Történelem | Középiskola » A francia forradalom

A francia forradalom A 18.század második felében Franciaországban általános válság alakult ki XV és XVI Lajos francia uralkodók rosszul vezették az államot. Nem is törődtek különösen az országgal, szívesebben vadászgattak inkább. Mindeközben megerősödött a polgárság és a parasztságot tűrhetetlen mennyiségű adó sújtotta. Franciaország rohamosan haladt a pénzügyi csőd felé Míg Angliában vége volt az ipari forradalomnak, addig Franciaországban még mindig primitív földművelés volt jellemző, amely nem tudta élelemmel ellátni az országot, ráadásul azokban az években még a termés is rossz volt. Az angol gondolkodók- John Locke, David Hume- az akkori világot megismerhetőnek, racionálisnak, átláthatónak, megváltoztathatónak tartották. Rousseau, Voltaire, Montesquieu ezeket továbbfejlesztve forradalmi eszméken gondolkodtak. 175 évnyi szünet után a király összehívta a rendi gyűlést 1789 májusában. A harmadik rend

(polgárság) ekkorra már olyan nagyságot ért el, hogy annyi képviselőt küldött a rendi gyűlésbe, mint az első két rend összesen. Önmagát a nemzet képviselőjének nevezte, majd Nemzetgyűléssé nyilvánította magát. Válaszként a király hiába záratta be az üléstermet, átvonultak a labdaházba, és felesküdtek, hogy addig nem oszlanak fel, amíg az alkotmány szilárd alapokon nem áll. Az éhező nép fellázadt, és július 14-én a királyi hatalom jelképét, Bastille erődjét- ami börtönként szolgált- megrohanták, és földig rombolták. Ekkor fegyvert szereztek, felbátorodtak az emberek. A párizsi események végigsöpörtek a vidéken is, rengeteg erőszakos cselekmény történt ekkor, főleg a kiváltságosokkal szemben. Ennek hatására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés eltörölte a feudális kiváltságokat. 1789 augusztus 26-án megszületett Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, amelynek alapelve: „szabadság, egyenlőség,

testvériség”. A király először nem akarta ezt szentesíteni, majd az asszonyok menete, és a versaillesi kastély ostroma után kénytelen volt megtenni, illetve Párizsba költözni. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés reformszerű intézkedései közül kiemelném a földre cserélhető értékpapírok kiadását, amik később elértéktelenedett fizetőeszközzé váltak. Egységes megyerendszert hoztak létre, eltörölték az országon belüli vámokat, eltörölték a céheket, egységes súly és mértékrendszert vezettek be, és új adózási rendszert hoztak létre. 1791 szeptember 3-án megszavazták az új alkotmányt. Ettől kezdve az államforma alkotmányos monarchia. A királynak szűkre szabott jogköre lett, cenzusos lett a választójog 1791-ben összeült a Törvényhozó Nemzetgyűlés, melynek pártjai ekkor: monarchisták, girondisták, jakobinusok, függetlenek. Ugyanebben az évben Ausztria és Poroszország a pillnitzi nyilatkozatban háborúval

fenyegették Franciaországot, abban az esetben ha a királynak baja esne. A király szerette volna ezt a háborút kiprovokálni, hisz attól a hatalmának restaurálását várta. 1792-ben megszavazták a hadüzenetet Ausztriának. Nem voltak felkészülve erre a háborúra Közben XVI. Lajost fogságba ejtették Új kormány alakult jakobinus, és girondista politikusukból. Kihirdették az ostromállapotot, nagy toborzásba kezdtek, felléptek az ellenforradalmárok ellen (ekkor alkalmaztak először terrort). 1792 szeptemberében összeült a Nemzeti Konvent –az új törvényhozó testület- , amely kikiáltotta a Francia Köztársaságot. A konvent három pártja: síkság, girondisták, hegypárt. A hegypártot három jakobinus politikus: Danton, Robespierre, Marat vezette A király ellen közben elegendő bizonyítékot találtak, és hazaárulás vádjával guillotine általi halálra ítélték. A jakobinusok átvették a kormányzást Éberségi bizottságokat állítottak

fel, létrehozták a 9tagú közjóléti bizottságot, amely a végrehajtó hatalom lett. A jakobinusok feladata ekkor a súlyos gazdasági helyzet kezelése, katonai veszély elhárítása, parasztmozgalmak leverése. A jakobinusok a forradalmi terror eszközét alkalmazták A terror következtében rengeteg embert, főleg parasztot és sansculotte-ot öltek meg. Bárkit halálra ítélhettek, akit gyanúsnak találtak, vagy a rendszerre veszélyesnek. Volt egy jakobinus alkotmány is, ami azonban sohasem lépett érvénybe. Nem voltak toleránsak a vallással szemben sem. Az „ész kultuszát” hirdették, amelynek Robespierre a „főpapja” volt. Robespierre-ből zsarnok lett, akitől társai is féltek. Végül összefogással Robespierre-t 1794. július 28-án (thermidor 9-én) kivégezték 1794-től 1799ig a Thermidori köztársaság jött létre. Felszámolták a terror eszközeit, 1795-ben új alkotmányt szavaztak meg. Létrejött az ötszázak tanácsa, és a 250fős

vének tanácsa A royalisták felkelést szítottak, amit Napóleon vert le. Ekkor már a direktórium (is) egyre jobban a hadseregtől függött. Napóleon 1796-1797-ben a győztes hadjáratai során kiépítette a leányköztársaságok rendszerét, és egyre jobban úgy néztek rá, mint „Franciaország megmentőjére”. 1799. november 9-én Napóleon, katonai közreműködéssel államcsínyt hajtott végre Napóleon első konzul lett. Az új alkotmány egy demokratikusnak álcázott katonai diktatúrát fogalmazott meg. A katonai puccs után kijelentette, hogy a forradalom befejeződött Napóleon, miközben folytatta győztes háborúit, megreformálta az államot. Újraszervezte a katolikus egyházat és az oktatást. Merkantilista jellegű gazdaságpolitikára állt át, bankot hozott létre és értékálló pénzt csinált. 1804-ben kiadta a Code Napoleon-t, ami többek közt szólt: jogegyenlőségről, személyi szabadságról, magántulajdon védelméről, illetve a

különböző jogviszonyokról. 1804-ben Napóleon császárrá koronáztatta magát, így téve Franciaországot rövid időre császársággá, magát pedig a legnagyobb európai uralkodók közé emelte