Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Juhászné Szalai Nóra - A magyar vállalati méretstruktúra változásai és ennek tendenciái

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Magyar vállalati méretstruktúra változásai és ennek tendenciái az elmúlt 1-1,5 évtizedben Juhászné Szalai Nóra Gazdálkodási szak Levelező C csoport 2003/2004 tanév I. f év Tartalomjegyzék A gazdasági struktúra fogalma és megközelítési módja Strukturális változások A struktúrapolitika funkciói és általános jegyei A vállalkozások struktúrájának átalakulása Magyarországon A privatizácó A gazdasági szervezetek száma és mérete 1989-1995 között Felzárkózási kísérlet – kudarcokkal Az átalakulás ára Növekedés, struktúraváltás, felzárkózás Külföldi tőkebefektetések - ellentmondásokkal A termelés struktúra váltása Magyarországon 2 A gazdasági struktúra fogalma és megközelítési módja A struktúra széles körben használt és értelmezési zavaroktól mentesnek tűnő fogalom. Egyértelmű meghatározása esetünkben mégsem egyszerű A

nehézség abból származnak, hogy a gazdaság sokdimenziós jelenség, így szerkezete is más-más nézőpontból és más-más egységekben vizsgálható. l: A termelési tényezők megoszlása a gazdaság különböző szektorai között; a vállalatok méret szerinti megoszlása, ezen keresztül a kínálat koncentrációs foka; a forgalom megoszlása felvevőpiacok szerint. Ezek szerint a struktúrán valamely egység olyan felosztását értjük, amelynek eredményeként a részegységek homogénebbé válnak, mint a tagolatlan egész. Minden egyes lépéssel homogénebbé váltak, mint az eredeti aggregátum. A statisztikai leírás tárgyát rendszerint az alábbi szerkezeti egységek képezik: - az egyes ágazatok részesedése a társadalmi termékből (a termelés ágazati szerkezete); - a munkában állók megoszlása az egyes ágazatok szerint (a foglalkozás ágazati szerkezete); - az egyes ágazatok részesedése a beruházásokból ( a beruházások ágazati

szerkezete); - meghatározott javak és szolgáltatások iránt megnyilvánuló kereslet tevékenységi áganként (ágazaton belüli keresletstruktúra); - a termelés megoszlása tevékenységi áganként (ágazaton belüli termelésstruktúra); - a termelés területi megoszlása (regionális gazdaságstruktúra). A strukturális vizsgálatok tárgya mind a pillanatnyi állapot, mind a változás folyamata lehet. Az előbbit jellemző adatok más gazdaságok mutatóival egybevetve, az utóbbira vonatkozók viszont önmagukban is értelmezhetők. A dinamikus elemzésekről azonban jó tudni, hogy az egyes szerkezeti metszetek eltérő érzékenységgel jelzik a strukturális átrendeződést: legmerevebbnek a foglalkoztatás ágazati megoszlása mutatkozik, míg legélénkebben a gépi beruházásokra vonatkozó adatok reagálnak. 3 Strukturális változások A statisztikailag leírható szerkezet a gazdaság aktuális állapota, ami változás eredménye és

változásoknak van kitéve. Ebben jut kifejezésre a termelési tényezők többékevésbé állandó ágazatközi átrendeződése Ha a gazdaság növekszik, ez a jelenség nem szorul magyarázatra, hiszen a növekedés szerkezeti egységenként eltérő üteme a strukturális változásokat természetszerűleg hozza magával. Strukturális változás bekövetkezhet anélkül is, hogy társadalmi termék emelkedne vagy csökkenne.(De az utóbbi két eset a gazdasági gyakorlatban ritka). Igaz, hogy a növekedés üteme és iránya, illetve a szerkezeti átalakulás intenzitása elszakadhat egymástól, azt a várakozást azonban, hogy gyors gazdasági növekedés mellett erőteljesebb strukturális változás várható, a történések rendszerint igazolják. Az állítás negatív növekedésekre is érvényes Sőt, vannak tapasztalatok arra, hogy gazdasági visszaesés idején a termelés szerkezete gyorsabban változik, mint a fellendülés időszakában. A

szerkezetváltás mozgatói: a piac szereplői, közéjük értve a vállalkozások és a fogyasztók mellett a kormányzatokat is. A szereplők a megváltozott gazdasági adottságokra reagálnak. A struktúrapolitika funkciói és általános jegyei A struktúra változása a piacgazdaság dinamizmusának megnyilvánulása és hordozója. Az átalakulás rendszerint egymásból és egymásra következő lépések sorozatában megy végbe, ekkor graduális struktúraváltásról beszélünk. A gazdaság szerkezete azonban időről időre radikálisan is újrarendeződik, mégpedig a nagy technikai korszakváltások nyomán. Az ún schumpeteri válságok idején és következményeként a gazdaság új műszaki alapokat nyer: A régi technikai rezsimet új technikai rezsim váltja fel. Ebben az esetben paradigmatikus struktúraváltásról van szó. A struktúrapolitika mindenekelőtt arra szolgál, hogy elősegítse a gazdaság kívánatos átalakulását. Az átrendeződés azonban

nem mentes mellékhatásoktól; mind a vállalkozásokra (pl. a még működőképes termelőeszközök gazdasági okokból történő kényszerű cseréjével), mind a munkavállalókra (pl. a szakmaváltás vagy a lakóhelycsere 4 kikényszerítésével), mind az érintett régiókra (pl. a helyi munkaerőpiac krízisével) többletköltségeket ró, nevezetesen az alkalmazkodás költségeit. A változás és a megőrzés konfliktusából eredeztethetők a struktúrapolitika feladatai. Offenziv funkciót tölt be, amikor piac vezérelte változásokat gyorsítja, hogy ezzel a gazdaság teljesítőképességét, növekedését, nemzetközi versenyképességét fokozza. Defenziv funkciót lát el, amikor átrendeződés folyamatát feltartóztatja vagy fékezi, hogy politikai, stratégiai, regionális gazdasági szempontokat követve fenntartson tevékenységeket vagy egész ágazatokat. A modern gazdaságok struktúrapolitikája; - inkább csak reagál a szerkezeti

változásokra, mintsem tervszerűen alakítani kívánná azokat. Arra törekszik, hogy a piac észlelt vagy feltételezett hiányosságait korrigálja a kielégítően gyors struktúraváltás érdekében; - a hatékonyság növelését, mint domináns célt csak akkor sértheti meg, ha a szociális vagy regionális okokból keletkező többletköltségek meghaladnák a struktúra konzerválásához kapcsolható elmaradt hasznokat, illetve ha a támogatás elmaradása meghiúsítaná a nemzetközi versenybe való belépést. A vállalkozások struktúrájának átalakulása Magyarországon Magyarországon a gazdasági problémák már a 1980-as évek elején észrevehető voltak. A szolgáltató iparban már ekkor elkezdődtek a változások Pl: A vendéglátó iparban 1981-től a szerződéses üzemeltetésre térek át. Ez a forma már elbocsátással járt így már ekkor az utcára került emberek elkezdték saját maguk kialakítani kis vállalkozásaikat. A nagyobb méretet

öltő Alföldi Vendéglátó vállalat már1984-ben kénytelen volt a gazdaságosság miatt kisebb egységre bomlani, és elbocsátást végrehajtani. Az ipari szférában csak később lehetett érezni. A 1980-as évek végére valamennyi közép- és kelet-európai országban súlyos gazdasági és politikai válság alakult ki. A folyamat gyökere a tervgazdaság általános válsága volt. Ez helyzet egy általános rendszerváltáshoz vezetett a térségben. A gazdasági rendszerváltás súlyos gazdasági visszaeséssel járt együtt. A visszaesés szorosan összefüggött a KGST összeomlásával, továbbá a belföldi piacok szükségszerű megnyitásával. 5 A jelenkori történelem egyik legnagyobb kihívása a tervutasításos rendszerből a piacgazdaságba való átmenet. A volt szocialista országok számára nem álltak rendelkezésre mások tapasztalatai, a gyakorlatot segítő elméleti eszköztár jóformán üres volt. Az átmenet- feladatok teljesítését

jelenti, olyan feladatokat, amelyek révén s szovjet típusú rendszerek átveszik a fejlett világban kialakult társadalmi, gazdasági, politikai mintákat. Magyarországon az átmenet két szakaszra osztható, az első részben, amely a 90-es évek közepéig tartott, teljesültek a legfontosabb rendszerváltó feladatok: - A liberalizálás, amely nyitottá ás átláthatóvá tette a magyar gazdaságot, már 1987-ben megkezdődött az adóreformmal, az árak kötöttségének megszüntetésével, a piaci szabályzással. A külföldi tőke befogadásában a liberalizálás korai elindítása helyzeti előnyt biztosított Magyarországnak a többi rendszerváltó országgal szemben. - A privatizáció révén a tulajdonosi szerkezetben dominánssá vált a magánszektor. A magánosítás módja (a pénzért vásárolt állami tulajdon), és a külföldi befektető csupán kismértékű korlátozása felgyorsította az átalakulási folyamatokat, és gyökeresen

megváltoztatta a tulajdonosi szerkezetet. - Az intézményi rendszer reformja teremtette meg a piacgazdaság működésének jogi kereteit. A parlamentáris többpártrendszer, a jogállamiság megteremtése, a jogállami szereplők intézményesítés révén Magyarország teljesítette s jogállami feladatot. - A gazdaság mikroszerkezetének (az ágazati és szakmaszerkezeti) átalakulása nyomán megváltozott a foglalkozási struktúra, megnövekedett a szolgáltató szektor súlya, a mezőgazdaság viszont teret vesztett a gazdasági szerkezetben. A kétszintű bankrendszer létrehozásával átalakult a pénzügyi szektor. - A makrogazdasági stabilizációnak és konszolidációnak köszönhetően- amelynek fordulópontja volt a Bokros-program- a magyar gazdaság kilépett a felgyorsulás és visszaesés ciklus váltásaiból, sőt tartós növekedési pályára lépett. Az átmenet előbb felsorolt feladatait nevezzük első generációs feladatnak. A volt

szocialista országok különböző fokú előrehaladást mutattak az átmenet első generációs feladataink végrehajtásában, Magyarország e téren az élmezőnybe tartozik Az átmenet második szakaszában a fő feladat a nemzetközi integráció feltételeinek megteremtése, és az integrációs folyamat felgyorsítása. A fejlett Európához közelítés 6 alapkérdései közé tartozik a mezőgazdasági környezetvédelmi problémák megoldása, az államháztartás nagy rendszereinek átalakítása, az infrastruktúra fejlesztése, kiemelten az informatikai infrastruktúra kiépítését. A közép-és kelet-európai volt szocialista országok informatikai infrastruktúrája és szolgáltatásai a szocialista időkben rendkívüli módon elmaradtak a fejlet világ színvonalától. A leglátványosabb, leggyorsabb fejlődés e téren következett be majdnem mindegyik átmeneti gazdaságban. A nemzetközi integráció mellett legalább ilyen súlyú feladat az országon

belüli integrációerősítése. A nemzetgazdaság összetöredezett térbeli hálózatai, a dezintegrálódott vállalati több telephelyes, többrégiós rendszerek, az irányító szerepet vesztett gazdasági centrumok, a szétesett agglomerációk, gazdasági körzetek helyén új kapcsolati rendszerek, új hálózatok kialakulására van szükség, végeredményben ez maga a felzárkózási folyamat. A második szakasz feladatinak teljesítése nemcsak gazdasági, politikai stabilitás és konszolidációt követel meg, hanem gazdasági növekedést is. Az átalakulás minden rendszerváltó országban drámai mértékű gazdasági visszaeséssel indult el. Kornai (1993) több olyan okot említetett, amelyek a 90-es évek elején a recesszió elmélyüléséhez járultak hozzá: - Az elégtelen kereset, és a finanszírozási problémák - Az átmenet során nem alakult ki azonnal a vevők piacának egyensúlyi helyzete. A posztszocialista gazdaság „túlbillent”, ami

a külkereskedelem liberalizálásának radikális hatásával, a bürokratikus koordináció hirtelen összeomlásával, és a hatékonyságkövetelményeihez való időigényes alkalmazkodási folyamattal, valamint a pénzügyi szektor elmaradottságával volt magyarázható. Magyarországnak 4-5 évre volt szüksége, hogy a gazdasága újra növekedjen. Általában a 90-es évek közepén indult el a különböző ütemű növekedés, ez azonban korántsem jelentette, hogy valamennyi közép-és kelet-európai ország tartós növekedési pályára lépett volna. 7 A bruttó hazai termék (GDP) volumenindexe %-ban változás az előző évhez képest Évi átlagos növekedési Ország ütem, %, 1995 1996 1997 1998 1999 1991-1995 Bulgária -3,4 2,2 -10,1 -6,9 3,4 2,4 Csehország -3,0 6,4 4,8 -1,0 -2,2 -0,2 Észtország -7,4 4,3 3,9 10,6 4,0 -1,5 Lengyelorsz 2,1 7,0 6,0 6,8 4,8 4,1 -2,3 1,5 1,3 4,6 4,9 4,4 Románia -2,1 7,1

3,9 -6,1 -5,4 -3,2 Szlovákia -2,8 6,9 6,6 6,5 4,4 1,9 Szlovénia -0,6 4,1 3,5 4,6 3,9 4,9 ág Magyarorszá g A táblázatból jól látható, hogy a legerőteljesebb fejlődést Lengyelország kezdte, Magyarországnak viszont nem voltak nagyobb kilengései. A privatizáció A privatizáció megindulását az 1989. évi alkotmánymódosítás jelentette Amely deklarálta a tulajdonhoz való jogot, a vállalkozás szabadságát, és kinyilvánította a különböző tulajdonformák azonos és egyenjogú jogi elbírálását és védelmét. A magyar gazdaság átalakulása elkezdődik, de nem csak a vállalkozások belsőszervezetének, piac 8 orientációjának radikális átalakulását figyelhetjük meg, de új vállalkozások megjelenését és a működő vállalkozások közötti üzleti és tulajdonosi kapcsolatok átszerveződését. Kapcsolatok alakultak ki a korábbi állami vállatokból létrejött , illetve újonnan alakult cégek között

elsősorban tulajdonosi és vevő-eladói kapcsolat. A nagy állami vállaltok átalakulása, illetve privatizációja gyakran összefonódik azzal, hogy tulajdonosi kapcsolatok által összekötött vállalati hálózatok jöttek létre a korábbi nagy állami cégekből. Az állami vállalatok privatizációja és átalakulása sokszor cégekre bomlással zajlott le; a magántulajdon pedig ezekben az új cégekben jelent meg, s a társaságok tulajdonosi struktúrája az állami és magántulajdon vegyítése határozza meg. A vállalatba való befektetéskor három jelenség figyelhető meg: - A vállalati befektetések és az ezek nyomán létrejövő vállalati hálózatok a gazdasági átalakulást kísérő jelenségek - A korábban rendkívül koncentrált, a hatvanas és hetvenes átszervezési és összevonási kampány után a korábbi „fordított piramisként” jellemezhető vállalati struktúra a hatékonyabb üzemmérethez való visszatérésnek egyik módja a

korábban létrehozott vállalatkonglomerátumok szétrobbantása. Ez a folyamat még a nyolcvanas évek második felében megindult, amikor a privatizációról még szó sem volt. - A kereszttulajdonlást, mint hosszú távon érvényesülő jelenség, amely felfogható mint a magyar gazdaság specifikumaként. A privatizáció közgazdasági célja, a társadalmi veszteségek megszüntetése azáltal, hogy az állam kivonul azokról a területekről, ahol a piac jobban képes funkcionálni, az állam viszont veszteséges továbbá, a hatékonyság növelése, amikor például az állami kivonulás egyben, egyúttal, egyidejűleg hatékony magánszektorbeli szereplő bevonulásával párosul és a harmadik cél a fiskális cél, a privatizációs bevételek szerzése az átmenet finanszírozásához, amikor is egy sor bevételkiesés (korábbi piacok elvesztése, cserearányromlás stb.) szemben kiadásnövekedés (szociális pluszkiadások, munkanélküliség és az

elszegényedés miatt stb.) áll Közkeletű megoldás –egyben óriási dilemma- e privatizációs bevételek felhasználásában, hogy azokat adósság törlesztés és / vagy a gazdaságba való visszaforgatásra használják fel. A privatizáció egyben a társadalom és a gazdaság egyik alapvető befolyásolója. Eredményétől is függ, hogy milyen lesz a társadalom és a gazdaság képe és szerkezete. 9 A gazdasági szervezetek száma és mérete 1989-1995 között Az 1989-90-es évek óta a leggyorsabb és legfolyamatosabb átalakulás a gazdasági szervezetek száma, nagysága, összetétele tekintetében tapasztalható. Ez a folyamat 1995-ig eléggé erőteljes és nem csak új szervezetek alakultak, hanem már megkezdődött a kevésbé életképes, az új körülményekhez alkalmazkodni nem, vagy csak alig tudó szervezetek megszűnése és helyettük újak létrejötte. Az az általános tapasztalat 1990-95 között, hogy a vállalkozó szellemű lakosság

körében a legnépszerűbb a korlátol felelőségő társasági forma, a kevesebb anyagi lehetőséggel ellátott, de vállalkozni társasági formában képesek között pedig a betéti társaságok létesítése. Ugyanakkor az egyéni vállalkozások száma is jelentősen bővült Megnevezés 1989 1991 1994 1995 Jogi személyiségű 15169 52694 101591 106245 Vállalat 2400 2233 821 761 KFT 4485 41206 87957 102697 RT 307 1072 2896 3186 Szövetkezet 7546 7764 8252 8321 BT 1162 22977 89045 107106 320619 510459 778036 791496 gazd.szervössz Egyéni vállalkozás Az, hogy a Kft-k száma 1989és 1995 kötött több mint húszszorosára, a részvénytársságoké tízszeresére nőtt, de a legkedveltebb vállalkozási forma a BT volt és ez jelzi, hogy ezen a területen van lehetőség a kibontakozásra. Feltehető, hogy a kisebb, rugalmasabb, alacsonyabb tőkeigényű szervezetek hamarabb tudnak a piacgazdaság feltételéhez alkalmazkodni, a

versenyben helyt állni. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk 10 figyelmen kívül, hogy az agrárszférában mutatkozó kedvezőtlen tendencia mellett az ország egészében a szövetkezetek száma átlagosan nem csökkent, sőt 1990 és 1995 között több mint 8%-kal növekedett. Az egyéni vállalkozók száma a rendelkezésre álló adatok szerint majdnem a 2,5-szeresére bővült, s ez a folyamat még folytatódik. A számottevő leépítések során munkájukat elvesztő szakképzet és fizikai dolgozók e körben találhatnak munkalehetőséget. Területi eloszlásban már korántsem ilyen kedvező a helyzet, hiszen az új típusú gazdasági szervezetek többsége Budapest és Pest megyében kezdte meg munkáját. A jogi személyiségű gazdasági szervezetek 52%-a, míg a jogi személyiség nélküliek 48%-a, az egyéni vállalkozóknak pedig ennél kedvezőbb aránya, csak 36%-a helyezkedett el ebben a térségben. Az egyéni vállalkozók általában a kisebb városokban és

falvakban is könnyebben tudják megélhetésüket megtalálni, a gazdasági társaságok pedig jobban bíznak abban, hogy a fővárosban vagy annak közelségében tudnak hatékonyan dolgozni. Egy vállalkozás méretét a vállalkozásban dolgozók létszámával is lehet jellemezni. A rendszerváltás óta itt is nagy változásokat figyelhetünk meg. A jogi személyiségű vállalkozások létszám kategóriák szerint Fő 1990 1992 1993 1994 20-ig 2599 52825 68218 83536 21-50 4129 6970 7637 8041 51-300 4469 5773 6055 6127 301-tól 16465 1937 1624 1340 Összesen 27662 67505 83535 99044 Kétségtelen, hogy a kisvállalkozások aránya (ezek közé a legfeljebb 20 főt alkalmazó vállalkozásokat soroljuk) meghatározó, nem kismértékben azért, mert a legtöbb kft, amely a kilencvenes években jött létre, viszonylag kis tőkeerővel kezdte meg 11 működését. Nagyon sok közülük a minimális, egy millió forintos tőkével indult, és

azt egy részük képes volt gyarapítani, más részük pedig inkább azonos tulajdonossal több új, más típusú vállalkozást hozott létre, nem kismértékben az adótörvények réseit kívánva megtalálni. Nem elhanyagolható mértékű azonban, és ez igen kedvező a magyar gazdaság szempontjából az ún. középüzemek, tehát az 51-300 főt foglalkoztatók körében végbement változást, de érdemes megjegyezni, hogy míg 1990-ben 4469 olyan jogi személyiségű vállalkozás volt, amelynek foglalkoztatott létszáma 51-300 fő közötti, tehát lényegében középvállalkozás, addig ezeknek a száma 1994-ben 6127 volt. Ez az a középvállalkozói méret, amelyre a gazdaság később építhetett, hiszen ezek zöme már kialakult profilú, egy részük korábbi ipari, vagy más típusú nagyvállalatból önállósult, és megfelelő háttérrel rendelkező gazdasági társaság, amelynek a piacépítésben is meghatározó szerepet játszhatnak a magyar

gazdaságban. Természetesen Magyarország abban a helyzetben van, hogy a legkisebb vállalkozásokat sem hagyhatja figyelmen kívül, ezek száma 11 főnél kisebb vállalkozások esetében lényegesen több, mint a 11-20 főt foglalkoztatottak körében. A vállalkozások tevékenységeiket elég gyakran változtatják egyetlen éven belül is, és éppen a kisvállalatokat jellemzi az, hogy igyekeznek a felvevő képes kereslethez gyorsan alkalmazkodva váltani tevékenységi körüket, amint dekonjunktúra, vagy éppen konjunktúra érzékelhető. 1991 és 1995 között legjelentősebb mértékben nőtt a pénzügyi tevékenységgel és ezzel kapcsolatos kiegészítő szolgáltatásokkal foglalkozó jogi személyiségű vállalkozások száma, több mint kétszeresére. Közel kétszeresére növekedett a kereskedelmi, közúti jármű és közszükségleti cikkek javításával, karbantartásával foglalkozó gazdálkodóegységeké, és lényegesen kisebb mértékben az iparés a

mezőgazdasági vállalkozásoké. A legkisebb mértékű a növekedés az építőipar keretében volt, ott azonban az elmúlt években már megindult némi fejlődés. A piacgazdaságra való átmenet időszakában ez a folyamat egyfelől azzal magyarázható, hogy az új vállalkozók kevés tőkével könnyebben tudnak boldogulni a kereskedelemben. Másrészt az adótanácsadás, pénzügyi tevékenységek olyan speciális ismereteket igényel, amelyeket az új vállalkozók zöme nem rendelkezik. Ezek a „tanácsadók” azonban igen kedvezően befolyásolhatják az egyes vállalkozások eredményességét azzal, hogy megtalálják az adózási törvények joghézagait. Az egyéni vállalkozók közül a kisiparosok létszáma a kilencvenes években viszonylag kis mértékben növekedett. Lényeges gyorsulásban emelkedett a kiskereskedők 12 száma, és különösen a mezőgazdasági önálló tevékenységet végzőké. A kilencvenes években jelentősen bővült a szellemi

szabadfoglalkozásúak száma, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ebben a létszámban benne vannak azok is, akik csakis az szja fizetés könnyítését kívánják megtalálni, és csak a regisztrálás szempontjából minősülnek valóban szellemi szabadfoglalkozásúnak, egyébként mellékkeresetet, főfoglalkozásuk mellett kiegészítő jövedelmet találnak ebben az ágban. Az 1989-1995 közötti időszak eléggé viharos volt a magyar gazdaságban. Ekkor rendeződött át szocialista országból piacgazdasággá. A leglátványosabb gazdasági változások ekkor történtek. Ezek a változások voltak hatással a társadalmi változásokra is Ekkor alakultak ki a piacgazdaság társadalmi rétegei. Ezután következett a már lassúbb viszonylag, nyugodtabb korszaka a gazdasági fejlődésnek. A gazdasági szervezetek száma és mérete 1996 és 2002 között Megnevezés 1996 1999 2000 2001 2002 Jogi személyiségű 125940 165307 171495 Állami gazd.szerv 683

506 411 KFT 122044 160647 167033 RT 3536 4350 4372 4423 4425 Szövetkezet 8362 8191 7516 7074 6768 BT 127725 170762 188136 199152 208454 Egyéni vállalkozás 745247 660139 682925 698001 708513 177424 186744 gazd. szev össz 341 298 172919 182242 A táblázatból jól látszik, hogy a változás üteme hogyan alakult. Míg 1989-1995 között a KFT-k száma több mint húszszorosára nőtt addig 1996-2002 között csal 1.5- szeresére nőtt a számuk. Az részvénytársaságok száma 1989-1995 között a tízszeresére nőtt 1996-2002 13 között csak 1.25- szeresére növekedett A legkedveltebb vállalkozási forma a BT maradt, és az utóbbi időszakban is majdnem megkétszereződött. A vállalkozások közül a BT növekedése volt a legnagyobb. Az agrárszférában mutatkozó kedvezőtlen tendencia mellett az ország egészében a szövetkezetek száma átlagosan nem csökkent, viszont 1996-tól már csökkenés látható. A szövetkezetek száma

az 1989-ben regisztrált adat alá esett vissza Az 1989-ben 7546 szövetkezetet tartottak nyílván. Az egyéni vállalkozások száma majdnem a 2,5-szeresére bővült 1989-1995 között, de 1996-tól 2001-ig csökkenést mutatott és 2002-re ismét növekedés látható, de még mindig alatta maradt a 1995-ben regisztrált adatnál. Az egyéni vállalkozások száma 1989-ről 2002-re 2,2-szeresére nőtt. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a számottevő leépítések során munkájukat elvesztő szakképzet és fizikai dolgozók e körben találtak munkalehetősége, de ezek a vállalkozások nem igazán a vállalkozás szellemére épültek, hanem a kényszerre. A kényszerből lett vállalkozók nem bírtak megbirkózni a feladattal. A vállalkozások 1989-től kezdődően indulta, és kellet pár év hozzá, hogy kiderüljön mennyire életképes. Az 1992-ben bevezetett csődtörvényt követően a befejezett csődeljárások száma 1994 év végéig 2776 volt, ezek fele 1400 cég

felszámolással végződött, további 1300 esete hitelezőkkel való kiegyezéssel zárult. Ez természetesen kizárólag jogi személyiségű szervezetekre vonatkozik A csődbe ment vállalkozások több, mint 60%-a volt Kft, s közöttük is viszonylag nagy hányadban a viszonylag kis alaptőkével létesítettek. Még nagyobb Kft-k aránya a felszámolási eljárás alá került jogi személyiségű gazdasági szervezetek között, mintegy 74%, további 15% volt szövetkezet és 6% vállalat. Ezek az arányok azonban a szervezetek száma alapján jellemzőek csupán, a szervezeteknél foglalkoztatottak létszáma szerint merőben más a helyzet, hiszen a vállalatoknál általában lényegesen magasabb a foglalkoztatottak létszáma, mint például a Kft-k túlnyomó többségénél. Az egyéni vállalkozások sem kerülhették ez a sorsot csak más formában. A 2002-es növekedés már azt is jelentheti, hogy a gazdaság kedvez az egyéni vállalkozásoknak. 14 A működő

vállalakozások száma területi egységenként, 2002 Egyéni Területi Összesen Kft RT Szöv. KKT BT váll. 336942 85633 2242 1258 3484 88414 141170 88252 12747 286 543 741 15377 55537 84077 12342 238 624 854 13534 53735 Dél-Dunántúl 75696 10692 249 602 486 13592 47361 Észak- 76973 10059 234 680 324 13574 49431 Észak-Alföld 99544 13464 286 779 514 19001 63320 Dél-Alföld 98280 13405 322 906 617 17042 63931 Összesen 860022 158342 3857 5392 7020 180534 474678 egység KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl Magyarország Amint a táblázatból jól látható a területi eloszlás nem javult a kilencvenes évek első feléhez képest. Az összes vállalkozás 39,25%-ka van Közép-Magyarországon azon belül 28,4%-a Budapesten 10,8%-a Pest Megyében. A Kft-k és a részvénytársaságok tekintetében a legrosszabb a helyzet, mert a Kft-k 54%-ka a részvénytársaságok 58,1%-ka található

Közép-Magyarországon. Csak Budapesten a Kft-k 42,9% működik, míg a 15 részvénytársaságok 51,35%-ka működik. A szövetkezetek és az egyéni vállalkozások 23,3%-ka és 29,7%-ka található a térségben. Emlékezhetünk, hogy a szövetkezetek és az egyéni vállalkozások száma csökkent az elmúlt hét évben. Már csak az a kérdés, hogy mikor tesznek lépéseket a kormányok arra, hogy ne csak Budapesten legyen gazdaságos a gazdasági szervezetek működése. Míg a szocializmusban igyekeztek minden régióba munkahelyet teremteni a mostani piacgazdaságban csak Budapestre koncentrálódik a gazdaság. A betéti társaságok 49%-ka létesült Közép- Magyarországon ezen belül 36,4%ka található Budapesten A közkereseti társaságok 49,6-%-a üzemel a KözépMagyarországon és ezen belül 39,3%-ka Budapesten A működő vállalkozások száma létszám kategóriák szerint, 1996-ban Létszám Kft RT BT Szöv. 10-ig 89053 1183 106257 2082 11-20

6862 238 1117 557 21-50 5253 430 330 920 51-300 2684 789 73 1243 300-tól 314 592 5 56 A működő vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint, 2002-ben Létszám Kft Rt Bt Szöv. 10-ig 135583 1545 177439 3894 11-20 11680 386 2405 390 21-50 7329 526 559 626 51-300 3246 909 106 466 300-tól 504 491 25 16 16 A mikro gazdaság aránya meghatározó 1996-ban és 2002-ben is. A mikro gazdaságon belül a Bt-k száma a legnagyobb. Ez azt mutatja, hogy hiába felel a telje vagyonával a beltag, inkább választják ezt a formát a Kft-vel szemben ahol ugyan korlátolt a felelősége a tulajdonosnak, de itt kötelező volt 1996-ban az egy millió forintos induló tőke, 2002-ben ez már három millió forintra emelkedett. A kevesebb induló tőkét igénylő vállalkozási forma a kedveltebb. Ez a tendencia sem változott a kilencvenes évek első feléhez képest. A Kft-ben a 0-20 létszám-kategóriákban foglalkoztatottak

aránya nőtt a 21-300 létszám- kategóriában foglalkoztatottak rovására. A 300 feletti létszám-ketegória aránya változatlannak tekinthető. Igaz, csak kis százalékban ugyan, de még mindig a kis létszámú kft-k felé tolódik az arány. A részvénytársaságoknál a létszám-kategóriák arány viszonylag állandó csak a 10-ig aránya nőtt a 300 feletti arányának rovására. Legnagyobb átrendeződést a szövetkezeteknél tapasztalhatjuk. A szövetkezetekben a 10-ig kategória aránya 1996-ban 42,8% volt és 2002-ben már 72,2% lett. Ez a mezőgazdaságban bekövetkezett változásokkal magyarázható. Előtérbe került a családias vállalkozás és szétváltak a nagyobb gazdaságok. Ez nem feltétlenül jó a mezőgazdaságnak, mivel a mezőgazdasági eszközök használata nem mindig gazdaságos egy kis gazdaságban. Az egyéni vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint, 1996-ban és 2002-ben Létszám 300 évek↓ 10-ig 11-20 21-50 51-300

felett 1996 458571 1194 339 59 0 2002 472532 1709 397 39 1 Az egyéni vállalkozások tekintetében ugyan az a tendencia látszik a létszám – kategóriák arányában, mint a szervezeteknél. Az egyéni vállalkozások is a mikro gazdaságot részesítik előnybe. Az 51-300 kategóriában csökkent vállalkozások száma, de már egy vállalkozáslétszáma túl van a 300 főn. 17 Magyarországon megteremtődtek a fenntartható gazdasági növekedés feltételei. Magyarországon egy más gazdasági szerkezet alakult ki az elmúlt évek alatt, mint valaha is volt. Az ipar részaránya kisebb lett; a szolgáltatóké a 40 százalékról közel kétharmadra emelkedett, Az iparon belül hatalomváltás ment végbe. A különböző, főként külföldi beruházások következtében új iparágak jelentek meg. Ezek az ellenkező várakozásokkal szemben, többségükben nem az óriási magyar piacot akarták meghódítani, hanem piacot hoztak. Tehát egyúttal óriási

exportnövekedéssel járt Megváltozott az ipar szerkezete, ezáltal az export szerkezete is. Megállapítható a gazdaságról, hogy az 1989-es rendszer és gazdasági váltás után kialakult méretarányok és kategóriák a mai napig megmaradtak. Az 1989-1995 közötti időszak csak nagyságban, intenzitásban tér el az 1996-2002 közötti időszakban. Hogy eddig eljusson Magyarország, hosszú és nehéz utat kellet megtennie. Felzárkózási kísérlet- kudarcokkal A kelet-európai régiók elmaradottsága és a Nyugathoz való felzárkózásnak kudarca hosszú múltra tekint vissza. A 19. Század második felében az iparosodott és urbanizált Nyugathoz képest Közép- és Kelet –Európa megmaradt mezőgazdasági, falusi és hagyományos világnak. Ebben az összefüggésben az államszocializmus tervgazdasága csupán a gazdasági nacionalizmus újabb, keserű és szélsőséges változata, vagy pontosabban: modernizációs diktatúra volt. Az állami beavatkozás és az

autarkia célja a reménytelen verseny elkerülése volt, hogy a nyugati szintet el lehessen érni. Az elnyomó állam pajzsa mögött az erőszakos állami tőkefelhalmozás hatalmas beruházások és gyors növekedés céljait szolgálta. De ez az erőfeszítés kudarcot vallott. Az 1970-es évek közepén azonban Közép- és KeletEurópában az erőltetett iparosítás gazdasági hajtóereje kifulladt A növekedés jelentősen lelassult. Emellett az államszocialista országok cserearányai is kezdtek romlani: az 1973 évi olajválság utáni első évtizedben átlagosan 20%-os hanyatlást szenvedtek el, míg egyes országok a cserearányok 26-325-os romlását tapasztalták meg. Drámaian megnőtt a külkereskedelmi deficit, és a régiók csaknem valamennyi országa beleesett az adósságcsapdába. Jó néhány ország kezdte elveszíteni az ellenőrzését az infláció fölött Az államszocializmus utolsó másfél évtizedét jellemző általános gazdasági válság

strukturális válsággal párosult. A legfejlettebb országokénál kevésbé feldolgozott és kevésbé korszerű 18 exporttermékek ára és piacai drasztikusan elhanyatlottak. Nem rendelkeztek elegendő erőforrásokkal kutatás-fejlesztés céljára, sem pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy szorosan nyomon kövessék az új technikai-ipari forradalmat és új vezető exportszektorokat építsenek ki. Mindezek következtében megoldhatatlan és egyre mélyülő válság következett be. Az átalakulás ára Az 1990-es évek elejének gazdasági drámájához súlyos politikai hibák is hozzájárultak, mint például a valuta kezdeti túlzott leértékelése, a hirtelen nyitás a Nyugattal folytatott kereskedelem felé- konvertibilitással, alacsony vámokkal és kevés mennyiségi megszorítással. Az átalakuló országoknak nem kellett volna megpróbálniuk közvetlenül a központilag tervezett gazdaságból a szabad piaci gazdaságba, a teljes állami tulajdonú

gazdaságból egy száz százalékig privatizált gazdaságba átugrani. Szükség lett volna állami szabályzásra az önszabályozó mechanizmus kifejlődéséig. Ezt a megközelítést azonban elutasították Mindez hozzájárult a tömeges munkanélküliséghez, az életszínvonal meredek zuhanásához. Vajon mindez tekinthető-e a pozitív átalakulás elkerülhetetlen, negatív mellékhatásának, vagy pedig a gazdasági és társadalmi hanyatlás azért lett sokkal meredekebb és mélyebb, mert súlyos politikai hibák történtek? 1997-ben a Világbank felhívta a figyelmet a kormányok fontos szerepére azokon a területeken, ahol a piaci automatizmus nem működik. Eszerint a kormányoknak szerepük van a makrogazdasági politika, az alapvető szociális ellátásba irányuló befektetések, az oktatás és képzés, az infrastruktúra területén, abban, hogy erős szociális biztonsági hálót teremtsenek és tartsanak fenn, hogy megelőzzék a társadalom

legsebezhetőbb részeit elérő katasztrofális szocialista mellékhatásokat. A piaci automatizmus mindenhatóságának hívei azzal érvelnek, hogy Közép-Európa következetes megreformálása máris elérte a fenntartható növekedést. Ám az 1989-es gazdasági szint elérése 1999-ben nem bizonyítja, hogy ezek az országok kilábalóban vannak a hanyatlásból. A szakadék a Kelet és a Nyugat között ma szélesebb, mint a modern történelem során bármikor volt. A rendszerváltoztatás mellett az átalakulóban lévő országoknak egyúttal alkalmazkodniuk kell a strukturális válsághoz is úgy, hogy a modern technikai követelményeinek megfelelően átstrukturálják saját gazdaságukat is, és ezen az alapon érik el a tartós és az 19 átlagnál nagyobb növekedést. Ezt azonban csak néhány ország kezdte el, míg a régió gazdaságának kétharmadában nagyon keveset, vagy éppen semmit sem valósítottak meg belőle. Növekedés, struktúraváltás,

felzárkózás A modern technikához és az új gazdasági struktúrához való alkalmazkodás készsége a piacosodásnak és a privatizációnak azonban nem automatikus következménye. Még a következetes reformok sem képesek garantálni a sikert; csupán s szükséges igazodás első lépéseit képviselik egy hosszú folyamatban. Az átalakulásnak fejlődéssel kell párosulnia, e nélkül ugyanis teljesen értelmetlen. Az átalakulásnak el kell vezetnie a tartós növekedéshez és az Európához való felzárkózáshoz. „Mikor is ér véget az átalakulás?” – kérdezhetjük. Amikor az átalakuló országok elérik az Európai Unió legkevésbé fejlett országainak gazdasági szintjét. Ha éves növekedésük eléri a 4,5-6,0%-ot – az EU alacsonyjövedelmű országainak feltételezett 3%-os növekedésével szemben-, a legszerencsésebb forgatókönyv esetében még akkor is mintegy 30 évre van hozzá szükségük. A Cseh Köztársaság ezt a szintet 10-15,

Magyarország, Lengyelország, és Szlovénia 20-25, Litvánia és Románia 35, Albánia pedig 65 75 év alatt érheti el. A tartós Növekedéshez és a felzárkózáshoz az út a strukturális alkalmazkodáson át vezet. A privatizáció és a belföldi felhalmozás leglátványosabb eredménye az új, többnyire családi vállalkozások millióinak magalapítása volt. Máig ezek a befektetések idézik elő a legfontosabb strukturális változást; a korábban elhanyagolt és elmaradott szolgáltató szektor kibontakozását Közép- és Kelet –Európában. Ezzel a folyamattal kéz a kézben következett be a vállalkozások méreteinek radikális változása is, a kis egységek túlsúlyra kerülése. A legtöbb esetben azonban nem sikerült bevezetni az alkalmazkodás kulcsfontosságú elemeit: meghonosítani az új forradalmi kommunikációs technikát, megteremteni a csúcstechnológiával termelő iparágakat és kiépíteni egy versenyképes, kiválóan termelékeny

exportszektort. 20 Külföldi tőkebefektetések- ellentmondásokkal A „lehetőség ablaka” csak 1989 után nyílt ki lassan, bár a külföldi befektetések egyes esetekben igen pozitív, más esetekben a fogadó országokban negatív eredménnyel jártak. A tőkebeáramlás 1989-90-ben megkezdődött, de 1995-ig a Közép- és Kelet-Európába Irányuló közvetlen külföldi befektetések 23,2 milliárd dolláros összegének közel fele csak Magyarországra irányult (11,4 milliárd dollár). Hazánk abban az időszakban többet kapott, mint a szovjetunió utódállamai együttvéve (6,4 milliárd dollár). Az évtized második felében azonban néhány más országban is jelentős a tőkebeáramlás. E befektetések közül azonban nem mind járult hozzá a struktúraváltáshoz. Némelyikük csupán a befektetői piacok növekedését szolgálta. A számottevő befektetések rövid távú előnyei, valamint a kínálat jelentős javulása ellenére a piacszerzés hosszú

távon gyengítette a belső piacokat a hazai termelők számára, vagyis helyi szempontból negatív hatással jár. Az addigi legelmaradottabb infrastruktúra terén azonban sor került kulcsfontosságú beruházásokra, különösen a távközlésben, ami manapság mindenféle technikai haladás alapja. Néhány gyorsan változó országban a világ egyes vezető távközlési cégei kezdtek beruházni és korszerűsíteni (Magyarország, Észtország, Litvánia, Lengyelország). A távközlés mellett a külföldi befektetők lassan elkezdték a modern iparágak és versenyképes exportszektor megteremtését a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában. A főszereplők itt is a transznacionális cégek. A strukturális változásokkal együtt számottevően fejlődött a munkatermelékenysége. A külföldi cégek bevezették a nyugati irányítást és valamivel magasabb béreket fizettek, de magasabb termelékenységet

is kívántak meg. A transznacionális cégek jelentős befektetéseket eszközöltek kelet- európai cégeikben. Az 1990-es évek közepére külföldi cégek tulajdonában volt a cseh feldolgozó cégek 12%-a, de a részesedésük az ipari beruházásokból 25% volt; Lengyelországban és Szlovákiában ugyan csak 12-os tulajdonnal rendelkeztek, de a beruházásokban való részesedésük elérte a 30, illetve 36%-ot. Magyarországon az ipari beruházásokban a külföldiek részaránya közel 80% volt. 21 A termelés struktúraváltása Magyarországon Az egyik legeredményesebb struktúraváltást Magyarországon valósították meg, ahol néhány zöldmezős beruházás új és modern gyárakat és iparágakat hozott létre. A Generál Motors, a Suzuki és az Audi Magyarországon megteremtette a korábban nem létezett autóipart (1996-ig) 1,3 milliárd dolláros beruházással; ezek a gyárak részben gyártanak, részben összeszerelnek autókat, motorokat és

alkatrészeket. A Tungsram struktúraváltása a termelékenység kétszámjegyű éves növekedését eredményezte. Az alkalmazottak számát 20 ezerről 9 ezerre csökkentették, és a cég évente 30 millió dollárt költött átképzésre újfoglalkoztatásra. A nyolc nagy kutatási programból, amit a GE világszerte támogat, négy a cég clevelandi központjában van, a másik négy pedig Budapesten van. A GE hivatásos kutató-fejlesztő személyzetének mintegy a fele Magyarországon dolgozik. A Tungsram lett a világ legnagyobb fényforrásgyártója. Magyarország a külföldi leányvállalatok adják az ipari termelésnek több, mint a kétharmadát, és a K+F kiadásoknak hozzávetőleg a 70%-át finanszírozzák. Ennek következtében Magyarország exportja 1989 és 1999 között 238%-kal nőtt, és az 1990-es évek második felére az ország exportjának több mint 45%-a gépekből és közlekedési berendezésekből áll. A jövő: centrum vagy periféria Az export

fejlődése a külkereskedelem regionális struktúraváltásának igen nehéz időszakában következett be. A közép és kelet-európai országok külkereskedelmének 4075%-a 1989 előtt a szovjet blokkon belül folyt A KGST és a Szovjetunió összeomlása drasztikusan beszűkítette a keleti piacokat. A régió országai Európa felé fordultak, és már 1995-re az Európai Unió lett a közép-európai országok fő partnere. Oroszország, a Szovjetunió utódállamai és legtöbb balkáni ország a struktúraváltás terén csekély előmenetelt mutat. Ebben a régióban a közvetlen külföldi befektetés minimális, és jobbára az olaj, a gáz, és a más nyersanyagok kitermelésébe áramlott. A transznacionális cégek ugyan jelen vannak, de nem indítanak el semmiféle jelentős kezdeményező hatást, és egyes esetekben megmaradnak idegen zárványnak, kitermelik és exportálják a kulcsfontosságú nyersanyagokat anélkül, hogy modern feldolgozóipart és

exportágazatokat fejlesztenének. Ez a régió következésképpen képtelen volt alkalmazkodni a 20 századvég technikai forradalmához, és állandó perifériás strukturális válsága hanyatlott. Azokban a 22 Közép-európai országokban, ahol a tekintélyes közvetlen külföldi befektetések segítették a technikai-strukturális alkalmazkodást, valamint ahol a belföldi intézményi, jogi és társadalmi környezet, továbbá az attitűd alkalmas volt az általános fellendülés kezdeményezéséhez, a gazdasági átalakulás kiépítette a tartós növekedés és a Nyugathoz való felzárkózás útját. Ezek az országok a NATÓ tagjai és az Európai Unió tagjelöltjei lettek. Ezek a döntő intézményi változások elősegíthetik, hogy a Nyugat egyenlő partnerévé váljanak, vagy talán az európai perifériáról a centrum felé vezető utat kínálják. E nagy régió kétharmada azonban csak a legelső lépéseket tette meg ebben az irányban, és a 21.

század kommunikációs forradalmát új korszaka által megkívánt átalakulás alapvető kívánalmainak sem megfelelni. Láthatóan az integrálódó kontinensen kívül marad, egy új „nyomor függöny” mögött, Európa megnyirbált, mélységesen csalódott és robbanékony perifériáján. 23 Bibliográfia 1. Sághi Gábor: Gazdaságpolitika /struktúrapolitika/ 2. Rumbold-Molnár Eszter: A KKV-k helye az európai és a magyar foglalkoztatásban 3. Tóth István János: Vállalkozások tulajdonosi kapcsolatai Magyarországon 1992-1996 között 4. Kurtán Lajos: Piac-gazdaságtan 5. Barta Györgyi: A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000 6. Magyarország évtizedkönyve /A Rendszerváltás 1988-1998/ 7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország a Rendszerváltás óta 8. KSH: Statisztikai zsebkönyv 1990, 1996, 2002 24