Történelem | Középiskola » Kis Anna - Az új rend megszilárdítása Szent László és Könyves Kálmán idején

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:196

Feltöltve:2008. február 16.

Méret:100 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Az új rend megszilárdítása Szent László és Könyves Kálmán idején (Kis Anna) I. 1A XI század uralkodói II. 1 I(Szent) László uralkodása (1077-1095) a, Trónra kerülése b, A szentté avatások „politikája” c, Egyházi intézkedései d, László törvényei e, Külpolitikája f, Halála után 2. Könyves Kálmán uralkodása (1095-1116) a, Személyéről b, Külpolitikája c, Belpolitikája d, Kálmán törvényei e, Álmos-kérdés f, Halála III. 1 A XII század uralkodói A Szent István és Szent László uralma közötti időszak politikáját alapvetően három kérdés határozta meg, melyek összefüggtek egymással. A legelső a trónutódlás volt, vagyis az, hogy milyen elv szerint öröklődjön a hatalom. A szeniorátus és a primogenitúra elve harcolt egymással, természetesen megosztva az ország főurait, akik többször külföldi segítséget is igénybe vettek a küzdelmekben. Ez elvezet a második problémához, vagyis a nyugatról induló

beavatkozási kísérletekhez. A német császárság folyamatosan hangoztatta a század folyamán hűbéri igényét a magyar trónra. Emiatt a behívott idegenek (lovagok, papok) helyzete is nehezebb volt, hiszen sokszor ellenségként kezelték őket a nyugati gondolkodásmódhoz nehezen alkalmazkodó magyarok. A harmadik kérdést a keresztény eszmék és az új birtok- és tulajdonviszonyok elterjesztése és megszilárdítása jelentette, mely szintén nem ment könnyen. Lázadások, felkelések: a 1044-es ménföldi csata és a 1045-46-os Vata-féle pogány lázadás. A folyamatos küzdelmeket jelzi az, hogy a trón a s zázad folyamán kilencszer cserélt gazdát, s megszerzése és elvesztése sokszor fegyveres összetűzéssel történt. A zűrzavaros állapotoknak a század végén I. (Szent) László hatalomra kerülése vetett véget A kor uralkodói: Orseolo Péter (1038-41, 1044-46), Aba Sámuel (1041-44), I. András (104660), I Béla (1060-63), Salamon (1063-74), I

Géza (1074-77) Géza halála után nem kiskorú fiai, Kálmán vagy Álmos, nem is Salamon, hanem a király testvére, László lett Magyarország uralkodója. A főurak egyhangúan választották meg László nem koronáztatta meg magát azonnal, mert a régi korona Salamonnál volt. Így a görög koronával koronázták meg. Ezután rendezni akarta „Salamon-kérdését”, tárgyalásokkal akarta megbékíteni. Az 1080-ban megkötött békében Salamon lemondott jogairól, a nyugalom azonban rövid ideig tartott, mert már 1082-ben összeesküvést szőtt László ellen. A király elfogadta és elzáratta. A szentté avatások a hatalmi helyzet megszilárdulását és a Szent István-i örökség vállalását mutatták. Politikailag István „felemelése” volt a legjelentősebb, hiszen ezzel egy Vazul-unoka ismerte el nagyapja ellenségét. 1083 első felében már járt egy küldöttség VII Gergely pápánál a szentté avatás ügyében, de akkor elutasította. 1083 a

ugusztusában azonban Székesfehérvárott kibontották a sírt és sor került a király szentté avatására. István jobb kezén, melyen a királyi gyűrűt keresték, a kihantolásnál nem találták meg. A kincstartó lopta el, de e bevallása után, László megbocsátott, majd az ereklye tiszteletére Nagyvárad környékén megalapította a S zent Jobb bencés apátságot. Ugyanebben az évben Gellértet és Imrét is szentté avatták. Ekkor keletkeztek az avatásokhoz szükséges legendák is, melyek jól tükrözik László taktikus politikáját. Magyarország „Mária országa” és nem Szent Péteré, István pedig Hangsúlyozottan egyházalapító. Vagyis László elismeri a pápaságot, de egyértelműen megfogalmazza a függetlenség igényét is. Ezért volt a legendáknak „diplomáciai jellegük” is Az egyház átszervezését a clunyi reform szellemében László végezte el. A püspökségekben változások történtek. Az invesztitúrajogát gyakorolva a

bihari élére unokaöccsét, Könyves Kálmánt helyezte, és megalapította a zágrábi püspökséget. Egyházszervezet további fejlesztését szorgalmazta: szaporította az esperességek számát, szigorította a templombajárásra vonatkozó törvényeket. A cölibátus elterjesztése nehéz volt; A törvény csak a másodszori nősülést tiltotta, s László inkább a káptalanok kiépítésével akarta a cölibátust betartani. Két típusuk volt a társas- és székeskáptalanok Fenntartásukra adományokat tett, hiszen ezek műveltségi központokat is jelentettek. Támogatta a monostorokat és új apátságokat alapított (pl.: somogyvári bencés) Szent István halála után szükség volt a kereszténység és a közmorál megerősítésére. László törvényhozói tevékenysége intenzív volt, az uralkodása alatt három törvénykönyvet adott ki. A legfontosabb feladat a magántulajdon védelme volt. László törvényei nagy szigorral büntették a tolvajokat,

társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A szigor még László uralkodása alatt is fokozódott. Az első törvénykönyv (1077) tulajdonképpen egészében egyházi rendelkezéseket tartalmaz. Megszabta az ünnepnapok számát (36 nap), irtotta a pogány szokásokat, a halottakat csak a templomkertben engedte eltemetni. Szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést. László még hitt a boszorkányokban, és ha valakit rajtakaptak boszorkányságon, akkor azt máglyahalálra ítélték. Ezek mellett kimondta az egyházi személyek sértetlenségét. Ha valaki bántalmazott egy papot, azt akár halálra is ítélhették Ennek hatására az egyház külön joghatóságot alakított ki magának. László külpolitikája kezdetben passzív volt, a be nem avatkozás és védekezés jellemezte. A keleti országrészt támadó besenyőket ugyan kiverte az országból, de a cseh ügyekbe nem avatkozott be, csak befogadta az elűzött uralkodót. Az invesztitúraharc

kezdetén feltétlen pápá párti volt, de később átpártolt a császárhoz. Uralkodásának második szakaszában aktívabb külpolitikát folytatott. Megszerezte a 1091-ben Horvátországot, uralkodóvá öccsét, Ámos herceget tette, s ezzel perszonáluniót hozott létre. Horvátország a tengeri kijárata miatt volt rendkívül fontos. Ezután László megpróbálta elfoglalni Dalmáciát, de ez neki nem sikerült Az elfoglalt területek élére bánokat (helytartókat) nevezett ki. László 1095-ben halt meg betegsége után. Örökösének Kálmánt tette meg, annak ellenére, hogy Kálmán összeütközésbe kerület a pápával. Halála után Lászlót először a somogyvári apátságba, majd Váradra temették, és halála után majdnem száz évvel, 1192-ben szentté avatták Könyves László alakja általában háttérbe szorult Szent László mögött. Akkori források elég ossz külsejű embernek mutatják be, de az akkori Európa egyik legműveltebb

uralkodójának tartották. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy Szent László már gyerekkorától papnak szánta, s így egyházi nevelésben részesült, pappá szentelték, majd váradi püspök lett. 1095-ben II. Orbán pápa oldalán részt vesz a I keresztes háborúban, és frank sereg vezérével Boulion Gotfriddal megállapodott, hogy csapata átvonulhasson Magyarországon, de Kálmán a frank vezér öccsét túszként ott tartotta a békés átvonulás biztosításának érdekében, mivel korábban Amineszi Péter csapatai fosztogatták az országot. A Szent László idejében elkezdett déli hódítást Kálmán folytatta. Megszerzi Dalmáciát, Bizánccal és Velencével szemben Elfoglalja Spalatot (mai Split), Raguzát (mai Dobrovnik) és Zarát (mai Zarad). Ezek a városok igen komoly antik hagyományokkal rendelkeznek, amely hatást gyakorol a magyar kultúra fejlődésére. A XII században Kálmánnak sikerült megnyernie Bizánc támogatását, és a

bizánci császár Szent László lányát, Piroskát vette feleségül, és később elismerte a magyar királyt Dalmácia és Horvátország urának. Kálmán első felesége a p ápával kötött szövetségének köszönhető. Elvette a dél-itáliai normann hercegnőt Uralkodása idején kezdődött meg a magyar királyok Halicsi hadjárata. Ez a hadjárat azonban kudarcba fulladt, mivel az ellenfelet a k unok segítették, és a n omád megfutamodás taktikájával legyőzték a magyarokat. Miután a k irály első felesége meghalt, elvette a Kijevből érkező Eufémiát, aki később megcsalta és a k irály hazaküldte. Az ex-királyné gyermekét, Boriszt már Kijevben szülte meg, akit Kálmán nem ismert el fiának, mégis többször trónkövetelőként lépett fel. Kálmán folytatta a László-féle gazdaságpolitikát, az adókat és vámokat növelte, és megszüntette az egyház felesleges jövedelemforrásait. Bevezette a kisebb értékű pénzeket, amivel a

pénzrontást akarta megakadályozni. Kibővítette a katonáskodó réteg létszámát Uralkodása alatt változások történtek a főhivatalokban is. A bánok hatáskörét kiterjesztette a tengermellékekre is és a vajda is egész Erdély vezetőjévé vált. 1107-ben megszüntette a ducatus intézményét. Törvényei és rendelkezései a t ökéletes jogalkotás mintaképei voltak. Kálmán törvényeit hosszas tanácskozások eredményeként hozta meg. Munkatársa Albericus jogtudós volt, aki a törvények végső megfogalmazásában segédkezett a királynak. Kálmán törvényein az abszolút méltányosság tükröződik a néppel szemben, de kérlelhetetlen a főemberek és a királyi tisztviselők vonatkozásában. A törvények szerint a ország ügye nem a király magánügye, hanem közügy. Igen fontosnak tartja a békességet, a béke megőrzését A korabeli harcos lovageszmény után furcsán hangzik Kálmán szellemiségét minősítő mondata, miszerint: "A

békességhez nem szokott katonaember magának és az országnak veszedelmére van." Igazságos törvényeivel enyhített a nép terhein. Ahogyan mondotta: "István törvénye a hitetlenek lerombolója volt, az enyém az igazságra nézve helyes társalkodás előmozdítója. Amaz a népet, a hitnek páncéljába öltöztette, ez a fölösleg való földi kevélységet az igazság övével övedzette." Felvilágosodottságának ékes bizonyítékaként meghozta híres boszorkánytörvényét. "Seprűs boszorkányokról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék." Kálmán ezen törvényének tiszteletben tartása szinte megakadályozta a b oszorkány pereket Magyarországon és azt alig néhány tucatnyira korlátozta, amíg tőlünk nyugatra a nagy boszorkányüldözések dívtak, ezreket vívén a máglyákra. Könyves Kálmán legnagyobb gondja a estvérével, Álmossal való viszonya volt. A két testvér alapvetően különbözött. Kálmán

nyugodt, megfontolt ember volt, Álmos viszont harcias, kalandvágyó természet. Ráadásul László először őt jelölte utódjául Az első nyílt összetűzésre 1098-ban került sor, de a főurak végül is elvetették a fegyveres harcot. Belső ellenzék többször is felbujtotta Álmost a hatalom átvételére. Kálmán többször is megbocsátott öccsének, de 1113-ben, mikor Álmos ismét készült fellázadni, Kálmán megelőzte. A királyi tanáccsal együtt úgy döntött, hogy öccsét és annak kisfiát megvakítják. Ezzel lezártnak tekintették az Álmos- kérdést. Kálmán a fiát, Istvánt jelölte ki utódjául (őt már 1105-ben megkoronázták). A fiú a horvát királyságot és Dalmáciát kapta meg. Élete utolsó évtizedeiben Kálmán egyre visszavonultabban élt. Halála előtt még felszólította az előkelőket fia támogatására 1116-ban hunyt el, s Székesfehérvárott helyezték örök nyugalomra. Személyében az Árpád- kor egyik

legkiemelkedőbb uralkodóját tisztelhetjük. Szent László és Könyves Kálmán uralkodása lezárta a XI. század zűrösnek mondható időszakát. Az új évszázadban nem voltak olyan véres trónharcok mint korábban, az Álmos-ág királyai viszonylagos nyugalomban uralkodhattak. A királyi hatalom stabil volt, és egyre erősödött a század folyamán. A hivatalszervezet egyre bővült, és a gazdasági alapok egyre szélesedtek. A külső beavatkozások a magyar ügyekbe nem jártak igazi sikerrel Elsősorban a megerősödött Bizánci Császárság próbálta befolyását kiterjeszteni Magyarországra, de az uralkodók elhárították ezeket a kísérleteket, sőt nagyon aktív külpolitikát folytattak. Az invesztitúra-harcokban a pápaság oldalán álltak, s mivel ezek a harcok lekötötték a Németrómai Császárság erejét, így nyugat felől nem fenyegette komolyabb támadás az országot. A kor uralkodói: II. István (1116-31), II (Vak) Béla (1131-41), II

Géza (1141-62), III István (1162-72), a korszakot III. Béla erőskezű kormányzása zárta le