mindig sokféle értékes nyersanyagot ad a gazdaságnak. A Kárpátok külső oldalán kőolajtelepek találhatók, de már kimerülő félben vannak a rablógazdálkodások következtében. Földgáz hatalmas mennyiségben van jelen az Erdélyi-medencében, ahol évente kb. 12 mrd m3 metánt hoznak a felszínre, és a kőolajtelepekről is származik kb. 6 mrd m3 kísérőgáz Kb 6 millió tonna barnaszenet bányásznak Petrozsény

körzetében, 34 millió tonna lignitet a szubkárpáti övezetben. Bőséggel fordul elő kősó a Kárpátok mindkét oldalán, ez kb. 2,6 millió tonnát jelent Igen jelentős szerepük van a Bánsági-hegyvidéken bányászott vasércnek, az Erdélyi-érchegység és Nagybánya vidékéről származó polimetallikus érceknek, a Kárpátokban többfelé kiaknázott rézércnek, a bihari bauxitnak, valamint a különböző építőanyagoknak. A kohászat 1990-től 1997-ig súlyos visszaesését mutat. Az acél előállítása 10 millió tonnáról 6, 6 millió tonnára esett vissza. A kohászat fő telephelyei Galaţi és a hunyad-bánsági körzet. Vegyi kombinátok létesültek az Erdélyi-medencében, Moldvában és a Havasalföldön, de szintén válsággal küzdenek. A gépipar az egész ország területén megtalálható Kiemelkedő központjai: Bukarest, Brassó, és Erdély néhány nagyvárosa, mint Ploieşti, ahol kőolajipari gépek előállítása történik, Piteşti,

ahol a Dacia autógyár üzemel, Craiova, ahol az Oltcit gyártása történt, valamint a kikötővárosok, melyek a hajógyártásnak adtak helyet. A könnyűipar területén kiemelkedő a kárpáti erdőségekhez és a nagyvárosokhoz kapcsolódó faipar, a Bukarestben és Dél-Erdélyben virágzó textilipar, valamint a bukaresti, temesvári és kolozsvári bőr-, és cipőipar. A könnyűiparban kiemelkedő jelentősége van a ruházati és élelmiszeriparnak, de ezek nagy területi szóródást mutatnak, csakúgy, mint az építőanyag-ipar. A közlekedésben napjainkig megőrizte vezető szerepét a vasúthálózat, mely sugarasgyűrűs rendszerű, középpontja a főváros. A műúthálózat sajnos igen rossz állapotú, a főútvonalak általában a vasúthálózattal párhuzamosan futnak. Az első autópálya az 1970-es években készült el Bukarest és Piteşti között. Jelentős a vízi szállítás, melynek központjai 9 Constanţa, Brăila és Galaţi. A légi

forgalom Bukarestben összpontosul A nagyobb vidéki városokból érkező belföldi járatokat a Băneasa repülőtér fogadja, míg a nemzetközi járatokat az Otopeni repülőtér. A csővezetékes szállításnak a kőolaj és a földgáz szállításában van szerepe. A külkereskedelmem volumenét tekintve Románia a magyarországinak a felét sem éri el. 1997-ben az export ¼-ét fémek és ásványi anyagok, alig 1/7-ét gépek és berendezések, 30%át szövetek, ruházati cikkek és bőráruk tették ki. Bár az ország ásványkincsekben viszonylag gazdag, mégis jelentős behozatalra szorul energiahordozókból, ásványi anyagokból, fémekből, illetve gépekből, gyári berendezésekből és vegyipari termékekből is. 8. A Kárpátokon kívüli országrészek: Munténia, Olténia, Moldva, Dobrudzsa A román főváros, Bukarest az ország déli részén, a román-bolgár határtól alig 70 km-re helyezkedik el a Duna és a kárpáti hegylábvonal között félúton. Az

I világháború előtt még csak negyedmilliós volt a város lélekszáma, de igen gyorsan növekedett, és a 90-es évek végén meghaladta a kétmilliót. Ebből a kb 20 ezer fős magyar lakosság színfoltot képez a város lakosságában. Bukarest az ország politikai, társadalmi, gazdasági életének a központja Az ország iparának 1/8-a itt összpontosul, de vannak iparágazatok, ahol ezt az arányt meghaladja. A gép-, a vegy-, a textil-és a bőr-cipőipar termelésének 15-20%-át adja a főváros Ipari övezete gyűrűszerűen veszi körül a centrumot. A Munténiai-síkság Románia legfejletlenebb alkörzete. Hat megyét foglal magába 25064 km2-en, 2 milliós létszámmal. Ezen a területen jelentősebb iparról még nem beszélhetünk Az alkörzet legnagyobb városa Brăila, a Havasalföld dunai kapuja. A fővárostól keletre terül el a Bărăgan lösztáblája, amelyet 100 éve csak birkalegelőnek használtak, ma már azonban Románia legfontosabb

gabonaraktárának tartják. A munténiai szubkárpáti övezet a Kárpátok külső oldalának legiparosodottabb része. 4 megyéből áll 21593 km2 területen, 2, 8 millió fős lakossággal. Változatos mezőgazdaság jellemzi és sűrű faluhálózat. Jelentős város Ploieşti, mely a román olajipar fellegvára, valamint közlekedési góc. Munténiában található Románia legfontosabb magashegyi üdülőkörzete, mely igen kedvelt kirándulóhely, régen a királyok nyaralóhelye volt. Olténia (5 megye, 29162 km2 2, 5 millió fő) sajnos még ma is gyengén fejlett agrárrégió. Ipara főleg Craiovára korlátozódott, mely tulajdonképpen a szocialista korszak előtt a regionális központ szerepét töltötte be. A város ma már országos jelentőségű iparközpont Helyet ad hőerőműnek, vegy-, gép-, textil-, bőr- és élelmiszeriparnak. 10 Moldva Romániának a Kárpátoktól keletre eső országrésze. 8 megyéjének 46070 km2 –es területén 4,8 millió

lakos él. Az ország egyik legváltozatosabb, mégis a legelmaradottabb régiója. Bár erőforrásai sokszínűek, így az iparhoz és a mezőgazdasághoz, valamint az idegenforgalomhoz megfelelő alapot nyújtanának, földrajzi helyzete mégis előnytelenebbé vált a piacgazdasági átmenet kezdete óta. Az országrész hagyományos központja Jászvásár, mely 1917-18 között Románia fővárosaként is szerepelt. A Moldvai-mezőség déli peremén fekszik Sokoldalú gazdasági és kulturális központtá emeli gép-, gyógyszer-, könnyű- és élelmiszeripara, valamint egyeteme. Moldva déli részének központja Galac, mely dunai kikötőként, hajóépítő és vaskohászati központként ismert. A fő megélhetési forrást a mezőgazdaság jelenti A híres észak-moldvai kolostorvidékeken fejlődésnek indult az idegenforgalom. További turistacsalogatóként szerepelnek a Moldvai-Kárpátok ásványvizes gyógyhelyei. Dobrudzsa 2 megyéje Konstanca és Tulcea 15485

km2-nyi területet foglal el és 1 millió főnek nyújt otthont. Romániának a Balkán-félszigetre nyúló tengerparti tartománya Nagyrészt löszborította hátság, ezáltal Románia legszárazabb, legelőkkel, vagy silány gabonatáblákkal hasznosított vidéke. Északi részén, a Duna-delta sűrű nádrengetegével Európa egyik utolsó, alig érintett tájegysége, természetvédelmi terület. A régió korábban rendkívül el volt maradva, de az elmúlt évtizedekben sokat lépett előre. Az eredetileg többséget képező nemzetiségek (törökök, tatárok, lipovének, bolgárok stb.) a betelepülő románok mellett 100 %-os kisebbséggé zsugorodtak. Az országrész fő helye Konstanca, melyet Románia tengeri kapujának is neveznek. Itt található a Duna-Fekete-tengeri-csatorna végpontja is. Iparából a hajógyártás, a könnyű- és az élelmiszeripar említhető 9. Kárpáton belüli országrész: Erdély (egy országnyi országrész), vagy Transilvania az

1918-as uralomváltás óta Románia Kárpátokon belüli országrészét jelenti. A szó eredetileg erdőn túli területet jelöl, amely a mai Erdélyi-középhegység keleti oldalát jelenti. Erdély külön püspökséget és vajdaságot képzett a Magyar Királyságon belül. A magyar király helytartójaként működött az erdélyi vajda, aki igazgatta az erdélyi vármegyéken kívül a székelyek és a szászok autonóm egységeit is. 1438-tól 1876-ig volt érvényben a három nemzet, a magyar, székely, és szász nemzet együtt élését. A „három nemzet uniójának” is nevezték, melyből a románság kimaradt 1867 után Erdély autonómia nélkül „Királyhágón túli országrész néven” betagozódott Magyarországba. 11 A románok kollektív nemzetiségi jogait nem ismerték el. Szabadon állíthattak iskolákat, és szabadon gyakorolhatták a helyi nyelvhasználat jogát. A gazdasági fejlődés súlypontja inkább a dél-erdélyi körzetekre esett, ahol

főként a románok és a németek laktak. Azok a területek, melyeket főleg magyarok laktak, továbbra is agrárkörzet maradt, nem esett át jelentős fejlődésen, és a lakosság száma is jelentősen leapadt a nagymértékű kivándorlásoknak köszönhetően. Az első világháborút követően Erdélyt nevezhetjük Románia legfejlettebb országrészének, mely a teljes ország lakosságának 35%-át, területének pedig 42%-át teszi ki. A földművelést, állattenyésztést és az erdőgazdálkodást tekintve Erdély 81,9 ezer km2 területének 40 %-a erdő, 27 %-a szántóföld, 14 %-a legelő, 13 %-a rét. 10. Az erdélyi régió három része: 1. Az északnyugati régió, mely hat megyét foglal magába (Kolozs, Beszterce-Naszód, Bihar és Szatmár, Szilágy és Máramaros). E hat megye együttes területe 33960 km2, lakosságuk 1997-ben 2,9 millió fő volt, ebből kb. 630 ezer magyar, 30 ezer ukrán, 6-8 ezer német és 10 ezer szlovák. A régió igen változatos

tájképet ad, mégis főleg a dombvidék a jellemző, mely a mezőgazdaságnak közepes feltételeket kínál, és bár nem kiemelkedő mértékben, de ásványkincsek is rendelkezésre állnak. Az iparosításnak az 1960-as években vett lendülete a Nagyvárad-Kolozsvár-Nagybánya-Szatmárnémeti négyszöget rajzolta ki. Kolozsvárt Erdély fővárosának is nevezik. A városnak jelentős a kulturális-történelmi szerepköre is Számos opera, színház és egyetem kapott helyet itt. Gazdasági jelentősége nem olyan kiemelkedő, mint Brassóé és Temesváré, mégis tapasztalható fejlődés, hiszen iparát bővítették az elmúlt évtizedekben nehézgép-gyártással. A város vonzáskörzetében található a Kolozs megyei ipartengely, melyet Torda a nagy cementművel, Aranyosgyéres a vaskohászattal, Szamosújvár a faiparral és Dés a sóbányával és papírgyárral alkotott. Erdélynek nyugati kapuja volt Magyarországra, hiszen a Körösvidék a szomszédos sávon

helyezkedik el. Legnagyobb városa Nagyvárad A város nagy múltú ipari és kulturális központ, valamint római katolikus és református püspöki székhellyel rendelkezik a SebesKörös völgykapujában. A város ipari jelentőségét a Királyerdőben bányászott bauxit feldolgozása kapcsán is említhetjük. Nagyvárad jelentőségét a gyógyforrások is növelik 12 A régió északi részének másik nagyvárosa Nagybánya, mely központja a színes-és nemesérc bányászatnak, valamint a kohászatnak. Másodlagos aranytermelés is folyik, melynek következtében hazánk ciánszennyeződés által súlyos károsodást szenvedett. A környezeti katasztrófa 2000. évben érte a Tiszát a Szamoson keresztül, melynek következtében óriási halmennyiség pusztult el, és belegondolni is szörnyű, mekkora mennyiségű szennyeződés szivárgott a folyómederből a talajba. Jelentős ipari és kulturális központ Szatmárnémeti is. Völgykapuvárosként ipari és

kulturális központot jelent az Alföld azon részén, ahol a Szamos befut. 2. A délnyugati régió, melyhez Arad, Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megye tartoznak. A négy megye összterülete 51852 km2, lakossága az 1997-es év adatai szerint 2,1 millió fő. Összetételük a következőképpen alakul: kb 170 ezer magyar, 30 ezer sváb (német), valamint 100 ezer főt tesznek ki a szerbek, szlovákok, bolgárok, csehek, ukránok együtt véve. Természeti szempontból ez a régió sokféle tájegységből tevődik össze. Területileg itt találkoznak az Alföld, az Erdélyi-középhegység, a Bánsági-hegyvidék, a Déli-Kárpátok, valamint a Hunyadi-medence azon területei, melyek ezt a régiót alkotják. Mint láthatjuk, természet-földrajzilag is több arca van a körzetnek, ennek megfelelően alakultak az ipari tevékenységek is. A hegyvidéki területen a bányászatnak és az iparnak volt jelentős szerepe, mely napjainkra sajnos hanyatlásnak indult. Az Alföldi

területek járultak hozzá, hogy a piacgazdasági átmenet útján a mezőgazdaság kerüljön kedvezőbb helyzetbe. Ez a terület Románia legfontosabb mezőgazdasági körzeteinek egyike két sokoldalú nagyvárossal a Maros és a Temes-Béga völgykapujában. A Maros és a Temes völgyében igen fontos közlekedési tengelyek vezetnek Erdély belsejébe és a Román-alföld felé. Temesvár ennek az országrésznek a legfontosabb központja, a Béga-csatorna partján fekszik, igen sokszínű nemzetiséggel. Fejlett könnyű-, gép- és élelmiszeripara van, de a kultúra területén is jeleskedik egyetemeivel és román, valamint nemzetiségi kulturális intézményeivel. Temesvárhoz hasonlóan kiemelkedő jelentőségű Arad is, mely a Maros völgykapujában fekszik és Magyarország vonatkozásában igen fontos szerepet töltött be az 1948-49-es forradalom és szabadságharc idején. Iparából a vagongyártás, a vegyipar és a könnyűipar emelkedik ki. Aradtól keletre a

Zarándi hegység lejtővidékén terem Aradhegyalja bora Románia legforgalmasabb nyugati határátkelő helyei Nagylaknál (közút) és Kürtösnél (vasút) vannak. Bár a piacgazdasági átmenetből vesztesként kerültek ki, mégis említést érdemlő Vajdahunyad és Resica kohászati, valamint Petrozsény körzetének bányászati komplexuma. 13 Petrozsény Románia legnagyobb mélyművelésű bányakörzetének, a Zsilvölgyi szénmedencének a központja. Szintén figyelmet érdemlő városok Déva, Lugos és Karánsebes Komplex iparszerkezettel, valamint jelentős történelmi és kulturális háttérrel rendelkeznek. A körzet déli részén húzódik meg Románia legrégibb, már a római korban is használt gyógyfürdője, Herkulesfürdő a Cserna völgyében. 3. A belső erdélyi régió, mely a Brassó, Nagyszeben és Marosvásárhely köré szerveződő hat megyét foglalja magába. A hat megye területe 34015km2, a 2,7 millió főnyi lakosságból kb. 900

ezren vannak magyarok és 30 ezren németek (szászok főleg Szeben és Brassó megyében). Ezek a megyék Románia legváltozatosabb régióját alkotják, hiszen ide tartoznak a történeti Székelyföld és Szászföld nagy része, az Erdélyi-medence déli fele, valamint a Keleti- és Déli-Kárpátok legszebb hegyvidékei és turisztikailag legérdekesebb városai. A régión belül iparosított és iparosítatlan körzetek egyaránt előfordulnak. Az idegenforgalom Brassó környékén a legjelentősebb, de jó adottságai vannak Székelyföldnek is. Az országrész legnagyobb városa Brassó, Romániában a főváros után a legjelentősebb iparközpont. Hágóalji város, az Erdélyt, Moldvát és a Havasalföldet összekötő utak metszéspontjában fekszik. A legfontosabb jelentősége a gépiparnak van, mely nagyüzemekbe tömörült, és sajnos a csőd szélén áll. Elsősorban a traktor-, teherautó- és repülőgépgyártást kell említenünk. A gépipar mellett szinte

minden jelentős ágazat képviselve van A román-magyar-szász lakosságnak köszönhetően jelentős kulturális központ, műemlékei és csodálatos természeti környezete miatt igen kedvelt a turisták számára. Az országrész második ipari központja Nagyszeben. A város az erdélyi szászok gazdag kulturális örökségét műemlékeiben és hangulatában egyaránt őrzi. (Bruckenthal Múzeum, német színház és konzulátus). Egyre jelentősebb szerepe van a gépgyártásnak, de igazán a hagyományos textil-, bőr- és élelmiszeripar a kiemelkedőbb. Fontos vegyipari központ Marosvásárhely, mely az Erdélyimedence földgáz- és kősó-lelőhelyeihez kapcsolódik, de a 60-as évek óta erőteljes ipartelepítés központjává vált. Az elektrotechnika, műtrágyakombinát, bútorgyár, valamint könnyű- és élelmiszeripar rendelkezik egyre jelentősebb szereppel. De a kisebb városok közül is sok érdemel említést. Gyulafehérvár volt az Erdélyi fejedelemség

székvárosa, az erdélyi katolikus érsek székhelye, valamint az erdélyi románság gyűlése 1918. december 1-jén itt mondta ki a Romániához való csatlakozást Medgyes és Segesvár a Nagy-Küküllő menti ipartengely városai. Dicsőszentmárton és Fogaras vegyipari központok. A két Küküllő összefolyásánál fekvő Balázsfalva az erdélyi románság régi művelődési központjaként ismert. Hargita megye székhelye Csíkszereda, mely 14 a híres csíksomlyói katolikus búcsújáróhely közelében fekszik. Iskolái révén Székelyudvarhely a székelység legfőbb kulturális központja. Gyergyószentmiklós faiparáról nevezetes, és a szomszédságában lévő Gyilkos-tó, valamint a Békás-szoros igen sok látogatót vonz. Kézdivásárhelyen magyar tanítóképző működik A székelyföldi városok iparosítása a 70-es évektől vett nagyobb lendületet. A már meglévő fa- és textilipar mellé elsősorban gépalkatrészüzemek létesültek.

A tájképi szépségekben gazdag vidék az idegenforgalom számára sok lehetőséget rejt. Kovászna, Tusnádfürdő, Szováta és Borszék gyógyhatású fürdői, ásványvizei, Korond fazekasipara, a Szent-Anna-tó és még sok egyéb gyönyörű látványosság a turisták tömegeit vonzzák. 11. A gazdasági szerkezet átalakulása A háború után Románia termelési és főleg foglalkoztatási struktúráját tekintve agrárország volt, jelentős termelőiparral. 1950-ben a mezőgazdaságban talált munkát a foglalkoztatottak 74 %-a, az iparban pedig a 12%-uk. Ennél alacsonyabb iparosodottsági fokon KeletEurópában csak Bulgária állt A román iparosítás viszonylag gyors volt, ha a termelés ágazati megoszlását tekintjük, viszont lassú a foglalkoztatási struktúra kialakításában. A kelet-európai országok közül Romániában indult meg a legkésőbb a munkaerő-felszívó iparosítás, akkor viszont nagyon gyorsan zajlott le. A mezőgazdaságban

foglalkoztatottak számát tíz év alatt csökkentették 50-ről 30%-ra. A román beruházási politika a termelő ágazatokat részesítette előnyben. Az iparfejlesztés az ötvenes években az olajiparra, a hatvanas években vegyiparra, a következő évtizedben pedig a gépgyártásra koncentrált. Kiemelkedő szerep jutott a termelőeszköz gyártásának is A hetvenes évektől Románia iparfejlesztése egyre inkább a hazai gépekre támaszkodott. A mezőgazdaság viszonylag magas aránya mellett feltűnően alacsony az élelmiszeripar termelése. Az ipar-centrikus gazdaságfejlesztéshez igazodott az oktatási rendszer is Nőtt az ipari szakiskolába járók aránya a gimnáziumi tanulókéval szemben. Nőtt a műszaki egyetem hallgatóinak az aránya, ugyanakkor csökkent a tanárképzés, a művészeti és közgazdasági hallgatók aránya. Romániában európai színvonalon áll az egy lakosra jutó élelmiszertermelés, a lakosság mégis gyenge színvonalon táplálkozik,

és jegyre kapja az alapvető élelmiszert. Hatalmas összkomforttal ellátott lakásokból álló lakótelepek épültek, de a lakásoktól megvonták a fűtést, a vizet, valamint korlátozták az áramszolgáltatást is. 15 A 80-as években az ország nagyfokú demodernizációs folyamaton ment keresztül. 1982ben megfigyelhető volt a gazdaság minden területén, hogy törekedtek a kiéleződött feszültségek csökkentésére. A takarékossági szabályok mellett elfogadták a Nemzetközi Valutaalap néhány javaslatát, emelték a fogyasztói árakat, ösztönző árrendszert vezettek be a mezőgazdasági termelésben. Elképzelhető lett volna a lakossági fogyasztás, elsősorban az energia- és élelmiszerellátás javítása. Ehhez nem kellett volna sok eszközt átcsoportosítani Rendszert stabilizáló tartalékot jelenti a vezetés számára a lakossági fogyasztás növelésének a lehetősége. A Ceauşescuvezetés ezzel a lehetőséggel nem akart és nem is tudott

élni A rossz életkörülmények hozzá tartoztak a rendszert fenntartó fizikai és pszichikai elnyomáshoz. 12. Területi fejlődés, regionális politika A szocialista típusú gazdasági-társadalmi modernizációk célul tűzik ki az ország különböző fejlettségi területei, a város és a falu közti különbségek csökkentését. A Kárpátokon kívüli terület általában minden szempontból elmaradottabb volt. Szigetként emelkedett ki Bukarest, Ploieşti és még öt másik város. A többi vidéki városnak fejletlen volt az iparszerkezete, a ritkán látott déli és keleti mezőgazdasági vidékeken és a Kárpátok előterének falvaiban szinte ismeretlen volt az ipari tevékenység, és kezdetleges az infrastruktúra. Az ipari foglalkoztatottság területi szórásából látható, hogy 1970-ig lassan változott z ipar területi koncentrációja. A gazdasági növekedés a már említett ipari tengelyre koncentrált. Különösen éles a mezőgazdaság ágazati

elkülönültsége és a parasztság hátrányos megkülönböztetése. Ennek következtében a falvak fejlődése elmaradt, alig volt lehetőség az épületállomány megújítására, kisüzemek létesítésére. A vezetés modernizációt csak úgy tudott elképzelni, hogy minden központilag diktált feltételek között zajlik. Erdély sajátosságát a régi Romániához képest a gazdasági fejlődési szint elérése, és a kulturális különbségek mellett főleg etnikai összetétele képezte. A tágan értelmezett Erdély és Románia más régiói között 1944-ig fennmaradtak az ellentétek, amelyek a történelmi hagyományokon alapuló eltérő gazdasági fejlettségen, kulturális és vallási különbségeken alapultak. A történelmi Erdély ebben az időszakban is közgazdaságilag magasabban fejlett terület volt a fejlett európai kultúrához jobban közelítő kultúrával. Az ellentétekhez hozzájárultak a kulturális és életmódbeli különbségek is. A

régi Romániában túlnyomó többségben görögkeletiek éltek, Erdélyben viszont a románság két különböző, de korábban egyenrangú egyházhoz tartozott. Románia államvallásnak tekintette a görögkeletit, és csak 16 elsőbbségi jogot biztosított a görög katolikusnak a többi nem román kultúrákkal szemben. A történelmi Erdély magyar és német etnikai-nemzetiségi kisebbsége körében, amit az első variáció esetében a románság egy része is támogatott, 1918 után is fennmaradtak a nemzeti szuverenitásra irányuló törekvések. Az erdélyi románság további jelentős csoportjai ugyanakkor támogatták a Nagy-Románián belüli autonómiai törekvéseket. 1919-ben a Párizsban aláírt szerződés értelmében Románia kötelezettséget vállal arra, hogy a más népekhez tartozóknak ugyanazon polgári és politikai jogokat biztosítja, mint amelyeket a román állampolgárok élveznek, valamint tiszteletben tartja nyelvüket és vallásukat.

Ezeket az alapelveket Románia azonban csak minimálisan vette figyelembe. Az etnikainemzeti kisebbségek elnyomásának a legjellegzetesebb területe az anyanyelv használata A falusi lakosság nyelvének használata volt a legtovább lehetséges, itt érvényt kapott a magyar nyelvű közigazgatás. Az első években a jegyzők a helyükön maradtak, de amikor rendeletet kaptak a kizárólagos román ügyviteli nyelv használatára, jegyzőkönyvek, anyakönyvek, egyéb hivatalos dokumentumok román nyelven történő vezetésére került sor. A magyar nyelv használata csak szóban vált lehetségessé, de a munkahelyen sem mindig. Írásbeli használata lehetetlenné vált. Az 1936-os közigazgatási törvény szigorú megtorlást helyezett kilátásba a kisebbségi nyelvek alkalmazása esetén. Az erdélyi magyarságnak több mint fele a református egyházhoz tartozott. A trianoni békeszerződéssel csak az unitárius egyház került teljesen román uralom alá. A magyar

kisebbség érdekképviseletét az egyházak mellett az 1922-ben megalakult Országos Magyar Párt látta el. 13. A népesség területi mozgása A legutolsó népszámlálást 1977-ben tartották. 1966 és1977 között Románia évi 11 ezrelékes népszaporulatával Európa egyik leggyorsabban szaporodó országa volt. Területileg a népesség szaporodása egybe esett az ország fejlődésben élenjáró megyéivel és városaival. A gyors természetes szaporulatú északkeleti országrész lemaradt a fejlődésben, így az elvándorlás fokozódott, a népesség stagnált, vagy csökkent. Országszerte inkább a vándorlás és nem a természetes szaporulat határozta meg a népesség növekedését. A városlakók aránya nőtt 38,2 %-ról 47,4%-ra. Az urbanizáció együtt járt a falusi népesség elvesztésével 1977 és 1985 között a városlakók részaránya az összlakosságon belül 43,6 %-ról 50 %-ra nőtt úgy, hogy a városok száma gyakorlatilag ugyanannyi maradt.

Bár korlátozva voltak a 17 beköltözések, a nagyvárosok lakossága mégis nőtt, míg a 20 ezernél kevesebb lakost számláló városokban tovább csökkent. 14. Az életkörülmények hatása a területi megoszlásra A nyolcvanas évek eleje óta fogyasztáskorlátozás áll fenn, amely miatt át kell értékelni az életkörülmények hagyományos mennyiségi mutatóinak érvényét. A lakásviszonyok nem jellemezhetők a távfűtésbe bekapcsolt épületek számával, ha maximum 14 fokra fűtik fel azokat és csak másnaponként van melegvíz. Az egészségügyi ellátás aligha jellemezhető a kórházi ágyak számával, ha nem tudnak gyógyszeres ellátást biztosítani, és műtét közben áramkimaradás fordulhat elő. A fogyasztás színvonala megyénként változó, azokon a területeken, ahol önellátó termelés működik, ott jobb helyzetben vannak. Mivel az állami kiskereskedelem és elosztási rendszer a települések adminisztratív státusza és ipari

jellege szerint differenciál, a fővárosban és néhány ipari körzetben valamivel jobb az ellátás, mint országosan. Még a nagyobb vállalatok is próbálnak termékeikért élelmiszert szerezni. Az Erdélyen kívüli országrészek legfejlettebb megyéi a 15-25. helyen állnak Azok a megyék, amelyeknek székhelye korábban tartományi székhely volt, viszonylag előrébb helyezkednek el. Itt a városiasodás meghaladja az iparosodottságot Az utóbbi húsz év iparosításában élen járó megyék ellátottsági mutatói messze elmaradnak attól a szinttől, amely az iparosodottság alapján várható lenne. A legelmaradottabb megyében, ahol még nagyrészt mezőgazdasági és falusias életmódot folytatnak, az ellátottsági mutatók 30-50 %-kal rosszabbak az országos átlagnál. Ilyen területek találhatók a déli területeken, a Duna melletti sávban. Az ország elmaradottabb részein az infrastrukturális szegényég és a közeli munkalehetőségek hiánya a fő

probléma. A falvak gazdasági és társadalmi felemelkedésére az adott ideológia keretei között nem sikerült széles körben lefogadható, csak koncentrált megoldást találni. A hetvenes években, amikor a fiatal generációk bekerültek a városba, az állami ellátási hálóba, még javíthattak az élet és munkakörülményeiken. Ennek a lehetősége a nyolcvanas évekre beszűkült a városok túlzott növekedése és a gazdasági fejlődés lelassulása miatt. Ezzel egyidőben a városi szolgáltatások leromlottak, vonzerejük megszűnt, kezdtek a falusihoz hasonló életformák és életkörülmények terjedni. A központi tervekben szereplő urbanizációs célok és a gyakorlati ruralizációs tendenciák ellentmondása feloldhatatlan volt. A forradalom 18 utáni kormány helyzete is hasonlóképpen ellentmondásos volt. Az igazságtétel azt kívánná, hogy a falva és a mezőgazdaság javára eszközöket csoportosítson át. Ugyanakkor a városok lakói is

követelik sorsuk jobbra fordulását. A városi életkörülményeket központi forrásból kell javítani, a falvak számára egyelőre elég az is, hogy ne legyenek elnyomva, hanem teret engedjenek a magántermelésnek és a piacozásnak. 15. Új vezetők, változatlan intézmények a forradalom után A forradalom után az 1990. januári állapot szerint a legfelső gazdasági döntéshozás a Nemzetmentési Front gazdasági bizottsága kezébe került. A végrehajtás terén államigazgatási koncentrációt hajtottak végre. Az Országos Tervhivatalból és az Anyag és Állóalapgazdálkodási Hivatalból létrehozták a Nemzetgazdasági Minisztériumot. A továbbra is igen képlékeny politikai helyzet gazdasági hatása az, hogy a termelés számos üzemben nem indult be. A „vállalati önállóság” tényleges növekedése egyelőre inkább a káoszt fokozta, mint az érdekek összehangolását segítette. A gazdasági vezetők és kutatók körében általános

a bizonytalanság azt illetően, hogy milyen az ország valós gazdasági helyzete, hiszen a Ceauşescu rendszer utolsó éveiben egyre fokozódott a torzítás, az alaptalan sikerpropaganda. Kiderült, hogy a legszűkebb belső használatra sem készültek valós elemzések. A statisztikai hivatalban most újra nekifutnak, hogy elkészítsék a valós adatokat tartalmazó felmérést. Ennek érdekében a vállalatoktól, megyéktől, minisztériumoktól újra bekérik az 1989-es évre vonatkozó tényeket és becsléseket, mely alapján közleményt fognak közzé tenni. A Gazdasági Prognózisok Intézetének igazgatója szerint a nyolcvanas évekre vonatkozó adatok mind manipuláltak, kivéve az adósságokra és azok visszafizetésére vonatkozó információkat. Ő maga vett észre egy hamisítást, mely az 1985-ös nemzeti jövedelemre vonatkozott. Eredményeként a nemzeti jövedelem növekedése valóságos növekedése egy százalék helyett 5,2 % volt. A valóságtól

leginkább az 1989 évi adatok rugaszkodtak el A gabonatermelésre például az előző évi kétszeresét, 60 millió tonnát jelentettek. Amerikai becslés szerint az előző évihez hasonlóan kb. 20 millió tonna gabona termett 1989ben, de az újabb román forrás 16,7 millió tonnát közöl Román szakemberek az egy évtizede tartó erőteljes csökkenés eredményeként reálisnak tartják a kőolajtermelés 9,5 millió tonnás szintjét. A mezőgazdasági és az ipari termelés korábban torzított adataival kapcsolatban némileg indokolatlan a nagyarányú megdöbbenés, hiszen a kik meg vannak lepődve, maguk is részt vettek a torzítások kidolgozásában. A 19 korábbi struktúrapolitika hibái közül a legszembetűnőbbeket igyekeztek kijavítani. A tervhivatal becslése szerint 1989-ben nagy és haszontalan projektumokba ölték a beruházások 40 %-át. Elismerték, hogy az utóbbi évtizedek során túlfejlesztették az alapanyagipart, aminek importanyag

szükséglete nem megfizethető az ország számára. Kritika érte a régi rendszer külkereskedőit korrupció és inkompetencia miatt. A Nemzetgazdasági Kutatóintézet osztályvezetőjének adatai szerint a nyugati vásárlók a mezőgazdaság és a konfekcióipar termékeit az azonos minőségű bolgárral összehasonlítva féláron vették Romániától. Több száz százalékos profitot vághattak zsebre a kereskedők vagy azért, hogy a román funkcionáriusok kezébe is jusson, vagy azért, mert utóbbiak nem ismerték termékeik világpiaci árát. A külkereskedelmi miniszterhelyettes sem rendelkezik megbízható adatokkal. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmi forgalom 1989 első felében -a partnerek statisztikája szerint- jelentősen csökkent. Ebben közrejátszhatott az adósságtörlesztés érdekében az első negyedévben tett végső erőfeszítés, és a most már gazdasági téren is kimutatható nemzetközi elszigetelődés. Ugyanakkor

látható az is, hogy a kereskedelmi többletre törekvés az adósságok visszafizetése után is változatlanul fennmarad. Nem lehet pontos képet kialakítani arról, hogy miként sikerült 1989 első negyedévének végére törleszteni a nyugati adósságokat. Az OECD országokkal folytatott kereskedelemből 2772 millió dollár származott 1988-ban, így mintegy 1,3 md dollár forrása ismeretlen. Korábbi helyi információk szerint arab partnerek olajjal törlesztettek Romániával szemben fennálló tartozásaikból, amit azonnal pénzzé lehetett tenni. A forradalom után olyan hírek terjedtek el, hogy az aranytartalékok kiárusításával teremtették elő a hiányzó összeget. Az MTI bukaresti tudósítója szerint Ceauşescu arab terroristák kiképzésére és üdültetésére kapott több md dollárt Szaúd-Arábiából, és ebből törlesztette az adóssághátralékot. 16. A felhalmozás és fogyasztás új arányai A Nemzetmentési Front Tanácsa ideiglenes

gazdasági program szerint dolgozik. Ebben szerepelnek a strukturális átszervezések, a termelés beindítása, valamint a lakossági ellátás javítása. Egyik első intézkedésként leállítottak minden olyan építkezést, amelyre nem volt részletes terv, hanem csak elnöki rögtönzések alapján folytak. Ezeket konzerválják, és később döntenek az új funkciókról. Leállították az Argeş folyó szabályozását, amivel Ceauşescu hajózó útvonalat kívánt létesíteni a Duna és Bukarest között. Leállították a bukaresti városközpont építkezését, melynek sorsáról még továbbra sem született döntés. Alapvetően 20 környezetvédelmi szempontok alapján próbálják a jövőben jóvátenni a Dunadelta lecsapolása során elkövetett hibákat. Leállították vagy korlátozták számos energia- és importigényes , valamint eladhatatlan terméket gyártó üzem termelését. Országos szinten munkanélküliségről beszélnek. A kormány bízik

abban, hogy a mezőgazdaság, a szolgáltatások és a kisipar továbbra is fel tudják szívni a munkaerőfelesleget. A termelés visszafogásával nyert energiát és nyersanyagot a lakosság szükségleteinek kielégítésére csoportosították át. Elsőbbséget élvez a sokat nyomorgott nép ellátása élelmiszerrel, villanyárammal és energiával. Megindult a távfűtés és a melegvíz szolgáltatás Korlátozás nélkül kapható villanyáram, benzin és hús Az élelmiszerkínálat Bukarestben látványosan javult januárban: rendszeresen volt kapható tej, tojás, felvágott, kávé, déligyümölcs. Nagy volt a sorban állás, de volt miért sorba állni Vidéken kevésbé javult a helyzet. Importárut nem lehetett találni, és fennmaradt az adagolás is A külkereskedelmet is a lakosság szükségleteinek kielégítésére állították át. Korábban tilos volt az élelmiszerek importja még akkor is, ha egyébként el nem adható román árut ellentételezett volna.

Most be lehet hozni Görögországból narancsot és citromot terepjáró gépkocsikért cserébe. Vietnam trópusi gyümölcsökkel törleszti tartozásait Szovjetunióval sikerült megállapodni abban, hogy 1990 első negyedévében a kőolajimport ellentételeként szereplő hús helyett bort és más szeszesitalt szállítsanak ki. Az év hátralevő részéről azonban újra kell tárgyalni. 17. Kezdeti lépések a magánkezdeményezés felszabadítására Növelték a parasztok háztáji földhasználati jogát síkságon fél hektárra, dombságon 1 hektárra. Előírták, hogy a parasztok nem alkalmazhatnak bérmunkát Ez tipikusan szocialista szemlélet. A nagyüzemi keretek hatékonyabbá tételére még csak halvány elképzelések rajzolódtak ki. Fontos lenne a gépállományok gépeinek mihamarabbi átadása a szövetkezeteknek, de ennek gyakorlati megoldása kidolgozatlan. A mezőgazdasági üzemek túlzottan magasnak tartják a beszállítói árakat. Központi

forrásból finanszírozzák a növényvédelmet, az erre szakosodott megyei vállalatok szolgáltatásáért ezentúl nem kell fizetni, és olcsóbb lesz az öntözés is. A felsőfokú szakemberek központilag meghatározott bérét ismét a költségvetésből fizetik. Eltörölték a kötelező szerződéskötést a családi gazdálkodások és a termelőszövetkezetek számára egyaránt. Az átvételi árak átlagos növekedése 50 százalékos lesz, ami lényegesen 21 elmarad a feketepiaci áraktól. Eltörölték az önellátásra vonatkozótörvényt, minden kiskereskedelmi forgalmat akadályozó megszorítást és szabaddá tették az árakat. Az igen nagy inflációs nyomással nem számoltak. Az összes ágazati gazdasági kutatóintézetet összevonták és a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete helyezték. A gazdaságirányításban az a nézet uralkodik, hogy a tervgazdaságot most végre lehet jól csinálni, mivel megszűntek a politikai torzítások és

beavatkozások. Rövid távon arra koncentrálnak, hogy a gazdaság működéséről lehántsák a Ceauşescu korszak túlkapásait, és eltöröljék az utóbbi évek intézkedéseit. A munkaerő számára szabaddá vált a költözködés és a munkahely megválasztása. A rögzített árak és a termelési költségek közti különbség ismét a vállalat legális jövedelme lett. A vállalatok szabadon dönthetnek a beruházásokról. A tulajdonviszonyokban vegyes gazdaságról beszélünk, de a hazai magántőkének erősen korlátozott szerepet szánnak. A külföldi tőke beáramlásának még nincsenek meg a feltételei. A hitelfelvételt éppúgy elvetik, mint a bukott diktátor, de egyelőre kénytelenek külföldről finanszíroztatni a fogyasztásnövelő intézkedéseket. A román szakembereknek nem volt lehetőségük figyelemmel kísérni a keleteurópai reformok tapasztalatait, belső vitákat sem folytattak, így illúzióik ott maradtak, ahol a magyar reformereké

1957-ben. A fiatal generáció azonban nem „kerget” illúziókat a tervgazdaság reformálhatóságával kapcsolatban. Felkészülten vallja a pénz központi szerepét 18. Összefoglalás Mint azt láthattuk, Románia és Erdély, valamint Erdély és Magyarország történetét, történelmét nem lehet külön-külön tárgyalni. A történelem során számtalanszor tapasztalhattuk a három terület összekapcsolódását, összetartozását. Erdély igen szorosan kötődik Magyarországhoz, mert annak része volt területileg és nemzetiségileg egyaránt. Erdély Romániának igen gazdag része, mely Magyarországhoz tartozott. Ezt elvették tőlünk, és ezzel nemcsak nekünk okoztak kárt- leszakítottak egy darabot belőlünk-, hanem a kint maradt társainknak is. Ennek volt köszönhető az a jelenség is, hogy a forradalom után igen sokan települtek át Magyarországra. Családokat választottak el egymástól, ez ösztönözte az embereket a költözésre,

áttelepülésre. Bár merész kijelentés, de hiszem, hogy igazi nagy magyarokat találunk Erdélyben. Őket igazán fűti a hazaszeretet, tudják, hová tartoznak, honnan jöttek. Velünk ünneplik a magyar hősöket, hiszen ők is magyarok Elszakított magyarok. És azért nem pusztult ki belőlük a magyarságtudat, mert ők már tudják, milyen a hazát elveszíteni, milyen nem ott élni, ahová tartoznak. Számunkra pedig azt kívánom, hogy 22 ne kelljen megtudnunk, milyen a hazát elveszíteni. Ezért hát vigyázunk rá, és legyünk magyarok! És ami a legfontosabb, hogy legyünk rá büszkék! 23 IRODALOMJEGYZÉK Bulla Béla – Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza Lucidus Kiadó Bp. 1999 Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza Elte Eötvös Kiadó Bp. 2000 S. Benedek András: Kárpátalja története és kultúrtörténete Bereményi Könyvkiadó Hunya Gábor – Réti Tamás R. Süle Andrea – Tóth László: Románia 1944-1990 Gazdasági és

politikai története Atlantisz Medvetánc 1990 I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok Történeti tanulmányok Akadémia Kiadó Bp. 1966 Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon Kossuth Könyvkiadó 1984 Balogh László: Románia története Aula Kiadó 2001 24